|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Logan
-Ugyan-legyintettem.- Az már neurózis nem? Elmebeteg nem vagyok csak fejbenyomatk.- Bizonygattam hogy minden oké, szügség volt rám tudtam és ha siten is úgy akarja nem halucinálok semmi hülyeséget. - Tom, azt kéred hogy üljek itt ölbe tett kézzel? -dobogtam a lábammal. - Te se hallgattál rám a sérülésedet illetően és most itt had vessem közbe hogy még mindíg nem épültél fel teljesen, most ezek után én miért engedelmeskedjek? -Le se szart ez a hülye, még el se hagyta hogy köszönjek és lelépett Jannel, picsába ha baja lesz... Felugrotta ma székből és utánuk indultam de hirtelen úgy megszédültem hogy padlóra kerültem és elájultam egy másodpercre, mikor kiynitottam a szememet a fejem jobban fájt mint előtte mert megint bevertem. Alex segítségével a székbe kecmeregtem és legyőzött vesztesként szembesültem a tehetetlenségemmel. Alexra néztem aki éppen akkor ajánlotta fel a segítségét.- Ha van terep gyakorlatod menj utánuk, vigyázik a kölyökre.- Néztem a srác öccsére. - Ha nincs akkor imádkozz velem.- Mondtam és intéztem egy telefont hogy egy osztag álljon azonnali készenlétbe, nem mondtam nekik hogy menjenek Zare házának közelébe, csak jeleztem nekik hogy ha úgy van akkor oda kell ugraniuk amilyen gyorsan csak tudnak, bár ezt akkor is megtettem h Alex bevetette magát.- Minden esetre köszönöm hogy elláttál, és hogy segítesz ahogyan tudsz.- Ha elment elköszöntem tőle, és ott maradtam az öccsével, akinek még a nevét se tudtam, szóval intettem neki.- Szia, én Logan vagyok, téged hogy hívnak?
Jane
Otthagytuk Logant, bár jobban örültem volna ha ő mászkál a pincében mint Thomas így egy kicsit jobban aggódtam. Az autóban ültünk már, ő óva intett és én bólogattam.- Igyekszem majd, és nem fogok habozni...- Leálltunk a kocsival nem közvetlenül a háza elé hogy ne kelcsünk gyanut hanem kicsit aréb nehezen észrevehető hejre, Thomasra néztem, éreztem hogy ő is aggódik miattam ahogyan én aggódtam ő miatta, akartam mondani valamit de rájöttem hogy nem jó ha búcsúzkodok, mert nem akartam ilyesmivel számolni amolyan kabalaként hanem valami olyasmit akartam mondani ami feltételezi hogy itt nem ér véget még semmi.- Te is nagyon vigyázz magadra...Ugye ha magunk vagyunk tegezhetlek? Logan előtt nem akartam.- Mosolyodtam el picit, se ölelést se semmi búcsú jellegűt nem akartam neki adni szóval csak annyit mondtam hogy " indulok" és kiszálltam az autóból, felhívtam zarét hogy éppen a közelben vagyok és megérdeklődtem nem esett e baja nem törtek e be hozzá.
Zare
Éppen a vacsorámat kezdtem el főzni mikor Jane hívott, felvettem aggódott miattam, vagyis úgy tűnt és aztmodnta a közelben jár ezért behívtam magamhoz hogy pihenjen kicsit a hajtóvadászat közben, viccelődtem azzal hogy ide nem mernének betörni. Megkérdeztem tőle hogy zavarja e ha beszégletés közben főzök és azt válaszolta nem, szóval előtte dolgoztam fel a nyers húst és közben nyitottam egy bort és beszélgettünk. Arról hogy hogyan érzi magáta zesettel kapcsolatban meg hasonlók. pont kapóra jött hogy erre járt és beugrtott, mert hívni akartam. Ideje volt hogy a tervem egy újabb szakaszba lépjen és ebben neki és Mavisnek is szerepet szántam. Ki akartam emelni az értékes embereket és megvédeni őket arra az időre míg megtisztítom a várost mindenkitől aki nem kívánatos. Furcsa előérzetem volt beszégletés közbe és néha elárulta magáról hogy ideges, nem tudtam biztosra hogy az őrültek maitt volt e vagy más miatt, mind egy én énem haboztam sokáig mikor nem figyelt be gináztam az italát és hamar ki is ütötte az adag. Mikor eszméletét vesztette és csend lett, hallottam valami furcsa zajt, aztán megint...valaki van a pincében... Jane elárult, de majd jobb belátásra térítem, a pincében kémkedővel nem akartam különösebben foglalkozni szóval egyszerűen bereteszeltem a pincefeljárót és bekapcsoltam a biztonsági rendszert ami lezárta a pincét ablakosul mindenhogyan. Ha segítséget is hív mire kijön én már messze leszek, és a pincében se fog találni semmit. Beültem az autóba és elhajtottam a bunkeremig. Évekkel ezelőtt készítettem egy hatlmas földalatti létesítmény ahova az utópia átmeneti szakaszában begyüjtöm azokat akik számíthatnak. Ide hoztam most Janet és Arnold is itt volt, kettejüket lekötöztem és az egy- egy szobában az ágyukhoz bilincseltem a kezüket és a lábukat is mert még meg kellett értetnem velük milyen fontos szerepük van a jövőben. Voltak itt már olyan emberek akik értették a céljaimat, Mavisben bíztam és később őt is ide szándékoztam hozni csak őt nem megkötözve természetesen, bár kíváncsi voltam rá mit tevékenykedik jelenleg a városban, a kitűzőről felismerik az őrültek és a börtöntöltelékek és engedelmeskednek neki, ők a feláldozható gyalogság, azt csinál velük amit akar, akár alap anyagok is lehetnek a kibontakozó művészetének, akár gyilkoltathat is velük és meg ízlelheti az igazi hatalmat. |
Thomas
Nem akartam én megbántani Janet, de ha fáj is neki, akkor is el kell kapnunk. Nem rég ismerték meg egymást, nem lehet, hogy olyan mély érzelmeket tápláljon iránta. Maximum ha azt a mi pszichopatánk is úgy akarta, és sajnos sanszos, hogy úgy akarta. Logan és én mások vagyunk. Évek óta ismerjük egymást, míg ők csak egy-két napja. De Zare pontosan tudta, hogy használja ki ezt. S meg kell jegyeznem, bár tudom, most erre sincs időnk, de rosszul esett, hogy azok után ami... khm majdnem megtörtént, még ígyis lemagáz. Azért annyira öreg mégsem vagyok, ráadásul ha csak annyi is volna, munka társak vagyunk... szóval ez rosszul esett.
- Képes lennél veszélybe sodorni Janet? Na nem. Az egy őrült. Nem tudhatjuk miképp reagálna most. Sejtheti, hogy gyanakszunk rá. - ráztam a fejem, miközben figyeltem, ahogy összevarrja Alex Logan csúnya sérülését.
- Ha szabad megjegyeznem, ezzel a sérüléssel nagy veszélybe sodorhatja magát és a többieket is. Pihennie kellene, mégha nehéz is. A fejét ért ütés, akár csúnya hallucinációkba is átüthet, s hát mondanom sem kell, mekkora tragédiába torkollana, ha a gyilkost látná valamelyik kollégájában... - magyarázta a doki, s bár én sem szívesen engedném most el Logant, tény, hogy ramaty állapotban van, alig venné hasznát.
- Igaza van. Majd mi megoldjuk Jannel. Te pihenj inkább. Túl sok vért veszítesz. Alexnek engedélyt adok rá, hogyha nem bírsz magaddal adjon valami lónyugtatót neked. Szóval most te pihensz, mi meg dolgozunk. Gyere Jane... - szóltam neki és kimentünk. Már ha Logan nem ellenkezett, mert akkor előbb kapott nyugtatót, mint amúgy.
- Szeretném ha nagyon vigyáznál magadra. Kétlem, hogy ártatlan lenne, de ha úgy adódik, ne habozz meghúzni a ravaszt. Én meg addig körbe szimatolok a házában... - néztem rá.
Alex
Nagyjából elláttam a sebet, de ennél többre lesz szükség. A fogával sajnos nem tudok mit kezdeni. Ugyanakkor tényleg pihenni kellene. Szóval a két jó madár lelépett én meg Loganre néztem remélve, hogy nem ad rá okot, hogy elkábítsam. Bár így megadná az esélyt, hogy megkeressem Mavist, s talán ilyen körülmények közt könnyebb is lenne megölni, mint amúgy. Az egyik őrültre fognák és még én is elkerülnél a gyanúsítgatást. Dommiel is az irodában volt, de mint otthon, itt is csendben volt, komkrétan észre sem lehetett volna venni, ha nem forgolódna néha ide oda a gurulós széken.
