|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.07. 23:15 - |
Aaron és Hőse |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Kezdte megelégelni a viselkedésemet és őszintén, ezt meg is értem, emiatt pedig elengedtem a szavait. Úgy érzem, hogy kezdek elmerülni a hazugságaim közt... De mi mást tehetnék, ha félek őszinte lenni? A dedósra megforgattam a szemeim. - Bocs, csak hűteni akartam a hangulatot, már az elején. De lebilincseltél és miattad szétsebeztem a csuklóját, szóval lehet, hogy nem is bánom annyira. Így érezted, hogy mit érzek én is. - Hiszen egy kicsi a samponból a szemébe mehetett. - De úgy tűnik, hogy neked még erről is a szex bünti jut eszedbe... Szoktál másra is gondolni? Értem én, hogy pasi vagy én meg szexi, de ez akkor is kezd aggasztó lenni.
- Nap közben? Nem is bíztos, hogy addig melletted maradnék. - Emlékeztetni próbáltam a tervemre, miszerint minél korábban lelépnék. Ez egy egy éjszakás, együtt zuhanyzós meg esetleg reggelizős dolog volt csak. Az utolsó megjegyzésem szerencsére oldott a hangulaton. - Még szép, nem mindennap verik félhortra az embert és költözik ki szexi idegenek...- Egy pillanatra kicsit komolyabb lettem. - Szóval... Nem mondtam még rendesen, de köszönöm, hogy segítettél. Egyszerűbb lett volna, ha visszagordulsz mintha semmit sem láttál volna... És az sem segít, hogy veled is szemétkedek, igaz? - Elengedtem egy féloldalas mosolyt. Most volt másodszor, hogy minden gúny nélkül beszéltem, ez voltam én, és nem az akit megjátszok, vagy játszani próbálok. Nem akartam rossz érzésekkel elválni tőle, ezért végül mégiscsak úgy döntöttem hogy önmagam leszek vele.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
- Ja, tudod az emberek képesek ilyesmire. De ugye az ilyen tökös fütyikék, mint te, annyira nem. Se baj, töki, többet velem se fordul elő, ha rólad van szó. - forgattam a szemeim a piszkálódásán, mert csak nem állt le vele. Nem baj, előbb utóbb felnő.
Naív voltam. Nem gondoltam, hogy ennyire aljas lesz. Fintorogva töröltem meg a képem, és morcosan tekintettem rá.
- Ez komoly? Borzasztó dedós vagy... De ha neked ettől könnyebb a lelked... Majd aztán ha megint kolbász jut a seggedbe, siránkozhatsz. Ha hidegre állítod, esküszöm elcibállak egy kínzókamrába, és ott foglak fogvatartani. Hidd el, sokkal rosszabb, mimt az a három kiskutya, akik tegnap simogattak. - böktem homlokon, remélve, hogy a hülyeségeim ellenére is komolyan veszi. Ha nem, lehet tényleg elcibálom a shopba és akkor aztán olyat teszek rá, amiből nem fog kiszabadulni. Persze utána ugyanúgy játszani fogok vele, mert azt viszont imádnám, de most még türelmes leszek és úgy teszek, mint egy normális ember. Próbálom megsajnálni azt a hülye fejét, azzal a szexi sörénnyel a kobakján.
- Jól van, betojji. Nem kötelező. Végtére is igazad van. Majd nap közben azért megismétlejük a tegnapit. - szúrtam vissza kicsit, na ki nevet a végén. Ha a nap folyamán rossz lesz, eskü megint elkapom. Úgyis élveztük mindketten, szóval oka se lenne ellenkezni. Kuncogására összevontszemöldökkel néztem rá. De látva cseppet sem gúnyolódó jókedvét, belőlem is elszánt a gonoszkodás. Tény, hogy ez az egész még mindig kész őrület.
- De már tegnap óta... És még messze van a vége... - túrtam a vizes hajába, na nem kanosságból. Most kifejezetten csak a saját szórakoztatásomra.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
Úgy éreztem, hogy kíváncsi az ügyeimre, hiszen már sokadszorra hozta szóba és utalgatott is, de még mindig úgy gondoltam, hogy jobb nem belekeverni még valakit. A saját bajom, nekem kell kimásznom belőle... én hagytam, hogy ilyen mélyre süllyedjek benne. Lehet, hogy kevésbé kellene törődnöm Seggfej hogylétével, de valahol mélyen nem vagyok olyan rossz. Csak az a gond, hogy nem olyan mélyen, mint ahogyan szeretném...
A nem is olyan rövid monológjára lassan elvigyorodtam. - Huh, de érzékeny lett valaki! - Egy vállvonással folytattam. - Én kérdeztem szépen is, hogy mi az, de nem feleltél. Rémlik még Seggfej? - Hm, így belegondolva nem rémlik, hogy a nevén szólítottam volna akár egyszer is... Igaz, nem beszélgetéssel töltöttük az időt. Próbáltam nem nagyon vigyorogni, de nehezemre esett. Tetszett, hogy egy kicsit kiakasztottam, és ezt aligha tudtam volna letagadni.
Miért gondoltam azt, hogy megjegyzések nélkül be tudjuk fejezni a tusolást? Szerencsére akkor szólat meg, amikor a kezembe öntöttem a zselés masszát. Hogy miért? Mert szépen az arcába nyomtam. - A zuhany alatt vagyunk, majd a hideg víz alá raklak, ha túlhevülnél. - A mosolyomon távolról is látszott, hogy élvezném, talán kicsit túlzottan is. Igaz, a csuklómon levő sebeknek nem feltétlenül tetszett a samponozás gondolata, de ennyi áldozatot igazán megért a dolog.
