FrissítésSúgó

Déti	2018.07.11. 10:07 -
	Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd

[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]

Déti	Előzmény | 2018.08.18. 18:22 - #147

Mavis Nem bántam, hogy nem erősködött újabb menetért. Mármint imádok vele lenni, de már ígyis kész csoda lesz, ha nem keltünk feltűnést és khm... épségben biztonságos helyre megyünk. Mert most sok mindent adtam volna egy gyors zuhanyért is akár. Jó így ide-oda menni, mert amúgy szeretek utazni, csak sosem volt rá alkalmam. Hamar elnyomott az álom. Már-már elhittem, hogy a valóság. Spanyolországban voltunk egy várostól távoli kis házban. Szép idő volt, s bár ki is mehettünk volna, végig az ágyban fetrengtünk. Este pedig meghívtunk mindenkit vacsorára. Logan barátait, a Művészt, még anyáék is ott voltak. Mindenki boldog volt, jó volt a hangulat is. Aztán elmentek mielőtt túl késő lett volna. Mi a nappaliban ücsörögtünk. A jövőről csevegtünk, mikor hirtelen ránk törtek. A ruhájuk alapján rendőrök, kommandósok, de ha ki is látszott a sisak alól a fejük, homályos volt az arcuk. Sokan voltak, könnyen földre terítették Logant is. Féltem, hogy bántani fogják, ezért én megpróbáltam nem ellenkezni. Hirtelen minden elsötétült, majd egy elmegyógyintézetben ébredtem. Most sem láttam az arcokat, de kegyetlenül bántak velem és Loganről sem tudtam semmit. Szúrkáltak, vertek, fojtogattak. Az elektrosokknál ébredtem csak fel, bár nem látszott rajtam miféle lidérc nyomásom volt. Valójában Logan ébresztett fel. Kilépve a vagonból pedig minden kárpótolt a rossz álom miatt.   - Jól van, köszönöm. Bár egy zuhanynak most jobb örülnék, de majd ha már letáboroztunk valahol. - mosolyogtam.   -  Huh, akkor szerencse, mert nekem gőzöm sincs a nyelvről. Régóta ismertétek egymást? - néztem fel rá hallgatva őt. A cuccok lecserélésében és az egy napi pihiben is egyetértettem. Szóval mentünk is felkutatni valami jó kis helyet. Igaz, séta közben feltűnt valami gyanús, de arra gondoltam ennyi idő után lehet kicsit paranoiás lettem én is, ezért nem szóltam róla Logannek.   - Megengedem, hogy a fehérnemű részelegen te válassz nekem. De csak mert olyan szépen leráztad a bácsikát. - nevettem.   Thomas Kicsit féltem átengedni a helyem, de szerintem vagyunk már együtt annyi ideje, hogy ne okozzunk meglepetést a másiknak. Legalábbis én már biztos nem okozok. A kislányok meg tök kiszámíthatatlanok, szóval...   - Vannak ismerőseim, ahogy Logannek is... Az első lépések persze pusztán megérzések lesznek, de ha mind klappol, onnantól egyenesen utánuk mehetünk. És lefogjuk rázni őket. Álcával, kamu papírokkal. Régi gyerek vagyok már a munkában, tudom, hogy kell eltűnnünk előlük. Mégha fáj is a szívem eldobni magamtól a kocsit. - sóhajtottam, mert ettől bizony elsőként kell megválnunk.    Bocsánatot kért, pedig nem kellett volna.   - Semmi gond... tényleg... megérdemeltem. Sajnálom én is, csak... féltem, hogy jobban bíznál a tanárodban, mint... mint nekem. Akármit is mond az a banya, Logan nem őrült és nem rossz ember. Akadtak gázos ügyei, de mimdig tisztán látott. Minden bizonnyal most is csak kétségbeesettségében teszi, amit tesz. Talán még lát egy aprócska fénysugárt, hogy megváltoztatható a lány, de... akármennyire is rossz, ha úgy alakul, meg kell halnia. Már az elején éreztem, hogy ebből baj lesz, és igazam lett. A lány mégha fiatal is, remekül manipulálja. Pedig Logant nem könnyű befolyásolni. De most... éppen úgy érezheti magát ő Pepper mellett, mint te Zare mellett. Nem látja, mert a foglya. De ha végre felnyitjuk a szemét, látni fogja. Elég hozzá egy hazugság vizsgáló, és Logan a saját szemével láthatja, hogy a lány mindvégig csak bábként használta... Még ellenünk is, bassza meg...

Makoska

Előzmény | 2018.08.18. 17:43 - #146

Logan - Én soha....de jólesz ha pihenünk amíg még megtehetjük...- Mondtam aztán elaludtunk, magamon tartottam és simogattam amíg el nem aludunk. Rémálmom volt ezért én nemsokára felébredtem, igyekeztem nem felébreszteni Mavist, meg se mozdultam rápillantottam hogy még alszik e és szerencsére nem ébresztettem fel. A felsőágy allját bámultam és fogadtam az álomképeket amik ujra lejátszodtak bennem. Kisfiú voltam, és volt gey fekete macskám akit nagyon szerettem, együtt aludtam vele mindenhova követett mintah a testvérem lett volna, aztán bármiféle átvezetés nélkül hirtelen a nappaliban beszélgettem a családommal, a macska a sarokban volt és éreztem hogy van valami baja de nem mentem oda, arra gondoltam ráérek. Le keleltt szednem valamit a polcról ami alatt volt és véletlenül ráléptem a lábára, iszonyatosan nyávogott eltört a hátsólába nagyon vérzett és kilátszott a csontja és szörnyen ilyesztő hangot adott ki ahogyan fájdalmában felnyávogott, bár olyan volt mintha egy emberi ordítás és valamiféle agyonkínzott állat hangja lett volna. Nehezen viseltem ezt az átalakulást amin most emgyek keresztül. Mavissel is jobban kéne törődnöm úgy érzem, meg cirógattam volna az arcát de nem akartam hogy felébredjen. Nemtudtam aludni, egészen az út végéig fent voltam. A megálló előtt felkeltettem Mavist, felöltöztünk, Mavisnek egésze sikerült úgy felöltöznie hogy ne legyen feltűnően fiúnak öltözve, úgyis divat manapság a sok bő cucc...- Az első boltban veszünk neked szép új ruhákat...-Ígértem kicsit bocsánatkérően. Aztán leszálltunk Cuencaban, itt már sütött a nap és kellemes volt az idő, mindenütt hegyek, szirtek és azokra épített házak.- Keveset tudok spanyolul azt is Thomastól tanultam...középiskolában ő spanyolos volt, akárhányszor mesélte mindíg villogott vele én meg mindíg azt mondtam neki hogy ahova én jártam gimnáziumba ott a Spanyolosok voltak a gyíkok. -Mosolyogtam magamban felidézve az emlékeket amikor boldogan piszkálgattuk egymást és ittunk, ahogyan ez eszembejutott rá is kellett hogy gyujtsak, egyetlen egy szál cigim maradt, meggyujtottam.- Mavis, szerintem itt egyenlőre biztonságban vagyunk, tölcsünk itt egy napot aztán majd keresünk valami ennél is kisebb települést, vegyünk neked ruhát, ezeket a szarokat meg égessük el. - Emeltem meg a randa ruhát rajtam amiben menekültünk. Elindultunk a beszerző körútra, azt is alíg vártam hogy leborotválhassam a szakállamat meg növessze knémi halyat. Jane Életveszélyes volt ez a hülyéskedés itt az autópályán ahelyett hogy átadta volna, nem esett le neki hogy főleg az érdekelt hogy szétcseszi magát...- Még mindíg őrültség, de mivel annyit már szilárdan tudok rólad hogy nagyon állhatatos tudsz lenni inkább megyek én is veled minthogy egyedül csináld az egészet.- Mondtam és megvrátam míg kiszáll és átcsusztam a vezetőrészre, állítotam egy kicsit a széken aztán elindultunk előre, persze megkárdeztem pontosan hová is megyünk.- És hogyan akarod őket lerázni? Nem lessz könnyű, és nem tudom hol tudnánk repülőre szállni most már sokkal szigorúbban ellenőriznek minden repteret. -Mondtam de próbáltam vele együtt gondolkodni még akkor is ha nem értettem eggyet. Segíteni akartam Logan megtalálásában. Néha rápillantottam, nagyon bepirosodott az arca és én jól elszégyelltem magam, lehet hogy túlzásba estem...- Sajnálom...úgyértem a pofont ez az első hogy adok valakinek.- És az adott pillanatban nagyon jogosnak is hittem....-

