|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
James
Kár volt ilyennek lennem, de most már azthiszem végérvényesen megtanultam hogy ne legyen naív, behúzott ami Logan ütése mellett szinte megse kottyant, bár a gyomorszályon térdelés miatt összerogytam. Fenyegetni kezdett de addigra már összektam magam, elcsaptam a kezét magam elől aztán én kaptam oda a nyakához és felemeltem a nyakánál fogva a földről, szörnyen dühös voltam egy pillanatig de aztán el engedtem, és szó nélkül otthagytam. Visszamentem a szállásunkra. Reggel megérkezett Anya és Apa.
Jane
Kora reggel érkeztünk, türelmetlenek voltunk mind a ketten, addig kopogtattunk amíg ki nem nyitották az ajtót. Azonnal besiettünk rajta, először Jamest láttam meg aki az ablak előtt ült és nem nézett rám. Odamentem hozzá, láttam hogy az arca egyik oldalán egy kisebb a másikon egy nagyobb ütés nyom van.- James...-simogattam az arcát. Aztán Romeo és Logan felé fordultam.- Meséljetek el mindent, mi történt velük, és mi van azzal a nyommal ami Zarehoz vezethetne?
Zare
Éreztem hogy gond van, régóta meg akartam tenni ezt a lépést de most éreztem magamelszántnak rá, mert a drága feleségem kezdett gyanút fogni. Akármennyire is jó az ember abban hogy elfedje a kilétét, ha több évtizede él együtt valakivel ilyen közelségben meglehet hogy gyanút fog, ráadásul félt is láttam rajta. Egyik reggel amikor gyanúm szerint a rendőrséget akarta rámhívni muszály volt véget vetnem ennek. Christine nem tudom megérti e majd hogy az anyjának miért kellett meghalnia. |
Christine
El se akartam hinni, hogy itt van s ki tudja mióta. Komolyan... ki is az őrült? Mérgesen hallgattam, hátha ad indokot, miért ne húzzak be neki. Nem adott, így előbb úgy tettem, mintha megakarnám ütni, aztán a másikkal behúztam neki, és gyomorszájin térdeltem. Bevallom az öklöm piszkosul fájt ezután, ki is pirosodott, de nem mutattam, hogy fáj, sőt még fel is húztam.
- Azt mondod nem fenyegetsz, mégis ezzel jössz nekem... Tudod... neked nagyon kijár a halál... - suttogtam neki halkan, bár az osztálytársam közben el is tűnt mögülem.
- Nem segítek semmiben, és az esélyt is megadtam, hogy leakaszkodjatok rólunk. Nagy hibát követetek el... hát még te. Hogy egyedül idejössz, gondolván, hogy majd élve ki is jutsz... Merész vállalkozás... S vajon ki hinné, hogy itt töltötted az időd? Senki se gyanakodna rám... - simítottam kezeim lassan nyaka köré, nem egyéb célból, mint, hogy megfojthassam. |
James
Végignéztem ahogyan ébredés után kibotorkál, az én szemem már hozzá szokott a sötéthez, nehezen fojtottam vissza a nevetést akéárhányszor valamibe beleütközött, visszafelé a zaj irányába kaptam a felyem, felgyúltak a fények én meg megvakultam és még le is öntöttek vízzel mire kényszeresen felugrottam a székből, továbbra se láttam semmit csak hallottam meg éreztem hogy ráncigálnak, a kezeire tettem a kezemet azokra amikkel ráncigált éppen.- shh! nyugi! Ne legyél ekkora őrült! Csak beszélni akartam veled, még arra is vigyáztam hogy fel ne keltselek. Nem akartalak megfenyegetni, nincs nálam fegyver győződj meg róla.- emeltem fel a kezem hogy áttapogathasson.- De ha ennyire kivagy akkor elmegyek, viszont jobb ha tudod hogy eléggé szorult helyzetben vagy.- Az a helyzet hogy a neve miatt könnyűlesz Zarehoz eljutni, és akárhogy is néz ki, a DNS-ét nemtudta kicserélni, abból pedíg rengeteg van még a régi nyomozásokhoz hogy azonosítani lehessen. Érdekel hogy Christine is ugyanolyan pszichopata e, mert nem sok választ el minket Zare elkapásától, és kérdéses hogy Christine bevonása mennyire szügséges, eprsze ezt ennyire pontosan nem akartam a barátnője előtt kifejteni, bár gondolom már ígyis elég fura neki... |
Romeo
Szerencsére nem került sor tűzharcra, de ígyis elég izzasztó volt a helyzet. Ám végül a gyanúsított elbátortalanodott és lelépett. Logan pedig Jamesnek esett, végtére is jogosan, de akkor is túl agresszív volt. Mégsem állítottam meg, mert Eliassal foglalkoztam. James rendesen kiütötte, de más baja hála nem lett. A szálláson aztán egy újabb nagy beszélgetéssel folytattuk. Eliast ágyba dugtam és megágyaztam Jamesnek is. Lévén, hogy mindig is kívülállónak éreztem magam - elvégre megerőszakoltam az anyjukat és kiakartam nyírni az apjukat és barátjukat, noha úgy tűnik valamelyest immáron szemethunytak felette - mégis csak egy bűnöző vagyok, ezért annyira nem folytam bele a beszélgetésbe. Ellenben elintéztem a dns vizsgálatot, amire azt mondták hogy esélyesen holnapra meg is lesz az eredmény. Aztán le is feküdtem aludni.
Christine
Azt hittem sosem szabadulok megtőlük, de szerencsére nem így lett. Legalábbis most. Taxival visszamentem a szállásra, összeszedtem a holmijaim és levelet is írtam a barátnőmnek, hogy előbb kellett elmennem, mert dolgom akadt. Ám a reptéren szembesültem velem hogy ma már nem utazok sehova. Nem haza akartam menni, nem sodornám veszélybe apát. Inkább saját utamra lépni, egy másik országban. De ezzel várnom kell holnapig. Visszamentem hát a szállásra, kidobtam a levelet és hogy ne menjen olyan nehezen az alvás vettem be altatót. Félreértés ne essék, nem szoktam ilyesmikkel élni, de most kényszer hekyzet hozta. Ennek ellenére mégis nehezen ment nyugton aludnom. Sokat forgolódtam és őrlődtem a mai nap eseményein. Addig kínlódtam, hogy az éjszaka közepén hulla fáradtan ébredtem arra, hogy szomjas vagyok. Sötét volt és az agyam sem kapcsolt, így fel sem tűnt, hogy kurvára nem vagyok egyedül a szobában. Hogy elkerüljem a megvakulást lámpát sem oltottam. Nem mondom, hogy néha nem ütköztem bele ebbe abba, de eljutottam a konyháig és ittam egy pohár vizet. Gondoltam a visszaséta sem lesz sokkal nehezebb, ezért lehetőleg néma csendben indultam vissza, de akkor szembe találkoztam az osztálytársammal, mindketten felsikoltttunk és fel is kapcsolta a villanyt. Egy főzőkanál volt a kezében, majdnem leütött vele.
- Mit keresel itt ilyenkor?! - kérdezte.
- Ittam! De te mit akarsz azzal?! - böktem a kanál felé.
- Járkálást hallottam és azt hittem betörtek hozzánk. - hebegte még a rémülettől.
- Ez egy szálloda, mégis kiakarna be... - és amint beléptem össze találkoztam a hirtelen fel sem ismert alakkal, akit jól nyakon öntöttem vízzel ijedtemben, és sikoltva vissza futottam a barátnőm mögé, elvégre nála a fakanál.
- Mi a...franc?! - tudatosult bennem a kiléte, így érthető, hogy idegessé váltam.
