|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Elias
-Nem hazudtam, voltak barátnőim illetve ha teljesen őszinte akarok lenni akkor csak alkalmi barátnőim voltak... nagyon eltudott kápráztatni a szépség és hamar levettem a lábáról 1-2 szép lányt, akikkel próbáltam utána kapcsolatot létesíteni de rákellett jönnöm hiogy a szépség nem minden, ezért azóta óvatosabb vagyok és még mielőtt belekezdenék valamibe meg akarom ismerni előtte az illetőt.-moslyogtam. Aztán mondta hogy kár hogy ma már nem kapnak akkora megbecsülést az alkotók, sóhajtottam is.- Igen, bár azthiszem én nem panaszkodhatok, de az igaz hogy az átlag emberek akik az utcán járkálnak nem hinném hogy értékelnék amit csinálok. - Én is vele nevettem amikor zavarbajött és kérte is hogy ne csináljam ezt tovább, belebizseregtem mikor meg is simogatott.- Jól van, megpróbálom elfojtani a gondolataimat, de elég nehéz lesz.- mondtam végül, az ajánlata hihetetlenül gyönyörű képet hagyott az agyamban, csak ő és én, zene és tánc.- Komolyan mondod? Nagyszerű lenne.-mosolyogtam teljes lelkesedésemből.
James
Jézusom minden szót hallottam és kedvem lett volna visszavágni valamivel. Tudtam éreztem hogy engem akar csesztetni a dologgal. Nézegettük az épületet a másik lánnyal egy pillanatra eléjük kerültünk mert nem egyfojtában sétáltunk hanem nézelődtünk. Gondoltam belopom magam a lány szívébe, szóval viccelődtem ahogy szoktam meg odamutottam hirtelen egy épületelemre hogy nézzen oda mi az, ő meg nem értette mi van csak odafordult és ameddig oda figyelt hirtelen megpusziltam az arcát. Mindezt Elias és Christine előtt hogy mutassam mennyire nem érdekel, mert csak egy manipulatív kis vérszívó.
Logan
-Romeo! -rivaltam rá visszafojtottan nehogy hangoskodjak a templomban, miután szex szóra javította a dolgot.- Direkt mondasz ilyeneket tudom...-meg ijesztett a Mavises fenyegetésével.- Nem koslatok utána, csak szép ennyi, és nehogy szólj Mavisnek mert azthiszi tényleg erről volt szó. -morcogtam, aztán megint megkomolyodtam kicsit.- Most hogy a lányokról meg a szexről lett szó, tudod hogy ezt én soha nem hoztam fel neked eddig, csak kíváncsi lettem, meg hát énis elég szarul vagyok most szóval talán megengedhetet magadnak hogy megnyílj te is kicsit. Hogyan tekintesz vissza arra az időszakodra...tudod, az emberkereskedősre? Nem ítéllek el, tudod csak kíváncsi vagyok... |
Christine
Hát... nekem nem jön be a stílusa. A művészet hozzám is közelebb áll. - mosolyogtam rá, de má most kezdett fájni a képem a sok mosolygástól. Bár hátra tudnék nézni, hogy lássam sikerült e felhúznom az öcsikét. Elias tényleg szépen zenél és szép jövője lehetne, de úgy érzem remek alapanyaga lehetne a következő művemnek. Bókjára megjátszott zavartsággal válaszoltam.
- Én pedig örömmel lennék a néző közönséged. - pillogtam rá, bár nem akartam túl nyomulós lenni, nehogy gyanússá váljon, noha ő pont olyannak tűnt, akit könnyű levenni a lábáról, és ez nekem nagyon jó. A következő válasza ugyanakkor meglepett.
- Mi? Dehát azt mondtad voltak barátnőid. - vontam össze a szemöldököm, bár utólag rájöttem, hogy butaság, hogy ez engem foglalkoztasson. Nem is értem minek hoztam fel. Én is elnéztem aztán az épület felé.
- Tényleg az... akkoriban nagyobb megbecsülést kaptam a világban az ilyen épületek és alkotóik. Kár, hogy ma már semmibe veszik őket sokan... - jegyeztem meg, aztán ránéztem. Először összevontam szemöldököm, de a végére elmosolyodtam, s bár ez is őszintébb volt, az eddigiekhez képest, azért rá is tettem egy lapáttal. Ilyenkor sajnálom a legjobban, hogy ott hagytam a táncot.
- Elég, zavarba hozol... - nevettem el magam játszva a zavart kislányt és szabad kezemmel az átkarolt karját is megsimogattam.
- Egyszer talán... ha épp nem koncertezel és lesz időd, előadhatnád egy költeményed nekem, én meg táncolhatnék rá, úgyis olyan rég húztam már spicc cipőt. Csak mi... kettesben... - mosolyogtam és reméltem, hogy hall minket James és legközelebb vigyázni fog, miket mond. Mondjuk így legalább tudom kivel állok szemben, bár talán nem is gyanakszik, csak kellemetlennek tartja, hogy érdekből kedveskedtem, de nem baj.
Romeo
Ja őőő bocs, akkor öhm... szexelnek? Nem tudom... szétteszik a lábukat? Izé, nem tom, szóval mikor azt csinálják... - próbáltam javítani a dolgon, de inkább hagytam. Viszont a szavaiból úgy vettem ki, még nem áll készen, mind erre, szóval igyekesztem elviccelni.
- Na jó, aztán lehet közötök sincs egymáshoz, csak tényleg csinos. És ha így van, én majd szěvesen Mavis orra alá dörgölöm, hogy míg nem volt itt, más fiatal lányokat stírőltél... - poénkodtam, mert végülis ilyenkorú lehetett Mavis is, mikor...khm... belevágtak a történetükbe. |
Elias
-Unalmas dolgokról? -lepődtem meg.- Te vagy az leső lány aki így nyilatkozik nekem Jamesről, őszintén szólva ez tetszik-viccelődtem, aztán belémkarolt Christine és nagyo dobbant a szívem, picit talán bele is pirultam. Bár nem tudom miért van ilyen kevés önbizalmam, világszerete ismert művész vagyok, jól tartom magam és kedves művelt ember vagyok, szóval kihúztam magam önbizalmat merítve a dologból. Kérdezett a zenéimről.- Egyre többször, főleg ha van ami megihlessen.- néztem Christinre.- Most például úgy érzem hogy legalább tíz szimfoniát meg tudnék írni.-bókoltam burkoltan, aztán megkérdezte ezt a szerenádos dolgot és nagyon megindult a szívem.- Nem még soha...- mondtam kicsit zavarba jőve.- De a gondolattal eljátszottam már, csak eddig nem volt senki akinek adtam volna.- néztem zavartan az épületre.- Olyan gyönyörű, hihetetlen mire volt képes régen az emberiség, komoly eszközök nélkül követ követ hordva, fatüzelésű kemencékben olvasztva az üveget több évtized és több száz ember közös erőfeszítései, verejtéke, vére árán.- néztem őszinte csodálattal az épületekre.- A te táncodat látva olyan érzésem volt mintha ezek a dolgok lennének benne öszpontosítva, egypontba sűrítve, biztos vagyok benne hogy a festményeid is ilyenek lesznek majd, nagyon hiszek a munkáidban.-néztem rá őszinte mosolyal és csodálattal.
