|
Témaindító hozzászólás
|
2018.10.22. 19:18 - |
A démon sosem az ágy alatt leselkedik, hanem körülötted... |
[11-1]
- Ester Azarella -
Összevont szemöldökkel hallgattam a furcsa kérést, kérdést. Akadnak itt igen furcsa fazonok, de ilyet még egy sem kért tőlem. Minek néz engem, rendőrnek? Egyből arra gondoltam, hogy nem csak a jelmeze, de bizonyosan ő maga is beteg. Az ilyenekkel pedig nem árt óvatosnak lenni. Nem vagyok egy ijedős kislány, de fél évvel ezelőtt sok hozzá hasonló jár le ide és el is tűnt néhány lány, szóóval... jobbára nem is szóltam erre semmit, csak kételkedve néztem fel rá. Nem mondanám, hogy minden olyan gyorsan történt volna, de úgy rám ijesztett ezzel a rideg beszólással, hogyha nem tudnám, hogy a sötétben mindenfelé biztonságiak állnak, elfutnék a francba. Mondjuk az inger ígyis meg volt.
- Bocsi, de egy szociopata gyilkos is pont ezt mondaná, szóóvaal nem, a-a, láttam a tévében, hogy ugyanezzel a szöveggel csalják el az áldozatukat, én tuti nem döglöm meg ma. - csóváltam a fejem.
- Viszont, ha csak az erkélyre meegyünk, ami rácsos, így kizárt, hogy kilökj rajta és maximum csak egy őr lehet odakint, illetve persze fizetsz is, bármit is akarsz, akkor oké. Kivéve, ha tényleg megakarsz ölni, mert azt semmi pénzért. - léptem egyet hátrébb távolságtartóan.
- Robert Rickman -
Mivel jobb dolgunk nem volt, bár szerintem ez is idő pazarlás - lévén, hogy belsősként, tudom mennyire óvatosak vagyunk, a pletykák valódi hamis pletykák, semmi valóság alapjuk, csak amit a hírekben látnak és az agyuk szül félemükben - azért elmentünk. Lefogadom, hogy szándékosan nekünk választotta a szarabb helyeket, de se baj, azért a rangomból nem engedek. Jelenleg ő csak egy vendég a városban, egy kis segítség a rendőrség számára, semmi több. Én vagyok a nagy kutya. Természetesen nem engedtem rideg tartásomból. És akár mennyire is erősködtek, ez a jelmez sem vált kedvencemmé, de a másik egyenesen undorító volt. Az hogy a lány felvette, az ő dolga, én nem húztam fel. Ha nem tetszik nekik így jártak. De úgy különösebben senkinek sem volt baja. Maximum a félhulla részegek vonták össze a szemüket. Nem a ruha teszi az embert, és olyan kába itt mindenki, hogy úgy igazából kitűnni sem tudnék. Mindenesetre azért tettem, amit kellett, na meg kíváncsi is voltam, miket hordanak össze a mi szektánkról. Távolabb ültem le Jiliantől és úgy beszélgettem néhány idősebb taggal. Sok értelmessel nem szolgáltak, s ami annak mondható sem volt számomra hasznos. Azt tudtam, hogy féltek tőlünk, és hogy szerintük nagy baromság az egész, amiben hiszünk. Ezt a hitet is akarjuk elültetni mindenkiben. Ha kérdeznék, én is ezt mondanám, hisz gyanússá válna, ha védeném a szektát. Az is kiderült, hogy egyikük rokonával is feltehetőleg a szekta végzett. Ezt biztosan egyikük sem tudhatja, így kép nélkül még én se. Akárhogy is a magam részéről hamar letudtam ezt a förtelmes helyet, így kimentem cigizni, hogy ott várjam be a lányt.
- Magnus Bane -
Eljött hát a halottak napjának igazán nagy megünneplése. A földön maradt lelkek szabadon bolyongása, és persze a elvetemült ki szörnyetegek édesség gyűjtése. Félreértés ne essék, szeretem én a gyerekeket. Egyet biztosan. Különös erőket éreztem a városban, olyasmiket, melyeket egy boszorkánymesterek maximum egy nagyon erős fajtája lenne képes felmutatni. De bíztam benne, hogy itt most erről szósincs. Hallottam mendemondákat egy bizonyos gyermekről, egy nagyhatalmú, gonosz jelenlétéről, aki majd eljö s minden bizonnyal romlást hozhat eme világra. Lássuk be, meg is érett rá ez a nagy mocsok. Mindenesetre úgy döntöttem, én Magnus feláldozom energiám s időm, hogy felkutassam és szárnyaim alá vehessem ezt a még fiatalka, ám de hatalmas erőt. Nem lenne jó, ha rossz kezekbe kerülne. Így hát követtem a nyomokat, akát egy kopó, s így lyukadtam ki egy kis városi részben halloween napján. Nem öltöztem ki, mert úgy hiszem én magam is elég egyedi stílust viselek. A legjobb partira mentem el, gond nélkül bejutottam, hiszen kezemben a hatalom mind ehhez. Még a házigazda is örömmel szolgált ki a saját öröme helyett, de azért nem voltam túl feltűnő. Én akartam előbb kiszúrni őt. Külsejéről mit sem tudta, csak az erejét éreztem, ráadásul egyre közelebbinek. Aztán belépett, éreztem, s kíváncsian fürkésztem őt a tömegben. Szőke bongyor haja, akár az égi angyaloké. Szemei világosak mint a tiszta kék égé. Szörnyeteg bensőjét remekül elfedei e gyönyörű külső. Dehát köztudott, hogy a Gonosz sem ocsmány, hanem a legszebb férfi, hogy könnyeben csalhassa meg a szemeket. Elhesegettem a körberajongó lányokat, és felkeltem, hogy odamenjek. Nem akartam sokat kertelni, megakartam ismerni.
- Üdv! - köszöntem oda neki, mellé állva két pohár koktéllal a kezemben, egyiket oda is nyújtva neki.
- Magnus Bane vagyok, és a jövendőbeli mestered, kedves... - célozgattam, hogy bemutatkozhatna. |
Frances
Ez a Rickmann szeret engem, már most érzem, kellemesen elnevettem magam amikor arra tett célzást hogy kukkológ vagyok és esetelges veszélyt jelentenék a lányaira. AZ a helyzet hogy ha kukkolnék, akkor is mentes lennék a vádak alól, az ő keze nem ér el oda ahol én vagyok. Nem igazán érdekelt a picsogása sem a modszer hatékonyságával kapcsolatban.- Ha nem is válik be, információkat szerezhetünk. Láttam az ediggi tevékenységeit a rendőrségnek, ezeket a helyeken amikre menni fogunk, még nem jártak. -mondtam végül ennyit, utána meg elmentem.