- Mindenesetre, én szívesen segítek mindenben, mégha magánaj pihennie is kell. - ajánlottam fel segítségem. |
Logan
-Heh, nézdcsak kinek jár a szálya, én nem kaptam ám halálos sebet csak verekedtem egy egészségeset.- Köptem egy zsebkendőbe a vért amivel kezdett megtelni a szám.- Gondoltam van fontosabb is, én meg megmaradok. Nekem jött pár őrült, illetve kettő, a harmadik szerintem rab volt mert ketté tudott volna tépni ha nem loccsantom szét az agyát... Jól mondod lépnünk kell azonnal, de nem tartóztathalyuk le, ha behozzuk csak 1 napig tarthatjuk bent és ha addig nem találunk semmit rácsesztünk. Óvatosabban kell ezt elintéznünk.- Janre néztem.- Ti jó barátok vagytok igaz? Szerintem ezt kéne kihasználnunk, meg látogathatnád és megpróbálhatnád szóval tartani, addig majd én bekukkantok a pincéjébe Thomas meg őrködik. Nekem van egy teóriám, bár ebben szerintem mind eggyet értünk, nem bánt olyan embereket akik értékes és érdemes tagjai a társadalomnak, ha csak nyiltan keresztbe nem akarnak neki tenni, és ha ez nem derül ki akkor Janenek nem eshet baja. Mikor a hirdetést feladtuk akkor se esett baja Arnoldnak, mert nem veszélyeztette közvetlenül Zarét és nem is gyanakodott rá. Szerintem az hogy most őrülteket és gyilkosodokat szabasított mindenkire az is valami mással magyarázható, szerintem nem az volt az elsődleges szempont hogy szabaddá tegye ezeket az embereket hanem az hogy megkezdődjön egy bizonyos fajta szelekció, ahol csak a leg élelmesebbek maradnak életben, és a végén elhullik mindenki aki felesleges. - Reméltem hogy Thomas belemegy a dologba mert Jane jelezte hogy részéről oké bár reméltem megnyugszik mert láttam rajta hogy kicsit feszült. Beszéd közben felfigyeltem rá hogy fály az egyik fogam nagyon mozgott és a nyelvemmel véletlenül kitörtem, benyúltam érte és kihúztam.Na bassza meg ez nem lesz két fillér...gondoltam és zsebretettem a fogamat, aztán fojtattam - Gyorsnak kell lennünk azonnal hozzá kéne kezdeni az akcióhoz, mindenkinek oké?- Aztán megjött Alex, örültem neki nagyon.- Elég ha a homlokomat összevarrod, folyton a szemembefolyik a vér és nem akar elállni.- Mondtam úgy mintha én is értenék hozzá, nem érdekelt ha agyrázkódásom van az se, tényleg leszartam el akartam kapni Zarét, persze az emberek biztonsága is motivált de a fő motiváció Mavis volt.
Jane
-Értem én...a racionális felem érti de gondoljon bele milyen lenne magának ha Logannel kéne azt átélnie amit most nekem Zaréval...- Próbáltam rávilágítani hogy ez milyen érzés htáha jobban meg ért mert láttam rajta hogy nem érez együtt. Megérkeztünk az örsre és vártuk Logant aki hamarosan meg is jelent és iszonyatosan nézett ki, aztmondta nincs komoly baja, de attól még szörnyen nézett ki, reméltem hogy Alex hejre tudja majd pofozni. Thomas rögtön Zare nyakának ugrott volna, és amikor a kivégzést emlegette fordultbennem egyet a gyomrom de úgytettem mintha nem izgatna, próbáltam tényleg az elkapására koncentrálni és hallgattam Logan tervét, ami kicsit fűalattibb volt ezért biztosabbnak gondoltam, rá is bólintottam rögtön és a végén szóban is megerősítettem.- Rendben, csináljuk ha készen áll mindenki, és Alex is összefoltozza magát amennyire csak tudja.-Mondtam elszántan, érdekelt a végső igazság, elszánt voltam és az egyéb érzelmeimet háttérbe szorítottam. |
Thomas
Laposakat pislogva néztem vissza rá. Miért védi ennyire? S miért nem bízik már meg bennem? Nem értem ezt a lányt, komolyan mondom.
- Noha a műveltségből nem lehet következtetéseket levonni, a legtöbb pszichopata magáénak tudhatja ezt a jegyet. Ugyanakkor a saját készítésű holmik már adhatnak gyanút megegyező nyomokra. A híd alatt találta testeknek is a gyilkos által kevert festéket használtak, nehezítve a beazonosítást. Nem akarok közhelyekkel dobálózni, de a pszichopaták sem szemtől szembe mondják ki, azt amit. Sőt. Ha lebuknak is szép szavakkal bizonygatják ártatlanságuk. Ügyesen elkápráztatják az embert, aztán mikor nem számít rá a másik, egyszerűen eltűnnek, de sose üres kézzel. - magyaráztam, mégha pont neki nem is kellene. Ezúttal nem is mentem utána, hagytam, hogy szusszanjon egyet, bár ez abból kifolyólag némileg csalódottságot kelt bennem, mert úgy érzem iránta többet érez ezek szerint. Én addig tovább kutakodtam, de semmit sem találtam, ami fontos lehetne. Szóval együtt visszamentünk az őrsre, hogy beszéljünk Logannel. Meg is lepődtem, mikor megláttam.
- Veled meg mi történt? Csak nem a kis vad libád gurult be? Jesszus Logan, ezt rendbe kell tenni. Nem igaz, hogy nem tudtál volna befutni egy kórházba. De bezzeg nekem felhozod az ilyeneket... - nyúltam a zsebembe és hívtam a kölyköt, hogy ha már csapatjátékos, akkor vonszolja ide magát segíteni. De csak az öccsével együtt volt hajlandó jönni, mondván, hogy félti. Mit tehettem volna, majd a sarokba ültetjük, míg Logant ellátja és megbeszéljük, hogy tovább.
- Szerintem le kéne rá csapni, míg el nem szökik... Gyanúsított, így esélyesen bent is tarthatjuk. Bizonyitéknak, meg ott a könyv s ez az istenverte őrület. Az itteniek szónélkül ki is végeznék, bárkire mutatnánk most rá. Persze mi nem végeztetnénk ki senkit.. - néztem el Jane felé, mielőtt rosszul lenne, hogy ilyeneket tervezgetünk a barátja ellen. Pedig nem. |
Jane Wallace
Az elmegyógyintézetben voltunk és nyomok után kutattunk, és mikor Thomas megmutatta mit talált teljesen elfehéredtem.- Dehát ez csak egy könyv... szerintem sok helyen lehet kapni önmagában... -Mondtam de igazából én is tudtam hogy ez gyanús csak nehezemre esett elhinni, kedvelem Zarét nagyon jó barátnak tartottam. Mikor felémnyujtotta a könyvet elvettem hogy közelebbről szemügyre vehessem. Aztán hallottam Logan és Thomas telefonbeszélgetését, most már nem fért semmi kétség hozzá hogy ez egy fontos nyom de akkor is nehezemre esett elhinni a dolgot, ráadásul szégyelltem is magam amiatt hogy nem szúrtam ezt ki előbb, az ajkamba haraptam és próbáltam leküzdeni az érzelmeiemt és visszaidézni mit láttam és mirpl beszélgettünk nála.- Zare feltűnően művelt, igazából a művészetről beszélgettünk ezen kívül semmi különösről. Olyan festményekkel van tele a háza amiket ő másolt kézzel, mikor láttam a konyhában hogy leápolja az ütést amit adtál neki, azt is saját készítésű krémmel kezelte. A bor amit ittunk szintén elég különleges volt de nem emlékszem semmi olyanra ami elrettentett volna vagy gyanús lett volna... De jól megfigyeltem a lakását, emlékszem rá hogy mi hol van, többek között tudom hogy van egy jó nagy pincéje és aztmondta ott szokott festeni lent.- Segítettem de közben az agyam egyik része kiabált, hogy neki ehhez semmi köze.- Lehet hogy később több minden eszembe jut de egyenlőrenincs más.- Csuktam be a szemem egy pillanatra hosszabban mint szoktam, közben is ment bennem belül az ellenkezés. Ostoba voltam és féltem attól hogy Thomas ezt majd ennél sokkal jobban az orrom alá fogja döngölni bár ez hagyján... ha Zare a Gyilkos te jó ég...nem fér ez bennem össze.- Egy perc és jövök, kiszellőztetem a fejem tényleg egy perc, de muszály sajnálom.- Visszatettem az asztalra a könyvet és kimentem az elmegyógyintézet elé, sóhajtottam egy jó nagyot, de a friss levegőre nem futotta mert az egyik ápoló is itt próbálta feldolgozni a történteket és dohányzott, nem cigarettával hanem pipával, és mivel láttam hogy rajtam is kiütött a szar szótlanul odanyujtotta nekem én meg kivételesen elfogadtam és beleszívtam, ahelyett hogy pöfékeltem volna szoval se füst se élvezet, köhögtem egy sort aztán visszaadtam, aztán miután letelt az egy perc amit a megnyugtatásonmra szántam visszamentem Thomashoz és intettem a fejemmel hogy akkor menjünk az örsre ahogy Logannel beszélték.
