Friss�t�sS�g�

Alessa	2019.01.27. 18:52 -
	"Az emberek t�vednek, amikor azt hiszik, hogy szabadok. E v�lem�ny egyed�l azon alapul, hogy tudat�ban vannak ugyan cselekedeteiknek, de nem ismerik az okokat, melyek determin�lj�k �ket. Szabads�guk ide�ja teh�t az, hogy egyetlen ok�t sem ismerik cselekedeteiknek."

[5-1]

D�ti	El�zm�ny | 2019.02.08. 11:11 - #5

Botor m�don a s�t�ts�gbe menek�ltem kiutat keresve. De ments�gemre sz�ljon, nem l�ttam m�s lehet�s�get eme f�lelmetes �s meg�ll�thatatlan esem�ny sorozatra. N�h�ny pillanattal kor�bban j� opci�nak t�nt elb�jni minden s mindenki el�l, mert lehet, hogy a s�t�tben nem l�tok, de akkor �k sem l�thatnak engem. Mik�zben elveszve a nagy feketes�gben azon t�prengtem, vajon ma odahaza lesz-e palacsinta vacsor�ra, lassan let�rtem a nyugtalans�g �tj�r�l, b�r ez nem tartott ki sok�ig. Az elhangzott mondat kiz�kkentett a palacsinta �z�nek felid�z�s�ben, �m nem �reztem k�sztet�st arra, hogy kil�pjek a f�nybe. De egyet kell �rtsek vele. A val�s�ggal szemben nem b�jhatunk el. �m a hib�k elk�vet�se korrig�lhat� �s okot ad r�, hogy ne �rezzem magam rosszul, ami�rt akaratom ellen�re ide hoztak. Idegen a terep �s tartok t�le, hogy ez a korrig�l�s az �n k�zrem�k�d�sem hi�ny�ban nem megval�s�that�, ami igaz�n felh�bor�t, mert ha n�lk�lem hozt�k meg ezt a hib�s d�nt�st, n�lk�lem k�ne kijav�tani azt. Utas�t�st kaptam, melynek helyes elv�gz�s�re mindig g�rcs�sen �gyelek, �m most a fesz�lts�gem okozta kellemetlen kavarg� �rz�s a gyomromban �s az idegen k�rnyezet komoly kih�v�s el� �ll�tott. De az�rt �sszeszedtem magam annyira, hogy lassan levegyem a kezeim az arcomr�l, kinyissam a szemeim, m�g fel is �lljak, de konkr�t utas�t�st nem kaptam r�, hogy meg is forduljak, �s azzal, hogy �gy elker�lhet�bb a szemkontaktus, k�nnyebben megy a kommunik�ci� is. � - V-v�laszokat, ig-en. - hebegtem esetlen�l, akadozott b�lint�sokkal, mintha csup�n a fallal val� besz�lget�s okozna f�lelmet. � - A-a holmijaim a-akarom �-�s, ho-hogy vi-gyenek inn-en ha-haza. A-azonnal. N-nem(!) akarok v-�rakozni. - jelentettem ki, s�t k�veteltem, hogy azonnal engedjenek el, term�szetesen minden elkobzott holmimmal egy�tt. Kedvesnek tart, vajon mik�pp jutott esz�be? Hat�rozottnak �s k�vetel�z�nek akartam t�nni, de tartok t�le, hogy tal�n a hangs�lyoz�sommal lehetett a baj. � - K�rem Mr. Garrett a holmim is hozza vissza, mert nem szeretn�k azok n�lk�l t�vozni. Egy egyszer� karton doboz, tollakkal, egy akta t�sk�val, jegyzetekkel, egy celluxxal �s egy kulcscsom�val, amin van egy bronz tacsk� kulcstart� �s egy k�t l�bra �ll�, ez�st l�. K-k�sz�n�m. - k�rtem, ha m�r lehet�s�g volt r�, hogy mindenki k�v�ns�g�t teljes�thesse, �s m�g egy h�l�t kifejez� sz�val is �ltem, ahogy anya tan�totta. Olykor elfelejtem odatenni, de most extr�m sz�ks�g�t �reztem mindennek. Hallottam Mr. Garrett siet�s l�pteit, ami arra adott k�vetkeztet�st, hogy hamarosan magamn�l tudhatom az irodai cuccaim, ami nagy megnyugv�ssal t�lt�tt el, hiszen �gy m�r csak egy k�s�r� kell, aki megmutatja merre van a kij�rat. De az a valaki m�g mindig m�g�ttem �llt. Fontosnak tartottam megjegyezni a nev�t, s �gy is tettem, �m az sokkalta ink�bb megfogta figyelmem, amit odabiggyesztett a neve el�. Teh�t orvos, ami ism�t arra ad k�vetkeztetni, hogy valami gy�gyul�st el�seg�t� vagy betegs�get diagnosztiz�l� int�zetben vagyok. � - K-k�rh�zban vagyok? - vontam �ssze szem�ld�keim �rtetlens�gem kifejezve, s a fesz�lts�g okozta remeg�s ism�t �rr� lett a rajtam, noha nem olyan er�teljesen mint kor�bban. � - N-nem va-vagyok be-beteg, ne-nem s�r�ltem m-meg. Mi-mi�rt ho-hoztak ide? - kezdett kiss� �rr� lenni rajtam a p�nik, hiszen �rthetetlen, milyen okb�l kifoly�lag hib�ztak azzal, hogy idehoztak.

