|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Thomas
Az út elég hosszas volt, mivel nem egy közeli helyről volt szó. Ó nagyon is messzi helyről, messze a városiléttől. Még a levegő is másmilyen volt. Igaz farmjuk volt, de a hatalmasabbik és tehetős féléből. Tele voltak állatokkal és kertjük is volt. Nagyot néztek milyen sokan voltunk, de örültek, bár Penny némi ízlésficamot és csalódottságot érzet, mikor megtudta, hogy Mavis nem valamelyikünk lánya, hanem Logan jelenlegi barátnője. Reméltem ezt mind meg is érti majd, mert most kezdtem el csak igazán aggódni, mi lesz, ha Mavis félreérti, ha Penny esetleg "megmolesztálja" Logant. Meglepett, hogy gyerekük van, s nem egy, de egyből három ugrált körbe minket, egy kisfiú és egy lány ikerpár, a kisfiú 5-6 éves nővérei. Nem voltak rosszak, csak elevenek. Ilyen gyerekeket én is elfogadnék. Szerencsére Alex is szépen helytállt, kiderült ugyanis, hogy Penny férje állatorvos volt alkalmanként még az, és így volt miről csevegniük. Még az öccse is lefoglalta magát az ikrekkel, bár beszélni nem beszélt, bemutatni is úgy kellett. De a kislányok kutyát játszottak ő meg szívesen dobálta a labdákat nekik. Úgy láttam Jane is jól érzi magát, aminek örültem. Mavisben ugyan volt némi tartozkodás, de ez hamar alább hagyott benne és kezelhetővé vált, ami ugyan jó, csak nekem kissé gyanús.
Aztán bementünk enni. Rengeteg kaja volt, még így, hogy nem számítottak ekkor csapatra is bőven elég volt. Végig viccelődték a vacsorát és felvázolták, hogy holnap szívesen megmutatják a lovakat, elvisznek a kertbe, hogy ott igazi gyümölcsöt is ehessenek ne boltit, bár az asztalon is csak tőlük származott dolgok voltak. Illetve sok tervük volt. Kérdezgettek mindenkit erről arról, Logan munkájára, Alexet is, Janet és engem, hogy hogy találtakozzunk. Jó, nyilván a korhatáros részeket nem mondtuk el. Vacsora után még leültünk a nappaliba borozni, gyümölcslevezni és beszélgetni. Alex komoly eszmecserét folytatott a férjjel, Penny Logannek magyarázta, milyen szuper az életük és hogy még rengeteg gyereket akarnak, Dommiel, nos ő az ikrekkel színezett, Mavis a megsárgult régi fotókat nézegette, bár szokatlanul távolságtartó lett Logannel, mióta megérkeztünk. Janet pedig letámadta egy kis makimajom, s látván mennyire nem tudja mit tegyen, átvettem tőle és mivel a 3 éveseket nem annyira a beszélgetés, mind inkább a játék foglalja le, megcsikiztem, eldőltem vele a kanapén és megreptettem. Tetszett neki, még a haspuki is.
Mavis/Taytum
A kocsiban sem volt könnyű elviselni a tömeget, főleg úgy, hogy egy kivételével tán mind utált. Jó volt szivatni őket, bár Logantől legalább egy nyelveset vártam volna, mégis csak régi cimbiről van szó. Még Janenel is lepacsiztam és egy sunyi vigyort engedtem felé, bár a rosszalkodás megismétlésére nem volt lehetőség. Mikor megérkeztünk már le is rohamoztak minket Tom rokonai. Látva, hogy a nő mennyire vonzódik Loganhez, nem tudtam kihagyni, hogy ne dörgöljem kedvesen az orra alá, hogy én kije vagyok. Ám ahogy beértünk, már kevésbé éreztem nyomulósnak, így nekem is lankadt a kedvem, hogy piszkálhassam őket. A kaja jó volt, de sose voltam nagyevő. Aztán jött a kaja utáni pihi, mindenki lefoglalta magát. Én inkább kimaradtam az unalmas beszélgetésből és jobbára kivontam magam a külvilág kényszeréből, helyette leültem a sarokba az ezeréves képeket nézegetni. Undorító milyen boldogok, mintha minden rendben lenne ezzel a világgal. A képek aztán elfogytak, így inkább a könyvespolcon nézelődtem. Sok Agatha Christiejük volt, szerették a régi krimiket. De elég vegyesen volt minden. Találtam is egy számomra érdekeset, mely tulajdonképp a hús feldolgozásról írt egészen az állatok felnevelésétől. Képekkel illusztráltak mindent és lássuk be, a régi könyvekben nem volt cenzúra. Legalábbis a hentes könyvekben. |
 Nem hátrált meg, na jó ha ő se én se, én már lelkileg arra készült hogy úgy rendesen lesmacizzam de ez hamarabb jött mint gondoltam mert valaki hátulról rásegített, persze így csak összeért, láttam Tomon a szégyent én meg röhögtem, mikor beszállt még meg is böködtem.- neszégyelld nem is volt olyan rosz.- kacsintottam rá. De csak utána jöttem rá hogy Mavis volt az összeesküvő. Ahogy ránéztem kicsit zavarba jöttem a csók miatt és nem cukkoltam Thomast se. Énis néha néha hátra néztem és kerestem Mavis szemét hogy legalább rá tudjak mosolyogni, de láttam hogy eléggé unatkozott ő is. Thomas meg olyan volt mint egy felelősség teljes apuka akinek a vállán nyugszik minden felelősség, reméltem azért majd tud lazítani ő is. Megkérkeztünk akkor megint ki kellett engem szedni. Reméltem hogy Thomas huga nem viszi túlzásba a rajongást de láttam hogy amint meglátott zavarba jött, ez ebben a helyzetben többszempontból veszélyes. Mert ha valami félreértés van akkor vagy a férje öl meg engem, vagy Mavis a nőt jó persze őrzik meg bokaperec, de akkor se árt vigyázni...Néztem is Thomasra hogy vigyázzon az életemre.
 Mavis mellé kerültem, nem tudtam miről beszélgessek vele de kitalálni se nagyon volt időm mert azzal voltam elfoglalva hogy leleplezzem a tekintetemmel a halyammal előszeretettel játszó Dommielt, egyszer hátra is fordultam és kinyujtottam a nyelvem aztán elöl öszefogtam a halyamat a kezemmel hogy ne legyen alkalma többször piszkálni. Mavissel az egyetlen közös élményünk az volt hogy elraboltak mind a kettőnket nem lett volna szerencsés erről beszélgetni, viszont az előbbi közbeakavatkoza Logan és Thomas közt nekem őszintén szólva furcsán tetszett és bele is pirultam kicsit, szóval emiatt lepacsiztam volna vele szívesen.- Jó húzás volt.- mosolyogtam Mavisre, céloztam egyértelműen a csókra.- Igyekeztem valamicskét beszélgetni vele de pont akkortályt érkeztünk meg. Nagyon gyönyörű tanya volt, körben hatalmas tér, mezők erdő és hegyek, mást nem is lehetett látni, nagyon elámultam az egészen. Meg persze egy nagy ház ahonnan üdvözlésünkre rohantak ki a porontyok. Ajjajj arra gondotlam hogy ezek után Thomas kétszer jobban akar maj gyereket, de reméltem hogy lesznek annyira rosszak hogy talán mégse. Segítettem kiszedni a tolókocsit, meg felébresztettem Alexet. Nagyon kedvesek voltak, bemutatkoztam Thomas féltestvérének aki nagyon kedvesen mosolygott mindenkire, Thomasnak nagyon örült mintha ezer éve nem látta volna úgy ölelte meg. Logan lábán nagyot szörnyülködött, de először mikor meglátta láttam hogyn nagyon elpirult. A bemutatkozás meg a hosszas köszöntés után bementünk a nagy házba mert terített asztallal várt minket a család. Bevallom őszintén nagyon meleg érzés volt belépni abba a házba és egy ilyen család körül lenni. Leültem Thomas mellé és szinte azonnal beleugrott egy gyerkóc az ölembe, egy kisfiú aki 3 éves lehetett, azt mondta most kicsit legyek én az anyukája én meg belül éreztem némi undort a kérvénye miatt de mosolyogtam és igyekeztem megtenni ami tőlem telhető. Nem igazán tudom hogyan kell jol bánni egy gyerekkel, segítségkérően néztem Thomasra, legszivesebben át tettem volna az ő ölébe. |
Thomas
Egyszerűbben összehoztam ezt a kis nyaralásfélét, mint gondoltam. Bár azt nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan leszünk, de végtére is, nagy házban laknak, és kedveli a tömeget, mert így folyton grillezhetnek, csaphatják a zsúrokat. Alex csak nagy nehéségek árán tudta elintézni a dolgot, jól láthatóan ez és az előbbi ügye le is fárasztotta. S bár szívesen jön velük, mégha nem is teljesen pihenni, de csak úgy tudott eljönni, ha az öccsét is hozta. Na ehhez már kis busz kellett. Előbb Loganért mentünk, aztán jöhettek a többiek. Hogy mindenkinek kényelmes legyen - azaz csak Logannek, de mi kit érdeklünk ugye - Jane megengedte, hogy az anyósülésen lehessen. Mögöttünk ült Jane és Mavis, akit csak Alex felügyelete és egy hely meghatározó boka pereccel voltak hajlandóak rohadtul nem szívesen elengedni. Illetve mögöttük ült még a két Lloyd.
