|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| Logan
Nyugalmas volt a reggelem, letuhanyoztam hallgattam a madarcsicsergest aztan elindultm az elso csoportos terapira, de eppen szembetalalkoztam Thomassal, nagyon gyorsan ideert es nem is voltam benne biztos hogy meglatogat Kicsit meg mindig szegyelltem magamat.- jó reggelt... hogy telnek nyugdíjak napjaid?-probaltam cukkolni hatha elterelhetem a kellemetlen beszelgetes iranti vagyat de lattam nem igazan akar ezen nevetni.- Sajnalomm...-mondtam vegul- Es neked volt igazad |
| Jane
Felragyogott a szemem a nagy család hallatán,Aranyos volt ahogy mesélte hogy Loganra szivesen rarepulne a feltestverr aki ezekszerint nő volt. Oszinten remeltem hogy logan minel hamarabb rendbejon es egyutt tudunk majd menni vendegsegbe, elvegre o is szinte testvere Thomasnak. Anyam temajaban is kedves dolgokat mondott Thomas es igaza volt, szerettem volna anya feele ujra nyitni. Lattam en hogy a gyerek averziomnak nem orult tulzottan. Dehat ez nem volt meglepo, volt koztunk par ev, ertettem miert szeretne es erte meg hajlando is lennek atgondolno a dolgot, de egy tiszta evunk azert meg lehetne... Faradtak voltunk ezert lefekudtunk mind ketten, reggel meglepett egy isteni reggelivel, en meg oromomben nem bírtam ki hogy ra ne ugorjak es ossze ne csokolgassam mint valami pusziszorny. Aztan mondta mi van Logannel nekem se tetszett az otlet hogy Mavissel egy helyre kerult de Alex csak tudta mit csinal.... Thomas be ment hozza en udvozletemet kuldtem neki de en nem mentem latogatni mert bekellett mennem dolgozni. Zare ugye mellett tovabb boncolgatjak azt is amibe belekveredtunk miis az elrablasommal. Sok mellekszal kerult elo es elkezdtek felderiteni azokat akik elmenekultek a helyszinrol. Mikozben aktakat kerestem az egyik szekrenyben rabukkantam Romeoera. Kibontottam es megneztem. Az eltuneseig rengeteg komoly ugye volt amiket mind meg is oldott, minden szempontbol jó nyomozonak irta le az akta es nem utalt semmire ami indokolhatta volna a partfordulasat. Volt egy hatalmas lyuk a pszihologiai profiljaban... Valami kulonos oknal fogva elhataroztam hogy felkeresem hogy megtudhassam az okokat, mert az akta tenyleg olyan mintha nem is az ove lenne. Bekereckedtem az intezetbe ahol oriztek, nagyon szigoruan atvilagitottak mire eljutottam Romeoig. Nagy cellaja volt nem is tunt megfeleloen kenyelmetlennek. Ugy voltam vele hogy most en vagyok folenyben de ezt nem fitogtatom. Kerdezem ot de ha szemet lesz azonnal elmegyek, es gondolom a tarsasagbol hianyt szemved ezert csak nem lesz akkora paraszt. Nem racsos cella volt hanem valami nagyon kemeny uveg, amin resek voltak hogy ateresszek a levegot, nemis szoltam semmit hanem az uveghez nyomtam az aktajat.- Szeretnéd feltenni pár kérdést a multjával kapcsolatban... |
Thomas
Hát, tény, hogy nem igazán ilyen halált érdemeltek volna, de sajnos a sors, mint tudjuk rettentően kiszámíthatatlan. - sóhajtottam, de inkább el sem merültem a bűnbánatban. Úgy értem régenn volt már, és túl vagyok rajta, de persze mindig rossz, ha az elvesztett családtagokról van szó. Szerencsére nem ragadtunk le náluk, hanem áttértünk a még élőkre.
- Huha, van ám! Egy egész csapat. Egy szép kis farmon élnek. Majd ha már csitultak a dolgok elviszlek hozzá. Sőt, ha addigra Logan is rendbe jön, őt is elvisszük. Más légkör és ott mindig lenne társasága. Na meg... arról ő nem is tud, de a féltestvérem szívesen csapja neki a szelet, nem zavarja ám, hogy férjezett. - mosolyogtam, de így van, persze mindezt bizalmasan osztottam meg Janenel.
- Engem nem zavarna. Na meg... biztos örülne, ha látna téged, főleg ha nézi a híreket. Az anya az anya, mindegy ki a gyermeke. - válaszoltam még mindig mosolyogva, mert úgy vettem ki, kissé rosszul érinti a dolog, pedig nem kéne. Gyakran későn jövünk rá, hogy az elvesztett dolog mennyire is tud hiányozni. Aztán ugye felhoztam a babás dolgot, mégha félve is s hát jól sejtettem, hogy nem oknélkül. Sokáig nem is nagyon értelmes mondatot összerakni, de aztán megembereltem magam.
- H-hát nem... dehogy... ráér... csak gondoltam megkérdem... - oké, nem voltam túl meggyőző, de azért kihoztam, amit tudtam. Valójában kicsit azért aggódtam. Nem vagyok már fiatal és őszintén szólva nekem nincs bajom a gyerekekkel. Másrészről nem szeretnék úgy járni, mint Logan. Kell valami kapcsolat, aminél, ha már nem is leszünk szerelmesek, okot ad rá, hogy azért szeressük egymást. Mikor felhozta a babázós dolgot felnevettem. Ez pedig a másik indok lett volna, némi hátsószándékkal. Ő maradt volna itthon a kicsivel, míg én dolgoztam volna.
- Öhm... akár ebben a hónapban... jövő héten, meglátjuk. De messze lakik, így nem kizárt, hogy több napra mennénk... - figyelmeztettem. Ezt követően hamar le is feküdtünk, ami így már nem ment olyan nehezen. Másnap reggel Logan hívott, ami meglepett. Először azt hittem meglógott és azért hív, de meglepett mikor közölte, hogy Alex áthelyeztette. Bízom abban a srácban, remélem nem okoz csalódást. Aztán készítettem reggelit és megvártam míg Jane is felkel. Elmondtam mi a helyzet és, hogy a reggelit követően bemegyek majd Loganhez.
- Nem mondott sokat, de annak nem örülök, hogy egy épületben van azzal a kis manipulátorral... - csóváltam a fejem.
Mavis
A meccset egyértelműen mi nyertük. De ennyi volt a móka mára. Nehéz volt jól viselkedni, hogy nem mindig uraltam a gondolataim, tetteim, nem is mindig ment, de azért is rettentően megszenvedtem. Másnap már nem akartak kiengedni az udvarra, még rohangálni sem. A lent lévő bolondokhoz sem mehettem le, még tévézni sem. Nem tudtam mire fel ez a nagy szigor, de szar volt az üres szobában ülni. Egyedül a terápiára mehettem le beszélni, de az meg kicsit sem üdítő, így minden bajom volt már. |
Jane
Elszomordtam- Ó...ez szörnyű, részvétem.- Nagyon csúnya ügy lehetett de úgytűnt nem ma történhetett mert nem giazán szomorodott el szerencsére, meg bókolt kedvesen. A féltestvérének megörültem, legalább valakije van akit megismerhetek.- Szívesen megismerném,neki van családja? Egész gyerekkoromban nagy családról álmodoztam szóval nagyon meg tudom becsülni az ilyesmit, és nagyon érdekel is...na meg....Végül nekem még ott az anyám. - fanyarodtam el egy kicsit.- És ki tudja, talán ha megismer téged megváltozik kicsit, de még nem biztos hogy jó ötlet ez, már vagy egy éve nem beszéltünk.- Aztán Thomas sejtelmesen rákérdezett valami kemény dologra, én meg majdnem kiköptem a boromat.- Hát ha te most a gyerekre szeretnél rákérdezni akkor nem nem nem. Még fiatal vagyok, szeretnék élni, mármint veled...kettesben. Vagy te már nagyon szeretnél? ... Férfiaknál ez úgyis ráér. - Izgultam mert ha nagyon akar babázni én meg nem azon igazán össze is lehet kapni.- Milyen érdekes lenne ha én dolgoznék te meg itthon babáznál.- nevettem, próbáltam elviccelni, ahogycsak tudtam, meg terelni.- na és mikor kreícsünk sort erre a családi összejövetelre? ...