A poénosnak, vagy kevésbé poénosnak szánt megjegyzésére a szemeim forgattam. - Pedig azt a tegnap már tisztára nyaltam, ha jól rémlik, szóval most akár ki is hagyhatnám...
Az arca után megmostam a haját, és körülbelül addig bírtam fapofával amíg a mellkasához nem értem. Már majdnem befejeztem azt a területet, amikor kuncogni kezdtem. - Valld be, hogy van valami egészen röhejes az egész helyzetben... - Szándékosan próbáltam a hangulatot egy bizonyos szint alatt tartani. Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy azért teszem, mert fel akarom tüzelni vagy valami... mert nem voltak ilyen szándékaim... csak nem akartam még kimenni a zuhany alól.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
- Nyilván... - csóváltam a fejem, de jobbnak láttam nem belemenni még jobban, mégha érdekel is, miféle ügyekbe keveredett. Talán még segíthetek is neki, s talán akkor kevésbé lenne ilyen feszült. Mert perpill most úgy érzem, azért ilyen ideges, mert jelenleg menekülésben van, bújkál, éppen nálam, csak nem vallja be.
Nem, nem akartam reagálni a bökdöséseire, gondoltam leáll vele, ha én is. Egy ideig kibírtam, de aztán csak nem ment.
- Ja, nyilván nem, csak poénból mondtam egy olyan lehetőséget, amit akár meg is fogadhatnál. Még egy kamu címet is tudtam volna, adni, kamu nevekkel, bár ezzel sem értél volna sokat, mivel mint kiderült, gőzöd sincs a környékről. Nem is értem minek kéne nekem a kamuzással fáradoznom. De te tudod. Egy kevésbé szar melót ajánlottam, de dobd csak el, nem számít. - mostam le a haját, majd az egész testét, s gondoltam akkor ennyi volt a móka mára, de nem. S igen, ez most engem is meglepett. Majd hülye leszek ellenkezni, ha leakarna tapizni. Ki tudja, talán még le is hajolna nekem.
- Oké, de előre szólok, lehet, hogy ezek után lázba jövök és akkor nincs visszaút. De ha már így felajánlottad, nem fogok ellent mondani... Szóval csináld csak... - mosolyogtam figyelve, ahogy a samponnal ügyködött, bár meg lehet kímélni kéne a kacsóit, de hülye leszek majd ellent mondani egy ilyen dolognak.
- Nem baj ám, ha odalent kicsit tovább mosdatsz... - kacsintottam rá.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A nevetésére csak egy morcos pillantást kapott válaszul, majd eltűntek a duzzogás jelei az arcomról, hiszen ezen a ponton már kifejezetten élvezné, ha látná, hogy használnak a szavai. Egyszer majd csak ráun, bár valószínűleg korábban fogok lelépni innen. Vagyis... remélem, hogy le tudok lépni innen gyorsan, de az előzmények után nem lepne meg, ha kénytelen lennék még egy ideig itt tökölni.
- A hátsó bejáratnál volt, igaz záróra környékén forgalmasabb... de megzavartam őket. - Megint. Túl. Sokat. Jár. A. Szám. - Mindegy. - Itt lezártnak tekintettem a témát, mert már tényleg kezdtem túl sok mindent kikotyogni. Így kezdődik, később pedig már az egészet tudni fogja és a végén még ő is belekeveredik. Igaz, hogy egy seggfej, de azért nem akartam ártani neki. Ennyire. Még.
- Ez nagyon kedves tőled. - Megforgattam a szemeim, még mosolyogva egy kicsit, majd lassan újra felszívódott a mosolyom. Manapság egy kicsit nehezemre esik kedvesnek lenni az idegenekkel, de azért még megvan valahol a jó oldalam, ezért is ingadozok meg néha.
- Wow, furán hangzik, még nem hallottam róla. - Lehet, hogy lehetnék egy kicsit kedvesebb vele, de valamiért még mindig nem jön. Ééés igen, a válasza után már kezdtem sejteni, hogy miért nem: ez a viselkedési forma kissé kölcsönös kettőnk közt. Igaz, lehet azért is kapok belőle, mert ezt adom, de akkor is... - ... vagy nem is tudsz semmi ilyenről, csak idegesíteni akarsz. - Nem fogok könyörögni a válaszáért, bár új munkában tényleg gondolkodom, még távol vagyok attól a ponttól, hogy itt felmondhassak, akárhogy is szeretném... ez nem ilyen egyszerű. Ahhoz már rég túl mélyen vagyok, és egyre tovább süllyedek benne.
Ilyen gyorsan azért nem szabadult meg tőlem. - Nehogy azt hidd, hogy a tapizás ingyen volt, most én jövök. - Ezzel a mondattal pedig elvettem a sampont és a tenyerembe nyomtam belőle. Most én jövök... szóval ha jó fiú volt és nem kötekedett, akkor szépen elkezdtem bekenni a testét. Legutóbb nem volt elég időm elég közelről megvizsgálni, túl lekötötte a figyelmem ahhoz.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
- Miért nem? Jó érzés... - nevettem el magam a duzzogó megjegyzésén.
