|
Témaindító hozzászólás
|
2018.07.11. 10:07 - |
Jane Wallace - Logan Trueman - Mavis Pepper - Thomas Lensherr - Alexander Lloyd |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Elias
Hosszú hetek vagy talán hónapok multán egy hideg éjszakán tért vissza valamelyet az öntudatom. Tiszta voltam és jól öltöztött, illetve öltöztetett mert semmire nem emlékeztem, csak arra hogy gyalogolok a semmi közepén valami mocsaras pusztában. Fokozatosan tisztult ki az öntudatom de órákat gyalogoltam mire visszanyertem a lényem fölötti teljes uralmamat, legalább is ezt hittem. Emlékezni kezdtem magamra, anyára, apára Jamesre de úgy éreztem magam mint aki lázas, egész este gyalogoltam.Hajnalban elhaladó fényeket láttam a távolban és ezeket követve elértem egy úttesthez ahol felvett egy autós és furcsa módon tudtam hova kell mennem, nem is voltak kérdéseim magamfelé hogy miért oda, olyan volt mint egy jó megérzés amiben az ember bízhat de nem tudja pontosan megindokolni. Csak 15 percet utaztam az autóval annyira közel volt. Egy kellemes nagy ház idilli környezet. El indultam az ajtó felé de az időelőtt kinyílt, Romeo rohant ki rajta és nagyon meg volt lepődve, én meg eddig bírtam tartani magam azt éreztem hogy nagyon elfogyott az energiám, nem csak amiatt mert egész éjjel gyalogoltam, nem tudom mi történt előtte de nagyon el voltam fáradva tőle, összeestem és Romeonak kellett megfognia hogy ne üssem meg magam.
James
Na rögtön rájöttem hogy felesgeles volt bejönnöm hozzá, a végén próbálta kicsit visszább fogni magát.- A zsigeri reakcióddal már el árultad magad, de semmi gond.-sóhajtottam és nem azt mondtam ki ami legelőször eszembejutott, ami az lett volbna hogy szörnyen kiábrándító lány és hogy ha tehetném elcserélnél maz öcsémre. Emlékeztettem magam hogy nem tehet az állapotáról amiben van és hogy Logan lánya szóval empatikusabbnak kell lennem. - Pont hogy nem ellened tesszük, segíteni akarunk persze nem biztos hogy menni fog sőt én erre igen kevés esélyt látok, de Logan eléggé megszállott etéren és ha Mavis mellett is kitartott melletted is ki fog, szerintem még az életét sem félti. Én azért vigyázni fogok rá szóval nem lenne könnyű dolgod ha esetleg meg akarnál tőle szabadulni. -veregettem meg Christine vállát ami nyilván nem fogja a kívánt hatást elérni inkább ideges lessz tőle, de én nagyon igyekszem el se tudja képzelni mekkora energiámba kerül figyelmesebbnek lenni. Hirtelen benyitott Romeo és megparancsolta hogy jöjjek ki azonnal mert Elias itt van és nincs jól, én így tettem felugrottam a lány mellől mint akit puskából lőttek ki, persze romeo jól rázárta az ajtót szokásosan. El se akartam hinni, Elias ott feküdt a nappaliban a kanapén, meg akartam ölelni de előtte inkább gyorsan megvizsgáltam. Nagyrészt csak ki volt merülve de a felyénél apró különös tűnyomokat is találtam. Volt felszerelésem ezért levettem a vérét de bekellett vele mennem az egyik közeli kórházba hogy megtudják vizsálni van e valamia vérésben. Örömömben közben felhívtam anyát aki majd kiugrott a bőréből és azt ígérte olyan gyorsan itt lesznek apával amilyen gyorsan csak tudnak. Az örömteli telefonbeszélgetés után, hritelen előtörtek belőlem az ellenérzések is, ez az egész elég gyanús, nyilván a többiek is ráeszmélnek majd erre amint kicsit ki örömködték magukat. De hogyan került elő hirtelen, kifogástalan fizikai állapotban, jól öltözve, itt valami nagy szart szimatolok és remélem nem a huroknak van ilyen szaga amit a nyaunk köré tekernek éppen... A kórházban megvártam a laboreredményeket és a vérképpel mentem vissza, nem voltam távol sokáig, Elias még mindíg nem ébedt fel Romeo mellette strázsált és közben CHristinet is ellenőrizte néha. - Semmi problém a vérével, ha be is adtak neki valamit már nem kimutatható a vérében.- leültem Romeoval szemben.- Te mit gondolsz erről a hirtelen felbukkanásról?
Zare
Időbe telt kideríteni hogy Christinet hol tartják fogva, de kicsit úgy voltam vele hogy legalább büntetésben lesz egy időre és lesz idelye gondolkodni. Barátaimra bíztam közben Eliast és inkább rá fókuszéltam most, Christineben kicsit úgy éreztem csalódtam és úgyéreztem most ébredtem csak rá igazán hogy nem jön el a nagy visszatérésem idelye. Sokkal jobban teszem ha maradok háttérben, árnyékként követek majd embereket akik méltóak, amikor felkészítem őket szabadon engedem őket és így lesz teljessé majd az életművem, soha többé nem követem el azt a hibát hogy megmutatom magam a nyilvánosságnak, mások viszik majd az örökségemet tovább. Elias nagyon tiszta lelkű fiú, ezért se volt túl nehéz hármunknak segíteni neki megmutatni egy új utat ami segíteni fogja a kiteljesedésben. Úgy engedtük végül útjára hogy ne emlékezzen semmire, amikor kitettük afurgonból nagyon kába volt de rögtön tudta hogy el kell indulnia. Vártam azért persze hogy hogyan fog Christinre hatni, reméltem hogy példát mutat majd. |
|
Akkor ott úgy éreztem meghalok. Felfoghatatlan volt számomra ez az egész. Abban reménykedtem, hogy James legalább biztonságban kesz Hollandiában és Jane mellettem. Mindenhol kerestük Eliast, nem adtuk fel, csak éppen, kezdtünk kifogyni a lehetőségekből. Hiába mozgattunk meg minden követ. Végül mi is Hollandiába mentünk, na nem azért hogy Loganékre akaszkodjunk, mert kétlem, hogy bármit is tudna a lány, inkább mert féltem, hogy őket is elveszítem, noha nem adtam fel a reményeket.
- Elképzelésem sincs mit akarhatnak tőle... és hogy ki... Zare sincs meg... de honnan is tudhatta volna akkor ott, hogy mi is ott leszünk. Ez képtelenség. - beszéltem Janehez, miközben egy térképen nézegettem milyen közeli helyeket nem néztünk még át legalább háromszor.
Már a kezdett is pocsék volt, és levegőt venni nem volt időm, egyik csapdából a másikba estem. És innen még kilátástalanabb volt a helyzet. Hiába volt luxus, egy börtön volt az egész. De hetek múltán sem adtam fel, nem beszéltem, szinte semmiről és nem hagytam, hogy "apa" hatást gyakoroljon rám. De tudtam, hogy ez nem tarthat örökké. A helyzet elkeserítő, de reményeim szerint kijuthatok, csak egy pillanatra kiléphessek az ajtón.
- Meglátogatni? - fakadtam ki végül dühösen az ágyról is felpattanva.
- Most akkor komolyan lecsuktatok? És mégis milyen bizonyitékot tudtok felmutatni?! Ártatlanul zártatok be! - toporzékoltam. Gondoltam felhozza a bátyját, de kétlem, hogy vallana ellenem, ahhoz túl ostoba és naív, és jelenleg nincs is meg.
Ugyan felötlöt bennem, hogy valamiképp megpróbálhatnám manipulálni valamelyikőjüket, de féltem, hogy nem sikerülne. James amúgy sem egy naív emberke, ezt már meg is mutatta, na de a másik. Oké, eddig akárhányszor bepróbálkoztam mindig elkaptak, de amíg megtudom hatni őket a bociszemeimmel, nem adom fel.
