|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.06. 16:20 - |
Logan & Jane |
[31-12] [11-1]
| Jane:
Lassan abba hagyam az olelest.Fel segitettem aztan lefektettem, az agyba, segitetrem a cipojet is levenni. -
Ha nem banja en itt alszom onnel, a kanape tokeletes lesz- -mosolyogtam rá, orultem hogy nemtette meg amit akart.
Logan: Mikor a cigimet kivertee a kezembol nem orulte es utana lopoztam. Gyorsan amikor benyitott a hazukba lattam hogy a szulei jollathato helyen tartozkodnaknb odarohantam elottuk megfogtam pepper kezet es adtam a szajara egy puszit.aztan ugytettem mint aki mostveszi eszre s szuleir.- o...jo estet mar megyek is. Joejt dragam.-pusziltam meg megint peppert aztan elkoszontem uj lapot nyitva es az elegeddettsegtol jotaludtam |
|
Nem először csináltam ilyet, de most először jutottam el odáig, hogy az ujjam a ravaszon legyen. Mikor Jane betörte a rozzant motel ajtót, szégyenemre kezemmel takartam el az arcom. Próbálom összeszedni magam, s bár megy, csak nagyon lassan. Tudom, hogy nem tehetünk keresztbe a sorsnak, s aminek meg kell történie, meg is történik, de mikor a sors, világ méretű fityiszt mutat, az már nekem is túl sok.
- Sajnálom... - suttogtam, nem is tudom kinek címezve. Talán Janenek, talán Marynek... vagy mindkettőjüknek.
- Mielőbb el kell kapnunk a gyilkost, hogy túl jussunk azon... hogy túl jussunk ezen. - töröltem meg arcom, ekkor tájt ölelhetett át. Éreztem, hogy a könnyeim eláztatják vállánál a ruha anyagát, s hogy az arcom is egyre forróbb a keserűségtől. Nem szokásom az érzelgősség, s hálás vagyok, már csak azért is, hogy nem hívta rám Logant, de csak nehezen megy a visszaölelés. S mikor meg is teszem, csak gyengéden, mintha attól félnék, hogy összeroppantom. Marynek is hasonló illata volt, talán ugyanaz a parfüm. Még talán alkatra is megegyeznek, bár Mary nem is volt egy magas nő.
Még mindig összevont szemöldökkel figyeltem, mire akar kilyukadni.
- Attól még lehet perverz disznó. Ha 120 éves nyanya pornót néz is egy kibaszott perverz. - morgolódtam, de már annyiba maradt volna ez az egész. Már azt sem tudom mikor viccel vagy sem.
- Mi van? Nem! Megmondtam, hogy visszavonom. Nem játszuk ezt. Hová? Megőrült?! Mégis kinek néz maga engem?? Maradjunk a levegőnek nézzük egymást lehetőségnél. Én sem ŕrulom el, hogy kislányokat molesztál vén korához képest, és magam sem cseszeget. Szerintem ez fasza ajánlat. Egymásba sem botlunk majd... - kaptam ki a cigit a szájából, mert ezt már én sem bírtam idegeskedés nélkül. Jesszusom, de sajnálom azokat, akiket ő vallatt.
- Na puszi... - forgattam a szemeim, miközben megfordulva a cigibe szívtam, hazáig úgyis elszívom. Futottam volna, de az úgy jött volna ki, mintha menekülni akarnék előle. Amit maximum csak magamnak vallanék be. |
| Jane:
Sejettem hogy baj van amikor nem volt ott, eloszor megneztem a tobbi helysegben, a furdo nem nyilt ki.- Tom mit csinál? -meg ijedtem, belem hasított a felismrés, mi van ha azt akarja tenni? Be volt zárva továbbra is es mentsegemre szolgal, azt hittem veget akar vetni az eletenek es ezt nem hagyhattam. Igaz hogy elejettem a pisztolyomat korabban de nem vagyok ilyen esetlen mindíg, nem vagyok az a bivaly alkatu de ennek elle ere tudom hova helyezni a sújt hogy hatasos legyen, nekilódultam es berugtam az ajtót. Hála az olcsó motelnek sikerrel jartam de csak a zárat tortem el. Logan szetvolt csúszva, korulotte toltenyek es a fegyvere. Meg akarta olni magat, fojton ez kiabalt a fejemben, nagyon megremultem. Ez a kep...iszonyatos. Legugoltam hozza, nem akartam elsirni magam, de a nyakaba vettem magam es megileltem nagyon szorosan es hosszan.
Logan:
Elmultal mar 18 nem?. -Vonam meg a vallam mikozben ragyujtottam egy cigire.- Na de ha ennyire hisztis vagy akkor beszeljük meg a holnapot. Elmehetnenk valahova mi ketten.- nagyon elveztem a cukkolasat, azert akarmilyen is ez a lany, sok folenyem van vele szemben, a korom a méretem a tisztségem. Nagyon kielegito volt ezzel visszaelni, meg soha nem csinaltam ilyet de vele szemben jogosbak erezzem, es ugyse csinalok semmit csak cukkolom.- Elvihetnelek egy draga etterembe. |
Küzdöttem mint egy vén tolószékes. Esélyem sem volt és még a kulcsom is elvitte. Dühös voltam és ideges, közben pedig tehetetlen. Kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nem is ismer, és mit gondol, hogy ilyeneket csinálhat velem...? Próbáltam túllépni ezen a mai napon és a múlton, de túl sok kép ugrott be, csak sikerült elérnem a mélypontot, ami ilyenkor megszoktam szenvedni.
- Faszomat... - hüppögtem párat, de igyekeztem nem krokodil könnyeket hullatni, csak néhány véletlenül le csorduló könnyet.