- Mit keresel itt?! Azonnal takarodj a szobámból! Feljelentelek zaklatásért te nyomorult! Azt hiszed azért mert van egy játék pisztolyod majd szemethunynak e felett?! - léptem oda hozzá és úgy igazán erőteljesen, felcibáltam a székből és megrángattam a felsőjét. |
James
Amint letette Logan fegyverét és elhátrált leengedtem a pisztolyomat. Logan szintén hagyta hogy elmenjen, okos lány biztos elfog gondolkodni azon amit mondtunk neki, mi pedíg ígyis úgyis elvégezzük azt a DNS-tesztet. Döbbenetes hogy Zare mennyire érthet a külselye elváltoztatásához is, ha a salyát lánya se ismeri fel hogy ő az, bár lehet egy kis idő mulva felfedezi a hasonlóságokat. Gondolkodtam volna még hasonló dolgokon de olyan pofont kaptam hogy megszédültem és leültem a földre, pedíg éreztem hogy visszafogott volt. Felnéztem a felyemet fogva, és ahogyan a sárga foltok kezdek kitisztulni a szememelől láttam hogy Logan néz rám irtó mérgesen, kiosztott amiatt hogy nem szóltam nekik hogy hol vagyunk, meg a közbeavatkozásaim miatt de főleg azért mert leütöttem a testvéremet. Aztán felegített a földről és a dühöngése után láttam hogy kicsit szégyelli magát az ütés mértékét illetően, szoval biztos jól nézhettem ki. Visszamentünk a szállásra, egy helyen aludtunk mert féltették Eliast, kaptam borogatást Logantől és leültünk beszélgetni kicsit. Bocsánatot kért viszont aztkérte meséljem ez milyen szituációban tettem amit tettem, kicsit olyanvolt mintha aggódna a mentális egészségem miatt. Én is elgondolkodtam kicsit, hogy általában milyen vagyok és rendben van e amit teszek. Nehezen aludtam el és nagyon korán keltem, hajnalban négy és öt között. Kimentem sétálni egy kicsit, de végül arra gondoltam felkeresem Christinet, vagy legalább megnézem mi van vele... már tudtam hogy merre lakik ezért odamentem és bemásztam a nyitott ablakán, még aludt és igazából nem akartam felkelteni szóval leültem a szobályában és gondolkodtam, lehet hogy ez is egy kicsit furcsa szokás... de legalább nem ébresztettem fel. |
Christine
Csak az egyikük emelte fel a kezét, amiből arra következtetek, hogy vagy látszik, hogy még sosem fogtam pisztolyt vagy olyan magabiztosnak mutatják magukat, hogy elakarjáhitetni, hogy úgysem merem lelőni őket. Gondoltam ennyiben lezárhatjuk a dolgot, esküszöm még Eliasról is lemondtam, mert ilyen egy elcseszett családdal még nem találkoztam. De a bőgő masina sem hagyta annyiban.
- Ja, hogy még ti tennétek szívességet nekem, nem? Már megint ezek az hamis gyanúsítgatások. Ti tényleg ebből éltek? Idióták... - morogtam, egyenlőre le sem engedve a pisztolyt. Nem voltam benne teljesen biztos, de úgy 98%-ban meg voltam győződve róla, hogy kamuzik. Ha ennyire ügyes az a szervezet, már most nem itt tartanánk, de nyilvánvalóan csak pánikba akarnak ejteni, de abból nem esznek.
- De majd még csatlakozom is az őrültségeitekhez! Csináljatok, amit akartok, de engem és az apám ki lehet belőle hagyni. Remélem a lányod elrablója megölte őt, mert ekkora szégyennel, mint amilyen vagytok és mint amilyen vagy, csak szégyelni, hogy van. - léptem néhány lépést távolabb tőlük. Hármójuk közül most hirtelen James tűntette fel magát tökösnek. És az a baj, hogy nála már erősen kétlem, hogy ilyesmivel szórakozna. Minden bizonnyal elhinnék neki a rendőrségen, hogy önvédelem volt, mert rajta van az ujj lenyomatom a pisztolyon, mégha nem is használtam. Fájt belátni, de lesérülve tuti nem jutnék messzire, mert hogy ezek után egy percig sem maradok ebben az országban. Szépen lelépek egy messzibe, hogy még apámat se tudják lenyomozni. Már csak az hiányzik, hogy belekeverjék. Persze valahol elkezdett érdekelni ez az erősen kamu szagú történet és annak tényleges felderítése, de hülye leszek hagyni, hogy elcsavarják a fejem. Nem készültem rá, hogy innentől egymagam leszek majd, de úgy látom eljött az idő, hogy saját kalandjaimba kezdjek, s ez sajnos azzal jár, hogy apát is el kell hagynom, mert nem lenne biztonságban. Csak egy pillantást vetettem a telefonomra, de a fájl törölve lett. Alig akartam elhinni, hogy képes volt kitörölni. Ezt nevezem én csapatmunkának, jól összedolgoznak az igazság szolgáltatás háta mögött. Nagyon nem akaródzott engedelmeskedni, mert úgy érzem csak a pisztoly csöve tartja távol őket tőlem, de mivel ez az egyetlen módja, hogy elmehessek... Más sajnos nincs a kezemben, a frusztráltság pedig kikészít, szóval kímélve a környezetet, nem dobtam a vízbe a pisztolyt, hanem visszaadtam a másik fenyegetőzőnek, de azzal a lendülettel sietve el is indultam. Még nem tudom merre, talán buszra ülök, vagy taxit fogok, de itt nem maradok. |
Logan
Engem nem tudott tükün rúgni mert elkaptam a lábát, én óvatosabb és erősebb is vagyok. Kicsit fályt hogy ennyire ellenséges de végülis ez természetes reakció az ő szemszögéből. Elvette a pisztolyomat de látszott rajta hogy azt se tudja mi fán terem az ilyen, nem tartotta rendesen, de feltartottam a kezemet hogy megnyugtassam hogy megijedtem.- Jól van, ha ennyire ellenkezel nem eröltetem, de sajnos a másik tény az hogy valószínűleg te gyilkoltál, és ez az amit szintén nem hagyhatunk szó nélkül. Ha most beadod a derekad és engeded hogy felderítsük Zare kilétét akkor nem rebegtetjük meg ezt az infót más szervezeteknek akik ki tudják deríteni a dolgot. Ez fer ajánlat a szabadságodért azthiszem és a jövődért -szerencsére a telefonjáról a hangfelvételt kitöröltem már korábban.
James
Szörnyű volt ez a lány, mindent elkövetett hogy felhúzzon, és csak azért áltam meg hogy ne adjak neki egy pofont mert tudtam hogy ténylegesen az a célja mindezzel hogy provokáljon, érzelem mentesen néztem rá végig. A reakcióiból már nekem is gyanus volt hogy lehet felveszi a dolgot de láttam Logan ezt is megoldotta, meg aztán ténylegesen ráismert Christinre, meg is hatódtam kicsit. Bár a csajszi nem örült annyira, mikor elvette a pisztolyát előrántottam az enyémet és határozotttan ráfogtam. - Elmehetsz, de a pisztolyal nem, add vissza vagy lelőlek.- fenyegettem ridegen, és ha nem adja vissza megfogom lőni, még nem döntöttem el hogy lábon vagy karon fogom. Logan persze nem örült a dolognak és rámkiáltott hogy ne tegyem, de ő most nem |
Christine
Megölni? Hagytad volna, hogy bárki is megölje, azért, hogy te bilincset tehess valakire? - kérdeztem félmosollyal. Na ezzel tuti magam mellé állítom Eliast.
- Igen... Borzasztó, hogy csak megszerettük egymást. Ezért minimum életfogytiglan jár. - forgattam szemeim ismét, mert már engem is frusztrált, hogy ilyen sokáig kell játszanom a jó kislányt.
- Talán mert minden bizonnyal nem is létezik ez a valaki? Csak találtál egy arcot és kitaláltál neki egy még csak nem is egyedi sztorit? Jesszus... Te bosszantóbb vagy, mint gondoltam... Neked diliházban lenne a helyed, nem rendőrségen. - fújtattam, és akkor még a "felmentő sereg" is. Ha ezt elmesélem apámnak...
Nem volt nehéz észrevenni, hogy az egyikük folyton bámult. Ez még nem is lenne gáz, ha jelenleg nem ennyi őrülttel lennék körbevéve. A fickó aki felkapott értetlenkedve nézett Jamesre, mire én összevontam a szemöldököm, hogy na ebből is mi lesz. Akartam mondani - bár így belegondolva felesleges is lett volna - hogy nem kell a segítsége, mikor a másik pasas felvette a telefonom. Utána nyúltam, de már későn.
- Kérem vissza, az az enyém. - intettem a kezemmel morcosan. Esküszöm, ha ezt felmutatom valamelyik őrsön mindegyiket viszik a sittre. A telefonom nem kaptam vissza, de letapizni azt bezzeg letudott.
