|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.06. 16:20 - |
Logan & Jane |
[31-12] [11-1]
Látszott, hogy őt is megviselték a történtek, nem is titkolta, s mind ez érthető is. Ismerte őket, talán jóban is voltak. Nem arról van szó, én sem utáltam egyiket sem, de ha minden halottért legurítanék egy pohár whiskyt gyászomban, nos... tutira hulla lennék már. Voltak ennél csúnyábbak is. Szétszabdalt gyerekek, elég az előző ügyre gondolni. Idegesen szívtam bele a cigibe, miközben a lányt figyeltem. Általában nem hálálkodnak, ezért is volt kissé fura Janetől.
- Még nem vagy elég tapasztalt, hiába magyaráznám. Megtettem, mert meg kellett tennem. A mi gondjainkra bíztak. S láttam, hogy ledermedtél. Könnyű célponttá váltál. Így volt a legjobb. Emiatt nem kell hálásnak lenned, ez így természetes. - magyaráztam el neki, bár meg lehet így sem tiszta teljesen. Én sem biztos, hogy érteném.
- Nem tudom. Egyszerűen átsöpör az egész és vége. Persze azért megmarad a nyoma, de valahogy lábraállunk. - válaszoltam neki, mégha faszság is volt. Ha hazamegyek, tuti leiszom magam a sárgaföldig. Felejteni nem, és feldolgozni sem segít, de ad egy kis időt, hogy megnyugodhassak. Volt is nagy meglepetés, mikor Logan úgy döntött lelép valami semmiség ürüggyel. Nem akartam csúnyán beszélni Jane előtt, ne gondolja rólam, hogy ilyen vagyok, de gondolatban azért anyáztam rendesen. Maradjak itt ezekkel? Azt csodálom, hogy a lány még bírta. Idejön valamelyik ugatni, hogy segítsek felszedni a beleket, én tuti lefejelem. Újabb cigire gyújtok.
- Kocsival jöttél vagy hoztak? Csak mert én kocsival vagyok és úgy gondolom, visszamehetnénk az őrsre... itt már nincs több dolgunk egyenlőre. - néztem rá. Nemleges válasz nincs, ha kell én tuszkolom a csomagtartóba.
Nem éreztem közel a célt, de valahogy sokkal távolabbi lett, mikor elkaptak. Na akkor már az sem fájt, hogy a fakabátoknak siránkozzak. De úgy tűnt ők jobban félnek a tagtól, mint hogy eleresszenek. Azt már végképp alig akartam elhinni, hogy a kocsiba ültettek. Ez az egész annyira nem valós. A szüleim kinyírnak, ha ezt megtudják.
- Oké, megértettem és sajnálom. Tényleg! Kérem engedjen el! Ehhez... ehhez nincs joga! Nem vihetnek be! - pattogtam hátul az ülésen. Már azt sem tudtam sírjak vagy ordítsak.
- Biztos van valami köztes megoldás. Nem kell, hogy ez így legyen. Ha elmondom a nevem, elenged? Eksüszöm feljelentem magát! Ha nem enged el, feljelentem, hogy... hogy erőszakos volt velem! És elfogják hinni, mert maga izmos, én meg aranyos vagyok! - rugdostam az előttem lévő széket. |
| Jane:
Eszem agaban nem volt el mozdulni mellole, cooper halott, gray korházban. Cooper....Pár hete kerultemncsak mellé de azt tudom hogy jó ember volt és jó nyomozó a furcsaságai ellenére. Még csak magamat se tudtam rendesen megvédeni. Szóval Thomassal mentem , aki szintén besokalt kicsit, gondolom ezert gyujtott rá.- Nem dohányzom.- Ingattam a felyemet aztán pár percig csend volt de aztán megtörtem a csendet.- Az életét kockáztatta, ezt nem is tudom hogy hogyan kéne le reagálnom, természetesen hálás vagyok de ...meghalhatott volna maga is ahogy Cooper...- A holt testénem látványa a retinámba égett, kedveltem őt felettesem volt de keztünk összebarátkozni, lenyeltem könnyeimet.- Maguk hogy bírják ezt? - Mindenem ez a munka, de most azt hiszem hogy kapcsolatba kerültem azzal a részével ami akár tönkre is teheti az embert. Már előre tudom milyen éjszakám lesz ha egyáltalán tudok majd aludni.