Logan
Legyintettem Alex aggodalmára.- Ugyan... mondanám hogy én soha nem tennék ilyet, de most akkor aztmondom hogy még egyszer...nem teszek ilyet soha többé. Mélyponton voltam.- mentegetőztem.- A külön szobát pedíg nagyon meghálálom majd valahogy.- Meg it mutatta hol fogom tölteni a hátralévő remélhetőleg nem túl hosszú időt, elfüttyentettem magam.- Na ezt azért elég csinos, egyáltalán nem erre számítottam. - Kezdett visszatérni kicsit a jókedvem, persze belül eléggé szemvedtem még mindíg, de már volt kedvem elfedni. Nem volt rulajdonképpen az se tulzottan ktésségbeejtő amit Mavisel való találkozás lehetőségéről mondott. Egyedül az hogy ha roszabbul leszek itt ragadhatok, ezért úgy gondoltam várnék kicsit vele, majd ha túl vagyok már pár terápián. Aztán Alex kimutatott az ablakon én meg odanéztem. A szivemhez nagyot lódult amikor megláttam, főleg hogy feltört belőlem miket mondott nekem utoljára, hogy megöl meg ilyesmik...Még mindíg nagy hatással volt rám úgy éreztem tényleg korai lenne még ez, de az ablakból mosolyogtam rá, mert láttam hogy jobban van, és azért lehetősége van arra is hogy jól érezze magát.- Olyan megtévesztően ártatlannak tűnik néha.- mondtam Alexnek.- Nagyon köszönök mindent, nem tudom mit tettem volna nélküled. -hálálkodtam Alexnek.- Azthiszem most lepihenek kicsit, eléggé kimerült vagyok, holnap aztán megyek a terápiákra meg minden. - Mondtam aztán Alexel elköszöntünk egymástól, én meg elfeküdtem az ágyon. Úgy éreztem mintha 100 éve nem aludtam volna, pedíg a nap nagyérszét igazából ágyban töltöttem. Reggel első dolgom lesz felhívni Thomast hogy behívjam és beszélhessek vele arról ami történt, és hogy most úgy döntöttem itt maradok. |
Thomas
Ugye? Szörnyen nagy traumát éltem át. - biggyesztettem le ajkaim, de némi vígasztaló puszinál többet nem sikerült ki sajtolnom Janeből. Se baj, majd a boros üveg végére... De hamar rendeztem vonásaim és mosolyogva megráztam a fejem.
- Bemutatnálak én szívesen, de sajnos meghaltak autóbalesetben. De ha ez vígasztal... odafentről látnak és tut büszkék rád is. - simogattam meg az arcát.
- Viszont van egy féltestvérem, igaz kicsit messzebb lakik, de neki szívesen bemutatlak. Rajta kívül nincs is több élőrokonom. - vakartam a tarkóm zavartan. Talán hülyén hangzik, de sajnos más tényleg nem jöhet szóba. Ugyanakkor így kitérve a családra, eszembe jutott még valami, csak nem tudtam mennyire jó dolog ezt most így felhozni.
- Na és tee... hogy állsz a család témával? Mármint... esetleg... khm... szóval öhm... gondolkoztál azon, hogy...? - nehezebben ment mint gondoltam, de fogalmam sincs hogy kérdezzek rá úgy, hogy közbe ne sokkoljam le.
Alex
Na jó, ha most még ennyire antiszociális vagy, akkor intézek egy üres szobát, csak kérlek ne ismétlődjön meg mind ez... - néztem rá az ivászatra és a késes dologra célozva. Odabent nincsenek kamerák, nem látjuk mit csinálnak este, és félek, hogy ha egyedül marad, kárt tesz magában.
- Igen tudom, de ahhoz, hogy bármit is mondhassunk, előbb hát... végtére is meg kell ismernünk. - magyaráztam neki, hogy mégse undorral menjen oda. Bár megértem az aggályait. A gyógyszerekről inkább hallgattam, azzal mimdig van probléma, de reméltem, hogyha nincs whisky, akkor ez is megteszi majd neki. Mikor átmentünk é s a szobájába kísértem, ami inkább hasonlított egy motel szobához, mint sem betegszobához, hallgattam a kérdését. Nem akartam hazudni, de elvenni tőle a reményt sem.
- H-hát őőő... talán esetleg ha ilyen közös programok vannak, amiken kivételesen részt vehet, de... azt tudnod kell, hogyha romlást észlelnek nálad miatta, elküldenek és akkor én sem segíthetek. De egyébként van rá esély, hogy mivel te szabadon járkálhatsz, esetleg össze fussatok az udvaron vagy elintézhetem, hogy saját felelősségemre esetleg egy csoportterápián is részt vehessen. - magyaráztam, mert valahol jó dolognak látom, hkgy szembenéz vele, ugyanakkor kicsit tartok is tőle, hogy lehet minden ellentetjére válik. Mindenesetre kinéztem az ablakon és kiböktem.
- Egyre többet lehet odakint másokkal jómagaviselet miatt, bár ő azt hiszi, hogy ezáltal egyszer ki is engedik. De nem törjük le a lelkesedését, főleg mivel nem is tehet arról, ha néha másképp reagál dolgokra. - magyaráztam.
Most is kint volt néhány kevésbé súlyos beteggel. Fociztak, ami amúgy is szeretett csinálni. A sporttal egyébként is lefárasztható, de a konditerembe félünk beengedni. Most is ő volt a főnök a jó és a rossz is gyakran váltakozott benne, de szeretett irányítani. A kint lévők amúgyis irányíthatóak voltak, legtöbbjük egy 5 éves szintjén volt, ő meg élvezte, hogy parancsolhat nekik. Nem is volt problémája a győzelemmel, mindig gólt rúgott.
- És Pepper ismét beküldte a labdát! A néző közönség tombol! Huhúú! - kiabált miközben próbált a nagy lelkesedésében az egyik beteg nyakába mászni, hogy amaz végig cipelje a pályán, de az úgy megijedt tőle, hogy inkább elfeküdt a földön. |
Jane
-Hű, ez azért komoly dolog. Mekkora állatok lehettek tizen évesekre puskával rontani. Elhiszem hogy megalázó volt. Szegény kicsi Thomas...- Simogattam meg a fejét mint egy anyuka és megpusziltam az arcát.- Tényleg nem is tudom, a te szüleid élnek még ugye? Ha igen akkor szívesen megismerném őket.- mosolyogtam, aztán rájöttem hogy lehet hogy pofátlan vagyok.- Persze csak ha, szeretnél nekik megmutatni...vagy ilyesmi.
Logan
Nem voltam meggyőződve arról hogy ez jólessz e nekem.- SZobatárs? - emeltem fel aszemöldökömet.- Ez szörnyen hangzik, negyvenes felnőtt férfi vagyok nem egyetemista kissrác. És őszite leszek de eléggé para hogy csak a kezelések után van diagnózis, mintha kezelnének köptetővel és valójában mondjuk porckorong sérvem van. -morogtam, nem Alexra voltam mérges hanem a hejzetre.- Gyógyszerekről semmilyen körülmények között szó sem lehet, most is jobban lettem nélkülük...Na jó bele eggyezek de csak azért mert te ajánlottad és bízom benned.- Adtam be a derekamat. Reméltem hogy tényleg használni fog.- Viszot most már tényleg szeretném ah eloldozna valaki, úgy érezem magam mint valami nyomorék.- kiszabadítottak aztán át is szállítottak abba az intézetbe amelyikben Mavis is van. Fura volt ebben a tudatban ide jönni, hogy tudom ő is itt van. Elvileg persze nem csak azért nem találkozhatunk mert másik emeleten van hanem mert el van különítve. Alex velem volt és be kísért.- Alex...ha gyógyultnak nyilvánítanak akkor majd esetleg láthatnám őt? -kérdeztem szomorúan.- Bár igazából most se érzem magam már olyan szarul, azthiszem tegnap este kijött belőlem minden...De persze én nem vagyok orvos. |
Thomas
Örültem, hogy nem vetette el a dolgot. Minél messzebb van a gyilkosságoktól, annál jobb. Féltem magára hagyni Logant, de biztosítottak, hogy rendben lesz. Hazamentünk és otthon próbáltuk összeszedni magunk. Furcsa volt nem nyomozgatni nap hosszakat, hanem a pihenésre koncentrálni. De hellyel közzel sikerült. Annyira, hogy a borozás mellett jól el beszélgettünk az emlékekről, mégha sajnáltam is, hogy Logan ilyen mostoha családi körülmények közt élt. Jane történetén jót nevettem, gondoltam én is fel elevenítek egy vicces vagy épp kellemetlen sztorit. Eszembe is jutott egy.
