|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Mavis
Ha lett volna annyi lélekjelenlétem, biztos néztem volna, ahogy csinálja. De nem tagadom, pokolian élveztem, már csak azért is, mert ez a pozició sokkal intenzívebb érzést ad, mintha popsiba csinálnánk. Imádtam és nem csak én, ahogy a nyakamba harapott. Ha nem takarta volna a pofázmányom, szerintem a szomszédban is hallották volna, ahogy egy-egy nyögésbe fel nevetek. Abban a pillanatban, mikor elélvezet bennem, fel sem merült, hogy ebből akár még gondok is lehetnek. Nagyjából teljesen letojtam, mert élveztem és boldog voltam, hogy végülis szeretjük egymást. Én a végére alig voltam magamnál, de azért azt felfogtam, hogy leakar lépni. Tudtam, hogy így lesz a legjobb, de nehéz volt elengedni.
- Szeretlek... - simogattam meg a buksiját, de vissza is csókoltam.
- Te is légy jó, ne öld meg magad és ne rohangálj késsel a kezedben... - mosolyogtam bágyadtan mert már most érzem, hogy szépeket fogok álmodni. Reméltem, hogy elengednek a holnapi terápiára vagy találkozunk valamiképp. Akárhogy is, hamar bealudtam.
Alex
Még be se mentem, az egyik éjszakai őr felhívott és egy elég kellemetlen beszélgetést folytattunk le. Hogy megbizonyosodjak arról, amit mondott az első utam hozzá vezetett és lássuk be, úgy igazándából nem tudtam mit mondhatnék. Mély sóhaj szökött fel belőlem és kértem, hogy hallgasson róla. Ezt csak némi pénz fejében volt hajlandó megtenni. Esküszöm, lassan vissza sírom az öccsemmel töltött napokat, mert Logan sokkal neveletlenebb. Így, hogy a szárnyaim alá vettem az intézetben, minden felelősség az enyém. Szerencsém, hogy az őr előbb fordult hozzám, mint az igazgatóhoz. Aztán hívott Logan is. Morcos volt, de a hangjából ítélve fájdalmai voltak, szóval elsiettem hozzá. Újabb meglepetést okozott, már csak azért is, mert ezek szerint képes volt órákig szenvedni, hogy ne bukjon le. Általában nem szoktam káromkodni, de...
- Baszki Logan... Veszélyes vagy, esküszöm. - csíptem két ujjam közé orrnyergem.
- Azt nem mondtam, mert nem gondoltam, hogy fontos lehet, de ugyan a te szobád nincs bekamerázva, ám biztonsági okokból az emeleti veszélyesebb pácinesek szobája több helyről is figyelt... e-ez... el sem hiszem, hogy képes voltál ilyesmire. Ha nem láttam volna a felvételen, hogy jó hatással volt rád, esküszöm... esküszöm, hogy... hogy... bezártalak volna ide. - toporzékoltam.
- És most... bár megérdemelnéd, hogy kicsit még szenvedj, esélyesen szilánkosra törted a lábad és mázli, ha a sérüléseid mellett nem szereztél volna még egy kis belső vérzést is. Akár hogy is, ezt csak kórházban tudják helyre hozni, szóval remélem kiélvezted az tegnap estét... - sóhajtottam és ha nem ellenkezett, elszállítattam a kórházba, hogyha lehet megmentsék az életét.
Thomas
Nem momdott el mindent s ez nagyon érződött rajta, de akármennyire is kíváncsi voltam, nem kérdezősködtem tovább, noha elszomorított a tény. Ezek után nem mertem utána menni, ellenben kinyitottam egy üveg bort, és amíg zuhanyzott, addig azt iszogattam. Aztán mikor kilépet a bortól magabiztossá válva, kijelentettem egy az előző témától távol álló dolgot.
- Gyereket akarok. Most. Most azonnal. Egy fiút, vagy kettőt, de ha egy lány lesz, az is jó. - tettem le az üveget.
- Mit szólsz hozzá? Szerintem nem kéne várnunk vele... Ne húzzuk az időt. Ki tudja mit hoz a holnap... legalább... legalább próbáljuk meg. - keltem fel az ágyról és nekiálltam kigombolni az ingem. |
Logan
Ki nyalakodtam magam, de gondoltam nehéz neki így visszafognia magát, meg kicsit féltem a következményektől is hogy mi lesz ha ránktalálnak szóval rájöttem hogy lehetőleg nem kéne lacafacáznom. Vigyorogva megtöröltem a számat, odamásztam hozzá leszedtem a párnát, megfordítottam a testét és egy elég határozott mozdulattal betoltam neki. A szályát meg befogtam én, ne keljen azzal is fáradoznia. Annyira hiányzott és olyan szűk volt hogy mikor bedugtam én is nyögtem eggyet halkan és férfiassan, és a továbbiakban nekem is vissza kelett fognom magam. Lassan de intenzíven dolgoztam nehogy meghallják de egy idő után nem bírtam türtőztetni magam, a nyakába haraptam hátulról és be gyorsultam. Mivel elég régen voltunk együtt nem kellett sokat várni arra hogy elmenjek, és megintcsak nem kis mennyiség lett a végeredmény. Összeségében azért eléggé hosszúra nyúlt, lihegtem is rendesen a végére, kihúztam belőle és fehúzva a nadrágomat mellé telepedtem. Rájöttem mekkora bunkó voltam azt illetően hogy nem gondolkodtam azon hogy teherbe ejtem e, mert eddig mindíg tudtuk ezt utólag intézni, itt viszont nem tudom hogyan fogok tablettát szerezni neki...Kicsit meg ijedtem emiatt de aztán elintéztem azzal magamban hogy remélhetőleg Alex segíteni fog. Meg ölelgettem Mavist és közben az ablakon kinézve láttam hogy az ég színe feketéről kezd kékessé vállni, lassan itt lesz a hajnal vissza kelett mennem. Mavisre néztem szomorúan.- Nem akarlak itthagyni, de vissza kell mennem.- Fogtam meg a kezeit és még azokat is megcsókolgattam mint valami angol gentleman egy kis úrihölgynek.- Szeretlek, és remélem amennyire lehet szép napod lesz.- Adtam neki egy búcsú csókot, és nagyon nehéz szívvel de elmentem... Bezártam magam mögött az ajtót, visszatetetm a kulcsot, visszalopóztam az ablakhoz és megkzedtem a visszamászást. A kövek még mindíg vizesek voltak az eső miatt, és az utoló lépésnél megcsúszott a lábam pont akkor amikor még nem találtam meg a legmegfelelőbben stabil kapaszkodót és leestem. Zuhanhattam vagy 7 mértert és földetérésnél éreztem hogy sikeresen eltörtem a lábamat. Majdnem elkiáltottam magam, elvörösödött a fejem az erölködés közben mikor visszafojtottam a kiáltást. Felálltam és egylábon visszabicegtem az épületbe, szerencsére az udvari kamerák pont nem vettek fel, és az alsóbb szinteket nem giazán őrizték. A szobámban lassan leültem az ágyra, kurvára fályt a lábam és egy pillanatra felnevettem azon hogy mostanában nagyon szeretem tropára teni magam, de csak kínomban nevettem persze. Amit tudtam megtettem a lábamért nehezen de lefeküdtem az ágyamon és megvártam míg reggel lesz, nem akartam most berendelni Alexet, de nem bírtam aludni a fálydalomból se szóval feküdtem órákon keresztül a fájdalomban, mikor reggel lett és mindenki elkezdett beérkezni akkor hívtam fel Alexet, türelmetlen voltam kicsit a telefonban amiért elnézést is kértem, de mondtam neki hogy mosta azonna lvan rá szügségem. Míg vártam az érkezését arra gondotlam mit hazudjak neki...de aztán rájöttem hogy úgyis rájönnek ha hazudnék persze azért először megpróbáltam és ha láttam rajta, vagyis viccelődtem, mert azt mondtam kiestem az ablakon. De utána elmondtam mi történt és miért.- Sajnálom, ez most egyáltalán nem volt szándékos...-mondtam neki mikor már ott volt.- Nagyon eltörhettem mert kurvára fály, a karom nem fályt ennyire. Ráadásul a térdem is kurvára fály nem csak a lábszáram.