Tehetetlenségemben az ágyra másztam a fotelből és elővettem a pisztolyom, hogy végett vessek ennek az egésznek. A fürdőbe zárkóztam, hogyha visszatérne, ne kelljen szembesülni mindezzel. Ne egyedül. Biztosan hívná előtte Logant, ő meg... max a hullámba rúg, de nem engedné, hogy a kislány ilyet éljen át. A tükör elé álltam és a csapnál támaszkodva próbáltam mély levegőt venni.
- Nem bírom... - nyöszörögtem orrhangon.
Lassan a halántékomhoz emeltem, és ki is biztosítottam. De nem ment. Másodszorra sem. Akkora egy szar vagyok. Kifulladva csúsztam a földre, mikor pár pillanatra úgy éreztem, kicsit könnyebb. Nem voltam tiszta teljesen, de annyi lélekjelenlétem még maradt, hogy kiöntsem a tárat a földre, hogy ha mégis kedvet kapnék hozzá, ne tudjam megtenni. Ne olyan könnyen. A pisztolyt is eldobtam végül. Talán a bőgéstől enyhült minden, talán mert mindjárt elájulok a fáradságtól. Közben ő is visszaérkezett, hallottam. De annyira energiám már nem volt, hogy kinyissam a zárt. Basszus, pedig azt mondta hozott fájdalomcsillapítót is. Mekkora egy fasz vagyok...
Összerántottam szemöldökeim a türelmetlenségére. Még én sem tudom, hogy komolyan mondtam e, ő meg már követeli a dolgokat.
- Várjon, mi? Nem... Nem mondtam, hogy most rögtön azonnal. Késő is van, mindenki álmos is. És mi az, hogy a szüleimnek...? Na jó, nem, én ezt nem csinálom. Bekaphatja. Velem nem basz ki... - puffogtam. Már csak az hiányzik, hogy meglássanak vele, vagy meglásson vele a gyilkos. Nem hogy spannolni nem fogok vele, de még ki is nyiffant. Ezt még én sem gondolhattam komolyan.
- Perverz... - öltöttem ki a nyelvem rá, mint egy kisgyerek a nagy kislányra, ha nem ad neki sárgadinnyét. |
| Jane:
Láttam rajta mennyire nehez ez neki, es hogy mennyire ideges is emiatt, ugy ereztem nem megyek a gyengedseggel semmire nala megis most bem akartam megint eroszakos lenni de azt ereztem nehezen viseli a gyengedseget, hangra es tettekre keneny maradtam de a fotelbol nem engedtem felkelni, mikor probalkozott a valkara tettem a keze hogy visszahuppanjon.- Ez még viccnek is rosz, és közveszélyes. Van jogosítványom csak autóm nincs. - Ki kértem tőle a kulcsokat, illetve elloptam es szinte futottam, telefonomon megneztem holcan a legkozelebbi ejjel nappali es vettem fajdalom csillapitot szodabikarbonat, fogkefet magamnak meg alsónemut, aztan rohantam is vissza. Meg az ulest se allitottam at pedig elegge masvolt mint a megszokott. nagyon siettem 20 perc alatt megvolt az út. Bementem a szobába és letettem az asztalára a kulcsot, kicsikét féltem a haragjától de abszolut fel voltam ra készülve. - Itt a fájdalom csillapító.- adtam oda neki, meg vittem vizet is.
Logan:
De az vagy...de erre persze csak gondoltam.- Jól van, vezess körbe, a hely ismeret sosem árt. De a végén majd a szüleidnek is mutass be. -kicsit már izzadt voltam a futástol de furcsa módon most éppen nem éreztem a fáradtságot.- Mesélj magadról valamit. |
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Kezeimmel betakartam arcom, miközben sóhajtottam egyet.
- Fordítva biztosan, de én nem várok el semmi ilyesmit. Jobb szeretek egyedül túl lenni az ilyeneken... - morgolódtam, de be kellett látnom, hogy ez nem lesz egyszerű. Nem fogja annyiban hagyni. És ha még Logan is megtudja. Nem mintha igazából bármi köze lenne hozzám... Na jó... kezdek tényleg kifordulni magamból. Az agam szétrobban, a gyomrom kezdi kipréselni magából, amit eddig tartalmazott, hogy felülről távozhasson és a nyomozás sem halad.
- Jó.. - adtam be végül a derekam.
- De el kell mennünk fájdalomcsillapítóért. - szusszantam egyet, ahogy nagy elhatározásomban és kemény munka árán, de felkeltem a fotelból. Aztán az ajtóhoz imbolyogtam.
- Én vezetek. Kétlem, hogy neked lenne jogsid. - kaptam elő kocsi kulcsom.
- És ha most megint ellenkezni próbálsz, visszaküldelek a szobádba. - nyitottam ki az ajtót.
Lehet, hogy kicsit beütött a pia, és szarul vagyok, de azért vezetni tudok. Abban mindig jó vagyok...
Elhúztam a szám és újfent karba tettem kezeim. Nagy fiúnak érzi magát.
- Oké, oké, feladom... Kezdjünk tiszta lappal. Én se akarok a semmiért börtönben ülni és maga sem olyan ostoba, hogy ilyen kis semmiért lecsukjon. Nem kell rosszban lennünk. Nézhetjük egymást levegőnek is, vagy mint váratlan új szomszédot... - tettem engedékenyebbé a dolgot, hogy lássa milyen nagylelkű vagyok. Tudom én, hogy azért fél itt. A palin kívül senkit sem ismer, és most védekező pozícióban áll, hogy mindenkitől védhesse magát. Én sem azért csinálom, hogy a kedveségemmel álcázzam valódi tervem és egy szép napon így csalhassam törbe. Dehogy...