- Mikor én 11-12 éves voltam, én is korombeliekkel bandáztam. Bosszantottuk a szomszédokat, a szüleinket. Emlékszem egyszer lementünk egy közeli bánya tóhoz. Hallottuk, hogy lányok fürdenek a tóban, ezért közelebb mentünk és sunyi mód elloptuk a ruháikat, ha bár volt rajtuk fürdőruha, ami akkor valahogy fel sem tűnt. A ruhákkal való menekülés közben botlottunk a nyaraló lányok többi család tagjába. Az apjuknak volt puskája is. Hát.. életemben nem futottam olyan gyorsan, mint akkor... Büntetésből pedig nekem is fejnem kellett a kecskéket a lányok a szomszédból. Azóta sem loptam el soha semmit. Elég megalázó volt... - somolyogtam most, bár akkor nem vplt olyan vicces.
Alex
Dom csak intett egyet, én pedig ugye előálltam az ötletemmel. Nincs bajom velük, sőt örülök, hogy idejöttek, ezért is szeretnék segíteni.
- Nem, én sem hiszem, hogy az lennél, de sajnos végső diagnózist csak a kezelések után mondhatunk. De igyekszem majd én intézni mindent, hogy tisztának tekinthessenek és szabad lehess. Addig viszont engedned kell a követelményeknek. Persze az talán még jobb is, hogy saját akaratból mennélm csak ne lépj ki a felénél. Természetesen meg is látogathatnak majd, de inkább ők jöjjenek oda, mint fordítva. Ami a szobát illeti, nyugi, olyan lesz, mint egy kolesz. Az a részleg, ahová a traumát megélteknek van, más mint amilyen a veszélyeseknek van. Ráadásul szinte esélytelen, hogy találkozzatok, ugyanis két emelettel fentebb vannak azok a betegek. Azt nem momdom, hogy nem lesz szobatársad, de azt megígérhetem, hogy gondoskodom a jó létedről. Van kert és benti üveg kert is. Sőt konditerem, nehogy eltunyulj. - mosolyodtam el.
- Max este kapsz majd nyugatót vagy altatót, hogy tudj aludni, ha kell, de amúgy nem kell szedned semmit, ez nem az a hely. Beszélgetésekre kell járnod, csoportosra és egyénire. Igazából ennyi. - próbáltam kedvet csinálni. Amennyiben benne volt, hamar elintéztem a papírokat és át szállítattam. Azt akartam, hogy ne páciensként érezze ott magát, hanem mint barát, akimek pihenésre van szüksége. Ott mindent biztosítanak neki, én pedig még külön is kezeskedhetem ezekről. |
Jane
- Egészen jó .-mondtam, de fura volt hogy most erről fogunk itt beszélgetni. Aztán ki is bukott belőle a gondviselési szándék ismét.- Nem hangzik rosszul...majd még meglátom. Ma az orvos szakértőknél töltöttem a fél napot, az a munka se veszélyesebb annál mint amit javasolsz, de meg ígérem hogy elmegyek oda és megnézem, meg majd informálódok bővebben a munkáról. - Tényleg el akartam menni, bár jobban érdekeltek mindíg is azok a munkák ahol a kirakós összerakásával kellett valaki megtalálni, mint az amikor az illető már meg van, az nm érdekelt annyira mert már fixen nem jelentett veszélyt senkire, had boncolgassák nyugalomban az orvosok az elmélyét de én meg inkább koncentrálnék az embereket fenyegető veszély megelőzésére. Mikor említette az "elrablómat" Romeot kirázott kicsit a hideg ugyan, de miatta is úgyéreztem hogy elszántabbnak kell lennem a bűnüldözésben. Egyenlőre hazamentünk és otthon próbáltuk felderíteni Logan rokonait arra az eshetőségre ha a volt felesége nem lenne segítőkész. Magamnak töltöttem egy kis fehérbort mert úgyséreztem jól esne és jobban tudok tőle gondolkodni. Kicsit pihenés képpen leültünk a kanapéra. Thomas mesélt nekem arról hogy mit tud Logan csalájáról, az édesanyja meghalt amikro kicsi volt, az apját nagyon szerette de ő iszonyatosan alkoholista volt és halálra itta magát, testvére nem volt de volt egy nagybácsi meg annak volt egy fia aki még szóba jöhetett de az ő elérhetőségeiket majd másnak derítjük ki, mert ilyen későn nem tudjuk őket zavarni. Megtettük amit tudtunk ezért reméltem kicsitk önyebb lesz Thomasnak, így hogy enyi lehetőséget felderítettünk már Logan kihozatalára. Logan említett gyerekkora belőlem is előhozott pár emléket amit úgygondoltam most megosztok Thomassal.- Én is nagyon szerettem apát amíg el nem tűnt, anyát már annyira mert nem igazán foglalkozott velem. Szóval elég rosz gyerek voltam, mindíg mentem bandázni a környékünkön lakó fiúkkal, botokkal verekedtünk a nagy "bandaháborúkban". 11 - 12 évesek lehettünk nagyrészt szóval még eléggé egyenlrangúnak kezeltek a fiúk, de aztán lassan ez megváltozott. Volt hogy összebeszéltek a hátam mögött, az egyik lesen amit egy fára építettünk az őr megszólalt hogy látott pár nagyon ilyesztő koborkutyát és hogy elkellene bújnunk. A nádsban voltunk, én naív voltam és bevettem az egészet, mindenki elbújt nekem meg a "bandavezér" azt mondta hogy majd megvéd. Persze a kutyák nem jöttek, mert nem voltak valójában sehol.- Elmosolyodtam és kicsit el is pirultam.- Annyira szégyellem magam hogy évekkel később jöttem csak arra rá hogy azért volt az egész hogy ahhoz a fiúhoz hozzábújjak ijedtemben.
Logan
Egyedül szemvedtem, néztem ki a felyemből aztán a magányomat egy kellemes ismerős arc üldözte el.- Alex! .- mosolyogtam és felültem amennyire elngedték a szíjak, itt volt a kis öccse is akinek elfelejtettem a nevét de rá is mosolyogtam.- Szia kölyök! Alex szabadícs ki innen! Meg fogok őrülní ténylegesen.- kérleltem és biztos voltam benne hogy segít. De érdekes javaslattal állt előt.- Én...nem vagyok biztos abban hogy beteg lennék, úgyértem ez nem olyan dolog ami valami csecsemő kori beidegződésből fakad vagy mi.- Nem igazán akartam Mavis közelében lenni, hirtelen jobban éreztem magam és azt gondoltam ha közel lennék hozzá ez az egész csak romlana, de nem voltam teljesen biztos a dolgomban.- Alex én félek attól hogy ha aláírok dolgokat nem kerülhetek ki, már sokkal jobban vagyok és szeretném ha diagnosztizálna valaki és írába adná hogy jogomban áll elmenni akkor amikor csak akarok. Így benne vagyok, és befekszem oda annak érdekében hogy segíteni tudjanak nekem ha valóban szügséges, de szeretnék Thomassal és Janel is találkozni és nem akarok mindíg egy ilyen ster szar szobában aludni, mert ettől én rosszul vagyok...- Mondtam és tényleg hajlandó voltam ezekkel afeltételekkel befeküdni, gyűlölöm a kórházakat a pszihiátriáról nem is beszélve, az az intézet meg amiben MAvis van, na az aztán tele van igazi őrültekkel, nem biztos hogy én oda való vagyok csak azért mert egyszer meg akartam magam ölni.- Terápiára is hajnaldó vagyok járni, de csak saját akaratból nem előításra vagy utasításra. |
Thomas
Jól esett Jane támogatása és ami azt illeti az ötlete sem volt rossz, bár bevallom férfiasan én sem szívleltem a nőt és nem tudtam, hogy ez kölcsönös e. Logan mindig inkább a külsőre hajtott, nehéz volt jóban lenni a barátnőivel. Nem mondom kissé féltem, de egy próbát megért a dolog. Próbáltam nagyon udvarias lenni, s elmagyarázni a helyzetet, talán még nyomástis gyakoroltam a nőre, ha nem akarta megadni a dolgot, de csak nem olyan szívtelen. Azt mondta majd meglátja, és letette. Nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de ha nem tesz semmit, elmegyek és megtépem. Addig pedig leültem és aggódtam Janenel.
- N-na és milyen napod volt? - kérdeztem rá, egyrészről mert érdekelt, más részről meg mert terelni akartam a dolgot.
