|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Romeo
Harcias kis csirke, annyi szent. Úgy - próbált - bánni velem, mimt egy alantas kis senkivel, azok után, hogy a sitten, hogy elbeszélgettünk. Persze megértem, hogy féltékeny, én is az lennék, ha egy amúgy halálraítéltet elengednének, sőt még pisztolyt is adnának a kezébe, de mit mondhatnék, megérte a sok munka, már ami a múltat illeti. Az őrsön is az ügy felett kellett dolgozni. Én nem is húztam az időt, max egy karton sörért ugrottam ki és azt fogyasztva írtam és gondolkodtam. Ekkor tájt jelent meg a furcsa kérdéssel, kéréssel.
- Nem. Mármint nem kellenek. Tudom mik lapulnak az aktákban, nyilvánosságra pedig úgysem hozza senki már, szóval felesleges porfogó a számomra. Bár azt megnézném, mikor Tay orra alá dörgölöd a babát, de ugye valakinek dolgoznia is kell. - vontam vállat felnézve rá a székből.
- Mit vársz ettől az egésztől? Szerinted egy jó pirulaként lesz rá hatással? Vagy kihozod belőle a legrosszabbat? Te mit tennél a helyében, ha valaki közölné veled, hogy az igazi családja egy darab fos és hogy csak egy baromnak köszönheti, hogy megmenekült? Te mit tennél? Elhinnéd egyáltalán? Vagy összeomolnál? - kérdeztem érdeklődve, mert mindegyikre látok esélyt, de hátha ő már tudja mire fel teszi majd meg.
Mavis
Jó volt ott lenni. Kedvesek voltak, és nem zártak be, maximum este. Nem volt bokaperec, és fájdalmas kezelések sem. Akkor sétálhattam amikor akartam. Szerettem a parkban lenni, mert mindig a két napos kiruccanás jutott róla az eszembe. Éppen a napsütést élvezzem, mikor bosszankodva megjelent a sánta kutyuskám. Elmosolyodtam és megöleltem.
- Jól van, ne aggódj annyit ezen most. Lehet addigra magától megoldódnak a dolgok. Ne idegeskedj, mert csak ráncos leszel... - simogattam meg az arcát. Igyekesztem én sem sírni vagy dühöngeni, bár meg kell mondjam eléggé féltem, hogy mi lesz ha a rossz énem kerekedik felül.
- Persze! Nagyon kedvesek... még a sportot sem vonják meg tőlem, bár most hogy már érzem kicsit, hogy valami lötyög bennem, kicsit nehezebb, de azért odafigyelek az alakomra. Kérdésére fejem ráztam, aztán mosolyogva hallgattam a neveket.
- Te jó ég! Te aztán nem lacafacáztál... Mondjuk egyik sem rossz... mindegyik aranyos és végtére is ha úgy van felnőttesek is, de becézhetőek is.
- Lehetne kettő neve is. Bár nem lesz könnyű választani, ígyis le kell szűkíteni a kört. - mosolyogtam.
- Már voltam ilyen babamama órán is, huh... nagyon bonyi a pelenkázás... és akkor még a folyamatos figyelés rá. Mert hát ő nem fogja tudni megmondani, hogy milye fáj... Fiút vagy lányt szeretnél? - néztem rá kíváncsian. |
Jane
Picsába ennél meglázóbb nehezen lehetett volna a helyzet, le se szart tényleg fikarcnyi empátia nem volt benne, inkább tovább hergelt. Nagyon dühös lettem és elhatároztam hogy ha nem is lövöm le de megütöm. Olyan gyorsan hogy hirtelen fel se fogtam mi történik de már nem volt nálam a pisztoly és a salyát kocsimhoz voltam szegezve, ezért tudtam hogy hiba kiengedni, nem tehetek ellene sokkal erősebb, ökölbe szorult a kezem- Ha valaha oda kerülök akkor arról egyedül maga tehet majd. - De nem tudtam szabadulni és csak akkor engedett el amikor lenyugtattam magam, miután megmutatta a pisztolyt a mitől teljesen elképedtem.- Ezeknek elment az eszük.- tört ki belőlem csendben.- Panaszt teszek a kormánynál ezt én nem tudom elhinni...Összeszedtem magam amennyire tudtam, végezni akartam a munkámat úgyis hott itt egy szörny az árnyékomban. Vissza akartam szólni de nem láttam értemét, megint hasonló helyzetben voltam, szerencsére jobb volt most mint anno, de most se sokat tudtam tenni ellene.- Jelenleg maga az a pont amit az igazságszolgáltatás árulásának lehet nevezni. Biztos izgalmas nem csak mind két oldalon de középen is lenni.- jegyeztem meg már nyugodtabban, felfedezve a helyzet ironiáját. Persze nem voltm mögötte nyugodtan, de inkább körülnéztem a terepen. Aztán karba tett kézzel elmondam amire jutottam, és meg eggyezett az övével bár én nem csináltam oylan rajzot mint ő, közben vigyáztam hogy tisztes távolság legyen köztünk a rajzot is inkább úgy vettem ki a kezéből és adtam vissza hogy ne kelljen hozzá közelebb menni. Nagyon szürreális élmény volt vele nyomozni de ez van...engem is jól átbasztak. Visszamentünk az örsre hogy ott beszéljük meg a dolgokat részletesebben. Eszembe jutott hogy lehet hogy van nálam valami ami sajnos az övé igazából.- Kéri vissza a cuccait? -kérdeztem bár legalább 10x átgondoltam a mondatot és hezitáltam.- Csak a babára lenne szügségem kicsit tovább, meg akarom mutatni Mavisnek. - kérte, aztán belém csapott hogy én most mi a szarért is egyezkedek egy bűnözővel? Nagyon nem tudtam eldönteni hogyan viszonyuljak Romeohoz. Egyenlőre csak én voltam az aki agresszív volt.
Logan
Szörnyű volt az egész procedúra, szerencsére voltak jó ügvéd ismerőseim aki ksegítettek ahogy tudtak de ígyis nagyon necces volt és..Mavisre szörnyű sors várt, a szanatóriumban meglátogattam, már mankóval jártam és alíg voltam fájdalmaim, de miatta rettenetesen aggódtam, odafutottam volna hozzá legszívesebben mikor megláttam a kertben, mikor odaértem nagyon meg öleltem, megint régen nem láttam...- Ugye tudod hogy rohadtul nem fogom hagyni nekik hogy azt tegyék veled amit akarnak! Van még sok időnk, addigra kiharcolom hogy ne eshessen bajod. Ha kell embereket viszek az utcára, erre a témára hamar ráharapnának, anya és gyermeke elszakítása egymástól, szerintem sokan lennének meleltted.- eküdöztem neki, és tényleg ha kell a világ végére is elmegyek vagy embert ölök nekem mind egy. - De itt jól érzed magad? -kérdeztm aggódva.- Itt nem bánthatnak, főznek is rád sőt ápolnak.- mosolyogtam, leültünk valahova a szanatúriumot övező parkba beszélgetni. Próbáltam másról is kérdezgetni nem csak a szörnyű dolgokról.- Gondolkodtál már neveken? -mosolyogtam és megfogtam a kezét.- Nekem mindíg is tetszett a Megan vagy a Mary vagy a...-sajnos felsoroltam vagy 100 férfi és női nevet és azthiszem ezzel jeleztem hogy kicsit túl sokat gondolkozom a dolgon.- |
Romeo
Ahogy trappolt felém, már tudtam ki lesz. Szemem sarkából láttam is, csak épp nem adtam figyelmet neki. Még akkor sem, mikor a halántékomhoz nyomta a pisztolyt. Egy pillanatra sem ijedtem be. Jelenleg nagy segítség vagyok, így ha lelőne is bajba kerülne, annak ellenére, hogy bűnöző vagyok. Keith jelenleg jobban félti az én seggem, mint bárki másét. A cigivel a számban, lassan befejeztem a felvázolást, de azért nem hagytam szónélkül a dolgot.
- Csak nehogy aztán túl sokat tétovázz... A remegő kéz sosem a határozott emberre utal... - jegyeztem meg fel sem pillantva, viszont nagyon gyors reflexxel csavartam ki kezéből a pisztolyt, ami aztán a földre esett, s amit aztán odébb rúgtam távolabb, őt pedig a kocsi motorháztetejére szorítottam. Kétségsem fér ki az erősebb, ki taktikázik több tapasztalattal. Olyan könnyen csavartam a kezén, hogy azt hittem menten eltöröm. Megszoktam, hogy a férfiak szívósabbak. De tökönrúgni sem hagytam magam, úgy álltam, hogy ne legyen rá képes. Tudtam mit csinálok, nem vagy zöldfülü.
- Higgadj le kislány. Jelenleg úgy viselkedsz, mint egy őrült. Ugye nem akarsz Taytum mellé kerülni abba a szarfészekbe? - kérdeztem, s ha úgy vettem ki, alább hagyott harciassága, elengedtem és odébb is léptem, hamar felszedve a jegyzetem.
- Egyébként meg, annyira illegálisan vagyok itt, hogy talán már meg sem lep, de nekem is van stukkerem. - húztam odébb a kigombolt ingem, s oldalamon valóban ott lapult egy barnabőr tok benne egy pisztollyal. Sőt az igazolások végett a régi jelvényem és a kalapom is visszakaptam.
- Inkább tedd a dolgod, hogy mielőbb mehessünk. Hadd lássam, mire vagy képes, ha már a fegyvert nem tudod használni. - támaszkodtam a kocsinak. Hé, nem én kezdtem, de ha ő így, én is így.
