|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.07. 23:15 - |
Aaron és Hőse |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Ha nem tartott volna, valószínűleg elcsúsztam volna, annyira elernyedtek az izmaim egy rövid időre. Halkan sóhajtoztam, amíg az utolsó cseppeket is kisegítette belőlem.
Amikor kihúzódott s négykézlábra engedett már sejtettem, hogy mit szeretne tőlem. Még nem tért vissza az erőm, de amikor magához irányított és az ajkaim finoman megsimogatták a szerszáma végét hirtelen magamhoz tértem. Felpillantottam rá, közben megjelent a még mindig eléggé kimerült arcomon a szexi magabiztos mosolyom. Fáradt voltam, de ennek nem tudtam volna nemet mondani, és nem csak azért, mert nem is adott volna sok más választást. Még mindig a szemeibe néztem amikor hirtelen az ajkaimmal puhán ráharaptam a makkjára, majd kicsit megszorítottam, és ugyanilyen váratlanul el is engedtem őt. Nem hittem, hogy túl sokáig bírná, ezért nem kínoztam tovább, a következő pillanatban már elkezdtem a számba venni őt. Előbb csak a feléig, mozdultam párat, hogy megszokjam a méretét, majd hirtelen az egész hosszát a számba vettem, s úgy kényeztettem tovább. Mozgás közben hol halkabb, hol hangosabb hümmögés szerű, s elfojtott nyögésekhez hasonló hangokat adtam ki. Párszor szinte teljesen kihúzódtam belőle, majd gyorsan vissza, s közben a nyelvem fáradhatatlanul táncolta körbe őt. Amikor nem volt teljesen a számban a kezemmel segítettem rá. Amikor tudtam felnéztem az arcára, de a figyelmem nagyobb részét más kötötte le. Nem foglalkoztam a saját fáradtságommal, ráérek majd az után pihenni, miután ő is átéli azt, mit én pár pillanattal korábban.
Akkor sem álltam le, amikor éreztem, hogy nemsokára elmegy - ha csak el nem tolt magától, hagytam, hogy a számban tegye meg, majd mozdultam még párat türelmesen kivárva, hogy végezzen. Lassan kihúzódtam belőle, s ha csak nem volt egyéb akarata, lihegve dőltem el az ágyon, mert az ülést azt még nem akartam kipróbálni.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Tudtam, hogy ez sem fog sokáig tartani, mert mindketten lefáradunk. Ha ő előbb is, mint én, egy alvó kölyökkel nem nagyon tudnék mit kezdeni. Ezek után már nem. Szükségem van a hangjára, a türelmetlen morgásaira, a fájdalmas nyöszörgéseire. Szerintem egyikünk sem csodálkozna, ha itt tartanám szexjátéknak. Még rengeteg sok dolgot ki se próbáltunk. Nyögéseimen csak az tompította néha, ahogy a vállába harapva, hangosan szuszogva erőteljesebbeket löktem rajta. Ez a póz talán még sem volt egy jó ötlet. Nem láthatom arcát, nem érezhetem körmeinek vad játékát akár a hátamon. Éppen csak annyi időm maradt, hogy lenyúljak eddig haját markoló kezemmel, és ráfogva a szerszámára még húzhassak rajta néhány utolsót. És milyen szépen lőtt, egy pillanatra még én is megálltam, hogy figyelhessem, ahogy az élvezete minden útjába kerülő dolgot beterít. Hogy egy csepp se maradjon benne, addig játszottam vele, míg már teljesen elapadt. Másik kezemmel pedig végig fogtam hasa és mellkasa közt, nehogy eldőljön nekem. S még a kezemre is jutott belőle. Még friss és forró, egyből ajkaimhoz is emelem, hogy lenyalhassam, addigis kicsit várat magára a folytatás. Nem mondom megtudnám szokni, sajnálom, hogy a szájmunkára már nem maradt energiám, ellenben reméltem, hogy neki még igen. Nem, nem tudtam kiverni a fejemből - meg másból sem - azt a pillanatot, ahogy még szűz, érintetlen popsival feküdt alattam és az ujjaimmal játszott. Követelem, hogy ugyanezt megtegye a szerszámommal is. Kihúztam belőle már-már fájdalmasan lüktető merevségem és megfordítottam, illetve elengedtem, higy négykézlábra tudjam dönteni. - Jaj gyerünk, mond hogy még van benned annyi szusz, hogy kicsit megdolgozz a száddal. Tudom én, hogy nem csak dumálásra használod. - markoltam a hajába ismét egyik kezemmel, míg a másikkal fogtam a szerszámom és a szájához érintettem.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
Egyszer, amikor közelebb hajolt hozzám s az ajkaim összértéke a kezeim a hátára tévedtek, s ott is maradtak. Kezdetben viszonylag finoman szántottak végig az ujjaim a testén, de egy-egy erősebb lökés után szinte akaratlanul is vadabban karolmoltam bele a dőrébe. Ha már ő is durvul, akkor én is~ Egy következő csók után az ajkai után kaptam mielőtt teljesen visszahúzódott volna, s finoman ráharaptam, de ne sokkal később már vissza is zuhantam az ágyra, nem volt elég erőm megtartani magam. Felháborodottan morrantam fel amikor leállt. Még értettem valahol, hogy miért kellett ez, de minden porcikám hevesen tiltakozott a tett ellen. Már a csúcs szélén jártam egy ideje, de nem akartam még elmenni, igyekeztem késlelteti még egy kicsit. A rövid lassítás segített, de a hatás nem tartott sokáig, Kissé erőtlenül, a gyönyörrel vegyes kimerültségtől szinte remegve fordultam meg, s nem kis örömömre újra bennem lüktetett, de nem olyan gyorsan, mint szerettem volna... Igaz, a rövid szünet alatti kényeztetés sem volt rossz. Az érintése nyoma mintha perzselte volna a már amúgy is felhevült gerincem. Amikor rámarkolt a fenekére összaszrorítottam a fogaim - mi tart ilyen sokáig? A pillanatok is órának tűntek. Amikor rácsapott a fenekére türelmetlenül morrantam fel - meddig akár játszadozni még? Elégedetten nyögtem fel amikor újra magamban érezhettem őt - igeeen - nyögdécseltem elégedetten, hogy végre visszakaptam, s engedelmesen egyenesedtem fel hozzá. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy bármit megtennék neki, csak folytassa még amit csinál. Amikor a meleg lehellete megcsiklandozta az érzékeny pontomat a fülemnél megremegtem a gyönyörtől. Ezek után már tényleg nem tudtam tovább tartani magam, hiába volt egy kis szünet, nemsokára megfeszült egy kicsit a testem, s hangosan felnyögve mentem el, nem is olyan kicsit. Forró hullámok szaladtak végig a bizsergő testemen, s megremegtem egy kicsit.