- Még körbe is vezetem a szomszédságban, ha kell, csak ne járjon már a nyomomban, mintha valamiféle... elmebeteg pszichopata gyilkos lennék... mert nem vagyok... ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. - játszottam a lazát, mert a túl angyali kislány már azért túlzás lett volna. |
| Jane:
El akart kuldeni, faradt is voltam mar kicsit de en nem merem itthagyni, tudtam hogy ennek kovetkezmenyei lesznek de ugy dontottem megkpckaztatom.- Thomas, lehet hogy most az elején fogunk összeveszni és meg is ertem ha mérges rám azért a megjegyzésért vagy azért amit most fogok mondani magának. Tudom hogy nem fog lefeküdni, látom hogy nagyon nincs jól, hagyjuk hogy miért nem lényeg ne mondjon semmit róla ha nem akar. De én most nem hagyhatom itt magát, és szerintem ez fordítva is igy lenne. Továbbra is felnézek magára, és ha nem is tudhatom pontosan milyen kellemetlen is lehet ez, azért azt hiszem együtt tudok érezni önnel. Engedje hogy segítsek... - Vegig komoly voltam, olyan mint aki nem tur ellentmondast de ha nemet mond persze el takarodok...-
Logan:
Komoly ember vagyok, es nehez kihozni a sodromból, a kis heccelése egész vicces volt. - Nem kell hogy bárkinak is bizonyítsam a feltevéseimeg, elég ha én tudom őkeg, meg Tom.- Nem gondolhatja komolyan hogy hatassal vannak ram ezek a kis fenyegetozesek, pontosan tudom hogy akarmikor fube hataphatok, vagy akár Tom...de ez ellen mindent megteshek amit tudok.- Hát elég puhány rendőrökkel lehetél eddig körülvéve, ha aztgondolod ezekkel nyomot hagysz bennem, nem vagyok az az érzékeny fajta. De remélem majd te is jelenteni fogsz valami kis kihivást. |
Tudtam, hogy kissé morogva stílusommal most talán rá ijesztettem, s ez nem is volt szándékos. Ugyanakkor még alig ismerem, és ő is engem. Jobb ha előbb megismerjük a másik ezen oldalát és hozzászokunk. De a túlzott gondoskodást akkor sem szeretem, mert csak fájdalmasabbá teszi az egészet. Ha van vagy lesz elég hozzáférhetősége a rendőrségi dolgokhoz - bár így fbi-osként talán már korábban is volt - és nagyon nem bírja ki, úgyis utána tud nézni minden kis részletnek, mit a múltam vagy akárkié rejt. De nem akartam megbántani. Mégha olykor nagyon is kemény a világ velünk. A kávé segített az egyensúly zavarban, de még ígyis elég nyomorultul éreztem magam.
- Nem bízom az itteni rendőrségben... - szólaltam meg halkan kis csend után. De nem csupán erről van szó. Senkiben nem bízok Loganen kívül. Nem vagyok rinyálógép, de aki nem veszi a fáradságot, hogy megismerjen, s így ítél el, nem tudok jópofát vágni. És manapság már könnyen leolvasom mások arcáról mit gondolnak rólam.
- Szóval... akkor... Mára azt hiszem ennyi. Pihenj le, szükséged lesz az energiára... - csuktam össze a jegyzetfüzetem és az övét is visszaadtam.
- De ha eszedbe jutna még valamit, hívj fel.. arra felkelek... - ittam meg az utolsó csepp kávét is, majd a laptopom is lehajtottam. Természetesen eszem ágában sincs aludni. Fáradt vagyok, de aludni így biztosan nem tudok. Csak kezdem egyre kellemetlenebbül érezni magam a viselkedésem miatt, amit nem tudok kontrollálni. Még fájdalomcsillapítóm sincs, szóval még azért is el kellene ugranom, különben megdöglöm holnapra.
Kérdésére, s a választ várva vonom fel egyik szemöldököm egy pillanatra. Logan Trueman, ezt nem lesz nehéz megjegyezni. Trueman.... pff... hagyjuk már.
- Leplezni? Nem tudom miről beszél... - értetlenkedtem. Lett volna tippem, de ha utánam is olvasott, kizárt hogy talált bizonyitékot, szóval ha csak be nem dőlök neki, nincs mit felmutatnia.
- Csak nem sajnálom őket. Elbénázták... jön helyettük más... - vontam meg a vállam.
- Ismerni sem ismertem őket, minek sírassak így bárkit is...? - húztam a szám.
Figyelmesen hallgattam, csak épp túlzásnak véltem, amiket mond.
- Hát persze... tisztára, mint a Scooby-dooban, mi? - mosolyodtam el piszkálódóan.
- Jaj hát sok sikert! De komolyan. Csak aztán nehogy a nagy igyekezetben alulról szagolják majd az ibolyát, ha érti mire gondolok... - jegyzem meg angyali mosollyal. Nem tudom sikerül e rá ijesztenem, mert nem tűnik annak a félős nyuszinak, de az se baj, ha nem veszi komolyan. Talán könnyebb célponttá válik. |
| Jane:
Kicsit kínosan ereztem magam, meg arra gondoltam mi lesz ha nagyon sokat ivott a kave azert nem old meg mindent de talan jozanit kicsit, de attol meg amit magaba vitt az rovidesen kifejti a teljes hatasat, nem akartam magárahagyni, azt meg láttam hogy ha nyomja is a lelket az ami miatt ivott, ami leheg siman a munka okozta feszko, nem akar rola beszelni. Kivagyok vajon a tarsa ilyenkor mit szokott csinalni, ha latta mar korabban igy.
Fojtattam a beszelgetest.- jó ötlet ha mi magunk csinaljuk a tobbi rendor hejett, hatha figyelmen kivul hagynak valamit.- A korulmenyektol eltekintve egyebkent jo beszeletes volt es fontos dolgokban allapodtunk meg. Lattam viszont hogy egyre nehehebben beszel, amik eszebe jutnak zsenialisak de utalas szeruen beszel roluk nem egyertelmuen. Ugy dontottem hogy a tetopont utani atlendulest megvarom aztan agybadugom ha olyan allapotban lesz es csak utana fekszem le aludni.