Mavis
Nem tudtam mire fel ez a sok rosszullét, mert kurvára nem ettem, de egy alapos orvosi vizsgálat hamar választ adott. Onnantól kezdve aztán nagy viták voltak. Míg Alex és még néhány kollégája a jogokról papolt, az orvosok másik fele Alexet okolta, amiért hagyta, hogy Logan teherbe ejtsen. Ők erősen az abortusz felé hajlottak, mondván, hogy lehet örökölhet valami rosszat tőlem vagy Logantől, illetve, ha meg is születne, elvennék és csak plusz egy fő lenne az árvaházban, mert jelenleg Logannek sem adnának gyereket, hisz nem rég még öngyilkos akart lenni. Elég kétségbeejtő helyzet volt. Logant eltiltották az intézettől, s majdnem Alexet is kirúgták a viták hevében. Egy kisebb harc született az intézményben a páciensek jogait illetően, s bár nem sokkal, de végül Alexék nyerték meg. Alex átvitetett egy szanatóriumba, illetve kijelentették, hogyha megszületik a gyerek, magánzárkára leszek ítélve és elkerülvén az ehhez hasonló helyzeteket, soha nem engednek majd ki. Nem volt épp rózsás a helyzet. Egyedül az vígasztalt, hogy legalább van pár remélhetőleg békés hónapom, mielőtt kinyiffantanak a diliházban. |
Jane
Tudtam hogy látni fogok ezentúl sokszor, és még együtt is fogok vele dolgozni szóval össze kellett szednem magamat. Remélem emlékszik rá hogy bántam vele, cigit is vittem...kétszer is mikor már nem is igazán állt volna érdekemben. Meghallgattam a történetét Keithről és Johnról, egészen intimnek is volt mondható az hogy mindazt elmonda, szóval egészen jóra számítanék ha nem egy erőszaktevő állat lenne. Arra gondoltam hogy elkezdek dolgozni vele de csak nem bírtam a félelmemmel. A helyszínhez mentem ahol ő is tartózkodott, és valami nagy butaságot csináltam de csak azért mert nem bírtam ezzel az érzéssel. Kiszálltam az autóból odamentem hozzá és a felyéhez tettem a pisztolyomat, megvártam míg felnéz és próbáltam ridegen nézni rá, de ehhez képest remegett a kezem. Ne csodálkozzon már rajtahogy ilyen agresszív vagyok, amúgy csak meg akartam fenyegetni de azt se tudtam hogy innen hogyan tovább kéne azt csinálni...- Ha bármivel próbálkozni próbál hogy végleg felszabdítsa magát sőt ha el lop egy rágót, ha tilosban parkol, le fogom lőni gondolkodás nélkül. - mondtam amennyire csak tudtam keményen, de közben nem tudom hogy féltem e valaha ennyire, vagyis tudom legutóbb csak a büdös bűnbarlangban ahol ő is dolgozott.
Logan
Mindíg kérdeztem Alexet róla hogy hogyan bánnak Mavissel, hogy hogyan van jelenleg.- Alex én értek a joghoz, kikell harcolnunk hogy helyezzék szanatóriumba hiszen terhes...csináltatni kell tesztet, nem szabad hogy báncsák ha lesz erre bizonyíték. Marad a bokaperece és őrizni foglyák, lehet hogy ő bűnös de a gyereket védi a törvény és ezáltal Mavist is. -mondttam Alexnek amikor találkoztunk a kórházban. Szörnyen felháborított hogy hogyan bánnak ott bent vele. |
Thomas
Sokat töprengtem mit kellene tennem, hogy biztonságban tudhassam Janet. Gondoltam rá, hogy embereket küldök rá, hogy figyeljék, de az olyan negatívan hatna, ha kiderülne. És végülis kipihentebbnek érzem magam. Ráadásul mikor közölte, hogy nyomozó hiánnyal szenvednek, arra gondoltam visszaállnék. Ezt persze vele nem közöltem, meglepetésnek szántam. Biztos örülni fognak. Így hát másnap mikor ő el is ment dolgozni, összeszedtem a papírjaim és én is mentem az őrsre kicsivel később. Persze nem hiszem, hogy első nap kiküldenének terepre vagy ilyesmi, de nem is baj, mert így végig majd ott lehetek mellette. Biztos örülni fog.
Romeo
Mikor felajánlották ezt az igazán illegális lehetőséget, ráadásképp hozzá tették, hogyha sikeresen végzem a munkám, akkor talán nagyobb eséllyel rövidülhet a bent tartásom, bár az ígyis rengeteg, de simán elfogadtam. Emellett mindent fizettek, ugyanis míg tartott az ügy, nem kellett visszamennem a sittre. Hanem kaptam egy őrshöz közeli motelszobát, de még autót is. Persze volt rajtam bokaperec, amit mint dörzsölt nyomozó, és tapasztalt kereskedő könnyen levehetek, de tudom milyen szar örökké menekülni, akkor inkább szórakozom. Csak arra kellett odafigyelnem, hogy ne okozzak feltűnést. Cigivel a számban léptem ki a kocsimból és mentem végig a legyalult kukoricáson. A jelentés szerint füstöt láttak felszállni, mikor pedig megnézték közelebbről, kiderült, hogy a kukoricás alatt van valami. A rendőrség azóta lezárta a helyszínt, és rátaláltak egy kis bunkerre. Alaposan leégették, hogy ne maradjon bizonyiték. De így akadt bőven vér és egy kis cipőcske, ha meg is égve. Ám a gyilkos nyomait nem találták. Olyan kicsit volt a bunker, hogy egyszerre csak egy ember tudott lemenni, ő is saját felelősségre, mert az egész bármikor beomolhatott. Egyből végig listáztattam az eltűnt gyerekeket, de a vér túl sok volt egy gyerekhez képest, így biztos voltam benne, hogy nem egyedül volt. A kocsimnak dőlve rajzoltam le, amit láttam odalent, kb. úgy, mint amilyen lehetett. Az biztos, hogy jó kis bunker, nincs szemelőtt és akkora ez a terület, hogy senki se hallaná meg, ha valaki kiabálna. Közben láttam, hogy újabb kocsi érkezett. De csak egy pillanatra néztem fel, aztán folytattam szorgosan a rajzot.
Mavis
Nagyon jó volt ez a két nap, jó volt Logannel lenni, és be kell valljam borzasztó volt visszamenni. Egyből depis lettem, bár nem is engedtek ki. Kedvetlenné váltam és rögtön arra gondoltam, hogy úgysem lesz ilyen, és hogy soha többé nem látjuk majd egymást, mert nem engedik majd. Szóval elég pesszimista lettem, de ezt betudtam a betegségnek. Nem is ettem sokat, ellenben sokat aludtam, és gyakran lettem rosszul is, bár hányni ritkán hánytam. Ha kiakartak cibálni, mindig hisztiztem és dobálóztam. Úgy kellett a kádba cipelniük le sikálni. Ha nem ettem erőszakosak voltak. Ha azt mondtam, csak akkor engedek, ha láthatom Logant, mindig találtak módot rá, hogy megbüntessenek. Még Alex sem tudott mindig közbeszólni. |
Jó volt hogy vitt élveztem hogy hercegnő vagyok, azon meg amit Logan művelt majd meg szakadtam, szörnyen nézett ki , tényleg mint valami elmerogyant papó, nagyon jófej volt és azis ahogyan Thomasszal játszottak a gyerekekkel. Szuper volt itt, tényleg sajnáltam énis hogy vissza kell mennünk, de fontos elintézni valóim voltak.- Igen, ha meg engedik legközelebb jöhetnénk esetleg hoszabb időre is.- mosolyogtam Thomasra és cirógattam a kis fürtöcskéit. - Éppen azon fantáziáltam mit lehetne az utolsó este csinálni, bár kicsit féltem hogy kihallatszik minden, így hogy ilyen sokan laknak itt most rajtunk kívül kicsit furcsa lenne, főleg ah a gyerkek halgatóznak vagy nemtudom...Aztán megcsörgött a telefon, láttam hogy megint Keith az már görcsölt is gyomrom, de a parasztya ráadásul késő este hívott. Kimentem telefonálni, hát amikor elmondta a nagy "hírt" majd szörnyethaltam.- Micsoda? Ez akárhogyan nézzük törvénybe ütköztik, normális maga? .-mérgelődtem szörnyű volt, de aztán moderáltam magam kicsit. Uram isten, más az ha bemegyek hozzá beszélgetni, de itt nem lesz fal, és amit tett az nem felejtődik el könnyen. Szimpatizáltam már vele valamelyes de rettegtem is tőle, főleg így, bokaperece vagy bilicse meg csak van valami amit ráadtak. Most nem tudtam hogy ezt Thomasnak elmondjam e...többé nem enged munkába, biztos hogy titkos ez a dolog mert szeritnem tényleg illegális, meg aztán közfelháborító, a civilek biztosan tüntetnének aztán Keith búcsútmondhat az állásának... Lenyeltem ezt is, bár nem voltam túl boldog most már, Thomas az én szigetem az egyetlen ember aki megnyigvást jelenthet. Visszamásztam mellé és szorosan odabújtam hozzá.- A főnök hívott megint, csak biztos akarta lenni benne hogy bemenjek holnap, aztmondta nyomozó hiány vagy meg blablabla.- dünyögtem el a végét morcosan.- Most mond meg mekkora állat hogy 2 napra megy el valaki és mind 2 nap felhívja ráadásul este....De nekem is meg van a száma, majd telefonbetyárkodok én is. Majd amikor a bahamákra megy nyaralni és éppen szórakozna valami fűszoknyás kislánykával...-morogtam tovább, mi is cirogattuk egymást miközben elaludtunk. Rémálmaim voltak, azt álmodtam hogy Romeo az új társam és valami akció kellős közepén leüt. Másnap egész visszauton ugrált a hasamban a dolog, hazakellett mennem az autóért és onnan mentem munkába. Bementem az örsre hogy szembesüljek a dologgal, de éppen akkor hozták a folyosón és találkozott a tekintetünk.