Jane
Égett a pofám mert nagyon nem hitt nekem és nem akartam elmondani neki hol voltam, mert tuti kiborul vagy eltilt. Úgy éreztem magam mint egy kiskölök akit most szidnak le és sarokbaszorult. FÉltem neki hazudni, de azúttal azrt éreztem hogy muszály ha akarok még beszélgetni Romaoval de hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, bízz bennem, de szügségem volt arra hogy beszélgessek valakivel, ha rendeződik kicsit a lelkem akkor elmondok mindent. Ez a tapasztalat még a karriermenk is jót fog tenni, és így igazából nem is megyek terepre sem.- Mondtam végül, nem hazudtam csak volt amit nem mondtam el, és nem is áll szándékomban. Bár nagyon izgultam hogy annyira megharagszik majd hogy ki akar dobni, de reménykedtem benne hogy szeret annyira hogy ezt megércse.- Sajnálom, egyenlőre nem mondok többet.- mondtam a végén halkan, aztán félve a reakciójától elmentem melette és bemenekültem a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak.
|
Mavis
Teljesen elfeledtette velem, mennyire képtelen megszokni az ittlétet. Régen éreztük már egymást ennyire közel, jó volt felidézni mind ezt. Nevettem a hülyeségein, de nekem akkor is egy perverz ember marad. Hajába kócoltam, mielőtt meglépett volna előle, bár a nedveségtől talán még kócosabbá vált.
- Szerencséd, hogy szeretem az ázott, kissé véres szagot. Meg amúgy is szemet hunynék felette hős tetted végett. - vigyorogtam rá. Vicces mikor alfáskodni próbál a kemény répájával. Mondjuk, ha én lennék a helyébe, minden bizonnyal én is így tennék. Gomdoltam, hogy nem lacafazcázik majd, ki tudja mennyit kínlódott a dolog nélkül. Mondjuk neki könnyebb dolga van. Csak ránt rajta párat és kész.
- Sosem tudom tűrtőztetni magam. Hát mégha te szemtelenkedsz... - öltöttem ki a nyelvem, de ami tény az tény. Mégha nem is csak a szexre céloztam. Fenébe is... ennek csúnya vége lesz, tudom, hogy így van.
Az viszont meglepett, hogy elsősorban nem a maga kedvére tett, bár sosem volt önző, de ezekben a dolgokban jobb szeretett mohó lenni. Nehéz megállni ennyi idő után, hogy ne okozzon akkora örömöt, hogy azt hallatassam mindenkivel. De megelőz mindezt az arcomba nyomtam a párnát és ráharapva nyögdécseltem.
Thomas
Csípőre tett kézzel, morcosan hallgatam, majd a lemerült mobiljára néztem. Nem tetszik ez nekem. Tény, hogy én ajánlottam, de akkor is. Őt ismerve valamit elhallgat. Ismerem már annyira, hogyha el akar hallgatni valamit, akkor a csókkal tegye. Mert ez általában beválikm de most túl gyanús volt és túlságosan aggódtam. Persze viszonoztam, de nem hagytam annyiban.
- Kivel dolgoztál? Csak mert túl sok intézet nincs a környéken és az egyikben éppenséggel egy jó barátom volt, aki meglátogattam és ott nem voltál. Kivel beszéltél? Ismerjük, igaz? - próbáltam rájönni ki lehet az. Azért az rosszul esett, hogy titkolózott, de bíztam benne, hogy ezt sem a negatív dolgok miatt teszi. |
Logan
- Én perverz? -kértem ki magamnak mosolyogva.- Kislány maga nincs tisztában a szó jelentésével.. vigyorogtam.- Lehet hogy felkellene világosítania valakinek. - Lehúzta a felsőmet, ami csurom víz volt, így a testem is eléggé vizes volt és hideg, mert hát megfújt a szél is meg az eső is hideg volt.- Bocsi a sazgért, lehet hogy most nem olyan kellemes mint amilyen szokott lenni. - Mondtam aztán perverzkedett kicsit ő is, a combjai közé férkőztem és éreztettem vele hogy én már most kemény vagyok, végig simítottam atestén és én már a bugyiját keztem lehúzni róla. kézben befogtam a szályát.- Muszály lesz majd így csinálnunk, nem szabad hogy halljanak és lehet hogy nem tudod majd türtőztetni magad.- jegyeztem meg vigyorogva. Aztán az ujammal el is kezdtem izgatni odalent, játszottam a kis cicájával nem dugtam be rögtön, hagytam hogy be nedvesedjen szépen, és mielőtt bedugtam volna úgy gondoltam inkább most valami mást csinálok. Leszedtem a kezem a szályáról, bíztam benne hogy majd halk lesz, behajoltam a combjai közé és szájjal kezdtem el játszani a nedves kis virágjával, nem fogtam vissza magam, ujjaimat, nyelvemet egyaránt bevetettem.
Jane
Na basszus jól ráhoztam a frászt, a megöleléős résznek még jobban örültem mint a kiabálósnak, nehéz lesz ez így hosszútávon ha ennyi félt, bár meg tudom érteni.- Ne haragudj...nem voltam terepen csak sokáig dolgoztam- mondtam de épp utána mondta hogy tudja hogy nem voltam az örsön.- Az egyik intézetben voltam, gondoltam jobb ha pszihológiai tanulmányokat próbálok írni, hátha úgy találják hogy vagyok benne annyira jó hogy ilyen helyen dolgozhassak...ahogyan te is ajánlottad azt a helyet. A telefonom le van merülve.- Mutattam neki a behalt telefonomat.- Nem kell aggódnod, megígértem hogy nem megyek terepre és így is lesz.- Esküdöztem neki, közben még mindíg a Romeoval való beszélgetés hatása alatt voltam, gomboc volt a gyomromban és nem éreztem magam túl jól, szerettem volna megnyugodni és nem gondolni rá. Bár érdekes vita volt.- Gyere menjünk fel.-fogtam meg a kezét és kérleltem és felhúztam a háló szobáig. Szerettem volna idegeskedés nélkül vele lenni, megcsókoltam. Azt se akartam hogy féljen miattam, ki akartam engesztelni egyrászt, másrészt emg reméltem hogy így elfelejti kicsit ezt. |
Mavis
Ezt még én sem hiszem. Biztos, hogy pokoli volt, csak hála égnek másképp vagy egyáltalán nem emlékszik rá. Ugyanakkor a banánhéjas megjegyzésre jót nevettem. Ebbe bele sem gondoltam pedig milyen vicces lenne.
- Jaj inkább ne, tele van ez a hely kamerával. Egyből lebuknál, és mindenki gyerekesnek tartana, nem tudnák, hogy valójában milyen perverz vagy... - kuncogtam, nehogy aztán ránk törjenek.
- Ja hogy neked olyanod is van, hm, velem lehet a baj, mert nekem perverzebbnél pervezebbek voltak. Vagy ha eleinte nem is, tettem róla, hogy azok legyenek. Lehunyt szemekkel viszonoztam aztán csókját, felsőjét felhúzva, hogyha lehetőség van rá, akkor le is húzhassam. Nekem is kijár a pucér teste nézegetése, főleg mert sokáig nélkülöznöm kellett. Igaz most egy csúnya kötés lefedi egy részét, de egye fene, belefér. Megjegyzésére egy pöppet zavarba jöttem, de aztán felnevettem.
- Én már nem tudnám ilyen költőien körbeírni micsodád hiányzott annyira, szóval nem is próbálkozom vele. - vigyorogtam, mert szerintem most nem is lenne semmi, ami letörhetné a kedvem.
Romeo
Kicsit talán túlzásba estem, már ami az idegességem illeti. Még a végén túl könnyen elárulom magam.
- Elfogadom a következményeket, ha mindenkivel, aki megérdemli, ugyanígy bánnak el. A híradó beszámolt a kedvenc kis nyomozód reptéri bakijáról is. Nem hinném, hogy egyszer hibázott. Biztos vagyok benne, hogy előtted is rengeteget hibázott már. Semmivel sem jobb nálunk. Egy szociopata gyilkost szöktetett, ki tudja hányan estek áldozatul, csak hogy kielégítsék vágyaikat. Jót tettünk azzal, hogy elkaptuk. - magyaráztam, de a mai nap ennyiben maradt. Egyikünk sem jutott igazán előbbre. Késő volt, szóval én is lefeküdtem aludni.