- E-elment az esze?! Mit művel?! Eresszen! - csapkodtam, és ha volt rá lehetőségem őt sem féltem tökön térdelni.
Ha nem sikerült a rúgás, magához szorított, na itt kezdtem pánikba esni egy pöppet, de azért hadakoztam.
- Maga teljesen megőrült?! Elég! Ne! - próbáltam kijutni az öleléséből, s ha ez magamtól nem is ment, a mobilom visszaszereztem, sőt még a pisztolyát is elértem. Arról nem kell tudniuk, hogy sosem használtam még, gondoltam elég, ha rájuk fogom, aztán az őrsön majd krokodil könnyeket ejtve azt mondom önvédelem volt. Felváltva fogtam mindhármójukra, mikor elengedett és elhátráltam. A csizmám kicsit bele is süppedt a sáros részbe.
Nem mondom, hogy apa nem fanatikus a dolgot illetően, de ezek totál hibbantak, s hogy ilyen sokan legyenek. A mi "vallásunknak" legalább van alapja, de ezeknek...
- Maguk totál hibbantak. Jamessel az élen. Így belegondolva nem is biztos, hogy maguk zsaruk, jelvényt sem látok sehol. - járt a kezem ide oda, nehogy valamelyik ugrani akarjon. Esküszöm kezdem sajnálni Eliast, hogy ilyen bolondok veszik körül.
- Igazságot? Nincs itt semmiféle igazság. Ez egy őrültség! Maguk tényleg mind őrültek, nem is értem, hogy jutottak idáig. Nem csodálom, hogy menekül maguk elől az a valaki. Ki tudja hány áldozatuk volt eddig... De engem és apámat ki lehet belőle hagyni. És most... ha megbocsájtanak... - indultam el lassan végig feléjük fordulva és rájuk tartva a pisztolyt. Gondolkodtam rajta, hogy feljelentem őket, de tartok tőle, hogy talán másképp is alakulhat a dolog. Nem akarom felhajtást, és nem mintha elhinném ezt a zagyvaságot, mert nem, de semmi dns vizsgálatot vagy kutatást sem akarok.
Romeo
Akartam szólni Logannek, hogyha mégse a lánya, az olyan kellemetlen lesz, de ráhagytam. Főleg mert olyan magabiztosnak tűnt hirtelen. Arra is nagyot néztem, hogy James volt, aki leütötte. És mire fel ez a védés? Egy pofont zért megvárhatott volna. Vállalom a következményeket. Mindenesetre azért megpróbáltam felkapni Eliast. |
James
-Azt hittem ki akarod nyírni, és akkor lett volna okom letartóztatni téged, vagy akár meglőni valahol. De amikor rájöttem mit akarsz jobbank láttam drasztikusabb modon közbenlépni, meg untam is kicsit magam.-vontam vállat, aztán türelmesen hallgattam végig a reakcióit, nyilvánvaló votl hogy nem bólint rá a dologra.- Tarcsd meg a képet, Zare nyilván most nem pontosan így néz ki hiszen senki se bírja megtalálni majdnem két évtizede. -Akartam neki még mondani dolgokat de megjelentek Loganék, meg is lepődtem.- Nem ő volt én ütöttem le! - mentettem a menthetőt de Christine megoldotta magától, perszen agyon meglepődtek mind a ketten azon amit tettem, de Logan még akkor ezt elfojtotta mert Christinre figyelt.
Logan
Vettem a bátorságot és odamentem a kislányhoz, eléálltam, észrevetem a telefont amit felvette és kikapcsoltam rajta a hangrögzítést, továbbra is a zsmeit néztem, lassan a két kezem közé fogtam az arcát és meg vizsgálgattam. A szemében felfedeztem az én kisbabámat, tudom hogy nem volt rá bizonyíték és ostobaság is lehet az egész, lehet hogy beképzelem a dolgot de mindezt elynomta a felismerés. Könybe lábadt a szemem és magamhoz szorítottam nagyon szorítottam.- Kicsikém - szorítottam.- Nem ismersz meg engem? Ennyire kimosták az agyadat? - kérdeztem nagyon fájdalmas hangon.- Zare ezért meg fog fizetni... - Megfogtam a vállait és kicsit eltávolodtam tőle hogy meg ne öljem a szorításommal.- Annyira hasonlítasz anyádra...- kb ügyet se vetettem a fenyegetőzésére a feljelentéssel kapcsolatban csak enyit mondtam.:- Jelencs, ha megteszed letudjuk nyomozni az "apádat" lehet hogy egy részletes átvilágításon már nem menne át olyan könynen, ahogyan te sem, mert ellenőriznénk a dns-edet is, te nem vagy rá kíváncsi mi az igazság? Megértem ha nem akarsz elhinni ebből semmit se, nagyon nehéz lehet neked, eddig én se akartam elhinni de most hogy ilyen közel vagyok hozzád már biztos vagyok benne, belőlem is van benned bőven.- mosolyodtam el büszkén, pedíg tudtam hogy valószínűleg gyilkos is a kislányom nem csak intelligens és tehetséges... |
Christine
Szemeim forgattam visszabeszélésére, de nem adtam meg neki az örömöt, hogy csüggedni lásson, sőt úgy éreztem azért mégis csak tart/tartott tőle, hogy a szüleik nem szerették egyformán őket. Ilyenkor hálát adok az égnek, hogy másnak van valamilye, ami nekem nincs. El is mosolyodtam egy pillanatra, de aztán laposakat pislogva rá néztem.
- Aham... Őszinte, meg rendes... Nyilván azért kellett ez a kis műsor. Telefonról nem hallottál? Esetleg kevésbé agresszív módszerről. A testvérednek igaza van, tényleg agresszív vagy. Abban viszont mélységesen téved, ha azt hiszi, lehet egyszerre valaki agresszív és jó is. A-a, a kettő egyszerre nagyon nem megy. - csóváltam a fejem. Aztán újabb módszerként jött ezzel az abszurd mesével. Ha nem ő mondaná még el is hinném... Arcomról már az első pillanattól kezdve le lehetett olvasni, hogy mennyire felslegesnek tartom a próbálkozását. Átvettem a képet egy nagy sóhaj kíséretében és vetettem rá némi pillantást. Az illető fiatal volt, és arcra is teljesen más, mint az én apám./Lévén, hogy apuci a kezdetektől fogva elmaszkírozta magátxd/
- Jé, ez tényleg pont olyan, mint az apám. Ja, várj, bocs, nem. - néztem vissza rá újabb nagy sóhajjal gyenge próbálkozásai végett. A dolog végére azért én adtam a pontot.
- Hű, ez a sztori igazán megrázó volt. Szerintem valami krimi filmnek el is menne. Vagy írd ki magaból könyvnek, mert ez már mániákus, amit művelsz. Hogy is hívják ezt a magad fajták, ja, igen. Elég kamu szaga van a dolognak. De hogy ne érezd magad kellemetlenül, amiért ennyire próbálkozol, bevallok neked valami súlyos bűnt. Tegnap nem az üres tejesdobozt tettem vissza a hűtőbe. Remélem azért emiatt nem viszel be. Ja, hogy neked is nincs is hatás köröd. Komolyan... manapság minden bolondot felvesznek rendőrnek? - dobtam vissza a labdát, már azon gondolkodva, hogy mi legyen, lelépjek és itt hagyjam velem ezt az idiótát is? De akkor oda a nagy erőfeszítésem.
- Felesleges... Úgyis csak az én igazamat erősítené. Nem szeretném, ha még inkább beleőrülnél ebbe a nevetséges mesébe. - tartottam magam a helyzethez. A képet is csak azért nem hajítottam el, mert a szemetelés nem az én műfajom, és nem mocskolnám be ezt a szép tájat. Már fordultam volna sarkon, mikor kocsi kerék nyikorgást hallottam, és mire odanéztem, már futott felénk két ürge.
- Jesszus, remélem biztonságiak és téged visznek el... - forgattam a szemeim. Nagy meglepetésemre azonban őt erősítették. Ez komoly? 3 az 1 ellen? Borzalmasan férfias. Az egyikkel még a tekintetem is összetalálkozott, de éppen csak egy pillanatra, ugyanis a másik konkrétan felkapott a felsőmnél fogva, azzal vádolva, hogy bántotta Eliast. Még a hangjukat rögzítő mobil is kiesett a zsebemből, ahogy megrázott és én kikaptam a kezeim a zsebemből. Annyi lélekjelenlétem még akadt, hogy tökönrúgjam és egyből el is engedett.