Arra csak sóhajtottam egyet, hogy még fokozza is. Jó, lehet, hogy rosszabb helyen látnám, ha egyáltalán, bár itt a gyilkosok sem rejtegetik a hullákat. De a lényeg, hogy próbálnám megvédeni. Olyan mint egy kölyök kutya. Magyarázhatom neki, hogy ne húgyozz az ágyadba, mert míg mosásban van, addig a földön alszol, dehát csak nem tanul belőle. A normális válaszomra, normális választ kaptam, ami már-már gyanús volt, de nem tettem szóvá.
- Sok itt a szociopata, akik erre élveznek a rablás mellett.... Én már semmin sem csodálkozom. Végtére is, emmkoa őrültség volt már egy még nyitott kávézó mellett szarrá verni valakit? Ha nem én, akkor valamelyik kis gyáva kölyök jött volna ki levegőzni, aztán jött volna be szólni, hogy valakit épp ölnek. - vontam vállat rá, talán kissé túl magyarázva, de akkor is. Ha prostik mellett ölik le, azt senki le se tojná, de ha egy olyan helyen, ahol normálisak is akadnak... Oké, nyilván ők is féltik a valagukat, de tudták, hogy én úgyis kimegyek.
- Ó, ledobom én neked, hogy lehajolhass érte... Ezen ne múljon. - somolyogtam.
- Ja, nyilván nincs... Csak gondoltam felhozom, hátha meggondolnád magad... Tudod, ezt hívják kedvességnek... - tereltem finoman a víz alá, hogy lemoshassam a haját, lassan már jobb szeretem ezt a részét tapizni, mint mondjuk a fenekét vagy az ágyékát. Na jó, nem. Kérdésére azonban fel kellett nevetnem. Jaj hát persze, hogy érdekli. Ugye, ugye a jó kapcsolatok...
- Mondtam már... üzleteket kéne kötni... pénzt zsebre rakni. Idiótákat irányítgatni. De minek mondjam, ha úgy sem érdekel? -nevettem, persze nem gúnyból, csak... csak nem tudom. Vicces volt és kész. Miután lemostam elől hátul, ha akart kiengedtem, hogy megszárítkozzon, és addig én is hamar letudtam a reggeli zuhanyt.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
- Eddig csak egy szar helyzetben láttál, nem kell mindig az arcomba dörgölni, hogy megmentettél, seggfej... - Kissé duzzogva válaszoltam, de nem kifejezetten haragból. - Azért megnyugodhatsz, az én hullámat nem az út szélén látnád. - Újra kicsúszott valami a számon, amit nem akartam kimondani, csak úgy jött. Határozottan az ütésekre fogom, hogy ennyit fecsegek neki feleslegesen. Igyekeztem tovább siklani a beszélgetésben, újra úgy, hogy ne kérdezzen semmit sem, mintha nem hallott volna semmit sem. Nem is mondtam semmit sem.
A válaszra biccentettem. - Érthető... - Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha nekem is lett volna egy ilyen választási lehetőségem még évekkel ezelőtt? Így utólag nem bántam meg mindent, de van, amiket másképp tennék... de ki nem? - Nagyon kemény környék, ha rablásoknál már macskákat is ölnek... - A témához képest nagyon is komolytalan hanggal válaszoltam. Most komolyan, ki ölne meg rabláskor egy macskát? Max elvinné magával, az logikusabbnak tűnik, mint megölni. Félne, hogy a cica majd beköpné a zsaruknak? Vagy bosszút állna éjszaka? Szólna a kandúr haveroknak, hogy el kell verni valakit? Én inkább kutyás vagyok, mint macskás, de azért ezt túlzásnak éreztem. Nincs sok bajom a macskákkal, szeretem őket, csak távolságból.
- Ja, jobb is, ha nem adod a kezembe, még elejteném. - Röviden felnevettem, de nem akartam sokáig nevetni, ezért gyorsan abbahagytam. - Már majdnem elkezdtelek sajnálni... mintha neked annyira rossz lenne, hogy lemoshatsz. - A szappan ellenére is beszéltem, miközben lemostam a számról. Ilyen könnyen nem lehet elhallgattatni.
Persze, a fenekemnél nem siette el... szerencséje, hogy a verekedés meg fájdalomcsillapító után ellustultam, különben nem hagynám neki... annyira. Na jó, egy kicsit talán hagynám.
- Ez nagyon figyelmes tőled. - Ezen a ponton visszatért az iróniám. - De nem keresek új munkát. A helyzet ennél... bonyolultabb. De, mint már mondtam, neked nem sok közöd van hozzá... - Valahogy nem pont neki és nem pont most akartam kiönteni a lelkem. Meg nem is akartam bajba keverni őt... - De amúgy mire gondoltál? - Egy kis szünet elteltével tettem fel a kérdést, mert azért kíváncsi voltam a válaszra, hiszen nem mondta ki.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Furcsa, idegesítő és aranyos, mikor duzzogással leplezi, hogy igenis jól esik neki, ha burkoltan is, de jelezzük felé, hogy valahol igazán fontos tud lenni valakinek. Kizárt, hogy őszinteségből förmedjen rám ilyesmiért.
- Nos, amit azt illeti, csak szar lenne egyszer a hulládat látni az út szélén. Szóval de... valamilyen szinten aggódom, hogy mivel te sem vagy egy Superman, és látványosan könnyen kerülsz szar helyzetbe, azt hiszem aggódom. - közöltem a tényeket, melyek szerintem nem is álltak annyira a valóságtól.
