|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| Logan Trueman
- Akkor igyál amennyit bírsz, csak ki ne száradj itt nekem. - mondtam, csak féltettem azért tűnhetett úgy hogy haragszom. Remélem jol emlékszik és nem vett be eegyez se, de be is vett mondjuk eggyet az se annyira vészes de azért nem akarom hagyni hogy el aludjon még mielőtt ki nem derül pontosan mennyire is viseli meg, nem akarom hogy belefulladjon a salyát hányásába. De mindemelett nem hagyhattam figyelmen kivul ezt a kepes dolgot, odaultem melle.- Nem fogja tudni, ne mutasd akkor meg csak meséld el, képeket küldött neked? Mi volt rajtuk?
Jane Wallace
Egy csapásra megváltozott, már nem ugy tűnt hogy merges ram.- J-jó, menjünk- Mondtam és kiskamaszkent izgultam még mindíg. Némán követtem néha rá-rá pillantottam de nem szólaltam meg, egészen a motel szoba ajtajáig,- Meg iszik velem egy kávét? V-vagy maga még dolgozni fog? - Nem tudtam hogy most még fog e valami következni vagy sem, azért kérdezgettem hátha lesz kedve még velem maradni ha nem is tervezte, közben én már nagyon bizseregtem és egy pillanatra az ajkamba is haraptam de nem szándékosan csak tényleg túlfűrötr voltam |
Mavis -
Nagyokat pislogva engedtem el és csak tátogtam eleinte, hogy mit mondjak.
- Há én... őő... csak... Az exem szerezte még anno a darkwebről... azt mondta, hogy jó cucc... és hát... ingyen volt... a jó cucc ingyen meg jó dolog... - hebegtem megszeppenve.
- Nem tudom... szerintem egyet sem... de lehet, hogy nem tudomnál egy kicsit többet... - csóváltam a fejem, próbálva felidézni, vettem e be és ha igen mennyit, de ez nem volt olyan könnyű. Láttam rajta, hogy ideges, szóval tudtam, hogy itt nevetésnek helye nincs, csak azt nem tudtam, hogy most mi lesz. Az üvegre néztem, aztán fel rá.
- De ez nagyon sook... - biggyesztettem le az ajkaim. De akárhogy is törtem a feje, nem emlékeztem.
- Szerintem semennyit... De lehet csak egyet.... Vagy inkább semennyit. - vágtam be a bociszemeket.
- Azt... azt nem lehet... Ha elmondom... lehet veszélybe kerülsz... és a Művész többé nem áll szóba velem... - motyogtam.
- Sajnálom Logan, többet nem csinálok ilyet. Nagyon haragszol?
Thomas -
Nem tudom meddig tartott a csók, mert általában mindig jóval rövidebbnek érezzük, mint valójában, de jól esett, hogy ezt... khm... megbeszéltük. Én sem tudtam mit mondani, ahogy ő sem, ugyanakkor legalább már én sem éreztem rosszul magam a múltkoriak miatt, szóval elmosolyodva néztem fel rá.
Eszembe jutott, hogy ezt majd azonnal meg kell osztanom Logannel, de aztán kicsit lehiggadtam, és rá jöttem, hogy ez tőlon túl gyerekes volna, na meg nem kell tudnia mindenről. Féltem, hogy majd Mary végett fájni fog ez az egész, de talán történt már olyan régen, hogy lezárhattam magamban ezt az egészet. Vagy pont ez segített pontott tenni rá. Én voltam a férfi, nekem kellett csinálnom valamit, szóval összeszedtem magam és köhhintettem egyet.
- Öhm...én... haza viszlek, ha szeretnéd... |
Logan Trueman
Megnyaltam az egyik tabletátt aztán köptem eggyet.- Ez eki, honnan van pénzed ennyire? Mert az enyém ekkora mennyiségre nem lett volna elég. Meg akarod ölni magad vagy? Mennyit vettél be? .- Komoly arcal a tenyerembe vettem az arcát és megvizsgáltam a szemeit hogy lássam mennyire van készen, mennyire vörös és hát eléggé az volt, ha be is tablettázott fűre akkor az nem játék. Leszedtem magamról és a kanapéba ültettem úgy hogy ne legyek alatt, az egyik sarokból előhúztam egy karton ásványviet felnyitottam egy litereset.- Ezt idd meg, mindet.- Nagyon nem kéne az se hogy kiszáradjon,.- És nagyon fontos hogy megmond mennyit vettél ve ezekből atablettákból. És ha kicsit jobban vagy mesélhetnél a "képekről".- Érdekelt mik lehetnek de elsődleges az volt hogy ne nyírja ki magát, persze lehet túlreagálom én is voltam már ennyire beállva de nekem se ártott hogy volt valaki melette, ha nagyon rosszul lesz meghánytatom majd.
Jane Wallace
Erre olyan mértékben nem számítottam hogy egy villámcsapással felért amit csinált, bele remegett a térdem, legszebb álmaimban se gondoltam volna hogy viszonzás lesz a reakciója, főleg hogy még olyanokat is mondott hogy munka és egyéb kapcsolat nem össze eggyeztethető,a kezemmel a kezéhez értem és megcírógattam, nem igazán volt tapasztalom és vissza is fogtam magam kicsit, mégse kéne a nyakába ugranom az olyan csitrlis lenne, olyan érzés volt mintha mágnes lenne az ajkaiban A viszonzás után a szemeibe néztem mert látni akartam milyen a tekintete most, nem tudtam hogyan tovább, de éreztem hogy beszéddel nem tudnék belepiszkítani most ebbe a pillanatba. |
Mavis -
Most hogy mondod... Pedig szépen feltakarítottam. Van erdőd? - döbbentem le, talán egy parányit félreértelmezve, de volt elképzelésem, hogy nézhetett ki a kertje. Az is durva, hogy kertje van, de hogy még erdője is.
- Na jó, meggyőztél... - intettem beadva derekam. Abba az erdőbe rengeteg hullát eltudnánk ásni és milyen hangulatos lenne esénként rájuk lépni.
Csak az arcának enyhébb vonásairól szűrtem le, hogy valami nem kellett volna mondanom.
- Ja neem. Nem tudom milyen képek. Csak vicceltem, nincsenek is képek. Nálad biztos nincsenek, és nem azért, hogy te ne tudj róla. Hanem mert sosem léteztek.... semmilyen képek... - pillantottam el, mert kezdtem én is belezavarodni a füllentésekbe. Aztán lenéztem a kezében lévő tablettára és gondolkodtam kicsit, mire felnéztem rá.
- Szerintem ezek... dinnye magok.. - néztem vissza a pirulákra.
- De nem tudom, hogy kerültek ide... - ráztam a fejem, játszva az ártatlant, és hogy eltereljem a dolgot, átkaroltam.
- Hiányoztál... Mindig olyan sokáig kell kibírnom nélküled... - sóhajtottam szomorúan.
Thomas -
Elég könnyen lerázta, engem meg meg sem kérdezett, csak elment valahova. Én pedig követtem Janet, és még az autója előtt elkaptam a karját. Nem erősen, csak éppen elég határozottan, hogy megfordíthassam. Ezúttal én sem osztottam az észt vagy magyarázkodtam, csak az autónak nyomva - ezt is természetesen óvatosan, nehogy még a riasztó is megszólaljon, ha van benne - gyengéden az ajkaira tapadtam, amolyan viszonzásképp az előzőt. |
Logan Trueman
Nagyon be volt tépve szóval arra gondoltam hogy ezzel nem kéne visszaélnem, reméltem hogy nem vitte túlzásba. Nem tudtam mit érthetett azon hogy borsot tört az orruk gondoltam rákérdezek de elfelejtettem időközben. Halgattam ahogy mesélt az apjáról meg ahogy felvetette hogy költözzek én őhozzá.- Téged nem zavar hogy abban a házban haltak meg a szüleid? Mert engem eléggé zavarna így is hogy nem az enyémek voltak, emg az a helyzet hogy régóta építgetem már a házamat, elég tágas és fényes a kertem olyan mint egy erdő, vágyam abba a házba, menjünk el megnézni hátha te is bele szeretsz.-Aztán kacarásztam azon ahogy még mindíg igyekszik tagadni azt mennyire be van állva, a nevetés után mosolyogva bólogattam hogy persze persze, aztán jött a flört meg a játék anyalókával és éreztem hogy fincsi dolgok fognak még itt történni, jól esett a bókja arrol hogy tárgyal se tudna hejettesíteni de aztán kicsit elsavanyodott az arcom.- Milyen képről beszélsz? -Meg arra se reagáltam túl jól hogy tablettái is vannak, a fű még elmegy, természetes anyag kismrtékben nem is káros, de a szintetikus drog az más...- Mik ezek? -kérdeztem idegesen felvéve egy egy pirulát.- Egy kcisit meg akasztott az édesgetésében, pedíg olyan jól indult,
Jane Wallace
Nekem nincs bajom Alexel sőt kedvelem de most a legroszabbkor tört rám, a torkomban dobogott a szívem, alig tudtam beszélni.- Persze Alex, semmi gond mindenképp beszéljünk, de most el kell intéznem valamit, majd hívom ha nem gond nemsokára. - Veregettem válon közben fojtattam a menekülést kikderülve Alexet ami így most hogy másodszor is neki indultam százszor kínosabb, meg mi a szarért futok el? Úgyis szembesülnöm kell majd ezzel hiszen minden nap látom, de akkor is legalább kicsit kimenekülök a hejzetből mert úgy érzem nem kapok levegőt. Lefelé indultam a garázsba hogy beüljek az autómba és kicsit kifújjam magam, és végig gondoljam hogy mit tettem és hogy emiatt most hányféle képpen fogok szívni. |
Mavis -
Neeem. - ráztam a fejem, teljesen mértékben olyan hangnemben, hogy akár a homlokomra is felírhattam volna, hogy "deee". Ám miután bevallotta, hogy tőle sem áll távol az efajta élvezetek használata, már is másképp hangzott.