- Tudod... beszéltem egy ismerősömmel és keresnek az egyik veszélyes elítéltek és őrültek intézetébe olyan embereket, akik nyomozóként analizálják az ott lévőket. Ez... ez is veszélyes munka... de talán mégsem annyira, mintha terepre mennél, és valahol izgalmas is. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg őr, ápoló vigyázna rád, és utána néztem, annak a helynek köze sincs Zarehez és ha jól sejtem az elrablódhoz sem. - néztem rá, most sem feladva, hátha kicsit távolabb tudhatom Zare ügyeitől.
Mind e közben Alex ismét akcióba lendült. Ő is értesült a dolgokról, bár arról nem tudott, hogy már mi is lépeseket intéztünk, hogy elengedjék Logant. Dommiellel érkezet el hozzá, úgy mégse annyira feltűnő. Furcsa meglátásai lévén, ő az ellentetjét akarta annak, amit mi. Na nem Logan szabadulását illetően.
- Logan? Szia... - lépett be az amúgy üres szobába Dommal, aki jól lehet az első és legközelebbi székre le is ült, hogy kb láthatatlanná váljon.
- Annyira sajnálom, ami történt. Össze kell szedned magad. Erősebb vagy te ennél. - lépett közelebb, bár a szíjakat még nem vette le.
- Figyelj én segíteni akarok. De csak akkor tudok, ha átvitethetlek hozzánk. Közelebb lennél hozzá ez igaz, de távol tartanánk, ha kell, bár minden bizonnyal most ő is kiborulna, ha tudná mit műveltél. Ha együttműködsz velünk, segětek. Saját betegemként kezellek és gondoskodom róla, hogy hamar rendbe gyere. Kérlek. Ti jó emberek vagytok, rengeteget köszönhetünk nektek. - nézett rá. |
Logan
Próbáltam eltaszítani Thomast mikor el akarta szorítani a vérzést, de hiába, amúgy is nagyon elgyengültem most meg még részeg is voltam szóval csak összekentem. A mentősök ellen is próbáltam bevetni az "erőmet" el lögdötem őket de legyűrtek, elaltattak és bevittek. Amikor fel kelkeltem más máshol találtam magam, nem a túlvilágon hanem valami nagyon steril kinézetű és illatú környezetben. Sőt mi több, mozogni se tudtam mert az ágyhoz voltam szíjazva, vergődtem volna de hamar feladtam a dolgot. Másnapos voltam nagyon, és nagyon szégyelltem azt amit tettem, szerettem volna Thomas Jane és Alex közelében lenni, most már visszavágytam a házba a meleg környezetbe a kellemes környékre. Nagyon egyedül éreztem itt magam pont akkor amikor igényem kezdett lenni másokra. Kértem a nővért hogy hívják fel Thomast és hogy azonnal engedjenek ki innen, mert felnőtt férfi vagyok akinek vannak jogai, de teljesen szartak bele abba amit mondtam.
Jane
Reggel Thomas mindent megtett annak érdekében hogy akár csak percekkel is de otthon tarcson, nem győztem nyugtatni hogy ne aggódjon nem lesz semmi gond. Mikor elindultam még lelkes voltam, még az első pár órában is, amikor leültem az asztalomhoz, meg laborba járkáltam. Volt egy új ügy amit még Zare hagyott hátra szökés közben, arról írtam elemzést. Órák mulva nagyon elgémberedett a hátam, fel alá járkáltam, elmentem gyakorolni a lövést hátha lesz még rá szügsgé de őszintén szólva nagyon unatkoztam, de nem gondoltam arra hogy kimozdulok mert megígértem, ezért kényszerből lementem az orvosszakértőkhöz, és megkértem hogy hadnézzem őket munka közben, arra gondoltam hogy egy ilyen munkakör izgalmasabb is lehet mint az asztalnál ücsörgés aztán Thomas hívott hogy mi történt, azonnal felugrottam a székemből és siettem a kórházba.Mikor odaértem Thomas szörnyen nézett ki, Logant meg mentették de elszállították Tomnak meg hatalmas bűntudata volt. Megöleltem és simogattam de neme eszembe jutott valami. Elkértem Thomas mobilját és jól sejtettem hogy benne lesz a szám amit kerestem.- Itt a volt felesége száma, hívd fel még nem teljesen válltak el papíron, legalábbis Logan korábban ezt mondta, szóval még hozzátartozónak számít ő kihozhatja ha rá tudod beszélni, felhívnám én de biztosan nem lenne késséges ha egy női hangot hallana, lehet hogy gyakorlatilag már nincs közük egymáshoz akkor is jobb lenne ha téged hallani, persze ha nem voltatok nagyon rosszban... Visszahozatjuk Logant és hívunk hozzá pszihiátert, nagyon nem jó az az intézet ahová vitték, ismerem a helyet.- Győzködtem.- Vigyázni fogunk rá, meg lehet hogy ez egy mélypont volt amin átkellett lendülnie. Ha ő nem segít biztos van még valahol élő rokona... |
Thomas
Úgy éreztem mostmár csak az idő segíthet Loganen, de gondoltam, ha lassan is de jó irányba haladunk. Ezúttal azonban rossz volt a megérzésem. Nem örültem, hogy Jane már is munkába állt, reggel szándékosan hátráltattam kicsikét a csókkal, a kávéval meg ilyen kis aprósággal. Hiába irodai munkát végzett aggódtam, már csak azért is, mert kicsit olyan, mint én, ráadásul tőlem tanult, szóval elég belegondolni, hogy unalmában gondol egyet és kimegy terepre. Pia helyett vagy kávét ittam vagy vizet, de ezek ugye nem segítettek. A randi egyébként jól sikerült, igaz kicsit túl lőttünk a pián és az utána levő mozgalmas éjszakára nem emlékszem, de talán jobb is. Ki tudja miket művelhettünk.
Éppen végeztem a zuhanyzással, már meg is száritkoztam és vettem fel boxert, mikor kilépve nekem esett Logan. Ami előszőr feltűnt az a nedvesség a hasán és az erős fémes szag.
- Logan, te barom, mit műveltél?! - fordítottam a hátára. Kegyetlenül vérzett. Esküszöm több baj van vele, mint egy gyerekkel.
- Tarts ki, te idióta. Meg ne halj nekem. - morogtam, közben elszedve tőle a kést és hívva a mentőket. Addig is próbáltam elszorítani a vérzés helyét. Szerencsére ahhoz képest mennyire távol vagyunk a várostól, hamar kiértek a mentők. De rettentően kapkodnunk kellett. Annyira, hogy ők előbb elindultak a kórházba vele, mielőtt én felöltözhettem volna. Kocsival mentem utánuk, de közben felhívtam Janet is, hogy mi történt. Kurvára aggódtam mindkettejükért, te jó ég milyen szar lehet szülőnek lenni. Faszom ki van. Rengeteg vért vesztett és az alkohol is hátráltató dolog volt, de megtudták menteni. Viszont az orvosa nem javasolta, hogy engedjék haza, ha fel is épült. Azt mondta ott nem biztonságos. Nagyon nem tetszett, ahogy körbeírta mit akarnak, de mivel nem voltam hozzátartozó, nem engedték, hogy beleszóljak. Miután elszállították az intézetbe, olyan részlegre vitték, ahol pihenhet és megkapja a megfelelő kezeléseket. Természetsen erről is tájékoztattam Janet, reméltem, hogy tudna némi vígaszt nyújtani, mert úgy éreztem ez miattam történt. Ha nem erőszakoskodom már a kezdetektől... nem tudom. Talán nem figyeltem rá eléggé. |
Logan
Úgy éreztem magam mint egy zombi, nagyon szégyelltem magam Thomas előtt. Nem volt lelki erőm semmihez, evéshez, iváshoz. A szégyenem ellenére elfogadtam hogy náluk lakjak egy ideig, a környék nagyon megnyugtatú volt és szép, mint valami szanatórium, az udvaron ücsörögtem általában a fák alatt mint valami néma kísértet, ha kérdeztek feleltem de nem amúgy nem volt közlésvágyam. Elhanyagoltam magamat, Thomas mindíg rám szólt hogy fürödjek meg de csak akkor csináltam, megnőtt a szakállam is, nem érdekelt semmi. Átjött Alex és kérdezte érdekel e mi van Mavissel, nekem már a neve hallatára olyan érzésem támadt mintha keresztbe felszúrtak volna egy szöges karóra, de tudni akartam mi van vele akármennyire is fály ez. Nehéz volt feldolgozni amiket mondott de azt jo volt azért hallani hogy a személyiségnek az épebbik fele nem gyűlől teljes szívéből, csak a másik...akit gyakorlatilag kínzásra ítéltem. Bár ezen a ponton végül mindíg sikerült magamat meggyőznöm hogy helyen tettem, aznap mikor Alex eljött hogy hírt hozzon Mavis állapotáról kicsit besokalltam. Felkutattam van e a házban pia, Whiskhyt és vodkát találtam, egészen csendben meg iszogattam mind a kettőt. Aznap este Jane már dolgozott és későig bent volt, csak Thomas volt otthon és míg én lent iszogattam ő éppen zuhanyzot azt hiszem, de mindenesetre nem volt a közelemben mert magával volt elfoglalva. A kanapén döglöttem egy ideig aztán elbotorkáltam a konyháig, elővettem egy nagy kést, nagyon szédültem mert még a Whiskyre és a Vodkára is ittam még ami csak találtam. Hitelen teljesen összeszűkült a tudatom, nem láttam magam körül reményt, vagy kiutat ebből az érzelmi szakadékból aminek az alján most csücsültem. Megfogtam a kést, kicsit hezitáltam de nagyon magamra akartam ezt az egészet eröltetni összeszorítottam a fogaimat és gyorsan magamba vágtam. Teljesen nem voltam magamnál, le volt redukálódva a gondolkodásom is és hirtelen eszembe jutott hogy Thomastól ese búcsúztam, ezért felemtem. Éppen akkor jött ki a fürdőszobából és meg ráborultam és megöleltem, komoly hangon szóltam hozzá.- Te voltált az eggyetlen az életemben aki mindíg mellettem állt, akit igazán tudtam szeretni. Köszönöm hogy ilyen jó barát voltál.- Szorítottam közben teljesen összevéreztem. |
Mavis
Először csak játszottam a kétségbeesettet és hüppögtem, de mikor felemelte a hangját abbahagytam a játékot és némileg megrökönyödve hallgattam. Félelmetes volt, hogy ő ennyire magabiztossá vált, én pedig ennyire bizonytalanná a nyomás alatt. Egy pillanatra el is szégyeltem magam, ahogy kioktatott, pedig tudtam, hogy nincs igaza. Büntetve voltam, jogtalanul. Szeretem, most mégis mélyről jövő utálatot éreztem iránta. Egy szűkös kis ketrecbe zárt, pedig semmi emberfelettit nem tettem, amiért büntetnie kéne. Nem szóltam semmit, csak elgondolkodva leültem hátul és néztem kifele. Frusztrált voltam, mert nagyon kicsúsztak a kezeim közül a dolgok. Gőzöm sem volt mit akar, mit vár.