Visszaakartam szúrni, nem hagyva magam, ezért ha az idegeimen is táncolt, bájosan mosolyogtam rá, és hogy vissza riasszam, ezúttal én is játszottam csücsörítve neki. Persze úgy voltam vele, hogyha már csak 3 centi lesz köztünk inkább feladom, de erre már nem került sor, ugyanis az utolsó centiknél Mavis volt olyan ... hogy hátulról meglökte Logan fejét és az a néhány centi hamarosan köddé vált, többet pedig nem is szeretnék róla beszélni. Némaságba burkolózva csatoltam be övem, hogy elindulhassunk. Nem telt el 10 perc és mikor egy piros lámpánál hátra sandítottam, hogy él e még mindenki, nahy meglepetésemre Alex már aludt. Az öccse meg pont Jane mögött ült, s mivel hosszú szőke haja volt Janenek, néha hátra csúszott, így Dommiel unalmában néha kicsit meghúzkodta a tincseit, de mire hátra nézett volna, már úgy tett mintha kifele nézne. Nem örültem neki, hogy Jane Mavis mellé került, de így tudtuk megoldani. Mavis pedig unalmában - s mert egyenlőre nem tudott minket mivel bosszantani - az ülésen lévő kis tükörrel játszott.
- Szegények nem tudják mi vár rájuk... Remélem ki unatkozták magukat, mert míg mi ott leszünk kő kövön nem marad... - sóhajtottam halkan. |
Felvontam az egyik szemöldökömet de mosolyogtam.- Az legyen az indokom arra hogy nem megyek ki terepre, hogy te megtiltottad nekem? Képzeld el milyen arcot vágnának ha ezt mondanám.- nevettem, és próbáltam az agyam hátuljába tuszkolni azt hogy egy hazug kis szar vagyok bele is fájdult a hasam, most gondoltam bele először hogy hosszútávon ebbe én tönkre fogok menni, de akkor is sokkal jobb ha nem tud dolgokról. Akármennyire is tetszett hogy így felcipelt és fölém magasodott a szép szemeivel kezdtem félni a tetteim következményei miatt. Láttam hogy ő nem pártolja túlzottan az elméletemet Mavisről és arról hogy lehetséges e pozitíyv változást előidézni nála. Egyértelműen nem kedveli, nekem sincs okom szeretni de ő aztán tényleg semennyire nem érez vele együtt, bár megértem, úgy hallottam Alextől mikor röviden beszélgettünk hogy a mostani balesetet is azért szemvedte el Logan mert vele akart lenni, illetve ezt Alex nem mesélte hanem elég idegesen panaszolta, nagyon jó ember szegény de nemcsodálom hogy kezd besokalni... Mikor megjött a kaja nagyon megkellett magam erőszakolni hogy lemenjen akár egy falat is torkomon, mert még mindíg fájt a hasam de a látszat kedvéért ettem kicsit és igyekeztem élvezni is.- Jó, akkor betelefonálok most hogy holnapra kiírom magam, de korán reggel még bemennék, még alá kell írnom 1-2 dolgot amit holanpra ígértem de korán kelek és akkor indulhatunk időben. -mosolyogtam Thomasra, aztán lementem telefonálni hogy holnap szeretnék kivenni szabadságot, aztán visszamentem, és úgy letámadtam Thomast hogy egy pillanatig se tudjon ezen kívül másra gondolni, ráugrottam mint egy vadászó tigris, hülyéskedtem vele de aztán komolyan meg adtam neki mindent amit csak tudtam, viszont ennek az lett az eredménye hogy alíg aludtam, 4 kor keltem, 5 re bent voltam az örsön egy óra alatt lekörmöltem a helyszíni jelentést a tegnapi láncfűrészes gyilkosságról és aláírva a főnök asztalára dobtam. Aztán siettem Romeohoz, még aludt de most nem is volt időm beszélni, csak bedobtam neki egy doboz cigit ahogyan megígértem aztán miután kilihegtem magam az autóban elindultam kisimultan vissza. 7re vissza is értem, reményeim szerint Thomas még nem kelt fel azt beszéltük meg este hogy 10 kor indulunk és addig még volt bőven idő.
Elképzeltem ahogyan ez a hülye leenged a lejtőn és nagyot röhögtem rajta.- Végülis van még rajtam mit eltörni.- mosolyogtam, aztán vártam másnap hogy értem jöjjenek Janel, úgyéreztem magamat mint valami papó akit visznek az idősekotthonába. Nem mutatták de Tom és Jane között feszült valami, a jó öreg ösztöneim ki szimatoltak valamit. De nem akartam indiszkrét lenni, majd ha kettesben leszek Tommal rákérdezek. Az autóban átengedte Jane nekem az anyós ülést mert ott fértem el a legjobban, Tomnak kellet beemelnie az autóba én meg hülyeségből átkaroltam a nyakát és úgy tettem mint ha most vett volna feleségül és csókra nyújtottam a számat. |
Thomas
Már is mintha több életkedvet látnék benne, örülök, hogy legalább megmaradt társasági lénynek. Tudtam én, hogy nem dob hátast féltestvéremtől, nem is azért mondtam, hiszen mégis csak férje van, csak gondoltam emlékeztetem rá, hogy szívesen látják.
- Eh... persze, miattad. Hát azt nem mondtam, de reményeim szerint, ha úgy adódik te elkapod a haját. Vagy ha nem, hát... még van fegyverem, szóvaal. Persze csak ijesztgetésből venném elő... - na jó, ez nem teljesen igaz. Valójában csak kedvet akartam csinálni. Egyáltalán nem örülnékm ha valami csoda folytán jönne.
- Tudom, Logan, tudom. De azt is tudnod kell, hogyha lesz lejtő, nem fogom kihagyni... - csóváltam a fejem vicceskedve. Aztán ki tudja. Régi magunkat ismerve, lehet baromkodnánk ott. Akárhogy is, hazafelé még felhívtam Alxet és elmondtam neki a dolgokat. Azt mondta mindent megtesz, de jelenleg más köti le, így előbb azt kell letudnia. Egy sima nem is elég lett volna, de mindegy. Jane reakcióján azért meglepődtem. Lelkes volt, pedig szereti a munkáját. Ez valahogy arra hajazott, hogy sunyiskodik valamit és bűntudata van. De kifogom deríteni mit. Még a kezeimben tartottam, mikor beszélgetni kezdtünk.
- Csakugyan? Az jó. De nem szeretném, ha következőleg már elvárná, hogy terepre menj. Mond meg neki nyugodtan, hogy megtiltottam. - indultam el vele a hálóba. Persze nem alvás céljából, mert előbb rendlhetek is valami kaját. Mikor ahonban Mavisről kezdett beszélni, roppant gyanús lett és le is tettem az ágyra, majd összevont szemöldökkel hallgattam. Nem mondott butaságokat, csak épp nem értettem mire fel ez az egész. Mondom én, hogy tud valamit.
- A múltja? Felderíteni? Inkább lopok Logannek egy gyereket, csak legyen szerelmes másba. Szerintem Mavis ügyét már lezártuk. Jó helyen van ott ahol, kétlem, hogy lehetne jobb is. Kész kockázat lenne bármikor is egészségesnek ki kiáltani. Én nem érezném magam biztonságban. - rázzam a fejem, de nem akartam jobban bele menni, noha tudtam, hogy titkolózik. Rendeltem kaját és elmondtam és hogy holnapra tervezem a kirándulást néhány naposra. |
Felvontam az egyik szemöldökömet.- Nem az esetem a félhugicád, de ha nem ez lesz a fő mutatvány elmegyek. Jól esne azt hiszem oda kiruccani, eszméletlen nyugis helyen laknak.- Mosolyogdtam végül. - Tényleg hajlandó lennél ekkora kockázatot vállalni? Nem féltenéd a hugod családját? -furcsa volt hogy ennyire együttmőködő, udom hogy rühelli Mavist.- De ha így felajánlottad én belemennék ebbe szívesen, jöhetne Alex is. De neked kell tolnod mert salyát lábamon nem fogok tudni menni...
