|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Logan Trueman
- Nem érdekel, akkor az lesz amit akartál de én is megszerzem a jussomat. Miért ilyedtem volna be? Én nem félek semmitől, de lehet hogy neked kéne.- Az arcára tettem a kezem, végigsimítottam a hüvelykujjammal az ajkán aztán a szályába nyomt a középső és a gyűrűs újjamat, közben a másik kezemmel a comját simogattam, és lassan átcsúsztam a belső combjára aztán a kis cicájára, benyúlta ma bugyijába és úgy símogattam a kicsikét, közben az ujjaimat mozgattam a szályában, lent éreztem hogy nagyon hamar benedvesedett, ebben a korban ez bizony elég könnyen megy. Egyszerre csináltam két dolgot, kivettem a szályából az ujjaimat és a nyakára tettem a kemet, közben lent ezzel egyidőben betoltam 2 ujjamat és gyönyörködtem abban ahogyan a teste önkéntelenül megfeszül a behatoláskor, a nyakát kicsit megszorítottam és az ujjaimat mozgatni kezdtem.
Jane Wallace
Már éppen siekrült egy kicsit megnyugodnom amikor betoppant, az őrült elméletével, bár valahol az agyam egyik részre kíváncsi volt rá hogy vajon ebben lehet e valami. Közben viszont továbbra is bunkó volt velem. A szemeimet forgattam a parancsolgatására.- Jólvan főnök legyen ahogy akarja, de az biztos hogy magával már ezek után nem akar szóba állni. Engem kedvel, velem dolgozna csak magukkal biztos nem. -Mondtam ingerülten, és nem tudtam hirtelen hogy hogyan vághatnék vissza, de nagyon akartam valahogy, haragudtam mert szomorú voltam, és kicsit át is fordultam most ebbe. Felálltam és odamentem hozzá, a szemébe néztem, már nem mérgessen csak megbántódottan, úgy gondoltam hogy itt lent a sötétben merek ilyemit felhozni neki, bár nem tudtam hogyan kéne ezt megbeszélni vele csak kicsúszott mert őszintén féltem ettől.- Sokszor vannak velem szemben ilyen pszihózisai? Csak ezért kedvel engem? - Nem tudtam hogy hasonlítok e Maryre, vagy hogy simán a piá elég volt hozzá hogy annak hallucináljon és egy karos szék is lehetett volna a helyemben. Csak meg ilyesztett a gondolat hogy én igazából egyáltalán nem érdeklem, mert volt hogy közömbösen reagált rám. Ki kellett jönnie ennek belőlem, mert tudni akartam mit gondol. |
Mavis
Noha nem vagyok egy mazohista, bevallom pokolian élveztem ezt a sunyi játékot. Sejtettem én, hogy kicsalom belőle az ördögöt, de hogy ilyen hamar. Talán még sem o.yan lehetetlen rávenni a rosszra. Természetesen azért megadtam az izgalmat, s mikor tehettem, szabadulni próbáltam. Így hasra fordulva azonban nehéz volt a mozgás, és ezerszer fárasztóbb. Sajnálom, hogy nem láthattam arcát. És felizgulva haraptam be alsó ajkam, mikor megéreztem az ujjait a nyakam köré fonódni. Ó, tudtam én, hogy nincs is olyan mélyen benne az a vadállat, csak hergelni kell és egy vad bikaként mindenkit leöklel maga körül. Csak a pizzás fiú rontotta el a játékot egy pillanatra, viszont ezt kihasználva ismét visszafordultam.
- És ha pont ez a tervem...? - súgtam vissza beharapot ajkakkal, az arcom az arcához simítva.
- Persze megértem, ha betojtál... Nem sokan merészkednének idáig... - piszkálódtam.
Thomas
Az istenít! - morogtam mikor ő is kiment. Az asztalba is belevágtam.
- Büdös picsába...! - mászkáltam föl alá idegesen. Nem ment a lehiggadás, ugyanakkor tudtam, hogy dolgoznom is kell. A hajamba túrva vettem rá magam, hogy ismét az aktákat bújjam, de közben ezt a kis hülye gyereket sem tudtam kiverni a fejemből. Nekem akkor is gyanús, és Jane meg úgy védi, mintha a kiskutyája lenne. Most vagy én vagyok bolond és rossz a szimatom vagy nagyon is jó helyen járok. Lementem Janehez, hogy közöljem vele a tényeket.
- Ha már olyan jó puszi pajtások vagytok, ő meg olyan segítőkész, hogy akár a gyilkos is lehetne, vedd rá, hazudd neki, hogy velünk dolgozhat, de mindig ott akarok lenni és hallani miket mond. Mert szerintem ő a másik kurva követője, aki ezúttal belülről szeretne robbantani. És mielőtt visszautasítaná, ez is parancs. |
Logan Trueman
Elvigyorodtam, nem engedtem hogy felül kerekedjen de ennek emg az lett a vége hogy össze ért az ajkunk.- Ez még akár a vesztemet is okozhatja...- Ismertem el, aztán nem bírtam tovább magammal, megfogtam az egész pici testét és felemeltem, aztán az ágyra tettem, fölé másztam, egy kicsit még fitogtatni akartam az erőmet, mert jó volt hatalmaskodni kicsit. Hasra fordítottam és hátul összefogtam a kezeit az egyik kezemmel, a másikkal meg előre nyúltam a nyakához és gyengéden ugyan de megszorítottam, aztán a derekamat lassan a fenekének toltam hogy had érezze hogy hamarosan mi látja majd el a balyát, nagyon feltüzelődtem, szét akartam tépni de vissza fogtam magam még egyenlőre, nem akartam gyorsan végezni vele. Sajnos csengetett a hülye pizzás fiú, és egy pillanatra le keleltt szállnom róla és kimenni a kajáért, ezt gyorsan elintéztem aztán vissza másztam hozzá. Akárhogy is helyezkedett addig most megint rámásztam és a fülébe sugdostam.- Megidézed bennem az ördögöt te lány...- Simítottam végig a testén.
Jane Wallace
Jézusom tényleg megütötte! - Maga nem normális! Simán felejelentést tehet és jogos lenne, elég gazdag barátai vannak ahhoz hogy tönkre tegyék magát! Nem tudom mi ütött magába Thomas de attól még hogy gyanakszik valakire nem kell úgy viselkednie mint egy vadállatnak.- Meg engem is lekezelt, mintha valami kis kamasz lennék, ráadásul még bennem volt a tüske amiatt is amit Zare előtt csinált, ezek szerintem nem is pihenhetek vele egy légtérben mert ez lesz.- Igenis.- Feleltem komoran, és kimentem az irodályából jól becsapva magam után az ajtót, persze kcisit röhelyes volt ahogy sietni próbáltam a lábammal. Arra gondoltam hogy inkább le megyek a döglött akták részre és ott fojtatom a munkát egyedül. Tulzottan fály ahogy viselkedik, magához édesget de csak mert valaki másnak képzel utána meg kiabál velem meg egy teljesen roszindulat mentes emberrel. Lehet hogy egyáltalán nem is kedvel bennem csak fojton a volt szerelmét látja belém. Nem tudtam mindezt hogyan fogom kviern ia felyemből és a munkára koncentrálni. |
Mavis
Nem bontottam ki a naciját, csak piszkálni akartam. Eljátszottam a gondolattal ugyan, hogy ráveszem valamiképp, hogy egyszer próbálja ki, amit én, de erre egyenlőre nem sok esélyt láttam. Túlságosan jó és túlontúl tart a rossztól. Nem számítottam rá, hogy prédából ragadozóvá válik. Magabiztosnak tűnt a válaszában. Erre én is elmosolyodtam. Most még magabiztos. Kihasználva, hogy kezeim és lábaim szabadok, megpróbáltam egyszerűen kicsúszni alóla, s ha ez sikerült, lábbal egyik kezét kilöktem, hogy ismét hátára gurulhasson, én pedig ismét a derekára ülhessek.
- De én visszavágok... és ezúttal céltudatosabban nyúlok a pisztolyért. - vigyorogtam, egyszerűen kipattintva a gombot a nadrágján.
Ha azonban nem sikerült kimásznom alóla, de kezeim még mindig szabadon voltak, akkor sem hagytam annyiban a dolgot.
- Ha gyorsabb vagy is megpróbálom a figyelmed elterelni... - kaptam el a felsőjét, hogy őt is lejjebb húzhassam, s én is feljebb húzhassam magam. Éppen csak annyira, hogy egy pillanatig összeérjen az ajkunk.
- Kihasználom, hogy azt hidd te vagy a macska, én pedig az egér.
Thomas
Hirtelen úgy éreztem Jane is ellenem fordult.
- Nem szokásom a fenyegetőzés, kisherceg! - léptem utána mielőtt megléphetett volna, s akármilyen gyors is akar lenni Jane, egyszer mindenképp behúztam a kölyöknek. Itt nem én hibáztam. Eddig Jane is egyetértett velem, aztán jött ez a senkiházi, és már is a szolgájává lett. Megharagudtam rá is.