Logan Trueman
Éreztem hogy eltüzel a dolog amikor Thomas felhívott és kiderült mind a ketten találtunk valamit, azt mondtam nekik hogy azonnal odamegyek az örsre jöjjenek ők is és kitaláljuk hogyan tovább, ki kell használnunk hogy Janehez ennyire közel áll Zare és Arnoldot is be lehetne vonni. Éreztem hogy haamrosan elérkezünka fordulóponthoz, beültem az autómba a könyv maradékaival és az örs felé vettem az irányt. Hajtottam is elég lelkessen, aztán az amikor bekanyarodtam az egyik utca sarkán valami hülye ráugrott az autómra, beletapostam a fékbe de olyat hogy kinyílt a légzsákom és éppenhogy nem vesztettem el az eszméletemet. Kikecmeregtem az autóból és látom hogy valamelyik őrült ugrott az autómnak akit jól halálra is gázoltam, elővettem a telefonomat hogy szóljak a rendőröknek hogy találtam eggyet, amikor észrevettem hogy két másik igyekszik felém az egyik közeli bokor mögül, de rohantak ám mint akinek az élete múlik rajta, gondoltam adok is okot erre és elővettem a fegyveremet, az egyiket fejbe is találtam a másikat közelebb engedtem és végül azzal is végeztem, már éppen közül néztem volna hogy van e még valaki mikor hátulról elkapta valaki a nyakamat, nagyon erős volt mert megfogtam a karomat és a salyát felyem felé irányította a pisztolyom csövét, éppenhogy odább tudtam lökni a kezét mikor el is sütötte, a golyó végigszántotta a bőrömet a szemöldökömtől fölfelé, birkózni kezdtünk a pisztolyomért, meg se probáltam eldobni mert ha van itt még valaki nekem végem van. Sikerült a könyökömmel gyömörszályba vágtam és míg kicsit összehuzta magát kiugrottam a szorításából felegyenesedtem mert annyira erősen rámnehezkedett hogy az imént térdre kellett ereszkednem, rá akartam lőni de az arcomnak rontott, szerencsére megcsúszott valamin és csak fél erővel találta el az arcomat, így is belerázkódott rendesen az agyama de annyi lélekjelenlétem volt hogy meghúzztam a ravaszt, akár mi is van és eltaláltam a vállát. Nagyon kellett koncentrálnom az egyensúlyom megtartásáhzo de biztosra akartam menni és az irányában leadtam még 2 lövést, meg se vártam mi lesz csak azakután beugrottam az autómba és azonnal beindítottam bár szinte szart se láttam a légzsák miatt, amit végül kiszúrtam a késemmel amit ott tartottam a kesztűtartóban. Visszanéztem, szerencsére szétlocsantottam az agyát, azonnal értesítettem a rendőrséget hogy mit hagytam nekik és mentem tovább az örs felé, szédültem még egy darabig mint a franc, meg a vállamat is meghúztam az ütközésnél de eszem ágában se volt megállni és most figyeltem hátha megint valaki elém akarna ugrani. Mikor leparkoltam az örsnél és kiszálltam már egészen kis mértékben szédültem, szoval így mentem be, először megmostam az arcomat, kerestem valami törülközőt de még így is vérzetta felyem, de azt éreztem nincs most arra idő hogy ezt összefoltozzák. Bementem az irodámba mert azt beszéltem meg velük hogy ott találkozzunk.- Na üdv .- modntam a tőlem telhető leg lelkesebben.- Van valami ötletetek hogyan csináljuk ezt? Diszkréten kéne be cserkészni hogy ne fogjon gyanút.- mondtam, nem menőzésből nem mondtam el mi történt velem, csak egy kicsit pörgött még bennem a verekedés miatti adrenalin és valahogy elfeledkeztem arrol hogy ez lényeges lehet, nagyon el akartam kapni Zaret, minden eprc számít. |
 Elutasítottam, ha csak a sérülésem miatt akart maradni. Fájt, persze, hogy fájt, de túlélem, így rá is bólintottam. Míg Logan a börtönbe ment, mi az elmegyógyintézetbe mentünk, hogy kihallgassuk az ápolókat. Örültem volna, ha a befogott betegekkel is beszélhetnénk, már amelyikkel lehet, de sajnos erre nem volt lehetőség. Amit megtudtunk, hogy az intézményből szökött betegek gyanúsan nyugtalanná váltak a napokban, mintha tudták volna előre, hogy kiszabadulnak. Ez mondjuk nem volt újdonság. Megkértem az igazgatót, hogy hadd nézhessünk körbe. Benéztünk egy-két szobába, s még néhány helyiségbe. Eleinte úgy tűnt, hogy esélytelen, hogy bármit is találjunk, de aztán a pihenő szobában a kávézó asztalon megpillantottam egy könyvet. Több is volt, de egy fogta meg igazán a figyelmem. Fel is emeltem és Jane feléfordítottam.
- A tömegpszihózis mítosza. Írta Harold Stil társszerző Zare Destanov. Most vagy én vagyok paranoiás, csak jó helyen fogtam szimatot, s mégis csak gyanús volt a fickó nyomuló stílusa. Akár hogy is, te jártál nála. Nem láttál ott valami gyanúsat? Vagy nem beszéltetek furcsa dolgokról? - kérdeztem, miközben, ha kellett odaadtam neki a könyvet, hogy közelebbről is lássa, nem csupán kitaláltam. Közben felhívtam Logant, hogy elmondhassam neki mit találtunk. Meglepődtem, mikor közölte, hogy ő is talált a könyvre utaló nyomokat az egyik börtönben.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
|
Logan
Még kicsit mosolyogtam meg bólogattam amikor azt bizonygatta hogy csak valamit megbeszéltek. De ezen felül komoly voltam, tudhatná hogy mindíg az vagyok még ha néha nem is tűnik úgy, de attól még meg engedek ilyen helyzetekben is néha egy mosolyt vagy ércelődést, elgalább én ne legyek ilyen kétségbeesett, eprsze attól még jó nagy szarban voltunk...- Jó akkor ti menjetek oda, én meg sorra veszem a börtönöket , éjfélkor találkozunk az örsön és megbeszéljük hogy mit találtunk ...Most mindünknek úgy kell használnia az ösztöneit mintha a világ sorsa múlna rajta mert külömben cifra világ lessz.- Mavisre is gondoltam közben persze...hogy mi lesz vele ha meghalok reméltem biztonságban lesz és remélem ha érzett irántam valami igazit Thomast legalább megkíméli, persze nem biztos hogy meghalok és nem is áll szándékomban de az ember egy ilyen durva dolog előtt mindíg végig gondolja ezt is. Odamentem Tomhoz, a sebesélésére néztem.- Megleszel? Ha nem vagy még túl jól inkább veletek mennék én is. - Tom tudom hogy az a fajta ember aki nem mondaná el hogy fály akkor se ha a belei a nyaka köré lennének tekerve de bíztam benne hogy elmondja most ah szügsége van segítségre. Ha kelelttem velük mentem, ha nem akkor megöleltem szorosan és férfiasan Thomast.- nagyon vigyázz magadra, meg rá is.- Aztán Janet is megöleltem, és leléptem. beültem az autóba, a kesztyűtartós lapos üvegben lévő vodkát jól meghúztam és elindultam a legközelebb első börtönbe. A börtön és az azt körülvevő lakóövezet között több hektár és rengeteg kerítés volt de a környékbeli házakat már ki is ürítették, innen szöktem meg a legtöbben egyhejről, 35-en. Helikopterek köröztek a területen és a városban is láttam egyet, rengeteg rendőr kutyákkal és fbios volt az utcákon. A börtönben is elég nagy volt a káosz, a rabokat nem lehetett lecsitítani, éppen most dobtak nekik könnygázt. Az igazgatóhoz mentem hogy beszéljek vele, köpcös dagadt pacák, valószínűleg exkatona lehetett, elég kemény arcú volt. Mutattam az igazolványt és beengedtek hozzá. Az első furcsa dolog amit mondott az az volt hogy a szökött rabok az utóbb ihetekben igen nyugodtak voltak, kötelességtudóak nem verekedtek és sokat olvastak ezért teljesen váratlan volt az egész bár mentegetőzött hogy ez is ugyanoylan gyanús lehetett volna neki de a börtönben néha előfordul hogy páran beletörődnek a sorukba, elárulta azt is hogy a szökött rabok közül egyik se sorozatgiylkos, de azért elég kemény tagok, drogcsempészek erőszaktevők, maffia kötelékébe tartozó emberek...stb. Kicsit leizzadtam és abban reménykedtem hogy Mavis már messze jár. Miután beszélgettem egy jót a börtön igazgatóval megkértem hogy hadnézzek szét az otthagyott cuccaik között, általában nem sok mindent birtokolhattak a külvilágból mert igen sok tárgy veszélyesnek minősült, de könyvek lehettek, nem volt nekik persze az se sok, mindenkinek 4-5 darab salyát meg persze a könyvek amikből gazdálkodhattak. Meglepetésemre, az egyik szobában találtam egy hamu kupacot, felhúztam a kesztyűmet és leguggoltam elé, elővettem egy csipeszt amivel megpiszkéáltam és kivehetővé vállt hogy valószínű a hamu 1-2 könyv elégetése után keletkezett, ügy gondoltam az egészet bepakolom egy bizonyítékos zsákba hogy majd jobban megvizsgálhassam a laborban, de ahogy túrtam rátaláltam egy fecnire, ami valószínű az első oldalból származhatott és a cím is szerepelt rajta töredékesen de kivehetősen, leírtam a cím tippeimet egy fecnire és rájuk ekrestem a mobilommal és meglepő dolgot találtam mikor az egyik címre kerestem rá és biztos lettem benne hogy találtam valami fontosat. A könyv címe: A tömegpszihózis mítosza. Írta Harold Stil társszerző Zare Destanov.- Ejha...- Nem gondoltam véletlen egybeesésnek, bepakoltam minden darabot egy zacskóba meg üvegcsékbe hogy analizálják hogy biztos ez e az egyik könyvde biztosan az, és eléggé furcsa hogy ezt a könyvet égették el a szökés előtt, végre van valami, és sokat számít egy nyomozásnál az ha az ember egyre biztosabban kezdi tudni az kifelé kell irányítani a célkeresztet.