James
Próbáltam a mellettem lévő lányra figyelni de mindent hallotam amit Eliassal beszélt, amikor bele karolt össze szorult az öklöm, meg is lepődtem magamon. Nem szabad hogy ez érdekeljen, ő egy gyanusított és ráadásul manipulatív, elég jól működik a teknikája Eliason, vigyáznom kell rá, néha olyan naív tud lenni, nem tudom hogy ez a művészi vénájából fakad e, vagy öröklődök... Hallottam hogy Anya is barátkozott Zaréval anno mielőtt kiderült volna hogy ő az aki. Szerencsére én azthiszem Apa génjait örököltem.
Logan
Hallgatam Romeot.- Jaj fúj, ne mond azt hogy "le feküdne" -rázott ki a hideg.- A kislányok senkivel nem fekszenek le.- mondtam undorodva, de aztán megpróbáltam komolyodni kicsit.- Hát nem örülnék.-tettem karba a kezemet.- De az más ha Tom fia, jobban bíznék benne. Bár ez nem jelentené azt hogy egy kicsit nem ilyeszenék rá... Ha valóban ő a lányom istenem...-gondoltam bele rendesen és fájni is kezdett a szívem, figyeltem távolról.- Tényleg hasonlít ránk, olyan szép...lehet hogy ezért fogott meg annyira a tekintete.- sóhajtottam és kiráztam magamból az érzelmeket. Nem szabad ennyire szentimentálisnak lennem.- Ha ő az nagyon szeretném ha végre az apja lehetnék, de ki tudja hogyan reagálnék... |
Christine
Bevallom így elsőre elég brutális embernek képzelem el. Lehet apa is az egyik követője, de majd azért jobb ha szólok neki róla, mert nem tűnik túl kegyelmesnek a fickó. Aztán ugye jött a kényelmetlen kifekvés, de igyekezvén letudnom ezt a rossz érzést, ismét megérdeklődtem, mit tud erről a fickóról. Ám a reakciója... nos, általában nem mutatom ki, mit gondolok, de most alaposan meglepett. Nem is tudtam mit mondani, csak egy darabig figyeltem, ahogy hátra megy és helyet cserélnek. Oké, talán alábecsültem, de reméltem utolsó mentsvárként, azért a bátyjának kevesebb esze van. És abban is, hogy nem hallott semmit az előbbiből. De úgy tűnt semmit sem tud.
- Unalmas dolgokról... nagyon unalmas dolgokról... Úgy hogy remélem, te leszel az én jobb társaságom. - néztem fel rá, ha nem hallották hátul jobb volt, de ha hallotta sem érdekelt. Azt akartam, hogy a kis kizökkenésem ellenére is, ismét mindent én irányítsak, így vettem a bátorságom és már minden porcikám ellene volt, nem mutatva mind ezt, belekaroltam óvatosan, ha hagyta.
- A hajón nem nagyon volt alkalmunk többet beszélgetni a koncertjeidről... szóval... gyakran írsz saját szerzeményeket? - mosolyodtam el, érdeklődő bájos tekintettel, mindent beleadva, hogy legalább őt a hatásom alá vonhassam. Ha ő is beolvass nekem, esküszöm leugrom a legközelebbi hídról. Arról meg gőzöm sem volt, hogy ezek ketten talán össze is játszanak.
- Volt már, hogy... szerenádoztál egy lánynak? - kérdeztem halkabban, mintha ez olyan zavarbaejtő kérdés lenne, és direkt félénken is tettem fel, még el is pirultam egy pöppet. |
James
-Nem hallottál még róla? Baltimoreban kezdett el tevékenykedni még a születésünk előtt, aztán sok külföldi országban. Végül sok évvel ezelőtt abbahagyta és azóta lappang, senki sem hitte hogy meghalt volna és ezt a gyilkosságot most mindenki a visszatérésének könyvelte el. Azthiszik újra színrelép és megint olyan szörnyű dolgok fognak történni mint régen. Nagyon sokan próbálták meg elkapni de nagyon higgadt és intelligens ezért volt olyan nehéz. Meg tulajdonképpen legendássá vált a manipuláló képessége, tömegeket állított maga mellé, és rengeteg követője volt régen, szinte elég volt gondolnia valamire és végre hajtották neki. Egyhullámhosszra hangolta őket. Keresett maga köré kiválaszottakat, akikről úgy gondolta elég értékes emberek ahhoz hogy az általa teremtett új világban mellette szerepeljenek az "uralkodó" osztályban, az egyik kiválasztottja az anyám volt. Őt el is rabolta de szerencsére akkor elkapták, vagyis javarészt az apám, de megszökött. - Meséltem neki még a zuhanás előtt, láttam rajta hogy kényelmetlen neki hogy ennyire közel vagyok hozzá ami miatt elég hülyén éreztem magam. Persze leugrottam róla, de láttam hogy nemtúl hálás. És láttam a viccem se tetszik neki. - Zarénál tartottunk. De mondcsak Christine, látom hogy nem érzed túl jól magad, mit tehetek a kényelmedért? Vagy talán feleslegesen foglalkozom ezzel, tudod úgy viselkedsz mint aki szeretne információhoz jutni de semmi több. Elias biztos nem mondana ilyet neked, sőt lehet hogy rajtam kívül senki sem, mert nem veszik észre, nekem jó szemem van és azt vettem észre hogy gépies vagy - mondtam neki egyáltalán nem vicceskedve, aztán hátraléptem a másik lányhoz hogy a helyemet átvehesse Elias. Gondotlam én se kedveskedek többet ha Christine ilyen, az életemet kockáztattam miatta. Persze elég jó távolságban voltam tőlük láttam és hallottam is mindent, figyeltem rájuk.
Elias
-Szia, hát nem volt semmi ez az előbbi, nagyon megijedtem de én nem voltam elég közel. James nagyon bátor volt.- mondtam el se htitem hogy Jamesnek sárnysegédkedek de tényleg bátor volt. - Miről beszélgettetek? -kíváncsiskodtam, érdekelt mennyire volt személyes a téma. |
Christine
Egyik szemöldököm felvonva hallgattam. Érdekes dolgokat mondott. Hirtelenjében nem is tudtam, hogy most vagy lemaradtam valamiről vagy totálisan másfelé haladnak. Mondjuk utóbbi nekünk jó.