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Felváltva nyögtünk, néha egyszerre, versengve kinyögi túl a másikat. Egy időtájt a nyakát is elengedtem, csakhogy mindkét kezemmel a lepedőbe markolhassak és úgy döfködjem tovább. Csak akkor lassítottam, mikor szusszannom kellett egyet, hogy ne görcsöljenek be az izmaim a nagy akció végett, akkor pedig lehajoltam, hogy ha mást nem, megcsókolhassam, vagy olykor beértem azzal, hogy az alsó ajkába haraptam. Hosszú percekig maradtunk ennél a póznál, mohón és türelmetlenül jártam ki be, hallgatva a hangokat, amiket odalent okoztunk mozgás közben. Mikor pedig éreztem, hogy közeledem a célba érkezéshez, lassítottam, majd meg is álltam. Nem akartam kedvünk venni, de nem is akartam egyből elélvezni. Noha mikor kihúztam, ígyis ragacsos volt már a makkom. A fenekére nézve pedig egy szép piros, alaposan megkínzott,de még mindig szexi hátsó nézett vissza rám. - Na gyere, babám... - fogtam meg egyik karját türelmetlenül, hogy hasra fordíthassam és besegít maga alá lábait, így ismét kényelmesen hozzáférve a már jól megérdemelt jutalmamhoz. Egyszer még a gerince mentén is végig simogattam. Te jó ég, hogy a toszba nem feszít ez a sátáni kölyök valami poresz magazin címlapján vagy valami parfüm reklám arcaként. Konkrétan úgy érzem magam, mint egy halandó, aki összeszedett valami elcseszett angyalt és éppen most teszi magáévá. Rámarkoltam a fenekére, s a fogástól akaratlan is beharaptam alsó ajkam. Aztán rá is vágtam, noha nem akartam én még több sérülést okozni neki, csak jó nézni, ahogy kipirul azon a helyen. Feltérdeltem és hamar vissza is döftem fullánkom az ő kis odújába. Egyik kezemmel a derekát fogtam, másikkal felnyúlva hozzá a hajába markoltam és felhúztam magamhoz, hogy úgy mozoghassak benne tovább. - Élvezz el nyugodtan, majd felpumpállák még egyszer... - szuszogtam a fülébe, ahogy hasát átkarolva mozogtam benne.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
Nehéz volt elhinni, de teljesen bennem volt, éreztem, ahogyan a teste az enyémnek feszült amikor már nem tudott tovább menni. Jobb érzés volt, mint amire számítottam, megérte a lüktető fájdalmat ami néha még mindig rámtört, hiszen még mindig nem voltam mindenhol elég tág neki. Teljesen felhevültem amire belém hatolt, nem csak a vágytól, a fájdalomtól is égtem, de megérte, rohadtul megérte ezért az érzését, és még amikor mozogni kezd... Ha nem égtem volna eléggé, még a keze is útnak indult a testemen, amit már kezdhetett elég jól ismerni, s már nem csak kívülről. Tetszett az érintése, bizsergető nyomot hagyott maga után minden ponton, ahol a bőrömhöz ért, csak közben a dolgok megálltak odalent, de így legalább volt időm megszokni a nem is olyan kis méretét odalent, mert ez a hossz semmi volt ahhoz képest, mint amikor az ujjait tömködte belém. Vágyakozva nyöszörögtem a simogatásaitól, majd hangosan felnyögtem amikor a torkomra szorított. A hírtelen jött durvulás meglepett, de nagyon is izgató volt, s ezzel együtt már mozogni is kezdett bennem. Gyorsított, néha lassított, de többnyire heves tempót diktált, ami mellett lehetetlen lett volna csendben maradni. A kicsusszanásai és gyors visszahatolásai nem mindig voltak fájdalom mentesek, de annál magasabban voltam, hogy ez zavarni tudjon. Egy idő után már szinte nem is éreztem a fájdalmat, vagy csak hozzászoktam, de mindent elnyomott a testemet átjáró forró bizsergés és a nyögéseink hangja. Egyre nehezebb volt a légzés, s a szívem őrült tempót diktált a melkasomban. El sem hiszem, hogy eddig képes voltam kihagyni ezt... Nem tudtam volna megszólalni, hiszen a légzés is nehezebb volt, és túl gyakran nyögtem fel, nem tudtam volna érthető szavakat formálni. Akkor nem tűnt fel, de a nehéz légzés valószínüleg nem csak az aktus miatt volt, hiszen korábban alaposan elvertek, de abban a pillanatban teljesen megfeleskeztem erről, s minden másról is. Még a nevemet sem tudtam volna megmondani, csak ő volt és én, meg a szédítő érzés ami összekötött bennünket. Szavak híján csak a nyögéseimmel bíztattam ót, s adtam a tudtára, hogy minden mozdulatát imádom.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Nem tudtam s nem is akartam már megállni. Pokolian szorított annak ellenére is, hogy sokszor lazított magána, bár ezzel leginkább magának okozva könnyedséget. Forró volt és baromi finom, ahogy elmerülhettem benne teljesen. Akkor álltam meg, mikor a hasam már a fenekéhez simult, s nem volt tovább mit betenni. Még engem is megizzasztott, pedig nem nekem kellett kiállnom a fájdalom próbát. Éreztem, ahogy lassan rám tágul, de addigis néhol még szenvedő, de amúgy nagyon vágyakozó nyögéseket hallató arcát figyeltem. Azt is éreztem, hogy fékezésemkor megejtetem az előcseppeket benne, szóval nem is kérdéses, hogy majd hova kerül a többi. Immáron felszabadult kezemmel megcirógattam a hasát, mellkasát, nyakát, majd arcát is. - Forróbb nem is lehetnél... - búgtam oda neki, majd ahogy végig simítottam arcán, lejjebb kalandozott kezem, míg nem újfent a nyakánál tartottam. Ott nem mentem tovább, ellenben finoman rá simítottam ujjaim a nyakaköré és egy kis szorítást fejtettem ki rá. Nem úgy, hogy oxigén nélkül maradjon, inkább csak annyira, hogy izgató legyen. Így kezdtem el mozogni benne. A tempó változatos volt, de leginkább gyors. Akkor azonban gyakran kicsússzantam a nagy lökések végett, így újra és újra visszanyomtam magam. - Ah...ahh... igehn... - nyögdécseltem a plafon felé.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
A nyelvöltéses válaszára csak halkan felmorrantam, nem voltam abban az állapotban, hogy visszavágjak neki, éppen fontosabb dolgok kötöttek le abban a pillanatban.