Thomas
Már vagy ezerszer hívtam és nem vette fel, így az őrsöt hivogattam és cseszegettem, hogy mi van Janenel. Ők is morcosak voltak, de én legalább jogosan tettem. Nagyon későn ért haza. Kinyomtam a telefont és odalépve szorosan megöleltem, majd el engedtem és mérgesen kérdőre vontam.
- Hol voltál? Mégis merre kószáltál? Van fogalmad róla mennyi az idő? Halálra aggódtam magam, azt hittem bajod esett. És a telefon? Miért nem vetted fel? Azt mondták órák óta nem vagy az őrsön. Megbeszéltük, hogy nem mehetsz terepre. - szidtam le, talán kissé apáskodóan, de aggódtam, nem is kicsit. Legszívesebben szobafogságot adnék neki a fenébe is. |
Logan
Megnézte a kötést, sajnáltam hogy ennyire aggódott, nem akartam, nem is számoltam ezzel amikor megtettem.- Nem is fályt ám annyira...Meg be voltam piálva, azt se tudtam mit csinálok.-mentegetőztem. Aztán mesélte hogy az ápolók miatt vannak a sérülések, és hogy azért mert ellenkezik.- Hát kitalálhatnának valami jobb módszert is a fizikai erőszak helyett.-morogtam, mert legvzsivesebben megverném mindet. De tudom hogy a kezelések meg kellenek.- Sajnos nem bánthatok fizikailag itt senkit se de attól még lehet hogy el el fogok hejezni egy két banán héjat a talpuk alá mikor meglátom őket, véletlen lesz, véletlenek sorozata...-Mondtam, de mikor meg említette hogy neki is vannak perverz álmai megörültem, és énis elvigyorodtam kicsit.- Szoktak lenni perverzek is, de ez most ártatlan szép álom volt.- éreztem a szikrát, és hogy ő is vágyik rám, fályt még kicsit a sebem ugyan de ez nem szabhat gátat annak ami most elkerülhetetlenül bekövetkezik. Eldöntöttem, egy pillanatig csak néztem aztán megcsókoltam ismét, és ezúttal már nyúlkáltam is, még csak finoman simogattam aztán a kezem a kebleire csúszott.- ha tudnád hogy hiányzott ez a két rózsabimbó.- bókoltam viccelődve és jáccani kezdtem a mellbimbóival a ruhálya alatt.
Jane
-Az életmentés ott nullázodik le ahol ezt az emberek ellen kezded el fordítani.- mondtam, aztán irtozatosan kirohant. Méghogy hálás? Hogy ő a jobbik rossz amikor eleve ha nem választja ezt az utat nem is rabolt volna el. Álltam a hőbörgését de nagyon meg ijesztett, mert az agressziója miatt nagyon durván felidéződött bennem az az érzelmi állapot amit akkor éltem át amikor meg erőszakolt. Be is csuktam kicsit a szemem és lenéztem, nyeltem egy nagyot és csak akkor néztem ivssza rám amikor abbahagyta a hőbörgést. - Logan ugyanúgy ahogy Soren mentősként előtte rendegeteg ember életét mentette meg, és ő csak egyszer hibázott. - Folyaton olyan dolgokat hozott fel kifogásnak amibe ő maga sodorta bele magát, hogy ezért meg azért nem érzehetett részvétet. - Minden munkának meg van az árnyoldala, és ezt elfogadni a felnőtt lét része. És az nem vall ép elmeállapotra hogy ha valaki besokall, belátja hogy nem tehet a rossz ellen és ezért maga is elkezdi táplálni a tüzet, ez több mint feladás ez pártfordulás, és ha ez megtörtént akkor már nincs lehetősége az illetőnek panaszkodni, mert nem áldozat már hanem előidéző. Az egy dolog hogy mit tesznek a munkátarsak, az igazságszolgáltatás, mindíg meg van a lehetőség arra hogy salyát döntés hozzon az ember ,és maga döntött. És most viseli a következményeket.- vetettem oda végül- Amiket maguk átéltek, kemény dolgok, szörnyűek és én is ismerem őket és tudom hogy még várnak is rám a jövőben, ezért értem amit mond.- mondtam egy kicsit megértően, nagyon össze szedtem minden empátiámat.- De gondolom ezek miatt is teljesen tisztában van azzal hogy ezek nem mentik fel a bűne alól. Tudja maga is a sorozatgyilkosoknak milyen gyeremekkoruk van, hogy mindíg meg van az a helyzet ami indokoltá és másik oldalról megérthetővé teheti a tetteket, mégsem ment ez fel senkit a bűn alól, sajnálom.- Mondtam végül őszintén, mert tényleg sajnáltam hogy ide jutott és itt éli le élete hátralévő részét, mikor ez történhetett volna máshogy is. Az órámra néztem, hajnali 1 volt, a telefonom meg le volt merülve.- Mennem kell, viszlát.- Köszöntem el végül, előtte nem siettem csak amikor kiértem az épületből akkor futottam és gyorsan hazavezettem. Remélem hogy Thomas mondjuk elment inni valami régi cimborájával és nincs otthon, mert ha ez mégis így van akkor nem fogja szónélkül hagyni hogy ilyen sokáig távol voltam. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, lent úgyláttam nem égnek a villanyok. |
Mavis
Egy pillanatig sem kételkedtem benned, tudtam, hogy így lesz a legjobb. Legalábbis... míg el nem követted ezt az... hjaj Logan. Ennél érettlenebb dolgot, nem is művelhettél volna... Én is bekattantam volna, ha végleg elveszítlek... - motyogtam halkan felnézve rá, majd kicsit kibújva az öleléséből magunk közé néztem, hogy felhúzva a felsőjét, láthassam ha mást nem a kötést. Én még sosem próbálkoztam ilyesmivel, de elég kegyetlen lehet ilyesmit tenni a saját testemmel.
- Dehogy! Sosem tudnálak meggyűlölni, nem is tudom miért mondtam. Egyáltalán nem így gondoltam. Mintha nem is én lettem volna... mindegy. - ráztam meg a fejem, nem lenne jó, ha most bukkanna fel az a rossz érzés.
- Szépet? Tehát perverzet...? Nem újdonság, én folyton ilyeneket álmodok... - vigyorodtam el, de csak míg meg nem csókolt. Mintha ezer éve lett volna. Nem siettem el, mert ugyan tudtam, hogy nem tarthat mind ez örökké, rossz lenne elkapkodni. Biztos átvettem tőle ezt a furcsa szokást, de én ráindultam a dologra. Éppen csak terelte kicsit mind ezt.
- Ezek? Áh semmiség... Erősek az ápolók, és én sem tudom mindig hagyni magam. Egyszerűen felbosszantanak és visszaütök, aminek ez lesz a vége... De nálad egyik sem erősebb... - kacsintottam elmosolyodva, kezem lassan az ázott nadrágjába csúszatva.
Romeo
Elkomolyodva hallgattam meglátását mind erről, szemeim forgattam véleményére.
- Na látod éppen erről beszélek. Az, hogy előtte emberek százait mentette meg, és életeket tett ezzel jóvá, ki a francot érdekel? De az, hogy ennek ellentetjébe is belekóstolt valahogy mindig nagyobb hangsúlyt kap. Senki sem - maximum a családja és én - fogunk úgy emlékezni rá, mint sokáig kitartott mentős, nem pedig mint egy szarházi emberkereskedő. - fordultam immáron teljesem vele szembe, hogy úgy nézhessek le.
- Ha máshoz kerültél volna, még rosszabbul jártál volna. Hozzám képest azok állatok. Járhattál volna te is úgy, mint az a picsa, de én ott voltam melletted. Nem azt mondom, hogy hajolj meg előttem, de lehetnél kicsit hálásabb. - höbörögtem, de tartva, higy ez a szándéka, igyekesztem lehiggadni. Ugyanakkor úgy láttam, őt is kissé megzavarták az emlékek vagy egy kósza gondolat, így hellyel közzel lehiggadhattam.
- A szart nem, hallottam a hírekben, hogy ő szöktette a szukát. Nehogy már még ki is tűntessék érte. Faszom ebbe a törvény szolgáltatásba. Ha kicsit megjátsza, hogy dilló, már is megússza. Remélem legalább a régi módszerekkel kezelik, azt érdemli. - húztam a szám, aztán lassan karba tettem a kezeim.