Mégjobban elszomorodtam mikor mondta hogy nem hozott semmit.- Akkor téged kell megennem sajnélom.- Felugrottam rá a derekát körbefontam a lábaimmal, reméltem hogy megtart de ha nem valahogy úgyis rajtamaradtam és megharapdáltam a nyakát. Akkor mondta az ötletét.- Menjünk! Én nagyon kíváncsi vagyok, csak majd pontosítsunk mert bekell telefonálnom hogy mikor nem megyek be. Képzeld az új főnök elég jónak gondol, mondta hogy nagyon tetszettek neki a jelentések amiket Zare ügyeiről írtam.- mondtam büszkén Thomasnak.- Én megértem Logant, úgyértem nem a gyerek nevelési szándék részéről, inkább amiatt hogy nehéz neki Mavis miatt, nem tehet róla hogy szerelmes... Szerinted Mavisnek van esélye rá hogy jobban legyen, mondjuk ha jobban felderíti valaki a multjár és kiderülne pontosan mi miatt lehetett ilyen. Lehet hogy ő se emlékszik rendesen a gyerekkorára vagy ilyesmi, bér kitudja hogyan reagál egy ilyen ember arra hogy ha felfedik előtte azt amit salyát magával elfelejtet.- Gondolkodtam, és még mindíg éhes voltam.- Meg úgytudom mivel disszociatív, a személyiségének csak az egyik fele pszihopata, ha az valahogy leválna akár...nem is tudom. - Komolyan gondolkodóba ejtett a dolog és közben azt is kigondoltam hogy befogok hozzá nézni, egyeztetek persze Alexal, de be viszem majd a babát és megmutatom neki.- Mind egy, akárhogy is van, sanos én továbbra is éhezem, nem voltál elég a fél fogamra se.
|
Romeo
Ja, hát tudod, olyanokkal szóba sem álltak, akik hátat fordítottak másoknak, hogy a sajátbőrüket mentsék. - vontam meg kissé vállam, visszaszúrva. Nem tagadom, mocskos egy léfforma volt, de arról a napról én tiszta lelkiismerettel jöttem el, míg az ő kezéhez tapadt John vére.
- John tudná csak igazán, ki is az, aki semmibe vette őt. De semmi gáz, Keith, csak miattad végezték ki. Nem csodálkozom, hogy itt vagy, mindig a seggnyalók jutnak feljebb ezen a szaros ranglétrán. - néztem rá újfent gúnyolódva. Mióta John meghalt, ki nem állhatom. Addig bár volt hármunk közt egy fajta jó baráti kapcsolat, ám onnantól kezdve meggyűlöltem. Nem is maradt sokáig hála égnek.
Thomas
Visszájárafordult a dolog. Nem akartam elszomorítani, mégis sikerült, pedig hazudtam neki.
- Sajnálom Logan... Talán... jobb lenne, ha túl tennéd magad rajta. Kereshetnél valaki mást. Mármint tudom ez szörnyen hangzik, de.. emlékezz csak hogy oda volták a volt feleségedért is. - bökdöstem meg kicsit a hátát, mert nagyon lehangoltnak tűnt. S akkor eszembe jutott valami.
- Hé, mit szólnál hozzá, ha holnap vagy holnap után elmennénk a féltestvéremhez? Janenel amúgy is terveztük. Jöhetnél te is... tudod, az a nő, aki előszeretettel stíről téged a férje jelenlétében is. - mosolyogtam, hátha jobb kedvre derítem. Nem tudom miképp reagált, de reméltem belemegy.
- H-ha gondolod, megkérdezhetem Alexet is, hogyha esetleg lehetséges valamilyen módon... arra az egy-két napra velünk jöhetne...khm... a barátnőd is... - pillantottam oldalra, mert bár csekély esélyt láttam rá és rossz ötletnek is tartom, de aggódtam Loganért és tudom, hogy vele mindig fel tudom kelteni az érdeklődését.
Akárhogy is, haza mentem és a történtek alapján alakult az én kedvem is. Mikor hazaértem lelkileg fŕradtan léptem be. Ellenben mintha Jane jókedvű lett volna. Túlzottan is. Ez gyanús volt. De nem kérdeztem rá. Gondoltam, ha akarja úbyis elmondja.
- Nincs nálam semmi, sajnálom. Viszont... arra gondoltam, hogy a napokban, akár holnap vagy holnal után, elvihetnénk Logant a féltestvéremhez. Úgyis megakartad ismerni és biztos vagyok benne, hogy jóban lennétek. Mit szólsz? Csak mert ő kissé letört, még mindig Mavis miatt. Fejébe vette... érdekes, hogy pont most, hogy gyereket akar. Próbáltam megértetni vele, hogy ez csak akkor lenne opció, ha... mással állna össze, de persze rögtön depresszióssá vált... |
Keith
Nem sok áldozata él erre felé, gondolom Jane járt nála, érdekes miért adott neki cigit, biztos kért cserébe valamit...- Nincs kétségem felőle hogy élvezted.- mosolyogtam gúnyosan.- Kislányokat erőszakolni meg tabolni biztosan jó móka lehet.-jegyeztem meg elnézően.- Semmi különös, csak kíváncsi voltam rá mennyit öregedtél. Azthiszem nem csoda, hiszen legalább 10 éve nem láttalak. Amikor hallotam az ügyedről eleinte nem akartam hinni a fülemnek, se a szememnek. Azóta kavarognak bennem a régi emlékek, John is sokszor eszembe jutott, az ő emlékét is sikerült arcon köpnöd, örülök hogy már nem él és nem látja huva jutottál, többre tartott téged mint engem, soha nem mondta ő nem volt olyan de tudtam láttam rajta. -Sóhajtotam egy nagyot.- Szívesen maradnék még, de dolgoznom kell...- Mondtam és le is léptem tőle, nem hiszem hogy sűrűn fogok ide járni, elmentem az örsre, feltörtem Jane szekrényét és megnéztem mit tett bele. Ezek szerint régi ügyekről mesélt neki, ráadásul nem éppen azokról akim sajtofigyelmet kaptak, pont John halálának ügyét mesélte el... Méltatlan dolog volt, gondolom rólam is szép dolgokat mesélhet annak a lánynak, majd beszélek vele...
Láttam hogy nincs oda az elképzelésért de nagyon kedves volt és támogatott végül.- Mi? Már miért ne nézhetnél? Matyi nélkül meg nem élet az élet.- háborodtam fel.- Tudom hogy felelősség de nem azt jelenti hogy onnantol kezdve nincs szex.....azthiszem.- bizonytalanodtam el egy kicsit.- Hát majd megy odiba meg iskolába aztán azt csinálok amit akarok. -győzködtem magam továbbra is de egy kicsit tényleg lelankad a lelkesedésem, igazából főleg még mindíg amiatt hogy nekünk valószínűleg nem lehet majd közös gyerekünk Mavissel.- Mind egy, ha nem lesz én akkor is kitartok mellette. Lehet hogy tényleg őrült vagyok, sajnálom. Köszönöm hogy eljöttél, nem kéne téged is mindíg elrángatnom otthonról. - Hirtelen eléggé rám jött a a depresszió és még piát se hozott. Elfeküdtem az ágyon, megvártam hogy elmenjen aztán csengettem a nővérnek hogy adjon még fájdalomcsillapítót.
Megdöbenntett az amit a babán találtam, valami nagyon azt súgta hogy ez a Mavis az a Mavis akit mi ismerünk. De gondoltam majd utána járok, nem kutattam ki jobban egyenlőre a dolgot. Viszont egy dolgot megtettem, felhívtam Alexet, kértem hogy senkinek ne szóljon erről, elmondtam mindent hogy Romeo mit mesélt és milyen babát találta, ő jobban hozzátudott férni az ilyen intézetek adatbázisához, megkérdeztem hogy szerinte ez a Mavis megeggyezhet e az intézetben lévővel és hogy utána tudna e nézni nekem. Letettem a telefont és pont akkor ért haza Thomas. Nem tűnt túl boldognak de én örültem hogy itt van és én is itt vagyok és nem kell se aggódni se idegeskednie. Nem is akartam beavatni továbbra se. A nyakába ugrottam.- Merre jártál? Hoztál valami ennivalót, üresa hűtő. - néztem rá szomorúan.-
|
Romeo
Hiába próbálta, nem tudta leplezni intenzív együtt érzését, aggodalmát és ledöbbenését. Azt hiszem én se tudnám, s így hogy tanúja voltam mind ennek fájó belegondolni, higy létezik ilyen romlott világ.
- És ha mégsem? Honnan tudjam, hogy nem érted be ennyivel? - néztem rá, egy pillanatra sem tekerve hátra a fejem a cigis doboz felé. Nem sokat csevegtünk, fontos dolga akadt, én meg... hogy is tarthatnám fel? Jobbára visszaültem az ágyra és próbáltam nem belehalni az unalomba.
Az akták részletbemenően feltárták azt az egész eseményt, ami az nap történt, s mind ezt képekkel igazolva. John... azaz a darabjai is ott voltak. Bár élőben is elég volt, hogy örökké az emlékezetembe véssem. Valahol mégis neki köszönhetem, hogy élek. Amikor Jane megfordította a babát, egy ismerős nevet láthatott a porcelán bőrébe vésve. Mavis. Saját maga adta ezt a nevet magának, mert azt hitte, akkor más lehet, mint aki volt. Ez valahol még ěgyis van. De sosem tagadhatja meg, ki is ő valójában. A múltja mégha homályos érzésképp is, de végig kíséri életén, ez elkerülhetetlen.