Hát persze, hogy utána ő is megpróbált visszacsípni, csak épp rossz helyen tapogatózott. Nem mintha lenne bármi olyasmi, amivel ki tudna hozni ily módon a sodromból. Minden, ami idáig történt velem, a saját akaromtomból történt, nincs okom szégyelni, mert ez az élet velejárója. Aztán lehet én gondolom túl, és valójában nem is csípésnek szánta, mind inkább érdeklődésből, de valljuk be, nála ez elég ritka, legalábbis az eddigis ismerettségünk alapján.
- Mert a város ezen részén, csak ez az egy hely van, ami mondhatni legálisan működik, és normálisan lehet benne dolgozni. Na meg, mert szeretem a macskákat. Olyan aranyosan tudnak hízelegnek, mégha ki is használják az embereket. Ha nem félnék, hogy betörnek hozzám és kinyiffantanák, én is tartanék egy kettőt tuti. - válaszoltam minden visszaszúrás nélkül, miközben mostam a haját. Nehéz volt leállni vele, de máshol is le kell mosdatni, nehogy a végén kifelejtsen valamit.
- Ki tudja... Lehet csúnya dolgokra használnád a szappant. De persze nem kényszer... ha nem akarod, hogy tovább tapizzalak, míg te csak pihensz és élvezed, hogy ingyenben megmoslak, akkor nekem mindegy. Áh, inkább hallgass... - szappanoztam be a száját is, hogy ki se nyissa, aztán jöhetett a háta, karjai, dereka...
Mikor pedig már a hátsóját mostam, na azt sem siettem el.
- De tudok neked másik munkát is. Illegálisat, ahol nem lennél annyit basztatva, és megverve még amúgy sem... Valahol persze veszélyesebb, de gondolom az üzletek megkötése nem okozna neked akkora problémát. Elég csak kicsit beharapnod az ajkad és még a heterók is egyből beadnák a derekukat.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A szavai megleptek, nem számítottam arra hogy ilyen könnyen feladja a dolgot... Lehet, hogy mégsem annyira szemét...? Egy pillanatra majdnem meghatott, na jó, egy kicsit tényleg meghatott, de nem mutattam ki. Még mindig morcos voltam a telefonbeszélgetés miatt, nem kedvelem azt az alakot, ráadásul mivel hibáztam még a megszokottnál is szemetebb velem. Az évek alatt már megszokhattam, de néha még mindig tud idegesíteni a viselkedése, meg úgy egyáltalán a helyzet, amibe egyre mélyebben belekerültem.
Egy pillanatig duzzogva néztem rá, amikor elkezdte megmosni a hajam, de azután eszembe jutott a csuklóm és úgy voltam vele, hogy ok, legalább nem fog csípni... de amikor felhozta a beszélgetést újra morgósabb lettem. - Fogjuk rá. De legalább a cuccaimat visszakapom...
És ez után jött, ami tényleg idegesíteni kezdett. - ...ez most miért fontos neked? Csak azt ne mondd, hogy aggódsz miattam? - Apró fintor jelent meg az arcomon. Nagyon nem volt kedvem részletezni neki az életem. Nehezen bíztam meg az emberekben annyira, hogy meséljek magamról, főleg a problémáimról. De ha már megemlítette. - Miért dolgozol egy kávézóban... macskákkal? - Ez a válasz tényleg érdekelt, már egészen az ismerkedésünk eleje óta, ami mondjuk nem is volt olyan régen. Azt elhiszem neki, hogy szívesen látna a munkahelyén... de abban is biztos voltam, hogy nem csak nézegetne magának.
Amikor a keze tovább haladt nem tudtam nem megjegyezni. - Tudod, annyira azért nem üttem meg a fejem, még emlékszem, hogy hogyan kell tusolni... - De ennek ellenére nem állítottam meg, csak szavakban morgolódtam, de már egy kicsit jobb kedvvel.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Nem kész akarva hallgatóztam, mármint nem látványosan. A fürdőbe vonultam, és onnan hallgattam, noha sokat nem sikerült kivennem a beszélgetésből csak néha egy-egy igent vagy nemet. Utána viszont érezhetően rosszkedve volt, ami nem tudom miért, de meglepett, s bizony kissé átragadt rám is. Ettől függetlenül azért örömmel babráltam a hajával, nehéz is megállni, hogy ne tegyem. Az első kijelentése végett is tudtam, hogy nem kéne túl sokat beszélnem, mert így sincs sok kedve, ezzel meg talán csak még inkább rontanék a helyzeten.
- Oké, semmi gond. Akkor se ment elsőre. Ha nincs kedved nem gáz, majd akkor máskor. Biztos lesz rá még alkalmunk. - adtam be a derekam, mert így fapofával nem lehet lefolytatni a hancúrt. Őszintén szólva a póker arcát látva, nekem is alább hagytak az amúgy erős ösztöneim.
Ha ő sem erőlködött - miért is tette volna? - levettem a samponos tubust és egy kevéskét nyomtam a kezembe, hogy aztán nekilássak a haját megmosni. Igen, tudom, hogy ő is képes rá, de egyrészről még mindig odáig vagyok a hajáért, másrészről tegnap szépen elintézte a kacsóit, szóval talán nem akkora baj, ha én csinálom helyette. Ügyeltem rá, hogy ne menjen a szemébe, és hogy ne húzzam meg a haját, kár lenne érte.
- Megtudtátok beszélni, amit akartatok? - érdeklődtem a telefonosdival kapcsolatban, hátha kapok bővebb információkat.