- Ha hiszed, hanem sokkal jobb volt ott, mint egy fánkokat zabáló disznókkal teli ólban. Ha egy pillanatra is sajnálato mutattam volna a kis picsák felé, visszaéltek volna vele, ahogy az utcán tennék bárkivel. Arról nem is beszélve, hogy a főnök engem nyírt volna ki.
- Sorennek elege volt a folytonos lelki taposásból, hogy végtagok után rohangáljon, mert a részeg nem bírta ki, hogy ne lépjen át a sorompon. Halott csecsemőket kotort elő tavakból, meg szarkupacokból, mert az anyjuk elmebeteg volt, drogos, hányásukban fetrengő tizenéves lányokat lélegeztetett, abban a hamis hitben, hogy segíthet még rajtuk. Else hinnéd, de én sem, miket látott az évek alatt. Exnyomozóként tudom, hogy mi is részese vagyunk mind ezeknek, de ő volt az, aki leginkább belekóstolhatott, milyen is, ha egy mikróba tett gyerek maradványait kell kitakarítani. Szóval igen, árulás, igazságtalanság vagy aminek nevezzük. Fölöslegesen törte magát, akkor ott. A telepen meg nem kellett már aggódnia miattuk, nem kellett felelőséget éreznie azokért. |
Logan
Felébredt meg is ijedt kicsit, amint megnyikkant gyorsan befogtam a száját, és a mutató ujjamat a szám elé téve jeleztem hogy maradjon csendben. De magamhoz engedtem amikor jött, elmodnta hogy azthitte soha többé nem akarom látni mire szorosan megöleltem.- Hogy te milyen buta tudsz lenni néha...-piszkáltam kedvesen és megsimogattam a felyét miközben magamhoz szorítottam.- Aggódtam érted, nem hagytam volna hogy kivégezzenek. Bűntudatom volt amiatt amit tettem, de nem tehettem mást sajnálom... nagyon sajnálom, nem is tudtam mit kezdjek ezzel a bűntudattal, aztán csináltam ezt a baromságot magammal. Főleg azért is mert azthittem többé nem látlak és abban a tudatban hagylak hogy gyűlöllek, bár én is biztosra vettem hogy te is gyűlölsz engem...Nem maradhatok sokáig, ha észreveszik hogy együtt vagyunk mind a ketten ráfaraghatunk. -Persze azért egy óránk volt, legalább is reméltem. - Olyan szépet álmodtam veled, és nem bírtam ki...-simogattam az arcát, aztán belenéztem a szemeibe és megcsókoltam. Ez is olyan régen történt már hogy úgy éreztem magam mint valaki aki időtlen idők óra szomjazik és most valaki végre meg itatta. Miközben simogattam a testét feltűntek dolgok amik eddig nem, sebek itt ott, zúzódások.- Mi történt veled? .- kérdeztem aggódva.
Jane
Bizony felkavarta Soren halál híre.- Először is sajnálatos módon Soren egy elég kegyetlen bűnöző volt ahogyan maga is az, nem számít hogy a kezéhez közvetlenül nem tapad vér mégis segédkezett abban hogy rengeteg ember életét tönkretegyék.- beszéltem tapasztalatból, és visszagoltam a salyát példámra.- Én se éreztem magam túl jól a vendég szeretetében.- Ahogy jobban felidéződtek bennem a dolgok azis előjött amit Romeo tett, elfordítottam a tekintetemet, de ne mvesztettem el a higgadtságomat, viszont ő igen.- Mégse kapott inyjekciót ahogyan maga sem fog. Magával ellentétben Mavis bizonyítottan beteg, szigorúan őrzött intézetben van, nem hinném hogy sok joga lenne arra hogy ítélkezzen az ő tetteik felett. Logan bűnözőt ölt meg, Soren miatt nem telrheli felelősség, ő szabadlábon van. -informáltam Romeot, karba tettem a kezem amikor kirohant hogy ez árulás.- Szóval maga ezt nevezi árulásnak? És ahelyett hogy a lehetőségeihez mérten küzd ez ellen jobbnak látta előidézni mindezt, ez matematikailag csak növeli az igazságtalanságok számát. -Még azt is elismerte hogy a könyebb utat választotta, nem tudott meggyőzni, Soran bűnöző volt.- A családját én is sajnáltam, sőt ha hiszi ha nem, meglátogattam őket. A felesége nincs rossz állapotban, a lába tört el, a fia lehet hogy lénul de még ez sem biztos. Ha Soren nem azt az utat választja amit választott, akkor a családját sem sodorta volna veszélybe. És magától se fogom azt elhinni hogy csak azért csinálta ezt az egészet mert annyira túlérzékeny lett az igazságtalanságokra, mert láttam hogy jókedvel dolgozott ott. Érdekes hogy a lányokkal szemben egyáltalán nem nyilvánított részvétet, empátiát vagy bármi emberi érzelmet.- szorult kicsit ökölbe a kezem, a végén, és azt éreztem itt ragadok egész éjjel mert nagyon bele lendültem a vitába, és érdekes volt itt lenni.
|
Mavis
Egész kellemesé vált a nap a végére, bár meg kell hagyni, keményen bántak velem utána is, de ki nem szarja le. Egy vagy két folttal több a karomon, leszarom, eltűnik, mintha ott se lett volna. Elaludni volt nehéz, mert nem is fáradtam ki, meg végig ott szálldostak a pillangók a gyomromban. A többiek is érezték, ezért még inkább nehezebben ment a pihenés. De végül elaludtam, nem is tudom hány körül. Nem aludhattam mélyen, mert mindig hallottam, ha valaki elsántikált a folyosón és zörgette a kulcsokat vagy épp fütyült, de csak hallottam, reagálni nem nagyon tudtam volna. A fal felé fordulva aludtam, mikor ismét zörejt hallottam. Olyasmit, mintha valaki bent járna, de emlékszem az első napokban is mindig ilyeneket hallottam és csak az ijedelem végett tűnt annak. Így csak szusszantam egy halkat és próbáltam oda se figyelni. A hangokat ki lehet zárni, de az illatok már egészen más dolgok. Noha ez sokkalta inkább ázott kutya szag volt, ami speciel a kedvenceim közé tartozik, csak épp nem tudtam hová tenni. Furcsa volt és közeli, annyira, hogy mintha valami árnyék féleség is eltakart volna. Nem hiszek a kísértetekben, de arra gondoltam tuti a mai nap izgalmai miatt érzem mindezt. Viszont ezeket is csak addig tudtam elhinni, míg be nem süppedt kicsit az ágyam. Erre már összevontam a szemöldököm, s mikor át is karolt ez az ázott farkasember, már biztos voltam benne, hogy valamelyik pedofil őr szivat. Ki is nyitottam a szemeim s pár pillanataig mozdulatlanul vártam, mire fel ez az egész. Egyre furábbnak éreztem, így végül vettem a bátorságot és a puszi végén kicsit a plafon felé fordítottm a fejem, mert ennél jobban aligha tudtam volna megfordulni.
- Dehát le se nyeltem, amit adtak... Most akkor... hallucinálok? - kérdeztem halkan, de túl valódinak tűnt, persze minden megmagyarázható lenne. Mindenesetre hátra nyúltam és megtapogattam az arcát. Neeem, ez nem lehet látomás.
- Te jó ég! Hát hogy kerülsz ide?! - kiabáltam halkan, mert hogy ilyen is létezik, persze mind ezt nagy meglepetésel és kitörő örömmel. Felé is fordultam és közelebb vonszolva magam megöleltem.
- El se tudod hinni, mennyire hiányoztál... Biztos voltam benne, hogy többet látni sem akarsz...
Romeo
Látszott rajta a felkészültség, s hogy nem adja könnyen magát fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére. Ez még valahol izgalmas is a számomra. Egy kihívás, idebent. Ő se adta könnyen magát, és bár tudta mit vár, volt olyan kegyes vagy épp kegyetlen és előbb az én kíváncsiságom elégítette ki Sorennel kapcsolatban. Valahol éreztem, hogy nem lesznek épp jó hírek, de hogy ennyire rosszak legyen... Ismertem annyira a híradókból a lányt, hogy tudjam vannak problémái, de nem gondoltam volna, hogy ennek Soren és főképp a családja fogja meginni a levét. Gyanúsan hallgatott a férfi kilétéről, pedig volt sejtésem ki volt az. Nem tudom mennyire örüljek e neki, hogy Soren halálát végül amaz okozta. Nem kívántam a hulláját nézegetni, de egy nyomozó mimdig bizonyosodjon meg, hogy valóban úgy van e. Hát nem volt szép látvány, még úgy sem, hogy csak egy lyuk volt a fején. Az én szememben jó ember volt, jobb a többinél. Meg kellett törölnöm a homlokom, ahogy nézegettem a képeket.