- Az istenít Jane! Maga most nyomozó vagy az egyik rajongója ennek az idiótának? Egyszerre nem megy a kettő! - teremtettem le, pedig én magam sem számítottam rá, hogy egy napon kapja a dícséretet és a pofont is. Lehet, hogy részeg vagyok, de ne mondja nekem senki, hogy nincs a homlokára írva, mennyire belezúgott.
- Remélem kipihente magát, irány dolgozni! - parancsoltam rá ellenvetést nem tűrően, közben kidobtam az asztalon hagyott üres üveget és eltettem a fájdalomcsillapítót. |
Logan Trueman
Hagytam magam hátradönteni.- Ezek nem is olyan rossz lehetőségek. - Mondtam de aztán csendben hagytam hogy játszon, kíváncsi lettem mit akar csinálni. Aztán egy mozdulattal felülkerekedtem és magamalá gyűrtem, közel hajoltam az arcához, úgy magasodtam fölé mint valami vadállat a prédálya fölé. - Szerintem én lennék az.- súgtam a fülébe, régen nem érzet bizsergés lett rajtam urrá, elengedtem a kezeit hogy megsimíthassam a derekát. Annyira kis picike, olyan fiatal, gondoltam míg a csipőlyére siklottam, és onnan egyre feljebb. Nem hittem hogy ilyen irányt vesz ez az este de kezdtem nagyon bele feledkezni minden egyébbe.
Jane Wallace
-Hé!- nagyon udvariatlanul kikapta a kezemből Zare kéziratát- Thomas ez nem komolytalan egyáltalán, olvasson bele. Nem hülyeség, és azt mondta hogy ha elkaptuk csak akkor tenné közzé. -Szörnyen agresszív volt Zaréval.-
Zare Destanov
- Sajnálom uram hogy fenyegetést lát bennem, nem állítottam hogy helyettesíthetném az önök munkályát csupán gondoltam inspiráló lehetek, de ezt is csak feltételesen, ugyanis én nem vagyok nyomozó természtesen. Viszont sajnálom de nem tudok mit kezdeni azzal ha ilyen agresszívan viszonyul hozzám, és hogy ilyen gyerekesen rágalmaz, úgy viselkedik mint egy kisgyermek aki félti a kedvenc játékát . -Felálltam és elindultam az ajtó felé.- Jane ne érezze magát kellemetlenül kérem, és köszönöm hogy meghallgatott.- mondtam aztán Thomashoz fordultam.- Jobb lenne ha nem fenyegetőzne ittasan, viszlát.- Mondtam és kimentem az ajtón. Nagyon udvariatlan férfi ez a Thomas, gondoltam, de jó érzés a köreikben mozogni kicsit, haza mentem és felyben elekzdtem szövögetni a terveimet a közeljövőre nézve. Még abba is bele gondoltam milyen lenne egy kicsit jobban felpiszkálni őket, mondjuk azzal hogy Thommal nem is de Jannel találkozgatnék, neki úgy tűnt szimpatikus vagyok. Dőltem hátra otthon a kanapémon rágyujtva egy szivarra.
Jane Wallace
Ha Thomas nem hagyta elmenni Zaret akkor segítettem neki kimenekülni, tényleg nem megy sokra azzal Thomas ha részegen akarja bizonygatnia felsőbbrendűségét mert neki lesz baja ha ittasan zárogat be embereket ráadásul alaptalanul. miután elment megint kettesben maradtam THomassal. |
Mavis
Komoly kérdés elé állított, amire komolytalanul adtam komoly választ.
- Nos... ha elkapnád, de nem bántanád, nem lejtenék örömtáncot, de annak örülnék, ha nem esne baja... Ha viszont megölnéd... őszintén szólva elég valószínű, hogy rád támadnék, de arra is látok esélyt, hogy te kivédenéd. - hajoltam közelebb mindvégig a szemeibe nézve.
- Ha mégsem sikerülne... biztosan a földre terítenélek... - simítottam végig a mellkasán, majd kihasználva hogy a földön vagyunk, lenyomtam, hogy kiterülhessen.
- Biztosan hadakozni kezdenénk egymással... - fogtam le a kezeit és úgy néztem le rá szélesen mosolyogva.
- Egyszerre nyúlnánk a fegyvered után... - kalandoztam le egyik kezemmel a nadrágja gombjához.
- De vajon ki lenne a gyorsabb?
Thomas
Még ki se tudtam magyarázni a kellemetlen helyzetet, már beleestem egy másikba. Nem tudom megmagyarázni, de nekem nagyon nem volt szimpatikus az úr, pont mint Alex. Későn csak úgy betoppani ide ilyen lehetetlen kérdéssel? Mit képzel ez? Természetesen nem voltam olyan bunkó, hogy ne mutatkozzak be, de egyértelműen nem tetszett az ötlete.
- Hogy cirkuszi majmot csináljon, abból a bohócból? Ugyan... ez még viccnek is rossz. Még a végén elhinné magáról, hogy fontos bárkinek is... Nehogy már megadjuk neki ezt a lehetőséget. - fejtettem ki nemleges válaszom, sőt, hogy mindezt nyomatékosítsam, kikaptam Jane kezéből is a vázlatot.
- Hirtelen milyen segítőkész lett itt mindenki. De feltételezem úgy gondolja, olyasmit is tud róla, amit mi nem. Csak nem egy marha követője? Én csak egy mezei nyomozó vagyok, de letartóztathatom és egy alapos kihallgatásig le is csukhatom. Mert már ígyis elég gyanús, bölcsészkém... - dőltem a falnak fél oldalasan és úgy néztem vissza rá.
- Na csipogjon mit tud, cserébe nem dobom be a nagyfiúkhoz... |
Logan Trueman
Felszisszentem.- El a hasonlít kicsit, durva, de értem mit mondasz. És nem olyan rosz emebrekre gondoltam akik csunyán viselkednek vagy piszkálódnak hanem olyanokra akik gyilkosok...embert ölnek erőszaktevők ilyesmi, persze a bálványodat kivéve.- Mert őt majd nekem kell elkapnom gondoltam magamban.- Ha nem is vagy tisztában vele pontosan k ia jó és ki a rossz meglehet tanulni. És ha csak ilyen emebreket ölnél még az is lehet hogy fedeznélek...- Hagytam aztán hogy az odamásszon hozzám mint, mint egy macska.- Nem ölnélek meg... te meg ölnél engem ha elkapnám a művészedet? őszintén mond meg, ha le kéne őt lőnöm, rám támadnál? -Nem is tudom milyen válaszra számítok, valúszínűleg megölne ha az ellenkezőjét is mondja, vagy megpróbálna. Kilátástalannak tűnik egyenlőre ez az egész, jó lenne egy kicsit megfeledkezni az egészről. Hagytam hogy megsimogassa az arcom, jól esett.- Valóban feszült vagyok, nehéz egy ilyen roszlánnyal mit kezdeni mint amilyen te vagy...- mondtam félig viccelve.
Jane Wallace
Na végre észhez tért, kínos volt a kijozanodása pillanatában, és mikor végre negem látott akkor volt a leg furább az ölében ülni, de aztán el is kerültem onnan. Felzaklatott érzelmileg amit csinált, a bocsánatkérésre meg az egészre a kopogás miatt nem tudtam reagálni de kedvem lett volna kicsit kimenni levegőzni. Ajtót nyitott, nem ismertem fel rögtön az arcát kötés nélkül de a szemeit végül felismertemi mielőtt beutatkozott volna.- Maga az Zare?- mentem hozzá közelebb és a férfi bólintott mosolyogva. Egészen jóképű volt, és jóval fiatalabb Arnold barátjánál, mondta hogy igazából hozzám jött és elnézést kért a késői zavarásért.- A kórházban találkoztunk, Arnold egyik barátja.- Mondtam Thomasnak, Zare beszélni akart velem reméltem hogy Thomasznak nem esik balya így hogy ennyire részeg nem mertem magára hagyni szóval úgy gondoltam jólenne ha itt beszélnék Zaréval.- Ismerkedjen meg vele maga is, nagyon intelligens férfi.- buzdítottam Thomast és egyben bókoltam Zarénak, aki elmosolyodott és illedelmesen szabadkozott.