- Ja akkor deee... - bólogattam nagyokat, akár a fejcsóválásnál, s mindezt vigyorogva. De addigis mindent tagadtam. Még ha viccesen is, de szorult a hurok a nyakamon, aztán mikor tudatosult bennem, hogy a szomszédban az egyik főellenségem lakik, még így füvesem is elért az agyamig, hogy faszságot csináltam.
Ó... Hát akkor lehet, hogy egy kicsit... megint borsot törtem az orruk alá... De véletlenül... - tettem hozzá, mert így már is nem hangzott olyan elvetemült gonosznak. Szerencsére nem akadtunk fent ezen a dolgon, bár attól engem még zavart. Remélem épp úgy fél az ágyalatti mumustól, mint én betépve, és ne néz az ágy alá.
- Hűű, ez igazán jó hír! Már amúgyis nagyon hiányzik mindenem... - mosolyogtam, és töprengtem az ajánlatain, ami lássuk be, mind elég jól hangzott. Nehéz lett volna választani, de végül egy nem tudom hányadik lehetőség mellett döntöttem.
- Ha bár ez még távoli dolog... Deeee mi lenne haaa, inkább te költöznél be hozzánk... hozzám... a házba? Te alhatnál az én szobámban, én meg a szüleimében vaagy fordítva, vaaagy akár egy szobában, mint Rómeó és Júlia... - vonogattam fel szemöldökeim mosolyogva.
- Apának van olyan izéje... olyan, amit fognod kell ide fel le cibálnod... olyan két oldalán súlyos izé... Igaz sose használta, de én mindig nézném, hogy te hogy csinálod. - kacsintottam. Ugyan eddig nem nagyon láttam, hogy a futáson kívül mást is tett e volna, de tuitira sokat edzene, ha lenne ideje.
- Tökre... Ki sem mozdultam innen.... egész nap itt voltam és türelmesen vártalak... - bólogattam újfent nagyokat, annak ellenére, hogy az előbb már említettem, hogy meg lehet tettem ezt azt, meg hát a füves cigi sem magától sétált be, de most hirtelen minden előzőleg feltett mondatom elfelejtem, nehéz minden tfejben tartani.
- Micsodát? Ja, neeeem. Nem szívtam el mind, de inkább adok másikat. De nem szívtam el mind. Akkor belennék tépve és hülyeségeket beszélnék, dehát én nem. - nyúltam a zsebembe, ám mielőtt előhúzhattam volna, felcsillant szemekkel néztem fel rá.
- Még egy kép?! - tátottam el a szám, annak nagyon örülnék, de persze bármi másnak is, jelen esetben. Aztán oda is adtam neki, még néhány tablettát is szórtam az ölébe nagy örömömben. És hogy eltalálta! Most úgyis nagyon édesség éhes voltam, szóval örültem a nyalinak. Annak meg pláne, hogy mind ezt kényelemben az ölében fogyaszthatom. Oldalt ültem egyik lábára, és a közelebbi kezemmel át is karoltam a nyakát és úgy néztem rá, miközben kibe huzogattam a számban az epres nyalókát. Mikor a kezét az enyémre tettem, kihúztam a számból a nyalókát és átdugtam az övé, addigis tudtam válaszolni.
- Hát te is eléggé mély nyomott hagytál bennem, ha érted mire gondolok... - poénkodtam, bár én sem voltam benne biztos, hogy ez vicces, de annak tűnt, azért nevettem kicsit én is. Aztán visszavettem a nyalókát és hallgattam tovább, aminek a végére majdnem lecsúszott pálcikástul a nyalóka.
- Hogy te milyen szexmániás vagy...! - nevettem és szabad kezemmel megsimogattam az arcát.
- Bár nekem is ilyen könnyen menne, de itt még csak olyan tárgy sincsen amivel helyettesíthetnélek... - vigyorogtam.
Thomas -
Nehezen kezdett bele, ami valahol érthető is, de gondoltam úgy lenne fer, hogy már felhozta, ő meséljen először. Végül aztán elkezdte, én pedig eleinte komoly tekintettel hallgattam, aztán felvontam lassan egyik szemöldököm.
- Nem? Akkor mit kerestél nála olyan későn? - kérdeztem, mert arra már választam, hogy azért titkolta, mert nem akarta felhozni az unszimpatikus alakot. Ez így rendben is van valahol.
- Valóban ő az oka, mert úgy érzem okkal okozza köztünk ezt a feszültséget, amibe szerencsésen belenyúlt, hol ott megtudtuk volna beszélni a többit is. - vagy nem. Ebben még én sem vagyok biztos. Még Logannek sem szívesen beszélek a magánéletemről, annak ellenére, hogy a kezdetektől velem volt és tud mindent. Már kezdtünk elmélyedni a beszélgetésben, mikor végül elhalkult, pedig nem is ért a mondat végére, aminek tartalma engem is meglepett, és elgondolkodtatott. Egyre nagyobb zavarban volt, amire összevontam szemöldököm.
- Mi, Jane? - kérdeztem vissza nem számonkérően, inkább kérve, hogy folytassa, ám végül magam sem gondolta, hogy a szavak többet mondanának a tetteknél. Mégis meglepett ezzel a lépéssel, s bár ezáltal nem voltam rá képes, másodpercekkel később, ahogy világosság vált, mit akart, bántam, hogy nem viszonoztam. Felálltam, hogy egy kis egérutat hagyva - amit nem szándékosan tettem - utána eredhessek. Ám nagy meglepetésemre, kis híján Alexnek ütközött, aki először megszeppenten a lányra nézett, majd megszólalt.