- Miért nem keresel másik munkát? Mondjuk ami kevésbé veszélyes, de jobban fizet. Vagy akár ott van a kávézó, téged is szívesen látnánk. - néztem rá, miközben alaposan megmostam a haját, majd onnan rátértem a nyakára és felső testére. Őszintén szólva pornósztárnak is eltudnák képzelni vagy modellnek ugye. Rengeteg pénze lenne és végtére is legális munkával.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A válaszára csak bólintottam. Persze, hiszen a szabályokat már az elején közölte... Mindig így van, ha akarsz valamit, akkor adnod kell érte valamit. - Felhívok valakit és megyek. Gyors leszek. - Közöltem vele csak azért, hogy tudja, menni fogok. Csak előbb van egy kis dolgom, késő volt már, még kora reggel intéznem kellett volna. Amire előhalásztam a telefonomat már a fürdőben lehetett Kyllion. Ha csak nem ragaszkodott, hogy végig hallgassa... Ebben az esetben megpróbáltam megkérni, hogy inézhetném-e privátban a hívást, de ha nagyon nem akarta, hát nem volt mit tenni, nem vártam tovább. A beszélgetés nem volt hosszú, csak igenekből és nemekből állt az elején, majd egy ingerült, de halk szitkozódâsból. Nem tetszett amit hallottam, de ha elcsesztem, akkor vállanom kell a következményeket is.
A fürdőbe érve persze, tudtam a helyem, szépen beléptem előtte. Szembefordultam vele - Nem is gondoltam másképp... - A hangom semleges volt, közben az arcát figyeltem. Tusolni akartam, de úgy éreztem, hogy az a végére marad, vagy csak közben kapok vizet és annyi lesz.... Az idő közben benedvesedett hajam elég hosszú volt ahhoz, hogy a szemem elé kerüljön, összetapadt tincsekben. - Nem sietek, csak késbb kaphatom vissza a cuccaimat... Belértve a pénzemet is, szóval nem sok más lehetőségem lenne, ha enni akarok... - Persze, szívesen segít amíg készségesen hagyom, hogy megdugjon és kielégítem a vágyait. Csak akkor haladjunk vele... Túl ismerős a helyzet.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Visszakérdezésére megálltam a ruhák előhalászásából és elvigyorodva fordultam felé.
- Még szép! Még a végén elájulsz vagy rosszul leszel. Meg... valakinek meg kell mosnia a hátad is, a hátsód... - forgattam szemeim még mindig vigyorogva.
Akárhogy is én irányt vettem előtte a fürdőbe, bár igazából csak a törölközőket készítettem ki, illetve ugye a ruhákat. Kötszer pedig volt odabent, ha a kezére még kellene. Legközelebb pedig jobban odafigyelek, hogy mivel kötöm ki, mert ez így elég gáz volt. Nem tudom, hogy közben már ő is bejött e, mert ha nem, akkor szóltam neki, ha meg igen, akkor megvártam, míg ő lép előbb a kabinba. Na ná hogy ő lesz hátul, még menekülési lehetőséget sem adnék neki. Szóval ha beszállt, én is így tettem. Már ha nem volt ellenvetése, mert ugyan küzdök én akkor is, de természetesen nem tolakszom sokáig. Amint elért minket a víz - ha szembe is volt velem - első dolgom a már félig vizes hajába túrás volt.
- Ha esetleg leesne egy szappan, tudd, hogy azt neked kell felvenned. - mosolyogtam csipkelődve, utalgatva dolgokra.
- Ugye nem sietsz sehová? Csak mert simán megkajálhatnál nálam. Meg ha nem ismered a környéket, szívesen körbe is vezetlek. Mondhatni ingyen... - tűrtem hátra egyre nedvesebb tincseit, és az arcára simítottam a kezem. Még épp csak befejeztük az éjszakait, de már most kanosnak érzem magam tőle. Nem tehetek róla, biztos ez a fránya ártatlanul döglesztő kisugárzása.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
Biztosan nagyon jól aludt, látszott rajta, hogy egy szebb helyen van valahol, de akkor pont szükségem volt rá és eléggé sürgetően, mert még annak ellenére is, hogy lassan kelt fel, ez gyorsabb volt, mintha nekem kellett volna körbenézni, hogy mit kapok... és nem is biztos, hogy ilyen állapotban túl messzire jutottam volna.
A megjegyzésére egy illedelmes kapd be volt csak a válasz, ami valahonnan a párna mélyéről érkezett, így eléggé eltorzítva, de talán még kivehetően. Mondjuk nem tudom, hogy ezt jó vagy rossz volt említeni, mert még szó szerint venné...
A nyugtató szavaira csak felmorrantam, de az érintésére elhallgattam... hogy is mondjam, emlékeket idézett fel bennem. Meg nem is nagyon tudtam haragudni a seggfejre, mert végül hozott fájdalomcsillapítót és még adott is belőle, meg még nyugtatni is próbált... de azért igyekeztem nem elfelejteni, hogy miért kedves tőlem, mert nem ok nélkül teszi. Szinte biztos voltam benne, hogy kérni fog érte valamit, de nem voltam abban az állapotban, hogy makacskodjak. Nem mintha nem élvezném vele a dolgot... de így ez kicsit talán... kiábrándító? Elszomorító valahol?
