|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.23. 17:34 - |
Philip R. Norton & Mavis Pepper |
[24-5] [4-1]
Nagy meglepetésemre senki sem éljenzett kilépésemkor. Összevont szemöldökkel konstatáltam, hogy itt bizony nagy a kupi, és hogy bármilyen meglepő most inkább taszít, semmit vonzanak az ágy.
- Jól van gyerekek, mire felérek rend legyen. - utasítottam a hasra fordult plüssöket a földön. Eztán indultam csak kifele, nem egyéb célból, mint hogy kiderítsem, mi ez a fura illat. Nem emlékszem, hogy rendeltem volna pizzát vagy sajtos brokkolit. Már ha az utóbbit valóban lehet rendelni...
S hogy megrövidítsem az utam, nem a lépcsőfokon terveztem elindulni, hanem felpattantam a korlátjára és onnan csúsztam. Ez az első pár pillanatban viccesnek és izgalmasnak is tűnt, azon kívül, hogy valóban másodpercekkel rövidült az utam. Ám az utolsó pillanatokban jöttem rá, hogy itt bizony nincs kézifék, szóval, fogalmazzunk úgy, az érkezésem nem volt túl kellemes. Onnantól pedig a lemászással sem volt gond, mivel konkrétan lefolytam a nagy fájdalmak közepette. Persze mindezt néma csendben tűrtem, mert a kérdés még mindig ott lebegett a szemem előtt, miféle látvány fogadhat majd a konyhában. Nagy nehezen, mint akit nunin rúgtak felkeltem és bár eleinte a lépés is nehezen ment, a konyhához érve hamar tova szállt a tompa fájdalom, mikor megláttam... nos.. nem ép azt amire számítottam, de a ledöbbenés meg volt. Lefogadom idelent kezdték a partizás Teddyék, most meg aznaposan fekszenek odafent. Sóhajtottam egyet, lemondóan. Mert én lemondok a takarításról, az biztos.
Szinte reménytelennek éreztem, hogy bármit is találok, ami még ehető, szóval kétségek közt ráncigáltam ki a befagyott fagyasztó ajtaját, ám nagy meglepetésemre - a legpozitívabb értelemben - találtam fagyit. Még hozzá oreosat. Ezt mondjuk a nehezebb napjaimra szántam egy üveg bor és valami pocsék film mellé, s bár ez nem az a nap, úgy érzem megérdemlem azt a fagyit, mielőtt más lovasítaná meg. Így hát kivettem, hozzá egy kanalat és mint, aki jól végezte dolgát, elindultam ki, hogy a szobámban a fagyit habzsolva töprengjek el az élet értelmén, de még a fájdalmas emlékeket őrző lépcsőnél bevillant egy apróság.
- Hol a francba lehet? - tettem fel a kérdést magamnak, hátha meg is válaszolom, merre is lehet az ideiglenes kiskutyám. Vagy lehet csak behallucináltam és valójában nem is volt itt? De én drogoztam be, nem? Elnéztem magam mögé,valahogy a vidámság is elszállt belőlem, ahogy felismertem, meg lehet egyedül vagyok egy rendetlen házban, furcsa beszélő játékok közt az éjszaka közepén. Lehetne ennél kísértetiesebb? Láttam a paranormal activityt, és ott is mindig ilyenkor csapott le a gonosz. Nyeltem egy nagyot, megkockáztatva, hátha visszaválaszol valaki.
- Marco! |
Phil Norton
- Zhang mester öt titkos fogását nem adhatom át, szóval elégedj meg a tökönrúgás tudományával, vagy ha minden kötél szakad, használd a csípős nyelved, esetleg a karmaidat. - nem most fogok neki komplett kung fu órát tartani egy szál törölközőben, mert még átöltözni sem enged a nyaggatása végett. Aztán a pillanatok egyre követik egymást és már nem tudom hova lehetne fokozni a kínosságot, amikor eldöntöm, hogy megpróbálok magamra eröltetni némi józanságot és beszélni a fejével. Hát a siker nem csőstül jött az biztos, elviselném, ha egyszerűen szó nélkül lezuhanyzik, majd lefekszik és holnap reggelig alszik, hogy aztán mindent elfelejtsen. Gyűlölöm a felejtést, de jelen esetünkben ez inkább pozitív értelmű, semmint negatívum. Persze már bevetem a legszebb, legkönnyfakasztóbb beszédemet, de már akkor tudtam, hogy egy tátogó hallal is többre mennék, amikor az első szó elhagyta ajkaimat. Ahogyan fürkészett, le és fel, majd bedobta életem legbizarrabb dicséretét, fogalmam sem volt mit reagálhatnék. Talán, ha nem lennék most tíz méterrel a föld fölött, örülnének a szemeim a bóknak és úgy az egész lényem megsértődne, mert szerinte mindenki utál miattuk. Az tény, hogy a szemeim bűbája nem egyszer húzott ki a szarból.
- Igazán tudsz bókolni a tanárodnak Pepper, de tényleg. - forgattam a szemeimet, ahogy ő meg mindezt halálosan komolyan gondolva még a vihogással is felhagyott. Ijesztő. Hála a magasságos egeknek, hogy legalább a beszívott, ám de bölcs Teddyre hallgatott és elvonult a fürdőszobába kitombolni magát. Legalább adott egy kis időt arra, hogy összeszedjem az elmém széthullott darabjait. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy magára hagyjam vagy itt maradjak és tovább tetszelegjek ebben az őrült szerepjátékban, mint egy amúgy faszán beállt pót apuka, aki vállalta a sorstársiasságot a felelőtlen lányával. De mert egyébként nem volt elég gond az életemben, mint hogy otthon várt rám a házi sárkány unokatestvérem és az éjszakát átbőgő szörnyikéje. A kurva életbe! Róluk tényleg sikerült megfeledkeznem. Na, persze mivel az az állat Leslie is ott van velük, nem hinném, hogy én hiányzom a képből. A saját lakásomban nem vagyok kívánatos. Mi jöhet még? Persze már meg volt a legrosszabb. A diákom bedrogoztatott és jelenleg a pánikroham ragadott magával, mint egy következő fokozata ennek az áldott állapotnak.
Ledőltem az íróasztala melletti székre miután felrángattam magamra a kikészített ruhákat. A fürdőből kimentett és levetett nadrágom zsebéből kotortam elő az elázott mobilomat, hátha megmenthető és legalább egy hívást megejthetek, de kudarcra ítélt remény volt. Ma minden kudarcra ítéltetett. Minden minden. Elcsentem egy hajgumit Miss Mavistől, hogy legalább azokat a nedves tincseket összefogjam, amik a homlokomat csiklandozták. Lehetőleg nem akartam úgy festeni, mint aki könnyezik.
Végül más tevékenység nem lévén csak hallgattam, ahogy szórakozva üti el a bent töltött idejét és ez végre az én számat is mosolyra görbítette újfent. Tudom, hogy mindez nem teljesen a saját akaratából fakad, hogy mindez leginkább csak attól a sok káros anyagtól van, amit magába tömött, de a nevetés csak nevetés marad. És amint telt az idő, úgy kezdett felelevenedni egy emlék. Nem arról a lányról, akiről meséltem, aki lelőtt és aki később öngyilkos lett, mert elhitte, hogy a valóság az álom és az álom, ahol jól érezte magát, a valóság. Susy volt akit eszembe juttatott ez az őrültködés, bár nyilván vele drogok nélkül voltunk ennyire elvetemültek.
- Jesszusom... - temettem arcomat a kezeimbe, s egy hatalmas sóhajjal álltam fel helyemről. Nem most van itt az ideje, hogy depresszióba zuhanjak, még van itt egy diákom, akire jobb híján vigyáznom kell, mert ahogy hallom a víz nagyon is felélénkítette. Csak lesz valami közös érdeklődésünk, ami lelkesít bennünket egészen a totális K.O. eléréséig.
- De addig is... - vettem két ujjam közé az államat és ím, nem kellett egészen egy perc, hogy villanykörte gyúljon a fejemben. Mivel az ember hajlamos ilyenkor kétszer olyan éhes lenni, úgy határoztam összeütök valami kaját. Most mit áltassam magamat. A szülők valószínűleg nincsenek itthon és nem is lesznek már ilyen későn, szóval nem kell tartanom attól, hogy rám törnek. Nos, remélem vagy írhatom a felmondásomat...jobb esetben. Lelépcsőztem, a fejem tetején az összekötött néhány fürt úgy pattogott abban a kis szamuráj gumóban, mint egy gumilabda.
Önkiszolgálás mester fokon és itta az ideje, hogy kamatoztassam a tudásomat, amit azon az egy nyári kurzuson szedtem össze a szakács suliban. Habár, ha jól emlékszem a séf kisasszonnyal elég elfoglaltak voltunk egymással.
- Ez meg mi a pöcs? - a szemeim megint csészealj formát öltöttek a hűtőbe dugva a buksimat, úgy vizslattam valami torzszülött zöldséget? De lehet gyümölcs volt. Mindenesetre elég érdekes formája volt.
Mire fentről meghallottam Pepperoni kiáltását, a konyha jó formán csatatérré minősült és én voltam az egyetlen túlélő. Ezért ne engedj beállt alakot a konyhába. Vagy mégis? Faszán lisztes volt a képem, baromi jó, de hamar letöröltem. Legalább a mutáns kaja íze egészen jól összeállt attól függetlenül, hogy fogalmam sincs mi lehet és mit tettem bele. Magamban már ígéretet tettem, hogy feltakarítok mindent, ám jelenleg egészen elragadott megint a hév és a nappaliba lopakodtam, ha csak addigra nem talált rám Mavis.
|
Még ha valahol jogos is, akkor sem éreztem igazságosnak. De végülis mindegy, ez csak víz Pepper. De akkor már én sem hagytam magam visszavágás nélkül, bár a végén még nekem kellett elhajolnom, hogy el ne találjon a parfüm, ami aztán az ágyon landolt, mert ilyen állapotban nem kockáztatom milyen profi reflexeim vannak, ha elakarnám kapni.
A váratlan röhögőroham még engem is meglepett valahol, mégha egy részben még én is éreztem, hogy ez így nem oké. Mégis minden szarságon röhögnöm kellett. Elég volt hallani a repülő plüssök pánikját, ahogy sorjába lőttem ki őket a törcsis felé, aki végül csak kivédte a hadjáratot.