Logan
- Ó, én így nyersen harapnám ketté, kisgyerekként megettem a nyers halat is.- Csattogtattam kicsit a fogamat mintha valami piranja lennék.- Tudom elég bizar...nem is tudom honnan jött annó az ötlet, nem igazán emlékszem a motivációra...-gondolkodtam el komolyan. Este nagyon szorosan öleltem a kis babzsákomat, oylan szép volt hallgatni amit mond, végül még többes számot is használt.- én is nagyon szeretlek, és örülök hogy jól érezted magad. Szerintem mivel most is ilyen jól viselkedtél biztos lesz nemsokára megint alkalom hogy kicsit kiengedjenek és megint együtt lehetünk, majd beszélek Pennyékkel is. Megteszek mindent hogy jól érezd magad amennyire csak lehet.- Ígértem meg neki nagyon komolyan, aztán elszenderedtünk békésen. Reggel meg indulás volt, megint ugyanabban a felállásban, most vittem kis cetliket és leveleztem autózás közben Mavissel, amiket hátraadogattam neki az ajtófelöli oldalon, de a szerelmes kis üzenetek melett ilyeneket írtam neki hogy.: Nézze hogy Thomas milyen komoly arcal vezet, mintha valami szuperhősnek képzelné magát, és hát tényleg nagyon vicces feje volt, és amikor eljutott Mavishez is az infó jól kiröhögtük a többiek meg nem értették mivan. Mindenkiről találtam ilyen kis hülyeségeket és azt megosztottam Mavissel. Nagyon nehéz volt amikor az intézet előtt elkelett válnunk. Nem szállítottak ki mert az még bonyibb lett volna, a lehúzott ablakon keresztül adtam neki egy hosszú búcsú csókot, kinyúltam az egyik karommal és úgy voltam az arcát az arcomhoz. Mikor elhajtottunk megtöröltem picit a szememet mert majdnem emgkönnyeztem dolgot. Visszavittek a kórházba, legalább az jó hír volt hogy a gipszet hamarosan le lehet majd szedni de megkezdődik a fizikoterápiám. Vártam már hogy újra lábraállhassak... Elbúcsúztam Thomastól és Janetől, nagyon megköszöntem ezt a kis hétvégét és megígértettem Thomassal hogy lesz még ilyen. |
 Elgondolkodtam hallgatva őt. Azért ez tényleg komoly dolog. Egy rossz lépés és minden összedőlhet.
- Akkor legalább... légy óvatos... - sóhajtottam nagyon is aggódva.
Aztán a kicsik is elmentek enni és nekünk is szóltak. Szomorú milyen gyorsan tellik a nap, és holnap útnak is kell indulnunk. Mikor Jane mondta, hogy cipeljem, mosolyogva szemeim forgattam, de felkaptam és elindultam vele. Éppen csak sikerült a székbe tennem, mert közben Logan elkapott a dedós játékával. Ha nem lettek volna gyerekek, visszavágtam volna, de így kénytelen voltam becsatlakozni. Rohangáltak a gyerekekkel és játszottam a gonosz sárkányt. Néha elkaptam őket, feldobáltam, de végül leültünk enni, mert a gyerekeknek aztán aludniuk is kell. Finom volt az étel, meg is dícsértem Alexet és Penny férjét. Még a gyerekek is rengeteget ettek, nem is értem, hogy fért annyi a hasukba. Aztán persze mi is bementünk. A kicsiket lefektették, és bár még körbenéztem volna, inkább én is felmentem Jannel és ott pihengettünk, ezúttal zárt ajtóknál.
- Sajnálom, hogy ilyen hamar mennünk kell. Jó itt... Azt hiszem itt igazán kitudnánk pihenni magunk... - néztem rá mosolyogva, mert lássuk be, eddig minden teljesen jó volt. Közben ismét megszólalt Jane telefonja, ha felvette, akkor Keith közölte, hogy egy újabb nyomozás indult, és bár neki nagyon nem tetszett a dolog, de mivel jó nyomozók hiányában voltak, feltételesen kiengedték Romeot és jelenleg ő nyomoz az ügyben. Ha nem vette fel, természetesen nem értesítették erről.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
 - Neeem, fúúúj. Bleeh... Többet meg se csókolom a kis mocskos szádat. Fúj! - grimaszoltam erőteljesen, persze viccből. Ezzel még nem tud elijeszteni.
- Az mááás... - öleltem vissza, nem túl szorosan nehogy fájdalmat okozzak.
- Az könnyű, ha már KFC-ben van, én is elbánok vele... - nevettem, bár azért valahol sajnálnám a kakast. Szívás lehet az életük. Mikor visszamentönk már nagyban ment a buli, de Logan is kivette a részét. Ami azt illeti jót nevettem, mikor lovagot játszva kergette a többieket. A könnyem is kicsordult. Olyan volt, mint egy nagy gyerek... ha bár... ő tényleg az, de pont ezért szeretem. A kaja végeztével azonban mindenki nyugovóra tért, így én is bementem a hálóba Logannel. Segítettem neki az ágyra mászni, aztán én is rámásztam óvatosan, persze csak oldalról és csak félig.
- Szeretlek... - mosolyogtam fel rá a mellkasát simogatva.
- És sajnálom, hogy nem lehetünk mindig együtt... - motyogtam halkan, de ezzel sem a kedvét akartam elrontani.
- Viszont örülök, hogy most eljöhettem veled... veletek... - mosolyogtam
| Cara Delevingne | 20 | őrült | öltözet | credit: Venus |
|
Én megértem ha aggódik de kezdem azt érezni hogy tényleg mindentől el leszek lassan tiltva amit önállóan szeretnék csinálni, igaz itt most egy hazugságról van szó részben de az igaz hogy Mavis multja érdekel és ezt kutatom most. Ráagásul mivel már nem jelent veszékyt senkire ezért nem is veszélyes a munka. Nem voltam boldog attól hogy még ezt se tetszik neki, 23 vagyok semmit nem tapasztaltam még az életből ha azt vesszük neki mennyi jutott, és ő már kivette a maga részét a kutatásokból, nyomozásokból én igaz hogy nagyon csúnya dolgokba keveredtem rögtön az elején de kezdem azt gondolni hogy egy olyan képet szeretne rólam hogy anyukaként otthon főzögetek meg porontyozok, és abban akiben van ambició annak ennyi idősen ez a kép még kicsit taszító, bár lassan egyre szimpatikusabb szóval nem morcogtam csak próbáltam beszélni vele.- Logannek egyenlőre nem szólunk pont emiatt, nagyon befolyásolja az ő viselkedése is Mavist, ha aggódik akkor Mavis is aggódni fog, és talán könyebben urrá lesz rajta a személyiségének az a fele amelyiket jólenne likvidálni annyira amennyire csak lehet. Nagyon érdekel az elmélye, és te is pont olyan munkát akartál nekem ahol az ilyen már elkapott emberekkel foglalkozom.- Próbáltam meggyőzni de aztán jöttek a kölykök, ezúttal hagytam magam bár izgultam mi marad a hajambó, de Thomas reakciója meg az ahogyan megtapogattam mi van rajta jóérzéssel töltöt el, mosolyogtam rájuk és megdícsértem őket hogy nagyon ügyesek voltak, mert hát tényleg. Aztán mikor almentek közelebb húzódtam Tomhoz, lehet hogy kislányos dolog de a hercegnőzésen elpirultam kissé. Aztán szóltak a többiek hogy menjünk mert kezdődik a grillezés. Tomra néztem.- Hercegnődként megparancsolom hogy jutassel el épségben a helyszínre, gondolom nem akarod hogy a durva földön járjak és a cipő megkeményítse az én fehér és sima lábacskáimat.- karoltam át és játszottam a porcelánbabát.
-Attól mondjuk pont nem félek hogy "meg erőszakolsz" - nevettem a bicepszén.- Miért fúj? nagyon finom volt majd veled is megkóstoltatom, te meg pipiket meg kacsákat eszel azok is állatok.- Megöleltem amikor a kakast fikázta hogy ezzel kompenzálja a traumát amit okozott, aztán láttam hogy megint megijesztette.- Látod okos ez, tudja hogy őt fenyegeted, de én majd megvédelek, kettéharapom a levegőben.-simogattam a hátát, persze mindvégig a kreítés egyik oszlopára támaszkodtam a másik kezemmel. Szerencsére elindultunk.- mindjárt jövök.- mondtam Mavisnek de aztán intézkedett hejettem, beadtam magamnak az inyjekciót aztán jöhetett a buli, de csak nem bírta magával ez a kis szamócavirág és megint kezdte a buzizást- Na jól van betelt a pohát.-hülyéskedésből megindultam Mavis felé olya gyorsan hajtottam magam ahogycsak tudtam hogy megijesszem hogy ha nem menekül akkor el lesz kapva, most én voltam a kakas. A kergetőzésbe becsatlakoztak a gyerekek és prült nagy fogócska vette kezdetét. Aztán mikor kicsit nyugiban volt mindenki a lábamról kérdezősködtek én meg azt hazudtam hogy egy cicát akartam leszedni egy fáról csak megcsúsztam és eltörtem a lábamat. Meengedtem nekik hogy tologassanak, élveztem is dolgot nagyon bírtam a kis lurkókat. Jól éreztem magam és az elkövetkezendő órák nagyon családiasan és békésen teltek, nem is tudom mikor éreztem utoljára ekkora nyugalmat és békét, pedíg se mögöttünk se előttünk nem feltétlenül sorakoztak jó dolgok, mégis ezt itt el tudtam felejteni. igyekeztem a tolószékkel Thomast is megkergetni, a kezemben volt egy bot amit a gyerekek hoztak oda nekem, meg felöltöztettek lovagnak, ami abbol állt hogy volt a fejemen egy lavor, meg wc papírt tekertek a mellkasomra az volta mellvért, nameg persze a bot volt a dárda, amivel Thomast kezdtem el bögdösni hogy fusson. Ezt a műsort is imádták a gyerekek, voltak pillanatok amikor kivétel nélkül mindenki boldog volt és nevetett. Kezdett későre járni a gyerekek lassan elaludtak rajtunk, nagyon nem akartam hogy vége legyen a napnak és Mavisnek visszakelljen mennie oda...de tudtam hogy ez be fog következni. Magam mellett tartottam ameddig csak tudtam és úgy aludtunk el kint a nagy kanapén hogy végig az ölemben tartottam. |
Nem igazán erre a kellemetlen emlékre gondoltam, hanem olyasmikre, amiket jobb ha nem is tud, de nem hoztam fel neki, mert aztán visszaél velük.