Már kezdtem egészen beletörödni mind ebbe a helyzetbe, mikor ismerős hang ütötte meg a fülem. Micsoda meglepetés, az emlegetett szamár... nem is áruló.
- Cimbora... hát igen... aki, mer az nyer. Nem tagadom ezt a munkám még élveztem is. De persze... egyszer mindennek vége. Nem is így akartam megöregedni, de már mindegy. Szemeimmel végig követtem az ő szemeinek mozgását az üveg falon túlról. Zsebre dugtam kezeim a kezeslábasban és fél oldalasan elmosolyodtam.
- Ugye, hogy ugye? Nem is hinnéd. Nem is hinnéd, mennyi rajongóm van. Még az áldozataim közt is akad, aki titkolja ugyan, mégis vonzódok hozzám. Mit mondhatnék, jó vagyok, ez van. - vigyorodtam el.
- Na és mi járatban? Azt ne mond, hogy végre sikerült fülön csípned egy kis csevelyre...
Thomas
Egy idő után elkapott a rossz érzés otthon. Persze végig aggódtam is, de volt egy pont ahol úgy éreztem tényleg okom van az aggodalomra. Nem tudtam megvárni Janet, mert Logan már unalmában zaklatott. Ez valahol nem is olyan rossz, mert ezek szerint lezd visszatérni régi önmagához, csak hát... bassza meg, nem vagyok a pincsije. És mégis elmentem, de csak hogy ne törje el a másik lábát is. Azt én akarom. Cigit nem vittem neki, és piát sem, diannás cukrot kapott, azt talán a kórház sem tiltja.
- Eszméletlen barom vagy, ugye tudod? Örülhetsz, ha Alex felment a faszságaod alól. Mégis mit gondoltál? Ahj inkább ne is válaszolj. - csóváltam a fejem mellette ülve. A láb törésnek nem örülök, és annak se, hogy még mindig ne, adta fel, de az már inkább Loganra vall, hogy áldozatot hozzon, csak hogy nedves lyukba tehesse. Komolyan elhittem, a javuló tendenciát, már majdnem el is árultam, hogy mennyire szeretnék én is már apa lenni, de tőle ez mimdig is távolt állt, s mikor határozottan és nem kis lelkesedéssel kijelentette, hogy már pedig ő gyereket akar, elbizonytalanodtam józanságát illetően. Ő tipikusan az a férfi, aki visszaél foglalkozásával, külsejével és nem félt váltogatni a nőket, akár egy nap többet is felpróbált és hát halmozta az élvezeteket. Igen, aztán végül megházasodott, de mint kiderült, ő nem férjnek való, hanem annak, aki bármikor bárkit megkaphat s ezzel kéne beérnie. Most meg jön nekem ezzel a dumával, ráadásul feltételezem a bolond lánnyal tervezi, és ez már önmagába őrültség. Szar érzés, mindig ilyen ellenségesnek és pesszimistánal lennem vele, de tartok tőle, hogy máskéop nem térne észhez. Elterveztem, és magamban kevésbé fájdalmasan meg is fogalmaztam, hogy beszéljem le, de aztán...
- Hát tudod... én látok rá esélyt. Mondjuk nem mondom, hogy könnyű lenne, de talán mindkettőtök javára válna. Lehet ideiglenesen veled lehetnem persze szigoru háziőrizetbe, de akkor is... semmi sem lehetetlen... - mosolyodtam el, de nem is értem mire fel ez a támogatás. Valójában esélytelennel látom mind ezt... de nem akarom letörni s ezzel talán a mélybe lökni őt.
- De akkor... nem nézhetsz több pornót, nem játszhatsz magaddal. Egy gyerek nagy felelősség ám... biztos, hogy ezt akarod? |
Keith
Nem értettem miért kell egy ilyen ügynöknek ennyit könyörögni azért hogy kijöjjön terepre, úgyértem láttam rajta többször mennyire élvezi ezt a munkát és igaz hogy történtek vele dolgok mégis az elszántsága visszatért. A terepszemle után eltelt pár óra, mikor ismét láttam az örsön betett valami a szekrényébe és távozott. A jelenléte akarva akaratlanul a vele kapcsolatos ügyet juttatja eszembe, az pedíg Romeot, már egy idelye érlelődik bennem a döntés amit ma végül meghoztam, úgy döntöttem meglátogatom. Bementem az intézetbe ahol őrizték és késséggel beengedtek hozzá. -Régen találkoztunk öregcimbora.- mondtam hátratett kézzel.- Anno nem hittem volna hogy ilyen helyen végzed, kicsit sajnálom is, mert ha nem lennél egy erőszaktevő bűnöző akkor most valószínűleg a helyen ülhetnél.- Mondtam aztán alaposabban körülnéztem nála.- Van olyan élő ember a világon aki meg akar téged látogatni és még cigarettát is hoz neked? |
Nem hétköznapi ügyet mesélt el, néhol igencsak elszörnyűlködtem, amikor mesélte John halálát talán az volt a legszörnyűbb.- Jézusom. - kaptam szörnyülködve a szám elé. Eléggé beleéltem magamat a történetbe de ezután a reakció után azért türtőztettem magam, nem szerencsés ennyire kimutatni hogy menyire együtt tudok vele érezni, legalábbis igyekeztem de csúnya dolog volt ez attól még. Láttam közben hogy elszívná legszívesebben az egész dobozt is, de annyira türtőztette magát hogy hátra hajította. Megint megsajnáltam, akármekkora nagy állat is megterhelhető lehet ezeket az emlékeket visszaidézni és lehet hogy a cigi ezúttal indokolt. Mikor a történet végére ért kicsit csend volt, nyeltem eggyet és utána szólaltam meg.- Szívja csak el nyugodtan, hozok másikat.- mondtam a történet után, jelezve hogy együttérzek.- Majd utána fogok nézni, de egyenlőre hiszek magának. - Mondtam mire éppen csörrenta telefonom, Keith volt az, személyesen a főnök telefonált rám, aztmondta hogy tudja hogy már nem dolgozom terepen de nagyobn tetszett neki az anyag amit leadtam a Zare gyilkosságokról és most van valami ami miatt ki kéne jönnöm, aztmondta garantálja a biztonságomat és sokan vannak itt nem lehet baj. Elfordultam Romeotol és először tiltakoztam, azt járt a felyemben hogy megígértem Thomasnak de valójában kikívánkoztam oda és Keith végül rábeszélt...Végülis csak kimegyek ott leszek 5-10 percet és visszatérek a nyugis munkához. Visszafordult Romeo felé.- Dolgoznom kell, visszlát.- Mondtam és közben már szinte el is mentem annyira siettem, minél előbb kimegyek annál hamarabb megyek vissza. Odafelé persze még mindíg Romeo által elmesélt ügy képei lebegtek a szemem előtt. Milyen lehet az ha a társadat előtted szakítják szét láncfürésszel? Még a hányinger is elkapott ennél a pontnál, természetesen a többi részlet se volt semmi de ebbe nagyon belegabalyodtam. Kiértem a helyszínre, Keith már ott is volt az autóm előtt és nyitotta nekem az ajtót. Úgy kezelt alapból mintha társak lennénk pedíg még csak egyszer találkoztunk. Bemutatta a helyszínt és én megtántorodtam, mert terméseztesen Romeo története után ilyen ügyet kap az ember... egy építkezési terület volt, hosszú mély gödör benne első ránézésre kb 10-15 szanaszét fűrészelt embert, nagyon nagy levegő kellett hozzá hogy vissza tudjak fordulni. Voltak hiányzó szervek,végtagok de sajnos többnyire minde nott volt, a kiontott belek, karok felyek, töménytelen mennyiségű vér, a földet teljesen és még a gödör szélét is beszínezte kicsit. - Ez vágóhídi mészárlás.- mondtam közelebb menve a göröd széléhez, Keith adott kendőt ő is az orra és a szálya elé tett eggyet, meg mindenki más is, aki lement annak bekelett öltözni az esetleges feltőzések végett de nem akartam ilyen sok időt tölteni itt szóval én lementem felszerelés nékül. Odalent még intenzívebb volt a szag fel is ocsudtam eggyet. - Valószínű egyéb funkciója is lehetett ennek az ölödklésen ekresztül, nem mindenkinek hiányoznak testrészei, ez lehet véletlenszerű de lehet hogy keresett bizonyos paraméterek alapján végtagokat, szerveket. Lehetséges hogy trófeának kell neki, de még az se kizárt hogy megeszi mindezeket.- gugoltam le nézelődni, össze is véreztem a cipőmet meg lassan mindenemet, Keith nem jött le védőruha nélkül. Közelebbről is megnéztem a hullákat, végignéztem a vágásokon alaposan.- Lehet hogy többen voltak, némelyik vágás külömbözik, az egyik recésebb a másik simább egy kicsit és kevésbé tépte a szövetállományt, két külömböző láncfűrész típus, még az is látszik hogy a motor teljesítménye sem eggyezik.- Mondtam aztán még rövid ideig nézelődtem.- Egyenlőre enyit tudok mondani, majd megírom a többit de most ha nem bánja elmennék.- Mondtam aztán miután Keith bólintott sietősen ki is kecmeregtem a görödből. Elugrottam az örsre lezuhanyozni, kiis dobtam a ruhámat a kukába és felvettem egy másikat, az elegánsabb munkaruhámat, de végülis ez sokkal irodaibb... Utána elsietem a városba amit Romeo mondott és kikértem az ottani cuccait, az autóban magam mellé tettem az anyósulésra és ott néztem meg a tartalmát. Voltak itt régi fotók hármójukról, illetve csak egy és látszott hogy Romeo kicsit kilógott. Füzetek amikbe ő jegyzetelt, meg nagyon sok minden egyéb s köztük a baba is. Felementem, megnéztem és ott volt benne a belevésett név. Milyen szörnyű sors...- sóhajtottam szomorúan.- Nem vihettem a cuccait hazase és Romeonak se vihettem el, elég furcsa lenne ha nála találnák ezeket. Ezért visszamentem az örsre és az ottani szekrényembe pakoltam. Aztán a történtek után nagyon szerettem volna hazamenni, kicsit lenyugodni és Thomassal foglalkozni úgyhogy hazafelé vettem az irányt. Mikor hazaértem nem találtam otthon Thomast de korán volt még gondoltam Logannel lehet vagy ilyesmi, addig elkezdtem keresgélni a gépemen az adatbázisban Keithről Johnról és Romeoról, Keith adatainak nagyrészéhez már nem lehetett hozzáférni, mivel főnök ezért sok dolog titkosítva lett.