Déti	Előzmény | 2018.08.18. 11:42 - #145

Mavis Ebben ő sem lehet ilyen magabiztos, de elvigyorodtam, s kihasználtam, míg nem fogta be a szácskámat.   - Jaj de nagyra van valaki. De betenni már nem mernéd a számba, mert de főleg ezek után, esélyesen veszítenél belőle jó pár centit. - vágtam vissza vigyorogva, és nagyon élvez a dolgot. Azt is, hogy közben hergeljük egymást, s azt is, amit odalent alkot vagy odabent.   - Ja ennyit az álcáról. Egy lány férfi ruhában, nem fura, áh nem. - nevettem, de minden bizonnyal már befogott szájjal, olykor belenyögve. Aztán jött a bácsika. Nem gondoltam volna, hogy még ki is megy hozzá. Lelkileg nagyobb fájdalmat okozott, hogy kimászott belőlem, mint a szadi tágítása. Viszont egyből el is dőltem és addigis saját kezemmel tartottam a frontot, mert ki tudja hány órát bájcsevegnek majd odakint. Azon mondjuk eltöprengtem egy pillanatig, hogy mi lesz, ha egy nap menekülés közbe terhes leszek és az ég ne adta későn vesszük észre. Nem mehetünk kórházba kiszedettni, mert még a lapátolás közben megjelennének a zsaruk. De az önfeledt játékom mellett hamar elreppentek eme gondolatok és csak a jelenlegi dolgokra koncentráltam, meglehetősen halkan. Közben végre visszatért és visszaadtam neki staféta botot. Nem is szarakodott tovább, bár meglepő, hogy a  bácsikával töltött idő alatt sem... khm... puhult meg. De a lényeg, hogy élveztük, hát még a kézi munkája végett. Az sem zavart, hogy megtöltött, míg rá nem jöttem ismét, hogy nem otthon vagyunk. De ez csak egy apróbb kellemetlenség nekünk, és majd egy nagy a takarítóknak. Halkan pihegve fordultam felé.   - Remélem kifáradtál... - mosolyogtam hozzábújva.   Thomas Azért igyekesztem nem Jane felé haragudni, mert ő semmiről sem tehet. Arról sem, hogy most a tudta nélkül elrabolom, csak hogy mentsem Logan bőrét. Gondoltam a kocsiban elmagyarázom neki és hagyom, hogy kicsit kiakadjon, de... nos amit a kocsiban leműveltünk az autópályán, az a külső szemeknek felért... nos vagy egy Végső állomással vagy egy túlon-túl vicces vígjátékkal. Nagy küzdelem volt az autóban. Volt bátorsága a fékre taposni, annak ellenére, hogy én mindvégig lökdöstem a saját lábamma, az övét, hogy ne nyúlkáljon már. Majdnem le is fejeltem a kormányt, mikor végül meg álltunk. Feléfordulva akartam tisztázni mennyire fontos, hogy mi találjuk meg őket előbb, de olyat kaptam, hogy lendületből vissza is fordultam. Sosem jöttem rá, Logan hogy bírja kivédeni a legutolsó pillanatokban is, mikor a lányok leakarják pofozni. A számat is sikerült kicsit elharapnom. Nem mondom, hogy nem féltem egy újabb ütéstől, de vettem a bátorságot és újra rá néztem.   - Mi? Még mit nem... - szóltam rá, de az elkövetkezendő pár percben, míg ott küzdöttünk a kocsiban, rá kellett jönnöm, hogy ez így nem fog menni. Fölöslegesen erőltetem meg a vállam, ő meg itt makacskodik. Bezzeg az ágyban hagyta magát, egy percig sem ellenkezett.   - Na jó... de nem fordulhatunk vissza... Segítenünk kell Logannek. Előbb le kell ráznunk a kopókat, aztán felvenni a kapcsolatot velük. - néztem rá komolyan, de kissé talán kétségbeesve, hátha nem menne bele.

Makoska

Előzmény | 2018.08.18. 01:24 - #144

Logan   -Nem bukunk, ne aggódj inkább fogd be a pici szádat és használd másra.- csipkelődtem, még mielőtt elkezdtem volna igazán vadulni.- Veszünk másikat, addig meg adok én. Ne ijedezz hamar megleszünk aztán nem lesz gond...- Aztán önfeledt módon belemerültem a szadiba, amíg nem jött a jegyszedő, nem gondoltam hogy szarozni kéne ezzel a dologgal szóval kivettem, felöltöztem annyira hogy látszodjon hogy éppen alvásból jövök vagy valami, Mavist betakartam. Kimentem a bácsihoz, megmutattam a jegyeinekt és kértem hogy hagyjon minket aludni mert nagyon fáradtak vagyunk. Aranyos kis bácsika volt, szerencsére francia volt és nem spanyol mert vele nehezebben értettem volna szót, még kicsit szóba is elegyedtünk, mesélt a családjáról meg stb, gondolam ez nem árt mert így majd jol megtud jgyezni meg azt is hogy melyik a kabinunk és kértem h ne zavarjon. Szoval lerendeztem a dolgot, bementem ,visszazrátam az ajtót aztán kegyetlenül nekimentem Mavisnek és fojtattam ahol abbahagytam, azzal a külömbséggel hogy míg az egyik kezemmel a szályát fogtam be a másikkal izgattam a csikllóját hogy még jobban élvezhesse az egészet. Nem telt bele sokba mikor először elmentem, egészen nagyot szólt és bőszen fojt kifelé szegény Mavisből a cucc, ezzel egy kicsit megkönyebbültem lihegve melléfeküdtem, gondoltam ha ennyire fél a lebukástól meg hogy meghalja valaki nem eröltetem tovább.   Jane   Kicsit meg ilyesztett, a szótlanságával meg azzal hogy ilyen agresszív volt de mindvégig próbáltam megértő lenni. Bár a lelkiismeretem nagyon azt súgta hogy vezetni nem szabadott volna hagynom, valami gyanús volt azthittem ekrülő útra megy, aztán a pályára hajtott, éppen ki akartam fakadni mikor ráeszméltem mit tervez de beelőzött azzal hogy felfedte atervét amitől mégjobban eltátottam a számat és a felyemhez kaptam egy pillanatra.- Megőrültél? Thomas nem mondom hogy rossz ötlet mert ez őrültség! El se tudom mondani mennyire, mert ahány sebből vérzik azt már leírni is nehéz. Legalább a kórház után mentünk volna basszus! -  Még mielőtt felgyorsult volna átemetem a lábam a kuplungon és teljes testsújommal beletapostam a fékbe, aztán nem éppen zökkenőmentesen de megálltunk. Aztán olyat lekvertem neki hogy csak úgy csattant, és igazából ez segített megnyugodni meg úgy éreztem baromira meg érdemelte. Főleg két dolog miatt, mert nem vette a fáradtságot hogy beavasson és mert leszarja hogy tönkreteszi magát, én viszont ezt nem bírom nézni, aztán amíg esetleg megszeppent kihasználtam az alkalamt és már higgadtan szóltam hozzá.- Engedj a kormányhoz.- Ha nem engedi hogy én vezessek az ép vállaimmal akkor ahányszor elindul én behuzom a kéziféket, beletaposok a fékbe vagy amit csak akar , és bár már higgadt voltam úgy néztem rá hogy kitudja belőle ezt következtetni.