- Tudom, tudom, túl szexi vagyok... - nevettem, mintha Loganként mondtam volna, gondoltam vicces őt utánozni. Aztán ugye kimentünk és kicsit leültünk. A kicsik eljátszogattak egymással, mi meg tudtunk pihenni és csodálni a tájat, ami bizony elég szép volt.
De a beszélgetés kissé rányomta a hangulatát a dologra.
- Nem sok ez egy kicsit? Mármint... foglalkozhatnál kevésbé veszélyes ügyekkel is. Elvégre ő itt van, és tudjuk milyen. Olyanokkal kéne foglalkoznod, akik rács mögött vannak már. Erről volt szó, nem? Lehet Logan sem örülne ennek. Vagy beszéltetek már vele? Lehet a kísérletezés rontana a helyzeten és Logan megharagudna miatta... - néztem rá komolyan, megpróbálva ismét csak lebeszélni mind erről. Egyre inkább nem örülök, hogy nem mondott fel. Nagyon nem lesz így jó. Csak nem tudom mit kellene tennem. De örültem, hogy legalább őszinte velem. Közben megunták egymást a gyerekek és betámadtak minket. A kisfiú az ölembe feküdt, mondván, hogy simogassam a hátát. A két iker lány pedig Janet támadták le, főleg a haja miatt. Befonták neki, és mindenféle egyszerűbb frizurát csináltak neki, még virágot is kapott bele.
- Hű, ez igazán szép! Mintha korona lenne! Csak nem egy hercegnő ül itt mellettem? - mosolyogtam, mire a két kislány zavartan felnevetett és elfutottak a gyümölcsösbe.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
 - Miért? Ne légy már nyafi... És ha megtámadlak... Mondjuk kikötözlek és megerőszakollak? Ugye nem akarod, hogy visszaéljek jelenlegi hatalmammmal? - mutattam a bicepszem, ami nagyjából akkora volt, mint egy félbe vágott borsó.
- Hogy miii?! Szent ég! De Logaaan! - vágtam undorodó grimaszt és megbökdöstem az arcát. Szegény pacik!
- Az lennél. Tiszta szexi... - nevettem, de azért odakacsintottam egyet mosolyogva. Aztán ugye megtörtént a kakas futtatás, és úgy éreztem a mai kondizás számomra is meg volt.
- Hálásak lettek volna, ha kinyiffantom. Ez egy elmebeteg vadállat. Tuti tele van nemibetegséggel. Nézd csak hogy fut a csirkék után. Pfuj! Csúnya vagy kakas! Csúnya! - kiáltottam rá, de meg is állt, én meg gyorsan elkaptam a fejem. Még a végén ki jön és leszerel.
- Jóó, menjünk. - intettem neki és segítettem visszatolni. Persze ha mondta volna, hogy a lába végett kell, előbb elindulunk, de ilyen kis butus, ez van. Mikor odaértünk már készen voltak, már szállingóztak az illatok és nagyban ment a sütés, a zene. Penny limonádét csinált. A férje és Alex a hús sütés rejtelmeit boncolgatták. Dommiel meg ült az asztalnál és unatkozott. Reggelinél sem láttam, csoda, hogy lejött.
- Szóljak Thomasnak, hogy szeretnéd magad megtömetni? Jó,jó ne haragudj, vicc volt... - röhögtem el magam majdnem, de visszafogtam, mielőtt nagyon megharagszik. Szereztem neki cserébe fájdalomcsillapítót, aztán nekiálltunk zabbantani. Hamar becsatlakoztak a kisgyerekek is, ők is kajáltak velünk, legalábbis a két kislány. Az egyik kislány meg is kérdezte Logant, hogy mi történt a lábával. A másik meg, hogy tologathatja e majd a kocsiját.
| Cara Delevingne | 20 | őrült | öltözet | credit: Venus |
|
- Kár ,pedíg jó modell lennél.- Megkönyebbültem mikor mondta hogy vigyázott rám. Aztán mondta aztis hogy Loganis és ő is volt már roszabb állapotban és visszaemlékeztem rá amikor még alíg ismertük egymást és részegen rám akartam mászni.- Hát igen, annó nagyon zavarba hoztál amikor rád találtam részegen és olyan rámenős voltál.- fejeztem ki magam egynhén, de jó érzés volt felidézni a régebbi emlékeket meg viszonyulásokat.- Eleinte szörnyen zavarban voltam tőled.- Nem is mondtam inkább nehogy túlzásba essek itt a bókolással hogy nekem már az első pillanattól kezdve tetszett és ezt mennyire kemény munkával lepleztem mamgam elől. Aztán kimentünk, nagyon szép volt kint, főleg a virágok tetszettek, az egyik füves kis foltra leheveredtem és reméltem hogy Thomas is követ. A gyerekek egyenlőre eljátszottak egymással, azthittem idilli lesz most egy kicsit hangulat itt a virágok között leheveredve mint azon a sok klasszicista meg barokk tájképen ahol a fűben heverve beszélgetnek a szerelmesek meg a fiatalok, de persze Thomas az Thomas és mindíg nem hagyja figyelmenkívül a részleteket szóval rákérdezett mit beszéltünk Alexel.- Semmi különösről, Mavisről volt szó, igazából azt beszéltük amit neked is felhoztam, hogy milyen kilátásai lehetnek és hogy hogyan lehetne javítani esetleg a betegségén, csak megosztottam vele az ötleteimet meg megkérdeztem hogy mivel járhatna ez, és aztmondta nagyon két élű a dolog de most amolyan mellékes melóként énis foglalkozni fogok azzal hogy Mavis múltját feltárjam, mondhatni "hobby"ként. Érdekel ez a lány, ahogyan mindíg is érdekeltek a sorozatgyilkosok.- nem tudtam mit szól ehhez, de most is amennyire tehettem őszinte voltam.
-Nem szeretnélek megütni... soha többé, a pofon után is nagyon szégyelltem magam...- Kint kérdezte Mavis hogy ettem e már lovat én meg a lovakra sandítottam.- Ezt ne előttük vitassuk meg.- poénkodtam, sugalva ezzel azt hogy már ettem. Néha nem kívánom a húst de van hogy nagyon vérszomjas vagyok, ettem már lókolbászt...na de ezt így belegondolva több okból jó hogy nem mondtam Mavisnek, megint elkezdeni piszkálni valami meleg dologgal.- Ja tényleg, el felejtettem bocsi.- kértem bocsánatot a lovaglással kapcsoaltos amnéziámmiatt.- Tudod ebben a korban már nem olyan könnyű...Milyen kis agresszív ló.- picit meg is ijedtem mert először azthittem leesik a kerítésről nem ugrik, mert rosz szögből láttam. - Kanadában vannak még, eléggé menők lennék a heylükben.- mondtam a lovasrendőrök kapcsán, ez a kis virgács meg megint nem bírt magával és már megint nem tudtam követni csak nézni ahogyan beugrik a baromfik közé. Azért a kerítéshez felálltam és rátámaszkodva néztem ahogy szórakozik meg olvadozik az állatoktól. Még nekem is hozott kiscsirkét, tényleg szörnyen édev volt, nagyon törékeny és apró. Aztán történt a támadás, lehet hogy szemétség de én mindezen nagyon jót nevettem, nem igazán tudja bántani a kakas, elég durva erőfölényben van Mavis szóval nemvolt okom félteni, mikor odajött és büszkén nézett rám én éppen a röhögéskor kifakadt könnyeimet törölgettem a szememből.- Igen, nagyon ügyes voltál. Ha megrúgod akkor megdöglik és lehet hogy Pennyék nem örültek volna neki, bár biztos megértették volna ha aztmondod önvédelem, de elég drága jószágnak tűnik, nem ilyen sima kis csicska. -néztem a kakas felé aki éppen a diadal kört járta és terrorizálta tovább a tyúkokat. - Ki állatkodtad magad kis pipim? - kérdeztem tőle, igazából csak azért mert bent volt a fájdalomcsillapítóm és az előző hatása elmúlt. - Lassan kezdődik a grillezés, szeretném magam teletömni, ha nem zavar.
|
A végére már együtt rendeztük a kisfiút, aki örült is a figyelemnek. Jane megjegyzésére csak elnevettem magam, de nem mutattam mennyire zavarba hozott vele.
- Már csak az hiányozna. Aztán Logan örök életemre ezzel piszkálna... Zsaruból modell fiúcska... Sosem mosnám le magamról... - nevettem, ám az utána lévőre meglepődtem. Mármint tegnap azt mondtam, hogy nem akar gyereket. Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor őszinte e vagy tegnap volt az.