Logan:
Nem tudom mit vártam persze hogy lelépet...-picsáb! - Szóltam a többieknek hogy fesuljek at a kornyeket, en aggodtam Tom miatt de miutN lattam hogy az fbi os csajjal van es semmo baja ugydontottam majd azutan csatlakozom hozza miutan az elkoszalt hibat helyrehoztam. Mondjuk bilincsel a karjan nem jutott messzire, az egyik tiszt megtalalta, odahívott hozza en meg atvettem.- Most már igazán elkezdtél érdekelni engem , személyesen viszlek be kihallgatni...-mondtam, rabiztam egy pillanatig egy csapat rendorre, aztan odaugrottam Tomhoz- Örülök hogy meg vagy - veregettem meg a vállát-Támadt eg kis elintéznivalóm -néztem hátra a lányra- Ez a lany besetalt bameszkodni, lehet hog nincs koze az ugyhoz de nem art ha kihallgatom szóval be megyek, addig te tarcsd a frontot, ne aggódj nélkülem is bírod van aki segítsn.- cukkoltam tomot aztán Janere kacsintottam, aztan mentem is az orsre a lanykaval.- Bocsi a kényelmetlenségekért de velem nem lehet szorakozni, mostanaban foleg nem, elarulod nekem a neved? Kerdeztem meg az autoban. |
Reméltem, hogy nem készült ki nagyon, s megtudjuk beszélni. Nem bántani akartam, segíteni, csak most még nem úgy tűnik. Biztos vagyok benne, hogy ha átbeszéljük mindezt, nem lesz baj, ám ez így félbe is szakadt, ahogy lövöldözésbe kezdett valaki, vagy valakik. Nem teketóriáztam, a fáradságom ellenére is gyorsan kapcsoltam. Ilyenkor ez a legfontosabb. Kikaptam a fegyverem, és a lány elé állvam aki ekkor tájt ejthette el a pisztolyát. Célba vettem a támadót, ha épp senki nem lépett az utamba és bár célszerűbb lett volna karon lőni, mivel voltak halottak, s sérültek, nem kockáztattam, és végeztem velük vagy vele. Amikor a terepet biztosították és is eltettem a pisztolyom a helyére, de a lány megelőzött a kérdésével. Bólintottam, miközben nyúltam, hogy felsegítsem, majd felszedjem az elejtett jegyzetem. - És te? Nem sérültél meg? - kérdeztem, mert bár elé álltam, mind ez olyan váratlan volt, hogy akár ő is megsérülhetett a nagy lövöldözésben. Akárhogy is, ezek után nekem sem volt kedvem odalent várni. Sajnálom a halottakat, de ha lent maradok sem történik csoda. Én is feszült lettem mindettől, így Janenel vagy nélküle, de felmentem. Legszívesebben lehúztam volna egy üveg whiskyt, de most csak néhány szál cigi volt nálam. Ha velem volt a lány, őt is megkínáltam. Nem szép dolog az egészségre nézve, de ennyi szar után, jár egy szál mindenkinek.
Jaj ne már... 5-ből 4 embernél tuti nincs... - alkudoztam, ha nem is voltam olyan helyzetben, bár akkor valóban alábecsültem azokat a fenyegetéseket. Ellenben mikor tényleg megbilincselt. - Mi a szar...? - hűltem ki, ahogy tudatosult benne mindez. Voltam már sarokba szorítva, de még sosem bilincseltek meg. Ez rosszabb, mint mikor anya 4 évesen a sarokba állított. Kétségbeestem, s kétségbeesésemben már azon agyaltam, hogy ezért bosszút fogok állni, mégha most nem is vagyok a helyzet magaslatán. Esély, mi? Mintha valóban én tettem volna. Beharaptam az alsóajkam, mert már tényleg arra kényszerültem, hogy legalább a nevem kibökjem és akkor... akkor hála a rohadt életbe, valaki elkezdett lövöldözni. Az ő életük nekem nem fontos, ellenben a sajátomé... szóval amint eltűnt én is sarkon fordultam. Mivel a ház fő bejáratán lehetetlen lett volna meglógnom bilinccsel a kezemen, ezért a hátsókertbe spuriztam egészen az első bokorig, ahol elbújva próbáltam elsősorban előre tornászni a bilincselt kezeimet a seggem alatt. Láttam hogy kell, de sose gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz. Persze sikerült, de rettentő kimerítő volt. - Faszom... - estem kétségbe, mikor próbálkozásaim végett nem hogy nem jött ki a kézfejem a karperecből, de még szorosabb is lett kicsivel.
