|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.07. 23:15 - |
Aaron és Hőse |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Mindeképpen szerzek egyet, különben még meztelenül kellene megmártóznom benne... igazi tragédia lenne. - Komoly arccal bólogattam. Az előzmények után jogosan érezhettem, hogy a közelében a nudizás komoly következményeket vonhat maga után... azt pedig még nem tudtam, hogy mennyire szeretnék kockáztatni. Egyszer megadtam magam... de nem akarom, hogy azt higgye emiatt, hogy akármikor megkaphat.
A hirtelen álláspont változáson felnevettem. Kezd rájönni, hogy nem szabad csak úgy meggondolatlanul dobálózni az akármi szóval, mert pofátlanul visszaélek a lehetőséggel... - Ez az ajánlat fölöttébb csábító, ellenben kétségeim vannak afelől, hogy be tudnád-e tartani. Az elsőt talán, de kétszer is? Elég erős vagy hozzá? - A folytatásra már elhúztam a számat. - Most komolyan? Mi élvezetes egy alvó ember molesztálásában? - Egek, rossz oldalra álltam, mindjárt arról kezdem győzködni, hogy molesztáljon nonstop... De mellesleg igazam volt, egy alvó ember... nagyon is passzív fél tud lenni, az pedig gyorsan unalmassá válhat. Mondjuk... ki tudja... nem akarok belelátni a beteg agyába, hogy miket fantáziál ilyenkor. A lopott pillantásomból talán sejthette, hogy mikre gondolok éppen. Egek. Dehogy akarok a fejébe látni, biztosan tele van a beteges agymenéseivel. Mondjuk azért kíváncsi vagyok... egy kicsit. - Nem tetszik amerre tart ez a beszélgetés. - Ha elég gyorsan kinyögök valamit, talán fel sem fog tűnni neki, hogy mire gondolhattam korábban. |
Kyllion
 Nem, mintha odahaza nem tudnánk megoldani, de ha már értesítesz, mindenképp szerezz be úszónacit is, nehogy elázz a pénztengerben... - viccelődtem. Oké, nekem jó pucéran is, de megint szemtelen szúrásnam érezné, ha ezt hozzá tenném, én meg túlzottan perverznek érezném magam emiatt. Szóval bölcsen hallgattam róla.
- Hát látod... Na de majd most! Miközben füves cigit szívunk, úszunk a pénzben és néha telefon trollkodunk. Ohó, micsoda ördögi terv! - nevettem fel.
Nem adta könnyen az információkat, én pedig bevallom férfiasan kicsit beparáztam miféle antiszexuális dolgot kérne tőlem, ezért visszább fogtam magam.
- Na jó, azért akármit talán mégse. De felajánlom, hogyha elmondod, akkor hmmm... esetleeg... az elkövetkező két alkalommal nem megyek be veled zuhanyozni, hanem egyedül mosakodhatsz. Sőt... a mai este nem molesztállak... amíg el nem alszol persze... - vontam meg vállam elpillantva mosolyogva. |
- Hé, amikor legközelebb lesz annyi készpénz nálam, te leszel az első, akinek szólok. - Mert amúgy ja, volt már rá példa, hogy egy vagon pénzzel utazgattam mintha csak egy laza hétvégézés közben lennék. -
Lemoshatatlan vigyorral hallgattam végig a panaszáradatát, miközben talán egy cseppnyi irigységet is próbáltam leplezni vele. Az én szüleim az idő nagy részében magasról tettek arra, hogy mi van velem vagy mit teszek. - Aww, szegény Kyllion nem tudta kiélni a lázongásait?
A gúnyos szavaira barátságosan oldalba boxoltam. - Tudod, nem mindig volt természetes nekem, hogy embereken használjam is a fegyvert amit magammal cipeltem... meg az összes dolog ami ezzel az egésszel járt. - Megforgattam a szemeim, miközben a vállam vonogattam. Pár éve nem hittem volna, hogy képes leszek ezekre. Sosem voltam ilyen típusú... egyszer csak... megtörtént? És mire magamhoz tértem, már késő volt ahhoz, hogy következmények nélkül elsétáljak. A drogokkal is így voltam. Igaz, hogy nem függtem rájuk, de sokkal többször éltem velük, mint szerettem volna. Azt még mindig nem tudom, hogy melyik alkalmat mennyire bántam meg...
A könyörgését szórakoztató volt figyelni. Látszólag nagyon elgondolkodtam a szavaim. - Uh... szóval...kérhetnék érte valamit? Nem tudom... nem akartam elárulni neked, de így egyre nagyobb a kísértés... Hát... - Lassan töltöttem meg a tüdőmet levegővel, majd hasonlóan ráérősen fújtam ki, mintha gondolkoznom kellene a dolgon. - ... sajnos nem ilyen egyszerű meggyőzni engem. - Azért ennél egy kicsit jobban meg kell erőltetnie magát, ha infókat akar kiszedni belőlem. |
Kyllion
Az más tészta, mégha igaz is... - bólintottam, mert lássukbe tényleg így van, csak hát, milyen jó érzés már úszni a köteg pénzben, meg dobálni őket, és figyelni ahogy szállnak körülötted, ellenben egy kártyával, amit ha nem kapsz el jobb esetben csak a szemed szúrja ki.