- I-igen az voltál... De nyugi... nem csináltál semmi butaságot. Vigyáztam rád. - hazudtam, bár abban igazam volt, hogy vigyáztam rá. De nem akartam elrontani a kedvét, jobb is ha nem emlékszik rá.
- Hidd el, én már voltam ennél nagyobb bohóc is. Loganről nem is beszélve, szóval elfogadhatü, amit műveltél. - mosolyodtam el. Reggeli után, hogy Jane is friss levegőt szívhasson, kimentünk a kertben, mert jót fog tenni. Ott volt víz és gyümölcs is, ha a későbbiekben megéhezne a rosszulléte után. A gyerekek is jöttek utánunk játszani, míg a szüleik és a Lloyd fivérek előkészültek a grillezéshez.
- Na és mit akart Alex? Láttam, hogy komoly. Aggódó arca volt, bár neki mindig is az volt. Baj van? - néztem Janere.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
- U-uhm. De úgy látom másod nem tört el, szóval nem lehetett olyan gáz. - nevettem el magam viccelődve, bár tényleg reméltem hogy nem okoztam fájdalmat Logannek.
- De tudod mit? Ha mégis kiakasztanálak, de nagyon nagyon, megengedem, hogy megüss. - adtam engedélyt rá. Aztán reggeli után ki is mentünk az állatokhoz. A lovak el voltak kerítve, el ne szökjenek.
- Komolyan? Hű! H-hát én sem vagyok vega, de azért nem enném meg őket. - csóváltam a fejem a kerítés alsóbb fokára állva, hogy betudjak hajolni, bár csak lassan jöttek felénk.
- Te ettél már lovat, Logan? - néztem rá, miközben azért elsandítottam az állatok felé is. Tényleg bizalmatlanok voltak, de gondoltam csak nem miattunk. Logan jó ember, én meg... 50%-ban én is az vagyok. De csak közelebb jött az egyik, így megtudtam simogatni a fejét.
- Jaj de cukii vagy! - vakargattam a homlokát vigyorogova.
- Persze, hogy tudok! Hiszen te is láthattad... - nevettem el magam viccelődve, de aztán komolyra fordítottam a szót, bár közben is mosolyogtam.
- De tényleg tudok. Mikor rám jött ez a sportolási függőség, mindent kipróbáltam. De most nem lovagolnék... rég volt és fájna tőle a lábam. Meg ki tudja azóta mennyit híztam, lehet alig bírnának el... Igaz, te kis kócos...? - simogattam a paci buksiját, aki aztán dobott egyet a fején és odébb állt, én meg ijedten ugrottam le a kerítésről.
- Belőled is kinézem. Bár nehezen tudnék elképzelni lovas nyomozót, de sheriffnek simán... - nevettem tovább tolva, ahol aztán nem bírtam ki és bemásztam az állatokhoz. Tele volt kis és nagy csirkékkel, kacsákkal, libákkal. Nagyon édik voltak.
- Aaa! De bucinudlik ezek a kis tollas popsik! De jó lenne egy kiscsirke! Egész nap magammal hordoznám. - fogtam egyet a kezembe és odavittem Loganhez is, hogy megtudja őket simizni. Még a hangjuk is kurva aranyos volt. Már mentem, hogy letegyem a többiekhez, mikor az egyik kakas gyanús léptekkel jött felém. Először lassú volt, gondoltam megakar ijeszteni, de én mégis csak erősebb vagyok, de aztán... felfújta a nyakát és rohanni kezdett.
 - WÁÁÁÁ! Megakar ölni! Neee! - sprinteltem körbe a kerítést sikongatva, ez meg trappolt mögöttem, mint valami vadállat. Egyszer sarokba is szorított, gondoltam majd lerugom a fejét, de olyan ijesztően nézett, hogy inkább kimenekültem az elkerített területről. Miután kimásztam szusszantam egyet és büszke léptekkel mentem Loganhez.
- Láttad, hogy leráztam? Milyen menő vagyok már...? - vigyorogtam kipirulva a rohanástól.
| Cara Delevingne | 20 | őrült | öltözet | credit: Venus |
|
Hallgattam Alexet is bólintottam mindenre amit mondott.- ó nem gondoltam hogy itt kéne, nincs is nálam a baba szerencsére. Nagyon remélem hogy pozitív vége lesz, nagyon rosz lenne ha Mavis jobbik fele veszne el...-sóhajtottam, és én is nagyon izgatott voltam.- Köszönöm a segítséget.- mosolyogtam Alexre.- Menjünk vissza még mielőtt gyanúsak lennénk.- mondtam aztán így is tessünk, Thomas éppen akkor etette a kölyköt, engem megint elkapott tőle a szívdobogás, hogy milyen gondoskótó, türelmes meg ilyesmi, bár szerencsére a végére értem oda, gyerek kajás lett kicsit a ruhálya, fogtam egy szalvétát és leszedegettem róla amennyire lehetett és mosolyogtam rá.- Ha kilennél plakátolva ahogyan a gyerekekkel foglalkozol nem lenne probléma a népesség csökkenéssel mert mindenki gyerekeket akarna.- nevettem- Lehet hogy egy kicsit még engem is ösztönöz...hamar eltelik ám az az egy év.- mondtam, aztán a kajára néztem ami hiába nézett ki nagyon jól én még mindíg másnapos voltam, és a felyem is fályt még.- Te jó ég, nagyon részeg lehettem tegnap, nem emlékszem szinte semmire, Penny férje mondott egy két vicces dolgot meg Alex is de még ezek után se emlékszem, remélem nem voltam túl nagy bohóc.- bár az elmondottak alapján emiatt feleslegesen aggódtam, mert hát az voltam.
 Jól sejtettem.- Nem ittál sokat, és nem is voltál túlzottan részeg, azt hiszem este "átkapcsoltál" kicsit. Nincs ötleted mi idézhette ezt elő? - Kérdeztem de gyorsan a lovakra terelődött a szó, mosolyogtam ahogy megölelt és kérlelt, ezt a Mavist sokkal jobban szerettem.- Persze hogy ki mehetünk, nem hinném hogy lenne bármi akadálya, bár nem tudlak feltenni a lóra sajnos...-mondtam aztán el is indultunk kifelé, göcsörtös volt a terep a tolókocsival de legalább erősödött a karizmom. Sajnáltam hogy el van törve a lábam és nem vehetem le a lábáról azzal hogy megmutatom tudok lovagolni, ráadásul elég jól. Lehettem volna a büszke a hercege de így csak trotyliskodtam és esetleg megtudtam érinteni a lovat.- Tudtad hogy a ló megérzi ha nem vega vagy hanem húsevő? Van amelyik megijed és bizalmatlanabbul közeledik eleinte az emberhez, érzi a zsigereiben hogy egy ilyen embernek akár az asztalára is kerülhet. Te tudsz lovagolni? Szerintem meg engedik hogy kipróbáld, Penny vagy a férje akinek sose tudom a nevét felsegíthet rá aztán szerintem emg is tanítanának. |
Ha ilyen gyerekeim lettek volna, nem bántam volna. Elevenek, de pont annyira, hogy ez még egészésges, nekem pedig szerintem lenne elég energiám rájuk, rá. De ha nem, hát nem. Majd rábeszélem akkor egy kutyára vagy valamire, amivel lehet játszani, foglalkozni vele. Persze őt se hanyagolnám el. Félszemmel elsandítottam felé és láttam, hogy elmennek valahova Alexxel. Gondoltam nem gyerek füleknek való dolgokról beszélgettek, talán Mavisről, mert ha Loanről lenne szó, engem is hívtak volna. Mindenesetre addig el voltam a kicsikkel, aztán leültem reggelizni, mikor már kifárasztottak. Persze az asztalnál is folyton játszani akartak, de nem voltak rosszak. A kisfiúnak még annyira nem ment az evés, így mivel Penny épp sütött, ezért helyette is megetettem. Kicsit maszatos baba volt, de annyi baj legyen.
- Ne habzsolj, előbb nyeld le, ami a szádban van. Mutasd csak, mond, hogy ááá - mutattam neki, persze üres szájjal, ő meg követte a példám. Gondoltam akkor már itt kiélem ezeket a hajlamaim, hátha el is múlnak, mire hazaérünk.
Eközben Alex és Jane lebeszélték a dolgot. Alex igazolta, hogy bár neveket nem talált és semmi biztosat nem mondhat az ügyről, de 98% van rá, hogy az intézet meg nem nevezett lakója ő volt, és hogy már ott is voltak vele problémák. Csendes volt, de nagyon tudott hisztizni, s bár szociálisan nagyon visszamaradott volt, az első amit megtanult az a manipulálás. Néhány év múlva már mesterien csinálta. Emellett pedig édesszájú volt, annyira, hogy a kisebbeket nagyobb gyerekekkel verette meg, ha nem adták neki a ritkán megkapott édességet. Senki nem tudta fegyelmezni, így hamar elszabadult vele a ló. Aztán csodák csodájára örökbe fogadták, mert amúgy szép kislány volt. A személyisége a nevével együtt változott meg, a szülők már másként ismerhették meg. De ők sem tudtak az igazi múltjáról, az egészet feledésbe rejtették.