A fenékpaskolós nyugtatás után még nyöszörögtem egy kicsit. Hallottam, hogy fel-alá járkál közben, de csak fél szemmel figyeltem, hogy mit csinál. Nemsokára erőt vettem magamon és felültem. Lassan kifújtam a levegőt, az izmaim ellazultak, ahogy a fájdalom enyhült. Gúnyosan mosolyogva kerestem meg a tekintetemmel. - Menjünk, így, többes számban? - Hát persze, hogy most is hátszó szándékkal segít... de a zuhanyzásra akkor is szükségem volt, szóval követtem a fürdőbe.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Elég mélyen aludtam, távol a valóságtól a tengeren valahol, egy fasza kis hajón. Én épp olvadoztam a napon, Fütyköske pedig nagyban játszott odalent velem. Ennél szebb szabim aligha lehetett volna. Nagyon jó munkát végzett odalent, már kezdtem belejönni, mikor a tengerből felbukott majd berepült egy cápa. Nem tűnt vadnak, ellenben sikerült megcsapkodnia. Annyira, hogy az utolsónál annyiban maradt az álmom és rosszkedvűen nyitottam ki az álmos szemeim. Megdörzsöltem szemem és elnéztem felé, hogy mi baja? Kísérjem ki hugyozni, vagy nem talál kaját? De választ hamar meg is kaptam.
- Édesem, ennyire? A lányok szoktak így sínylődni, nem? Baby... megnézem mit tehetek... - simogattam meg a hátsóját vagy ami épp közel volt és formás.
Csórin látszott, hogy mindjárt meghal, szóval lenyeltem a rossz keltegetés nyomait és felkeltem, hogy kerítsem neki fájdalomcsillapítót. Nagyon nem tehettem el, hiszen, tegnap még kéznél volt. Nem is kellett messzire mennem, mert az éjjelin egy üres energiaitalos doboz és a mobilom mellett ott is volt kikészítve a tegnapi elhasznált vatták mellett. Ha már úgyis hason volt szépen lefertőtlenítettem a hátsóján egy kis részt, miután felszívtam annyi fájdalomcsillapítót, amennyit egy formás kis dobermannak adnék és beadtam neki. A szúrás után még egy puszit is kapott rá - na jó, azt leginkább a saját örömömre.
- Jól van, mindjárt jobb lesz... - simogattam meg a hátát, bíztatva, bár ettől függetlenül nem lesz gyorsabb a hatása, de az embert megszokta nyugtatni, ha van valaki mellette és bíztatja.
- Gyere... menjünk zuhanyozni... - paskoltam meg finoman a fenekét, remélve, hogy azóta kifejtette hatását a szer. Oké, azért valahol átérzem, mert szar lehet így ébredni, de mi lett volna, ha nem vagyok ott? És netán tegnap se jön vissza. Akkor aztán szenvedhetett volna az utcán. Amíg az ágyon fetrengett, kerítettem tiszta ruhákat, neki is, mert magával ugye nem hozott, s gondolom nem ugyanabba a vértől mocskos ruhába szándékszik lenni.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A karika gondolatától kirázott a hideg. - ...az sem lenne mindig rajtam... - Burkolt fenyegetésként jegyeztem meg.
Az ébresztős résszel egyetértettem, bár szóbeli választ nem kapott mert még mindig nem engedte el az ajkaimat. Most komolyan rá akar kényszeríteni, hogy megmozduljak és elhúzzam a kezét az arcomtól? Nem mozdultam amikor közelebb hajolt, tényleg nem volt kedvem moccanni sem, így megkaptam a cuppanós puszimat, amire csak elfintorodva néztem vissza rá. - Tudod, a fenekem nincs összefüggésben a számmal... - És itt azt hiszem jobb lett volna csendben maradnom, semmi köze ahhoz, hogy én mikor mit csináltam és miért vagy miért nem. Reméltem, hogy elengedi a dolgot és nem lesz több kérdés, hiszen mindketten fáradtak vagyunk már. - Azért nem bízd el magad, ANNYIRA jó nem volt... - Ez itt a büszkeségem volt éppen, kezdett visszatérni és újra kibontakozni előtte.
Becsuktam a szemem és próbáltam elaludni, egy napra tényleg elegem volt belőle. Hosszú nap volt, tele eseményekkel mindkettőnk számára. Az előzmények után nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjak. Álmomban hajlamos vagyok a hőforrások közelébe húzódni, és, hát, ebben az esetben Kyllion volt az. Titokban szeretek bújós lenni, és Kyllion álmában rám mászott, szóval ettől én csak még közelebb bújtam hozzá ls úgy aludtuk, szorosan egymás mellett. Annak ellenére is mélyen aludtam, hogy idegen környezetben voltam - egy másik test közelsége megnyugtatott, így tényleg nem volt probléma azzal, hogy túl korán kelnék fel... azonban a sebeim itt közbeszóltak. Nem tudom, hogy mennyi volt az idő, bár biztosan nem volt túl korán, de arra az ismerős, esti fájdalomra ébredtem. Nem emlékeztem, hogy ennyire rossz volt, talán a játékunk közben még megnyomtuk pár helyen, ahol nem kellett volna... de pokolian fájt mindenem. Nyöszörögve nyitottam ki a szemeim s néztem körbe, pár pillanat alatt minden bevillant. Először próbáltam a karommal lökődni, de nem sok erőt tudtam kifejteni belőle, szóval lehet, hogy ez nem volt elég... és ha nem volt elég, hát kénytelem voltam belerúgni, ha túl nehezen ébredt. Amikor Csipkerózsa végre kinyitotta a szemeit, romantikus csók helyett a nyafogásommal kellett beérnie. - Könyörgöm, mondd, hogy van még valamilyen fájdalomcsillapítód... - Az arcom félig a párnába nyomva, de így is láthatta rajtam, hogy már egy ideje itt szenvedek mellette, amíg ő az igazak álmát aludta. Ha épp nem ölt volna meg a fájdalom, kiélvezhettem volna titokban, hogy milyen cukin összebújtunk, majd valamilyen gúnyos megjegyzéssel köszöntöttem volna reggel, de így... hát, ezt a kép fogadta: a fájdalmaim közt már azt sem tudtam, hogy összehúzzam magam, vagy elkezdjem lekaparni a bőrömet. Az arcom a párnába nyomtam, az állkapcsom összeszorítva, az egyik kezem ökölben, a másikkal pedig szorítottam még egy kicsit a vállán, mielőtt elengedtem. Tudom, azt mondta, hogy sokáig akar aludni... de ezen a ponton már az sem érdekel, ha megöl, csak ne fájjon mindenem.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Megjegyzésére kissé csücsörítettem ajkam, amit felhúztam az orromig és összevont szemöldökkel, duzzogó arcot vágva néztem vissza rá.
