FrissítésSúgó

Déti	2018.07.11. 10:07 -
	Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd

[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]

Makoska

Előzmény | 2018.08.02. 21:13 - #47

Logan Trueman   Nagyon furán viselkedett, leitta magát és ahogy tudtam követni az ablakokon belesegetve a távcsővel a szülei nem szóltak rá, nem ellenkeztek pedíg az autójuk ott volt. Aztán kijött a házból egész összeszedetten, követtem, megnéztem hova megy és eléggé meg lapődtem, követtem és mikor kifelé jött szembe találkoztunk. Rajtam hózentréger, álbajusz bézbolsapka, úgy néztem ki mint valami közmunkás márió, de erről én magam teljesen megfeledkeztem, mert sokkal jobban foglalkoztatott az hogy mik mehetnek végbe Mavisben.- Mi van veled?.-kérdeztem komolyn hangon, hiába nézett ki jól tudom hogy ivott és nagyon sírt, sőt mi több őszintén kétségbe volt esve.- Gyere, beszélgessünk valahol.- Mondtam és megkértem hogy kövessen most bármiféle erőszak nélkül, itt parkoltam le a rendes kocsimat is, most abba szálltunk be.- Beszélgessünk itt vagy szeretnél menni valahova?...Tudom ez elég hülyén hangzik, de lehetsz velem őszinte.- Tudom hogy ez a lány veszélyes is lehet akár, ezért persze gyanakvó maradtam, de ugyanakkor nyitott is voltam.   Jane Wallace El tettem a fájdalom csillapítót, én iscsak annyit adtam magamnak hogy ne legyek tőle totál k.o. de én így jobbantudtam gondolkodni hogy nem fályt anynira a lábam.-Igen, egyre veszélyesebb lesz a helyzet, de hogyan csalogathatnánk elő... Nem tudom menynire jó ötlet, és ez abszolut elvethető, de milenne ha felhergelnénk? Tegnap megismerkedtem egy fószerral a kórházban, aki főszerkeztő a New York Timesnál. Írhatnánk az üggyel kapcsolatban olyan dolgokat amik felhúzzák. Bár ezzel lehet hogy csak arra buzdítanánk hogy öljön, de még azt is lehet hogy ha felhúzzuk könyebben vét hibát...ez nagyon radikális tudom de egyenéőre csak ez jutott az eszembe...-Közben picit megszédültem szóval ahova tudtam gyorsan leültem.- De jó lenne ha beszélnénl Logannel, vagy Alexal, abból nem sül ki semm irosz ha összedugjuk a fejünket.

Déti	Előzmény | 2018.08.02. 20:42 - #46

- Mavis Pepper - Próbáltam összegezni, hogy miért jó vagy rossz a mostani helyzet, de lássuk be, a rosszabbak hangsúlyosabbak voltak. Talán csak a nagy kétségbeesés végett, de azt hiszem a vitákat is megbántam, illetve, hogy a halálukat kívántam anno annak a három idiótának. A fagyi nem segített, a film meg még amúgyse, szóval érettebb dolgokhoz nyúltam. Tartottunk otthon ilyen olyan italokat, köztük különleges borokat, szóval szépen elővettem egy poharat és nekiálltam. Nem az ízűkkel volt baj, mert minőségiek, de két üvegnél többet nem tudtam legyűrni. Viszont talán egy fokkal könnyebb volt. Egy fokkal. Nem éreztem magam olyan nagyon részegnek, gyakorlott piáló vagyok, szóval gondoltam elmegyek futni, hogy a fejem is kiszellőzzön és tudjak végre kezdeni valamit a helyzettel. S ha már úgy is teszek egy nagy kört a környéken, leszek olyan kedves és jó szívű, hogy bocsánatot kérek Logtól, bár a nagyja nem az én hibám, mint inkább az övé, de ezt úgyse vallaná be. Én se tenném. Mikor odaértem gyorsan még igazítottam magamon kicsit, hogy jelét se mutassam az előbbieknek. Aztán belépve egyenesen a portához mentem. Hát nem mondom rohadtul nem örültek, mintha ismernének már, pff... De annyit elmondtak, hogy nincs itt. Oké... akkor gondolom elment... valahova. Ahogy a lelkesedés is, szóval inkább hazakullogtam.   - Thomas -  Talán meghalt valakije... Azért ez is lehet egy kiinduló pont. - állapítottam meg, miközben a holtesteket figyeltem.    - Tehát valóban várja a követöit. Ha elkezdenek gyűlni és a mostaninál is többen lesznek - mert feltételezem, hogy van pár - akkor leszünk csak igazán bajban. - sóhajtottam. A fájdalomcsillapítót elutasítottam, csak eltompulnék tőle. Na nem mintha nem érezném a lövést, de a fájdalom csak fájdalom. Ha nem érezném, akkor aggódnék. Felakartam hívni Logant, hogy legyen óvatos mert talán most indulnak majd be igazán azok a követők, de telefon sem volt nálam, meg... tartottam tőle, feleslegesen hívnám.   - Ha eddig gyenge volt, el se tudom képzelni mit tervez a jövőjét illetően. Ki kell csalnunk a helyéről. - néztem Janere.

Makoska

Előzmény | 2018.08.02. 20:06 - #45

Logan Trueman   Sajtó tályékoztató után elkezdtem fojtatni a másik projektet. Megfigyelni Mavist, szóval a saját autómat hátrahagytam, beköltöztem egy nagy furgonba és álbajusz, bézbolsapka, kerestem egy helyet ahol több autó parkol de jól látni Mavisék házát, és onnan figyeltem. Mikor odaértem csak azt láttam távcsővel benézve mavis szobályába hogy sír, és fagylaltot eszik...sírt ez meglepett, nagyon érdekelt mi lelhette hogy ennyire szomorúnak tűnik, bár gondoltam arra is hogy esetleg azért van mert ennyire kikészítettem az ajánlatommal. Sajnáltam kicsit de mellette arra még mindíg nem tudtam elvonatkoztatn iattol hogy meg akarta ölni Thomast...Aki most ráaadásul miatta haragszik is rám. Szóval maradtam az autóban és felkészültem az elkövetkezendő hosszu unalmas órákra   Jane Wallace   - A színek, Nigredo, redudo, albedo, Alkímiai stádiumok, veszteség, áldozat, fény egymást követő szakasza, Ez az alászállás, veszteség, megtalálás és megerősödés azt az életen át tartó beavatást ábrázolja, amely az ősi újjáéledéshez vezet. A multkori állapothoz képest ezt sokkal magasröptűbb, valószínűleg azt akarta kifejezni hogy ő ezeken a szakaszokon már túl van, biztos nehéz időszakon mehetett keresztül nemrég a rohadék de most új erőre kapott, és megújult erővel hirdetheti az igét. Igen a hidet valószínűleg azért is választotta mert nem tűnik fel azonnal ha valaki tt ügyködik, és nekem még az tűnt fel hogy próbálta őket hal szerűvé tenni... szerintem ez üzenet lehet a híveinek:"Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: "Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket."" (Mk 1,16-17 ...Apostolokat gyűjt, most már céltudatosan. - Néztem Tomra közben nagyon sajgott a lába, kifelé jövet loptam még némi fájdalom csillapítót meg fecskendőt, most úgy éreztem nem bírom tovább szóval felszívtam egy kis folyadékot és beadtam a lábamba.- Kér maga is?.- Fordultam Thomasz felé.