Figyeltem, hogy felmászik hozzám, a szavaira pedig csak egy apró fintorral reagáltam. Nem voltam még ilyen helyzetben, de azt azért éreztem és ki tudtam számolni, hogy ennyi tágítás aligha lesz elég a méretének. De nem nyafogtam miatta, mert nem csak az ő türelme kezdett fogyni, hanem az enyém is... és azt sem tudtam, hogy mennyire lenne kellemetlen kevesebb tágítással, szóval félni sem volt okom olyan nagyon, mert alig tudtam, hogy mitől féljek... Az érintései nem csak számára voltak őrjítőek, én is már szinte könyörgően nyöszörögtem alatta, hogy tegye már be, és ez pedig csak rosszabb lett, amikor már a hegyét próbálgatva játszadozott. Váratlanul ért, amikor hírtelen tovább tolta. Egy kicsit befeszűltem, de az érzés már ismerősebb volt, így gyorsan laza lettem újra miközben egyre mélyebben éreztem őt magamban. A pulzusom újra megugrott. Gyakran nyögtécseltem és morogtam alatta, sőt, az első centik környékén egy halk káromkodás is elhagyta az ajkaimat, alig hallhatóan, csak lehellve a szavakat. Fájt, ez látszott is rajtam, viszont az is, hogy valahol piszkusul tetszik a dolog. Olya rég óta vártam erre, hogy szinte még az sem érdekelt volna, ha egyből betolja... oké, lehet, hogy ezt csak a pillanat hevében gondoltam így, de túl nagy lázban voltam ahhoz, hogy értelmes gondolatokat tegyek össze. Bennem volt, és egyre mélyebbre hatolt - ez az egy gondolat kitöltötte az egész elmémet. A testem újra égni kezdett. Amikor tudtam felpillantottam az arcára. El tudtam viselni a fájdalmat, annál sokkal jobb volt végre érezni őt magamban.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Tudom, azért mondom... - öltöttem ki rá nyelvem a lábai közt felnézve, addig sem állva meg a munkában, mert sose leszünk kész, én pedig már lassacskán szétrobbanok ágyék tájt. Jó néhány hosszadalmas percig járattam ki be az ujjaim, mire úgy éreztem, simán megy a dolog. Talán - sőt biztos - kevés, de ő már eleget élvezkedett, én pedig sokat szenvedtem. Az ellazulást úgy is szépen gyakorolta ezalatt, szóval ha csak közben be nem feszül, nincs baj. Kihúztam ujjaim és ismét csak fölé másztam kezeimmel a feje mellett megtámaszkodva. Pontosabban csak egyik kezemmel, ugyanis a másikkal ráfogtam magamra és már benedvesített és kissé tágult járatához simítottam, miközben szemeit fürkésztem.
- Mondanám, hogy ha fájna állíts le... de kétlem, hogy megfogok tudni állni... Te meg úgyis erős fiúcska vagy, szóval bírni fogod... - "könnyítettem" a helyzetén. Nem akartam visszaszámolni vagy figyelmeztetni, mert az talán rosszabb, mintha egyből letudnánk. Szóval kicsit cirógattam magammal, amitől én konkrétan majd megőrültem, a szemeim is összeszorítottam néha. Majd finomakat nyomtam is rajta, de éppen csak a hegyét sikerült valamennyire megéreztetni vele. Egy ilyen próbánál döntöttem úgy, hogy ezúttal nem húzom ki, hanem támaszkodó kezem a válla fölé helyeztem, hogy majd ne nagyon tudjon felcsúszni a szorító érzésnél, majd mellőzve ezúttal a finomkodást, elkezdtem betuszkolni. Jöttek is a férfias nyögések, az erőlködéses hümmögések, morgások, mert még így is, rettentően szűk volt. De egy percig sem álltam le. Mostmár nem lehet...
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
Meglepően figyelmes volt, mármint, simán kinéztem volna belőle, hogy nem ad nekem elég időt... türelmesnek tűnt, de nehezen tudott volna becsapni, hiszen láttam, hogy korábban majd szétvetette a türelmetlenség. Seggfej majdnem meghatott egy pillanatra, de csak majdnem.
Lassan mozgatta az ujjait, de még így is megfeszültem párszor közben. Éreztem egy kis fájdalmat, de tűrhető volt, főleg, mivel közben egy kellemesen bizsergető érzés is átjárta a testem. Beleborzongtam a hangba, amikor kihúzta belőlem az ujját. A kezdeti leplezett félelmem egyre jobban elszállt, és bár még tartottam egy kicsit a dologtól, de egyre jobban akartam a folytatást. A nyelve kellemes érintésére felsóhajtottam.
Amikor az ujjaival szétfeszített újabb hangocska hagyta el a torkomat, hát még amikor megéreztem a nyelvét mozogni bennem... Felmorrantam amikor már két ujja is mozgott bennem. Az érzés még mindig szokatlan volt, de tagadhatatlan, hogy egyre kellemesebbé vált...
