FrissítésSúgó

Déti	2018.07.11. 10:07 -
	Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd

[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 21:13 - #187

Mavis Megpróbált befenyíteni, mire csak pislogtam párat. Ölni megyünk, nem dajkálni a kibaszott kislelküket. Mégis mit fog tenni, ha megölöm őket? Megöl? A senkik végett képes lenne kinyiffantani? Ez nem vallana rá. Gondoltam úgysem lesz olyan kemény, max megpróbál eltiltani a gyilkolástól, de azt se nagyon tudná megtenni. Szóval bemásztunk az ablakon, ami még izgi is volt. A fickó felismert minket, de ideje már nem volt kiabálni. Logan hamar lerendezte, és ez kissé frusztrált. Azt hittem minimum kibelezzük és így hagyjuk a konyhában, hogy legyen mitől rémálmodniuk. De nem. Nagyon kímélte őket és ez engem rohadtul bosszantott. Mosolyt erőltetve magamra segítettem kicipelni a fickót, de a kocsinál előre engedtem Logant és mire behúzta a pasast, én vissza rohantam a házba. Hogy ne állíthasson meg - vagy legalábbis legyen némi időm - lezártam az ablakot és az ajtót is. Nem ellene vagyok én, hanem vele, de meg kell tanulnia nem megkülönböztetni őket. Jelenleg egy gyilkos, nem egy nyomozó. Annak az időknek vége. Felszaladtam a lépcsőn, hogy benyissak a nagy vita közepette, de akkor nyílt épp a szoba ajtaja, így az egyik szekrény mögé bújtam, míg ki nem jött a nő a még mindig síró babával. A gyerek idegesen csapta be utánuk az ajtót, a nő pedig höbörögve indult meg a lépcsőn. Akkor léptem elő én és még a lépcsőn lelöktem. Nem számított rám és éppen csak óvva a gyerekét gurult le a lépcsőn, aminek következtében eltört a bokája. A baba meg bömbölt tovább. A zajokra a srác is kilépet az ajtón, és mivel vele akkor ott nem számoltam, adott egy pofont, mikor megfordultam. Hadakozni kezdtünk, de tudtam, hogy Logan pillanatok alatt itt lesz, ezért az ablak felé vettem az irányt, ahol aztán addig forogtunk, míg sikerült kilöknöm az ablakon. Legurult a tetőn és egy nagy reccsenéssel a földre zuhant. Nem halt meg, de a karja eltört. A nő közbe próbált elkúszni, de hamar lebaktattam hozzá és a gyerek karjait húzva, elvehessem tőle.   - Engedd el, különben kicsavarom a geci kis kezeit, te ribanc! - ordítottam rá, és egyik lábammal a nő fejét kezdtem taposni.   Thomas Mikor végre engedett, elnevettem magam.   - Szépen vagyunk... Én itt lelkem kiteszem érted, de téged csak a finom vacsora érint meg, hát jó, ennek bizony következményei lesznek. - somolyogtam és rá is kacsintottam egyet, bár nyilván tudta, hogy poénkodom. Az öltönyre is bólintottam, ez csak természetes. Ritka alkalmakkor, de akkor adok magamra. Aztán valahogy elkeveredtünk a fürdöbe, ahol aztán nem félt rosszalkodni. Mosolyogva viszonoztam a csókot és már kezdtem élvezni a vetkőztetésem, mikor abbahagyta és méltwtlankodva rám szólt. Oké, megtudtam volna csinálni, de... azt akartam, hogy ő csinálja, így az életben először kihasználtam a váll fájós ász kártyám, hogy legyen mire fognom, mégha kutyabajom is.   - Ah, de annyiraaa fááj a vállam... - biggyesztettem le az ajkaim, hogy nyávogásom még drámaibbá tehessem.   - Szegény még tehetetlen... és azt akarja, hogy te csináld... Ugye... ugye nem akarod, hogy megint hónapokig pihentetnem kelljen? - billentettem oldalra a fejem, kicsit félve, hogy túlzásba viszem és lebukom miatta.

Makoska

Előzmény | 2018.08.29. 20:46 - #186

Logan   - De lehet, de nem lesz mindenkiből bosszúálló, vállalni kell ezt a tervhet hiába ölés ennek is van felelőssége.  Azok a gyerekek nem tehetnek arról hova születtek, közük nincs ahhoz milyen az apjuk- kezdtem döhös lenni, feljöttek emlékek a sajág gyerekkoromból is. Apám nagyszerű ember volt, a leg okosabb ember akit valah ismertem de melette igen kemény alkoholista is volt, amiből nekem elég sok problémám adódott. Természetesen sejtettem hogy ezuttal nem bízhatok a szavában, láttam rajta hogy nem fog szót fogadni és ez most nagyon kockázatos vadászat lessz, nagyon óvatosnak kell lennem. A gyanúmat csak megerősítette a terve, amire rögtön afelyemet csóváltam.- Nem, várunk szépen.- utasítottam és csendben ültünk addíg amíg az asszony a gyerkőccel fel nem ment hogy beszéljen a fülhalgatós sréccal, szerencsére elkezdtek valami kamasz témán veszekedni, és Sorent lent hagyták.- Velem jössz, és Mavis ha elindulsz felfelé, annak lesznek következményei.- Nem szeretem hogy emiatt keleltt rettegnem, de persze ez kemény munka... Egyszerre mentünk, az alacsony földszinti ablak nyitva volt, én azon ugrottam be, leütöttem a férfit. A gyógyszertárakban mászkálásom során is fantáziáltam már a megtorlásokról ezért volt nálam kábító inyjekció is, azt is beadtam neki a biztonság kedvéért. Elhúztam, betudszkoltuk a furgonba.- Na látod, így azt se fogják tudni kin kell majd bosszút állni.- Mondtam Mavisre nézve.- Olyat is csinálhatunk hogy összegyüjtönk párat és csinálunk egy kis rituálét, a fazon aki meg akart venni téged adott pát jó ötletet.   Jane   -Hát...szeretek a terepre kimenni, úgy lehet a legjobban megérteni, szerintem nem küldenek úgyse ajtót döngetni...-sóhajtottam- De legyen, megígérem, - Adtam be a derekamat, ebben a nézésének is igen nagy szerepe volt. picit bele is pirultam. - De csak a vacsi miatt. - mosolyogtam.- És csak ha öltönyben leszek.- simítottam meg a mellkasát. Megígértettem vele az öltönyt, táncikáltunk még egy kicsit, csendben egymásra figyelve, aztán mosolyogva felhúztam a fürdőszobába. Arra gondoltam hogy még sokáig nem fogok tudni olyan nemi dolgokra gondolni, de vele valahogy más volt. Az elmult egy hónapban járattak terápiára és az valamennyire segített is, de meléletben nem éreztem magam készen erre, csak most amikor megint közel kerültem Thomashoz. Szóval gondoltam játszom kicsit, megcsókoltam, 1 hónap után először és úgy beleremegtem mintha ez lett volna az első. Aztán elkezdtem mosolyogva kigombolni az ingjét, de aztán félbehagytam egy hritelen ötlettől vezérelve.- Vetkőzz most te nekem!.- huncutkodtam, de ha nem volt kedve vagy fájt a karja nem eröltettem és fojtattam hejette én.

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 19:29 - #185

Mavis Szemeim forgatva figyeltem a ledöbbenését.   - Ne légy már nyuszi. Szerinted a gyerekeik később nem akarnának bosszútállni? Hogy a faszba nem... Így legalább gyökerestül elpusztítjuk a férgeket. Te sem akarhatod, hogy lelkinyomorékok legyenek nagykorukra. - vontam meg a vállam elmagyarázva logikusan a dolgokat. Aztán mintha váratlan fordult volna a kocka, ugyanis belement. Gyanús nekem, vajon mi jár a fejében? Eme kérdésre pedig hamar meg is kaptam a választ.   - Hát persze. - mosolyogtam oda bájosan, mint, aki ténylegesen szót akar fogadni, ezúttal azonban nincs okom ezt tenni. Addig úgyse nyugszom. Max amíg lefoglalja majd a pali, én ledarálom a többieket. Mire végzünk már ő sem fog válogatni. Akárhogy is még a mai nap folyamán útnak eredtünk. Szerencsénkre az első helyszín egy várostól távoli kis spanyol tengerparti kecó volt. Estére értünk oda, de az ablakból lehetett látni, hogy nagy bent a nyüzsi. A férfi nem más volt, mint Soren, akit biztosan Logan is ismert már látásból. Csak is Romeonak köszönhette, hogy megúszta, de nem úgy mint most. Volt egy fiatal felesége, ő is otthon volt, föl alá járkált egy kisbabával, aki szüntelenül sírt. Rajtuk kívűl pedig volt még egy velem egykorú kamasz fiúk, aki az emeleten játszott, fején fejhallgatóval. Maga Soren pedig a konyhában ügyeskedett a vacsorát készítve. Messzebb álltunk meg, nehogy kiszúrjanak minket. Loganre néztem.   - Na, hogy csináljuk? Mehetek előlről is. A helyzetüket tekintve, nekem tuti az anya nyitna ajtót. Te meg elkaphatnád azt a fasztfejt, aki minden bizonnyal jobb keze lehetett annak az akárkinek is, mert sokat dirigált másoknak. De ne csak a szemét nyomd ki, kínozd meg rendesen.   Thomas A levélről nem tudtam lebeszélni, s biztos voltam benne, hogyha most rá is bólintott volna, a hátam mögött kibontotta volna, mert érdekli. Már elöre érzem, hogy agyamra fog menni ez a sok aggódás. Szorosabban öleltem, mikor átkarolt, de megráztam a fejem.   - Nem. Az irodai munka még oké, de nem akarom, hogy kimenj helyszínekre, mert onnan már csak egy felettesi parancs, hogy valakire ráeresszenek. Kérlek... ne kívánd, hogy folyton aggódjak. Az irodai munka se veszélytelen, de nem olyan durva, mintha terepen lennél. - kérleltem, esküszöm még a rég nem használt bociszemeket is bevetettem.   - Csak... ígérd meg, hogy az irodainál több munkát nem vállalsz... és már is jobb kedvem lesz. És ha megígéred, holnap elviszlek vacsorázni, mégha elég késöi is az alkalom egy randira. Na? Szerintem ez egy kedvező ajánlat...