- Na! Nem vagyok én szalámi... - kacagtam fel, szinte biztos voltam, hogy valami természetfeletti erő csiklandoz, azért nem bírok magammal.
- De az már lassan ki megy a divatból... Most újra a háton átdobás lesz a menő... Naa, mit akarsz, hogy könyörögjek? Aaaa... - nyafogtam, lélekben noszogatva, hogy beadja derekát, s bármilyen meglepő, addig még a röhögést is visszább tudtam fojtani, bár néha ígyis fel fel kuncogtam. Ám a mondat végén újfent rám jött a jókedv, és az arcom eltakarva röhögtem, már a fejem is tiszta vörös volt. Az valahogy fel sem merült a néha már fojtó érzésnél, hogy akár még bele is fulladhatok. Vagy na jó... azt azért nem, max elvesztem az eszméletem, és így felmentve magam a kockázatok alól túl lehetnénk ezen a roppant hülye estén. Hülye, mert nem vagyok benne biztos, hogy nem élvezem, ahogy azt sem, hogy valóban az öröm az, ami kavarog az elmémben. Csak akkor tudtam ismét visszább fogni magam, mikor megijesztett azzal, hogy elkapta a pofikám. Nem mondom, hogy nem vigyorogtam, mint egy szökött bolond, és nem vihogtam bele néha halkan a mondadójába, de azért annyi eljutott hozzám belőle, hogy valami fontosat mond, amit meg kéne fogadnom. Ám az, hogy pontosan mi az, már képtelen voltam megemészteni. Föl le járt a szemem, mert nem tudtam mit nézek, a folyton járó száját vagy a szemeim. Azta... csak most tűnt fel...
- Bazd meg... hogy neked milyen szép, kék szemeid vannak. Nem csodálom, hogy így utál mindenki. Nekem ilyen lenne, felcsapnék modellnek és itt hagynék mindenkit a gecibe... - motyogtam valóban még egy pillanatra az értelmetlen röhögéssel is felhagyva. Éreztem én, hogy valami fontosat ismételt el, aminek a lényege nekem is kell, hogy tetsződjön, de nem tudtam kivenni, mit is akar.
- Nem... nem szeretem a molyokat... - hebegtem, nagyon erősen koncentrálva a szavaira, amiből végül csak ezt tudtam leszűrni. A nagy mélázás közepette még egy buborékot is sikerült fújnom a számmal, mikor megcsapta a fülem a nevetése, és mint akit fejbe kóllintottak rám is átragadt a nem is olyan őszinte jókedve. Bár meg kell hagyni, ezzel a macis előadással okot adott arra, hogy ne bírjam ki röhögés nélkül.
- Jaj Ted, neked mindig olyan okos gondolataid vannak! - nevettem tapsolva a bájos macinak.
- Jó! Gyere, te kis huncut! - ültem fel nagy nehezen, hogy magamhoz vehessem a kis bundást. Akárhogy is, utána fordultam céltudatosan a fürdőbe nevetgélve, és be is zártam az ajtót, bár attól nem tartok, hogy a plüssök belesnek. Láttak ők már ezt azt, nem hiszem, hogy ez különösebben megrázná őket.
Odabent, mint aki egy frissítő futás és jó néhány füves cigi után lépett volna be, benyomtam a fali polcomon lévő kis rádiót, hogy megadjam a módját a bulinak, és mintha valami vízi szórakozóhelyen lennék ide-oda rázva magam dobáltam le a ruháim. Igaz a kádba belépéskor majdnem pofára estem, de különösebben nem adott rá okot, hogy ne ugráljak, meg őrültködjek a kádban sem.
- Rázzad Teddy, buli van! - kiáltottam, bár nehéz volt túl üvölteni a zenét. De nézzük a jó oldalát, lezuhanyoztam, sőt még fogat is mostam, hogy legyen okom a fogkefét mikrofonként használni. Párszor persze majd kiestem, de sosem vágódtam el a kádban, mert csúszásmentes szőnyeg volt benne. Mikor végeztem, elsősorban elidőztem a törölköző használatával, aztán tettem egy kísérletett a hajszárításra, de... fogalmazzunk úgy, hogy támadást indított ellenem, én pedig védelmem érdekében elhajítottam, el... pont ki az ablakon. Aztán jött az öltözködés... Az alsóneművel még nem volt probléma... de a melltartó komoly kínokat okozott a rám szerelésével. Hangosabban szenvedtem, mint egy seggbe tett éjszakai pillangó.
- Faszom ezekbe is... - dobtam végül félre és helyette inkább magamra erőszakoltam egy egyszerű toppot. A zuhany valóban jót tett, mert a hányinger is megszűnt, és nem éreztem magam olyan fáradtnak, ellenben a szívem majd kiugrott a helyéről, talán ezért is bírtam nyugton maradni.
- Aki bújt, aki nem, megyeeek! - téptem fel az ajtót, persze a zár kinyitása után.
/Ami a pepperonit illeti...XD/ |
Phil Norton
Nem állt szándékomban felzaklatni a lelkét a jelenlétemmel, bár nagyon úgy jött le a szituáció, hogy pontosan ezt tettem. A fenébe is ebben a rohadt anyagba, ami totál leépíti az ember korlátait és ráveszi minden mezei faszságra, amit csak ellehet követni.
- Hát tudod Mazsola, ha legalább megmondtad volna merre találom a hajszárítót, most a sörényem nem vizelné tele a hercegnő birodalmadat. - öltöttem rá a nyelvemet sértett büszkeséggel. Na, nem azért, de nem pucéran járultam felséges színe elé, hogy rögvest rám villantsa agyarait. Meg aztán miért ne lehetnék kíváncsi, hm? Ő ráncigált be a taxiba, ja, igen! Ő volt az, aki bedrogoztatott! Csak, hogy ne felejtsük már ki a legdrámaibb eseményt. Most akkor tulajdonképpen kinek is a hibájából szívjuk a sors pélóját? De persze, hogy mennyire könnyű rám fogni minden szart, ami most egyszerre zúdul a nyakába.
- Szerintem már így is illatosabb vagyok nálad, inkább magadra fújd. - emeltem fel az egyik üveget, amiben ha sejtésem nem csal az egyik orrfacsaró pacsulija lehet és a kezébe dobtam, már ha elkapta, ha nem, hát nem, annyi bajom legyen még ezen az estén. Ideje megöntözni bunkóságom virágát, ugyebár, tehát nem hagyhatom ki, hogy minden szavára visszavágjak, nem beszélve a tetteiről. Kissé el van szállva magától, s attól tartok a fű csak tetézte ezt a kedves tulajdonságát. De nem, hogy ezt tetézte, mindinkább a röhögőgörcs kezdte rángatni, mint valami rongyos marionett bábút. Meg kell valljam, ez olyan, mint az ásítás. Kurvára ragályos és az én ajkaim is kezdtek szinkronban rángani az övével. Muszáj harcolnom ellene. Szerencsétlennek is hiába folytak a könnyei, úgy festett nem a boldogsága áll emögött a hirtelen jött érzelmi hullám mögött. A drog rossz és csak mertem remélni, hogy a függő lány esete még így beállva is elég hatással volt rá, hogy soha többé ne akarjon ennyire szánalmas lenni. Az igazság az, hogy egyre inkább rosszul esett így látni, mert egyre inkább azt az érzést keltette bennem, hogy ahonnan ez jön, ott rengeteg az elfojtott fájdalom. Milyen szentimentális vagyok megint. És megint és megint. Manapság mindentől előbújik belőlem a szent lélek.
- Azt akarnám Pepperoni! - védtem ki egy mackó által érkező csapását, ami már a sokadik volt pár perc leforgása alatt, amíg eljutottam a kikészített ruhákig. Nekem sem akkora fun törölközőben lejteni egy diákom szobájában, azon is túl, a szülei házában.
- Hidd el, ha arra kerül a sor, a tökönrúgás bár nem nagy fogás, mégis az egyik leghasznosabb. - forgattam a szemeimet, magamhoz ragadva a...nos, bizonyosan nagyon kényelmes öltözéket. Még mindig csak nevetett, de már szabályszerűen vihogott, mint egy őrült. Mégis mi a fenét kellene csinálnom vele, amikor igazán azt sem tudom, hogy kurva szarul vagyok vagy épp jól, mégha a zuhany valamelyest igyekezett rendbeszedni. Kiakartam slisszolni a szobájából, hogy felöltözzek aztán lelépjek haza, de még az sem kizárt, hogy esetlegesen kárt tesz magába ebben az állapotában. Az szar volna.
- Hé! - léptem az ágyhoz, lehajolva hozzá, megragadva két oldalról a kipirult arcát. - Idefigyelj, hagyd ezt abba, oké? Menj el te is zuhanyozni, az majd talán lehűt egy kicsit. Aztán pedig szépen lepihensz és ki alszod ezt a sok szarságot amit magadba tömtél. - próbáltam a lehető leghatározottabban utasítani, habár magam is eléggé szédültem és legszívesebben csak addig szórakoznék, amíg a maradék erőm is elszáll. Na, igen, ez így is lenne, ha nem lennék elég erős ahhoz, hogy válasszak egy másik utat. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye magát még ennél is jobban. De most komolyan, hol a picsában vannak ilyenkor a szülei? Az éjszaka közepén nem kellene itt lenniük? Oké, hogy nem kislány már és elvileg 20 évesen már felnőttnek lehet mondani, de a viselkedése nem erre hajaz. De persze én legyek a gondoskodó pót apuka, aki maga is el van szállva a földtől jelenleg.
- Szóval? Mi lesz Pepper? Ha menni fog egyedül is a művelet és nem kacagod magadat a halálba, akkor én lelépek és nyugodtan hajthatod álomra a fejed, anélkül, hogy azon molyolnál, hogy az általad bedrogoztatott tanárod itt van a házadban és ez mekkora gáz. - a végére már nem tudtam megállni a nevetést és megint elkapott a lila köd. Felvettem a földről az egyik hozzámvágott plüsst és azt nyomtam az arcom elé, mintha ő lennék.
- Gyerünk Mavis, menjünk pacsolni, aztán szundizzunk együtt és holnap reggelre elfelejtesz minden rosszat. Jó kislány leszel, akinek nem lesz szüksége mindenféle káros szerre, hogy boldog legyen. - bíztattam ekképp, elváltozatott hangon beszéltetve a mackót, mintha az komolyan életre kelt volna.