|
| Jane:
Tenyleg csak wgy kisnlevegore volt szugsegem de ulsozobe vett, mar nem fog leszalni rolam amig el nem uldoz, kemenynek kell lennem...De aztan kedves és korrekt dolgokat mondott.- Értem...semmigond, igyekezni fogok, fojtassuk de most ön jön...- Bevallom izgatott voltam hogy Tom mit mond majd, visszamentunk a hejszinre, es eppen beledogtunk volna amikor lovesek dordultek el a kozvetlen kozelunkben, szinte a fulemet aurolta egy golyo, nem ertettem mi tortenik, felettunk volt egy szellozo onnan tuzeltek, elovettem a rohadt pisztolyomat ami kiesett a kezembol, kozben tovabbra is lott valaki rank. A kovetkezo pullanatban igyekeztem felvenni a fegyveremet de kozben eszrevettem hogy cooper elottem fekudt holtan...valoszinuleg o volt az elsodleges celpont es most tovabb probalkozik hatha mast is le tud loni. Leforgott elottem az eletem es az hogy talan itt a kezdeteknel er veget szamomra minden, de vegul lovesek abbamaradtak, leszedtek a rohadekot vagy rohadekokat... remegtem de kozben arra gondoltam hogy szerintem ez kizart hogy a gyilkls legyen de az biztos hogy jol beledog kavarni a nyomozasba, Thomasra neztem kisse sokkos allapotban de ezt is igyekeztem lenyelni, o nem esett ossze de ki tudja...: Jol vagy? -kérdeztem de nem álltam fel. Fel se tunt hogy o lotte le a tamadokat.
Logan:
Csak kívancsi mi? Mást súgnak az ösztöneim de azért meghagytam annak a lehetőségét hogy tényleg csak kívancsi.- Nincs nálad? Ugye tudod ez szintén törvénybe ütközik...-Még hergelt is a kislány, elmosolyodtam és már csattant is a bilincs a csuklóján.- Adok egy utolsó lehetőséget hogy meggondold magad az igazolványaiddal kapcsolatban. Nem akarok rosszat neked, fáradt vagyok vannak egyéb problémáim is -itt az uj ugyre gondoltam- Még azzal is beérem hogyha megmondod fejből az adataidat de itt helyben ellenorzpm oket es ha nem egyeznek akkor bent ejszakazol es meg gyanussa is valsz hiszen itt maszkalsz egy friss buntett hejszinen titkolt szemelyazonossaggal. Én nem vagyok amatőr sokmindent láttam már és sajna nem hat meg ha szépen nézel rám.- Nagyon nem élveztem a dolgot, bántalmazni egy ilyen kis fiatal lanyt de ha fel akar húzni akkor annak kovetkezmenyei lesznek... Kozben mar nagyon vissza akartam menni Tomhoz meg az ugyhoz, szóval fenyegetoztem kicsit hogy gyorsabb legyen a dolog.- Vagy hívjam ide az fbiosokat hogy korbe szagolgassanak? -kerdeztem a lanyt. Aztan hallottam a loveseket.- maradj itt! - Mondtam megbilincselt lanynak aztan elokapva a pisztolyomat odarohantam de akkorra mar rendezodott a baj, lattam hogy az egyik ugynoknek vege a masikat gyomron lottek de meg elt, azonnal mentot hivtunk. |
Nagy meglepetésemre valóban többet tudott, mint amit vártam, noha ezt nem mutattam ki felé, túlságosan árulkodó lenne. Elbízná magát, ahogy én is, és nagy kudarcokat élnénk át. De amiket mondott, mind teljesen jó volt, én sem mondhattam volna jobban. Csupán a végén lévő bizonytalanság, ami belerontott. Tudom, hogy fél. Én is félek. De ezt le kell küzdenünk. Nagyokat pislogva néztem utána. Talán én okoztam ezt a mély pontot, talán az ügy feltárása, akárhogy is, nem akartam, hogy kiszálljon. Korai volt bedobni a mély vízbe, de túl késő, hogy kiszálljon. Utána eredtem. Úgy láttam Logan most úgy sem ér rá, mással pedig nem vagyok itt hajlandó beszélni a gondolataimról.
- Várj... Sajnálom. Nem akartalak így megijeszteni... De tudnom kell, hogy képes vagy e tartani a lépést. Csak akkor tanulhatsz, ha rád is számíthatunk. - mentem utána, akár ki a házból is.
Valószínűleg borzasztóan magányos. Talán én megérthetném őt. De ahhoz előbb kell rá bukkanom, mint ők. A kijelentés végett a férfi néztem. Tudtam, hogy nagymamit már nehéz lenne kimagyarázni, így jobb a süllyesztőbbe engedni, még ezt kissé morbid stílusban is teszem.
- A halottakat úgy sem lehet feltámasztani. Úgyis öreg volt már. - vontam vállat. Csúnyán hangzik, de tény, ami tény.