- Nem tudom. Ez egy igen bonyolult dolog. Két féle dolog történhet. És mindkettő elég szélsőséges. Vagy jó vagy rossz. S ez akkor is másképp történhet, ha éppen nem az a lány van jelen, aki a múltból jött. Lehet el se hinné, és semmi se történne, lehet összetörne vagy agresszív lenne. Nem tudom, erre sajnos senki sem tudhatja a választ. Lehet emlékezne rá, ha mesélnél neki, de nem tudom, mi történne. Viszont kivédve a rosszat, talán várnunk kellene. Mármint, ne itt. Ha kiborulna, ki tudja mit művelne. Talán ha már az intézetben leszünk, és mondjuk hármasban vagy csak ti ketten lennétek. Akkor általában intenzívebben mutatkozik rajta a személyiség változás. Nem próbálja rejtegetni magát Taytum, hanem olyan lesz, amilyen. - magyarázta Alex némileg aggódva, de mindenképp izgatottan, mert ez számára is egy izgalmas eset, csak épp nem veszélytelen.
| Thomas Hiddleston | 43 | Nyomozó | öltözet | credit: Venus |
Reggel alig emlékeztem valamire, de ezt is betudtam a tegnapi ivászatnak, bár nem tudom, hogy tényleg ittam e ennyit. Amire még emlékeztem, az hogy kivittek az intézetből, mondván, hogy lehetőséget kaptam egy jó pont szerzéséhez. Reggel gondoltam megviccelem Logant, de azt hiszem túlzásba eshettem, mert nagyon morcos lett tőle. Fáradtnak is tűnt, pedig nem volt már olyan korán.
- B-bocsánat... - pislogtam rá nagyokat, vissza is húzva a kezem. Ezek után nem is mertem poénkodni vele, még szavakban sem, nehogy leharapja a fejem. De volt is dolgom, mint például a zuhany, kiválasztani mit vegyek fel, aztán lemenni vele reggelizni. Elég sokféle kaja volt, de azért mindig szemelőtt tartom, hogy mit eszem, nehogy aztán elhízzak. Szóval nem ettem sokat és az is főleg joghurtból és gyümölcsből állt. Még viccelődtünk is az ikrekkel, bemutattam nekik a szőlő feldobós szájjal elkapós trükköt. Ők is megpróbálták, de persze nem sikerült. Aztán Logan felé kaptam a fejem, mikor megkérdezett, és örültem, hogy már nyoma sincs annak, hogy haragudna a reggeli miatt.
- Olyan sokat ittunk? Bakker, pedig itt illene visszafognunk magunk... - csóváltam a fejem, de aztán vállat vontam.
- Nem sokra... Látszik, hogy itt igazi bort adnak. Hé! Kimegyünk majd a kertbe? Meg láttam, hogy vannak kint állatok is. Vannak lovak, Logaaan, vannak kint lovak.... lécciii... - ölelgettem oldalról, hízelegve, hogy belemenjen, mert tartottam tőle, hogyha a családon múlik, sosem jutunk ki. Nem akarok én lovagolni, csak simogatni őket, meg rohangálni köztük.
| Cara Delevingne | 20 | őrült | öltözet | credit: Venus |
|
Thomas megint elrendezte a kölköket, a szememben olyan volt mintha szörnyekkel küldött volna meg. Alíg emlékeztem a tegnap estére de mivel Tom ilyen kedves voltam velem gondoltam csak nem mondtam olyat amivel elárultam volna magamat. Lementünk és megint jöttek a kölkök, szerencsére elterelték Thomas figyelmét mert jött Alex és beszélni szeretett volna velem. Nagyon kíváncsi votlam rá mit talált, félrevonultunk.- Nos? Ugyan az a kettő?-kérdeztem kíváncsian, és tényleg eggyezett a két személy, izgatott lettem.- Meséltem arról a babáról neked amit Romeo dobozában találtam, szerinted történne valami ha odaadnám neki? És esetleg elmesélném amit tudok, vagy ezt nem kellene? Nyilván kockázatos az egész tudom, kitudja hogyan reagál, én megpróbálnám de a végszó a tiéd, de döntöd el hogy lehet e.
Volt valami nagyon furcsa étrzésem volt vele kapcsolatban, picit szélsőségesebben viselkedett mint szokott, és itt most nem arra gondolok hogy nem hagy békén ezzel a buzi témával ami már kezdett nagyon sok lenni és inkább nem is reagáltam rá, hanem valahogy más az egész lénye... lassan azért rájöttem mert énis hallotam a diganózist Alextől, hogy valószínűleg most a másik fele van itt velem. Nem tudtam mennyire lesz veszélyes egyenlőre nem csináltam semmit, bár az tiszta volt hogy vadabb annál a Mavisnél akit én ismerek. Nem volt kifogásom a foglalkozás ellen, nagyon élveztem a végéig. Természetesen nem engedtem neki hogy így megcsókoljon erre ő összekent- Fúj baszkI!.- Naazért ez baromira undorító volt, az egyik odakészített törülközővel törölgettem le magam. - picsába, ezt miért kellett? -kérdeztem aztán a szemeibe néztem.- Tudom ám hogy most "rosszpaszban" vagy, lehet hogy nem tudom pontosan hogy működik ez a betegség de nem szoktál ennyire ilyen lenni.- morcogtam. - Nehezen bebotorkáltam a fürdőbe és lemosdattam a melkasomat, aztán elmentünk aludni de azért sokszor belegondoltam az ágyban hogy vajon ez az oldala megfojtana e álmomban, nem tudtam kiszámítani és a szándékai se voltak tiszták. Az éjszaka nagyrészén rajta tartottam a szememet, nem sokkal a reggel beállta előtt aludtam el. Reggel arrakeltem hogy éreztem rámarkol valaki a farkamra és hozzámszól.- Mavis!.- kiáltottam mérgesen és felültem az ágyon, szörnyű volt... nem rég aludtam el szóval nagyon mélyen aludtam amikor ezt csinálta.- Most már nagyon jó lenne ha ezt befejeznéd, nem vicces.- mondtam aztán lenyugtattam a szivemet, segített lemenni. Kaptam kávét is ami valami elképesztő volt.- Hát ennél jobbat még szerintem életemben nem ittam.- sóhajtottam boldogan. Thomas nagyon elvolt a kölkökkel úgyláttam, jól állt neki a dolog és így inkább nem zavartam meg, akartam mondani neki hogy ezt kóstolja meg mert szörnyen jó, akartam vele együtt örömködni ez amúgyis közös szemvedély. Mavisre néztem.- Kiscsillag, mondcsak te mire emlékszel az estéből? .-kérdeztem kíváncsian és most már a mérgem is elszállt. |
Thomas
Ennél azért valamivel jobb éjszakát vártam volna a pihentető farmon, de végtére is eltudtunk aludni, bár én emiatt sokat forgolódtunk. Ilyen helyen pedig nem is menne a korán kelés, ha csak nem ostromolnának folyamatosan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire bátrak a kicsik, de végtére is csak gyerekek. Én boxerben voltam, így mikor nagy nehezen felkeltem, eltudtam őket kapni és játékosan kitereltem őket, mert így Jane se tudna felöltözni.
- Na szépen vagyunk... Ilyen helyen sosem szabad teljesen pucérnak lenni. Remélem ezt a többiek is tudják. - túrtam a kócos hajamba. Közben odalent szóltak, hogy kész a reggeli. Zuhanyzás után pedig le is mentünk. A gyerekek ott is letámadtak, de amíg meg nem érkeztek a többiek, addig játszottam velük. Azt hittem fárasztó lesz folyamatosan repülözni minddel, de nem.
Alexamder
Már a kicsik előtt felébredtem, sosem tudtam sokáig aludni, mert hozzá szoktam mind ehhez. Szépen lezuhanyoztam és igyekesztem nem túl elegánsan öltözni, így az öltöny kabátot most lehagytam, mert végtére is ez egy farm. Aztán gondoltam szólok Janenek mire jutottam eddig, mert ki tudja mikor lesz még alkalom rá. Akkor odalent épp egy maga volt, mert Tom a gyerekekkel játszott. Odamentem hozzá.
- Szia... Öhm zavarok? Mármint az ügyről lenne szó... bár nem sok minden, de igyekesztem...
Taytum
Ja, perszee... - forgattam szemeim jelezve, hogy gyávának tartom, hogy másra fogja. De örültem, hogy kicsit felhergeltem.
- Aham, ha épp nem vagy lesérülve... de most... jelenleg egy kiszolgáltatott törött lábú kis csivava vagy, akit bárki seggbe tehet. - vigyorodtam el.
- A lányoknak nem állnak jól a hegek, Logan. Ahogy a túl nagy izmok sem. Egy lány attól lesz menő, ha nagyok a mellei, formás a segge és szép. Na meg persze ha menő a pasija. És igaz, hogy most még csak egy csivava vagy, de majd felgyógyulsz és megint az lehetsz ami. - cirógattam meg az arcát, aztán fel is nevettem a kérdésén.
- Hát nem mondom megnézném, miképp csinálnátok és ki mennyire élvezné. Akit eltudnék képzelni alattad még így törött lábbal is, talán esetleg Alexander... de tudom, hogy tőle is fosol, szóval nem baj ha gyáva maradsz. - léptem mögé és megnyugtatásul megmasszíroztam a vállát, majd el is vittem egy szobába. Ami a bokaperecet illeti, nos gyenge húzás volt tudom, de megakartam próbálni, hátha rászedhető. Mikor magára húzott igyekesztem nem eltörni valamijét, mert aztán megint én leszek a rossz. S ezúttal jogtalanul. De a megjegyzésére elvigyorodva a hajába simítottam. Én itt egészen másra gondoltam, mint a szex, de imádom, hogy ő így félreérti. De hogy azért se legyen neki teljesen tejfel, gyorsan levezettem egy cumizást, aminek a végén - már ha hagyta, hogy megtegyem, de én is erőszakos voltam - még nem lenyelve az egészét megcsókoltam. Ha nem engedtem, büntetésből, összekentem vele a mellkasát.
/Mavis/Másnap a többiekkel egy időben keltem. Nem ittam sok bort, de nem sokra emlékesztem. Hogy megelőzzem a gyerekeket, bezártam az ajtót, aztán visszamásztam Logan mellé. Gondoltam alszom még, de hallottam, hogy mindenki mocorog szóval inkább nem. Finoman meglökdöstem őt, megpuszilgattam, de ha ezekre nem kelt fel, rámarkoltam a farkára finoman és elváltoztatva a hangom a fülēe búgtam.