- Habár tudom, hogy ezt könnyebb mondani, mint elérni... - sóhajtottam. |
Kikerekedett szemekkel hallgattam válaszát. FBI?! Nyomozó?! Szar volt a pénz, hogy felcsapott tanárnak? Vagy unta, hogy rács mögé dughasson másokat...? Most már végképp nem tudom ki áll előttem. Ráakartam kérdezni, mi váltotta ki, hogy végül lemondott erről a fasza ki munkáról, de ott kucorodott bennem az a fűvel elnyomott félelem, hogy olyasmit talál nálam, ami okot ad arra, hogy ismét nyomozónak álljon és lecsukjanak miatta. Szóval a kérdést megtartottam magamnak, ami miatt talán bekövetkezett ez a rövid ideig tartó síri csend. Gondoltam, akkor én most eseteleg szépen kivánszorgok innen magára hagyva őt, de ő előbb mozdult, én meg amennyire lehetett a falhoz lapultam, hogy valami védelmi helyzetbe lehessek ellene. Bizonytalanul hagytam, hogy a kezemhez nyúljon, aztán meg összevont szemöldökkel néztem, ahogy letapiztatja magát vele. Szépen vagyunk... Mondjuk így legalább elmondhatom, hogy az ilyen hegeknek nincsen valami finom tapintásuk, illetve büszkén elmondhatom majd baráti körben, hogy - ha akaratomon kívül is - de letaperoltam egy tancsit. Bár a történet közben egészen elterelődtek a gondolataim, ahogy magam előtt láttam az egészet. A legdurvább, hogy magam láttam a csaj helyén, s mikor már húztam volna meg a ravaszt, az ő hangeffektje riasztott fel, össze is rezzentem. Még jó hogy nincs pisztolyom. Még a végén én is úgy járnék, mint az a csaj. Eskü leszokom az anyagról, nincs több füves cigi, és a piával is szakítok. Na jó, a pia marad, de minden másnak búcsút mondok. A következő utalgatásnál azonban nem kellett, hogy ő engedje el a kezem, ha csak nem szorította, kirántottam én magam.
- Egyetértek... - engedtem le magam mellé kezem, s bár nem ellenkeztem a terelgetésnél, jobb is hogy kimentem, bár a gúnynévre még vissza bemutattam neki. De legalább kicsit ketté váltunk. Nem is szarakodtam a ruhával, vagy a cipővel, úgy ahogy voltam, hasra vágódtam az ágyamba. Tudtam volna aludni, kurvára tudtam volna. De nem lehet, még nem. Szóval egy kínszenvedéses 5 perc után felkeltem és átvánszorogtam a szüleim hálójába, hogy kerítsek neki valami ruhát, ha ne talán tán úgy döntene, hogy a mostaniak már nem felelnének meg neki. Nem fog itt pucéran rohangászni, akármilyen meleg nyár is van. Szóval kerítettem neki valami melegítő gatyát meg felsőt, remélve, hogy méretben jók lesznek, mert az én apám irodai munkás, életében nem látott még szerintem fitnesz termet vagy súlyzót, szóval egy elég vézna alkat... Aztán visszasétáltam és úgy ahogy voltak a göncöket a puffra vágtam, én meg leültem az íróasztalomhoz és a székemben ide oda forgolódva vártam, hogy kijöjjön. Nekem is jól esne egy zuhany, de kizárt, hogy egyedül hagyjam 2 percre is. A fürdőszobai dolog más, az egy kivételes helyiség. Mire kinyílt az ajtó azt hiszem már fél kómába voltam, de talán a sok is rájászott, miszerint az egyik playboy mintás törcsimben feszített. Really? Mondjuk inkább, mint hogy semmi se legyen előtte. A kómából nehézkesen felébredve visszaemeltem a fejem és lepillantottam a maga után hagyott cseppek kis pocsolyájára.
- De ne már... Ember... Ha nem vagy skinhead, tegyél már a fejedre is valamit. - nyafogtam, mert most kurvára nincs kedvem takarítani utána. Ne várja meg, míg én húzok valamit a fejére, mert az tuti egy zacskó lesz. Következőleg már csak morcos fejjel néztem, hogy mindent végig taperol a szobámban. Nem mintha olyasmi kerülhetett a keze ügyébe, ami zavart volna, mert azokat azért gondosabban elrejtem fiókokba meg ilyenekbe, de akkor is.
- Ki szeretnéd próbálni őket? Csak mert megengedem... - böktem oda neki bájosan mosolyogva, mikor már a parfümöknél járt. S nem tudom milyen oknál fogva, de mintha csikizni kezdtek volna, felröhögtem. Pedig nem éreztem magam boldognak, ahhoz, hogy ilyesmit tegyek. Talán a kétségbeesés és ez az egész helyzet így csapódik le rajtam utóhatásként a fű hatására.
- Öltözz már fel... - nevettem, miközben átmásztam az ágyamra és onnan dobáltam hátulról a párnáimmal, majd mikor azokból kifogytam a plüsseimmel, hogy ne piszkálja már a cuccaim. De mindezt még mindig röhögve.
- Hé, Phillyam, mutass már valami menő fogást, amit később majd én is használhatok máson. Tanultam önvédelmet, de a tökönrúgáson kívül semmi értelmeset nem tanítottak. Na nem mintha azt tanulni kéne... Vagy már berozsdásodtál, te óvóbácsi...? - nevettem, mint aki nevető gázt szippantott volna, pedig nem is tudom minek mondtam ilyeneket. Nem volt vicces egyik sem, mégis úgy éreztem képtelen vagyok feladni a rihegést. |
Phil Norton
Nem mondhatnám, hogy meglepődtem, amikor felcsendült a hangja a hátam mögött. Túl naiv lett volna az elképzelés, hogy magától távozik és nem kell külön kérvényt benyújtanom, hogy hé, a zuhanyzáshoz le is kell öltöznöm, legyél olyan kedves Mavis drága, hogy kifarolsz a fürdőből. Ne mintha egy meztelen férfi felsőtest annyira világ romboló lenne egy érett tinédzser számára, amikor a strandon is tucat számra gyűjtheti az élményeit. Bár be kell valljam én egy külön kategória vagyok a görög isteneket idéző testemmel, de ezt nem egy diákom orra alá fogom dörgölni, vagy oda a maradék tanári becsületem. Ha már nem lett, lesz oda ezalatt az egyetlen éjszaka alatt, amíg kifordulva önmagunkból lógunk egymás társaságában. Szerintem elég arra gondolni, hogy a tüsfürdőjével leszek kénytelen zuhanyozni és máris kiver a víz, ugyanakkor, valószínűleg a drog csábít édesdeden, hogy ez mennyire fasza élmény lesz. Imádnám, ha a hajamnak vattacukor illata lenne.
Egy néma pillanat erejéig csak a víz sugár hangját hallgattam, próbáltam összeszedni magamat annyira, hogy értelmes választ nyögjek, miután eljutott hozzám a felénél megtört kérdése. Sóhajtva fordultam felé, hátsómmal a csapnak dőltem.
- Nyomozó voltam az FBI-nál. - nem konkrétan a kérdésére feleltem, de előbb utóbb, ha ezen a szálon haladunk, úgyis ide lyukadtunk volna ki, essünk túl a kellemetlen félreértéseken, miszerint a tanári állásom mellett nagyban űzöm a bűnözői karrierem. Reméltem, ha én megnyílok és őszintén beszélek vele, ő is hasonlóan tesz és az utálat fala, ami előítéletekből építkezett közöttünk, leomlik majd. Vagy valami ilyesminek kellene történnie, de nem ez fog, nem ma. Mert amint komoly hangot üt meg a hangulat, rögvest tennem kell valami baromságot, hogy ellensúlyozzam. Így aztán ellököm magam támasztékomtól és izgatottan ragadom meg a kacsóját, hogy a szívemtől nem messze levő hegre tegyem. A tapintása még most is kellemes borzongást tud nyújtani, mert tudom, hogy pár centi hiányzott akkor, hogy megdögöljek.
- Ezt itt egy hozzád hasonló lány csinálta. Segíteni akartam neki, de ő már teljesen elveszítette a valóságérzékét, annyit drogozott. Aztán bumm! - az emlék, mint egy vezényszóra rémlett fel, amíg bolond avagy inkább beszívott módjára csak nevettem a dolgon. Még ma is magam előtt látom a lány arcát. Meggyötört volt a rengeteg fájdalomtól, amit a szülei által szenvedett el és a sok-sok drogtól, hogy mindezt elfelejtse. De akkor és ott, a félelemből fakadt elszántság mindent maga alá gyűrt. Nem hitte el, hogy bárki is segíteni akarna rajta és jó szándékkal közelítene hozzá. Én pedig kezdőként nem számítottam arra, hogy tényleg lesz ereje elsütni a fegyverét.
- Van még egy kedvenc sebhelyem, de túl intim környezetben van és a hozzá tartozó sztori is erősen felső korhatáros, nem neked való Peppy. - engedtem el, azzal együtt ellépve előle. Na, igen, az a vágás tényleg durva élményként ivódott be a tudatomba, ugyanakkor, hangozzon bármilyen betegesen, kurvára izgató is volt egyben. Elárulom, nem a legféltettebb kincsem valamely darabjától szabadítottak meg, ennyire még nem álltam be, hogy ilyesmit tartsak izgatónak. Habár...ki tudja.
- Most pedig hess kifelé Pepperoni! - tereltem az ajtón túlra, hogy aztán az orra előtt vághassam be az ajtót. Lehámoztam magamról a maradék ruhát és onnantól kezdve csak nehezen akaródzott szabadulnom a víz alól. Végezetül a derekam köré csavartam a törülközőjét, úgy léptem ki a szobájába, ahol ha ott volt, akkor is nézelődni kezdtem. Mint egy túl kíváncsi kis gyerek, mindent megtapogattam és meglestem, kézbe vettem, amit csak lehetett. Még az sem zavart, hogy a hajamból alá csöpögött a víz.
|
Azt hiszed, hogy a zuhannyal rosszat akarok? Bevallom, én sem tudom, hogy segít e bármennyire is, de egy próbát megér, nem? Nem kell, hogy bízz bennem. Mármint... ez egy fura éjszaka. Holnap úgy is el lesz felejtve. Maximum bennem a lepofozásom marad meg, benned meg az a fura alak a kisbabával. De ha valamilyen oknál fogva mégis beugrana ez a kép, én tutira úgy teszek majd, mintha meg se történt volna. Mert ha egy hibát el lehet felejteni, azt el is kell. Mert csak teher lesz később, hiába tudod, hogy úgyse találja meg senki a hullát. Szóval nem lesz bosszú. Ott is hagyhattalak volna... - öltöttem ki a nyelvem, amit gyorsan vissza is húztam túlzott közelsége miatt. Bár abban már kevésbé voltam biztos, hogy valóban bosszúmentes éjszaka lesz e. Ha nekem itt kupit csinál, anyáék életem végéig szobafogságra ítélnek, s nem lesz fellebezés.