- Ki az a Zare? És miért ő a legkörözöttebb ennyi idő után is? Egyszer sem sikerült elkapni? Hogy lehettek ennyire bénák? Végtére is nem egy istenségről van szó, aki eltűnik csak úgy. - húztam a szám, noha valójában nagyon is érdekelt ki ez a fickó. S rá kellett jönnöm, hogy jelen helyzetben csak egy mód van rá, hogy kiderítsem, ez pedig éppen itt sétál mellettem. Annyira eltöprengtem rajta, hogy ki lehet ez az idegen, hogy fel sem tűnt a fölöttünk ki mozdult kődarab, csak az, hogy néhány felkiáltanak vagy sikoltanak, mi meg kiterülünk a földön és nem messze tőlünk pedig becsapódik valami nehéz. Hát ez az élmény gyorsabban elvette ettől az egésztől az életkedvem, mint a tegnapi sarokba szorításuk. Ami a leginkább zavart, hogy rajtam feküdt. Az mellékes, hogy az életemet mentette meg vele. Ajkaim legörbülve és felhúzva őket néztem fel rá nem tetszésem kimutatva.
- Úgy néz ki? Éppen kilapítassz... - morogtam, mert kezdett nagyon elegem lenni mindenből. Ha magától nem szállt le hamar, én toltam félre. Közben odajöttek a biztonságiak és mások, hogy megnézzék mi történt. Morcosan leporoltam magam, aztán én is felnéztem a plafonra. Ez biztos a fentiek büntetése volt, amiért azt tettem, amit.
- Kösz... - motyogtam alig hallhatóan, hogy azért ne legyen a fejemhez vágva, hogy nem lett megköszönve. A viccére ugyanakkor laposakat pislogva néztem. Vagy én vagyok ennyire hülye, vagy ezek a poénok tényleg nem viccesek. Aztán esze,be jutott, hogy hol is tartottunk, úgy hogy engedtem magamra egy kissé haragudós mosolyt, mintha akinek csak leesett a poén.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de járjuk körbe mielőbb, mert nem szeretnék meghalni. - sóhajtottam, aztán szépen visszaálltam James mellé. Reméltem, hogy Elias nem veszi majd zokon, ugyanis őt se akarom elhanyagolni, mert terveim vannak vele.
- Szóval hol is tartottunk...? - néztem Jamesre.
Romeo
Ha háttérből is, de figyeltük öket. Kishíján szívrohamot is kaptam, mikor lezuhant a szikla darab. Ha az én fiam lenne James, büszke lennék rá, de jobb ha Thomas mit sem tud erről. Egy padon ülve figyeltük őket, majd mikor bementek, mi is így tettünk és egy oszlopnál néztük őket, nem feltűnöen.
- Tudod, lehet csak én beszélem be magamnak miattad, mert bogarat ültettél a fülembe ezzel a dologgal, de mióta fel lett hozva, hogy akár a lányotok is lehet, sok hasonlóságot látok benne és bennetek. A szeme színe például a tied is lehetne, de annak formája inkább az anyjáé. Persze ez mit sem jelent, de... most komolyan elgondolkodtam. Mint apa, mit éreznél, ha a lányod a legjobb barátod egyik fiával feküdne le? Mármint... apaként kötelességed minden srácnak eltörni a kezét, aki a lányodra néz, de mi a helyzet a barátok fiaival? Kiakadnál? - kérdeztem, valamennyire kipuhatolva mit jelentene neki ha kiderülne, hogy ő az apja. |
James
Romeo bizalmasan félrevont és elmondta azt amit sejtettem, hogy szerinte Christine lehet akár Logan lánya is, és hogy kell a DNS, megmondtam neki hogy megteszem amit tudok--Hát nem véletlen, de ki ne lenne izgatott ezügyben. Zare évtizedek óta a leg körözötebb bűnöző éppen ezért, nem csak én vagyok itt. Rengeteg nyomozó özönlik ide, mindenki szeretné elkapni. Bár én főleg kíváncsiságból vagyok itt, izgalmas ennyire az aktuálisan leg elvetemültebb gyilkos atmoszférájában járkálni, bár én nem vagyok száz százalékban biztos abban hogy ő tette, de valami köze biztosan van hozzá.-néztem Christine-re. -Egyenlőre a Dom mellett sétáltunk, hirtelen reccsenést hallottunk és éppen időben észrevettem hogy a dom homlogzatáról egy bazinagy szikladarab tart Christine felye irányába, ellöktem olyan ovatosan amilyen ovatosan csak tudtam, ráfeküdtem hogy ne is essen baja úgyse ha jön még valami a levegőből de szerencsére nem jött. Felemelkedtem fekvőtámaszba, alattam vol Christine.- Jól vagy? -kérdeztem ijedten, mert akárki is ez a lány nem akartam azt látni hogy előttem locsan szét a feje. Viszont most hogy elmúlt a veszély furcsa érzés volt kicsit így rajtalenni úgyhogy felálltam sé felsegítettem. Elias és a barátnője is kellően meg ijedtek. Felnéztem a homlogzatra.- Biztos a holttest idehejezésekor lazult meg valami, ezeket az épületeket általában komolyan ellenőrzik. - Amíg rajta feküdtem Christineen megszereztem a hajszálát amit zsebre is tettem, nem kellett kihúznom mert ahogyan hozzáértem beleszállt a kezembe, bitzos ki volt lazulva, na meg most már a kabátom is halyas lett szóval volt bőven dns minta.- Látod miről maradtál volna le ha nem jösz.-viccelődtem Christinere nézve hogy kicsit jobban érezhesse magát ha esetleg nagyon megijedt. Láttam rajta eddig is hogy a háta közepére nem kívánja a dolgot. Gondolkodtam rajta hogy talán azért mert nem vagyunk neki szimpatikusak, vagy nem tetszem neki, vagy mert rejteget valami. |
Christine
Örültem, hogy ténylegesen leráztuk őket, ha csak reggelig is. Másnap meg is próbáltam elhitetni az osztálytársammal, hogy szarul vagyok és, hogy így nem tudok elmenni, de velem ellentétben ő nagyon akart, és mivel először is engem hívtak, gáz lett volna, ha egyedül megy. Nyűgnek éreztem az egész napot, bár még oda se értünk. Még jó, hogy legalább az idő szép volt. Mire odaértünk, ők már ott voltak. Köszöntünk egymásnak, aztán elindultunk befelé. Azért még vetettem egy utolsó pillantást a tetejére, de nyoma sem volt az én nehezen megalkotott művemnek.