Alessa

El�zm�ny | 2019.02.07. 23:33 - #4

Az akt�kat �tv�ve, m�r a visszafel� vezet� �ton belelapoztam a helyettes�t�m jegyzeteibe �s nem mondan�m, hogy el�gedetts�ggel t�lt�tt el az illet� fel�letes vizsg�lata. Az itt dolgoz�k szigor� k�vetelm�nyeknek kell, hogy megfeleljenek, ez�rt van sz�ks�g arra, hogy kontroll alatt legyenek tartva. De m�r balj�s el�jelnek kellett volna tekintenem Ferris doktor l�tv�nyos kifakad�s�t, ami csakis az elhanyagolt fel�gyelet mellett v�lhatott ilyen s�lyoss�. Az er�s fekete k�sz�t�se mellett m�r megfogalmaz�dott bennem, hogy sokkal r�szletesebben, m�lyrehat�bban �s mindenekel�tt ellentmond�st nem t�r�en kell ut�na j�rnom, ki fog osztozni a m�r fentebb eml�tett koll�ga sajn�latos sors�n. Imm�rom vil�gos sz�momra az is, hogy sokan j�tsz�t�rnek tekintik az int�zm�nyt �s t�vesen �lnek abban a hitben, hogy a hely �rt�k �s nem a betegek�rt van. �rtem itt ezalatt a saj�t szak�llukra k�s�rletez� egy�neket is, akiknek tev�kenys�ge felett hajlamos szemet hunyni az igazgat� �r. Persze a jelent�sem mellett m�r nehezebb lesz ker�l�utat tal�lni. Alig egy pillanat erej�ig �lltam meg a mobilom rezg�se v�gett, de mindezen pillanat elny�lni l�tszott, ahogy a r�vid, de ann�l nagyobb jelent�ssel b�r� �zenet kirajzol�dott el�ttem. Als� �s fels� ajkaim, amin m�g l�gyan �rezhet� volt a fekete k�v� arom�ja, lassan elny�ltak egym�st�l, v�g�l el�gedett mosolly� olvadtak �ssze. Indul�sra k�sz�ltem, amikor a kanyarb�l kit�rt egy alak �s vad sietts�g�ben a mellkasomnak �tk�z�tt. De mindez eleny�sz� t�nyez� volt amellett, ahogy eme kev�ss� ritka esem�nyre reag�lt, t�lont�l frusztr�ltan, �me a kifejez�s, ami m�gsem t�k�letes, s�t szeg�nyes a jelens�gre n�zve. Minthogy neh�z nap �s nem kev�sb� eredm�nytelen, de neh�z h�napok voltak a h�tam m�g�tt, f�radtan d�nt�ttem oldalra a fejemet, azt�n odabiccentettem egy k�zeled� �pol�nak, hogy felh�vjam a figyelm�t a sarokban gubbaszt�, egy�rtelm�en nem koll�ga forma egy�nre. Foglalkozom betegekkel is az int�zm�ny keretein bel�l, de csup�n n�h�ny k�l�nlegesebb esettel, tekintve, hogy a f� feladatom eg�sz m�sra terjedt ki �s az itteni munk�m mellett m�s kutat�sokkal is foglalatoskodnom kell. Mindenesetre csod�lattal t�lt�tt el – �s nem j� �rtelemben �rtend�en, ami nem fog k�vetkezm�nyek n�lk�l elt�nni -, hogy a megt�rt �s egy�rtelm�en seg�ts�gre szorul� f�rfi id�ig jutott egymag�ban, az �lt�zet�b�l k�vetkeztetve m�g r�ad�sul �j lak�, akire t�bb figyelmet kellett volna ford�tani. - A val�s�g nem sz�nik meg l�tezni csak mert maga nem akar szemben�zni vele. – l�ptem k�zelebb hozz� egy s�hajt�ssal, egyel�re f�ken tartva a m�g�ttem feszeng� �pol�t. Nem szeretn�m, ha r�gt�n leszed�ln� az ember�nket, csup�n v�gs� megold�sk�nt tekintek erre az eshet�s�gre, amit rem�lhet�leg elker�lhet�nk. - Nos, nyugodtan feloldhatja a v�delm�t, hogy megk�nny�ts�k a helyzetet. Nyilv�n szeretne v�laszokat is kapni. – sz�ltam megnyugtat�, m�ly hangomon, h�tha egyszer� m�don el�rhet� a megold�s �s tov�bb l�phet�nk m�gha nem is az �n feladatom, hogy ezt megtegyem az ismeretlen beteg�nkkel. - K�rem Mr. Garrett n�zzen ut�na a kedves vend�g�nknek. – adtam utas�t�sba az �pol�nak, odafordulva hozz�. Jobb lesz mihamarabb t�l esni a formas�gokon �s az orvosa kezei k�z� helyezni az ember�nket. Visszat�rve hozz�, ha hajland�s�got mutatott b�rmilyen reakci� form�j�ban megpr�b�ltam meg�rdekl�dni a nev�t, de el�tte m�g a tudt�ra adtam a saj�tom: Dr. Edmund Werner.