Ám nem volt nehéz leolvasni a galamb kék szemeiről, hogy bizony gyanús lettem. Ez valahol még izgalmassá is tette a dolgot, csak épp féltem, nem lesz hogy kimásznom belőle. Drogozni is csak addig buli, amíg bele nem halunk. Mindenesetre próbáltam valami nagyinál hihetőbb magyarázattal előrukkolni.
- Én csak... mindig is rendőr akartam lenni... igen az! És... és... gondoltam nem gáz, ha lejövök. - magyarázkodtam a maradék higgadságommal, amit aztán el is vesztettem, mikor erősebben fogva az igazolványaimra pályázott.
- N-nincs nálam... - válaszoltam őszintén, csak épp már kevesebb merészséggel. Nem ismerem, de az itteni fakabátok többségének nincs több a tarsolyában néhány üres fenyegetésnél. Ha tőle betojok, hova vész a magabiztosságom legközelebb. Eme bátorító gondolataim végett ismét visszaszálltam a ringbe, noha azért néha még meg-meg húztam a karom, hátha lesz egérutam is.
- Úgysem meri... - válaszoltam hunyorgó szemekkel, akár egy cowboy a vadnyugaton, remélve, hogy ő lesz az, aki előbb elsüti a stukkert.
|
| Logan:
Meg alltam vele amikor rakezdett az elmeletei.- Érdekes dolgokat mond kisasszony de tudja az talán még erdekesebb hogy hirtelen mintha el tetszett volna felejteni a "nagyit". - Amit mondott annak abszolut lehez alapja de gyanus nekem az hogy itt van, miert jott ide? Ha ennyire hidegen ilyesmiken jar az agya az nem feltetlenul jelent jot, ha valamifele kadet is akkor meg minek logott be? Erosebben fogtam a karjat- Szeretnem elkerni a személyi igazolványát.- Mondtam neki.- Ha ellenkezik megkell hogy bilincseljem, ha valoban nem el itt rokona akkor jelenleg buncselekmenyt kovez el.- Okos szemei voltak, de valahogy mashogy mint mondjuk Tomnak, relytelyesebben. Ez a lany, akarki is legyen nem holmi perverzul erdeklodo buta tini aki azt se tudja valojaban mi is az ami elotte hever.
Jane:
Hát, en azt gondolom hogy nem korai, szeretném minél előbb elkezdeni...- Aztanvegul thomasszal indultam el a tett szinhelyére, és olyasmi kovetkezett amire nagyon nem szamítottam, van olyan hogy mély vízbe dobás és ez annak a marianna árokba lökés fejjel című fejezete, megijedtem kicsit, szóra nyitottam a számat, én azért vagyok itt hogy a háttérben lapuljak es figyeljem a profikat es ha netalantan valami ertelmes az eszembejut azt kozoljem veluk, nem az hogy onalloan veluk egy szinten elemezgessem a dolgokat.ezt szerettem volna mondani es erre gondoltam mikor tomra neztem de beszed helyett csak neman neztem ra rovid ideg, mert kozben nem akartam hogy leromboljam megjobban a rolam alkotott kepet. Nyeltem eggyet aztan Elovettem a noteszemet, foleg abba szoktam gondolkodni, rajolni, nem szeretek mindent hangosan vagy csak fejben lejegyezni, korbementem a tetemek korul, megneztem a beallitat a bor allapotat aztan de foleg az osszkepre koncentraltam, aztan visszamentem thomashoz, es osszeszedtem magam hogy magabiztosan tudjak neki "jelenteni" arrol hogy en mit vettem eszre, bar a holt testek ea az elrendezesbol arado brutalitas meg a gyilkossag nemocskolta atmoszferat meg mindig nehezemre esett lenyelni.- Am egyértemű az az hogy nem irányul a gyilkosság az áldozatok felé, azokat csak kifejező eszköznek használja, a gyilkos biztos hogy műalkotásnak tekinti amit tett, önkifejezésnek. Ja igen...öm azért egyes számban beszélek mert szerintem egy elkövető van. Az hogy a testek arcán az érzék szervek diszfunkcionálisak, a középső felyén pedig épp ellenkezőleg, továbbá az hogy a fekvő áldozatok torzólya van "kinyitva" ahogyan a középen lévő fej érzékszerveo arra utalnak hogy működési elveket állít párhuzamba, a fekvő ember szimbolizálja a többségeg akik valódi érzekszerveik hejett az élvezeteikre koncentrálnak ,gyomor, nemiszerv, tüdő, mály...stb. De a gyilkos ezeket eltávolitotta, kvázi megtisztitotta őket a hamis életcéloktól es motivacioktol, a kozepso fej a torzs nelkul szimbolizálhag valakit aki mentes a foldi, anyagi vilag felrevezeto elveteg vagyaitol, a fely az elme amj felul emelkedik a tobbin. Ezek tulreben szerinzem a fely maga a gyilkls es ez itt az ars poeticaja, a kuldetes tudatanak es motivacipinak leleplezese es kozzetetele. A 12 es szam tovabba sok gotikus mérművön es rozsaablakon gyakran elofordulo szam, de ez lehet hogy nem is olyan fontos...-bizonytalanodtam el a vegere, sok volt ez nekem, a hullak, a feszultseg, es nem tudtam eldonteni hogy ez a nyomozo joindulatbol vagy epp ellenkezp okokbol szallt e ram, feltem attol mit reagal a teoriamra, nem mertem megvatni a valaszat, talan a hullaknal is jobban rosszuletbe hozott.- Bocsásson meg, ugyerzem levegore van szigsegem- mondtam es kicsit menekulore fogtam. |
Talán a tőlem való ijedsége, de válaszai cseppet sem tűntek magabiztosnak. Mintha még találgatott is volna. Ám a végére felvontam egy szemöldököm.