Makoska

Előzmény | 2018.08.29. 18:42 - #184

Logan -köhögtem eggyet zavaromban mikor arra tért ki mennyire áthatónak kéne lennie a magtorlásunknak.- Nem biztos hogy a családjuknak ehhez köze lenne. Lehet hogy-... Mi? Kisgyereket? Mavis, lehet hogy nagyon megviselt lelkileg ez az egész ami veled történt, benne lennék a vadászatban de csak akkor ha egy célpontunk volna. Nem ölök ártatlan embert és neked se fogom ezt hagyni. Miért nem jó ha azon éled ki aki megérdemli? Ugyanúgy retteg, ugyanúgy vérzik és ugyanúgy fály neki...-Kicsit eltávolodtam tőle. És azon gondolkodtam ennek milyen vége lehet... De aztán eszembejutott hogy lehet hogy akció közben tudnám a leghatékonyabban leszoktatni erről, ha egy kis önmegtartóztatást gyakorol.- Jó- eggyeztem bele.- Menjünk, de továbbra is ugyanazok a szabályok, szeretlek de az ember élet nekem továbbra is számít, támogatlak ahogyan lehet még taníthatok is neked 1-2 trükköt amit lehet hogy te nem ismersz de csak akkor ha betartod ezt az eggyetlen egy szabályt.   Jane Thomas nagyon nem akarta hogy fojtassam a munkát, és én is egyre jobban gondolkodtam azon megérie ez az egész, viszont a rejtélyek továbbra is érdekeltek, én ezt tanultam ezidáig nem akartam hogy elpazaroltnak tekinthessem az eddig elért eredményeimet. Láttam hogy Grace után se lett jobb kedve, mondjuk nkem is csak azért mert nekem ő volt a példaképem és most nagyon közvetlenül kezelt, és kicsit jobban bíztam magamban és boldogabb lettem, meg kitaláltam hogy mit fogok csinálni. Kellemes volt a lassúzás amíg fel nem hozta a lvelet, abban reménykedtem hogy elfelejti ha eldugom, ki akartam dobni de előtte el akartam olvani mi van benne, túl kíváncsi voltam.- Tom azok ígyis úgyis lesznek, de ki fogom dobni megnyugodhatsz... Látom nem lettél sokkal lelkesebb.- mosolyogtam.- De persze nem panaszkodom.- hózodtam közelebb.- A munkával kapcsolatban arra gondoltam hogy választanék mást munkakört. a háttérben lennék végig ahogyan Grace, nem lenne a nevem sehol se kiírva csak elemezném a fényképeket és néha kimennék a helyszínre, de nem ütnék rajta senkin, nem erednék senki nyomába közvetlenül ahogyan Grace is dolgozott. Jó sokáig is tudta fojtatni ezt a munkát... Mit szólsz ehhez? Meg eggyezhetünk vagy még mindíg nem vagy elégedett? .- néztem rá.- Mivel tudnálak jobban felvidítani mond meg! Még a mosolyod is olyan szomorú.- Néztem rá aggódva, persze értettem, nekem is nehéz volt de féltem hogy depressziós és így fog maradni.-

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 16:21 - #183

- Persze, hogy jogos volt. Én is ezt tettem volna, sőt mindegyiket megöltem volna, ha tehettem, csak sajnos néhányuk felért egy godzillával, vagy veled erő terén, de azért ígysem adtam magam könnyen. Egy-két farok leharapás után nem is szándékoztak a számba nyúlkálni... - kacsintottam vigyorogva, majd be is haraptam hozzá ajkam. Megjegyzésére csak elnevettem magam, főleg azon, hogy nem is hinné mennyire komolyan gondoltam ezt a poénkodós hangnemű megjegyzést. Már nem érzem az apróbb korlátokat sem, hogy ne tehessem meg azt, amit akarok. Azt hiszem ez a halál közeli élmény ráébresztett arra, hogy jogom van mindenhez. Már pedig én ölni akarok. És nem csak rosszakat, jókat is, azért, hogy átérezzék milyen szar másoknak. Az az ötlet viszont tetszett, hogy ő is lassan olyanná válhasson, akivé kellene. Egy igazi vadállattá. Igaz nem a rosszakkal kéne kezdenie, de kezdetben ez sem akkora gond. A pultról sem kellett felkelnem, mert magához húzott, én pedig átkaroltam kézzel lábbal. - Ez egy remek ötlet Logan... Üldözhetnénk őket, mint az éhező farkasok. Kiírhatnánk az egész családjukat, hogy érezzék azt, amit az elrabolt lányok családja. Milyen fájdalmas lenne látniuk, ahogy kibelezzük a mit sem sejtő feleségüket a szemük látták, vagy elvágjuk a kisgyerekeik torkát, ahogy bizonyosan ők tették jó pár lánnyal. Meg is szűnnének az ilyen elfajzott dolgok. Még sosem öltem kisgyereket, de azt hiszem, sokkal izgalmasabb, mint felnőttet ölni. Vagy te nem értesz egyet? - mosolyogtam fel rá az arcát simogatva. Ezzel lehet alábbhagyott a szexuális étvágya, de nem tehetek róla, jelenleg csak a vér lebeg a szemem előtt és a sok áldozat, akiket megölhetek. - Akár már ma is elindulhatnánk vadászni. Az egyik őrről tudom merre lakik, mert elkotyogta valakinek, miközben az ajtó mögött hallgatóztam. És még csak messze sincs, mert napi szinten haza járt hozzájuk... - néztem fel rá. | cara delevingne | 20 | diák | credit: venus | Nem is hittem volna, hogy a dolgok ennyire ki tudnak csúszni a kezeink közül, már pedig az elmúlt pár hétben ez történt. Nem csupán egy régi jó barátom vesztettem el, de majdnem a szerelmem - ismét - ráadásul az eddig lelkesítő munkám is mostmár csak lidérc nyomásként telepedett elmémre. Talán elhamarkodottan döntöttem így, de jobbnak láttam nem kísérteni a sorsot. Tudni kell megálljt parancsolni. Azonban meglepett, hogy Jane ennek ellenére sem mondott le mind erről. - Ne légy nevetséges. Ez nem jó dolog, csak még stresszesebbé teszi az életed. Jane, én szeretném, ha te is felmodanál, mert ha nem, s én mégis megteszem, te pedig bajba kerülsz, nem fogok tudni segíteni, mert már nem leszek hatósági személy. Szeretném, ha hoznál ekkora áldozatot értünk. Ezernyi izgalmasabb és kevésbé veszélyesebb munka is van nekedvaló. Menj inkább orvosnak. Még fiatal vagy, meg tudnád tanulni. De hagyj fel ezzel a szakmával. - győzködtem, mert ez a néhány hét jó tanulság volt rá, hogy a munka nem minden, és olykor áldozatot kell hoznunk egymásért, s nem szeretném, ha ez az életébe kerülne. Most megúsztuk, de mi lesz legközelebb? Nem csodálom, hogy sok nyomozó és rendőr nőtlen vagy egyedül él, egyszerűen nem lehet kibírni, hogy életevégéig azon aggódhat a másik, hogy vajon nem e esett baja, nem e lőtték le. Nem nagyon volt lehetőségem tovább győzködni, mert valaki megzavart. Persze, hogy a boszi volt, de mivel ezúttal valóban nagy segítségünkre volt, nem vágtam a pofákat, egyszerűen csak voltam. Nem kértem cigit sem, jelenleg talán most voltunk a legnyugodtabb környezetben, ha itt is rászokom a cigire, tutira meghalok egy évenbelül. Nem kímélte a sokktól Grace, már ami a levelet illeti. Éppen csak eljöttünk a börtönből, máris ezzel fogadd, mégha többet - remélhetőleg- nem is látjuk őt. Mikor elment, Janet mintha kicserélték volna. Fogalma sincs honnan szerzett ennyi erőt, hogy még ugráljon meg forogjon is, nekem nem lett jobb a kedvem, na nem a boszi hiánya miatt. De nem ellenkeztem, hagytam, hadd játszon. Reméltem, hogy nem szteppelni akar, mert ahhoz én már nem érzem elég fiatalnak magam, de egy lassúzás még belefér. Mondjuk fura volt a csendben lassan ide oda lépkedni. - Szeretném mielőbb lezárni ezt az egészet Jane... Szeretném, ha kidobnád a levelet, anélkül, hogy elolvasnád. Nem akarom, hogy miatta legyenek álmatlan éjszakáid... | Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |

