|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Thomas
Iszonyatos napoknak néztem elébe. Egyszerűen alig tudtam haladni. Nyomok nélkül hagytak, ráadásul egy idegen helyen, körözött személyként, még nehezebb volt kutakodni. Szerencsémre azért nem voltam annyira zöldfülü és ment a spanyol. Tény, nem sokat tudtam meg akárkik is vitték el, de egyszer sikerült nyomon követnem őket, bár csak fél úton sikerült, de nem adtam fel. Egyre kihaltabb helyre értem, és a vállam is fájt, de majd hülye leszek egy percet is várni, mikor azt sem tudom éppen mi van Janenel. Haragudtam Loganre, mert végtére is neki köszönhetem mindezt. Ha Janenel valami történik nem is tudom mit fogok tenni. Én is hibás voltam, hogy magammal rángattam, de nem volt más lehetőségem, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy követett volna. Ahogy száguldoztam a poros úton, feltűnt egy busz is. Rögtön arra gondoltam, hogy lebuktam, mert hogy erre nem busz, de még autók se járnak nagyon. Elővettem a pisztolyom és mikor megálltam és kiszálltam a kiszállóra fogtam. Baromi nagy meglepetés volt, ahogy közelebb érve láttam meg, hogy Logan az, csak ugye teljesen új kinézettel.
- TE FASZFEJ! - kiáltottam rá és nem engedtem, hogy megöleljen, be is húztam neki egyet, az állát találtam el, de mivel a fájós vállamat használtam, lehet hogy nekem jobban fájt, mint neki.
- Miattad van az egész, te barom! Hogy lehetsz ekkora farok?! Még téged végeznek majd ki amiatt a picsa miatt! Van fogalmad róla mibe keveredtél?! - kiabáltam vele, alig bírtam szusszal, meg nem is vagyok az a kiabálós. Persze az őrjöngésem végeztével visszaültem és megvártam őt is.
- Elrabolták, mert téged kerestünk! És ha jó nyomon járok, nagyon rossz helyre vitték, de azt hiszem tudom, miképp menthetem meg. És ha egy haja szála is meggörbül, kinyírlak. - morogtam, persze nem komolyan, de tuti kurvára ki leszek. Közben a gázra tapostam.
- De azért... örülök, hogy életben vagy... - jegyeztem meg nagyon halkan morcos fejjel.
- Na és te hol hagytad azt a libát? - kérdeztem, de egy pillanatig se néztem rá.
Romeo
Már a farkas maszk mögül néztem vissza rá. Mostmár kellően félt, pedig még nem is tudta mi vár rá.
- Remélem nem vagy szűz... - jegyeztem meg féloldalas vigyorral, s el is pöcköltem a csikket közben. Aztán a lábai közé másztam és a ruha anyagán keresztül végig csókolgattam lent, majd finoman rá is haraptam, de ahogy húztam, végül csak az anyag maradt a fogaim közt, kezeimmel pedig két oldalt kibontottam a masnit a bugyin és így hamar letudtam róla. El is dobtam hamar, aztán vissza hajoltam, immáron meztelen alsó testéhez. Újabb csókokat hintettem rá, majd nyelvemmel kezdtem kényeztetni, de csak addig, míg akarata ellenére nem kezdett nedvesedni. A kamerások közben ide oda járkáltak, hol az arcát kamerázva, hol odalent, ahol épp tevénykedtem. Direkt úgy voltam ott, hogy ráláthassanak, ha akarnak, de engem se zavarjanak a munkában. Miközben nyelvemmel izgattam, lassan felnyomtam előbb egy, majd két ujjam. Mindahányszor mélyre nyúltam, mert az eddigieket látva, nem sokszor lehetett ehhez hasonlóban része, amit hülye leszek nem kihasználni a kamerák előtt. Tudtam hol találom azt a pontot, ami megindítja benne a dolgokat, így azt elérve, dörzsöltem, simogattam és nyomkodtam. |
Logan
Száguldoztam, tudtam hogy lebukhatok szovla elfogadható mértékig gyorsultam, ha engem elfognak akkor senki nem fog Mavis után eredni, bűnöző szóval elszarják bár biztos ezek a szarrágók nem csak bűnözőket rabolnak el, de akkor se mertem egkockáztatni. Na meg ha úgy hajtok mint az őrült elsiklok a nyomok felett. Azt hittem én leszek az egyetlen idegebeteg az oszágúton de megelőzött valami őrült állat, ment vagy 230-al én meg utána mentem merthát énis siettem, amúgy meg be akartam szólni neki. Nemelég az izgalom de még az életemetis veszélyeztetni valami állat. Előzgettem é mellé kerültem, az utat figyeltem de közben kiüvöltöttem hogy: BAROMARCÚ! - és amikor odafordultam nagyon meglepődtem. Thomas volt az! Elmosolyodtam és leálltam az út mellé ő meg követett. Éppenhogy kinyitotta az ajtajár én meg ráugrottam úgy megöleltem, lehet fályt is egy kicsit mindkettőnknek emrt ő is jól helyben volt hagyva meg énis, nem voltam benne biztos hogy ő is örül majd nekem ennyire sőt megvolt rá az okat hogy rosszul reagáljon..- Ha most be akarsz verni vagy ilyesmi akkor nyugodtan, de a kocsiban légyszives, nagyon kell sietnem valahova és láttam te is siettél üljünk be aztán mond el mi van, segítek neked ha kell de nekem is kéne a segítség...úgy örülök hogy látlak! .- Beszálltunk a Thomas álltal vezetett kocsiba, az mégsicsak gyorsabb és feltűnésemntesebb volt mint egy busz, aztán vártam hogy elmesélje miért sietett ennyire.- Azért egy kicsit lassabban menj, mert elkapnak minket aztán cseszhetjük...
Jane
Láttam hogy az ágyra néz, realizáltam ismét a helyzetemet, láttam hogy lassan készen állnak. A rendező pedíg felvázolta mifog következni. Majdnem elhánytam magam a felsorolás hallatán, megint rámjött a remegés én nem tudom hogyan fogom ezt megcsinálni. Nagyon kétségbeestem és még az előttem agyonvert lány emléke se tudott ebből kihozni, azonnal el akartam innen tűnni, főleg miután áthallatszódtak a sikolyok. De a sokk miatt későn kezdtem el azt nézegetni hogy mivel tudnék itt mindenkit fejbelőni és már meg voltam kötözve, aztán az ágyra helyeztek és ott se tudtam jobban mozogni. Olyan volt mint amikor az ember fekszik valami műtőasztalon és látja közeledni az orvost, és tudja hogy lefogják vágni a lábát. Nem akartam meghalni de ez lehet hogy annál is roszabb lesz, ideáig bírtam ellenkezés nélkül, bár itt nemtudtam sokmindent csinálni. Aztán Romeora néztem, féltem és úgyéreztem nem tudom lassan tartani a könnyeimet.- Nem tudom hánymilliószor hallhatta már, de kérem ne tegye ezt velem...- könyörögtem neki. |
Mavis
Totál váratlanul ért a dolog. Még ilyen izét sem használtak ellenem soha, csak tévéből tudtam, hogy létezik. Mire magamhoz tértem már egy orvosi ágyhoz voltam bilincselve. Szédültem a szertől és totál el voltam zsibbadva, de ahogy lassan kitisztultam és volt lehetőségem magamhoztérni rendesen körbenéztem. Nem tűnt kórháznak, inkább olyan pinceszerű helyiségben kialakított kínzókamrának. De orvosilag jól fel voltak szerelve gyógyszerekkel, és más kisebb eszközökkel. Egy őr ült a sarokba, épp pornómagazint nézegetett, még az sem zavarta, hogy ijedtemben elkezdtem rázni a bilincseket a kezeimen. Féltem, mint a szar és közben ideges is voltam. Reméltem, hogy legalább Logan valami kényelmes kis kórházi ágyban alszik és rendbe jön a karja.
- Te buzi! - ordítottam rá az őrre, aki aztán felállt, odajött és olyat lekevert, hogy jó darabig csak csillagokat láttam. Mondanám, hogy kiadtam a dühöm, de kellemetlen utóhatása sajnos bennem rekesztette a további káromkodásokat. Közben bejött valami doktor néni és ha bár próbáltam nem hagyni magam, adott valamit, amitől elájultam. Mire pedig ismét magamhoz tértem, már egy cella féle szobában voltam. Valójában arra keltem, hogy valaki húzza a hajam, ami minden bizonnyal kissé kócos volt. Eltekintve láttam, hogy valami idegen csaj piszkálja a hajam, amire jelentőség teljes tekintettel és egy kissé puhány, de érezhető orrba vágással válaszoltam. Nem is jött a közelembe utána, csak sírt a sarokba. Az ajtóhoz lépkedve kezdtem el kiabálni és ütni azt, hátha valaki meghall. Meg is hallott. Valami idegen fószer nyitott ajtót, de jött utána még egy. Egyik lefogott a másik meg 3 olyat vágptt a tenyeremre nadrág szíjjal, hogy azt hittem behugyálok. Aztán mondtak valamit spanyolul és elmentek. Na jó, itt egy picit kétségbeestem és tenyeremet égető fájdalom végett telebőgtem a egyik párnát.
Romeo
Igyekesztem kimutatni barátságtalan énem, de csak nem adta fel. Mikor csak azért is folytatta szemtelenségével, legszívesebben a nyakán nyomtam volna el a csikket, de annak nyoma maradna és én kapnék ki, szóval csak rápillantottam rosszalóan, mamd visszanéztem az ágyra. Ha így nem is, másképp azért okozhatok majd neki fájdalmat. A kamerások is lassan beálltak, és a rendező is röviden és tömören elmondta mit vár az egésztől, miket csináljak, mire kényszerítsem stb. Odaát közben már nagyban ment a dolog és hallani lehetett, ahogy a nagy csendbe néha belesikoltott a lány.
Kaptam egy maszkot, azt kellett felvennem, hogy mégse lássák ki vagyok. Aztán intettek, hogy álljunk neki. Két ember segítségével összekötöttük a lány kezét egy fekete vastagabb selyem szalaggal, amit hozzá erősítettünk az ágy rácsához, így össze van kötve a keze, de mégis tudom forgatni, ha szükség lenne rá, már pedig lesz rá. Mikor ő már az ágyon volt, levettem az ingem, kibontottam a nadrágom és rátérdeltem az ágy végére. |
Logan
Maivs mögött támaszkodtam a vezetőfülkének és úgy próbáltam oktatni a vezetésre, és ahhozképest igen jól csinálta hogy sokat még nem vezetett, nem voltunk feltűnőek és senkit se ütöttünk el. A kisvárosban a dokinak azért tudtam valamit makogni spanyolul, meg hát alapbol elég volt ha megmutattam neki a karomat. Közben azt éreztem felrobbanok a láztól. Rendes faszinak tűnt látta szerintem hogy van valami ait titkolunk de a hippokratészi eskü szerint járt el és nem nézett semmit csak gyógyított. Jobban értettem a spanyolt mint beszéltem, míg ellátott valami olyasmit magyaéázott hogy a csont törése mentén porcdarabok meg nem értettem milyen folyadék került a csontból a véráramba és ezért vagyok ilyen gyatrán, ellátott és adott gyógyszereket, inyekciókat is kaptam aztmondta így már rendbe fogok jönni.Azt akarták hogy feküdjek be, mert ez szügséges a gyógyulásomhoz de ezt nem tehettem meg...szóval amint adódott rá alkalmam le is léptem, már sokkla jobban voltam, lehet azért mert be voltam gyógyszerezve, a karom be volt kötve de már simán tudtam mozogni, valószínűleg a lázam is alább hagyott. Nem voltam persze tökéeltesen de nem éreztem azt hogy meg fogok halni. Gyanús votl hogy Mavis nem jött utánam később se, kerestem de nem találtam, kérdetődkötem senki nem látott semmit, a buszhoz siettem ott se volt a környékén se, sehol se... Megrémültem, éreztem hogy baj van. Visszamentem a kórházba de a biztonsági részlegre, Yago haláláról szerintem még nem tud az FBI ezért használtam az ő igazolványát, és a nevén mutatkoztam be, mondjuk gyanus lehetett hogy nem spanyolul beszélek, nehezen értették az angolt de sikerült rávennem őket hogy hadnézzem meg a bizonsági felvételeket, nem kelett sokáig keresgélni mert nem rég vitték el. A felvételen látni lehetett ahogyan betuszkolják a a csomagtartóba. Nem volt könnyű látni, dühbe gurultam és rácsaptam az asztalra, a biztonságiak meg nem érteték hogy mi van, én meg kiabáltam velük kicsit hogy az ilyesmire hogyan nem figyeltek oda. Megnéztem a felvételen merre indulnak, kimentem a buszhoz és utánuk indultam, nem tudtam merre mehettek egyenlőre csak abba az irányba mentem és azt reméltem lesz majd valami ami majd megmutatja pontosabban merre mehettek. Reméltem hogy elkapom őket addig amíg még nem késő...