Déti	Előzmény | 2018.08.18. 00:48 - #143

Mavis Nem erősködtem, de tudtam, hogy nekem van igazam. Ha léteznek is véletlenek, ez tuti nem az volt. Nagyon is leakarta lőni, egy része biztosan. De nem feszegettem a határokat, könnyíteni akarok a lelkén. Akárhogy is, a kabinban már azt hiszem kezdett lazulni a helyzet. Vigyorogva hallgattam, majdnem fel is nevettem.   - Te perverz alkoholista... ez annyira bénaaa... egy csók? Ennyi tellik tőled? - piszkálódtam, noha tény akkoriban azzal is akadt volna problémám vele kapcsolatban, de akkoris... Én már meg sem mertem említeni, hogyha nálam választ merszet, akkor lelövettem volna vele a csapost, hogy kicsit ő is beleborzonghasson az érzésbe. De mint most kiderült, ő azt ott nagyon nem élvezte volna, hát még hogy valószínűleg nem is tette volna meg. Megnevezésemre viszont el kellett nevetnem magam.   - Szerintem meg egy porondmester vagyok, aki a tigrisét próbálja idomítani. - haraptam be alsó ajkam, miközben megéreztem ágyékát. Nem tudom, miért gondoltam, hogy problémás lenne neki ez az opció.   - Most csak szivatsz ugye? Egy vonaton vagyunk... tutira vannak éjjeli baglyok, simán lebukhatunk. A jegykezelőnek biztos kulcsa is van... ennyire még én sem vagyok bolond... - csitítgattam, mikor a kabin ajtó bezárásánál utalgatott erre arra. De a csók utána már nekem sem volt ellenvetésem. Nehéz is volt tartani a tempót, föleg, mikor a ruháim áldozta be.   - H-hé... nem otthon vagyunk... nekem azokra még szükségem lett volna azokra. - pillantottam a ruhák után, de igyekeztem nem kétségbeesni. Végtére is az előbb én papoltam a lazaságról. Enyhén szólva kicsit bevadult. Most rajtam vezeti majd le a feszültséget, amit az a nyomi okozott? Szépen vagyunk... Persze csak addig ellenkezdtem itt is, míg el nem kezdett szadizni. Amiért amúgy nem vagyok oda, ellenben ha ő csinálja... Eleinte az ujjazást is fájdalmas képpel tűrtem, bár volt benne valami izgató, de aztán volt annyira élvezetes, hogyha az egész kezét is tolta volna fel is nedvessé váltam volna a fájdalom ellenére. Ha a kezét nem is, remekül helyettesítette a játekszere. Helyben vagyunk, már megint arra a lyukra megy. Jobb is volt, hogy befogta a szám, mert ezt még vonaton kívül is hallanák. Csak akkor nyúltam hátra, hogy rámarkolhassak, ezzel talán megállítva, mikor megvillant a kabin belső ablakán a lámpa fénye és egy jegykezelő bácsi sétált el szép lassan az ajtó előtt.   Thomas A boszi rátarti hozzáállása sem segített a döntésben. Idegesebb nem is lehettem volna. De mikor Jane bejött és annak a nyomoréknak a tárgyalásáról kezdett beszélni  szusszantam egyet és hellyel közzel lenyugodtam, eldöntve mit akarok. Lehet nem szép, de lévén, hogy már együtt vagyunk, helyette is eldöntöttem. És a későbbiekben vállalok minden felelősséget, ha számonkérne, hogy neki miért nem volt ebbe beleszólása. Mondhatja majd, hogy kényszerítettem.   - Jó... - egyeztem bele a kórházba, majd szépen ki is sétáltunk a kocsimhoz. Én vezettem, ez nem is kérdés. Nem érdekelt a vállam, csak azt akartam, hogy ellenkezés nélkül beüljön. A kórház helyett pedig az autópályára mentem, hogy két várossal odébb, lepasszoljam a kocsit, a személyazonosságunk s ahogy Jane is mondta, magunk eredünk a nyomukba. Ami viszont biztos, hogy nem látok más kiutat, mint a kislány kiiktatása. Amíg ő él, Logan se nem hall, se nem lát. Ugyanúgy, mint az ügy elején Jane. Csak most elejét vesszük a problémának. Ha keményen haragudni is fog rám Logan, később majd belátja, hogy így volt a legjobb.   - Megkeressük Loganéket. A lányt feladjuk, Logant meg pofán verem és igyekszem elintézni, hogy ne dugják rács mögé. - vázoltam fel Janenek röviden a tervem. Azt nyilván nem mondtam, hogy ez bizony valaki halálával jár, de ismerve a szociopatákat, önvédelemből lövöm majd agyon.

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 23:59 - #142

Logan  -Ez ne kérlek.- tiltakoztam mikor azt akarta belém ültetni hogy meg akartam ölni az a szerencsétlen srácot.- Nem akartam, le akartam ütni, hogy hagyjon minket békén de nem akartam...nem. Ez igen is rossz dolog - Most ha lenne halyam szerintem el kezdett volna hullani, nem tudom mikor borultam ki utoljára ennyire, szerintem még a válás se volt rám ilyen hatással. A magabiztosságom is abbol fakadt hogy tudtam mit miért teszek, mik az irányaim és mi ad értelemt az életemnek. Olyan fura volt hogy aki nyugtat és kihez a legközelebb állok ezt teljes egészében nem fogja fel, vagy máshogy fogja fel... kezdtem átértékelni önmagamat, közben próbált kedves lenni velem és igazából meg melengetett ezeknek az emléke, azontúl hogy a mostmár réginek nevezhető életemet is az eszembe juttatta. Simogatni kezdtem az arcát.- Hát, ne akard tudni.- viccelődtem, bár nehezen ment most.- Már akkorra eléget ittam szóval úgy le akartalak smárolni hogy azt se tudd ki vagy. Akkor éreztem először igazán izgatottnak magam, és lehet hogy perverz vagyok de a korod is nagyon tetszett. Te vagy az én kis apostolom.- Öleltem, és kicsit a fenekéhez nyomtam a csipőmet.- Tudod itt igazából mindenki alszik... és zárható a akbin ajtaja.- Úgy éreztem az eggyetlen gyógyír az én lelkemre vagy kis mocskosság lehet. -Meg mutatom mit akartam akkor.- Magam alá gyűrtem, és úgy megcsókoltam ahogy ott a bárban akartam, mélyre dugta ma nyelvemet és sokat játszottam vele, közben megint rámjött a vadállatosdi, elkezdtem róla letépni minden ruhát, de kb 1-2 tépéssel mindent leszakítottam róla. Majd ha leszállunk adok neki a ruháimból aztán majd kap újat. Kicsit elégtételt is akartam venni rajta hogy ennyire a szolgályává tett, szóval sehol se finomkodtam, mindenhol megmarkoltam volt hogy meg ütöttem kicsit, lent az elején kicsit ovatos voltam az ujjaimmal de amint éreztem mennyire nedves elég keményen küldtem neki az ujjaimmal is. Rövid előzetes után meg úgy döntöttem kap valami újat tőlem, szőval hátrafogtam a kezeit és ahelyett hogy a szokásos helyre tettem volna ovatosan a másik lyukra mentem rá, iszonyatosan szűk volt szoval nehezen hatoltam be, ovatoskodtam mert ez így is ugyis eléggé fály, de miután kicsit ráérzett ő is elkezdtem tologatni, közben meg befogtam a szályát hogy ne hangoskodjon a vonaton.   Grace -Rászedték igen? Ahogyan azokat az embereket Zare akik magukra támadtak? Felnőtt önálló akarattal rendelkező embereknél ez nem kifogás maga is tudja ezt nagyon jól. De még nem kezeljük egy kalap alatt Mavissel, csak részeséggel vádolnánk de azzal eléggé jogosan. Egyiküket se akarjuk lelőni, de az hogy hogyan fogjuk el őket az rajtuk múlik és a cselekedeteket a szügség határozza meg. -Mondtam végig elég masszívan.- Mivel a felettese vagyok és egyedül én vagyok az aki értelmileg távol áll az eseményektől ridegnek kell maradnom, ez befolyásolja az ügy jövőjét, ugyanakkor hosszú évtizetedek óta vagyok a pályán, és én is átéltem már egysmást, higgye el megértem az érzéseit de nem tehetem meg hogy pátyolgassam.- Rábólintottam arra hogy maradna az ügyön bár nekem furcsa volt hogy ő szab itt nekem feltételeket amikor már az luxus hogy felajánlom nekik ezt a lehetőséget, bár tudtára adtam már a követelésével kapcsolatos tényeket. Nem akartam tovább feltartani, láttam hogy rosszul van, engedtem kigőzölni engedélyt adtam a lelépésre. Jane A hír engem is megütött, Logan a videón szemmel láthatóan véletlenül lőtt, de sajnos attólmég ez ugyanúgygyilkosságnak számít, főleg onnantól sulyosbodik hogy el is rejtette Matthew testét... Nem voltunk közeli barátok de azért eléggé megütött a halálának a látványa, kicsit magamat is láttam a holttestében és beleborzongtam. De az amit én éreztem az semmiség ahhoz képest amit Thomas érezhetett, rögtön az arcára is néztem és a színlelt higgadtság ellenére, látszottak a halványan megduzzadó erek, az apró izzadtság cseppek a halántékán az egekbeszökő pulzus. Ahogy kiment utána mentem, el se tudom képzelni milyen lehet ez neki, féltem hogy kárt tesz magában de ahogy beviharzott a férfi mosdóba megértettem hogy kcisit egyedül kell hagynom, viszont amikor már jóideje bentvolt utána mentem oda.- Uristen...- szaladtam oda hozzá látva a véres ekzés és a széttépett gipszet, amivel lehet megpecsételi a vállizülete sorsát. De nem tudtam mit mondhatnék csak megfgotam a kezét és néztem mit művelt vele.- Tudom hogy fály, nagyon sajnálom de jól döntöttél, úgy tehetünk a legtöbbet ha mi eredünk a leg elszántabban a nyomába,  ha mi találjuk meg akkor nem esik majd baja de ha ők az sokkal kockázatosabb.- Próbáltam valami reményt adni neki, bár gondolom ha el is kapnánk először egy bazinagyot bemosna neki, ki tudja lehet meg is verné de tudom hogy nem ölné meg. - Be kell mennünk a kórházba...-Néztem a vállára, és nem érdekelt ha most rám is dühös lesz amiatt mert itt anyáskodok. Hamarosan kezdődik a tárgyalás is, arra is oda kéne érni, mert halasztyák ha nem vagyunk ott...