- Elnézést és azért is, hogy ennyire elhanyagoltam munkám ezen részét, csak tudják az öcsém rosszul lett és ilyenkor nem lehet magára hagyni. Esetleg beszélhetnénk majd valamikor? - nézett Janere, nyilvánvalóan azért, mert én vele is agresszív voltam, és inkább vele osztaná meg a gondolatait, semmint velem. |
Logan Trueman
Felkaptam és megszorongattam.- Te jó ég ültetvényt égettél? - nevettem.- A fű nem annyira gáz dolog, van hogy én is élek vele de csak óvatosan persze, neked viszont elég vörös a szemed szóval gondolom te nem óvatoskodtám, be lehetsz állva rendesen- csipkedtem emg az arcát viccesen- Néztem a szomszéd felé ahova odamutatott.- Ja biztosan...ugye tudod hogy Thomas és Jane a szomszédaink? Csak mostanában szerencsére soha nincsenek itthon.- cirógattam meg az arcát.- Hamarosan tiszta lesz a házad és vissza mehetsz oda, ha akarsz... ha nem akkor segíthetek eladni és új otthont találni, igazából hamarosan véget ér a válásom is és vissza költözhetek a rendes házamba, szóval akár oda is jöhetsz velem ha akarsz, úgy könyebben szemmel tudlak tartani.- mosolyogtam továbbra is.- Hogy telt a napod jókislány voltált? .- kérdeztem aztán megvártam mit hazudik az "unalmas" napjáról és bólogatva hallgattam .- Maradt még, vagy mindet elszívtad? -kérdeztam a végén.- Kapok egy kicsit cserébe az ajándékért amit hoztam neked? .- Megvártam amíg ad egy slukkot aztán elővettem egy nyalókát és átnyujtottam neki, leültem a fotelbe és a combomra csaptam a két tenyeremmel jelezve hogy üljön az ölembe, ezt szépen megvártam, hátra simítottam a haját, végigsiklottam a kezén a kezemmel.- Tudod ma hányszor gondoltam rád? - Kérdeztem tőle halkan. közben reméltem hogy a nyalóka elnyalását nem halogatja sokáig. Érdekelt persze egyéb is benne, nem csak a teste, de nagyon ki vagyok éhezve rá mindenhogyan és még úgy is hogy tegnap este csináltuk de megint nagyon vágytam rá.- Kétszer kikellett vernem az örsön hogy dolgozni tudjak.- Meséltem neki -
Jane Wallace
Na jó, persze hogy én kezdem hiszen én hoztam fel, de ez akkoris baromira nehéz... úgy éreztem magam mint aki meztelenül a falhoz van szögezve, nyeltem egy nagyot.- Jó, nem hazudok igérem....-Hirtelen azt se tudtam hol kezdjem.- Én sajnálom ha ekkora gond hogy barátkozom Zaréval, ugyanakkor ha hiszi ha nem, nem mellőzöm azt amivel kapcsolatban figyelmeztetett és résen vagyok. Úgy érzem hogy ez a barátság az oka annak hogy ilyen radikálisan megváltozott a hozzám való viszonyulása és még félre is érti a helyzetet, én nem...nem feküdtem le vele. - mondtam ki a kerülgetett forró kását- kedvelem Zarét de nem akarom hogy emiatt maga meg ne kedveljen, nem csak a munkatársi viszony miatt, maga is fontos nekem, sőt...-El akadtam és nemtudtam hogy a halálba fojtassam, nagyon kínosan kezdett hosszú lenni a csend, és nem tudom azt a sőtöt miért is tettem oda a mondat végére mert csak az a problémát, a kínos csend közben elkalandoztak a gondolataim az emberi személyiség korlátaira, hogy az ilyen helyzeteket milyen hosszan szinte vég nékül lehet vitatni, és végül a lényeg marad ki belőlük, már senki nem volt körülöttünk mindenki vagy bezárkózott vagy hazament fel adtam a magyarázkodást, áthajoltam az asztal fölött és Thomas szályára nyomtam az enyémet egy csókot adtam neki na persze nem olyan nyelveset, csak hozzá értinttem az ajkamat. Aztán azzal fojtattam amire már jó ideje vágytam, megkezdtem a menekülést még a szemébe se mertem nézni, nem akartam látni a reakcióját, ilyen helyzetekben amúgy se megy a magyarázkodás és most eldöntheti hogy mit tesz, áthejeztet, vagy akár még szemetebb lesz velem ezentúl de valahogy muszály volt ezt felszínre juttatnom és ez volt a leg őszintébb amit tehettem és azt hiszem a leg sokat mondóbb. Szóval felálltam és szinte megvoltam bénulva de igyekeztem minél gyorsabban elmenni onnan. |
Mavis
Nem sok mindennel tudtam elszórakoztatni magam, s a gördeszkára is rá lehet unni. Szóval miután az ágy alá rejtettem a gördeszkát, nehogy baj legyen, hogy elmentem érte, az ágyban feküdtem és cigizés közben mindenféle formákat fújtam. Egyszerre féltem és voltam boldog is. Nem akartam lebukni, de közben boldoggá tett, hogy ha nem is találkozhattam vele, valamilyen módon érintkezhettem vele, ráadásul úgy érzem, ezzel feladatot szabott ki rám. És akkor itt van még Logan is... Mikor kulcs csörömpölést hallottam, gyorsan kivágtam az ablakon a cigit és úgy tettem, mintha nagyon bújnám a talált száz éves magazinokat. Kicsit be voltam állva, de így konkrétan odaszálltam Loganhez.
- Hát itt vaagy! Nagyon hiányoztál! - ölelgettem meg. Nyilván ha nem is látta, de érezhette a szagot, szóval mentettem a menthetőt.
- Jaj csak a szomszéd. Nagy füves és folyton szívja. - böktem el a szomszédos szoba felé vigyorogva.
Thomas
Ja, kordában. Mint ahogy eddig. Hogy a francba lyukasztotta ki csak a hasam? Nem húztam tovább ezt a témát, mert bár őszintének tűnt, a homlokára van írva, hogy a rózsaszín köd közepén áll. A kihallgatás sem ment jól, hiába próbáltuk megszorongatni. Kezdtem úgy érezni, hogy csak paranoiás vagyok s ez egy újabb zsákutca. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Jane is, fülig érő vigyorral, ami nálam csak rontott a helyzeten. A felvetése egyáltalán nem volt hülyeség, sőt, de kétlem, hogy ezt egy száraz pulykás szendvics mellett ötlötte ki egyedül. Még jó hogy az őrs centiről centire be van kamerázva. A hosszas beszélgetést követően Logan le is lépett, bár már úgyse tudtunk volna mit megbeszélni. Újabb adag kávét végeztem ki, mikor felhozta Jane az omniózus kérdést. Nos én állok elébe.
- Dehogy nem... hallgatlak. Kezd nyugodtan, mond el, hogy mi zavar vagy érzed igazságtalannak, aztán én is elmondom. De a füllentéseket mellőzzük, mert észre veszem, és roppant bosszantó. Cserébe én is őszinte leszek veled. |
Logan Trueman
Na a picsába, Thomas hallotta a tegnap estit. - Tudom hogy veszélyes, de kordában tartom, még mindíg hasznunkra válhat és most egy kicsit más állapotban van mint eddig, a szülei halálát tényleg nem ő okozta és megviselte a dolog. Én is máshogy álltam hozzá eddig, sőt meg is fenyegettem miattatok, aggódtam érted és az a helyzet hogy akármennyire is fályna, most is megtudnám hozni a helyes döntést az ügyben, persze hogy számíthatsz rám, a mobilom be van kapcsolva mindíg, legközelebb akármi lesz fel is veszem.- Próbáltam nyugtatni Thomast, aztán ahogy mesélte a dolgokat én is rá álltam erre a Zare gyerekre, Jane tényleg elég naív még, jól teszi Tom hogy úgy cselekszik ahogyan. Arnold kihallgatásán kiderült hogy Zarének szilárd alibiai vannak, akárhogy nyúztuk nemtudtunk belőle semmi olyat kiszedni ami arra mutatna hogy köze lenne a dologhoz, sőt Arnold egy ideig fel is volt háborodva mi meg pontosan nem is tudtunk indokot mondani neki arra hogy miért gyanakszunk, el engedtük. Kifelé menet láttam Jane füzetében a kis tom skiccet és majdnem el nevetem magam. Ebédnél nem hagytam magára a társamat. - Hát ez nem ment túl jól, azért megtartjuk gyanusítottnak ezt a srácot gondolom, de egyenlőre nincs ellene semmink.
Jane Wallace
Nagyon boldog voltam amikor vissza értem az örsre, az ebédszünet vége fele még Thomas és Logan ott ültek az ebédlőben beszélgettek, gondoltam csatlakozom hozzájuk hátha fontos amiről beszélgetnek.- Csatlakozhatok? .- kérdeztem és Logan egyből bólintott, őszintén szóal Thomast akartam kicsit piszkálni azzal hogy én most ennyire jól érzem magam, akartam hogy lássa, most már két boldog ember volt körülötte. Bele keveredtem ebbe a hülye jácmába, ahol két ember folyamatosan egymást pofozza lelkilek és nem tudtam ebből hogyan kéne ki keveredni, egyáltalán nem ez lenne az amit legszívesebben tennék de túlságosan félek ahhoz hogy kinyilvánítsam igazából miért vagyok megbántódva, meg külömben is a munkára kéne koncentrálni...- A szünetben eszembe jutott valami, a referenciák amiket használt a gyilkosságoknál megtalálhatóak egyetlen könyvben, ami archaikus meséket gyűjt össze és értelmezi őket, utána néznék majd ennek a könyvnek, meg a laborosokkal is találkoztam visszafele jövet, minden anyag amit használt csúcs minőségű drága és valószínűleg salyát kezüleg keverte ki, a festéket is pigmentből meg lenojaból és egyéb vegyianyagokból. - Mondtam amik eszembejutottak meg ami előre vihet minket, tudtam dolgozni gondolkodni de közben ott lapult bennem ez a konfligtus helyzet, az asztali beszélgetés egészen estig tartott, de legalább betábláztuk a holnapi napot hasznos teendőkkel. Logan lépett le először de mondta hogy majd otthon fojtatja, kettesben maradtam Thomassal, és hiába voltam rettenetesen frusztrált és féltem a következményektől nem bírtam ezt tovább.- Thomas, én így nem tudok rendesen dolgozni, nem tudnánk ezt megbeszélni? .- az asztal alatt lévő öklömet össze keleltt szorítanom hogy valamibe kapaszkodhassak. |
Thomas
A cigit elfogadtam, s megvártam, míg Jane messzebb ér, aztán idegesen Logan felé fordultam.
- Te megvesztél? Logan térj már észhez. Bedrogozott vagy mi? Az a lány gyilkos, éppen csak jól leplezi. Te meg még a szárnyaid alá is veszed. Mi a szart csinálsz, ha egy éjszaka agyon szúr? Az elején még te is beláttad, hogy baj van a fejével, legutóbb majdnem megölt, konkrétan aláírta, hogy egy szociopata. Te meg még babusgatod is? Egy kurvával is jobban járnál, ember. - höbörögtem, s egy kis darabig csendbe maradtam, hogy szívhassam a cigit, és esetleg őt hallgassam.
- Átakartam menni hozzád, mert aggódtam Jane miatt. Kicsit összevitáztunk, és lelépett, én meg hiába hivogattam. Erre mi fogad mikor szükség lenne rád? Ne lepődj meg, ha majd az éles akciónál sem számítok rád. Neked totál elvette az eszed az az őrült csaj. - csóváltam a fejem.
