|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| Jane:
Az orson gyorsan elokeritettem a motyomat, es mikozben Thomashoz vissza indultam nekem jott egy rendor, aki figyelmetlensegbol nekem jott, volt nala reneteg irat meg fenykep ami mind szanaszet szorodott, kicsit beutottem a fejemet szoval anyazni szerettem volna de lattam hogy nagyon sajnalja ezert elszallt a hatagom es egitettem neki osszeszesni a kepeket, helyszini fotok voltak gyilkossagokrol es az egyiken nagyon meg akadt a szemem, egy szompla test volt egy 5 evvel ezelotti megoldatlan ugybol. Egy mezobe egetett kor kozepen fekudt, nagyon tiszta es preciz kozegben, szinte kockava osszevolt hajtogatva es mindene nindennel ossze volt varrva. Felemeltem megneztem jobbannes, az osztoneim belul letaroltak az osszes ketseget. Otthagytam szerencsetlen rendor es berontottam Thomashoz a cuccommal, lelkesen csaptam a kepet ele az asztalra. - Ez ő! - csak ennyit mondtam.
Logan:
- Ennek örülök, de ha most el engedlek es megint probalkozol ugrott az ajanlatom.- Lassan el engedtem es fel keltem róla, felvettem a kabátomat.- Ha kíváncsi vagy es szimatilgatni szeretnél, 10 kor a sarki lebujban leszek ha nem jon kozbe valami surgos. Most be kell mennem, dolgoznom kell. -mondtam tenyszeruen, aztan vele egyutt kimenzem az ajtón. Aztan magam se tudom miert, lehet azert mert mar regvmaganyos vagyok, lehe stressz vagy a folenyem okozta hatalomi mamaor miatt de megfogtam az allat es feleneltem a fejez hogy a szemebe nezhessek, de nem mondgam semmit, aztannkicsit megkocoltam a halyat beszalltam az autoba es elmentem az orsre ahol Tom es Jane talaltak valami uj dolgot |
 Mire kiértünk, már nem volt kint senki, szóval azért odaléptem és bekopogtam Loganhez.
- Mi elindultunk... - szóltam neki, aztán le is mentünk a földszintre és onnan pedig a kocsiba.
Mindig is ő volt a szórakozottabb, ugyanakkor a munkáját nagyon is komolyan tudta végezni. Nem csodálom, hogy mindig felszed valakit. Az őrs kicsit messzebb volt, de azért nem kellett órákat menni. Mikor megérkeztünk, leparkoltam és felmutatva az igazolványom - mert hát itt nem vagyunk annyira ismerősek - bementünk. Reméltem azért egy irodát szorítottak nekünk, de ha nem, nem gond, akkor kölcsön veszem másét. Volt egy üres, odamentünk be, legalábbis én biztos, mert lehet Jane közben előkerítette a holmijait. Az eddigis gyilkosságok aktáit szedtem össze, mert szükség lesz rájuk, ha összeakarjuk vetni a mostanival. Úgy igyekeztem, mintha legalábbis elakarnék titkolni valamit vagy félnék a lebukástól. Valójában csak megakartam úszni, hogy az itteniek a nyakamba essenek és beszélgetni kelljen velük, ahelyett, hogy dolgoznánk.
 Mikor moccant, én is így tettem. Tény, hogy a sprayt már nem tudtam alkalmazni, de a késsel sikerült megvágnom. Felületi volt, épp csak elértem, és igaz, hogy most kifog lapítani, de HAHA végre megtudtam támadni. Ezek után biztos nem lesz már olyan nagyfiú, hogy látja, hogy mekkora állat tudok én is lenni. Próbáltam kihúzni a kezeim az övéből, de ez sem volt egyszerű. Biztos tanítják nekik, hogy kell. Pedig bennem is van erő, csak nem ilyen vadállatok ellen. Az utolsó mondatára viszont megálltam és rákaptam a tekintetem.
- N-nem tudom miről beszélsz... - hebegtem, mintha valóban így volna. Nem tudom eldönteni, hogy most tényleg megteszi vagy ad még haladékot átgondolni.