- Miért csináljátok ezt? Nem tettem ellenetek semmit... - vágtam a csalódott arcot. |
Elias
Nem voltam tudatomnál egy jó darabig. Amikor fel ébredtem egy nagyon világos épületben találtam magam ahol tágas terek voltak. Valami régies elegáns pizsomába voltam öltöztetve. Felálltam az ágyról és körülnéztem. Egy oktogonális belső terű nagy ablakos szoba volt, ki lehetett látni, nem volt kert illetve a kert maga az erdő volt ami körbevette az épükletet. Nem értettem hogyn kerültem ide, és vissza akartam jutni a családomhoz ezért megpróbáltam megkeresni a kiutat. A szoba ajtaja nem volt zárva ezért kinyitottam és elindultam a kinti folyosón de amikor be akartam fordulni valaki utamat állta. Valószínűleg ugyanaz a férfi aki idehozott, de most már megtudtam figyelni az arcát, fiatalabb volt mint Zare biztosan nem ő volt az bár ez nem jelentette hogy nincs is köze hozzá. Nem csinált velem semmit se annyit mondott hogy kövessem, követtem. Beérkeztünk egy szobába ami be volt sötétítve. Ahol rajta kívül volt még egy idősebb férfi, aki Arnoldként mutatkozott be. De miután ez megtörtént megint kitütöttek valami cuccal. Az elkövetkezendő hetekből csak rémálmokra emlékszem és arra hogy úgyéreztem mintha a személyiségemet feltöltenék olyan dolgokkal amik eddig nem voltak ott.
Jane
Nem találtuk meg Eliast...a végén már a rendőrséget is hívtuk, persze addigra Megant eltüntettük onnan. Jamesnél volt valami erős altató azt beadtuk a lánynak és Logan, James és Romeo elmentek vele Hollandiába és ott kerestek neki biztonságos helyet. Hetekig őrizték a lányt aki nem volt hajlandó beszélni velük. Logan nagyon sok időt töltött vele ennek ellenére, szökni próbált persze sokszor nem tudott mert jól őrizték a fiúk. Mi Tommal halálra aggódtuk magunkat és keztük elveszteni a józan eszünket, kerestük éjjel és nappal. Éjszaka amikor már muszály volt aludnunk összebújva reménykedtünk hogy a következő nap ne arra kelljen kelnünk hogy találtak egy Zarehoz köthető gyilkosságot aminek a részeként ott szerepel Elias holt teste.
James
Láttam hogy Logan erőfeszítései töretlenek, és soha nem jött kis úgy a szobából ahol Christinet őriztük hogy csüggedt lett volna vagy megbántott, bár gondoltam van ebben tapasztalata. Én általában nem mentem be hozzá, Logan nem örült volna neki, mert félt hogy elbénázok valamit és megszökik vagy megszöktetem, de most bemehettem hozzá. Aggódtam Elias miatt akit azóta se találtak meg a hatóságok, arra tudtunk gondolni hogy Zare kaphatta el. Bementem Christinehez, persze nem Logan után hanem estefelé már. Az ablaka be volt rácsozva az ajtaja dubla volt, mind a kettő erős és vastag fa és nem csak zár de lakat is volt rajtuk de amúgya szoba mindennel fel volt szerelve amivel csak a kényelmét lehetett szolgálni és elég tágas is volt. Mikor beléptem a z ágyán ücsörgött és maga elé bámult. Másabb volt most kicsit mint anno, remélem hogy Logan meg tudja magát kedveltetni vele. Odamentem hozzá de nem túl tolakodóan közel.- Szia...jöttem megnézni hogy vagy, van kedved beszélgetni vagy inkább menjek ki? - tanultam a multbéli hibáimból és nem akartam ráeröltetni magamat. Gondoltam jól eshet neki Loganenen kívüli társaság is. - Tudom hogy nem kedvelsz, de talán kicsit változatosabb ha én is meglátogatlak... |
Thomas
El se akartam hinni, hogy Elias képes volt így felszívódni. Biztos voltam benne, hogy nincs egyedül. Már csak azért is, mert nem lett volna oka eltűnni. Idegesen futottam Jane után, majd másztam fel James után a sziklára. Romeo is jönni akart, de féltem egyedül ott hagyni Logant, annyira manipulálható, ha a családjáról van szó. Szóval én is beértem Janeket és az elhagyott véres ingre néztem.
- Bazd meg... - töröltem meg az arcom, mert kezdtem igazán besokkalni ettől az egésztől. Mint valami kopó úgy kerestem a nyomokat és a nedves talajnak köszönhetően találtam is, nem is egyet, pont ahogy sejtettem. Azt ne mond, hogy Zare vitte el, jézusom, belegondolni sem akarok. De akárki is volt tutira megölöm. Követtem a nyomokat.
Christine
Mikor ébredezni kezdtem, nem nyitottam ki egyből a szemeim, mert éreztem a szoros kötéseket a kezeimen, lábaimkn, de még a számon is. Éreztem a kocsi dohos csomagtartó szagát és a hűvös levegőt, ami arra adott következtetést, hogy nyitva van. Aztán hallottam a mocorgást, oké, nem vagyok egyedül. Volt rá tippem hová hozott, és nagyon nem örültem neki. Megpróbáltam játszani az alvót - bár a fejem ígyis fájt - és közben észrevétlen kiszedni a kezeim a szorításból. |
Jane
-szörnyű vagy. - eröltettem egy fájdalmas vigyort az arcomra Romeo hülye vicce miatt. - Thomas nem kell aggódnod, most meg van kötözve nem tud kárt tenni senkiben se, ha felébred gondoskodunk róla hogy ne legyen sokáig magánál de jobblenen ha nem a leütést alkalmaznánk rajta. - Logan nagyon szépen nézett a lányra meghatott a dolog egésze naddíg mag Tomnak fel nem tűnt hogy Eliasnak nyoma veszett. Keresni kezdtük de nme volt seholse a közelben.- Ez meg hogy lehet?! Sérült volt nem juthatott messzire. Nem láttad hova ment James? - kérdezgettem de James is teljesen meg volt lepődve. Még egyszer benéztünk szinte minden szikla alá, amikor a sziklafal mellett néztem be egy bokormögé megláttam hogy van egy vörös folt a szikrán, odanyúltam és meglrintettem megnéztem, vér volt, felnéztem. Lehetetlennek tűnt, egy sérült srác nem tud ilyen gyorsan ilyen magasra mászni. Ennek ellenére gyorsan elkezdtem felmászni a sziklákon én is fel a tetejére. Fent egy hatalmas fennsík volt, egy erdővel láttam hogy valami fehérlik az egyik elől lévő fa tövében, odafutottam azthittem Elias az, letérdeltem de csak a véres kórházi ingjed volt az, nem értettem mi történt, meg voltam rémülve, magamhoz szorítottam azingjét, James látta hogy felmásztam és követett ő mászott utánam a leggyorsabban odajött hozzám és látta hogy csak Elias ruhálya van meg, ő is nagyon megijedt.
Logan
Elias lehetetlen módon eltűnt. Én ottmaradtam Megan mellett míg a többiek keresgéltek, nem hagytam magára. Láttam ahogyan felmászik mindenki a szikla tetejére utánuk néztem de közben láttam hogy Christine éberedezni kezd szóval rá keleltt figyelnem. |
Thomas
Megálltunk, de míg Jane meg nem érkezett nem tudtam megnyugodni. Utána sem teljesen, de látva, higy csak egy kis karcolás érte, mégis csak adott okot rá, hogy ne aggódjak annyira. A család immáron együtt, szeretném is, ha így maradna. De nem tudtunk tovább menni, mondjuk Elias miatt nem is nagyon akartam. Nem akarom, hogy Zare közelébe kerüljön, főleg így lesérülve. Aztán még a lány miatt is törthettük a fejünk. Ha nem Logan lánya lenne, gondolkodás nélkül fejbe lőttem volna. Így se sok választott el tőle. Logan és Jane mellé léptem, Romeo is odajött.
- Hű, még a végén te is felcsapsz emberkereskedőnek. - veregette meg Romeo Jane vállát csipkelődve, de ezt most a körülmények végett megsem hallottam.
- Mi? Ők meg a lány? Az előbb majdnem kibelezte a fiam, helló. - morogtam, azon gondolkodva, hogy akkor miképp oldhatnánk meg. Romeot küldeném vissza a lánnyal, de rá itt van szükség. Janeket pedig inkább vissza a fővárosba, ahol nagyobb biztonságban lehetnek. Így érezném a legjobbnak, de kétlem, hogy ebbe bárki is belemenne. Sóhajtottam egy nagyot.
- Faszom, jó. Legyen. De ha ébredezik üssétek ki még egyszer. - néztem Janere, majd megfordultam, hogy letudjuk ezt a srácokkal is, de akkor feltűnt, hogy Elias sehol.
- Hol van Elias? Előbb még itt volt. - néztem körbe idegesen.