- Na mindegy. Beszélni akarok Arnolddal. Gyanús nekem ez a haverja. Felbukkan a semmiből és már is osztja itt a jó hírét. Jane konkrétan rá van cuppanva, minden szavát elhiszi. És szerintem szándékosan fordítja ellenem. Baszki, max 2-szer ha találkoztak, de már ott aludt nála. Ez még nem is lenne gond, de előttem meg letagadta, szóval feltételezem nem pizsi parti volt. - idegeskedtem.
- Most meg én vagyok a rossz, hol ott csak próbálom megvédeni attól, amin mi már ha nem is jó érzésből, de túl vagyunk. Miért hiszi, hogy bántani akarom? Jót akarok neki, és engem támad le? Nem értem én ezt a lányt. - fogtam a fejem.
A kihallgatásnál leginkább Zareról kérdeztem, éppen ezért ha többször is beleszólt Jane, kiküldtem. Kérdeztem azokról a napokról, mikor a gyilkosság vélhetőleg történt, illetve, hogy milyennek és mióta ismeri. Nem örültem, hogy elutasított, de akár még ez is lehet gyanús. A kihallgatás végeztével pedig leültem az ebédlőbe kajálni, egyedül vagy sem, az a többieken múlt. Hát nem lett jobb kedvem, pedig abban bíztam. |
Logan Trueman
- Most meg miért nézel így rám? -Parodizáltam a mimikáját ahol rám nézett mikor más időtöltésről beszélt.- Jol van intézzük akkor a dolgot.- Jane elindult beszélni telefonon Zaerével, valami ürge pont most adta vissaz neki a telefonját, amint elment ketten maradtunk Thomassal, az én számból már lógott is a cigi, neki is nyujottam eggyet.- És neked hogy-hogy nem akad egyéb "időtöltésed".- Lódítottam meg a fejemet Jane irányába.- Fontos a nyomozás, én is itt vagyok és hatékonyabban állapotban mint akkor amikor felmoso rongy lehettem volna. -Veregettem emg a vállát.- Hívom én az újságírót csak előbb mond el miért vagy ilyen mérges? - Reméltem hogy mond valamit nekem mert ráfért hogy kicsit kipukasszák, aztán utána tényleg felhívtam Arnoldot aki el is jött és hárman már vártuk is az egyik kihalgató szobában.
Jane Wallace
A kihalgató szobában még mindíg alíg bírtam meglenni egy légtérben Thomassal, haragudtam rá.- Felhívtam Zarét, alutasította a felkérést, azt mondta alaptalan hiszen nincs is olyasfajta végzettsége ami szügséges lehet a nyomozásnál.- Meg többmindent is mondott, főleg azokat mondta amikkel tegnap este Thomas elutasította csak szofisztikáltabban, én meg nem nagyon győzködtem ezek után, nem is említettem neki azt hogy Thomas ki akar rúgni ha nem veszem rá hogy jöjjön, dacolni akartam vele, Thomas nem sok mindent kezdhet ezzel mert tényleg nincs joga bevonni ha nem hivatalosan meg indokolni és még be is húzott neki egyszer. Nem tudtam pontosan mit akar most Arnoldtól Thomas szóval csak figyelőként voltam jelen, de hegyeztem a fülemet, felírtam pár dolgot a jegyzetfüzetemben, de a hosszu orákon át tartó beszégletés vége felé már nagyon be voltam kábulva nemtudtam figyelni és odaskicceltem a lap sarkába egy pálcika thomaszt akinek gőzölög a feje és mérgesen csapkod a kezeivel. Végre vége lett az egésznek, rohantam is ki a levegőre, hogy egyedül ebédelhessek és hogy ujra embernek érezhessem magam a zárt élesfényű szoba után.
Zare Destanov
Jane hívott hogy Thomas szeretné ha csatlakoznék a nyomozáshoz, természetesen elutasítottam a dolgot, kérettem még magam egy kicsit, majd esetleg ha személyesen megkér Thomas akkor, de amúgy nem különösebben érdekelt, veszélyes volt nekem olyan közel a nyomozáshoz, légbőlkapott ötlet volt szóval szerencsém is volt tulajdonképpen azzal hogy Thomasnak unszimpatikus vagyok. Később mikor már tudtam hogy végezhettek Arnolnal én hívtam fel Janet, megkérdeztem hogy halad a munka és azt mondta éppen szünetel kicsit, szóval a rövid beszélgetés után úgy döntöttem meglepem. Oda autóztam az örshöz, a telefonban említette hogy az udvaron van szóval miután átengedtek az udvar kapujából néztem befelé és pisszegtem Jane nek aki egészen közel volt hozzám, gondoltam segít ha megint én leszek az aki oltalmat nyújt neki az idegesítő felettesével szemben, aki felvidítja és törődik vele. Kapucnis pulovert huztam hogy Thomas ne ismerjen fel rögtön, mert általában mindíg öltönyben járkáltam, jókedélyűen beszéltem Janehez aki most figyelt fel a piszmogásomra.- Gyere! Megszöktetlek innen. - Elöször meglepődött és nem reagált.- Siess mert lebukunk, Na milesz?-Noszogattam aztán elmosolyodott és onnan már tudtam hogy nyert ügyem van,
Ha rövid időt tölt velem anyit amennyi amúgy szünetként járna neki akkor még Thomasnek se lesz oka arra hogy dühös legyen, de azért igyekszem elintézni hogy ne legyen jókedve. Elvittem Janet ebédelni, közben érdekes storykat meséltem neki, felvidítottam minden lehetséges ls amikor vissza vittem dolgozni fülig ért a szálya. |
Mavis
A nap kezdetéhez képest, remekül végződött. Olyannyira, hogy másnap sem paráztam rá dolgokra. Úgy ugráltam a kisfecnivel a kezemben, mint egy éhes kisveréb kukaccal a szájában. Hát nem imádnivaló? És még aggódik is, ahw, kis butus... Nem vagyok én olyan, hogy baromságokra szórjam a pénzét. A kis fecnit, mint szerelmes levelet, azért megőriztem, de nem tudtam megállni, hogy egy frissítő zuhany után ne szökjem el a lezártházunkba. Csupán egy-két apróság kell, semmi több. Arra a pár órácskára a Művészről is elfeledkeztem. Kemény munka árán jutottam hozzá dolgokhoz, s azokat meg hülye leszek itt hagyni a zsarukra. Így eltettem a megmaradt utolsó füves cigim, néhány ruhadarabot - pizsit a tegnapiból tanulva nem - illetve a kedvenc gördeszkám. Így tértem vissza remélve, hogy ő még sehol. Hazafelé el is feledkeztem a kajáról, pedig gondoltam, hogy összedobok neki valamit, ha már olyan kedvesen rendbe tett tegnap. Megakartam nézni jó e még a pizza vagy inkább ne kísérletezzek vele, szóval kinyitottam. Egyből le is kellett ülnöm a döbbenettől. Úristen, ez tuti ő volt! Remélem más nem kapott, hehe... Csodálva néztem a képeket, mégha tudtam is, hogy nem az ő ihletése. Magamhoz ölelve sóhajtottam egy boldogat. Aztán észbekaptam. És ha Logan rá kérdez? Mit mondok majd? Jaj ne, miért kell ilyen helyzetbe hozni? Hiába törtem a fejem, bolondabbnál bolondabb ötleteim voltak csak. Így esett meg, hogy úgy döntöttem, elrejtem a képeket a szobán kívül. Hogy utólag ez mekkora butaság volt, hát.. nem emlékeztem, hogy ki merre lakik, szóval véletlenszerű választás volt a szomszéd motel szoba. A feltörése nem okozott gondot és ott el is rejtettem a képeket, bár meg kell hagyni, alig volt valami, amibe elrejthettem volna. De sikerült, és ez a lényeg. Utána, mint egy jó munkát végzett jó kislány, fogtam magam és a motel emeleti folyosóján gördeszkáztam, ha mád futni nem mehetek le. Ez sem volt egy hű de izgi dolog, de füves cigivel a számban, néhány perc elteltével olyanokat halluztam, mintha épp most szelném át a szivárvány országot.
Thomas
Mégis miféle kifogás ez? A gyilkost sem kedvelem, mégis napokig beszélünk róla. - vontam fel a szemöldököm, de hamar nyugalomra intettem magam.
- Nem, én nem ezt mondtam, csak... - válaszoltam volna, de aztán megjelent Logan is. Bosszantó volt látni, hogy ő ennyire jókedvű és nyugodt. Csak hogy lankadjon az ő kedve is, behazudtam volna neki, hogy tegnap kérvényeztem a barinője letartóztatását, mert gyanús körülményeket fedeztem fel a közelében, de végül nem tettem. Tartok tőle, hogy Logan - mint a legtöbb helyretett nője esetében - jó darabig mint hűséges őrző-védő vigyáz rá. Kivárom míg lankad a nagy légből kapott vonzalma és akkor majd lecsapunk. Nem kell még egy őrült szabadon.