Pokolian unatkoztam, felhívtam Thomast és elmondtam neki hogy mi történt mármin csak így...- Szia, kórházban vagyok, szilánkosra törtem a lábam, nagyon unatkozom bejösz? .- Gondolkodtam rajta hogy magyarázkodok de nem akartam most ezzel húzni az időt.- Hozol valami piát? Aztán beszélgessünk.- Kértem kedvesen, a reakciója gondotlam hogy először nem lesz majd túl jó, de alíg vártam hogy legyen társaságom. Miután letettük a telefont egész hamar be is ért.- Remélem hoztál valamit.- Miután kidühöngte magát elkezdtem kérdezgetni. Hogy mi van vele meg Janel, és elmeséltem neki a kislányt aki itt volt nálam, hogy mennyire megerősítette az apaság iránti vágyamat és megkérdeztem hogy ez benne mennyire erősen van most jelen.- Ha olyan helyzetben lennék mint te én csinálnék egy rakat gyerkőcöt hogy aztán csimpaszkodjanak rajtam mint a kis majmok.- nevettem.- De az én helyzetemben ez nem tudom hogyan lenne megoldható... |
apucinak merre voltunk. Amikor kiértem az erdőből a farm felé futottam, ahol Keith is bújkált, de legalább volt annyi esze, hogy értesítse a rendőröket. A kislányt átadtam, a fickót pedig a gazda shotijával lőttem szét. Visszamentem abba a geci erdőbe és levadásztam a picsába. A nőt csak hetekkel később kapták el, de megölte magát, mielőtt bedughatták volna valami intézetbe. A kislány előbb javítóba volt, de onnan hamar átkerült egy árvaházba, és hamar örökbefogadták. Hónapokkal az ügy lezárta után, mikor pakoltam el a cuccokat, aktákat és képeket, kezembe került az a szőke porcelánbaba. Mielőtt a lány elkerült volna a szüleitől Taytumnak hívták, mikor pedig már örökbefogadták másnéven mutatkozott be. A porcelán baba tarkójába volt belevésve ez a név. - mondtam ki sem mondva, de sejthetően. Egy újabb szállal kezdtem szemezni, de ki tudja kapok e még legközelebb, szóval végül dobozostúl az ágyra dobtam.
- Na most az, hogy elhiszed e vagy sem, a te dolgod. Nyilván Keith mindent tagadni fog, viszont, ha megakarsz róla bizonyosodni, merr mondjuk valamilyen bizalmatlan oknál fogva kételkedsz bennem. Menj el arra az őrsre, ahol legutoljára dolgoztam, néhány várossal odébb, és kérd ki az ott hagyott cuccaim. A babát megtartottam, hogyha minden más el is veszett, ez emlékeztessen mindenkit arra, hogy mi is az igazság. - néztem rá, kíváncsi voltam milyen hatást értem el a sztorival. |
Romeo
Elmosolyodtam látva mennyire felkeltettem az érdeklődését. De legyen. Legyen neki is gyerek nap.
- De csak mert jóféle cigit hoztál nekem. - mentem én is közelebb az üveghez, és szabad kezemmel, alkarommal az üvegnek támaszkodtam, másikkal meg ugye a csikkel játszottam.
- Néhány évvel ezelőtt,... vagyis... sok évvel ezelőtt, hárman voltunk nyomozó társak, ami már akkoriban is igen különös volt, de mit mondhatnék, jó kis csapatot alkottunk. Keith, én, és egy nálunk valamivel idősebb kopó, John. John valójábban amolyan felettes, tanár pozíciót töltött be nálunk, de mind ezt, ha jól emlékszem szinte sosem használta ki. Egyenlően bántunk egymással, még én is, pedig jobb voltam dolgokban, mint Keith. - kezdtem bele, közben el is szívtam az első szálat. Szívesen elkezdtem volna a következőt, de egyenlőre még várok vele. Lesznek még percek, mikor nagyobb szükség lesz rá.
- Nem itteni zsaruk voltunk, egy sokkal kisebb városban éltem akkor még. Egy különös esethez hívtak minket, ami akkor még csak a kezdet volt, de már ennek az aktáját is megsemmisítették. Mai fejjel ilyet biztosan nem tettek volna, ám az áldozatok száma, a rémes szóbeszédek végett csúnya jövőnek nézett elébe a város. A helyszín egy már régen nem használt, kissé romos templom volt. Kinézetre, mikor legelőször megálltunk előtte, a rendőri kordonokat leszámítva teljes nyugalmat árasztott. Még valahogy a szagot se árasztotta. Ám mikor John kitárta a kaput és megcsapott minket a tömény vér és oszló test szaga, Keith elsőként rókázta le a szent épület falát. Meg sem vártuk, mi előre mentünk. A padokon, mintha egy beszéd alatt zavartuk volna meg őket, sorjában ültek. Mindenhol. Válogatás nélkül nők, férfiak, gyerekek. A padon támlájának voltak döntve, azért maradtak ülőhelyzetben. Csupa vér volt mindenük, a szemeik helyén tükör szilánkok, a szájuk bevarrva. Sokuknak a torka is el volt vágva. Kezeik madzaggal volt úgy összekötve ujjaik közt, mintha imádkoznának. Ocsmány látvány volt körbenézve. Az emelőn vagy színpadon akárhogy is hívják azt, egy akkoriban betegségben elhunyt öreg pap volt, úgyszint egyező nyomokkal, mint a "hallgatósága", mögötte pedig egy megnyúzott férfi keresztre feszítve. Még bőven csöpögött róla a vér, alatta is nagy tócsa volt. Elkezdtük a nyomozást, de akkoriban nem voltak olyan fejlett gépek, és mégis csak egy kisvárosban voltunk. Nem adtuk le a hírekbe, aki pedig tudott róla kérésünkre "elfelejtette". Az irodában aztán napokig dolgoztunk, minden kis apróságot összevetettünk, nem egyszer újra kezdtük. Az áldozatok kilétét vizsgáltuk. Sokuk frissen eltemetett ember volt, de akadt köztük eltűnt is. Az egyik ilyen, egy fekete hajú kislány volt. A képen piros ruhában volt, és egy szőke, régi porcelán babát szorongatott. Még... - itt kicsit megálltam és ismét rágyújtottam.