Jane
Nem igazán hatotta meg a próbálkozásom, gondolom nem én vagyok az első aki ilyen módszerhez folyamodik. Elhesegettem a füstöt de ígyis köhögtem egy piccit, nagyon nem szereti a szervezetem főleg ha egy ilyen bonkó tahóból áramlik kifelé...Nyomozó volt mint Thomas és Logan, el nem tudtam képzelni az indokokat ami miatt itt kötött és ilyen lelkes munkatársa ezeknek az alakoknak. Lehet hogy valami pszihopata. Viszont mindennek tudatában valószínűleg rendesen utána is nézett annak hogy kik vagyunk, nem mertem rákérdezni arra hogy mit tettek Thomassal, most nem bírtam volna ki ha azt válaszolja hogy megölték...Feltette a nyelvtudásommal kapcsolatos kérdést.- Franciául tudok, spanyolul nem. - Válaszoltam, és nem bírtam tovább visszatartani a korábban kikivénkozó kérdést, és mivel ő sem finomkodott én se akartam úgy viselkedni mint aki mindjárt elájul a félelemtől, tartást adott kicsit a bunkósága, bár valószínűleg várlaszolni se fog rendesen vagy ad két pofont.- El se tudom képzelni hogy hogyan sülyedhetet idáig egy nyomozó, de tényleg őszintén érdekelne.
|
Mavis
Ne is, mert annak csúnya következményei lesznek... - somolyogtam az arcát simogatva. Szerencsére semmi ellenkezés nem volt benne, hamar el is aludt, de én is tudtam, hogy a karjának szüksége lesz valami orvosra.
Reggel igaz, hogy ő előbb kelt, de mikor én is felbéredtem és láttam, hogy tegnap óta még romlott is az állapota, nem volt kérdéses, hogy keresnünk kell valami kórházat, különben bajban lesz. Még a vezetést is átvállaltam, bár hozzá kell tennem, hogy kellett a felügyelete, mert annyira még én sem vágtam mit hogy kell használni. Kórházba még így sem sikerült belefutnunk, pedig mentünk néhány órát, ugyan akkor egy városszéli kis ügyeletre azért sikerült rábukkanunk. Már az sem érdekelt, ha lebukunk, csak segítsenek rajta. Leparkoltam - fene tudja, hogy jó helyre e - és besegítettem a váróba, ami hála égnek - tekintettel az amúgy is aprócska kis városra - üres volt. Egy ráérős doki pont a folyosón kávézott, mikor észrevett minket. Fingom sincs ő mit mondott, és van egy sejtésem, hogy neki sem, hogy én mit magyaráztam neki, de a sérülés és annak elfertőződése egyértelmű volt, szóval tudta mit kell tennie. Sietősen bevitte magával a vizsgáló szobába és nekilátott ellátni. Hiába magyaráztam neki, hogy közöm van Loganhez, nem engedett be, szóval kint idegeskedhettem. Nem is bírtam sokáig ülni, föl alá jártam az ajtó közelében. Talán egy fél óra telhetett el - nekem persze óráknak tűnt - mikor belépett az épületbe egy másik fazon is a haverjával. Elég nagy darabok voltak és jól láthatóan nagy bajuk nem lehetett, azon kívűl, hogy kissé koszosak voltak. Mint valami őr, úgy álltam az ajtó elé, mert láttam, hogy nézelődés közben erre vették az irányt. Mikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy idejönnek meg is szólaltam.
- Bocsika, de jelenleg nem szabad a szoba, szóval hess innen... - intettem a kezemmel elfele. Nyilvánvalóan nem értették meg, amit mondtam, mert az egyik a másikra pillantott, majd mindketten rám. Szemeim forgattam, hogy na most aztán hadonászhatom el, hogy várjanak a seggükön, amíg végeznek odabent. Ám nagy meglepetésemre, az egyik előhúzott a zsebéből egy szürke, elég koszos rongyot és a hajamba kapva az arcomba nyomtam. Először próbáltam lecsapkodni, de a másik lefogott, és mire úgy igazán odavághattam volna, beájultam. Felkaptak, körbenéztek és a kocsi csomagtartójába tuszkoltak, amivel jöttek, aztán el is vittek, mintha nem is lettem volna.
Logannek sem volt könnyebb dolga, tanácsolták is neki, miközben adták neki az infúziót és lekezelték a kezét, hogy maradjon bent pár napig, hogy lássák, hogyan gyógyul, mert ez nem játék. De mire egyátalán kiengedhették volna, én már úton voltam valami egészen ismeretlen felé.
Romeo
 Eloiset és Sorent hamar elvitték egy másik helyiségbe, de ugyanabból az indokból. Mi meg itt maradtunk. Amíg készülődtek, én is igyekesztem összeszedni magam. Mármint hát ha az ember nem számít rá, hogy két percen belül teljesítenie kell, akkor az elég húzós. Nem szokásunk ilyesmikbe is belekeveredni, de ezért külön szép kis summa jár, szóval miért ne? Amíg készülődtek, gondoltam elszívok egy cigit, no nem a lámpaláz végett - mert hogy az nincs - inkább mert ráértem. Mikor megszólalt, lassan ránéztem, bár nem értem mire fel ez a sok hülye kérdés. Igaz, sok lány próbálkozik kétségbeesésével az ismerkedős dolgokkal, hogy aztán valamiképp felhasználva vagy tököm tudja kiszabadulhassanak. De ez idáig még soha senkinek sem sikerült. Ezért is megy ilyen jól az üzlet.
- Nem rendőr. Nyomozó. És semmi közöd hozzá. - fújtam rá a füstöt. Vele ellentétben, mi tudunk róla egy s mást, ezért is találtuk remek célpontnak. Nem csupán szép, mivel szökevény és bújkálni kényszerültek, így maximum majd azt hiszik odaát, hogy ügyesen eltűntek. De ránk - akiket nem is ismernek - senki sem fog gyanakodni.
- Mennyire vágod a spanyolt? - kérdeztem vissza. |
Logan
Rosszra számítottam amikor megkezdte a válaszát de hirtelen nagyot dobbant a szívem amikor pozitív kicsengése volt annak amit mondott, úgy éreztem most még szerelmesebb lettem mint eddig voltam. Persze a vége lehetett volna jobb de ígyis jó volt.- Akkor úgynézki nem halhatok meg. Jól van, én is érzem hogy pihennem kellene.- Odébb vittem kicsit a buszt aztán lepihentem oda ahova megágyazott.- Halasszuk a piát is holnapra, gyere ide inkább.- Hívottam aztán magamhoz húztam.- Nem kell ám sokáig a buszban aludnunk...-Simogattam az arcát, közben vettem egy pillantást a karomra, megmostuk és már nem vérzett, természetesen még mindíg fályt de úgy gondoltam nem lesz gond. Viszont éreztem hogy a szervezetem valamivel igencsak küzdhet mert nagyon hamar elaludtam. Előbb keltem fel mint Mavis, fálydalomra keltem megnéztem a karomat, nagyon belilult a sebkörül és azt éreztem hogy ez nem normális, ráadásul kába voltam és úgy éreztem meggyulladok, valószínűleg lázam lehetett. Nem akarok ezzel szórakozni, kórházba kell mennem, szeretném ha megmaradna a karom...bár itt lenne Alex
Jane
Értettem, azt csinálom majd amit mondanak... legyen az bármennyire is szörnyű, legalábbis megpróbálom. Eloise mellett viszonylag biztonságban éreztem magam de aztán el is rángattak onnan, itt volt már megint ez a két gyökér és megint megfosztottak valamitől. Lélekben nagyon szurkoltam Eloisnak hogy ússza meg a lehető leg könyebben, bár magam miatt is izgultam. Pont azzal a férfival kellett mennem akit szembeköptem amikor az asztalra kötöztek, gondoltam ennek most meglessz a jutalma. A kamerák elé rángatott féltem és szerettem volna könyörögni, ellenkezni de Eloise tanácsára gondoltam és nem tettem különösebben semmit. Mindent összvetve az egyetlen esélyem tényleg az ha nyugton maradok és úgy kersek alkalmata szabadulásra, Eloise lehet hogy 8 éve itt van de nekem több tapasztalatom van az ilyemiben és valamennyire már ismerem az ilyesfajta rendszereket, figyeltem mindenre például a két férfire is, vettem a bátorságot hogy hozzászóljak.- Maga rendőr volt igaz? Látszik a mozgásán... Hogyan került ide? - Próbáltam kapcsolatot teremteni vele hogy legalább ne akarjon velem akkora szadista lenni, közben persze féltem ökölbe is szorult a kezem.
|
Mavis
Érezhetően még mindig kevésbé vonzotta mások halálának élvezése. Sőt, ami azt illeti, még mindig látszott rajta, hogy ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve. Nem tudom, fura, hogy mind ezek ellenére mégis megadta az esélyét, hogy kicsit felelevenítsem milyen is ez. De nem okolom, sőt, talán erőltetnem se kellene. Mikor közölte, hogy kicsit lelép, csípőretett kézzel és fejem csóválva néztem utána. Szegénykém, pedig szerintem finom bevezetésképp nem is volt ez olyan rossz. Hát még, hogy az ismeretlen francia lelövésekor is kaphatott egy kis ízelítőt.
Mindenesetre hagytam, hogy elszívhasson egy szálat jómagam pedig addig a hold fényében gyönyőrködtem a fáról lógó hulla mellett. De aztán visszamentem és épp jókor, mert Logan tervezte, hogy tovább megyünk. Ötletére azonban elnevettem magam.