- Attól nem tartok, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodhat majd a nyomozás alatt, de ez az ügy talán még korai egy gyakornoknak, nem gondolja? - kérdezgettem tovább. Érdekeltek a válaszai, azok mindig árulkodóak. Zavarban volt, ez kétségtelen, ugyanakkor ez csak egy ideiglenes dolog. Néhány nap múlva, mikor már bőven az ügy közepén leszünk, teljesen leomlik ez a kis fal, s ő sem fog már úgy viselkedni, mintha tényleg valami felettes féle volnék. Ahogy beszélgettem Janenel, fel sem tűnt, hogy közben Logan odébb állt. Általában mellette vagyok, de csak mert olyan vagyok, mint egy vén, de jól képzett kopó, aki ha talál valamit, azt csak a gazdájával közli. Hiába az a három betű, nekem ők is csak rendőrök. Egy-két botlás, némi veszteség, s az ember egyszerűen képtelen befogadni másokat bizalmi terébe. A régebbiekből is már csak Logan maradt.
Odasétáltunk a körhöz a lánnyal, felemeltem a szalagot s előre engedtem őt, hogy aztán követhessem. Próbára akartam tenni, hallani az igazságot arról, miért is hívják "tehetségnek".
- Hallgatom. Mondja el mit lát. - szólítottam fel. Most magázom, de ahogy mondtam, ez mind ideiglenes. A későbbiekben akár becézgetni is fogom, ha úgy látom jónak. Addig viszont előszeretettel vizsgáztatom. Az, amit a padban ülve tanult semmitérő. Az igazi tapasztalatot az élet, azaz a mi esetünkben a halál adja.
Az fbi-ost még lebírkóztam volna szavakkal, de ha már ketten vannak... Még most is többféle érzés kavargott bennem. Irigy s kárörvendő is voltam egyben, hisz van rá esély, hogy elkapják, addigis viszont övé a reflektor meleg fénye. Másrészről viszont utálat és egyszerre imádatot éreztem a gyilkos iránt. Ő már tudja, mi az, ami nekem kell. Erősebb, s jóvval magasabb volt nálam a férfi. Próbáltam nem elsietni a lépteket, de még egy drága Nike cipő sem elég ehhez. Annyira nagy izgalmat okozott, amit ott láttam - mégha nem is teljes valójában -, hogy szelektívé vált a hallásom, s fejemben csak a gyilkosság járt.
- Ilyet leginkább szektások tesznek, nem? Olyanok, akik embereket áldoznak egy magasabb célért. A belezés valami mást akar mondani, de mire a bevarrt szem és száj? - gondolkodtam hangosan, a képzeletbeli nagymamáról el is feledkezve.
- Lehetnek többen is, de a varratok megkezdése mindnél egyforma, így nagyobb az esély rá, hogy egy ember művelte. Vajon saját érzéseit próbálta kimutatni? Szegény, nagyon kétségbeesett lehet. |
| Jane:
Menni akartam volna Cooperék után de az egyik komozó feltett egy zavarnaejtő kérdést.- Hát, arra gondolhatott hogy az akadémián osztály elsőként végeztem legfiatalabbkén, és vettem már részt passzívan 1-2 gyilkossági ügyben. De lehet hogy főleg azt akarta elérni ezzel hogy bízannak abban hogy tudok majd önöktől tanulni.-Eddig kicsit leszegve tartottam a fejemet mert neha elfelejtem hogy bele kene nezni az emberek szemebe, de eszbekaptam es beleneztem thomas szemébe- Ha szabad ilyet mondanom önnek, annak ellenére hogy nyilván valóan nincs elragadtatva attól hogy még egy zöldfülüt is az önök nyakába varrtak, én várom az önökkelnvaló munkát. - Igazat mondtam, tudom hogy ők ketten jó nyomozók már én is hallottam róluk, de ilyen sok munka mellett nem lehet könnyű az élet...valyon rám is ez vár majd, tettem fel magamban a kerdest mikozben eszrevettem mennyire faradt a szeme.