Bementem az első helyre, illetve beengedtettem magam, remélem ezt majd megoldják a többiek is maguknak. Sötét hatalmas pincehelyiség, neonfényekben maszkos lányok pódiumokon táncoltak melltartó nélkül. Hangos elektronikus zene, és összeségében ne mvolt túlzottan kivilágítva se a hely, ahogyan általában ez lenni szokott egy ilyen placcon, csak a neonok világítottak és villództak. Na meg ellengedhetetlen kosztüme volt a helynek az erőszak, lehet hogy a Halloweenre való tekintettel, de mindenki elég démoni hangulatban volt és úgyis viselkedtek.Gondoltam hogy nem maradok majd társaság nélkü, főleg egy ilyen helyen belém is botlott egy éjszakaimunkás kislány. Elég fiatalka volt, még kezdő koromban nagyon megtudott viselni egy ilyen helyzet, mára már kevésbé hatódom meg, de attól még sajnáltam. Megfogtam a kezét, ovatosan levezettem a mellkasomról. Gondoltam rá hogy ilyen helyeken vigyáznom kell majd mindenre ami nálam van, de nem is tartottam amgamnál túl sokmindent.- Neharagudj, egy lányt keresek hasonlít rád csak szőke de elvesztettem a tömegben, segítesz megekresni? - gondoltam ő jobban ismeri a helyet és keresés közben körbevezethet én meg körül tudnák nézni.- De ha nem találom meg te is jó leszel persze.- mondtam neki ridegen. Aztán megtorpantam mint aki hirtelen észrevesz valakit- Ó, megtaláltam, úgylátom már nem aktuális.- legyintettem. nem láthatta merre nézek de tőlünk nem messze, pár méterrel előrébb egy szőke lánynak éppen a szályába tolta egy kedves úr a nevetséges méretű szerszámot.- Maszkal a lány felé fordultam.- Úgytudom elég nagy ez a hely, vannak csendesebb a helyek is lejebb nem? Nincs kedved megnézni egy halkabb kis zúgot és beszélgetni? - kérdeztem olyan hangsújjal mintha az én céljaim is hasonlóak lennének a többi férfiéhoz aki itt van.
Jilian
Ez volt az leső dolog, ami elültette bennem a gyanút. Persze egyenlőre szinte nevetségesen csekély mértékben volt bennem de minden esetre furcsának gondoltam. Lehet hogy nem létezik belső segítségük bár ha így van, akkor félelmetesen zseniálisak. De ha van, akkor lehet hogy Rickmannek köze lehet a dologhoz, család ember könnyű megfenyegetni. - Hm értem.- csak ennyit feleltem az állítására.- Ha esetleg felmerül a gyanú mindenkit ellenőriznünk kell, magunkat is beleértve, az örsönbelül nyiltvan kell ezt kezelnünk. - Mondtam aztán hallgattam amit a felesége eltűnésének körülményeiről mondott. - Nagyon sajnálom, ez sok szempontból szörnyű történet.- Tettem a vállára a kezemet empatikusan.
Elékeztünk a Halloweenhez. Jött a harmadik láncszem és jól kiosztott minket, bár én nem vettem annyira mint Rickmann.- nyugodjon meg, ha a rendőrség nem járt még ezeket a helyeken lehetséges hogy tényleg gyüjthetünk infókat, ha nem is találunk tagokat, de szemtanúkat vagy szóbeszédeket hallahtunk és az is sokat tud számítani. Mi is elindultunk az első helyre ami a listánkon volt. A város mellé keleltt vezetünk, ezúttal jül jött Rickmann feltűnősködő autója, mert valami puccos helyre mentünk, egy régi romos kastély volt, a kapu előtt a kidobó emberek megállíottak minket és kinevették a ruházatunkat, tudtuk jó helyen járunk amikor azthitték hogy Rickamnn "kísérője" vagyok, szerencsére ő lazán tudta adni azt a szerepet ami miatt be is engedtek minekt bár az autó volt a fő belépőnk. Odabent elég meglepő öltözetben volt mindenki, bőrcuccokban meg mindenféle erotikus jelmezekben. Visszafogtam magam de kicsit belepirultam a helyzetbe, odajött hozzánk egy részeg középkorú nő, aki már nagyon részek volt, nevetett rajtunk ő is a jelmezeinket illetően de aztmondta hogy rendes lesz és ad nekünk pár jobbat mert ő sokmindent hozott ide magával. Főleg Rickmannre kacsingatott és felvezetett bennünket az egyik felső szobába, ahol egy nagy bőröndben vártak ránk csuda ruhák, most se lehettem zavarban elvégre mindenki azthiszi hogy kurva vagyok... Hozzámvágott nevetve valami latex szörnyűséget meg mellé egy fekete átttetsző kendőt hogy azzal takarjam el magam mert szerinte még izgibb ha olyan mintha takarna de közben mégse, bár nekem az is megflelet hogy nem vagyok pucér, amennyire lehet összeszedtem magam és felvettem egy spanyol fal mögött ami a szobában volt. Addig a nő kacsingatott Rickmannra, megsimogatta az arcát, aztán a mellkasát és megcsalta a saját szályát. Neki adott egy rendőr jelmezt, és mondta hogy nem kell elbújnia ő nem szégyellős előtte is átöltözhet. Ekkor végeztem és megvártam míg Rickmann is készen lesz aztán nagynehezen lecuppant rólunk az öregasszony és lement mert az ivás iránt érzett vágya nagyobb lett mint Rickmann iránt éreztt. Gyorsan rá is néztem.- Ez nagyon kemény hely, nem tudom mire megyün kitt de próbálkozzunk...- Mondtam aztán mi is lementünk, "társalogni". Bár nem igazán lehetett mert mindenki iszonyat részeg volt, itt sok öregebb nőci is volt akik mind az ajkukba haraptak amikor elment mellettük Rickmann, az öreg férfiakat meg persze én érdekeltem inkább. Gondoltam szétválhatnánk és társalgunk majd valami öreg vénnel, nem csinálunk velük semmit csak iszunk és beszélgetünk... Leültünk a pulhoz, külön külön és már oda is ugrott mellénk valaki. Mellém egy hatvanas ügyvéd, nagyon részeg volt és fosta a szót. Elbüszkélkedett mindennel amivel csak tudott, hogy neki csak fiú gyerekei vannak, hogy mennyire várta most ezt a bulit. Próbáltam terelni más irányba a szót de nagyon nehezen ment, fojton a combomra akarta tenni a kezét és nem állhattam ellen mert nem akartam gyanús lenni. |
|
Noha a munkám a pincébe köt, gondoltam megadom a módját a halloweenak. Nem akartam túl sablonos jelmezt, de olyat sem, amivel esetleg elijeszthetem a kuncsaftokat, mert az ilyen alkalmakkor lehet a legtőbbet gyűjteni. S bármilyen elképesztő, jól fizető állás, noha itt aztán tényleg meg kell küzdeni minden fityingért. Alkalmiba sugar babyskedem, egy szóval azért fizetnek, hogy mutassak valaki mellett, aki természetesen olyan gazdag, hogy a napi programok közt is gyakran szerepel wellnes, puccos szálloda, hajó utak, jó éttermek és ezekhez hasonlók. Ráadásul ez nem mindig jár együtt a szexxel. Ám többségében ide lent vagy egy kirendelt helyen kell dolgoznom. Ami pedig a jelmezem illeti, ötvöztem két pazar karaktert a közös vonásaik által és úgy járkáltam fel alá. Az első pár kliens könnyen ment, de ahogy telt az idő, már a többi lánynak is egyre keménnyebben kellett próbálkoznia, mert maximum csak csóró, túl részeg és erőszakos fickókkal találták maguk szembe. Én ezzel szembe próbáltam kissé válogatóssá válni. Éppen az egyik falon lévő tükör előtt igazgattam a sminkem, mikor belépett egy maszkos - első ránézésre pszichopata - nagy darab férfi. A második rá nézésre már a hátsó zsebében pihenő nem olyan vékonyka tárcáját is kiszúrtam, így már fordultam is utána. Még magas sarkúban is fél fejjel magasabb volt, és féltem kicsit, hogy nem vesz majd észre a maszkja miatt, ezért úgy léptem elé, hogy kezeim a mellkasára tettem, megállítva. Legalábbis remélem, hogy ez bevált.