Makoska

Előzmény | 2018.08.29. 12:43 - #182

Jane Nagyon imádtam a vidéki házat amit vett, teljesen olyan volt mint a nyugalom szigete, ha családot alapítanánk nem tudnék jobb helyet elképzelni, sajnos Thomast  nagyon megtörte ez az egész annyira hogy besokallt a munkától, megértettem hiszen ez neki nem az első ilyen volt és nagyon tropára ment benne ő is meg én is...Na meg Logan sincs már mellette. - Megértem ha így döntesz, engem is megviselt ez az egész és én is szívesen kilépnék de én még meglátom, várni akarok ezzel. - Mondtam a szemébe nézve, és jelenleg tényleg semmi máshoz nemvolt se kedvem se energiám azonkívül hogy Thomassal legyek.- Nagyon szép ívű karriered van, szeretnék én is ilyen eredményekkel távozni majd, de én még szinte semmit se értem el, és szeretnék segíteni másokon.- Csöngetett valaki.- Maradj majd én kinyitom.- mosolyogtam Thomasra, aztán felpattantam az öléből és kinyitottam az ajtót, Grace volt az, búcsúzni jött mert végleg nyugdíjba vonul. Behívtam, szóltam Thomasnak és leültünk hármasban a nappaliban. Grace rágyujtot Thomast is megknálta, arról beszélt hogy Mavisé Logan ügye kezd elhalkulni, felkerültek ugyen a legkörözötebbek listályára de nagyerejű kutatás már nincs az irányukba. Beszélt arról is hogy reméli mi még fojtatjuk bár megérti ha mégsem. A végén mondta hogy Zare küldött nekem egy levelet a börtönből, letette a kis asztal közepére elém, azt mondta ha akarom össze is téphetem, nem kell megnéznem de ő azért kézbesítette. Furcsa volt, mert ebben az állapotban nagyon vágytam a Zareval kapcsolatos emlékek visszaidézésére de mégse akartam összetépni, úgyhogy az asztal alatti kis tárolóba tettem hogy ha majd lesz hozzá idegzetem elolvassam és utána tépjem össze. Jó volt Gracel beszélni, most hirtelen sokkal kedvesebb lett, valószínűleg amiatt hogy már nem volt senkinek se a felettese és nem volt rajta a felelősség. Mielőtt elment minda  kettőnk arcába belecsapett mint valami kedves nagymama és azt kívánta hogy éljünk boldogan. Tényleg meglepően boldog volt és felszabadult nagyon jol esett ilyennek látni és a kedvességét is szívesen vettem. Miután elment én tele voltam melegséggel, meg is feledkeztem a elvélről amit rögtön el is dugtam, miután kiengedtük Gracet fojtattam a kedvenc foglalkozásomat ami a Thomassal való időtöltés volt, mosolyogva megfogtam a két kezét, nagyon kicsattan voltam mint valami kajla kiscica, megprobáltam megpördülni óvatosan a keze alatt mint valami keringőnél, és végül úgy értem visszahozzá hogy a hátam a mellkasának támaszkodott, felnéztem rá.- Táncoljunk! Bár én nem tudom hogy kell majd improvizálok.- mosolyogtam, és reméltem ő is vevő lesz kicsit az ilyesmire, ne csak szomrkodva simogassuk egymást egésznap. Logan - Jogos volt, legalábbis annak éreztem, és ártatlan embereket továbbra se akarok bántani. - Furcsán is néz rá amikor azzal viccelpődött hogy a barátaimon kéne mutogatnom mit tettem, de aztán mosolyogva megráztam a mutatoujjamat.- Vigyázz a szádra asszony.- Láttam hogy ő is más lett egy kicsit, nem csak én. Furcsa volt szembesülni azzal mennyire okénak éreztem azt amit tettem azzal a férfival, és hasonlo emberekkel megtenném ugyanezt vagy akár mást is.- Támadt egy ötletem, az FBI nem fogott el mindenkit, volt aki megszökött, utánuk eredhetnénk aztán megmutatom mire vagyok képes.- Mentem oda hozzá és magamhoz rántottam, tetszett most újabban ez a Bonnie és Clyde dolog.- Igen, olyan vagyok és kezdem élvezni.- vigyorodtam el. Nagyon hiányzott már a teste közelsége, de még mindíg féltem kicsit hogy eltörik valamilye vagy rosszullesz ha vadulok, de már nagyon kívántam.

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 02:48 - #181

Thomas Annak örültem, hogy pusztán pénzbírság lett a vége, s hogy mindegyik barmot lecsukták, de ez az egy hónapnyi fogság és hogy Logan csak azért sem gondolta meg magát, mi meg most még be is védtük őket... teljesen kikészített. Egyedül Jane volt az, akinél vígaszra lelhettem, bár mindezt feldolgozni neki és nekem is időbe fog telni. Én is átöleltem, mikor végre szabadon távozhattunk s mivel hát egy darabig itt is maradunk azt hiszem, vettem egy kisebb házat a kertvárosban, mint jelenlegi pihenő hely. De tudtam, hogy a napokban felfogok mondani. Talán itt volt az ideje, hogy véget vessek ennek az egésznek. Már ígyis közel voltunk a tönkremenéshez, de most konkrétan majdnem belehaltunk, majdnem Janet is magammal rántottam és félek, hogy Logant is örökre elveszítettem azzal, hogy elfelejtette kicsoda ő. A bíróság után hazamentünk és ledőltem a kanapéra.   - Jane én felmondok még a mai nap, és... szeretném, ha te is másik munkát választanál. Élőpélda rá akár Logan is, hogy ez a munka hosszútávon nagyon nem jó. Te még fiatal vagy... és bár egyrészét ígyis megízlelhetted, szerintem... még nem késő, hogy lezárd, mielőtt megismétlődne mind ez... - néztem rá, miután az ölembe húztam és elmagyaráztam neki, miért gondolom így.   Mavis Borzalmas folyamat volt, mire felépültem. De már annak is nagyon örültem, hogy Logannel lehetek és él, és egy szadista állát vált belőle. Igaz, valahol mindig is az volt.   - Tudod, én már kész voltam lemondani erről a furcsa fétisemről, erre most te... nehéz így ellenállni a vér hivogató szavára... - vigyorogtam a bárpulton ülve, őt figyelve. Nem mondom most több bennem az elfojtott gyilkolási vágy, mint eddig, tettek róla, hogy így legyen. Éreztem, hogy valami eltört bennem, amit már semmilyen gyógyszer nem tud helyrehozni. Szeretem Logant, de roppant mód sajnálom, hogy a barátai túlélték.   - De bevallom baromi büszke vagyok rád... Főleg mert itt a kínzáson van a hangsúly. Egyszer majd megmutathatnád valakin, hogy ölted meg. Mondjuk a barátodon...? Ha-ha! Csak viccelek! - intettem a kezemmel.   - De tényleg, el se hiszem, hogy kockára tetted az életed és most is ilyen kitartó voltál. Te... tényleg egy Clyde vagy...

Makoska

Előzmény | 2018.08.29. 02:19 - #180

Jane  Még éppen hallottam amit nekem mondott, aztán el lettünk különítve. Engem szerencsére elsősorban kezeltek áldozatként, kórházba vittek. Közben arra gondoltam hogy Eloise is reményeim szerint megmenekült. Megvizsgáltak, sajnos eléggé kellemetlen helyeken is. Thomast is meglepő módon egyenlőre kórházba szállították, bár keményen őrizték. Mivel helyben lett hagyva ő se volt jó állapotban és a karja is kezelésre szorult még mindíg. Grace meglátogatott a kórházban és arra kért hogy meséljek el mindent részletesen. Én így is tettem, őszinte voltam mindennel kapcsolatban. Mondjuk azt hogy elszöktünk úgy adtam elő hogy ketten együtt terveztük el, nem mondtam hogy Thomas hirtelen döntött így és ralliztunk egy keményet az autópályán. Valószínűleg kirónak ránk majd büntetést, de mivel nem feltétlenül volt lgelálisa figyelésünk, és nem találták meg Logant vagy mavist a helyszínen és nem tudtak hozzácsatolni minket nem lesz annyira kemény, persze csak h maradunk aseggünkön. Persze tárgyalás azért lesz de figyelembe veszik hogy Thomasnak köszönheti azt az óriási fogást ami most minden országban ömlik a hírekből és nagyon növeli az FBI tekintélyét.  Eltelt egy hónap, amit igazából cellákban töltöttünk, mert tárgyalták az ügyünket, egymástól távol voltunk csak a bíroságon láttuk egymást. Bonyolult volt az ügy de végül pénzbírságot kaptunk csak. Ma volt az első nap hogy szabad emberként hagytuk el a bíroságot. Romeot mit kiderült a világ szinte mindegyik titkos szolgálata körözte már jóideje, ő önmagában is jó fogásnak számított és sajnos őt is sokszor láttuk a tárgyalóteremben. Rengeteg vádlott volt, sok ember összefogdostak a rajtaütésen. Engem nagyon kikészített a tárgyalás, mert volt olyan pont ahol felvételek néztek és pár napja sorra került pár képkocka abból a filmből amit rólam meg Romeorol készítettek. Alíg bírtam ottmaradnia  tárgyaló teremben, de hála a videonak az esküdtszég habozásnélkül vólintott a sokszoros életfogytigra. Az étvágyam se volt a régi, egyáltalán nem éreztem azt hogy bármit is betudna fogadni a szervezetem, lesoványodtam és féltem kicsit hogy ha THomassal lehetek végre akkor nem fogok neki tetszeni. A bíróság előtt találkoztunk úgy hogy már egyikünk mellett se volt kíséret vagy bilincs. Nagyon kínzott az hogy sokszor látom de nem engednek a közelébe és most hogy alkalmam volt rá a nyakába ugrottam, rajta is látszott hogy megviselte ez az ügy, meg az hogy rácsmögött élt egy hónapig. Olyan szorosan öleltem ahogyan csak tudtam, nagyon boldog voltam a karjai között és végre biztonságban éreztem magam. Ami bántott az az volt hogy Logan nem került elő és továbbra is körözik, mi pedíg többször már nem mehetünk utánuk. A közhangulat teljesen poziívan ítélt meg minket, nyilvánosságra került ugyanis a nagy rajtaütésben betöltött szereptünk, persze kicsit máshogyan. A média úgy adta elő hogy az hogy mi alapból oda kerültünk egy előre kitervelt beépülés következménye volt, nem a szerencsétlen véletlené. Viszont ennek köszönhetően visszafogadtak minket és az ehhez az ügyhöz tartozó mellékszálak felderítésével bíztak meg minket. Grace rideg volt a tárgyaláson is de valójában mindent ugy alakított hogy azzal segített nekünk, kicsit ő is benne volt abban hogy munkával kössenek le minket, úgy gondolta jöt fog tenni de előtte persze adott pár nap szabadságot.- Hihetetlen hogy végül így alakult. Logan Mindent megtettem annak érdekében hogy jovvan legyen, folyamatosan adtam neki a vitaminokat gyógyszereket, olyan helyekre vittem ahol nagyon jó a levegő simogattam, mozsdattam cseréltem a kötéseit. Nagyon megörültem neki ha láttam emgmozdulni vagy jelét láttam annak hogy küzd és életben van, csak tüerlmesnek kell lennem. Eltelt egy hét reméltem hogy már lassan felkel, láttam hogy egyre  több jele van annak hogy az állapota javul és amikor végre huzamosabb ideig nyitva tartotta a szemét nagyon megörültem. Rögtön föléhajoltam hogy az első dolog amit lát az én arcom legyen, hosszú út állt még előtte a felépülésig de legalább már magánál volt, még felkelni nem engedtem csak azt hogy kicsit megmozgassa a végtagjait. Eltelt egy hónap mire rendesen tudott már mozogni, de akkor is úgy vigyáztam rá mintha porcelánbaba lenne. Elmeséltem neki mit tettem a rohadékkal aki ki akarta vágni szívét és hogy azokat akik ezt tették vele azt meg vagy lelőtték vagy életfogytigra zárták, mert mi éppenhogy elkerültük az FBI rajtaütést. Meséltem neki hogy Thomas és Jane is ott volt.