- Elias! Ne pattogj, mert rosszul leszel! - kiabáltam, hátha felbukkan. |
|
- Tényleg nem akarlak cseszegetni, kiteszlek el ott ahol szeretnéd szívesen elviszlek egy darabon így is. Tudom hogy nehéz neked és nem akarlak elcibálni sehova se...- mondtam de aztn késő lett, elcsezstem, bepánikolt, mire értelmesen tudtam volna reagálni beletaposott a fékbe, annyi léleklenlétem volt hogy leirányítsam az útról az autót és ne menjünk bele egy másik autóba, míg erre figyeltem azon kaptam magam hogy a fejemhez szorítja a pisztolyomat, felemeltem a kezem közben csörgött a telefon. Azért szerencsém hogy nem ügyvéd vagyok vagy ilyesmi, van tapasztalatom az ilyen helyzetekben és ha ennyire közel tartja a felyemhez a pisztolyt úgy is eléggé gyors tudok lenni. Elhúztam a felyemet és közben a másik kezemmel eltoltam a pisztolyt ami a kezében volt, aztán mivel nem votl más választásom leütöttem, azért kicsit karcolta a tarkómat amikor meghúzta a ravasztés az üveget is kilőtte a vezetőülés mellett de elkaptam. Mikor eszméletét vesztette megkötöztem. Visszahívtam Thomast.- Itt van nálam a lány, le kellett ütnöm mert megijedt és meg akart ölni, de megkötöztem, megyek utánatok.- Megbeszéltük a találkozási pontot, betettem a lányt a csomagtartóba, szerencsére nem voltam annyira messze Toméktól. Találkoztunk. Kiszálltam az autóból.- A csomag tartóban van.- mondtam Tomnak aztán a fiúkra néztem, haragudtam rájuk de ezt most el engedtem.- Ki kéne találnunk mi legyen vele.
Amint Jane megérkezett üdvözöltem de rögtön a csomagtartóhoz mentem és felnyitottam. Megan mér nem volt eszméleténél, Jane nagyon alaposan megkötözte, kezét és lábát is meg a szályát is. Odahajoltam hozzá és néztem ahogyan fekszik, megsimítottam az arcát és nagyon gyengéd emlékek törtek fel belőlem, mosolyogtam rá. Jane eléggé meg ütötte a felyét de tudom hogy muszályból tette.- Ellkéne vinnünk innen, minél messzebb Zarétól, jó hogy kétfelé tudunk vállni. Jane és a srácok el indulhatnának a másik irányba , mi meg fojtatjuk az utat svájcba.
Kicsit meg ijedtünk mind ketten Eliassal hogy anyának baja eshetett. Főleg apa reakciója miatt, ha ő így reagál akkor biztos valami komoly történt. Logan lefékezett azonnal nem is értette mit fenyegetőzik Tom hogy ha nem áll meg majd ő beletapos a fékba, terméseztes hogy megáll. De nemsokkal ezután csörgött apa telefonja és füleltünk. Meg is lepődtünk hogy nála van Christine. Kiszálltunk míg várakoztunk hogy szívjunk egy kis friss levegőt. Elias csendes volt, persze ő mindíg az de most ez más fajta csend volt, lehet hogy ez az egész rá lesz a legnagyobb hatással, már most olyan mint amilyennek még soha nem láttam, milesz ha ez az egész elhúzódik. A vállára tettem a kezem.- Christinen gondolkodsz?
Nem ismertem magamra, furcsa volt ráébredni arra hogy amit az autóban mondtam a fegyverhasználatról, mármint hogy megtanulnám és ennek következménye az lenne hogy megölök egy embert, és hogy ez nem okozott elméletben semmiféle negatív érzést bennem. Olyan mintha kicsit kegyetlenebbnek érezném magam, de ez persze betudható annak hogy életemben először sebezett meg valaki. James kedves volt velem, és persze Christinre is gondoltam, izgultam a viszontlátás miatt és reméltem jól van. Nemtudtam hogy van e esély arra hogy észhez tudom téríteni, lehet hogy nekem nem menne, de Logan ebben legendás azóta is óriási tanulmányoakt írtak Mavisről és róla de az ami neki van az olyasmi képesség mint ami Zarénak van, csak ő eltérő célokra használja...- Ja, godnolom te is.- motyogtam Jamesnek. Aztán anya megérkezett mielőtt beszélgetni kezdtünk volna komolyabban. Odasiettünk, mármint én James segítségével, fura volt még mindíg kórházi hálóingben rohangálni. Végig futott rajtam egy nagyon intenzív bizsegés hogy tudtam hogy Christine ott van a csomagtartóban. Ugyanakkor féltem is kicsit. Logan oda is ment és kinyitotta. Megszédültem és olyan volt mintha hallucinálnék, lehet hogya vérveszteség miatt és suttogásokat is hallottam a felyemben, nem tudom hogyan lehetséges de mintha Zare hangja lett volna, pedíg soha nem hallottam a hangját. Megfordultam és az útmentén elterülő sziklafalra néztem. Amíg mindenki a lánnyal volt elfordulva elindultam a fal felé, nem emlékszem rá hogyan konkréten kiesett egy kis idő és a sziklafal tetején találtam magam, ott ahol a többiek már nem láthattak. A sebem vérzett és megvoltam ijedve olyan érzés volt mintha valaki feldobott volna oda, úgy éreztem nem tudok megszólalni és szemben velem egy férfi állt, nem mondott semmit de éreztem hogy követnem kell és nem tudtam ellenálni a kéztetésnek, vele mentem, a többiek ezt csak később vették észre akkor amikor már messze jártunk. |
Christine
A távolság a lényeg, más kikötésem nincs. A világ szépsége mindenhol ott rejlik, amiatt nem aggódom. A túlzott hideg vagy a nagyon meleg se zavarna azt hiszem, csak el innen. - sóhajtottam mélyet, mert haza se akartam menni. Eddig nem különösebben vágytam a magányra, de most mindennél jobban vonzott az egyedüllét. Eléggé a béka segge alatt érzem magam, és úgy igazán sehova sem érzem odatartozónak. Aztán újra ránéztem.
- Semmi gond, igazából... igen, elszöktem. Most is szökésben vagyok, mint egy gyilkos. - néztem vissza rá kíváncsian mit reagál. Nyilván idegenként is viccnek veszi, mert senki meg nem mondaná, hogy embert öltem. Aztán ismét elpillantottam, de csak egy egészen rövidke időre, ugyanis a szavai igencsak lesokkoltak.
- Svájcba? - vontam össze szemöldököm ismét ránézve.
- Akkor én talán előbb kiszállnék. Svájc nem az én helyem. Valami kevésbé lakott helyre gondoltam, szóval nem baj, ha előbb kiteszel. - válaszoltam és bár ez okozott némi feszültséget, el is fordítottam a fejem, hogy mind ezt ne lássa. Svájc? Micsoda írtózatos véletlen. De nem akarok paranoiás lenni, ígyis az őrületbe kergettek már a folytonos megjelenésükkel. Bár apából kinézném, hogy rám szabadít valakit. Egy ideig csendben maradtam, de a sóhaja igen rossz ómennek tűnt. S az is volt. Odakaptam a fejem értetlenkedve nézve rá, mire gondolt. De hamarosan nyilvánvalóvá vált. Véletlen lenne, nem hinném. Bajban vagyok-e? Igen, nem is kicsit. Nyilvánvalóan nem előlük menekül. S a szavaiból úgy vettem ki, hogy vagy túlélte Elias vagy nem is tud róla. Azért hiszem kevésbé az utóbbit, mert ő is abból a városból jött és nem tűnik túl depressziósnak. Ettől függetlenül még szarban vagyok. Hiába mentegetőzött, hogy nem fog bántani.
- Engedjen ki. Álljon meg! - rángattam meg az ajtót, de ugye az csak akkor nyílik, ha a vezető ülésről megnyomják a zárat.
- Mégis melyiket? A seggfejt vagy az árulót? - morogtam rá, közben keresve az egér utat.
- Nem akarok beszélgetni, jó itt is, ha megáll. Nem megyek vissza svájcba! - kiáltottam rá és elkaptam a kormányt, hogy kizökkentsem. Az se érdekelt ha belefutunk valamibe és meghalunk. Akkor láttam meg a másik oldalán a pisztolyt. Még sosem lőttem, de jobb kilátásaim lennének vele, mint egy késsel. Kikaptam hát a tokjából és a nyakához nyomtam, már ha nem sikerült neki mennünk valaminek, ami a biztonsági övem végett esélyesen túlélhetek.
- Ha nem állsz meg keresztül lőllek. Most! - fenyegettem meg, de nem holmi üres semmivel. Komolyan mondtam, amit mondtam. Nem érdekel más élete.
- Megkellett volna ölnie titeket, de ehhez is béna volt! Remélem legalább Eliast feloldoztam az általatok okozott szenvedések alól. - morogtam neki.
Thomas
Zare közelébe sem mehet, nem lesz csali. Nem fog lövöldözni, jó ha él. - morogtam idegesen az sms-re nézve, amit Jane küldött.