- Picsába ezekkel az elmebetegekkel... - morogtam halkan, mert bántam, hogy akkor ott leállítottam a fiúkat. A lányra néztem.
- És a csaj meg a pali? Feltételezem ezek szerint elkapták őket. Ki is végezték? Csak mert ennyi gyilkolás és erőszak után járna a méreginjekció. Vagy csak sajnálják a szétvernivaló pofikáját? - néztem rá komolyan, de inkább mérgesen, semmint nyugodtan.
- Gondolom nem. Látod pont erről beszélek. Az árulás. Ez a lány egymagában több embert ölt meg, mint Soren, aki java részt csak rabolta a lányokat, mégis neki kellett meghalnia. Hát hol van itt az igazság? A béka segge alatt? Hidd el nekem, a sötét oldalon könnyebb elviselni ezt a sok szart, mint a túloldalon tudva mi folyik körülötted és nagyokat nyelve eltűrni. Ez egy kegyetlen világ... |
Logan
-Nem fogok hülyeséget csinálni, legalábbis nagyon fogok igyekezni... Ha jösz baseballozhatnánk vagy valami, tök mind egy mi csak legyen valami ami eltereli a figyelmemet és amit amúgy is szívesen csinálnék. Úgyis unatkozó nyugdíjas vagy, az asszony meg dolgozik.- mosolyogtam Thomasra, aki aztán felhozta azt ami aterápia után történt.- Sajnálom, nem akartok ilyesmiket csinálni sűrűn, ez kivételes alkalom volt mert úgy válltunk el hogy nem tudtam tisztázni azt amit most megtettem... Igen tudom.-sóhajtottam- Ő itt marad örökre, de attól én még meglátogathatom és jobb mintha kivégeznék. Nem fogom megszöktetni, ne félj tőle. Korábban amikor ketten voltunk mindent megtettem amit csak tudtam. Spanyol országban rajtunk ütött egy kisebb bűn szövetkezet, kényeszeíreni akartak rá hogy csatlakozzunk. Megöltem mindet, és a vezetőjüket meghagytam Mavisnek had élje ki a hajlamai.- gyóntam Thomasnak.- Szörnyű volt végig nézni ahogy meghal, de úgy éreztem ezzel jót teszek, hogy ha bűnözőket adok a kezére. De miután kiszabadítottuk, teljesen bekattant... biztos olvastad a jelentést amit írtam erről az esetről, a Soren nevű férfi családjáról. A szemetét végül én lőttem fejbe de Mavis nagyon elszántan akarta bátani az anyát sőt a csecsemőt is...Még ezek után se adtam fel, de hiába minden. Ő olyan amilyen és nem szabad emberek között lennie, de én attól még szeretnék vele lenni...- Panaszoltam, sokáig beszélgettünk, úgy éreztem kicsit túl sokáig is tartoztatom fel Thomast a dolgaimmal, szóltak is este hogy vége a látogatási időnek és Thomasnak mennie kell, szóltunk az őrnek hogy 5 perc és megy.- Mielőtt elmész még lenne még valami. Nem is volt még alkalmam szemtől szembe elmondani hogy mennyi örülök neki hogy te így rendbe jöttél, olyan sokat idegeskedtem miatta de úgytűnik most fordult a kocka.- nevettem, aztán megveregettem a vállát.- Majd az esküvőre remélem azért meg leszek hívva. Na menj, tedd a kötelességed otthon.- kacsingattam rá hülyén. Aztán el is ment, én meg egyedül maradtam. Lezuhanyoztam átöltöztem és lefekedütem, Mavissel álmodtam valami nagyon kellemeset, és felébredtem az éjszaka közepén. Sokáig ültem az ágyon, és nem tudtam mit kezdjek magammal. Én megpróbáltam nem csinálni hülyeségeket de néha nem elég az igyekezet ígyis eszembejut valami hülye ötlet. Kinéztem az épület ablakán felfelé meg lefeleé, elég magas volt de szerencsére az épület televolt cicomás domborművekkel, figurákkal meg mindennel amivel a régi stílusokat utánozni tudták. Szóval volt esélyem... kimásztam az ablakon és elindultam felfelé. Fújt a szél és nem lehetett tudni mikor kezd el esni, és ha elered jóval csúszósabb lesz minden, de még ígyis megkockáztattam a dolgot. Persze az eső perceken belül el eredt, és úgy csúszott minden mint a franc, sokszor megcsúszott a lábam de szerencsére csak akkor amikor a kezem már fikszen kapaszkodott valahová, sikerült felmásznia legfelső emeletre és ott be slisszolni az egyik nyitott ablakon. Tudom parasztság de az egyik függönybe törülköztem hogy ne hagyjak mindenfelé tócsákat magam után, a halyamat is megborzoltam kicsit. Szerencsére hajnali 2 körül volt és az eső melett nem volt olyan nagy vihar se hogy mindenki rohangáljon ablakokat csukogatni, azért volt 1-2 őr akiket ki kellett játszanom, de ez már nem volt olyan vészes mint a mászás, reméltem hogy hamarosan majd eláll hogy visszatudjak jutni. Nem tudtam melyik szobában őrzik Mavist, de gondoltam ezt majd útközben kitalálom, hozzá nem tudtam volna az ablakon bemászni mert be volt rácsozva, szerencsére a lépcsőházat és a szint bejáratát sokkal jobban őrizték mint magukat a szobákat, de persze attol még be voltak zárva. Elloptam a portáról a kulcs csomókat, csak Mavisét szedtem le róla, hála za égnek rá volt írva a neve így már tudtam hova kell mennem, benyitottam hozzá és vissza is zártam magam után, nem terveztem sokáig maradni, azt se akartam hogy lebukjak és azt se hogy Mavis kiszökjön ha esetleg meg jönne hozzá a kedve. Lassan odamentem az ágyához, aludt. Nagyon szendén, és ártatlanul, olyan gyönyörű volt mint egy kis ékszer. Annyira lenyűgözött a látvűány hogy fel se akartam ébreszteni, csak óvatosan befeküdtem mellé és átöleltem hátulról, megéreztem az illatát, megssimítottam a kézfelyét hogy újra érezhessem a bőrét. Nagyon vágytam rá, reméltem hogy nem fog sikítani vagy megharapni, azt reméltem álomnak hiszi az egészet. Megsimogattam a nyakát és adtam rá egy gyengéd csókot, aztán lejebb siklott a kezem a vállás a derekára és közben egy kicsit neki nyomtam a fenekének a testemet, óvatosan akartam felébreszteni, ha egyáltalán felébredt ezekre a finom dolgokra, még azt is jónak gondoltam ha fél álomban reagál rájuk és élvezi.
