|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.07. 23:15 - |
Aaron és Hőse |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Aaron Crawford
A helyzet magaslatán voltam. Oké, nem a hegy csúcsán, de minimum egy jelentőségteljes kiemeledés tetején egyensúlyoztam... Fél lábon, orkán erelyű szélben és komoly hóviharban, de még dobogott a szívem - ezt tudom, mert mindenhol ezt hallottam - és lélegzetem - ezt is tudtam, mert a mellkason minden mozdulata olyan volt, mintha savat öntenének a bőrömre. Összességében az életfunkcióim tehát nem voltak olyan rosszak, mintha kétszer ilyen rosszak lennének. A legfontosabb az egészben az volt, hogy éltem, és az már egy remek kiindulási pont. Innen már el lehet kezdeni valamit. Ja, csakhogy még mindig fognak, és minden egyes ütésnél sötétebb van, vagy mi? Csak a kukafedél csattanásánál jövök rá, hogy közönség is van. Remek. Nyilvános megaláztatás, amikor már azt hittem, hogy rosszabb nem lehet. Kár hogy nem láttam sokat a filmbe illő jelenetből, mert ami keveset felfogtam az elég jó műsor volt. Megpróbáltam kiszabadulni amíg lekötötte a másik két dzsungellakó figyelmét, de addigra már nem igazán voltam használható állapotban, szóval az egész olyan volt, mint amikor a kölyök tigrisek a földre akarják feperni az anyjukat, más szóval szánalmasan nevetséges, még vonaglásnak is alig nevezhető tekergés. De azért az édes csókot megkaptam a betontól. A mentő szóra hírtelen erőre kaptam. - Jól... Én jól... Jó... Minden... Jaa... - Ezt... Elkúrtam. - Nem kell... ! - Már a felállás részénél jelentkeztek a problémák, mert ideig nehéz volt eldönteni, hogy hol a fent és hol a lent, emiatt kötöttem ki az első próbálkozás után a karjaiban, bele kapaszkodva, hogy megálljak a lábaimon. És itt még kell jegyeznem, hogy elég erős karizma van, mondjuk abban a pillanatban nagyobb problémám is lehetett volna. - Kösz, de már pont kezdtem belejönni... - A helyzet magaslatán voltam, mint már kifejtettem korábban is. Ezzel még is próbáltam elindulni, csakhogy támogatás nélkül nem jutottam messzire. Talán előbb le kellene ülnöm egy kicsit... De ha itt maradok és mentőt hív... Voltam már rosszabb állapotban is, szóval bíztos voltam abban, hogy a fehér köpenyesek nélkül is megélem a napfelkeltét. |
Kyllion House
A napon nagy részét a macska kávézóban töltöttem. Ugyan elvileg csak 8 órás vagyok, az újak kérték, hogy ne hagyjam magukra őket, így itt maradtam túlórába, mert hogy ezt nekem valaki kifogja fizetni. Már jó késő volt, de még volt hátra egy kevéske idő, ami jobbára a macskáka elzárásából és a kávézó kitakarításából állt. Na gondoltam, ez menni fog nekik egyedül is, szóval előkotortam a félig üres cigis dobozom és a kezemben dobálva léptem ki. Kiértemkor nem is sikerült elkapnom, ahogy szembe találkoztam egy helyszíni gyilkossággal, amiben az áldozat azt hiszem éppen, de még élt. A küzdelem elve nem volt fer, még akkor se igazán, mikor engem is észrevettek. Se baj, amúgyis szándékomban állt beszállni, hogy védjem a vélhetőleg valamivel ártatlanabb félt. Szerencsére elsőnek csak egy jött, nekem meg volt annyi időm, hogy mielőtt elémért volna, felvettem egy kukafedőt és azt hiszem a többi már igazán egy Bud Spencer filmbe való akció lehetne. Aztán jött a kövi, aki eddig az előbb elgyepálttal verte a srácot. Nála már a kukafedő nem használt, ellenben néhány jó minőségű öklössel, ha nem is küldtem a földre, megtántorodott.
- Ereszd el, különben hívom a zsarukat! - kiáltottam az utolsóra, aki kitartóan szorongatta az elvert kölyköt. Bár meg lehet nm volt sok év köztünk, de... akkor is... egy kölyök és kész. A fickó nem rettent meg, gondoltam jól van, eggyel több vagy kevesebb, az öklöm ígyis fájni fog, az izom láz sem múlik majd könnyen, szóval mindegy. El is indultam felé, s lám, jobbára meggondolta magát. A srácot eldobta, ők meg elfutottak. A harmadik ugyan még a földön kómált, de kizárt, hogy megpurcant volna. Persze, ha te ettől megnyugszol.
- Hé, élsz még? - guggoltam le hozzá, hogy óvatosan fel ültessem vagy felsegítsem, attól függően milyen állapotban leledzett.
- Mentőre lesz szükséged... - ajánlottam fel, bár nem tagadom, egy részem bizony haza vitte volna ápolgatni. Sosem tagadtam, hogy bejönnek a szép fiúk, hát még ha felpróbálhatóak. Sokkal nagyobb izgalmat jelentenek, mint a lányok. |
Aaron Crawford
Egy újabb város, már a harmadik a hónapban. Egyik helyen sem találtam meg amit, pontosabban akit kerestem, talán itt bújt el. Még az érkezés előtt olvastam pár hírt a környékről, volt köztük több érdekes is... Egy ekkora városhoz képest elég sok a gyilkosság és az egy főre eső őrület száma is igen magasnak tűnt. Minél többet tudtam meg, annál valószínűbbnek gondoltam, hogy jó nyomon járok. Egy ilyen hely tökéletesen illik a férfihoz, akit már hónapok óta üldözök. Kezdtem kifogyni az időből, ez az utolsó dobásom, szóval nem kellene elcsesztem. Már besötétedett amikor kiszálltam az autóból. Az út mellett parkoltam, gyalog folytattam tovább az utat, valahol a közelben kell lennie, egy macskás kávézó mellett... Ki választ ilyen helyet egy találkozónak? Ezen a ponton minden kétségem elszállt, a megfelelő férfit találtam meg. De lehet, hogy túl korán örültem, viszont erre csak akkor jöttem rá, amikor az egyik termetes gorilla ökle alatt vonaglottam. Nem pont így képzeltem a jelenetet. Többnyire nem cseszem el annyira, de hogy lehettem akkora idióta, hogy a kocsiban hagyom a fegyveremet? Ráadásul megleptek, hátulról ugrottak rám az alak nagyranőtt cirkuszi majmai, az öreg sehol, de öleb pont elegendő ahhoz, hogy szétverjenek. Igyekeztem hősiesen állni a helyem, de három óriás kigyúrt pasi az három óriás kigyúrt pasi ellenem. Hiába voltam gyakorlott verekedő, ha hátulról lefogtak a maximum amit tehettem, hogy összeszorítottam izmokkal és fogakkal férfiasan tűröm, hogy bokszzsáknak használjanak. Segítséget nem hívhatok, amellett, hogy az egóm nem engedné, nem kellene rendőrségi ügy legyen belőle. Nem mintha nem lennék elég tiszta, ügyelek a részletekre - de tényleg, ez... nem szokott előfordultni - és jól elsimítom a helyzeteket, de jobb nem kockáztatni. Itt is ezt fogom tenni, csak... Előbb még ki kellene találnom valamit, és viszonylag gyorsan, mielőtt még ájultan lehellnék forró csókot az aszfaltra, amit valószínüleg egyikünk sem élvezne túlzottan... |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
