FrissítésSúgó

Déti	2018.10.28. 22:17 -
	Aaron & Dommiel

[5-1]

Venus

Előzmény | 2018.11.23. 22:07 - #5

Az idegen srác megjegyzése mosolyt csalt az arcomra. Tény, hogy a megjelenésem előnyükkel is jár, és azt sem tagadom, hogy visszaéltem már vele pár alkalommal... de sosem túl komoly dolgokban. Szerencsére a barátom gyorsan feladta, sőt már meglepően könnyedén, reméltem, hogy nem tervez valami rosszabbat... Könnyen rá lehetett jönni, hogy min tűnődök, hiszen alig indult el, én máris utána pillantottam, mint egy gondos anyuka. Nem kellene annyira aggódnom miatta, elég nagyfiú már ahhoz, hogy ne tévedjen el túl hosszú időre egy ekkora városban. New Yorkhoz képest az itteni környék szinte semmi, mármint közlekedést és népsűrűséget tekintve. Ha azt túléli ittasan, akkor itt mi baja eshet? Valamiért mégis rossz érzésem volt... Nem akartam illetlen lenni az idegennel, meg az aggódást sem szívesen vittem volna látványos túlzásokig, ezért megerőltetve magam a srácnak szenteltem a figyelmem... de azért egy apró, alig feltűnő sóhajt nem tudtam elhagyni. Mit is mondott nemrég? Ismerősnek talál? A mosolyom szélesedett egy kicsit, de még szerényebb marad. - Megeshet, hogy láttál valahol. Emlékszel, hogy hol? - Kíváncsi voltam, hogy melyik munkásságom jutott el hozzá, vagy talán mindkettő? Elég távol vagyunk a szülővárosomtól, nem rossz, ha egy ilyen helyen is ismerősnek talál valaki... Igaza volt, nem csak józanabb voltam a többieknél, hanem teljesen józan voltam, hiszen semmi alkoholosat nem ittam még. - Valakinek vezetni is kell. Meg összekaparni őket... meg megörökíteni minden baromságukat, amikre majd nem foglak emlékezni... - Korábban nagyon ártatlannak tűnt az arcom, a megjelenésem ellenére is, ennél a mondatnál viszont volt valami gyanús a mosolyomban, egy apró sejtetés, kis jel, hogy bizony örömmel rögzítek mindent, és igen, nem fogom elfelejteni és igen, valószínűleg jó baráthoz híven majd alaposan vissza is élek a dolgokkal. Igaz, nem akartam túl messzire menni velük, de barátok közt tágabbak a határok. A betörni részt valahogyan elengedtem a fülem mellett, bár elgondolkoztatott, hogy pontosabban mire is gondolt vele... a kíváncsiságom pedig nem hagyott sokáig csendben maradni, nemsokára ravaszkás mosollyal szólaltam meg újra. - Szóval... szereted betörni őket...? - Igen, feltétlenül muszáj volt rákérdezni, nem hagyhat ilyen komoly kétségek közt hányódva. - Amúgy Leonardo vagyok. - Mosolyogva nyújtottam felé a kezem, ha már így összefutottunk, és látszólag neki sem volt sokkal jobb dolga, nem láttam akadályát, hogy tovább beszélgessünk.