Mikor pedig odaértünk csak még inkább a béka segge alatt éreztem magam a sok hülyétől. Nem is tudtam megállni, hogy ne osszam az észt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen következményekkel fog járni. Gondoltam vicces lesz, de ekkor elkapta a karom és cibálni kezdett.
- Engedj eel! Logan! Mi bajod? Úgy se értik! Logaan, engedj már eeel! - csapkodtam a kezét és próbáltam fékezni a lábaimmal. Értetlenkedve figyeltem, mikor a rendőrökhöz ment. Először nem értettem mit akar, hogy leővi e őket vagy mi van. Vicces lett volna, de mi is meghaltunk volna. Ám mikor megszólalt és a bilincs is kattant a kezünkön... nem is tudom... olyan szürreális volt az egész.
- Nem. Nem, nem, nem, ez nem lehet. Logan nem. Nem! NEM! GYŰLÖLLEK!!! DÖGÖLJ MEG!! KISZABADULOK KINYÍRLAK!!! - ordítottam torkom szakadtából, miközben külön zártak. Mikor már egyedül voltam is rugdalóztam, haraptam, mindent bevetettem, hogy kiszabaduljak, de eredménytelenül. Hirtelen minden összeomlani látszott. Az első napokban börtönbe vittek, de a bíróság már korábban letárgyalta, hogy intézetbe visznek. Nem a legdurvább osztályra, de egy komoly kórházba. A börtön ahhoz képest semmi. Nem volt szobatársam, mindenki külön volt, és a kezelések rettenetesek voltak. A jeges kádastól elkezdve a gumiszobán át az elektrosokkig mindent kipróbáltak. De az utóbbi volt a legpokolibb, mintha belülről gyújtanának fel és szúrkálnának közben. De eljárattak néha csoportosos beszélgetésekre is.
Thomas
Még jobban? Miért eddig oviban reggelizett? Alapjába véve sem kellett volna napvilágot látnia, mégis megszökött. - morogtam, mert ideges voltam és egy pillanatra tényleg azt hittem Zaret védi. Mindenesetre nem akartam hibáztatni, nem tehetett róla, a béna nyomozók hibája. Én is tartottam tőle, hogy ennek nem lesz vége, de azért azt mondtam neki, hogy rendben leszünk. Idő kérdése. Aztán lefeküdtünk aludni. Aludtam volna sokáig, de telefonon értesítettek, hogy Loganéket elkapták és le is csukták. Janenel elkellett mennünk egy rakat tárgyalásra. Mondhattuk volna, hogy tartózkodunk, de akkor Logan járt volna rosszabbul. Nem hiányzott nekünk a plusz teher, de noha csúnyán váltunk el Logannel, ezek szerint észhetért, így minden erőmmel azon voltam, hogy segíthessek Logannak. Szerencsére, tekintettel voltak arra, milyen nyomozói eredményeket ért el Logan, hogy a legutóbbi nyomozásban is nagy segítség volt, sőt én külön felhoztam mentségére, hogy segíteni akart a lányon, és a véglstekig el akart menni, hogy segíthesse. Igen, felróták neki a gyilkosságot, de végül felmentették. Lett is volna sztrájk, ha nem tették volna. Volt ugyan pénzbírsága és még lehet, hogy közmunkára is fogják majd, illetve mostanság nem léphet le az oszrágból, de egyébként megúszta. Sajnáltam persze, mert biztos nehéz neki, bár én mit sem tudhatok arról mi mindenen mentek keresztül kettesben. Megengedtem neki, hogy ideiglenesen nálunk lakjon, így legalább tudok rá figyelni. Mondjuk ő talán nm válik akkora alkoholistává mint én, de jobb ha nem hagyjuk most magára, ezek után pláne. Mindig próbáltuk bevonni mindenben, de semmire sem kényszerítettük. Igyekesztem támogatni. Aztán egy nap eljött Alex is, aki elmondta, hogy átment dolgozni az intézetbe, mikor hallotta mi történt és, hogyha kell szívesen mesél, hogy Logan is tudja mi van Mavissel. Már persze ha még tudni akart róla, s nem volt túl fájdalmas. Elmondta - ha Logan nem volt jelen, akkor nekünk - hogy sajnos a rohamok gyakoribbakká váltak, illetve mivel a hazugság vizsgáló nem tudta biztosan kimutatni, hogy pszichopata, ezért elektrosokkal kezelték, ami következtében - na és persze az addigis megtörtént traumák végett - többszörös személyiségzavara lett, azaz disszociatív identitászavara, ami egy részből jó, mert a személyiségei külön váltak, így akadnak jobb napjai is, ugyanakkor az a személyisége, aki hajlamos az antiszociális személyiségzavarra előszeretettel játsza magát. De hogy ne csak rossz hírekkel szolgáljon Alex, elmondta, hogy Mavis igazi személyisége nem haragszik Loganre, mert tudta, hogy nem fogja tudni kontrollálni a benne lévő szörnyet, de attól is félt, hogy valamiképp így vagy úgy, de magával rántja majd Logant is, azt pedig nem akarta. |
Logan
- Hát még életemben nem éreztem magam ekkora veszélyben mint egy gyerekes asszony meg a kamasz fiu fenyegetésének árnyékában és ne gyere ezzel! Mert ha úgy tettük volna ahogy én mondtam meg se látnak minket! .- emeltem fel a hangomat.- Te idézted elő azt a helyzetet hogy aggódnunk kelljen miattuk. Így fogok tönkremenni, akkor pedíg nyugodt vagyok ha nem bántok olyan embereket akik nem érdemlik meg, te jó ég! Gyereket akarták bántani, egy kis lény aki még a sötétben azt se tudja hol van te meg meg akarod kínozni uram isten, ezt mégis hogyan gondoltad? .-Kiabáltam vele, mert nagyon ideges voltam . Isten biztos nem lenne büszke arra amit teszel, ő egy olyan hatalom aminek a feladata hogy provokációkat, csapásokat generáljon annak érdekében hogy az emberiség fejlődni tudjon. Nem egy egyoldalú pusztító erő. - Mondtam mielőtt vezettem volna, aztán ez a halott faszira csak ennyit reagáltam.- Ha nem becsülöd meg a lehetőségeidet akkor ez történik.- mondtam továbbra is morodva. A templomban se lett jobb a helyzet.- A keresztény templomokban soha nem áldoztak embereket...-jegyeztem meg. - Ez meg ráadásul csak a mult században épült...- Leengedtem a hátamról aztán teljesen bekattant, most már éreztem hogy itt ennek véget kell vetnem...eldurvult a helyzet, némán néztem mit csinál és mond, aztán megragadtam a karlyánál, kicibáltam a templomból, közben a zsebemben tárcsáztam az FBI-t. Odamentem a templombejárat előtt álló rendőrökhöz, akik a terrorveszély miatt voltak ott, eléjük álltam és rájukfogtam a pisztolyomat, mire ők meg ránk, és kérdések nélkül azonnal megbilincseltek minket. Közben a helyi szervek is bemértek minket.- Sajnálom, de ez így nem mehet tovább...- Mondtam Mavisnek, aztán már vittek is minekt vissza Baltimoreba. Azonnal mind a kettőnket a legszigorubb rácsok mögé zártak. Én úgy éreztem mindent elveszítetem, és hogy most már teljesen vége az életemnek, amikor megtettem amit tettem már bántam és a rácsok mögött is magamat átkoztam. De végsősoron bekellett látnom hogy Mavis teljesen elszabadult és nem volt megállás neki, nem is értette miről beszélek. Nem tudtam emg akadályozni az elkerülhetetlent...