Déti	Előzmény | 2018.08.02. 19:05 - #44

- Mavis Pepper - Vagy két napig ki sem mozdultam a szobámból, maximum wcre vagy enni, mert annyira azért nem érdekeltem őket, hogy felhozzák. Azt hitték a hülye gyerek miatt van, és bár apa továbbra is ellenezte, anya inkább helyeselte, hogy a rács mögé dugták, azok után, hogy kiderült még drogos is. Már ő sem tartotta olyan hatalmas maflaságnak - hogy a szavaival éljk - hogy "kicsivel" idősebbekkel töltsem az időm. Igen itt legfőképp Loganre céloztak, pedig mintha tisztáztuk volna, hogy ez nem az, aminek tűnik, de mindegy is... Reggel mikor nagy kínkeservesen kinyitottam szemeim, pár pillanatig csak a plafont bámultam hunyorogva. De aztán ahogy tisztul ki a kép, az orrom is megcsapta az az ismerős fémes intenzív szag és a rothadás kezdődő bűze. Nem is értettem mi van, mert nincs házi állatunk. Amikor pedig lassan felemeltem a fejem, elkerekedett szemekkel toltam fel magam a kezeimmel és húztam fel a lábaim, hogy minél távolabb legyek a látványtól. Olyan sokként ért, hogy felsikítani sem tudtam, nem mintha bárki is hallotta volna. Anyáék voltak. A szüleim pucéran és csurom véresen térdeltek az ágyam előtt. Egy-egy koszos ronggyal volt bekötve a szemük, kezeik dróttal volt összefogva, mintha imádkoznának. Hátukon feltépték a bőrt alulról egészén a vállukig, mint egy pár szárny, amiket szintén dróttal tartott meg a lámpára akasztva. Apának mellkasára a "Vallj" szó volt belevésve, anyának a "Bűnös". Amúgy sem éreztem jó paszban magam, de így, egyedül végképp nem tudtam mihez kezdjek. Nagyon betojtam, és attól féltem, hkgy ez az akárki, aki megölt őket, engem is megfog. Gondolkodtam, hogy talán a Művész volt, de miért tette volna? Pár percig csak pityeregtem, majd úgy döntöttem kihívom a rendőrséget, mert ha ők se segítenek, végem van. De ahogy kicsengett azon gondolkodtam, hogy magyarázzam meg? És a bevésések? Nem hogy megvédenének, de még engem csuknának le. Saját magam ejteném csapdába. Éppen csak beleszólt valaki, mikor kinyomtam és jó néhány mélysóhaj után neki álltam leszedni őket. Így fényes nappal nem vihetem ki őket, így hát gyalázat vagy sem, a pincébe hurcoltam le őket és ahogy lezúgtak a lépcsőn úgy hagytam őket a földön. Igyekesztem feltakarítani, bár a föld nem lett koszos a szobámban, de szükség volt a szellőztetésre is. S mivel sosem voltam az a nagy vallásos, s nem is tudom ilyenkor mit kellene tennem, azt tettem, amit a korombeliek ilyen helyzetben szoktak. Egy vödör fagyival, a Hachikot nézve a tévében bőgtem.   - Thomas - Örültem, hogy legalább ő mellettem állt. Jó lett volna a jegyzetfüzetem, de megelégedtem azzal, hogy odamehetünk a helyszínre ha kórházi ruhában is. Reméltem Logant most is lefoglalják a nők, a cigi és a pia, ide ne tolja a képét. Hagytam, hogy Jane vezessen, de most én is jobban voltam, mint előtte nap.   - Nem lesznek eszközeink, de találnunk kell nyomokat. Hátha ezúttal ott hagyott valamit. Ujjlenyomat, hajszál bármi... Türelmetlennek tűnik, mert alig telt el néhány nap az előző történés óta. - magyaráztam az utat kémlelve. Mikor pedig odaértünk, igyekesztem mindent szemügyre venni.   - Talán prostituáltak... Szimbólikus színeket használt, de mire fel? Minek a festék? Eddig nem nyúlt ilyen eszközökhöz... - vakartam a tarkóm.   - És miért a híd alatt? Nem akarta, hogy hamar rátaláljunk?

Makoska

Előzmény | 2018.08.02. 18:30 - #43

Logan Trueman Sajnáltam hogy ezt kellet tennem Tommal, tényleg aggódtam miatta és lehet hogy most meguntál, de muszály volt ezt megtennem az érdekében. Feszült voltam kicsit emiatt, az örsön kaptam az eredményeket, az anyagvizsgálatról, meg az áldozatok nevéről. Térképen bejelöltem a két helyszínt pirossal, és kékkel azoknak agyilkosságoknak a helyét amik nem bizonyítottan de potenciálisan palcsolódnak az ügyhöz. Közben sajtó tájékoztatót kellett tartani és engem kértek meg hogy áljak k ia tömeg elég tájékoztassak mindenkit az ügy állásáról, rengeteget kellett rizsáznom és óvatosnak kelett lennem hogy mit közlök a médiával.  Jane Wallace Nagyon elszomorított azzal hogy rögtön mikor feléberdt ez volt az első kérése, de feladtam, nagyot sóhajtottam.- Jó, de megyek én is veled.- Eloldoztam, aztán felsegítettem, jól nézhettünk ki, mint két nyomorék,.- Fojuk be az egyik őrt sofőrnek, szerintem te se vagy túlzottan alkalmas a vezetésre.- vetettem fel az ötletetemet, Logan már úgyse tehet semmit, szerinem neki is be kell látnia hogy Tomot így nem lehet ágyhoz szegezni, ha nem ment bele akkor nem eröltettem, én erőnlétileg sokkal jobban vagyok csak a lábam fály mint a fene, de ha úgy van akkor inkább vezetnék hejette mert ha elájul a kormánynál mind ketten szörnyet halunk. Egyébként egész izgalmas volt ez a szökés, úgy éreztem magam mint aki valami börtönből vagy elmegyógyintézetből szökik egy filmben,.

Déti	Előzmény | 2018.08.02. 16:56 - #42

Thomas Esküszöm, keményebben visszatartottak, mint egy rabot. És ezekre bízzam az életem? Fasza. De hála az égnek, volt olyan mázlim, hogy ha meglőtten is, de élve kijussak a kocsimhoz. Már épp bedugtam a kulcsot és kattant a zárt, mikor meghallottam az ismerős hangot, Logan furgonjának sietős nyikorgó hangját. Ilyenkor bezzeg 2 perc alatt itt van. De ezek szerint nincs is olyan messze az a híd, ami jó hír, mert a vezetés most messze nem menne olyan jól. De ha tudom, hogy még odáig sem jutok el. Elém állt, persze, hogy kihasználja, hogy jelenleg ki az erősebb - Azt élveznéd, mi? Hát nem látod mi folyik itt? Szándékosan állnak az utunkba. Idegeneket szorítva közénk. Tudják, hogy sikerülne megoldani az ügyet, ezért tesznek keresztbe. Ez egy rohadt fertő! Én még könnyen megúsztam, de ki tudja te meddig élsz majd. Fontos, mi? - morogtam, úgy éreztem kezd minden kicsúszni a kezeim közül és már nem tudom mi az, aminek hihetek. Nem szoktam hallucinálni, de ez az egész szar akkora mocsokká vált, hogy nem vagyok benne biztos, hogy most éppen ébren vagyok. Nem hagytam, hogy belémkaroljon, még csak az kéne, hogy visszacibáljon. Lehet kezdek kissé paranoiás lenni, de azt hiszem ez érthető. Itt már semmi sem az, aminek tűnik. - Feltételezem eddig mulattad az időt te is... Vajon miért csak azt a nyomorult kölyköt csuktad le? Hah? Nem látod, hogy ő is csak keresztbe tesz neked?? Szándékosan manipulál. Azt hittemennél azért tapasztaltabb vagy, mint hogy egy ilyen kis csitri manipuláljon. Mióta itt vagyunk kerülöd, hogy együtt dolgozzunk. Téged is beavattak, mi? Te leszel a legújabbik követője?! - vágtam a fejéhez, amíg ő kiabált vagy hívott orvost. Megpróbáltam leszedni őket magamról, de a női orvosokat nyilván nem ütöm meg, illetve a sok bosszankodástól ki is fulladtam kicsit. Most csak a kocsiig, legközelebb talán tovább is eljutok. A kimerültség végett vagy egy félnapot biztos aludtam. De mentségemre szóljon, ügyeltem rá, hogy a varratok ne szakadjanak föl, nem vagyok én őrült, nem akarok én meghalni. Mikor magamhoz tértem, pár percig csak mozdulatlanul feküdtem és gyűjtögettem az erőm, hogy kicsit összeszedhessem magam. De mikor megmozdítottam a karom, hogy a hajamba túrhassak nyújtózásképp, az nem engedelmeskedett. Odapillantva láttam, hogy... ezt nem hiszem el. Janere néztem, benne volt az utolsó reményem. - Ha elengedsz, nem szólok senkinek... - szólaltam meg halkan.