Logan:
Rizikós volt lebuktatnom magamat, de legalabb egalba kerulunk. - Kívancsi vagy mi? Logan Trueman, elég irónikus.- Mutatkoztam be, - A kacagásodból ítélve nem tulzottan igyekszel már azon hogy leplezd magad előttem. Az ügy részletei nem tartoznak rád, de annyit mondhatok hogy jók vagyunk a társammal, eddig is hasonló esetekkel volt dolgunk és mindet meg oldottuk. -mondtam neki komoly arccal- remelem erted ez mit jelent. - Rengegeh a megoldatlan bonyolult gyilkossagi ugye, amiben karrierek es eletek mennek tonkre, mi eddig ezekkel is elbantunk, ahogyan ezzel is fogunk... |
Akármennyire is igyekezett gondoskodó lenni, nem tetszett. Az én hibámból tartok itt, nincs szükségem sajnálatra vagy segítségre. Nem is hagytam volna, hogy segítsen. Ugyan a kávét nem utasítottam el, de csak mert abban a hitben tartottam magam, hogy ezzel lezárjuk a dolgot. Keserűen, minden nélkül iszom a kávét. Éppen csak letudtam az első kortyot, mikor megszólalt. Jelentősség teljesen rápillantottam a bögréből és mintha meg sem hallottam volna, letettem a bögrét és ismét a jegyzeteinek szenteltem figyelmem.
- Vajon miért pont ez a város? - tettem fel hangosan a kérdést, hogy ne csak magam gondolkozzak rajta.
- Holnap beszélnünk kell a helyszín közelében élőkkel is... Szükség van az információkra. Bárki gyanús lehet. - sóhajtottam, már el is felejtve, miről is volt szó előbb.
Nem tudom, maga itt a nyomozó... - förmedtem rá idegesen. De komolyan, simán kinézem belőle, hogy van nála pisztoly, bilincs meg minden. Kezdtem úgy érezni, hogy egy kicsit sem vagyok biztonságban már. Ez a fickó tényleg leakar buktatni, mintha bármit is sejtene.
- Ki tudja. - bár ha rajtam múlik az lesz az utolsó alkalom.
- Azért illene mostmár legalább bemutatkoznia, ha már másodszorra zaklat. - tettem karba kezeim. Ha valóban olyan hírhedt nyomozó, a nevét beírva, tuti találok néhány dolgot róla, csak hogy felkészüljek rá, kivel is van dolgom.
- Jártam önvédelemre és gyors is vagyok... - vontam vállat, persze nyilván egy késelő ellen azért ez nem bizonyul túl jó dolognak, de amint lehetőségem lesz, megtanulok lőni is.
- Minek jöttek ide? Vannak nyomozók itt is... nincs szükség külsősökre. Vagy is... igaz, most ketten kiestek... - röhögtem el magam röviden - de ígyis elegen vannak... |
| Jane:
-Az nem normális hogy ilyen állapotban van.- Segiteni akartam de addigra már vissza kapaszkodott a székbe. Nagyon túlhajszolhatta magá, kezdtem egyre biztosabb lenni benne hogy ivott. Ettol nem tisztelem kevesbe, de aggódtam a lelki allapotaert.- Ha bírja a gyomra, főznék önnek egy kávét.- Nem akartam azzal megszegyeniteni hogy a szemebe olvasom a kerdest hogy ivott-e, most mar egyertelmj volt. Át ballagtam a szoba konyha részére ami mivel motelrol van szo csak egy kicsi sarok, megkeresgeltem az alap anyagokat es elkeszitettem egy kvt, megkerdtem hogyan szokta inni es aszerint talaltam neki, letettem ele es visszaultem.vele szemben. Felolem foglalkozhatunk egy uggyel, mert nem tenne jot neki ha most lefekudne aludni ilyen allapotban.Az ugyel kapcsolatos beszelgetest akartam fojtatni de raneztem es kicsuszott egy kerdes - Miert teszi ezt magával? -de amint kimondtam el szegyelltem magam.- Bocsánat, ez túl személyeskedő volt...
Logan:
Intettem a kezemmel- Nyugi, en is nehezen hiszem el hogy megint osszefutottunk. De gondolod ha kovetnelek akkor igy futnek veled szemben egy kivilagitott szakaszon... .Láttam egyébként a szemem sarkabol hogy valamit elhajított.- De ez azért elég érdekes, kettonknek lehet hogy lessz meg dolga kesobb egymassal. Veszélyes ilyenkor egyedul futkoraszni, te aztan nem felsz.Gondoltam csevegek vele kicsit aztan ha eluldozom utana megkeresem amit elhajitott, lehez hogy fontos. |
Igen, lehetséges. Ez pedig kapóra jöhetne számunkra... A hívek közt mindig akadnak kevésbé figyelmesek, bolondok. De a gyilkos felkészültsége is utalhat egy s másra... nyilván nem egy huszonévesről van szó. Talán itteni lakos. Őszintén szólva még ha nem is találkoztam túl sok lakossak, nem tűnnek túl ártatlannak. Emberek tűntek el, holtesteket találtak, az évek alatt többet is, és mégsem történt semmi egy apróbb pánikon kívül. Zavar ez az állapot és megnehezíti a munkánk... azonban... - és itt eszembe jutott a lövöldözési affér előtti kis incidens Logannél.
- Talán előbb tűnik fel majd egy nagy rajongója, mint hinnénk. És mi már előtte megtudnánk figyelni... - nyúltam a zsebembe, hogy felhívhassam Logant, de eszembe jutott, hogy a szekrényen hagytam, és közben Jane is kérdezett valamit.
- Mi..? Miért..? - nyomtam el a cigim, még ha sajnáltam is a pazarlását. Némi hányingerrel küzdök, de azt hiszem ez még nem látszódhat rajtam.