- Egy stoppost? Mi a franc van itt mindenkivel? Jelenleg bevetésen vagyunk, ő meg kislányokat furikázik?? - fogtam a fejem, mert nem akartam elhinni. Jó, hogy nem hozza egyből hozzánk. Felakartam hívni, de jó hosszasan kicsengett. Miért nem veszi fel? Rossz előérzetem támadt.
- Álljunk meg, Jane nem veszi fel. Valami baj van, várjuk be... - néztem Loganre és ha egy pillanatra is ellenkezett, rá tapostam a lábára, ami a féken volt. Az én családomról van szó. Az én dolgom megvédeni. |
Jane
- Mindegy? -kérdeztem.- Elszöktél otthonról vagy mi? -mosolyogtam rá.- Persze ez nem tartozik rám, bocsánat. - A Christine név keltett benenm némi gyanút, de nem adtam ennek jelét. Elkezdtem azon gondolkodni hogy vajon nem e azt a bizonyos lányt vettem e fel. Közben megírtam Tomnak hogy hol járok, meg hogy felvette megy piatal lányt aki egyedül stoppolt hogy ne essen baja és elviszem egy darabon. - Én Svájcba tartok ott találkozom a férjemmel. - Figyeltem az arcát a Svájc szó hallatán és egyre gyanúsabb lett hogy tiszta hülyevagyok mert ez a lány ez bizony az a lány... hasonít is Loganre meg Mavisre, akkor viszont veszélyben vagyok, még szerencse hogy elérhető helyen van a pisztolyom és nem is látja, bár nem akarnám lelőni. Egyenlőre nem tudtam mit csináljak, nem akartam volna eljuttatni Zarehoz, legszivesebben megordultam vilna hogy hazavigyem. Kis gondolkodás után és egy nagy sóhaj után úgydöntöttem hogy nyiltan kommunikálok mert tudok védekezni ha úgy van.- Te vagy az a lány ugye? - néztem rá.- Miattad kattantak meg a fiaim. -sóhajtottam ismét.- Ne ijedj meg, nem akarlak bántani vagy rábeszélni semmire. De beszélgethetnénk amíg elviszlek oda ahova menni akarsz.- nem voltam biztos abban hogy Zarehoz megy, bár ennek elég nagy volt a valoszinűsége azt is lehet hogy egyik utat se akaja választani és el akar szökni... - Ismertem régen az apádat, sőt más esetben ezt szégyelleném bevallani, de nagyon kedveltem is. Rövid ideig nagyon jó barátok voltunk, Elias és James apjával nyomoztunk a gyilkosságok ügyében amiket ő követett el, bár akkor még nem tudtuk hogy ő volt az elkövető. Éjszakákat átbeszélgettem vele, neked elárulhatom hogy ha most visszagondolok ezekre a beszélgetésekre még mindíg jó érzéseim vannak. Azthiszem nem lehet könnyű neked pont emiatt, rám az a rövid időszak is nagy hatással volt és mély nyomot hagyott bennem, te meg ilyen helyzetekben nőttél fel. Hihetetlenül karizmatikus férfi, nehéz elfogadni azt hogy valójában csak azért szeret valakit mert szügsége van rá. Nem akarom persze rádkényszeríteni hogy higyj ebben, biztos nagyon szereted őt. - pillantottam rá, aztán tartottam egy kis szünetet. Végig megértéssel beszéltem és emiatt elkellett felejtenem hogy ledöfte Eliast külömben ítélkező lennék.- Nagyon olyan a kisugárzásod mint az apukádé, mármint olyan mint Logané. Mikor James és Elias kicsik voltak rengeteget foglalkozott velük, ez volt az ami meg mentette őt meg Mavist az őrülettől amit az elvesztésed okozott.
Logan
-Ja nem normálisak.-helyeseltem és gyorsan letöröltem a képemről a vigyort.- Azért nem baj ha megtanul lőni, lehet hogy szügsége lesz rá. Zare fura alak még mindíg...- zötykölődtünk tovább az úton, láttam a tükörben hogy James Eliasra vigyorog meg valami olyasmit suttog neki hogy tökös volt és Elias visszamosolyog rá. Furcsa helyzet de legalább ezek ketten közelebb kerülnek egymáshoz...egyenlőre. Bár az mégiscsak jobb ha egy lány miatt verekednek mint az ha megöli valamelyikőlyüket. |
Thomas
Kiosztottam rendesen a kisebbiket, de gondoltam ha majd felépül Elias, őt is megcibálom. Dühös voltam mint a szar, hát még mikor Elias is fellázadt ellenem azzal a vérszegény sápadt képével. Esküszöm őt is lepofozom itt helyben. Mérgesen Loganre néztem.
- Ezek a mai kis pöcsök, azt hiszik halhatatlanok. - morogtam, de végül megadtam magam, de hogy nem szállhatnak ki a baszott kocsiból, tuti.
- Már csak az hiányzik, hogy félhullán itt lövöldözz nekem. - höbörögtem. Mióta lett ennek ekkora szája, te jó ég? Ha már őt se tudom fegyelmezni, hogy neveljem Jamest? Közben azért irogattam Janenek is mi a helyzet, meg hogy ő merre jár.
Christine
Annak ellenére, hogy az előző autót is sikerült elcsesznem, bíztam benne, hogy elköthetem a következőt is. Ezúttal azonban egy fiatal nő jött. Kissé furcsáltam a megszólalását, de annak örültem, hogy ő se idevalósi és nem kell szenvednem a nyelvvel. Szóval beültem mellé.
- Régóta utazgatom egyedül, nem gáz... - legyintettem.
- A szomszédos városig teljesen jó. Vagy ahová maga megy, ha nem gond. Minél messzebb innen, az lenne a legjobb. - kapcsoltam be az övem. A rendőrség se hiányzik a nyakamba. Mikor elindultunk jutott eszembe, hogy be se mutatkoztam.
- Christine vagyok... és kösz a fuvart. A kocsimnak már úgy is annyi... - néztem rá, majd ki az ablakon.
- Maga egyébként hová tart? - érdeklődtem meg. |
James
Valami hülye leszorított az útrol, illetve Logan. Nyeltem is egy nagyot.- Jól rábasztunk.- szóltam hátra Eliasnak.- Szállj ki, apáék azok.- Kikecmeregtünk, egy darabig csak néztük egymást, láttam hogy apa ideges de ő talán nem üt majd akkorát mint Logan, általában elég kíméletes, de amint Elias átszállt úgy megtépte a halyam mint valami csajnak aztán meg kiabált.- Tudom ez nem mentség, de lefektettem, adtam neki gyógyszert és tudom hogy felépül, láttam a sebét orvos vagyok, ő se akart a kórházban feküdni.- metegetőztem bár lehet nem volt jó ötlet...meg aztán Eliast nem baszhatja le mert sérült szóval rajtam csattan minden. Aztán kaptam pár ütést is amit valahol megértemeltem aztán beültünk hátra Romeo mellé, intettem neki amolyan szevaszként. Apa erősködött hogy dugjuk kórházba Eliast, aki ezt hallva előrehajolt apához elég fürgém.- Ne ugrálj felszakad a sebed! - kiáltottam rá de nem hallgatott rám.-
Elias
-Apa ne! Zare engem nem ölne meg, Christine is mondta, viszont tudom ez fura azok után hogy ledöfött de mindenki közül bennem van oka a lányának is bízni a legjobban ugyanis én ténylegesen nem bántottam, megbizonyosodhatott róla akár csalinak is használhattok, ha bedugtok valahova megszököm.- fenyegetőztem a végén halálosan komoly arcal farkasszemet nézve apával. Nemszoktam ilyen lenni sóha ismer, szóval remélem emiatt átjön neki hogy komolyan beszélek. - Majd útközben Romeo megtanítja hogyan kell lőni.