- Ezért feljelenthetném magukat! - figyelmeztettem őket.
Romeo
Mondanom sem kell úgy éreztem ez volt életem legjobb ötlete. Útközben én is azon töprengtem mit akarnak olyan messze, mert ha a lány cibálta volna el, oké, de úgy vettem ki, hogy Elias erősködött a menekülésnél. Ám mikor odaértünk és láttam, hogy Elias már a földön, már száguldottam is oda, hogy felkapjam a kiscsajt és kicsit megrázzam. Nem mertem megütni, mert ha közben kiderülne, hogy Logan lánya, még ígyis kinézem belőle, hogy kiveri a fogaim. Így pedig betalált a rúgás, amitől el is engedtem, és összegörnyedésem végett le is ültem Elias mellé, hogy megnézem mi van vele. Hála égnek élt. Picsába, de nehéz félapának lenni. |
James
Elmosolyodtam.- Ennyi telik tőled? Anyucival meg apucival akarsz hatni rám, felszakítani az" érzelmi sebeimet". Nem vagyok már abban a korban hogy ez fájjon sőt szerintem soha nem voltam abban. Reméltem hogy őszinte leszel, de úgytűnik nem, mindenesetre azt már tudod hogy engem nem fogsz tudni átverni, azthiszed féltékeny vagyok arra hogy az öcsém valami torz elmeállapotú emberhez vonzódik, na meg mire legyek féltékeny ha nem is vagy képes szeretetre. Ha kell énis félretudom lökni az érzelmeimet, nyilván tudod hogy csinos vagy de az még nem minden. Szerettem volna veled rendesen beszélgetni és elmondani hogy miért vagyok itt. - Nem említettemtermészetesen Logant vagy Romeot.- Apámnak van egy barátja, aki szinte a második édesapám volt, nemsokkal az én születésem előtt volt egy kislánya, akkor még csak kisbaba volt, elrabolták, vagyis elrabolta valaki. A rendőrségen ahol tanulok és dolgozom időről időre hobby szinten nyomoztam az eset után és amikor megtörtént a gyilkosság Milánóban idejöttem Eliassal, mert azthittem esélyem lehet elkapni a tettest és megtudni milett a lánnyal hogy végre az apja megtudhassa mi történt. De nem egészen azt találtam amire számítottam. Aki elrabolta a kislányt és aki után idejöttem Zare Destanov, akiről már meséltem neked korábban.- Elővettem a belsőzsebemből egy aktából kiszedett képet kicsit megvolt gyűrődve de az arc kivehetően látszott.- Elmondom mi a teoriám.- mondtam nyugodtan.- Szerintem te vagy az a kislány akit elrabolt, és ő az akit az apádnak hiszel.- a képet is azért adtam oda neki hogy gondolkodhasson ezen, figyeltem az arcát.- Gondolom kitalálta hogy olyanra nevel téged amilyennek mindíg is akarta a reménységeit akikkel új világot szeretett volna létrehozni. Mindezt azért is mondom el mert nem biztos te vagy teljes egészében felelős a tetteidért, nem lehet könnyű belegondolni abba hoy igaz lehet az amit mondok, de ha nem hiszel nekem csináltass dns tesztet.
Logan
A homlokomra csaptam.- Istenem de hülyék vagyunk, de menjünk be egy örsre ott szerintem emgcsinálják, csak öregek vagyunk és magunkra hagyatkozunk. morogtam aztán el is viharoztunk gyorsan. Kb betörtünk egy irodába olyan heversen siettünk be, de elmakogtuk olaszol amit tudtunk, szerencsére valamennyire hasonlított a spanyolhoz és azóta már perfektül megtanultam. Megtalálták nekünk, én majdnem megcsókoltam a gyakornok srácot aki lenyomozta nekünk a telefont. Siettünk az autóhoz és száguldottunk a Gardatóhoz. - Ebben arohanásban elfelejtettem meglepődni, mi az istent keresnek ott? -Nagyon ugrált a fantáiám azon ijedeztem hogy hátha már nem is élnek és a tóba hajította a kis csitri a telefont...aki lehet a lányom te jó ég remélem nem erről van szó... 2 óra mulva oda is értünk, a pontos koordináták alapján tájékozódtunk és megtaláltuk őket. Leplezés nélkül odarohantam most hozzájuk és először találtam magam szemtől szembe a kislánnyal, éppen rámnézett ő is és a tekintetünk megtalálta egymást. |
Christine
Szinte éreztem minden "aprócska" bókom után, milyen mély hatással van rá. Üres szavaim számomra mit sem jelentenek, de annak örültem, hogy mind ez előtte egy sűrű vörös köddé válik.
- Hát igen, elvégre az apám. Az ő szava szent. Mondjuk ha butaságokkal traktálna, talán nem így gondolnám, de ő a legtöbb tanárnál is többet tud. Nála jobb ember nem is taníthatna. - mosolyodtam el büszkén, mert ő talán az egyetlen dolog az életemben, akiért bármit képes lennék feláldozni.
- Imádná. Főleg ha olyan lendülettel játszol, mint most. Büszke lenne rád is. - néztem fel rá, folyamatosan éreztetve vele, mennyire fontossá vált. Érdeklődve hallgattam mit gondol szülővárosáról, s tényleg kíváncsivá tett. Egészen addig, míg nem közölte, hogy a szülei gyilkossági nyomozók. Igyekesztem nem mutatni mennyire meglepett. Véletlen volna? Ki tudja. És ha ő is csak megjátsza magát? Áh, akkor sem érne el vele semmit. Azt hiszi elárulnám magam? Dehogy.
- Hű... Furcsa lehet ilyen családban felnőni. Talán a testvéred is csak azért ezt választotta, hogy büszkébbek lehessenek rá, mint rád. De jó, hogy nem adtad fel az álmaid. - bíztattam kicsit. Sosem árt több oldalról támogatót játszani, így fele annyi idő alatt elérem, amit akarok. Kellett is a színjáték, mert őt hallva bizony nehéz lesz a testvére ellen fordítanom.
- Ugyan... Nem akarom, hogy miattam kapjatok össze. De tény, hogy lehetne kicsit érettebb is. - tettem hozzá mellékesen, csakhogy lássa mennyire érdekel a lelkiállapotuk.
- Majd megbékélek a jelenlétével, ha nagy ritkán összefutunk. Csak dupla randikat nem szervezzetek... - viccelődtem.
Azt éreztem, hogy valaki figyel és közelít - apa ilyesmikre is felkészített - de azt hittem egy mezei szatír. Bár megfordult a fejemben, hogy az utazás alatti egyetlen kocsi, ami néha felbukkant mögöttünk egy ismerős utast rejtegett, de nem hittem volna, hogy lesz ennyire merész. Pedig a mai után... Mindenesetre fenn akartam tartani a látszatott, így megjátszottamaz ijedtett.
- Jesszusom! Ez meg mire volt jó? Mégis, hogy a fenébe vagy te még szabadlábon? - tettem rá egy lapáttal, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy fölösleges.
- Nem, de remélem te jó gyakran. - jegyeztem meg, bár gondolom nem hatja meg a jó kivánság. Közben pedig zsebre dugtam a kezeim.
- Fogalmam sincs miről beszélsz... - csóváltam meg lassan a fejem a tavat figyelve. Ki tudja mi járhat a fejébe, jobb nem megadni a lehetőséget, ha netán hasonlóképp gondolkodik, mint én, és esetleg hangfelvétellel trükközne.
- Kétlem. Nem véletlenül olyan elvetemültek. Túl jók, hogy felismerjék őket. De azért szomorú, hogy ennyire zaklat téged, hogy hoppon maradtál. Már is nem tűnsz olyan nagy fiúnak. Nem csodálom, hogy a szakmáddal akartad kompenzálni, hogy rád is odafigyeljenek a szüleid. - pillantottam rá. Nem akartam én semmit sem kiszedni belőle, elég ha majd a testvére is hallja, milyen őrültségeket gondol rólam és az ártatlanságommal meggyőzőm majd, hogy a féltékenység beszél belőle.