Jane
Egyenlőre nehezen tudtam eldönteni miben és mekkorát hazudik, de úgy gondoltam ha kiismerem majd megtudom állapítani. Fel voltam készülve erre a kérdésre, emlékeztem rá hogy úgytűnt ők eléggé jóban vannak. - Veszteség? Mindet szeretném hallani, nyilván nem egy eset miatt változott ekkorát, biztos van kezdete annak az egyenesenek ami végül odamutatott ahova. De ha minden árom nekem kell válaszolnom, beszéljen arról az árulásról ami miatt a legtöbbet veszítette. -Mondtam, láttam rajta egyébként hogy kiszúrta hogy félek, amitől szintén kirázott a hideg.- Maga nagyon jó megfigyelő. -Mondtam végül, ezzel szándékoztam kicsit enyhítani a bennem lévő feszültségen, tudja miről beszélek és nincs érteme azon erölködnöm hogy rejtegessem ezt. Persze nem engedem el magam és kitartok, tartom a magabiztosságomat amennyire csak tudom. Még mielőtt mesélni kezdett volna rákérdezett a társára.- Számította rá hogy kérdezni fog felőle. - Furcsa volt hogy egy kicsit átéreztem hogy ez most neki lehet hogy fájni fog. Az egyik felem azt mondta hogy vágjam az arcába és élvezzem ki a pillanatot de ez csak valami hülye eröltetés volt, nem kell reagálnom erre érzelmileg se részvétet nem kell mutatnom túlzottan se kárörömöt, ami amúgy nem volt bennem csak megnyugvás hogy ő sem bánt már senkit.- A minennapi munkájuk során azért gondolom néha eszükbe jutott már az mi lesz ha rajta ütnek a kócerájon vagy ha valaki bosszúja megtalálja magukat. Sorent megtalálta Mavis Pepper bosszúja, bár a kelleténél roszabbul sült el dolog, mert a családja is bele keveredett -Gondoltam elmesélem neki pontosan mi történt,- Mavis meg akarta kínozni de a férfi aki vele volt nem engedte, fejlövést kapott.- kicsi szünetet tartottam aztán fojtattam.- Hála a maguk kínzásának Mavisben felpiszkált valamit amit eddig visszafogott és sokkal brutálisabb vágyakat indított meg benne, Soran feleségét lelökte a lépcsőről a fiát pedíg az ablakon, a csecsemőt is bántani akarta de volt vele valaki aki ezt meg akadályozta. Itt a jelentés.- Mutattam fel, előhúzva az ő aktája mögül.- Ha akarja odaadom, de fotók is vannak benne.- Ha szerette volna akkor az üvegfalon lévő résen, amin csak kicsi leveleket vagy újságot lehetett neki beadni beadtam, bár ezt is csak kulcsal lehetett nyitni. Későre járt már de én teljesen megfeledkeztem az időről, itt semi sem világított be, csupa mesterséges fény. Érdekelt mit reagál a jelentésre és fotókra, meg ez az egész vele való beszélgetés érdekes volt. |
 Borzasztóan erősködött a doki, még Alex után is. Logan sem kímélt, nem hogy még mellém állt volna. De egyszerűen nem éreztem rá kényszert, hogy bármiről is beszéljek nekik, főleg ilyen orvosoknak, akik aztán jó alaposan kiforgatják a szavaim. Nem is volt miről. Nem tökéletes az életem, de szerintem nincsenek súlyos problémák, amit ne oldhatnék meg én vagy az idő. Végül aztán véget ért, és Loganen láttam, nem csak én örültem neki.
Visszamentünk Logan szobájába, és mivel marasztalni akart még kicsit, leültem mellé, hogy beszélgessünk.
- Persze, hogy jövök, amilyen gyakran csak lehet. Csak kérlek, ne csinálj hülyeséget, mert ha nem engednek be, én nem foglak megszöktetni... Őszintén szólva a jeleneted a végén elbizonytalanított abban, hogy jó ötlet e vagy sem, hogy találkoztatok. De biztos vagyok benne, hogy érezni fogod mi a helyes. Vagy ha te nem, reméljük Alex. De azt tudnod kell, hogyha te rendbe is jössz - mert rendben fogsz jönni - ő... nos... akkor is itt marad. Nem tudom pontosan mi az, amilye van, de a fentieket általában nem gyógyítható dolgokkal diagnosztizálnak. Ráadásul... ha meg is "gyógyulna", vinnék a börtönbe gyilkosságokért... Ezzel nem a gyógyulásod akarom hátráltatni, csak... nem tudom.. jobb ha erre felkészülsz... - paskoltam meg a hátát.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
|
 Szörnyű volt ilyen rossz állapotban látni, főleg úgy, hogy tudtam mit tett magával. Bele gondolni is rossz, mi lett volna, ha sikerül is neki. Hát ennyire el lett volna keseredve? Azt hittem innentől jobbra fordul a sorsa.
Annyira gyászossá vált a hangulat, hogy a terápia véget is ért, mert se Tom, se én nem voltunk hajlandóak együtt működni. Ennek minden bizonnyal majd még megiszom a levét, de jelenleg legszívesebben a föld alá akartam volna bújni mindenki elől.
Alex nem győzött bocsánatot kérni Loganéktől, de erről persze én már nem hallottam semmit, mert elsőként kísértek ki. Hellyel közzel rendbe is szedtem magam, de azért fájt még a hasam. Arra azonban nem számítottam, hogy megölel. Mármint... teljesen megértettem volna, ha nem bocsájt meg többet, sőt mi több még utál is mellette. De ez így teljesen váratlanul ért. Épp csak annyi időm volt, hogy visszaöleljek, már szét is kaptak minket. Jó érzés volt ennyi idő után, mintha évek teltek volna el nélküle. Jó volt újra érezni az illatát és a hangját.
- Én is szeretleek! - kiáltottam vissza, de már megfordulni sem tudtam, mert a felkaromat szorították, fel emeltek és úgy vittek. Fájt is, lóbáltam is a lábaim, de hé, ezek után minden szomorúságom elszállt. Örültem, hogy ezt letisztáztuk, mert igaz sietve történt a dolog, de ezzel már is jobbá tette a napom. Abba bele sem akartam gondolni, hogy lehet többet nem is láthatom ezek után.
| Cara Delevingne | 20 | őrült | öltözet | credit: Venus |
|
 Láttam a szemeiben mennyire tartja magát, s bár volt benne némi bátorság, valójában még mindig félt, még mindig emlékezett mind arra, amit együtt elkövettünk, aminek ő áldozatává vált.
- Kérdések nélkül válaszok sincsnek. Ezt igazán tudhatnád. - figyeltem őt, vagy épp az aktát, amiben bizonyára életem világosabb részei mind szerepelnek, ellenben a sötét titkokkal. De az sem kizárt, hogy sokuk hamisan van leírva, ugyanis előszeretettel nyúltam bele a saját aktámba.
- Nincs olyan rendőr, nyomozó vagy fbi-os, akit életében legalább egyszer ne árulnák el. Csak nem mindegy, mit veszít vele az ember. Ebből nincs kiút, mindenki átesik rajta. Sokszor elárultak... a kérdés csak az, melyik érdekel... - játszottam vele, el is vigyorodtam a végén. Ő sem tudhatja, és ez az, ami jelenleg az én ászom.
- Ott több voltam, mint egyszerű ember rabló. De ha már itt tartunk, engem is érdekelne pár dolog. Csak, hogy a későbbiekben is élvezhessem a társaságát és ne legyen egyoldalú a dolog. Sikerült elkapni Sorent? Csak mert úgy tűnt meglógott. És ha meglógott, még körözik? - érdeklődtem meg, mert hát érdekelt mi van vele. Többségében csak vele voltam baráti viszonyba, és tudom, hogy van családja és hogy volt lehetősége elszökni. Ha viszont elkapták, nem értem miért nincs itt, miért nem hallok róla.