- Azért... ijesztő a tudat, hogy nem rég még egy férfi lógott felettünk, nem? - kérdezte halkan Lara, az osztálytársam tőlünk, és ebből kifolyólag nekem is lett egy kérdésem, így Jamesre néztem.
- Talán tévedek, de furcsa lenne, ha egy baltimore-i rendőr úgy lenne a Dom közelében, hogy köze sincs az ügyhöz, szóval feltételezem azért is jöttél. Sikerült valamit kideríteni? Csak mert elég hamarinak tűnik a nyitás. Feltételezem már a gyilkos is meg van. - néztem rá közömbösen, ami betudható annak is, hogy nem akartam jönni, illetve amiatt is, hogy ne lássa mennyire érdekel vajon merre tartanak a nyomozásban.
Romeo
Volt egy kisebb veszekedés, ami érthető, hisz hozzánk képest még kölykök és ez az ügy veszélyes. De később sikerült valamelyest összedolgoznunk. Elias miatt kicsit aggódtam, mert féltem, nehogy olyan csapdába essen, mint Logan, hogy a munkája lévén lesz szerelmes egy gyilkosba. Aztán futhatunk utánuk, mert elszöknek. Viszont James elszánt volt és ez tetszett. Mikor volt rá alkalmam kicsit félrevonultam Jamessel.
- Figyelj, szeretnék kérni tőled valamit, egy apróságot, ha nem gond. De kérlek maradjon köztünk, ha lehet, mert 50% esély van rá ígyis, vagy még kevesebb és nem szeretnék belőle nagyobb botrányt okozni. Szóval ugye van rá némi esély, nagyon kevés, de hogy esetleg a lány amellett, hogy gyanúsított, talán ő Loganék lánya. Ezt dns-el tudnánk bebizonyítani. Szóval, ha tudnál tőle szeretnél egy hajszálat... egy műanyag poharat, bármit... akkor én titokban letesztelném a baltimoreakkal, és ha az, akinek hisszük, akkor... akkor nem tudom... talán szólok Logannek, talán nem... talán ha lezártuk az ügyet, talán ha túl veszélyesnek bizonyul a dolog... Megtennéd? Kérlek. - kértem, s utána nem is húztam az idejét, én is elmentem lepihenni, meg hogy Logan ne fogjon gyanút. |
Elias
Hát végülis jobb mint a semmi, mármint ha más is jön az talán nem olyan rosz mintha Christine nem jönne. Egymásranéztünk Jamesel és láttam hogy ő is hasonlóképpen gondolja.
James
-Jó legyen, de akkor majd cserélgetünk és meglátjuk ki kinek a társaságát élvezi jobban.- mosolyogtam,- Találkozzunk tízkor a Dom előtti téren.- mondtam és miután beleegyeztek elköszöntünk.- Jó éjt! .-mosolyogtunk utánuk. Amint eltűntek a láthatárról Elias mérgesen felém nézett, akartam valamit mondani, gondolom valami fenyegetést vagy ilyesmi de nem mondta, hanem legyintett és karbetette a kezét.- Szörnyű alak vagy.- végül ennyire futotta, de lett aztán nemulass. Mert kiderült hogy Logannel és Romeoval dolgozott össze, akik egy autóból figyeltek és oda is jöttek hozzánk, miután a lány kellően messze jártmár a kíséretével. Logan rögtön nekem rontott, kérdezte hogy mégis mit képzelek meg mondta hogy olyan vagyok mint az Apám amit nem vettem feltétlenül sértésnek noha egyértelműen annak szánta. Romeo kevésbé volt meglepődve, számolt vele hogy esetleg énis itt leszek. Nem voltam már gyerek és tudhatták volna hogy kötelességemnek érzem ezt az egészet. Miután Logan kikiabálta magát elmentünk a szállásukra, Logan elég hangosan tud kiabálni és őszintén szólva eléggé helyre tett, kicsit megmerevedtem. Eliassal beszélgettek főleg Christineről, mert kiderült hogy gyanosítják. Elmondta Logan hogy milyen párbeszédnek volt fültanúja a lifben. Elias vak volt, mert aztmondta nem érzékelt semmi külöböset és azt mondta hogy a liftben hallottakat biztosan félreérti Logan és Romeo, ami nem volt valószínű. - Értem mire gondoltok, este is volt benne valami feszültség éreztem, lehet hogy fél hogy lebukhat. Holnap találkozunk vele meg az egyik barátnőjével, majd én beszélgetek vele és megpróbálok minél többet kideríteni.- mondtam, Elias még mindíg hitetlenkedett de Logan és Romeo megértőek voltak vele. Visszamentünk a mi szállásunkre és lefeküdtünk aludni, Eliasnak nagyon furcsa arckifejezése volt fogmosás közben, kezdem rosszat sejteni. Tény hogy az a lány nagyon szép, de ha gyilkos akkor nincs mit tenni. Bár sajnos Romeo okfejtélséből az is következett hogy potenciálisan akár Zare vagyis Logan lánya lehet... Reggel korán keltem, futottam egy jót aztán felkeltettem Eliast is és indultunk a Dom elé. |
Christine
Elias még inkább visszább fogta magát az öccse jelenlétében, aki láthatóan erősebb dominanciával rendelkezett kettejük közt. Persze próbálta kimagyarázni, mit miért csinált a testvére, de gyengére sikerült, hogy én ezt el is higyjem. Az azonban meglepett, hogy míg egyikőjük csellón játszik, a másik teljesen mással foglalkozik. Ráadásul törvényszéki. Szépen vagyunk... Mindenesetre egy pillanatra sem rezeltem be, nem abból a fából faragtak, hogy egyből a homlokomra irassam, hogy beijedtem volna.
- Csak a hideg... Lehet kicsit sokat ittam. Szóval viszlát... - válaszoltam és könnyeden el is libbentem onnan.
Az sem érdekelt, hogy sétáljunk - úgy sincs messze a szállás - csak elakartam már menni, hogy összeszedhessem a gondolataim. Nem vagyok még olyan dörzsölt, mint apám. Noha az érzéseim remekül palástolom, ha sokáig húznak, azt hiszem, előbb vagy utóbb kiborul a bili. Erre utamat állták. Mind ketten. Ez ha nem lennék frusztrált is kelletlen lenne, de így meg aztán pláne. Volt is nagy meglepetés, mikor mindketten ugyanarra hajtottak. Felnéztem az égre, mert komolyan nem akartam elhinni, hogy szándékosan bosszantanak e. El akartam hárítani mindkettőjüket, de barátnőm beelőzőtt.