Makoska

Előzmény | 2018.08.02. 16:32 - #41

Logan Trueman -Jól van menj csak, bevitetem őket a laborba, aztán ha végeztél a kórházban kérlek nézd meg őket, én is szeretnék ott lenni mikor megvizsgálod őket. - Álltam fel a testek mellől és levettem a kesztyűt. és ismét hívásom jött, az egyik őr felhívott hogy sajnálja de el engedte Thomast mert nem tudott vele mit cisnálni. Még jó hogy szolt... bár így is kiabáltam vele egy kicsit. Reméltem hogy még időbe odaérek, siettem és még elkaptam mielőtt a kocsijához ért volna. Szörnyen fehér volt, szarul nézett ki, elé futottam.- Ha nem lennél ennyire beteg most lekevernék eggyet, mit akarsz hogy oda kötöztesselek az ágyhoz? Nem megyek veled semmire ha félhulla vagy, az isten szerelmére nézz magadra. -Nagyon dühös voltam rá, nem igaz hogy hogy lehet ennyire felelőtlen az ő korában, de nagyot sóhajtottam és kicst lenyugtattam magam, mert azt gondoltam ezzel nem megyek semmire.- Tom, fontos vagy nekem. Mind ketten nagyon jól tudjuk, milyen igazán magányosnak lenni, milyen az amikor csak a munka tart életben, és pont ezért nem akarlak elveszíteni, nem marad senkim ha most meg öleted magad és ha más eszközökhöz kell folyamodnom akkor azt is azért teszem mert fontos a testi épséged, és szügségem van rád társként a jövőben. Minél többet pihensz annál hamarabb rendben leszel és teljes erővel tudsz csatlakozni a nyomozáshoz. Gyere...- Belékaroltam és ha kcisit lenyugodott akkor így kísértem vissza, ha nem akkor visszatartottam és hívtam egy orvost aki elaltatta és visszavittem az ágyába, ahol le szíjazták. Jane Wallace Hallottam mi történt, hogy Tom meg akart szökni és hogy Logannek kellett vissaz hozatnia tegnap. Sokáig aludtam mert nagyon kimerült voltam, meg át akartam menni de még mindíg zavarban voltam kissé de végül erőt vetem magamon mert hát tudni akartam hogy van. Már jobb volt kicsit a lábam de természetesen még mindíg fájt. Bementem hozzá, ő még mindíg aludt, szóval közel vittem hozzá a szobában lévő széket és néztem ahogyan alszik.

Déti	Előzmény | 2018.08.02. 15:56 - #40

Alexander Megdöbbentő látvány volt. Egyszerre borzalmas és elegáns. Hát erre gondolt rejtély alatt. Valóban csodálatos dolog lehet ilyen munkát végezni, mégha olykor a lelkére is megy az embernek. Csak a saját meglátásaimmal tudtam szolgálni, illetve orvosi szemszögből felállítani egy "diagnózist". Elmondtam szerintem milyen anyagot használt, s hogy miféle festéket. Felválzoltam - mert eszközök nélkül pontos időt nem mondhatok - hogy mennyi ideje lehetne halottak, hogy éltek e mikor odakerültek vagy megkínozták őket. Nagyjából két órát tölthettem Logannel a helyszínen, s meg kell mondjam jó érzés volt ennyire elmerülni egy ilyen egyáltalán nem közönséges gyilkosságban. Ám hív a kötelesség, és telefonon értesítettek, hogy sürgős eset akadt a kórházban, azonnal be kellett mennem. Tudom, hogy fontos ez a munka, ahogy nekem is, de még mindig orvos vagyok, így kénytelen voltam elnézést kérni Logantől és lelépni a kórházba. Thomas Nem értettem mire akar kilyukadni ezzel a hirtelen jött kérdéssel. Ami még inkább meglepett, hogy ahelyett, hogy megbeszéltük volna, inkább elfutott, már amennyire tudott. Nem kellett 10 perc és ráuntam a fekvésre, pedig próbáltam nyugton maradni. A mobilom még nálam volt, azon hívtam fel az őrsöt, hogy tudnak e valamit, történt e valami. Az ottaniak meg gondolom nem zavartatták magukat, elmondták, hogy nem olyan rég történt még egy eset és hogy Logan meg Alex már ott vannak, legalábbis voltak, ugyanis Alex lelépett. Ez komoly? Alex lesz a helyettesem? Mégis mi a franc történik? Felkeltem az ágyból és bár majd megdöglöttem a fájdalomtól, minek után kihúztam az infúziót és alább hagyott a fájdalomcsillapító hatása, de nem érdekelt. Ennyi belefér. Elindultam az oldalam fogva. Ugyan az ajtóban meggyűlt a bajom az őrökkel, de ők is belátták, hogy ez fölösleges. Engem kellene őrizniük, de én meg nem akarom, hogy idegenek a nyakamba lihegjenek. A ruhámnak annyi minden bizonnyal, de akkor majd otthon átöltözöm. - Remélem legalább a kocsim itt hagyták... - morgolódtam, kerülve azokat a folyosókat, amerre nyüzsögtek az őrök.

Makoska

Előzmény | 2018.08.02. 15:28 - #39

Logan Trueman Alexal autóba ültünk és kiüérkeztünk a helyszínre. Ezúttal egy hídd alatt volt a helyszín. 3 áldaozat volt, mindegyikük a híd alsó részére volt erősítve, ki voltak merevízve valami vijaszos anyaggal, vízszintesen voltak a hídhoz erősítve, a kezeik a törzsük mellé volt tapasztva, ajkaik és szemhélyeik ugyanúgy ahogy legutóbb ki volt feszít és az arcbőrhöz varrva. Mindegyikük fényes lakkos festékkel tetötöl talpig be volt festve. Feketére, vörösre és fehérre. Hát ez kibaszott művészi... a rendőrök éppen vizsgálták ak örülöttük lévő területet majd megkezdték a leszedésüket, ami balyosnak bizonyult ugyanis nagyon erősen doa voltak ragasztva. Felvettük a kesztűket és odamentünk hogy közelebbről megvizsgáljuk őket.- mind a 3 nő volt.  Jane Wallace -Nem, egyáltalán nem a gyásszal kapcsolatos azt hiszem...de mind egy hagyjuk elnézést a kérdésért. Azt hiszem inkább le pihenek egy kicsit, maga is jobban tenné ha pihenne.- Zavarba jöttem mert ennyire ostoba témáratereltem a szót. Összeszorítottam a fogaimat és felálltam, az volt a legroszabb a botorkálás már egészen ment. az infoziomra támaszkodva az ajtó elé botorkáltam, és próbáltam olyan gyorsan lelépni amennyire csak tudtam.- Viszlát, de kérem tényleg pihenjen...-Köszönés után kiléptem az ajtón és visszamentem a kórtermembe, mindezt meg még az öröket is megsporolhatták volna azzal ha egy kórterembe tesznek bennünket de most ebben a helyzetben mégis örültem annak hogy el tudok egy ilyen hejzet elől menekülni. Ha tovább fojtattuk volna talán kiderülnek dolgok, de azért is menekültem mert számomra az hogy ennyire távoli dologra gondolt azt jelentette hogy ő nagyon közömbös, és maga annak a ténye hogy ez zavar és hogy ilyen nyálas dolgokon jár az eszem fel ingerelt, és nem is szabadna. A folyosón botorkáltam és mielőtt a kórtermembe mentem volna leültem egy kicsit a társalgóban, hogy gondolkodhassak ezen és hogy ne érezzem magamz teljesen egyedül, rajtam kívül hárman ültek még ott, meg két férfi akik sakkoztak, egyiküknek hiányzott az egyik karja, a másiknak meg a felye volt bekötözve. Kis idő mulva arra kényszerültem hogy a párbeszédjüket hallgassam, mert rajtuk kívül senki más nem beszélgetett. Ahogy hallgattam őket feltűnt hogy értelmiségiek, főleg irodalomról beszélgettek és közben néha léptek, barátian csipkelődtek és nevetgéltek, majd az egyikük vesztett, káromkodott mire a másik azzal érvelt a káromkodás ellen hogy nem kéne ilyeneket beszélnie mert hátha bántja a hallgatozó kislány fülét. Hát erre a tekintetemet is oda kaptam mert meglepődtem azok meg elkezdtek nevetni, és oda hívtak magukhoz. De mikor meglátták hogy milyen sérülésem van tiltakozva felugrottak és odajöttek az asztalhzo ahol én ültem. Igen jó kedélyűek voltak, viccelődtek egymással kedvesen és ettől én is jobban éreztem magam és be csatlakoztam én is a beszélgetésbe, először megkérdezték mit műveltem magammal, titkolózhattam volna de az arcunk benne volt tomma la tvben így elmondtam hogy rámlőttek, és aztán fel is ismertek, és kitárgyalták a szokásosat, hogy milyen fiatal vagyok ehhez meg hasonlók. Aztán én kérdeztem őket, egyszerre sétültek meg leestek valamilyen tetőről tegnap, ezt is el humorizálták kicsit. Mind a ketten kedvesnek tűntek de az egyikükben valahogy volt egy nemesebb tartás, és az is elengásabb volt ahogy szurkálódott, a beszégletés egy pontján eljutottunk a bemutatkozásig. - Arnold Kneisz vagyok, újságíró a New York timesnál, ő pedíg itt Zare Destanov úr, a legnagyobb Szerb filozófus. -Látszott hogy tetszett neki hog y abarátja komferálta fel, Zare volt az akinek a felyén volt a kötés, és az ő szeme ilyesztően intelligens volt, még rémlett is neve, lehet hogy olvastam tőle valamit. Még egy rövid ideig beszélgettünk és megbeszéltük hogy még találkozunk majd, aztán elváltunk.