Persze, tudok arról a pontról, de - Tudod... arról a feléről sokkal könnyebb dumálni... - Ezt már teljesen tapasztalatból tudtam mondani. Persze, lazítsam el magam... remek ötlet, eddig nem is gondoltam rá. Én itt ezzel szenvedek már egy ideje. A nyugtatása felébresztette bennem a gyanút, hogy sejti, hogy előtte még senki sem fedezte fel a testem azon részét... Ez egy cseppet valahol talán megnyugtató volt, más részről pedig egy kicsit idegesítő, de abban a pillanatban nem tudtam sokáig foglalkozni a gondolattal, túlságosan lekötöttek a bennem mozgó ujjai által keltett ingerek. Szót fogadva tényleg vettem egy mély levegőt, miközben megkaptam a cuppanós puszimat... végül is kettőnk közül ezen a részen már egyértelműen ő volt a tapasztaltabb, szóval hallgattam rá. Már megszoktam annyira a mozgását, hogy ne feszüljek be minden váratlan mozdulattól, egyre könnyebb volt ellazultan maradni. Egy kicsit szabályozottabban vettem a levegőt, közben egyre több izmom lazult el, és többnyire úgy is maradtak.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Kíváncsi voltam, vajon mi járhat a fejében. Eleinte olyan ellenszenves volt velem, hadakozó, s aztán varázsütés szerűen változott meg, s mostmár szinte sóvárogva várja a kényeztetést legyen szó egy kis has pusziról vagy a merevségének nyalogatásáról. Ebből azt kell hogy leszűrjem, hogy rohadtul nincs senkije, de még néhai partnerei sem. Maximum olyan, akinek lesi minden kívánságát, de ő többnyire kielégítetlenül marad, éhesen. Ezt az ujjaimmal való játéka is csak megerősíti, s bizony elkezdem sajnálni. Nem csodálom, hogy ilyen harapós, már-már beletörődött, hogy senkinek sincs rá szüksége. Pontosan ugyan nem érezhetem át, de tutira tudom, hogy szar érzés. Egyenlőre türelmet erőltetve magamra játszottam vele odalent, hogy szokhassa az ingert. Csak néhány centire nyomtam be, aztán ki, aztán lassan újra be, kicsit mélyebbre. Néha meg is forgattam, mozgattam, érezze, hogy benne vagyok. Legszívesebben egy nagyobb játékkal próbáltam volna ki, de az ha gyorsabb is, fájdalmasabb is. Aztán kihúztam középső ujjam egy halk nedvességtől cuppanó hang kíséretében, amitől mindig kiráz a hideg a legjobb értelemben. Utána én hajoltam oda és nyelvemmel végig szántottam a még annyira nem megerőltetett, de sokszor még túl szoros lyukon. Körbe táncoltam, majd mivel láttam, hogy még gyakorolja a teljes ellazulást, két hüvelyjk ujjammal széjjelebb húztam csak egy kicsit, hogy sose tudja teljesen bezárni, így lehetőséget kapva, hogy eztán bedughassam a nyelvem egy halk hümmőgés kíséretében, ahogy elmerülhettem a forróságban. Nem vagyok egy profi a szűz popsik felismerésében, de ezer százalék, hogy az övé az. Mikor kihúztam belőle a nyelvem egyből két ujjam nyomtam vissza. Azokat már nem húztam ki teljesen, csak ki be mozgattam. Hol lassan, hol gyorsabban. - Tudod... van egy pont, amit ha elérnék benned, olyat élveznél... De így nehéz... Lazíts... mély levegő... - nyomtam egy cuppanós puszit a combjára vigyorogva.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
Olykor éreztem, hogy a sürgetéseim ellenére szándékosan húzza egy kicsit az időt, már amennyire ő is bírja, de ezért az édes kínzásért még haragudni sem tudtam rá; azt érte el vele amit akart: én még jobban akartam, s kértem a folytatást.
Egy pillanatnyi gyengeség volt csak, de ő észrevette - viszont a hangokból ítélve tetszett is neki; a nevetését hallva viszont csak még egyértelműbbé várt a zavarom. Szerencsére nem tartott sokáig, ahogyan tovább haladtunk elmúlt - de tudtam, hogy még vissza fog térni egyszer, nem is olyan sokára...
Láttam, hogy tetszik neki amit az ujjaival művelek, ezért is kapott egy kicsit érzékibb bemutatót, hogy tudja, mivel van dolga... mert egyértelműen mindketten odaképzeltünk valami mást is, amivel ugyanezt, s még többet tehetnék.
A csókunk minden egyes pillanatát imádtam, s amikor először megéreztem ahogy az ágyékunk szorosan egymásnak feszül... nem tudtam magamban tartani, belenyögtem a gyönyörtől a csókba, de nem szakítottam meg azt.
Amikor elvált az ajkaimtól és kissé eltávolodott, már éreztem, hogy közeledik a pillanat... A szívem kihagyott egy dobbanást, mielőtt gyorsított volna. Ne menjek el idő előtt... Gondolatban könnyebb ez, mint a valóságban... de kellemetlen lenne, ha megtörténne, de ebbe alig volt időm belegondolni. Amikor az ujjaival simogatott csak egy apró izmom rándult meg egy pillanatra, de amikor megéreztem az ujját, amit igaz csak egy nagyon kicsit, de elkezdett belém helyezni az egész testem megfeszült egy pillanatra, de viszonylag gyorsan visszalazultam. Elérkeztünk ehhez a pontig... idáig még egyszer sem jutottam el, de nem akartam bevallani neki... idáig sem jött rá... hogyan mondhatnám ennek a seggfejnek a szemébe, hogy ő lesz az első? Biztosan kibaszottul élvezné az egoja... vagy zavarná? Őt figyeltem, s ha találkozott a tekintetünk éreztem, hogy elpirulok... rá fog jönni... ha ezt csinálom meg fogja sejteni, pedig eddig gyanútlannak tűnt... A testem viszont nem tudott hazudni, minden egyes centinél, amikor mélyebbre ment megrándultam egy kicsit. Igyekeztem nem feszíteni semmimet sem, hogy mindkettőnknek élvezhetőbb legyen... vagyis főleg nekem... de túl igazi, túl új volt az érzés ahhoz, hogy ez azonnal sikerüljön.
Más részről viszont lehet, hogy ostobaság volt hallgatni erről a részletről, amikor ő maga mondta, hogy nem szeret sokáig bajlódni a tágítással... elég jól bírom a fájdalmat, de mára kaptam belőle eleget... mégis, valami megakadályozott abban, hogy kimondjam, hogy előtte még egy férfival sem jutottam el idáig...