- Áh ne fáradj... Szerezhetné, csak gondoltam, megadjuk a ódját a dolognak. - mosolyogtam, mintha előbb nem valami kelletlen dologról lett volna szó, de jobb is ez így, mint ha mi sem történt volna.
- Ó nee... most lebuktál. Elárultad mit kapok majd szülinapomra. - intettem megjátszott zavartásggal és csalódottsággal. Aztán ugye rátértünk a drogokra.
- Háát... megesett, hogy bele bele kóstoltam. De mivel a beszerzőim főnökei a szüleim voltak, mindig elcsíptek és rendes fejmosást kaptam érte, de csak azért is újra és újra kipróbáltam ezt azt, már csak a bosszantásuk végett is. Itt nem lehet titkolózni előttük. Ha meg is ölnék valakit, ők lennének az elsők, akik tudnának róla. Emlékszem, egyszer annyira elegem lett belőlük, hogy motorra ültem és megpróbáltam elhagyni az országot, de az első másfél óra után álruhás kamu rendőrök kapcsoltak le és hurcoltak vissza... Baszki, olyan gáz volt. - nevettem, mert ez jó pár éve történt, fiatalabb voltam és nagyon tudtam duzzogni az ilyesmi miatt.
- Jaj persze... kényszerítettek, mi? Ne már... ezt még én sem hiszem el... - öltöttem rá ki a nyelvem, de azért nem akartam én rosszban lenni vele, főleg, mert érdekelt miféle dolga akadt itt.
- Naaa lécciii... Jól van kérhetsz tőle valamit... De ne nagy dolgot... Elvégre ez csak egy kis infóért van, amivel bizonyosan úgysem tudnék mit kezdeni. - ajánlottam fel, bár belátom, hogy legutóbb jól megszivatott. |
- Tény, hogy jobban néz ki egy táska pénz, de nem mindig praktikus. - És már a gránátoknál tartottunk. - Hát... azt már láttad, hogy az "öltönyöm" alatt egyet sem rejtettem el... szóval ki kell ábrándítsalak, lehet, hogy nem Joker vagyok... de, figyelj, még senki sem látott minket egy helyen, szóval... - Vigyorogtam. - De ha arra célzol, hogy szívesen kapnál ajándékba egy gránátot a Joker feelinghez, akkor szerezhetek... bár lehet, hogy az neked is menne. De már tudom, hogy mit lehetne adni neked. - Azt már inkább még sem kérdem, hogy mire használná egy gránátot. Remélhetőleg csak nézegetné. Mintha arra szoktak volna használni egy gránátot... De nem is adnék igazit a kezébe, max egy játékot amivel elszórakozhat.
- Használtam már, de nem azt amit árultam. - Mert akkor nem is árulhattam volna sokáig. - Gondolom te is? - Valahogy el tudtam képzelni róla, nem csak a tény miatt, hogy a családja hasonlókban (is) utazik. Olyan típusnak tűnt, aki minimum egy buli közben élt a lehetőséggel, mert miért ne? A káros mellékhatásokkal nem foglalkozva. Engem ez a nem is olyan kis részlet zavart volna, de... - Őszintén, nem sok választásom volt, azt hiszem, durvább következmények lettek volna, ha nem fogadom el a cuccot. - Egy pillanatra féloldalasan elvigyorodtam.
A kérlelésére viszont újra elvigyorodtam. - Vajon miért nem avatnak be? - Még forgatva a szememet tettem fel a költői kérdést. - Ezekről nem szoktunk csak úgy beszélgetni másokkal. Miért akarnál belekeveredni? Az is lehet, hogy semmi érdekes nincs benne. - Nem akartam mesélni neki, főleg nem ilyen könnyen.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Kyllion
Azt hiszem egyikünk sem bánta a kérdést, mégha semmi izgalmasat nem is tudtunk meg vele. Vagy is hát...
- Ne is mond... - forgattam meg a szemeim vigyorogva, bár valahol ez valóban kiábrándítóan hatott rám. Még sem egy turistáról van szó, vagy egy kedves kis unokáról, aki a nagyot jött meglátogatni, főleg úgy, hogy ezen a környéken a nagyinak is puskája van. Szóval na... reméltem, hogy ennél jóvval többet rejt. De csak elkaptam a lényeget közben, már ami az "extra" szócskát illeti. Az itt ragadását illetően - hála égnek - nem tűnt túl depressziósnak, szóval valahol örültem is a fejemnek.
Felsorolásomkor - misszerint mi lapulhat a csomagjában - felvont szemöldökkel hallgattam a saját verzióját.
- Ne már... az milyen lenne már? Tudod a készpénz nem csak a tévében néz ki jobban. - vigyorodtam el, és a gránát újabb felvetésénél sem lankadt kedvem.
- Ajándék, meglepi... Nem tudom... Joker is örömmel használt a trükkjeihez, sőt az öltönye alatt is szívesen hordott magánál párat. És hát lássukbe, elég nagy arc volt a fickó. - nevettem el magam, közben el is nyomva a cigim. Ja, hogy nem is kérdezte, upsz.
- Minden kismanó azzal kezdi, csak van, aki meg is ragad nála, van, aki ennél töbnre vágyik és van, aki közben meg is döglik. Na és éltél is a lehetőséggel, hogy kipróbálhasd? Vagy tartózkodtál tőle? - érdeklődtem, de szinte rögtön utána folytattam is sokkalta érdeklődőbb fejjel.