- Van ám karikám is. Legközelebb akkor azt kalsz a szádba, és akkor nem lesz száj becsukás. - húztam mosolyra eddig csücsörítő ajkaim ezúttal is fel-le huzogatva szemöldökeim.
Őszintén szólva nagyon is birizgálja a tudatom, miféléket lehetne rajta kipróbálni. S nem csak az itteni játékakmmal, de elcipelném a szexshopba is, ahol külön privát helyiség van ezeknek kiélésében. Noha engem is úgy vittek oda, s bizonyos okoknál fogva azóta én sem jártam ott. Elég fájdalmas eszközeik vannak, amit nem biztos, hogy mindenki élvezetére találtak ki.
- Ahogy gondolod, fütyike. Mindenesetre holnap szombat, szóval nem lesz ébresztő. Nincs korán kelés. - figyelmeztettem, bár lehet neki ez nem okozna akkor sem problémát. Engem azért zavarni szokott, mert ha nem ébresztenek fel, tuti fel sem kelek időben. Pofiját nem engedtem el, mikor kiöltötte a nyelvét, csak odahajoltam és ha nem ijedtbe, nyomtam rá egy cuppanóst.
- Tudom, hogy jó vagyok, arra azonban én sem számítottam, hogy ennyire szűz fenékkel is, ilyen ügyesen alkotsz a pofikáddal. De megtisztelő volt elsőként felavatni a fokhagymád. Remélem sok hasonló alkalomban lesz még részünk. - somolyogtam, de aztán ténylegesen befogtam, ha csak nem volt közlendője. Ami az alvást illeti, azzal sem volt probléma, mert ha 5 percig nyugtom volt, tuti bealudtam. Szerencsére nem vagyok az a horkolós típus, ellenben tudatalatt is elememben érzem magam ilyenkor és mimdig rá telepszek kézzel lábbal a mellettem fekvőre. Az is előfordul, hogy a nyakát kezdem el nyalogatni vagy ha útba van a keze, azt harapdálom meg. Mindenesetre ahogy mondtam, ilyenkor nálam annak az esélye, hogy korán keljek, egyenlő a nullával.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A feleletére halkan felhorkantam, tettetett felháborodással. - Lehet jobb lett volna, ha tényleg leharapom... - Lehunytam a szemeim. A válaszom koránt sem volt olyan csípős vagy agresszív mint amilyent terveztem, de akkor csak ennyire tellett. Még a képzeletbeli maszkomat sem volt időm teljesen visszavenni, a mosolyom jobban illett ahhoz az arcomhoz, mit szex közben látott, mint ahhoz mihez olyan nagyon ragaszkodtam az aktus előtt. És hogy melyik az igazi? Abban még én sem vagyok teljesen biztos.
Már rátértem volna a pihenős részre, de úgy tűnt, hogy neki pont megeredt a nyelve. Kissé morcosan nyitottam ki újra a szemeim. Nem akartam csevegni, mert az gyakran ismerkedéshez vezet, és azt főleg nem akartam. Ezek ellenére viszont megajándékoztam egy felelettel. - Bosszút állni? Minek? Egy-két nap, és valaki úgyis kinyírja vagy minimum megveri őket... - Ez úgymond a munkánk része; nem szaladhatok minden idióta után aki keresztbe tesz nekem, túl hosszú a sor ahhoz, csak feleslegesen ölnék bele energiát. - Ha jól rémlik, pár perce még imádtad a hatalmas pofimat~ - Kissé fölényesen mosolyogtam volna rá, de a kezétől nehéz lett volna, ezért csak nem túl férfias módon nyelvet öltöttem rá.
A terveimről végül nem meséltem neki, mert még én sem voltam biztos abban, hogy mit fogok tenni holnap... nem úgy terveztem, hogy maradni fogok, de a megszerzett információk alapján muszáj lesz. Ez viszont azt jelenti, hogy szállást kell majd keresnem, mert nem lakhatok végig egy autóban.