- Kihallgatjuk az újságírót. És beszervezzük Zaret is a csapatba. Ha orvosra szükségünk volt, akkor egy olyanra, mint az a fickó is. Ki tudja, talán ő vezet majd a gyilkos nyomára. - vontam vállat itt Janere nézve, figyelve a reakcióját. Szándékosan nem fúrtam, vagy jegyeztem meg rosszakat arról a baromról, csak az egyetértését akartam hallani.
- Én vállalom az újságírót, tiétek Zare. Vigyétek ki a legutolsó helyszínre és hallgassátok ő mit mond. Rendben vagyunk? Vagy valakinek esetleg jobb ötlete? - néztem még mindig Janera.
- Vagy esetleg más időtöltése? - pillantottam itt át Loganre. Lesz még erről beszélve, de a kislány előtt nem osztom ki. Általában ő se tenné. |
Logan Trueman
Ő hamar elaludt én meg néztem ahogy szuszog a mellkasomon, ilyenkor milyen kis ártatlan, és ártalmatlan, mosolyogtam aztán el aludtam lassan én is, elég késön keltem fel mert az első ébresztőt lecsaptam a francba, a többi meg nem mert megszólalni, próbáltam óvatosan kikúszni Mavis elól hogy fel ne ébredjen, gondoltam lezuhanyzok majd az örsön, vittem tisztaruhát meg mindent. Egy papírt azért otthagytam Mavisnek amire filcel írtam üzenetet. Hogy elkellett mennem dolgozni, a tegnapi pizza még érintetlenül ott van de hagytam neki kézpénzt az asztalon ha még másra is szügsége lenne és ha lehetséges ne nagyon mozduljon ki a házból vagy ne menjen messzire mert nem biztios hogy biztonságot. végül alulra külön odaírtam hogy -Vigyázz magadra - Ezt szivecske meg kamaszos ömlengések helyezz írtam a lap aljára, bementem az örsre sajnos nem tudtam máshogy lenné csak mosolyogtam, gyorsan lezuhanyoztam aztán mentem fel kávéért, ott találtam Thomast és Janet, te jó ég Tomot mintha ezer éve nem láttam volna, hiányzott már, de láttam rajta hogy ő nem túl boldog akármennyire is próbálta normálisnak mutatni magát és azt is leszűrtem hogy van valami kis feszültség Jane meg közte, úgylátom ő nem olyan boldog mint én, ezt nagyon sajnáltam mert rá még jobban is fért mint rám.- Jó reggelt.- törtem közöttük utat a kávéhoz.- Bocs a késésrt hosszú volt az éjszaka, van valami terv mára főnök? - Néztem Thomasra- Vagy megint az egésznapot csendes görnyedéssel fogjuk tölteni a papírok felett.-
Jane Wallace
Fülig belepirultam hogy rajta kapott pedíg csak kicsit hazugsáról volt szó, de azon hogy minek nevezte Zaret nagyot néztem.- Hogy érti azt hogy "u-udvarló"? Sajnálom hogy hazudtam, csak nem akartam meg említeni mivel maga nem kedveli őt, de nem az udvarlóm...- Ekkor felmerült az a zavarba ejtő kép bennem hogy Thomas talán féltékeny, ami ugye azt jelenti hogy lehet hogy érdeklem... De hamar szét törte az ábrándjaimat azzal hogy elképesztően megalázóan lekezelő volt hogy nem is tudtam erre hogyan kéne úgy reagálnom hogy az jó legyen, hát legfőképp sehogy...- Most meddig akar még alázni? Abban reménykedik hogy ideg összeroppanást kapok és elküldenek innen vagy hogy elbőgöm magam mint egy kislány? - Csak úgy szikrázott a levegő a feszültségtől, és ennek az elektomos viharnak a közepébe hajtott bele Logan, aki ingerlően vidám volt. Gondoltam Thomas majd felvilágosítja.
Zare Destanov
Arnoldal beszélgettem, éppen arról hogy szerinte még felfogja őt ekresni a rendőrség, emg elmesélte az élményeit hogy mennyire félt eleinte attol hogy a gyilkos majd őt szemeli ki meg hogy hogyan szedte össze magát. Arnold barátomat nem áll szándékomban bántani, ő egy olyan ember aki minden szempontból értékes, rengeteg dolgon ment keresztül akárcsak én, és ezeket az akadályokat leküzdve egy rendkívüli személyiséget épített, értékes mások számára is, intelligens, művelt. Szóval ő az aki feleslegesen félt, hamarosan jött is a hívás a rendőrségtől, behívták megbeszélésre és én sajnos nem mehettem, de nem volt baj. Addig hazamentem, egyenlőre nem akartam új művet készíteni csak fejben, türelmes vagyok és túl közel lenne az előzőhöz, még a legutóbbi is egy olyan aminek megkell várni a ható idelyét ahogyaz al előzőét, de fejben nagyon sokat gondolkodtam, ez volt az egyik titkom, a gyilkosságokat soha nem vetem semmilyen formában papírra, nem írom le nem rajzolom le, mindíg fejből dolgozok és mindent fejben tartok, ez a legtisztább. Mavis ma kapott tőlem egy ajándékot, reméltem hogy érti miért küldöm neki, ha kinyitja a pizzás dobozt akkor nem ételt fog benne találni. Küldtem neki pár festmény reprodukciót, Gericault posztmortem festményeiről, a festő mindíg összeszedte a kivégző helyekről a testrészeket, levágott fejeket, végtagokat meg ami megtetszett neki is égy születtek ezek a szépségek, reméltem Mavisnek elég felhívás ez a művelődésre és egyben felhívás is a tanulásra, ugyanis ezek az ő telőtalumányai voltak a nagy műhöz.
Vártam hogy teljen nap és közben fejben dolgoztam, meg egy kicsit írásban is fe persze annak nem volt köze a mélyben megbúvó céljaimnak. |
Mavis
Alaposan megizzasztott, pedig túl nyomó részt ő vette ki a részét a munkából. Rongybabaként hagytam, hogy megfordítson, de ezalatt az idő alatt is hiányoltam a folytatást, amit hamarosan meg is kaptam. Ó, ha mindent ilyen varázsütésszerűen kapnék meg. Annyira másképp voltunk, hogy fogalmam sem volt ő meddig bírja még. Csodálom, hogy idáig ilyen jól tartotta magát. Hát még mikor a trükkjei egyikét is bevetette. Ott le is ébredtem kicsit, oda vagyok az extrém dolgokért és ez szerintem nevezhető annak. Egy pillanatra sem állt meg, így én is mindig meg-meg remegtem, mikor egymás után mentem el. Ha volt rá lehetőségem, lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Ha nem, akkor csak kapaszkodtam, na nem mintha szükség lett volna rá, mert elég biztosan tartott, ezt a mély zuhanáskor éreztem a leginkább. Már arról is kezdtem megfeledkezni, hogy egyszer ő is elélvez, aztán cseszhetem a mennyeket, de ígyis kellően kifárasztott. Mondanám, hogy huh, most aztán egy hétig egy pucér pasast se akarok látni, de... de ez nem így van. Vele együtt nyögtem, ahogy elélvezett, és már valami kukac formában rákúsztam volna, ha nem mellé, nem bántam, hogy besegített. Megeshet csak a szex végett, de ahogy néztem őt, ő meg engem furcsa érzéseim támadtak iránta. Vonzódtam hozzá, ami mellett még volt egy furcsa érzetem, de nem olyan, mint a Művésznél. A szíve kifulladt dobogását pedig egy élmén volt hallgatni a mellkasán. Ezek után az alvással sem volt problémám. Csak pihentetni akartam a szemeim, hogy néha nagyobbat pislogok, de végül bealudtam. Éljenek az extrém sportok!
Thomas
Kíváncsian hallgattam bocsánatkérését, s mintha mi sem történt volna tegnap, úgy vontam vállatt a semmiségre.
- Ugyan, fáradt voltál, megértem. Nehéz napokon mentünk keresztül. Hát még te újoncként. - válaszoltam, de tudtam, hogy itt még messze nincs vége.
- Kicsit fáradtan, de amúgy egész jól, köszönöm. - udvariaskodtam én, s bár mindketten túlon-túl normálisak voltunk, pomt ez keltett gyanakvást. Aztán jött a hazugság. Azért Janeből pont, hogy azt néztem volna ki, hogy mindig őszinte az emberrel, legalábbis velünk, most mégis hazudott. A hazugság pedig bizalmatlanságot szül.
- Ó, amiatt se aggódj. Az udvarlód reggel felvette a telefont és üzenni, hogy ne aggódj, nála maradt a telefonod, de ő majd személyesen behozza. - mosolyodtam el barátságosan, mint aki nem épp most tisztázta volna, hogy hazudott a felettesének.