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 01:47 - #179

Thomas Örültem, hogy Janebe visszaszállt az élet, bár szívesen szétloccsantottam volna a férfi fejét. Ám mire ismét rászegezhettem volna a pisztolyt, ránk törtek. Egy pillanatra azt hittem itt a vége, mert a társai azok, de nagy meglepetésemre az fbi volt. Hála égnek. Vagy sem. Nem tudom. Valahol kivételesen nagyon örültem, de tartottam a következményektől. Vajon Loganéket is elkapták? Rondán hangzik, de remélem igen. Nem számítottam kedves fogadtatásra, szóval szónélkül hagytam, hogy akár bilincset is tegyenek rám, de a vállamnak ez koránt sem tett jót. Reméltem, hogy a fickót minimum életfogytiglanra csukják és ott napi szinten verik majd szarrá. Kicsit már hiányzott is Baltimore, bár odaúton abban a hittben voltam, hogy Logannel is találkozom.   - Örülök, hogy nem adtad fel... - néztem Janere, már ha nem különítettek el.   Mavis Ha tudom, hogy félholtra vernek, nos... nem, akkor sem fogtam volna be a pofám. Nem voltam benne biztos, hogy élek, de azt igen, hogy ahol jelenleg vagyok az nem a valóság. Ezt már ott leszűrtem, mikor a házunk előtti parkban loptuk a napot mindenkivel és Logan épp új gördeszka trükkökkel kápráztatott el minket. Neeem, ha ez a valóság, akkor én egy zebra vagyok. Fogalmam sem volt, mikor lesz vége vagy mikor vethetnék véget, ugyanis komoly küzdelmet folytatott a szervezetem a túlélés érdekében. Igaz kapott egy löketett, amitől rá egy félnapra néhány percre maga,hoz is tértem. A szemeim még nem tudtam kinyitni és a mozgás is borzasztóan fárasztó lett volna, de hallottam, mégha tompán is és hangot is adtam ki, bár egy halkabb nyöszörgésnél nem többet. Aztán sokáig megint semmi. Külsőleg előbb jöttem rendbe, mint belsőleg. Rengeteg energiát felemésztett a sok sérülés, de talán jobb is, hogy nem keltem fel egy hétnél előbb, mert pokoli fájdalmaim lettek volna.

Makoska

Előzmény | 2018.08.29. 01:28 - #178

Jane Ficánkolt de végül elájult, nehezen engedtem el meg akartam volna fojtani de az a helyzet hogy többrevágytam ennél. Thomas a felyéhez szegezte a pisztolyt miután elengedtem, nem szóltam neki hogy ne csinálja mert amint kiesett ak épből Romeo a nyakábaugrottam és adtam neki egy nagyon szoros ölelést, ennél csodálatosabb érzést el se tudtam volna képzelni, az utóbbi napokban biztos voltam benne hogy az életem teljesen tönkrement erre eljött értem mint valami megváltó. - szörnyen jól nézel ki.- Néztem végig rajta, tudtam hogy ennél többre nem érünk rá szóval Romeora néztem, szívesen láttam volna szemvedni de az is jo volt ha lelövi Thomas. Viszont ebben a pillanatban lövések halaltszódtak kívülről. Aztán ránk is ránktörték az ajtót, Óriási gépfegyveres fekete sisakos férfiak a ruháikon ott volt az oriási fehér FBI felirat. Felkellett emelnünk a kezünket ha nem akartuk hogy minket is lelöjenek. Nem láttam senkit se aki ismerős lehetett volna, de szinte azonnal elrángattak minket onnan, és vittek is vissza Baltimoreba... Logan Váratlan dolog történt, hallotam hogy helikopterek jönnek, meg 3 páncélozott autó, itt volt az FBI. Na basszus, nem várhattam THomasékra többet, ha őket elkapják nem igazán rudják súlyos dologgal vádolni őket, ellemben Mavist és engem már igen. Lekellett lépnem, megvártam míg az összes bemasírozik az erődítménybe, biztosan jönnek még és a környező terpet is biztosítani akarják majd, de volt félperc amíg kint tisztavolt aterep, addig elindultam a fák között hogy ne vegyenek észre, mentem párk kilométert a fákalatt az autópálya mellett aztán rátértem és tapostam a gázra. Megint eltávolodtam Thomastól, remélem hogy életben vannak, ha így volt nem kellett szerintem akkora megtorlástól félniük. Biztos voltam benen hogy Thomas értesítette őket, és ez többszeméontból is jó taktika volt, mert ezért a fogásért normál esetben jutalom járna, így meg lehet hogy kitudja vele váltani magukat. Végülis ők nem öltek meg senkit és nem is érintkeztek velünk se közvetlenül. Közben hátra nézegettem hogy hogyan lehet Mavis, az éjszaka közepén betörtem egy gyógyszertárba és hoztam mindent amire szügség lehetett, vitaminokat inyjekcióztam be neki, hogy legyen ereje felépülni.

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 01:10 - #177

Thomas Komoly küzdelmek folytatódtak, nem is gondoltam volna, hogy néhány méterrel odébb, Logan is küzd. Pontosabban neki ilyesmikkel nem kellett fáradoznia. Az én ellenfelem viszont harciasabb volt annál, hogy akár fegyverrel is leküzdjem. De legalább a lisztollyal nem kellett bajlódnunk, hála Janenek.   - Faszom, de tudtam! Nem emlékeztem a búrádra, és ez a kurva gönc is bezavart, de tudtam én, hogy ismerős a képed! - kiáltotta idegesen, kissé talán már bizonytalan állásban, de ami azt illeti, én sem voltam az a hű de magabiztos. Még szerencse, hogy Janeben is feltámadt a harci ösztön, jobb fogással elő sem jöhetett volna. Romeo a kezével próbálta lehámozni magáról őt, de hamar találtam lámpa zsinórt, amivel összekötözhettem a kezeit és a végére csak elfogyott a szusz belőle és ha nem is holtan, de ájultan vágódott hasra, ha Jane elengedte. Ezek után még jobban megkötöztem, majd felkutattam a pisztolyát és a tehetetlen fejéhez nyomtam. Bőven volt okom kiloccsantani az agyát.