- És kivel, mivel kapcsolatosan? Naaa, avass beee. Engem mindig kihagynak ezekből az érdekes dolgokból... - kérleltem elfeküdve az ágyon, oldalt fordulva és félig meddig felé nyújtozva, mint egy macska. |
Jól hallottam, hogy bocsánatot kért? Igen. Az már más kérdés, hogy ezt mennyire is gondolta komolyan. Túl előítéletes lennék vele? De van okom gyanakodni. Biccentettem egyet, jelezve, hogy a bocsánatkérés elfogadva.
Nem állt be túl sokáig köztünk a csend, aminek örültem is. Csak rontott volna a helyzeten, ha túl sokáig hallgatunk... már kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen témát hozzak fel, mielőtt még ennél is kellemetlenebbül éreznénk magunkat, amikor megszólalt. Szinte már hálás tekintettel néztem rá, amiért megtörte a csendet. Miközben befejezte a mondatot lassan felvontam a szemöldökömet. - ... ruhák? Eléggé kiábrándító, mi? - Röviden felnevettem. Oké, nem CSAK ruhák voltak pár helyen, de ruhák IS voltak benne. - Csak személyes cuccok, nem sok extra. Nem volt tervezve, hogy maradnom kell, de szeretek felkészülni. És igazam volt, mert itt ragadtam... - Nem tűntem túl bánatosnak a dolog miatt. - Hallottál már a kártyáról? - Minek ennyi készpénz? - És... azt már meg sem kérdem, hogy minek a gránát. - Vigyorogtam. A város között gránát, az eléggé feltűnő... viszont abban igaza volt, hogy nem fegyvertelenül indultam útnak... csak ennél kicsit praktikusabbakat hoztam magammal. - Drogokkal már egy ideje nem foglalkozom, de azzal kezdtem. Nem árulni jöttem ide, csak információkért. - Igazából... ez is elmegy egyfajta kereskedésnek... - Szóval sajnos ilyet nem fogsz találni nálam. - Ellenben van jó pár fegyver és pár tartozék hozzájuk, meg kések több méretben... és egyik sem konyhakés. De most meséljek erről? Szerintem sejtheti. Nekem ez is az alap dolgaim része... szóval talán sejti is.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
 Oké, abban igazat kell adjak, hogy az első pillanatok kissé... mocskosan teltek. Nem volt szép tőlem, hogy olyasmire kényszerítettem, amit nem akart, s hogy kihasználtam kiszolgáltatottságát, amire ő persze agresszívan reagált. Nehéz ezt jóvá, ha nem is semmivé tenni.
- Oké, értem és sajnálom. Nem kellett volna. Hülye voltam és túlhamar ítéltelek el. - mert szeretném erre fogni. Szeretném azt hinni, hogy pusztán az előítéletesség gondolkodott helyettem, s azt gondoltam megérdemli, hogy én is játszak vele, ha már jó okkal akarták agyonverni és én megvédtem. Szeretném azt hinni, hogy nem azért tettem, mert én is olyan elfajzott vagyok, mint a család egyes tagjai.
De be kell látnom, ő se semmi. Az egész téma olyan tök távol állt tőlem, meg úgy egyben az egész fura volt. Nem akartam végig csendben maradni, de nem is ezzel a témával akarta előhozakodni ismét.
- Na ééés.... mi van azokban a táskákban? Pénz? Gránát? ...kokó? - érdeklődtem még mindig felülve, de már bele-bele szippantva a csikkbe. Nem akartam közelebb menni, hátha olyasmi, amit nem szívesen mutogat.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
Úgy tűnt, hogy van köztünk némi kommunikációs hiba. Meg igazából még egy pár hiba, amire rá lehetne mutatni, de, hé, semmi sem tökéletes...
Amikor felült és hajlandó volt megszólalni, a szavai után egy pár pillanatig csak pislogtam rá. Nem tudtam eldönteni, hogy a szavai most... Mi van? Körülbelül ennyi volt a fejemben, halk tücsökciripeléssel a háttérben. Ez... fura. Talán ez az egyetlen találó szó rá, más nem jutott eszembe. Sikerült meglepnie, de igyekeztem összeszedni magam.
- Nem azt mondtam, hogy ne töltsünk időt együtt, vagy nézzük egymást levegőnek... - Egek, ez de kellemetlen helyzet lenne... Igaz, a tartalmasabb alatt egyéb extrákra is gondolhatott, de akkor is. Furán fogalmazott. Fura volt az egész. - Csak, ha még rémlik, amint idehoztál lebilincseltél. Nem akarok még egyszer úgy ébredni, és azt sem akarom, hogy le kelljen feküdnöm veled csak azért, hogy itt maradhassak. - Csak ennyit akarok, így talán jobban megérti, hogy mire célzok. A hangsúly a kell szón volt, a kényszeren és nem pedig az esetleges lehetőségen.
Nem tudom, ez a kapcsolat már az elején fura volt, és úgy tűnik, hogy egyre elcseszettebbé válik, ahogyan mélyebbre kerülünk. Lehet, hogy hallgatnom kellett volna, de nem szívesen találnám magam még egy hasonló helyzet közepén, legutóbb is túl késő volt már, amire észrevettem...
Nem akarom még egyszer átélni ugyanazt.