Talán észreveszi, talán nem... de tőlem nem fogja megtudni.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Jó volt látni, hogy már mennyire nem tagadja meg az érzéseit, vágyait. Nem tudom, hogy akaratánkívül vagy már őszinteségből, de homlokára van írva, hogy nagyon is élvezi. A mosolya mindent elárult. És a követelései is, amit nem bántam, mert ebből is csak azt szűröm le, hogy ő bizony egy nagyon türelmetlen srác, én pedig valamit nagyon jól csinálok. Tetszettek a hangok, amiket kiadott, bármeddig eltudtam volna őket hallgatni, ezért sem siettem olykor, hogy hergeljem, hogy hallhassam még türelmetlenségének gyümölcsét. De azért nem is álltam meg, én sem bírnám ki sokáig. Reméltem, hogy az erőteljes zihálásokba vagy épp, mikor benne akad a levegő, nem lesz rosszul. Egy részről, mert nagyon az elején járunk, másrészről meg gáz lenne, ha a szexbe halna bele. Ugyanakkor még odáig is sikerült eljutnunk, hogy néhány pillanat erejéig farkaszemeztünk, amit aztán igaz, ő szakított meg, mire én halkan felnevettem és nem tudtam elrejteni vigyorom. Ne már, ennyitől? Hát ez... akárkit beindítana. Egy kis macsó, aki az ágyban félénkebbé, de legalábbis sebezhetőbbé válik. Ki ne imádná érte?
Nem is féltem eztán akcióba lendülni mégha elsőként szárazon is fogtam magunkra. Öröm volt nézni, miféléket ki nem csal ez a seggfej ebből a kis Fütyikéből. Ezért sem tudtam megállni, hogy ne tegyem kissé nedvesebbé ha csak néhány ujjam is. S nem csupán a lenti élvezetek végett tettem. Úristen nagyon is beindított a látvány, ahogy az ujjaimmal játszott, mert tudtam, hogy ott másomnak s jó helye lenne. Lehet véletlen, de lehet szándékosan hergelt ezzel is. De ha azt még nem is tehetem bele, azért egy csók erejéig lehajoltam hozzá. Egy hosszú, forró nyelves csók erejéig. Ebben viszont ő sem amatőrködött, volt tapasztalata, így csakhogy nem fulladásig faltuk egymás ajkát. Azt is különösképp imádom, ha a hajammal játszanak, szóval löktem is néhány közben az ágyékommal miatta. De a kíváncsi keze sem kerülte el a figyelmem. Nos, nem állítom meg, ismerkedjen csak bátran, mert aztán ha hasára lesz fordítva, már nem biztos, hogy lesz erre lehetősége. Bár nem vagyok még benne biztos, milyen pózban szeretném. Az neki is kényelmesebb lenne, de akkor le kéne mondanom arról, hogy nézhessem az arcát.
A csók végett elhúzódtam és alul is elengedtem. Itt az idő, mert már én is majd szétpukkadok.
- Aztán el ne élvezz nekem idő előtt... - vigyorogtam fel rá, miközben rendesen az ágyra tettem, hogy én a lába közé helyezkedhessek. Elsőkörben csak két nedves ujjammal simogattam meg, és maximum, de tényleg csak maximum a középsőhegyét nyomtam be, csak hogy érezze, hogy ilyesmi érzés lesz majd, csak ennél... sokkal, de sokkal intenzívebb. Nem mintha lenne lehetősége visszakozni, mert ahhoz szerintem már túl késő...
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
Beharapott ajkakkal vártam azt a fájdalmasan hosszúnak tűnő pillanatot, amíg felmérte a terepet. Az ilyenkor tőlem megszokott büszke mosolyomból is előjött egy darabka, hiszen tényleg nem kellett szégyenkeznem egyik részem miatt sem, még ha ez alkalommal egy részemre kisebb hangsúly tevődik, akkor is. Nyögésbe torkolló morgással bíztattam a folytatásra, amikor megéreztem az érintését. A korábbinál még nehezebbé vált a levegővétel, s a pulzusom is csak emelkedett, minden mozdulatánál. Az ajkaim szétnyíltak, próbáltam őt figyelni közben, de a tekintetem egy-egy szorosabb markolásnál a plafonra csúszott egy pillanatra. Igyekeztem nem elkezdeni zihálni már ezen a ponton. Nem bírtam csendben maradni, hol egy halk sóhaj, morgás, vagy nyögés hagyta el az ajkaimat. Egyszer találkozott a tekintetünk, mert ő az arcomat akarta figyelni, nekem pedig a kezéhez vezető út közben megakadt a tekintetem az övében, és elodőzött ott egy ideig. Ha csak még nem szakította a szemkontaktust, észrevehette, hogy halványan belepirultam a szemezésbe, de még mielőtt túl feltűnő lett volna elkaptam a tekintetem, vissza a munkálkodó kezére. Figyeltem, ahogyan levetkőzik, felmértem a testét amíg időm volt rá. Amikor rámarkolt a fenekemre, hogy közelebb húzzon magához egy apró hangocska hagyta el a torkomat. Gondoltam, reméltem, hogy még nem tartunk ott... A következő mozdulatánál viszont már nem tudtam visszafogni magam, váratlanul ért, pedig számíthattam volna rá... Amikor összefogta a merevedését az enyémmel egy pillanatra megfeszült a testem, s az állam kissé hátraszegve felnyögtem, hangosabban, mint korábban bármikor. Merev volt, kemény és lüktetett, sosem éreztem még ezt így, ezzel a védelmemen kívül talált, s mondhatni telibe. Hangosabb voltam, mint korábban, hiszen idő kellett hozzâszokni ehhez az érzéshez, s nehéz volt betelnem vele, többet és többet akartam belőle. Becsuktam a szemeim, amikor az arcomhoz ért, s csak akkor nyitottam ki újra, amikor finoman a számba csúsztatta az ujjait. Ilyet viszont csináltam már, úgyhogy szinte azonnal reagáltam rá: a nyelvemmel köszöntöttem, s egy kicsit mozdítottam a fejemen úgy téve, mintha egy másik részét dugta volna az ajkaim közé, közben őt néztem és igyekeztem nem zavarba jönni, ekkor ez sikerült is, mert nem tartott olyan hosszasan a pillanat. Figyeltem, ahogyan ő is a szájába veszi... Egy kicsit talán tartottam attól, hogy mit akar csinálni azokkal az ujjakkal következő lépésként, de nem mutattam. Amikor közeledett felém az arca, újra becsuktam a szemeim. Különösképpen örültem annak, hogy a nyelvét is használja közben, hasonlóan fogadtam én is, készen arra, hogy akár fulladásig tartson a játék. Miközben lefoglaltuk egymást, az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másik kezem pedig érzéki mozdulatokkal indult felfedezőútra a testén, azokban a pillanatokban, amikor kevésbé kellett a csókra koncentrálnom, s kicsit tovább időzött az érzékenyebb területeken.