Makoska

Előzmény | 2018.08.29. 00:55 - #176

Logan Örültem hogy bevette a dolgot, de most álltam bele igazán a kuszkuszba de nyakig. Elkellett mennem Thomas közeléből., vetettem rá egy utolsó pillantást, hátha utoljára látjuk egymást, láttam hogy nála Jane és reméltem sikerrel jár ha esetleg én nem is. Mentem az új " haverom" után akit a részletes meséiu után nagyon nehezmre esett embernek gondolni és moslyogva fantáziáltam arról miként lehetne végezni vele, simán megtettem volna olyan dolgokat mint ameilyeneket Mavis. Mikor kettesben maradtunk nagyon kelelt magam türtőztetni, főleg amikor a felsője alá nyúlt, éreztem ahogy az agyamban el is pattan valami ér de még türtőztettem magam. A hölgy azt mondta hogy Mavis nem biztos hogy túl éli, aggódtam de bíztam az erelyében. Reménykedtem hogy jól fojtatódik a dolog és egyenlőre így is lett, mert miután leápolták amennyire lehetett egy kicsike hordágyon vittük is a török nagy fekete furgonjához, persze elég luxus volt az is szörnyen giccsel volt belül, tele arany rózsafüzérekkel meg undorító ikonképekkel. Hatalmas tere volt én inkább olyan volt mint valami luxus lakókocsi, hátul volt ágy, dárga festmények csüngtek a falon, egy miniatür kis bárszekrény is volt rengeteg jó piával. Felpakolta a két segédje Mavist, beültek előre mi meg ketten hátra. Megkínál piával, gondoltam miért is ne, ittam egy jó kortyot valami nagyon különleges japán Whiskhyből. Isten adta ajándék volt ez a pillanat és ez a szituáció. Lassan elindultunk, megbeszéltük hogy velük megyek és hogy majd eljön értem az akivel jöttem még akár csatlakozik is később hozzánk. Persze a valóságban nem szóltam Thomasnak. Adtam 5 percet hogy beleringjon a török mégjobban abba hogy tőlem nemkell félnie, aztán míg mosolyogva beszélgettünk, drágámzás és átvezetés nékül elővettem a pisztolyomat az öltönyömbelső zsebéből és rászegeztem. Annyira természetesen csináltam mintha egy névjegykártyát vennék elő, mosolyogtam és közben legurítotam az utolsó korty Whiskhyt. - Szóljon előre hogy álljunk meg, mert sürgős dolga akadt, ha félrenézéssel vagy bárhogyan jelezni kívánja hogy problémája van, gondolkodás nélkül kidekorálom ez a szép kis forgont az agyvelejével, hisz nekem? - mosolyogtam, nagyon kiélveztem a pillanatot és közben televoltam megkeményedett dühvel és bosszúvággyal. A dagadék ideges volt kicsit és szitkozodott egy sort de aztán előrekiáltott, félreált a forgon az út mentén, a két fazon hátrajött hogy kinyissa az ajtót, és amint kinyitották fejbelőttem mind a kettőt. A dagadék megrémült és a dühéből pánik lett, kiabálva leugrott a furgonról én meg meglőttem a karját és utána eredtem. Visszaráncigáltam, nem volt nehéz kötelet találni nagyon megkötöztem, bezártam a furgon ajtaját, odaléptem Mavisfölé és megsimogattam az arcát, nagyon aggódtam érte...odahajoltam a füléhez.- Már nem bánthat senki, itt vagyok és vigyázok rád. -Megcsókoltam a homlokát, aztán a sarokban reszkető szarházira néztem, nagyon ridegen mert tényleg egy eltaposni való csótánynak néztem, odaléptem hozzá és sietés, kapkodás nélkül legugoltam hozzá, a két tenyerem közé vettem a felyét nem értette mit akarok. Könyörgött az életéért, aztmondta visszaadja a pénzemet és még többet is ha akarok, nem figyeltem rá a két hüvelykujjamat a szemére helyeztem és szemrebbenés nélkül benyomta ma szemgolyóit. Kiabált üvöltözött de furcsa módon nem érdekelt. Felálltam hátáltam kicsit hogy szemügyrevegyem mit tettem, és azzon gondolkodtam hogyan vessek véget a nyomorúságos életének, ennél többet nem volt kedvem jáccani vele, kerestem vágóeszközt és jelképesen azért amit a lányokkal tett szíven szúrtam, persze csak miután kiélveztem ahogy szemved. A hulláját megrugdostam még kicsit. Ezek után az erőd közelében leparkoltam a fáknál. Nem akartam Thomast és Janet magára hagyni de Mavist sem, szoval innen figyeltem ha kellett segítség akkor ugrok a furgonnal és megyek eléjük. Lőni is tudtam innen ha kellett.   Jane Én is vártam már hogy "hármasban legyünk, mert úgy volt a leg bizonságosabb, bár féltem tőle hogy úgyis figyelni fognak, vagy hogy valami nagyon rosszul sül majd el. Mikor Thomas megfogta a kezem, olyan volt mintha valami őrangyal karolt volna fel. Amint bevezetett minekt a szobába meglepetésemre Thomas egy pillanatig sem habozott, olyanokat kapott ROmeo hogy öröm volt nézni, de aztán előkerült afegyver és veszélyessé vált a dolog. Nem voltam éppen erőm teljében de besszálltam a küzdelembe és sikerült Thomasnak úgy alakítania a dulakodást hogy kihasználva az alkalmat megszerezzem a pisztolyt. Felhúztam és Romeora szegeztem, de sajnos a dulakodás folyamata nem állt meg és veszélyes lett volna lőnöm, mert megvolt rá az esély hogy Thomast találom el, így a segítség amit nyujtottam valojában csak annyi volt hogy a pisztolyt eltávolítottam onnan, nem volt elég. Az egyik sarokba dobtam a pisztolyt amíg Romeo nem figyelt és beszálltam úgy hogy hátulról eltudtam kapni a nyakát és a felkarjaim közé fogva megszorítani amennyire csak az erdőm engedte, ami reméltem hogy elég lessz.

Déti	Előzmény | 2018.08.29. 00:17 - #175

Thomas A török ugyan játszotta mennyire élvezi a dolgot, valójában egyre feszültebbé vált Logantől. Nagyon magáénak akarta Mavist, s bár bőven túl adott volna az ajánlaton, Logannek sikerült meggyőznie. Azt hitte komolyan beszél. Így ráhagyta, és átengedte a dolgot. Közben részletbemenően elmagyarázta "tanítványának", hogy miképp áldozzák fel a még élő lányokat a ceremónián. Közben a politikus is kiválasztotta a lányt, és ezekre a lányok őrzővédője is felfigyelt és elsétált tőlünk, hogy rendezze a dolgokat. Bíztam benne, hogyha nem is személyesen Gracek jönnek, de riasztják a spanyol hatóságokat, mert egyre fogytán az időnk. Végig ott maradtam Janennel és mivel háttérben voltunk, fel sem figyeltek rá a részeg pénzes zsákok, így tudtam fizetni, bár ígyis alaposan lehúztak, de jelenleg le se szartam. Mikor Logan fizetett neki is át lett adva az áru, aminek én ugyan nem örültem, de a török annál inkább. Oda is szaladt, hogy hamar megnézze van e még pulzusa a lánynak, és bizony ha harmat gyenge is, de volt. Mivel aggódott, hogy nem bírná ki hazáig, intett, hogy vigyék a gyengélkedőbe és tartsák életben. Így a törököt, Logant és Mavist elvitte az orvosiba Soren. Mi meg maradtunk ott. Romeo megint odalépett hozzánk, nem szívesen hagyott magunkra ez látszott, de rólunk, mint nyomozókról nem beszélt. Ez, nem feltétlen jó dolog.   - Ha gondolja szerezhetek szobát maguknak, hogy ismerkedjenek kicsit, de csak az én felügyeletem mellett. - mondta, s noha eme kedvező ajánlatot nekem szánta, gyakrabban nézett Janere.   - Elfogadom, köszönöm. A nászéjszaka még úgyis várat magára. - mosolyogtam, de nagyon nehezen ment a nyájaskodás, viszont be kell valljam, az tartotta bennem az erőt, hogy alig vártam, hogy hármasba lehessünk. Esélyt se adok neki, hogy két ütés közt levegőt vehessen. Bólintott, majd intett, hogy kövessük. Kézen fogtam Janet és követtük. Mind e közben a gyengélkedőn Soren volt olyan figyelmetlen, hogy magára hagyta a két jómadarat, mert teljesen abban a hittben volt, hogy mindkettejük az aki. Nos, nem véletlen, hogy naív, elvégre Romeo mégis csak nyomozó volt, ellenben vele. A török egyből Mavis felsője alá nyúlt, hogy közben elmagyarázhassa, hogy távolítják el a még dobogó szívet. Közben belépett a doki nő is és nekiállt leápolni a sérüléseket, infúziót kötött be, de új kötést is adott a szemeire.   - Garanciát nem vállalunk, ha meghal, mi szóltunk, hogy mik az eshetőségek. - mondta egyhangúan az idősebb hölgy, kb már teljesen leamortizálva ettől az egész helyzettől, amiben volt. Míg ők az orvosiban voltak, Romeo bekísért minket egy hálószoba féleségbe. Így utólag hiba volt körbe sem nézni, de szerencsénkre itt nem volt kamera. Amint becsukta maga mögött az ajtót bevertem neki egyet. Fájt is a vŕllam, de koránt sem annyira, halá az adrenalinnak. Az ajtónak esett, onnan meg lecsúszott a földre, de kapott rögtön még kettőt. Már vérzett a szája, de még magánál volt és meg kell hagyni jól bírta. Ha tudom, hogy nyomozó nem az ócska trükkökkel jövök. Előkapta a pisztolyát, de nem hagytam, hogy felemelhesse, így elkezdtünk hadakozni.

Makoska

Előzmény | 2018.08.28. 23:10 - #174

Logan Hát az a rohadék nem sajnálta a pénzét, mikor mondta mire kéne neki elképzeltem ahogy odakötözöm valami asztalhoz aztán a seggén keresztül karóbahúzom. Nem hittem neki hogy nem lehet rajta segíteni, de igenis lehet. Fojtattam a versengést, még az utolsó kalapács leütés előtt emeltem, de most óvatosabban hogy ne kelcsek feltűnást a felkínált összegekkel. Közben láttam hogy Thomas is akcióba lendült. Úgy viselkedtem mint valami élveteg gazdag szarzsák akinek ez az egész csak játék, közben én is realizáltam hogy nehéz lesz ez az egész, nehezebb mint azt ezidáig gondoltam de már nem volt visszaút.- Jól hangzik ez az áldozati izé, mesélj még róla érdekel az ilyesmi.- Fordultam a törökhöz de közben persze továbbra is licitáltunk egymásra. Elmesélte az undorító szar perverz dolgokat amit művelt már lányokkal és Mavissel is akart én meg végig úgytettem mintha tetszene, közben szivaroztam meg megkínáltam a  törököt is.- Ha engedi hogy megvegyek csinálhatnánk együtt.- vigyorogtam.- Lehetnék a tanítványa, maga megkapja amit akart én fizetek.     Jane Odakaptam a tekintetemet amikor láttam hogy Eloisra is elkezdtek licitálni, reméltem hogy viszonylag jó helyre kerül, és éreztem hogy lassan nekem is sorra kell krülnüm. Mikor ezt végig gondoltam ki is rántott valaki a sorból elrángatott a többiektől. Nem mertem az arcára nézni csak akkor amikor hozzámszólt, nagyon máshogy nézett ki de amikor a szemébe néztem rögtön felimertem. Őrületesen nagy önuralom kellett ahhoz hogy visszafogjam magam, legszívesebben belékapaszkodva sírtam volna, el se akartam hinni hogy itt van, abban se voltam biztos hogy él e még, elmosolyodni se mert mert attol féltem itt mindenki mindent hall és lát , de a könnyeimet nem tudtam visszatartani amikor ránéztem legörült pár csepp köny az arcomon, és az egész arcmimikámat is úgy alakítottam hogy ilyedt legyen inkább, bár a valós kiváltó ok a meglepettségem volt, nem is válaszoltam neki csak tettem amit kért. Aztán odajött Romeo és akkor tényleg félni kezdtem, nyilván valóvá vált hogy nem akart megválni tőlem. Felhozta ami tegnap történt én meg hihetetlenül azthittem padlót fogok, leszegtem a felyemet, nem volt elég hogy felidéződtek bennem a tegnapi emlékek és úgy éreztem magam mint valami szaros ebfenyített remegő eb, de már Thomas is tudott róla, azt éreztem belefulladok a szégyenbe, nem akartam volna elmondani neki akkor se ha kiszabadulok innen. Úgy éreztem ahogy mellém jött mintha a szemem sakában lenne valami vadállat ami gondolkodik róla hogy ne meneküljek el mellőle, ne mehessek haza Thomassal, kicsit odébb húzódtam mellőle. Féltem hogy már most lebukunk, Romeo nagyon figyelt minden apró reakcióra, de Tom ügyesen terelt. Kiderült hogy Mavist is idehozták, akkor viszont a rózsaszín ölrönyös férfi nem hasonlít Loganre hanem maga Logan az. Kicsit megörültem ennek mert kettesn sokkal több esélyük van, bár még mindíg elég kemény dió ez az egész. Ráébredtem hogy nekem is össze kell szednem magam akármennyire is azt érzem hogy alíg van erőm az életre és ha úgy adódik segítenem kell nekik. Romeonak minden szava rémisztő volt, így hogy felsorolta hogy például Mavisről és Loganről mennyit tud, nem tudtam hogy valójában mennyire van tisztában azzal hogy Logan és Thomas itt vannak, hogy most játszik e vagy istennek hála még nem jött rá a dologra.

