|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.23. 17:34 - |
Philip R. Norton & Mavis Pepper |
[24-5] [4-1]
 Egy pillanatig, ahogy egyikük kétségbeesve kiabált az idegennek, a másik meg a kezemmel szórakozott, komolyan elhittem, hogy ez még jól is sülhet el. De miért is történt volna így...? Már akkor összevontam szemöldökeim, mikor az a valaki közelített a lányok pedig, elnémultak. Azon töprengtem, vajon szólnak e nekem, ha valami késes gyilkos jönne velünk szembe, vagy feláldoznának kibelezésre... De úgy véltem ilyet maximum én csinálnék, ők nem, szóval igyekesztem játszani az ájultat. Nem volt egyszerű, hát még mikor meghallva, hirtelen beugrott, hogy én ezt a hangot rohadtul ismerem. Csak nem tudom archoz kötni. Még csak annyira sem, hogy besoroljam a gyűlöltek vagy elviselhetőek közé. Gondolkodtam, ki a franc lehet? A szomszédunk? Az valami náci állat, tuti nem jött volna ide. Ráadásul Maggie elszólása sem kerülte el a figyelmem, miszerint ennek a valakinek cuki babája van. Akkor pedig egyenesen végig futott a hideg a hátamon, mikor a nevemen szólított. Faszom, pedig tutira ismerem a tagot! Na de a pofonra tényleg nem számítottam. Oké, oké, nem voltak nagyok, de a nagy sietségben a rágóm is elfelejtettem kiköpni, szóval az szépen le is csúszott oda, ahová nem túl egészséges. Mondjuk mehetett volna csúnyább helyre is, de akkor is. Nagyon sokáig kitartottam úgy vélem. De mikor már a rendőrséggel fenyített, az nem játék. Clary ijedtében olajra is lépett, a cipőit is ott hagyta. Maggie szerintem csak azért maradt, mert félt. Én meg ezek után nem tudtam már hova játszani, még a végén tényleg ránk küldi a zsarukat. Kipattantak szemeim, és jött is magától értetődően. Hát persze! Hogy a fenébe nem jöttem rá, hogy ez az idióta az? Azt hittem a tanároknak nincs gyerekük, épp elég nekik a mi agyfaszunk. De akkor ebben is tévedtem.
- Szinte biztos voltam benne az első pillanattól, hogy maga a pasikra gerjed. De mostmár tudom, hogy csak szimplán pedofil hajlamai vannak, amiket szegény kisbabán él ki... - hebegtem, fájlalva a pofikám, a kis pofozás végett. Ez csak úgy kicsúszott, de igyekesztem aztán jóvá tenni.
- Ne, ne... nézze el... ártatlan vagyok. Meleg volt, én meg szomjas voltam. Össze-vissza beszélek... De azért ugye a nyári szünidőben nem buktathat meg...? Ne hívja a zsarukat, kérem. Cserébe ellógom minden óráját, hogy ne kelljen néznünk egymást. - toltam el lassan kezét, mielőtt ezekért még egyszer leadna egy pofon sorozatot. Ha nem vert halálra a hülyeségek miatt, szép lassan felkecmeregtem és leporoltam magam.
- Ugye tudja, hogy a babákat nem kell esténként elvinni sétálni? Azért van a gumibugyi, hogy abba tojjanak. - böktem a baba felé, mert azért tényleg fura, hogy ilyenkor sétálgat vele. Mondjuk ez az egész olyan különös. Szentül hittem, hogy a tanárok szórakozásképp templomba járnak, martini helyett kávét, whisky helyett almalét isznak. A tévében pedig a reklám a kedvencük. Nagy csalódást okozott most Mr.Norton. |
 Phil Norton
Már egy hónapja, hogy életem legújabb megkeserítője belépett a képbe és azóta nem volt hajlandó távozni, még annak ellenére sem, hogy naponta kap jeges vizet a nyakába, amik szavak formájában gördülnek ki a számon. Elmondhatatlanul kikészít a nyafogásával, mintha minden egyes átkozott nap meglenne neki; egyetlen dolog miatt nem fogom meg a karjánál és vágom ki az utcára, hogy egy híd alatt lakó csövest csináljak belőle. Adjunk hálát drága öcsémnek, aki rám sózta őket, mondván ő nem ér rá, nekem meg úgyis nyári szünet van. A faszt. Nem egy bukott szerencsétlent kell felkészítenem, hogy átvergődjenek a pótvizsgán, kurvára nem érek rá bébicsőszt játszani az unokatestvéremmel karöltve.
Közben hatalmas, kikerekedett szemekkel mered rám a poronty, míg én nyugodtan állom a kíváncsi, fürkésző pillantását.