- Mindegy, ez a beszélgetés egyre furább lesz, jobb ha itt abbahagyjuk, elmondtam amit akartam. - Még a végén tényleg eljutunk addig a pontig, ahol magyarázkodnom kellene... és az lenne csak igazán fura.
Nem akartam elmondani neki, vagy úgy bárki másnak.
De jelenleg főleg neki nem.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Kyllion
Kissé úgy éreztem magam, mint egy koleszos srác, akit elvisel a szobatársa, akivel amúgy lehetne szórakozni, de mivel van köztünk egy távolság, képtelenné válik mind ez. Az mondjuk érthetetlenné tett és meglepett, hogy ő is rosszul viselte a reakcióm. Egy dolog, hogy én fizikális fájdalmat érzek, ha megvonnak tőlem valamit jót, de ő most mitől durcizott be ennyire? Helyben vagyunk, megint a régi nóta. Na erre nem szóltam, csak játszottam a cigivel az ujjaim közt. De aztán a következő síri csend után ismét megszólalt. Esküszöm nem tudtam hirtelen hová tenni a viselkedését. Nem régóta ismerem, de ilyenkor poénkodik, vagy max beleszarik, esetleg gúnyolódik, de most mégis azt veszem le szavaiból, hogy rosszul érintette a hiszti. Ha még nem akarnám betartani oké, de most konkrétan próbálok beletörődni. Esküszöm nehezebb megfejtenem, mint egy kamaszlányt. Ki is húztam a számból a cigit, aztán felülte, de hirtelen nem is tudtam mit kéne mondanom erre.
- Én... én nem megerőszakolni akarlak téged... Hanem... időt tölteni veled... Valamivel tartalmasabbat, mint az egymás mellett alvás vagy a levegőnek tekintés. Én csak szeretnék... nem tom... veled szeretnék lenni... - oké, ha nem értené is jogos, ez még nekem is bonyolult lenme. A végére már én sem tudta, biztosan mit is szeretnék közölni vele. Vagy ha tudtam is, próbáltam nem konkrétan kinyilvánítani, mert az... olyan gáááz... |
Rosszabb volt a reakciója, mint amire számítottam. Pedig nem hittem, hogy olyan sokat kérek tőle... Még értem, hogy jól nézek ki de azért nem annyira, hogy folyton feláljon neki tőle. Felnőtt férfi - fogjuk rá - ennyit csak el tud viselni. De nem, kicsit sem kezelte gyerekesen a kérésemet. - Ha már így felhoztad... G állat vonva mentem tovább, én nem értettem egyet vele és nem tudtam felfogni, hogy minek ekkora hisztit csinálni belőle. Nem akarom úgy érezni, hogy csak kihasználva, hogy csak egy tárgy, eszköz vagyok neki akit kérje kedve szerint előránt, majd eldob amikor ráun. Voltam ilyen helyzetben, és nagyon nem jó. Nem ok nélkül kértem erre...
Azt hittem, hogy elmúlik amire visszaérünk, de nem, még akkor is pattogott. A nem fér dologra inkább nem reagáltam, nem akartam veszekedni - plussz az valószínűleg magyarázkodáshoz vezetett volna, amit végképp nem akartam. - Kapd be, Seggfej. - Csak ennyi volt a reakcióm a feleletére, ezt is komor arccal. Seggfej. Ezt eddig is tudtam róla. Közben letérdeltem az egyik táska elé és elkezdtem átnézni a tartalmát... de csak nem bírtam csendben maradni. - Minek akarsz annyira megerőszakolni? - Kissé felháborodott hangon szólaltam meg, rá sem nézve, csak elmerülve a csomag tartalmának felkutatásában. Seggfej.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Kyllion
Nem akartam esélyt adni neki, gondoltam az én játékom az én szabályaim, de mivel most nagyon a béka segge alá kerültem, gondoltam megadom az örömét. Naívan azt gondoltam javamra lehet majd. Túl naív voltam, mert mikor közölte velem a dolgokat, lesápadtan kaptam hátra a fejem.
- Hogy miii?! Mégis miféle emberkínzó vagy te? A levegővételem nem akarod megtiltani? Kegyetlen vagy! - puffogtam, mert bizony eléggé sarokba lettem szorítva. Faszom! Azt mondta jó volt, akkor minek tiltakozik? Ahj, mi a szart csinálok...? Oda a sexshop is... picsába! Nyűgösen, mint egy hisztis kis picsa, felmentem vele a lakásomra és ledobtam a cuccát. Még mindig duzzogtam, de nem akartam sokat höbörögni, mert a végén még tényleg lelép. De azért elég nagy sokkor okozott, gyorsan rá is gyújtottam, miután az ágyra vágódtam.
- Nem fer, érted? Nagyon nem... Hmm... és lakáson kívüli molesztálás, tapizás és erőszak? Az belefér? - néztem el felé. |
Erre nem számítottam. Az arcát méregettem, próbálva eldönteni, hogy igazat mond-e... de nem tűnt úgy, hogy hazudna. Sikerült meglepnie, nem gondoltam volna róla...