Logan:
Bennem volt egy keveske megkonnyebbules hogy van aki segit, es meg jopofizik is,,a flegmazas engem nem erdekelt, nem tehetrola sokan ilywnek kozuluk. Tomot latom hogy jobban zavarja de ez igy van rendjen, o az ovatosabb en meg a kommunikativabb, vele ellentetben en voltam mar hazas. Mosolyogva bemutatkoztam, a kislanyon en is meglepodtem kicsit, remelem tobbet hasznal majd mint amennyit art, tom nembirt magaval es kerdezgette kicsit nekem meg ez kapora jott mert addig megvartam ot es igy nem is kellett az fbiosokkal egyutt megvizsgalnunk a helyszint, ami azert jo mert nem zavarnam be tudat alatt a masik elkepzelesei es majd objektivebben tudjuk oszevetni mirejutottunk. Szóval a következő mondattal indultam a toporgo rendorok fele akik diszpoznakent acsorogtaktulsokan a szalagkordonnal.- Valaki keritsen nekem egy kavet hogy elszivhassam a cigimet.- Annyiszor probaltam cigizni de a legutobbi ugy alatt lancdohanyos lett belolem. Amikor visszaindultam Tomhoz valami kos drámaba csöppentem, egy fiatal lány ki volt akadva azonamit latott de hogy a csudába jutott idáig?! Mérgesen odamentem a tiszthez aki utját állta a lánynak.- Ne ácsorogjon hanem vezesse ki! Ahj hagyja majd én...jöjjön. -Megragadtam a karját és elindultam vele kifelé.- Ezt nem szabadott volna látnia, sajnálom hogy a kollégáim inkompetensek-azert altalaban becsulom okeg de tovabbra is faradt voltam eszmeletlenul- Egyáltalán nem biztos hogy a nagymamája is erintett az ügyben, ha elárulja hogy hiívják személeswn értesitem a fejleményekről. |
Nehéz időszakot tudtam magam mögött. Hiába a sok éves tapasztalat, az élet mindig újabb kihívások elé állít, amikkel azt hiszem egyre nehezebben küzdök meg. Szerencsére nem kell egyedül harcolnom, bár sosem tartottam magam jó csapatjátékosnak. Logannel mégis képesek vagyunk együtt dolgozni. Jó csapat vagyunk, s noha a munkán kívül nem sok időt töltünk együtt, de barátként is támaszkodhatunk egymásra, ha úgy van. Feleslegesen nem becsméreljük egymást, ám ha egyikünk másképp lát dolgokat megosztja ötleteit, véleményét, pont azért, mert ez is segítség lehet, akár munka ügyben, akár magánéletben. Nem egyszer húzott ki a csávából már, mikor újfent visszatértem az italokhoz.
Ami engem illet, konkrétan a munkámnak élek. Nincs családom, se kutyám. Szüleim már nem élnek, egy szóval magányos farkas vagyok. Veszélyes munkám mellett nem tudom képes-e lennék párkapcsolatok kialakítására. Pedig szükségem lenne rá.
Épp csak célba értünk egy kemény ügynél, mire másnap reggel jött a következő. Én már korábban ott voltam, mint Logan. Nem is nagyon tudtam aludni, kora reggel inni meg... hát nem tudom... Ha valaki így találna rám, elég... kellemetlen lenne. Egy jegyzet füzettel kezemben álltam az áldozatok fölött és felvázoltam nagyjából, amit látok. Mellé pedig minden kis apróságot, amit láttam, leírtam. Mikor megérkezett odaléptem.
- Ez ismét egy hosszas munka lesz. Nem egy tipikus őrülttel állunk szembe. - magyaráztam jegyzeteimen végig futattva tekintetem, miközben ujjaim közt játszottam a tollal.
Azt hittem csak miénk lesz az ügy, de mikor hozzánk lépett néhány ezidáig ismeretlen, kíváncsian pillantok fel az elsőre, aki épp előttem áll. Nagyon fiatal lány volt, búza szőke hajjal, kissé bizonytalan arc vonásokkal, amik arra utaltak, hogy bizony még ő se látott hasonlót. Nem is csodálom, hány éves lehet? Jó, ha az alap dolgokban szerzett már némi gyakorlatot. Szinte sajnálom, hogy ez úton halad, ahelyett, hogy valami kevésbé halálosabbat választott volna. Udvariatlan lenne, de gyötör a kíváncsiság, s szívesen rákérdeznék, mi oka annak, hogy most itt van. A két férfi már most unszimpatikus volt, mert bár becsülöm az őszinte embereket, bizony a flegmázás már böki a csőröm. Nem is válaszolok semmit, ezt Loganre hagyom, mert természetemnél fogva, megesik, hogy olyasmit mondok, ami miatt aztán mindkettőnkre szitkot szórnak.