- Hova-hova ilyen sietősen? - mosolyogtam fel rá, bár bevallom elég para maszkja volt. |
- Robert Rickman -
Ha hiszed, ha nem, bennem is felsejlett eme gondolat, ezért óvatosabb is vagyok az őrsön, de eddig akárkit vetettem tesztek alá, senki sem bizonyult beépítettnek. Aztán lehet elsiklottam valami felett, de nem tudom... Valahogy nem nézném kibelőlük az ilyen módszereket. Volt már dolgom szektásokkal, s tény, hogy azokat hamar kézre is kerítettük, egyik sem tűnt olyan intelligensnek, mint inkább fanatikusak. A kettő nem ugyanaz. Egyszerűen csak jól leplezik maguk szerintem. - válaszoltam, hogyha lehet elhesegessem kételyeit, ha nem is teljesen. Már csak az kéne, hogy pont rám gyanakodjon, noha okot eddig nem adtam rá. Ha gyanakodna sem tehetnék azonnal semmit sem, hisz az egyenlő lenne egy vallomással.
- De azért sosem árt résen maradni és talán még óvatosabbnak lenni. Tőlem teszt alá vonhatjuk az egész őrsöt azzal, hogy bizonyos dolgokat csak egymás közt osztunk meg. Noha azzal, hogy kétségbe vonjuk őket, elég csúnya gyanúsítás volna, de mit lehet tenni... - vontam meg a vállam. Ha bizalmat keltek benne, akaratlan is hasznos kívülálló csapattag lehet a szektában, aki ellát minket hasznos dolgokkal, mi pedig megtanuljuk kivédeni az esetleges támadásokat.
Azért a kérdése okozott némi meglepetést, mert én érzem a két kelletlen kérdés közti különbséget. De igyekesztem ezen nem feltűnően sokat agyalni.
- Hát tudod, ebben én is csak annyit tudok, amit a rendőrség mondana az érintetteknek. Eltűnt. Évekkel ezelőtt. Teljesen nyoma veszett, s bár sok mindent feltételezhetünk, bizonyiték híján még jó pár évig az eltűntek aktájában lesz, míg nem aztán elfelejtik. Így szokott ez menni. Nem gondolhatok egyből véres dolgokra, mert ismervén őt, elég kicsapongó nő volt, mindig ment valamerre. Ráadásul az utóbbi időben kissé gyakrabban vitáztunk semmiségeken, szóval azt sem tartom kizártnak, hogy esetleg lelépett. Bár a lányait szerette, de biztos fél, hogyha üzenne nekik, akkor egyből felkutatnám... eh... és milyen jól hiszi... - csóválom a fejem fájdalmasan mosolyogva. Hihető sztorival álltam elő, mely a világban általánosságban megtörténhet. Attól nem tartottam, hogy megtalálnánk, hisz évek teltek el, s mindene hamuvá lett, amit aztán elfújt a szél.
- Számíthatsz rám... Noha lehet a titkolózás végett leszünk majd pont mi a gyanúsítottak. De mivel nincs vaj a fülünk mögött, kétlem, hogy bármibe is belekeverhetnének. - válaszoltam, ezzel is erősítgetve a kölcsönös bizalmunk.
Aztán jött a Halloween. Az időpont hiányában kint fagyoskodhattunk, bár én cigivel melegítettem azért magam s ha kellett a lánynak, megkínáltam őt is, bár nem tűnt nagy dohányosnak. Aztán megjelent ez a félnótásnak hitt tényleg félnótás. Már most unszimpatikus, hát mégha több alkalommal dolgozunk majd együtt.
- Nos az feltűnt, hogy maga inkább kukkolóként működik, szóval ha esetleg ezzel megsértve a lányaim privát szféráját fellógatják, én biztos nem lépek fel ellene. Sőt örömmel húzok majd be. - fújtam ki a füstöt az orromon keresztül, de míg van szikra a csikkben, el nem dobom.
- Maga most szórakozik velem? 100 éve tart a háború. Gondolja, hogy érdekli őket? Ha lennének bérgyilkosaik, már rég hullák lennénk. Egyébként meg nézzen körül, Halloween van. A kamaszok 80 százaléka már csak bosszantásból is felölti magára a szekta stílusának vélt öltözetet. Sőt még rá is játszanak. - dobtam el végül az elszívott szálat. Osztotta az észt rendesen, lett is volna mindhez mit mondanom, de tartottam magam, mert sosem lett volna vége. Remek, még dirigál is. Édes faszom, hogy gondolták ezt...? De legalább lekopott. Azt meg csak magamnak jegyeztem meg, hogy még jó, hogy pont a megfigyelések végett a szekta a darkwebet is elkerüli. Nem javunk mindenkit megmenteni, aki arra érdemes, úgyis felfigyelünk rá.
- Na láttod, ő még a fordított pszichologiai szempontból is gyanús figura. Az ilyenekből lesznek az ámokfutók... nálunk az ilyenek kényszerpihenőre küldik. - néztem a lányra, aztán elindultunk az első helyre. A fegyveresre nem mondtam semmit. Nyilvánvaló, hogy a mellény övemen nem játék pisztolyok pihennek, ha már van igazi is.