- Remek ötlet! Én is megyek, Chrisnek elég egy fiú is, ne csak ő élvezze a társaságotok. Ugyanarra az egyetemre járunk, én is okos vagyok. A Dom jól hangzik. Mondjuk két óra megfelel? - kérdezte, mire én csukott szájjal egy mélyet sóhajtva néztem vissza rájuk a választ várva. Nem mutattam jelét, de kissé csalódott voltam, hogy ennyibe vették a munkám. Mintha ott se lett volna. Azt hittem minimum hónapokra bezárják. Egy újabb kritika, mi szíven ütött.
- Biztos, hogy nagy lesz a tömeg. Nem is tudom... Amúgy is már voltunk ott... - forgattam a szemeim, mire a barátnőm vállat vont.
- Megnézhetnénk a várkastélyt is, a Monte Titanot. Kirándulni, még úgyse kirándultunk. Na? - mosolygott, majd kíváncsian nézett rájuk. |
Elias
Nagyon jól éreztem magam Christinel erre jött James, eléggé meglepett és még véget is vetett az idillnek. Meg próbált gúnyt űzni belőlem.- Csak próbál rosszínben feltűntetni, voltam már lánnyal...mármint együtt...mármint illetlenség egy lány előtt ilyenekről beszélni.- köhintettem és majdnem el is pirultam kicsit, na azzal meg végkép felhúzott James hogy most meg vele akart beszélgetni. Nekem amúgy küldetésem is volt hogy Chrsitinnel beszélgessekő meg csak bosszantani akar engem. Nem bántott meg hogy James nem volt ott a koncertemen, hozzászoktam már. Aztán kikötött a hajó, de nem akartam hogy ez enyiben maradjon, szóval utána indultam, és eléálltam.- Holnap nincs kedved találkozni valahol?
- Jó szemed van, nem vagyunk egypetéjűek szerencsére szóval nem vagyunk klónok, meg talán 5 percel idősebb nálam Elias. Törvényszéki orvosszakértőnek tanulok most Baltimore-ban, csak elkísértem Eliast.- aztán jól rám pirított a koncertel kapcsolatban.- Öhm igen, sajnálom.-pillantottam Eliasra kicsit.- Elnéztem az időt...-mondtam gyenge kifogásként.- De te is elég frusztráltnak tűnsz, van valami baj?- kérdeztem Christinetől, de kikötött a hajó és le akart lépni, látszott rajta hogy konkrétan menekül. Utána mentem és Eliassel együtt áltuk útját, nem volt ez betervezve csak mind a ketten ugrottunk, majdnem összeis fejeltünk amitől elég szerencsétlennek tűnhettünk, én olyat akartam kérdezni tőle amire kíváncsi votlam mit reagál.- Nincs kedved velem holnap megnézni a Milánói Domot? -úgy kérdeztem mintha randira hívnám de valójában minden apró rezdülésre figyeltem az arcán. A Dom már nem volt lezárva, újra kinyitott. |
Christine
Már lassan ténylegesen visszaértünk a kikötőhöz, mindössze percek kérdése volt. Hosszas perceké... Aztán a semmiből felbukkant egy másik srác. Először összevontam a szemöldököm - ismét csak abból kiindulva, hogy a hajón is csak gazdag, nem olyan nőtlen vagy épp sznob pasik vannak, nem pedig szoknya vadászok - de ismét csak tévedtem. Köszönésképp egy aprócska mosollyal válaszoltam, majd értetlenkedve néztem Eliasra.
- Hasonlítotok egymásra... Csak nem? - kérdeztem, de be se kellett fejeznem, egyértelmű volt, mint két tojás.
- Christine Gringoir... - fogtam meg a kezét egy megrázás erejéig, de már most sarokba szorítva éreztem magam. Viccére én is elmosolyogtam magam.
- Soha? - pillantottam itt Eliasra játszva a nagy meglepettséget.
- Semmi baj azzal, ha várnál vele, de csak úgy mondom, a korodbeli srácok, ilyen népszerűséggel nem fognák visszamagukat. Csak úgy bíztatásképp... Na persze, mint előzőleg mondtam, egyáltalán nem baj, ha valaki nem bújja folyton a szoknyákat. Legalább úriembernek tartanak majd... Na és te? Mivel foglalkozol? - fordultam vissza Jameshez úgy téve, mintha érdekelne, de a folytatással csak szemrehányást akartam tenni, amolyan védelmi mechanizmusként a feszélyezett légkör miatt.
- Gondolom borzasztóan elfoglalt lehettél, hogy egy országban, egy városban vagy a testvéreddel és mégsem jutottál el a koncertjére. Mert nem láttalak köztük, mikor megrohamozták. - olvastam be, ha nem is olyan szemrehányó hangon, de éreztetve vele, hogy pocsék testvér, akármi is legyen a kifogása. Közben félszemmel azt lestem, mikor érünk a kikötőhöz. Pillanatok kérdése volt.
- Egyébként meg, pazar koncertet adott, nem csodálnám, ha a szüleitek rá lennének jobban büszkék. - pillantottam vissza Eliasra. Nem megvédeni akartam, mégha annak is hangzott. A szituációból akartam győztesként kijönni, úgy, hogy a végére szabadon távozhassak.
- Jó volt beszélgetni veletek, de későre jár... - tettem le a legközelebbi asztalra az italom és elindultam a lejáró felé, miközben be is ért a séta hajó. A barátném is hamar mellém csapódott és együtt szálltunk le. Leérve pedig nagyot szusszantam. Már tudom mit érezhetett az első alkalmakkor apa is, mikor titkolóznia kellett és frusztálva volt. |
James
Egész nap nyomoztam, kiderítettem hogy nem valószínű hogy ez a gyilkosság Zare számlájára írható annak ellenére hogy hasonlít a két eset. Úgy olvastam régen is votlak követői lehet hogy most is ezzel állunk szemben, csak az volt hogy a furcsa hogy miért most és itt. Még azt is sikerült kideríteni hogy kik tartózkodtak a helyszínen, és csak egy csoport volt amelyik nem helyiekből állt hanem túristákból, fiatal lányokból. Utánuk szimatolgattam és eldöntöttem hogy a nyomukra akadok, aztán valamelyikkel szóba elegyedet hátha kiderül valami. Sikerült megtudnom hogy merre indultak, Elias koncerjéte mentek, aminek csak a vége után nemsokkal sikerült odaérnem. De követtem őket a hajóra, szerencsére eltudtam vegyülni mert nem csak én voltam ott. Kíváncsi lettem volna rá hogy Logan és Romeo mire jutottak de nem léphettem velük kapcsolatba mert elevenen megnyúztak volna. Bár előbb utóbb le fogok bukni, de húzom a dolgot amíg csak lehet. Elias koncertjét is lekéstem, pedíg nem feltétlenül állt ez szándékomban. Küldött smst utána hogy későn jön vissza a szállsára, én meg küldtem vissza neki egy okét és fojtattam a figyelést a hajón és azon gondolkodtam hogy hogyan szólítsak le egyet közülök, erre megjelent Elias és beszélgetni kezdett az egyikükkel. Meglepett a dolog de figyeltem őket egy ideig aztán gondoltam bedobom magam. Nálam nem volt alkohol de odamentem hozzájuk.- Micsoda különös meglepetés hogy te is itt vagy-mosolyogtam Eliasra, aztán a lányra. A szemeiben volt valami amiegyszerre volt különleges és hideg.- Jó estét, James Lensheer.- nyújtottam kezet a lánynak- nem akartam emgzavarni semmit, csak gondoltam köszönöm a bátyámnak. Még soha nem láttam lányt mellette, nem is voltam benne biztos eddig hogy őket szereti.- viccelődtem és próbáltam felhúzni kicsit Eliast, de inkább a lányt akartam megnevettetni. |
Christine
Tényleg szép hely... Csendes... Egyszer mindenképp nézd meg, bűn lenne kihagyni. Én csak szerencsés vagyok, hogy ott élhetek. - mosolyodtam el halványan, de már ígyis úgy éreztem, túl sokat árultam el. Nem akarom bajba sodorni a szüleim. A viccelődésére is csak egy fél mosolyt ejtettem meg, tudom, hogy poénból mondta, de valahogy így sem hozta meg a kedvem. Egy nővért is utálnék, de egy húg kifejezetten nyűg lenne.