- Thomas vagyok... Na ki legyen alul, baby? |
Jane
Nagyon szédültem és nem találtam bele a jelenbe teljesen, de szerencsére a közlésvágyam elmúlt kitudtam magam sírni, hozzábújtam amennyire csak tudtam ő meg magához ölelt és ez nagyon jól esett, sírtam még egy darabig aztán egyre halkabban hüppögtem végül elhalgattam, szépen lassan ez átment szuszogásba el aludtam...állva az ölében. Reggel az ágyban ébredtem Thomas mellett, úgy éreztem mint aki átaludta az évet, nehezn nyíltak a szemeim, ahogyan felültem az ágyon egyre roszabb lett, szörnyen fályt a fejem hányingerem volt és iszonyatosan szomlyas voltam. Le botorkáltam vízért mert azt éreztem hogy ha most azonnal nem iszok meg egy liter vizet itt halok meg. Teletöltöttem egy nagy söröskorsót vízzel és egy pillanat alatt megittam, nagyon jól esett. Visszamentem az emeletre és bebújtam mellé az ágyba és néztem ahogyan alszik. Kicsit bántam hogy részegen nem mondtam el neki a dolgot, lehet hogy valahol azért ittam hogy legyen bátorságom hozzá. Meg akartam lepni azzal hogy felkeltem egy csókkal, persze már megmosakodtam meg fogadmostam hogy ne legyen alkoholszagom, ilyen még úgyse csináltam. Pont amikor megcsókoltam és amúgy meztelenül feküdtem rajta óriási kiáltással berontott ránk a gyereksereg.- ÉBRESZTŐŐ! - kiabálták és sikongattak és megrohamoztak minket, én úgy éreztem magam mintha vietnámban lennék,gyorsan elbújtam a takaró alá, iszonyatosan zavarban voltam. Persze mikor a gyerekeknek ez leesett rögtön piszkáltak is, meg fújogtak az egészre, Tomot is piszkálták mintha valami nagyon undorító dolgot követtünk volna el, mondjuk nekik az is volt... a lányok meg kitárgyalták hogy látták a cicimet meg a fenekemet....A pokolban éreztem magam.
Logan
-áh nem lehet, nem miattam hanem miatta, ellenkezne aztán szégyellné magát és nem bírna rám nézni. -Aztán egyre felháborítóbb dolgokat mondott.- NA! isten mencs, magasabb vagyok, izmosabb erősebb én lennék a bika más szóba se jöhet. - Morcogtam.- Tudom hogy erős vagy, ha lesz sebed attól csak menőbb leszel, nekem is van pár énis menő vagyok.- Aztán már megint ezzel a buzizással jött.- Na jó, ez kezd soklenni, ennyire szeretnéd ha homokos lennék? Kíváncsi vagy hogy meddig tudod feszíteni még a húrt mi? Te démoni teremtmény...- Az erőfitogtatástól éreztem hogy még mindíg van hatalmam és ettől is jobban beizgultam, aztán egyre izgatottabb lettem ahogyan bevitt egy szobába, a bokaperecre mondjuk csóváltam a felyemet.- Tudod hogy nem lehet, nem fog az zavarni gyere csak ide.- kaptam el a karját és magamra rántottam.- Na most megmutathatod mit tennél velem ha gyenge lennék és kiszolgáltatott.- vigyorodtam el, már megint nagyon akartam, reméltem senki nem zavar meg minket. Hátradőltem az ágyon a kezeimet a tarkómra tettem és vigyorogtam mint a tök. |
Thomas
Tudtam, hogy van valami, de azt nem, hogy ennyire komoly. Nem szokása az ivászat, abban inkább én vagyok gyakorlott. Már csak emiatt is úgy éreztem, hogy baj van.
- Hát tudod, akár ki is kapcsolhatnád. Én is így tennék. - válaszoltam ötletet adva, halváyan elmosolyodva. De ha már felhozta...
- És mit akart? Mi volt ennyire fontos? - érdeklődtem meg. Most úgyis kiszolgáltatottabb, hát ha kiszedek belőle valamit. De hamar elterelte a témát. Persze dagadt is a májam, de azért nem árt az óvatosság, mert ügyes figyelemterelő. De végül nem mondott semmi olyat odalent, mert a többiek is becsatlakoztak. Aztán felvittem s kivételesen én voltam a józanabbik. Hagytam, hogy az ágyra másszon, de rendesen elbizonytalanított ezzel bipoláris zavarral. Eleinte még vicces volt, fel is nevettem és a dícséretére ki is húztam magam, mint egy szuperman. De aztán sírni kezdett. Megfogtam a kezét, nehogy padlót fogjon és értetlenkedve hallgattam.
- Mi? Ugyan már... ne hülyéskedj. Attól még szeretlek, te kis lüke. Ha ennyire szereted, dolgozz, csak terepre ne menj ki. De mint kiderült a jelentések megírásában is jó vagy, az épp elég... - simogattam meg a fejét. Noha a babás kijelentésre kicsit elszomorodtam, de nem mutattam ki.
- Semmi baj. Gyerek nélkül is lehet élni... legalább... legalább több időnk lesz egymásra. - mosolyogtam rá.
- Emiatt ne sírj. - öleltem magamhoz jó szorosan.
- Túl sokat ittál... a végén még alkoholista leszel... - viccelődtem a saját példámmal dobálozva.
Taytum
Aham, amelyik kutya ugat, az nem harap. Ha olyan nagy fiú vagy, menj oda és smárold le úgy, mintha én lennék... - böktem homlokon szándékosan ilyen kihívás elé állětva. Gondoltam ugy sem meri, én meg feszegethetem a határokat. Megjegyzéére azonban felnevettem.
- Ő előbb dugna meg téged, mint fordítva. Főleg most hogy tálcán kínálod magad. Bár meg kell hagyni, kívácsivá tettél, milyen hangon nyögnél akkor... - vigyorodtam el, de hogy ne kapja fel a vizeta folyamatos bántásaimra, megsimogattam az arcát.
- Tudod, hogy szeretlek, ugye? - cirógattam meg az állát. Aztán a tabikra terelődött a szó.
- Ne aggódj már. Erősebb vagyok, mint hinnéd. Persze, ha nyoma marad, azért rohadt mérges leszek, és ha miatta nem akarsz majd legközelebb felcsinálni, kikötözlek és rád küldök valami szex éhes buzit. Szóval nem gáz... Ha te meg tanulsz pelenkát cserélni, nekem is menni fog. - vigyorogtam, közben meg a szabadság lebegett a szemem előtt.
- Nem, nem, semmi ilyesmi. Remélem azért összejött és ha ilyen jól viselkedik, jóban is leszünk. - viccelődtem, de azért tényleg remélem, hogy nem lesz akkora szívás, mint ahogy elmesélte. Megsimogattam a fejét, mikor hozzám simult. Néha úgy érzem ő olyan, mintha egy felnőttként hozzám került pitbull. Nehéz vele, de azért meg lehet nevelni. Speciel itt a manipulációra kell hagyatkoznom, de eddig úgy megvezettem, mint vakot a kutyája. Kicsit megijedtem, mikor az ölébe vett, de után egyből el is vigyorodtam.
- Most csalódtam benned. Hogy a fenébe kösselek ki, ha még ennyi lustálkodástól sem lettél gyengébb...? Te nem játszol ferül... - szorítottam össze kicsit a száját, hogy csücsörítsen, én meg végig tudjak nyalni rajta. Az csak hab a tortán, hogy sikerült fájdalmat okoznom neki. De hogy lássa milyen jó vagyok hozzá, kiszálltam az öléből és a földszinti szobák egyikébe vittem. Ott meg az ágyra segítettem.
- Ugye segítesz leszedni a bokaperecet? Olyan kényelmetlen... - bújtam hozzá lebiggyesztett ajkakkal. |
Mire Thomas is csatlakozott már volt bennem 2 pohár bor, szoval még csak be voltam csiccsentve és igyekeztem fékezni is magam. Legyintettem a kérdésére morcosan.- Ne is mond, csak a főnök hívott, pedíg direkt mondtam neki a szabadnapot.- mondtam szomorúan, és hát gondoltam ez indokolhatná is az idegességemet és így kicsit meg is mutatok az igazságból. Közelebb húzódtam és a mellkasára hajtottam a felyemet, vígaszt kerestem nála- Olyan édes volátl a gyerekkel, te nagyon jó apa lennél.- mondtam neki halkan. Beszélgettünk kicsit a rokonokkal is, nagyon hangulatos volt minden, ittam annyitr hogy elnyomjam a hazugságokat, hülyéskedtem is de szerencsére mindenki röhögött rajtam meg azon mennyire részeg vagyok és nem csináltam olyan nagyon nagy hülyeségeket. Penny korábban lefektette a porontyokat a férjével meg Alexékkel ittunk későestig, végül Thomasna kellett felsegítenie lépcsőn, dülöngéltem meg mindenen röhögtem. Nagyon szép tágas szobát kaptunk, lehuppantam az ágyra de még úgyis forgott velem a világ. Thomasra mutattam persze nem tartottam egyenesen az ujjamat.- Hé teott! Tevagya legszebb férfi az egész világon! És nem azért mondom ezt mert ittam! .- csaptam a mellkasomra a kezemet mintha esküdnék, eprsze a mondataim felét már elhadartam, aztán feltérdeltem az ágyra teljesen kiszámthatatlan voltam minden szempontból, fel is álltam az ágy mellé persze nehezen találtam az egyensúlyomat, de Thomas elé szándékoztam állni.- Tudod- belé kellett kapaszkodnom, aztán mint valami klimaxos és terhes nő egyben el kezdtem sírni.- Én egyáltalán nem- kettészedve tudtam kb értelmesen elmondani a mondatot.- Nem érdemellek meg téged.-sírtam, és szerettem volna bevallani mindent de azért akármennyire is részeg voltam ezt nagyon blokkolta a tudatos énem, csak nem konkrét formában jött ki az egész. Meg lehet annyira haradtam hogy a felét amúgy se értette- Nnem fogsz szeretni mert én nem mondtam fel mint te, és én még akarok dolgozni, meg nem akarok még gyereket. Nem vagyok jó ember.- hüppögtem.