- Az én emlékeim szerint viszont szépen fejbe lőttelek, szóval az enyém a kívánság. - Aminek hasznát is fogom venni, ha minden a terveim szerint alakul. Szükségem lesz rá, mert anélkül bonyolódna a helyzetem... már csak abban kell reménykednem, hogy úgy reagál ahogyan számítok rá - de nem hittem volna, hogy ezen a ponton bukik majd a tervem. Az viszont zavart, hogy megint a szexel jött. Volt egy gyenge pillanatom... de nem akarok még egyszer abba a helyzetbe kerülni... hosszútávon csak ártani fog, még ha az elején izgalmakkal teli is.
Hagytam, hogy elvegye az egyik táskát. - ...tudok fizetni egy lakásra... - Nála legalább nem kellett attól félnem, hogy kirabolna.
Ééés igen, úgy reagált ahogyan arra számítottam. - Oké. - Elindultam vele, erőszak nélkül. Hülye lettem volna nem vele menni, nála a legbiztonságosabb, máshol aludni sem sok esélyem lenne... kellene keresnem egy ismerőst, ahová bekunyerálom magam, de az rosszabb lenne. Még így is, hogy tudom; Kyllionnak hátsó szándékai is vannak. De volt még egy ütőkártyám... Már csak az a kérdés, hogy mennyire állja a szavát? - Szóval... emlékszel még a játékunk tétére? A nyertesnek van egy kívánsága. Szóval a lakásért nem a testemmel fogok fizetni. - Mert tudtam, hogy ő hasonlóan képzelte el a dolgokat. - Nincs szex a szolgáltatásért cserébe... sem seggbekuki amíg alszom. Vagy bilincs vagy egyéb hasonló cucc ami akadályoz a mozgásban.. De komolyan... meg akarnak ölni, ha kikötve hagysz meg is teszik, még ha a te lakásodon is marad a hullám. - Azt hiszem, ez minden... Így maradhatunk szobatársak. Nem hinném, hogy olyan nehéz lenne ennyit betartani...
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
- Nem nincs, szóval ne piszkálódj, hanem fogadd el a sorsod... - böktem halántékon finoman, de annyira igen, hogy kicsit kibillentsem az egyensúlyából.
- Különben is, én nyertem, tehát lehet egy kívánságom. - tettem hozzá nem sokkal később, miközben egyre távolabb értünk a háztól és egyre közelebb a kis kávézóhoz. De csak a kifogásaival jött.
- Nem biztos... Ki tudja nálad meddig mehetnék el. Feszegetném azokat a határokat. És igen, itt legfőképp a szexre utalok. - vágtam zsebre kezeim ismét, míg oda nem érünk. Oda érve pedig ha kellet segítettem neki fogni a cuccost. Így legalább van esélyem visszacsalni, mert csak nem hagyná nálam a táskáját. Ha nem engedtem sem gond, kitalálok valami mást.
- Ééés? Még egy ok, hogy ne ítékezz, hanem légy türelmes és még a lakásravaló pénzt is megspórolnád... - adtam okot a maradásra, de erősen kitartott, pedig direkt nem tettem hozzá, hogy csupán a természetben kell fizetnie, nem kell pénz. Aztán csak sikerült meglepnie, bár még így se azt kaptam, mint amit vártam.
- Olyaan vaaaagy... - höbörögtem, mert szavaiból úgy vettem ki, hogy ha marad sem nálam akar lakni. Nem is értem.
- Akkor ezek szerint simán lehetnél nálam is. Akkor meg ne búcsúzkodj... Na gyere, haza megyünk... - intettem és elindultam a cuccával hazafelé. Ha nem volt nálam a cucca, akkor karon ragadtam.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
- Biztosan van egy pár másik öribarid, akik elfeledtetik veled ezt a hatalmas veszteséget. - Kissé gúnnyal volt fűszerezve a hangom, meg sem próbáltam leplezni. - Menekülni? Nem menekülök. Kösz. - Mármint, a bolond jelzőt. Igazán hízelgő volt. - De itt amúgy is elég gyakran vernek meg embereket, nem? Szóval találhatsz utánpótlást.- El kellene mondanom, hogy nem hagyom el a várost? Áhh, nem, még nem... Annyira beleéli magát, hogy lelépek, kár lenne már most elrontani a pillanatot. majd később elmondom neki...
Biccentve köszöntem meg, hogy velem tart - ez igazából nagyon is jól jött, hiszen mellette kevesebb valószínűséggel lőnek le.
Az egyik táskát a vállamra akasztottam, miközben beszéltünk. Röviden felnevettem a szavain. - Ugyan, a tegnap találkoztunk! - Hízelgő volt, hogy nem akar elválni, ugyanakkor viszont nem voltam biztos abban, hogy mindez csak a hatalmas barátságunk miatt van. Azt már az első benyomásai alapján megtudtam, hogy nagyon is perverz a srác, szóval valószínű, hogy azt a kis extrát hiányolja jobban. De a francba is, nem vagyok egy szívtelen dög, és olyan kiskutya szemekkel néz rám. A fene jó szívem... - Ne csináld már, még valószínűleg hetekre itt ragadok ebben a városban. Nem olyan nagy, hogy örökre elvesszek benne. És nem ez az első, hogy pár bandatag vadászik rám, szóval még a halálom sem biztos opció. Én nem terveztem be. Ha ez megnyugtat, New York környékén többen látnának holtan, mint itt - még a vérdíjjal is. Ugh, kíváncsi lettem volna, hogy mennyit adnak értem... - Ezen komolyan elgondolkodtam. Persze, a kevesebb jobb, mert kevesebben harapnak rá... de azért egy nagyobb összeg hízelgő lenne.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Kyllion
Jaj ne már, hogy mondhatsz ilyet? Ez most fáj, nagyon fájt. Öribarikkal szokás a felhőtlen szórakozás és az ingyen szex. - pillantottam el megjátszva arcomon a sértődötett, bár be kell valljam, valahol tényleg rosszul esett a dolog. Most komolyan emiatt? Ah, tudtam én, hogy nem kéne kijönni, de akkor meg a nyakamra jártak volna, az meg hosszútávon nem működne.