- De így belegondolva a prédás dolog jobban fekszik... Szóval azt választanám... - mondtam már cseppet sem gonoszan. |
| Logan:
Szippantottam eggyet mikozben fenyegetozott, aztan gyorsan a sprayt kivertem a kezebol majd azonnal raugrottam a kezeit megint lefogtam. O a foldon fekudt en meg rajta ultem a dereka.- Nem szeretnem ha tovabbra is fenyegetoznel, legyunk inkabb higgadt elkenfelek akik kerulgetik egymast mig el nem dol ki az igazi preda. -mondtam mindezt ugy hogy a cigi a szamban volt. Aztan kivettem hogy beleszivjak, egy kezzel is boven eleg volt lefognom.- De lehet mashogy is ha úgy akarod. Az ügyeiden idiotak dolgoztak, en lehet hogy talalok valamit amit ok nem...
Jane:
Nyugodtan menjek haza? Dehát majdnem meg ölte magát...- Semmi gond, vegül nem lett belőle baj, de azt el kell ismernie hogy nem sokon múlt. Nem lenne kedvem egyik reggel az ön holt testével talalkozni.- Mondgam higgadtan és komolyan. - felhörpintettem a kávet- mehetünk.- Nem volt nálam még mindíg semmi és csak a bugyimat cseréltem ki, remélem ezzel nem.keltek rosz benyomást, nem mertem mentegetőzni. Surgosen kellenek a cuccaim, ugy nezek ki mint akin athajtott egy hurrikan, azert nem ereztem magam budinek de kicsit aggodtam a megjelenesem miatt. |
Szinte biztos vagyok benne, hogy hármunkon kívül másra nem lehet számítani. Sóhajtva léptem át a tegnapi félbehagyott keresgélésre. A pulton támaszkodva olvasgattam a honlapokat, mikor felkelt Jane is. Csak egy pillanatra néztem oda. A kényelmetlen kanapé ellenére sem tűnt túl nyúzottnak, pedig biztos, hogy a tegnapi lövöldözés rajta is nyomott hagyott./Más biztosan nem...XD/
- Sosem árt felkészülni... Nem hiszem, hogy az őrsön lévők nagy segítségünkre lesznek, de be kell mennünk néhány dologért, mielőtt ma nekiállnánk kikérdezni a lakókat... - kortyoltam bele a kávéba.
- Elnézést kell kérjek a tegnapiért. De legközelebb nyugodtan menj haza. - tettem hozzá, semmiségnek véve a múltbeli dolgokat, amiket tegnap leműveltem. Azóta kipihentem magam, a pirulák is hatnak és még lövöldöznöm se kellett. Sőt ennek tetejében még Logan sem tud semmiről. Új nap, új lehetőségek...
- Ha elkészültél, indulhatunk is... - nyomtam le a laptop tetejét, majd felkaptam a kulcsaim, jegyzet füzetem és megvártam míg ő is indulásra kész. Azt mondjuk nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy valaki dübörög Logannél, de egy részről a hangból ítélve, talán nem jelent rá nagy veszélyt, másrészről, közben el is hallgat, szóval, van rá esély, hogy még ő sincs az őrsön és a zajt forrását is megoldotta. Ha nem és még kint lesz, mikor kilépünk, akkor majd én megoldom.
A kiabálás közepette mocorgást hallottam oda bentről, és mikor a zajok egyre jobban közeledtek kész voltam ütni a deszkámmal. Majd az őrsön azt mondom véletlen volt. De akartam gyors lenni, a cigi füst csíp és fojt, szóval akaratlan is elfordítottam a fejem, mielőtt lendítettem volna az amúgy kemény gördeszkát. Mikor nagy meglepetésemre lefogta a kezeim, egyik lábammal próbáltam rugdosni, ám közben elkezdett behúzni, szóval ezt is feladva, inkább az ajtófélfára lépve, próbáltam visszatartani magam.
- Segítsééég!!! Megakarnak ölni!! A kurva életbe, itt mindenki süket balfaasz?! Hívják a hadsereget!! - sikongattam, de most vagy mindenki megdöglött a környéken vagy a baltimore-iak tényleg ekkora faszok, mert már erővel sem bírtam, szóval behúzott. Amint seggre vágódtam a fotelbe, fel is ugrottam és a zsebemből előkaptam a kiskésem, és kipatintva ráfogtam. Jó, nem így terveztem, hogy megölöm, aztán börtönbe jutok, de kezdek félni, hogy másképp nem megoldható a dolog. Mire elkészül a bronz bika, ez az ember kikészít vagy még rosszabb... lebuktat! Körül akartam volna nézni merre lehet a pisztolya - ha esetleg nem az oldalán pihenne - de tudtam hogy egyből kiszúrná. Kell a meglepetés ereje.