Logan
Tom egészen kemény volt most, jól tette ez tényleg nem normális, bár pont én beszélek tudom, de nekem legalább van erőm ahhoz hogy meg tegyek dolgokat, engem nem tudott volna ledöfni egy lány, jaj az én kicsikém milyen vestélyes. Én is meg ijedtem kicsit mikor hallottam Jane hangját ahogy mondta hogy leszúrta Eliast, lesz miről beszélgetnem vele...Vezetés közben majdnem elrántottam a kormányt olyan váratlanul ugrott előre majdnem teljes testel Tomhoz Elias és fenyegetőzött. Na bakkert ez tényleg úgy meg van őrülve ahogyan én Mavisért. Mivel Tom nem látta el is mosolyodtam emiatt, Eliasnak nem is tudtam hogy van ilyen oldala is.-
Jane
Siettem amennyire lehetett és közben dobogtam a kezemmel a kormányon és az út első részét végig mérgelődtem. Pár várossal alrébb láttam hogy egy nagyon szép lány stoppol. Arra gondoltam először hogy elég veszélyes helyre megyek, de aztán elgondoltam hogy a stoppolás elég veszélyes és végülis nem lesz belőle baj ha elviszem magammal. Megálltam az útszélén hogy felvegyem. Megvártam míg beszéll.- Szia! Bátor lány vagy, manapság már nagyon veszélyes a stoppolás főleg ha ilyen csinos és fiatal valaki mint te. Jane vagyok.-indítottam be a motort. - Meddig vihetlek? - kérdeztem mosolyogva tőle. |
Thomas
Azért volt benne aggodalom, ha netán tényleg nehezebb lenne, mint gondolnám, de hiszem, hogy Elias előbb lesz meleg és kiszeret a lányból, James meg talál valami anyjához hasonló nem szociopata, de vagány és okos csajt. Aztán jött a hívás. Éreztem én, hogy baj van. A víz is levert, bárha Jane azt mondja nincs nagy baj, akkor az úgy lehet. De azért arról én is megbizonyosodnék. Aztán közölte, hogy jönnek utánunk. Szép kis csapat. Nem vártam meg míg ideér az anyjuk, miután Eliast át passzoltam Loganéknek, elkaptam James haját és odébb cibáltam.
- Elment a maradék eszed is?! A testvéred majdnem meghalt! A kórházban kéne pihennie, te idióta! - kiabáltam vele és ha nem is nagyokat, de néha lecsapkodtam neki. Elvégre a fiam, megtehetem. Eliasra is haragudtam, hogy ellógott és ez majdnem az életébe került. Úgyse tudna mit tenni mellettünk, a kórházba kellett volna maradnia a picsába is. Miután kikiabáltam magam visszaültünk egy kocsiba, de erősködtem, hogy Eliast tegyük ki az első kórháznál, addig Jane és James is vigyáz rá, mert ezek után tutira nem engedem, hogy Zare után szaglásszon ez a hülye gyerek. Jelenleg velünk élnekm szóval az lesz, amit mondok. Ezek után pedig nem is kérdéses, hogy Logan lánya is meg lesz tépve, aki jelenleg az út szélén várt valami idiótára. Akadt is egy, meg is ölte, ő mega kocsival tovább ment - hol ott vezetni sem tud - de egy órával később a semmi közepén lerobbant, így jöhetett a következő balek. |
Elias
a kórházban meglepő módon hamar magamhoz tértem, akkor már ott volt anya és James is, Anya rettentően aggódott láttam hogy könnyes volt az arca de ami meglepett az az volt hogy James is nagyon ilyedt arcal nézett rám. Ostobának éreztem magam, de azt a helyzet hogy tényleg készen álltam a halálra... nagyon fályt ez az egész még soha nem éreztem ilyesmit, mármint nem a kés döfésre gondolok...nagyon vonzódtam Christinehez és nem éreztem még most se élőnek magam, csak azt sajnáltam hogy ennyire aggódtak hozzám. Elfordultam de anya a tekintetéhez fordította az arcomat, és amikor a szemembe néztem úgy éreztem magam mint egy kisfiú és kicsordult a könnyem, mire megölelt. Sokáig ott maradt mellettem, nem kérdezte mi történt vagy hogy meséljem el mi volt mert egyértelmű volt és apának se szólt. Kiment Jamesel egy rövid ideig kettesben maradtunk. James felhúzta a takarómat meg a hálóingemet.- Mi a szart csinálsz!? - kiáltottam rá és próbáltam visszahúzni mert így az alsófelem meztelen volt és szerintem egy srác se szereti ha az öccse a látja a farkát.- Most mit szégyellősködsz? Számtalanszor láttam már ilyet.- Utalt arra hogy orvos de eléggé félreérhetően fejezte ki magát, a sebemet nézte majd ezt mondta.: - Tényleg meg akart ölni, de annyira biztosan mégse, meg adta az esélyt arra hogy megtaláljanak. -elemezte a sérülésemet.- Ez majd a kocsiban begyógyul. - veregette meg a vállamat aztán visszaengedte a hálóingemet a karomat átvetette a vállát, a hona alá vett és lelkezdett leráncigálni az ágyról.- Áu! -kaptam a sebhez.- Pszihopata bunkó.- morogtam rá mert kegyetlenül fájt az a szar, erre James mielőtt kiszöktünk volna ellopott némi fájdalomcsillapítót. James egy állat de támogattam most az ötletét. Kivonszolt az autóba, ledöntött hátul az ülésre, valami pulcsit adott párnának ő meg beült vezetni, mondta hogy pihenjek hosszú út áll előttünk, indulunk mi is svájcba. Helyezkedtem kicsit a hátsó ülésen.- Tudod nagyon sajnálom anyát hogy ilyen fiai vannak.- sóhajtottam és reméltem hogy megbocsájt majd...
Logan
-Megértelek, és nem sértődö meg.-sóhajtottam, és gondolatban még hozzá tettem hogy sajnos a lány örökölte a vonzarőmet is, úgyhogy kétlem hogy hamar kiábrándulnának belőle. Eltelt fél nap, mikor megcsörrent Thomas telefonja, elég hangos volt szóval hallottam mindent. Jane hívta fel, ideges volt és szidta a fiúkat. Elmesélte hogy Eliast megtalálta Christinet, a lány leszúrta de nincs komoly baja ahhaozképest. Viszont elszöktek mind a ketten, és valószínűleg Svájcba tartanak ők is, Jane is mondta hogy így ő is utánunk jön mert nincs értelme maradnia, és biztosította affelől Thomast hogy nem fog hezitálni ha lőni kell. Egy pillanatra felnevettem kínomban.- Őrület, van akarat erelyük a srácoknak, bevárhatnánk őket ha már így alakult aztán elkaphatod a fülüket mielőtt tovább indulunk, nem mehetnek más úton ha gyorsan oda akarnak indulni.- Mondtam aztán le is parkoltam, és megvártuk a srácokat, illetve amikor láttuk hogy közelednek bevágtam eléjük az autóval hogy ne tudjanak elmenni, aztán kiszállítottuk őket. James kisegítette Eliast. Kíváncsi voltam Thomas hogy rendezi le ez a helyzetet, még nem is láttam az apai haragját megnyilvánulni teljessen, és most nem volt itt Jane hogy gátat szabjon az indulatainak. Tőlem már kapott pofont James és nem igazán segített rajta.... |
Thomas
Ideges voltam, s mikor elindultunk mind ez csak fokozódott bennem. Úgy éreztem hiba volt hátrahagyni őket. Olyan védtelenek mind hárman. Az ablakon bámészkodtam kifele, miközben beszélt hozzám Logan.
- Ugyan, dehogy. Alább hagy majd bennük a vágy, ha kedvük szegik, ha kedvüket szegi a lányod. Esetleg a gyilkolással vagy ilyesmi. Ha a te fiaid lennének még bizonytalan lennék, mert tudom, hogy az - és ezt ne vedd sértésnek, de - őrültekre buksz. Talán Jamesben is van erre hajlam, de észhez fog térni. Sajnálom, de amíg Zare él abban a lányban, nem tudok úgy tekinteni rá, mint a legjobb barátom gyerekére. - sóhajtottam. Rossz érzés fogott el. Féltettem őket. Romeo is csendben volt hátul, pedig aztán se fia, se lánya, mégis olyan fejjel bámult ki, mintha az ő gyerekeit marcangolnák éppen.
- És ha már nincs Svácjban? Lehet onnan is elmenekült. Nem lehet, hogy inkább visszakarja szerezni magának a keblén nevelgetett követőjét? Mármint, bocs Logan, de ha belegondolunk, sok időt pazarolt a kislányra, rengeteg kockázatot vállalva, hogy most csak úgy hagyja elveszni. Talán egy kamu lecsukással kiugrasztanánk a bokorból, hátha a lány védelmére kell. Vagy nem? És ha potyára megyünk svájcba? - kérdezte érdekes dolgokat felsorolva.
Christine
Míg felsője egyre nagyobb foltban vette át a vére színét, én leültem távolabb tőle, egy kis fotelbe és onnan figyeltem. Nem szívesen tettem, jobb lett volna a másik többit megölni, de kockázatos lett volna így itt hagyni. Eddig is mindig rá találtak, kétlem, hogy pont most ne lenne így. Némán hallgattam, s bár elég hihető volt, a mai nappal képteoen vagyok hinni bárkinek is. Próbálom úgy felfogni - mégha fáj is kissé - hogy ő is csak egy a sok közül.