- Ó ne aggódj... Ha lesz olyan, kiállítom és tudni fogsz róla... - mosolyodtam el ezúttal sejtelmesen.
- Az apám mindenhez ért szinte... és örülök neki, hogy meg is osztja velem. Hálás vagyok azért, amekkora áldozatot hoztak értem. - válaszoltam előre nézve, azon töprengve, hogy mikor öntsem ki az italt, mikor nem figyel. Illetlen lenne nem elfogyasztva letenni, de egy csepp sem megy le a torkomon. A bóknál viszont még inkább megkomolyodtam. Nem volt még barátom soha, és a barátnőket is csak magam mellett tartom, hogy mégse legyek olyan gyanús. De bevonni még valakit az életünkbe, kész őrültség lenne.
- Meddig maradsz az országban? - néztem rá, terelve a témát. |
Elias
-Svájc? Nagyon szép lehetett ott felnőni, még soha nem jártam ebben az országban de vágyom oda. Kár hogy nincs testvéred, nem tudod mennyi hajtépésről meg nyúzásról maradtál le.-viccelődtem, aztán elutasította a kérésemet a festményei megmutatását illetően, felemeltem emgadóan a kezem.- Jólvan, megértem. De ígért meg hogy ha lesz olyan amit közönség elé vinnél szólsz nekem is. -kötöttem a lelkére.- Az apád is ért a festészethez? -kérdeztem, ő pedíg a azt kérdezte örülök e hogy van testvére,.- Én örülök neki hogy van testvérem, tudom hogy mindkettőnket ugyanúgy szeretnek de én jobban eltudok beszélgetni anyámmal, James pedíg apámmal, de ettőlmég mindketten szeretnek minket, csak pont azért mert külömbözünk és más dolgok érdekelnek minket másról tudunk beszélgetni. -nevettem mikor mondta hogy ő nem bírná elviselni hogy a testvérét jboban szeretik.- Ez biztosan nem fordulna elő a te esetedben.- bókoltam neki, kicsit izgulni is kezdtem ezután hiszen ezzel kicsit intimebbé tettem a beszélgetést. Belül mélyen picit furcsának tartottam egyébként a mondatát. |
Christine
Fura volt hallani apát, de örültem, hogy elért. Nem szívesen támaszkodnék rá, ha szükségét is érzem. Elég nagy vagyok már, őt se sodornám bajba. Mindenesetre mikor megérkezet Elly, jegeltem a dolgot és csak ráfigyeltem. Jól lehet csak udvariasságból fogadtam el a martinit, nem is tudtam mindet meginni és nem is akartam. Így legalább tudtam rá figyelni.
- Ugyan, ne szabatkozz, én megértem. Szerencsére nekem akadt öltözöm, oda pedig senki sem jöhetett be. - mosolyogtam, bár kissé túlzónak találtam a sok bájolgást, de furcsa lenne mindvégig fapofával hallgatni úgy, hogy amúgy érdekel ki ő. Különös dolgokat mondott, miket nem néztem volna ki belőle, ám ennek ellenére is elfogott egy kellemetlen érzés, hogy magamról beszéljek.
- Hát... én Svájc egyik kis városkájában élek apámmal és a nevelőanyámmal. Náluk jobb szülőket nem is kérhettem volna. És nincsenek testvéreim. Tetszett a tánc és igen, jó volt. Hiányzik is, de nem tenném tönkre miatta az életem. Ami pedig a festményeket illeti, nos... nem. - válaszoltam komolyan.
- Még nem készült el olyan festményem, amit közönség elé állítanék, és ha van rá lehetőségem mindig megsemmisítem. Mostanában főleg, hogy más alkotásaim végett sok kritika ért, így mostmár 10-szer is meggondolom mit merjek nyilvánosság eléhozni. Az egyedüli, aki engedély nélkül megnézheti őket az apám, ő pedig tiszteletben tartja mindezt és nem mutogatja másoknak. - magyaráztam rezzenéstelenül, de tény, ami tény. Zokon veszem a kritikákat és e legutóbbi, igen csak fájt. Na meg már csak az hiányzik, hogy meglássa, hogy már jóvval korábban megálmodtam és lefestettem az alkotásom. Egyből le is csuknának.
- Nem szoktál azon gondolkodni, hogy a testvéred nem e szeretik jobban a szüleid, mint téged? Mert lehetetlen, hogy egyformán szeressenek titeket, hisz nem vagytok ugyanolyanok. Örülök, hogy nekem nincs testvérem, mert nem tudnám elviselni a tudatot, hogy őt jobban szeressék nálam. - néztem rá. Tényleg érdekelt miképp reagál az ilyen dolgokra, illetve kiakartam puhatolni, mennyire manipulálható, ha egy nap ismét alibire lesz szükségem. |
Samuel
Már értesültem a televizióból a Milánói gyilkosságról, ma pedíg bemondták a tv-ben hogy a rendőrség hozzám köti az ügyet. Felhívtam Chrisinet.- Szia Drágám, láttam a művedet és nagyon büszke vagyok rád, elsőre igazán szép de nagyon óvatosnak kell lenned, sokmindent nem tanítottam, persze egyenlőre engem keresnek nem téged és ezt ki tudod használni. Szeretlek, most mennem kell.- mondtam és letettem a telefont. Míg Christine távolt volt adódott egy kis probléma, a feleségem is kezdett rájönni arra hogy milyen ember lehetek és ezt ő nem értené meg,már évek óta is csak Christine kedvéért hagyom életben és egyenlőre még próbálkoztam a félrevezetésével.