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 23:09 - #141

Mavis A fojtogató ölelésből leszűrtem, hogy egy kis vesekőnél sokkal bonyolultabbak itt a dolgok. De talán még nem is láttam ilyen sokkban vagy nem is tudom minek hívhatnám. Ám míg le nem szálltunk, nem mondott semmit. Utána viszont elmesélte mi nyomja a lelkét, de meg kell mondjam, meglepett, hogy ilyen kis semmiség okozott nála ekkora törést. Pedig erős fickónak tűnt. Megfogtam a remegő karjait és a szemeibe néztem.   - Amit most te érzel, azt nem. Én már az elsőnél sem éreztem ilyesmit, mert előbbre láttam. Ne légy naív Logan, te megakartad ölni azt a senkit. Ha nem akartad volna, nem tetted volna. Véletlenek nincsenek. Gondolj csak bele, mégis mi lett volna a vége, ha nem teszed? Ő lő le téged. Pontosan tudtad, hogy ez így lesz helyes, csak még... félsz belátni, de idővel befogod. Ne bánkódj miatta. Ha nem te lövöd le, lehet holnal elüti egy busz. Én büszke vagyok rád, mégha most félsz is ettől. Ez nem rossz dolog. - mosolyodtam el kicsit, s talán meglepő, de én ettől egyáltaán nem érzem, hogy pszichopata lennék. Csupán egy túlélő, ahogy mostmár Logan is. Igazából nem voltam éhes, de nem akartam még ezzel is feszültséget okozni, mert attól még neki ennie kell. Kicsit olyan, mintha a kiskutyám lenne, akit nevelnem kell, hogy megtalálja majd a helyét a világban. Sajnáltam, hogy le kellett mondanunk a francia körútról, de se baj, szívesen megnézem a következő állomásunk is. Szegényem még a vagonban is nyugtalan volt. Nem kellett leszednie, magamtól bújtam mellé, hogy simogassam.   - Ne aggódj... Nem lesz semmi baj. Hamar elfelejtenek minket. Ennyi energiát mi sem érünk nekik. - cirógattam az arcát.   - Soha többé, senki sem választhat el tőled, megígérem. - suttogtam neki, közben azon gondolkodva mivel vonhatnám el a figyelmét erről az egészről. A szex több szempontból sem lenne most a legalkalmasabb, így arra gondoltam a kevésbé csúnya emlékek felidézése jó ötlet, hátha még aludnia is sikerül tőle.   - Tudod... mikor kihallgattak és azt mondtam bejöttél nekem, azt nem hülyeségből mondtam. Valójában simán eltudtalak volna verni, mikor az alagsorban összefutottunk. Sőt, ott mindenkit megvertem volna, csak megkíméltelek bennetek. Apropó, a kocsmában mikor próbára akartuk tenni egymást, mit akartál a mernél? Mert azt láttam, hogy nagyon sunyi voltál, de bilincs éppen nem volt nálad, szóval gondoltam valami nagy hülyeséget terveztél... de mindig is érdekelt... - vigyorogtam.   Thomas Beérve Logan sehol és a boszi hozatott nekünk kávét is. Már most szemeim forgatva néztem Janere, hogy vajon mi baja lehet a vénasszonynak. Az viszont elég nagy sokként ért, amit Loganről mondott. Szavainak nem is akartam hinni, de mikor felmutatta a felvételt... Szóhoz sem jutottam, csak folyamatosan pörgött az agyam, hogy okot találjak, mi járhat most a fejében. Ha egy sima hülye picsával lovagolná meg a világot, oké, bár az hogy nem szól, elég szar, de így, hogy egy elmebeteg picsával lépett le, aki látványosan könnyen manipulálja. Nem szokott ő ennyire kitartó lenni a nőknél. Ha valami nem ment, azt nem erőltette. Ez a csitri pedig még ellenünk is fordíthatja, ha még nem tette meg. Nem akartam kimutatni, milyen kurva dühös vagyok, és legszívesebben úgy lepofoznám, hogy a fal adná a másikat. Nem tudom mi tévő legyek. Köpjem arcon magam és a munkám és segítsem, annak ellenére is, hogy gyilkossá vált? Vagy szolgáljam továbbra is a törvényeket és kapjam el, míg nem késő, hátha egy alapos fejmosás után visszatér?   - Biztosíthatom, hogy Logan nem ez a fajta. Az a kis csipszar biztos rászedte, de Logan nem rossz ember. Természetesen segítek őket elkapni, de csak azzal a feltétellel, hogy Logannek nem esik bántódása. Talán lelkileg kissé instabil volt mostanság a válása és a munka végett, ezt használhatta ki az a szociopata. Régóta ismerem, tudom milyen. - magyaráztam hellyel közzel fékezve magam. Legalábbis míg bent voltam az irodába. A pulzusom az egekben volt, de tűrtőztettem magam. Amennyiben nem volt más mondanivalója, úgy szépen kisétáltamm kidobta az üres kávés poharat és kifelé menet beugrottam még a férfi mosdóba. Az egyik fülkébe zárkóztam, megvártam míg mindenki kimegy, aztán vissza nem fogva a dühöm addig ütöttem a fülke falát, míg az be nem horpadt, a kezem meg nem lett kicsit véres. A gipszet is darabokra törtem, és a zárral együtt az ajtót is kirúgtam a helyéről.   - Bazd meg... - fújtattam a csaphoz lépve, ahol hidegvízzel megmostam magam, de nem éreztem, hogy nyugodtabb lennék. Tudtam, hogyha segíteni akarok neki, nem csak hogy köröznének, de akár már tegnaptól fogva le is hallgatnak minket Janenel. Mégis mi a szart tegyek?

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 22:06 - #140

Logan Nyeltem egy nagyot és megtöröltem a szememet, aztán Mavisre néztem, most már tényleg csak ő maradt nekem ténylegesen, már nyomozónak se nevezhetem magam. Megöleltem Mavist nagyon megszorongattam emrt szügségem volt rá. Leszálltunk a végállomásnál és akkor elmeséltem neki.- Az erdőben egy fiatal ügynök megtalált és dulakodás közben véletlenül lelőttem...- Megemeltem a kezeimet, még mindíg remegtek.- Át tudod ezt érezni? .- kérdeztem kíváncsian Mavist, aztán visszaaengedtem a kezeimet a testem mellé. - Majd túl teszem magam rajta.- Nyeltem el az egészet és éreztem hogy ez meg fog változtatni és a Mavissel való együttlét is.- Nem maradhatunk itt, keresni fogják a srácot és hamar rájönnek merre lehetünk, megjünk a vasut állomásra, átmegyünk spanyol országba...sajnálom hogy ilyen sokat kell utaznunk, de ott már tudunk találni egy jó kis helyet, egy magányos kis szigetet vagy egy elhagyatott hegyi kisvárost.- Kézenfogtam és mivel ne mvolt messze az állomás gyalog mentünk, közben persze még mindíg a srác tekintete lebegett előttem. - Éhes vagy gondolom, szerzünk valamit enni.- Mondtam aztán csak a vasutállomás melletti lepukkant éjjel nappali büfét találtuk meg, hamburgerrel tudtam szolgálni Mavisnek, de ideges lettem hogy mivan ah többen követnek szoval aztmondtam hogy majd a voanton emgesszük. Siettem a jegyvásárlással is , olyan voanttal mentünk aminek rengeteg megállója van, és valami kisebb városkában akartunk leszállni, megint uton voltunk, talán most annyira nem voltunk veszélyben, az út felénél meguntam a hacukát és megváltam tőle, a bajszot hagytam, meg persze a kopasz felyem is úgy maradt. Senkivel ne mtalálkoztam, de láttam hogy sokan alszanak, hálókocsis vagonok voltak mi is egy ilyenben utaztunk, az út felét végig forgolódtam, én feküdtem alul, Mavis felül, meguntam a magányt és akár aludt akár nem leszedtem felülről mavist és magamhoz bujtattam. Jane Hát a végére semmi energiám nem maradt, Thomason aludtam el mert nem is tudtam odébb moccanni, nagyon meg is éheztem de arra zatán végképp nem volt energiám hogy tápanyagot vegyek magamhoz. Nagyon lenyűgözött a tudománya és talán még soha nem éreztem magam annyira boldognak mint most. Mintha mindenemet folyamatosan cirogatnák és simogatnák. Nagyon nehezen ébredtem fel, akkor sikerült amikor Thomas végeztt a zuhanyzással, amennyire tőlem tellett követtem, tiszta kóc volt a halyam de rendbe szedtem magam, először hidegvizet engedtem magamra hogy felébresszen és nagyon jól is sikerült. Thomas mondta hogy rengetegszer hívtak minket érdekelt mi történ hetett. Odamentem hozzá és kedvesen ránéztem még mielőtt kiléptünk volna az ajtón azon túl nem igazán mutathatnánk jelét annak hogy együtt vagyunk, mégcsak illendő se lenne.- Akkor menjünk gyorsan.- Mondtam és a sietés előtt még adtam neki egy csókot amiben aztán bennevolt a hála az estéért. Odabent próbáltunk távolságtartóak lenni, olyan munkatársasan viselkedni. Grace hívott minekt az irodályába. Grace Behívattam Janet és Thomast, direkt az órámra néztem mikor megérkeztek ugyanis sokat késtek, aztán sóhajtottam.Hoztattam nekik kávét, előttem is volt egy na meg a laptopom és még egy tömb irat.- Jó napot, üljenek le kérem.- Mutattam a kér székre.- Thomas tudom hogy ön és Logan régóta társak és hogy közel állnak egymáshoz ezért valószínűleg nem lessz könnyű hallania amit most mondok. Logan Trueman ,az éjszaka folyamán elindult megkeresni az ügyben Főgyanusított Mavis Peppert , már sejtettük korábban hogy utána fog indulni ezért figyeltettem őt, megszökött az őt megfigyelő ügynökök elől, ezek után kiadtuk a körözést az FBI körein belül, a reptereket, buszpályaudvarokat, vasutállomásokat is ellenörzésünk alá vontuk hogy a nyomukra bukkanjunk, az egyik újonc Matthew Rozenfeld civilnek öltözve követte őekt egy Bretaign ba tartó járaton. Sajnálatos módon túl hiú volt ahhoz hogy erről azonnali hatályal értesítsen minket és végül ez lett a veszte. Ma hajnali négy órakor Logan ugyanis lelőtte.- Kifordítottam a laptopot és megmutattam nekik a biztonsági kamera felvételét amin látszik a dulakodás és annak végkimenetele, még az is ahogy Logan behuzza a holt testet az árokba.- Most már hivatalosan is köröztetjük, biztos nehéz ez most maguknak, főleg magának Thomas, de ha az ügynök akarnak maradni, akkor maguknak is átkell esniük egy szigorú átvilágításon, gondolom ez érthető. A kérdés hogy kívánkoznak e eziránt tuvábbra is, ha kilépnek nem esik csorba a karrierkön se megígérem, Jane tudom hogy Matthew egy idős volt magával és ugyan azokra az órákra jártak az akadémián ezért elnézném önnek is ha kiszállna. Lehet hogy nem kedvelik hogy itt vagyok a maguk felyén, de figyelmükbe ajánlanám hogy az ilyen mértékű érintettségnél az esetek 99%-ában magukat kivonnák az ügyből.- mutattam rájuk és fel alá jártkáltam.- De én meg adom maguknak a lehetőséget, főleg Thomas szakmai elismerései miatt meg azért mert tudom hogy a bosszúvágy vagy a negatív érzelmi kötelék olyan mintha egy véreb orra előtt lóbálnánk egy levágott csirkenyakat. Hogy döntenek? .- Alexet is behivattam de ő késett, és csak a tájékoztatás végére ért ide, attolmég a laptopom továbbra is kifelé votl fordítva és a felvétel végtelenítve játszodott le rajta így ő is értesülhetett.- És tudom hogy nem jó az időzítés, de négy körül kezdődik Zare első bírosági tárgyalása, a jelenésük kötelező, ettől az ügytől függetlenül...-modntam hidegen-