- Mára pedig behívom az újságírónk, ugyanis szeretnék vele elbeszélgetni. Ha gondolod csatlakozz, mielőtt ismét nála hagyod valamidet. Igazán szólhattál volna, hogy ne zargassalak vagy aggódjak nem e kerülték bajba, lévén, hogy a gyilkosunk minden lépésünket figyeli, s egy tévéshowként szórakozik rajtunk. Hé, tudod mi jutott eszembe, hogy talán nem is olyan pöffeszkedő és nagyképű, mind inkább szándékosan próbál borsot törni az orrunk alá. Hm, vajon kire is illene ez a gyermeteg, ám amúgy sokszor jól bevált módszer? Nos, Jane, mi erre a helyes válasz? - kortyoltam egy újabbat a kávéba igyekezvén nem kimutatni feszültségem, hanem tovább játszva a béna oktatót. |
Logan Trueman
Sajnos nem tűnt fel az hogy eleinte neki fályt, de mikor érezhetővé vált hogy nagyon élvezi az igen, mag az hogyő már közben elment, de nem zavartattam magam, én már némileg tapasztaltabb vagyok szóval jóval tovább tudtam húzni a dolgot, gondoltam tetézek még az élvezetén szerettem volna olyanokat mutatni neki amilyeneket egy kisfiú nem sűrűn csinál, megfordítottam ,felálltam és felkaptam, a lábait a derekam köré segítettem aztán úgy hatoltam be ismét, szorosan fogtma közben, és a derekát le fel mozgatva segítettem, úgy éreztem magam mint egy isten, és éreztem hogy közel van a vége, egyre gyorsabban mozogtam benne aztán a végén egy jó nagyot lőttem bele, lihegve lefektettem ágyra magam mellé, jól meg izzadtam mindent beleadtam, gyengéden magamra húztam hogy ő is pihenhessen a mellkasomon, az arcát simogattam lihegés közben, és a szemeit néztem. Lehet hogy egy kics pihopata ez a lány, de nem tehetek semmit, szerelmes vagyok, mint valami szaros kis kamasz...
Jane Wallace
Le se mertem nyelni a kávét amikor odaért mellém és a kérdésére meg majdnem ki is köptem, de csak félrenyeltem szóval köhögnöm keleltt és csak utána tudtam válaszolni, gondoltam fuldoklásközben majd kieszelem hogyan tusolom el a késést de nem jutott eszembe semmi értelmes. -Jó reggelt, sajnálom hogy elaludtam.- Mentegetőztem mert azhittem ez a késés a fő problémája.- De amúgy jól, remélem magam is.- próbáltam normális lenni hátha vissza lehet még állítani a bizalmi viszonyt ami köztünk volt egészen tegnap estig.- Ha keresett akkor amiatt is szeretnék elnézés kérni, a telefonomat valószínűleg otthon hagytam. Nagyon szétszórt vagyok ma- Nem akartam azzal hergelni hogy elárulom hogy Zareval barátkozom továbbra is mert úgytűnt nagyon utálja.- De majd délután elugrom érte. |
Mavis
Valami kemény beszólással akartam illetni, mert ha most nevet is, tudom, hogy legbelül talán már őrjöng. A meglepetés erejével akartam kihúzni a kezeim a bilincsből, de ami az illeti, ő sem spórolt a meglepivel, ó de még hogy nem! "Férfiasan" bevallom, az első 3-4 behatolás valami iszonyatos volt. Mármint örömöm nem is nagyon származott belőle, mert csak arra tudtam gondolni, hogy helyben szétszakadok. A sikítás ugyan nem az én műfajom, de ezt nehéz lett volna hangnélkül kibírni, így az első lökéseknél fájdalmasakat nyögtem, és könnybe lábadtak a szemeim. Esküszöm azt hittem ezzel nyiffant ki. A dolog nem volt ismeretlen a számomra, talán ezért is volt olyan nagy a szám, mert az elsők közt ezt is kipróbáltuk az exemmel, de azon kívül, hogy fájt - noha nem ennyire, mint most - nem éreztem, hogy ennek rendszeresnek kellene lennie. Az már apró részlet kérdés, hogy a pizsamám is oda lett még az elején. Azt hiszem ezt vehetem amolyan hasba lövésnek, ami fáj, pokolian fáj, de nem tudhatom, hogy valóban halálos e. A grimaszaim az elsőknél olyanok voltak, mint amikor egy tizenévest seggbe erőszakol valami idősebb faszi. Biztos, hogy rák vörös is voltam. De ahogy elkezdtem tágulni és a fájdalom is csillapult annyira, hogy később már a kezei által okozott játék érzete volt íntenzívebb "fájdalom" terén, enyhültek a vonásaim és konkrétan az ágy rácsot markolva, nyálam csorgatva nyögdécseltem, ezúton már inkább jó dolgomban. Még a felénél se járhatunk, bár ő egy percre sem állt le, így eshetett meg, hogy egy kétszer egyből elmentem. Végig a mozgással egy ütemben nyögdécseltem, hol hangosabban, hol vágyakozóbban, attól függően épp hol ért a lökés. Csak abban a pár pillanatban halkultam le, mikor ismét a fülemhez hajolt. Talán nem meglepő, ha azt mondom, ide-oda szálltak a gondolataim, de próbáltam a hangjára koncentrálni. Hallottam mit mond, éreztem is, hogy ha homályba is veszik, megmaradnak bennem a szavai, csak most perpill nem voltam képes felfogni őket. Egyik kezem közben kiszabadult, nem sokkal később pedig a másik is, bár jeln0enleg csak az ő kezeire tudtam simítani őket.
Thomas
Próbáltam hallgatózni az ajtó előtt, de túl sokat nem hallottam. Eleinte. Aztán egy váratlan felkiáltás - ami így utólag belegondolva sokkalta inkább egy nyögés volt - és ijedten kaptam a fegyveremhez. Szerencsére odáig nem fajult el a dolog, hogy berúgjam az ajtót, mert a kiáltás lassan ütemessé vált s nem sokkal később Loganné is csatlakozott, mégha valamivel halkabban is. Kissé összezavarodottan pattintottam vissza a pisztolytáska gombját, majd két ujjam közé csípve orrnyergem behunytam a szemeim.
- Jézusom, ez a támadómmal kefelél... - sóhajtottam halkan, próbálva szellemileg beletörődni, hogy Logan csak nem bírt magával. Vagy ez is a terv része? Nála ezt sem lehet sokszor tudni, de akkor is... Kishíján két nyomozót is kinyírt, erre most ez... Hát nem véletlen, hogy évekig senki más nem szívesen dolgozott velünk. Loganről lemondva igyekesztem vissza az őrsre, miközben azért még fel-fel hívogattam Janet. Valahol meg is könnyebbültem, mikor felvette, ugyanakkor elkapott a rosszullét, mikor egészen más szólt bele. Mi a fasz? Mit keresett nála? Először arra gondoltam, kamu az egész, s talán még most is ott van. Vagy ellopta a mobilját, de akkor is... minek járt ott az éjszaka közepén? Idegesen érkeztem az őrsre, és valahol mégis roppant csalódott voltam, amit nem tudtam hová tenni. Az őrsön az egyik kávé automatát céloztam meg, de az üres volt, szóval mehettem a konyhába, annak reményében, hogy valaki már készített helyettem. Az ajtóban már meg is csapta orrom a frissen főzött kávé jól ismert illata, mikor megláttam Janet. Először megtorpantam, de csupán egy röpke pillanatra. Aztán szereztem egy bögrét és azt töltöttem meg kávéval.
- Jó reggelt. - köszöntem semmit sem tükrözve abból, amit valójában érzek.
- Jól aludtál? - tettem hozzá nem sokkal később, mialatt a kávét is kitöltöttem és óvatosan belekortyolva, megfordultam és a pultnak dőltem, várva a válaszát. Semmi gúny, semmi harag nem érződött a hangomban. Pusztán mint kolléga, olyan hangsúlyban érdeklődtem a tegnapiak felől. Nem kell vallania, úgyis tudom. |
Logan Trueman
A piszkálódásán jót nevettem, nagyon tetszett ahogy próbált karmolgatni.- Udvarias voltam, de a hazitálásnak vége...- Habozás nélkül a mondat végén belemélyesztettem a fullánkomat, halkan férfiassan élveztem, közben a kezeimmel letéptem róla az inget és a meztelen testén alul végig siklatva a kezeimmel a melleivel kezdtem el játszani, először megfogdostam utána pedíg a bimbókkal játszottam. Közben nem mulasztottam el mozogni benne, olyan volt mint egy forró gyümölcsös kosár, mellete szűk volt és nedves, teljesn a hatalmába kerített, változtattam a tempón lassítottam viszont mélyebbre mentem bennem. Ilyen extatikus állapotban persze mindent eltudtam volna képzelni, ha az élet nem lenne egy geci, akkor még azt is el tudnám képzelni hogy hosszú távon együtt legyek vele, eddig is kedveltem és ebben az állapotban meg engedtem magamnak annak az elismerését hogy régóta kedvelem, és vonzódom hozzá. Oda hajoltam ismét a füléhez, és a szex miatt elég mámorosan és vakmerően fejeztem ki magam.- Meg akarlak védeni, azt akarom hogy az enyém légy és hogy ne kerülj bajba, hogy ne kelljen bántanom téged.- Vallottam be, és a ondat után a nyakát kezdtem szívni, közben gyorsítani kezdtem a tempón, a nedvesség és a gyorsaság miatt csattogó hangok hallatszódtak és én úgy éreztem hogy a manyországban járok.