Kezet fogtam a lánnyal, akiről nehéz volt levennem tekintetem. Na nem azért, mert lennének vágyaktól túl fűtött gondolataim, hanem mert sok kérdés felmerült bennem, s reméltem, mind erre választ kapok, pusztán abból, hogy a szemébe nézhetek.
- Tom Lensherr. - mutatkoztam be még a kéz rázás közben. Sosem mutatkozom be teljes keresztnevemmel, úgyis mindenki úgy szólít, ahogy akar.
Amint lelép a két idősebbik, én a lány mellett maradok, hogy végre szóra bírhassam.
- Mit értett "tehetséges" alatt a felettese? - kíváncsiskodtam.
/Neki am olyan Rustin magyar szinkronhangot tudnék elképzelni...>w>/
Éppen a korai bemelegítő futásom közepénél járhattam, mikor az utcán végén megpillantottam a jó néhány rendőr autót, mentőautót és egyéb, talán civil ruhás valakik járműveit. A zebránál állva kíváncsian próbáltm rájönni, mi történhetett. Érdekelt, már csak azért is, mert közel van hozzánk, s mert jómagam is hasonló cipőben járok, nem lenne jó, ha egy nap összefutnék gyilkolás közben a gyilkossal. Tudtam, hogy közelebb jutni szinte lehetetlen lenne, de... de nem nekem. Bár az némileg nehezít az ügyön, hogy fogalmam sincs hol a helyszín. A rendőr autók tömkelege két házat is közre fognak szinte, noha csak az egyikbe járnak ki be. Komoly dolgok lapulhatnak odabent, mert feltűnt néhány fickón, FBI feliratú egyenruha is van. Valahol talán féltékeny is voltam, bár nekem nem hiányozna ekkora felhajtás, hiszen akkor kockáztatnám, hogy lebukom. Első próbaképp odasétáltam egy szalagnál álló rendőrhöz, és barátságosan megpróbáltam megérdeklődni, hogy mi történt. A rendőr elhesegetett, így ezt hagytam is. Következő próbálkozásomnál már egy ki be járkáló mentőshöz mentem, akit még pont a kocsinál csípem el. Bejátszottam, hogy a nagymamámé a ház s aggódom miatta. Mivel a mentősökkel általában nem osztják meg a fontosabb információkat, csak a mocskot viszik el, így némi győzködés után bevezetett, onnan pedig gyerekjáték volt tovább jutni. Ugyan a ruházatom nem arról árulkodott, hogy hasonló szakmában utazom, de mivel már bent voltam, a kevésbé bátrabb fakabátok nem merték megkérdőjelezni az ittlétem. Az okosabbak pedig máshol voltak. De vajon hol? Követtem a nyomokat, s azokat akik egyirányba haladtak, le az alagsorba. Nem örültek nekem, de sikerült lejutnom. S amit láttam...
- Uram isten... - kerekedtek el szemeim a szalag mögötti látványon. Ez valami... csodálatos volt. Hiszen pont ezt kerestem! A halál művészete! Gyönyörű volt az egész, mégha a bűz émelyítő is. Annyira eszméletlen volt, hogy közelebb mentem. Legalábbis szerettem volna, míg az egyik gondolom nyomozó meg nem állított.
- Mit keres maga itt? Civileknek tilos! - szólt rám, s karjaival sorompóként állított meg.
Nem is láttam sokat miatta és a hullák előtt álló emberektől.
- Lehet a nagyim is köztük van... - höbörögtem, bár csak ez jutott eszembe.