Zare Destanov
Mikor kinyitotta Thomas az ajtót éreztem hogy valami feszültség volt kettejük között, megpillantottam mögötte Janet és megörültem neki, de láttam rajta hogy zaklatott, Thomasnak meg emgéreztem a szagát, bájcsevegtünk egy ideig, bemutatkoztam Thomasnak.- Zare Destanov, filozófus és bölcsész. Jane korábban azt ígérte nekem hogy felkereshetem amikor csak akarom, de persze még egyszer szeretnék elnézést kérni a késői zavarásért, ha nagyon nem ér rá Jane akkor majd visszajövök holnap.- De a lány amrasztalt és végül Thomas irodályában maradtunk, azt éreztem rajta hogy egyszerre fél attol hogy itthagyja a férfit és attol is hogy kettesben maradjon vele. Felvázoltam az ötletemet, a gyilkos munkái nyomán írt dolgaimról beszélgtem, és hogy ha kész akkor regényt szeretnék írni belőle, bár inkább afféle morális értekezést, és ha elkapják agyilkost vagy amikor már forró nyomon vannak megjelentetném. Janenek átadtam egy rövid pár oldalas vázlatot hogy ha tetszik neki ovassal el, hátha van benne valami amit érdekesnek talállnak és akár még közelebb is viheti őket a gyilkoshoz.- Bár én nem vagyok nyomozó, és tudom hogy ez a gyilkos se teinhető művésznek, de rengeteget kurátorkodtam már és értek az efféle berált dolgokhoz valamicskét.- Mondtam.- Csak az áldásuk kellene a dolgora, nem akarom hogy a tudtuk nélkül történjen meg, a végén még gyanakodnának rám. |
Mavis
Átcsoportosítani? Áh, az alkotás mellé szükség van a hatalom kiélésében. Ez kicsit olyan lehet, csak sokkal jobb, mint mikor egy férfi kihasználva az erőfölényét, megerőszakol egy nőt, esetleg meg is öli. - agyaltam valami jó hasonlaton, de mivel nem igazán jártam eddig én sem sikerrel, nehéz bármihez is kötni.
- Rossz emberek megölése? Nem hangzik rosszul, bár esélyesen úgy is elítélnének. Alessa is rossz volt, mégis sajnálták egy csomóan. Nehéz eldönteni, ki a jó és ki a rossz. Valaki éppenséggel mindkettő. - vontam vállat, persze nem rögtön kukába dobva ötletét, hiszen tudom, hogy milyen kockázata lenne annak, ha én most ellenszegülnék.
- A végén én lennék a legrosszabb, aki megérdemelné, és akkor majd, te ölsz meg engem? Vagy én magam? - néztem rá kissé óckodva a dologtól, de aztán elmosolyodva közelebb másztam és feltérdelve megsimogattam az arcát.
- Feszültnek tűnsz, jól vagy? Ennyire azért nincs meleg... - nevettem el magam letörölve a homlokát.
Thomas
A pofon meglepett s mintha egy pillanatra a világ is megrengett volna. Lassan fordítottam vissza a tekintetem és Mary már sehol sem volt, ellenben Janenel. Értetlenkedve néztem rá, a fejem is hasogatott kicsit, de hamar el is múlt. Megtöröltem az arcom és felsóhajtottam.
- Ne haragudj, nem tudom mi... - s ekkor kopogtak, amire oda kaptam a fejem. Logan nem kopogna, mást pedig nem látok szívesen. Óvatosan kitoltam ölemből a kislányt és felkeltem, hogy elsétáljak az ajtóig, aztán ki is nyitottam.
- Mit akar és ki maga? Éppen dolgozunk, késő van, kiengedte be magát? - morcoskodtam, mert az sütött róla, hogy úriember, de hogy nem itt dolgozik az is biztos. Nem is emlékszem rá. |
Logan Trueman
- A-a -Vettem ki a kezéből az aktát felyemet csóválva.- Ne haragudj de ez nem engedhetem, attol tartok hogy ha úgy adódik még segítenél is neki, és lehet hogy ezekben találnál valamit ami erre alkalmas lenne, ne makarok kockáztatni. - Mondtam, aztán hallgattam amit beszélt, jó az ha az embernek van példaképe na de gyilkolsában?... Aztán meglepő fordulatot vett a beszégletés rövid idő alatt, azzal kezdett egy mondatot hogy " amikor először öltem" hegyeztem a fülem, próbáltam mindent félvetéve higgadtan és kicsit a dolgotol eltávolítva magam hallgatni amiket mond. Aztán amikor rámnézett, egy kicsit kivert a víz, nem a félelemtől hanem úgy éreztem magam mintha egy szent képet verne valaki szét a lelkemben baltával. Sajnálom ezt a kislányt hogy ilyen vágyai vannak. És a vége felé halgatva egyre nehezebben esett azt hogy csak üljek és halgassak, sejtettem mindezt de az egy dolog amikor tudod hogy van valami az ágyad alatt meg az amikor farkas szemet nézel a szörnyel. Nem tudom hirtelen hogy hogyan végződhet ez az egész közöttünk, kedvelem nem akarom bántani, nem is fogom, és nem is adom fel, de nem tudom hogyan tudnék hosszutávon egy gyilkos mellett lenni...bár hátha van erre gyógyír, vagy valami...nem adhatom fel. A végén meg is kérdezte hogy szerintem ez rossz ez, a belül kialakult szomorúságomat nem vetitettem kívülre, ugyanakkor túl komornak se akartam látszani, komoly voltam de igyekeztem kedvesen bezsélni.- Szerintem rossz, hallottam is egyszer valakitől, hogy az ilyesmi az idazi művészettel nem is összeegyeztethető, mert nem az élet mellett van. Ettől persze megértem miért nevezik művésznek. Azt is megértem hogy ha ekkora példaképet találtál benne, akkor miért nem akarod hogy meghaljon. Szerinted nem lehetne az ösztöneidet átcsoportosítani valahogyan? Mondjuk valami művészeti tevékenységbe, vagy ha végképp nem lehet ellene tenni, akkor olyan emberek megölésére fordíthatnád akik "megérdemlik". -mondtam, hátha át lehetne valahogy szoktatni az ilyesmire, én segítenék neki
Jane Wallace
Csak nem állt le sőt...először furcsán néztem rá próbáltam jelezni hogy itt gondokvannak ,hátha leolvassa az arcomról, de aztán rá keleltt jönnöm hogy nem is engem lát, teljesen zavarba hozott mikor magához rántott, aztán egyre iylesztőbb dolgokat mondott. Gondoltam hogy nincs magánál de akkor is, nem akarom hogy itt megerőszakoljon, én még szűz vagyok...- Nagyon sajnálom.- mondtam és adtam neki egy pofotn, hátha észhéz tér tőle.
Zare Destanov
Este volt de Arnoldal nem rég sokat beszélgettünk arról hogy írhatnék egy nagy tanulmányt erről a most köröztt sorozatgyilkosról, nem mondom ez az ötlet eléggé tetszett és Arnold barátom azt is ígérte hogy majd megjelenítteti. Szóval hiába volt későn, nem bírtam magammal és tudom hogy a nyomozók amúgy is sokáig szoktak dolgozni így vettem a bátorságot ahhoz hogy benézzek az új kis barátunkhoz akivel a kórházban találkoztunk. Be is engedtek az örsre és mondták hogy ha lehet akkor várjak kicsit mert meg kell ekresniük hol van Jane. Egy ideig türelmesen vártam és a tükör előtt meg igazítottam magamon az öltönyt.
Örültem hogy az arcomnak nem esett komoly balya, féltem kicsit a kórházban hogy hátha szemvedtem valami amradandó sérülést, kényes voltam mindíg is a megjelenésemre, nem szeretem ha valami nem szép. Rövid várakozás után meguntam az egyhelyeben állás és én magam indultam a lánykeresésére. Úgy láttam salyát irodálya nincs, de mintha hallottam volna valami zajt egy másik irodából, pofonra emlékeztető hangja volt. Az iroda ajtajára az ügyben illetékes másik nyomozó neve volt írva, gondoltam ő is megteszi, emg igazítottam a halyamat és bekopogtam.
|
- Mavis -
Gyorsan letudtam a zuhanyt. Egyáltalán nem zavart a férfi tusfürdő, nekem ez az illat is bejön, nem véletlen csinálják úgy, ne csak férfias legyen, de a csajok is kiszúrják a palit. És az is jó volt, hogy nem kellett az utcai ruhámban aludnom, mondjuk sosem hordtam ehhez inget, de a méret különbségek végett, tökéletesen takart, éppen csak a combom közepéig ért. Ujjait meg feltűrtem, meg persze kihagyva az első egy-két gombot, begomboltam. Azt a kis pia érzetet is kimosta belőlem a zuhany, szóval jól is esett. Azért mondjuk elgondolkodtam a gyilkoson. Nem akarnám, hogy megöljék. Azt se, hogy elvegyék a kreativítását. Mikor kijöttem, leültem az ágy mellé a földre és kíváncsiságból kivettem egy aktát, hogy belenézhessek, már ha nem szólt rám Logan.