| Norman Reedus | 32 | exnyomozó/emberkereskedő | öltözet | credit: Venus |
|
| Jane
Közelebb jött az üveghez, nem mondom hogy nem ugrált kicsit a gyomrom de rendületlen volatm, az üveg akkor is üveg...Arra amit mondott megvontam a vállam.- Ez konteksztus függ, és kérdčsekkel nem jutok előrébb. Válaszokat akarokm- mondam - És nálam a talán az talán, én tisztességes leszek magával, Hallotam az örsönbmagával kapcsolatban valami ügyről, hogy a társai elárulták vagy valami hasonĺó, ez igaz vagy csK pletykam. Ha igaz akkor van köze ahhoz hogy ilyen "nagyszerűen" fordult az élete és nyomozóból egy emberrabló lett? |
| Logan
Láttam hogy Mavis szörnyen reagált rám, és éreztem hogy most már sikeresen elintéztem hogy neki is bűntudata legyen... oda akartam menni hozzá megölelni megsimogatni, vígasztalgatni, de féltem hogy ez káros lenne mind a kettőnkre nézve vagy mittudom én... Alex bemutatkozott de nem bírtam rá rendesen figyelni így hogy Mavist sírni láttam. Böködtem viszont Thomast hogy mutatkozzom be mostmar o is. Ha megtette ha nem nekem egy kínszembedés volt a csoport terápia, semmi hasznát nem látam ellemben olyan volt mintha az idok vegezeteig tartana es kozben vegig ugy voltam Mavis kozeleben hogy amúgy nem mehettem oda hozzá, fogalmam se volt mit tehetek meh és mit nem. A terápia után odamentem Alexhez, mondtam neki hogy biztos nem volt szándékos ez az egész de nagyon rosszul éreztem magam és mondtam azt is neki hogy mosz odamegyk Mavishez és ezt nem írhatja be rosszpontnak vagy mittudom én minek a részemről, gondoltam szóltam előre. Szoval sarkonfordultam és mielőtt elvittél volna Mast utánaeredtem és ravetodtem mint valami oroasmedve es megoleltem.- Szeretlek...-mondtam de sajnos levalasztottak rola es vizték a salyát lakrészébe a specialisabbakhoz. Megint le mpnbozodtam de tudtam hogy most nem csinalhatok mindent ugyanúgy. Thomasz meglértem hogy maradjon még velem, visszamentunk a szobamba es magznkra zartam az ajtot, leulzem az ahyamra es Thomast is magam melle hivtam.- Már megint őrületesen fály ez az egész... nagyon hoányzil nekem de tudom hogy mind a kettonknek gyógyulnia kell... de nem tudom ezzel az érzédsel hogyan bírkózhatnék megm...-vallottam be őszintén, gondoltam most kibeszčlem magamból amit csK tudok, ahelyett hogy visszafojtom- Thomas ugye fogsz még jönni hozzám sokat? |
Thomas
Elég kellemetlen érzés volt itt lenni, pedig igyekesztem abból kiindulni, hogy Loganhez hasonlóan vannak itt olyanok is, akik valójában egészégesek, mégha az arcmimikájuk nem is ezt sugallja többükről. Nem szeretem az ilyen beszélgetéseket, se a pszichológusokat. Szerintem ezek az egészséges emberből is lelkihulladékot csinálnak. De gondoltam akkor már példát mutatok Logannek, ha már önhibájából idekerült. Az viszont csak rontott a helyzeten, mikor láttam, hogy az üldözöttünk is köztünk foglal helyett. Igaz, a tekintetéből sikerült leszűrnöm, hogy őt is meglepte az itt létünk, feltételezem leginkább Logané.
- Jól van, szúrkálódj csak, de néhány terápia után ne gyere nekem azzal, hogy már mensturálsz is... - szúrtam vissza, mégha csúnyán is. De a feszültségen ez mit sem segített. Hát még mikor feleltetni akartak. Általános iskolai idegesség jött rám, attól tartva, hogy nekem is be kell számolnom arról, amit nem akarok vagy nem tudok, félve a közösség és a magam reakciójától. Senki nem jelentkezett, szóval lassan telt el az a félperc némacsend is. Ám ezt megtörve az egyik beteg végül feláldozta magát. Én figyeltem rá is, bár nehéz volt megtartani miket mond. Az viszont leesett, hogy csak pánikrohamában vállalta a bemutatkozást, mert amúgy régi lakó. Te jó ég, hová került szerencsétlen Logan...?
A fiút követően beáldozta magát, aminek ezúttal nagyon tudtam örülni, mégha nem is menekülhetek el, mert abból a sok hülyének biztos az jönne le, hogy komoly problémáim vannak, aztán magyarázkodhatok Janenek, hogy miért nem mentem haza. Viccelődött, ami oldotta a feszültséget és még a kevésbé értelmesek is nevettek rajta. Ám mikor elmondta nekik, hogy mi okból van itt, az értelmileg valamivel érettebbek egyből elkomolyodtak és inkább nem is fírtatták ennek okát. Mavis felé el sem néztem, így a reakcióját sem láttam, maximum hallhattam a későbbiekben. Itt azonban kicsit le is ragadtunk.
Mavis
A sokadik megbizonyosodásra sem akartam hinni a szememnek, túlságosan lehetetlennek tűnt. Simán lehet, hogy a sok gyógyszer hatására valaki más ül ott és őt hallucinálom oda. De olyan valóságosnak tűnt, persze a tudat is pont erre játszik. Ám mikor felállt és beszélni kezdett és mások is reagáltak, biztosra vettem, hogy ez nem hallucináció. Ám a ledöbbenésem mellett sem hagytam figyelmenkívül, amit mondott. Öngyilkosság? Megakarta ölni magát?! Tekintetem a földre szegezte valahol a kör közepére. Esélyesen miattam lehetett, mert a Művészt már kivonták a forgalomból és ő biztos nem okozott volna neki ekkora törést. Pedig jobb lenne őt okolni, mint magam. Éreztem, ahogy a bűntudat jó párszor a gyomromba rúg. Nem én tettem vele, de tudom, hogy én is részese vagyok a hibának. Nehéz volt elfojtani a könnyeket, csak éppen annyira ment, hogy ne bámuljon mindenki a krokodil könnyek végett. Próbáltam azzal vígasztalódni, hogy hát túlélte és ez a legfontosabb, de mi van ha máskor is megpróbálja?
- Úgy sajnálom... - szipogtam halkan felnézve rá, de szégyelltem magam annyira, hogy inkább eltakarjam az arcom. Az orvos ugyan rákérdezett, hogy beakarok e mutatkozni, de még mindig az arcom takarva lassan bemutattam neki, szóval tovább is haladt.
Thomas még mindig vonakodott, pedig más már nem volt, aki bemutatkozhatott volna. Ezért az orvos a terápiákon még nem túl sokszor jelenlévő Alexhez fordult, hogy ezzel is bátorítsák Tomot, hogy nem csak az itt lakók beszélhetnek a gondjaikról. Alex először mintha kicsit vonakodott volna, de végűl beadta derekát.
- Dr. Alexander Lloyd vagyok, jelenleg itt dolgozó orvos. Öhm... nem számítottam rá, hogy ilyen helyzetbe hoz majd a kollégám, szóval nem tudom mit mondhatnék. Nos... van egy öcsém, jelenleg is kettesben élünk. Anyánk jó néhány éve rákban halt meg, és Dommiel azóta nem sokat beszélt. Sőt ami azt illeti, mások előtt egyáltalán nem. Reméltem, hogy kinövi vagy alább hagy benne a gyász, de azt hiszem megrekedt ezen a téren. Elakartam hozni, hátha itt szóra bírják, de képtelenség kihúzni belőle bármit is. Folyton felügyelni kell, nehogy kárt tegyen magában, emiatt elég fárasztó napjaim vannak, szóval nem... egy ember sem tökéletes, és ezt nem kell szégyelni. - pillantott fel itt Thomasra, aki ugyan elgondolkodott a történet hallatán, de még kicsit húzta volna az időt.
Romeo
Meglepően magabiztossá vált pár nap alatt, vagy csak a köztünk lévő üveg fal teszi? De hiába érezte, hogy nála az ász kártya, erősen kételkedtem ebben a helyzetében. Persze nagy esély vagy rá, hogy itt döglöm meg, de a remény hal meg utoljára. Hallottam pletykálni az őröket mi szerint a nagy gyilkosuk is meglógott egy nem semmi őrizet alól. Akkor pont nekem ne sikerülne? De hogy esélyt adjak magamnak egy általa kezdeményezett hamis ismerkedésnek, engedtem. Gondoltam ha visszajár, majd idővel biztosan közelebb kerülünk, kialakul köztünk egy amolyan vonzalom, míg nem odáig fajulnak a dolgok, higy kiszabadít. Ehhez viszont ügyesnek kell lennem és szépen hazudnom. Itt nincs hazugság vizsgáló, és jelenleg én vagyok itt a tapasztaltabb nyomozó, ügyesebben füllentek, mint itt bárki más.
- Jaj de szigorú lettél, baby. És milyen nagylelkű is, kár hogy a talán esélyesebben nemet jelent. Ismerem a fajtád, kis információ hajhász. De hogy lásd kivel is van dolgod, legyen. Beszélek. - keltem fel az ágyról közelebb lépve a falhoz és az üvegnek támaszkodva kezeimmel ránéztem.