De először is kelleni fognak a cuccaim.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Nem mondom, hogy nem fulladtam ki kissé, de max egy óra és újra használható állapotban leszek, hát még ha kézhez kapok egy energiaitalt is. Így azonban, hogy ő sem kívánt többet játszani, úgy voltam vele, hogy akkor most szépen szunyálunk egyet, aztán a továbbiak majd eldőlnek holnap. Értem én itt arra, hogy akkor itt marad-e még, míg rendben nem jön, vagy el nem felejtik a gorillák. Ha nem, hát... ugyan kicsit csalódott leszek, de majd feldolgozom valami egyéjszakás kalandként, mert hogy lássuk be, az egész este egy nagy és őrült kaland volt, amint belefutottam. Már hunytam volna le a szemeim, még azért cirógatva az oldalát, mikor persze, hogy visszakellett szúrnia.
- Sokkal szimpatikusabb volt a pofikád, mikor be volt tömve a farkammal. Szeretnéd még kicsit szopogatni, míg el nem alszol? - vágtam vissza végére szélesen mosolyogva.
Tudtam én, hogy az energiájával visszaszáll belé a kisördög, hiába volt azidáig jól nevelt kis szexrabszolga. Hát még ezzel együtt véve is eltudnék viselni ilyen napokat vele.
- Na és mit tervezel a holnapi napot illetően? Visszamész bosszútállni? Vagy még itt élvezed a társaságom, esténként pedig bedobod magad, mint jól nevelt cicafiú? Csak mert az utóbbit el tudnám viselni. Fincsi lenne, még akkoris, hogy nem tudnám mindig betömni azt a túlon-túl nagy pofácskád... - emeltem kezem az arcához és finoman összefogtam neki a száját, hogy csücsöríthessen tőle.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A kiadott hangokat hallva csak még szenvedélyesebben folytattam, már amennyire az erőmből tellett - de így sem panaszolkodhatott. Sejtettem, hogy már nem fogja sokáig bírni, de amikor közelebb húzott magához - bár alig volt már hová - tudtam, hogy elérte a határait. Panaszkodás nélkül nyeltem le mind, majd miután biztos voltam abban, hogy végzett elégedetten dőltem el.
A szívverésem még csak most kezdett ráérősen lassulni, s még ziháltam a légszomjtól. Egy pár pillanatig még figyeltem őt, majd a plafonra nézve becsuktam a szemeim. Csak akkor nyitottam ki újra őket, amikor megéreztem az érintését. Én már eleve az oldalamon feküdtem, így pont szemben voltunk egymással. Melegem volt, és ha ez nem lett volna elég, még a felhevült teste közelsége is rátett, de nem volt erőm ellenkezni. Úgy tűnt, hogy nem csak én fáradtam el... kezdett kitisztulni a fejem, így eszembe jutott a korábbi mondata: egész este bírná, mi? Végignézve rajta látszott, hogy neki is nehezére esne még egy kör... lehet, hogy össze tudná szedni magát, de biztosan nem azonnal. A gondolatra elvigyorodtam volna, de igyekeztem visszafogni, hiszen én sem voltam jobb állapotban nála, sőt... Pár pillanatig még a légzésem szabályozásával küszködtem, majd mikor már úgy éreztem, hogy meg tudok szólalni érthetően csípkelődve megjegyeztem - ... egy hozzád hasonló seggfejtől ez nem is volt olyan rossz... - Pimasz vigyorral néztem vissza rá, miközben kiejtettem a szavakat, lihegve. Nem tudtam volna tagadni, és nem is teljesen akartam, hogy imádtam a korábbi perceket; de kezdett lassan visszatérni a korábbi felé mutatott énem egy része, ahogyan a gondolataim is tisztábbak lettek, s az elmém kevésbé volt ködös.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Fáradt volt, ez látszott a mosolyán is, de nem adta fel, csak azért is kitartott, vagy pusztán így gondolta fernek. Akárhogy is, én nagyon örültem neki. Már az első pillanatokban beharapott ajakkal figyeltem, ahogy megéreztem a forró lehelletét. Szabad kezemmel finoman a tincsei közé túrtam, de nem téptem neki, csak hogy mégis legyen mivel játszanom. Meg... amúgyis szeretek a hajával babrálni, ezt már a kezdetektől éreztem. Mikor ráharapott és még szorított is rajta, teljesen váratlanul ért, ezért hallattam egy elharapott nyögést.
- Nem mondtam, hogy harapd is le... - vigyorogtam le rá, megborzolva kicsit a haját.
Amikor elkezdte a szájába venni lassacskán, figyelve, mennyit bír eleinte, na az volt csak a Mennyek kapuja. Hátra is hajtottam a fejem lassan, szemeimet behunyva. Nem mondom, a hátsója se semmi, de amit a szájával művel, így az utolsó percekben. Próbáltam nem minden pillanatban nyögdécselni, szuszogtam, erőlködtem, morogtam és hümmögtem is. Mikor éreztem, hogy hamarosan végetér akaratlan is kicsit ráhúztam, bár meg lehet már nem volt hova. Nem mernék rá megesküdni, de talán még a tekintetünk is találkozott egyszer, nem tudom, nagyon kész voltam ott abban a pillanatban. Szólni sem volt idő, de nem is toltam el. Az egészet megkaphatta, miközben egy elfúlló nyögéssel a szájába élveztem. A móka végeztével, nem sokkal utána dőltem el én is mellette az ágyon, hangosan szuszogva, kimerülve. Biztos a fejem is vörös volt még kicsit, meleg is volt rohadtul. Ha nem volt ellenére - még így a döglesztő melegben sem - vagy nem tért vissza a szemétkedő énje, akkor oldalt fordulva átkaroltam.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