- Nem is tudom. Tanárként tekintek rá. De nem olyanra, mint akik az iskolában muszájból lenyomják a 8-10 órát, és aztán lelépnek, hanem olyasminek, akivel az utcán találkozol, s rájössz, hogy olyan képességei vannak, ami neked is, vagy olyan, amilyet magadnak akarsz. És hozzá csapódnál, mint inas, hogy átadja azt a tudását. Ah, igen... azt hiszem nagy példaképnek tekintem. Nem láttam még, de valahogy mégis vonz. - magyaráztam, ezúttal mindent összevetve őszintén, miközben az aktát lapozgattam. A nagy mélázásban a véres képek közt, hamar meg is eredt a nyelvem.
- Mikor először öltem, bosszúból tettem. Elegem volt abból a kurvából, és tudtam, hogy erősebb vagyok nála. Az már csupán kész szerencse volt, hogy aznap este egyedül volt és részeg. Gondoltam is, hogy a fasznak sem fog hiányozni, még a szülei is hálásak lehetnek majd. Először persze aggódtam, hogy bajba kerülhetek, hogy egész életemen keresztül cipelhetem a súlyt, de őszintén szólva... - és itt felnéztem rá elmosolyodva. - kurvára élveztem. Minél véresebb volt, annál inkább éreztem magam boldognak. Agyonvertem egy kődarabbal, mint egy patkányt. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem könyörgött. A hulláját meg feldaraboltam és néhány szemetes zsákba dobálva a park melletti tóba dobtam a kővel együtt. Minden eltűntettem, lány vagyok, szóval a vér eltűntetése sem okozott különösebb gondot. Az itteni zsaruk meg hülyék, semmit se találtak. - vontam meg a vállam visszabújva az akták mögé.
- Aztán kicsit később... hiányozni kezdett valami... Próbáltam pótolni alkohollal, cigivel, drogokkal vagy a szexel, de egyik sem okozott olyan élményt, mint amikor megölhettem. Ettől egyre frusztráltabbá váltam, balhéztam a suliban, de hiába hivogatták a szüleim, tojtak az egészre, mondván, hogy a gyerekek intézzék el maguk közt. Aztán félholtra vertem egy osztálytársam, ami ugyan jó volt, de meg se közelítette azt, amit az agyonverésnél éreztem. Ellenben elkaptak és egy kurva dühroham kontroláló csoportba küldtek. Csak idegesebbé váltam, mert ott nem értettek meg. Még többet verekedtem, s akkor telt be náluk a pohár, mikor foci közben meglökött az egyik picsa, én meg elestem és felhorzsoltam a könyököm. Még a meccs alatt odamentem és oldalról úgy térden rúgtam, hogy nyílt törése lett. Kicsaptak a fociból és majdnem a suliból is. Akkor kaptam egy pofont apámtól, de nagyjából ennyiben maradt a dolog. De tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Boldogtalan voltam, ám látványos próbálgatásaim végett mindig megbüntettek. Így hát ismét kiszúrtam valakit. Az étterem melletti bolt egyik eladóját. Nem utáltam, még csak nem is ismertem, de... ez olyan, mint a drog, függőséget okozott. Megkellett halnia. Aztán a leégett ház, ahol ti is voltatok, ott élt egy macskás néni, ő volt a következő. Eleinte jó buli volt, de éreztem, hogy ez kevés. Próbáltam a legkülönbözőbb módszerekkel ölni, kerestem a választ. Használtam savat, mérget, kést és egyéb eszközöket. De semmi. Rosszul... nem is... üresnek éreztem magam. Aztán jött ő, a Művész és... és...láttam a műveit és tudtam, hogy ez az, ami kell nekem. Hogy a kezem által haljanak meg, de alkotássá válhassanak. Ez az ember, egy igazi tehetség, Logan. Ő egy... egy csoda... Nem lehet, hogy meghaljon. - tettem le az aktát szinte istenítve az ismeretlen gyilkosunk.
- Szerinted ez rossz dolog?
- Thomas -
Mikor felébredt arra számítottam, hogy a nyakamba veti magát, én meg kicipelem a kocsiig, mint egy álmos hercegnőt. De azt hiszem a fáradság felkeltette azokat a női vágyait, mert visszaterelt a székbe.
- Ne már, édesem. Otthon folytathatjuk, de itt megláthatnak... Nem akarnám elveszteni az állásom. - somolyogtam, de legbelül már rég beadtam a derekam.
- De jó, legyen... - nevettem el magam, elkapva a derekát, hogy az ölembe húzhassam.
- De csak egy menet lesz, aztán néma csendben elhagyjuk a bűntett helyszínét... - kacagtam továbba saját rendőrös viccemen. Mintha kicsit ellenkezett volna, de közben az arca mást mondott. Ezen nem is lepődök meg, mindig is szerette a játékokat.
- Gondolom, ha szépen kérlek is kevés volna, hogy levetkőz nekem... - vigyorogtam. |
Logan Trueman
-Öhm... nem tudom, őszintén szólva engem csak az érdekel hogy legyen elhatárolva a társadalomtól és hogy netudjon bántani senkit. Jelenleg van halál büntetés az államban de évek óta dobálóznak azzal hogy eltörlik, voltak nagy tüntetések is ez ügyben de nem tudom. Ha szerencséje van tart addig a per, vagy sokáig ül a halálsoron és megszavazzák az új törvényt ami eltörli a halál büntetést. Mondjuk ne ércs félre, nem akarok jót neki, nem szimpatizálok vele, de ebben a szakmában én úgy érzem eléggé megtanultam tisztelni az emberi élet szencségét, és csak kényszer helyzetben ölök, én magam emg elégszem azzal ha valaki örökre rács mögé kerül, végülis úgy tanulmányozni is lehet őket, meg bizonyos keretek között ki is élhetik magukat, tanulhatnak és élhetnek. - Felyeztem be a onológomat, aztán megvártam míg le zuhanyzik, közben rendeltem pizzát mert én farkas éhes voltam és kell az energia a nyomozáshoz.- Mond Mavis, miért ennyire fontos neked ez a gyilkos? Kíváncsi vagyok rá őszintén. Ennyire nagy példaképnek tartod?
Jane Wallace
Egy kedves hang keltegetett, kábán mint akit molst szültek épp a világra és először találkozik a fénnyel, hunyorogva nyitottam ki a szememet, aztán a hang is ismerős lett. Thomas volt az, slőször zavarba is jöttem egy pillanatra de aztán kijózanodtam és észleltem hogy engem Marynek szólított és már megint pia szaga volt.- Mary? Thomas én Jane vagyok, jól érzi magát? -Pszihózisa van a piától? vagy a kimerültségtől? Felkeltem és őt meg vissza próbáltam ültetni a székébe, szegény olyan boldognak tűnt, biztos nagyon nagyon szerethette ezt a lányt.- Most mártudja hogy hol van? -Reméltem hogy nem kell orvost hívni, de ha kell akkor Alexet fogom, hátha ő nem veri nagy dobra ha kérjük.
|
- Mavis Pepper -
A végén már úgy voltam vele, hogy ez könnyebben ment mint gondoltam. Mondjuk lehet azért is voltak a végére ilyen együttérzőek, mert biztos leszűrték, hogyha valóban nem én voltam, még rosszabbul esik, hogy ezt is rám kenik. Nem arról van szó, nem volt olyan jó a kapcsolatunk, de azért... a szüleim voltak. Kaptam zsebpénzt, volt tető a fejem felett és hát az sem utolsó, hogyha ők nem álltak volna össze, mint két kicsi legó, most én sem lennék itt. Azt mondjuk akkor ott nem tudtam, mit kéne most magammal kezdenem. Nyilván ha nem is hatott meg annyira a dolog, vagy már jól elástam magamban mind ezt, azért át kell esnem egy fajta hamis gyászidőszakon, mégse higgyék, hogy bolond vagyok. De hogy miképp tovább... Ami ledöbbentett, hogy hallottam, hogy Logan bevállalta, hogy nála legyek, sőt mi több, még egy idáig tökre idegen tiszt is felajánlotta segítségét. Ez még nekem is nagyon fura volt é őszintén szólva, szóhoz sem jutottam egy darabig. Mi történt mindenkivel?
Egy pillanatra az is felmerült bennem, hogy talán hasonlóképp érezhettek Alessa szülei is, annak ellenére, hogy mi rosszban voltunk. Nekem ellenségem volt, nekik a gyerekük. A többi áldozatról nem is beszélve. Egy időben mintha bűntudatot is éreztem volna irántuk, de ez... hamar el is szállt. Talán önző gondolat, de most hogy már kevésbé érzem magam veszélyben, kevésbé érzem, hogy okom lenne megbánni bűneim.
Ami nagy kérdőjelet hagyott maga után bennem, hogy a bronzbikáról szót sem ejtettek, egy szóval a gyilkos magával vitte a modelt, a terveket, sőt mi több az összegyűjtött anyagokat is.
Fura volt Logan szájából hallani, hogy haza. Szar lehet hazavinni a munkát, és még otthon is ezen agyalni. Nem kérdeztem rá, szinte biztos voltam benne, hogy a Művész dolgaival kapcsolatos tartalmakat rejt a doboz.