Kifogása azonban nem hatott meg. Na jó, talán az első pillanatban, ahogy elképzeltem, miképp mosakszik meg a csajos dolgaimmal, de mielőtt még szétfoszlott volna a pára, hamar visszatértem a jelenbe. Ennyi belefér, majd holnap szerzek másikakat.
- Csak rajta, ha bejön a gyerek sampon illata és az uborkás tusfürdő, állok elébe. Csak a vibrátorom ne vedd kölcsön, ha lehet. - ami persze nincs, ugye bár, csak gondoltam eléggé kedv romboló, hogy ne akarjon mindenhez hozzányúlni, noha tényleg nem zavar, ha jó illata lesz. Csak fura lesz, de engem aztán nem zavar. Gondoltam eztán kijár gyermeteg lelkének a jutalom, s addig se szadizza szét a házat, ezért a jó kis ajánlat.
- Recept? - vonom össze szemöldökeim értetlenül. Itt most a fűre meg az ilyenekre gondol? Csak mert nem. Egyrészről mert ígyis totál bevagyunk állva, másrészről meg nálam már csak egy szál van, és jelenleg nem venném elő, mert holnap tartogatom.
- Csak semmi próbálkozás, tancsikám. - böktem homlokára hunyorogva, gyanúsan méregetve. Kinézem belőle, hogy így beállva is megszopasson. Na nem szószerint...
Kiakartam menni, mielőtt nekiállt volna, max akkor törtem volna rá, ha hallom, hogy pofára esik vagy valami, de mielőtt megtehettem volna, már le is vette az ingjét s hát nem is a felépítése az, ami ténylegesen lekötötte a figyelmem, hanem az a sok sebhely rajta, ami valahogy nem illet bele tanári létébe. Ki a franc ez a fickó? Ilyen sebeket nem a játékos kutyák okoznak és nem is testvéri rivalizálás. Lefogadom, hogy jó néhányuk késelés által született. De mire fel a harciasság?
- Talán... baleseted volt? - vetődött fel a kérdés tőlem, noha koránt sem magamban feltéve. Vagy lehet köze van a gyilkosságokhoz? Akármi is, most elkezdett érdekelni. Nem nagyon érdekelt eddig egyik tancsim, de még osztálytársam múltja sem, de ezt látva gondolkozóba estem. Lehet egykoron maffia keze alatt dolgozott és lenyúlta a cuccot. Vagy nem fizetett valami stricinek és tigrisek közé dobták. Oké, ez talán kis abszurd, de jelenleg is ezek tűnnek a legvalószínűbbnek a fűves képzelgéseim közt. Inkább, mint hogy egy növényvédő szergyárban kergette Batman, de végül Malacka sarokba szorította és Tigris segítségével egy csoki folyóba lökték, ahol aztán Willy Wonka rá talált és kemény nevelés árán UmpaLumpát nevelt belőle. Huh, ütős egy cucc ez, nagyon ütös. |
Phil Norton
Piszkosul nyomottnak éreztem magamat az egész úton. A képzeletemben újra és újra megpördítettem a teás csészét, s a világ egyre csak forgott és forgott, én pedig nem akartam kiszállni. Féltem, ha megteszem, már nem fogom hallani többé az anyám hangját, aki egyre csak hívott és hívott, hogy menjek, mert vett nekem valamit az egyik árustól. Folyton csak ez járt az eszemben. A vidámpark, amelynek körvonalai elmosódtak, a vidám hangok, amik életet varázsoltak a helynek. Nem akarok megállni és leszállni, mert akkor mindez egy pillanat alatt odalesz. Magamra maradok és ismét magam előtt fogom látni a szüleim mosolyát, ahogy elbúcsúznak, s amit akkor nem tudhattam még, hogy örökre. Csak ott ülnek az autóban és integetnek. Nem akarom lefékezni a csészét és egyre csak pörgetem és pörgetem, az sem számít, hogy a végére már elfog a hányinger, pedig mindezt már csak képzelem. Aztán szép lassan elered az eső, s amint az első csepp az arcomat érinti, rájövök az igazságra. Hogy a szüleim mosolya sohasem volt valós, sohasem szeretetből szóltak, én pedig sohasem fogom elfeledni, amit velem tettek.
A taxi lefékez egy nem megvetendő méretű ház előtt és arra sem eszmélek fel, hogy Pepper konkrétan a nadrágomban kutat. Mi az amin a mai napon meg kellene már lepődnöm? Azon, hogy teljesen be vagyok állva és az álmok, az emlékek és a valóság lassan egyazon fogalommá olvad.
Nagy nehezen kászálódom ki az autóból, Mavis próbál segíteni, de inkább én segítek neki, avagy egymást segítjük el a bejáratig, mit számít. A lényeg, hogy félig még mindig a fantáziámban vagyok és egyre csak hallom a vidámparkban csengő sikolyokat, kiáltásokat, örömteli kacajokat. Az én ajkaimra is mosolyt csalnak, talán még sikerülne annyira elérzékenyülnöm, hogy bőgni kezdjek, mint egy óvodás. A pillanat azonban véget ér, amikor beteszem a lábamat a fürdőszobába és a lány hozzám intézi szavait.
- Mondd csak, ezek után, hogy tudnék bízni benned? Meg kell majd győznöd, hogy ne akarjak bosszút. Mert édes a bosszú...ó, de édes. - támaszkodtam meg az ajtóban, egészen közel hajolva hozzá, suttogva üzenve neki szavaimat. Nem tudom, hogy van-e más is itthon rajtunk kívül, de nem igazán ejt kétségbe, ha igen. Józan állapotomban biztosan bepánikolnék mindettől a bizarr estétől, de most egészen ellazultam, talán még részem lesz egy olyan élményben, hogy jobban megismerjem egy diákomat, aki eddig messze elzárkózott tőlem. Persze így belőve, berúgva kissé elfajult vállfaja lesz az ismerkedésnek, de hát annyi baj legyen. Jót mulatunk, ki nem szarja le.
- Jól van, ha ennyire akarod, hogy zuhanyozzak...de akkor ellopom a cuccaidat és bazira olyan illatom lesz, mint neked. - somolyogtam, körülnézve a kis helységben, ami úgy sejtettem az ő birodalmát képezi a házon belül.
- Ami a fagyit illeti, szavadon foglak Peppy. Bár nekem van rá egy külön receptem, hogyan szeretem enni, ha jó leszel talán megosztom veled a titko. - léptem el tőle egy kacsintással meg némi kuncogással, hogy nekikezdhessek a műveletnek. Végül is, ha nem is tisztítja ki a fejemet, attól még mocskosul jól fog esni a hideg víz permetje. Lehámoztam magamról az ingemet és a tükör elé lépve vettem górcső alá a testemet borító ezernyi kisebb, nagyobb sebhelyet, amit még nyomozóként szedtem össze, avagy a vad bulizások hevében. Végül megengedtem a vizet és egy ideig csak a kezemet tartottam be a sugár alá, néhányszor locsolva az arcomra is.
|
Kiérve a friss levegőre, és nagyot szippantva belőle kezdtem el igazán érezni, hogy bizony nálam sincs minden rendben. Akkor ott jó ötletnek tűnt a kávé, de rá a fű... Nem tagadom elkap az okádhatnék, de annak nagyobb százalékát a mostani kelletlen stressznek tudom be, amit igen, tudom, magamnak okoztam. De az előbb ez is valahogy mókásabban játszódott le a fejemben. Sikerült kijutnunk a farsangi bálból, és valami taxi feliratú istenverte hintóba ülni.
- Nem is! - csattantam fel a valós vádakon, de hamar rájövök, hogy minek tagadom. Holnap esélyesen úgyis elfelejti.
- Na jó, de... Túlzásba vittem az adagot, és? Te idősebb vagy, elvileg jobban kell bírnod, úgyhogy lécci ne dögölj meg, akármennyire is örülnék neki más esetben. - morogtam, minek után tényleg sikerült a paci húzta kocsiba tuszkolni és elmagyarázni merre is lakom. Mikor pedig elindultunk, nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejem. Pár pillanat erejéig behunytam a szemem, hogy alább hagyjon a szédülés és átgondolhassam mit is akarok. Az nyilvánvaló, hogy egyenlőre a halálát nem. Mázlim, hogy nincsenek otthon a szüleim, mert ezt az életbe nem magyaráznám ki. Oké, Mavis higgadj le. Voltál ennél nagyobb szarban is, azt is megoldottad. Fogd fel úgy, mintha egy túl nagyra nőtt bébit bíztak volna rád és tápszer helyett kokcit szippantottál volna fel vele. Nagyjából ez a helyzet...
Már csak akkor nyitottam ki a pillácskáim, mikor valaki épp készült kifacsarni az amúgyis tele lévő hólyagom. Nyögtem is egyet a váratlan súlyra, s bár a fogaim megcsikorgattam, végül hellyel közzel megnyugodva néztem le rá.
- Haza... Mármint hozzám. Jelenleg az a legbiztonságosabb hely, ha azt vesszük, hogy erről senki sem tudhat. Te szépen lezuhanyzol, pihensz kicsit, én hányok egyet és holnapra minden a régi lesz. - sóhajtottam ismét hátra döntve a fejem, a hajába simítva. Mikor volt kutyánk, ő is mindig az ölembe nyomta a fejét, és ő is mindig akkor, mikor volt mit kipaszírozni belőlem. Aztán a kerti tüzijáték végett világgá ment. Már kezdett alább hagyni a hányinger is, ami csak akkor tűnt fel, mikor ezúttal a gyomrom vette célba, aminek eredményeképp majdnem visszaköszönt minden mai este elfogyasztott étel és ital. Össze is vontam szemöldököm, igyekezvén túl tenni magam az okádás gondolatán. Végtére is, inkább ez, mint, hogy kimásszon az ablakon, leszúrja a lakás kulccsal a sofőrt vagy az ölembe hányjon. Megváltó érzés volt, mikor magától mászott ki az ölemből, le is húztam a kezem róla, nehogy okom legyen visszatartani.