Jane
Én éppenhogy feltudtam öltözni mikor Logan bekopogott és valamire rá kellett bólinanom, azt se tudtam mi volt az csak tettem amit tennem kellett, inkább izgultam amiatt hogy mi vár ránk, lehet hogy az első ügyemnél kazalra kell hogy öljem majd az embereket, vagy hogy meg is halok. Logan kérdésre hogy Thomas jol van e én is nagyon figyeltem, mert nem tudtam én se pontosan hogy hogy van. Reméltem hogy most már találunk valami használható nyomot, és hogy nem lesz velünk közben semmi komoly.... |
Így, hogy ne engedett el, szemeim forgatva ültem vissza az ágyra, s természetesen nem nyúltam a tabiért, mert a végén mérgében a kezem is eltöri. Szóval néma csendben vártam, hogy történjen valami. És történt is. Meg is lepett. Furcsa volt hallani a szájából, hogy szeret, mert olyan volt, mintha komolyan mondaná. Persze visszaöleltem, csak közben azon töprengtem, hogy most mi a szart csináljak. Egy részem lemondana az őrültségekről, bár meg lenne az esélye, hogy visszaeső lennék. A másik részem inkább róla mondana le, és elmenne messze, hogy ott folytassa, amit elkezdett, bár igaz, akkor a Művészt is itt kellene hagynom. Mire bármiféle döntésre jutottam volna - ami tovább is tartott volna - telefonja volt. Éppen csak felvette, már le is tette és szedte össze a cuccait, mire én összevont szemöldökkel néztem rá kérdőn. Erre ő benyomta a tévét. Hát mit ne mondjak okozzák itt nekem a meglepetéseket. Őrülteket? Ne már... ez annyira lealacsonyító... Ennél azért többet vártam a gyilkosunktól.
- Mi van? Van fogalmad róla, mire képes egy őrült? Mindenre, érted, mindenre. Ezek egy fűszállal is akárkit kinyírnak. Nem kéne oda menned. Inkább lődd le akit meglátsz. - figyelmeztettem, de jól láthatóan feleslegesen. Hogy lehet valaki ennyire magabiztos. És ha többen támadják meg? Mennem kéne.... Nem tetszett az ötlete, hát még mikor a kezembe nyomta a paprikasprayt.
- Ne már, ez komoly? Ne csináld, Logan. Inkább küldjenek oda valami öngyilkos osztagot. Hallod? - morogtam, mert rohadtul nem tetszett az ötlet, még a csókot is csak későn viszonoztam, bár az se tartott sokáig. Aztán a pénzre néztem, amit a kezembe nyomott. Na itt egy csöppet megijedtem.
- U-ugye nem akarsz meghalni? Nem megyek én nélküled sehova. - néztem rá, miközben a szekrényre tettem a pénzt, mert nem szándékoztam lelépni. Ha jön is valaki, majd elverem, de tuti nem lépek le.
Mikor lelépett mélyet sóhajtva tettem le a sprayt is, aztán fordultam meg és kishíján szívrohamot kaptam, hogy állt ott valaki. Leakartam fújni, de mikor megláttam mit akar nyújtani, leengedtem a kezem, mielőtt elnyúltam volna a sprayig. A kitűzőre néztem, s csak akkor esett le, ki áll előttem. Egyszerre éreztem örömöt, izgalmat és csalódást, lletve szomorúságot. Már nyitottam ajkaim, hogy elmondjam, hogy én ezt talán mégsem akarnám, de akkor elnyúlt felém, én meg érthető okokból nem kezdtem bele. Utána meg már nem is tudtam, mert ugye az a... fuh... elkábított.
| cara delevingne | 20 | diák | credit: venus |
Kezdtünk bemelegedni, igazából nem is gondoltam semmire, ami megszakíthatta volna, túl nyugalmasnak tűnt a mai nap a többihez képest. Ehhez képest, alig jutottunk a pultig, mikor megcsörrent a telefon. Mindkettőnkké. Akármennyire is nem tetszett, felkellett vennünk. Én még pucéran vettem fel, mert gondoltam ha nem túl fontos csak valami aprócska kis fejlemény, az ezuttal tényleg ráér holnap. De nem, persze, hogy nem. Sokkal súlyosabb volt. Legszívesebben én is mentem volna elkapni a szökötteket, mert addig úgyis pánik lesz és nehezebben fogunk tudni dolgozni. Éppen csak letettem és vissza vettem magamra a ruhákat, mikor kopogtak. Faszom, még ez is. Kinéztem előbb, aztán nyitottam csak ajtót, nehogy még több baj érjen.
- Logan? Ezek szerint te is értesültél már a dolgokról. Elég aggasztó a helyzet, de nincs más mint tovább nyomozni. Jane szerint kikéne hallgatnunk az ápolókat, szóval akkor most... most mi van, mit mosolyogsz? Vedd már kicsit komolyan a dolgokat. Csak... megbeszélést tartottunk, megszokásból ketten, mert neked ugye mindig akad fontosabb dolgod... - találtam ki gyorsan valamit, s még Janere is hátra néztem, hogy hamis bólogatással erősítse meg az igazam. Jesszus, ennyire látszik? Ne már, legalább ne lenne a homlokára írva, hogy tudja. Meg... mit komolytalankodik most itt? Mindegy. Akárhogy is zajlott le ez a kellemetlen pillanat, végül kocsiba ültünk és elmentünk az elmegyógyintézethez, hogy kihallgassuk az ápolókat.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
|
Jane Wallace
Nagyon izgultam, amikor az ujjait használta már az is kisebb nyögéseket váltott ki belőlem, nagyon édes érzés volt és még soha nem éltem át eddig, a halyába túrtam és simogattam, dús volt és férfias illatú. Nem igazán ellenkeztem a továbblépést illetően mert nagyon feltüzelt és most már a világon nem akartam jobban semmit se. Megcsodáltam a testét mikor levetkőzött ő is és persze nem kerülte el a figyelmemet a lenti adottsága sem, hiába voltam nagyon zavarban mellette nagyon úgy éreztem hogy készen állok ilyesmire szóval engedelmeskedtem minden alkalommal amikora testemet rendezgette, mondta hogy lehet hogy fájni fog, erre is felkészültem amenynire tudtam, előtte átöleltem és adtam neki egy bátrabb csókotelég hosszúra nyújtottam aztán vártam hogy megtörténjen aminek megkell. Erre...megcsörrent a telefonom és Thomasé is. Thomasra néztem kicsit a telefon kisazkított a hangulatból, akár mennyire is szeretnénk mind a ketten kikapcsolni ezeket az átkozott tárgyakat, muszály volt foglalkoznunk vele, nem tehetjük meg hogy nem vesszük fel, ebben a szakmában ilyen nincs... Félbe hagytuk amit elkezdtünk én villámgyorsan magamra dobtam az ingemetcsak hogy elfedjen belőlem valamit, mert azért nem szeretek nagyon meztelenkedni, és felvettem a telefonomat. Az FBI keresett, a városi diliházból megszökött egy tucat beteg és szökéseket jelentettek pár kisebb helyi börtönből is, még ezenfelül azt is mondták hogy az esemény valószínűleg köthető az általnul körözött gylkoshoz is, legalább is a szökött rabok és őrültek is a napokban csak a gyilkos jelenségéről beszéltek, mondták természetesen azt is hogy nagy erőkkel intézik a szökevények befogását de az általános pánik elkerülhetetlen, már le is adták a hírekben és rengetegen annyira megijedtek hogy megpróbálnak a befogás idelyére elmenni egy másik városba. Óva intett minket hogy vigyázzunk magurka tekintve hogy mi már sérültünk meg és támadtak ránk a nyilt utcán továbbá kérik hogy fojtassuk a nyomozást, a befogást elintézik majd ők. Thomast is ezzel hívták el, ezuttal őt is az FBI, akik nagy erőkkel kivonultak a szökésben lévők elfogására. A hívás vége után Thomasra néztem kisség ilyedten.- Ez hihetetlen, lassan polgár háború lesz?- tettem fel a költői kérdést, sajnáltam hogy abba maradt ami elkezdődött közöttünk de ez az ügy nagyon kezdett elmérgesedni. - Kikéne hallgatnunk az ápolókat.