- Semmiség az egész. És ha neked is az lenne, most nem menekülnél. Ne csináld... vegyél ki szabadságot. Ugyan... Ne mond, hogy nem volt jó buli. Ha elmész magamra maradok és megint várhatok egy bolondra, akit majd megvernek a sikátorban. - nyúztam az itt maradása végett, de éreztem én, hogy ez nem lesz egyszerű.
Mikor a mobiljára nézett én is így tettem, majd mikor megszólalt rápillantottam. Ezzel is úgy érzem csak sürgetve van, hogy mielőbb leléphessen.
- Elkísérlek... - sóhajtottam halkan, s bár gőzöm sincs mivel tarthatnám vissza, azért nem adtam fel. Most komolyan legyek olyan, mint a nagyapám a nőkkel és ejtsem foglyul? Az annyira nem én volnék...
A kávézó elé érve aztán megálltunk.
- Ha rajtam múlna biztosan nem... Még legalább örökké nem. - pillantottam le nem titkolva mennyire csalódtam ebbe a napba. Most nem csak a szex miatt, de én megkedveltem, a kemény stílusa ellenére is. Jó el voltunk, főleg a végén. Alakulhatott is volna ez másképp is. És tudom, hogyha most elengedem, kb annyi esélyem lesz találkozni vele, mintha egy madárkát engednék el, kb semennyi. Hát ha még a bandák is össze kapnak.
- Nem vagy valami fer... - morogtam halkan, nem kicsit duzzogva. |
Érdekes látogatás volt, de a származása miatt nem is volt annyira fura. Csak kényelmetlen meg kissé kellemetlen, de ezek egy része Kyllion miatt volt, a másik jelentős része pedig amiatt, hogy szemmel láthatóan elörökölt pár jó tulajdonságot a szüleitől is, főleg az anyjától. Például azt a hatalmas közvetlenségét, ugye... - Öribarik? Azt hiszem lemaradtam, mert azok eddig sem voltunk. - Halványan elmosolyodva megforgattam a szemeim. Ez azért egy kicsit túlzás, max... ismerősök voltunk... extrákkal? Extrával. Egyes számban, mert az egy egyszeri alkalom volt... bár gyakran utalt folytatásra. - De ha az apád monológjára célzol, meg a családodra úgy általában, nem ijedtem be. Ennyire nem könnyű rám ijeszteni, hidd el, durvább dolgokat is vágtak már a fejemhez. - Ez nem azt jelenti, hogy folytatnám a kapcsolatunkat a jelenlegi kicsavart formájában, csak annyit jelentett, hogy a történtek miatt nem dobnám rögtön a kukába az egészet. Bár egy részétől határozottan kezdek besokallni.
Séta közben elővettem a telefonomat, hogy megnézzem az üzeneteimet, pontosabban egyre voltam kíváncsi - amit szerencsére meg is kaptam. - A kávézóban vannak a csomagjaim. - Végre egy jó hír... felvehetem a saját ruháimat, és ami e legfontosabb, visszakapom a kicsikéimet. Soha többet nem hagyom el őket egyszerre.
Nem tudom, hogy Kyllion akart-e jönni vagy sem, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy minél gyorsabban elhozhassam a cuccaimat. Két táska volt összesen, nem sok, csak a legszükségesebbek. Kinek mi létszükséges... Miután megszereztem őket Kyllionra pillantottam. - Azt hiszem, ez lesz a rész, amikor könnyes búcsút veszünk egymástól? - Nem akartam visszaélni a túlzott vendégszeretetével. Igaz, valószínűleg nála lettem volna a legnagyobb biztonságban, de... valamiért úgy éreztem, hogy a teljes testi épségemet az sem garantálta volna. A legnagyobb gondom az volt, hogy nem akartam újra csak egy játékszernek érezni magam, akit elővesznek, ha szükségük van rá. És a Kyllionnal való rövid együttélésünk alatt kezdett előjönni ez az érzésem... és ez nem tetszett. Nem akarok még egy ilyen kapcsolatot.
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Szokatlanul agresszív volt vele apa, bár ő mindenkivel így ismerkedik, de akkor is. De nem feleselt vissza, ami már alapból jó pont apánál. Nagyra tartja a munkáját, és bár vannak dolgok, amikről én mit sem tudok, nem oknélkül hordja fent ennyire az orrát. Mindegy, túl jutottunk rajta és amint lehetett le is léptünk. Még fuvart sem kértünk, már csak azért sem, mert akkor tuti nem tudtunk volna nyugiban beszélni. Zsebrevágott kezekkel mentem mellette.