-Na kikérem magamnaka gyávaságot, tény hogy szerintem kicsit undorító de én nem vagyok olyan gyáva mint Thomas, láttad ő traumatizálódott tőle én nem.-húztam ki magam, felhobórító, hogy én? gyáva? - Nyitottabb vagyok ám mint hinnéd, lehet hogy ha fojtatod lelépek Thomassal ti meg jól itt lesztek hagyva.- vigyorogtam gúnyosan. De le is fagyott az arcomról egy pillanatra a vigyor amikor poénból megjegyezte hogy emberkínzók kezére adtam, ez érzékeny pont nekem is , viccelt de kitudja legbelül ez mennyire nagy trauma neki, és lehet hogy titkolja de tényleg legszívesebben megölne... Azért próbáltam lépést tartani a poénnal és nem elfanyalodni, tetszett a perverzkedése és el is képzeltem amitől kicsit fel is izgultam, bele is fájdultam ott lent hogy nem tudom itt hogyan lehetne megoldani a dolgot... Aztán mondta hogy nem vette be a tablettát, meg is lepődtem.- Én nem árulom el senkinek, de biztos vagy benne? Nehéz dolog ám a terhesség, én elgalábbis úgy tudom, te meg olyan kis vékonyka vagy a szülés se lenne könnyű...na és hogy érzed? nincsenek reggeli rosszuléteid meg ilyesmi? Mert előfordulhat akár az is hogy végülis nem sikerült babát csinálni.- Bár őszintén szólva erre akkor volt esély ha valamelyikünk meddő, mert amennyi anyag kijött belőlem aznap este egy ménes nemzésére is elegendő lett volna. Örültem neki titkon hogy ő is szeretne egy picit, és az ösztöneim is kikapcsoltak emiatt. Simogattam a kezét és a hasára hajtottam a felyemet.- Annyira boldog lennék, nem hiányozna semmi az életemből ha ott lennél te meg egy kis poronty is nekem.- meg is pusziltam a hasát aztán a két kezemmel a derekára siklottam és megemeltem ülve, beleültettem az ölembe, csak hogy mutassam ígyis elég erős vagyok. Mondjuk kicsit rosz helyre tettem és tikkeltem eggyet a fájdalom miatt ami beleállt egy pillanatra lábamba de megigazítottam. |
Thomas
A végére még Jane is belejött. Szerintem jó anya lenne belőle, csak fél, hogy a gyerekkel már nem lenne ideje azokra, amikre most. Nos. Ez jogos. De egy gyerek jó dolog. Tény, hogy csak egy kicsit akar várni, én mégis úgy érzem, hogy ez számomra az örökké valóság lesz. A pici olyan jól elfáradt, hogy végül a kezeimbe aludt el, míg Jane lelépett a mosdóba. Gondoltam addig felviszem betakargatni a kicsit, nem tudtam Jane meddig lesz a mosdóba. Egy kicsit játszogattam a picivel, aztán hagytam had aludjon, én meg visszamentem a többiekhez s addigra már Jane is csatlakozott. Valami megváltozott rajta, éreztem. Töltöttem magunknak bort, aztán rá kérdeztem.
- Minden rendben? Feszültnek tűnsz... - jegyeztem meg halkan. Reméltem, hogy nem a papás-mamás gondolatra lett rosszul.
Taytum
Nehéz volt nem hallani a kerekek gurulását a fapadlón, de a húzása mégis váratlanul ért. Széles vigyor kúszott az arcomra és összecsukva a könyvet feléfordultam.
- Tudom, hogy ezt a csók végett kaptam. De azt is tudom, hogy élvezted. Én talán meg sem lep, de mi ott hátul lányok totál beindultunk a gondolatra, csak ti vagytok olyan nyámnyilák, hogy képtelen voltatok egymás szájába dugni a nyelvetek. Gyávák vagytok... - piszkáltam és igen, jól esett.
- Mert túl izgága vagy, de nézzük a jó oldalát, most tutira nem tudsz dominánsá válni, szóval én kapom az alfa szerepét, amit ki is fogok élvezni... mindenhogy... - kócoltam a hajába még mindig bájosan mosolyogva. Kérdésére azonban alább hagyott a jó kedvem és látványosan lemászott a mosolyom is. Dehogy! Végtére is csak feldobtál, ezzel konkrétan emberkínzók kezére adva, akik lassan kivégeznek. De a szerelem erről szól, nem?
- Ugyan... csak ha olyan nyomulós lennék, mint másutt, akkor itt még a kicsik is túl hamar válnának éretté. Ha rajtam múlna már itt helyben lecumiználak, de tudod, hogy ez nem így megy. Főleg, hogy egy rossz lépés, és mehetek vissza. Ennyire még én sem vagyok őrült. Következő kérdésére megint csak meglepődtem. Tabletta? Úgy hiszem én azon a ponton nem voltam jelen. De így belegondolva nem hangzik rosszul, mint szökési lehetőség.
- Ja, de... kaptam. De sose nyelem, le amit adnak. Kivéve ha nem tűvel adják, vagy nem nyomják le a torkomon. Ha mindet bevenném, előbb döglenék meg, mint te. Az életem felére csökkene. Ezt te sem akarhatod. Szóval ne mond el senkinek. - simogattam meg az arcát.
- Ne viccelj.... imádom a gyerekeket. Hát még ha a te szemeidet örökli. Bármennyi szenvedést elviselnék érte. Arról nem is beszélve, hogy annyit zabálhatnék amennyit akarok. - nevettem. Utálom a kölyköket, ők is leszarják a körülöttük lévőket. Ha kiszabadulnék első dolgom lenne kitörni a puha kis nyakát, hogy ne okozzon gondot többet. |
Akkor akarnék gyereket ha Thomas nevelné, olyan édes volt majdnem el olvadtam, és azt éreztem hogy kétszer olyan szerelmes lettem belé. Mivel megmutatta hogy lehet ezt ígyis csinálni végül kicsit énis beszálltam a csikibe meg ilyesmi, jó volt picit együtt szülősködni de végül kettesben hagytam őket, egyrészt elkellett mennem a mosdóba másrészt meg felhívott Keith a jelentéssel kapcsolatban, nem zavarta hogy szabadnapom van, amit el is mondtam neki. Először azt mondta a jelentés nagyon tetszett neki és jó útra terelte a nyomozást.De ezek után meg kérdőre vont, hogy mit keresnek Romeo cuccai a szekrényemben és hogy miért járkálok hozzá. Azzal fenyegetett hogy elkobozza a dobozt, én meg nagyon meg ijedtem mert az a baba nagyon fontos most, dühbe gurultam és kiabáltam vele, hihetetlenül ingerlő alak volt. A homlokomra tettem a kezem és lenyugtattam magam nehogy meghallja valaki a dolgot, de végül "nagylelkűen" azt ajánlotta fel hogy megtarthatom a dobozt ha kimegyek terepre amikor csak kéri. Ő titokban tartja ezt amennyiretudja, és még cserébe azt is felajánlotta hogy nem terjeszti azt a kérdést más elé hogy vajon mennyire lehet az normális hogy áldozatként Romeohoz járkálok beszélgetni. Komolyan mondom a beszélgetés után egy kicsit kezdtem úgy érezni hogy megértem Romeot, persze nem a gyilkolászós erőszak tevős dolgot, csak azt hogy mennyire elege lett ebből az egészből. Muszály volt ebbe belemennem, kellett a baba Mavis és Logan miatt, és ha Thomas megtudja hogy Romeoval beszélgetek nem tudom mi fog történni úgyhogy emiatt is... Türtőztetem magam nehogy eldobjam a telefont vagy belerúgjak valamibe, nagyon ki akadtam kezdtem azt érezni hogy egyre veszélyesebb a helyzet számomra. A tükör előtt magamra eröltettem valami mosoly szerűséget és összeszedtem magam amennyire lehetett, de rögtön a borozók mellé ültem le és az alkohol szárnyaira bíztam magam.
Mikor elvonult képeket nézegetni és Alexet is lefoglalta a beszélgetés odagurultam Mavishez, és mivel nem figyel oda senki belecsiptem a fenekébe. Nem mertem a többiek előtt megcsókolni, féltem Alextől kicsit hogy akkor rögtön elválaszt, így meg csak kikellett várnom az alkalmat, és picit félrevonulni, persze amennyire lehetett. Megfogtam a kezét, fura volt így hogy nem tudok felállni és így ő a magasabb.- Felkapnálak de sajnos nem sikerült zökkenőmentesen visszajutnom a szobámba legútóbb. De majd firkálhatsz a gipszemre.-mosolyogtam. -Na mi az? Ha nem támadlak le rögtön már nem is szeretsz? -kérdeztem mosolyogva.- Hogy vagy? úgyértem...kaptál valami tablettát vagy ilyesmi? tudod khm hogy ne legyen babagond...- kérdeztem óvatosan, és kissé aggódva. - Mármint, ne ércs félre szeretem a kölyköket meg mindenm, sőt nem is bánnám de nem tudom te hogy bírnád ezt az egészet...
|
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