- Megígérem, hogy nem bántalak, ha most fogjátok magatok és elmentek a városból. Vagy csak te, nekem mindegy. De ha nem... esküszöm... esküszöm, hogy ellened fordítom ezt a kést... - hunyorogtam, hogy még hihetőbb legyen. Tényleg megteszem, ha megmozdul. Sőt! Gyorsan kikaptam a táskámból egy könnysprayt és mellé tartottam, ha elakarná venni. Oké, az mondjuk nem előnyöm, hogy a szomszédban van a haverja, de lehet még alszik, vagy már munkában van.
- Majd én elviszlek a legközelebbi elmegyógyintézetbe, ne aggódj. Kézen fogva kísérlek be. - mondtam fogcsikorgatva. Persze annyi helyet mindig próbáltam biztosítani, hogy legyen hova hátrálnom, ha ne tán olyasmivel próbálkozik, amit így ne tudnék kivédeni. |
 Már fent voltam és dohányozva gondolkodtam, mikor elkezdett valaki kiabálni meg rám törni az ajtót, egy szazadmasodpercig azthittem komoly es majdnem fegyver utan kaptam de amikor meghallottam mi az elnevettem magam. Kenyitottam az ajtót es az arcába fújtam a füstöt. Aztan elkaptam a kezet, nehogy a deszkaval meglegyezhessen, mind kettot lefogtam es befordultam vele a szobaba. Olyan kis vekony keze volt, feltem hogy eltorom, meg olyan konnyen rantottam a szobaba hogy egy pluss allat is nagyobbbkihivas okozhatott volna ennel. Leultettem a fotelembe, en meg vele szembe leultem egy szekre. Gondoltam az elozo akcioval kelloen meg lebegtettem az erobeli folenEmeg bekim.
- Ne kiabalj felkel mindenki, a tarsam itt van a szomszedban, nekem meg munkába kell mennem lassan. De ha vegzek este tenyleg el viszek valahovam -mondtam halal komoly hangon mintha teljesen komolyan gondolnam.
| Michael Fassbender | 46 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
 Felkeltem, kinyujtoztam a kanapen es megdorzsoltem a szemem. Lattam hogy Thomas már fent volt, felkeltem en is, kocos voltam kisse de nem volt kefém, szoval a tukor wlott kezzel igazgattam magam. Lattam hogy mar nagyon kedvesen elokeszitett nekem egy kis kavet, ontottem bele.egy kis tejet es odamentem hozza, meg erdeklodni mit nez.
- Jó reggel. - köszöntem mosolyogva, kicsit még bágyadtan.
- Szeretlek Thomas. - mondtam a szemébe nézve.
- Munka előtt egy kis munka?. - Néztem a monítorra. Jo kedvem volt mert lattam hogy a nehez ejszaka utan most jobban van. Remeltem hogy mielobb be megyunk, kivancsi voltam az orsre, es a cuccaimat is odavihettek Gray autojabol.
| Jean Campbell | 24 | FBI | öltözet | credit: Venus |
|
Még a házunk előtt eldobtam az elnyomott csikket, mert anyáék úgy tudják senki sem dohányzik a házban. Nem mintha annyira érdekelném őket, de ezt mindig is ki tudták szúrni. Szerencsére mindig akadt, akire ráfoghattam. Ám mikor végre beléptem, álmomban sem gondoltam, hogy ez az állat képes lesz utánam jönni. Anyuék épp filmet néztek, valami béna vígjátékot. Láttam a meglepettséget az arcukon, de azt hittem miattam lepődtek meg, nem a mögöttem lévő...fuhh te. Annyira kiborította már nálam a bilit a mai nappal, hogy bár kívűlről alig érzékeltem már ezt aki-bebaszott szemét húzását, belül már atomrobbanási merényletet szerveztem a világ ellen, ellene. Végig azt kántáltam magamnak, hogy nyugi, nyugi, nyugi, majd holnap elkapod a tökét és olyan csúf mód megregulázod, hogy a végén a világvégére menekül. A szüleim csak lestek, anya ledöbbentem, apa felháborodva, én meg lehajtott fejjel totál készen csóváltam a fejem, mikor végre elment. Annyira szürreális nap volt ez, hogy azt sem tartom kizártnak, hogy ez nem is a valóság.
- Na de Mavis drágám, mégis ki volt ez? - kérdezte kishíján elájulva anya. Apa majd felrobbant. Nem csupán, azért mert a lányát egy nálánál idősebb palival látta teljesen félreérthető helyzetben, de az a pali évekkel idősebb nála, kétszer akkora, s bár erről nem is tud, de míg ő csak egy irodában ülő majom, addig Logan nyomozó, szóval az erőviszonyok végett sem szép a dolog. Ó, de nyilván nem neki esik majd. Így hát ki lesz az áldozat? Persze, hogy én.