Nem Elias, tévedsz. Ő életben hagyott volna téged, míg szolgáltad volnam utána ölt volna meg. Én akartam, hogy ne így legyen. Megvédtelek tőle. - keltem fel a fotelből és odasétálva, leguggoltam hozzá, hogy megsimogassam az arcát vagy a fejét.
- Ne aggódj, nem tart sokáig. Csak ne kapaszkodj tovább, egyszerűen csak hagyd magad elmenni. - szóltam hozzá halkan, s mikor lassan elájult, újabbat sóhajtottam. Aztán felkeltem, s mivel ebben az esetben nem volt hozzá időm és energiám, hogy elrejtsem, egyszerűen csak ott hagytam. Már nincs magánál, innentől pedig minden bizonnyal nem is fog érezni semmit. Nem vittem magammal minden cuccom, csak egy hátizsákot néhány holmival. Az állomásokat is elkerültem, inkább gyalog vagy ideiglenes fuvarral indultam a szomszédos városba. Ugyanakkor a zajongásunk sem maradt figyelem nélkül, az egyik takarító bukkant rá és hívták a mentőket, addig pedig az ottani doktor igyekeszte tartani benne az életet, ha még volt ereje küzdeni. Onnan pedig egy közeli olasz kórházba vitték, ahol természetesen értesítették a hozzátartozóit a hírekről. |
Jane
-Igazad lehet, biztosan a lány miatt van, kitudja egy korukbeli srácra milyen hatással van egy ilyen szép és karizmatikus lány, biztos csak a vadász ösztöne indult be.- sóhajtottam. Aztán jött Logan és előadta a dolgot, Thomas meg lepihányozott, és eleinte ellenkezni akartam. De rájöttem hogy h a Zarerol van szó, lehet hogy nem merném lelőni szóval megadtam magam- Én itt maradok, vigyázok a fiúkra hogy ne kószáljanak utánatok...legyél nagyon óvatos Thomas, tudod milyen mindíg ravaszabb mint hinnénk...- Sorban meg öleltem őket, Thomastól egy csókkal búcsúztam el, tényleg nagyon féltettem de bíztam benne hogy elkapja, egyszer már elkapta de most biztos kíméletlenebb lesz mint akkor. Elbúcsúztunk tőlük, Jamest fülöncsíptem, el akartam vinni haza Eliassal együtt de őt nem találtuk...- Hol van a bátyád? - Kérdeztem Jamest.- Ugye nem ástad el a hátsókertben- viccelődtem kicsit, mert akkor még nem aggódtam, James a szemét forgatta erre a kérdésemre, aztán elkedztük keresni de nem votl sehol...a telefonja bent csörgött, nem vitte magával akárhvoa is ment. Beesteledett de semmi, nem találtuk és nem tudtuk mitévők legyünk ezért úgydöntöttünk egyenlőre hogy várunk. Leültünk és vártunk mert nem találtunk semmiféle nyomot. Jamesel beszélgetni kezdtünk, illetve ő kezdte. Aztmondta hogy reméli még bízunk benne és hogy aztis reméli hogy tudom hogy szereti a testvérét. Egy egészen hosszú megható beszélgetés után nem bírtunk a seggünkön maradni és kimentünk az utcára, egész éjjel Eliast kerestük kettesben.
Logan
Elindultunk Svájca, hárman.- Mint a régi szép időkben...- mondtam az autóban, a csomagtartónk fel volt szerelve különféle lőfegyverekkel, ezt még baltimoreban pakoltuk be a táskáinkba hogy elkaphassuk vele Zaret. Én vezettem Thomas mellettem ült Romeo pedíg hátul. Hosszú út állt előttünk, láttam Thomason hogy feszült. Nyilván feszültek vagyunk mindannyian hiszen ez nem lesz könnyű de úgy éreztem másmiatt is izgul, gondolom a fiai miatt és mivel ő szeret sok dolog miatt idegeskedni biztos arra is gondol hogy mi lesz majd akkor ha Zaret kinyírjuk és Megan újra a lányom lesz. Sóhajtottam.- Sajnálom hogy így alakult, mármint hogy a fiaid belezúgtak a lányomba, tudom hogy félted őket de ha el akarod őket tiltani tőle az nehezen fog menni, az eddigiek alapján főleg Jamesel lesz probléma ezesetben.- mondtam, nem is gondotlam arra hogy esetleg ő arra gondolna hogy megöli Megant, reméltem hogy nem jár ilyesmin az esze mert azt nem hagyhatnám...
Elias
Le idiótázott de beengedett, nem tudtam mi fog következni de örültem neki hogy elgalább nem lőtt le az ajtóban, bementem utána. Aztán a falhoz nyomott amit nem tudtam mire vélni, kételkedtem a kezdetektől abban hogy ennek valami erotikus jellege van aztán előkapta a kést és belém is döfte annyira élesen annyira mélyen hogy fel se kiáltottam, csak néztem rá, még soha nem szúrtak meg, sőt még soha nem tört el semmim se és nem szereztem komolyabb sérüléseket se, furcsa érzés volt, a hatalmas éles hideg érzés a gyomromban.
 Térdre rogytam ahogyan a hátralépett és a hasamba állított késre néztem, megragadtam és összeszorított fogakkal kihúztam és a kezemet a kibugyano vér útjába tettem hogy valamelyes elállítsam. Felnéztem Christinre, nemvoltam jól de próbáltam összeszedni az erőmet ahhoz hogy eltudjam mondani amit akartam.- Nemhiszel nekem, senki nem tudja hogy itt vagy nem szóltam és a telefonom sincs nálam. Nemtudhatják mert úgy jutottam el hozzád hogy egyszerűen megéreztem hol vagy, tudod hogy nem vagyok nyomozó...sőt elég naív ember vagyok mert hittem benne hogy ha idejövök akkor tudok neked segíteni, mert akármit is tettél én tudom hogy mi lakozik benned. Ez - mutattam a sebemre azzal a kezemmel amilyik szabadon volt.- Ez egy másik ember akarata amit beléd injektált akkor amikor védtelen volt a személyiséged. Így is Zare egyik követője fog végezni velem, sőt köztük is a legnagyobb... De nem bánom, legyen nem fogok ellenkezni én nem olyan vagyok mint a bátyám nem tudnálak bántani. Örülök hogy ennyit élhettem és örülök hogy egyszer zenélhettem neked.- mondtam végül, leperegtem előttem jelenetek az életemből, de nagyon gyorsan századmásodpercek alatt, egyre homolyásoabb volt mintn, nem tudtam tartani a törzsemet se lassan, nem maradt más a szemem előtt csak a sötétség aztán elájultam és eszméletlenül feküdtem a padlón. |
Thomas
Feltűnt, hogy ne tűnt volna fel, hogy egyik fiam sincs észnél, s ezt betudtam annak, hogy túlteng bennük a sok hormon Logan lány végett. Logan is épp ilyen eszetlen volt anno. És mi történt? Jól emlékszünk. Most azonban több közöm van a dologhoz és jogom van beleszólni. Nem akarok én összeveszni Logannel, de immáron kizártnak találom, hogy a fiaim bármelyike is akarjon bármit is a lányától. Nem tehet róla, de a lánya veszélyes,ha nem veszélyesebb az anyjánál. Talán őrültebb is. És olyan könnyen csavarja ujjai köré a korabeli srácokat, hogy az elképesztő. Nem, az én fiaimhoz egy ujjal sem fog hozzáérni. Akaratlan is Zaret látom benne, nem Logant.
Jane sem nyugtatott meg, de tudtam, hogy ez az én dolgom lenne, így igyekesztem úgy válaszolni, mégha rémisztő is, amit Jamesről mondott.
- Nem hiszem, hogy mi okoztuk. Sőt biztosan nem. De én is aggódom. Talán csak böki a csőrét a lány viselkedése, elvégre eddig esélyesen bárkit megkapott. Remélem, hogy csak ilyen semmiségről van szó. Bízom benne, hogy visszatér a valós személyisége, és nem ragad rá a lányé. - mondtam halkabban, nehogy Logan meghallja és esetleg sértésnek vegye. Aztán sóhajtottam egyet.
- Nem szívesen viszlek magammal Zare felkutatásában, de őszintén szólva a lány után sem küldenélek. Még mindig túl puhány vagy, ha a ravasz meghúzásáról van szó. Viszont leszek olyan merész és Romeot utána küldöm, mert tartok tőle, hogy a fiúk egy idő után lecsatlakoznak tőlünk. - magyaráztam még mindig halkan, aztán ugye összeraktuk a tervet és Zare után indultunk Svájcba. És nem érdekel a bíróság, eljárok a kötelezőkre, de ha meglátom, nem habozok majd agyonlőni.