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Órákig eltudtam volna időzni pusztán azzal, hogy végg csókolom minden egyes porcikáját. Még így véresen és a fertőtlenítő szerrel keverve is finom volt. Nem csupán az íze, a bőrének baba puhasága, a néhol akaratlan is megránduló izmok, vagy épp megfeszültek, az illata, de még szívének hangos dobbanásai is. Reméltem, hogy a fájdalomcsillapító kitart holnapig, mert így se lesz piskóta, de anélkül meg aztán huh. Újabb adagot se kockáztatnék, hátha sok lenne a gyenge szervezetének. Már a köldöke alatt jártam, mikor lehúztam róla a boxert, majd csak egy pillanatra, de abbahagyta, hogy szemrevételezzem mivel is lesz dolgom. Ami azt illeti már szépen hadba vágta magát, s ami azt illeti én is. Egyik kezemmel, mint egy ismerkedve végig cirógattam hosszát néhányszor egésze a hegyéig, majd rá is markoltam finoman, hogy húzhassak is néhányat a vékony bőrön. Gondoltam az elsőcseppeket megvárom és csak akkor esek neki lejjebb, mert utána már nem biztos, hogy lesz lehetőségem belekóstolni. Na meg, míg a kezemmel kényeztettem kicsit, volt időm felnézni rá és figyelni arcát. Nem tagadom baromi izgató volt látni, ahogy hol nyitott, hol csukott szemmel merül el az általam nyújtott élvezetekbe. Fel sem merült benne ezek után, hogy ne lett volna férfival, ahhoz túlon túl tudja élvezni. Ajkaira tévedt tekintetem, nyeltem is egy nagyot, vajon a szemétkedés ellenére, a vágyak győznének és visszacsókolna? Nem tudom, de ideje, hogy ezt is megtudjuk. Letolva a gatyám a boxerrel együtt az ágy szélére rúgva, hátsója alányúltam, hogy kicsit megemelve a combjaima húzhassam. Ennél közelebb pedig aligha lehetnénk. Ismét ráfogtam merevségére, s hozzá fogva az enyém, kényeztetni kezdtem magunkat. Magamén éreztem az ő lüktetését. Lassan csináltam, nehogy ellője a töltényét, amiből ki tudja mennyi van. A lassú ingerlés mellett pedig ismét ráhajoltam, hogy arcához bújva, szaad kezemmel megsimogatva arcát, lassan szájába dugjam mutató és középső ujjam. Nem nyomtam mélyre, csak hogy kicsit be tudjam nedvesíteni. Néhány röpke másodperc volt az egész, ha nem tetszett neki, még annyi se, aztán ki is húztam és én is bekaptam, hogy leszopogassam. Mikor pedig kihúztam a számból ujjaim, lecseréltem kényeztető kezem, amivel aztán a másik helyett támaszkodtam meg a feje mellett, hogy újfent lehajolhassak hozzá, ezúttal azonban, hogy vadul ajkaira tapadhassak, nem kímvélve a nyelvemmel sem.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
Minden apró harapdálásnál elakadt a lélegzetem, s amikor a fülemhez ért, újra megjutalmaztam egy halk nyögéssel. A testem egyre forróbank éreztem. Sokszor elképzeltem ezt, de a képzelgések semmi a valósághoz képest, amikor egy igazi test simul hozzád, érzed a szívdobbanásait, a csókjai égető lehelletét, s ami a legjobb az egészben: kiszámíthatatlan. Nem tudod pontosan, hogy mit lép következőnek, hol és hogyan érint meg, csak sejtheted. Könnyen lázba hozott az érintéseivel, és korábban bármennyire is röhögtem a viccén, tényleg nyögte alatta, mint egy szűz lány, pedig még csak a játszadozásnál tartunk, hol van még a vége? Későn jöttem rá, hogy két szerepben is szeretek lenni, s az sem segített a dologban, hogy válogatós voltam - eddig egy férfival sem jutottam el idáig. Erősnek kellett tűnnöm, ami miatt otthon még jobban vissza kellett nyomnom az ehhez hasonló vágyaimat, a nemi életem ezen részén pedig ez csak tovább rontott. Nem volt még egyszerre az alkalmas helyszín, idő és partner... De itt elég távol vagyok, nem ismernek, nem figyelnek, nem muszáj olyan szigorúan megjátszanom magam... Ezért is omoltam ilyen könnyen a karjaiba, túl rég óta vártam erre a pillanatra ahhoz, hogy lemondjak róla. A telefonhívás után az utolsó kritérium is ki lett pipálva, nem kellett tovább ellenkeznem a vágyaimmal. Ez megmagyarâzza, hogy miért nyögök úgy, mint egy szűz lány, mert ebben a helyzetben egy szűz lány vagyok. Teljesen más érzés egy pasival, mégis ismerős valahol, de új. A teste feszesebb és keményebb, a bőre kissé durvább tapintású néhol, a formákról nem is beszélve. Nem könnyítette meg a dolgomat a nyakánál, minden lökésnél elakadtam egy rövid pillanatra, de annál lelkesebben folytattam. Még mindig új érzés volt, ahogyan az ágyékunk egymáshoz simul. Leállított, mielőtt még befejeztem volna, de nem azért mert rossz voltam - hiszen ez a rész otthonos volt nekem - csak tovább akart lépni, amit teljesen megértettem, sőt... Végre még egy kellemetlen ruhadarab ment mínuszba, s nem sokkal ez után már vissza is kerültem az érzékien sóhajtós, néha felnyögős állapotomba, ami valahol messze, messze volt a földtől. Viszont a szerepek cseréje egyre jobban feltűnt, hiszen ilyenkor én szoktam csókokkal behinteni a partnerem testét, én szoktam irányítani és dominálni, de itt egyértelműen fordított volt a helyzet... Ezt az oldalát is imádtam, viszont szokatlan, ismeretlenebb terep volt még, tele felfedezni való dolgokkal... Mert azért nem minden ugyanaz, hiába a rengeteg hasonlóság. Minél közelebb került az ágyékomhoz, annál gyakrabban mordultam fel türelmetlenül, szinte sürgetőleg. Először sikerült visszafogni, de később akaratlanul is löktem egy aprót a csípőmön, ösztönből, megszokásból... Ha az eddigi viselkedésemből sejtette, itt kapott még egy apró jelet arra, hogy nem ez szokott lenni a szerepem, vagy más partnereim szoktak lenni...