Jane
Mikor felébredt elmeséltem neki mindent, láttam hogy összevérezte kicsit a paplant, hoztam valamit amivel le tudtam törölni, meg ha kellett bekötöztem neki. Szégyelltem magamat amiért nem tudtam lelőni de ezt a részletet kihagytam, csak azt mondtam hogy túl gyors volt és nem tudtam lelőni, meg azt is hogy féltem tőle és ezért se ment.- Azért Zare más tészta mint mondjuk Romeo, és ezek után mégjobban őrizni fogják őt is, sőt aztmondták átszállítják máshova, valami keményebb helyre.- mondtam, kicsit magamat is nyugtatva mert még csak az hiányozna hogy ő is kiszökjön, Zare legalább nem bántott. Thomas szigoruan óvaintett az ügytől, és én mindenre bólogattam, való igaz nem akartam túl közel kerülni hozzá ismét, de azért meg teszek majd mindent ami tőlem telik hogy elkapjuk, de nem akartam ezen gondolkodni én se. Thomashoz bújtam.- Ennek útytűnik már soha nem lesz vége, hiába vonultunk visszább...- Mondtam az ölébe bújva.- Meg kéne erősíteni a ház biztonsági rendszerét, azt majd füzetem én. De most próbáljunk meg aludni kicsit.- Mondtam és aztán befeküdtünk, még mindíg féltem kicsit szoval hozzábujva próbáltam meg aludni, de mind kettőnknek nehezen jött álom a szemére. Másnap viszont én délig aludtam szerencsére, bár az álmaim nem voltak nyugodtak, Zare is szerepelt bennük meg a levél amit még mindíg nem olvastam el, mikor kinyitotta ma szememet ez volt az első dolog amire gondolni tudtam. Lesiettem az emeletről és felbontottam. A tőle megszokott kalligráf betükkel le volt írva hogy ha a levelet felbontottam akkor tudom hogy értem fog jönni, és ha készen állok akkor elvisz magával, bízik bennem hogy nem fogom majd feladni. Ha nem akarok majd velejönni akkor pedíg szeretne tőlem elbúcsúzni mert úgyérzi szerencsét hoz ha lát mielőtt elmegy. Leültem, megelőzhető lett volna az egész ha elolvasom...-mérgelődtem, de valahogy megint tudta hogy megteheti amit tett. Ha elolvasom most ismét rács mögött lehetne. |
Mavis
Valahogy nehéz volt elhinni, hogy nincsenek hátsó szándékai. Jól láthatóan alább hagyott a bizalma és így én sem bízhattam benne. Talán most azt mondja nem tenné, de eddig akkor se ütött meg, ha a barátaival fenyegetőztem.
- Csak megakartalak védeni... Tönkre fogod tenni magad, ha folyton azt nézed ki a jó. Elraboltuk a családtagjuk. Keresni fogják és megakarnak majd ölni. Hiba volt életben hagyni őket. Miért nem látod, hogy nem ezt kellett volna tennünk? Mind megérdemlik a halált. - hajtottam le a fejem, mert kezdem úgy érezni, most hogy már a legcsekélyebb mértékben sem tudom irányítani, nincs rá esély, hogy megértse mindezt.
- Sosem tennék ilyet. - hazudtam rázva a fejem. Én sem tudom, hogy a sose az sose. Lehet ha megakarna ölni, én is megpróbálnám.
- Nem, én mindig ilyen voltam. Nem vagyok szörnyeteg, ha létezik isten ő is büszke, mert tudja, hogy jól cselekszem. - győzködtem, bár ez az ő akaratához képest harmat gyengének bizonyult.
Ezt követően őszintén bevallom, gőzöm sincs miről beszélt. Egy pillanatra az alkohol és drogok mámorára tippeltem volna, de emlékezve utóbbi hogyan is reagált, elvetettem. Egyáltalán nem tetszett, amit mondott. Nem akarom megölni. Nem várt a reakciómra, de nem is tudtam volna mit mondani. Bizonytalanná tett a helyzet, mert nem éreztem kezemben a gyeplőt. Hiába nem volt már megkötözve, úgy éreztem szorul a hurok a nyakamon. Mikor elindult, felkeltem és akkor láttam, hogy a fickó halott egy lyukkal a fején.
- De Logaaan! - néztem fel mélyen csalódva, hogy most aztán nincs kit piszkálni és hergelni. Mire volt ez jó? Mégcsak megsem kínoztuk... Már most érzem, hogy nyűglödés lesz az egész. Hátul az ülésben szenvedtem végig az utat, mikor pedig kiszálltunk csak még nyűgösebb lettem. Leginkább az emberek közt levés miatt ellenkezdtem. Csak akkor voltam hajlandó befogni, ha felülhettem a hátára és cipelt. Akkor is vágtam a pofákat, de már kevésbé haldokoltam a sok jókedvű embertől. A templomban is vágtam a grimaszokat mindenkire, akinek volt mersze ránk nézni.
- Büdös ez a heely... - nyafogtam halkan. Szebb volt mint a mieink, de nekem túlzottan tiszta és szent.
- Régebben az ilyen templomokban áldoztak. Akár embereket is. És akkor senki sem siránkozott értük... Visszakéne hozni ezt a szokást... Tűzre mindenkivel! - kiáltottam fel, úgy se értik mit beszélek.
- Tűzre a barátaiddal... - suttogtam a fülébe, aztán újra felkiáltottam.
- Majd a tűz jól megtisztít bennetek! Máglyára veletek nyavalyás patkányok! - kántáltam, s nagyjából ennyiben hagytam a dolgot. Lemásztam róla - ha eddig a hátán voltam és úgy néztem körbe, míg a végéhez nem értünk.
- Milyen művészi lenne ide felakasztva egy fejjel lefelé fordított kereszt valami ismert emberrel felszegezve. Ha istennek mocskos a halál, és utálná, tenne az ellen, hogy ne haljanak meg annyian. De azaz igazság, hogy élvezi nézni. Én is élvezem. Neked is ezt kéne tenned. - böktem oldalba Logant.
Thomas
Nem számítottam rá, hogy a kellemes játék ilyen durva fordulatba tér át. Jó ideig fel sem keltem, mikor pedig nagy sokára mégis, rettentöen fájt a fejem. Megkérdeztem mi történt és rohadtul nem örültem a válasznak. Hogy a picsába hagyhatták megszökni? Jézusom tényleg meg kellett volna ölnöm, akár azt a rohadékot vagy Mavist. Mindegyik élő példa, hogy a gyilkosok halált érdemelnek. Kicsit vérzett is a fejem, de más bajom nem volt. Ugyanakkor reméltem, hogy vwlaki más majd tesz valamit, mert én már felmondtam és köszönöm nem kérek ezekből, bár jól láthatóan így sem lesz nyugta az embernek.
- Gyűlölöm a fickót... - morogtam, persze már rég ruhában.
- Lefogadom, napok kérdése és az a másik szar is megszökik. Ha csak agyon nem veri valaki a börtönben. - fogtam az ütés helyét, majd Janere néztem.