Zare Destanov
Jane mobilja többször is csörgött, láttam hogy Thomas keresi ezért az első hívásnál lehalkítottam. Aztán reggel amikor felébredt sietősen távozott mert félt hogy elkésik, és a mobilt nálam felejtette, úgy éreztem kihasználom a helyzetet ezért felhívtam Thomast Jane mobilján.- Jó reggelt Thomas, Zare vagyok, Jane nálam hagyta a telefonját, ha esetleg nem tudná holvan kérem nyugtassa meg hogy bevitetem neki az egyik barátommal az örsre, csak ennyit akartam sietnem kell mert késésben vagyok, viszhall. - Hazudtam hogy sietnem kell, csak nem akartam ezzel a Thomassal sokat foglalkozni éppen csak kicsit fel akartam zaklatni, hogy el gondolkodjon azon vajon mit keresett nálam egész este Jane. Arnoldal volt találkozóm és szépen elterveztem hogy neki is beszámolok a Janel töltött kellemes éjszakáról hogy ezzel is szícsam a tüzet, aztán később majd nekilátok a komolyabb munkának is itthon.
Jane Wallace
Nagyon siettem az örsre, biztos a bor miatt aludtam ilyan sokáig de soha nem szoktam ennyit aludni, már leparkoltam a garázsba és felsiettem az örsre amikor meg akartam nézni az üzeneteiemt és rájöttem hogy nincs nálam a mobilom. Basszus, biztos Zarénál maradt, majd vissza megyek érte ha ittam egy kávét. Sóhajtottam és elindultam kávét főzni a konyhába és próbáltam kijönni a kapkodásból meg szétszórtságból. Thomas olyan szörnyű volt tegnap, most is biztos ideges ami miatt késtem, de majd vele is inkább a kávé után törődök. Tegnap már bíztam abban hogy esetleg biztosítva van az hogy a jövőben is dolgozhassak Thomassal és Logannel, az a helyzet hogy nem is dolgoznék szívesebben mással de ha rendszeresen szokott így fenyegetőzni kirúgással meg parancsolgatni nem tudom mihez kezdjek. Amúgy is olyan nagy a nyomás az emberen a munka miatt és akkor még odapakolnak az ember vállára egy hidat. Jól esett Zareval tölteni az estét úgy érzem jó barátok leszünk, viszont ennek ellenére nem hagytam figyelmen kívül amit THomas mondott, lehet hogy őrültség, mert nem hinném hogy Zarenak köze lenne a gyilkosságokhoz, de akár milyen jó barátom is lesz nem fogok majd neki beszélni az ügyről ha Thomas aztmondja ne tegyem. Éppen lefőtt a kávé és belekortyoltam mikor a bögrét leemeltem a szemem elől láttam hogy jön Thomas, görcsbe rándult a gyomrom hogy most mit fogok kapni, és hogy lehet hogy ezek után ez mindíg így lesz.
|
Mavis
Hangjára harapásom finomabbá válik, de a nyomokat maradandónak tervezem, így kiszívom neki. Csak hogy aztán lehessen mivel piszkálni, ha má az erőfölény gyakorta nála.
- Az üres fenyegetéseiddel nem sokra mész. Az a hazugok fegyvere. Nem tudsz megijeszteni, mert tudom jól, hogy jó helyen tapogatózom s ráfogok lelni a gyengepontodra. - mosolyodtam el borzasztóan fölényesen, mégha jelenleg ő is van felül. Nem fojtogatott, de próbált elnyomni a hatalmával. Némi csalódottsággal a szememben pislogtam fel rá, mikor levette a kezét és odalent sem játszotta már a nagy fiút. De ez is csak egy pillanat volt. Én voltam a bolond, hogy nem használtam ki a szabadulásom lehetőségét. Mikor hasra fordított értelemszerűen kevesebb mozgási lehetőségem volt, hát még, hogy újfent fölém magasodott, hogy ismét csak fölényét fitogtassa. Nem mondom kíváncsivá tett, mifélét rejtegett abban a bizonyos övtáskában, de ha lúd, legyen kövér. Megpróbáltam felnyomni magam, de puszta erőveszteség volt tőlem. Csak akkor szökött ki egy meglepett nyögés, mikor megint magamba éreztem. Teljesen kirázott a hideg a hangjától, lelkiszemeim előtt pedig ugyanezzel a mondattal játszódott le egy még meg nem történt esemény, egy kivégzés, egy gyilkosság, hogy akkor ott, engem kerítsen hatalmába az édes hatalom és éreztessem az áldozatommal, hogy én általam dől el él e vagy hal. Ilyen kényeztetés mellett nehéz nem elmélázni szép dolgokról. Nyeltem egy nagyot, bár a fejem ennél jobban nem tudtam felé fordítani.
- Ha a halál szélén is ilyen érzések lesznek úrrá rajtam, nem habozok majd cselekedni. De félni akkor sem fogok... Ne viccelj, tőled? - nevettem el magam halkabban. Úgy gondoltam ennél tovább úgy sem megy, mert ha talán meg is lenne a bátorsága hozzá, féken tartaná magát, mert amúgy meg nyámnyila. Ezt addig gondoltam biztosnak, míg meg nem hallottam a bilincs csörrenését. Elkaptam a kezem, és ellenkeztem is, de ő most sem félt visszaélni azzal, amilye volt.
- Bilincs? Ez komoly? Ez annyira tipikusan zsernyákos... annyira, hogy már totál szexi lenne, ha nem épp egy jövendőbeli gyilkosság fejleményeit boncolgatnánk. - vigyorodtam el, ügyelve rá, hogy a bilincselés közben ne tudja teljesen a csuklómra szorítani a fém karperecet, ezzel esélytadva magamnak, hogy aztán kiszabadulhassak. Biztos voltam benne, hogy észre sem veszi, hogy néhány miliméterrel nagyobb rés van a kezeim és a karperec közt, annyira a lenti dolgokra koncentrál. S bár valóban így volt, én ellenkezőleg annyira a bilincsből való kiszabadulásomra figyeltem, hogy ismét csak nagy meglepetés volt a szadi játéka. Már az elsőnél felnyögtem, ha nem is fájdalmasan, de be is haraptam hamar az alsó ajkam és akaratlan is kipirultam kicsit.
- Tele vagy meglepetésekkel Logan Trueman... - vigyorodtam el, a többi ütést némán és még inkább felizgultan viselve.
Gyanús volt a hatászsünet, ezúttal tudtam, hogy valami más következik. De kérdésére nem tudtam nem jóízűen nevetve válaszolni.
- A pisztoly immáron nálad, fegyvertelenné tettél, s bár tudod mit kell tenned, leszel olyan kedves és megkérdezed, hogy megölj vagy sem? Minden gyilkosodtól megkérdezed? Ez valahogy nagyon édi, Logan. De tőled ennél többet vártam. Hová tűnt a határozottságod, elvitte a cica? - nevettem fel gúnyosan.
Thomas
Odalent is csak egy hosszas óráig tartó lövöldözéssel tudtam lehiggadni s kiverni a fejemből a múltbeli veszteségeim. Lehúztam néhány pohár kávét és úgy folytattam egyedül a munkát. Feltételezem, hogy egyedül, bár megeshet, hogy Jane a saját irodájában vagy a motelben dolgozik, míg Logan szintén két szobával odébb vagy akár össze is dugták fejüket s csupán engem hagytak ki. Mindegy, ezzel most nem idegesítem magam. Részletes jegyzeteléseket írtam az eseményekről és próbáltam puzzle darabokká alakítani őket. Akadtak furcsa jelenségek, mikor az újonnan felbukkant fickó után kutakodtam. Késő volt s bár fontos lett volna, nem zaklattam az újságírót, aki elvileg jó barája ennek az állítólagos szentléleknek. Megpróbáltam elérni Janet, de ő se vette fel. Alszik? Ugyan... Ha nem is a munka, de ilyen idegállapotban én sem tudnék. Már lassan megjelentek a nap első sugarai, mikor kocsiba ültem és elmentem a motelbe, hogy megnézhessem ott van e. Be is "törtem" hozzá, de ott sem volt, szóval aggódni kezdtem. Hiába hívtam, egyszer se vette fel. Nem hiszem, hogy ennyire haragudna, így Loganhez kopogtam be, hátha ő tud szolgálni valami információval. |
Logan Trueman
Nagyon vadóc ez a lány, hagytam hogy tépje a halyamat, és halkan férfiasan ziháltam eggyet amikor beleharapott.- Ha nem halálos akkor csak fel hergelsz vele, és lehet hogy olyasmit teszek amit higgadtan nem tennék.- Kivettema kezemet lentről és a nyakáról is. Megfordítottam és hátulról neki toltam a csípőmet úgy ahogy a hülye pizzafutár előtt, és megint éreztettem vele hogy mivel lesz hamarosan dolga. alőrenyúltam és visszatettem a fályába az ujjaimat, azt a kettőt amivel az előbb újjaztam, a füléhez hajoltam.- Érzed milyen édes íze van a vereségnek? Jobb le ha beadod a derekadat.- Tovább lassan mozgattam a csípőmet, és a másik kezemmel lejebb húztam a bugyiját. Hergeltem és egyenlőre nem csináltam semmit hogy még jobban vágyjon arra ami a nadrágomban van, 5 perc mulva elővettem a bilincsemet a kabátomból ami az ágy mellet volt szóval hamar a kezmbe került, lehet hogy mivel Mavis háttal volt fel se tűnt neki, csak az hogy az ágyhoz csilincselem, ameddig leveszem az övemet, majd a nadágomat, tovább akartam játszani ezért óvatosan elkezdtem a bőr övvel ütni a fenekét, nem voltam nagy híve a szado mazonak és ezt se csináltam nagy erővel, szóval nem sokáig csináltam csak kicsit be akartam pirosíteni a fenekét. A testéhez simultam hátulról de most már úgy hogya alul nem volt rajtam semmi, megfogtam a szeszámoamt és a bejárat köröl körözgettem meg végig simogattam vele a cicusát hogy tovább hergeljem.- Szeretnéd? .- súgtam a fülébe a kérdést és tovább ingereltem alul.