Déti	Előzmény | 2018.08.28. 18:24 - #173

Thomas Azon gondolkodtam, hogyan oldhatnánk meg ezt az egészet. Elindulás előtt vagy még akkor az egész egyszerűbbnek tűnt, ám most, hogy szemtől szemben tanúja lehetek ennek a pokolbéli eseménynek, úgy érzem ketten ide kevesek vagyunk. Jane jelenleg áldozat, mint inkább nyomozó, nem is várnám el tőle, hogy segédkezzen. Logan és én pedig ugyan dörzsölt katonák vagyunk, ám éppen egyikünk sincs jó passzban. Még észbe sem kaptam Logan és a török már is versengeni kezdtek a vélhetőleg ismerős lányért, bár meggyőződésem, hogy ő az, csak épp abban nem vagyok biztos, hogy él e még. Lássuk be, egy holtért nem kéne az életünk kockáztatni. Talán elfogult vagyok, s talán a helyében én is így tennék, de még mindig csak az lebeg előttem, hogyha nem bukkan fel a lány, Logan fejét se csavarja el, ő pedig nem keveredik ekkora bajba, hogy aztán őt követve mi is pácban legyünk. A török noha jól szórakozott, komolyan vette Logan szavait, s az ígért háromszorosát kiáltotta, majd, hogy lebeszélje versenytársát a licitről, hozzá tette, hogy ő szerinte egy azonnali orvosi beavatkozás sem segíthetne a lányon, neki pedig csak a szíve kell egy ceremóniához. Közben az egyik politikus is szemet vetett az egyik vörös hajú lányra, felállt és feltételezem viccből csapta neki a szelet, körbe járta, méregette, mint egy darab húst. Úgy éreztem valamiképp nekem is lépnem kell, csak attól tartottam, hogyha megcélzom Janet, akkor ahogy Logan is tette a törökkel - mégha jó okból is - egy másik velem is kakaskodni kezdene, ezzel megakadályozva a szökést. Kétségbeesésemben a zsebembe nyúltam a telefonomért. Nem tudom miképp tehettem, vagy egyáltalán, hogy juthatott eszembe Jane eltűnésekor, de akkor ott is képes lettem volna feláldozni a szabadságom - s így sajnos talán Janet is - mint hogy itt szenvedjen, s hajlandó lettem volna értesíteni a baltimoriakat. Akkor végül találtam egérutat, most azonban látva hány ember ellen kellene harcolnunk - mert, hogy ez az egész telep konkrétan felért egy katonai bázissal - lehetetlennek tűnt. Még segítséggel sem biztos, hogy túléljük, s tudom, hogyha meg is menekülünk elkapják Loganéket is, de ha Mavis meghal, védelemből mondhatjuk, hogy Logan ölte meg, így talán szemethunynak a szökésük felett számba véve, hogy előtte is teljes mértékben segítőkész volt a nyomozásokban. Csak ezekbe tudtam kapaszkodni. Mindkettőjüket épségben akartam kijutattni. Felkeltem és lassan végig sétálva a lányok közt a sétá pálcámmal vezetve utam, elértem Janehez. Nem akartam feltűnően kedves lenni, bármennyire is utáltam vele erőszakos lenni, de már csak a folyamatosan őt vizslató férfi miatt sem tudtam magamat adni. Elkaptam a karját és egy kevésbé látható helyre húzva a falnak nyomtam, én pedig közel hajoltam. Olyan közel, hogy a halk beszédünk csak számunkra legyen hallható, ugyanis Romeo odébb lépve is úgy állt, hogy gyanakodva figyelhessen. Vagy tényleg gyanakszik, vagy Janere pályázott és ezáltal kissé ideges volt, amiért pont őt szemeltem ki.   - Nyugodj meg, de tégy, úgy, mintha most halálosan félelmetes dolgokat mondanék neked, Jane. Ne mutasd ki az érzelmeid, különben szagot fog az az eb és idejön. Én vagyok az. Eljöttünk értetek, kiszabadítunk téged, és igyekszem mindenki mást is, de a legfőbb most te vagy. - suttogtam neki, de már felhívva közben Gracet. Nem volt kihangosítva, csak azt akartam, hogy ők halljanak minket, az egész bagázst s be tudják mérni hol vagyunk, hogy segíthessenek. Addig pedig húznunk kell az időt. Nem is tudtam sokáig csevegni Janenel, mert ahogy sejtettem a fickó nem bírt magával és odajött.   - Ő még nagyon új, nincs teljesen betörve. De garanciát sem vállalunk, ha első körben kihullana, szóval szerintem válasszon mást. - ajánlgatta karba tett kezekkel a falnak dőlve Jane mellé.   - Nincs ezzel semmi probléma, feleségnek akarom, vigyázni fogok rá. Minél tisztább, annál jobb. - válaszoltam, mire cicceget egyet és a szájában lévő fogpiszkálóval kezdett játszani.   - Ó, amiatt ne aggódjon, alig érintette férfi. Csak én húztam fel, de biztosíthatom, ha nem is szűz, majdnem teljesen érintetlen. Még sír, mikor döfködik. - mosolygott, mire én akaratlan is ökölbe szorítottam a kezem a patkányt figyelve. Jól lehet ez feltűnt neki.   - Minden rendben? Idegesnek tűnik. - jegyezte meg, mire észbekapva próbáltam lehiggadni, több kevesebb sikerrel, így hát inkább témát tereltem.   - Mi történt azzal a lánnyal? Azt hittem értékelik a szebb lányokat. Vagy talán nem nyerte el a tetszéseteket? - kérdeztem vissza, elpillantva a másik őr kezében lévő lány felé.   - Mavisnek hívják. - biccentett el felé vigyorogva és látva szemeiben, hogy büszke azokra az információkra, amiket róla tud.   - A neve jelentése énekes rigó. De a szitkozódáson kívűl más nem nagyon hagyta el a száját. Agresszív volt a kezdetektől. Leharapta egy őrünk ujját, kettőt is, mikor a szájába lett dugva. Egy másiknak pedig egészen mását. De mivel nem húzhattuk ki a fogait, mert amúgy így egyben nagyon szép lány, így kénytelenek voltunk lecibálni a pincébe. Nem akartuk mi megölni, mert rengeteg pénzt hozna, éppen csak addig, míg nem hallottuk könyörögni. De nem könyörgött, egyszer sem. Pedig nem egyszer elájult és felpofoztuk, de minél többet fojtogattuk, kínoztuk, csak vadabbá vált a tekintete. Én mentettem meg, mert úgy felhúzták magukat a fiú, hogy megakarták nyúzni. De nem azért tettem, hogy megkíméljem ám. Azért mert tudom kicsoda. Tudom, hogy sok embert megölt és hogy még többet akart. Tudom kik a szülei és hogy ők miket tettek. Azt is tudom, hogy nyomában lehet a nyomozó szeretője, csak épp ő is szökevény, így esélytelen, hogy megtaláljon egyedül. - mosolygott fölényesen.