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 21:12 - #139

Mavis Én olyan mélyen aludtam, hogyha Log nem ébreszt fel, cipelhetett volna. Így viszont nagy és kíváncsi szemekkel nézhettem ezt a teljesen ismeretlen új világot. Nem mondom, azért a nyelv miatt most is paráztam, de nagyon szép volt. Vagy inkább másabb.   - Húúú! Milyen más a levegő! - szipogtam lelkesen mikor kiértünk a reptérről. Sosem voltam még másik országban. A szüleim ugyan gyakran jártak nyaralni, de sosem vittek magukkal, mert ezeknek a nyaralásoknak is nászút volt a fedőnevűk, amire gyereket nem szokás vinni. Összetéve két kezem néztem erre arra, mikor Logan megszólalt.   - Jó-jó, de siess... - sürgettem, s míg elment, addig tovább nézelődtem. Az emberek mondjuk nem tűntek másmilyennek, de amúgy maga a hely nagyon király volt. Mikor Logan ismét felbukkant, boldogan pattogtam mellé, de elsőre kiszúrtam a vér szagot. Hiába, mégis csak nőből vagyok, és elég egy csepp, hogy felismerjem. De először nem akartam szóvá tenni. A buszon ülve is egy jó darabig csak kifele bámultam. De mivel még kissé sötét volt, nem adta vissza azt a látványt, amit majd néhány óra múlva fog. Feléfordítva fejem vettem észre, hogy valami baj van. Ajajj, ezek szerint nem csalt a szimatom és tényleg történt valami.   - Logan, mi a baj? Meggondoltad magad? Vagy... történt valami? Nem ment a pisi? - simogattam meg kicsit a vállát, hátha elmondja. Talán úgyse hallja meg senki.   Thomas Elmosolyodva forgattam meg szemeim. De nem volt ellenvetésem. Az éjszaka nagy részét nos... "tanítással" töltöttük. Igaz, a hátsó bejáratú dolgokat ezúttal is mellőztem, de amúgy mindent megmutattam neki, ami még nem tűnik perverznek. Szóval igen, borzasztóan fárasztó éjszakánk volt. Nem is ment a korán kelés, ha csak ő fel nem ébresztett, de kétlem, hogy neki ment volna. Már nem is tudom hanyadszorra csörgött a telefonom, mire nagyjából magamhoztértem, de nem szívesen. Tudtam volna aludni, de látva hányszor hívtak, arra gondoltam, hogy fontos lehet. Mondjuk furcsa, hogy Logan sem jelentkezett, de lehet ő is olyan másnapos, hogy örült, ha egymaga betudott menni az őrsre.   - Jane... ébresztő... mennünk kell. - simogattam meg óvatosan a hátát vagy a vállát. Mivel többet én sem tudtam, így csak ennyit tudtam mondani. Egy gyors zuhany után el is kezdtem készülődni.   - Rengeteget hívtak, biztos baj van. - sóhajtottam morcosan, mert még mindig fáradt voltam, de kávéra meg így nem lesz időnk. Akárhogy is, bementünk az őrsre. Eddig nem akartak látni, és a kezem még mindig gipszben, de most mégis baszogatnak. Csak tudnám mi van...

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 20:38 - #138

Logan Lehet hogy ő poénkodott de én elképzeltem és egy pillanatra el is gondolkdotam rajta hogy valyon mennyire kockázatos. Az út felénél én is bekómáltam, előtte kértem azért whiskhyt a repülőn kis idegnyugtatónak. Mikor felébredtem szintén sötét volt, de megérkeztünk, a landolásra ébredtem. Felkeltettem Mavis és szépen lassan leoldalogtunk. A reptér hangosbemondóiból már franciául hangozz a köszöntés és csak aztkövetően angolul, és amint beértünk a reptérre elsősorban minden franciául volt kiirva s csak alatta angolul. Higgadtan és csendesen vettük az irányt a reptér melletti buszmegállóba, csend volt és itt már kevés ember lézengett, nem érkeztek sokan a hajnali járatokkal és többségük más tömegközlekedési eszközt választott. Kezdtem nagyon beleizzadni a sok ruhába mert itt joval melegebb volt szerettem volna levenni, meg a buszra száás előtt dobni egy sárgát szoval a buszmegálló melletti susnyás felé vettem az irányt.- Várj itt egy pillanat és jövök.- Mondtam Mavisnek aztán elindultam a fák közé, kabócákat hallottam meg éjszakai bogarakat, az erdőből frissesség illata áradt és az éjszakai levegőt is másnak érzékeltem mint a Balrimoreit, éppen végeztem a könyítéssel mikor egy kattanásra lettem figyelmes és arra hogy valami a felyemhez ér hátulról.- Ne mozdulj! .- Hangozz a parancsszó de nem olyan határozottan mint kellett volna, éreztem hogy ez egy kölyök lehet, valami fiatal kis srác aki megfogta az isten lábát, mert ha engem és Mavist ő kerít elő akkor garantált az előléptetése. Felemeltem a kezemet, és hallottam, vártam az utasításait, abban se voltam biztos hogy meg mer e tartani élve vagy itt helyben lepuffant, nem akartam hogy ha már eddig eljutottunk itt legyen vége ezért egy mozdulattal lehajoltam és a könyökömmel hasbavágtam, dulakodni kezdtünk, azért nem volt annyira gyenge de igazam volt, fiatal volt még kb Jane kora beli, biztos ő is valami okos kis újonc, a pisztoly elkerült a kezéből próbálta visszaszerezni és ismételten rám szegezni és őszintén nem tudom hogyan történt, de egyszer csak elsült... A srác arcára kiült az ijedtség egy pillanatra belenézett a szemembe, aztán kilehelte a lelkét. A pisztoly az én kezemben volt, véletlenül meghúztam a ravaszt dulakodás közben, azonnal elhajítottam amint ráeszméltem arra mit tettem. Hangtompítós fegyver volt, a környéken szinte semmit nem lhetett hallani, megnéztem van e pulzusa, életjeleket kerestem rajta, de nem találtam, megöltem... Behúztam az árokba, eltettem a pisztolyát, a fűbe töröltem a vért és mentem vissza Mavishez. Úgy éreztem mintha salyát magamba lőttem volna egy rést ami szépen lassan feketelyükként összeomlik és magábaszív, nagyon ki voltam borulva belüle de nem mutathattam ki, nem kelthettem gyanút, szerencsénk volt hogy még nem szólt senkinek szegény srác mert így megúsztuk a dolgot. Felültünk a buszra, én némán ültem Mavis meleltt és néztem mereven a semmibe, de valójában nem láttam semmit ebből a világból, a kezemet ökölbe szorítottam de még így is remegett. Megöltem egy ártatlan ember, egy karriere előtt álló fiatal fiút, akinek a küzdelmei, fájdalmai, és tanulságai most mind elvesztek. Nem bírtam, tényleg olyan volt mintha salyát az énemet lőttem volna agyon, eltakartam a szememet mert megtelt könnyel és nem akartam hogy Mavis lássa, nem sírtam persze az nem túl éfrfias, de bassza meg ez súlyos dolog, elindutlam a lejtőn. És ha Thomasnak ez tudomására jut... Azt hiszim jad énis démonná váltam. Jane Elmosolyodtam, örütlem neki hogy lesz még fojtatás.- Hát...én nagyon figyelmes diák vagyok ám. Tanícs valamit , figyelek. -Mondtam