Elias
Sajnos túl sokan voltak és nem találkoztam Christinel, de dobott egy smst hogy ha van kedvem csatlakozzak hozzájuk. Reméltem hogy Logan és Romeo tévednek, mert ez a lány nagyon érdekelt és nem akartam volna hogy az derüljön ki róla hogy köze van egy gyilkossághoz. Küldtem sms-t Jamesnek hogy később megyek haza de kértem hogy adjon valami jelet hogy jól van és megvártam míg küld magáról egy smst hogy él. Eltaxiztam a sétahajóra, és felszálltam rá. Kerestem Christinet de előbb ő talált meg engem.- Hát én is sajnáltam, értelmes? Sok gazdag sznob akik szeretik elhinni hogy értenek a művészethez, na meg a változó korú feleségeik, ők a kedvenceim. Pardon, nem akartam ilyen bunkó lenni, szeretem a közönségem, miattuk zenélhetek de néha fárasztó hogy tartalom nélkül mindenhez jópofit kel vágni.- mosolyogtam, jól esett hogy meg akart ismerni.- Jó, mesélek de cserébe majd te is nekem.- mondtam és elindultunk szerezni valami italt, az ilyen halyókon soksor van bár, kicsit elszakítottam a berátnőitől, meghívtam egy száraz martinira, a halyó elindult és mi meg a korlátra támaszkodva koccintottunk.- Lássuk csak, Baltimore-ban születtem, van egy öcsém akivel sokat verekedtünk egy időben, és lehet hogy pihánynak látszom de tudok boxolni. Tiniként inkább képzeltem el magam boxolónak mitn bármi másnak, csak azért hogy lenyomjam az öcsémet. De aztán rájöttem hogy nem ez az amit szeretnék csinálni, gyerekként jártunk zeneórákra, azt mindennél jobban szerettem. Bár a szüleim kevésbé, ők nagyon türelmes emberek de azért megtud viselni bárkit ha a gyereke éveken keresztül kornyikál, de gondolom te is tudod hogy megy ez, nem könnyű ez, nem véletlen hogy kevesen vannak akik sikeresek lesznek. A tehetség nem elég, nagyon keményen kell dolgozni. És te? mindíg Balerina akartál lenni? -mosolyogtam, aztán még mielőtt válaszolt volna közvetetettem.- Bocsánat, csak nem akarom elfelejteni ezt. Majd láthatnék képeket a festményeidről? |
Christine
Kellemes volt a koncert, egy pillanatra sem zökkent ki vagy hibázta volna el. Tetszett, mert tiszta hangok voltak, hibátlan, precíz. Bár a nyálas dolgokért nem vagyok oda. Mikor a koncert végetért, első dolgom lett volna, hogy odamenjek hozzá ezúttal a kíséretem nélkül. De rengeteg rajongója akadt és mire éppen csak kikecmeregtem az ülések közül, már látni sem lehetett a sok embertől. Kicsit sajnáltam, hogy ennyiben maradt a dolog, de nem bánkódtam sokáig, hiszen a száma meg volt. Mivel a koncert végett ért én és a barátnőm elhatároztuk, hogy megkoronázva ezt a szép napot, elmegyünk séta hajózni. Természetesen kihasználva a lehetőséget, amely megadatott, küldtem egy sms-t Ellynek, hogy szeretettel várjuk a hajókázásra. Amíg pedig megérkezett, a hajó sem ment sehova a kikötőből és nekem is volt lehetőségem gondolkodni valami újabb, látványosabb alkotáson. Nem akartam ilyen gyakorivá tenni, de rosszul esett, amilyen kritikákat kaptam, és túl büszke vagyok, hogy ne próbáljak meg jobbat alkotni. A szitakötő egy ihlet adó volt, mostanság tanulmányoztam őket, és egy barátomtól szülinapomra is kaptam egy szitakötő nyakláncot, amit kifejezetten ilyen estékre veszek fel. Ezt a próbámat mégis kudarcnak érzem, s ezúttal valami művészibbet adok majd ki kezeim közül.
Mikor végre megérkezett Elly, odaléptem hozzá.
- Azt hittem nem lesz már lehetőséged elszabadulni a rajongóidtól. Remélem azért akadt köztük értelmes is. - mosolyogtam.
- Na de mesélj magadról... a neveden és népszerűségeden kívül nem is tudom ki vagy. Hogy ki vagy a való életben... - figyeltem rá. |
- Ó ez megtisztelő-mosolyogtam, amikor említette hogy volt már koncertemen, elmesélte hogy visszavonult a táncolásból és most festészetet tanul, nagyon érdekeltek a munkái szóval adtam neki telefonszámot aztán siettem a koncertemre. Emlékszem eleinte mennyire izgultam, egyedül egy hatalmas operaszánház színpadán. Leültem és hozzáláttam, bíztatott kicsit hogy itt van Christine, egy elég nagy művész és szerettem volna neki valami szépet játszani, szóval nagyon bele adtam mindent, szerencsére sikerült bele is élnem magam. Persze merev arcal szoktam játszani, mert ilyenkor minden érzelmem és érzékenységem átmegy ahangszerbe, de ígyis nagyon beleéltem magam. Este csak salyát szerzeményeket adtam elő, volt hogy szólóban és volt hogy kaptam mellé még egy két hegedűt vagy kíséretnek egy másik chellot a zenekari árokból. A koncert jól sikerült, felállva tapsoltak, nagyon örültem neki, visszafogottan mosolyogtam és meghajoltam. Tekintetemmel Christinet kerestem és reméltem hogy koncert után találkoztunk majd még. Persze Jamest is fel kellett hívnom. Amúgy valahol örültem és valahol nem, hogy Logannek és Romeonak nem tűnt fel hogy kivagyok plakátolva a városban egy két helyen. De amint leértem a színpadról ott álltak az színpad mögött. Először megijedtem azért mert féltem hogy tudják hogy James is ittvan, de elfojtottam az ijedtségem és szabadjára engedtem az örömömet, mert láttam őket és mert eljöttek a koncertre.- Jó estét urak! - megöleltem mind kettejüket.- Nagyon kellemesen megleptetek, nem láttalak benneteket a színpadról. Mijáratban vagytok errefelé? Ennek köze van ahhoz amiről veszekedtetek Jamesel? -kérdeztem Logantől.