Logan Trueman
Felúzott és meg ilyesztett ez tény ge féltettem így is, megfogtam a kezét.- Ne, veszélyes kint.- Visszaültettem amgam mellé az ágyra, aztán ismét csend lett egy ideig, de a végén megöleltem és megpusziltam a feje tetejét míg magamhoz öleltem.- Én is akkor is szeretlek.- Súgtam neki, bár még mindíg fályt ez az egész és a továbbiakat illetően se volt jóérzésem, aztán jött a hívás az FBI tól, engem is megleptek a fejlemények. Miután letettemmegtöltöttem a fegyveremet és magamhoz vettem a bilincset, aztán ahejett hogy elmagyaráztam volna mi van, bekapcsoltam a TVt és minden csatornán ez mint a hírekben. - Az FBI azt mondta akár 100-an is lehetnek.- néztem Mavisre.- Ez nem csak rendkívül szokatlan de veszélyes is, nagyon...nem tudom mit csinál a te művészed de egyre szemtelenebb az biztos.- rá kellett gyújtanom szóval rágyujtottam.- Mennem kell, szerintem én segíteni is fogok a befogásban, te maradj itt vigyázz a házra.- eléggé megkomolyított ez az egész.- És ne hagyd el a házat, ha esetleg betör valaki .- adtam neki egy paprikasprayt mert igen az is volt nálam.- használd ez, meg az égy alatt van egy bézbolütő is. Bár nem valószínű hogy idejönnek, szerencsére messze történt az eset de ki tudja...vigyázz sietek vissza.- odaléptem elé, a kezembe vettem az arcát és megcsókoltam.- Vedd komolyan a dolgot, vanank köztük nehéz fiúk, ha mégis nagyon vészessé vállna a helyzet utazz el valahova.- Adtam neki egy valag készpénzt, mindet ami a tárcámban volt, aztán leléptem, gondoltam szoltak Thomasnak és Jane nek is, de az ablakból láttam hogy itt áll Thomas autója szóval gondoltam mehetnénk együtt is a helyszínre, szóval bekopogtam hozzá de semmi, 1 perc toporgás után elmosolyodtam és bekopogtam Janehez.
Zare Destanov
Miután Loganék elmentek megjelentem Mavis mögött Logan szobályában, gondolom azért nem fújt le mert tudta ki vagyok és én a kezdetekből bíztam ebben, bár az arcomat nem láthatta. Fekete öltönyben voltam és tetőtöl talpig mindenem bevolt fedve és el volt takarva, az arcomon egy ébenfából készült régi ördögmaszkt volt. Nem szóltam hozzá, akartam hogy maradjon köztünk egy távolság, mint mester és tanítványa közt. Átnyújtottam neki egy kis ajándékot, egy olyan ősrégi kitűzőt amilyet régen a hadvezérek viseltek. Ezzel akartam elárulni neki, hogy az ami eddig a háttérben mozgolódott most lassan elkezd kiszivárogni az emebrek szeme elé, és hogy valami világátormáló dolog van készülőben. Odanyúltam az arcához mintha meg akarnám seimítani de mivel nem akartam hogy kövessen ezért kénytelen voltam egy kicsi inyekcióval elkábítani, aztán eltűntem onnan. Otthon Lezuhanyoztam, lent visszatettem a gyüjteményembe a maszkomat, kimosattattam az öltönyömet és hozzá láttam a további teendőimhez.
|
Figyeltem, ahogy ideges fejjel kiszedte a pisztolyból a töltényeket és zsebrevágta. Na jó, talán kicsit elszálltam az előbb, bár tényleg szándékomban állt megölni őket.
- Le van sérülve és mostanság magára nem tud figyelni, nem hogy másokra, ahogy elnéztem. Hidd el, esélye sem lett volna. - figyeltem kicsit távolabb tőle. Azt hittem, hogy kicsit később majd felnevet, vagy viccelődni fog, de ezúttal azt hiszem túl messzire mentem. Annyira, hogy abban sem voltam biztos, hogy most örülne e nekem, ha megölelném vagy "bocsánatot kérnék". Komolytalan lenne, és nem az első ilyen. Egy ideig csak ott álltam némán, aztán sóhajtottam egyet halkat.
- Akkor én most... kicsit lelépek, míg mindketten lenyugszunk... - szólaltam meg, és az ágyhoz lépve kihúztam az ágy alól a gördeszkám, s egy időben az éjjelire tettem a bilincs kulcsát is, úgy, hogy kitakarva elvehessem az arra tett tablettát. Hát hülye lennék itt hagyni. Sőt szerintem most neki is elkéne egy kis jókedv. Amennyiben nem volt ellenére, kimentem, hogy neki is legyen ideje megnyugodni, meg nekem is. Aztán lehet vissza sem akar majd engedni - amit valahol még meg is értek.
| cara delevingne | 20 | diák | credit: venus |
|
 Nagyon megalázó volt hogy iyen módon keveredtem veszélybe, ennyire ostoba lennék? Istenem ha Thomas miattam hal meg... én öngyilkos leszek. Már éppen készültem útjába ugrani, mert attól még nagyobb vagyok és erősebb szóval lehet megtudtam volna gátolni, hogy kimenjen az ajtón, végső esetbe megfejeltem volna de az utolsó pillanatban hála az égnek elengedett és letette a pisztolyt, amint levette a bilincset odamentem a pisztolyhoz és kiszedtem a tárat és magamnál tartottam, leültem az ágyra és az arcomat a kezembe temetve óriásit sóhajtottam aztán lecsúsztattam a kezemet az arcomról.
- Hát ez nem sokon múlt bassza meg. Azt ugye tudod hogy Thomas se egy képzetlen civil és meg lehet előbb ő lőne le téged, ez rád nézve is veszélyes. - mondtam de őszinten szólva eléggé ideges voltam még mindig, kicsit remegett is a kezem, magamat semmitől se féltem de mást igen, nagyon veszélyes játékba keveredtem - gondolkodtam még mindig ezen.
| Michael Fassbender | 46 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
|
Ezek a régi módi gyilkosok... Még ölni sem tudnak rendesen, ha bár ez esetben örülök, hogy egy erős, de balfék támadt Loganre, különben most kivel tölteném az időmet? Ami azt illeti a játékunk itt vett igazán komoly fordulatot, mihelyt kattant a másik kezén is a bilincs. Na már nem olyan nagy fiú. Tulajdonképp nem kellett sokat keresni a pisztolyát, a szekrényen volt, kéznél, ha szükség volt rá másnap. Még a tokjában volt. Egy pillanatra ugyan elnéztem felé, figyelve, hogy küzd a bilinccsel, de nyomozóként, még nem ismerheti a kiszabadulós trükköket. Szóval visszapillantottam a gyilkos eszközre, és csillogó szemekkel vettem a kezembe, miután kivettem a tartójából. Hű, mennyi, mennyi embert ölhetett meg vele! Gyors és precíz eszköz, isten áldja, aki feltalálta. Ugyan én még sosem lőttem pisztollyal, max búcsúban olyan béna puskával, de mindig is érdekelt a gondolat, mennyivel egyszerűbb lenne. Jól célzok, s ha akkor ott én lövök a puskával, tutira meg is haltak volna. A kiabálására odakaptam a fejem.