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 19:44 - #137

Izgalmas dolgoknak néztünk elébe. Ugyan nem minden egyes része tetszett, de tagadhatatlan, hogy roppant mód élveztem. A haj visszanő, és a festék is kikopik hamar. Vicces volt az álruhánk, főleg Logané. Mindenesetre miután fel is értünk, óvatosak maradtunk. Bár nem gondoltam volna, hogy a nyomozók és ügynökök ennyire komolyan veszik a dolgukat, de hallgattam Loganre, elvégre ő tudja, mit hogyan csinálnak. Szóval bólintottam egyet. - Kár, pedig reméltem, hogy kefélünk egyet a wc-ben. Még sosem ültem repülőn, és sosem csináltam ott, szóvaal. De persze túl teszem magam rajta... - poénkodtam, mert amúgy viccesnek tartottam, és gondoltam megpróbálom oldani a feszültséget, mert láttam rajta, hogy ő kicsit izgul, ami érthető. Egy ideig aztán csendben maradtam, ha ő sem szólt hozzám, kifele bámultam, és ahogy ment az idő, és alább hagyott az izgalom, el is álmosodtam. Szóval ha csak nem történt közbe valami, szép lassan bekómáltam. | cara delevingne | 20 | diák | credit: venus |

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 19:15 - #136

Nem mondom hiába a fekvés, rendesen lefárasztott. Ugyanakkor nem volt nehéz észrevenni, hogy ő még szeretne valamit. Mosolyogva figyeltem, oldalt fekve, arcát figyelve. - Nem én. - füllentettem és kaváncsian vártam, mire fel ez a gyanús kérdés. - Hallgatlak. Mit szeretnél? - tettem hozzá elmosolyodva, miközben lepillantottam a kalandútra induló lábára. - Vagy úúúgy... Szóval rákaptál az ízére... - nevettem el magam halkabban, nem gúnyolódva, csak épp tudom milyen érzés az első alkalom. Én is rákaptam hamar minek után rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz dolog. - Na éés... hogy szeretnéd? Van valami kívánságod? Vagy rám bízod? | Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 18:50 - #135

Jane - Én is...- mosolyogtam és egy ideig néztem a szemét, aztán szemtelenül felhúztam a combomat a lábán, arra gondotlam hogy ő ment kétszet én meg csak egyszer... lehet hogy nimfonak fog gondolni de gondoltam ez így fer.- Nagyon fáradt vagy már?. -Kérdeztem huncutul és végigsimitottam a kezével a mellkasán. Mondjuk nem lennék meglepve ha fáradt lenne a gyúgyulás biztosan sok energiát fel emészt, de azért reménykedtem. Logan Igaz hogy a nagyobbik motyómat hátrahagytam de a kisebb hátizsákom még nálam volt. Én is biztos voltam benen hogy már értesítették a reptereket. 6 órán keresztül motoroztam, meg se álltam és néhol meg ilyedtem hogy Mavis elalszik, mikor kicsit enyhült a szorítás amivel belém kapaszkodott mindíg lassítottam egy kicsit és szóltam neki hogy megálljunk e, de nem akart nagyon kitartó volt. Mikor megérkeztünk a reptér közelébe lekanyarodtam egy ismerősömhöz, aki az adósom volt régről, meg mentettem az életét. Egy rendes könyvelő srác volt aki anno azt ígérte ezért cserébe az adósa vagyok és bármit kérhetek tőle, nem szándékoztam ezzel élni, ugyanis rendőrként ez a kötelességem, de mivel jó viszonyba voltunk mertem tőle segítséget kérni és ő szerencsére nem is kérdezett sokat. Nem találkoztunk már legalább 10 éve ezért nem hiszem hogy az FBI kopogott volna nála, és a kapcsolatunk se volt szoros. Tudtam hogy van neki egy Testvére meg egy kb Mavissel egyidős lánya, elkértem az útleveleiket. És mielőtt a reptérre indultunk volna még megkellett változtatnunk a külsőnket amennyire csak lehetett, hogy hasonlítson az útlevelen szereplő fotókra. Mavis halyát vörösre festettük ideiglenesen, én leborotváltam a felyem, valahogyan szereztünk szakállt, meg felvettem 5 réteg ruhát hogy kövérebbnek tűnjek. Mavisnek a halyából is kicsit le keleltt vágni, meg kapott napszemüveget. Így mentünk a reptérre, a motort is hátra keleltt hagyni, eladtuk valami gyanús alaknak az egyik sikátorban. Mindezt végrehajtottuk 2 óra leforgása alatt ami szerintem eléggé gyorsnak számít. Kézen fogva mentünk a reptérre és igyekeztünk elvegyülni a tömegben. Én figyeltem a tömegben az arcokat hátha kiszúrok valami szernyákot, bár ez kockázatos volt és jobban tesszük mindketten ha kerüljük a közvetlen szemkontaktust. A pénztárnál sikerült jegyet váltani Bretagne-ba, gondoltam az nem is a főváros és Mavisnek biztos nagyon fog tetszeni. Úgy éreztem enyém a szökésnél a felelősség ezért nem engedhettem emg magamnak hogy izgulja kvagy idegeskedjek, de azért kicsit izazdt a tenyerem. Kiszúrtam két alakot akik gyanúsan hosszasan nézegetik az utasokat. Szerencsére ez nemzetközi reptér és teljesen tömve van, alig lehet moccanni a tömegtől szóval ez kapóra jöhet. Felsunnyogtunk a repülőgépre és sikerült leülnünk, biztos hogy a kamerákat is átnézik de ha fel is tűnünk ideőbe telik kiszúrni a felvételeken, és ha utánunk is jönnek már kitaláltam merre mozogjunk tovább. Leültünk és teljesen csendben voltunk míg el nem indult a gép, amikro felszállt sóhajtottam eggyet halkan, aztán mavishez hajoltam.- Még nem biztos hogy biztonságban vagyunk, lehet hogy vannak a repülőgépen civil ruhás ügynökök, ők is kiszúrhatnak minket úgyhogy viselkedjünk természetesen, ne beszéljünk sokat és minél kevesebbet mozgolódjunk, nehéz lesz de megéri...- Fogtam meg a kezét kedvesen, az út több mint tíz óra szóval reméltem hogy nem lesz gáz, persze nem biztos hogy vannak itt zsernyákok de jó azért vigyázni.

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 11:28 - #134

- N-nem kell bocsánatot kérned, ez... én hibáztam... Sokat akartam. - magyarázkodtam zavartan, de igyekeztem mielőbb összeszedni magam. - Semmi olyasmi nem kell tenned, amit nem akarsz. - biztosítottam efelől. A csókot is örömmel viszonoztam, lassan vissza is térve arra, amit elkezdtünk. Vagyis amit elkezdett odalent. Ismét csak lehunytam szemeim és átadtam magam az érzésnek, bár kissé frusztrált, hogy úgy éreztem, én kényszerítettem erre, de próbáltam ellazulni, ami ilyen kényeztetés mellett nem ment nehezen. Mikor elmentem, akaratlan is löktem egyet a csípőmön, de reméltem, azért nem nyel félre, vagy hát.. khm... izé. Mikor fáradtan felmászott mellém én is ránéztem. - Én is szeretlek. - suttogtam oda neki, és a még ép kezemmel megsimogattam az arcát. - Örülök, hogy végül velünk maradtál... - tettem hozzá elmosolyodva. | Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 11:20 - #133

Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg megsértődött vagy csak játszotta, mert azt mondanám utóbbi, de nála ez sem lehet biztos, főleg, hogy többségében most igen komoly dolgokról beszélünk. - Jaj ne, most aztán duzzoni fogsz, igaaz? - mosolyodtam el kicsit, miközben tovább ölelgettem és nyomtam egy hangos cuppanósat a fülébe. - Nem lesz ilyen, biztosan nem... - hízelegtem neki, hátha meghatom vele, vagy legalább enged a duzzogásból. És azt hiszem engedett, vagy végig csak játszotta magát. Mindegy. Egy ideig csendben hallgattam, de erre nekem is el kellett mosolyodnom. - Nem baj, ha így érzed. Az őrültség gyógyszer a modern világra. Ha mértékkel szeded, a javadra válik. - cirógattam meg ujjaimmal az arcát oldalról. A csókot sem spóroltam volna meg, boldogan viszonoztam, és csak aztán ültem vissza a seggemre. - Úúú akkor legyen Franciaország! Disneylaand! - pattogtam az ülésen, aztán elnevettem magam. - Dehát, hogy szóljak, ha közben már elalszom. De ne aggódj, éjszakai bagoly vagyok, főleg mióta rám szálltál az első eset óta. - somolyogtam, mert lássuk be, nem kis gondot okoztunk egymásnak. Akárhogy is, végül elindultunk a reptér felé. Bár én már azt hittem innentől laza lesz minden, valójában nagyon is kockázatos, és esélyes, hogy ott kapnak el. Főleg így az éjleple alatt utazva, biztosan kiadták már a körözést. De egyenlőre ilyesmik eszembe sem jutottak és az sem, hogy milyen más lesz a várostól és ettől az egésztől távol maradni. Hogy hiányozni fog e? Vagy jobb lesz e így? | cara delevingne | 20 | diák | credit: venus |