- Akármennyire is akarsz, nem fogsz utána menni. Nem lesz közöd az ügyhöz és az őrsön csak felügyelet mellett lehetsz az irodában. - tisztáztam, mert hogy ezek után el se kéne mennie mellőlem nem is kérdés, de gondolom most majd ő is teszi a hajthatatlant, mint anno én. Csakhogy én helyre is tudom tenni. Mindenesetre mamár nem akartam még több szart a nyakamba, szóval borozgatással próbáltuk elfeledni mindezt. |
Logan
Nagyon szívbe markoló volt ahogyan hüppögött és kétsgébe volt esve, magamhoz akartam ölelni de türtőztetnem keleltt még magam.- Nem foglak megölni vagy bántani, azért kaptad a pofont mert túl messzire mentél.- Igyekeztem vele szigorunak lenni de odamentem hozzá végül és megsimogattam az arcát.- És azért kötöztelek meg mert nemtudtam mit akarsz megj tenni ha felkelsz, igen őszinténszólva kicsit féltem attól hogy engem is bántanál, mondjuk ha felkelnél amikor én alszom. Továbbá szerettem volna ha figyelsz rám amennyire csak lehet. Megértem ha megviselt, sőt megváltoztatott ami történt veled, de ezt nem engedhetem elmélyülni külömben egy szörnyeteg lesz belőled.- Megsimogattam az arcát.- Pedíg te nem vagy szörnyeteg, az én Mavisem vagy.- Eloldoztam, vállalva ennek esetleges következményeit rámnézve.- Azt találtam ki hogy elmehetnénk olyan helyekre amik egyéb módokon táplálják a lelket, hogy láss csodálatos dolgokt, élj át olyan dolgokat amik jól esnek a tested nek is. A térképen úgynéztem a közelben van egy szép tó, és hamarosan Barcelonába érünk, ott szeretnék neked sokmindent megmutatni, ami tetszhet neked. Ezenkívül még mindíg áll az ajánlatom a levadászással kapcsolatban, de majd csak ez után, szeretném ha kicsit el lazulnál, lehetséges hogy ez segíteni fog, de ha nem...akkor se engedhetem ezt és ha ez nem tetszik, meg kell ölnöd engem.- mondtam komolyan.- Aztán meg se vártam a válaszát, beültem előre vezetni, ha akart mellém ülhetett, de meg se álltam Barcelonáig. Bár már remélhetőleg alább hagyott a keresés irányunkba, azért óvatosak voltunk, bézbolsapka, napszemüveg. Amit először meg akartam neki mutatni, az a Sagra da Familia volt, nem voltam biztos hogy tetszik neki, de elég nehéz volt nem lenyűgöződni ettől atemplomból, és a monumentalitásáról. Lehet hogy az ötletem hogy telepakolom pozitív élményekkel hülyeség, de én hittem benne és abban hogy talán valamit segíthet. A Teplomba lépve én nagyon nagy gyönyörűséget éreztem, nem is láttam még monumentálisabb belső terű épületet, átélni a tér élményét meg leírhatatlan volt, mintha egy óriási kaptárban lennénk, a hatalmas ablakokbl pedíg ránk világított a színes fény, mintha isten kedvesen megsímogattot volna és reményt és erőt adott volna. Ha rá nemfeltétlenül lesz is ez hatással, nekem kifejezetten jót tett, Mavisre néztem hogy megnézhessem hat e rá valahogy az élmény. A gyilkolásban is van egyfajta monumentalitás, egy hatalmi kiélés, fölényesség és ebben atemplomban is voltak haonsló energiák.
Jane
Megint elnevettem magamat ezen a nagypapa dumán. Míg ráfigyeltem elterelte a figyelmemet és rám ugrott mint valami oroszlán, továbbra is nevettem az izgalomtól mert az ilyen kis fogocskáknál mindíg szokott kicsit izgulni az ember, mikor a nyakamba harapott viszont felnyögtem, nagyon váratlan volt és kicsit a combjaimat is egymáshoz dörföltem, de aztán felnevettem a pukira.- Neehe! Segítség! .- Próbáltam szabadulni mert nagyon csiklandozott.- Milyen fürge öregúr vagy te.- Az egyik combomat felhúztam és felkúsztam fele a testén. Átjárt az a kellemes érzés ami már nagyon hiányzott, és nagyon vágytam rá. Becsuktam a szememet hogy kicsit úgy élvezzem ki a helyzetet aztán a következő pillanatban arra lettem figyelmes hogy rám zuhan az egész testsúlyával, kinyitottam a szememet, elájult és az ágy mellett egy sötét alak lépett közelebb, kezében egy bézbol ütpvel, amit aztán eldbotorr. Zare volt az, leszedtem Rólam az ájult Thomast én meg rögtön a pisztolyom után ugrottam és ráfogtam. Nem csinált semmit, csak annyit mondott hogy búcsúzni jött, és hogy látja nem olvastam el a levelét. Közelebb jött és megértően azt mondta hogy már látja hogy még nem állok készen hogy csatlakozzam hozzá de nem akar megölni és megadja a lehetőséget a fejlődésemre. Mindezt nagylelkűen mondta, meg akartam húzni a ravaszt de nem voltam képes rá hogy lelőjem, ő csak mosolygott és azt mondta hogy egyszer még visszajön. Közelebb jött megsimogatta az arcomat aztán kiugrott az ablakon, hihetetlen módon nem tört el semmilyen, nagyon rémisztő volt ez a férfi, mintha nem is ember lett volna, szemelöl tévesztetem és eltűnt. Hívtam a rendőrséget de előtte megnéztem mivan Thomassal, nem adott szerencsére nagyon nagy ütést a felyére, csak akkorát hogy elájuljon, az ölembe vettem és vártam hogy jöjjön a mentő amit szintén kihívtam a biztonság kevéért, de ők is megállapították hogy nincs baja. A rendőrség csak most szerzett tudomást Zare szökéséről ami ujra megerősítette bennem a hitet abban hogy ez az ember valami emberfeletti erővel rendelkezhet, elég időt kapott ahhoz hogy nagy egérutat nyerjen, nem tudtam hova mehetett de volt egy olyan érzésem hogy most joval messzebre mint eddig. Jött az FBI és megvizsgálták a helyszínt de semmi nem volt ami hasznukra lehetett volna, újlenyomat az ablakon és egy hajszál ami csak azt erősítette meg hogy ittvolt... Aztán elmentek, bár hagytak fegyveres őrizetet a ház körül, féj éjszaka Thomas mellett ültem vártam hogy felébredjen. |
Mavis
Az álomba merülés sem volt igazán álomba merülés. Aludtam, mélyen, de álmodni nem álmodtam. Órákig csak a nagy sötét semmi volt. Már-márkezdtem azt hinni, hogy tényleg megölt vagy elcipelt valahova, ahol nem hagyják, hogy többé felkeljek. De az örökévalóság után sikerült meglelnem a fényt és lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Ami először feltűnt, hogy nem tudom megfogni az arcom, mennyire piros e, s amint tisztává vált, hogy kilettem kötve, kinyitottam a szemeim és ficánkolni kezdtem, eredménytelenül. Csak az első szusszanáskor jutott el a tudatomig, hogy nem vagyok egyedül. Lassan felnéztem rá.
- Miért kötöztél ki? Logan, miért kötöztél ki? Bántani fogsz? Megint megfogsz ütni? - kezdtem el hüppögni.
Thomas
Őszintén szólva azt hittem történik majd valami a fürdöben, de egy kis tapinál és csókolózásnál - ami amúgy jó volt - nem történt semmi. Nincs is kellemetlenebb, mint izgatott állapotban fülön csípni a lányokat. Játszottam is a nyűgös gyereket, mert a jussom akartam.
- Aaahj... én már öreg vagyok, nem tudok futni... - ballagtam utána, bár volt egy olyan érzésem, hogy ezúttal mind hiába. Mikor az ágyra feküdt, én megálltam az ágy végében.
- Ó, tudom én. Azért, ha már így lehúznak, szép házunk legyen. - nevettem, mert nagyon drága egy ház volt, amiért ilyen békés környéken volt. Mikor közelebb léptem, elhátrált, amire összevontam a szemöldököm.
- Ez komoly? Azt akarod, erőszakos legyek és kimenjen a derekam? Én már vén vagyok. Nem tudok olyan gyorsan... - és kihasználva a pillanatot az ágyra vetettem magam hamar és elkaptam a lábát, majd a karját és magamhoz húztam, hogy átkarolhassam felül.