Déti	Előzmény | 2018.08.02. 13:25 - #38

Kamaszok... A viselkedésük gyakorta kiszámathatatlan... - vontam vállat mosolyogva, noha egy percig sem szándékom védeni. - Igen? Akkor nem csodálom, miért fogadták önöket annyira irigyekedve a kollégáik. - pillantottam el, de nem szántam sértének, sőt, tulajdonképp reméltem is, hogy nem akárkiket küldenek. Ami a család témát illeti meglepődve hallgattam. Ennél valamivel családcentrikusabbnak gondoltam elsőre, mégha nincs is neki. Nem mintha engem annyira szorongatna a vágy, de jelenleg is akad egy "gyerek", akire vigyázhatok, szóval már csak emiatt sem esek kísértésbe. Azért jót nevettem, mikor túl dramatizálta a házasságuk. - Nem köszönöm... - utasítottam el a cigarettát, nem élek ilyen dolgokkal. Azon viszont újfent meglepődtem és nagyon is örültem, hogy társaként kezel, mégha nincs is semmiféle tapasztalatom rendőrként. - Természetesen. - mosolyogtam fellelkesülve. Az hogy követőkre akadt, nem is kétség. De én már először is mondtam csak Logan is játsza itt a süketet. - morogtam, mert akárhogy is igyekszem valahogy mindig rosszul jönnek ki a dolgok és csak idegesebb leszek. Haragszom is, de aggódom is érte, elvégre már mióta együtt dolgozunk s nem véletlen, mert jó csapatot alkotunk, most meg... Nem is értem mi ütött belé. Máskor is eljárt egyéjszakás kalandokra, fellobbant benne dolgok iránt vágy, de ennyire sosem tartotta a távolságot. Én meg... én meg még most is azért fekszem itt, mert tartok tőle, hogy képes lenne keresztbe tenni nekem és idekötöztetne. Valahogy sikerült kitérnünk a rég múlt időkre, mikor egy csapatot alkottunk ezzel a barommal. Elmondtam egy-két vészes esetet, amit végül ha majdnem az életünkbe került is, de megoldottuk. - Személyes? - vontam össze a szemöldökeim, mert nem értettem mire fel hirtelen ez a kérdés és a hozzájáruló félénksége. Eddig határozott volt, most meg úgy viselkedik, mint legelőször, mikor bemutatkoztunk. Ám a kérdésről hamar lehullt a lepel. Nem is tudtam hovátenni. Hirtelen az sem jutott eszembe, mikor beszélgettünk ilyesmikről. Ha a nyomozás nem is, ez már inkább fel tud zaklatni az emlékek végett. Róla nem szeretnék s nem is fogok beszélni, mert lezártnak tekintem e dolgot. Legalábbis józan állapotomban. S bár a témát illetően én sem tudom mire akar kilyukadni pontosan, mivel társam, jobb ha ezeket is átbeszéljük. - Mi? Mégis ki iránt? A felettesei közül? Szerintem az pusztán a gyász időszak egy tünete. Nem szerelem, pusztán a hiányuk, hogy ezidáig ők segítették. - csóváltam a fejem.

Makoska

Előzmény | 2018.08.01. 22:59 - #37

Logan Trueman -Nem hiszem hogy ő az a gyilkos akit keresünk, de tudom hogy nem ártatlan. Amikor be pofátlankodott az egyik hejszínre, utánanéztem és csak úgy hemzsegnek körülötte a gyanús események. Meg hát akkor a viselkedése sokmindent elárult arról hogy valami nincs rendben.- Elmosolyodtam arra amit a tanárok kedvence kérdésemre válaszolt. - Na ezt örömmel hallom, engem se szerettek túlzottan, sőt elkönyveltek egy csődtömegnek és mégis egyedül nekem lett nevem azok közt akikkel együtt tanultam. Hát talán gyerekkoromban űrhajós akartam lenni- viccelődtem.- de aztán rájöttem hogy a rejtélyeket jobban szeretem.- A családra kicsit kedvtelenül megvonta ma vállam.- Mindennek meg van az árnyoldala, természetesen, és szerintem mindenkit letámadhat a család iránti vágy, de én azt hiszem ezen már túl tettem magam. Volt egy feleségem, de kész katasztrófa volt a házasságunk, fuhuu.- ocsudtam fel kcisit elhumorizálva a dolgot.- Remélem maga nem nős, szörnyű dolog nem ajánlom.- Közben ki sétáltunk a kórház elé, én meg elővettem a cigimet, és Alex felé is odanyújtottam a dobozt miután már eggyet a saját számba tettem.- Cigarettát?- Amint rágyujtottam, vagy gyujtottunk megcsörrent a telefonom, felvettem, majd hamar letettem és Alexre néztem.- Elkövette a következőt, velem tart a helyszínre? - Úgy gondoltam ezt az infot kcisit visszatartom Thomastol és Janetől, most úgyis csa kfeleslegesen zaklatnák fel magukat és nem akarok ekresztbetenni a gyógyulásuknak.  Jane Wallace Örültem hogy visszaült de láttam hogy nem bír leállni, egy pillanatig azon gondolkodtam hogy szerzek valami inyjekciót amivel le lehet szedálni hogy aludjon. Elhalgattam egy ideig amiket mondott. Itt csak teóriákat gyárthatunk de persze attól még rédemes gondolkodi csak ez a tehetetlenség meleltt igen nagy stressz.- Nem tudom miért ltőtek ránk, nem érezm úgy hogy közel jéártunk volna, még azt is lehet hogy valami másba tenyereltünk meg, aminek vagy van köze a gyilkoshoz vagy akár az is lehet hogy időközben tényleg követőkre akadt.- Beszélgettem vele sokáig, és jó volt, gondoltam ez megnyugtatja kicsit őt is, de nem éreztem azt hogy lejebb tekerte volna hangerőt. És egyre inkább azt éreztem hogy ez természetesen azon túl hogy emberi életeket akar menteni, kicsit elkendőzése annak hogy lehetséges hogy nem érzi ezentúl értelmét az életnek, szerencsére órák mulva valahogy személyesebbé vált a beszélgetés és előfordult hogy nem csak a gyilkosságról beszélgettünk, hanem viccelődtünk vagy pár másodpercig cseverésztünk, megragadtam egy ilyen almalat, mert kíváncsi voltam valamire, amiről multkro beszélt nekem...arra a lányra akit annyira szeretett, neki lehet hogy köze van ahhoz hogy Thomas most olyan állapotban van, na meg más okok is vezéreltek, szóval nem voltam őszintétlen.- Thomas,  tudom hogy ez nem teljesen ide kötődő kérdés, sőt a témától eléggé eltér de tanácsot szeretnék kérni egy személyes ügyben ha meg engedni..-Nem akarom terhelni és tudom hogy furcsa de nem megy kia  dolog a felyemből- Kérdeztem, és ha igent válaszolt akkor feltettem a kérdést.-  Amikor a szerelemről beszélgettünk, említette hogy maga rögtön tudta, mesélne nekem erről? Én azt hiszem érzek valamit, de nem vagyok benne biztos és őszintén szólva kicsit félek is.