Christine
Hiába a szép táj, a kellemes idő és hogy bátran kijelenthetem, elég kihalt helyet sikerült találnom, ledöbbentett a válasza, mégha valahol sejtettem is. Fájt az igazság, talán jobban is, hogy belássam annak a néhány ütődöttnek végig igaza volt. Legbelül őrülten gyűlőlni kezdtem annyira, akár azokat, akiket eltaposunk. Hiába voltam hálas azért, amiket tanított, a tudat, hogy nem adott lehetőséget választani, titkolózott, ez megbocsájhatatlan. Ha nem kérdek rá, esélyesen sosem derült volna ki. De volta olyan jó, hogy nem mutattam ki utálatom felé, és ha ő így, én sem leszek őszinte hozzá. Már hozzá sem... Egyszer egy ismeretlen svájci alak azt mondta, hogy ami a "de" után folytatódik, sosem számít. Ezt igazolja az ő válasza is. Nem tudhatom milyen szüleim voltak, jogom van kételkedni a szavaiban.
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Szia... - köszöntem el, még mosolyogtam is, noha fájdalmasan, mert azért bárki kibukna egy ilyen hallatán. Miután elment, első dolgom volt rákeresni a neten a valódi szüleimre. Előbb a férfire, mert őt már láttam és a rendőrség oldalán hamar rábukkantam, onnan pedig bepötyögtem a googleba az ő nevét és ezer számmal dobálta az akció dús híreket a menekülésükről és mi egyébről. Még azt is láttam, hogy valóban eltűnt a kislányuk. Idegessé váltam és csalódott is voltam. Lekapcsoltam a gépet és éppen csak felkeltem, mikor kopogtak. Összevontam a szemöldököm. Zare nem így tenne. Ami pedig a több7eket illeti, egytől egyig karóba húzatnám őket. Magamhoz vettem egy konyhakést és óvatoskodva nyitottam csak résnyire az ajtót. Meglepetten, de morcos ábrázattal néztem Eliasra. Jézusom... ha még egy ilyen töketlen is ilyen könnyen megtalált, mi a szart kezdjek a többiekkel. Barom... de ha már úgyis a nyakamra hozza a bolond csapatát, én sem hagyom szónélkül a dolgot. Elég volt a hitegetésből. Tudom, hogy értéket lát benne is Zare, ez pedig egy kellően világos üzenet lesz számára is.
- Te idióta... gyere be. - szóltam oda halkan, addig a kést magam mögött tartva. Behúztam és gondosan bezártam az ajtót - na nem mintha azok az állatok ne tudnák betörni, vagy még azt is kinézem belőlük, hogy az ablakon keresztűl várnak, mikor lőhetnek agyon. Én viszont más szabályok szerint fogok játszani, mint az a hazug. A falhoz nyomtam szabad kezemmel, mintha legalábbis valami nagyon erotikus dologba kezdenék, ám ahogy odasimultam hozzá, a másik kezem köztünk volt. A késsel együtt, amit jó mélyen a hasába szúrtam. Olyan mélyen, hogy markolata látszódott csak ki. A hasa lenti részébe szúrtam, talán nem is ért semmi létfontosságút, de csak egy hajszál választ el, hogy ne forgassam meg benne, hogy nagyobb kárt okozzak. Voltam olyan kegyes, hogy mikor a meleg vére a kezemre került, nem húztam kibelőle, egyszerűen csak elengedtem és benne hagyva hátrébb léptem, hogy üres vagy inkább haragos tekintettel figyeljem.
- Nem akkora tragédia ez, mint azt hinnéd. Megváltás a számodra, hogy én öltelek meg és nem Zare vagy valamelyik szolgája. |
Logan
Amit Mavis mondott a telefonban az nagyon meghatott és rlhivatottabbá tett. Éreztem hogy a dolog sikerülhet.Bár egyenlőre a nyomozással egyáltalán nem haladtunk...Viszont sokat gondolkodtam azon azeddig összeszedett informácipokból hogy Zare hol lehet, voltak a lányak iskolatársai akik azért tudtak ról egy smást, bár azt nem votl nehéz kideríteni hogy hol lakik. Odamentem Romeohoz.- Figyelj, most már tudjuk hol lakik Megan, vagyis Zare is ott van, nem tudom hol van a kislányom de aki eddig is a legfőbb veszélyt jelentette rá és ránk nézve is az Zare, amondó vagyok hogy őt kell mindenek előtt kiiktatnunk főleg azért mert tudjuk hol van, menjünk Svárjcba, közben leszervezünk egy erősítést, felhívunk minden szervezetet akkit csak tudunk hogy álljanak készen, mi meg előre megyünk hogy biztosak legyünk abban hogy ott van, s ha megtaláltuk akkor végzünk vele. Segítesz nekem?
James
Kutattunk ugyan, de nem jutottunk sokra. Én ismét kicsit magánakcióba kezdtem de éreztem hogy apa nagyon rám tapadt és hogy nagyon haragszik rám, csak most egyenlőre visszafogja magát és figyel mint általában, még anya oldaláról is éreztem egy kis feszültséget.
Jane
A keresés közben, amikor alkalmunk volt kettesben maradni Thomassal beszélgettünk egy kicsit négyszemközt.- James a fiunk, és az egyik legfontosabb dolog az életemben. De azthiszem ezt megkell beszélnünk mert látom hogy te is látod néha amit én, furcsán viselkedik és nem csak arról beszélek amit Eliassal tett, néha nagyaon furcsán reagál vagy néz...mintha tettetné nagyrészüket de ennek nincs is tudatában. Mi van ha...van vele valami baj? Bár ez nem feltétlenül jelenti hogy rossz, sőt szerintem biztosan nem az...de nem értem Thomas ha tényleg van benne valami, mit tehettünk mi ami miatt ez így alakult? -pánikoltam de éreztem hogy kicsit tulzásba estem.- Bocsánat, mostanában táncolnak az idegeimen ezek a kölykök, tudom hogy te is ugyanezt éled meg de én kicsit szétcsúsztam most. Ráadásul mindketten belezúgtak Loganék lányába ami nem tudom jót jelent e vagy rosszat...- Közben Logan és Romeo megjelentek és előadták hogy mit terveltek ki, hogy fókuszáljunk Zare elkapására, és utána keressük meg a lányt. Én a magam részéről benne voltam.
Zare
Különös ez a sors, hogy így összefutott az életem korábbi szereplőivel. Levettem kikről van szó, Jane fiai valószínűleg, a zenész fiú munkássága az én figyelmemet is felkeltette, milyen különös hogy úgy alakult ezt a pályát választja, egy olyan foglalkozást amiben ha tehetséges Christine közelébe kerülhet. Egy pillanatra valami furcsa euforikus érzés tört rám emiatt, van amitől az ember nem tud eltávolodni és ez igazolja a régi érzéseimet is, tudtam hogy Janes és Mavis ereiben folyik valami ami kapcsolatban áll velem és erre a vérvonalra szügségem van, jólenne a fiút is magunk mellé állítani. Ugyanakkor miközben erre gondoltam láttam Christinen arcán felbukkanni a kétség jeleit, most először látom ezt rajta. A DNS tesztre gondoltam amit megsemmisítettem, de csak bizalmatlanabbá fogom tenni azzal ha hazudok neki. Mélyes sóhajtottam, a vállára tettem a kezemet és a szemeibe néztem.- Kicsim... Vannak gyermekek, akik nem a megfelelő körülmények közé születnek, a szüleik bántalmazzák őket, vagy nem megfelelően bánnak velük, hiába köti őket össze a vér mégsincs apjuk vagy anyjuk. Genetikailag nem vagyunk kapcsolatban, de én vagyok az apád. Az aki teljes odaadással és szeretettel felnevelt téged, aki minden tudását átadta neked úgy ahogyan az tőle telt, rengeteg információt amit rajtad kívül soha senkivel nem osztottam meg. Emlékezz vissza kislánykorodra, amikor az ölemben ülve hallgattad a legkülömbözőbb és ritkább régi meséket amikben a való élet titkait rejtették el még régen és kevés ember ismeri őket. Emlékezz a sok együtt töltött időre, a játékainkra, a főzéseinkre.- Megsimogattam az arcát a jobb tenyeremmel.- Semmi nem számít nekem ezen a világon, csak te...-mondtam neki őszintén és meghatottan, aztán gyengéden leengedtem a kezemet.- Ha készen állsz akkor várlak otthon, úgy terveztem hogy itt fogom majd átadni neked amire még szügséged lehet, de látam hogy most zaklatott vagy, adok időt hogy helyre hozd magad, pihenj és öszpontosícsd a gondolataidat.- Adtam egy puszit az arcára.- Szeretlek kicstim, odahaza várlak. -mondtam majd felpakoltam és indultam vissazfelé, tudom hogy nem mennék semmire azzal ha erőszakoskodnék, és a végén még magam ellen
fordítom.