- Mind a ketten jobban jártunk, hogy faképnél hagytuk azt a nyávogó liba anyádat. - vontam fel szemöldököm, mialatt a kis dögnek intéztem a megjegyzésemet. Egyáltalán nem emlékeztetett arra az idegbajos fruskára, ott a házamban, aki azóta már valószínűleg csatateret varázsolt, amiért elhoztam a porontyát az esti dévajkodásomra, khmm, akarom mondani az esti sétámra, mert ugye így nehéz lenne kirúgni a hámból. Nem mintha rajonganék ezért a kopasz kis űrlényért, de kellett valaki, akihez beszélhetek úgy, hogy közben az utcán lézengők nem néznek golyósnak.
- Remélem nem követed majd a példáját és nem leszel olyan vérszívó pióca. - emeltem meg kicsit az ég felé, mire vidáman vihorászni kezdett; tetszik neki a fizimiskám, de ezzel minden csajszi így van, még az egészen aprók is. Amikor Lorena kezében van, majd betojik, úgy szabadulni akar a boszi karmai közül, most teljesen nyugodt, sőt egyenesen kiugrik a bőréből; kis mancsaival folyton az arcom és a hajam után nyúlkál, közben meg nagyban rúgdalja a mellkasomat, hogy végre teljesítsem a kívánságát...hát arra várhat. Szemeimet forgatva kattogtattam agyamat a megoldáson, miként oldhatnám meg, hogy eltávolítsam a hirtelen jött vendégeimet, anélkül, hogy utcalakókat csinálnék belőlük; egyedül ez a kis szörnyike volt a gát, amin nem voltam hajlandó átugrani.
Lassan elindultam, s a hűvös, esti szél körbeölelt minket, míg a tiszta, sötétkék égbolton, felragyogtak az első csillagok. Legalább a nap vége jól alakul és nem kell arra kényszerülnöm, hogy kész idegroncs nőstény egyedekkel vetélkedjek; lelki szemeim előtt bevillant Lizzy képe, mire halovány fintor ugrott arcomra. 2 hónap, hosszú idő, de áldottam magamat, amiért voltam olyan isteni és sosem arra vettem a városban az irányt amerre az a nőszemély. Egyszeri kalandnak akartam, de neki nem volt elég, hogy ennyit kapott belőlem...túl sokat akar a kiscsaj nem bírja a szíve. Sikerült engem is megkavarnia, de azóta kijózanodtam és biztosan érzem, hogy rohadtul nem hiányzik a jelenléte meg a siránkozása.
Bármily hihetetlen, de mintha az ég is megérezte volna, hogy Lis-re gondolok és máris belém futott hátulról. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő az, több szempontból sem; az illatát már jól ismerem, abban a bizonyos pillanatban amikor rám rontott a fuvallata megcsapott, másodkézből pedig a hangja, ami végül csalhatatlanná tette a csalogányt.
- Ez valami rossz vicc... - morogtam magam elé és mintha csak a kezeim között, kíváncsian ficánkoló nyomitól vártam volna a segítséget, úgy pillantottam rá. Nagy erőt vettem magamon és inkább elvetettem az ötletet, hogy a lány kérdése ellenére, miszerint mi a francot csinálok itt, tojok rá, tovább állok; lassan megfordultam és unott pofával néztem szembe vele.
- Semmit sem változtál...ugyanolyan hülye kérdéseket teszel fel, mint legutóbb és ahogy elnézem ezeket a bamba arcmimikákat sem sikerült lapátra tenned. - csóváltam meg a fejemet és feltűnő vizslatás közepette mértem végig, fejtől talpig. Teljesen megfeledkeztem, hogy négyszemközt helyett hatszemközt vagyunk és, hogy a kis dög igen csak érdeklődik Lizzy iránt. A kezét kinyújtva húzogatta meg a lány felsőjét és hatalmas babamosollyal pillogott rá.
- Épp sétáltatom az új házikedvencemet. - mosolyodtam el bájosan ördögien, aztán jött a következő gondolat; Lis épp futni volt csak a szemét tette arra a hatalmas hátsó felére.
- Te meg látom végre rákaptál az edzésre, hát van mit még leadnod, de ne aggódj van, aki nem a csontvázakat bírja, hanem azokat, akiken van mit fogni. - szavaim, mint mindig csak is a szokásos lekezelő hangnemben csengtek. El kell üldöznöm a közelemből ezt a csajt, mielőtt megint matrica üzemmódba kapcsol és rámragad végzetesen. Egy vállvonást követően elléptem tőle, de még előtte a kölyköt szépen a kezébe nyomtam, hogy a padra feltéve lábamat, megkössem rendesen a cipőm fűzőjét.