Déti	Előzmény | 2018.08.01. 22:18 - #36

Rábólintottam Logan ötletére, de gondoskodtam róla, hogy ne hagyják majd magára Mavist sem, és hogy segítsék majd a hazajutását. - Háttérbe vonulni? Nem hiszem, hogy bárki észrevenne... Eddig se tették... Könnyen a tömegbe olvadok. - mosolyodtam el halványan biztosítva, arról, hogy bizonyára egy szükre egérnél is láthatatlanabba vagyok, s talán ez az egyik legjobb módja annak, hogy soha ne is gyanakodjanak rám. Ám sikerült meglepnie. - Aktájába? Ő is gyanúsított? Mármint... tényleg úgy gondolod, hogy vér tapadt a kezéhez vagy fog? - érdeklődtem tettetet kíváncsisággal, ugyanis én tudom, hogy jó pár városi halál eset a számlájára irandó, de azt nem, hogy ezt Logan honnan tudja. - Ugyan... szívesen teszem. Számomra is fontos az emberek védelme, mégha más terepen is mozgok. - válaszoltam mosolyogva. Tetszett a közeledése, úgy éreztem megbízik bennem, így kevésbé gyanakodna rám, ha esetleg úgy adódna. Nem szívesen okoznék nekik fejfájást, de elengedhetetlen, hogy megbüntessem azokat, akik érdemesek rá, köztük Mavist. - Nem mondom, hogy nem különös, de rengeteg hasonló tapasztalásom volt már, ha egy azon dologra gondolunk. És nem... sőt... sosem voltam a tanárok kedvence, de jó voltam, abban amit csináltam, mert szeretem. - mosolyogtam rá újfent. - Maga mindig nyomozó volt? Nem bánta meg, hogy így le kell mondani a családról? Mikor magamhoztértem, egy idegen kórházban ébredtem. Szerencsére értesítették a szüleim, így ők vittek haza. De ennyiben is maradt a nagy gondoskodás a részükről, ami nem is olyan nagy probléma. Szarul voltam fizikailag és lelkileg is. Szóval egy ideig biztos ki sem lépek a házból. Ahogy én, úgy ő is küzdött, csak nem egy oldalon velem. - Ha csak fekszem is meghalok. Így legalább másokat megmenthetek. - morogtam halkan, mert a nagy küzdelemben még inkább sajgott az oldalam. Bár kételkedtem szavaiban, nem annyira, hogy ne vegyem számításba, mi van ha tényleg szól. Az az idióta képes lenne ide bilincselni, hogy a saját feje után mehessen. Szóval visszaültem, de csak mert láttam, hogy ez nem csak nekem, de neki is szenvedés volt a lába végett. - Alexre és a többi rendőrre? Ne viccelj... Alex egy éppen csak kinevezett orvos... A többi rendőr meg... róluk ne is beszéljünk. De mostmár Logan ítélőképességében sem tudok megbízni. Ennek az egésznek meg sem kellett volna történnie. - morgolódtam, de ez sem segített az oldalamon. De aztán tényleg próbáltam lenyugodni. - Előkell csalnunk a gyilkost, mert mire kijutunk innen, még több ember halhat meg általa és a követői által. Le kellett volna csukni, aki gyanús... - fogtam a fejem, majd sóhajtottam egyet. - Vajon... miért lőttek ránk? Közel járhattunk? - néztem rá. Tény, hogy köze van a munkához, de most csak agyalunk. Úgy se tudnám megállni, hogy ne tegyem.

Makoska

Előzmény | 2018.07.31. 23:33 - #35

Követtem Alexet a kórterembe és figyeltem ahogy vizsgálja és hogy mit mond, valahogy most úgy érzem hiba volt nem bízni benne eleinte, elég profinak tűnik ráadásul megbízhatónak is. Érdekeseket mondott, ezek szerint jól sarokba szorítottam, kicsit túlzottan megszorongattam, furcsa módon egyszerre éreztem jogosnak, és melette rosszank is. legyintetem Alexnek. -Nem gond, engedjék ki, mi meg lépjünk le mielőtt megához tér, neked se árt ha háttébe vonulsz és úgytűnik nekem se, bár gondolom ezekután tudni fogja hogy ott leszek az árnyékában. Csak azért kértem a szakvéleményedet hogy beleírhassam a készülő aktájába. Egyenlőre lapuljunk meg.- Tényleg békén akartam kicsit hagyni, muszály felépülnie hogy elkészíthesse azt a figyelem felkeltést a gyilkosunk számára, bár még sem biztos hogy elég lesz...Kimentük a kórteremből és nagyot sóhajtottam,lassan vissza kéne mennem dolgoznom mivel most se Tom se Jane nem ér rá, de gondoltam előtte kicsit beszélgetek Alexxel ha van hozzá kedve.- Köszönöm hogy segített, jobb is így hogy nem egyedül vagyok benne. Thomast nem akartam ebbe belemártani, ő azthiszem eléggé elítélt volna emiatt. Te se vagy az vén róka de elismerem jó vagy. Te is ilyen kis osztály első voltál? - mosolyogtam rá, próbáltam beszélgetni vele és tényleg bóknak szántam amit mondtam.  -Te jó ég ne mozogjon! -Minden erőmet összeszedve próbáltam visszatuszkolni fekvő pozicióba úgy hogy ne és sércsem meg, teljesen kiakadtam mikor felállt.- Nem! Ezt nem! Most az élete függ a pihenéstől, tudom hogy a tehetetlenség szörnyű de most nem tehet mást, mer ha tovább dolgoznik meg fog halni! Valószínűleg a nyomozás lezárt a előtt. Ha nem fekszik vissza hívom Logant és ő tuszkolja vissaz magát! - Tudtam szökkengetni jártni még nem , és nehezen álltam a lábamon úgyhogy nem tudtam úgy staliban állni hogy vissza fektethessem, és attol hogy nekem is itt kell most ugrándoznom ezis piszkosul fájni kezdett. Thomasnál valami nagyon nincs rendben ha annyira dolgozni akar hogy ilyen állapotban kimászkál az ágyból.- Még 1-2 napig én is itt leszek,  és mindkettőnknek addig másra kell hagyatkozniuk, Loganre és Alexre és a többi rendőrre.

Déti	Előzmény | 2018.07.31. 23:08 - #34

Alexander   Örültem, hogy nekem szólt, már is úgy érzem bíznak annyira bennem, hogy olyan dolgokat is elmondjanak, amit más orrára nem kötnek. Annak pedig különösen örültem, hogy pont ő volt a célpont. Ha egy pár nappal később akarták volna elkapni a drogos barátját, én öltem volna meg. De se baj, vannak még kicsit sem ártatlan, közeli rokonai. Amint tudtam átmentem a másik kórházba, hogy segíthessek. Bár itt nem ismertek, egy igazolványt felmutatva nem akadékoskodtak. Ha meg nem engedtek volna be, Logan biztos szólt volna. Szóval beléptem a szobába és gyorsan megvizsgáltam. Bár így utólag mindig nehezebb diagnózist felállítani, a tünetek alapján volt tippem.   - Valószínüleg lázgörcse volt, mely sok mindennek tünete lehet. De az elmondottak alapján az elmúlt két napban folyamatosan ideges volt, éa olyan mértékben képtelen volt megnyugodni, hogy minden energiáját elpazarolta. Ilyenkor az ember ki van téve minde  fertőzésnek, amik csak olaj volt a tűzre. A cérna akkor szakadhatott el, mikor sarokba szorítva érezte magát és ebből már nem tudott kilépni. Ami azt illeti további tünetek bizonyitására lenne szükség, hogy rendes diagnózist állíthassak fel, mivel ez csak egy tünet volt, de nem kizárt, hogy egy személyiségzavar tünete. Elvégre te magad mondtad, hogy van rá lehetséges bizonyiték, hogy olyas valakit akar segíteni, aki rossz. A lázgörcs kinőhető, leginkább kisgyerekeket érint, de ha valakinek gyengébb az idegrendszere, állandóvá válhat és nagyobb stressz okozásánal ismét jelentkezhet. - magyaráztam el mivel is állunk szembe.   - Bent tartanánk, de sajnos itt nincsenenek elérhetőségeim. Csak a másik kórházban kérvényezhetem, hogy bent tartsák, de ott is csak maximum 2 napra. Ha addig jó magaviselettel rendelkezik vagy nem jelentkeznek a tünetek, el kell hogy engedjék. - tettem hozzá.   - Hogy akarod elérni, hogy elvezessen a gyilkoshoz? - érdeklődtem, mert ötletem sem volt miképp akarná el érni, ha rosszban vannak. Egy órácska elteltével pedig Mavis is ébredezni kezdett.   Thomas   Kissé hirtelen jött minden, de örültem hogy semmit se hagyott ki. Bár a végére összevontam a szemöldököm.   - M-mi? Nem, nem maradok itt... felkeltem, élek, és jól vagyok, egy gyilkos pedig perpill mindenkire veszélyt jelent. Hát még hogy követői vannak. Az a csaj volt, akit Logan dug? Az volt, mi? Mondtam, hogy vigyázzon vele... - morogtam, bár igazából nem hibáztattam.   - Akkor te tudsz járni? Csak mert ha pihenned kell, maradj. De én biztos nem fekszem itt, míg leöli a várost. - ültem fel nagy nehezen. Nem mondom piszkosul fájt az oldalam, de erre van a fájdalomcsillapító, nemde? Nagy nehezen leszálltam az ágyról és előkerítettem a ruháim. Amúgy se volt sok, de nehogy már azt a keveset is eldobják. Mégha véres is...   - Itt a kocsim, ugye? - kérdeztem a kulcsokat keresve. Tőle nem várnám el, hogy meglőtt lábbal vezessen, inkább én.   - Ki kell hallgatnunk a gyanúsítottakat... - nyúltam a telefonomért.