Én nem mertem kifele nézni, mert a gyorsan elhaladó dolgok nézése végett tuti leokádom a sofőr ülést. Gondoltam, ha megérkezünk, majd szól a sofőr, aztán annyi. Nagyjából egy negyed óra 20 perc lehetett az út, s remélhetőleg az is csendben telt. Mikor megálltunk kinyitottam a szemem, s a sofőrre nézve jutott eszembe, hogy nincs zsém. Fasza. Nagyon reméltem, hogy nála viszont van tárca, szóval ennek leellenőrzéseképp letaperoltam a zsebeit, s ha volt, abból fizettem. Ha nem... nos... remélem nem ragaszkodik annyira az órájához, mert, hogy én cumizni nem fogok, az biztos. Vagy ha minden kötél szakadt és a sofőr sem ellenezte, bentről csórtam el apám pia pénzét és abból fizettem. Akárhogy is, balhézni nem akartam, nem is lett volna rá már energiám.
- Gyere... - szóltam oda neki, ha kellett támogattam, bár fingom sincs már kinek van nagyobb szüksége támogatásra. Gondoltam rá, hogy a hátsó kertbe viszem, ott a hideg medencébe lököm, de ha elájul, az életbe nem húzom ki, szóval marad a kád. A ház maga nagy volt, az emeleten voltak a hálók, mindegyikhez volt fürdőszoba. Lent pedig a nappali, konyha, étkező és egy másik fürdőszoba.
- Ha szépen lezuhanyoztál, kaphatsz fagyit... drog mentest... Vagy nézhetsz tévét, vagy a nappaliban játszhatsz az xboxon, csak előbb zuhanyozz le, hátha segít egy csöppet. - vezettem fel a szobámban lévő fürdőszobába, ha csak nem jutott eszébe valami más. Én sem hiszem igazán, hogy segítene rajta a hideg víz, vagy akár a forró, de jobb nekem se jut az eszembe. |
Phil Norton
Mielőtt végleg kiütöttem volna a perverz disznót, Peppy karon ragadott, én pedig ellenkezés nélkül haladtam mögötte rohanó lépésben. Nem tudom mire fel ez a hirtelen ragaszkodás és aggodalom a részéről, nekik hívtam a taxit, elvégre ők vannak pocsék állapotban, nem magamnak, aki csak most érzi magát igazán elemében.
- Nem is ittam sokat. Csak egy üveg sör, meg az a fantázia lötty, aminek fogalmam sincs mi a neve és aminek a fele annak a fasznak a nyakában landolt. - húztam el számat sértődötten, kikérve magamnak a vádakat, amik inkább őt meg a barátnőjét illették. Nem is beszélve a fűről, amit olyan édesen elszippantott, hogy öröm volt nézni az élveteg képét. És minderre még rádobott egy kávét, ami gondolom estére nem altatónak lett szánva.
- Hé, hé! - fakadtam ki, amikor nyilvánvalóan tálalta, hogy a megkínzásomra készül a lakásán. Már az egyik is elég bizarr önmagában, példának okáért, hogy egy diákom lakására menjek az éjszaka közepén nem túl beszámítható állapotban, nem hogy ő még zuhanyoztatni és kikötözni akar.
- Hát erre ment ki ez az egész? Valamit belecsempésztél az italomba mi? Attól vagyok így megkattanva he? Aztán azt hiszed majd önként megyek veled, hogy a fene tudja mire vegyél rá! Rossz vagy! Nagyon rossz Cukorfalat! Ezért az iskolában még a többszörösét fogod visszakapni! - a hirtelen jött jó kedv és felpörgött energiaszintem visszazuhant, nagyon mélyre, valahová az Ördög segglyukába. A lány meg egyre csak az időközben leparkolt taxi felé vonszolt. Szép látvány lehettünk, ennek hitelt adok. Megpróbáltam a járda mellett növekedő fába kapaszkodni, de mindhiába. Egyszerre mocskosul szarul lettem, miközben a szemeim előtt szikrák pattogtak és jártak táncot. Talán ennek okán is sikerült Mavis akciója, hogy betuszkoljon a járgányba már különösebb ellenállás nélkül. Bágyadt mosollyal dőltem hátra az ülésen, de nem kellett sok, hogy végül az autó ablakára tapadjak és a mellettünk elhúzó, sok színű fényeket csodáljam. A sofőr időközönként hátra pislogott a visszapillantóba, neki is feltűnhetett a furcsa páros és az enyhén szólva is eltájolt viselkedésem. Tudja a bojtosom, de szívesen nyomtam volna egy csókot a homlokára, másfél perccel később meg már a dudába vágtam volna a fejét, hogy hosszan tülkölhessek bele a nagy világba.
- Hová viszel hm? - dőltem bele a lány ölébe, úgy mosolygtam fel rá csészealjnyira nőtt szemekkel. Igazából reménykedtem abban, hogy a vidámparkba megyünk. Imádtam ott lenni, beülni azokba a teás csészékbe és egyre csak forogni és forogni. Kölyökként ez volt a mániám. Ilyenkor mindig elképzeltem, hogy átlépek Csodaországba, ahol a szüleimmel és az öcsémmel boldogok vagyunk. Együtt vagyunk. Újabb érzelmi hullámként ért az emlék és az összeborzolt fejemet, ami az ölén nyugodott, hasába fúrtam. A józan részem messze eltávolodott, de azt hiszem nem is kell csodálkozni, ha valaki megtömnek mindenféle anyaggal. Végül, ha csak magától nem pofozott és rúgott arrébb - aminek valószínűsége elég kicsi, tekintve hevességét és utálatát - magamtól is eltávolodtam tőle és újra az ablaknak döntöttem a fejemet, teljesen elmerülve a képzeletemben, amiben most ott volt a családom is.
|
Még a cigi mellett is tudtam aggódni, na nem oly mértékben, mint kellett volna, de akkor is. Azért ez is nagy szó. Nem ő lenne az első, aki elpatkolna a kezem által, de úgy igen, hogy ennek szemtanúi is voltak. Hagytam neki, hogy rendeljen. Egy szar pia még csak nem üti meg... - ennél jobban? - de azért, ha lehetett, a későbbiekben igyekeztem mindezeket mellőzni. Kissé bizonytalanul tekintettem Maggiere, aki jól láthatóan már mindkettőnkről elfeledkezett.
- Talán... ideje lenne mennünk... - jegyeztem meg a csillámpóninak, aki előbb vagy utóbb valakit leokád. Nem mintha nem bírnám ki nélküle, de ha tényleg itt purcan meg... Otthon legalább van szemetes zsákunk... kertünk...
Visszafordultam a kávémhoz és lehúzva járattam az agyam hogyan tovább. A szüleim nincsenek otthon, a probléma az odáig való eljutással és a másnap reggellel van. Ha el is cibálom és felkel nálunk, nem akarom elképzelni milyen halálom lenne. Bár így átgondolva, ha út szélén is hagyom is tudni fogja, hogy én voltam. Felnéztem a rágógumival teledobált, foltos plafonra és felnyöszörögtem. Egy részem bánja, mint a legtöbb hülyeséget, de egyébként meg úgy vagyok vele, hogy kurvára megérdemelte. Na meg... nem szenved... még élvezi is, szóval nem is értem mire fel a bűntudat. Mire körbenéztem, már le is borította Maggie ideiglenes partnerét.
- Ó, bassza meg... - ugrottam le a székről és léptem oda, hogy karon ragadva húzzam kifele.
- Ezer bocs, szegény sokat ivott! - kiabáltam oda neki, meg sem várva a reakciót, mert szerintem így szarrá verné. Maggie ott maradt, hogy fedezzen minket és próbálta elvonni a faszi figyelmét, ha netán az magáhoztérne és ennek a baromnam akarna esni.
- Gyerünk már... ne kéresd magad. Majd kapsz hideg zuhanyt vagy kikötözlek, csak higgadjon le. - cibáltam, ha ne tán magától nem jött volna. A taxi közben úgyis megjött, s bár jobb lett volna nem egyedül megbirkózni ezzel, Maggie sajna lemorzsolódott. Ha sikerült berugdosnom a taxiba, gyorsan ledaráltam a címem a sofőrnek, hogy végre elindulhassunk. |
Phil Norton
A probléma komolyságát jelezhette, hogy majdnem szét robbantam a nevetéstől, amikor megpillantottam Pepper aggódó pofikáját. Valamit még karattyolt mellé, de lefoglalt a rendelés mámora, mert kurvára meg kellett kóstolnom azt a borzalomnak kinéző löttyöt, ami lila színben táncolt előttem és hívogatott.
- Az igen! - kiáltottam fel, letámasztva államat a pultra, úgy vizsgálva a poharat és tartalmát, mintha legalább is idegen lényeg úsznának benne, bár lehet csak az elmémet szállták meg? Tudja faszom, de jó mulatságnak tűnt. Az sem semmi, hogy úgy kezdtem szédülni, mintha balerina lennék és épp most tanulnám a piruettet a seggemen forogva. Persze az sem kizárt, hogy csak a bár széken kezdtem el pörögni és végül a Pepper előtt fékeztem le.
- Minden rendben van Cukorfalat. - kacsintottam, ráhajolva a vállára és a fülébe súgva, mintha egy titkot adnék át neki. De haladás, hogy válaszoltam a kérdésére és nem hánytam le a hátát, mert amúgy a belőle áradó fű, parfüm, meg pia, meg kávé keveréke, egy kissé túl erőteljes aromával hatolt az orrom üregeibe. Lehet valaki egyszerre irdatlanul szarul és kurvára jól? Vagy éppen baromi fáradt, ugyanakkor egy duracell nyúl? Fogalmam sem volt melyik felemre hallgassak, így aztán felálltam és magammal ragadva a túlvilági hangon daloló italomat próbáltam kijutni a levegőre. Kezdett nagyon fullasztó lenni ez a sok dohány füst.