- Jaj ne már... Úgy se hagynálak vezetni. El se bírsz, épp gyógyulnod kellene. - tétováztam, de végül csak nem bírtam. Én se akarok hátul ülni egymagam. Úgyhogy beleültem az ölébe, de ahogy mondtam, nem kíméltem a hülyeségektől. De azért nem is akartam meghalni, szóval csak olyanokat műveltem, hogy a kezére tettem a sajátjaim és úgy kormányoztam, ahogy ő, vagy mikor már az úton voltunk dudáltam, ráléptem néha a lábára és jobban a gázra tapostam. Mondjuk az némileg az én jókedvem is szegte, mikor kiderült, hogy nincs sok benzin, ám szerencsénkre volt benzinkút. Logan még arra is tudott figyelni, hogy megtanítson tankolni, ami lássuk be, jól fog még jönni. Aztán bementünk a kútra is. Tisztára úgy éreztem magam, mintha egy akció filmben lennénk. A lenyúlt tárcákból rengeteg pénzünk volt, de persze nem itt kéne majd elkölteni, ugyanakkor néha élni kell a mának és azt hiszem Logan élt is ezzel a lehetőséggel. Amíg ő a söröknél kóválygott, én a gyógyszeres részlegen válogattam. Kellett kötszer, vérzés és fájdalomcsillapító, meg egyéb gyógyszerek. Aztán persze eljutottam a béna napszemcsikhez is, ahol egyes felpróbálásoknál úgy néztem ki, mint egy légy. Vicces volt. Ekkor tájt támadhatott be Log is. El is röhögtem magam és kikaptam a kezéből.
- Komoly?? Uborkás? Nem semmi ízesítés. De ez most célozgatás? Talán eddig nem voltam elég n...? - nem is fejeztem be, mert ettől a kérdéstől itt még én is zavarba jövök.
A móka addig tartott, míg a pulthoz érve le nem közölték a dolgokat. Nyilván a halandzsát nem értettem, de a képeket megmutatva leesett, hogy baj van. Azon meg pláne, hogy Logan cimboráinak is köze volt a dologhoz. Ah, ennek sosem lesz vége. Beültünk a buszba, én vissza az ölébe, vele szembe és hallgattam. A végére viszont elmosolyodva a két kezem közé fogtam az arcát és úgy válaszoltam rá.
- Már mióta elszöktünk lemondtam a megölésükről, te kis buta. Nem örülök, hogy élnek, de ha neked ilyen fontosak, éljenek 100 évig. És a szadizásról is hajlandó vagyok lemondani érted. De tudd, ha egy nap feldobod a pacskert, mindenkiből hamburgert fogok csinálni. - nyomtam egy puszit a szájára.
- Ma viszont már ne menjünk messze... Pihenned kell. Idd le magad és szunyálj. - fordultam vissza. Max egy kicsivel odébb tudtunk menni, mert tovább nem hagytam. Pihennie kellett. Hátul hellyel közzel meg is ágyaztam neki az ülések közt a földön.
Eloise
Meglepődtem, mert majdnem ő a legidősebb. A többsége az itteni lányoknak a 18-at se érte el. A 24 éveseket pedig elszokták hurcolni valahova, ha nem épp megölik. Nem tudom miért kaptá el, ha már csak két éve van. De nem akartam most ráijeszteni, épp elég stresszes lehet neki most ez is.
- Cs-csak... meglepődtem. Fiatalabbnak tűntél. - füllentettem az ő érdekében. Ha lenyugodtak a kedélyek, majd elmondom neki, de most semmiképp. Én is átkaroltam látva mennyire fél. Én is féltem, noha azt hiszem 8 év alatt elég sok mindent kaptam már, a kellemes meglepetéseken kívűl.
- Figyelj... lehet, hogy itt most olyasmiket kell tenned, amiket maximum a barátoddal tettél, de próbálj meg nem ellenkezni. Sőt, tégy úgy, mintha élveznéd, lazulj el, mert akkor előbb végzünk. Ha meg nem, akkor... akkor bántani fognak. - beszéltem hozzá néha elhalkulva, mert a kiabálás lökdösésbe ment át, ami ilyenkor sem jelent semmi jót. Aztán a két olasz odasétált hozzánk, a fickó meg a kamerásokhoz ment magyarázni.
- Nem jött el, akinek kellett volna, szóval majd helyettesítjük. Te menj vele Sorennel... - fogta meg a karom Romeo és Sorenhez rántott, aki szintén karon ragadott és elcipelt máshová - ...Te pedig velem leszel. - kapta el Jane karját és a kamerák elé húzta, ahová már ki volt készítve egy francia ágy és a fényeket állították éppen. |
Logan
Annak örültem hogy végre teljesen az enyém lesz Mavis de az emlegetett haláltusa hallatán kicsit elbizonytalanodtam, úgyértem leszarom a fickót, biztos sok ember életét tette már tönkre, embert is ölt nem kétséges na de... a halál az halál a kínhalál az kínhalál még az is oké csak ne kelljen végig néznem. Próbáltam ezt a dolgot elengedni, hiszen jobb ha Mavis ilyen módon éli ki magát, ha támogatom ha mellette vagyok akkor lehet hogy rászokik arra hogy ilyen embereken végezze el a kívégzéseit. Az ártatlanokra majd vigyázok akik halált érdemelnek azok meg majd megkapják, ezzel nyugtáztam a dolog rendbenlevését és leültem nézni az előadást. Az utolsó szó jogán a férfi az életéért akart könyörögni de Mavis nem adta meg neki afajánlott jogot sem, szörnyű volt ahogyan fuldoklott.Mavis odajött és kérésére a haldokló arcáról le se vettem a szememet, közben a fülembe sugdosott, ettől rámtörtek olyan emlékképek amiket szerettem volna elfelejteni, s egyre sűrűbben és intenzívebben bombáztak az elmémből felugráló képek. Emlékeztetett arra amikor kezdők voltunk Thomassal és egy rajtaütésen találtunk egy dorgfüggő lányt aki éppen előttünk fulladt bele a salyát hányásába hanyadt fekve, pont rosszkor voltunk ott és nem tudtunk rajta segíteni már, eszembejutottak a vízbefullasztott holttestek amiket láttam eddig, az összes fojtogatott holttest amit láttam...és végül a srác arca akit lelőttem. Kicsit megremegett a kezem és arra gondoltam hogy mindjárt vége, kívántam hogy legyen annyira öntudatlan hogy keveset fogjon fel mindabból ami vele történik nem lehetett annyira hosszú mint amilyennek érzékeltem a dolgot mert azt éreztem hogy órákig vergődik és én meg úgy nézem mint valami hülye tehetetlen barom, közben kántáltam magamban hogy mindjárt vége, mindjárt vége...Lassan vége is lett. Mikor meghalt én is kiengedtem a levegőt, és beletemettem az arcomat. - Rákell gyujtanom.- Mentem vissza a buszba, és úgy tettem ahogy mondtam. Örültem hogy vége van és Mavis remélem kielégült egy kicsit, bocsánatott kértem lélekben az édesanyámtól és istentől is hogy ilyen dologban asziszáltam úgy éreztem hogy odébb kéne kicsit mennünk mert ezen a helyen itt van ennek az eseménynek a nyoma és én itt nem fogok tudni szerelmesen megnyilvánulni... Beindítottam a buszt.- Egy kicsit odébb megyek, nehogy megtaláljanak minket a helyszínen...az ölembe ülhetsz addig ha van kedved, tudok közben vezetni.- csaptam a combomba hívogatva Mavist aztán amikor odaült végre az illatától megnyugodtam. Amikor ilyen közel volt hozzám soha nem tudtam arra gondolni hogy mi ő és milyen vágyai vannak, ilyenkor csak az én Mavisem volt, egy szemtelen kislányka.- Francab megkell állnunk egy benzinkútnál...-morogtam, eddig valamiért nem figyeltem a tankra.- Még jó hogy nem a hullánál maradtunk benzin nélkül...-Éppen hogy elzötyögtünka legközelebbi benzinkúthoz, megtankoltam a buszt Mavist megtanítottam rá hogyan kell ha esetleg nem tudta volna. Aztán bementünk a kútra, ami azt illeti, gondoltam kirughatnánk a hámból este, vettünk sört, szar kalyákat. Találtam valami érdekesset és úgy mentem huncutul oda Mavishoz mint valami szatír és megmutattam hogy mi van a kabátzsebemben: találtam síkosítót. Rákacsintottam.- Grrr- Hülyéskedtem tovább, furcsa lehetett volna a benzinkutasnak a viszonyunk mibenléte mert hát eléggé feltűnők voltunk, de baromira nem figyelt hanem a tvt bámulta. Mikor odamentünk füzetni akkorse nagyon akart minket észrevenni úgy kellett szólnom neki hogy szakadjon le a tvről. Morcosan odajött, híradót hallgatott spanyolul volt természetesen de azért kivettem valamit belőle. Bemondták mi történt Franciaországban, a halott ügynököt, a képünk is kint volt de szerencsére nem néztünk ii túl felismerhetően meg a benzinkutas csávó pont akkor nem figyelt oda amikor minket mutattak, kifizettem mindent aztán majdnem átestem a pulton amikor utánunk fojtatódott afelsorolás és Thomas és Jane képe is a képernyőre került, bemondták hogy ők is szökésben vannak, egy pillanatra lefagytam mert tudtam hogy Thomas utánam eredt. Az az ostoba hülye! Nem kéne az ő életét is tönkretennie főleg most hogy kezd lejönni a depis alkoholizmusról... Kicsit elromlott a jókedvem, mert a Társamat ilyesmibe rángattam, ő meg Janet is belevitte ebbe, na szépvilág lessz ha meg talál aminek nagy esélye van...Visszaszálltunk a buszba, leültünk.- Mavis te is láttad a híreket, Thomas biztos hogy engem keres és téged meg akar ölni és gondolom ezt az elhatározás kölcsönös...ha én megvédelek tőle megteszed nekem azt az ígéretet hogy nem lövöd agyon ahogy meglátod?...Én ugyanezt nem fogom hagyni neki. Ha őt elveszítem nem tudom hogyan viszonyuljak az élethez.
Jane
Éreztem Eloise támogatását és ez némileg könnyítette a szívemen, persze ebben a helyzetben nem sokat de mégis sokkal jobb volt mintha egyedül lettem volna. Jött az őr és odadobta azokat az undorító ruhákat, el is ugrottam előle de aztán Eloise tanácsára hallgattam és felvettem. A sminkek miatt is remegett a kezem, na persze...készítsem elő magam mint valami habos süteményt, mintha kénytelen lennék a salyát síromat ásni...Megfésültem a halyamat és naturálisan kisminkeltem magam ahogyan szoktam, szabadon hagytam a halyamat, legalább az legyen így ha már én nem lehetek. Mikor kimentünk fontolóra vettem hogy elvegym az egyik őr fegyverét de a példa elrettentő volt, eszembejutott az a sok felvétel amit haonsló helyeken készítettek és még 2 éve az akadémián az egyik előadó bztonságában nézegettük őket és titokban mindenki végiggondolta milyen lenne azoknak a lányoknak a helyében lenni, most meg itt vagyok. Remegtem kicsit de magamra eröltettem az engedelmességet, minden pillanatban volt valami ami fokozza a rosszulétet, például felismertem hogy ugyanaz a két rothadék szállítmányoz minket mint akik elszakítottak Thomastól és idehoztak. Megérkeztünk a stúdióhoz, a környezettől a férfiaktól mág naryon besokaltam, ha Eloise nem szól hozzám ott ájulok el, meg is szédültem kicsit bár eléggé élettelen hangon tudtam csak válaszolni. - 22 vagyok... miért kérdezed? .-felmerült bennem hátha valami egyéb oka is van azontúl hogy ismerkedni akar, hátha ez valami perverzió vagy mittudomén én...egy ilyen helyen bármi megeshet. - M-most mi fog történni? -Közel húzódtam Eloisehoz kicsit belé is kapaszkodtam. |
Mavis
Tudtam, hogy Logannek még gondja lesz a sérüléssel, ezért kerítettem neki fájdalomcsillapítót. Ha kell, bevállalom, hogy összevarrom, de reméltem, hogy enélkül is eláll a vérzés. Igaz, így nem tudtam bevonni a műsorba, de már ígyis nagyon büszkw vagyok rá. Nehéz volt nem végig vigyorogni az utat annak tudatában, hogy jól tudjuk, hogy a fickó meg fog halni. Vajon fél? Vajon érez ezzel kapcsolatosan bármit is? Gondol bármire is? Érdekelne, de nem kérdezek rá. Mikor megálltunk és Logan hátra jött, hogy ölbe vegyen, átkaroltam a nyakát és megsimogattam az arcát.