- Nem. Sajnálom, de így lesz a legjobb. Majd azt mondod, hogy nem tehettél semmit, mert téged támadtalak meg először. Gyors leszek és kíméletes, jó? - néztem rá, aztán szusszantam egyet és z ajtó felé pillantottam. Mázli volna, ha itt lennének már a szomszédban, s még nagyobb mázli, ha egy helyen lennének, akár az étteremnél. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy pisztolyos, a tévéből láttam, hogy kell kibiztosítani, így azt is megoldottam. Nyugodt voltam és céltudatosan tudtam mit kell tennem, s hogy ezzel azt hiszem be is végzem az én és a Művész egyik főbb feladatát is. De mikor már kért, elszomorodva vettem tudomásul, hogy Logan igen nagy szöget üt az amúgy simán elintézhető dologba. Sóhajtottam egyet, és végül visszatettem a szekrényre a pisztolyt, aztán elvettem a kulcsot és leszedtem róla a bilincset.
- Remélem örülsz... Mindig elrontod a jó játékokat... - morogtam halkan.
A harapdálásra libabőrössé váltam és hangosabban szuszogtam, ahogy a szívem is hevesebben vert, bár az övénél talán még nem hevesebben. Nem dobtam volan mély vízbe, úgy vigyáztam rá, mint egy porcelánra. Mikor úgyis éreztem, hogy haladhatok tovább, akkor sem rögtön feltoltam, csak finoman, fel fel nyomkodtam. Ha nem lenne szűz, nyilván nem húznám eddig a dolgot, de rossz lenne, ha miattam rossz emlékek fűződnének az első aktusához. Nem is szándékoztam teljesen felnyúlni, mert ujjal nem hiszem, hogy elvenném a szűzességét, ellenben folyamatos fájdalomnak lenne kitéve. Ugyanakkor már én is voltam olyan kemény odalent, hogy azt érezzem, lassan ideje pózt váltani. Szóval minek után őt már levetkőztettem, a megfordítottam és a pultra döntöttem, aztán gyorsan magamról is letudtam a fölös ruhadarabokat, egyszóval mindent. A sikosítás miatt nem aggódtam, hála égnek ő se volt annyira befeszűlve, szóval egyik lábam két lába közé dugtam és kitoltam egyiket, hogy terpeszben lehessen, én pedig könnyebben hozzá férjek.
- Nem mondom, hogy nem fog fájni... De ha már tényleg elviselhetetlen, nyugodtan állíts le... - figyelmeztettem, mert azérz jobb ha tudja, hogy ez a része nem fenékig tejfel, s egy kis szenvedésben kell részesülnünk - nos leginkább neki - hogy aztán élvezni tudja.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
|
Eléggé nehezemre esett hangulatba hozni magamat, megpróbáltam kiszabadítani a kezemet de hát nyilvánvalóan ez nem ment, de úgy tűnt Mavis csak játsztani akart, nem bízhattam másban, ha mégis lenne gond igazából a kezemen kívül bármimet tudom használni... szóval fel adtam és bíztam benne mert most muszály volt és próbáltam valahogy ráhangolódni a játékra, de pont akkor fekedte fel a sebet.
- Egy gyilkostól kaptam, nagyon erős volt úgy éreztem a döféssel meg is emel kicsit, biztosra vettem hogy kibelez és meghalok, el is kezdte csak Thomas még időben lelőtte.- A nyalakodás után azt hittem valami jobb következik de akkor meg a pisztolyommal akart játszani.
- Na jó ez így nem lesz jó, Mavis add ide a bilincs kulcsát most! A pisztolyomat hagyd békén, ez most komoly! - Parancsoltam rá olyan ijesztően ahogyan csak tudtam, mérges voltam, azt éreztem hogy kezdek szarban lenni, lehet hogy azért ilyen mert be van állva.
- Kérlek!
| Michael Fassbender | 46 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
 Sóhajtoztam és hagytam magam vetkőztetni, azt gondoltam hogy először ő aztán én de e helyett ott lent kezdett el nyúlkálni, persze zavarba ejtő volt a meztelenség főleg hogy így már mindenemet látta, bár egy idő után ez át is alakult bennem pozitívvá, közben meg alíg kaptam levegőt a csókolózástól amivel persze nem volt semmi gond, nagyon szokatlan és édes érzés volt amiket ott lent csinált bár még igazából csak kedvesen simogatott, a kezeimet a nyaka köré fontam és amennyire csak tudtam hozzá húzódtam, elkezdtem a nyakát harapdálni, figyeltem a reakcióját aztán szívni kezdtem.
| Jean Campbell | 24 | FBI | öltözet | credit: Venus |
|
Mavis
Őőő... jaa, persze... - nevettem zavartan, intve egyet a kezemmel, persze éreztem én, hogy neki ez már annyira nem poén. Ahogy a bilincses sem, dehát mit tehet az ember, ha alkama van visszaélni az eszközökkel.
- Hm-hm... hát a rabszolgád most csúnyán átejtett. Sajnos a kulcs túl messze van, a trükkjét pedig mégsem mutathatom meg egy nyomozónak. - fogtam meg a másik kezét, hogy összebilincselhessem vele.
- De ne aggódj... megpróbálom nem fájdalmasan csinálni... - csatoltam ki a nadrágja övét, amit aztán ki is húztam a helyéről, nem egyéb célból, mint, hogy a nyakára tehessem, mint egy pórázt. Hm, hát valóban édes a bosszú. Mondjuk így, hogy bilincs van rajta, nem nagyon tudom levenni róla a felsőt, szóval csak feltűrtem neki egyik kezemmel, ám mielőtt lehajolhattam volna, hogy felizgassam vele, kiszúrtam a szúrás nyomott.
- Aztaa! Ez tetszik! Vajon ki okozta ezt neked? Egy drogos? Egy alkoholista? Egy pszichopata? - kíváncsiskodtam, miközben mutatóujjammal óvatosan körbejártam a heget.
- Hm hm... biztos nem kaptál rá puszit, azért nem gyógyult be... - hajoltam a sebhez és végignyaltam rajta.
- Megölted aztán? Vagy futni hagytad? - néztem fel rá lassan felegyenesedve, kigombolva a nadrágját, lehúzva a cipzárját.
- Hol a pisztolyod? Azzal is játszani akarok. - másztam le róla és keresni kezdtem.
- Játszhatnánk gengsztereset. - vigyorogtam.
Thomas
A dolog közben én nem szoktam beszélni, olyan furcsa hatást kelt az egésznek, ezért sem válaszoltam, csak összevontam a szemöldökei. Persze megértem, hogy izgul, s ha így könnyebb neki nem baj. Akkor sem állítom le, ha ismerkedni akar khm... a testemmel, mert hát ez természetes. Apropó... test. Nem akartam az elején rögtön elvenni a kedvét, de jobbnak találtam, ha nem most közlöm, hogy nincs nálam védőfekszerelés, így csak a popsi szex jöhet szóba. Folytattam a nyakának másik oldalának csókolgatását, harapdálását, miközben elengedtem hátsóját és inkább elkezdtem kibontani a nadrágjából. Utólag magamról is ráérek lehámozni, de gondoltam így hogy neki ez az első, hogy ne érezze kényelmetlenül míg levetkőztetem, addig lefoglalom a csókokkal, s mire észbekap, már nincs is rajta semmi. Mikor letudtam a nadrágot legalább annyira, hogy combján lehessen, ajkaihoz hajoltam egy újabb csókkal, miközben benyúltam a fehérneműje alá, hogy én is ismerkedessek vele és ő is szokja az érintéseket olyan helyeken, ahol eddig nem. |
Logan Trueman
Amikor anyakamra fogott direkt nyeltem egy jó nagyot hogy érezze milyen kemény a kiálló ádámcsutkám. -Nem igazán vagyok az a csiklandozható fajta.- mondtam, elég nagy az önkontrollom, tegnap nem volt rá alkalma alaposabban megfigyelni a testemet de ahova most nyúlt ott egy csúnya seb nyoma volt rajtam, egyszer hasbaszúrtak egy baszott nagy késsel és a bőr teljesen más ott, fényesebb és pirosabb. A gumibotos meg egyéb ötletei után beláttam hogy ez nem jó ötlet.- Na jó akkor hagyjuk ezt a láncos dolgot, de végleg persze azért nem vetem el. És nem akkor se tesszük ki, így a rabszolgám leszel nincs választásod.- mosolyogtam rá és örömmel fogadtam az eszkimó pusziját.- Remélem csak viccelsz a tablettával.- akartam volna fenyíteni de ez a kis ördögfióka nagyon vártalanul lépett, én nem tudom hogyan szerezte meg a bilincsemet egyáltalán nem vettem észre, persze hogy nem mert végig rá figyeltem... azért azt nem hagytam hogy az ágyhoz bilincseljen, komolyan ezt most nem tudtam hogy játéknak vegyem e, ki tudja mit gondol én itt könynen átejthető szerelmes hülye vagyok ő meg simán vissza élhet ezzel.- Ez nem jó vicc, szedd le.- Mondtam neki komolyan. Így eléggé tehetetlen leszek ha éppen rájönne a bolodóra és féltettem Thomast, nem tudtam mennyire bízhatok benne, szeretem de félek hogy mit tehet amásokkal, még ha csak az én életem lenne veszélyben nem is zavarna a bilincs.