- Jah... elterelés... - somolyogtam rápillantva, bár ez is csak addig tartott, amíg fel nem hozta a korábbi gyilkoságokat. S mi sem egyszerűbb ilyenkor, mint a tagadás.
- É-én nem tudom miről beszélsz... Nem bántottam senkit... - biccentettem félre kicsit a fejem.
- De... azért köszönöm, hogy segítesz... Annak ellenére is, hogy hát... tényleg sokat cseszegettelek. - tettem hozzá, majd ahogy beindította az autót, én kifele bámultam.
Megérkezve még most is nehéz volt felfogni, hogy ma itt kell maradnom. Ismerősöknél sem szívesen aludtam. De az tény, hogy nagyon segítőkész volt, ami szintén fura volt tőle. Nem is értem hova tűnt belőle az a sok harag irántam, ami pár napja még elég erősen körbe lengte.
- Aludhatok ám én is a földön, nem probléma... - motyogtam figyelve, ahogy pakolászik.
- Oké, köszönöm, ez már ígyis épp elég, azt hiszem sokkal fogok tartozni... - mosolyodtam el picit, miközben eldöntöttem, hogy előbb zuhanyzok, úgyis meleg van és feltételezem nem lenne jó, ha a jelenlétemmel zavarnám.
- Nem, köszönöm, nem vagyok éhes... - ráztam meg a fejem, valahogy elkerül az éhség a mai nap. A fagyi sem hiányzott, de kellett, hátha eltereli a figyelmet, de mostmár tudom, hogy a felnőttek is miért nem fagyiznak, és inkább isznak. Ám még mielőtt eltűntem volna a fürdőbe, az ajtóban megálltam és visszanéztem rá.
- Ha elkapjátok a Művészt... Megfogjátok ölni? - kérdeztem rá nézve, kissé félve a választól. Tény, hogy embereket ölt, de ki nem? És ő legalább értelmet adott a haláluknak.
- Thomas Lensherr -
Na ezt a hozzállást szeretem, Jane. - mosolyogtam, de nem is akartam feltartani. Fáradtnak is tűnt, na meg a lőtt lába sem 100%, szóval megérdemli a pihenést. Többet is 2 óránál, de azt ráhagyom.
- Menj csak... - biccentettem mosolyogva, s amíg ő elment pihenni, én magamhoz vettem az eddig lejegyzett információkat, aktákat és egy jó féle üveg whisky meg néhány szem fájdalomcsillapító bevétele után, neki álltam folytatni a munkát. Közben arról és értesültem, hogy mi történt a kiskövetőnkkel s hogy persze Logan rögtön szárnyai alá vette. Nem, nem ítélkezem, biztosan tudja mit csinál, mégha aggódom is, hogy manipuláció áldozata lesz. Nem az a gyengeidegzetű nyomozó, tudom, hogy a külső sem hatja meg, ha olyan a helyzet. Felakartam hívni, de pont emiatt gondoltam, most sűrű napja van, szóval nem zaklatom. Ellenben néhány óra múlva a pirulák és a pia is megtette a hatását, nem csupán ellazítani segített, illetve elnyomni az oldalamba szúró fájdalmat, de kicsit talán felejteni is. Talán túlzásba eshettem - szokásom - így az sem tűnt fel, hogy hirtelenjében másképp láttam a szemem előtti világot. Az irodában voltunk, de az asztalon nem voltak aktát, csupán az üres üveg és a pirulás dobozka. Arra gondoltam, biztos végeztem a mai munkámmal. Úgy éreztem biztos most készültem indulni, és ahogy felnéztem, láttam, hogy Mary is ott ül és épp alszik. Szegényem képes volt megint bejönni, csak azért, hogy együtt mehessünk haza. Borzasztó ez a nő, de imádom. Nem is értem Logan miért nem állapodik meg. Mindegy. Felkeltem, odamentem hozzá és óvatosan megsimogattam a vállát aztán a fejét, utána meg az arcát.
- Mary... Mary ébresztő. Menjünk, gyere... Ebből vacsora már nem lesz, de tudom, hogy fáradt vagy, szóval akkor egyenesen hazamegyünk. - suttogtam neki halkan, nem adva fel az ébresztgetését. |
Logan Trueman
Én is nagyon megkönyebbültem mikor leszálhattunk Mavisről, hormon zavaros kis kamasznak titulálták aki körül rosz dolgok történnek. Mivel most Mavis egyedül maradt, és a házuk helyszín ezért a hatóságoknak is jeleztem hogy majd én gondját viselem amíg véget ér a nyomozás, nem akartam azt hogy esetleg ha átjön valaki hozzám ott talélja vártalanul, és azt higyje hogy rejtegetem, inkább fel vállaltam nyiltvan és így még emg is értették, voltak azért akik együttérzőek voltak és sajnálták Mavis amiatt ami vele történt, az egyik női rendőr tiszt oda is ment hozzá hogy meg ölelje és feljánlotta hogy ha úgy adódik akár nála is aludhat vagy ha szügsége van valamire akkor keresse fel. A helyszínelők Mavisék egész házát átkutatták töviről hegyire, de majd holnap tudnak mondani eredményt. Én felmarkoltam egy doboznyi aktát a sorozatgyilkossal kapcsolatos dolgokat, és odamentem Mavishez.- Na gyere, menjünk haza.- intettem a fejemmel az ajtó felé. Az autóban hátra dobtam a dobozt aztán indulás előtt nagylevegőt fújtam ki.- Hát ez elég necces volt, ügyes elterelés volt hogy nem is a gyilkosság érdekelt. Örülök hogy már nem vagy veszélyben, de ha ki pihented magad, kíváncsi vagyok arra hogy a multban miket csináltál, nem veszek fel semmit nem használom fel ellened, de tudnom kell, mert segíteni akarok neked és a vallomás könnyíthet az ember lelkén.- Mondtam komolyan nézve rá, aztán beindítottam az autót és hazamentünk hozzám. Elég nagy ágyam volt mert általában alvás közben szanaszét terpeszkedtem emg forgolódtam szóval ki tudtam tölteni rendesen, de most lemondtam az ágyamról, és meg ágyaztam mellette a földön magamnak, bár sokat úgy se fogok aludni, át kell néznem ezt a doboznyi iratot meg fotót.- A fürdőben találsz törülközőt, oda készítettem pizsomának az egyik ingemet, egyenlőre mást nem tudok adni. A hűtőt én a helyedben nem nyitnám ki, hátha kiugrik belőle valami, de rendelek kalyát ha megmondod milyet szeretnél.- Nem egyszerű dolog nekem ehhez a lányhoz viszonyulni, egy részem mindíg óvatosságra int de ez a részem most igen kis mértékben volt jelen, mert melegséget éreztem a közelében és örültem hogy nem vagyok egyedül, felálltam a földről mert ágyazás közben beszéltem hozzá, de most elé álltam.- Ha bármi másra szügséged van szólj, ja és van még egy bontatlan fogkefe is fürdőben.- Persze tudfürdő az csak férfi volt de ha zavarja bármi ilyesmi gondolom szól.- Mit rendelhetek neked?
Jane Wallace
Olyan jó volt hogy végre úgy beszélt Loganről hogy nem határolta el, és szörnyen kedves volt velem, nem is tudom mikor viselkedtek velem így utoljára, önkéntelenül én is elmosolyodtam mikor rám mosolygott, meg is töröltem a szemeimet még mielőtt kibuggyan volna valami belőlük, büszkének éreztem magam és meg is lepett az amit legvégül mondott. - Nem is tudom mit mondjak...köszönöm, nagyon fogok igyekezni hogy ezt kiérdemeljem teljes mértékben. Nagyszerű lenne magával és Logannel dolgozni, hoszabb távon is. - Mondtam mosolyogva, de mellette nagyon komolyan gondolva az egészet.- Viszont ha nem bánja most lepihennék kicsit, csak 1-2 órára gondoltam aztán folytatom a munkát. Tudom ezt javasolni magának is
|
- Mavis Pepper -
Aggódva hallgattam, de elég határozottnak tűnt. Annyira határozottnak, hogy eltudtam volna képzelni, hogyha nincs is bizonyiték, akkor is talál. Valahol megnyugtatott, hogy talán még nincs veszve minden. Csak pislogtam rá, miközben beszélt, ezúttal viszont nem felejtettem el megköszönni, hogy nem hagy kipurcanni.
- Köszönöm... - motyogtam valamivel hálásabban.