Romeo
Mi? Áh senkivel... - legyintettem. Nem szívesen titkolózom előttük, de most jobb ha ezekről mit sem tud. Talán nem lesz baja tőle, talán megelőzhető. Elég ha csak én és ők idegeskednek, mi lesz ha...
- Szerinted nem tudnánk valahogy lenyomozni James telefonját? Aggódom... Túlságosan büszke... és ha a lány tényleg képes nekik ártani? Reméljük, hogy nem a te lányod, mert akkor habozásnélkül lelövöm. De ha mégis, és van lehetőség, elvárom, hogy bedobd magad, mint apa, mert akkor is meghúzom a ravaszt. - magyaráztam szám húzva. Nem jó itt egy helyben ülni és várni. Lehet előbbre jutottunk volna, ha elfogjuk és kifaggatjuk. Úgy legalább tudnánk merre van, mit csinál. |
Elias
Örültem neki hogy zavarba tudtam hozni a bókommal a tónál, de utána meg ő hozott engem. Elég nagy kifejezés az hogy " a sors egymásnak teremtett minket" nagyot dobbant a szívem és minden porcikám egyetértett ezzel a kijelentéssel. Közben olyan finoman fogtuk egymás kezét, más lányoknál a szex nem okozott akkora örömöt mint nála pusztán a jelenléte. Aztán fojtatta a zavarba hozásomat, mondta hogy örülne ha elmennék egyszer hozzájuk, és akár egy ágyban si aludhatnánk, elnevettem magam hogy leplezzem milyen zavarba jöttem.- Nagyon kíváncsi lennék a szüleidre, apád biztos nagyon művelt ha egyedül neki mutatod meg a képeidet, és nagyon bízhatsz benne.- mondtam lelkesen.- Biztos az én játékomról is lenne véleménye, érdekelne mit gondol... Jaj Barltimore is nagyon szép, mármint nem annyira mint olaszország vagy svájc, legalábbis nem úgy. De rengeteg a múzeum és nagy a művészeti élet, te is eljöhetnél oda, bár az én családom nem annyira művészeti beállítottságú, persze anyám meg apám is szereti a jó zenét vagy a szép festményeket de nem hozzáértőek. Érdekes, a mi családunkban igazából mindenki bűnügyi területen mozog, apám meg anyám is gyilkossági nyomozó nem furcsa? - nevettem el magam kicsit- Úgy érzem kicsit kilógok. -sőt mind két keresztapám is, de ezt már nem mondtam neki nehogy elijesszem szegényt, aztán Jamesreterelődött a szó sóhajtottam is egy jó nagyot.- Meg hát ő is igen, rá se hasonlítok túlzottan, sajnálom ha bunkó volt veled, de majd én megvédelek és nem engedem hogy udvariatlan legyen. Bizonyára féltékeny, de muszály lesz beletőrődnie ebbe. Amúgy őse annyira rosz ám, elég magának való kis különc, meg néha agresszív de jó ember és nagyon okos.- próbáltam kicsit javítani a bátyám helyzetén nála.-
Logan
Legyintettem.- Semmigond, elég durva hogy néha milyen figyelmes tudsz lenni.- viccelődtem.- Amúgy tényleg kedves tőled.-mondtam és hát megértettem Romeot de mellette tovább idegeskedhettünk a szálláson.- Kíváncsi lennék a te klónodra is- sóhajtottam, és próbáltam egy meggyőző sms-t írni Jamesnek hogy árulja már el hogy hol van, mert ha Elias vagy ő megsérülnek engem meg öl az anyjuk, de csak mert jól elvertem mind két fiát. - Őrület de tényleg... tudom hogy James ügyes muszály lesz bíznunk ebben, meg abban hogy esetleg megírja hol vannak.- Nem tudom voltam e rá valaha ilyen dühös...-morogtam.- Ki hívott téged, apropó?
James
Logan küldött egy hosszú fenyegető sms-t, nekem meg volt időm arejtekhelyemen gépelni, elírtam mit látok és hogy nemkell aggódniuk a tűzharc miatt, asszem... Nézegettem meg hallgattam egy kicsit hogy andalognak és rájöttem mit akar a kiscsaj előidézni...ravaszabb annál hogy kárt tegyen Eliasban, inkább használni akarja. Féltettem a testvéreme,t attól is hogy manipulálják és még ígyis fizikailag is veszélyt jelentett rá a lány, mert ha meggodnolja magát kitudja mi történik. Ezért drasztikus lépsre szántam el magam. Odalopakodtam a közelükbe hirtelen leütöttem Eliast hátulról, aztán teljesen nyugodt arcal Christinere szemébe néztem, mintha tök természetes lett volna amit csináltam, közben persze úgy csináltam hogy ne nagyon fájjon és ne hagyjon nyomot se majd elvégre orvosszakértő leszek.- Dohányzol? - kérdeztem mintha csak fojtatnék egy megkezdet beszélgetést aztán elvőettem a cigarettámat és meggyújtottam.- Nem sűrűn akadsz össze olyannal aki intelligenciában egysújcsoport veled mi? Bár biztos nagyon figyelsz is általában erre, most is ügyesen próbálkozol kiiktatni engem, de általában résen szoktam lenni, nem lett volna könnyű dolgod és Elias nem bántott volna engem. Nem kell megjátszanod magad előttem, megmutathatod az igazi pofidat. - tartottam egy perc csendet aztán újra megszólaltam.- Felismerek egy pszihopatát ha látom. - néztem a szemeibe és próbáltam a helyetnek megfelelően érzékeltnem maradni. |
Christine
Még én sem voltam benne biztos, hogy amit mondok, ténylegesen képes lennék e megvalósítani, hiszen testem lelkem ellenzi minden porcikámmal együtt. De nagy dolgok bizony nag áldozatokkal járnak, tetszik vagy sem. Furcsa mód az alkotások elkészítése csupán pozitív izgalmakat jelent, némi veszély érzettel fűszerezve, ám ha a test legintimebb kapcsolatáról van szó, felfordul a gyomrom. Ezt persze felé egy pillanatig sem mutatom. Ugyanakkor ezt ott a színpadon végül nem sikerült közölnöm, ugyanis váratlan társaságunk akadt. Talán jobb is, erre még nem érzem késznek magam.
Mire viszont kettőt pislogtam volna már kint találtam magam. Kint egy taxiban. Nem így terveztem a mai napom, bár valójában nem is igazán volt ma betervezett programom. Az autóban aztán újra feljött róla a téma, ha bár ideig csendben utaztunk egymás mellett. Akkor viszont én is ránéztem és halványan elmosolyodtam.
- Úgy rám ijesztett a fickó, hogy már magam sem tudom pontosan... De ha eszembe jut, úgyis megkérdem, mégse maradjon meg az a kellemetlen érzés. - válaszoltam, noha talán kissé átlátszó voltam e téren. Vannak dolgok, amit egy tsunami sem verne ki az ember fejéből, ám ezt most erőteljesen leplezni akartam őszinte érzéseim palástolva a dolog iránt. Mikor azonban kiszálltunk a Garda tónál, valóban átsöpört rajtam egy pillanatnyi feledés.
- Hű, azta... Olaszország rengeteg csodálatos dolgot melenget a keblén... Nincs egy saroknyi része sem, ami ne lopná be magát az ember szívébe. Kezdem sajnálni, hogy nem ide születtem. - mosolyodtam el a tavat figyelve, ami még így az éjszakában is tündöklött. Ha nem lenne ilyen hűvös, nem félnék megmártózni, de így nem teszem kimagam a megfázásnak.
- Zavarba hozol... - mosolyodtam el csöppet elpirulva, immáron két lábbal a talajon, ügyesen játszva a hamis érzések kimutatásával.
- Viszont az tagadhatatlam, hogy a sors minden bizonnyal egymásnak szánt minket. Akár a zenét és a táncot. A kettő együtt igazán teljes. - pillantottam fel rá még mindig a összekulcsolva ujjait az enyéimmel.
- Nagyon örülnék neki, ha egyszer eljönnél hozzánk. A szüleim is örülnének neked, és boldogan körbevezetnélek. Esküszöm még az sem zavarna, ha egy ágyban aludnánk. - nevettem el magam visszafogottabban, aztán lassan el is halványodott mosolyom.