- Most. Most rögtön. Te csak pihenj, én előkészülök hozzá, aztán majd szólok és együtt végignézzük a haláltusáját. - adtam neki egy eszkimó puszit, aztán kimásztam az öléből és mivel erdőben voltunk, itt improvizáltam. Kerítettem a kocsiban kötelet, ha más nem volt akkor a fickó övét és néhány cipőfűzőt használtam fel hozzá. De a kötél mégis csak retróbb. Bronzbika helyett most csak erre futja. Csináltam rá hurkot és az egyik magas fa törzsére erősítettem. Nem volt könnyű, de megtudtam oldani. Persze ez nem olyan lesz, hogy kirugom alóla a széket vagy dobozt, ez a felhúzós lesz, a korábbi verzió, de a látvány ugyan az. Na meg... meg se adom anmak esélyét, hogy eltörje a nyakát és hamar kimúljon, szenvedjen sokáig, emlékezzen rá, mennyire magabiztosan mosolygott. Mikor kicibáltam, a nyakára szorítottam a hurkot, aztán szóltam Logannek. Még egy szikla is volt a "színpad" előtt, hogy ne állva kelljen végignéznie. Én a kötél egyik végén, a pali a másik végén hurokkal a nyakán.
- Nem létező hölgyek és egyetlen szerelmem! Azért gyűltünk itt ma össze, hogy az itt lévő nevétsemtudommár megbűnhődjön minden tettéért, amit életében elkövetett. Az esküt szék nem adott fellebezési jogot, a büntetés pedig kötél általi hosszú és szenvedéstől tartalmas halál. Utolsó szavak? - kérdeztem itt a fickóra nézve kb. "le se szarlak" fejjel, s meg sem várva bármiféle reakcióját, összeszedve minden erőm felhúztam néhány méterre a földtől, majd szépen lerögzítettem, hogy aztán Logant átkarolva figyelhessem a műsort. Bármilyen erős is legyen, a fuldoklás az fuldoklás.
- Olyan ember van, ki nem fél a haláltól, de egy olyan ember se létezik a világon, ki ne szenvedné meg látványosan, ha kínhalálba van része. Nézz csak rá... - suttogtam a fülébe végig a fuldoklót figyelve.
- ...milyen magabiztos volt néhány órával ezelőtt, mennyire megingathatatlan volt abban, hogy legyőzött minket. A nyugalmas mosolya, amivel magát hitegette, hogy tudja miképp történnek mamd a dolgok. S lám... a szerencséje immáron elveszett. Fájdalmai vannak, és végtelenül gyötri a légszomj... Tudja jól legmélyen belül, hogy meghal, mégis ott a szemében a könnyes remény, hogy valaki, aki nem olyan mint ő vagy mint mi, majd megmenti. De nem így lesz. S mind ezek mellett a megaláztatás, hogy ezt mi - akiket semmibe vett - végignézhetjük. - mondtam befejezésül, még épp jókor, ugyanis közben a lába apróbb rángásai is alább hagytak, s immáron nem volt más, mint egy élettelen test, egy tárgy. Még lefolyt búcsút intve az utolsó könnycsepp, mely éppen csak megcsillant az arcán a hold fényében, majd a mélybe zuhant, a levelek közé.
Eloise
Láttam, hogy elég reménytvesztett és tudom, hogy ez rossz, de nem akartam üres reményekkel kecsegtetni, az sokkal rosszabb. Mikor odébb vonult sírni, egy ideig csak csendben figyeltem, de aztán odamentem és megsimogattam a hátát. Majdnem én is elbőgtem magam, mert eszembejutatta én hogy féltem itt 12 évesen, mikor nem a szobatársam világosított fel, hanem az egyik őr mutatta meg mire számítsak jobb napokon. Mikor abbahagyta a sírást rá egy órára nyitott ajtót az egyik őr, aki be is lépett hozzánk. Egyik őr sem volt épp kedves, de akadtak köztük kevésbé rosszak, legalábbis jobb napjukon. Ő volt az egyik. Nem sokat lehetett tudni a múltjáról, de keringtek pletykák arról, hogy valaha nyomozó vagy kommandós volt, de két társa tőrbe csalta és majdnem megölték. Ezután hagyta ott az igazságszolgáltatást és vették fel ide. Ami biztos, hogy remek lövész, és a fegyverek 97%-hoz perfektül ért. Romeonak hívják.
- Ti ketten, ezt vegyétek fel és gyertek ki. - parancsolt ránk és a kis csomagokban rejtegetett kis fehérneműket is az ölünkbe dobta, aztán kiment és felkészültel a haverjával az útra. Én Janere néztem.
- Vedd fel, és tedd amit mondanak. - bólintottam és én neki is álltam. Nem csupán fehérnemű volt benne, hanem sminkes cuccok is és hajhozvalók, ugyanis itt nagyon fontos a külsőnkkel való elégedettség is. Ezért sem szívesen vernek meg vagy okoznak sérülést, de attól még megteszi. Ha végzett ő is, kivittek minket. Nem adtak ránk bilincset, mert ígyis ők voltak fölénybe. Kamerák mindenütt, és mindenkinél volt fegyver. Volt egy orosz lány, aki eltudta venni az egyikőjükét, de épp csak sikerült lőnniem hatan rávetették magukat és halálra verték... a szemünk láttára. Betuszkoltak minket egy furgon hátuljába, ahol nem volt ablak se, maximum egy rács köztünk és köztük. Ugyanaz a két fickó volt velünk, mint akik hozták. Soren, a másik férfi a szóbeszéd szerint valaha mentős volt, de kikészült a munkájától és a drogokba menekült. Kirúgták, ám mivel amúgy jó sofőr, van tapasztalata az egészségügyben és a kábítószerben, így hamar talált másik helyett. Ezt a poklot.
Az út másfél órás volt, de egy szót sem beszélhettünk egymással. Zene sem szólt. Soren dohányzott, Romeo pedig vezetett. Amikor megérkeztúnk kiszálltak és cibálni kezdtek egy kissé ramaty állapotban lévő klub felé. Oda vittek be. Valójában ez nem egy klub volt már, hanem egy stúdió. Egy olyan stúdió, ahol nem éppen híreket olvasnak fel, vagy időjárásról beszélnek, és nem is olyan, ahol interjút készítenek a hírességekkel. A stúdió helyiségében voltak bizonyos eszközök, többek között láncok, ostorok és ezekhez hasonló "játékszerek". Ezeken kívül pedig egy egész forgató stáb, persze mind férfi és nem a szebbik fajtából. Legtöbbjük hamar végig méregetett bennünk, miközben az egyik fickó és a mi két olasz őrünk heves vitába szállt. Nem tudtam miről beszélnek, mert olaszul beszéltek.
- Még meg sem kérdeztem, Jane, te... hány éves vagy? - kérdeztem halkan, miközben a vitatkozókat figyeltük. |
Logan
Hát végülis nem tudom mit vártam, mondjuk valami olyasmit hogy itt megkínozza vagy hajtogat belőle valamit, nem olyasmit ami miatt ártatlan embereknek is félniük kell majd de hát így jártam, megígértem akkor ez van. Rábólintottam, bár az egyetlen dolgo amitől tartottam az az volt hogy ezt a potenciális áldozatunkkal szemben közölte, aki mostmár birtokában van annak az információnak hogy meg fog halni akármi is történjen, sőt az eddigieknél nyomorúságosabb módon. Lehet hogy ez ösztönözni fogja arra hogy minden áron szökniprobáljon vagy véget vetni a salyát életnének...szóval duplán résen kell lennünk. A Halottakat kiszórtuk, elástuk az erdőbe közben Yago sonkává kötözve hevert leütve az egyik ülésen, ha felébredne akkor is hozzávan közve az egyik kapaszkodóhoz is, nehéz lenne szabadulni onnan. A sofőrt nem akartam megölni, mert úgytűnt ő nem részese közvetlenül ennek az egésznek, őt kitettük az erdőben és otthagytuk a ruhályát lenyúltam hogy igazi buszsofőrnek tűnjek, visszatalál ha akar a városba. A vezető helyére ültem és fojtattam az utat mostmár céltudatosan abba a kis faluba ahova menni akartunk, persze nem ott fogjuk majd végsőnyugalomra hejezni a kis potyautasunkat. Amiben reménykedtem az az volt hogy ennek a bűnöző kompeniának atöbbi tagja nem probálja meg kiszabadítani vagy valami, nem biztos hogy még egyszer sikerülne ez a mesterlövészet ami most sikerült. Bekötöztem a karomat de a vérzés nehezen állt el és vezetésközben már éreztem a fájdalmat is, de csak ne mtalált el semmi létfontosságút... Vezettem és közben Mavis vigyázott az utasunkra, bár most éppen szívesebben lettem volna vele kettesben ahelyett hogy sofőrködök míg ő hátul van. Be esteledett és az éjszaka közepéig bírtam, aztán leálltam az országút szélére oda ahol szintén csak erdős terület volt, a sűrűlyébe mentem leparkoltam aztán kinyújtoztam és hátramentem Mavishez, ha aludt ha nem leültem mellé és az ölembe kaptam mint a mikulásbácsi a gyerekeket amikor kívánnak tőle valamit.- Mavis Drága...Szeretnéd veled foglalkozni ehelyett.- biccentettem tárgyiasítva a bűnözőnkre.- Mikor szándékozol belőle csinálni valamit? - kérdeztem úgy mintha megszokott volna hogy én itt aszsiztálok Mavis őrültségeihez, még engem is meglepett hirtelen mennyire közömbösen viselkedek, de végig az volt az agyamban hogy ez úgyis csak egy bűnöző...
Jane
A lány bemutatkozott aztán válaszolgatott a kérdéseimre, hallani lehetett a Francia akcentust, ő se volt idevalósi szegényke, látszott rajta hogy itt nem könnyű az élet legalábbis a szemén biztosan. Óvaintett a szökéstől és az arról való beszéldről, hát jó beszélni nem fogok róla de az senki nem tilthatja meg hogy ne gondoljak rá, vagy ne gondolkodjak rajta, biztosan lesz majd alkalmam rá...Aztán azt mondta 8 éve van már itt. - Mennyi? -kérdeztem tátott szájjal, közben kivette a kezemből a követ kicsit olyanvolt mintha a reményemet venné el főleg amikor kiderült tényleg az történik itt mint amire gondolna az ember...csak az a probléma hogy más ha ezzel valaki szembesít is. Basszus ne...ne, en annyira undorító hogy az ember gondolni se akar rá, de ha be is fog következni. Nagyot nyeltem, nem rég vesztettem el a szüzességemet még szerencse hogy lehettem Thomassal is ez előtt és nem itt került erre sor...Mi lehet vele, nagyon féltem hogy attól hogy esetleg megölték. Ezen ponton éreztem azt hogy muszály sírnom egy kicsit, összekuporodtam és kicsit kiengedtem a gőzt... Aztán tovább vártam tehetetlenül... |
Mavis
Mikor Logan a válasz helyett befogta a szám ezzel egyértelművé téve mindent, összevontam szemöldököm. Most komolyan?! Tudom én, hogy él még benne a naivitás és jóság, de lássuk be, ez nem az a pillanat. S mind ez ráadásul luxus. Csalódtam benne. Legalábbis ezt éreztem az első percekben. De ahogy elkísértem a tekintetét a föld felé, megláttam a pisztolyt. Na itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mert ha félreértem a jelzést, csúnyán megüthetjük a bokánk. De mindenesetre készenlétben voltam. Nem tudom honnan tudtam meddig kellene várni, de úgy éreztem neki kell előbb lépnie, s hát így volt. Amint magához rántotta a fickót, felkaptam a pisztolyt és bár az ülések sem nyújtottak nagy fedezéket, azért könnyebb volt ott megbújni.