- Nincs semmi gond, de be kell mennünk az őrsre, ott folytatni... - keltem fel sietősen, aminek az lett a vége, hogy szédültemben majdnem hasra estem, de még időben megkapaszkodtam a fotelbe. Ugyan a mobil már csak egy karnyújtásnyira volt, elgondolkodtam mi lesz ha kiszúrja Logan és beolvas nekem a piázás miatt. Inkább visszaültem, bár a mobil nálam volt, haboztam felhívni.
- Inkább maradjunk. Itt is mindenhez hozzáférhetünk a laptopomon...
Fül bedug, haj megigazít és lassú kocogásban indultam az erdő felé. A parknál járhattam, mikor az esti lámpák fényében megcsillant valami a földön. Először azt hittem pénz, de mikor felvettem kiderül, hogy csak egy kilapult söröskupak. Már elakartam dobni, mikor megfordítottam és megláttam rajta egy kissé karcos mintát, mely egy bikát ábrázol. Talán isteni sugallat, de ezidáig komoly dilemmában voltam, miféle halált szánjak a következőnek, s akkor eszembe jutott. A régi módi bronz bika. Erre tutira még a művész úr is felfigyelne. Minél hatásosabb az előadás, annál inkább keblére fogad majd. Tisztára mint egy elcseszett Batman és Robin. Akaratlan is mosoly kúszott az arcomra, majd mikor felpillantottam, hogy folytassam a kocogást, megláttam valakit a távolból. Mi a szar...? Mások is futnak ilyenkor? Erre eddig nem volt példa. Gyorsan eldobtam a kupakot, s közben az illető is felismerhetővé vált. Ezt ne... nagyon ne.
- Maga követ engem, bassza meg?! Ez már zaklatás! - szorítottam ökölbe kezem, miután kihúztam fülemből a hallgatókat. |
| Jane:
-nyugodtan gyujtson rá.- válaszoltam aztan figyeltem amiket mond, en is hasonlo kovetkeztetesekre jutottam. - Én szinte teljesen biztos vagyok abban hogy örülne híveket tudna szerezni, az hogy önmagát ilyen kobteksztusban ábrázolta, mint valami prófétát erre enged következtetni. Az egész azert is rémisztő mert elrendezést tekintve vagy akar a brutalitasat, nagyon higgadt...szokatlabul az, szerintem ez megnehezíti a dolgunkat mert biztos sokmindennel számolt. -Thomasra néztem és kezdtem észre venni apro jeleket a faradtsagon tul, lehet hogy sokat dohanyzott? Ugy tunt mintha nagy energiat fektetne abba hogy egyenesen tudjojnulne es neha hunyorog.- Jól érzi magát?
Logan:
Lefekudtem de orakig csak forgolodni tudtam, arra gondoltam vegul hogy ha testileg jobban le farasztom magam talan menni fog. Ezert elmentem futni, sokat sziktam futni meg edzeni, de a ketto kozul a futast jobban szeretem, az agyamat is beinditja, es jopar ugy megoldasat elosegitp gondolatom szulettt meg futas kozben. Lelkesen futottam egeszen addig ameddig a sotetbol elo nem kerult egy ismeros arc...-hát ezt nem hiszem el.-pepper volt az, es mar nem tudtam volna bokorba ugrani es elbujni elole, szoval oda futottam hozza. - szep estet. |
Egy ideje már fel sem tűnnik, hogy a whisky bizony szép nyomokat hagy a légkörben, s talán rajtam is, de ha Logan nem figyelmeztetne olykor, én le se tojnám. Részegen is vagyok olyan jó nyomozó, mint bárki más.
Először nem értettem mire fel ez a nagy munka, hiszen szerintem ez a mai épp elég volt belőle, de arra gondoltam, talán ilyen téren hasonlít rám. A feszültséget eképp vezeti le. Szóval nem kérdeztem rá, csak neki álltam. Illetve azért előtte nyitottamki neki egy doboz sört és odaadtam neki. Magamnak nem, mert jobbnak láttam nem rontani a helyzeten. De azért egy szálat előkaptam.
- Baj, ha rágyújtok? - néztem rá, mert ha ellenzi, akkor természetesen udvariasságból kibírom nélküle. Akárhogy is, belevágtunk.
A kérdésére ránéztem, majd azzal a mozdulattal el is húztam tőle a füzetét és az enyém mellé tettem, hogy össze lehessen hasonlítani.
- Utána néztem egy-két dolognak... A gyilkos valóban egyedül dolgozott, de legalábbis nem akadt jobb keze. Beszélni próbál, talán nekünk, de már csak ezért sem hiszem, hogy beavatott volna mást, hiszen akkor nem lenne ennyire kétségbeesett. Akár egy egyedi személyiség zavarokkal küzdő ember is lehet, vagy egyszerűen manipulálni akarja hallgatóságát. Magának a körnek több jelentése is lehet.. - mutogattam hol egyik firkára, hol az ő írására, hol ötleteltem a laptop által nyújtott informáciokból, hol próbáltam összerakni a darabkákat. Az én jegyzeteim már nem voltak olyan tiszták, maga a füzet is régi, kopott, koszos, foltos, de sok segítséget tartalmaznak lapjai. Nem akartam sokat beszélni, hagyni akartam, hogy ő is kibontakozhasson.