- Muszáj friss levegőt szívnom. - mormogtam magam elé, de a siker titka az elszántság és a biztos cél, ami nekem kétség kívül meg volt tépázva. Az első csávónál megálltam, aki a hogy is hívják? lányra mászott. Velünk jött ez biztos és mondjuk úgy, hogy nem tetszik ennek a vén perverznek a fizimiskája, ami csak is egyetlen dolgot közvetített a lány felé.
- Hé, a saját súlycsoportodat akard dugni! - locsoltam nyakon a lila piával, ami számomra úgy festett, mintha körbefonta volna a nyakát, hogy megfojtsa. Hogy ezek után minek kell következnie, nos, azt hiszem a lassan fölém tornyosulú paraszt fogja megmondani. Kár, hogy amikor ő akcióba készült lendülni, úgy zacskón térdeltem, hogy nyekkenni is alig volt ideje. Nem mondom elég tréfás volt, ahogy felakadt szemekkel eldőlt.
|
Nagyon reméltem, hogy minden a tervem szerint fog alakulni, mert bizony van rá esély, hogy többféleképp is sülhet el balul, aminek a legvégén akárhogy is nézem, én fogok megszívni. Szóval, hogy ideges voltam e? Nem kicsit. Szerencsére ha a kávé pörgette is az agyam, a füves cigi keményen ellenállt a stressznek. Látva, hogy végtére is mi jár a fejemben, kicsit Maggie is feszült volt, de neki végül nem volt szüksége cigire - nem mintha az utolsó szálat odaadtam volna neki ilyen éheinséges időszakban - ugyanis feltalálta ő magát. Nem sokkal a barom állatja visszaérkezése előtt összespanolt a mellette lévő vén fószerrel. Jól láthatóan el voltak, és ki vagyok, hogy én, hogy beleszóljak. Csak ne hagyjon itt egyedül. Bár ha ők eltűnnek a koszos mosdóban, és közben megjön a taxi, és leszarom, elhúzok. Jelenleg viszont azon aggódtam, hogy csóri nőnek nem jött össze, én meg még tabikat pazaroltam rájuk, faszom.
- Kösz... hálásak vagyunk... még ha el is múlik holnapra. - mosolyogtam rá bájosan, visszafordulva a kávémhoz, igyekezvén nem kimutatni mennyire csalódott vagyok, mert odalett a zsebpénzem.
Már épp szóltam volna vissza, ha bénán meg is játszva, hogy gőzöm sincs miről dumál, mikor megváltásként jelent meg a nő. Na onnantól a cigiről a kezemben is megfeledkezdtem. Ugyan volt némi hatása a tudatomra, mert gyanús volt, hogy egy kocsmában mindenki jelmezben császkál, de azt hiszem ez mellékes, ahhoz képest, amiket máskor látok és érzek. Nem tudtam nem őket bámulni, mégha a fejem nem is fordítottam oda. Kivéve mikor láttam, hogy megemeli a poharat, akkor kicsit feléfordultam és néztem, hogy legurítja e. Az elsőnél még úgy voltam, nem igaz, hogy férfi létére képtelen lehúzni, ám mikor másodszorra az egész adagot letudta, hirtelen arra gondoltam, hogy baszki, megöltem. Kíváncsian figyeltem mi fog történni. Hirtelenjében a mentők száma sem jutott az eszembe. Először úgy tűnt, minden oké, és lenyúlták a pénzem, de aztán...
- Faszom... lehet elég lett volna másfél... - jegyeztem meg, már-már aggódva a fejéért.
- Minden rendben? |
 Hálát adtam az Istennek, amikor bekussolt az az idegesítő dallam és végre valaki hajlandóságot mutatott arra, hogy felvegye a telefont. Nehéz szülés volt. Bassza meg. Minek fizetik ezeket ott a központban? Hogy zsebhokizzanak valami agyon botoxolt nőre egy pletyka labpól? Örültem, hogy újabb öt perc halálával felfogta a fickó, aki a vonal túloldalán tudja tököm mivel szórakozott, de kétlem, hogy az volt olyan nevetséges, ahogy bemondtam neki a címet, hova kérem majd a fuvart.
Fejemet csóválva csaptam le a kagylót, pár pillanat erejéig nekidöntve a homlokomat a hideg falnak, de sokat nem segített. A gondolat, hogy mögöttem ott cseveg két eszement diákom, máris arra akart késztetni, hogy legalább egyszer és jó erősen beverjem a fejemet az undorító narancsos falba, de kár lenne értem. Túl jóképű vagyok ahhoz, hogy holmi hirtelen depresszió hullám kérésének eleget tegyek. Nagyot húztam a kezemben szorongatott üvegből és vártam egy darabig, amikor is végre elindultam vissza társaságomhoz. Őszinte leszek a párduc ruhás nőszemélyt már rég el is felejtettem, így aztán, ha nem is direkt, de tettem rá még akkor is, amikor már igen hevesen pillantgatott felém, meg majd kiesett a székéből, úgy nyújtózkodott. Integetni talán nem mert, nem tudom, meglehet kissé ciki lett volna, ha a nő ennyire rámenős.
- Na, lányok, hívtam taxit. Nem kell sok idő, hogy ideérjen, max egy tíz perc. Ilyenkor már nincs nagy forgalom. Mázli. - forgattam felfelé a csuklómon a karórámat, hogy mérhessem majd az időt. Pepper időközben szert tett egy kávéra, vagy mi a francra és azt szűrcsölte ártatlan kislány módjára. Hát nem ma jöttem le a falvédőről és kurvára nem vagyok egy megesett barom. Pontosan az ilyen sunyi dögök miatt kezdem rühellni az állásomat.
- Mondanám, hogy ne önts még több olajat a tűzre, de látva a képedet ez lehetetlen küldetés lenne Pepper. - forgattam a szemeimet és lecsaptam a pultra az üres üveget, amikor is valaki elém csúsztatott egy whiskeys poharat. A vállamon megéreztem egy finom tapintást, amiből az ember rögtön sejteni kezdi, hogy egy matricával van dolga, aki arra vágyik, hogy alaposan megdugják. Anyám, értem én, hogy felérek egy görög istennel...
Oldalra fordultam hát, hogy lássam kit sodort mellém eme bűzös füstös bár szele. És valahol itt villant be, hogy a telefonálás előtt már lenyomtam egy kisebb flörtöt ezzel a nővel.
- Ezt magának rendeltem. - harapott vörösre mázolt alsó ajkába amolyan kívánatosan, de meg kell mondjam, odalent nem igen mozdultam a témára. Még. Meglehet azért mert mellettem két diákom is figyelője volt a műsornak és ez lelombozott. Meglehet az is, hogy a fűnek van ilyen hatása rám, de akkor én leszek a legszánalmasabb benyomott fickó a világon.
- Nahát, milyen figyelmes. - hangomból nem tudott nem kiérződni, hogy amúgy a faszom ki van már az egésszel, de ugye bunkóság lenne visszautasítani egy ingyen piát. Így aztán megemeltem a poharat és koccintottam vele, ő pedig alkoholistákat megszégyenítve húzta le a maga adagját. Nem mondom, jó szomjas lehetett. Én elsőre csak egy kisebb kortyot vittem be belőle, de annak is valami pocsék íze volt. Itt tényleg ennyire szar a whiskey? Végül lehúztam egybe a többit és azt hittem menten hátrazúgok. Tényleg förtelmes volt. Viszont arra nem számítottam, hogy mire újra oldalra pillantok, a nőnek már hűlt helye lesz.
- Mi a fasz? Ez meg hová... - végül csak vállat vontam, biztos a mosdóba ment, különben meg annál jobb. Még csak azt kéne, hogy holtomig traktáljon piával, hogy végül a hullámmal feküdjön le.
- Lassan ideje lesz kimenni. - intéztem szavaimat a lányoknak a taxit illetően, amikor is kurvára elfogott a szédülés. És amikor azt mondtam, hogy attól az egy szippantástól csillámpónikat látok, nos, akkor most igen nehéz lenne leírni milyen érzés kezdett hatalmába keríteni. De az biztos, hogy ezerrel vigyorogni kezdtem.
|
Mavis Pepper
- Szívás ez a hely... Itt már majdnem mindenki hulla... - jegyzem meg csak úgy, miközben körbenézve leülök a pulthoz az egyik bárszék, Maggie meg mellém. Reméltem, hogy valami poharas szart kér, de persze, hogy nem könnyíti meg a dolgom. Ráadásul azt is cipeli magával, mint a szeme fényét. Nem találom kizártnak, hogy egyszer már bedrogozták, azért olyan óvatos. Vagy sejti, hogy nem ok nélkül jöttünk hármasban. Ne már... ennyire látszik? Kizárt, vannak nekem szándék mentes kedves pillanataim, nem?
Tudtam, hogy gyorsan kell tennem a dolgom, bár az első pillanatban nem tudtam mit tehetnék b tervként. Aztán már kaptam volna el a fejem, hogy italt kérhessek ki, mikor kiszúrtam, hogy egy miniruhás nővel szemezget. Manipulálhatónak tűnt, én meg haladó szinten vagyok e trükkben, szóval gyorsan kellett cselekednem. Amíg ő lelépett, kértem Maggiet, takarjon vagy figyeljen rá, hogy ne szúrjon ki az az állat. Gyorsan előkaptam a tabikat és hármát kapásból porrá törtem két szalvéta közt és a mogyis tál segítségével. Gondoltam a pultos úgy se tud folyton figyelni ránk, miért is tenné, meg hát... az oké, hogy szól egy kislánynak, hogy valami alkoholista pedofil cuccot tett az italába, de fordítva is így volna? Ugyan... én aranyos vagyok, ő meg... éjszakánként más kisbabáját sétáltatja... kikértem egy martinit Maggienek, egy whiskyt ennek a trollnak, és egy pohár vizet magamnak, vagy ha volt még kávé... bár lehet fűre nem kéne ennyi minden, de jelenleg szarok bele.
Azért néha néha odapislantottam, háttal van e még, takarnak e a részeg hülye gyerekek, és ha úgy vettem ki, igen, akkor odasprinteltem a csajhoz, aki nyilván valóan vagy a pénzére vagy a farkára fog bukni, teljesen mindegy.