Sosem lőttem még fegyverrel, de gondoltam nem olyan bonyolult, s hát most létszükséglet volt a használata. Be kell valljam csak fél szerencsém volt. Ugyanis célozni az első pillanatban is tudtam, de arra nem számítottam, hogy visszaüthet. Szerencsére csak kurvára fájt a homlokom, de megsérülni nem sérültek. Egyszerűbbnek tűnt az egész a tévében. De egy-két - amúgy jó célt ért - lövés után, már gond nélkül ment, igaz két kézzel. Tény az is, hogy nagy részüket Log szedte le, de én sem panaszkodhattam és amúgy nagyon tetszett. Sokat dobott a kedvemen. Igaz ezzel nem lehet olyan véres jeleneteket művelni, de mint korábban mondtam, a fegyver egy remek dolog.
Mikor már mind halott volt egy kivételével, közelebb mentem a hullákhoz, hogy megnézhessem őket. Finoman meg is rugdostam őket, hátha használhatom még a pisztolyt, de szépen agyon lett lőve mind. Aki még életben volt a fickón kívűl, az a sofőr volt, aki nem is vett részt a műsorban. Közelről akartam lelőni, de akkor megszólalt Logan, s csak akkor láttam, hogy vérzik. El is kezdtem aggódni, nem ám elvérzik nekem itt, mikor ilyen remekül teljesítettünk. De úgy tűnt tartja még magát, s elsősorban biztonságba kellett jutnunk. Szóval átvettem tőle a köcsögösködőtt és hogy biztosan ne ficánkoljon a golyóihoz nyomtam a pisztolyt, hogyha mozdulna azonnal szétlőhessem a tökeit. Közben mindvégig fölényesen vigyorogtam rá, mégha ezidáig nem is én fegyvereztem le. Szívesen torkon lőttem volna, de nem tettem, hátha Lognak még szüksége lesz rá. Mikor pedig megálltunk visszaadtam Logannek és őt figyeltem, ahogy "gengszterkedik". Meg kell hagyni sokkal jobban állt neki, mint a rossz zsaru stílus. Így belegondolva még a Művésznél is értékesebb lehetne belőle, ha megtanulna ide-oda lépkedni a két világ közt. Oda és vissza voltam érte, talán még az eddigieknél is jobban. Ha nem lett volna ez a szar, és nem vérzett volna a karja, simán leteperem, de így az egész megmaradt puszta képzelgésnek. Amikor rákérdezett mi legyen ezzel a senkivel, nagyot dobbant a szívem, mert láttam a szemeiben azt az elvetemültséget, hogy cseppet sem furdalná a lelkiismeret. Ez bizony nagyon imponáló. Igaz, hogy gyors halálát akartam a fickónak, de így, hogy jobb lehetőséget is felajánlott, nem féltem élni vele.
- Tartsuk meg. Meg fog halni, de nem most. Mielőtt tovább megyünk, külön műsort szánunk majd neki, de azért nem olyat, hogy hamar megtalálják, mert a végén még elkapnának. Csak annyira, hogy az itteniek tanuljanak meg félni. - néztem Loganre mosolyogva.
Eloise
Egy újabb lányt hoztak az előző helyére. Mostanság gyakran hullanak ki, főleg azok, akik nem is országbeliek. Hamar magányossá válnak, félnek és végül ez okozza a vesztük. A "szobánk" olyan volt, mint egy börtön cella, csak épp vasból készült kis ablakos ajtóval. Annyira nehéz volt, hogy egy férfi is alig bírta elhúzni, ha épp nem volt zárva. A szobában csak egy emeletes ágy volt. Se wc, se mosdó kagyló vagy szekrény. Ki kellett kéreckednünk, s ha nem engedtek ki, így jártunk. Félszemmel mindig az alvó lányt figyeltem, miközben a falnak dőlve, lent a földön ülve egy néhány éves divat magazint lapozgattam. Akkor sem tettem le, mikor láttam, hogy ébredezik, mert arra gondoltam ezzel is azt az érzést keltem benne, hogy nem félek tőle, mégha ez nem is igaz, mert itt okunk van egymástól félni a rangok miatt, ugyanis vannak kedvencek, akik árulásokért cserébe jutnak előbbre, míg az elárultak, nos... egy sokkal rosszabb helyre. De mikor megszólalt egyből megsajnáltam, nem tehetek róla, talán a külseje adott okot rá, vaby a hangja, de olyan volt, mint én, mikor ide kerültem.
- Szia... Eloise vagyok. - mutatkoztam be egy kis francia akcentussal - amit nem sikerült leküzdenem, és máig csak franciául tudok káromkodni, ha ideges vagyok - és egy halvány mosoly kíséretében. Közben a magazint és összecsuktam, s ha tudtam mellé ültem az ágyon, hogyha lehet, senki se hallhasson minket.
- Ez a hely egy... nos, nem fogok hazudni, maga a Pokol, de ne félj, ha betartod a szabályokat, ha mindig azt teszed, amit mondanak, nem lesz bajod és nekünk se. Sose próbálj megszökni, ne is beszélj róla, mert akkor megölnek vagy még rosszabb... - néztem rá komolyan, igyekezvén úgy mondani, hogy ne érezze parancsnak, de azt tudja, hogy ezek a dolgok fontosak, ha élni akar.
- 8 éve már... De van, aki még nálam is régebb óta. Elég régen megy már ez a hely, s csak jobban terjeszkedik sajnos. - sóhajtottam, mert már nem is emlékszem milyen is volt előtte az életem. 8 év nem sok, de a sok gyötrés idebent épp eléggé megkínoz, hogy elfelejtsük a szép dolgokat. Ha hagyta, kivettem a kezéből a követ és közben megráztam a fejem, hogy ne is próbálkozzon vele.
- Amit pedig csinálnak... nos... ők leginkább csak futattnak, árulnak. Minket. Ebből van a pénzünk. Néha privát személyeknek, néha bulikba, ilyesmi. De a héten lesz a Válogatás is. Erre a nagy összejövetelre sok gazdag férfi jön minden országból, olyanok, akik nagy hatalommal bírnak. Szórakozni jönnek, aztán közülünk pár lányt felajánlának nekik, ők pedig rengeteget fizetnek. Ha kiválogatnak és megvesznek, nem maradsz itt többé, hanem velük mész. S az hogy jobb e az ami azokra vár, nem tudom. De én szeretnék már innen elmenni. - sóhajtottam egyet, mert ugyan az a terep ismeretlen, de amit itt átéltem... kétlem, hogy az rosszabb lenne. |
Logan
Gyorsan befogtam Mavis szályát, egyet értettem vele de egy zárt térben voltunk 10 fegyveres bűnözővel, mielőtt Yagora néztem volna a szememmel lenéztem egy másodpercre Mavis alá úgy hogy ezt a pillantást csak ő láthassa, a lábam takarta de az egyik pisztolyt még direkt leejtettem amikor ránk fogták a többiek a fegyvert, ugyanis kettő volt nálam a salyátom és az általam megölt FBI os fiúé. Ha nemet mondunk ezek gondolkodás nélkül fejbelőnek minket.- Elnézést, tudja ő még fiatal és tapasztalatlan, én azért többet láttam már a világból és jobban át tudom látni a lehetőségeket. Amit pedíg ön kínál az nem csak a jelen helyzetben kedvező. Szóval elfogadjuk Mavisel se lesz probléma, kezeskedem érte...- Mondtam nagyon hitelesen, aztán vártam a reakciót ami nem volt azonnali. Yago lassan elmosolyodott aztán elkérte a pisztolyomat, a többiek is le eresztették a fegyvereiket. Ez volt az egyetlen lehetősségünk de arra gondoltam hogy engem biztos agyon fognak lőni. Nyúltam Yago felé hogy odaadjam a pisztolyt, de ahelyett hogy odaadtam volna magamhozrántottam a kerjánálfogva és élőpajzsként odaforddítottam a többi fegyvereshez, nem hezitáltam nem akartam megvárni hogy mi lesz a helyzetből talán egy pillanatra szorítottam csak yago felyéhez a pisztolyt aztán célbavettem a többieket, túlzásnélkül még soha az életben nem lőttem ilyen gyorsan, persze miután a végére értem nem igazán érdekelte őket hogy Yagot pajzsnak használom és volt aki ígyis az irányomba lőtt és keresztül lőtte az alkaromat, de nem érdekelt mert mindet agyonlőttem, vagyis lőttük mert ha Mavis nem segített akkor én halott lettem volna.- A picsába!. - kiáltottam fel az izgalomtól mert nem gondoltam volna hogy sikerül ennyivel megúszni... Vérzett a karom de nem érteztem még fálydalmat pörgött bennem az adrenalin. Yagot igazából el se találták, rajtakívül aki még életben volt az a sofőr, gondoltam hogy ő nem akar majd hősködni vezetés közben de azért nem kockáztattam, gyorsan odarohantam, addig Yagot Mavis gondjaira bíztam, mikor biztonságosan fogtam a kormányt leütöttem a sofőrtm, beültem a helyére és lefékeztem az útmellett az erdőben a fák között. Aztán visszamentem hátra az egyik ülésre dobtam Yagot aztán a felyéhez szegeztem én is a pisztolyt és szembe fordultam vele.- Bocs de asszem meggondoltuk magunkat. Én arra gondoltam hogy inkább te segíthetnél nekünk.- lerángattam róla a kabátját amiben a fegyvere lehetett meg a tárcája, ami még nagyon jól jött pl az FBI igazolvány miatt meg pénz is volt benne.- Na mit szeretnél mit csináljunk vele? Szerinted hasznunkra lehet még? .- Fordultam Mavis felé, hogy ő legyen az aki dönt, mert tényleg nem érdekelt ha elégtételt vesz ezen a szarházin és arra gondotlam hátha jól esik neki kiélni a gyilkos ösztöneit ezen a férfin. Ígyis nyertünk az egésszel, van egy saját buszunk, pénz, fegyverek minden ami kellhet.