Legszívesebben elmentem volna futni egyet, de... épp onnan jövök, és komolyan folyóba folytom magam, ha megint belefutok ebbe az őrültbe... Boxzsákom meg nincs itthon. Szóval a neten keresgéltem rá a régi kínzóeszközökre, amikkel anno vallatták az embereket. Sokszor eljátszom a gondolattal, hogy én is megépítsek egyet és kipróbáljam, csak nincs miről vallatni őket. Az meg úgy szar... Ránéztem dark weben mennyiért adnak fegyvereket, de egyenlőre még nem tudom ki legyen a következő. Jó lenne megleckéztetni a fickót, de mivel ott voltam, balhéztam, simán lebuknék. Lecsapva a laptopom, végül kimentem a folyómenti erdőbe futni. Ott max vaddisznókkal találkozom... |
| Jane: Az első dolog az volt hogy megcsalta az orromat a whisky szag, de arra gondoltam biztos csak egy pohárkával ivott, meg jelen hejzetben érthető , nekem is jól esett volna egy pohárral, de miután vizet es sort kínalt fel nekem gondoltam pont most fogyott el neki a whisky. Amúgy nagyon örültem neki hogy beengedegg es hogy ilyen bizalmas dologba, mint amilyen a fuzete betekintest enged.- Elfogadnék egy kis sört köszönöm.- megvártam amíg leült, közben csak most vettem eszre hogy milyen sivár körülmények között él, a szoba arrol árulkodott hogy nem fest rózsásan a magán élete és elég magányos lehet. Szegény férfi...most egy pillanat erejéig így néztem rá de inkább átformáltam a gonolataimat, nem akartam sajnálni az senkin se segít. Talán ha össze barátkozunk úgy majd jobban meg ismerem és talán majd adódhat olyan hogy segithetek neki...bár ha a társa se tudott nem tudom én mit számítanék. Egymással szemben ültünk, kitettem az asztalra a füzetemet.- Hogy legyen? Először ön mutatja meg nekem vagy fordítva?
Logan:
Érdekes információkat találtam, szokatlanul sok volt a kozeleben az olyan kis veletlen ami eleg brutalos cselekmenyek kore csoportosult, hiaba nem volt kozvetlen bizonyitek semmire sem, ez azert gyanun felul volt. Talaltam egy gyilkossagi esetet is, amihez szerintem koze lehet es ha igazam van elegge egyedi esettel allok szemben, hiszen a lany nagyon fiatal. Nem tudnam azt az ugyet a nyakaba varrni es ami azt illeti a mostanit sem, egesz estes kutakodas meg konkret informaciok beszerzese utan arra jutottam hogy ez a lany szinten egy gyilkos lehet, de nem a mi emberunk. Ettol eltekintve szemmel fogom tartani, de sajnos erre csak fele annyi energiam lesz majd mint azt szeretnem a nagy ugy miatt. Legalabb mar az vilagos volt hogy kivancsisagbol es szimpatiabol lopozott be a hejszinre, konnyen lehet hogy keresni fogja majd az alkalmat arra hogy kapcsolatba lephessen a gyilkossal, es ezt akar ki is tudnank hasznalni. Majd holnap be avatom Tomot is, es ketten mar jobban oda tudunk figyelni a kislanyta. |
Akkor holnap... - szóltam utána, mikor kiszálltunk és a motel recepció előtt el is váltak útjaink, bár nem ment messze mint hallottam fél füllel, mert mellettem akadt még szoba. Örülök, hogy ő az, mert nem tűnik olyan hangos, bulizós vagy rossz szomszédnak. Logan meg a másik felemen lakott, szóval nekem teljesen megfelelt, mégha rá, rá is jönnek ilyen olyan pillanatok. Én is szeretek csendben lenni, csak kivételes alkalmakkor bírok nehezen magammal.
A fáradságot még legyőztem volna, de a lövöldözés még a mellkasomat szorította. Rossz emlékeket tépett fel az élmény, bár nem volt semmi ilyesmi. Inkább csak maga a halál, ami ott fogadott a nyomozó képében és a sérülése a másik rendőrnek. Először hányingerem lett, de azon még úrrá tudtam lenni, aztán jött a lejtő. Gondoltam ma má nem tolom ki a képem, Logan úgyis biztos az őrsön van. Szóval kikaptam a kis hűtőből még egy tegnap beszerzett whiskys üveget és szereztem mellé üveget, bár jegem nem volt. Szépen letekertem a kupakját és megtöltöttem a poharat. De mire eljutottam volna odáig, hogy fel is vegyem, végül az üveget húztam meg, bele dőlve lassan a kanapéba és felcsapva a jegyzet füzetem, amibe felvázoltam a mai napon látottakat. Egy darabig nézegettem őket, majd elővettem a még ki nem pakolt bőröndömből a laptopom és a dohányzó asztalra téve keresgéltem, kutakodtam mindenfélét, ami kapcsolódhat a gyilkossághoz. Kicsivel több mint félórával később azonban valaki kopogott. Meglepődtem, mert Logan nem finomkodna, vagy ha sokat várok, tuti rám törné az ajtót, mert tudja, hogy sokat iszom, ha úgy alakul. S ismer annyira, hogy tudja, mikor van ilyen kedvem. Mégha nem is mutatom. De hogy letagadhassam magam, a már üres whiskys üveget az ágy alá dugtam, hogy a takaró eltakarhassa. Noha a poharat ott felejtettem a szekrénypulton. Az ajtóhoz léptem és azért a biztonság kedvéért kilestem a lyukon. Jane? Ajtót nyitottam.
- Valami baj van? - kérdeztem, de szinte egyből meg is kaptam a választ.
- Öhm... - hátra néztem, volt egy kis kupi, még nem nagyon pakoltam elő - meg nem is szokásom -, de ha őt ez nem zavarja.
- Gyere csak... - léptem odébb, hogy bejöhessen, aztán becsuktam mögötte az ajtót és hagytam, hogy beljebb mehessen.
- Van egy kis rendetlenség... én is csak most jöttem, nem volt időm még annyira rendbe tenni a cuccaim... De van fotel és az ágyra is nyugodtan leülhetsz... - kínáltam hellyel. A laptopom még mindig a dohányzó asztalon pihen, a városban történt gyilkosságok listáját ellenőriztem rajta, míg a jegyzet füzetem az ágyon volt.
- Szomjas vagy...? Van egy kis... söröm... meg vizem... - nézegettem mit találok a hűtőben, de úgy igazából nem sok mindent. Még kaját sem vettem.