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 02:21 - #132

Hát azért kihúztam magam amikor nyúlkálni kezdett és persze próbáltam visszafojtani az izgatottságomat. Kicsit megsértődtem mikor azzal fenyegetőzött, hogy mi van ha talál valakit aki nálam "helyesebb" és együtt gyilkolászhatnak, elképzeltem, hogy ez bekövetkezik és hogy a semmiért dobnám sutba az életemet de csak felvontam a szemöldökömet rá, jobban nem tettem szóvá. De aztán átkarolt én meg játszottam a sértődöttet, hogy vígasztaljon még szóval nem reagáltam rá. - Én se tudom mi ütött belém, csak azt, hogy nem vagyok már mai legény voltam már sok nővel, de egyikük se tudott ekkora hatással lenni rám., Kicsit olyan mintha meg lennék őrülve, mert szembe megyek mindennel ami racionális, a feleségem más tészta mellette soha nem éreztem ezt... - magyarázkodtam aztán elmosolyodtam, mikor azt mondta, hogy bízik bennem, de nem volt sok időnk az örömködésre, megháláltam a válaszát egy csókkal, de utána visszahelyezkedtünk. - A nyelv miatt ne aggódj, angolul mindenki tud, meg én egy kicsit franciául is. Útközben gondolkodj rajta hova menjünk és ha elaludnál jelezd, nem akarom hogy leess az álmosságtól, és hosszú út áll még előttünk. - mondtam aztán indítottam és teljes gázzal a reptér felé vettem az irányt. | Michael Fassbender | 46 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |   Láttam hogy kicsit túlzottan kibillentettem a dologból, nem volt szándékom ennyire letámadni nem haragudtam rá és igazából nem is gondoltam perverznek. És miután elkezdett úgy nézni rám nagyon elszégyelltem magam, a testéhez simultam és megöleltem. - Nem gondoltam hogy ennyire összezavarlak, ne haragudj te vagy a tapasztaltabb biztos megszokott ez a dolog, csak nem nekem az. - megsimogattam az arcát és megcsókoltam. - Szeretlek Thomas. - mondtam a szemébe nézve. - Igazán nem akartalak bántani. - azon gondolkodtam hogyan engeszteljem ki emiatt és gondoltam beteljesítem azt amit nem rég nem mertem megcsinálni, szóval visszatértem szájjal a munkához és úgy csináltam neki hogy az előző kör ahhoz képest cirógatásnak tűnt és ezúttal addig csináltam amíg el nem ment, és le is nyeltem, úgy tudtam hogy ezt a férfiak nagyon szeretik. Megtöröltem a számat és mellé feküdtem, kíváncsi voltam hogy sikerült e elfeledtetnem vele az előbbi kellemetlenségeket. | Jean Campbell | 24 | FBI | öltözet | credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 01:58 - #131

Mavis Most miért? Valamiben neked is bénának kell lenned... - vontam vállat vigyorogva, mielőtt a fejembe húzta volna a sisakot, amire ismét csak szemeim forgattam.   - Jaj ti pasik, mindig olyan nagyra vagytok. De a motor baleseteket általában nem nők okozzák... Könnyű elvonni egy férfi figyelmét... - simítottam lejjebb a kezeim a nadrágjára és a combjai belső felébe markoltam közel a játékszeréhez, de mégsem azt. De erre mit mondhatnék, majd vigyázok, nehogy kinyiffantson minket.   - Lopott pénzből, nyomozókám... - nevettem. Azért valahol nagyon tudom élvezni, hogy minden illegális, rossz dologra rávehető. Ami viszont a száguldásunk illeti, nos az rohadt jó volt. Nem győztem felemelkedni és kitárni a kezem, meg mögött ugrálni, kapálózni, így sisakba még a szél sem rontott a helyzeten. Már értem miért kell minden száguldós filmbe egy ilyen rész, mert ez pazar érzés. Aztán megálltunk, ami ennyi repkedés után kissé furcsa volt.   - Haaa? Európába? Az kicsit messze van, nem? És ha ott még kegyetlenebbek a zsaruk? Vaagy találok egy nálad sokkal helyesebb szociopata gyilkost, akinek hajlama van a fojtogatásra? - karoltam át a nyakát, de csak poénkodtam. Nyilván egy szavukat sem értem majd és mind fura ember lesz.   - Gondolod? - pillantottam hátra, bár már jó messze voltunk attól a várostól. Így belegondolva, ha rokon nem is, de sok minden köt ide. Viszont figyelembe véve, hogy Logan a barátait is képes volna itt hagyni, és nyomozó létére rossz útra térni, talán az én indokom semmi ezekhez képest.   - Csodálom a kitartásod, Logan... - motyogtam, mert belegondolva simán lehet, hogy egy hónap múlva ha össze is szokunk, összekapunk, mint a feleségével és akkor mi lesz?   - Jól van... Bízom benned.   Thomas A dolog egész addig jól ment, míg fel nem hoztam a másikat. Utána csak hebegtem-habogtam, hogy erre most mit mondjak. Ez nem perverzség... nem lehet az... vagy igen? De biztos nem. Bakker, vajon Logan hogyan reagálna a lazaságával, hogy mégse jöjjön ki ez olyan kellemetlenül. Az is tény, amit mond, dehát na... később ő is élvezni.   - N-nem... vagyis de... Csak gondoltam... akkor már mindent kipróbálnál, de semmi gond... én csak... nem tudom. Hülyeség volt, bocsánat... - pislogtam rá, nem akartam, hogy emiatt csalódjon vagy kiakadjon.   - Nyugodtan folytasd v-vagy ahogy izé... szeretnéd... ezt nem parancsnak szántam... - beszéltem már zavaromba össze vissza. Bár meg se szólaltam volna... faszom. Ebből hogy lehetne jól kijönni ilyenkor? Nem mertem tovább magyarázkodni, szóval csak bedobtam a kiskutya szemeket.

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 01:21 - #130

Logan  -Az én fülembe meg az ördög súgdos folyamatosan egycipőben járunk...- Aztán mögém ült a motoron és mondta hogy lenyomott volna.- Ó biztosan.- gúnyolódtam, de azért ő is elég rendessen próbálkozott ezzel mikor megkérdezte tudok e motort vezetni, erre nem is feleltem semmit csak hátranéztem rá és a tekintetemmel jeleztem hogy " te most komolyan kérezed". A sisakot emg ráhúztam az ő felyére.- Az én koponyám a multkori után már olyan mint a beton.- kocogtattam emg a felyemet ami amúgy meglepően fályt egy kicsit de persze ez kívülről nem látszott, aztán először berregtettem kicsit a motort amikor beindítottam mert amúgy baromira imádtam régen motorozni és ez a járgány nagyon király volt...ja kicsit kisfiús ez a reakció de szeretem a motorokat na.- Nem tudom honnan szerezted de nagyon szép darab.- Mondtam aztán elindultunk, nem tudtam hova mehetnénk, de ami azt illeti az országút felé vettem az irányt, és hamar rá kanyarodtam az autópályára, onnan meg egy kerülőútra az egyik kisebb városba hogy ne a leg egyértelműbb helyre menjünk, nem volt túlzottan messze, ott leparkoltam a városka előtt, nem mertem behajtani és nem szándékoztam sokáig maradni csak közölni akartam Mavissel mi jutott az eszembe.- Motorral nem fogunk messzire jutni, el kéne hagynunk az országot, menjünk európába...- Mondtam és vártam a válaszát.- Hagyd itt ezt a falka szarházit, szerintem lessz aki fojtassa Zare dolgait, akit majd lekaphatnak, vagy ah nem leszel itt ezt a háborút úgy is fojtatja más. Nem lesz nyugtuk a nyomozóknak és senkinek, még talán nem keresnek annyian minket és lehet esélyünk elszökni, de sietnünk kell. Jane Nagyon élveztem és néhol egészen belefeledkeztem mindenbe annyira jó volt, aztán egyszerre mentünk el, nagyon meleg volt amit éreztem magamban és azt hittem egy pillanatra hogy vége van, mert hát elment, de aztán nem. Meglepett de nem bántam a dolgot, és igyekeztem minél jobban teljesíteni, nagyon szerettem amikor a mellemhez is ért. Aztán valami fura dologgal jött elő, akkor le is álltam egy pillanatra, és elég egyértelműen csak annyit mondtam.- Fúj! Nem is gondoltam volna hogy ennyire perverz vagy- piszkáltam emg az arcát.- Az biztos irtózatosan fály és csak a férfiak élvezik, a nők meg úgy csinálnak mintha jó lenne nekik de valójában nem is.- Mondtam mert ezt az egészet így tudtam elképzelni.- Nem tetszik így? .- Kérdeztem met hirtelen arra gondoltam hogy nem elég szűk neki, és ezért akarja a másikat...amiről igazából el se tudtam képzelni milyen érzés.