Makoska

Előzmény | 2018.07.31. 22:40 - #33

Jól kikelt magából, hisztizett rendesen, számítottam erre, meg arra is hogy akár fegyver is lehet nála, csak egy bokánrugással probálkozott de mivel felvoltam rá készülve nem siekrült neki. Nemet mondott én meg éppen elő akartam rántani apisztolyomat hogy megfenyegessem, erre rohamot kapott. Ez egy kicsit meglepett, felmerült benne egy pillanatra az hogy itthagyom de aztán mégse tettem. Viszont mielőtt hívtam volna mentőket gyorsan kifutottam vele az épüeltből, szerencsére ahol mi vagyunk másik korház körzete így nem ugyanabba került amelyikbe Thomas és Jane. Bementem vele a kórházba. Elmondtam mindent amit tudtam, aztán vártam hogy mi a diagnózis, bár az ilyen rohamok azthiszem rendszeresen szoktak jelentkezni. Úgy döntöttem beavatok valakit az ügybe addig amíg Maivs nincs magánál. Kikértem az örsről az új kollégánk Alex számát, először nagyon megköszöntem neki hogy visszahozta az élők sorába Thomast, utána pedíg azt mondtam el neki hogy van egy olyan szá la nyomozásban amiről csak én tudok, de most kellene egy kis segítség. Elmeséltem mindent, arról hogy Mavis valószínűleg egy szárnyait bontogató sorozatgyilkos, és hogy kapcsoaltba akar lépni a nagyhallal, és hogy most rohama lett, elárultam neki a roham körülményeit meg hogy hogy néeztt ki az egész.- ide tudnál jönni kivizsgálni? Jól jönne egy pontos diagnózis, hogy jobban tisztában lehessek vele mi baja, és hogy ez köthetőe mentális zavarhoz. Ha életben marad lehet hogy el tud minket vezetni a Gyilkoshoz. - Bár őszintén szólva ezekután azt terveztem hogy békénagyom, és passzívan fogom figyelni. Nagyon megörültem neki hogy felébredt, kicsit megszorítottam a kezét de csak picikét örömömben, és picit meg is könnyeztem.- Én jól vagyok, aztmondták csak pihennem kell,  de ha te nem segítesz, akkor már nem élnék... Logan elkapta a tettest, nem a Gyilkos votl de valószínűleg valahogyan köthető hozzá. Alex műtött meg, aztmondta hogy a szervezetednek sok pihenésre van szügsége, és meg kell erősödnöd, az immunrendszered nagyon gyenge és azt javasolta hogy egy ideig maradj távol a munkától. De majd amikor csak tehetem ide jövök és megígérem beavatlak mindenbe, csak gyógyulj meg.- Grayt és Coopert elveszítettem és ezért azthittem most Thomast fogom, igaz hogy a műtét után már megkelett volna hogy könyebbüljek de csak most tudtam hogy felébredt.

Déti	Előzmény | 2018.07.31. 21:06 - #32

Mavis Pepper   Láthatóan feszült volt, amit bevallom pokolian élveztem. Tudtam, hogy most sikerült csak igazán felhúznom és a lelkébe tipornom.   - Azt hiszed megijeszthetsz? Bizonyiték nélkül pedig meggyanúsíthatsz? Én szóltam, hogy ne avatkozzatok bele. Láthatóan a Művésznek sem tetszett. Ha a barátod meghal, az a ti faszságaitok miatt lesz. - böktem a mellkasára, akár egy pofont is bevállalva. Próbálja csak meg és ő lesz szarban.   -  Vigyázz kit fenyegetsz... Nehogy úgy járj, mint a barátod... vagy rosszabbul. - mutattam be neki.   -  Dögölt volna meg az is... - morogtam mikor már kifele mentem. Volt egy sejtésem, hogy ezek után már nem lesz egyszerű itt eltenni lábalól. Faszom! Boldogan mentem el otthonról, de idegesen tértem vissza. Bezárkóztam és a párnába nyomva a fejem sikongattam. Ezen az sem segített, mikor ezrével kaptam az üzeneteket a többiektől, hogy a híradóban benne volt, misszerint a barátom követte el ezt az egészet. Kishíján agyvérzést kaptam. Elfogom kapni őket és a barátját fogom a bikába tuszkolni, esküszöm. Nehezen ment az alvás, szarul is keltem másnap. Úgy éreztem most még a futás sem segítene. A szobámban voltam és az íróasztalnál törtem a fejem, hogy jussak be. Az se érdekel ha ott helyben leszúrhatom. Váratlanul anya kopogott be, hogy szóljon vendégem van. Azt hittem valamelyik barátnőm jött át vígasztalni, de mikor leértem csak még jobban felhúztam magam.   - Mert mi lesz ha nem? Feljelentelek zaklatásért! Húzd el a beled! - ordítottam rá, csoda hogy anyáék nem jöttek oda. De csak nem hagytak annyiba, az erőviszonyokat tekintve azonban hiába ellenkezdtem.   - Ha nem állsz meg, kiugrom! - kiabáltam vele. De nem állt meg, én meg nem akartam meghalni, bár nagy volt a kísértés, hogy kiugorjak a gecibe. Ami kissé aggasztó volt, hogy egy elhagyatott helyre vitt, nálam meg kés sem volt.   - Szívás, nem tehetek róla, ha hülye volt. Bár akkor legalább lőtte volna agyon mindkettőt, hogy ne szenvedjenek! - trapoltam a lábammal. Ám mikor közölte, hogy tud a bikáról kissé meglepett. Előlhagytam volna? Ez kutakodott a szobámban? Hogy adjam fel a Művészt? Vagy megöl? Hangjából ítélve komolyan gondoltam, de most én sem éreztem magam olyan higgadtnak, hogy ezt annyiban hagyjam. Bokán rúgtam.   - SOHA! DÖGÖLJETEK MEG MIND!! - ordítottam rá torkom szakadtából, s abban a pillanatban mintha valaki torkon ragadott volna, fenn akadtak a szemeim és eldőltem, mint egy fadeszka, a földön pedig görcsösrángatózásba kezdtem, éppen csak a szám nem habzott.   Thomas Lensherr   Az újdonsült nyomozó társunk vált az orvosommá, de őt is mind ahányszor igazoltatták. Másfél napog biztos aludtam, mikor végre képes voltam kinyitni a szemeim. Még mindig pocsékul éreztem magam, az oldalam égetett a fejem hasogatott. Aztán feltűnt, hogy nem vagyok egyedül. Rosszul esett, hogy Logan sehol, bár valahol megérte, biztos nyomoz. Az viszont jól esett, hogy Jane velem volt, bár ha jól emlékszem neki is szüksége lenne a pihenésre.   - Jane...? Hogy vagy? - kérdeztem fáradt hangon, miközben lassan feléfordítottam a fejem.   -  Sikerült... sikerült kideríteni valami? - néztem rá.