 - Ismeretlen -
Az éj közeledtével egyre kevesebb a gyerek az utcán, s egyre több a bátrabb fiatal, aki ilyenkor veti bele magátcsak igazán a másnapig tartó szórakozásokba. De akadnak olyanok is, kik csupán a munkájukat végezve húznak maszkot, hogy elrejthessék magukat, s beleolvadhassanak a halloween adta kényelmes környezetbe. Frances nem is tudhatta, de napok óta nem ő az egyedüli, aki megfigyel másokat. Jobbára parancsra teljesítek, pontosan azért, amiért ő, csak éppen nálam a célszemély ő, a jó pedig egészen máshol lapul. Az utóbbi napjaim a titkosított aktái elemzése volt, a múltja felfedezése és a mindennapos rutinja megfigyelése. Hasonlóan dolgozott mint én, bár sokkalta távolság tartóbb volt. Az este is végig követtem, s noha maszkom valamelyest biztonságot nyújtott, ígyis ügyelnem kellett rá, hogy ne vegyen észre, mert feltűnővé válnék. A ruhám egyszerű civil ruha volt, a maszkom pedig a már máshol is népszerűvé vált ikonikus Vendetta maszk volt.
Az első úticélunk pedig a listája első címe volt, egy pince. Itt is tartottak mulatságot, ám egészen másmilyet, szigorúan 18 felett. Legalábbis a törvények ezt írnák elő, ám Franci mögött a tömegben lassan belépve láthatom, hogy a kor már mit sem számít, ha akad pénz. S bizony itt akadt. Annyira sok, hogy még belépésünkkor felcsaptak egy lányt valamelyik italtól ragadó asztalra és ott helyben elég tételt vettek rajta minden részeg fickó örömére. Hogy ne lepleződjek le, s hogy én is élvezhessem a helyzetet, leültem egy asztalhoz inni, ahol jól rá láthatok mr.rejtőzködőre. Közben pedig elképzeltem, milyen lehet mit sem törődve az otthon ünnepelő családdal itt levő perverz férfiaknak, akik fele annyi idős lánykákat hajkurásznak.
|
Jilian
- Ez remek, én is szeretem a rendet.- mosolyogtam.Aztán elkezdtünk az ügyről beszélgetni.- Hm...ez különös, nem gondoltak még arra hogy esetleg valaki információkat szivárogtat ki belülről, úgyértem ilyen ügyeknél ahol soktagú bűnszervezetekkel vagy szektával állunk szemben előfordul az ilyesmi. Tekintve hogy elég jó nyomozó maga is, és ilyen régóta dolgoznak ezen az ügyön. - Ugrott be hirtelen ez az ötlet. Jól esett a bók, hogy bízik a képességeimmel, legalább is ezt mondja...- Ó ha már itt tartunk, most lehet hogy én leszek indiszkrét de mi történt pontosan a feleségével? -csak annyit tudtam róla hogy már nem él, de nem túrtkáltam bele túlzottan, gondoltam inkább megkérdezem ha lesz rá lehetőségem. Az sms meglepett, ahogy láttam Rickmannt is, talán kicsit fel is húzta. Furcsálltam a kérését de bíztam benne, sejtettem honnan való a tag és van is tippem rá ki lehet az, de úgy döntöttem egyenlőre nem osztom meg a gyanúmat Rickmannel, már azt se kellett volna amit korábban mondtam.- Tudom ez így utólag nem sokat ér, de kérem egyenlőre maradjon köztünk az elméletem arról hogy a szektának esetleg lehet egy belső embere nálunk, óvatlanság lenne ezt az információt megosztani mással , főleg ha van valóság alapja. - kértem meg erre.- Remélem hogy bízhatok magában.- néztem rá komolyan.
A piszkálódás csak kicsit zavart rosszabbra számítottam, a családi civakodások meg felidézték a salyát kamasz koromat és hiába volt kiabálás, külső szemlélőként volt benne valami idilli és kicsit mulatságos is volt, például a reggelimet elfogyasztani miközben dolgok repülnek a felyem fölött váltakozva a két froint irányaiból. Lassan eljött a halloween, nem gondoltam volna hogy valaha újra be fogok öltözni, de ha az ügy megkívánta akkor tisztességesen megtettem ami tőlem tellett, bár elég diszkrét jelmezt választottam, egyszerűen scullynak öltöztem, gyerekkoromban szerettem az x-aktákat... De ahogy néztem Rickmann de vitte tulzásba, úgyértem nem választott olyan jelmezt ami rondítana a külselyén sőt, jól állt neki bár nem tudtam kinek öltözött be és nem is mertem rákérdezni. A megbeszélt helyen várakoztunk, sötétedés után ott álltunk a sárga kerítésnél sokáig vártunk mert nem közölt velünk konkrét időpontot az illető.- Nem aggódik a lányok miatt? Úgyértem ha hamar letudjuk a dolgot megkereshetjük őket, nehogy bajuk essen.- mondtam bizalmasan Rickmannek, aztán majdnem frászt kaptam mert a fülembe lihegett egy baromira ilyesztő jelmezes állat. Nem tudom a nevét de tudom hogy abban a régi horror filmben a Halloweenben volt ez a fehérfejű mocsadék, és még kés is volt nála, a szivemhez kaptam az meg elkezdett beszélni hozzánk.
Frances
-Már egy ideje nézegettem magukat, és számomra az a konklúzió, bár ez az első benyomás volt inkább mint a többi, hogy maguk nyomozó létükre nem valami okosak.- mutattam sorban rájuk.- Hiszen látom az arcukat, felismerem magukat ha akarom...Na mindegy akkor majd ha úgy adódik csinálom egyedül...-legyintettem.- Halloween elég jelentős nap általában az ilyen szektásoknak, meg a sátánista kultuszblabláknak, szóval arra gondoltam hogy kereshetnénk gyanús elemeket, vagy simán csak körbenézhetnénk hátha az este folyamán akarnak valaki feláldozni ha szerencsénkvan és rajtakapunk valakit igen nagy mázlink van. Tudom hogy ez kis valószínűségü de ahogy elnéztem az eddig elért eredményeket.- szisszentem fel és bár nem láthatta de itt Rickmanra néztem.- Semmi sincs a kezünkben és ez a szalmaszál is több mint a semmi. Szóval kezdjünk el nézelődni, persze azért vannak célállomások is nyugi, találtam pár furcsa partyt darkweben, azokra fogunk elnézni. De ne kezdjenek el hősködni vagy valami, a szektára vagyunk kihegyezve, nem fogunk mindenkit letartóztatni, lehet valamelyik csak felfújt baromság, valamelyik meg tényleg bűnözők kielégülését szolgálja majd és még az is lehet hogy rátalálunk arra amit keresünk a sok lehetőség között valahol. -nyomtam a kezükbe egy listát tele helyekkel.- Maguk ezekre a helyekre mennek, én már kiválogattam azokat ahova inkább magányos kopoként jó menni. Vigyázzon a hölgyre Rickmann, remélem szolgálati fegyvert azért hoztak.- piszkáltam fel őket egy kicsit.- Na jó munkát, és vigyázzanak magukra! -intettem nekik aztán mentem is az első helyszínre. Valami kuplerájba az egyik romkocsma pincélyében. |
- Robert Rickman -
Nos nálunk ez szerintem örökké tartó... Legalábbis míg el nem költöznek. Aztán úgy szadizzák a párjaikat, ahogy akarják. - humorizáltam, míg haza nem értünk. Nem akartam én kegyetlen lenni, de a mi szektánk ritka erős, és jobb ha mindenre felkészült nyomozót küldenek. Na nem mintha azt akarnám, hogy leleplezzenek.