- Még jó, hogy figyelem elterelésben profi vagyok... - vigyorogtam és cserébe büntiből a nyakába haraptamm aztán belefújtam, hogy puki hangot adjon ki. |
Logan
Nem érdekelt hogy kiborult, csak azt nem tudtam hogy van e innen még visszaút nei vagy már teljeen elveszett. Elvezettem messzire, Mavist megkötöztem és vártam hogy felébredjen, vele szemben ültem, iszonyatosan rettegtem az eljövendő ébredéstől. Biztos ki lesz akadva, sajnáltam hogy sírt és szemvedett de ténylegesen van egy határ amit nem engedhetek átlépni neki, ez az ő érdeke is az ő lelke is teljesen megváltozik attól ha gyilkoló gép lesz belőle. Vártam hogy felébredjen, láttam már hogy nyitogatja a szemét, a kezeimet összekulcsoltam és azok mögül néztem ki rá, a lábammal pedíg dobogtam. A pofont is nagyon sajnáltam, jol be is pirosodott de indokolt volt. Reméltem hogy az a fele még mindíg meg volt. Sajnáltam hogy szegény azthitte meg ölném, nem soha nem tennék vele ilyet csak megfékezem, ezt el is akartam mondani neki amint felébredt.
Jane
- Szörnyű vagy! - nevettem el magam, én is tudtam hogy jáccik, persze teljesen nincs rendben, de tudom hogy ennyire nincs nagy baj.- Hát először megkell hogy mozsdassalak...- Beszappanoztam a kezemet és elkezdtem mosni a mellkasát, aztán minden egyéb részét. Megint az inget is szoval levettem magamról de csak akkor amikor háttal volt nekem és éppen a hátát mostam, mikor visszafordult rácsúsztam az agész testemmel, hozzátapadtam és megcsókoltam. Aztán leöblítettem mindenhol, még meg is törölgettem, vicces játék volt. Aztán visszamentünk a háló szobába. Elég új ház volt és még teljesen körül se néztem benne, olyan óriási és ellenálhatatla nvolt az ágy hogy azonnal rávetettem magamé skinyújtóztam rajta, olyan kényelmes volt hogy kijött belőle egy elégedett sóhaj, aztán Thomasra néztem aki még ott állt az ágy mellett.- Isten ízlésed van...- Néztem körül jobban a háló szobában.- a fürdőt is elfelejtettem megdícsérni.- mosolyogtam aztán átfordultam és feltérdeltem az ágyra.- Az ágyra is csak segítséggel tudsz feljönni? .- haraptam kicsit az ajkamba huncutul miközben cukkoltam, ha elindultam felém akkor pedíg hátráltam és nem hagytam hogy hozzűám érjen, akartam vele egy kicsit fogócskázni. |
Mavis
A fiút sikerült kilöknöm és a nő is eltörte a bokáját, még meg is tudtam taposni, de végül egyiküket sem sikerült megölnöm. Nem voltam elég gyors. A pofon baromi nagy meglepetést okozott, el is kezdtem sírni. Na nem azért, mert fájt - pedig égette az arcom - hanem, mert tőle kaptam. Hisztizni kezdtem, és amibe tudtam megkapaszkodtam.
- Miért csináltad ezt? Logan, miért csináltad ezt? Neked akarok segíteni! Neked segítek! Megütöttél! El se hiszem, hogy megütöttél! Utállak! Áruló vagy! ÁRULÓ! - csapkodtam a hátát és próbáltam visszatartani azzal, hogy a lépcső korlátba kapaszkodtam, aztán az ajtó karfájába, de végül csak elhagytuk a házat. És még csak a gyerek sem halt meg, ott sírt a fűben, mint egy gyáva szar.
- Ne, Logan, még visszafordulhatunk, kérlek! Kérlek Logan... Kéhrlek... - zokogtam valamivel halkabban, miközben feladva a csapkodást, ha elértem akkor a haját simogattam és kérleltem, míg a kocsihoz nem értünk, ott még egy utolsó erőfeszítéssel megpróbáltam kimászni a kezéből, de erősebb volt. Láttam, hogy elővett valami injekciót, és akkor kezdtem el igazán rugdalózni és hangosan zokogni. Próbáltam lefogni a kezét, vagy legalább rángatni, hogy ne adhassa be.
- Kérlek Logan! Ne ölj meg! Megígérted, hogy megvédesz! Kérlek! Ne csináld! Megváltozom! Kérlek! - könyörögtem neki, s ha ennek ellenére is beadta, egyhamar alább hagytam a sírással és az ellenkezéssel is, elengedtem és elaludtam.
Thomas
Vicces volt, hogy ennyire komolyan vette, de nem árulhattam el magam. Ezzel majd még sokszor szeretnék visszaélni. Aztán ha ráun, kitalálok mást. Vigyorogva figyeltem, ahogy levetkőztet és azt, hogy nem csak ennyiben marad a dolog. Sokat ugyan nem játszott odalent, de annyit éppen, hogy izgatottá tegyen. Ezek után nem is értettem, minek hagyja magán az inget, de tény, hogy izgalmas látvány volt. Kezeim lelógattam a kád szélén és úgy figyeltem.
- Tudod... fárasztó napom volt... és azt hiszem keményen megdolgoztam dolgokért. Szerintem... kijárna nekm egy kis kényeztetés... - utalgattam egy s másra somolyogva, de ha most sem adta be a derekát, tovább próbálkoztam.
- Jaj úúgy fáj a vállam... de tudom, hogy egy kis kényeztetés elvonná a figyelmem... - haraptam be az alsó ajkam, majdnem elnevetve magam. |
Logan
Amint észrevettem hogy nincs ott Mavis rohantam vissza a házba. Betörtem az ablakot, kiabáltam fel hogy zárják be a szoba ajtót és meneküljenek. Azt éreztem hogy minden összeomlott, eddig aztittem kordában tudom majd tartani Mavist, de úgy néz ki Thomasnak lesz igaza vele kapcsolatban... bemászta ma törött ablakon loholtam de éppen akkor lökte le a nőt és bennem ekkor emgszületett egy elhatározás, azonnal mentőt hívtam, ilyeneket simán tudtam spanyolul, és aztígérték 10 perc és itt vannak, közben hallottam ahogyan a gyerek is kiesett az ablakon és hogy Mavis jön vissza a gyerekért, őrületes dühbe gerjedtem, odaléptem Mavishez és olyan atyai pofont adtam neki hogy még énis szégyelltem, aztán a vállamra kaptam és betuszkolta ma furgonba, ha kekeckedett őt is elaltattam, annyira ideges lettem hogy el en mtudom mondani, és azért hogy még az elkapott faszi kínzása seokozhasson neki örömöt, álmában fejbelőttem a férfit és ott hagytam Mavis mellett. El se akartam hinni meddig jutottam, miket fel nem adtam és meg nem tettem és nem, nemvolt neki elég ez a lány tényleg nem normális te jó isten, a kormányra csaptam, lehet hogy tényleg jobb lenne ha börtönben lenne én emg látogathatnám ha akarom...Egy hajszál választott el attól hogy felhívjam az FBIt komoly erőfeszítés keleltt hozzá hogy ne tegyem.
Jane
- Ó! - az elején picit el szégyeltlem magam de rájöttem hogy félig csak szórakozik.- Jaj ne! Már csinálom is!.- Fojtattam a vetkőztetését, kigomboltam lassan az ingjét és lehúztam róla, végig simítottam a mellkasán, lefelé a nadrágja felé, leszedtem az övet, kigomboltam aztán lehúztam, közben előtte térdeltem, felméztem rá még mielőtt a végső ruhadarab jött volna, aztán végül azt is lehúztam. Gondoltam nem állok fel rögtön és egy kicsit játszadozok ott lent, neki nagyon szerettem ezt csinálni. Megfogtam óvatosan, meg csókolgattam aztán elkezdtem amolyan ízelítőként a számmal ingerelni de nem vittem túlzásba mert csak be akartam indítani. Aztán Felálltam és vártam hogy vetkőztessen de aztán eszembejutott hogy fáj a válla szóval azt is elkezdtem én csinálni, de úgydöntöttem nem veszem le az ingemet had nedvesedjen át a kádban, ezenkívül mindent levettem. Thomas közben leült a kádba ami elég nagy volt szerencsére, én meg ingestül mentem be mellé, megmártóztam aztán a derekára ültem, az ingem teljessen átlátszódott, engem nagyon izgatott az érzés és reméltem Thomasnak is tetszik a látvány. |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