Déti	Előzmény | 2018.11.04. 00:48 - #4

Komoly kihívás volt lerázni a tagot, mégha ezzel könnyű célponttá is váltam. De nem aggódom, ráérek majd mikor már a saját véremben fekszem. Vagy még akkor sem. Leülve, akaratlan is elnéztem a zajos csapat felé. S bár messziről látszódott a bűz felhő felettük, azért irigyledtem rájuk, hogy ilyesmiben részük lehet. Nálam az efajta kis semmiségeket lehetetlenné teszik a seggemben loholó fegyveres őrök. Na meg egy-két barát sem árt az ilyenekhez. Már a gumicukor végénél jártam, mikor a csapos rászánta magát és kijött hozzám, én meg rendeltem. Próbára tettem magam, de a kihozott vodka narancs sem ízlett jobban, mint az eddigiek. Így maradtam a kólánál és a cukorkánál, miközben néha néha elpillantgattam a fiatal csapat felé. Nem volt nehéz észrevenni, hogy én is feltűntem nekik, amit feltételezek nem az édes pofikám idézett elő, hanem a kényelmes pizsama szerkóm. Eltöprengtem két maci közt, hogy odamenjek e becsatlakozni, de nagy esély van rá, hogy ők is kis privát szex klubbot tartanak, ahová nincs mód a belépésre. Nagy szomorúságomra pedig a zacsi is kiürült, így már csak néhány szem zsebben elrejtett csoki szelet maradt a mai napra. Elmennék én gyűjteni még, de egy részről tuti lebuknék, másrészről meg olyan fárasztó... A kólámba mártogatva a csokit vettem észre a szeme sarkából, mikor odajött az egyik bűzbomba. Az elég kellemetlen aromákon túl tévé magam, érdeklődve néztem fel rá, miközben a csokiba haraptam, de meg kell hagyni, a barátságos hozzáállásommal szemben, igen nagy csalódást okozott. Én meg még állni akartam a körjeiket... Még bőven rágás alatt volt a falat, mikor úgy döntöttem, nem hagyom szó nélkül Büdi megjegyzését.   - Ülj az ölembe és megmondom... - kacsintottam el felé megeresztve egy laza kis mosolyt is. S ez sem pusztán üres fenyegetés, elvégre halloween van, nekem is jár a móka. Ismét csak a szemem sarkából feltűnt, hogy valaki hamarosan csatlakozik hozzánk, de csak az ideérkeztekor láttam, mennyivel harapnivalóbb, mint a másik. Ki is húztam a számból az éppen csak le nem harapott csokit és úgy néztem fel az újonnan érkezőre. A másik valahogy meg is szűnt létezni számomra. Már ami a beszédét illeti.   - Kicsit? Már azt hittem ide büdös hajléktalanokat is beengednek, de hé... veled az oldalán, nem csodálom, hogy akár egy villába is beengedik. Annyira fellelkesített a rosszfiús, mégis ártatlan megjelenése, hogy komoly elhatározásaim születtek fejben, melynek bizony ő is része. Fel ks keltem a székből, így éppen csak egy pár centi távolság maradt köztünk, maximum félméter, az is csak a barátja miatt. Zavart, hogy még itt van, de csak mert lefoglalta a jövendőbeli öribarim. Rosszalló pillantásokkal sújtottam, noha nem a megjegyzése miatt, ám lehet félreérthetővé tette a helyzetet. Mindenesetre elment. Ez volt a lények.   - Ismerhetlek? Ismerős vagy nekem...  - s még csak nem is hazudtam, nagyon ismerős volt az arca, s ha látnám, minden bizonnyal, a pucér teste is. De hirtelen nem ugrott be a dolog. Ha lettünk volna együtt, ha én nem is, ő biztosan emlékezne rám és minden bizonnyal a többihez hasonlóan hebegne-habogna és félnek. Azért a jó tanácsát sem engedtem meg a fülem mellett, még a végén rossz pontként venné.   - Ó, én nem aggódom. Szeretem a vicces srácokat... főleg betörni. De azért meg kell hagyni, az is különös, hogy velük ellentétben te milyen józan vagy. Csak nem te vagy a sofőr? - mosolyodtam el szélesen. Van rá esély, de ha nem ő, akkor nyugodt szívvel erőszakoskodhatom, hogy töltse velem az éjszakát. Lelki szemeim előtt már vagy ezer féle szexi jelmezbe bújtattam, de a totál pucér popó és csengettyűs bőr nyakörvet semmi swm múlhatja felül.