Jane Wallace
-Hát elég tisztázatlanul kommunikáltam az tény szóval gyorsan válaszoltam is, mentegetőzés szerűen zavaromban.- De! Szeretnék...- Szerencsére nagyon nem kellet noszogatni afojtatást illetően, mikor a nyakammal foglalkozott már éreztem hogy nedvesedek és sóhajtoztam jelezve hogy mennyire tetszik, megpróbáltam a testemre hagyatkozni és azt csinálni ami jól esik, kicsit mozgattam a csípőmet míg ő a fenekemmel foglalkozott, a kezem meg kíváncsian simított végig az ő testén, az izmait még a ruhályán ekresztül is jól érezni lehetett.- Milyen kemények- jegyeztem meg meglepetten 2 sóhajtás között. |
Mavis
Ennyire lelomboz? - nevettem fel.
- Nem is értem, engem miért nem... - törölgettem a könnyim, aztán úgy döntöttem, hogy változtatok. Ezúttal a cicijei helyett a nyakára fogtam. De nagyon nem volt jó érzés, pedig még csak rá sem szorítottam. Szóval erről lemondva elkezdtem simogatni a felsőtestét ruhán keresztül.
- Csikis vagy? - mosolyogtam, már közben bepróbálkozva a csikivel, egészen addig míg felnem hozta a fura, perverz ötletét.
- Hmm... egy láánc? Nem is tudom... ha még bőrnyakörv lenne, még jól is nézne ki. Hmm, nem mintha nem tudnék meglógni belőle és bosszúból egy gumijátékkal helyettesítenélek. Vagy ha van gumibotod... - forgattam a szemeim szintén poénkodva, és újból felnevetve ezúttal a fejem is hátradöntve, mikor meglovagoltatott.
- Aaah, pedig olyan moderné tenné ezt a béna motel szobát. Elég lenne csak rájuk néznem és már be is indulnék tőle. - rajzolgattam a mellkasára az ujjammal.
- Leszek a szexrabszolgád, ha kiteszünk néhányat. Naaa? És akkor elég a lánc is, nem kell bőrnyakörv. - kérleltem tovább.
- Olyan vaaagy... - nyomtam meg kicsit az orra hegyét, amiért nem enged a képek kirakásából. De csak meghatott, és mosolyogva közelebb hajoltam egy eszkimó puszierejéig.
- Hát már kevésbé betépve azt hiszem. Talán egy tabi segítene... Te is füveztél végül? Nem is emlékszem. - birizgáltam az ujjammal a száját, aztán az ő ujjaira néztem.
- Túl sok, hogy én ezt egyesével megszámoljam. - fogtam meg a négy ujját mutató kezét és egy váratlan pillanatban rácsaptam a bilincset, amit még az ugrabugra közben csórtam ki tőle.
- Ó-óó, valaki itt nagy bajban van. - vigyorogtam és már húztam az ágy rácsa felé, hogy oda bilincselhessem.
Thomas
Megjegyzésével elbizonytalanított, mert hirtelen nem tudtam ezt azért mondja e mert nem is akarja vagy fél, vagy mert túl durva voltam az előbb.
- É-és nem is szeretnél? - kérdeztem vissza bizonytalanul valami támpontért nyúlva.
Reményeim szerint pusztán csak közölte, s be kell valljam, néhol nekem is feltűnt, de ez nem baj. Az ember nem születik profinak, hát még pont ebből. Szóval akkor folytattam, ha nem volt ellenvetése. Ha úgy van, biztosan megállít, de én sem vagyok egy vadállat, tisztelem a gyengébbik nemet, mégha ez olykor nem is látszik. Ezúttal azonban a nyakát csókoltam végig egyik oldalt, miközben kezeim ezúttal fenekére csúsztak és ott is megállapodtak egy ideig. Nem bántottam vagy ilyesmi, hagytam, hogy szokja, s ha netán túl messzire szaladnék, leállíthasson, remélhetőleg csak egy figyelmeztetéssel s nem egy pofonnal. A csókok mentén apróbb harapásokkal egészítettem ki nyakának kényeztetését, miközben kezemmel finoman a hátsójara markoltam. |
Logan Trueman
Hát nem volt bíztató amit mondott de végül is igaz...és egyenlőre nem jelent veszélyt, csak nagyon figyelnem kell hogy időben reagáljak ha észlelek valamit, más emberek életével is játszom azzal hogy Mavissel vagyok. Igen hagytam hogy hülyéskedjen rajta, mikor a megmarkolta a melleimet akkor is kicsit még a gondolataimba voltam merülve.- Hát nagyszerű érzés, fojtasd kérlek ha így haladsz tovább nem is lesz szügségem a szexre.- Elértam a kis bokáit a kezemmel és megszorongattam őket.- Tudod azon gondolkodtam el hogy a problémáim nagy részét könnyen meg lehetne oldani azzal hogy ha láncon tartanálak, nem lenne túl kényelmetlen még lehet hogy az udvarra is ki érne, aztán hah hazajövök csak megrántom a láncot és megleszel, és nem kell azon izgulnom egésznap hogy kinek a felyét rejted majd az ágy alá, na mit szólsz hozzá? Lehetnél a szex rabszolgám is akár.- Viccelődtem és játékosan átsiklottam a derekára amit elkezdtem mozgatni a szexrabszolga szó kimondásakor. - Nem dehogy rakod ki! Elég ilyen szart láttam már, ha hazajövök nem akarom itt is ezeket az arcomba, én inkább ezt akarom látni mindíg.- Simogattam meg az arcát, és ujra elő is tört belőlem az aggodalom a drogok miatt.- Hogy érzed magad? Hány ujjamat mutatom?- mutattam neki négy újjamat.
Jane Wallace
Feszülten vártam a reakcióját, és aztán jól meglepett azzal amit csinált de valahol én is erre vágytam, nagyon intenzívem csokolóztunk, még mindíg annyira hihetetlennek tűnt hogy vele vagyok. Izgulni kezdtem, tetszett a dolog nem akartam megállni de féltem tőle hogy valamit elrontok majd. Mikor véget ért csók a fojtatás előtt, odabújtam a füléhez, a testem így jobban az övéhez ért, a fülébe suttogtam nem akartam a szemébe mondani.-Én még soha nem feküdtem le senkivel- Most is úgy vert a szivem még, lehet hogy érezte is most hogy ennyire közel voltam. Nem akartam kimondani hogy szűz vagyok az olyan gyerekesen hangzott, meg így is úgy éreztem magam mint aki szinte alig tudja hogyan működik ez, mert egy dolog a meghanizmus meg atapasztalat, csak gondoltam így hátha máshogy viszonyul majd hozzám, mert hát más ez így mint egy hozzáértőbb lánnyal, bár így is nagyon gyengéd volt és figyelmes, és a csók is nagyon jó volt abba se akartam volna hagyni. |
Felvetve a homoszexi témát, elnevettem magam. De azért megpróbáltam elképzelni, hogy egymással játszanak. Éreztem azt is, hogy kétségei támadtak, ami érthető. Én sem érezném magam biztonságban, úgy hogy tudom, egy gyilkossal fekszem össze. A nyalokával játszva vártam meg míg visszaszerezte a képeket. Valahol még hálás is voltam.
- Húú, ugye milyen szépek? Nagyon tetszenek, bár keveslem a vért, de attól még azt mutatják, ami. - mosolyogtam, az ágyon ugrálva. Szívesen kitenném őket a falra. Kicsit megálltam az ágyon, mikor leült és én hátulról átkaroltam a nyakát, letérdelve, de rugózva a seggemmel. A kérdéseinél megálltam és a hóna alatt átkarolva állam a vállára hajtottam, hogy úgy nézhessünk farkasszemet.
- Jaj Logan, hiszen ezt tegnap már megbeszéltük. Aki mer az nyer. Senki sincs biztonságban, bárki bármikor meghalhat. - motyogtam a végére elmosolyodva.