- Hellóka! Látom bejön a pali... sajna elég fos napja volt, úgy kellett rávenni, hogy jöjjön be egy italra, szóval még kicsit feszkós, de hé, kértem ki neki whiskyt. Hogy legyen valami kiinduló pontotok mond, hogy te kérted neki és vedd rá, hogy igya meg. Utána hidd el nekem, bármit meg fog tenni. - spanciztam az idegen nénivel, aki jó, nem lehetett nálam sokkalta idősebb. Hogy ha úgy vettem ki, nehezen megy bele, adta, neki a tabiból, hogy meggyőzőbb lehessek, aztán vissza is ültem.
- A whiskyt fizetem, ne számold fel neki... - szóltam a pultosnak és megböktem Maggiet, hogy fizesse ki a maradék néhány dollárjával. Reméltem, hogy a pultos is tartja a pofáját. Igazán megérdemlem, hogy lássam bebaszva. Mire visszajött - ha nem rögtönna csinibabához vitték lábai - én már a kikapott vagy vizem vagy kávém szürcsölgettem a cigi mellé. Nem vagyok biztos benne, nem e lesz kicsit sok, de ő férfi, én meg nő vagyok.
|
Amint beértem a bárba, elnyomtam a csikket, úgy léptem a pulthoz és foglaltam helyet, intve a csaposnak. Nem vagyok egy füves alak, bár tény, hogy néha napján nem vetem meg a jó anyagot, most nem az a nap van. Egyszerűen jól esett megszivatni a kis Peppert, hogy elvettem a játékszerét. Nem is kapta vissza, bárhogy próbált kapkodni az izzadt mancsával, meg bevetni az alkoholos leheletét, mint vegyi fegyvert. Így jártál aranyom, a rossz emberrel kezdtél baszakodni. Ha nem is most, de ősszel bizonyosan metudja milyen az, amikor egy tanárt igazán gyűlölni kell. Mert engem a mostaninál is jobban fog, ezt garantálom, ha most nekiáll kicseszni velem. Őt ismerve a jófejsége inkább lesz hátsószándék, mint a beállt állapot egyik pozitív hatása.
- Kösz. - kaptam el a felém csúsztatott üveget, amiben nem titok, sör volt. Jobban belegondolva helyesebb lesz nem teljesen elveszítenem a józan eszemet amíg a diákjaim társaságában vagyok. Még csak az hiányozna, hogy elfajuljon a helyzet, márpedig magamat ismerve, elszokott. Durván és véresen.
- Hé, haver megmondanád merre találom itt a telefont? - érdeklődtem az első korty után a csapostól, aki egy ujjpöccintéssel épp akkor koptatott le egy lúzer faszt. Szegény barom dülöngélve, valami értelmetlen szavakat kvartyogva zúdult kifelé a kijáraton két biztonsági gorilla társaságában.
- Persze. Ott van hátul. - a hatás kedvéért még az állával is abba az irányba bökött, hátha vagyok olyan süket és nem értem meg a szavait. Nos, jelentem megértettem és elhatároztam magamat, hogy elvonulok oda a söröm társaságában és letárcsázom a taxi állomás számát, amíg a két fruska kedvére rendelget a számlámra. Jó fosztogatást.
- A rendelésüket én állom, de csak az első körre, világos? - mutattam rá a két lányra, akik közül az egyik feltűnően lelkesen, míg a másik feltűnően beszarva követett. Nem mondom, egyikük sem festett már bizalomgerjesztően. Fiatalon ennyi káros szart magukba tömni. De nem vagyok se az apjuk, se az anyjuk, hogy helyettük végezzem a nevelés és még csak az iskola falai között sem vagyunk, hogy jó tanár bácsi legyek.
- Világos. - morogta a pasas felszolgálva egy bombázónak az italát. Nem mondom, ezért már érdemes volt betennem ebbe a fertőbe a lábamat. Megeresztettem a nő felé egy sármos pillantást és mosolyt, mire ő láthatóan élvezte a figyelmemet, felkuncogott. Huh, gyorsan kell az a tetves fuvar és aztán enyém az este bébi.
- Viselkedjetek és ne vigyétek túlzásba, amíg telefonálok, vagy büntetés lesz a vége, értve vagyok? Ez főleg neked szól Pepper! - böktem feléjük figyelmeztetően, hogy ne jusson eszükbe baromság - Pepper persze már megint az átok cigarettáját szívja, mégis mi a fene baja van ennek a csajnak, hogy ennyire ki akarja magát ütni? -, de ami azt illeti rám meg kezdett hatással lenni a füves cigi. Nem kell sokat szívni, hogy tündéreket láss egy bűzös komcsában is.
A falnak vetettem a hátamat, miután letárcsáztam a számot és vártam, hogy a kellemesen altató dallam után kapcsoljon valakihez.
|
Mavis Pepper
Őszintén szólva, akármennyire is akartam, nem gondoltam volna, hogy valóban belemegy. De belement, ami nagy meglepetést okozott, s közben pedig rohadtul örültem. Visszafogja sírni a papás-mamásat, ezt garantálom. Ugyan Maggie nem értette mire fel ez az egész, de nyilván nem avatom be az áldozat előtt. Azt viszont rossz néven vettem, hogy meglovagosította a cigim.
- Hé! Anyád jól van? - morogtam, beletojva, hogy tegezem vagy magázom. Drága cucc, nem fölösbe volt. Nagyfiúnak érzi magát, de majd én adok neki.
- Kapd be... - böktem oda, megpróbálva visszaszerezni, ami az enyém, de ha elsőre nem ment, rá is hagytam.
Aztán mentem utána, Maggie meg jött mellettem.
- Szerintem ez nagyon rossz ötlet. Szerintem így is be van állva... Ezt talán nem kéne. - sutyorogta Maggie, miközben bandukoltunk mögötte. Most már szarik, de amíg engem kellett beáldozni nem volt gáz.
- Ne aggódj baszki, tudom mit csinálok. És ha be van állva? Engem nem zavar... Jó móka lesz, ne paráz. - válaszoltam neki igyekezvén halkan tenni. Bementünk mögötte, én meg előhúztam az utolsó előtti szálat, amire rá is gyújtok, mert innen kezd majd el érdekessé válni a helyzet. Volt nálam a zsebem mélyén néhány finomság, amiket még nem sikerült kipróbálni, rendesen megoldani az adagolást, és hát ha már akad rá önként jelentkező, miért ne? Ha rosszul lesz... max hívnak hozzá mentőt. Vagy nem. Nem tom, jelenleg nem hatna meg, ha fél órával később habzó szájjal fetrengene a földön. Már csak azt kell kiokoskodnom, miképp foglaljam le, míg elrejtük az italában a tabikat, amik pillanatok alatt felszívódnak, csak hát az a pár másodperc mégis csak szükséges. Aztán lehet túl izgulom, s önmagától is ledobna néhányat, de ezt azért is kétlem, mert nem vagyunk mi olyan jóban, hogy bármit is elfogadjon a kezemből. |
Egyikünk sem kívánja a másik társaságát, ő mégis ajánlatot tesz én pedig fejemet megdöntve, résnyire szűkült szemekkel vizslatom. Gyanús nekem ez a hirtelen pál fordulás, holott az előbb a Pokol kénköves bugyraiba kívánt, én meg őt. Persze ki volnék én, ha nem Phil, aki kurvára nem utasítja vissza az ingyen piát? Mondjuk másodízben egy cseszett középiskolai irodalom tanár, aki nem fog együtt benyomni a diákjaival. Mondjuk. Mondjuk úgy, hogy ki nem szarja le? Nyári szünet van, szigorúan véve most nem számítanak a szabályok.
Lehangoltan vettem tudomásul, hogy a mobilomnak lőttek. Leslie ezt még megfizeti. Drágán.
- Állom én a magamét Pepper. - somolyogtam lenyúlva a cigijét. Sejtettem én, hogy manapság nincsenek korlátok az ilyen kislányoknál sem, főleg náluk, ha a bulizásról van szó. Az ajkaim közé fogtam és beleszívtam, majd rosszallóan, a fejemet csóválva fújtam ki a füstöt.
- Ejnye Pepper, ejnye...többet vártam tőled. - néztem le rá játszi szánakozással - szivatni a népet a legjobb -, majd elpillantottam a másik lány felé is, hogy ne érezze magát kirekesztve a műsorból; az már nem érdekelt melyikük miként értelmezi a mondandómat, jelenleg teszek a hülye kis elméleteikre és a véleményükre az elbaszott életemről. Felnevettem, elfelejtve az előbbi eseményeket, amikért annyira gyűlöltem ezt a kibaszott elmúlt hónapot. Aztán szép lassan, magam mögött hagyva a két csibét, indultam a kocsma felé, hogy beváltsam a szavamat. Itt az ideje úgy istenesen ellazulni és átadni magamat a szórakozásnak.
- Gyerünk, gyerünk, hívok nektek fuvart és amíg ideér, kaptok egy-egy Bambit. - szóltam vissza a vállam fölött, s mielőtt beléptem volna ujjaimat a tincseim közé fúrva igazítottam a hajamon, amit a kicsi dög nemrég összekócolt és nyálazott. Az atmoszféra sűrűbb volt, mint a Mount Everest csúcsán; a bár szivar füstjét ontotta, s alkohol gőzben fürösztötte vendégeit. Lágy muzsika tengődött a megrogyott vállaknak verődve, felváltva a percekkel előbbi pörgést, amely hatalmas lelkesedéssel csapkodta a pultok és asztalok fölé görnyedő hátakat.
|
Mavis Pepper
Nem mintha nem lett volna minden mondatára valami szépen cifrázott vissza szólásom, de jelenleg nem vagyok és kövtkező tanévben sem lennék abban a helyzetben, hogy ezt szárazon megússzam, noha tőle kitellik, hogy suli végéig felhozza nekem ezt a kis... semmiséget. Mélyet sóhajtottam talpra állásomkor, és egy újabb halkabbat, mikor tudomásul vettem, hogy egyik ivótársam már itt hagyott minket.
No hát a taxit elfogadjuk, noha nekünk egyet sem sikerült elérni menet közben. Manapság mindenki hétvégén járja a szórakozóhelyeket... ki gondolta volna..? Nem volt nehéz észrevenni, hogy a kis kakigyáros kiszúrt magának, aminek nem örültem igazán. Nincs bajom az ilyen házikedvencekkel, de ki tudja milyen helyeken járt a keze, meg ilyenek, szóval távozz sátán, odébb hátráltam. Nem mintha olyan közel lettem volna, méterektől is nehéz elviselni ezt az alakot.