- Baltimore is biztos izgalmas hely lehet, ha ilyen emberek lakják, mint te. Tele lehet művészekkel. Csak azt sajnálom, hogy a testvéred kissé... nem is tudom... ellenséges velem. Biztos a tegnapi miatt, de azt hittem nem vette ennyire a lelkére. - panaszoltam halkan, megkezdve szép fokozatosan a szétválasztásuk, hogy ellenséggé tehessem őket.
Romeo
Belátom hiba volt közbelépnem, de bevallom megijedtem, hogy olyasminek leszünk szemtanúi, ami ha engem nem is zavarna, ,eg lehet Logant később igen. Már ha úgy esne, hogy ténylet közük van egymáshoz. Le is léptek. Olyannyira gyorsan, hogy mi megint lekeveredtünk, s mire kiértünk már bottal üthettük a nyomukat. De szerencsére James a nyomukban volt, igaz többet nem árult el.
- Tudom, tudom, bocs. De ha ott kezdtek volna el vetkőzni és... lehet ártott volna a látvány. - mentegetőztem Logannek, bár így csak hazatudtunk menni a szállásra és idegeskedni. Most hogy nem tudjuk merre járhatnak, én is jobban aggódtam. Felhívtam volna Janet, hogy leközöljem a dolgokat, de féltem a következményektől. Így hát maradt a mély hallgatás.
- Esküszöm ez a kölyök saját maga akassza fel magát az ilyen húzásaival. Tényleg olyan, mintha rád ütött volna. A másik meg tiszta Tom, kussol, pedig tudja, hogy segíthetnénk neki... Mintha újra jászódna a veletek történtek. Vajon lesz majd egy fiatal klónom nekem is? - tettem fel inkább csak magamnak a kérdést.
Thomas
Nem örúltem az otthoni híreknek, így hamar el is döntöttem, hogy utánuk megyek/megyünk. Szabit se kell kivennem, elvégre nem mulatni megyek. És Logant is minimum lepofozom, amiért hagyja, hogy bajba keveredjenek a fiaim. Hosszú út volt, nem is értünk oda aznap, ráadásul végig kellett aggódnunk az utat, de reméltem, hogy odaérve majd mi rendbe tesszük a dolgokat. |
|
Bár zavarban voltam, amikor leültem és elkezdtem játszani, a zenémen ez egyáltalán nem látszódott meg, alőször arra gondoltam csak belekezdek az egyik számba és ő majd arra táncol, erre is kért, de egy időután a zeném inkább követte az ő mozgását, ahogyan kezdtem kissmerni a mozdulatait és gyönyörű élmény volt, mint amikor valaminek nem lehet megállapítani az eredési pontját, mert annyira párbeszédszerű lesz hogy mindenki váltakoza itányít és követ. Nagyon meghatott a dolog egészen beleszédültem amikor végeztünk, még soha nem éreztem ilyesmit, olyan volt mint amikor egy prófétának megjelenik egy isteni jel. Szédültem is egy kicsit miután végeztünk . Érdekelt hogy vajon ő is érezte ezt, én még mindíg transzban voltam úgy néztem fel rá amikor odajött hozzám. Olyan érzés volt amikor belenyúlt a halyamba mintha telelenne a keze lektromossággal, bókolt aztmondta jobb voltam mint a koncerten, én is ezt éreztem.- Csodálatos voltál, a legszebb tánc amit valaha láttam.- mondtam neki viszonozva a bókot. Elkezdett verni a szívem amikor még ezekután hozzám is ért és közben amit mondott arra engedett következtetni hogy neki is haosnló élménye lehetett, ezek után nagyon kíváncsi voltam rá hogy mi fog következni, mi lesz majd a fojtatás...- Igen, szerintem is jobban megkéne ismernünk egymást. De akkor ránk törtek, megráztam a felyemet hogy visszarázódjak a valóságba valami hülye biztonsági őr volt, emlékeztetett valakire de nemtudtam kire. - Nyugalom uram, engedélyel vagyunk itt, én Elias Lensheer vagyok ma koncerteztem itt még mindíg kint van az épület falán a plakát biztosan megismer, a kisasszony pedíg szintén művész. De már megyünk is nem kell intézkednie, csak annyit hogy a hangszeremet kérem majd küldesse utána.- Megragadtam Christine kezét.- Jó éjszakát .- bólintottam udvariasan aztán villámgyorsan kiviharzottam a teremből és hoztam magamaml Christinet is, fogtam gyorsan egy taxit mielőtt utánunk tudott volna jönni az őr és beültünk, bár még nem tudtuk hová tartunk, gondoltam eggyet.- Vigyen el a Garda tóhoz.- mondtam a taxisnak aki először meg is lepődött, mert az cirka két órás út, de persze megtudtam fizetni a díját meg ráadásul olyan hangualtban voltam hogy akármenyit köldöttem volna azért hogy nyugodt környezetben lehettünk. Christinere néztem.- Mit akartál mondani odabent?.- kérdeztem gyermeki áhitottal a szememben. Az az két óra is nagyon gyorsan elrepült mellette, megkérkeztünk, még egyenlőre nem tudtam hogy hol fogunk éjszakázni de itt nem votl nehéz szállsá találni, egyenlőre nem is ez volt a célom. Éjszaka volt és a tópartján álltunk, nagyon gyönyörű volt a sötétben a fényekkel amik a felületükön játszottak. Úgyéreztem ez életem egyik legszebb éjszakája. Az arcán cikáztak a vízről visszaverődő sárga fények.- Christine te nagyon különleges vagy.
Én fentről figyeltem az eseményeket, próbáltam higgadt maradni, az a lány iszonyatosan elcsavarta a felyét, láttam milyen képet vágott a kis közös programuk után, még a kútba is beleugrana utána, nem is akartam elhinni hogy ilyen hülye...De aztse hogy Romeo milyen módon akart közbeavatkozni, meg hogy Elias nem ismeri fel, akkor már a homlokomra csaptam. Szerencsére gyorsabban tudtam reagálni meg könnyen kiismertem magam a színházban és utánuk tudtam menni egy másik taxival. Kíváncsi voltam rá hogy mi következik ezek után. Hát nagyon fura volt ennyit utaztunk de rájöttem hova akar menni útközben, milyen romantikus...fúj. Nagyon diszkréten kellett őket követnem, szörnyű hogy Elias milyen tud lenni néha de ennyire még nem láttam belepistulva valamibe.
Romeo eldöntötte hogy rajtuk üt, gondolom féltette Eliast is ahogy énis, de rendesen elbasztuk a dolgokat, Elias úgy elviharzott a kislánnyal hogy alíg tudtuk követni...tudtuk volna de eltévedtünk ebben a kibaszott labirintusban. Mire kiértünk nem volt ott senki, Jameset se találtuk hiéba hívtuk, redensen benne voltunka szarban. Fél óra mulva küldött Jamest egy smst- hogy tudja merre mennek, ne aggódjunk és rajta van az ügyön, a kis szaros egyenlőre nem árulta el hogy hol lehetnek ezért továbbra is lehetetlenek voltunk és ha baj van akkor nem tudom tudunk el majd időben segíteni...
Romeo szinte semmit se mondott, egyáltalán nem nyugtatott meg sőt... Fel aká járkáltam a szobában miután letette. Thomas éppen hazajött és elmondtam neki mivan, meg hogy nagyon aggódom a fiúk miatt.- James nagyon ügyes de te is tudod hogy ha veszélybe kerülünk nem mindíg rajtunk múlik az hogy mi történik, az eseményeket alíg lehet olyankor kontrollálni. Elias meg olyan naív tud lenni, ha belekeveredett ebbe az egészbe akkor kitudja mi lesz vele, nagyon féltem őket Tom.- néztem rá kétségbeesetten.- A kicsi fiainkat...ha hazajönnek mindet felpofozom... |
Christine
Simán beengedtek, ami jó volt, mert gondoltam, ha követne is az az idióta, őt akkor se engedik be. Azt nem tudtam milyen messze képes elmenni, azt meg pláne nem, hogy nincs egyedül. Poénból, mielőtt beléptünk a kis terembe, kiraktam egy táblát, hogy műsor alatt szíveskedjenek csendben maradni. Aztán bementünk. Még engem is lázba hozott a lávány, ahogy a sötétségben egyedül a színpad volt megvilágítva. Szépen felsétáltunk, aztán hamar fel is vettem a cipőm. Táncos ruhám nem volt és nem is kellett, csak a kabátom vettem le, hogy könnyebb legyen a mozgás. Gyorsan nyújtottam egy kicsit, aztán mosolyogva feléfordultam.