- Félreértitek. Csak egy félnótás új szomszéd, akivel futás közben találkoztam. Rossz napja volt, én kedvesen megvígasztaltam, és ő most túlzottan is hálás ezért. Szegény fogyatékos, de holnap majd leállítom. - morogtam, de persze egy aprócska részem örült, hogy legalább észrevették, hogy élek. Legalábbis, míg apa nem kezdett el valami unalmas momológot, miért ne teremtsünk kapcsolatot 20-30 év különbséggel. De a felénél közben agyilag hullafáradtan be is dőltem az ágyba és nem esett nehezemre innentől kezdve mélyen aludni. Melegitőstül, cipőben.
Reggel azonban korán keltem, zuhanyoztam reggeliztem, szerencsére szüleim már nem voltak otthon. Gondoltam nekiállok elkészíteni a bronz bika kis modelljét, hogy makd legyen valami kiinduló pont, de még csak a lábai voltak meg, mikor rájöttem, hogy gyorsabban haladnék, ha mielőbb lezárnánk az ügyet. Mivel a szép szóra nem hallgat, kénytelen leszek bekeményíteni. Felkaptam a hátim, a gördeszkám és elindultam arra, amerről tegnap láttam jönni. Nyilván kizárt, hogy már is ideköltözöt volna, viszont rögtön néhány bolttal odébb van egy olcsó motel. Persze lehet tévedek, na meg lehet már dolgozik, de ó, én akkor is emlékezetes nyomott fogok hagyni, hogy legközelebb a házunk közelébe se jöjjön. A kocsit egyből kiszúrtam, a recepción pedig csak megrebegtettem a pilláim s egyből kiköhögték hányas ajtó mögött van, még ha már nincs is. Szóval elsétáltam oda, majd a gördeszkám segítségével dörömbölni kezdtem az ajtaján.
- Na ide figyelj! Szétszaggatlak! Megértetted?! Kihúztad a gyufát, fiam! Felébresztetted az alvó oroszlánt! - kiabáltam, mostmár letojjva, hogy magázni se tudom.
- Véged van! Érted? Véged!! - ordítottam. Aztán lehet otthon sincs, de akkor számítson rá mit kap, ha hazaér. Ha meg itt van, volt a zsebembe bicska. Nem hiszem, hogy megtudnám ölni, de talán a móresre tanítás belefér.
| cara delevingne | 20 | diák | credit: venus |
 Nem sokra emlékszem a tegnapiból, csak a mély zuhanás enyhébb nyomait. Biztos vagyok benne, hogy húzós este volt, miután eljöttünk a helyszínről. Szerencsére már megszokásból is felkelek kora hajnalban, így az sem kizárt, hogy én ébredtem előbb. Nem éreztem magam a legfittebbnek, de ennél többet azt hiszem nem is alszom máskor sem. Mivel már jómagam is éreztem a szagokat magamon, jobbnak láttam, ezt hamar letudni magamról, így a fürdőbe mentem. Szép kis látvány fogadott, noha messze nem láttam bele a tiszta képekbe, csak némi foszlány ugrott be. Rendbe tettem a fürdőt, a fegyvert pedig visszatettem töltényestül a szekrényre. Zuhanyzás után, kerítettem valami ruhát a bőröndből és miután letudtam néhány pirulát a fejfájás ellen, nekiálltam kávét főzni, közben pedig tovább nyomoztam laptopon. Fogalmam sincs, hogy issza, ezért nem is raktam bele semmit. Nincs is sok minden, de ő már úgyis tudja, azokat hol találja. A kávém halkan fogyasztva nézegettem a baltimore-i rendőrségi körözöttek listáját. Legtöbbjéről még fantom kép se készült, a gyilkossági ügyek közt, pedig szinte egy sem volt megoldva. Piti ügyekben jók voltak, mint a lopás, garázdaság vagy erőszak, de komoly ügyekben már nem jeleskedtek. Mindehol a nyomok keresésébe buktak bele, így bizonyiték híján dobták az ügyeket. Még a legutóbbi esetet is, ahol egy egész családra gyújtották rá a házat, s amelynek romja, máig a kertvárosi házak közt pihen. Gyászos munkaerő.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
|
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