- Még be sem fejeztük az ügyet, újabb helyszínre hívtak, ezúttal egy farmhoz. Valójában a farm gazdája hívott, hogy eltűnt a kislányuk és mivel egy erdőhöz közel laktak, féltek, hogy a kislány talán elveszett odabent. Már a túrához készültünk, mikor a gazda egyik tehene egyszerűen összeesett és kimúlt. Egyből feltűnt mindenkinek az állat fehér hasán hosszanti varratok nyoma. Felvágtuk a hasát, bár a gazda óvva intett, hogy legyünk óvatosak, mert a napokban gyanúsan megnőtt a hasa és lehet borjat várt. De nem borjú volt. Bár őszintén én már az ügyetlen varratból is tudtam, hogy nem az öregség vitte el a tehenet. Még John sem tudott segíteni a kislánynak. Ismét napok teltek el, szinte alig ettünk, mint inkább kávéztünk munka közben. Nem egy ilyen eset történt, és a bosszantó az volt, hogy kurvára nem jutottunk előre. Emiatt viták és feszültség alakult ki köztünk. Keith egy nap aztán úgy döntött magán akcióba kezd, igaz erről tájékoztatott is minket, csak épp szartunk bele. Elkezdte kikérdezni a farm környéki szomszédokat. Nem sokan voltak, mert ugye távol laktak egymástól, de rábukkant egy... nos... kosz fészekre, ahol inkább csak disznók voltak, de elég mocskos körülmények közt tartva. Napokig aztán mi se hallottunk felőle. Lehiggadtunk, aggódtunk, így hasonlóképp végig jártuk Johnnal a szomszédokat. Utolsóként jelentünk meg ott, ahol Keith is. Bekopogtunk, de csak sokadszorra voltak hajlandóak meghallani. Az asszony nyitott ajtót, s ha létezik ocsmányabb és mocskosabb nő a világon, ő az volt. Külsejéhez pedig flegmasága társult, amitől okádni tudtam volna. Nem akart beengedni, bizalmatlan volt, de mi is erőszakosabbak voltunk, és mivel nem akart bemenni az őrsre, jobbára beengedett. Azt mondta a férje jelenleg nincs itthon, és hogy nem értik minek zaklatjuk őket. Itt rögtön arra gondoltam, hogy ezek szerint itt járt Keith, és innen is tűnhetett el. Még csak hellyel sem kínált, de nem is kellett, mert amúgyis körbe akartunk nézni. Az emeleten futottam bele egy kislányba. Annyira koszos volt, hogy elsőre azt hittem barna haja van, de szőke volt. A ruhája valami szakadt férfi trikó lehetett, térdig sáros volt és úgy nézett rám azokkal a világító szemeivel, mint aki sose látott volna embert, de már a pokolra kívánna. Utálom a kölyköket, de azóta is ő vitte a pálmát nálam. Ami szemet szúrt, az a kezében szorongatott baba volt. Elakartam kérni, de elfutott, mire pedig utána eredtem volna, valaki leütött hátulról. - nyomtam el a befejezett csikket, s bár kívántam az egész dobozzal, spórolnom kellett.
- Mikor felkeltem egy székhez voltam kötve egy büdös pincében. Mellettem Keith ült, szintén megkötözve, illetve John velünk szembe egy asztalhoz rögzítve. Végre láthattuk a férjet is. Egy dagadt, kantáros farmeres, ocsmány pasas volt. Pont, mint a mai horror filmekben. Háttal volt, de nem volt nehéz leszűrni, hogy nem az a kedves fickó. Mellette pihent egy láncfűrész is, ami szintén azt sugallta, hogy szarban vagyunk. Lent volt a kislánya is, a babájával játszott a sarokban. Gondoltam megpróbálom csendben odahívni, hátha ráveszem, hogy elengedjen, de meglátszott rajta a neveltetés, mert kutyába sem vett. Amikor viszont az apja megfordult, ledöbbenve láttam, hogy egy zsíros, már kissé kifacsart haj kupaccal ügyködött eddig, amit végül egy hordóba dobott. Csak utólag jöttem rá, hogy parfümöt készített régi módszerrel, valami nőből. De mostmár ezt is tudom... A közben magához tért Keithnek sikerült kiszabadulnia, amit a kislány észre is vett és felsikított. Az apja figyelmét is inkább ez terelte el, így Keithnek volt egérútja, ha nem is sok. Az a geciláda ott hagyott minket Johnnal. De utána eredt a faszi, meg a nője és időben visszacibálták. Sosem fogom megérteni, mégis miért Johnon torolták meg annak a fasznak a bűnét. Innentňl kezdtek el begyorsulni a dolgok. A fickó felkapta a láncfűrészét és levágta vele John egyik karját... majd a másikat... aztán a lábait, és ha hiszed ha nem, még élt, mikor lefejezték. Keith úgy félt, hogy behugyált, hát még mikor megindult felénk. Akkor nekem sikerült kiszabadulnom, s ezzel együtt el is, igaz előbb csak az egyik lábam, de azzal még időben fellöktem Keithet, mielőbb élve ketté vágta volna a fószer, bár majdnem az én lábam bánta. Az én székem is feldőlt és szerencsére el is tört. Persze nem mentem neki egyből a palinak, mert az a szar még mindig a kezében volt és úgy kalimpált vele, mintha műanyagból lett volna. Közben Keith is kiszabadult, s míg az a szar sarokba szorított, Keith megint kereket oldott. Ezúttal csak a nő ment utána, a fószer engem is felakart szelni. Hajszálokon múlott, hogy ne daraboljon fel. De ígyis jó néhányszor megvágott. Fegyver híján csak menekülni tudtam. A férfit az sem zavarta, hogy majdnem ledarabolta a kislányát, aki közben elájult és a földön fetrengve remegett. Kurvára nem volt kedvem kockáztatni az életem miatta, főleg, hogy kinyírt volna, akkor még ott voltak a védelmező ösztöneim. Felkaptam és futottam vele, mint az őrültek. Életemben nem féltem úgy, mint akkor. Amikor kiszolgáltatottan az életedért futsz, hallva ahogy ott rohan a nyomodban és a fűrész minden hangja a lelkedbe vág. Szerencsémre volt tapasztalatom az erdős terepeken, a lány száját pedig befogtam, mert mindig jelezte apu |
Logan
Mosolyogtam utána ahogy elment, tetszett a kis poronty hirtelen én is elkezdtem vágyat érezni aziránt hogy legyen egy nekem is. Kicsit el is kedvetlenedtem hiszen eléggé problémás lenne a családi életünk. Ha lenne is gyerek, elvennék Mavistől sé csak látogatni vihetném az anyjához, úgy nőne fel hogy Mavissel alíg érintkezhetne. Bár ha Mavis jól viselkedik lehet hogy kiengednék karácsonyra, születésnapokra ilyesmi. Nem akarok az apaságból kimaradni, keresnem kell valami lehetséges opciót.
Jane
Adtam neki gyújtóst is, elég bénának éreztem magam nem tudom pontosam miért de éreztem hogy ő gyakorlotabb az ilyesfajta játszmákban és nagyon kell vigyáznom. Keithel kapcsolatban tudtam volna mitkérdezni de mindet elfelejtettem amiatt amit utoljára mondott, és hirtelen nagyon nagy kíváncsiság ébredt bennem. Mi lehetett az az eset? Próbáltam visszafogni magam, de ha beletenyereltem valami elkendőzött FBI titokba az azért igencsak izgalmas, közelebb mentem az üveghez.- Mondja el mi történt.- kértem őszinte kíváncsisággal. |
Myra
Ne aggódj, minden gyógyítható. Még szerencse, hogy időben jöttem. - mosolyogtam büszkén, na meg persze lelkesen nyúlva a szuriért, amit hát be is adtam a karjába. Hallottam, hogy fájt neki, és ő is szóvá tette.
- Sajnálom, de ez ilyen fájdalmas. A szuri az szuri. De mivel nem sírtál, kaphatsz matricát. - húztam közelebb a táskám és kiszedtem a matrica gyűjtöm a nagy kotorászás véget.
- Tessék, válassz csak, de csak laposat választhatsz, mert a pufisak csak akkor kaphatóak, ha meg is műtöttelek. - magyaráztam, és ha kiválasztotta, eltettem.
- Szia Logan. Myra vagyok. - ráztam vele kezet, már amelyik épp szabad volt.
- Ugyan... ez a dolgom. Azért vagyok, hogy mindenkit meggyógyítsak. - mosolyogtam szépen vissza is pakolva a táskámba. Igazából terveztem, hogy tovább megyek, hisz sok még a beteg, de úgy gondolom ne csak én dolgozzak. Szóval szünetet tartok.
- Oké! - helyezkedtem el törökülésben és vártam, hogy megmutassa. Mikor pedig belemerültünk, fel sem tűnt, hogy megy az idő. Izgalmas volt, bár eleinte nem nagyon értettem, de ěgy is nyertem néha. Neki kellett szólnia, hogy mennem kell.
- Óó, de igeen! - csaptam homlokon magam, miközben gyorsan lemásztam az ágyról és sietősen összeszedtem a cuccaim.
- Lehet, hogy már nagy tesó vagyok, de remélem lány lesz, mert biztos nem focizok vele. - siettem az ajtóhoz, aztán egy hangos köszinéssel el is tűntem.
Romeo
Mikor közölte a számomra logikusan nem lényeges információkat, majd bedobott egy nagyon is ismerős nevet, tudtam, hogy mind ez színjáték. Zöldfülüként én is ilyeneket csináltam, s ez nem is baj, mert gyakorolni kell, hogy 10-15 év múlva már nagyon vágja ezeket a dolgokat. Nem vigyorogtam, mert akkor egyből leszűrné, hogy ismerem a trükköt. Azért a cigit megköszöntem és egyből meg is gyújtottam, ha kaptam hozzá öngyújtót is.
- Valóban rémlik ez a név... Áh, micsoda véletlen, hiszen pár évig kollégák voltunk. De milyen érdekes. Most kiről is szeretnél többet tudni? Róla vagy rólam? Mert ha az előbbi, akkor lehet rossz helyen kérdezősködsz. Noha megnyugtazásul, ő se azt adná vissza, ami a teljes igazságot takarná. Ami nem titok, hogy kettőnk közül én voltam a rossz zsaru. De talán pont emiatt is nem egyszer megmentettem az életét. - válaszoltam, bár meg lehet nem erre számított.