- Te kezdesz... - kacsintottam rá. Gondoltam dörzsölt már ebben. Ha ezer ember előtt nem fél, előttem sem fog. Én meg majd ráhangolódok a cselló ütemeire. Mikor elkezdte, nem rögtön kezdtem el táncolni, előbb hallgattam egy kicsit, ízlelgettem. Aztán lassan én is elkezdtem táncolni. Előbb csak finom léptekkel, később már ment a mélybe hajolás is, a fordulás, a lábemelés és ezekhez hasonlóak. Lassú volt a szám, így az én mozdulataim is lassúak voltak, akár amiként a húrok egymáshoz súrlódása. Sokáig tényleg a tánc volt a mindenem és élveztem, hogy én alkotom meg a saját mozdulataim. A finálé egy levegőben dobott spárga és egy összekuporodó gugolás volt. A tánc végére minden porcikámat átmozgattam és jól esett. Felkeltem a földről és odasétáltam hozzá.
- Kellemeset csalódtam. Szebben játszottál, mint a koncerten. - bókoltam neki mosolyogva, csak hogy ne mindig én kapjam a dícséreteket.
- Tudod... - léptem mellé és egyik kezem a hajába simítottam, mert jelenleg magasabb voltam nála, hogy ő ült.
- Nem szokásom elsietni dolgokat, de... úgy érzem mi ketten... hamar megtaláltuk a közös hangot... és ez engem arra lelkesít, hogy... ne hagyjam veszni az ilyen jó lehetőségeket... szóval talán... nem e lehetne, hogy... te... és én... - utalgattam rá, hogy mi lenne ha, kicsit khm... jobban összeismerkednénk. Ha sikerül teljes mértékben elfordítanom a fejét, hogy vakon kövessen, a testvére ellen fordítanám, és megpróbálom rávenni, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot vagy ölje meg. Ám mielőtt kifejthettem volna mit akarok, valami barom ránk tört.
Romeo
Miközben próbáltunk bejutni, felhívott Jane. Fura is volt, hogy pont engem, de aztán felvilágosított miért is. Volt is nagy meglepetés és agyaltam mint az állat, hogy mit mondjak.
- Hát őőőő.... - és ez így ment két folyosón keresztül.
- Ne aggódj... éppen hát öhm... csaj vadászaton van... nagyon megy neki és öhm... persze vigyázunk rájuk... öhm izé... most öhm le kell tennem... mert öhm... Logannel épp... ketrec harcolunk... és öhmm... szia... - nyomtam ki gyorsan. Életemben nem volta még ilyen kínos telefon beszélgetés részese. Mire megletettem el is tévedtünk, fasza. Mindenfelé elkóvályogtunk, csupán a véletlennek köszönhetjük, hogy véletlen épp rájuk törtem. Mikor kiszúrtam őket, lábbal odébb is löktem Logant, nehogy őt is kiszúrják, hátha engem nem ismer fel a liftből, most hellyel közzel meg voltam fésülve.
- Öhm... állj! Biztonságiak! Mit csinálnak itt? Ide tilos belépni! Kérem igazolják maguk... - lépkedtem közelebb, bár gőzöm sincs mit művelek. |
Elias
Nagyon izgatott voltam, láttam hogy James csalódott de úgyéreztem kijár ennyi nekem, és kicsit jó érzés volt "győzni". Kalandos volt rohangálni taxikat vadászva a városon, először vett cipőt aztán elmentünk a csellómért és végül mentünk a színházhoz. - Szerintem is örömmel meg engedik, a te nevedet is biztosan ismerik itt is.- mosolyogtam Christinere. Aztán meg is érkeztünk a színházhoz
James
Akármennyire is szerettem volna bosszúból jól "ellátni" Christine barátnőjét hogy legyen miről pletykálnia nem tehettem, követnem kellett őket. Eljátszottam hogy kapok egy fontos hívást és hogy mennem kell, de azért megtettem amit tudtam mind a két dolog rédekében és búcsúzóul olyan csókot kapott tőlem hogy azt még az unokáinak is fogja mesélni nemcsak Christinenek. Kimentem és megkerestem Loganéket és csatlakoztam hozzájuk. Követtük őket, végig néztem ahogy idétlenül örvendeznek egymásnak, Christine nyilván megjátszva magát, aztán elérkeztünk a színházig. Romeo felvetette a problémákat.- Majd én elintézem a dolgot, szerintem a jelvényeitekkel beengednek benneteket én meg majd teszem amit tudok.-mondtam és kiszálltam a kocsiból, találtam egy velem egyidős takarítófiút, és rábeszéltem hogy cseréljünk ruhát, volt sapkája azalá betűrtem a halyamat, elváltoztatam a járásomat meg mindent és követtem őket. Szerencsére a színházben rengeteg fal meg függöny van és a közelükbe tudtam férkőzni amennyire csak lehetett.
Logan
James gyorsan kiviharzott, hallottam előtte hogy Romeo telefonált de nem tudtam rá figyelni mert izgultam Elias miatt. - Próbáljuk meg tényleg a jelvényt, ha nem emgy belopózunk- mondtam, de szerencsére beengedtek, mi másik pozicióból figyeltük őket, illetve figyeltük volna de eltévedtünk...
Jane
Romeot hívtam fel, elégggé ideges voltam vagy ilyedt de inkább folyamatosan váltakoztak ezek bennem, amint felvette beleszóltam.- Hol van a kisebik fiam? Tudom hogy Logan hazudna, hívtam Jamest legalább húsz szor de nem veszi fel a telefont, tudom hogy elutaztattok és hogy Elias is, mind ott vagytok Milánóban? Jól van mind a kettő? Ugye nem hagyjátok hogy bajuk essen.- Az elején ideges voltam de aztán inkább ijedt. Csak annyit tudtam hogy Romeo meg Logan Milánoba mentek, ezt is Thomastól tudom, de nem tudtam miért mert nekem senki nem mondott el pontosan semmit. James miatt rendszeresen izgultam, lehet hogy nem gyilkossági nyomozónak ment de imádja a lehető legveszélyesebb hejzetekbe belemártani magát. |
Christine
Biztosan nem tudhattam, de úgy éreztem hamar ujjaim köré tekertem. Vissza is jött a magabiztosságom, amit még James csorbított meg. Bár azt hittem nem tudom meggyőzni, de miután végre kibökte látványosan vált türelmetlenné. Én pedig jót mosolyogtam ezen. James persze nem hagyta annyiba. A sok - és elég különös - győzködése végett már-már úgy éreztem, hogy megint felé billent a szerencse, de nem így lett. És ezáltal igen csak nagy győztesnek éreztem magam. Nem tudtam nem mosolyogni a próbálkozásain és a küzdelem elvesztésében. Bevallom nálam valamivel erősebbnek éreztem Jamest, minek után így kiábrándított, de így még hatalmasabbnak érzem magam és ez jó érzés. Mikor elindultunk hátra se néztem, mert nem kellett. Tudtam, hogy mélyet zuhant. Hamar taxiba ültünk és bár nem szokásom ostobaságokra szórni a pénzt, sietve vettem egy pár jó minőségű ballet cipőt. Mondjuk ez nem hülyeség, igenis hasznos dolog. Aztán elmentünk Eliashoz is, hogy összeszedje a csellóját.
- Mit szólnál ahhoz a színházhoz, ahol a koncertet is adtad? Ott már ismernek téged és sokra tartanak. Biztos akad üres helyük
a számunkra. - húztam az utcán, hogy mielőbb leinthessünk egy másik taxit.
Romeo
Loganhez hasonlóan én is értetlenkedve néztem őket. Visszavonom, az én fiam ne a farkával gondolkodjon. De azért figyeltem Loganre is.