Mindenesetre túl tettük magunk a dolgokon, otthon pedig a megszokott dolgok vártak. A lányok amúgysem partnerek a vendégfogadásban, ha annak nincs csengő a nyakában vagy nem fut a labda után. Így jobb is talán, szóval segítettem neki bepakolni.
- Nos igen, én szeretem ha rend van, bár a lányokról ez nem igaz. Mindenesetre ha kérdésed akadna, nyugodtan fordulj hozzám, lent mindig megtalálsz. - válaszoltam mosolyogva, s gondoltam magára hagyom míg kipakol, de hamar rákérdezett a nyomozásra.
- Ó, nos... sehogy. Valójában évek óta semmit sem haladt. Egy tagot sem sikerült kézre kerítenünk, fogalmunk sincs hányan lehetnek, ilyesmi. Általában az áldozatok maradványait szedjük csak össze, ha megtaláljuk. Utánuk szoktunk nyomozni, de sosem találtunk semmit, ami haladásra bírta volna az ügyet, szóval... nagy reményeket fűzünk hozzád. - tettem hozzám visszafogottan nevetve. Ami a kanapét illeti, nem csupán a munka végett alszom lent, de őszintén szólva vagyok olyan babonás vagy gyáva, vagy akárminek is nevezhetjük, hogy azok után, ami a feleségemmel történt, ott aludjak. De a kanapé is tökéletesen megteszi. Mielőtt azonban lemehettem volna, kaptam egy sms-t. Egy nem igazán kedvemre való sms-t. Már most rühellem a tagot. De mivel meg van kötve a kezem, kénytelen voltam belemenni a hülyeségébe. Majd maximum jelentem az őrsön, hogy köszönjük szépen, de nincs szükségünk a harmadik tagra. Halloweenig viszont még volt 4 nap, így azt megpróbáltuk békében tölteni.
Ahogy sejtettem a kezdetekben piszkálódtak a lányok, de csak alig észrevehetően, utána pedig ha nem is váltak barátokká, elviselték egymást. Annyira, hogy a harmadik nap már mindenki a megszokott mód tett, és Jillian is fül tanúja lehetett az apai neveltetésnek, aminek az eleje halkabb vitatkozásként nyitott, a közepe felé egyre hangosodott, és a végén vesztesként kikerülvén, menekültem a felém repülő párnák és plüssök elől. Ki sem mondhattam, hogy szobafogság, jómagam elég nagy büntetésben részesültem. Aztán eljött ez az istenverte nap.
Nem akartam túlzásokba esni, főleg mert az ilyen napjaimat is vagy a munkahelyen töltöm vagy otthon a tévé előtt. De hogy egy szava se legyen a bosszantó idegennek, beöltöztem. Sebastian Castellanosnak az Evil Withinből, tehát egy nyomozónak. Igen, tudom testhez álló. De hogy ne is tehesse szóvá, szereztem olyan régebbi olaj lámpást. Ennyi tellet, semmi több. A lányok jelmezeiről semmit sem tudtam. Sőt a mai nap róluk sem, ugyanis mielőtt elindultunk volna, beakartam szólni nekik, hkgy mégsincs szobafogságuk és elmehetnek cukrot gyűjteni, de már nem voltak a szobában. Nyilván órákkal előbb leléptek. Úgy hogy mi meg mehettünk a megbeszélt helyre.
- Maevis -
Nem engedtem a vitából, de hogy apám se érezze, hogy semmibe vesszük, nem öltöztünk nyuszi lányoknak. Én Chucky feleségének öltöztem, Tiffanynak, ami nagyjából egy szakadt harisnya, egy majdnem térdig érő fekete acélbetétes, egy éppen csak valamit takaró, fehér, mini mennyasszonyi ruha és egy fekete bőr dzseki. Lisbeth pedig Harley Quinnek az Arkham Knightból. Két órával előbb leléptünk otthonról, nem vártuk meg míg lebukunk. De mivel korán volt a partihoz, előbb ismerősöknél lógtunk, aztán ahogy beesteledett bekopogtunk egy-egy házba kaptunk ezt azt, néha szándékosan bedobáltuk az ablakot vagy a kukát rugtuk fel, de közben el is értünk a házibuliig. Tudniillik, ez egy különleges buli, minden halloweenkor megrendezi a gazdag fickó vagy akárki is, s akinek akad ismerőse, pénze, vagy nem fél a belépőért cserébe cumizni, az bejuthat élete legjobb partijára. Természetesen mi ismerős végett jutunk be mindig. Itt aztán akadt minden. Az emeleten a szobákban is mindig történtek események, de lent is ment a cserebere, az italozás és minden. Volt, hogy egyszer a fürdőkádban démon idéztünk pár beállt csajjal. De nem történt semmi, bár Lis bízott benne. A jelmezesk közt sok "szekta rajongó" is akadt, akik valószínűleg poénból vagy mások megszivatásából öltötték magukra a fehér maszkot és fekete öltönyt. Ez sem derült volna ki soha a szektásokról, ha évekkel ezelőtt az egyik szekta tag nem lett volna öngyilkos a ruhájában. Azóta ezerszer jobban megvizsgálják a tagokat. Igazából nem is ők jönnek - hisz akkor már rég elkaptak volna, hanem hosszas megfigyelések alapján sorozzok be őket. |
Jillian