-Tudom hogy túlzás, de te is és énis láttunk már ezzel cifra dolgokat. Szerintem ne kérdezzük ki, valahogyan a közelébe kellene férkőzni de nem kikérdezéssel mert akkor már tudni fogja hogy nyomozunk utána. -SÓhajtottam, aztán elmentünk a szállásra, leültem az ágyamra és úgy hallgattam mit beszél Romeo, közben rágyujtottam és ő is, adtam neki tüzet. Meganról kezdett beszélni, én meg figyeltem, bár nem igazán akartam azon gondolkodn hogy Zare mit tett vele miután elvette tőlem. - Jézusom...-mondtam halkan.- Lehetséges.- gondolkodtam el, én is megpróbáltam aludni de nem ment, egész este járrt az agyam és amikor nagynehezen elaludtam rről álmodtam. Azt álmodtam hogy a liftben lévő lány az én lányom és álmomban meg akartam ölni magam miután megtutam hogy mit nevelt belőle Zare. Másnap kérdezősködtünk, kiderült hogy Svájcból jött és azt is hogy ahol este tartózkodik ott lesz Elias is. Meghallgattuk a koncertet, nagyon nagy siker volt, büszkének éreztem magam, visszaemlékeztem rá amikor még kisfiuként nyekeregtette azt a szerencsétlen hangszert és őrületbekergetett bennünket. Most meg olyan hangokat préselt ki belőel, hogy majdnem megkönyeztem én is, mert nem tudtam közben másra gondolni csak Mavisre meg Megan emlékére. Amint véglett a koncertnek gyorsan odamentünk a színpadmögé hozzá. Jól megszorongattam amikor jött megölelni és gratuláltam neki. Aztán rá is kérdezett hogy Jamesel miért veszekedtünk ezen a úton, Romeoval beavattuk abba amit tudtunk, mutattunk képet is a lányról ő meg elképedt hogy ő egy lehetséges gyanusított. Mondta hogy ő nagyon híres balett táncos volt, fiatalon elért mindent és ő nagy rajongója. Meg azt is mondta hogy koncert előtt találkozott vele és itt van most. Ez nagyon jó hír volt, lehet hogy kockázatos dolog, ezért elmondtuk Eliasnak is hogy veszélyben lehet az élete, de vele van a legnagyobb esélyünk kideríteni az igazságot. Ő beelegyezett hogy segít, őt is érdekelte a dolog, azt beszéltük meg hogy mi szépen lelépünk és hagyjuk kibontakozni Eliast. Akihez a koncert után sok ember odament, többek között Christine is.
|
Christine
Az nap már csak egy gyors zuhanyzásra futotta, aztán alvás, ugyanis mindennapra akadt kötelező programunk az iskola végettm de nem is baj. Egyik sem volt unalmas vagy teher. Apáékal is sokat jártunk operába, színházba, múzeumba. Most is csak egy néhány órás koncertről volt szó. Szépen kiöltöztünk és kicsivel előbb elmentünk, addigis volt lehetőségünk pezsgőzni meg ilyenek. Sosem isszuk részegre magunk, én legalábbis, tartózkodom az ilyen mocskos dolgoktól.
Éppen az épületről beszélgettünk, mikor elénk állt egy srác. Először összevontam a szemöldökeim, mert nem értettem mire ez az egész. Ide szoknyapecéreket nem engednek be. De hamar nyilvánvalóvá vált, hogy látásból ismerhetjük már egy mást.
- Ó, igen, emlékszem rád, szia. - nyújtottam kezet udvariasságból.
- Én is voltam néhány fellépéseden, elvégre te is a nagyok közt jársz már. Akkor hát ezért volt ismerős a neved a plakátról. - mosolyogtam. Nem mesélgettem feleslegesen, de talán nem is titok, hogy bizony a táncosok élete sem tejfel, és mivel nem akartam fiatalon tropára ment térdekkel élni, abbahagytam. Hamarosan azonban kezdődött a koncert, így hamar elfoglaltuk a helyünk és hallgattuk a műsort. Gondoltam a koncert végén úgyis lesz rá alkalmam, hogy találkozzunk, ha úgy adódna. Én nem sietek sehová.
Romeo
Mikor a lányok elmentek, kissé lemaradva a dologról pillantottam Loganre. Vele ellentétben én a miértekre próbáltam választ adni magamnak, és akadt is egy elég merész elképzelésem. De elterelte a gondolataim, legalábbis a liftben.
- Nem, ez egyáltalán nem butaság. Bár az, hogy szerinted egy kislány vált a követőjévé, elég paranoiásan hangzik. De kiindulva, hogy veled él az élő példa rá, hogy ez sem lehetetlen, nos... van benne reláció, bár én nem nagyon figyeltem miről beszélnek, de utána nézhetünk. Sőt, akár ki is kérdezhetjük, esetleg holnap. Az is lehet, hogy csak látott valamit és fél, és idegességében válik gyanússá. Végülis ez is lehet kiindulási pont. - vontam meg a vállam, s közben mi is megérkeztünk a szobánkba, akkor jutott eszembe amin a liftben gondolkodtam.
- Figyelj, Logan. Lehet, hogy ez baromság és nem is áll szándékomban hamis reményekkel kecsegtetni, de... azon gondolkodtam, talán.. mégsem bántotta a lányodat. Talán... volt vele valami célja vagy pusztán fájdalmat akart nektek okozni. Gondolj csak bele, mennyi ideig nem hallottunk felőle, de még csak hasonló esetről sem, egészen máig. Azt nem tudom mi célja lehetne vele, de ha belegondolok, épp elég idő telt el, hogy mára huszonéves lányod legyen. Simán eltudom képzelni, mégha túlzottan js beteg gondolat, hogy talán Janet és Mavist akarta vele pótolni. - magyaráztam, de csak ennyit tudtam előrébb jutni, ha ez nevezhető annak. Aztán le is feküdtem aludni. Másnap pedig, ha nem mondott le az ismeretlen lányokról a szálláson kiderítettük, a szálláson, hogy Svájci egyetemisták, akik jelenleg itt töltik a szünidejüket valami iskolai program alatt. Sok mindent a portás sem tudott mondani, csak hogy a barnás hajú lány balett táncos volt, művészibb körökben ismerik és hogy a mai napjukat egy koncerten töltik majd. Megérdeklődtem merre van ez a koncert és volt is nagy meglepetés, mikor kiderült, hogy Janek egyik fia is koncertet ad. Ez még akár kapóra is jöhet, feltéve ha ismerik egymást, de bízom benne, hogy a szerencse ma mellénk áll. Ha Logan belement, azért mi is elmentünk a koncertre, már csak amiatt is, mert érdekelt hogy játszik a kis kölyök. |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