Makoska

Előzmény | 2018.08.28. 02:17 - #172

Logan   - Milyen előrelátó vagy. Hát a karomat majd takarja az öltöny vagy amit nekem szántál, aztán jol begyógyszerezem magam és nem lehet majd kiszúrni hogy van vele valami probléma. - Szívesen beszélgettem volna vele, de felváltva őrködtünk így nem tudtunk angyon beszélni. Reggel meg puccosan előkészültünk, mikor elémdobta az opciót lőször felnevettem kicsit, mert ha meghalok akkor köcsögve ölrözve fogom végezni. Durva volt de hihető álca, eltudom képzelni hogy ezek a milliárdos bűnözők ilyenekbe öltöznek. Láttam Thomason hogy nincs kedve viccelődni, amit meg értettem én is aggódtam Mavis miatt, de így hogy ennyire nyers volt azt éreztem hogy engem is egy pszihopatának gondol és megvet a döntéseim miatt. Nem akartam megint veszekedni inkább arra ösztönzött ezzel hogy én is komoly legyek. Végig ültük a vacsorát, találkoztunk a többi elvetemült állattal és jónéhány politikust meg egyházi személyt is kiszúrtunk közöttük. Egyenlőre jól ment az elvegyülés, nem keletettünk feltűnést. Nekem se volt nagy étvágyam de természetesen viselkedtem. Aztán átmentünk abba az elegáns terembe, ahol nagyon kellett türtőztetnem magamat, de láttam hogy ne mutassam ki az idegességemet és ne hányjam el magam, mert nekem is meséltek vásárlói élményekről az új haverjaim, nekem meg élvezetet kellett színlelnem meg kitalálni meséket a salyát élményeimről. Felsorakoztak a lányok, Janet láttam de Mavis sehol se volt...aztán a csávó mondta hogy van még valaki akit még nem tudnak megmutatni mert ellenkezett ezért muszály volt megbűntetniük...bassza meg tudtam hogy ez lesz. Türtőztettem magam, lenyeltem a gombócot, és kitaláltam hogyan fogok majd oda menni külön hozzá, de aztán erre nem volt szügség. A látványától úgy éreztem magam mint akit elütött egy kamion nemtudtam hogyan türtőztethetném magam ezért kiengedtem az indulatomat csak átforgatva. Az asztalra ütöttem az öklömmel és közben felnevettem, közvetlenül miután a török licitált rá.- Na azt lesheted .- pillantottam a törökre úgy mintha cimborásan csipkelődnék.- Úgytűnik eggyezik az izlésünk.- felmeltem a kezem.- Kétszer annyit adok! -mondtam lelkesen és hanyagul odalódítva, elővettem egy rohadt drága szivart felcsaptam a lábaimat keresztbetéve az asztalra és hátradőltem mintha valami olyasmi elébe állnék amit élvezet.    Jane A tegnap történt dolgok után hánytam, hagyták hogy felügyelettel le tisztálkodjak aztán utána álombasírtam magam Eloise mellett a cellánkban. Másnap szörnyűvolt ismét felkelni és ráeszmélni a dolgok valóságosságára. De mondták hogy ne sírjak többet mert szépnek kell majd lennem. Most már úgy éreztem magam mint egy zombi, mindent megtettem amit kértek minden parancsot teljesítettem, mentem is a libasorba kérdések nélkül. Mikor megláttam rómeot olyan félelem rázott meg mintha a gyilkosomat láttam volna, megint elfogott a hányinger, leszegtem a felyemet nehogy találkozzon a tekintetünk. A sorban állás közben igyekeztem találni egy olyan pontot ahol nem ül senki, egy oszlopot sikerült találnom azt néztem, féltem hogyha valakivel találkozik atekintetem, akkor jobban észrevesz és majd meg akar venni. Bár logikusabbnak tűnt volna hogyha inkább kinézek valakit akivel jobban járhatnék. De a jelenetre odafigyeltem, a lányra akit kihoztak és szörnyen nézett ki, olyannyira hogy én fel se ismertem. Undorító volt hogy valami hályas köcsög rögtön el is kezdett rá licitálni egy másik aki meg úgy nézett ki mint valami dzsigoló az meg versenyezni kezdett vele, kettejükre mertem pillantani de nem tudtam megfigyelni őket, csak annyir hogy legalább a rózsaszin öltönyös nem hályas, ami csekély vígasz persze de ha már megveszik az embert lehet hogy könyebb ha nem egy ogre az ilető, meg a szemem sarkából mintha úgytűnt volna hogy aki melette ül se tűnik olyan szörnyetegnek, bár itt mindenki az... De tényleg csak a perifériám szélén láttam mert nem mertem rájuknézni egy századmásodpernél tovább plusz nagyon éreztem hogy valaki néz és az érzés szorongatni kezdte a torkomat mert tudtam hogy Romeo irányából jön.

Déti	Előzmény | 2018.08.27. 23:17 - #171

Thomas Rohadtul nem örültem annak, hogy Logannek hiába beszéltem. Én próbáltam szépen megkérni, de ha nem ad más választást, kénytelen leszek megölni a lányt is. Legszívesebben kitettem volna a picsába, de még mindig a barátom, csak jelenleg az agya a vörös ködben fulldoklik, de ezen segíthetünk. Mikor odaértünk egy elhagyatott kis viskóba mentünk, ami a környéken volt. A terep szemle után itt volt a legbiztonságosabb.   - A találkozó itt lesz, szóval messzire sem kell mennünk. És ne nézz már ennyire amatőrnek. Szerencsédre még b tervvel is készültem, úgyhogy neked is akad itt álruha. Felsem fognak ismerni. - néztem rá, ha bár nem volt nehéz kiszúrni, hogy az ő karja sincs épp rendben. Ez bizony probléma, de talán mázlink lesz holnap. Az éjszakát felváltott őrködésben csináltuk, mert kellett a pihenés, mégha nem is ment jól. Volt parókánk, és ruhánk is. Másnap este kellett megjelennünk. Nem elsőként, de nem is utolsóként. Az mondjuk kicsit furcsa lehetett, hogy együtt jöttünk, de nem kérdezősködtek. Reméltem, hogy Jane jól van és ő is a lányok között lesz. Elsősorban vacsoráznunk kellett, én egy romániai kiskirály bőrébe bújtam, Logan pedig egy olaszéba vagy oroszéba, választhatott is. A vacsorát is ilyen lányok szolgálták fel, de Janet nem láttam köztük. Nem volt sok étvágyam, de igyekesztem legyűrni az izgalmat mielőtt bukna az egész. Annyiban volt szerencsénk, hogy sokan voltunk, mindenhonnan jöttek emberek. Belegondolni is rossz hány ilyen alkalom eshetett már meg. Vacsora után beültünk egy nagyobb és jóvval elegánsabb terembe. Folyamatosan kaptunk italokat és néhány közülünk előszeretettel mesélt az előzőleg felvásárolt lányokról. Az egyik ilyen történetet egy török maffiózó mesélte. Egy 11 éves kislányt vásárolt meg tavaly, de a kislány az első nászéjszakát követően elvérzett. Ökölbe szorítottam üres kezem és próbáltam lehiggadni, miközben ezek nevettek a lány fájdalmas halálán. Egy kész örökké valóságnak tűnt, mire az egyik itt dolgozó, ha jól értettem Romeonak hívott tag bejelentette, hogy most felsorakoztatják a választási lehetőségeket. Libasorban jöttek be a lányok, legtöbbjük épp csak alig múlt 15 éves, és semmi kis fehérneműkben voltak. Idegesen vizslattam hol lehet már Jane, aztán a vége felé megpillantottam. Annak ellenére, hogy amúgy jól nézett ki ebben a ruhában, borzalmasan éreztem magam, hogy így kell látnom. Őrök álltak mindenfelé, a lányokat pedig magasság szerint egymás mögé három sorba állították. Miután becsukódott az ajtó, Romeo közölte velünk, hogy a tegnapi napról lett volna még egy valaki, de olyan ellenséges volt, hogy kénytelenek voltak megnevelni, aminek következményeinek nyoma még talán hónapokig rajta lesznek, így pedig nem tudták felvonultatni. Nem tudhattuk biztosan, hogy itt Mavisre utalt, de tény, hogy nem volt a lányok közt. Ha valamelyik lány megtetszett valakinek odahívhatta és kedvére fogdoshatta, nézhette, majd tehetett ajánlatot rá, s ha nem kértek többet el is vihették. A török, ki a nászéjszakával dicsekedett elkezdett höbörögni, hogy biztos csak átverés és a szebbiket megakarják tartani. Romeo hiába magyarázkodott, végül intett, hogy hozassák fel. Előre tudtam, hogy akárki is lesz, nem lesz szép látvány. A másik őr Soren a karjaiba hozta fel a utolsót. Nagyon reméltem, hogy Logan is higgadt marad a látottak ellenére. Nem lepődtem volna meg, ha már csak azért is a hulláját hozták volna fel. A karja lógott, a lábai is, nagyon úgy tűnt, hogy nincs magánál. Csupa kosz volt, egy szakadt, véres trikó és egy szintén mocskos alsónemű volt rajta. A teste tele volt zúzódásokkal, kisebb nagyobb vágásokkal, mikből még most is folyt a vér kissé, kezén végig fo,yva végül a szőnyegbe ivódva. A haja is véres volt és kócos, már nem vörös, hanem az eredeti szőke. Arca is tele volt ütés nyomokkal, vágásokkal, orrából, szájából, de még a füléből is folyt a vér, igaz többnyire már száradt. Szemei valami koszos ronggyal volt bekötve, de az is véres volt, ahogy a homloka is. Romeo szerint úgy megverték, hogy már a szeméből is vér folyt, de mivel példát akartak rajta statuálni, nem vitték orvoshoz. Az egyértelmű volt a combjain vastag vér foltokban, hogy nem egyszer próbálták fel, és a nyaka, a csuklói és bokáin is látszottak a szoros kötél nyomai. Talán már meg is halt, ennek ellenére a török egyből ráígért egy nagyobb összeget. Ami még feltűnt, hogy Romeo gyakorta pillantgatott Jane felé.