Jane Wallace
Már az is nagyon megrázott hogy kirúgással fenyegetőzött, olyan durva volt egyfojtában amilyen még soha, és úgy forgatta ki a szavaimat hogy csak na, nem is tudom hogy jött ide az hogy akkor nem is akarok a csapatuk tagja lenni, nem bírtam ezt tovább, nem tudtam mit mondani azokra amiket mondott, ő meg elmentem. Miután kiment elhatároztam hogy én is elmegyek, de most oda ahol nem tud majd úgy letámadni mint itt lent. Nem is közöltem senki mással hogy hova megyek, a portán is csak azt mondtam hogy haza, helyette odabicegtem a kocsimhoz, nem tudtam rögtön elindulni, rámtört a sírhatnék és így hogy teljesen egyedül voltam el engedtem magam, most úgy se lát senki, aztán 5 perc után megtöröltem a szememet és elindultam, először arra gondoltam hogy én is elmegyek majd valami kocsmába ahol jól leiszom magam úgy ahogy azt a jó nyomozóknak illik mert nem akartam hazamenni, elvégre szomszédok vagyunk és ma este már nem akartam többször összefutni vele. Szóval egy hritelen ötlettől vezérelve elemntem Zaréhoz, igen tudtam hol lakik, számot is cseréltünk már korábban. Elég nagy házban lakott a város másik végében, majdhogynem az erdőben, fahát volt de látszott rajta hogy modern. Be csengettem hozzá, és rövidesen ajtót nyitott. Meglepődött hogy eljöttem hozzá, behívott magához, éppen az arcát borogatta, elég nagy ház volt és látszott rajta hogy művelt ember lakik benne, a konyhába mentünk mert ott volt előkészítve valami salyát készítésű krém amit azrcára kent az ütés miatt amit Thomastól kapott, pont az arccsontyát érte eléggé vörös volt.- Nagyon sajnálom, nem ismerem még eléggé nem tudtam hogy ilyen agresszív is tud lenni.- Zare legyintett.
Zare Destanov
Éppen az arcomat készültem leápolni, mikor meglepetésemre Jane csengetett be hozzám. Vártalan volt de végülis kapóra jött, nem árt ha ennyire közel kerülök valakihez aki a nyomozásban vesz részt, plusz az arcom miatt valahogy bosszút kellett állnom azon a szánnivaló álalton és ha valamiylen módon most kivégezném azzal gyanúba kverehetném magam, neki pedíg nem szeretnék egy sima tarkóndöfést szánni halálként, amúgy is terveznem kell. Jane zaklatottnak tűnt, biztos veszekedtek még, ez szintén jól jön, megértő lehetek vele és ápolhatom a pici lelkét. Bűntudata volt az arcom miatt, pedíg nem is ő ütött meg, ennek rövidesen hangot is adott de udvariasan azt mondtam hogy semmiség az egész.- Tényleg nem kell aggódnia, lehet hogy nem nézi ki belőlem de kaptam én már roszabbat is. Minek köszönhetem a látogatását? Csak bocsánatot akart kérni?.- Elmondta nekem hogy úgy döntött most tart egy kis szünetet és hogy szívesen beszélgetne velem ,úgyhogy beszélgettünk. Órákon keresztül, megkínáltam borral is, elég különleges palackot bontottam meg, egy öreg fehér bort. Aztán körbe vezettem a házban, megmutattam a festményeimet, amik nagyrésze kézzel készített reprodukció volt, ettől teljesen le volt nyűgözve, aminek végülis én is örültem és megtettem mindent annak érdekében hogy olyan képet mtuassak magamról ami a lehető leg vonzóbb és felkelti az édeklődését. Késő estig ott maradt, hajnalban elaludt a kanapémon, betakartam, aztán leültem vele szemben a fotelomben , a maradék bort kortyolgattam közben gondolkodtam mert sok elintézni valóm volt és hamarosan bele keleltt kezdenem. Még Mavisnek is akartam üzenni valamilyen formában, persze őt nem látogatnám meg személyesen, misztikus akartam maradni előtte.
 |
Mavis
Megint túl magabiztos vagy... Előbb vagy utóbb ez lesz majd a veszted... - somolyogtam, élvezve ezt a cseppet sem megszokott izgalmi játékot. Nem is tudom melyikünk hergeli jobban a másik, vagy épp ki jön majd ki belőle győztesnek, de akárhogy is ez egy remek módja a végsőharcunk kijátszásában.
- Nem hiszem, cseppet sem érzem veszélyben magam. Minden tigris idomítható. - kacsintottam rá játékosan, talán egy csöppet tovább okozva az izgalmat, ugyanis jól láthatóan sikerül néha megbökdösnöm, megzavarnom. Ugyanakkor mégis úgy tűnik, hogy nagyon is tudja mit akar. Ezért is lepett meg ezzel a kis aprósággal. Csodálom, hogy nem félti őket, na nem mintha tönkre tenném az egész szórakozásunk, hogy vérbefullasztom az egészet. Nem mondom, hogy néha néha nem haraptam rá, vagy nyalogattam meg, de eszembe ágában sem volt leharapni, persze azt se akartam, hogy benne se merüljön fel mind ez. A hatás kedvéért még a szemkontaktust is tartottam vele, mégha olykor libabőrössé is váltam a keze elkalandozása mentén. Nehéz is lett volna megállni, hogy ne induljak be odalent a kezétől, hát még mikor kihúzta a számból és a nyakamra fogott, s közben odalent is megkezdte a hadjáratot. Lassan elhalkulva nyögtem fel és markoltam a lepedőbe mindkét oldalt. Nyakamon érezhette, hogy a szívem is majd kiugrott a helyéről. Nem tudom elmagyarázni mi okozott ekkora örömöt a két dolog közül vagy tán egyszerre mindkettő, de jó volt.
- Talán sikerül megsebezned, deh... én sem adom könnyen az életem. - kaptam a feje után, s ha volt lehetőségem, a hajába markolva húztam közelebb.
- Elveszem a pisztolyod és eltalállak, mégha nem is halálos találat ér... - nyaltam végig a nyakán, melynek aztán végén bele is haraptam.
Thomas
Ha egyszerű lenne, nem feladatként kaptad volna. Vagy velünk is együtt működik, vagy mondjad meg neki, hogyha nem csatlakozik a fasza kis csapatunkhoz, akkor téged rúgunk ki. Ha kedvel, nem kockáztatja meg, ha pedig nem, abból meg te is tanulni fogsz, Jane. - böktem rá ujjammal, mikor még távolabb volt. Gondoltam ezzel majd jól ráijesztek. Ha most komolyan is beszélek, józanul nem rúgnám ki, nem vagyok én olyan elvetemült. Ám most úgy tűnt sikerült megértetnem vele a dolgokat. Azt hittem, mikor felkelt és odajött. Helyette fájdalmasabb pofont kaptam, mintha fizikai lett volna.
- Miről beszélsz? Egyszer ha előfordult. Rosszkor voltál rossz helyen. De ha ezzel arra utalsz, hogy nem szeretnél a csapat tagja lenni, mond ki, ne kertelj. - néztem mélyen a szemeibe. Tudtam, hogy valójában rá se haragszom, mindössze rosszul érintett ez az egész, ahogy puszipajtáskodtak, ahogy annak a burzsuj barom kezéből evett. Én is, és Logan is megtanulta már, hogy ilyen munka mellett a szerelem káros. Talán még fiatal s ideje ismerkednie, de akkor tudja, hogy külön kell választani a románcot a munkával. Ha csak nem volt okom tovább ott maradni, leléptem az őrs gyakorló részlegébe, ahol a lövöldözéssel próbáltam oldani a feszültséget. Én is mit művelek? Dolgoznom kéne ezerrel, erre Maryről fantáziálok?! Kezd elmenni az eszem vagy mi a fasz? |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