elmosolyodtam- hm érdekes, én pont akkor lettem jóban az apámmal amikor betöltöttem a huszat, nálunk mondjuk szerencsére rövid volt a dackorszak. -próbáltam a témában társalogni.- De tudom miről beszél ha arra céloz hogy fárasztó ez a harc. - Aztán ki bukott belőle kicsit a bizalamtlansága, a koromat meg a tapasztalatomat iletően. De legyintettem.- Semmigond nem veszem udvariatlanságnak. 23 vagyok, voltam többször terepen és orvosnak készültem szóval nem fogok elfehéredve elájulni sehol sem efelől nyugodt lehet. -Mondjuk azt nem tettem hozzá hogy egyedül még soha nem dolgoztam, úgy hogy ennyi felelősség nyomja a vállam, általában mindíg volt egy idősebb ügynök akivel megosztoztam a terhen, persze itt ezt a szerepet majd neki kell betöltenie de őt sajnos még nem ismerem. Hazaértünk és figyelmeztetett a lányaival kapcsolatban. Hát reméltem hogy nem olyan lesz mint valami középiskola ahol piszkálgatni fognak, ezt csak nem hagyhatja annyiban Robert se, elég ciki lenne ha hagyná hogy kínos helyzetben legyen tartva az ügynök akit rábíztak... Tv-ztek és nem láttam őket, úgy voltam vele hogy ha nem köszönnek nekem akkor én sem fogok neki, mármint csak azért mert nem akarom hogy visszautasítsák a dolgot, ha érdeklődnek majd bemutatkozom. Mentem fel Rickmann után az új szobám felé.- Nem zavar a hangzavar, a gyerekkoromat egy kocsma fölötti lakásban töltöttem.-mondtam.- ez azért mégis csak kényelmesebb lesz.- felvezetett a szobába körbenéztem.- Nagyon kedves tiszta szoba, én biztos ezt választanám a kapané helyett akármennyit is dolgoznék. Ezekszerint sokat éjszakázik... ha nem gond hogy rögtön ezzel kapcsolatban kérdezem hogy halad a nyomozás? -miután megmutatta a szobámat és leparkoltattam a cuccomat már neki is indultam volna.- Nem akarom vesztegetni az időt, minél hamarabb belevetném magam ha lehet. -mosolyogtam aztán megrezzent a telefonom, és Ricmanné is, smst kaptunk mind a ketten és rövid időn belül kideürlt hogy ugyanazt az üzenetet kaptuk.: 31.-én este találkozunk a Crowley sétány sarkánál a sárga kerítéses ház előtt, hozannak jelmezt ( nem viccelek). Addig is magukkal leszek, jó nyomozást. Üdv : A hamardik. |
- Robert Rickman -
Nagy meglepetésemre a hírhedt segítségünk egy kislány volt. Nem mondom majdnem hanyat dobtam magam, mert lelkiszemeim előtt a kocsiban ülve láttam, amit immáron 3 terelgetnivaló kis libával hadakszom, hogy miért nem függ össze a pucérkodás és a hideg ősz. Mikor leparkoltam igazgattam vonásaim, mégsem ítélkezhetek felette, ha nem is ismerem, arról nem is beszélve, hogy alábecsülnöm sem szabad. Most, hogy a lányokkal együtt úgy mond középpontba kerültem, úgy kell tennünk még otthon is, mint egy átlagos család. Eddig is persze így volt, ám így az elkövetkezendő hónapokban - remélhetőleg nem kell évekről beszélnem - hanyagolnom kell a megjelenést a szektá illetően, ahol is én vagyok a vezetőség egyik fontos tagja. De tudom, hogy elnézőek, hisz jelenleg én biztosítom a biztonságuk, hiszen az információk hozzám jutnak be, és általam válnak semmivé. A nyomozások alatt is inkább eltűntettem, amit kellett, bár a tagok is nagyon ügyelnek mind erre. Sosem hagynam DNS-t, figyelnek a kamerákra és az új tagok is alapos átvilágításon mennek keresztül. Így biztosítjuk a jövőnk. Ám így, hogy lakni is fognálunk valaki, a lányok sem járhatnak el. Amatőr dolog lenne arra gondolnom, hogy éppen most sem figyelnek meg mindenhol, mintha csupán gyanúsítottak lennénk. Nem ma jöttem le a falvédőről. A laptopom kamerája általam is fel van törve, s ha más kutakszik a cuccaim közt azt jelzi az okos órám. Volt már rá példa, bár a vádak másról szóltak és hamisak voltak. Ám visszatérve a találkozásra...
Kiszállva gyorsan még igazítottam a dzsekimen, majd odalépve én is kezet nyújtottam.
- Robert Rickman, nagyon örülök. - mutatkoztam be hamar, aztán segítettem bepakolni a sofőrnek a kocsimba, majd beültünk és elindultunk haza.
- Rólam? Te jó ég, a fele sem igaz, bármit is írtak. Csak egy mezei nyomozó vagyok. - mosolyodtam el, persze végig az utat figyelve.
- Fura alak lehet, de ha nem csapatjátékos nem gáz. Amíg nincs a hátrányunkra nem zavar. - tudtam le a dolgot, bár az érdekelt volna, hogy ki az, mert az nem tetszik, hogy mégha érthető okokból is, de nyomozgat utánunk. De hamar elterelte a figyelmem a kérdése. Meglepett, mégha hirtelen több magyarázat is van rá, miképp jött rá, hogy van két lányom.
- Hát elméletileg a 20-at töltötték be, de ők 25-nek érzik magukat, agyilag viszont ha 7-et mondok soknak számít. - viccelődtem kicsit. Szeretem a lányaim, de a munka mellett a folytonos harc velük is, a halálba kerget lassan.
- Nem akarok udvariatlan lenni, de te most jelenleg mennyi idős is vagy? És ugye 1-nél többször voltál már kint terepen? Ne haragudj, csak aggódom, hogy kicsit elhamarkodták a dolgot. - pillantottam rá.
Nagyjából egy 20 perc alatt értúnk a házunk garázsához. Le is parkoltam előtte a feljárón, aztán kiszálltam és segítettem a cuccai cipelésében.
- Előre szólok, hogy borzalmasak tudnak lenni olykor, és szeretik piszkálni az embert, de azért nem olyan gonoszak. - figyelmeztettem, mert tudtam, hogyha nekem feltűnt a lány fiatal kinézete, a csajok megállás nélkül ezzel fogják zaklatni, míg nem meg nem mutatja nekik a dominanciát, és utána majd talán alább hagy a zavargás. Szóval kinyitottam az ajtót, a nappaliban már nagyban ment a tévé, a lányok a kanapén fekve ettek, amit nem szeretek, de szemmel láthatóan tojnak a szabályokra. A kanapé háttal volt, ezért sem foglalkoztak velünk, hiába is hallották, hogy megérkeztünk. Talán jobb is így.