/Olyan szobát képzelj el, mint Cohleé, csak neki van ágya, meg fotele, meg asztalkája, meg szekrénye, szal az alapok, ami egy motelben vannak, itt is meg vannak, csak olyan kis kupis.xd/
Összerezzentem, mikor összecsapta kezeit, azt hittem azért teszi, mert átbaszott és most tényleg lecsuk. Az akkora szívás lett volna. De nem így lett. Azt hittem minden zsaru papucs, de úgy látszik, csak a Baltimoreakkal lehet szórakozni. S mondanám, hogy nincs mire fel aggódnom, mert tiszta a lelkiismeretem, de... ha ezeket a hülye törvényeket nézzük, nagyon is mocskosak a kezeim.
Úgy, de úgy visszaszóltam volna valami olyasmit, hogy hát igen, mert a gyilkos a pajtásom, szóval fogja vissza magát, mert a következő kört ő vezeti majd, de mint mondtam, ő nem Baltimorei, szóval lenyelem a békát, és csak laposakat pislogva nézek vissza rá. Piszkálódjon csak, majd eljön az idő, mikor könyörögni fog és esdekel, hogy bocsássak meg neki. Csak ő még nem tudja.
- Igen, - kurvára - így érzem én is... - terült el arcomon egy széles, kényszerből tett mosoly.
Alig vártam, hogy megérkezzünk. Még szerencse, hogy senki sem járkált kint. Alig vártam, hogy leszedje a nem túl divatos karpereceket, meg is kellett kicsit mozgatnom a csuklóimat, mert hála a sok eszemnek, majdnem levágtam vele őket. Amint szabadultam, már indultam is. Nem futva, de sietve, hogy szabaduljak ettől a kellemetlen pillanattól. De mikor már volt vagy két méter, ő meg visszaszólt, már nem féltem hátra fordulva bemutatni neki a középsőujjam. Közelebb voltam a házhoz, mint hozzá, szóval nagyobb biztonságban éreztem a popóm. Mikor meg az ajtóhoz értem közben, anya nyitott ajtót, én meg gyorsan integetésbe váltottam, és még bájosan mosolyogtam is hozzá.
- Ki volt az? - kérdezte ő, mire én besurrantam mellette, de azért nem hagytam válasz nélkül.
- Csak egy haverom apja, elhozott haza, mert futás közben rosszul lettem, ő meg pont jókor volt jó helyen, és igen, már jól vagyok. - magyaráztam ki, s mivel általában is kissé böszme vagyok a szüleimmel, nem is kérdezett többet, csak kiment a rózsáit locsolgatni. Dühös voltam, mert úgy éreztem, megszégyenített mindenki előtt. Pontosan úgy éreztem magam, mint annál a liba osztálytársamnál. Csak ide kevés lenne egy kővel való agyonverés, ide már valami fegyver kell.
Ami az aktáim illeti, szerencsére nem tudtak megvádolni semmivel sem. Ugyan szerepelt benne, hogy a folyóban megtalált, szétvert fejű Alessa osztálytársam volt, de az osztály nagy részével nem jött ki, szóval nem is lett volna okuk meggyanusítani. Bár tény, hogy én lakom hozzá a legközelebb, de még ígyis több ház távolságra van tőlünk. Illetve azóta voltak iskolai verekedések, amikben gyakran résztvettem. Nem mindegyikből lett rendőrségi ügy, de a felénél mindig jött valaki csillapítani a kedélyeket. Foci mellett járok harcművészeti órákra, és akrobatikai órákra is, mert szeretek sportolni, és mert remek hasznát veszem mindennek, ha netán szükség lenne rá. Volt egy alkalom, mikor foci közben szándékosan törtem el az egyik lány lábát, amiért ő meglökött. De végül csak engem küldtek düh kontroll kezelésekre. Rövid ideig tartott, de tartós jauvlást ők sem értek el be tudták a hormonoknak. Nagyjából ez az, ami a neten fent van rólam, a többiről hála égnek nem tud senki semmit. |
| Jane:
- Nem, egyáltalán nem zavar...és a hajnali keléssel se lessz próbléma részemről.- Kiszálltunk és bejelentkeztdm én is a motelbe, Thomas mellett volt is egy szabad szoba, az tökéletesen megfelelt nekem is. Együtt mentünk a szobákhoz és amikor mindenki a maga helyére ért szétválltunk. Cuccom még nem volt, konkrétan semmi, csak egy tárcám, mert az is Gray autójában maradt amit valaki az örsre furikázhatott, teljesen megeledkeztem róla... de egy sohajtással és egy legyintéssel el intéztem, láttam a közelben egy éjjel nappalit majd onnan kerítek tisztálkodó eszközökez meg legalább tiszta alsónemüt. Meg volt bennem az elhatározás hogy elibduljak a boltba de kozben eszembe jutott hogy még korábban felkeltette az érdeklődésemeg Thomas jegyzetfüzete, nekem is van egy és mindíg nagy hasznát veszem, kíváncsi vagyok rá hogyan néz ki Thomasé, tanulhatnék is belőle és akár össze is vethetnénk ha meh engedné. Kiléptem az ajtón, és bekopogtam Tomhoz, szerintem legalább 40 percet eltöltöttem azért a szobámban, átnéztem a füzetemet nem e írtam vagy fikáltam bele hülyeségeket, és a friss jegyzeteimet is kiegésztettem.Reméltem hogy nem éppen aludni készült, korán van még és direkt áthallgatóztam és hallottam hogy fent van de nagyon fáradt volt nepközben így nem tudom hogy már most le akart e pihenni. Az ajtó rövid várakozás után kinyílt én meg felettem a kérdésemeg.