D�ti	El�zm�ny | 2019.01.27. 21:41 - #3

Hom�lyos k�pek szaladnak el el�ttem az elm�lt percekr�l, de m�g mindig olyan hihetetlenek t�nik mind ez. Az egyik percben m�g dolgozom, a m�sikban k�zlik velem, hogy k�sz�nik sz�pen nem k�rnek bel�lem. S akkor a rend�rs�g �s m�g... a ment�ket minek h�vt�k? Nem voltam rosszul. D�h�s voltam. D�h�s �s ijedt. Ha lehets�ges egyszerre mindkett�. Egyik helyzetet k�vette a m�sik �s nem volt lehet�s�gem egy�ltal�n felfogni, mi is t�rt�nik pontosan. Azt rem�ltem mind ez csup�n egy k�nyelmetlen r�m�lom, s mire fel�bredek, a f�ldre esve tal�lom magam, a lovas p�rn�m szorongatva. De nem �gy lett... Mikor magamhoz t�rtem egy k�l�n�s �s teljesen ismeretlen szob�ban tal�ltam magam, amiben csup�n k�t k�nyelmetlen �gy �s egy� ruh�s szekr�ny volt. �n az egyik �gyon fek�dtem az utcai ruh�mban, amit�l �gy �reztem, az �gy is koszoss� v�lt. Amint al�bb hagyott a sz�d�l�s, fel�ltem �s idegesen v�gigd�rg�lve arcom n�ztem k�rbe. Megr�m�sztett a hely. Az ismeretlen szagok, az idegen szoba az idegen b�toraival. Az ablakon r�csok voltak, amit�l csak m�g idegesebb lettem. M�r-m�r k�nnyes szemekkel, hitetlenkedve pillantottam ki, s legnagyobb f�lelmemre semmi sem volt ismer�s. Se az �p�letek, se az emberek. Tal�n egy m�sik orsz�gban vagyok? � - Hah�! S-seg�ts�g! - ki�ltottam az ablakon kereszt�l, meg is csapkodva annak �veg�t, de senki �gyet sem vetett r�m. Testem lelkem nem k�v�nta, hogy kil�pjek az egyenl�re biztons�got ad� szob�b�l, de rem�ltem, hogy mind ez csup�n f�lre�rt�s, �s haza mehetek, amint megtudtam hol vagyok. Reszketve l�ptem az ajt�hoz �s nyitottam ki az, majd mintha b�rmelyik percben r�m t�madhatna valami, �vatosan pillantottam ki a nyitott ajt� r�s�n, de �gy t�nt, alig-alig j�rnak a folyos�n. Rettegtem mindent�l �s a l�baim is alig akartak engedelmeskedni, de v�g�l nagyot nyelve kil�ptem. K�rbe k�mlelve felt�nt, hogy sokan m�g pizsam�ban vannak vagy otthoni ruh�kban, m�g �n �lt�nyben feszengtem a folyos�kon. Furcs�nak tal�ltam, de jelenleg csak az j�rt a fejemben, hogy miel�bb kijussak a labirintusb�l. Idegesen h�ztam fel v�llaim, s tettem karba kezeim, k�zfejeim a mellkasomhoz szor�tva, annak rem�ny�ben, hogy �gy tal�n nem vesznek �szre. �n sem n�ztem fel senkire, egy�ltal�n nem is ment volna, �gy h�t nem csoda, hogy az els� el�ttem