Makoska

Előzmény | 2018.08.27. 21:49 - #170

Logan Nagyon szarul hangott a hely leírása, aggódtam mert tudtam hogy Mavis kekeckedős és ha nem hagyja magát akkor könyebben baja eshet. Te jó isten belegondolni abba hogy mit tesznek vele, ökölbe szorult a kezem és arra gondoltam hogy megölöm az összeset. Hallgattam a tervét.- Átkell maszkíroznunk téged, mindenhol ott az arcunk és biztos tudnak rólad azok is akik elvitték Janet. -Aztán fojtatta és kurvanagyot néztem, csóválta ma felyemet.- Ne hülyéskedj Thomas, a te felelőséged is volt hogy utánam jöttél, én döntöttem úgy hogy Mavissal maradok és akkor is és most is ez a legjobb megoldás, mert én nem mondok le róla. Segítünk egymásnak, kihozzuk a lányokat aztán elválnak útjaink, nem kell soha többé látnod Mavist, és én vigyázok rá hogy ne tegyen kárt ártatlan emberekben, és amióta velem van ez így is történik. Nem teljesen pszihopata vagy ha az is nekem is van befolyásom rá, nem tudom és nem akarom el engedni. Én ezt az utat akarom járni, így döntöttem és örülnék neki ha tiszteletben tartanád ezt.  Igen az én hibámból halt meg, nem akartam megölni de nem foghatod Mavisre, és azt sem hogy most te itt vagy, mert dönthettél volna másképpen is.  Ha bezárják nem lehetek vele, és a börtönben csak romlana az állapota a pszihiátrián szintén, hiszen ezt te is nagyon jól tudod, csak nem érdekel. Ne érdekljen hiszen egy gyilkos, de az hogy börtönbe kerül vagy hogy velem van ugyanazt eredményezi, mert mind a kettő azt a célt szolgálja hogy ne báncson másokat és így nem bánt. Thomas én nem engedem hogy báncsd, segítek neked Janet kihozni utána mehettek, én maradok és kiviszem Mavist is.- mondtam ellentmondást nem tűrően.- Ő megértette hogy fontos vagy nekem, és Jane is, és nem bántana benneteket emiatt.  Csak ugyanerre akarlak megkérni téged is, most az egyszer, aztán nem kell vele tőrődnöd többet.- Kérleltem, arra gondoltam hogy e helyetből adódóan tiszteletben tartja ezt, de tényleg csak abból. Mert hátráltat minket az ha ezen most összeveszünk, naívan azthittem kihozzuk őket és utána megbeszéljük ezt az egészet, bár akkor is ugyanezt mondtam volna. Megálltunk közel ahhoz a bazi erődítmény szerű szörnyűséghez, én még életemben nem láttam ilyen durván kiépített bűnbarlangot, de lehet csak azért mert városi nyomozó vagyok és ott ilyesmire nincs lehetőség. Thomsra néztem, az idő sürgetett és azt vártam hogy legalább addig tegyük ezt az egészet félre míg kint nincsenek a lányok. Mindenesetre nem hoztam ful újra a témát, inkább azt hogy hogyan másícsuk meg a külselyünket annyira hogy ne tűnjünk fel. Készültünk a holnapra.- Van nálam egy vagyon készpénz, lehet hogy ez jóljön a hitelességünkhöz is, meg vehetünk belőle mindent ami szügséges.    Jane Csak nem akart vége lenni enne ka szrönyűségnek és továbbra is egyre fokozódott. Ökölbe szorult a kezem, de már nem tudtam mit csináljak, nem ellenkeztem bár arra nem számítottam hogy ennyire brutális lessz, tényleg majdnem elhánytam magam amikor éreztem hogy elmegy...mikor megfordított és úgy hatolt be felkiáltottam, összeszorítottam a fogaimat, szörnyen fályt el se akartam hinni, semmi jó nem volt benne csak fályt kegyetlenül, féltem tőle hogy megsért bennem valamit aztán elvérzek vagy ilyemi, mert az érzés ahhoz volt hasonlatos mint amikor felnyársalják az embert. Szörnyen sírtam már és teljesen tehetetlennek éreztem magam, meg undorítónak.

Déti	Előzmény | 2018.08.27. 21:01 - #169

Thomas Logan érdekében remélem, hogyha valóban odakerült ahová Jane, megölték. Mert ha nem, én ölöm meg, szarok Logan hülye kislány fétiseire. Az életét teszi tönkre azzal, hogy fejébe vette ezt a szarságot.   - Éppenséggel van tervem, de valószínűleg csak holnap tudunk lépni. Remélem Jane is kibírja addig. A nem túl megbízható informátorom szerint ez az egész banda már egy több éves rendszert alakított ki. Lányokat rabolnak, leginkább turistákat, nagyjából mind 18 év alatti, de akadnak kivételek, feltörekvő modellek, beképzelt tinik, vagy épp menekülésben lévő lányokat. Legutóbb állítólag egy nevelőtáborból haza utazó buszt támadtak meg, és elvitték az összes lányt. Nem rég megtalálták néhányuk holttestét. Prostituáltként használják őket, ha pedig már arra nem jók, szervkereskedőknek passzolják őket, vagy baba "termelésére", akiket aztán eladnak. Végső esetben megölik őket. De hallottam, hogy holnap lesz egy esemény, egy összejövetel, ahova néhány lányt elvisznek felmutatni. Az eseményen pénzes emberek, kiskirályok és maffiózok lesznek. Ők a vásárlók. A tervem, hogy egyiküknek adom ki magam, közéjük férkőzök és kiszabadítom. Örülnék, ha segítenél, de nem tehetem. Ha ott is van Mavis, őt nem hozhatjuk el, végtére is, az egész miatta van. Ha pedig te magad dobod fel, még el is engedhetik a büntetésed. Figyelj Logan, tudom, hogy ez most szarul hangzik és kurvára nem fer, de le kell róla mondanod. Fogalmam sincs hogy téríthetnélek észhez, és tudom milyen érzés, ha hatalmába kerít az érzés, de hidd el nekem, ez a lány csak felhasznál téged. Még korábban beszéltem Alexxel és azt mondta megkérdezte egy pszichológus ismerősét, aki a háttérből figyelhette Mavist és annak ellenére, hogy a rá nem bizonyított gyilkosságokról nem is tudott bizton állította, hogy egy pszichopata. Egy manipulatív parazita, aki belőled próbálja elérni céljait. Ha rákötnék egy hazugság vizsgálóra egyből elbukna. Kihasználja, ahogy kinéz és amilyen hatást gyakorol rád. Pontosan tudja, mit akar és mivel érheti el. Te pedig jó ember vagy és annyira segíteni akarsz neki, hogy nem látod, hogy nem lehet. Az a fiú... a vére a te kezedhez tapad, ne mond nekem, hogy véletlen volt. Mavis miatt volt, mert ha ő nem lenne, el sem indultál volna, ott sem kellett volna lenned. Szóval... ha jelét látom, hogy ellenkezni próbálsz, kénytelen leszek én cselekedni. Ha nem akarod, hogy meghaljon, ne tedd, hagyd, hogy átadhassuk az orvosoknak, a rendőröknek. Nem fogják bántani, csak elzárják, hogy ő se bánthasson senkit. Sajnálom, de ez a te érdeked is, nem csak mindenki másé. - magyaráztam neki komolyan, próbálva megértetni vele, hogy mi a helyes.   Romeo Mikor nyögdécselni kezdett, a rendező a háttérből mutogatta, hogy csináljam tovább, fokozzam. Nem sokára három ujjammal, makd néggyel feszegett azokat a bizonyos "határokat" benne. Az érzéstől pedig csak hamar én is megkeményedtem, így hamar levettem a nadrágom, rajta is feltűrtem a melltartót és minden habozás nélkül beléhatoltam. Erősen és keményen mozogtam, közben a melleit markolásztam. Ezt egyte gyorsuló tempóban tettem, talán el is élvezett egyszer, majd mikor már csattogtunk a nedvességétől, kihúztam belőle magam, gyorsan hasára fordítottam és mindenféle tágítás nélkül belé hatoltam. Megsem álltam, majd közben hozzászokik, én csak mozogtam benne gyorsan. Közben hajába markoltam és húzni kezdtem kicsit. A kamerás nyál csorgatását látva tudtam, hogy jó, amit csinálok, ki tudja talán másodállásban majd pornósztár lesz belőlem.

Makoska

Előzmény | 2018.08.27. 20:23 - #168

Logan Tomas jól behúzott, főleg amiatt éreztem szarnak mert a láz miatt amúgiys forgorr kicsit velem a világ így meg majdnem el is estem.- Úgy ütsz mint egy lány...- mondtam de csak halkan, mert tudtam hogy a helyzet komoly és igaza van.- Teljesen jogosan haragszol sajnálom...-Aztán mondta hogy Janet elrabolták.- Mavis is elvitték! Lehet hogy ugyanoda.- Tört rám ezt a megérzés, mind a ketten ugyanabban a szarban csücsültünk nekem köszönhetően. Nem is tudom volt e valaha mérges rám ennyire.- Ha van terved benne vagyok bármi is az, siessünk értük, lehet hogy még nem esett bajuk.- Szégyelltem magam nagyon, de legalább mondta hogy örül hogy lát...- Én is örülök hogy látlak, sokat tűnődtem azon mi lehet veled, csak tegnap este láttam a TV-ben hogy titeket is köröznek.- Sóhajtottam és hátradöntöttem a felyemet a támlának, aztán kifelé bámultam.- Nem hittem hogy ez lesz belőle...én pont ezt szerettem volna elkerülni azzal hogy eljövök Mavissel. Ő se bánt senkit és senki nem bántja majd őt.- Megértem ha Thomas bűnözőként gondol rám eztán, főleg a srác miatt akit lelőttem, azzal kapcsolatban meg nagyon halkan csak ennyit tudtam mondani, gondoltam tudnifogja mire gondolok.- Esküszöm az életemre, véletlen volt... Jane A könyörgés eggyáltalán nem vol rá hatással, ettől mégjobban megijedtem és kiabáltam hogy ne érzej hozzám ami ugyanannyira hatotta meg mint előzőleg.  Soha ilyen undorító dologban még nem volt részem, próbáltam összeszorítani a combjaimat hogy ezzel is megnehezítsm a dolgot. Közben a rohadék kamerák is ott voltak mindnehol meg a stáb, ihetetlenül megalázó volt. Nem hatott semmi nem tehettem semmit és éreztem hogy ebbe beleőrülök ha nem engedem el magam, nincs más választásom... Ezt elhatároztam de mindíg amikor ujabb modon nyult hozzám előjött a hányinger és ez az egész csak egyre fokozódott. Néha nagyon mélyre nyúlt és az fályt nem is kicsit, gondolom direkt csinálja mindezt a szemtelenségemért. Aztán azt se tudtam mi történik vagy mit csinál velem, felnyögtem pedíg nagyon visszafojtottam magamba minden hangot ami azt feltételezné hogy élvezném, mert hát kurvára nem élvezem! Végig folytak a könnyeim és reméltem hogy hamar vége lesz ennek az egésznek.

[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]