- De csak úgy megy ha kérdezel, babám. És mi az, hogy pszichopata? Szerinted egy olyan szörnyetegként ilyen kis semmi rangú munkám lenne? Ha akkora manipulátor lennék, nem akarnék nagyobb hatalomra törni? - mosolyogtam játszva magam kicsit. |
| Jane:
Nem reagáltam a babám megszólításra, egyáltalán nem lepett meg. Csak fojtattam miutan mondta hogy hallgat.- Kezembe került az aktája, és eszerint régen nagyon sok embernek segített, és a jellemrajza is szép, teljesen mas embert ír le vagy maga a huszon eggyedik század leg intelligensebb pszihopatája vagy valami csúnya dolog történt amit elhallgatott mindenki elöl. - Nagyon kíváncsi voltam rá hogy pszihopata e ténylegesen, és hogy van e bármiféle lelkiismerete, mert ha van akkor elnézőbben tudok felé fordulni es ez nekem is jo mert nem lesz bennem ekkora gyülölet iránta.- Ha kellemetlen is a téma már nincs értelme ritkolni, itt éli majd le a háttalévőő életét magányosan és teljes csendben. Ha válaszol nekem akkor talán meglátogatom néha. |
| Logan
Megelepett hogy Thomast is betoborozták a csapatbade de en nagyon orultem neki vigyorogtam rá- Nem tudom honnan tudná meg Jane én biztosan nem árulom el neki.- cukkoltam, meg oldalba boktem mint valami izgatott kamasz srác. Megérkeztünk a helyszínre, Furcsa volt ilyen sok dilis kozott nagyon nem ereztem odaillonek magam de megprobaltam nyitott lenni, vegigneztem mindenkin egeszen amig Mavisig el nem ertem. Megallt bennem a ver is, fel akartam allni es elrohanni de meg nem vett eszre es ha ezt teszem tuti eszrevesz. Alex bocsanatkero nezesebol rajottem hogy itt valamit o szurt el, akartam de nem tudtam ra haragudni, a menekulest illetoen tul sokaig hezitaltam es eszre vett engem. Nem akartam felkavarni Mavist es az esetleges haragjaval se akartam szembenezni, se azzal hogy bizonyos tekintetben tenyleg elarultam es hatalmas buntudatom volt. A doki kerte hogy az ujjak mutatkozzanak be, en egyenlore nem mertem jelentkezni de mar elmenni sem, megvartam mig valaki mas bemutatkozik, kozben nem is figyeltem ra hanem fojton Mavist figyeltem. Miutan vegzett a srac jelentkeztem en, felalltam es bemutatkoztam. Vicceltem kicsit hogy megnevettessem a tobbieket es ne legyen ilyen szar hangulat. Aztan elmondtam hogy ongyilkossagi kiserlet miat kerultem ide. Nem tudtam hogy Mavis tud e errol barmit is, kicsit izgultam is emiazz. Bemutatkozas utan visszaultem Thomas melle es onnan figyeltem tovabb, bar nem tudok igy a terapiaennyit er mert nem birok rendesen figyelni. |
|
Gondoltam, hogy durva helyre visznek, ha csak azonnal nem végeznek ki, de hogy ilyen intézetbe zárjanak. Valahogy émelyítőbb volt az egész az üveg falakkal és tisztasággal, mint egy ócska börtön a rácsaival és agyintetovált őreivel. Abba sem voltam biztos, hogy ez nem e egy elmegyógyintézet a veszélyes raboknak. Még a kaja is jó volt. Ami egyedül hiányzott az a cigi. És a lányok terrorizálása. Semmit sem közöltek, pedig elvileg kellene. Gőzöm sem volt meddig leszek itt, kivégeznek e vagy lesz e valami. Azt sejtettem, hogy nagy szarban vagyok, elvégre ezer kiscsaj és azoknak családja imádkozik a halálomért, de egyébként mást nem tudtam. Az ágyon fekve a plafont bámulva töprengtem valami lehetetlen szökésen, mikor lépteket hallottam. Abban sem voltam biztos, hogy hozzám jöttek s nem e máshoz. De mikor megláttam ki az, lassan kíváncsi vigyor ült arcomra. Nem mintha nagyon kedvem lenne csevegni a múltamról vagy úgy bárkivel, de ő különleges helyett foglal a lelkemben. Nem sok lányban jártam ott, mert amúgy tiltva volt a kényes vendégek miatt.
- Hallgatlak babám... - ültem fel lassan, de nem másztam le az ágyról, nehogy elijesszem a kisnyuszit. |
Thomas
Jó volt látni Logant, főleg javultabb állapotban, nem másnaposan, nem vérzőhassal, nem feladva minden reménnyel. Most az egyszer komolyan nagy megkönnyebbülés volt így látni, szóval megeshet, hogy meg is öleltem. Fájt, mikor búcsúzkodott, éppen ezért is volt szükségem erre az ölelésre. A vicc talán még túlzás volt tőle, de nem szedtem le érte a fejét.
- Jobban, mint a te öregek otthonában töltött napjaid, bár meg kell hagyni, ez a szint nem is olyan vészes... - néztem körbe kicsit.
- Tudom, mindig nekem van igazam. Ehhez már igazán hozzá szokhattál volna. - tettem csípőre a kezeim, gondoltam nem ácsorgunk majd egy helyben, ha csak nem akad dolga, hanem sétálunk vagy valami.
- Egy barom vagy... de azért rám mindig számíthatsz... - mosolyodtam el, mert így van. Ha ki is akaszt a faszságaival, azért nem dobom kárba az elmúlt éveket, mikor nem egyszer mentettük meg egymás életét, amihez nem kevés bizalom kellett. Közben odajött hozzánk egy orvos és szólt, hogy a terápia kezdődik hamarosan, szóval csatlakozzunk a csoporthoz, különben meg lesznek a következményei. Elkezdte mentegetőzni, hogy én csak mint látogató vagyok itt, de a doki erősködött, hogy csatlakozzak én is, hogy erősítsem a csapat bizalmát és persze Logant. Gondoltam mi baj lehet belőle, ha nem akarok nem beszélek max. Szóval belementem.
- Csak Jane meg ne tudja... biztos kiröhögne... - sóhajtottam, miközben bementünk a kis terembe, ahol meg kell hagyni vegyesen voltak. Akadt nő, férfi, idősebbek, fiatalabbak, kicsit sérültebbek, vagy épp olyanok mint Logan, jelét sem mutatták. Volt egy sor szék, körbe állítva, de egyenlőre kevesen ültek le, ugyanis volt frissítő, rágcsa, és többen inkább ott beszélgettek. Mert hogy a kávégépnél inkább csendesebb csevely ment, ellenben az egyik sarokban egy-két fiatalabb bosszantó játékkal hergelte az idősebb kávézókat. Papír repülőket hajtogattak és azzal dobálták őket, de csak mimor a doki épp nem arra figyelt. Volt aki csak galacsinokat dobált a poharakba és ha bele találtak mindig felnevettek. Ezen a ponton én is elbizonytalanodtam gyerekválalás terén. Aztán a suhancok közt felbukkant Mavis is. Ő volt leghátul, de észresem vett minket, annyira lekötötte az idősebb tagok idegesítése. Egyedül az vígasztalt, hogy tudtam innen már soha nem szabadul. Loganre néztem.
- Kimehetünk, ha akarsz... - mondtam halkan, mire a doki tapsolt párat és szólt, hogy mindenki üljön le. A lassabb felfogásuakat külön odakísérték, de a fiatal bandára is külön szólni kellett. És megkésve, de még Alex is betoppant, mint hű őrzővédője Logannek. Ő is beült az orvos mellé, de látszott, hogy ő is kissé frusztrált volt. Ő intézte, hogy itt legyen Mavis, de egy héttel később írta be, csak elnézték. Bocsánatkérő pillantással nézett Loganre, majd kérdőn rám, hogy mit keresek itt. A farkaszszemezés azonban nem tartott sokáig, ugyanis az orvos megszólalt, hogy mint minden órán bemutatkozzon és elmondja miért vagyunk itt. Mavis csak az elhalkulás végett nézett körbe, és ha csak idő közben el nem hagytuk a termet, kiszúrta Logant. El is kapta a tekintetét, mint aki észre sem vette, majd, hogy megbizonyosodjon, hogy nem jól lát, még párszor elismételte az ide oda nézést.
- Szóval vannak itt jó páran újak, akiket még nem ismerünk, de szeretnénk. Mutatkozzanak be, mondjanak magukról pár dolgot, nem kell feltétlen a tragédiáról beszélnie azonnal, csak hogy meg ismerhessük. Ki szeretné kezdeni? - kérdezte, és lelkem mélyén nagyon szurkoltam, hogy engem észre se vegyenek. |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