- Ő viszont ott volt, mikor történt azaz eset. Talán emlékszik is rá... mi az hogy... Oly annyira feledhetetlen volt, hogy még a hírekben sem merték leadni, mintha soha megse történt volna. Meglepődnél, ha elmondanám, kik voltak eme lidérc nyomásnak a szereplői... - szívtam a cigibe. |
Logan
Próbáltam a kis játék részese lenni, mikor a játékát a szívemhez tette a keze előtt tartottam az enyémet hogy nehogy odanyomja a sebemhez mert még mindíg fályt és kellemetlen érzése lett volna ha megnyomja, akkor is ha ilyen picinyke keze van, tegnap úgyis megtornáztattam kicsit a mellkasomat is.- Kecskeláz? - nevettem el magam majdnem de megköszörültem a torkomat és komolyra váltottam.- Hát ez bizony komolynak hangzik, remélem gyógyítható...- Aztán a szurinál még el is játszottam hogy fály és adtam egy "au" hangot.- Na de doktornő, lehetne egy kicsit finomabb.- mondtam, aztán kíváncsi voltam mi következik hiszen már kivizsgált ez a kis dr.house.- El is felejtettél nekem bemutatkozni, hogy hívnak? Én Logan vagyok.- mosolyogtam.- És nagyon köszönöm hogy törődsz velem és meg gyógyítasz. -simogattam meg a felyét. - Cserébe meg akarsz tanulni malmozni? .- kérdeztem lelkesen, végülis jó volt hogy volt társaságom és aranyos volt ez a kislány, benyúltam a melelttem lévő komódba, láttam hogy volt ott malom meg dáma. Közelebb húzódtam az ágy széléhez bár sziszegtem kicsit a fájdalomtól, a komód tetejére tetem a táblát így elértük mindketten és ha vevő volt a dologra kakor megtanítottam neki. Ez sokkal egyszerűbb játék mint a sakk vagy a dáma, gyerekkoromban imádtam szóval reméltem hogy neki is fog tetszeni. Játszottunk sok meccset, legtöbbször hagytam nyerni de a végére annyira belejött hogy meglepett milyen gyorsan gondolkozik és meg is vert egyszer, na az igazán boldoggá tett, büszke voltam a növendékemre és arra hogy milyen jó tanítónak bizonyultam, viszont akkor már jó sokáig ott volt a szobámban és komolyan kezdett zgatni hogy hol vannak a szülei és ki vigyáz rá.- Doktornő nem jár le lassan a műszakod? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
Jane
Egy pillanatra azthittem gyanús lesz neki a dolog de aztán már a szekrényen is találtam magam amint lecsusszant a törcsi. Nem ellenkeztem, sőt már hiányom volt és nagyon tetszett hogy így be van zsongva, hogy összepuszil meg egyebek. Már ettől a tettétől hogy feldobott a szekrényre kicsit benedvesedtem aztán tett érte hogy ez a folyamat ne álljon meg itt. Még az alkohol illat mellett is olyan erősen éreztem az övét, nagyon szerettem ezt az illetot, elkezdett a kezével munkálkodni odalent, én meg átkaroltam a nyakánál és hozzábújtam amennyire csak tudtam úgy élveztem amit csinált és hangot is adtam ennek. Nagyon precíz volt, annyiban érzékeltem a részegségét egyedül hogy jobban fel volt tüzelve és kicsit talán agresszívabb is volt, bár most ebben a szituációban ezt élveztem. Én igyekeztem a szende kislányt alakítani amíg ő az állatiasabb önmagát, ezúttal sokkal többmindent bíztam rá mert hát nem is nagyon volt lehetőségem arra hogy én is domináljak kicsit. Szerencsére a szomszédok messze voltak mert nem fogtuk vissza magunkat, elég hangosak voltunk, én főleg. Nem hittem volna hogy ennyi ideig lehet ezrt csinálni, órákon keresztül tartott a játék és mikor vége lett azt érteztem hogyha majd tényleg gyereket csinálunk akkor azt akarom hogy az is ilyen éjszaka legyen. Sokszor mentünk el mind a ketten és még szerencse hogy be fogom venni azt a bizonyos tablettát holnap, mert most amúgy tuti összejött volna. Egymás melelt feküdtünk, nagyon le voltunk fáradva és már kezdett hajnalodni. Nem mondom hogy amúgy nem akarok gyereket csak még most nem, szóval azt nem gondoltam hogy bűn lenne hogy ha már arról van szó hogy kísérletezünk, akkor felhozzam ezt a témát.- Akár fiú akár lány, bajba leszek ha olyan szemei lesznek mint neked.- Feljebb csúsztam az ágyon hogy a felyét a mellkasomhoz tudjam húzni, így cirógattam a fürjeit és közben a szívemhez öleltem a felyét, persze nem annyira hogy ne kapjon levegőt.- Annyira szeretlek hogy a te neveden kívül más nem is jut eszembe ha arra gondolok mi lehetne a fiúnk neve.- mosolyogtam, megpusziltam a felyét aztán még egy rövid beszélgetés után így szenderedtünk el. Nagyon kellemes volt az este mégis nagyon furcsa álmom volt, hülye színekre emlékszem, furcsa állatokra meg arra hogy nem éreztem magam jól az egész alatt bár nem sok értelmét vagy jelentőségét láttam az egésznek. Korán ébredtem Thomas még aludt, igyekeztm csendben elkészülni és ha felébredt ha nem, adtam neki búcsú puszit, aztán mentem dolgozni. Persze nem felejtettem el bevenni a tablettát ami egyenlőre visszafogta a gyermekáldást. Reggel az irodában kezdtem, ami azt illeti egyenlőre még egyszer se találkoztam az új fönökömmel. Sajnos Grace helyett ez is valami pali volt és behivatott hogy jelentsek mire jutottam Zare ügyében, miután konzultáltunk utasított hogy menjek az eligazítóba. Odamentem és egy elég nagy nyomozócsoportal találtam magam. Leültem az egyik szabad székre az asztalhoz a teremben, aztán mondták hogy milyen új esetek történtek amik Zarehoz köthetőek csak egyenlőre Dél amerikában, kikérték a véleményemet az ügyben és megmutatták Zare új műveit. Egyre elszántabb volt, de mégis kicsit diszkrétebb, látszott a gyilkosságokon hogy nem akarta ezúttal túlzásbavinni nehogy ismét elkapják. Segítettem nekik abban amien csak tudtam aztán visszamentem a salyát asztalomhoz, ott találtam egy új aktát amin most dolgoznom kellett. Két fiatal nőt gyilkoltak meg egy bérházban, mivel nem mehettem terepre a képekből kellett gazdálkodnom de ez így nem volt az igazi, mégis betartottam amit ígértem és ezek alapján gondolkodtam és jegyzeteltem az észrevételeimet. Nagyon mozgalmas nep lehetett, majd délután a gépemet az fbi archivumban kutakodtam, azzal kapcsoaltban hogy kiderítsem kik voltak Romeo régi munkatársai, akikkel együtt dolgozhatott. Ki akartam kérni a véleményüket vele kapcsolatban és fordítva is, nem tudtam menynire bízhatok Romeoban és úgy éreztem másféle támpont lenne azoknak a véleménye akikkel együtt dolgozott. Mit ad isten, az egyik korrégája az én mostani főnököm az itteni fbi kirendeltségnél. Kíváncsi mondtam mit mond majd róla rómeo, szóval délután megint meglátogattam. Nem taktikázásból vagy azért hogy a "bizalmába fogadjon" hanem csak úgy, hoztam neki cigarettát, amit bedobtam neki a kis résen., aztán köszöntem.- Szép napot Romeo. Gondoltam ma jövök előbb de nem ment, most iktatták be az új főnököt.- Hazudtam, mert nem azt akartam mondani hogy tudom hogy ismeri és hogy dolgoztak együtt, gondoltam be dobom a dolgot és megnézem a reakcióját a névre.- Keith Hawking, egy idős magával, meglehet ismerik is egymást.- álltam a cella előtt és próbáltam beszélgetni vele megint.
|
Myra
Figyelmen kívül hagytam buta kérdéseit. Milyen dolog már megkérdezni egy orvost, hogy eltévedt e a kórházban, meg hogy hol a szülei...? Fúj már. Aztán a gipszére néztem és mély gondolkodásba kezdtem, mint egy filozófus, olyan fejet vágtam.
- Hmmm... ez nem betegség. A nagypapámnak is volt ilyen a kezét és azt mondta azérrt csinálta, hogy ne a falra firkáljak. Nem veszem be, ez a fehér, nem is te vagy... - ráztam meg a fejem rá nézve, de azért egy hosszas pillanat erejéig alaposan elbizonytalanított.
- Nem tudom mi az a porcelán, de kiesni az ablakon tilos. - böktem felé az ujjammal, bevésve a tudatába, hogy ezt megjegyezze.