- Ne légy naív Logan... Nincs rendes kupelráj, mindehol fenyítve vannak, csak van ahol ezt jól titkolják. - csóváltam a fejem, de a dícséretére azért magamban elmosolyodtam, ha kimutattam volna az nem lett vo,na valami férfias. Aztán néztük tovább az eseményeket, amik nagyon rosszul alakultak. Reméltem, hogy legalább dns-t szerzett valahogy.
- Na ezz aláírom drága barátom. Furcsa ízlésetek van, de ha egyszer a veszélyre buktok... - sóhajtotam. Egyetértettem Logannel, de abban is reménykedtem, hogy Jamesnek is lesz annyi esze, hogy a nyomukban marad. Szóval folytattuk a követésük. Elég összevissza volt, mert volt hogy a szállásra mentek, aztán a másikra, de végül a múltkori színháznál álltak meg. Nem nagyon tudtam összerakni mi járhat a fejükben. Vagyis Elias fejében, mert hogy a lányéban biztos valami véres dolog.
- És innen hogy tovább? Takarítónak öltözünk vagy biztonságinak? - néztem Loganre, mert ez mégis csak egy színház, és egy dolog a jelvény, de nincs meg az a népszerűségünk, hogy minket is csak úgy beengedjenek. |
Elias
-jaj dehogyis, az csak olyan kamaszkori kicsapongás volt, a fiúk olyankor nehezen bírnak a hormonjaikkal.- mentegetóztem kicsit viccelve. Nagyon jól elvoltunk, Jamesék is úgy láttam., szóval örültem a dolognak. Christine meglepett azzal hogy hirtelen ennyire hamar akarja a dolgot, az előbb még olyan távoli alkalomként beszélt róla. Mondjuk örültem neki. Elémállt és a szemembe nézett, de úgy hogy azthittem a lelkemet is oda tudnám adni neki ha most erre kérne, aztán ráaádsul még a mellkasomat is megsimogatta meg kérlelt is, mert annyira lebambultam hogy nem válaszoltam időben, nagyon kellett koncerntrálnom arra hogy ne gondoljak rá testileg, nagyon elhitette hogy kedvel és hogy lehet esélyem nála.- Persze, benne vagyok, menjünk.-fogtam meg a kezét és elindultunk.
James
Hátezt nem hiszem el, úgyéreztem hogy amit csináltam olaj volt a tűzre, de ez bizonyította hogy feltudom húzni. Eléjük álltam.- Hova-hova? Kifizettük a belépőt ti meg meg se nézitek rendesen, ráadásul tudod Elias utána terveztünk mást is.- Utaltam arra hogy nemkéne kettéválnunk mert veszélyes lehet, és úgy tettem mintha szerveztünk volna előre más programot is ketten, de ez a hülye úgytett mint aki nemtudja miről van szó.- Most akkor kimondatod velem? Foglaltunk asztalt nem emlékszel?-sóhajtottam mint aki dühös azért mert elfejetett valamit Elias pedíg más miatt voltam dühös.- Majd utána esetleg táncikálhattok, de nem lenne jó kárbevészne ez a nap.- Erre Elias nem úgy reagált ahogy gondoltam, szilárdan állt és láttam a szemében hogy nem lehet eltántorítani a dologtól, láttam rajta hogy aztgondolja féltékeny vagyok és totál elfeledkezett az ügyről. Azthittem képen törlöm de az eléggé kellemetlen lett volna a templomban. Christine nyilvánvalóan élvezte ezt az egészet nekem meg muszály volt visszavonulót fújnom.- Jó menjetek-legyintettem.- Akkor mis is elmegyünk máshova...- mentem vissza a lányhoz és rákacsintottam. Gondoltam amíg ezek ketten "játszanak" addig elviszem egy körre a barátjőjét hogy majd elpletykálja neki hogy milyen velem. Ez egy elég ostoba ötlet volt és egy pillanat mulva el is vetettem bár nagyon meg akartam tenni. De vigyáznom kell Eliasra...
Logan
- Mi a fenét csinálnak? - követtem az eseményeket távolról.- Mostkell nekik tesztoszteronkodni basszameg. Ráadásul lehet hogy ez az én lányom.- valahol büszke voltam rá hogy ennyire népszerű a fiúknál de féltékeny is voltam amikor láttam hogy Eliost simogatja emg milyen szemmel kérleli, közben hallgattam Romeot.- Hát furcsa ember vagy, ha mondjuk úgynézett volna ki az a hely mint valami rendes kis kupleráj ahol a lányok viszonylag önként vannak benne a dologban azt megértem, sok lány önként melózik ilyen helyeken. Na de mindegy lehet hogy ebbe nem kellene bele méjednünk, tudom igen, bizonyos szempontból neked köszönheti.-sóhajtottam- De örülök azért hogy inkább nyomozol, abba jobb is vagy.- Figyeltem tovább a srácokat.- Na asszem lépnünk kéne, Eliast kellene követnünk, a végén még baja esik, James meg majd jön utánunk vagy mittudomén, szörnyű ez a gyerek, ebben a nő témában nem tudom hogyan de azthiszem rám hasonlít... |
Christine
Na jó, most kicsit rontottál a szép képen, amit rólad gondoltam, de reményeim szerint leszoktál ezekről az alkalmi dolgokról... - mosolyogtam, nem mintha bármi olyat akarnékm mert azt hiszem az már túlzás lenne. De a látszatt jókedven nem rontott. Nevettünk és jól James képébe dörgöltük mennyire jók vagyunk ketten.
- Persze... Szerintem is gyönyörű lenne... és persze borzasztóan romantikus... - annyira, hogy már hányni tudnék tőle. Aztán megálltunk és szembe kerültünk a többiekkel. Láttam én James arcán a mérget, és ezen nem tudtam nem kárörvendően mosolyogni. A puszi viszont meglepett. Mármint, nem értettem mire fel hiszi, hogy ezzel féltékennyé tehet. De vicces játéknak tűnt. Kezdtem élvezni a társaságuk. Lara is meglepődött, de mivel ő amúgy sem fél bárkit a bugyijába engedni, nem éreztem, hogy ez komolyan szíven kéne hogy üssön. Én odáig már nem mertem merészkedni, hogy akár egy puszit is adjak Elly arcára, de azt akartam, hogy ez a hitt maradjon Jamesbe, sőt hogy sok minden mást is belegondoljon. Széles mosollyal néztem el Jamesről Eliasra.
- Hé, mit szólnál, ha a nézelődés után el is mennénk. Mondjuk egy üres kis táncterembe akár bár annak nincs jó akusztikája, de biztos találunk valahol éppen üres színpadot is. Korán van még, ilyenkor nincsenek előadások. Én meg szereznék hozzá cipőt. Na? - léptem elé vele szembe, hogy felnézhessek a szemeibe, bár így szegény Jamest megint nem látom, de úgy érzem elég szépen visszavágok.
- Nem kell feszengeni, csak megyünk az árral... - simítottam végig a mellkasán.
- Szerintem Laráék sem bánnák, ha magukra hagynánk őket... - somolyogtam.
- Kérlek Elias... táncolni akarook... - kérleltem ha nezebben ment bele, vagy ha James leakarta róla beszélni.
Romeo
Nem mintha bármit is tehetne ellen, elvégre te vagy az erősebb, nem? - nevettem, aztán figyeltem tovább őket. Megálltak, de már nem úgy tűnt, hogy az épülettel foglalkoznának, de még csak nem is az üggyel. Messziről is jól látszott, hogy egy dedós játékba kezdtek. Tudom, mert én is voltam fiatal. Idióták... és még James is bedőlt neki, te jó ég...
- Azt várod, hogy azt mondjam, megbántam? Nem... teljesen azért nem. Én főnökként sok mindent másképp tettem volna. Fegyelem lett volna és komolyabb biztonság, de nem mások elverése által, vagy hogy megöljük a lányokat. Elvégre belőlük éltünk. De mondjuk én a baba kereskedést betiltottam volna. Kevés pénz is jött belőle, meg hát az még nekem is túlzás, hogy kisbabákkal és a szerveikkel kereskedjünk. Egyébként meg... Mavis nekem köszönheti az életét. Másodszor is... én állítottam le őket, hogy ne öljék meg. De persze mind erre nem lett volna szükség ha nem lett volna olyan makacs... Ah, mindegy... voltak szarabb napjaink... De azt hiszem a nyomozást jobb szerettem. Csak mások hozzáállását nem. |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