Nem szívesen maradtam egyedül, tudván, hogy akár még itt is megtalálhatnak a zsaruk vagy még rosszabb a gyilkos. De mivel azt hiszem megbíztam benne - mert mást nem tehettem - így maradtam. Idegességemben a forrócsokit is megittam mind, aztán csak föl-alá járkáltam a kis helyiségben, legalábbis addig megnézhetem milyei vannak. Mondjuk túl sok holmija nem volt, szóval hamar alább hagyott az érdeklődésem s újfent izgulni kezdtem a helyzet végett. Mikor pedig visszatért, csak nyugtalanabb lettem, hogy még be is kell mennem. És ha megkérdik, hol voltam? Mit mondjak? Hogy elmenekültem? És hogy miért akart vallatni a gyilkos? Mikor egy órával később elindultam, próbáltam lehiggadni, mert amúgy jól megy a kamuzás, minden szemrebbenés nélkül bepalizom az itteni rendőröket. Mikor behívtak eleinte csak én beszéltem, aztán keresztkérdéseket tettek fel, szerintem azért mert rám is gyanakodtak. Minden válaszolnám visszakérdeztek, hogy mit miért tettem. Valahol természetesen az igazat mondtam, mint például, hogy azért voltam az őrsön a mai nap, hogy elnézést kérjek Logantől a viselkedésem miatt. Ezt még úgy hellyel-közzel el is hitték - hiába volt ez az igazság - de aztán elkezdtek kérdezősködni, hogy mit kerestem a gyilkos helyszínén, mikor folyt a nyomozás. Éreztem, hogy próbálnak megszorongatni, de addigra már dörzsöltebbé váltam a bemelegítő kérdések végett, és azt hazudtam, hogy valójában nem a gyilkosság érdekelt, Loganre vetettem szemet, és hát valamiképp felakartam kelteni a figyelmét, ezért bosszantottam, mert hát ennyire érettlen vagyok stb. Szerencsémre mindent elhittek, ami valahol nem is volt akkora hazugság, mégha a történések fényében valójában nem is ezért cselekedtem, amit cselekedtem. Így aztán lekerültem a ganúsítottak listájáról, ami rohadt nagy megkönnyebbülést okozott. El is engedtek. Nem mondom kicsit féltem, hogy rákérdeznek a rég múlt eseményekre is, de akadt jobb dolguk is, mint az életem ezen részének kifaggatása. Oké, mostmár csak a gyilkosnak kellene elhaláloznia.
- Thomas Lensherr -
Mikor elmondta miért is ez a nagy feszültség benne, valahol meglepett, de persze megértettem. Én is ideges voltam az elsőnél, talán még a másodiknál is, aztán szépen leülepedett és már nem éreztem akkora lelkitehert. Nem azért, mert képtelen vagyok érezni, mint a pszichopaták, hanem mert igyekszem mind ahányszor meggyőzni magam, hogy amit tettem helyesen tettem. Mert így van.
- Akkor már értem... - csitítgattam, noha sírni nem sírt.
- Ez természetes, hogy feszültséget generált benned, de hidd el, ez előbb vagy utóbb halványodni fog. Legalábbis remélem. Egy jó nyomozó nem akad fenn ilyesmin. Ha tudja, hogy jót cselekszik, nem szabad kételkednie tetteiben. - magyaráztam halkan, s ahogy elhagyták a szám ezek a mondatok én is rájöttem, hogy jogtalanul támadtam le Logant és talán még Alexet is. Semmi olyasmit nem tettek, amit nem kellett volna. Hiszem, hogy ennek így kellett történie.
- Ha mégis úgy érzed, hogy beszélnél róla valakinek, fordulhatsz idióta orvosokhoz is, de mi is itt leszünk neked Logannel. Sokat köszönhetünk neked, mégha most a háborút eddig nem is nyertük meg. - néztem rá elmosolyodva, hátha lesz olyan ragályos, hogy rá is átragad és már nem fogja ebben egyedül érezni magát, mert nem kell.
- Az sem kizárt, hogy a jó munkád végett, elintézem, hogy véglegesen maradhass a csapatunkban, mint harmadik tag. |
Logan Trueman
- Én hinni akarok neked, és hiszek is, és ha ez így van akkor találok rá bizonyítékot is. - Most nem faggattam tovább, de majd egyszer rá kell kérdeznem arra is hogy mi volt az amit meg tett, őszintén nem akartam volna le csukni, belül valami nagyon tiltakozot ez ellen. Felálltam és odamentem hozzá, a tenyerembe vettem az arcát és felemeltem hogy a szemembe nézhessen.- Meg foglak védeni... akármiket is tettél a múltban én nem hiszem hogy te velejéig romlott lennél, ahogyan most reagálsz az erre enged következtetni, el simítom ezt neked, maradj itt és el ne mozdulj innen, kikell mennem a helyszínre, nem késlekedhetek. Jelenleg itt a leg biztonságosabb, bízz bennem,- A homlokára nyomtam egy puszit, aztán siettem a helyszínre. Nem volt szép látvány amit a szüleivel tettek, egy pillanatra arra gondoltam hogy ez elehet hogy kötődik a gyilkosunkhoz, de ezt nem lehetett biztosra tudni, de ha mégis elég durva hogy mavis így meglátogatta és tiszteletét tette. Megvizsgáltuk a helyszínt és újlenyomat ügyben ha találtunk is olyat ami Mavisé volt, az nem arra engedett következtetni ő ölte meg őket. A gyilkos fegyverhez hasonló tárgyat se találtunk otthon, bár azt elrejthette, Nem voltak olyan nyomok amik egyértelműen tisztázták volna az ügyet, ezért csináltam valami igazán aljas dolgot. A helyi nyomozások között volt egy ami egy olyan férfira irányult aki hasonló kettős gyilkosságot követett már el, de nem tudtuk teljes mértékben rábizonyítani, felvetettem az ötletet hogy talán ő tette, persze attol még Mavisnek elő kellett kerülnie, és be kellett vinnünk az örsre kihallgatni. Viszont az általam a kásába dobott gyanusítottat is be kellett hoznunk, tudtam róla hogy gyilkolt már, sőt mindenki tudta róla, de nem volt éppen szegény és jó pénzést olyan ügyvédet szerzett aki még az ördögöt is felmentette volna, ha behozzuk, szerzek tőle ujlenyomatot, meg mindent azért hogy rátudjam ezt kenni és minél előbb véget vessek ennek az ügynek. Hazamentem Mavisért, elmondtam neki m ia szituáció és hogy be kell mennie önként az örsre, és nem lesz baja, csak azt kell mondania ami történt és nyugtattam hogy én is ott leszek majd. Megbeszéltük hogy én előbb visszamegyek ő pedíg 1 órával később érkezik majd meg. Pont akkor érkezett amikor a rohadék kihalgatásával végeztünk, szerencsémre őt az örsön is mindenki gyűlölte és gyanakodni is kezdtek rá, szívesen lecsukták volna akármi miatt.
Jane Wallace
Örültem hogy megdícsért, fülig ért tőle a szám de az ölelés felülmulhatatlan volt, visszaöleltem, annyira jó volt a karjai közt lenni, nem is akartam onnan sehova se menni, de sajnos az ölelések nem tartanak sokági, viszont amíg tartott kihozta belőlem amit megprobáltam mélyre elnyomni, kicsit belekapaszkodtam a ruhályába és be nedvesedett a szemem.- Ma öltem először embert...-vallottam be és reméltem hogy így megérti hogy miért viselkdek így, nem bömböltem és nem hüppögtem csak tényleg nedvesedett a szemem. Nem akartam egyedül maradni még egy kis ideig, biztos hogy az örsön fogok aludni. |
- Mavis Pepper -
Jha... e-ez lett volna ám a kövi tippem... - motyogtam el el pillantgatva. Jó, hát speciel belőle kinézem, hogy néha anyagozik. Én is szoktam, ez nem szégyen.
Amikor azonban elnézést kérve felkelt a székből, szinte éreztem, hogy ezt én szívom meg. A telefon közben sem tettem le a forróitalt, éppen csak nem ittam megállás nélkül, de a bögre mögül figyeltem. Mikor rám nézett, szinte belém hasított az érzés, hogy tudják. Jaj ne, mond, hogy csak szórakozik. Elkerekedett szemekkel már-már lesápadva néztem, ahogy eltakarja az arcát. Mond, hogy csak azért ideges, mert mennie kell. Az nem olyan gáz, túlélem. Közben a bögrét is lejjebb engedtem, s mikor belekezdett, hogy ne essek pánikba, le is tettem a kakaót, nehogy eltörjem, közben meg lassan felálltam a fotelből, hogy majd aztán sprintelve mint a gyalogkakukk elfussak a világvégére. Először arra gondoltam, hogy hazudik és rá akar venni, hogy elmomdjak neki mindent, de mikor a szüleim is felhozta, már biztos voltam benne, hogy innen nem lesz menekülés. A nyakamon érzem a hurkot. Faszom, faszom! Kényszerhelyzetbe hoznak, és ez így nagyon nem oké. És ha be van drótozva, ha mégis felad. Egy részem hazudni akar, másik inkább bevallaná.