elhalad� l�ptei ut�n indultam, mint egy v�lasztott m�djak�nt a kijut�shoz. � sem volt pizsam�ban, a feh�r k�penye a l�bsz�r�t s�rolta, f�nyes fekete cip�je patyolat tiszta volt. Szorosan m�g�tte j�rtam, m�g egy r�csos kapuhoz nem �rt�nk. Ott valamivel magasabb, testesebb fick�k �lltak, kulcsokkal �s gumibottal az �v�k�n. Feljebb nem mertem emelni a fejem. Nem akartam, hogy b�rmi is tudatosuljon benn�k r�lam. Meg se k�rdezt�k, hogy egy�tt vagyunk e, de �gy �rzem ezt gondolhatt�k, mert minden k�rd�s n�lk�l �tengedtek. Azt hihett�k, hogy vele lehetek, noha sz�m�ra nem is l�teztem, annyira b�jta a kez�ben szorongatott pap�rokat. B�ntudatom volt, ami�rt vissza�ltem mind ezzel, de jelen helyzetben, ha lett volna alkalmam, m�r vil�gg� szaladtam volna. Idegesen ker�ltem ki, egy pillanatra sem feln�zve. Szemeim a padl� kock�s mint�j�t k�vette, l�pteim siet�s s�ta temp�j�t vett�k fel, mert f�ltem, hogy a rohan�ssal magamra terelem valaki figyelm�t. Zavart, hogy a holmijaim n�lk�l keresem a kiutat, de k�ptelen lettem volna visszafordulni, noha fogalmam sincs merre kereshetn�m �ket. Siets�gembe, fel sem t�nt, hogy a recepci�t is elhagytam �s hogy a vastag k�t ajt�s kapu jelentette volna az egyetlen es�lyem. Noha megjegyzem, frusztr�lt is, mikor v�gett �rt a padl�zat �s helyette valami olcs� lin�leum padl�, k�vethetetlen mint�zat�n tal�ltam magam. Helyette egy m�sik folyos�ra t�vedtem, ahol �jfent a kock�s mint�zattal tal�lkoztam, innent�l m�r k�nyszeresen �gyelve r�, hogy ugyanabban a vonalban l�v� egym�s melletti k�t kock�ba l�pjek, �s elker�ljem a k�z�tt�k l�v� t�r�s vonalakat. Ezek az apr�, v�letlenszer� figyelem elterel�se, n�mi megnyugv�st adtak, eg�szen addig a pontig, m�g a nagy sietts�gem v�gett, vakon neki nem szaladtam valakinek, aki volt olyan fizimisk�j�, hogy egyb�l vissza is pattantam r�la. Nem v�g�dtam el, de kiestem a pillanatnyi komfortz�n�mb�l �s olyan m�rt�ktelen szorong�s uralkodott el rajtam, hogy a v�z is levert, mik�zben kerestem valami "kapaszkod�t", valamit, amivel az utols� l�lekjelenl�temmel visszaz�kkenhetek. Ez m�skor sem egyszer�, �m most egyenesen lehetetlennek bizonyult, �gy mentve a menthet�t, szigor�an ker�lve mindenf�le szemkontaktust, megkerestem a legk�zelebbi sarkot �s beguggolva oda, eltakartam az arcom, hogy a s�t�ts�g ny�jtotta b�k�hez jussak.