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Ami talán kissé fura, hogy egyáltalán nem ellenkezett. És ez nekem is nagyon bejött. Eszemágában sem volt megállni, s a nem éppen egyenletes légvételeiből éreztem, hogy ő sem. Mikor álla után már a lelkesen felajánlott nyakánál csókoltam, volt alkalmam érezni bőrének finom illatát. Nem tudtam megállni, hogy finoman ne harapdáljam végig, majd kényeztettem kicsit a nyelvemmel is. Még a fülcimpájáig is elértem, amit nem voltam rest megharapni. Addig pedig odalent sem féltem hergelni, se őt, se magamat. Hát még mikor ezt tudtomra is adta, és a hátsómba markolt, mire én férfiasan a fülébe morogtam egyet. Ez a legtöbb férfinál amúgy is erogén zónának számít, nálam meg aztán pláne. A váratlan játéka is okozott meglepetést, de bevallom ezt is épp úgy élveztem, ha nem jobban. Addig is felhagytam a bőrének megkínzásával, ellenben, derekammal mindig löktem egyet rajta kicsit, miközben beharapott ajkakkal hol hümmögtem, hol morogtam a kellemes érzésre, aminek nyomán hamar libabőrössé váltam. Azért ő se semmi. Mikor meg is szivogatta a nyakam, ami ettől minden bizonnyal kicsit kipirult, felsóhajtottam. Ágyon támaszkodó kezeimmel a lepedőbe markoltam. De tudtam, hogyha itt most leragadok, mint egy lusta macska, aki csak az élvezetekre hajt, sosem jutunk tovább. Így bármennyire is fájt, elhúzódtam kicsit, de csak míg lehúztam róla - ismét - azt a koszos, véres felsőjét. Ezúttal a nyakát kihagyva, egyből a mellkasára hajoltam és az egykor megkínzott mellbimbójára cuppantam. Kicsit megszivogattam, haraptam és körbe-körbe nyalogattam, ugyanezt téve aztán a másikkal is. Miután alaposnak kínzásnak tettem ki ezen érzékeny testrészeit, a mellkasát is végig csókoltam, a köldöke fölött néhány centivel azonban kicsit lelassítottam, hogy kezeimmel közben végig cirógathassam oldalát, majd a derekánál két-két ujjam a boxerjébe dugva lassan lehúzzam, s annak mentén csókoljam végig minden egyes centijét, míg a nem is olyan kis katonájához nem értem.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
A levegő kettőnk közt szinte váratlanul forrósodott fel, legalább is én égetőnek kezdtem érezni miközben próbáltam szabályozni a légzésemet. Túl gyorsan beindultam, hiszen jóformán elég volt pár érzéki tapintás a megfelelő helyeken, egy kis harapdálás és szexi tálalás ahhoz, hogy szinte már könyörögjek neki a folytatásért. Igyekeztem visszafogni magam, de túl gyengének bizonyultam hozzá. Számítottam arra, hogy intenzív lessz, de arra nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elkezdem elveszíteni a fejem. Túl válogatós vagyok ha pasikról van szó, emiatt pedig a másik nemmel élem ki a vágyaimat...de ők nem tudják teljesíteni az összeset, és egy férfival teljesen más az egész, főleg tudva, hogy másik, szokatlan pozícióba fogok kerülni, amire már égetően vágyom. Egy idő után már meg sem próbáltam magamban tartani a sóhajokat és nyögéseket, magamat megadva átadtam magam az érzéseknek. Űjra felnyögtem, de már a megkönnyebbüléstől, amikor éreztem lecsúszni magamról a nadrágomat, hiszen nagyon nem kellett az már oda... De még egy réteg, ami szokatlanúl vastagnak tűnt, az utamban állt. Egy pillanatra az egész testem lángokba borította a forró lehelete, s türelmetlenül sóhajtottam fel a csókja után, várva a folytatást, amit... nem kaptam meg. Az ajkam a haraptam, miközben figyeltem őt, a teste kidolgozott vonalait amik előkerültek a felsője alól. A tekintetem a kezével együtt vándorolt, de a nadrágján dudorodó részén tovább időzött, de nem túl sokáig, hiszen már mászni is kezdett felém, miután helyet csinált magának, én pedig engedtem, sőt, vártam, vágytam rá. Csukott szemmel fordítottam el finoman a fejem, hogy jól hozzáférhessen a nyakamhoz. A számon keresztül, akadozva lélegzetem, a pulzusom néha felgyorsult, majd újra lelassult pár pillanatra. Az egyik pillanatban, amikor az ágyéka az enyémhez tapadt, a fenekére markolva húztam szorosabban magamra, elnyújtva a pillanatot. Megvártam, amíg az ajkai elszakadnak a bőrömtől, majd miközben a korábban a fenekét markoló kezem elindult kitapogatni a kidolgozott izmai titkait, én közelebb hajoltam a kulccsontjához, majd onnan indultam az ajkaim mal, a nyakát tűzve ki célul. Vele ellentétben a csókokkal alig bajlódtam, gyakoribbak voltak a finom harapások, esetleg enyhe szívások az érzékenyebb pontokon.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Ha visszakéne emlékeznem, mikor is váltottunk incselkedő játékba az észosztás helyett, hát... én sem tudom megmondani. Hirtelen már azon kaptam magam, hogy én a nadrágjából próbálom előhalászni, míg ő finomabbnál finomabb nyögéseket hallatt. Talán érthető ha azt mondom, milliószor szívesebben hallgatom vágyakozó nyögéseit, forró, bizsergető sóhajait, mint a hülyeségeit. És még alig-alig nyúltam hozzá. Rég lehetett férfival, vagy úgy egyáltalán. Engem meg nem nehéz lázbahozni, elég egy szép pofika, egy feszes hátsó és az az édes tekintet, ahogy szinte könyörög, hogy tegyem magamévá. Tehát a cipzár meg volt, a gombbal sem babráltam sokat, így kicsit feltérdelve, hamar lehúztam róla a cipőt és a nacit is. Alsón keresztül is jól látszott, hogy merevedik, ha még nem is kőkemény. De hogy húzzam kicsit az idegeit, nem húztam le róla. Így leheltem rá forrón, majd nyotam rá egy újabb csókot. Semmi több. Aztán felegyenesedtem és lekaptam a felsőm, hogy ne csak ő legyen a végén pucér. Illetve kikapcsoltam az övem és a nadrágom is, mert számomra is egyre kényelmetlenebb volt a sajátom. Ezt letudva, széttoltam a lábait, hogy közéjük férkőzhessek és úgy magasodjak fölé. Kezeimmel az ágyon támaszkodtam mellette, így tudtam lejjebb tornászni magam, hogyha nem is egyből az ajkainak ugorva, de végig csókolgassam az állától a nyakáig, majd vissza. Hát mit ne mondjak a fertőtlenítőnek nem volt a legjobb íze, de megérte, hiszen így tudtam csak kicsalni belőle azokat az izgató hangokat. Hogy odalent is megkapja a maga figyelmét, ágyékom néha az övéhez nyomtam.