Úgy fél órát rabolt el a drága életemből, mire sikerült lepattintanom és megértetnem vele, hogy semmi kedvem megmagyarázni neki, kinek a gyerekével van szerencséje. Természetesen elkapta a féltékenységi rohama és mielőtt végleg eltűntem volna a házak mögött, hallottam a rám záporozó szitok szavak és átkok egyvelegét. Most már biztosan jó éjszakám lesz, hogy a csaj otthon még a woodoo tudását is előveszi. Azt, hogy ez rányomta a bélyegét a kedvemre, nem hiszem, hogy részleteznem kellene, de mielőtt túlzásokba estem volna, a kanyar után jött a következő meglepetés. Elsőre ki nem szarná le, hogy néhány részeg botsáska támolyog tőle nem messze, azt hiszem ez mindennapos látvány. Másodszorra már a helyzet önmagát hányja arcon, amikor az egyikük, mint egy zsák burgonya, kidől. És persze, hogy én vagyok az áldozat, aki után sopánkodni kezd a másik kettő. Nem elég nekem a durván kilenc hónapnyi szenvedés és a kezemben ficánkoló baba...
Nagy sóhajjal közelítettem meg a cirkuszt és bár ne tettem volna. Phil, tudtad te mi hiányzik neked péntek este. Egy diákod full beállva.
- A francba, minek nyomtok be annyit, hogy még haza se tudjatok botorkálni? Baszd ki, elképesztő. - guggoltam le a fetrengő lány mellé, faszán trükközve közben a kölyökkel a kezemben, hogy véletlenül se érezzen késztetést a rúgdosásra.
- Mondtam, hogy csatlakoznod kellett volna a színjátszó körbe Mavis Pepper. - a turpisság itt keringett a levegőben, mindemellett a tömény alkohol aromája sem volt kutya, ami körbelengte a három gráciát. Lenyomtam a nevén nevezettnek néhány enyhített pofont, hátha észbe kap és abbahagyja a játékot. Be kell valljam, valahol még irigyeltem is őket, hogy szabadon bulizhattak.
- Szóval? Összekapod magad vagy hívjam a rendőrséget, hogy a józanítóban érjen a holnap reggel? - csak kamuztam, de azt nagyon jól tudtam. |
Késő este volt már. Néhány idióta barátnőmmel bandukoltunk haza. Támogatnunk kellett egymást, annyira sokat ittunk s mi egyéb. Clary mezít láb jött belénk kapaszkodva, mert már nem volt annyi lélekjelenléte, hogy a magasarkújában egyensúlyozzon. Maggie még egészen elviselhetően tipeget benne, ha néha-néha majdnem orra is bukott. Én sport cipőben voltam, mert a legutóbbi alkalomkor sem találtunk taxit, és akkor én is zombi mód tapicskoltam csupasz lábakkal a pocsolyákban. Szép kis látvány lehettünk. Éjnek évadján három piszkosul berúgott lányka csámborog hazafelé csiga tempóban. Én a magam módján jól voltam, de az ő súlyuk megtartása engem is leterhelt. Félúton végül meg is álltunk. Clary picsogni kezdett, hogy már nem bír járni és, hogy az első taxis, akit majd meglát, kiveti magát elé. Maggie bizonygatta, hogy pénz hiányában ő hajlandó másra is, csak furikázzon erre valaki. Én jobbára Clary mellé ültem a járda szélére.
- Esküszöm nektek, holnaptól leállok a piával! Ez így nem állapot. - hitegetett minket Maggie, aki csak azért jár kelt föl alá, mert félt, hogyha leül, tuti nem kel fel.
- Ez nem hülyeség... Az utolsó dollárokat talán nem fűre kellett volna költeni... - dőltem ki a járdán, mert már én sem éreztem magam a helyzet magaslatán. Ilyenkor mindig megbánom, hogy idáig süllyedtem, de tudom, hogy holnap ilyenkor újból elkövetem ezt a hibát. Vagyis hát pénz hiányában, ha nem is holnap, de valamikor.
- Na jó! Én ezt nem csinálom! Kihívom a mentőket. Mavis betegnek tetteti magát és haza vitetjük magunk. - ötletelt Maggie, mire én összevontam a szemöldökeim.
- Miért pont én? Haldokoljon Clar. Nekem ne mossák ki a gyomrom miattatok, csesszétek meg! - höbörögtem kelletlenül.
- Én aztán nem! - csattant fel Clary, de mint még rám haragudott volna meg emiatt.
- Várjatok... kuss... jön valaki! - szólt közbe Maggie, mire mindhárman elnéztünk abba az irányba. Nem voltam biztos, hogy egy vadidegenre is rá bíznám az életem, de ott, abban a pillanatban, annyira megijedtem, hogy ha ez nem jön be itt maradunk, hogy csak bevállaltam és elterültem, mint aki elájult volna. A színjátékunkra az is rá segített, hogy Clary a kezemet cibálta, mintha tényleg megdöglöttem volna vagy tudom is én, Maggie meg kétségbeesetten hadonászott a távolban lévőnek és kiabált, hogy segítsen. A telefonját is eldobta - ami így belegondolva jó nagy baromság volt - hogy azt mondhassa elhagyta és nem tudtak senkit sem felhívni.
/Nem kell feltétlen annak a távoli alaknak lennie.XD Lehet az valami arra kószáló hajléktalan is, csak kellett valami bevezető.XD/ |
Philip R. Norton & Mavis Pepper |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