- Nem én öltem meg őket. Nem én voltam. Akartam hívni a rendőrséget, de... de... de... - hazudj vagy inkább ne mondj semmit, de ennél a hebegésnél még a kamuzás is jobb.
- Lefognak csukni? És ha másik országba menekülök? Nem én voltam, ne szólj nekik! - estem kétségbe, fejemben közben már lejátszódott a kivégzésem jelenete is.
- Nem tettem semmit!
- Thomas -
Végre történtek események, mégha nehezen is indult be. Ugyan így lesérülten nem volt a legkönnyebb, de célozni még én is tudok. Meglepett az a néhány merénylő. Tudták kik vagyunk, szinte biztosra vettem, hogy a követői. Annak viszont örülök, hogy inkább minket támadtak, semmint az újságírót. Ő nem biztos, hogy szerencsés megúszta volna. Annak is külön örültem, hogy Jane időben kiszúrta a sok a múgyis gyanús ember közt őket. Mert könnyen meglékelhették volna a fejünket. Meg is dícsértem minek után végett ért. Én is levettem a holmikat, a fegyvert is az asztalra tettem, hogy ne legyen útba. Furcsa viccein vannak, nem mondom, látszik, hogy férfiak közt dolgozik.
- Szép volt. Az is, hogy nem sérültél le, hogy észrevetted őket és, hogy ezúttal a pisztolyod sem esett a földre. Látszik, hogy kezdesz belejönni. Pedig néhány napja még zöldfülüként kezdted. - mosolyodtam el s látva, hogy még a sokk hatása alatt van - amiről nem tudtam, hogy az első lelőtt ember miatt történik - odaléptem hozzá és megöleltem, hogy lenyugodjon. Talán kissé nyálas, de ő mégis csak egy kislány. |
Logan Trueman:
A kokós dumájára szememet forgattam.- Nem, a volt feleségem nagyon édes szályú volt, még maradt nálam egy kevés a kedvenc bozidrága csokijából.- Bele szürcsölgetett, akkor örültem emrt azt éreztem hogy legalább egy kicsit bízik bennem, éppen bele kezdett volna valamibe, gondolom látott vagy csinált valamit ami még őt is megrémítette, de nem tudta kifejteni mert hívtak.- Egy pillanat ne haragudj...- Felvettem és belesajdult a szívem abba amit mondtak a telefonban nekem, Mavisre néztem, és most az egyszer nem vettem biztosra hogy ő a tettes, vagy ha ős is tette most megváltozott benne valami, nagy sóhajjal letettem a telefont, kivételesen ugy gondoltam hogy kések a hejszínről kicsit. Az arcomba temettem a tenyeremet aztán lecsorgattam a kezemet aza rcomről és Mavisre néztem.- FIgyelj rám, most fontos hogy megőrzid a nyugalamdat amennyire csak lehet. És hogy mindenek előtt elmondj nekem mindent...Rendőrök vannak a házatoknál és megtalálták a szüleidet.- Előrenyultam és megfogtam a kezét.- Tudnom kell mindenről hogy tudjak segíteni, és arrol is hogy most mi jár a fejedben. Nem adlak fel, de most sok múlik azon hogy őszinte leszel velem vagy sem.
Jane Wallace:
-Megy a vezetés persze, és a golyóálló mellényt most kötelező. Nem tudom mit fog majd reagálni de most egy ideig várnunk kell. Menjünk be az örsre, Logannek szerintem biztos szólt már valaki, ha látja hogy magát ennyire nem lehet megfékezni biztos beletörődik. .- Mondtam miközben mentünk az autóba, mindenképp az örsre kellett mennünk felszerelésért. És rendőröket is be kellett avatnunk mert több szem többet lát és az ujsághoz is küldtünk embereket. Felszerelkeztünk golyó álló mellénnyel és fegyverekkel. Remélem hogy majd megjelenik Logan vagy Alex és úgy már nehéz lenne kihagyni őket ebből. Ketten voltunk az irodában amikor "beöltöztünk" - Azt hiszem kezdek hozzászokni az érzéshez hogy lehet hogy a nyakamon szorul a hurok.- viccelődtem el a félelmemet, mivel Thomas az oldalánál volt sérülve nem igen tudta volna egyedül felvenni a mellényt.- Meg engedi hogy segítsek? .- És ha meg engedte akkor így tettem, Nagyon óvatosan csináltam nehogy fájdalmat okozzak neki, ilyen közelségből megéreztem az illatát, igyekeztem feltenni minél gyorsabban de nem kontérkodtam el. - Ha megvagyunk mindennel elmehetnénk a szerkeztőséghez.- javasoltam, és amint ezt kimondtam Arnold kérte is hogy nézzünk be mert egy kicsit tart a következményektől. Szóval elindultunk aszerkeztőséghez, kiszálltunk jó nagy puccos épület, igazolvánnyal is grimaszok kíséretében engedtek be. Itt töltöttük a fél napot, Arnoldal vártuk a reakciót, az elején mikor bementünk az asztalán dobotl az egyik kezével, kiengedték már a kórházból és vissza ülehtett a helyére, de nem sokáig bírta az idegeskedést, néha még azt is mondta hogy már bánja hogy belement, előkerült a piás szekrény kulcsa meg némi whiskhy de mi nem ittunk csak ő, a nap nagyon eseménytelen volt, de ittasan Arnold legalább szórakoztatóbb volt mint józanul. Estefelé megéheztünk és megkockáztattuk hogy kimegyünk az épületből egy kis kajáért meg hogy szívjunk egy kis friss levegőt. Csak egy saroknyira mentünk, egy streed foodos olcsó kis furgonhoz, valami alja sültkrumplit meg hamburgert enni, a számhoz emeltem az ételt de rossz volt a közérzetem.- Van valami a levegőben.- jegyeztem meg, és körbenéztem nem követtek e, láttam egy két furcsa arcot itt a furgon körül akik ette, de igazából az összes elég bizalmatlan arc volt. Miután a rosszérzésemnek hangot adtam csak azután tudtam beleharapni az ételbe és megenni. Lassan elindultunk visszafelé, a gondolataimba merültem, Thomas is némán ment mellettem, elég lassan haladtunk mind a ketten, és nem távozott el belőlem az a rossz érzés, elszállt a fejem mellett pár centire valami darázs szerűség és hadonásztam eggyet a kezemmel meg utána fordultam, és azt hiszem ez mentette meg az életemet, mert egy férfi mögöttünk láthatóan fegyvert rántott elő a kabátjából és ha nem fordulok meg ezt nem veszem észre, tüzelt de nem talált el minket, én előkaptam a fegyveremet és lelőttem, aztán a lövések hangjára nem akartam hinni a szememnek hogy mi történt, a tömegből elgalább 5 ember kivált akiknél kés, bézbolütő volt és felink keztek el indulni, volt akinél pusztoly is volt, én tüzeltem akire csak tudtam, közben eltaláltak de szerencsére a mellénynél, bár így is be akartam csinálni a fájdalomtól meg a lökéshullámtól. A közelünkben lévő rendőrök a segítségünkre siettek és így el tudtuk intézni őket, összegörnyedtem a találat miatt, gyomron ütött emg a golyó fájt és kicsit ki akadtam fújni magamat, ami történt az nagyon ilyesztő volt... legalább 6 ember meg akart minket ölni a nyilt utcán. Thomasra néztem de szerencsére őt most nem érte semmi baj, eléggé vörös volt a fejem de eléggé oké voltam lelkileg úgy éreztem, megnyugtatott hogy Thomasnak, feltápászkodtam a földről és azért hogy halhassam megkérdeztem.- Nem esett baja ugye? .- Néztem a szemébe, aztán az előttünk elterülő káoszra, még szerencse hogy nem sérültek meg civilek...- Ez hihetetlen... lehet hogy utasítás nélkül tették amguktól.- Mivel időközben be esteledett, és Arnold megnyugodott kicsit hogy meg esett ami meg eshetett elmehettünk. Természetesen az örsre mentünk nem haza, ott biztonságosabb volt. Követtem Thomast az irodályába mert nekem volt csak Logannek és neki adtak külön, és ott kifujtuk kicsit magunkat, leültem levetettük a mellényeket, megnéztem milyen nyomot hagyott rajtam, piros mély ütésnyom volt.- Ez durván szét szakított volna.- nevettem fel kínomban, és mert jól esett így kiadni a feszültséget, örültem hogy most tudtam reagálni és tüzelni, és ma történt életemben először hogy embert öltem, szóval kicsit remegett a kezem. Időközben kint eleredt az eső, és eléggé lehült a levegő.
|
- Mavis Pepper -
Elég gáznak véltem, hogy így kaparok valaki olyan után, akivel nem rég még halálosan megfenyegettük egymást, de jelen esetben ő az egyedüli, akit hát... felkereshettem volna. Nem hajt semilyen érdek, csak szükségem volt rá. Szóval örültem, hogy még ígyis "visszafogadott". Elakartam mondani, de nem ment. Nem tudom miért. Talán túl kiszolgáltatottnak éreztem volna magam, vagy nem tudom. Nem mintha így nem válnék sebezhető, de az megint más lenne.