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
A hasonlatára röviden felnevettem, pontosabban nevettem volna, ha vissza nem folytattam volna a végét, amire már csak egyre halkuló kuncogás volt. Azért csak elkomolyodtam egy kicsit az elsőre igen is nevetséges gondolat és mimika után, mert azért akármennyire is humorosan hangzik, még megtenné. Ez mondjuk még izgató gondolat is lehetne, de nem pont előtte szeretném tesztelni a fájdalomküszöböm felsőbb pontjait, fájdalomcsillapítóval vagy nélküle, előtte nem szívesen könyörögnék kegyelemért, főleg, ha a könyörgésem számára szólna. A következő szavaira az ajkam harapdáltam, egy kicsit tovább játszadozva a gondolattal, mint kellett volna - így valószínüleg látszott is rajtam, hogy elkalandoztam. És ez a kalandozás nem is kellett sokáig csak fantáziálgatás legyen, mert alig kellett pár perc, hogy a dolgok lassan elkezdjenek beindulni. Mondhatni amire egy kicsit magamhoz tértem volna, már azt néztem végig, ahogyan a szájával - még kell jegyezni, hogy nagyon szexi módon - lehúzta a cipzáromat. Addigra már keményedtem, már az első szoros csók beinditotta a bizsergést odalent, hát még amikor megéreztem a fogait az anyagon keresztül... Nem harapott túl erősen, csak pont annyira, hogy érezzem, s ezt többször is megismételte, így még ha nagyon akartam volna sem tudtam volna visszafolytani egy nyögést, ami a korábbi elfojtott, sóhajtásnyi hangocskák miatt hangosabb lett, mint szerettem volna. A szívem egyre gyorsabban vert, s légzésem is akadozott néha, miközben fel-felsóhajtottam a kényeztetésétól. Néha lepillantittam rá, s amikor éreztem a kezét távolodni a mellkasomtól szinte már türelmetlenül figyeltem, hogy szabadítson már meg egy feszítő ruhadarabtól, mert olyan érzés volt, mintha összement volna rajtam; vagy érintsen meg közelebbről is, érezni akarom a lehelletét a bőrömön, az ajkai puha simogatásával együtt. A jelenet, miközben a fogai közé fogta a cipzárt enyhített egy keveset a szenvedéseimen, csak még jobban lázbahozott. Türelmetlenül, szinte fájdalmasan nyögtem fel amikor a felénél tartott - hogy lehet ilyen lassan lehúzni egy cipzárt? De a látvány kárpótolt érte.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Hergel a kicsike, s ha gyermeteg próbálkozás is, nem nehéz elképzelni, ahogy valamilyen módon sikossá vált hátsója csak úgy éhezné az én megtermettségem. Nem félnék felavatni a kis szűk járatot, akár magammal, akár egyszerre két játékszerrel. - Úgy sikítanál, mint egy szűz kislány az első orgazmusánál, csak éppen keményebben lennél megtömködve. - huzogattam szemöldökeim fel-fel, noha a mosoly elkerült, de csak a fülledt erotikus gondolatok végett. - Ne féltsd ennyire. Jó kezekben lenne. Órákig eltudnék vele játszani, ha te ki is fulladnál közben. Az ilyen hátsó dugnivalónak termett. Vállald fel. - na most elmosolyodtam, s ha nem a hátán feküdt volna, rá is csaptam volna egy jó nagyot, hogy kipiruljon. - Dehogy próbálok, nálad az lehetetle, míg okot nem adsz rá. - játszottam a köldöke körül, még nem bevetve a cicik letámadását. Utána viszont nem féltem kockáztatni, hogy kihúzza e a kezem vagy sem. S nem tette. Minden egyes pillanatot kiélveztem, ahogy láttam, miképp reagál a játékomra. Élvezte, kár is tagadni, s ettől én is mind inkább egyre jobban lázba jöttem. A mellkasán lévő kezemmel éreztem, hogy ez nem színjáték, a szíve is gyorsabb tempóban vert. - Ó nagyon is... - vigyorodtam el, eztán még annyira sem kímélve próbálkoztam be nála. A haj tépéses dolog már egy egyértelmű jel, hogy kívánja a továbbiakat, amiket én nem is félek megadni. Arcom ezúttál a nadrágja felé fordítottam - már ha nem kívánta eltolni, de miért is tenné - és noha két ruhanemű is elválasztott a pucértestétől, nyomtam rá egy érezhető csókot. De ez csupán a kezdett volt, ugyanis, mielőtt ténylegesen elhúztam volna az ajkaim, finomam rá is haraptam kicsikét. Nem erősen, de érezhetően annyira, hogy a ruhán túl is érezze, ahogy a fogaim közé veszem őméltóságát. Sajnos így az arcát nem skubizhatom, ellenben hegyeztem füleim, hátha kicsalok belőle valami hallhatóbb, erőteljesebb nyögést. Néhányszor "megrágcsáltam" odalent, majd elengedtem kezemmel és kihúzva felsője alól megpöcköltem a nadrágja gombját. - Fenébe de be van csomagolva... Vagy mégse? - hajoltam újfent a nadrágjához, nyelvemmel a számba segítve a cipzár lifegőjét, és azt fogaimmal szép lassan lehúztam.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus
|
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