- A jó hírem, hogy van vendégszobánk, kettő is, bár az egyik valójában a háló szoba, de én mindig lent alszom a kanapén. A rossz hír viszont, hogy az emeleten van a lányok szobája mellett, és sajnos elég vékonyak a falak, szóval ha üvölt a zene, sajnos nem tudok mit tenni ellene. - magyaráztam miközben vittem fel a cuccokat, vezetve, hogy lássa, hol lesz a szobája. |
Jilian
Hosszú volt az út idáig, szeretem az őszt és ez volt ami kicsit megnyugtatott. Még én se értettem teljesen a feljebbvalóim szándékait akik ide küldtek, zöldfülűnek éreztem magam de azt mondták minden szügséges segítséget meg fogok kapni és remek nyomozóra fognak bízni, aki mellett kellő képpen ki fogok tudni bontakozni. Elsősorban orvos vagyok, mindíg is annk készültem de pár éve bevonódtam egy ügybe és az észrevételeim nagyon sokat jelentettek egy ügy lezárásával kapcsolatban. Aztán gyorsan történt minden, megkérdezték van e kedvem a felvételi tesztjeikhez és én igent mondtam, aztán ott találtam magam az egyik leg kiválóbb bűnüldözési szervezet akadémiáján olyan emberek mellett akik egész eddigi életüket végig gürizték azért hogy ide kerülhessenek, emiatt nehezen is illeszkedtem be és amúgy se éreztem magam teljesen oda illőnek. Jobban érdekelt az orvoslás és a művészettörténet mint emberek lelövése vagy erőszakvetők elkapása, eleinte...de aztán belejöttem és a köszönetmondások és a hálás tekintetek meggyőztek. Furcsa volt hogy az egyik nyomozónál kell laknom mert az eddigi lehetőségeim úgymond " nem elérhetőek", ez kicsit furcsán amatőrnek hangzott de csak azért voltak ilyen gondolataim mert kicsit feszélyezett a dolog. Szeretek egyedül dolgozni, és ezekszerint muszály lesz vele barátkoznom is, nem tudom ez jó hatással lesz e nyomozás menetére, de meg fogok tenni mindent mint általában. Taxival mentem a találkozási ponthoz. Volt miért izgulnom, főleg mert úgy volt hogy nem egyedül jövök majd de végül mégis így alakult nemközölték velem a részleteket de aztmondták hogy FBI ügynök helyett valaki mást küldenek akik egyenlőre még nem fedi fel magát. Ennek fényében az ügy ami miatt ide küldtek még komolyabbnak tűnt mint eddig, komoly szektás bűnszervezet akikről eddig színte semmit nem sikerült még kiderítani, valószínűleg kerülni akarlyák a pánikot... Lassan megérkezztem a találkozási pontra, összeszedtem magam hogy komolynak tűnjek, az ablakból láttam meg a férfit, először az autója tűnt fel és akkor arra gondoltam: Te jó ég mekkora arc kell ahhoz hogy valaki nyomozóként ilyennel járkáljon és ráadásul értem is ilyen kocsival jött. A külselye is eléggé ápolt volt és nem hivatalos inkább sármos jellegű, első ránézésre kicsit egoistának tűnt, nem tudom egy ilyen férfi mennyire tud majd komolyan venni... Kiszálltam az autóból, elálltam és a kezemet nyújtottam.- Jillian Dyke, örvendek.- fogtam vele kezet, közben a szemébe néztem, szép ember volt de ez mont tudjuk nem jelent semmit, azért én a legjobbakban reménykedtem.- Sokat olvastam magáról, örülök hogy önnel dolgozhatok. Engem is meg lep hogy csak én jöttem, az utolsó pillanatban tájékoztattak hogy a másik segítség nem az FBI-tól jön majd és egyenlőre nem fedi fel magát. - Aztán a taxis letette mellém a bőröndömet és bepakoltam az autójába, majd beültem mellé az anyós ülésre, felé fordultam.- Hány évesek a lányai? -mosolyogtam, de valójában ez a dolog mégjobban meg ilyesztett, mert így nem is csak egy emberrel kell majd egy légtérben élnem hanem mindjárt kettővel, a feleségéről tudtam hogy halott a lányairól nem voltak feljegyzések interneten csak éreztem az autóban két külömböző parfüm szagot és nagyon olyan illetúek voltak amit fiatal szexualitásukban éppen kibontakozó lányok szokta használni.
Frances Gorman
Nem ez lesz az első komoly ügyem tapasztalt vagyok már a témában, de nem szeretek tulzottan emberek közé menni, nem nem vagyok depressziós kis tinifiú egyszerűen csak zavarnak a koncentrációban ha dolgoznom kell, sokszor túl jól érzem magam velük és nem bírok figyelni. Most is egy sötét szobában voltam a klaviatúra előtt, nem vettem fel még a kapcsolatot senkivel akivel dolgoznom kell, ileltve ők még nemtudnak rólam semmit de én már mindent tudtam róluk ami lényeges lehetett nem csak azért mert kaptam aktákat hanem mert feltörtem az e-mailjeiket s bankfiókukat és mindent ami a digitális világon ekresztül elérhető volt. Pár napig úgy terveztem hogy passzívan követem a nyomozást és megfigyelem mire jutnak nélkülem és majd akkor lépek be amikor már "megismerkedtem velük". Hacker vagyok igen, de nem az a zsíros fehérképű pattanűásos figura, évekkel ezelőtt is jó voltam az effée dolgokban amikor még smán csak gyilkossági nyomozó voltam, később úgy döntöttem hogy inkább ebbe az irányba specializálódom de szeretek futni, boxolni és ha kell még mindíg le puffantok akárkit ha szügséges. Feltörtem például Robert laptopjának webkameráját hogy kicsit bele kukkanthassk milyen az élet nála, ráadásul tudtam hogy a lány is nála lesz elszállásolva. Mivel még nem ért haza a hálozatán lévő maradék kamerákat is feltörtem és akkor találkoztam a lányaival. Egy ideig érdeklődve hallgattam a tinilányok problémázását azon hogy nem öltözhetnek elég kihívóan a halloweenre, ez adott nekem is egy kissé butának tűnő de annál mulatságosabb ötletet. Arra gondoltam én is halloweenezhetnék eggyet, szerintem ezek a szektások élvezik az ilyesmit és talán találkozhatnánk velük így, kevés rá az esély de hátha elkapok valami információt ami hasznunkra válhat. Kijelentkeztem és elkezdtem ezen munkálkodni, meg közben sok dologban meggondoltam magam, lehet mégse kellene annyi időt egyedül töltenem, mert ha találkozom velük és elkapnak, akkor elvész az információ.