Venus

Előzmény | 2018.11.03. 17:00 - #3

Az egész egy ostoba telefonhívással kezdődött halloween délutánján. Az egyik haverom szólt, hogy tud egy remek helyszínt az idéni halloweenhez, igaz, egy kicsit messze van, de kit érdekel? Hát minket biztosan nem érdekelt, mert fél órán belül már úton voltunk egy városba, amiről körülbelül sosem hallottam, de azt mondták, hogy jó buli lesz... és ki hagyna ki egy jó bulit? Így kerültem halloween estéjére egy Baltimore nevű városka utcáira, ahol elkötelezett célunkként tűztük ki, hogy minden bárba benézünk. Mindegyikbe, mindenfajta kivétel, diszkrimináció nélkül, mert ilyen rendes emberek vagyunk, minden italnak adtunk egy esélyt. Főleg a többiekre vonatkozott ez, a társaságból én voltam az egyetlen józan személy, de... azt kell, hogy mondjam, teljesen megérte! Már csak az értékes videók miatt is, amiket a többiekről szereztem. Pont egy hangos röhögés közepén voltunk, amikor besétált a bárba egy unikornis... mint egy rossz vicc közepén. Persze ettől csak még hangosabbak lettünk, és már sokadszorra szóltak ránk, hogy kipakolnak ha nem viselkedünk. Megértem szegény csapost, a többiek már tényleg alaposan el voltak ázva... az egyetlen ok amiért elviseltek az az, hogy szép fogyasztást összehoztunk. Az egyik haverom pár vicc után felállt és elindult az unikornis fiú felé. - Csak nem eltévedtél, kislány? - Annyira árasztotta magából az alkoholszagot, hogy elegendő lehetett a közelében tartózkodni ahhoz, hogy valaki berúgjon... Ráadásul még többet fújt szegény srácra az aromáiból, amikor nevetni kezdett, mintha valami nagyon vicceset mondott volna nemrég. Sóhajtva mentem utána, mielőtt még molesztálni kezdené az érkezőt. Barátiasan átkaroltam, hogy egy helyben tartsam, miközben az idegenre néztem. - Ne figyelj rá, egy kicsit sokat ivott. - Persze, az emlegetett rögtön állítgatni kezdte, hogy ő egy cseppnyivel sem ivott többet annál, mint amit megbír... Első aranyszabály, sose vitatkozz egy részeggel, hogy részeg... szóval ráhagytam, had gondolja józannak magát. - Vigyázz nekem a pónira, még visszajövök érte... - Ezek voltak a szavai, mielőtt tovább vánszorgott volna, én pedig értetlenkedve néztem utána. Hát, rendben, nagyfiú, biztosan tudja mit csinál... a kijáratot célozta meg. Nem értettem, hogy mit tervezhet, de... nem hittem, hogy bármi értelmeset. Amilyen állapotban van, valószínűleg tíz percen belül elfelejti a beöltözött srácot. Újra az unikornisra néztem. - Szerintem menekülj amíg tudsz... - Én nem fogok felelősséget vállalni a haverom tetteiért amikor visszajön - ha visszajön - az biztos.

Déti	Előzmény | 2018.10.28. 23:09 - #2

- Dommiel Lloyd -   Hogy szüleim elkerüljék a bérgyilkosok által okozott halálom, két gorillával eresztettek a városba, mondván, hogy nagyobb biztonságban leszek. Én már az elején sem tartottam jó ötletnek, és igazam volt. Az első fél órában ki is lőtték az egyiket, a másik meg csak egy pillanatra vesztett szemelől és simán meglógtam előle. Félreértés ne essék, imádom az édességet, és szánom-bánom, hogy jelenleg sem a gyűjtögetéssel foglalkozom, de lassan 20 leszek és a szüleim nem engednek el szinte sehova. Egyedül meg pláne nem. Otthon persze az van, amit akarok - korlátolt kereteken belül - de amúgy meg tilos minden. Szóval úgy terveztem elnézek egy lepukkantabb bárba, ahol biztosan nem keresnének és úgy teszek, mint minden felnőtt. Iszom. A lepukkant bár stimmelt is, szépen besétáltam, kerestem egy üres asztalt, rádobtam a tökfejes csoki kosaram, feldobtam a lábaim és hátra vágtam az unikornisos onesie pizsama csuklyáját. Az mondjuk feltűnt, hogy itt senki sincs jelmezben és hogy mindenki elég fura alak jelmez nélkül is, de gondoltam annyi baj legyen. Biztos azok gyűltek ma ide, akik elfelejtették, hogy ma Halloween van. Amíg vártam a csaposra, addig hariboval tömtem a búrám.

Déti	Előzmény | 2018.10.28. 22:17 - #1

Aaron & Dommiel

[5-1]