Makoska

Előzmény | 2018.07.31. 20:17 - #31

Logan Trueman Míg vártunk megjelent, Mavis, és leült mellém és nagyon idegesítően nyájaskodott. Lecsaptam a kezét a vállamról.- Hogy jutottál be ide? Ha megtudom hogy kötöd volt ehhez nem foglak megkímélni, mert most igen nagy szarba tenyereltél.- Ha nem jelent volna meg itt, akkor nem éreztem volna gyanúst. Kitolták Tomot és elmondták mit a helyzet, felugrottam és megnéztem hogyvan, szörnyen nézett ki. Janet visszakísérték aztán miután mindenki eltűnt vissazfrodultam és nagyon ridegen Mavisre néztem.- Nagy szerencséd van hogy be van kamerázva a kórház, és hogy türtőztetem magam addig a pillanatig amíg rács mögött nem leszel.- Rettenetesen mérges voltam rá, és miután gondolkodtam róla hogy Tomot sokan őrizzék egy másik csapat rendőrrel a tetőhöz mentem. Ahol kiderült hogy ez biztos nem a nagy gyilkosunk műve volt, találtunk halyszálat, újlenyomatot mindent s míly meglepő, letartoztattunk egy srácot aki Mavissel egy suliba járt, sőt kiderült hogy ő a "barátja", kíméletlenül letartóztattuk, én tettem rá a bilincset és nem finomkodtam. Ha nagyon akartam volna, lehet hogy találok bizonyítékot arra hogy mavis is benne volt, igaz őt más miatt még mindíg letartóztathattam volna bár lehet hogy ő csak az ötlet adó volt és nem volt a helyszínen, vagy csak szerencséje volt... de legalább ezzel megfélemlíthettem, nem tehet meg mindent amit akar, Thomast legalábbis nem ötlheti meg... ha meghal akkor nem letartóztatással fogok fenyegetőzni és nem érdekel a karrierem, tudom hogy köze volt hozzá, ismétlődött sőt zakatolt ez a felyemben folyamatosan. Eddig ez az egész incselkedés meg flörtölgetés veszélytelennek tűnt ,vagy annyira elháríthatóan veszélyesnek. Meg is kedveltem és ezt volt a legfálydalmasabb beismerni, és valószínűleg ezért se kutattam tovább bizonyítékok után amik konkrétan leleplezik, és sajnos az hogy adok neki egy esély attól most Tom élete függ...de ha ő meghalt utána Mavis következik.... Miután lenyugodtam egy kicsit de csak hangyányit, eldöntöttem hogy megkeresem Mavis és mindez el is mondom neki. Szóval ismét elautóztam másnap Mavis házához, és most biztosra mentem, először megbizonyosodtam róla hogy ott van e és csak akkor csengettem be, kikértem a kislányt aztán ridegen ránéztem.- Beszélnünk kell, és nem fogok finomkodni, szállj be a kocsiba.- Parancsoltam rá. -És ígyvagy úgy de betessékeltem az autóba. Rövid autóut után elvittem egy elhagyatott épület pincélyébe, rágyujtottam egy cigire.- Remélem láttad a hírekben hogy a barátoddal mi történt, gondolom össze tört a szíved... Tudni vélem hogy már egy idelye mi lehet a leghőbb vágyad, hogy a bálványodnak imponálhass valamivel. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy alkut kötni veled, ami több lépcsős lenne. Elöször is nyomon követhetem a kis ajándékod készülését, és tudhatom majd hogy mikor leplezed le, másdszor Thomasnak nem esik balya. Vagy teljesíted ezeket, és ha a Gyilkos elkaptuk még jutalmat is kapsz, vagy lecsuklak úgy ahogyan a kis pajtidat, sőt ha Thomas meghal, akkor nem szarakodok ilyesmivel hanem habozás nélkül megöllek.- Mondtam szemrebbenés nélkül miközben a szemébe néztem. Jane Wallace Szörnyen nézett ki ahogy kihozták. Nekem szinte fel se tűnt az a kislány aki Logant vígasztaéta de látszólag Logan ennek nem örült. A doktor szörnyű dolgokat mondott, Thomast biztos megfogja viselni ha nem dolgozhat az ügyön...de az elsődleges most az hogy felépüljön. Lábadozás közben ha megengedik majd úgyis megbeszéltem vele a fejleményeket. A doktor visszaakart kísérn ia szobámba de megkérdtem rá hogy kicsit had legyek Thomas mellett. Betolták a szobályába, és én ott maradtam vele. Gyorsan érdekezett két rendőr a szobálya elé, igazoltattak még engem is. Kettő volt a szoba előtt de az épületben szinte mindenhol voltak rendőrök akik járkáltak, Logan nem szarozott.  Kerítettem magamnak egy könyvet és azt olvastam Thoma mellett, mikor kimentem a mosdóra Logan felhívott hogy nem a gyilkos tette és elkapta a tettest, ekkor egy kicsit kifakadtak a könnyeim és nagyon hálás voltam Logannek. Visszamentem Tomhoz és tovább olvadtam mellette de egy idő után engem is elnyomott az álom, este ébredtem fel, még akkor is rendőrök voltak az ajtó előtt, éjszakára is maradtak, csak már volt műszakváltás. Megdrözsöltem a szemeimet és köezelbb mentem Thomashoz hogy megnézzem, hátha látok rajta valami változást. Békésnek tűnt ahogyan aludt és talán már nem volt annyira fehér. Óvatosan a kezérecsúsztattam az egyémet és megfogtam. Szegény,kitudja mióra aludt rendesen most végre kipihenheti magát. És...olyan depressziósnak tűnt remélem lesz lelki erelye a felépülésre. Én minden esetre annyi időt akarok itt tölteni amennyit csak tudok.

Déti	Előzmény | 2018.07.31. 17:58 - #30

Mavis Pepper Mikor hazaértem azzal fogadtak a szüleim, hogy volt itt egy "úr" és hogy mit akart, illetve hát számon kérték, hogy ez mégis mit jelentsen. Most erre mit mondhatnék, hogy ne csináljanak belőle ügyet - mert semmi közük hozzá - kimagyaráztam, bár nem volt könnyű. Ugyan ez némileg rontott a kedvemen, csak addig míg fel nem értem. Most hirtelen úgy éreztem, komoly hatalom szállt a kezembe, mintha istennővé váltam volna. A híreket kémlelve a neten, hamar megjelentek az ismerős arcok. Videó nem készült az esetről és a rendőrség elmondása szerint, nem tudják ki követte el a gyilkossági kísérletet. Illetve azt, hogy egyikük még jelenleg is életveszélyben van. Fene vinné el, egy ezek szerint biztos túlélte... Ágyamon fekve tűnt csak fel az íróasztalomon lévő csokor. Milyen figyelmes... csak nem egy újabb szivatás? Azt hiszem az enyém nagyobbat szólt. Sőt, ha már lúd... Szépen rendbe szedtem magam és egy doboz cigivel a zsebemben elmentem a kórházba. Nem volt nehéz dolgom, így hogy a balek rendőrség mindent elmondott a neten. Ha valakiben fel is merült mit akarok, csak megrebegtettem a pilláim és még útba is igazítottak. A műtő előtt láttam meg őket, elég gondterhelt arccal, hogy oda ne rohanjak. Alig tudtam tartani a vigyorom. Még állhat mellém a sors, ha úgy intézi, hogy a balek aki bent van, ott is maradjon, ha nem egy hullaházban.   - Hát itt vagy! - léptem oda hozzá mosolyogva, a vállára simítva kezem, ha épp ült. De igyekesztem levakarni a kárörvendő vigyorom.   - Jaj édesem, ne szomorkodjatok. Ti még éltek, és ez a fontos... Nézd mit hoztam neked, szükséges lesz rá az elkövetkezendő napokban... - vígasztaltam hamisan, de mindent beleadva, néha még meg is komolyodva. Nem sokkal később lépett ki a doki, aki úgy tűnt ismeri őket.   - Sikerült stabilizálnunk. Valójában egy magában a lövedék nem lenne ennyire veszélyes, ha időben elállítják a vérzést, de annyira gyenge, hogy a sérülés gyógyulása ígyis rengeteg időt vesz majd igénybe. Addig talán... nem kéne folytatnia a munkát. Nagyon sok pihenésre van szüksége. - mondta a fiatal orvos, miközben kitolták azt a barmot is. Rengeteg drót, meg cső lógott belőle, úgy vitték az intenzívre. Bár így is meg van az esélye, hogy megdöglik, már is el vett a kedvemből. Tudtam, hogy addig van ere a legnagyobb esély, míg ő nincs magánál, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokat lesz egyedül.   - Ami azt illeti magának is pihennie kellene, Jane. - mondta a doktor, de egyet még velem is farkasszemezet, amitől nagyon rossz előérzetem támadt. Aztán ha Jane hagyta, visszakísérte az orvos a szobájába.