- Ne légy ideges... Amíg nem adnak rá okot, nem bántom őket... - ficánkoltam mögötte, terveztem, hogy átbukfencezek a válla felett, de végül vissza estem az ágyra. Játékos kedvemben voltam, így négykézláb megint nekimentem hátulról és érezhetően de nem erősen a hátába haraptam, aztán a fogaimmal húzni kezdtem a ruháját, mint egy pitbull, és közben morogtam. Mivel kétlem, hogy sikerült megmozdítani, ismét nekiestem és átkarolva a nyakát oldalt dőlve, kifektettem, aztán hátára fordítottam, hogy a hasára ülhessek. Gondoltam úgyis el van gondolkodva, és hagyja hogy addig azt tehessek vele amit akarok. Szóval gondolván, hogy ezt kihasználom játékosan a cicijeire markoltam, de egyből fel is nevettem, még a nyalóka üres pálcikája is kiesett a számból.
- Hát ez viccees! Milyen érzés? Fááj? - nevettem és ahogy tapogattam, néha még duda hangot is adtam hozzá.
Ugyan... - intettem egyik kezemmel a hazahozatalra. Aztán bekövetkezett egy kisebb csend, mit ismét ő tört meg, mert nekem sem volt semmi kézzel fogható ötletem.
- Öhm... - kezdtem volna bele, de meglepett az érintésével. No nem azért, mert fájdalmat okozott volna, pusztán sikerült megindítania bennem valamit.
- Izé, azt hiszem... hogy jobb... - válaszoltam nem is szégyenlősen, de kissé zavarban. Az utolsó kérdésére azonban felnéztem a szemeibe. Különös volt ezt hallani tőle, valahol mégis jó. Úgy éreztem végre szüksége van valakinek rám. Logan más, de nyilván kölcsönösen támaszkodunk egymásra, mint cimbora. Pár pillanatig nem is válaszoltam, csak a már félig üres kávés poharamra néztem. Nem tudom minek őrlődtem, mert tudtam mit akarok. Aztán nyeltem egyet, s végül a pohár is a pultra került. Azzal a lendülettel pedig megfogtam az éppen elhúzó kezét az oldalamnál és közelebb húztam. Nagy reményeket fűztem hozzá, hogy nem önt nyakon a forró kávéval, de nem álltam meg. Másik szabad kezemmel átkaroltam a derekát, hogy közelebb tudhassam magamhoz és megcsókolhassam. Ezúton kicsit tartalmasabbá akartam tenni a csókot, de semmi olyasmit nem csináltam, amit ne akart volna vagy tolakodónak vélhette volna. Derekán lévő kezemmel cirógatni kezdtem oldalát, másikkal továbbra sem engedtem a kezét.
|
Logan Trueman
Mesélt arról hogy mit jelent az üzenet amit a művész neki hagyott, hogy buzdítani akarja és azt hogy rajtunk gyakoroljon, ha ze így van Mavisnek hamtaarosan nagy dönéseket kell meghoznia, ha ennyire ellenem akarja hergelni az az állat, akkor lehet hogy hamarabb vége lesz a mézes heteknek mint gondoltam, kitudja egyik reggel lehet hogy arra ébredek hogy a beleimnél fogva lógattak fel valahova vagy ilyesmi, vállalnám ezt a kockázatot is de Thomast és Janet nem hagyhatom hogy báncsa... A homlokomra csaptam amikor mondta hogy a szomszédban rejtette el. Még ezek után hagytam hogy bábozzon velem de picit beleremegtek azért az idegeim.- Ja lehet a végén megcsallak Thomassal...fúj basszameg.- Keltem fel az ágyról Mavis mellől.- Elhozom a rajzokat, ha Thomas megtalálja véged van, mindjárt jövök.- Lazán betörtem Thomashoz és elhoztam a képeket.- Gericault másolatok? - Nézegettem őket, egyébként nagyon szépek voltak és jó minőségűek de így hogy gyilkolásra ösztökéltték az én Mavisemet már kevésbé tetszettek, elrejtettem őket az én ágyam alá, és visszaültem Mavis mellé, kicsit megmaszíroztam a homlokomat hogy enyhítsek az oda rendszeresen lerakodó feszültségen.- És mit fogsz tenni? Engedelmeskedsz az akaratának? Féltenem kell tőled a társamat? - Néztem komolyan a szemébe.
Jane Wallace
Készítettem neki kávét és miután felszolgáltam leültem mellé a kanapéra. Bocsánatot kért ami belül nagyon jól esett de igazából nem is haragudtam rá komolyan, csak így méginkább éreztem hogy fontos vagyok neki. - Most már értem miért volt ilyen hangulatban, és köszönöm hogy óva intett.- Bár abban továbbra se értettem vele egyet hogy Zare gyanús lehet, de ki tudja. Most nem akartam erre gondolni.- És persze köszönöm hogy haza hozott.- mosolyogtam rá, aztán bevillant az agyamba a puszi amit kaptam, még mindíg nagyon melegített belülről és most olyan furcsa volt így a hangulat, nem feledkeztem meg a munkáról de nehéz volt Thomason kívül másra gondolni ebben a szituációban. Nem tudtam hogy a munkáról kéne a beszélgetni vagy miről, csak nem akartam hogy elmenjen, le redukálódtam agyilag.-Hogy van a sebe? .-néztem a derekára és vettem a bátorásgot hogy ovatosan a kérdés feltétel közben oda tegyem a kezem, nem nyomtam meg inkább csak olyan törődöen odahelyeztem a kezem. belegondoltam hogy nem sokon múlt hogy Thomas meghalt, és hogy egy őrült gyilkos van oda kint akinek az emberei akármikor kánk támadhatnak, lehet hogy nem kellene ennyit izgulnom ilyen körülmények köztöt és határozattabbanak lenni, mert az élet rövid és a mién lehet hogy még annál is rövidebb lesz, felnéztem Thomasra.- Ha megkérem rá itt marad velem? .- kérdeztem, szörnyen magányosnak érezném magam nélküle, azt hiszem már tudom milyen érzés a szerelem... |
|
Mintha egy cseppet megenyhűlt volna, amire nekem is alább hagyott az aggodalmam és kicsit el is mosolyodtam.
- Szeretlek Logan. - vettem ki a számból a nyalókát arra a két másodpercre, aztán vissza is tettem. Mikor leült mellém, rá néztem, tudtam, hogy komoly dolgokról arra beszélni, csakk akkor jön nagyon közel vagy veszi két keze közé az arcom, amit más esetben rühellnék, de nála még viccesnek is találom. Ugyanakkor nem szívesen keverném bajba ezzel a dologgal. Ki tudja nem e hall minket most is a Művész.
- H-hát azt hiszem egy iránymutató, hogy folytassam, amit elkezdtem. De az is lehet, hogy ezzel is azt akarja üzenni, hogy... esetleg... öljelek meg titeket. - motyogtam elpillantva a számban forgatva a nyalókám, mert nekem se esik jól kimondani. Mármint a másik kettő kínhalála nem okozna különösebb gondot, de ha már Logant kéne bántanom...
- É-és a szomszéd szobában rejtettem el, hogy ne légy mérges miatta. - nyúltam az arca felé két kezemmel és mutató ujjaimmal a szája két sarkát megnyomva kicsit, lehúztam neki, hogy imitáljam rajta azt az arcot, amit ilyenkor szokott vágni.
- Semmi baj Mavis, nem haragszom, csak az őrsön untam magam és nem volt kis piszkálni. - huzogattam alsó ajkát elmosolyodva.
- Jaj és a fiúkat szeretem. - tettem még hozzá a hangját is utánozva.
- Hű, Logan, csupa meglepetés vagy... De hé legalább van egy közös vonásunk, én is a fiúkat szeretem. - nevettem.
Nem ellenkezett, ami fura volt, de valahol örültem neki. Beültünk az én kocsimba és úgy mentünk vissza a motelbe. Láttam Loganéknél ég a villany, de ha olyasmit csinálnának, hallanánk. Szóval már csak emiatt sem idegeskedtem. Talán el is küldte a lányt, vagy ezúttal valóban úgy kezeli, mint egy bűnözőt. Az ajtóig kísértem. Igazából nem terveztem semmit, bár tudtam, hogy szükség lesz a munka, vagy holnapi kétszer ennyire lesz szükség. S ha bár ma konkrétan csak kávén éltem...
- Öhm... igen, elfogadom. - bólintottam és utána én is beléptem hozzá, magam mögött becsukva az ajtót. Ha volt hely, leültem valami székre, ha nem, úgy álltam.
- Izé... szóval elnézést akarok kérni a viselkedésemért, ami a napokban történteket illeti. Ez a gyilkos sorozat elég nagy feszültséget okoz, s nem kevesebb fejfájást, persze mindannyiunk számára... - magyarázkodtam. Közben lassan megkaptam a kávét is, ahogy én szeretem. Meg is köszöntem, majd bele is kortyoltam.
|
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