Később jutott csak eszembe, hogy talán a félelmet kéne megjátszanom, semmint idegeskednem, de azt hiszem csak hülyének néznének, ha meg is próbálkoznék vele most. |
| Logan:
Tegnap egy féléve tartó nyomozást zárhattunk le, nagyon vot az öröm de a végjáték kemény volt és nagyon lefárasztott. Miután minden bizonyíték rendelkezésünkre állt ahhoz hogy biztosan tudhassuk ki volt az elkövető, és hogy ezt az embert a törvény elé állíthassuk, elindultunk letartóztatni az illetőt. Rudolf Gambl 3 kisgyermek megoleseert volt bizonyithatoan felelos, mind harmojukat megeroszakolta majd elvagta a torkukat, nyomozas soran eddig egyszer se erzekeltettuk vele hogy gyanus lenne szamunkra ennek ellenere mikor bekopogtunk es kozoltuk vele a hirt szem rebbenes nelkul elfogadta a letartoztatasat, legalabb is ugy tunt. Pont emiatt a beletorodo viselkedese miatt a rendorok figyelmenkivul hagytak par masodpercre abban a rendorautoban amelyikben elszallitottak es lelott egy rendort meg a sajat lakasan egy pisztolyal amit a ruhalyaban rejtegetett. Majdnem engem is telibe kapott de resen voltam es le lottem, muszaly volt... szóval nagyon durva napom volt tegnap, mar fel eve nem aludtam egy jot, meg is oltem valakit hiaba kerultem koran agyba forgolodtam es nem tudtam hamar elaludni, mikor vegre sikerult nagyon kellemetlen remalmom volt. Aztan arra ebredtem hajnali fel negykor hogy csorog a telefon...Gyilkossag tortent, a rendor aki felhivott azt mondta hogy eleg brutalis. Letettem a telefont es sohajtottam egyet de legszivesebben eldobtam volta azt a kurva telefont mert nem hiszem hogy csak minket lehet megtalalni ezekkel az ugyekkel.Feloltoztem es kimentem a helyszinre amilyen Gyorsan csak tudtam, ennek ellenere a tarsam mar elottem odaert, lattam a tekinteten a faradtsagot de ezzel eggyutt azt hogy az agya mar most komolyan raallt az ugyre, ezt nagyon tiszteltem benne mindig es persze en se voltam rest. Megvart es egyutt mentunk be a sarga szalagokkal elkeritett tarsashaz alagsoraba. Lent ott volt az fbi is, valóban komoly ügy lehet.
Jane:
Ma volt az első napom amikor valami komoly ugybe betekintest nyerhettem, korán hívtak, persze en csak mellekesen voltam jelen hisz meg tapasztalatlan vagyok a mar tobb evtizede dolgozok kozott. Cooper és Gray ügynök hívott maguk mellé hogy tanuljak velük mentem a helyszínre, még sötet volt es kisse hideg. Lent voltak mar helyszínelők, tobb helyi tiszt és 2 nyomozó is. Az alagsorban korkorosen elkeritett teruleten egy 12 holt testbol rendezett kor volt, a holt testek a hatukon fekudtek, toroktol szemerem dombig felvoltak vagva es a ugy fel voltak nyitva mint egy konyv, minden belsoszervet eltavolitottak es a szemeiket szalyukat bevarrtak, a kor kozepen egy levagott fely volt. Sok kepet es videot lattam mar de eloben meg soha nem volt szerencsem ilyesmit latni... kicsit ossze kellett szednem magam hogy leplezzem hogy egy kicsit megvisel a dolog. Neztem Cooper es Gray arcat de rajtuk nem latszott semmi kulonos csak az hogy nagyon raalltak az ugyre, de meg mielott reszletesebben megvizsgaltak volna a holttesteket odamentek a ket nyomozohoz en is kovettem oket. Cooper es gray felmutattak az igazolvanyaikat majd cooper igy szolt: Jó napot uraim, orulok a talalkozasnak, az FBI nyomozoikent lehetosegunk van arra hogy teljes mertekben megvonjunk onoktol minden informaciot az ugyben es elvegyuk maguktol az ugyet, de ezesetben szeretnenk szoros egyuttmukodesben dolgozni a helyi hatosagokkal. Hallottuk mar magukrol es elismerjuk az onok munkassagat remelem gyumolcsozo lesz majd a kozos munka es kivancsian varom az onokkel valo kapcsolatfelvetelt. -Mosolygott a tole megszokott egyhe merevseggel, Cooper az egyik legjobb nyomozo de van benne valami kis merevseg, aztan ismet megszolalt es engem is bemutatott.-: Ő itt egy pályakezdő fiatal tehetség Jane Wallace. Kerem vele is osszanak meg minden bizalmas informaciot es ne habozzanak neki atadni anyit a tudasukbol es tapasztalatukbol amenyit nem sajnalnak.-Nyujtottam a kezemet sorba a nyomozokban, eleg nyuzottnak tuntek kemeny leheg errefele a nyomozoknak, elegsok gyilkossag tortenik errefele, de emelett szimpatikusnak tuntek es mellette nagyon eles intelligens twkintete volt mindkettonek, remeltem hogy sokat tanulok majd toluk.- Na kezdodjon a munka.- Jegyezte meg mosolyogva Cooper azzal a fura drottal kifeszitett mosolyaval es elindult a holttestek fele. |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