- Na és miért estél ki? Azt hitted tudsz repülni? Azt csak Pán Péter tud ám... - dugtam közbe a fülembe a szívhallgató izéit és meghallgattam a mellkasát, miközben beszélgetéssel tereltem a figyelmét, hogy ne féljen a vizsgálattól.
- Igen, pont ahogy sejtettem. Kecske hímlőd van... - húztam elő a színes hőmérőt és a szájába dugtam, aztán a kis kalapácsot és megkopogtattam vele a vállát. Ezt befejezve kivettem a szájából és megnéztem.
- Huh nagyon lázas vagy... száz fölött van... sajnos szurit kell adnom... - csóváltam a fejem sajnálkozva, de azért lelkesen kapva a szuri után. Eltoltam a fejét, hogy ne nézzen oda és még hangeffektet is adtam hozzá.
Thomas
Még így részegen is feltűnt, hogy itt valami nem kóser. Beadta a derekát, erre számítottam is, mert hát van egy fajta nézésem. De túl hamar és túl könnyen.
- Nem vagyok. A szex jó dolog, mert... mert... serkenti a vérkeringést... - magyaráztam okosan. De csak addig jártattam a szám, míg le nem dobta a törcsit. Után fel le huzogattam a szemöldökeim és egyből neki estem. Az ágy se hiányzott, feltettem szépen az egyik szekrényre és úgy csókolgattam. Egyet persze kapott a szájára is, de inkább mindehova máshova. A nyakára, vállára, karjaira... Közbe széttoltam a lábát és sunyi mód bevezettem két ujjam egyből, csak a nedvesítés végett is, mozgatva, forgatva benne. |
Logan
A köhögésre figyeltem csak fel,először csak odapinnatottam a szemmemmel és visszafordultam az olvasnivalóhoz de amint eljutott az agyamig hogy egy kislány visszafordulta mhozzá és letettem a könyvet. Bár nem értettem mit keres itt. -Szia kislány? Eltévedtél? - mosolyogtam az meg rámparancsolt hogy nincs olvasás az ágyban, el is kerekedett a szemem, a kis szemtelentől. Aztán jött oda a kis cuccaival, nincs kifogásom a gyerekek ellen, csak tényleg nem tudtam hogy került oda.- A szüleid is itt vanna kalahol? A bajomat nem nehéz kideríteni, nézd azt a bazi gipszet a lábom.- mutattam mosolyogva a lábamra.- Kiestem az ablakon képzeld, úgy összetörtem a lábamat mintha porcelánból lett volna. Szóval engem már diagnosztizáltak a dokik. De játszhatunk doktorosat ha akarod.- kíváncsi voltam végülis nem sok időt töltöttem eddig gyerekekkel, konkrétan még semennyit, és hát lehet egyszer nekem is lesz egy...vagy Thomasnak.
Jane
-D-dehogyis! .-Jaj azok a szemek, a rohadt életbe, pedíg látszik bennük hogy tök részeg mégis olyan jól csinálja, nagyon belemarkolt a szívembe, meg is öleltem- Én akkor szeretni foglak ha 80 éves szotyi leszel! - Öleltem meg, furcsa módon tudtam hogy zsarol de mégis megijesztett hogy megbántottam.- Miért vagy ilyen kegyetlen? - kérdeztem a szemeibe nézve most én néztem rá úgy mint gey őzike.- Csak azért mondod mindezt hogy beadjam a derekamat.- mondtam szomorúan, de tudtam hogy részeg, lehet azért is volt ilyen kis aljas, szóval gondoltam beadom a derekamat, próbálkozni lehet, reggel meg beveszek egy tablettát és elkönyveljük siekrtelennek a dolgot. Megkapja amit akar és nekem meg nem kell teherbe esnem. De azért nem adtam magam én se harc nélkül, bociszemekkel felnéztem rá, mint valami ártatlan szende lány aki nagy nehezen odaadja magát köteleségből a férfinak- Jól van, meg adom amit kérsz...- kibontottam a törülközőt ami körém volt tekerve és leejtettem a testemről. |
Alex
Logan szerencséjére a kórházban még mindig szívesen látott orvos voltam, így előre engedték és a legjobb kezeléseket kapta, bár a gyógyszerekkel csínyán kellett bánni. Mázlija, hogy csak a lába tört el, s azt is megmentették. Nekem kis időre visszakllett mennem természetesen megírni, miképp alakultak így a dolgok. Majdnem még én is belekeveredtem a saját hazugságaimba s csak reméltem, hogy más kamera nem látta. De Logannek sem volt túl sokáig nyugta, ugyanis rábukkant egy lelkes gyógyító.
Nyakamban igazítottam még egyet a szívhallgatón, illetve a szoknyácskámon, aztán elrántottam az üveg ajtót. Na jó, annyira erős azért nem vagyok, nehéz volt, ezért előbb húznom, aztán tolnom kellett, hogy beférjek. S hogy biztosítsam határozott belépőm a legújabb páciensem előtt, kétszer szándékosan köhhintettem egyet. Vagyis úgy tettem, mintha, de azért illedelmesen odatettem a kezem.
- Állj, állj, állj! Nincs olvasás az ágyban. - parancsoltam rám sietősen odatipegve az éjjeli szekrényhez, ami nekem époen egy hatalmas pultnak felelt meg. Felcsaptam rá színes, műbőr orvosi táskám, amit még új onnan kaptam és kipattintva a gombot rajta feltártam félelmetes eszközeim.
- Hát rajtad lástzik, hogy beteg vagy, de hogy mi a bajod, azt csak én mondhatom meg. De előbb! Meg kell, hogy vizsgáljalak! - néztem körbe gurulós szék után, mert sajna az ágyra való felmászás is komoly nehézséget jelentene. Még nem tudtam mi baja, de már alig vártam, hogy megszurizhassam.
Thomas
Az mimdeegy... Elég, ha mi tudjul az igazságot. Neki meg majd azt mondjuk megterveztük, így akartuk. Ez nem lenne hazugság, pusztán nem részletezzük a tényeket. - vonogattam a vállam ügyetlenül gombolkozva, de félbeszakított és le is beszélt róla. Persze el is szomorodtam, és ezt szándékosan tetéztem, hogy látványosabb legyen.
- Szóval... nem szeretsz annyira... hogy beválaljunk egy babát? Mármint... egy év alatt simán meg is utálhatsz vagy rászoksz a munkára és már figyelmenkívűl fogsz hagyni... - hajtottam le kicsit a fejem, a magányos kisfiút játszva.
- Egy év múlva már biztos ősz leszek és szottyos... rám se akarsz majd nézni... - játszottam rá, bár nehéz vllt megtartani a lebiggyesztett ajkakat, mert igazából már most el tudtam volna mosolyodni. |
Logan
-Basszus.- Mondtam egyszerre a fájdalom meg amiatt hogy Alex aztmondta be van kamerázva Mavis szobálya és mindent látott. Nagyon ideges volt és sajnáltam hogy így visszaéltem a bizalmával és semmibevettem hogy most ő vállal miattam felelőséget mindenért.- Sajnálom...nem tudtam megálni, tudom ez nem kifogás és tudom hogy ezzel neked tehetek keresztbe, nem fordul elő többször.- Mondtam, mire ő meg mondta hogy kórházba kell mennem szóval nem is lesz más választásom... Nem akartam de muszály volt, most egy időre megint távol leszek Mavistől.- Értettem, és nagyon köszönöm hogy segítesz.- Csillagokat láttam ahányszor csak valami hozzáért a lábamhoz. Bevittek a kórházba, megröntgeneztek és sínbetették, akárhányszor hozzáértek én leizzadtam. De mondjuk sokszor gondoltam arra hogy megérte. Ha Thomas megtudja majd ő is jól le fog baszni a sárga földig. Nem tudtam mi a szarral tölcsem az időmet a kórházban úgyhogy olvasni kezdtem, meg művelődni kicsit, mert őszintén szólva szerettem volna ha Mavis műveltnek tart engem is mint ahogyan a drága művészét.
Jane
Hajat mostam és meg is szárítotam, egészen sokáig voltam a fürdőszobában, Thomas nem jött utánam szoval elkönyveltem hogy komolyan megharagudott rám. Jöttem ki a fürdőszobából törülközőt magamköré csavarva, erre megjelent Thomas csatak részgene. Mondjuk volt is rá idelye, nem siettem el a fürdőben való foglalkozást. Eltátottam a számat amikor lemondta milyen projektbe szeretne most rögtön így részegen belefogni. Tudtam én hogy titokban nagyon is akarja, de én még mindíg nem állok erre készen, nem is kérném hogy sokat várjon de legalább egy évecskét, ja és azért az is elvárás lenne hogy ne részegen akarjon kölköt csinálni.- Thomas nyugodj meg, lesz majd de gondolj bele milyen lenne ha megkérdezné hogy ő hogyan lett és mindkettőnknek az jutna az eszébe hogy hát igazából be voltunk rúgva.- mentem hozzá oda mosolyogva és megfogtam a kezét amivel szedte le magáról az inget, ezzel meg is állítva a kezét.- Csak nem szabadna ilyen állapotban... |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