Lefeküdtünk, én is hamar kidőltem de Thomas előb el aludt. Néztem egy ideig hogy megbizonyosodjak róla hogy végre nyugton van egy kicsit, adtam a homlokára egy csókot, aztán én is el aludtam. Rettenetes rémálmom volt, egy pillanatra mintha kicsit fel is ébredtem volna belőle de nem érzékeltem éberségnek igazán azt a pillanatot sem, érdekes módon az álmomban nem tudtam mozogni, kezem lábam megbénult és beszélni se tudtam. Szerettem volna ha minél hamarabb vége szakad ennek a rémálomnak de nagyon hosszú ideig ratott és amikor ténylegesen felébredtem rákellett döbbennem hogy a valóság roszabb mint amiylen a rémálmom volt és a kettőnek sajnos igen sok köze volt egymásoz. Eleinte nem akartam elhinni a dolgot megbénított a valóság. Mégis hogy történhetett ez? Az előbb még Thomas mellett feküdtem...te jó ég mi lehet vele? Megölték vajon?!- teljesen bánikba estem egy pillanatra, de hiába vergődtem a zsákban nem mentem vele semmire, lenyugtattam magam és próbáltam mindent észben tartani, azt hogy hányszor és merre fordulnak velem, számotlam a lépcsőket gyüjtöttem az információt. Amikor kivettek a zsákból nem hagytam magam könnyen szakabdulni próbáltam és kiabáltam és megfeszítettem az izmaimat de a két férfi erőfölényben volt velem szemben, kikötöztek egy asztalhoz, éreztem hogy itt elbúcsúzhatok a veséimtől...- FBIos vagyok szarrágók! Keresni fognak és ha megtalálnak itt lelőnek benenteket mint a kutyákat!! -Az egyiket aki közelebb volt le is köptem, aztán megint elkábítottak, mikor eszméeltemet vesztettem azthittem mire felébredek egy jéggel teli kádban találom majd magam, bár ott lettem volna mert ezzel a bokapereccel úgy tűnik a másik lehetséges felhasználásomat választották. Láttam hogy van itt egy másik lány is rajtam kívül de egyenlőre nem tudtam reagálni rá, távol voltam még attól hogy a helyzethez asszimilálódhassak, összehúztam magam és megpróbáltam átgonndolni a lehetőségeimet és elnyomni azokat a gondolatokat hogy: Mi lett az életemből, itt ragadok örökre, lehet hogy mielőtt történne valami megkéne ölnöm magam...én ezt nem fogok hagyni... Helyette arra gondoltam hogy ha Thomas még életben van akkor keresni fog és van esélyem túlélni ezt. Sőt még Grace segítségében is bíztam, kellően idegesítő diákja voltam ahhoz hogy kötődni tudjon ennyire hozzám, ha csak nem valami óriási kígyófészekbe keveredtem. A rövid meditálás után odamentem a lányhoz, legugoltam hozzá.- Szia...Én Jane vagyok téged hogy szólíthatlak?.- mutatkoztam be, aztán igyekeztem minél többet megtudni arról hova kerültem.- Mi ez a hely? mióta vagy itt? Mit fognak csinálni velünk?- rohamozam meg kérdésekkel, közben folyamatosan körül néztem hátha találok valami eszközt ami segíthet a szökésben. De csak egy követ találtam ami elég kicsi volt ahhoz hogy hergelésen kívül mást isl lehessen vele okozni. Hallgattam a lányt, hogy mit tud, aztán vártam a sorsomra én is, nem volt mit tenni, talán ha nyitják az ajtót több esélyem lehet...bár itt a lábamon ez a szar szóval egyenlőre nem voltak jók ak ilátásaim. |
Mavis
Azt hittem kicsit tovább maradunk egy félnapnál, de legalább aludhattunk egy jót. Legalábbis én stresszmentesen aludtam. Nem volt problémám az újabb utazással sem. Mármint mielőtt elindultunk volna. Azt hittem zökkenő mentes lesz, de tévedtem. Már arra szemeimet forgattam, hogy várnunk kellett. Egyébként is hisztis korszakom élem, de az ilyennektől még inkább idegessé válok. Mint mikor rá bukkantam életem művészére, erre Logan elém áll és sorompóként tiltja, hogy közelebb érhessek hozzá. Az azért megnyugtató volt, hogy az illeti mindvégig számított rám, és figyelemre méltó feladatot adott, amit igaz... csúnyán ott hagytam. Néha elgondolkodom mennyire volt ez így helyes, de döntenem kellett.
Így belegondolva már felszálláskor unszimpi volt mindenki, de így hogy sarokba szoritottak minket, még inkább gyűlöltem mindenkit. Az ajánlat sem tetszett. Már csak a körbeírása sem. A szabadok koránt sem azt jelentené, az "amikor meg..."-ből pedig azt szűröm le, hogy amint erre rábólintanánk, már meg is kapnánk az első feladatot, ami - látván kikkel van dolgunk - nyilván nem veszélytelen. Sőt minden "apróságuk" esélyesen halálos, ami annyit tesz, hogy ha egyikünk kipurcan, jó eséllyel a másik lelkiállapotára megy és szükségtelenné válik az illető, azaz talán egy hét, talán egy hónap múlva, de még kéz a kézbe is adnának a tökfejeknek úgy, hogy nem csupán elveszítjük egymást, de még szolgának is állunk. Ez az én elgondolásom erről. Tudom, csupa pozitívum és bizalom, de lássuk be, egyik sem jellemző erre a világra, így kár a gőzért.
- Hát... nem. Basszátok meg mind. Biztos, hogy nem megyünk bele. Ugye Logan? - néztem fel rá olyan "leszarom a következményeket" fejjel.
Thomas
Nem volt egyszerű nyomokat találni, de bíztam magamban s abban, hogy ketten előrébb jutunk. Logan jól rejtőzik, de tudom, hogy mindig hagyna morzsákat vagy láthatatlan jeleket, hogy informálódhassak róla, merre is van. Ezúttal talán túl láthatatlanná is tette a nyomokat, de tudom, hogy jó helyen jártunk. Meg is találtuk az alartmant s némi győzködés után oda is adták. Voltak nyomok, melyek csak megerősítették, hogy itt voltak, csak azt nem tudtam, hogy merre mehettek tovább. Már késő volt, mi meg fáradtak voltunk, ezért döntöttünk úgy, hogy ott töltjük az éjszakát. Tény, hogy az elmúlt napkm stresszesek voltak, de akár még ez is, ha nem a fáradság, rájátszhatott, hogy hamar elaludtunk, ráadásul jó mélyen. Kellett is az alvás, mert a vállam is cudarúl tudott még fájni, persze jelét sem mutattam. Ám arra nem számítottam, ami azon az éjszakán történt...
Mimdketten mélyen aludtunk már, késő volt. Nem várt vendégek törtek be hozzánk, noha aligha hívhattuk ezt betörésnek, mivel csendesebbek voltak, mint egy cserkésző fekete macska az éjleple alatt. Ráadásul kényesen ügyeltek, hogy nyomott se hagyjanak. Egyetlen kivételével... Jane. Megkötözték, bekötötték szemét, száját, zsákba tették és elrabolták. Ha közben fel is ébredt, talán ha épp csak kinyitotta volna szemeit, már el is kábitották. S a kamerákra is ügyeltek ám. Precízek voltak és gyorsak. Az hogy reggel velem mi volt egy dolog, de Janenel...
Az éjszaka hátralevő idejét és a reggel egy részét egy autó csomagtartójában töltötte. Már javában sütött a nap és világította meg a szikadt tájat, a magas hegyeket és sziklákat. Jane ugyan nem is sejthette, de jóvval távolabb vitték tőlem. Almeriába hurcolták, de nem a népesebb városba, hanem a benne rejlő Tabernas sivatagba vitték. A profi "tolvajok" valójában emberkereskedők voltak, kik főképp turisták női tagjait rabolták el, de gyakran megesett, hogy szebb spanyol lányokra vadásztak. A fő rendszerük a prostitución alapult, de egy részük szervkereskedésből élt, illetve más "alapanyag"-ként is kereskedtek a lányokkal. Régi gengszeterek voltak a szakmában, ám jó hírnevűk ellenére, senki sem ismerte őket, hogy bármikor is lebukhassanak. Szép kis körük volt, pénz lévén pedig vár falat építettek maguk köré rendőrkapitányokból, ügyvédekből, nyomozókból és bírókból. De még az egészségügyre is lecsaptak. Sikerült elkerülniük a törvény szolgáltatás, kibújniuk minden szabály alól.
Mikor megállt az autó, két a már rabláskor is főszerepet játszó férfi ( x - x) vette ki Janet a kocsiból zsákostúl, majd hurcolták a földön egy darabig. Jane maximum néhány zsákon lévő lyukon érezhette a napot, mert ugye a szeme is be volt kötve. Aztán egy épületbe cipelték, ott pedig elég kacskaringós útja volt, míg le nem értek egy föld alatti folyosóra, ahol aztán egy helyiségbe nem vitték. Ez volt az "előkészítő". Ide vitték az új lányokat. Kivették a zsákból és egy orvosi bőrhuzatos asztalhoz szíjazták. A két férfi kikötözte a szemét és száját is, majd nem sokkal később bejött egy idősebb orvosi köpenyben lévő hölgy és a férfiak segítségével előbb levetkőztette Janet, majd átvizsgálta - mint mikor sérüléseket keresnek valakin - a testét. Ha Jane nem is ellenkezett újra elkábították injekcióval, majd ismét csak a két férfi segětségével le is fürdették teljesen, hogy aztán a szárítkozását követően egy bonyolult kis szerkezetet, egy helyzet figyelő, nyomkövető és riasztó boka perecet tehessenek rá, mely nyilvánvalóvá tette, hogy van egy bizonyos határ, ahová már nem léphet. Miután adtak rá egy egyszerű szürke trikót és bugyit, egy kis cellába vitték, hogy ott térhessen majd magához. Nem volt egyedül, akadt egy szobatársa is. |
Logan:
Ma is valami hülye rémálmom voltde szerencsére nem emlékszem rá mi volt az pontosan. Meglepett a reggeli de nagyon kellemesen, meg is háláltam egy csókkal de kicsit stresszeltem amiatt hogy nem maradhatunk itt sokáig, megpróbáltam lassan enni nagyon finom volt de nem sikerült rendesen kiélvezni. Felmarkoltuk a matyót és mentünk a legközelebbi tömegközelekdési pályaudvarra ami ismét a buszoké volt. Felszálltunk egy olyan járatra aminek a végállomása igaz hogy egy nagyváros volt de megállt kisebb településeknél is, ott úgy terveztem szerzek majd egy mocit, és keresünk olyan kis városkát ahol se busz, se vonat nem áll meg. Felszálltunk, visznylagos biztonságban éreztem magam. A busznak 5 perc mulva kelett volna indulnia, mikor bemondták hogy műszaki hiba miatt 1 óra mulva indulunk csak el, nem volt másik járat ami megállt volna itt szóval várnunk kellett. Gondoltam nem a buszon várjuk majd ki azt az egy órát ezért megindultunk a többi utassal lefelé, udvariasan előreengedtünk szintem mindenkit, de amikor leszálltunk volna az egyik utas picit meglökött, és a lábával nem engedett tovább, végignéztem rajta és láttam hogy a kabátjából kikandikál egy pisztolycső. Belém csapott a villám hogy na most aztán rábasztunk...a férfi a felyével intett hogy üljünk vissza, kénytelenek voltunk, de azért készenlétben voltam, nálam is volt fegyver, azonkívül a többi még fentmaradt utasnak is feltűnhet a dolog és akár a javunkra is tudjuk ezt fordítani, ha ő is csak egyedül van mint az a szerencsétlen kölyök....- a busz ajtaja bezárult és elindult, pedíg még voltak rajta utasok a sofőr nem lehetett ennyire vak. A minket fegyverrel fenyegető férfi eltette a pisztolyt és leült velünk szembe, aztán rágyujtott. Nem értettem mi ez az egész furcsán magabiztosság, ennek ellenére előrántottam énis a pisztolyt és rászegeztem, mire a többi utas aki fent maradt előkepta az övét és rámszegezte. Az előttünk ülő férfi elmsolyodott, szerencséje volt hogy már zöld területen jártunk az országútonés ezt más nem látta, bár nem úgy tűnt hogy félne az ilyesmitől, nyugodtan ült szívta a cigijét még minket is megkínált, aztán beszélni kezdett.- Yago Montoya vagyok Itt születtem Cuencán, innen származik a családom.- nézett végig a fegyveres "kollégáira"- Mivel az FBI nál dolgozom ezért tudok rólatok, utána néztem a képességeiteknek és ahelyett hogy feldobnálak benneteket teszek egy ajánlatot. Dolgozattok a mi kis bandánknak és "szabadok" vagytok, elintézem hogy az FBI ne akadjon a nyomotokra, kaptok egy lakást is, azt csináltok amit akartok életetek hátralévő részében csak annyi lenne a feltétel hogy amikor segítséget kérünk valami melóhoz, akkor jöttök és szépen segítetek. Szerintem ez egy teljesen jó ajánlat.- mosolygott azza a szétvernivaló felyével.