Alessa

El�zm�ny | 2019.01.27. 18:53 - #2

A t�k�r el� l�pve igaz�tottam meg ingemet, amikor is egy t�relmetlen illet� az iroda ajtaj�n er�teljes kopog�ssal jelezte bel�p�si sz�nd�k�t. Pillant�som a bej�ratra esett, �m miel�tt sz�l�sra nyitottam volna a sz�mat, egy feh�r k�penyes f�rfi rontott be, csak �gy zih�lt, arca verejt�kt�l volt �ztatott, ami r�gt�n �titatta a leveg�t. - Dr. Ferris... – sz�l�tottam nev�n, aminek hat�sa nem maradt el. Test�nek minden porcik�j�ban ott volt a k�ts�gbees�s sz�lte f�lelem, von�sai egyre torzultak, m�g ujjaival idegesen tolta f�l orr�n az �divat� szem�veget.� - Mint l�tja az id�pont nem alkalmas arra, hogy megejts�k a besz�lget�st. – a h�tam m�g�tt fekv� irod�ban eluralkodott a k�osz, de nem csoda, hisz egy �v kihagy�s sokat megk�v�n az embert�l.� - De ne f�ljen. Az els� dolgom lesz �nt �s minden koll�g�j�t, valamint az int�zet �sszes dolgoz�j�t a megfelel� elj�r�snak al�vetni. – k�z�ltem tov�bbra is v�gtelen t�relemr�l t�ve tan�bizonys�got, s hogy �rezze t�r�d�sem, egy finom mosollyal j�tszottam ajkaimon. Meg sem eml�tem, annak felemel� �rz�s�t, hogy a k�sz�n�s �s egy�b formais�gok mennyire nem korl�tolj�k. - �n...�n nem b�rom tov�bb! – fakadt ki, ledobva mag�t a fotelba, amin k�zl�m, t�bbek k�z�tt az orvosi k�penyem �s n�h�ny fontos pap�rom is hevert. – Seg�tenie kell! Tudja van az a betegem... – �gy folyt bel�le a sz�, mint csapb�l a megeresztett v�z, �n pedig a v�z�ban �ll�, frissen v�gott vir�gokhoz l�ptem, kezeim k�z� vettem egy sz�lat �s egyre csak a szirmain �l� cseppeket figyeltem. - Dr. Ferris, ha nem t�nt volna fel, egy �vig nem tart�zkodtam az int�zet falai k�z�tt, �gy nem is ismerhetem a beteg�t. De nem is az �n tisztem ismerni, ekk�pp pedig nem tisztem megmondani, hogyan v�gezze vele a munk�j�t. – megkaptam az els� napom els� zavarodott pillant�s�t, ami sikeresen visszaz�kkentett a beacon-i elmegy�gyint�zet vil�g�ba a Berlinben elt�lt�tt �v ut�n. Azonban eszembe juttatott m�g valamit. Az utolj�ra olvasott k�nyvemet �s az azzal j�r�, hatalm�ba ker�t� �rz�st. - Ugyan Dr. Werner, maga az�rt van itt, hogy tan�csokat adjon nek�nk, hogy... – kezdett bele heves k�zmozdulatokkal gesztikul�lva, a hangj�b�l csak �gy cs�p�g�tt a d�h k�sztette szarkazmus �s kimondatlanul ott f�gg�tt a szavai m�g�tt rejtez� gondolat.