- Igen, nos, ezért nem dicsekszem ilyesmikkel. Még a végén azt hiszik a rokoni szálon kívül más közöm is van hozzájuk. Ezért maradok a cicáknál és a kávéknál. Megfelel, tökéletesen. De ne légy ilyen pesszimista, ő a semleges bandákat is szidja. Nem hiszem, hogy rosszban lennétek... - vontam vállat, mert noha beleszülettem, rég volt már, és valójában nem követem nyomon, ki kivel, hogyan s mikor. Egyszerűen nem akarok tudomást venni mind erről. Ha szükség úgy hozza persze harcolok, megvédem magam a tanultak alapján, vagy akár másokat is, de amúgy elmehetnek a fenébe. Szerintem anyámnak sem tetszik, csak egyszerűen beletörődött már, de pont emiatt engem sem vádol semmivel.
- Akkor már nem is leszünk öribarik többet? - kérdeztem rápillantva, mert szavaiból most úgy vettem ki, apám alaposan ráijesztett s köszöni szépen nem kér belőlem sem többet.
| Matthieu Barnabé | 27 | öltözet | credit: Venus |
|
A nő szavai nagyon is ironikusak voltak, szidta a világ erőszakosságát, miközben pont ebből él a családja? Nem tudtam eldönteni, hogy megtört vagy ostoba a gondolatai alapján. A beszélgetésüket csak csendben figyeltem végig, úgy tűnt, hogy nem túl sűrűn látják egymást. Az apró örömös, hátsimizős résznél majdnem félrenyeltem, és akkor jött még a védekezős dolog. Kyllionra pillantottam amíg a nő nem figyelt, a tekintetem visszafojtott röhögésről árulkodott. Érdekes, kissé kicsavart család... de még így is többnek tűnik, mint milyen nekem jutott. Már majdnem felsóhajtottam amikor elment, és megjegyzést akartam tenni Kyllionnak - de az események csak ekkor indultak be igazán. A nevemet hallva kihúztam magam és őszinte érdeklődéssel méregettem a férfit. A bandavezértől hasonlót vártam. Persze, jött egy szép kis kioktatás, mintha kezdő lettem volna, de persze, tudja, hogy nem ma kezdtem, de attól még sokkal gyengébb vagyok nála gengszterszöveg. Gondoltam, hogy nem felejtettek el ilyen gyorsan, a pillanatnyi nyugis helyzetet pedig megmagyarázta Kyllion származása már amikor megláttam az apja ábrázatát. Hát persze, túl puhák... Hát, nem, egyáltalán nem puhák a módszereink. Csak nem minden esetben éri meg rögtön kivégezni a célpontot; ha ez lett volna a terv, akkor nem verettem volna meg magam. De minek pattogjak egy kisvárosi bandavezérnek? Mindegyikük azt gondolja, hogy az övék a világ... valami hasonló miatt halt ki a kapcsolatom a saját bandavezéremmel is. Igaz, amikor kezdődött akkor még az apja volt a főnök.
Nem a legbiztonságosabb környezetben nőttem fel, ezért már fiatalon is tudtam, hogy mikor és hogyan süssek el egy pisztolyt, hová rejtsem a késeket és mit hogyan használhatok fegyverként. Sosem voltam a legerősebb, ezért csak a trükkjeimre támaszkodhattam, meg a gyorsaságomra. Miután elszöktem otthonról és sürgősen kellett munka, szinte azonnal az egyik ismerősömhöz fordultam, aki bandatag volt. Már korábban is kisegítettem őt pár dologért cserébe szóval jó volt a kapcsolatunk. A döntésemben az is közrejátszott, hogy éppen én tartoztam neki eggyel - mert ezt mindig észben tartottuk - neki pedig kerítenie kellett egy új tagot akiben megbízhat. Ekkor még csak kisebb feladatokat láttam el, de egyszer kor voltam jó helyen - vagy éppen rossz volt, ez nézőpont kérdése - de a lényeg, hogy egy nagyobb akció közepén találtam magam, ahol akarva-akaratlan is besegítettem a nagyobb buliban... és megtetszett nekik amit tettem. Akkor öltem meg először egy embert. Amire magamhoz térhettem volna, már maga mellé vett az egyik rangosabb tag, nemsokára pedig már maga Clifford kezei alatt tanultam. A srác a bandavezér idősebb fia volt, nem mellesleg pedig hírhedt bűnöző, mesterlövész, fejvadász New Yorkon kívül is. A vérében volt a szakma és tapasztalat is volt bőven, hiszen idősebb volt nálam. Az egyik legjobbtól tanulhattam így 20 évesen már elkezdtem egyfajta fejvadászként dolgozni a bandának, komolyabb és veszélyesebb feladatok is kezdtem kapni tőlük. Ez három éve volt, három évnyi tapasztalat és hullahegy áll mögöttem. Sosem volt könnyű, sosem voltam büszke magamra, de nem szállhattam ki ugyanis időközben viszonyom lett Cliffel... a banda elhagyását személyes árulásnak is tekintette volna. Egy ideje már nem folytatjuk a kapcsolatunkat a korábbi formájában, szerencsére jól váltunk el... de az a nap óta egyre többször gondolok arra, hogy hogyan hagyhatnám magam mögött a múltam, így sokkal megvalósíthatóbbnak tűnik az egész. Hogy több legyek az arctalan Ronnál, a mesterlövésznél aki magától Fordtól tanult. Valami jobb legyek ennél...?