Jane
Továbbra is kerestükLogant és Mavist, és még azt se volt biztos hogy jó városban járunk, perszeb íztam Thomas ösztöneiben de örütlem volna egy bizonyítéknak. A közelé szállásoknál érdeklődtünk felőlük, itt már mertünk kérdezősködni, az egész napot eltöltöttük úgy hogy szállodákba, hostelekbe panziokba mentünk kérdezősködni, végül megtaláltuk a helyet ahol jártak, ki akartuk venni mi is azt a bérelt kis apartmant de a szállásadó aztmondta azt nem adhatja ki mert lebetegedett a takarító és még nincs kitakarítva. Rávettük hogy ennek ellenére is had menjünk oda, hiszen nekünk kapóra jött az hogy mindenlehetséges nyom ott lett hagyva és vizsgálódhattunk ugyanis innen is elmentek és nem tudhatjuk merre. Birtokba vetük mi is az apartmant ahol még tegnap ők is álomrahajtották a felyüket. |
Mavis
Nem mondom komoly munka volt, hát még, hogy ő is rásegített. De nyilván nem állítottam le, mert ő is nagyon óvatos volt, amit értékeltem, főleg ebben a helyzetben. Nem mondom, hogy mindent sikerült lenyelnem, de igyekesztem. Aztán lefürcsiztünk, segítettem neki, mert tudom, hogy fáradt volt már. Aztán elmentünk aludni. Annyira én sem bántam, mert így nap végére én is kipunnyadtam és jó volt végre ágyban aludni. Most még az sem zavart, hogy idegen helyen alszunk. De korábban keltem, mint ő, szóval megtudtam lepni egy kis ágyba reggelivel is. Aztán vártam a további napi programunk.
Thomas
Amit lehetett elmondott a fickó, aminek örültem. Bíztam az elmondottakban s benne. Illetve abban, hogy jó az álcánk, mert ha valaki most közbelép, azt hiszem én sem leszek rest lelőni. Az utazás kissé feszültté tett, de volt időm gondolkodni, hogy merre felé, miféle útvonalak jöhetnek szóba. Meg volt a gyilkossági helyszín, s bár nem hallottak se Loganről, se Mavisről, az úr adott képet az új személyazonosságukról, avagy a rokonairól, akiknek bőrébe bújtak. Így már könnyebb volt egér utat fúrni a szénakazalban, szóval buszra szálltunk. Már csak azt kellene tudni, ott hova tovább. Meglepett Spanyolországgal, mivel azt a nyelvet inkább én ismerem, de végtére is tanult tőlem annyit, mint én tőle. Sajnos azonban a városba érve kissé bizonytalanná váltam. Itt nincs hatáskörünk, így sok mindentől elesünk. Belegondoltam, hogy nyilván pénzre is szükségük lehet, amiből előbb vagy utóbb kifogynak. De egyenlőre eddig jutottam. Az ösztöneim viszont azt súgták közel járunk, nagyon közel. |
Logan
Akármin is bánkódtam olyan nagyon egy pillanatra köddévállt, sőt minden egyéb is. Szerettem ha egy lány ezt csinálja de ennek ellenére az az igazság hogy régen volt hogy valaki ilyen módon kényeztetett, nem is értem hogy fordulhatott ez elő, de így legalább még jobban ki voltam rá éhezve és olyan döbbenetesen jól esett hogy a szememet is becsuktam. Sóhajtoztam és mély hangon nyögtem néha eggyet. Egy idő után kinyittam a szememet és a kezemmel finomban rásegítettem a felye mozgására, nyomta kicsit...de nem akartam hogy hányjon vagy ilyesmi, csak akkor csináltam ha hagyta. És hát ebben a szituációban nekem nem kelett sok, elmentem, nem kicsit most se. Megsimogattam utána az arcát.- Ügyes kislány.- mosolyogtam rá.- Fejezzük be a zuhanyzást, aztán aludjunk egy jót, mert holnap megyünk tovább... Aranyosan megmozsdattam Mavist, megtörölgettem magam is meg őt is, aztán a karjaimban vittem az ágyhoz, letettem és fölé magasodtam.- Istenem de letepetnélek megint...de sajnos szügségünk van az energiára.- mosolyogtam, nyomtam egy csókot az ajkára és mellé feküdtem, simogattam kicsit még a halyát és azthiszem közben aludtam el.
Jane
Mosolyogtam a csipkelősésén és nagyon komoly érdeklődéssel hallgattam amikor Maryről mesélt. Nagyon kíváncsi voltam már erre a lányra, és ahogyan számomra is fel elevenítette a multat az szívbe markoló volt, még az is hogy a gyilkosságért felelős személyt rendesen felelősségre se vonták... - Nagyon sajnálom, ez iszonyú nagy veszteség...- Mondtam énis egy hosszú csend után ami szólt kicsit Mary emlékének is. Aztán megérkeztünk, eligazítottak és hamar a reptéren találtuk magunkat. A férfi aki segített hihetetlenül kedves ember, biztosan emlékezni fogok rá amíg csak élek, nagy kockázatot vállalt... Sikerült feljutnunk a repülőre, de kétlem hogy ez véletlen lett volna, sok volt az ügynök, volt akit ismertem is és lehet hogy felismertek engem is. A lehetőségek közt volt persze az is hogy nem láttak meg, de az inkább tűnt valószínűnek hogy úgytettek mintha nem ismertek volna fel és követnek minket hogy majd segítsünk Loganék kézrekerítésében. Felültünk a repülőre, ott is nyitva tartottam a szememet, sajnos kockázatos lett volna beszélgetni a hosszú úton, de azért annyit megtettem hogy megfogtam a kezét, a szemeibe néztem és megköszöntem hogy mesélt nekem Maryről, sokáig fogtam is a kezét szerintem úgy aludtam el a repülőn. Mikor megkérkeztünk rögtön a buszpályaudvarra mentünk ahol a gyilkosság történt.- Na és most hogyan tovább? van valami ötleted?. kérdeztem Thomast, mivel ő isemrte jobban Logant. De persze közben én is igyekeztem ötletelni.- Elég kockázatos lenni a sofőröket kérdezgetni mert azt már megtette az FBI, és szerencsére nem rémlett nekik se Logan se Mavis, ami csak annyiban rosz hogy így mi se tudjuk merre menjünk...Ha csak az intuiciódra nem hagyatkozunk.- Beszéltük de persze csak hallkan. |
Mavis
Nem sokat nevetett ez tény, de azt hiszem valamelyest nagyobb lélekjelenléte volt. Agyaltam mivel tudnám ezt még fokozni, de hirtelenjében csak egy mentő öv jutott az eszembe. Csak hát szívás mindig erre támaszkodni.
- Ne vicceljen, nekem van... - nyomkodtam össze őket nevetve. Neki viszont biztosan jól álltak volna azok a cicik. Vigyorogva figyeltem az arcát, miközben hagytam neki a dolgot. Nem volt nehéz észrevenni, hogy megismételné a tegnapit. Ez lenne a mentőöv, de gondoltam még kicsit húzom az idegeit. Bár mikor magához húzott és én átöleltem addig, azt hittem megint bevadul, de nem, helyette csak bókolt.
- Ahww... tényleg. Bár... remélem, hogy minket nem lőnek szitává, de tényleg édi így elképzelve. Jó páros voltak, nem ezt érdemelték. - csóváltam a fejem. Láttam, hogy gondolatban megint kezd megzuhanni, szóval örültem a mentőövnek. Bár hozzá teszem ebben annyira sem vagyok jártas, mint a lovaglásban, mert ezt csak kiváltságosoknál vagy kényszerből alkalmaztam, ami nem volt sok, szóvaal... Rámarkoltam a férfiasságára, és lehajolva a számba vettem először csak a hegyét. Aztán lassan ha nem is teljesen, de nagy részét a számba vettem, a kimaradt részt pedig a kezemmel pumpáltam. Nagyjából közepesen tempóban mozgattam fejem és kezem is egyszerre. Kicsit fura volt ekkorát a számba venni, de mindent megtettem, amit tudtam. A nyelvemmel és a fogaimmal is cirógattam. Ha majd kevésnem bizonyulna, bedobom magam. Amúgy sem kell hozzám érnie, hogy benedvesedjek.
Thomas
Talán nem, de én nem ismerem, abban tudok bízni, amit ismerek. Nem tudhatom mire számítsak tőle. - magyaráztam, mert éreztem, hogy próbál meggyőzni, csak a makacsságom és ez az egész nem hagyja.
- Na jó, helyben vagyunk... - forgattam szemeim, persze én is mosolyogva. A viccelődésére - mert szerintem annak szánta - pedig ismét csak mosolyogva fejem ráztam.
- Kaptam már ennél súlyosabb dolgokat is, és láthattál pucéran, alig volt rajtam valami. Persze az izmokon kívül.. - mosolyogtam rá, hogy akkor már én is bedobok egy egoista poént.
- Jesszusom, inkább biciklizni tanultál volna. A jégkori a dedósoknak van. - piszkáltam kicsit, de a téma rövidre sikerült, az út meg hosszú volt a reptérig. Szóval így, hogy már túl vagyunk egy s máson, illetve közelebb kerültünk egymáshoz s már én sem iszom, mint egy alkoholista, gondoltam elmesélem neki azt, ami már korábban is tudni akart.