Logan:
-Na végre! -csaptam össze a kezemet hálálkodva, aztán visszatettem a kormányra és elindultam oda ahova vezetett.-Milyen közel laksz a helyszínhez.- heckülődtem vele kicsit.- Tudod nagyon nagy szerencséd van hogy velem akadgál össze, külömben már bent csücsülnél a hűvösön...- Halkan megálltam a házuk előtt, kisegítettem Peppert és levettem róla a bilincset, aztán visszamásztam az autóba de még kiszóltam onnan mielőtt elindultam volna.- Add át üdvözletemet a nagyidnak.- piszkiroztam még bucsuzoul, intettem és elhajtottam. Nem mentem most haza, a motelbe mentem mert a volt asszony lakik most a házamban, még egy hét aztán kiköltözik hála az égnek. Vezetés közben visszaszöktek a gondolataim pepperhez, még mindíg gyanús volt nekem, hiába csak egy kislány...A motelben bent a szobámban beléptem a nyilvántartásba meg keresgéltem aktákat hátha találok valamit róla vagy a szüleiről. |
|
Szerencsére nem akadt ellenvetése. Szóval beültünk a 67-es chevymbe és hamar el is hagytuk a helyszínt. Rádiót ritkán kapcsolok, max ha idegesít Logan, így az most is le volt kapcsolva. De gondoltam is, hogy jobbat gesz Janenek, ha beszélgetünk, bármiről. Noha én ilyen helyzetben csak végszükség esetén szoktam felhozni valami témát, de szerencsére ő megelőzött.
- Éppenséggel akad egy. Oda tudlak vinni, ahol én is megszálltam, s talán Logan is, bár lehet ő hazajárkál. De szerintem jobb, ha az ilyen ügyeketnem viszi haza magával az ember. A hely olcsó, bár kicsit messzebb van, de ha úgyis ott szállsz meg és bírod a hajnali órákban való kelést, akkor simán mehetünk együtt is. - magyaráztam még a második cigivel a számban, amit még ott gyújtottam meg, csak épp nem akartam már ott elszívni.
- Talán kicsit tényleg sok volt ez így neked, de pont emiatt nem is baj, ugyanis sok hasonló történhet, s fel tudsz majd készülni. Igaz először kellett lövöldöznöm friss bűntett helyszínén, de a sors hozza a törvény...
Nagyjából 20 perces volt az út a motelig. Nem nagy szám, de még egy autópálya menti lepukkant motel, hanem az a városi, vendéglátó épület. Leparkoltam a legutóbbi helyemre, és a nyitott ablakon kipöcköltem a már nem használt cigi maradék részét. Aztán ránéztem.
- De vihetlek máshova is, ha zavar, hogy itt vagyok.
Tény, hogy nyári szünet van, így az iskolából már nem kések el, de a szüleim is korán kelők. Ha egy órával is később érnék haza... ezek képesek riasztani a rendőrséget. És ha ráadásképp kiderülne, hogy beszöktem egy bűntett helyszínére... Fenébe, de megbántam ezt az egészet. Vagy is nem, nem annyira, tetszett, amit láttam, de akkor is. Tuti, hogy nem városi a fickó, mert azok nem ennyire vagányak. Na nem mintha tetszene vagy ilyesmi! De az itteni zsarukkal a padlót is fel lehet nyalatni. Remélem nem maradnak sokáig. Bár... nyilván csak akkor lépnek le, ha letudták a nyomozást vagy fel nem adják. Nos az utóbbit kezdem kétleni, látva makacsságát vagy épp túlzott kitartását. Ha viszont én is elkezdek kutakodni... belegondolni is rémisztő, hogy megint összefussak vele. Nehéz mind erre megoldást találni. De... hoppá! Azt hiszem, tudom, hogy kerítsem kézre előbb. Ha szüksége van valakire egy módon tudom felhívni figyelmét a lehetőségre. Most azonban koncentráljunk a jelenre. Most már csak abban bízhattam, hogy igazat mond, így nem is vártam meg, míg meggondolja magát.
- Mavis Pepper, az utca másik vége felé a szürkés narancsos házban lakom. - engedtem a "fer" ajánlatnak. Belátom, hogy perpill nincs semmi a kezembe, amivel visszavághatnék, de lesz. De még milyen! És akkor csúnyán fordul majd a kocka. |
| Logan:
A végére elnevettem magam, ott amikor a molesztálós részről volt szó.- Kicsi csillag, elég nagy a szakmai tekintélyem ahhoz hogy ezt mindenki el engedhesss a füle mellett a rendörök közt, nem vagyok szörnyeteg, bizonyítani se tudnád. Amúgyvmeg önmagában azért mert igazoltatáskor nem volt nálad semmilyen irat, márcsak ez is elég ahhoz hogy bent éjszakázz. De rendes leszek. Mond el hogy hívnak és hazaviszlek.- Civil autoval voltam, ha nincs kint a villogo nem látni hogy rendőrautó- Szerintem ez fer ajánlat.-Gondoltam így én is hamar letudom,meg kiderul a neve es a lakcime, meg tudom igy jegyezni.jácmára kész hangulatban voltam, éreztem mennyire sarokba szorítottam.
Jane:
Tom válaszai elég rövidek voltak de úgy érzem értettem a lényegüket, összeszedem magam , nem akarok nyafogni nehéz a munka de mindenki túl éli valahogy, nekem is menno fog,,találnom kell valamilevezestés a cigin es az alkoholon túl. -Cooperék hoztak de ahogy nézem el is vitték az autójukat, maga a főnök, megyek ahova kell. -Valaszoltam, meg vágyom arra biztonságos irodára, kávéra , papirokra pisztolyok és hullák max képeken előfordulására. Még arra is gondoltam hogy ha lehet ott éjszakáznék. Követtem és beültem mellé, oda ahova általában a tarsa szokltt ulni, ezt megtisztelonek erezte.megint csend volt egy ideig, akartam beszélgetni de fecsegni nem szóval gondoltam információt szerzek.- Nem a környéken valmi helyet ahol elfogadható áron tudnek szállást találni? Ezt még nem sikerült elintéznem. |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