- S-semmi... csak sajnálom. - hazudtam, s bár ebben sem voltam biztos, azért igyekeztem profi mód kamuzni, bár nem lepődnék meg ha rájönne. Ha elmondanám neki, bekéne vallanom azt a sok gyilkosságot. Kikiáltanának sorozatgyilkosnak és úgy végezni, ahogy azok, halálraítélnének. Bár meg lehet ígyis úgyis kinyiffanok.
Azon gondolkodtam hogyan tovább, de mire bármire is jutottam volna már a motelnél voltunk. Régi szép emlékek, mikor még én jártam terrorizálni őt, s nem fordítva. A benti emlékek is ezt támasztották alá. Ugyanoda ültem, ahova akkor, csak akkor asszem kést szorongattam és nem forrócsokit. Azért fura volt ezt hallani, mármint... hogy ő meg a forrócsoki.
- Teháát van benne egy kis... kokó... vagy más? Altató? Esetleg fű? - találgattam, mert hát gondolom belecsempézsett valamit. Megjegyzem nem szívesen fogadok el gyanús alakoktól italt, mióta drogosan és részegen, bedrogoztam az egyik tanárom és egy nagyon fura éjszakát töltöttünk együtt, míg anyáék nyaraltak. Mindenesetre most beáldoztam magam és mint egy jó kislány beleszűrcsöltem. Nem mondom tényleg fasza kis forrócsoki. Nyomozó helyett elmehetett volna Willy Wonkához, biztos örült volna neki.
- Ha bevallanék valamit... visszamondod a rendőrségnek? - alkudoztam, ám ezúttal nem állt mellém a szerencse. Még a kérdés közben megcsörrent a telefon, s a házunkból hívták, hogy megtalálták a holtesteket és hogy kiadták rám a körözési parancsot, de egyenlőre nem tudják merre vagyok, és mivel utoljára őt kerestem az őrsön, ezért figyelmeztették, hogy minden bizonnyal ő lesz a következő áldozatom. Én persze mindenből semmit sem hallottam, mégna próbáltam is fülelni, de igyekeztem leszűrni az arcáról, hogy mi a helyzet. Na persze ha mindvégig póker arcot vágott, akkor cseszhetem.
- Thomas -
Reméltem, hogy ez beválhat. Ugyan az őrsre így nem mertem visszamenni, hátha rám uszítják Loganéket, de a kórházi szobában is tudtam firkálni a falra, ötletelni és várni, mi lesz a vége Jane ötletének. Meg is érkeztek másnap, én pedig örömmel láttam, hogy szép kis uszító szöveget írtak.
- Szuper. Remélem olvasni fogja. Biztos magára veszi majd és tenni fog ellene. Nem tűnt eddig gyávának. De a következő megállónál be kell előznünk. Szerinted az újságíróknál fog lecsapni, amiért kiadták? Vagy ide jön a kórházba? - néztem rá.
- Szükség lesz fegyverekre és most egy golyóálló mellényt is bevállalok. Na jó, azt még sem, de pisztoly kelleni fog. És persze nem szabad pánikot keltenünk. - kerítettem elő újból a kulcsokat, fel kell készülnünk, és ahhoz el kell mennünk a motelbe a cuccainkért.
- Megy még a vezetés? Mert ha fáradt vagy, átvehetem. |
Logan Trueman
Először azt hittem le akar döfni, de úgy döntöttem emgkockáztatom a dolgot és átöleltem, én se szóltam semmi jó ideig és ő sem. Mikor abbahagytuk az ölelkezést, bocsánatot kért...most taktikázik? Vagy igazat mond? Még soha nem láttam ilyennek, a szeme olyan szomorú, nem reagáltam le a bocsánat kérést mintha nem is lenne miért bocsánatot kérnie. A szemeibe néztem- Mi történt? Mond el, ha bajba kerültél had segítsek...- Őszintén aggódtam érte, lehet hogy sáros sok dologban, de lehet hogy olyasmi történt vele ami megváltoztathatja, legalább is egy kis időre. Ez merő fantázia, de arra gondoltam hogy ha mélypontra került, akkor most dőlhet el hogy még mélyebre sülyed vagy másik utat választ, és ha van valaki mellette, lehet hogy lehet rajta segíteni. Ha nem tudott még mindíg válaszolni akkor elvittem magamhoz, bevezettem a szobámba, csináltam neki forró csokit, és csak most jutott eszembe hogy letépjem azt a hülye bajuszt, meg levetem a sapkát is, elé tettem a forró csokit, én meg kávéztam- Csodákra képes hidd el.- toltam elé- a specialitásom.
Jane Wallace
Bólintottam ugyan Thomas gondolataira, és tiszteletben tartottam hogy nem akarja hogy szóljak Alexnak vagy Logannek, de nem értettem vele egyet. Visszamentünk a kórházba és beszéltem Arnoldaal, és belement. Nem akartam senkit se veszélybe sorolni, egy gyilkost nem tehettünk meg szerzőnek egy neves lapba, nagyon hasmi szaga lenne az egésznek így abban maradtunk Arnoldal hogy én írok majd az újságba, rendőrként hiszen ez így sokkal hitelesebb. Egész este dolgoztam vele a cikken, sokat segített, és reméltem hogy THomas közben alszik, Arnoldnak a lelkére kötöttem hogy senkinek sem szólhat erről még a saját anyjának sem, és még alá is irattam vele egy dokumentumot. A cikk reggel jelent meg, az újság címlapján volt nagy betűkkel és intim betekintést ígért a jelenleg tevékenykedő legveszélyesebb sorozatgyilkos után való nyomozásba, interjút az ügy egyik vezető nyomozójával, azaz velem, ugyan én csak mellékvágány voltam de ezt a nagyközönségnek nem keleltt tudnia. Reggel beszereztem egy példányt és Bebotorkáltam vele Thomashoz, a kezébe adtam.- Egész este dolgoztunk Arnoldal, televan félreértelmezésekkel, teljesen le primitizálja a gyilkost, aberáltnak, álaltszerűnek állítja stb, olvad el. |
- Mavis Pepper -
 Mikor kiléptem egy fura fazon lépett elém. Mondanom sem kelle a frász jőtt rám, mert azt hittem ő a gyilkos, aki kinyírta anyáékat, szóval bevágtam egy részeges karatepózt, hogy elijesszem. Volt is nagy meglepetés, mikor ismerős hangon szólalt meg. Akaratlan is legörbültek ajkaim, mikor rákérdezett, de néhány szipogás után sikerült visszanyelnem a könnyeim. Ezúttal viszont nem ellenkeztem, önszántamból követtem. Megkérdeztem volna mire fel ez az új öltözék, de van egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni a választ. Mikor becsaptam magam után az ajtót, meg sem várva a kérdést az ölébe másztam és átöleltem a nyakánál, kivételesen nem azért, hogy megfojtsam vagy ilyesmi. Persze csak ha hagyta, és nem tolt el előzékenyen, hátha leakarom szúrni vagy ilyesmi. Ha eltolt, ha nem egy ideig biztos kussban voltam. Elakartam mondani, meg nem is. Őszinteség ide vagy oda, mindketten bizalmatlanok vagyunk a másikkal szemben. Ha öleltem, elengedtem, ha az ülésen voltam csak szimplán rá emeltem tekintetem.
- Bocsánat, hogy bántottalak... meg a barátaidat is... - motyogtam lebiggyesztett ajkakkal az álbajuszát piszkálva.
- Thomas -
Reméltem, hogy csak minket sodorsz veszélybe az ötleteddel, de legyen. Jelenleg nekem sincs jobb ötletem. Lett volna, de az is elúszott Logan miatt. - húztam a szám. Azért egy népszerű újságíró miatt kár lenne, de ha mondjuk egy másik gyilkost dobnánk oda, anmyira nem. De ki vagyok én, hogy ezt én döntsem el. Ám azon meglepődtem, hogy ő is felhozta őket.
- Szó sem lehet róla... Nem szólunk nekik. Ők azt csinálnak, amit akarnak. Talán jobb is, mert így több oldalról támadhatjuk, majd a gyilkost és csak horogra akad. Jelenleg csak mi ketten vagyunk. Az újságírót is úgy tudjuk bevonni, hogy a lelkére kötjük, hogy ne beszéljen egy rendőrnek sem. Senkinek. - magyaráztam, s ezzel lezártnak is tekintettem a dolgot.
- Akkor irány a kórház. Remélhetőleg még ott van és lebeszélhetjük vele a dolgokat. De tudnia kell, hogy az ő élete is veszélyben lesz, s ha ígyis vállalja a kockázatot, akkor semmi gond. |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