- Korábban már beszéltem neked Maryről, emlékszel? De... nem meséltem el az egész sztorit. Még zöldfülű voltam, de Logannel már együtt dolgoztunk egy ideje. Maryt egy különös nyomozás közben ismertem meg. Nem volt köze a dologhoz, éppen csak... rosszkor volt rossz helyen. Az egyik benzinkúton kaptam el, lopni akart. Csak egy rágót, de akkor is. Mikor elkaptuk Logannel, megkérdeztem miért tette, mert nem tűnt szegénynek, és hát... mint említettem egy csomag rágó volt, még csak nem is a legdrágább. Azt mondta egyszerűen csak kiakarta próbálni. Bolond egy nőszemély volt. Nem félt az extrém dolgoktól és simán belevetette magát minden kalandba. Hallottam pletykákat miszerint egyszer kiskorában bemászott az oroszlánokhoz. Szóval úgy viselkedett.... mint egy nő, dilis volt kicsit, de... jóban lettünk. Hol ő keresett, hol véletlen futottunk egymásba, hol én kerestem őt. Életem talán legfurcsább kapcsolata volt, de boldog is voltam. Míg én akkoriban komoly voltam, szabályokat szigorúan betartva, addig ő... még akkoris követett el szabálysértéseket, mikor már a barátnőm volt. Nem tudom, hogy csak hergelni akart, vagy valóban ilyen volt, de nem tojt tőle, hogy kihívtak minket rá, és nem győztük elkapni. De azért... szerettem... mégha ezek miatt sok fejfájást is okozott. Hónapokkal később már komoly volt a kapcsolatunk, bár ő mit sem változott. Logantől kértem tanácsot, mit kezdjek mind ezzel. Feleségül akartam venni, de féltem, hogy megijesztem vele. Olyan szabadlelkü volt, bár sosem csalt meg. Azon a napon mikor megakartam kérni a kezét, éppen bent voltam az őrsön, az ügy végével voltunk elfoglalva, amit nehezen de megoldottunk és boldogabbak nem is lehettünk volna. Elkaptuk Jeffrey Dahmert. Késő volt már, Mary elakart jönni elém, bár én otthon akartam volna ezt az egészet, de neki - ahogy igazából neked se - nem lehetett parancsolni. De végül nem jött. Egy órával azután, hogy meg kellett volna jelennie, hívták az őrsöt, hogy baleset történt. Egy részeg sofőr hajtott a szembe sávba. A részeg könnyebb sérülésekkel megúszta, de a másik kocsiban ülő nő a helyszínen meghalt. Míg oda nem értem, meg se fordult a fejemben, hogy ez velünk történhetett meg. De mikor kiszálltam a kocsiból, nem engedtek a holttesthez. Logan már ott voltm ő tudta és nem kellett semmit se mondania, hogy tudjam, mi történt. Az egész nap hirtelenjében pokollá változott. De bíztam az igazságszolgáltatásban, noha tudtam, hogy ez nem hozza vissza Maryt. Ám a bíróságon szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nincs semmiféle igazságszolgáltatás. Némi pénzfejébe és jó ügyvéddel megúszta a gyilkos. Logan volt az egyedüli, aki megpróbálta bennem tartani a lelket. De... elborult az agyam, részeg voltam és felkutattam még az nap este a fickót. Karcolásokkal megúszta a balesetet, de én úgy helyben hagytam, hogy azoknak sosem vész majd nyoma. Logan és néhány kollégánk intézte el, hogy ne csukjanak le, ami lássuk be, kész röhej. Kaptam néhány hónap felfüggesztést és ennyiben hagyták. Ennyiben... egy ember élete pár dollár, nem több... - meséltem a végén elhalkulva és végig kifele bámulva. Mikor odaértünk, ledumáltuk a fickóval a dolgokat, eligazított, bár a felvételekből tudtunk egy s mást. Megköszöntem, majd Loganék útját követve eredtünk a nyomukba. Persze kerítettünk álruhát, mert nehéz lenne átjutni, ha most duplán odafigyelnek. |
Logan
-Hát éredekes hasonlat... -köszörültem meg a torkomat. Nagyon tetszettek a performanszai, főleg amikor engem alakított, alig vártam hogy fürdés után megmutathassam milyen fehérnemüket vettem neki. - Na kérem, ne méltatlankodjon.- reagáltam a habcsöcs ötletére.- Majd csinálok én neked, vagy csak megmozsdatlak szépen.- Végignéztem rajta, igaz hogy láttam már meztelenül de nehezen tudtam betelni a látvánnyal, főleg hogy mindene olyan durva hatással volt rám mintha drog lenne. Beszappanoztam a mellkasát és elkezdtem "mosni". Éreztem hogy megint kell történnie valaminek, elég nagyok az igényeim ha szexről van szó...sajnálom de ez van. Meg addig se gondolok arra hogy egy gyilkos álaltkája vagyok gyakorlatilag, egy pillanatra magamhoz vontam abbahagyva a mosdatást.- Az jutott az eszembe hogy inkább mi vagyunk Bonnie és Clyde. - Ami valahol szomorú volt, de valahol izgató, két cinkos a világ ellen. Fojtattam tovább, nem ragaszkodtam a szexhez ha nem akarta, felvoltam izgulva de féltettem hogy kárt teszek benne ha enyiszer megdolgozom. Azon gondolkodtam közben sajnos hogy hogyan fogunk pénzt keresni, és kicsit arra is gondoltam hogy vajon mit csinálhat mos Thomas...
Jane
-Ez így van, de csak akkor hozhatna másfajta döntést ha azt tenné amit most mi. De még azt is eltudom képzelni hogy ad egy kis egér utat. Nem annyira rossz ember, csak elég kemény élete volt...- Aztán megint jött a Zarés kényes téma és visszaemlékeztem rá mennyire kemény volt velem Thomas.- Igen kellett hogy kemény légy. De most már aztis tudom hogy volt benned némi féltékenység is.- mosolyodtam el akaratlanul is, mert ilyen konteksztusban az egészre jobb volt visszaemlékezni. -Ránéztem a vállára.- Nem kellett? Ezt majd mondogasd 60 éves korodba amikor majd úgy fog miatta fályni hogy nem győzöd átkozni magadat.- vicceltem, bár abban reménykedtem hogy egyáltalán elmúlik neki valaha. Lekanyarodtam amerra mutatta.- Tapasztalatból mondom, 19 évesen elestem egy roszul rögzített jégkorcsojával, eltört a lábam, néha még most is érzem hiába fortt be.- meséltem, de ezt inkább már csak úgy beszédtémaként, amíg oda nem értünk, úgy is volt időnk és gondoltam nem baj ha csak erről beszélgetünk. Így hamarabb eltelt az a pár óra míg odaértünk . A fickó örömmel fogadott minket, nagyon keves és hálás embernek tűnt, be tessékelt aztán Thomas kérdéseire elmondott mindent amit tudott. Hogy adott kölcsön útlevelet nekik és hogy hogyan maszkírozták magukát át amennyire tudták. Azt nem mondták neki hovamennek de emlékezett rá hogy franciaorszgá sokszor szóba került és ő arra gyanakszik hogy oda készültek. Talán Bretaign ba de arra gondoltam hogy Thomas biztos jol ismeri Logant és biztos tud lenni benne hogy van e alapja a feltételezésnek. |
/ Mavis /
- Váó, akkor ti tényleg olyanok lehetettek, mint Bonnie és Clyde. - mosolyogtam elképzelve őt, mint a macsó Clydet, és a cimboráját, mint női ruhában feszítő Bonniet. Milyen romantikus! Az 5 dobozra csak sóhajtottam egyet. Én is szeretek dohányozni, de ez túlzás. Nem akarom, hogy baja legyen. Na de legalább eljutottunk egy nagyoöbb ruha üzlethez. Ragaszkodtam hozzá, hogy előbb neki nézzünk ruhákat. És természetesen segítettem neki választani. Jó sok poént is csentem bele. De meg kell hagyni, neki minden jól állt. Az öltöny, a bőrdzseki, a maffia stílus, a sima póló, de persze a pucérság volt a legideálisabb a számomra. Csak az emberek miatt ragaszkodtam a ruhákhoz, meg hogy más lány ne csapjon le rá. Aztán jöttem én.
- Figyelj! Logan, figyelj! Most te vagyok! - szóltam ki a fülkéből kipillantva fejemmel, és csak akkor jöttem elő, mikor figyelt.
Befeszítettem kis izmaim, feszítettem egyet, vágtam a pofikat, aztán visszamentem a következőért.
- Ez megint te vagyok a tükör előtt a fürdőben! - szóltam ki, aztán előjöttem és nekiálltam rázni.
Volt még pár hasonló, de azért igyekesztem is válogatni a fehérneműnél is engedelmesen mindent hagytam neki. Néha poénból becibáltam magammal, hogy azt higyjék dugunk vagy ilyesmi, vag a fejére húztam a bugyit, meg ilyenek, szóval azért elvoltunk Kíváncsi voltam hol töltjük majd a napot, és hát nem kellett csalódnom az ízlésében, fasza kis hely volt. Azt hiszem neki is elsőként a zuhany jutott eszébe, így nem is volt kérdés, hogy nem lesz tolongás, együtt megoldjuk. És most még óvatos is volt, a ruháimat illetően, én sem téptem le róla semmit, csak szépen lehúztam. Aztán be is toltam a zuhany alá, miután megengedtem a vizet.
- Kár, hogy nincs hajad, pedig most csinálnék neked sampon frizurát...Így maximum hab ciciket tudok varázsolni. - nevettem.
- Thomas -
Igen, nagyon is furcsa. Csak annyiban segített volna, hogy a törvény által kézre kerítse őket, aztán leszarta volna, hogy mennyire nem az, aki most. Nem is ismeri, nem várom el, hogy megértse. De én nem hagyhatom, hogy emiatt Logan élete a semmibe vesszen. Ő is megtenné értem bármikor, ezt biztosan tudom. - magyaráztam, bár megértettem, akkor nem szidom a nőt, csak ne viselkedne úgy, mintha újoncok lennénk.
- Tudtam én, hogy észhez fogsz térni... Új volt neked, túl korai... Megértem, hogy csapdába estél. És dajnálom, hogy ilyen kemény módot választottam, hogy visszatérítselek, de nem volt nagyon más választásom... - sóhajtottam, mert nem volt még az olyan rég, sokat kellet vele veszekedni. Aztán laposakat pislogva rá néztem.
- Igen ez tényleg az volt, de köszönöm, hogy így aggódsz, bár semmi szükség rá. Fáj, hogy ne fájna, de túlélem. Szerintem nem is kellett rá már a gipsz. Jó ez így... - mondtam, majd mutatta hol kanyarodjon le.
- Két várossal odébb van egy reptér, ahol dolgozik egy fickó, aki tartozott anno Logannek. Ő biztosan tudja, hogy a másik városból hova mentek tovább. S hátha látott rajta még valami furcsát. |
Logan
- Az akadémián találkoztunk és már ott nagyon jó barátok lettünk. Jól kiegészítettük egymás gondolkodásmódját és amint összeálltunk lepipáltunk mindenkit. - Sóhajtottam eggyet. Aztán indultunk is vásárolni, én a pániktol hogy majdnem elfogyott a cigim kissé begyulladtam és vettem 5 dobozzal, nehogy baj legyen. Én is vettem magamnak egy szolid utcai szettet, de aztán éltem ezzel a fehérnemű vásárlási lehetőséggel, szóval be is vásároltam rendesen ebből is, gondoltam nem mutatom meg Mavisnek csak majd az új otthonkánkban. Nézegettem miközben próbált bár mindegyikben eléggé tetszett volt amit szerintem direkt azért vette fel hogy piszkáljon vele vagy hogy direkt hülyén álljon neki valami. A bevásárlás után találtunk bérelhető kis apartmanokat és kibéreltük az egyiket. Szép kőház volt a fele az egyik nagy sziklában volt kialakítva. Végre le zuhanyozhattunk, szerintem már mind ketten vágytunk rá annyira hogy ne álljunk sorba, emg amúgyis kedvem lett volna kipróbálni az együtt zuhanyzást szóval együtt mentünk be. Én rögtön őt kezdtem vetkőztetni, de most kigombolgattam mindent és kedvessen lehuzigáltam róla amit csak tudtam.
Jane
Hallgattam ahogyan vázolta hogyan fogunk majd eltűnni a szemük elől, érdekes lehet neki hogy erre használja a képességeit de bíztam benne. Megpróbáltam én is máshogy gondolkodni. a bocsánatkérésemre olyan kedvesen reagált hogy most nagyon meg ölelgettem volna ha nem lenen a kormány a kezemben.- Kérke ne hívd így Gracet, nem gondolom Logant őrültnek, nem ismerem annyira mint te de kedvelem őt én is és aggódom miatta ahogyan te. Grace se mondta egy szóval se hogy őrült és lehet ez furcsa de szerintem segített is volna nekünk amennyire megengedhette magának. - Ismét Loganről kezdett beszélni, arról hogy Pepper úgy manipulálja őt ahogy Zare engem, ez okozott az agyamban egy kis becsípődést, még mindíg eléggé szégyelltem magam miatta.- Reméljük hogy észhez tudod téríteni, ha nem vagy én is már valami beteg szobor alkotóeleme lennék... Úgytűnik ez egy csúnya közös pont bennem meg Loganben.- Mondtam aztán a vezetésre koncentráltam.- Tudom hogy ez nem ide tartozik és idegesítő leszek, de hogy van a vállad? - Mikor dulakodtunk az autoért gondoltam erre is, csak idáig jutottam a megkérdezéssel.
|
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