Makoska

Előzmény | 2018.07.31. 17:25 - #29

Logan Trueman Kedvesek voltak velem a szülei, azthittem agresszívabbak lesznek. Egész illedelmesen leültettek, még egy teát is kaptam, aztán kezdődött egy kínos beszélgetés, bár inkább volt szórakoztató, főleg amikor közölték velem hogy a "barátjával van" egy pillanatra még hülyén is éreztem magam a csokor virággal de próbáltam nem meginogni ebben a kamu szerepben. Az apuka megkérdezte hány éves vagyok és én lazán feleltem.- 45, lassan 46. Ne ércsenek félre, a szándékaim tiszták, kedvelem a lányukat. Az iskolájában tartottam egy előadást és ott ismerkedtem meg vele. Nagyon okos lányuk van de gondolom ezt tudják, ezt a csokrot meg a névnapjára hoztam, itt hagyom neki ha ennyire fontos dolga volt. Csak majd mondják meg neki kérem hogy tőlem van. Jaj bocsánat be se mutatkoztam... Logan Trueman nyomozó.-Éppen bemutatkoztam mikor jött a hívás...Teljesen elfehéredtem, azonnal feláltam.- Bocsássanak meg, elkell mennem, viszlát.- Intettem nekik és rohantam, úgy száguldoztam végig a városon mint egy őrült, nem mintha bármit is tehetnék...de úgy éreztem hátha számít valamit ha ott vagyok. Gyorsan odaértem hála az ámokfutásomnak, megkerestem az első orvost aki szembejött hogy igazítson el és vezessen ahoz aki tájékoztatni tud. Kiderült hogy Jane jobb állapotban van, hála Tomnak, de ő maga még mindíg nincs jól és most a műtőben van. Leültem kint és toporogva tehtetlenül vártam órákig a műtő előtt. Megbántam hogy annyiszor járkáltam tőle külön, bár én általánosságban jobban álltam az élethez mint ő, nélküle biztos nem bírnám így, mert hát rajta kívül igazából nincs senkim...ha meghalna azt nem tudom hogyan bírnám ki.  Jane Wallace Már éppen indultunk volna, amikor ránk lőttek, Thomas vére rám fröccsent és a sokkhatás miatt először csak az tűnt fel hogy őt találták el, végig futott az agyamon hogy mi van ha ő is meghal...rögtöna telefonomhoz nyúltam hogy hívjam a mentőket de mikor Thomas felém nyúlt az övével, akkor vettem észre hogy belőlem is ömlik a vér, és a fájdalmat is csak akkor éreztem meg amikor rájöttem hogy engem is eltaláltak. Thomas valószínűleg megmentette az életemet, de eszméletét vesztette, hívtam a mentőket közben próbáltam felrázni hogy ne maradjon ájult. Én is szédültem, de eszméletemnél maradtam, megnéztem hol ralálták el de nem tudtam hogyan segítsek rajta. Megkérkezett a mentő, először Zomot szedték le, de rögtön engem is horágyra tettek, kérdezgettem a mentősöktől hogy túléli e, nem sírtam el magam de nagyon aggódtam és remegtem,  nem váklaszoltak semmit csak annyit hogy nyugodjak meg, és mindent megtesznek, meghogy már nem érhet minket baj. Órákkal később a kórházban ébredtem, kába voltam és még mindíg nem fogtam fel teljesen a hejzetet, kérdezgettem hol van Tom és egy nővérke elárulta hogy a műtőben van, ezen a szinten. Megvártam míg kiment és infuzióval odabotorkáltam a közeli műtőhöz, láttam hogy Logan is megkérdezett, leültem lelé csendben láttam rajta hogy iszonyatosan fél, ahogyn én. Bár én nem ismerem őt annyira jól mint Logan, nagyon kedvelem, és én se tudom hogyan érintene az ha meghalna...istenem. Sírni se mertem hátha elég ennyi az univerzumnak ahhoz hogy átrángassa a másik világba. Nem tudtam az ügyön gondolkodni, annyira féltem. Reméltem hogy most kivételesen másik megteszik ezt, például az az új fiú Alex, aki tegnap óta elő se bukkant.

Déti	Előzmény | 2018.07.31. 15:56 - #28

Mavis Pepper   Reggel korán ébredtem s meglepő módom tele voltam energiával. Azon töprengtem miképp és legfőképp hol alkossam meg majd a tervek alapján megrajzolt bronzbikát. Annyira jó lenne, ha sikerülne, de vannak kétségeim, hogy ehhez több idő fog kelleni. Hogy terepszemlét tarthassak a környéken elmentem futni. Jó dolog a futás, azon kívül, hogy egészéges egy csomó mindent el lehet vele tussolni. Futás közben azonban elterelte figyelmem az egyik étterem előtti rendőri szalagkorlát, az ismerős furgon és hoppá, két ismerős pofa. Először csak jókat mosolyogtam magam, mekkora idióták, és hogy vajon merre a harmadik jó madár. A kocsiját sem láttam, és ő se akart előbújni a bokrok mögül. Aztán ahogy figyeltem a kis gerle párt eszembe jutott, hogy mi van, ha közelebb értek? Mi van, ha elkapják mielőtt elérne a gyilkoshoz a szerelmi vallomásom, az üzenetem? Mi van, ha tényleg képesek elkapni? Alaposan magamra hoztam a frászt ezzel a gondolat menettel, s csak arra tudtam gondolni, miképp állítsam meg őket. Ekkor jutott eszembe az illegális holmikat könnyedén beszerző álpasim. Hazafelé hívtam fel, hátha tud nekem segíteni. Szerencsére, annyira eldrogozta már az agyát és annyira szerelmes belém, hogy a kockázatos kérésemen sem gondolkodott sokat. Sietettve kértem, hogy húzzon bele, mert kevés az időnk. Nem akartam gyanúsítottá válni, de sjpajág szemeimmel akartam látni az egészet. Na... meg nélkülem nem ment volna. Szóval átöltöztem tiszta ruhába, és a megbeszélt időben találkoztunk is az étterem melletti kisbolt tetején. Reméltem, hogy van olyan jó gólt lövő, mint én, mert itt fontos a célzás. Én akartam csinálni, de nem engedte. Annyi baj legyen... A két pali madár éppen egymással trécselt tökéletesen beállva, hogy mindkettőt keresztül lőhessük. Az egyetlenem nem kispályás puskávál volt, így biztos voltam a sikerben. Nem a fegyver hibája, és nem is ennek a baromé, hogy rosszul sültek el a dolgok. Már célra tartott, mikor mellettünk szét szállt néhány kurva galamb és miattuk úgy megijedt, hogy elmozdulva húzta meg a ravaszt. A töltény a fejük helyett a fószer oldalát és a lány combján ment keresztül. Ne kérdezze senki, mégis hogy, de a lényeg, hogy félsiker volt, mert esélyesen mindketten padlót fogtak, én meg geci boldog voltam erre a hülye gyerekre. No persze egy csóknál tovább nem maradtunk a tetőn lapulva. Mindketten másik irányba szaladtunk, mielőtt akárki hívhatta volna a rendőrséget. Én hazafelé tartottam, félúton már sétálva, de alig bírva, hogy ne kiáltsak fel örömömben. Ő meg gondolom tett róla, hogy ne találják meg a remélhetőleg gyilkos fegyverként nevezett puskát. A szüleim épp otthon voltak, mikor Logan csengetett. Apám nyitott ajtót, aki értetlenül nézett rá, aztán a virágra. Érdeklődött ki ő és mit akar, s ha Logan elmondta kit keres, esélyesen anya is meghallotta és kíváncsiskodva lépett ő is az ajtóhoz a kamu udvarlómat meglesve.   - Sajnos most nincs itt. Néhány órával korábban ment el a barátjával, azt hiszem fagyizni. De lehet a parkban vannak. M-megkérdezhetem mennyi idős? - kérdezte anya azt a választ adva Logannek, amit én mondtam nekik. Logan nem sokkal eztán kaphatott egy hívást a kórházból, misszerint két kollégáját életveszélyes sérülésekkel a kórházba vitték.   Thomas Lensherr   Órákkal később sem jutottunk előbbre, ami idegesített. Nem is magunk miatt, mint inkább a városiak miatt aggódtam. Nem mindegyikük érdemli meg a fájdalmas halált. A hajamba túrva hallgattam Janet.   - Reméltem, hogy mi itt többre jutunk, mint ő az irodában, de legyen. - sóhajtottam beadva a derekam. Már fordultam volna, mikor feltett egy kérdést.   - Ez most nem fontos. Előbb kapjuk el a gyilkos vagy legalább tudjunk egy-két lépést előre tenni, aztán akkor lefekszem aludni. - morgolódtam halkan, ám pusztán a fáradság beszélt belőlem, na meg persze a semmittevés. Már nyúltam a zsebembe ez cigiért, mikor egy váratlan puffanás ütötte meg fülem, és abban a percben az én vérem a lányra fröccsent, az övé pedig a falra. Elsőre meg sem éreztem a lövés okozta fájdalmat, rögtön a lány után kaptam. De mire eljutottam volna odáig, hogy elfoghassam az övemmel a vérzés helye fölött a lábát, belém hasított a fájdalom. Felnyögtem, de a fájdalom még éppen észnél tartott, hogy eltudjam szorítani a vérzést a lábán, mielőtt elvérezne. A mentőre már nem volt időm, konkrétan félig rá esve ájultam el.

[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]