Déti	Előzmény | 2018.08.17. 00:59 - #129

Mavis Az első pár mondata után azt hittem meghozta a súlyos döntést, ami nekem nagyon nem lesz ínyemre. Nem tudom miért gondoltam, hogy az előzőek után képes lenne feladni. De másodszorra is megcáfolta gondolataim. S tény abban is volt reláció, amit mondott. Most rendesen elbizonytalanított.   - Ahj, esküszöm, ha te nem lennél, nem gyötörne pluszban a jót akaró kis angyal a vállamon, és nyugodt lélekkel követhetném a másikon az ördög utasításait. Jobb volt, mikor a rossz zsarut játszottad, akkor legalább volt okom ellenkezni. - sóhajtottam egyet szemeim forgatva, de mit tehetnék? Amúgyis kalandosnak vélem ezt az új élet dolgot, hát még vele. Bár tudom, hogy ez sem tarthat örökké. Sőt az is lehet, hogy ezzel egyenesen a rendőrök karmai közé rohanunk, de olyan magabiztosan és őszintén adta elő ezt az egészet, hogy nehéz lenne ellenkezni. Így nehéz volt ott hagyni, s nem lehet véletlen, hogy végül egymásba botlottunk.   - Azért megnéztem volna, ahogy egymásnak esünk, mikor még rajtam van a sisak és téged sem ismerlek meg. Tuti lenyomtalak volna... - ültem mögé mosolyogva.   - Nem számít, adócsaló, szóval volt már dolga a zsarukkal. Legalább leköti őket egy darabig. Ugye tudsz vezetni ilyeneket is? Mert valljuk be, ennek csak két kereke van. - kérdeztem, ráhúzva a sisakot, mert arra szüksége lesz, ha száguldozunk. Én meg átkarolhattam a derekát és a pofázmányom a hátához nyomtam. Azért titkon álmodtam róla a motor megvevése után, hogy milyen szép is volna együtt mocizni vele.   Thomas Én szívesen folytattam volna a pultnál is, de minek után elvezetett az ágyhoz, nos belátom, ez szerintem mindkettőnk számára kényelmesebb. Egy percig sem ellenkeztem. És mikor végre rám ült, fel is nyögtem, mert így teljes egészében elmerülhettem benne. Minden mozzanatánál nyögtem hol halkan, hol hangosabban. S noha ígyis elhúztuk egy darabig, mivel én már cél közelben voltam, hamar elélveztem, nem is számítva rá, hogy ezt benne teszem. De nem zavartattam magam, miután kiszuszogtam magam, mozgatható kezem a derekára simítottam és úgy próbáltam neki segíteni a mozgásban. Végtére is, nem csak egyszer képes elmenni a férfi, csak több időre van szükségem, mint így elsőre neki. Nem csak a derekát fogtam, néha "véletlenül" felcsúszott a kezem, hogy megfoghassam a mellét is, ami minden lovagló ülésekor fel le mozgott. Hamar váltam ismét keménnyé, de a vége még messze volt. Ugyanakkor gondoltam kipróbálhatnánk mást is.   - Nem szeretnéd kipróbálni a másikat is? - utalgattam fej bicegéssel a hátsójára. Persze ha elsőre nem akarja, én sem erőszakoskodom, csak na, felnőttek vagyunk, gondoltam megkérdem, hátha kibír még egy kis fájdalmat a gyönyörökért.

Makoska

Előzmény | 2018.08.17. 00:02 - #128

Logan   -Lehet hogy csak a háborúk elkerülhetetlenek, de az is igaz hogy mindenkinek megvan a maga oldala és célja, és az én célom ütközik a tiéddel, ezek a száraz tények...Én ezt nem hagyhatom, ellenkezik mindennel amit védeni szándékozok és amire felesküdtem.  Újabb és újabb ügyek jönnek ez igaz, és ez egy nehéz meló, de az élet ciklikus és a jó és a rossz egymást követő lánca soha se szakad meg, isten ilyennek teremtette ez a fejlődés ára, ha tehetnék ellene tennék de épp ez a lényeg, ez ellen nem tehetünk mi emberek. Amit teszel az nem igazságszolgáltatás, és érinti azokat az embereket akik ártatlanok és nem méltóak a kínhalálra...nem akarok egy olyan világban élni ahol azok az emberek szemvednek akiket és meg akarok védeni.  Mindazonáltal...így hogy nem értek eggyet veled, nem tudok lemondani rólad. Nem érdekel a házam, azt FBI már így is tudja hogy van köztünk kapcsolat sőt azt is hogy elindultam utánad szóval már engem se hagynának békén. Thomas...ő hiányozna legjobban és biztos nagyon dühös lenne rám.-mosolyodtam el.- De jó tudni hogy nem marad egyedül ha én el is jövök. Veled akarok maradni, én segíthetek hogy ne kapjanak el, tudom hogyan gondolkodnak és hogyan tudnánk elrejtőzni...Csak hagyj fel a gyilkolászással, bár felőlem amíg ezeket a rabokat öldöklöd nekem az is oké.- Megfogtam a kezét és a motor felé húztam.- Gondold át, de nem maradhatunk sokáig egy helyben, biztos hogy mindenhol keresnek őket nem zavarja hogy az éjszaka közepe van, helyet kell változtatnunk.-Felültem a motorra őt meg magam mögé ültettem.- Eddig hol voltál? Mert ha valamelyik ismerősöd, vagy valaki akivel itt barátkoztál össze akkor hamarosan kopognak nála, szerintem a városban minden kő alé benéznek most hogy tudják hogy én is itt vagyok és én is eltűntem.-Nem gondoltam bele hogy mi van ha úgydönt továbbra is őrült hadvezér akar lenni, de egyre jobban kezdtem azt érezni hogy mifelé haladok elkerülhetetlenül... jó hogy anyám már nem él mert így nem tudnék a szemébe nézni, ellenkezhetek passzívan az ellen amit tesz, de valójában az ő kezében van az írányítás mert én vele maradok akárhogy is dönt.   Jane   Tetszett ez az ingerlés a részéről ezzel a felettesed vagyok hozzá állással, és lehet hogy csak viccelt a hősködését illetően de bennem tényleg elég nagy volt a hála szóval ezt ki is akartam fejezni- Értettem uram, megteszek minden tőlem telhetőt.- mondtam mosolyogva de kipirulva, ezt a részt mondjuk nem gyakoroltam de reméltem hogy ennek is meglesz a szépsége és az előző tevékenység adott némi önbizalmat. Szóval kicsit eltávolodtam tőle, le pillantottam a földre szerény kislányként aztán elkezdtem kigombolni az ingemet, lassan az egyik majd a másik vállamat szabadítottam ki aztán levetem az egészet, lassan haladtam ahogyan kérte, melltartó levétele után egy kicsit takargattam magam de csak hogy még lassabban mutathassam meg neki amim van, jött a nadrág és a többi azok is szép lassan és furfangosan. Aztán ahogyan végeztem már jött is, aggódtam a keze miatt és olyan megoldást akartam volna javasolni neki ami megkönnyíthati a helyzetét de elég magabiztosnak tűnt szóval egyenlőre nem szakítottam félbe, túl jó érzés volt. Egyre jobban izgultam, főleg amikor már odalnt játszadozott, kicsit sóhajtoztam is mert ez ha nem is volt még bent nagyon jó érzés volt, aztán megtörtént aminek megkellett, az elején fályt és kicsit fel is szisszentem, de mikor utána fojtatta rövid ideig már sokkal jobb volt. Mikro kihúzta szembesültem én is a kislányságom végével, mondjuk annyira nem akartam nézegetni hanem inkább fojtatni, nem tudtam biztosan hogy ez a rámenősség imponál e neki de azért reménykedtem. Lejöttem a pultról hozzábújtam és megcsókoltam, utána a kezemmel eltakartam a szemét.- Csugd be a szemed.- gyengéden elkezdtem az ágy felé dönteni, átvettem az irányítást. Rálöktem finoman nehogy a keze bánja, aztán rá másztam. Gondoltam ebben a pozitúrában nem olyan kényelmetlen neki a sérülése miatt, bár ez így hogy szemtől szemben voltunk zavarbaejtőbb volt, meg hogy én vagyok felül, eprsze ekkor már nem volt a kezem a szemén- Orvosi előírás .- Viccelődtem a dologgal, aztán kicsit hozzá dörgölőztem mielőtt a kezem segítségével beleültem... lassan és finoman mozogtam mert így is elég intenzíven éreztem és ki akartam én is élvezni, gondoltam ha neki ez nem elég majd jelzi, halkan nyögdécseltem és becsuktam a szemem mert ha nem látom hogy látd úgy kevésbé zavarbaejtő a dolog és tudok az érzésre koncentrálni.

[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]