- Amint itt a taxi, nyár végéig nem is látjuk egymást... - höbörögtem halkan, nagyon halkan, csak hogy nehogy a végén félrenyomja és a zsarukat tárcsázza. Mindenesetre ez jó alkalom arra, hogy rágyújtsak. Otthon úgyis tilos, nem is tudnak róla, ráadásul csökkenti a stressz és valameylest talán még az általa gerjesztett agressziót is, mely meg lehet a végén rókázás formájában tört volna elő belőlem. A biztos hatás kedvéért a megmaradt néhány füves szálból veszek elő, s tekintettel a gyerekre, kicsit odébb is állok, hogy békében szívhassak. Nem mintha ez nem lenne épp elég szívás. Már az elsőnél jó mélyen leszippantom, hogy most kivételesen minden trükközést mellőzve, lassan kiereszthessem számon keresztül.
A kiáltások végett fordultam meg, hogy felvont szemöldökkel fül és szemtanúja lehessek egy az életét övező újabb pillanatnak. Nem kívánom megismerni a tanárjaim valós életét, lévén, hogy csak ideiglenes és rossz társaságok az iskolai évem alatt, de ezt látva elgondolkodom miféle ember az ilyen. Csak pislogtam a "kedves" szóváltások között, ami köztük folyt le. Nem is tudom melyik a nagyobb barom... A nyomkövetéstől majdnem én is dobtam egy hátast. Milyen beteg világ ez? Csóri gyerek, hát nem irigylem, akárkié is. Nem tartott sokáig a hececáré, bár a végén nehéz volt megállni, hogy ne röhögjek fel, de sikerült.
- Hát ez cukisan buzis volt... - jegyeztem meg, így a babától mentes övezetben már felé fordulva.
Csak eztán tértem vissza a taxis dologra, s csak eztán tűnt fel, hogy a mobilja már egy koszos pocsolyában pancsikol.
- Fasza... - sóhajtottam, mert kétlem, hogy vízálló a kis drága. Aztán eszembe jutott egy eszméletlenül rossz ötlet, ami akkor ott viccesnek és szórakoztatónak tűnt.
- Hé, mit szólna, ha kiengesztelésképp meghívnánk? Ott taxit is nagyobb eséllyel találunk, működő telefon is lesz. Az itteni kocsma is jó lesz, nem kell a világvégére menni. Na, ingyen pia? - fújtam ki a füstöt oldalra. Maggie ugyan szólni akart, hogy hát nincs is pénzünk, de elhesegettem a kezét, mielőtt szólhatott volna. Pénzünk nincs, de van más, amit a pultosok is szívesebben látnak olykor. Khm... és itt a tablettákra céloztam... |
- Kár, hogy minden, amit mondasz nem lehet komolyan venni az alkohol bűzétől, ami a nagy szádból dől a képembe. - vetettem fel mellékesen, játszi könnyedséggel adagolt gúnnyal fűszerezett sajnálattal, remélve, hogy egy-két pofont még az arcára simíthatok tanári szeretetből. Én így törődöm a diákjaimmal, ilyen elszántsággal terelem őket a helyes irányba, hogy még az éjszaka közepén is hajlandó leszek az életről nyújtani leckéket. Illetve ezt kellene tennem, de amilyen alacsony frekvencián van jelenleg a morális mutatóm, úgy inkább vetődnék be a legközelebbi bár ajtaján, hogy toxikus anyagokkal fertőzzem meg az agyam. Bár azt kell mondjam Mavis Pepper előadása toxikusabb volt minden piánál, amit valaha ember legurított. Éreztem mint süllyedek egyre lejjebb, mint válik a hangulatom egy kibaszott fertővé, ahogy próbál előnyt kovácsolni a szarból, amit maga kevert ki. Ajkaim résnyire nyíltak és némán formáztak egy "Mi van?" kérdést, de őszintén? Nem voltam abban az idegállapotban, hogy normális körülmények között tudtam volna tolerálni, hogy mennyire teszek rá, hogy mit kezd az életével. Tőlem aztán mehet az utcára is kéregetni, vagy hájas kéjenceket kielégíteni, ha az jobban fekszik neki, mint az iskola, ahol talán tudnak belőle értelmes nőt faragni. Nem mintha sokra tartanám a mostani rendszert, amibe belekényszerítik a tanárokat és a diákokat, de azt hiszem inkább ebbe se menjünk bele, mert agyvérzéssel visznek a kórházba öt percen belül.
- Mindenki csinál faszságokat, én sem számolom már, de lássuk be, elterülni a betonon, amikor bárki isten barma idejöhet és percek alatt szét kaphat három tacsakosra piált tinédzsert, nos, finoman szólva is kimeríti a faszság fogalmát. - ecseteltem a kelleténél lehangoltabban, persze belefért egy kuncogás, amikor eszembe jutott, hogy én miket csináltam és csinálok is a mai napig. Példának okáért, hogy kicsentem egy esti sétára az unokatestvérem porontyát. Ez persze messze nem a legmerészebb tettem volt az utóbbi időkből, főleg, hogy ez mindinkább jótékony cselekedet akart lenni. Ki képes elviselni egy házisárkányt, aki mint egy hurrikán söpri el a nyugodt életedet? A kis dög is csak hálát adhat nekem. Úgy fog felnőni, hogy fogalma sincs ki az apja, mert Lorena képtelen volt megállni, hogy ne feküdjön be minden seggfek alá, aki virítani tudott némi zöldhasút.
- Hívok nektek egy taxit és tűzzetek haza, mielőtt meggondolom magamat. - édes faszom fel kellett volna tűnjön már korábban, hogy az egyikük felszívódott, konkrétan még a lábbelijét is hátrahagyta, annyira felszívta magát, hogy tényleg rájuk küldöm a zsarukat. Annyi baj legyen, legalább neki nem kell fizetni a fuvarért. Egy távoli kocsmában épp a Take me home, Country Roadot játszották, mire az agyam automatikusan kapcsolt önszórakoztatás üzemmódba és halkan dalolni kezdtem, míg a zsebemben kutattam a mobilom után. A kis törpe a kezeim között vidáman kuncogott fel, szájával apró buborékokat fújt és végre letett az arcom buzerálásáról, jobb szórakozásnak találta, ha Mavis után kapkod, hátha a lány figyelemre méltatja.
Egy beletörődöm, fáradt sóhajjal emeltem a fülemhez a kicsengő telefont, amikor nem messze, pontosan abban a kereszteződésben, ahol nem sokkal ezelőtt én is áldozattá lettem, feltűnt egy ismerős pofa. Először hunyorogva próbáltam kivenni a vonásokat, hogy fejben összerakva elmém széthullott darabjait nevet is párosítsak hozzá, ám erre már nem kellett, hogy sor kerüljön. Az alak hamarabb felismert és az éles kiáltásairól, amit köszöntésnek szánt, már magam is kapcsoltam.
- Ez nem lehet igaz... - sajnos késő bánat volt bevetődni a sikátorba, ahogy a futás sem segített volna helyzetemen a kezemben egy csecsemővel. Leslie pillanatok alatt vágta el kettőnk között a távolságot, de az utolsó pillanatban behúzta a kézi féket és csábosan siklatta végig tekintetét társaságunkon. Esküszöm, ha a nyakamba ugrott volna, mint szokott és összenyomja szerencsétlen gyereket a kezemben, kinyiffantom. Így sem sok választott el attól, hogy ne tépjem ki a nyelvét, amit aztán a seggébe tömködhetek.
- Na, add oda a kölköt kék szemű! Lorena a beleiddel fog felakasztani, ha nem adod vissza. Szóval gyerünk bébi, aztán utána azt csinálsz ezzel a két bigével, amit csak akarsz. Jut is eszembe, mit akartál te rosszalkodni itt, heh? Nem tudtam, hogy a kislányokra áll fel. - vigyorgott eszelősen, de azért a kezét már mohón nyújtotta a gyerekért, akinek hamarosan hivatalosan is a nevelője lesz. Bele sem merek gondolni, mit fog művelni szegény döggel. Erre a köcsögre még egy hörcsögöt sem bíznék. De persze, hogy Lorena őt is ide hívta, hogy boldogítson.
- Te beteg állat, ők a diákjaim, nem holmi kurvák! Vegyél vissza! Különben meg, hogy találtál ránk? - komolyan érdekelt, de talán mégsem kellett volna megkérdeznem, mert a válasz úgy érzem fájni fog. És fájt is, nagyon.
- Nyomkövető van a kicsin, hogyha valami perverz úgy gondolná lenyúlja, megtaláljuk és kiherélhessük. - azt hiszem talán túlságosan idiótán nézhettem, mert ki az a beteg, aki nyomkövetőt tesz a gyerekére? Mint valami kutyára. - Na, adjad gyorsan, mert ide oda vérrokonság, Lorena akkor is kiberhel, hogy szó nélkül vitted el Carloskát! - fejemet csóválva nyújtottam át neki a babát és készültem hátat fordítani ennek a baromnak, amikor rámcuppant és egy nyálas csókot nyomott az arcomra. Kezdem azt hinni rám jobban bukik, mint a saját menyasszonyára. Arról nem is beszélve, hogy miatta nincs hol lakniuk és dekkolnak nálam. Eget verő mekkora egy seggfej.
- Mi a pöcs!? - mormogtam az orrom alá letörölve az ingujjammal a nyálát. Leslie szinte rögtön gügyögni kezdett annak a szerencsétlennek, úgy indult el vele vissza az autóhoz - hozzá teszem, az én autómhoz, amit szó nélkül visz el mindig. És még csodálkozom, hogy ennyi debil gyerek van mostanság.
- Na, jó, azt hiszem most már nekem is jól esne egy ital... - kezdtem masszírozni orrnyergem, persze mindez az elképzelésem tartott úgy fél percet, amikor rájöttem, hogy itt áll mellettem a két lány, aki még mindig kurvára nincs otthon. - Oké, előbb hívok nektek taxit. - halásztam ki a pocsolyából a készüléket, ami a meglepettségtől landolhatott ott, miután kiesett a kezemből. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