Elias Horn
Az utóbbi időben furcsa jelenségek kísértek, a hajlamaim és vágyaim felerősödtek ezért végül úgy döntöttem hogy elmegyek egy pszichológishoz. A váró termében ültem, és közben azon izgultam mennyire fog őrültnek nézni, biztos nem hiszi majd el azt a sk hülyeséget ami velem történik mostanában. Például a minak, amikor este mentem haza, találkoztam egy patkánnyal, azthittem el fog futni majd de elkezdett követni, nem akarta leszállni rólam, majd megjelent még egy, és még egy egészen addig amíg egy hadserednyi nem lett belőlük. Nagyon megrémültem és futni kezdtem, aztán hirtelen eltűntek mögülem, furcsa módon tudom hogy nem hallucináltam. Naponta többször indokolatlanul felugrik a testhőmérsékletem 40 fokra mégse érzem magam rosszul, sőt kellemesen érzem magam. Vagy megőrültem vagy van bennem valami ami ezt előidézi, reméltem hogy a pszichológus majd segít ezt kideríteni. Azért is mert hamarossan halloween és el akartam menni egy nagy partira amire hívott az egyik gazdag ismerősöm, nem akarok lemaradni de ilyen állapotban kockázatos lenne elmennem. |
 Robert Rickman
Október közepe, a meleg már a múltté, a zivatarok megszaporodtak és a világot beborította a megsárgult falevelek narancsos, barnás szín egyvelege. Mostmár többen vesznek sálat, van aki kesztyűt is húz a hideg ellen, de mit számít a csípős szél a fiataloknak, ha nyakukon a Halloween. A kicsik minél ijesztőbb ruhába bújnának, a kamaszok, de főleg a lányok már sokkalta inkább a szülők idegeinek határát súrolják az éppen csak valamit eltakaró "jelmeznek" nevezett anyagokkal. Mások gyereke nem is érdekelne, ha nekik az a hőn vágyuk, hogy a holtak éjszakáná valaki megerőszakolja őket legyn, de ha az én lányaimról van szó, még fehérnemüként sem jöhetne szóba a csipke vagy tanga alsónemű.
- Nem, nem és nem. Szó sem lehet ezekről az ötletekről. Miért nem öltöztök szellemnek vagy valami nyaktól bokáig takaró bárminek. Egyáltalán honnan tudjátok milyen ruhát viselnek abban a magazinban? - höbörögtem, bele sem gondolva, hogy ezek képesek voltak feltúrni az ágyam alatt rejtegetett Playboy magazinokat. Haza felé tartottunk, a chevrolettem hangosan dorombolt alattunk, és az igazi bőrhuzatok sok évet megéltek már, ez kellemes illatukról is megmondható, a ritka számba vett járműt máig megbámulják és ez engem is elégedett érzéssel tölt el. Ha nem ülne hátul két hangos boszorkány, még a hideg sem zavarna. De íígy... Hirtelen kelletlen érzés fog el, valaki figyelem felkeltés céljából beveti a nyálas ujját. Be egyenesen a fülembe.
- Maevis! - mordultam hátra, mire mindkettőjük rákezdett.
- Nem én voltam! Lisbeth volt! De utálj engem! - csapkodta az ülés az említett, mire a huga is hasonlóképp reagált és így döntse el az ember, ki lehet a bűnös. Pedig jó néhány évet magam mögött tudok már nyomozói éveimből, de ember legyen a talpán, aki képes megmondani melyik sántikál épp rosszban. Szépen haza fuvaroztam őket, megvártam míg bemennek az ajtón - ez az anyjuk szokása volt, de mióta nincs átvettem tőle ezt a nemes feladatot - majd belelépve a gázba, visszamentem az őrsre. Ma mondhatni különleges feladatot kaptam, ami hol megtisztelő, hol szánalmas.
Egy különleges nyomozó érkezik különc kis városunkba, nem egyéb célból, mint hogy segítse munkákat a Követőkkel szemben, kiket már jó ideje keresünk, s bármilyen elképesztő mind ezidáig eredménytelenül. Az én feladatom lesz biztosítani a számára a szállást, ugyanis néhány héttel ezelőtt a város hotelét véletlen letarolta egy daru, a motelünk pedig távol van és a legutóbbi csapást illetően nem is találtak új alkalmazottakat, így bezárásra ítéltették. A város évtizedes átka ez a különös szekta, kik a világvégében hisznek, amit a bukott angyalok hoznak el. Úgy hiszik ha időnként áldozatot mutatnak be, meghunyászkodnak a sötétség lovasai előtt, azok eljövetkor megbocsájtanak nekik s megkímélik őket. Ennyit sikerült kideríteni. Azaz ennyit sem. Hogy én ezt honnan tudom, az egyenlőre maradjon az én kis titkom. Amit tudok, hogy lassan itt kéne lennie már, s el hintették a madárkák, hogy lehet nem egyedül jön majd. Kíváncsivá tett, ugyanis híres nyomozóról van szó. Kíváncsi vagyok a képességeire élőben.
 Maevis Pepper-Rickman
Mint minden hulla fáradt, agyilag leszívott diák egy borzalmas nap után, morcosan vágtam be magunk mögött a bejárati ajtót. Annyi lélekjelenlétem még akadt, hogy Lisbe karolva, egymás útját nehezítve, felkecmeregjünk a szobámba és egymáson elterülve egy jó darabig az ágy fogságában lehessünk. A plafont bámulva töprengtem a világ igazságtalanságán és hogy más szülők miért engednek meg dolgokat, míg nekünk nem.
- Pedig a nyuszi jelmez jó ötlet volt. A fiúk örültek volna a bulin. És nem csak cukorka jutott volna a kosarunkba az éjszaka folyamán. - fújtam morcosan, nem nagyon engedve a dologból. Idős vagyok már, nem öltözöm apácának...
- És ha egy másik jelmez alá vennénk? Vagy megint altatóport tennénk az italába? - emelte fel rólam fejét és próbált ötletelgetni, de valahogy egyik sem volt az igazi. S nem azért, mert nem akartam volna megoldani, csupán túl gyenge ötletek voltak.
- Áh, a port túl sokszor elsütöttök. Szerzett a munkahelyéről olyan kis szerekre színt váltó papírkát. És nem tudnánk mi alá felvenni. Viszont... viszoont... ha jól emlékszem a napokban érkezik az a valaki, és ő lehet lefoglalja nekünk annyira, hogy el is feledkezzen rólunk. - ültem fel lassan, ahogy fejemben kezdett megfogalmazódni e ördögi terv, így Lis is kénytelen volt felülni.
- Te tényleg hiszel ebben? - vonta össze szemöldökét, mire én sejtelmes vigyorral megforgattam a szemeim.
- Nem. De reméljük így lesz. Épp elég fejfájást okoz egy idegen a házban. - vonogattam fel szemöldökeim, utalgatva a mi szórakoztatásunkra is, ami Lisbethnek is hamar lejött és hasonló fejjel reagált.
- Most viszont... irány a konyha, kerítsünk kaját és nézzünk valami filmet. - kelt fel rólam, ami jó, mert már kezdtem elgémberedni alatta, de a kaja szó hallatán nekem is indulhatnékom támadt.
 Lisbeth Pepper-Rickman |
A démon sosem az ágy alatt leselkedik, hanem körülötted... |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- 