Tehát nem feleseltem vissza az apjának, nem pattogtam feleslegesen. Minek bizonygassam magam? Valószínűleg már úgy is tudja, hogy mikre vagyok képes és miket tettem. A módszereink nem puhák. Bár az tény, hogy a bandánk a ravasz taktikáiról híresebb, mint az ész nélküli brutalitásáról. Emiatt kicsit könnyebb volt beolvadnom közéjük. Meg ott volt a tudat, hogy nekem nem ártatlanokra kellett vadásznom, akikkel végeztem azok meg is érdemelték azt.
Miután a férfi elment Kyllionra pillantottam. - Ha akár csak egy kis gyanúm is lett volna arra, hogy rossz a viszony a bandáink közt, akkor már plázában megpróbáltam volna lelépni, meg sem fordult volna a fejemben, hogy idáig eljöjjek.
- Ez egy nagyszerű ötlet. - Gyorsan le akartam lépni, még mielőtt rám fognák, hogy keverem a szálakat a két banda közt. Az évek alatt nem csak barátokat szereztem. A kivégzett bandatagoknak vannak családtagjaik, akiknek nem feltétlenül tetszett a tettem... és többek közt még ott vannak azok a tagok is, akiknek átvettem a fejét, méghozzá elég fiatalon. Sokaknak van okuk utálni engem.
Miután elég távolra értünk a háztól felsóhajtottam. - Ha tudtam volna, hogy a fiúk vagy, akkor azt mondtam volna, hogy dobj ki egy utcasarkon...
✘ Aaron Crawford ✘ 23 ✘ öltözet ✘ FC: Ash Stymest ✘
|
Kyllion
Oké, oké, nem erőltettem, ezek után meg pláne nem. Ha nem kell a munka, nem. Ennyi. Én sem akartam sokáig maradni. Csak a reggelit akartam letudni. De anya nem hagyott nyugton, és muszáj volt érdeklődnie.
- Igen? Jézusom, még jó, hogy túlélted. Ezen a környéken aztán nem szórakoznak. Sokat hallani, hogy ez és ez eltűnik, vagy megölnek valakit. Borzasztó egy világ... - csóválta fejét anya elszörnyűlködve ezen a világon. Nem mintha ő nem lenne benne könyékig, de mindegy is.
- És milyen a te munkád, Kyllion? Még mindig nem szándékozol békét kötni apáddal? - mosolygott barátságosan, de én átlátok rajta. Egyszerűen csak egy anya, aki annak reményében, hogy visszatérek, megint a nyakamkn lóghat. Az mindegy már, hogy felnőttem...
- Ó, neeem. Tökéletes munkám van. Ha nem lennék ott, Aaronnal sem futok össze, szóval egy percig sem bántam meg. - ráztam a fejem a sütemények után pedig alma evésbe kezdve.
- Jaj ez milyen aranyos! Azt nem akartam elhinni először sem, hogy ilyn közel álltok egymáshoz, de ismerve apád, tudtam én, hogy te is kihasználod az élet apró örömeit. Jól is teszitek... - simogattam meg Aary hátát, de aztán aggódóbb arca lett.
- De azért gumit használtok ugye? - pislogott hol egyikünk, hol másikunkra. Na itt majdnem félrecsusszant a falat és bosszankodva kezdtem hisztizni, mint egy 10 éves.
- De anyaaa! Ne beszéljünk már erről. Eszünk... faszom... és nem, nem használtunk, élmény romboló lenne. - höbörögtem a végét halkan, tovább csócsálva az almát, de most már aztán nagyon duzzogtam. Látva, hogy most aztán én biztos nem szólok hozzá, Aaron meg csak kényszerből teszi, végül aztán sóhajtva lelépett, mintha dolga akadt volna. Gondoltam végre nyugi lesz, maximum a lányok viszik el a mosatlanokat, de neeeeem, egy fél perc múlva apa jelent meg. Hűtőből ivott valami zöldsuínű turmixot, aztán felénk fordult. Ez már most rosszul néz ki.
- Szóval Aaron Crawford. - kezdett bele. Ajajj most villogni akar a nagy tudásával, amit talán a google is kiköhög ha nagyon akarjuk.
- Annak a baromnak még mindig keresnek az emberei, ugye tudod? Persze, hogy tudod, hiszen nem ma kezdted, nem igaz? Na igen, még mindig a nyomodban vannak... a kisebb bandákkal már vérdíjat tűztek ki rád, nem csak amiatt, amiért itt vagy. Azt is tudják, hogy merre vagy. Éppen csak azért nem törnek be ehhez a szerencsétlenhez, mert tudják kinek az árnyékában él. - mondta, mire én bemutattam neki néma csendben már egy banánt nyammogva.
- Szerintem ti new yorkiak túl puhányok vagytok. A módszereitek nem elég... durvák. - jegyezte meg, s ha csak Aary nem tartotta szóval, lassan el is ment.
- Nagy kutya lehetsz, ha így pikkel rád. De ne parázz, nem fog bántani. Ha az ellenségünk lennél, már az áruházban... mindegy. A lényeg, hogy nyilván csapatjátékos vagy, tehát nincs oka bántani. - bíztattam.
- Na gyere... húzzunk innen, mert itt még én is impotensnek érzem magam. - kaptam be gyorsan még egy utolsó muffint. |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