�� - A sivatagban van �s a homokban s�t�l. Hirtelen len�z �s l�tja, hogy egy tekn�s k�szik maga fel�. El�ri �s a h�t�ra ford�tja. A tekn�s tehetetlen�l fekszik, a has�t �geti a forr�n t�z� nap, s megpr�b�l megfordulni, de hi�ba kap�l�zik a l�b�val. A maga seg�ts�ge n�lk�l nem tud megfordulni. De maga nem seg�t. – mialatt mes�ltem, hangom l�gy cseng�se egyre elm�ly�lt �s nem feledtem el a szemeibe n�zni �s k�vetni hogyan reag�l az elhangzottakra. Igaz�n nem volt fogalma mi�rt mondtam ezt neki �s ez csak az intelligenci�j�r�l adott szeg�nyes k�pet. Mindenesetre nem akartam, hogy kellemetlen lehelet�vel �s modor�val tov�bbra is g�toljon a fontosabb teend�imben, �gy felvil�gos�t�s gyan�nt folytattam. - Nem k�rtem, hogy friss�tse fel a mem�ri�mat a munkak�r�met illet�en, m�gha csak r�szben sem siker�lt eltal�lnia, �gy teh�t k�rba veszett m�ris t�z percem, amit neh�z lesz visszaszereznem, s azt hiszem �n a legkev�sb� sem szeretn�, ha k�s�bb emiatt, teszem azt az �rt�kel�se sor�n felvessem, milyen bizonytalanul �s agressz�ven �ll a munk�j�hoz, ami egy ilyen int�zm�nyben nem elfogadott. �s akkor m�g fel sem tettem a k�rd�st, hogy h�ny betege is mondhatja el mag�r�l, hogy sikeresen gy�gyult, vagy jeleit mutatja �llapot�nak javul�s�ra. Mindezt ne alacsony�tsa le fenyeget�s szintj�re, csup�n kolleg�lis tan�csot adtam, ahogyan azt az im�nt k�rte, s ezt is csak az�rt, mert hivatalosan m�g nem kezd�d�tt el a munkaid�m. Most pedig, ha megbocs�jt, szeretn�m az irod�m rendetlens�g�t orvosolni. – nos, igen. Nehezen jutott sz�hoz a hallottakat k�vet�en, de l�that�an maradand� nyomot hagytam benne �s nem sz�v�lyesen t�vozott, amit nem fogok el�gg� a sz�vemre venni. Megszabadulva vend�gemt�l vetettem bele magamat a pakol�sba, v�gezet�l felh�ztam k�penyem �s kil�ptem a folyos�ra, hogy felvehessem az akt�kat �s visszat�rve az irod�mba egy nagy adag k�v�val, el�k�sz�thessem a holnapi nap folyam�n v�rhat� �rt�kel�seket.��

Alessa

El�zm�ny | 2019.01.27. 18:52 - #1

"Az emberek t�vednek, amikor azt hiszik, hogy szabadok. E v�lem�ny egyed�l azon alapul, hogy tudat�ban vannak ugyan cselekedeteiknek, de nem ismerik az okokat, melyek determin�lj�k �ket. Szabads�guk ide�ja teh�t az, hogy egyetlen ok�t sem ismerik cselekedeteiknek."

[5-1]