Tudom hogy a többiek nagyon igyekeztek megtalálni Christinet, én is segíteni akartam de nem tudtam hogyan, látszólag megtettek minden mégse jutottak semmire. Féltem, féltettem Christinet, az együtt töltött időre gondoltam, a zenére és a táncra, én nem hittem el hogy gonosz, igen elhittem hogy gyilkolt, de meg akartam menteni féltettem Zarétól. Míg mindenki el volt foglalva a nyomozással látszólag értelmetlen dolgot csináltam. Bezárkóztam egy üres szobába, magam elé vettem egy térképet. Leültem és felidéztem a közös előadásunkat. Újra úgy kezdett el áramolni a vérem mint akkor, lassabban de erőteljesebben, az emlékek diktálta ritmusban. Eltűntek a fejemből a szavak, képeket engedtem csak be úgy ahogyan zenélés közben szoktam, amikor az érzékeink párbeszédben voltak éreztem egy részét és összekapcsolódtunk egy pillanatra, biztos ős is érezhette. Ezek után félig öntudatban állapotban lenéztem a térképre, és elhatároztam hogy odamegyek az első városba ahol a szemem megakad miután újra fénytkap a pulillám. Bergamo volt ez a hely, és a miután a szemem meglátta egy különs érzés aláhúzta bennem hogy odakell mennem. Villámgyorsan felálltam és anélkül hogy szóltam volna bárkinek is hívtam egy taxit és elindultam oda, a telefonomat otthon felejtettem, nem direkt, véletlenül, de már nem akartam visszafordultni. Nemtudtam ugyan hogy így van, de Zare itt volt és én utána egy nappal érkeztem amikor elment. Végignéztem a szállásokat és kerestem leírás alapján Christinet hátha álnevet adott meg. Az egyik kisebb és kedvesebb hát ablakában megpillantottam amikor az utcán sétáltam, levoltam taglózva az élménytől hogy ilyen otsoba módszerrel sikerült megtalálni, számomra ez eléggé sokat jelentett. Bementem és felrohantam a szobálya elé, kicsit megtorpantam, izgultam valószínűleg dühös lesz majd...de megkell próbálnom aggódom miatt és félek hogy baja esik. Bekopogtam udvariasan. Megvártam míg kinyitja az ajtót feltettem a kezeimet.- Ne ess kétségbe, nem akarok rád ilyeszteni, senki se tudja hogy itt vagyok...el se hiszem hogy rádtaláltam.- fakadt ki belőlem.- |
Mavis
Beharapott ajakkal hallgattam a lelkendezését. Tudtam én, hogy szép kislány lesz belőle, bár elképzelésem sincs, hogy nézhet ki. Azt nem tudtam, hogy valami kis híresség a táncosok közt, pedig googlen biztos találtam volna róla képeket. Ám nem csak jó hírrel, de rosszakkal is szolgált Logan. Cseppet sem örültem, higy ilyen engedetlen lányunk van, mégha ez valahol érthető is. Sőt, így elgondolva ez hasonlatos lehet ahhoz, amit előtte én műveltem. Megnyugodva intettem is egyet félvállról véve, hiszen akkor is Logan volt, aki végül észheztérített. Ő jó ebben, és tudom, hogy a lányunkat is megtudná téríteni.
- Ne légy olyan pesszimista. Neki az apja vagy. Nekem akkoriban csak egy borzasztóan túlerőben lévő teher voltál, mégis sikerült kitépned abból a sok mocsokból. Neked ez nagyon megy, szóval nem aggódom, hogy napokon belül már vele fogsz hazatérni. - somolyogtam, mert tényleg bíztam a képességeiben.
Thomas
Kissé mérges voltam Jamesre, de ami azt illeti Eliasra is. Fenébe is, hogy nem képes valami tiszta életű lányba belezúgni, egyből valami szociopata gyilkos kell neki. Hogy ezt is kitől örökölhette...? Biztos az anyjától... Na de nem volt sok időnk a családosdira, noha innentől nélkülünk egy métert nem mehetnek. Összedugtuk hát a fejünk és megbeszéltük a teendőinket. Elmentüni informálódni róluk, noha sajnos nem tudtunk meg túl sokat. Az osztálytársai többségével szóba sem állt, sokan sznobnak vagy túl ridegnek tartották, de a tanárjai szerették, mert jó tanuló volt. Ami inrelevánsak voltak, hogy szeretett táncolni, de az izületei és csontjai kopása miatt abba kellett hagynia. Illetve, hogy van érzéke a művészethez, de műveit szinte sosem mutatja meg senkinek sem, még a füzet firkálmányait sem, és ha valaki engedélye nélkül megnézte, akkor hisztibe kezdett. Hát ezt vajon kitől örökölhette...? Amit még meg tudtunk róla, hogy borzasztóan rosszul veszi a kritikákat és akkor mutatja csak ki igazán a foga fehérét. Ezt még fel is használhatjuk majd ellene. Az apjáról nem sokat tudtunk meg, senki sem ismerte, csak sejtették, hogy szigorú és hogy van érzéke a művészethez. A pályaudvaron azonban megtudtuk hova ment tovább, bár azt nem tudtuk, hogy már nincs egyedül.
Christine
Még a mobilom eldobása előtt felhívott. Látni akart. Furcsa, de én most valahogy nem vágytam erre a találkozásra annak ellenére, hogy felakartam tenni neki a kérdést. Mindenesetre a fogadóban vártam, s mikor megérkezett kimentünk a hídhoz beszélgetni. Készültem rá, hogy nem lesz könnyű életem, de hiszen pont erre készített fel, bár attól még féltem. Meséltem neki Eliasról és az idegesítő testvéréről, annam családjáról. Még nem vetettem fel a nagy kérdést, mert közben ő is érdekes hírekkel szolgált. Mikor közölte, hogy megölte anyát ledöbbentem. Magyarázkodott, de ez ěgy elég váratlanul ért. Talán nem voltam túl anyás, de akkor is. Hogy jön ő ahhoz, hogy megölje? Legközelebb meg majd velem végez, mert ez is a terv része. Annak ellenére, hogy szerettem és tiszteltem, egy részem gyűlölte is emiatt. Nem volt hát kétséges, hogy megkérdezzem. Előhúztam a képet, amit Jamestől kaptam és felmutattam neki, a dns tesztről mit sem tudva.
- Ez te vagy? Te vagy az igazi apám? - kérdeztem ezúttal pont olyan érzéketlenül, mint ahogy Jameshez is szóltam anno. Lassan ő is kezd... távoli idegennek tűnni, most, hogy érzem, talán mégsem volt alaptalan, amit azok az őrültek mondtak. Ha elmondta, hogy igen, illetve hogy nem ő az apám némi habozás után adtam neki egy nagy pofont. Hogy jön ő ahhoz, hogy kedvére manipuláljon, tönkre tegyen, aztán még sajnálatot és megbocsájtást várjon? Nem hazudom, ha azt mondom, ennél durvább kritikát még sosem kaptam senkitől. |
Logan
Nagyon meghatott Mavis, ki is mentem a folyosóra hogy ne lássanak a többiek sírni, mert bizony kicsordult a könnyem elég rendesen.- Jajj annyira gyönyörű lány! - lelkendeztem a telefonba.- Mind kettőnkre hasonlít egy kicsit, a szeme olyan mint a tiéd. -nevettem.- De sajnos nem egyszerű a dolog... elmenekült előlünk és nagyon biztos abban hogy Zare az apja, eléggé átmosta az agyát az évek alatt, elment és most nem tudom hol van de meg ígérem hogy előkerítem kerüljön bármibe.
James
Anya odament Eliashoz, nem akadt ki annyira az ütésen mint amennyire gondoltam egyszerűen csak aggódott hogy mi történt vele. Odamentem hozzájuk.- Nincs agyrázkódása nyugi...- Mondtam anyának aztán kicsit félve a következményektől elmondam nekik az ütés körülményeit és bocsánatot kértem Eliastól, aki először nagyon meg volt lepődve de elfogadta a bocsánat kérésemet. Anya kicsit ki volt de megértő volt velem szemben, főleg miután mondtam hogy kaptam érte pofont is rendesen, a másikat meg a lánytól. El meséltem nekik minden mást is a tegnapról hogy tudják milyen Megan hozzá állása a dologhoz, egyenlőre. Nagyon örültem egyébként hogy itt voltak mert jó nyomozók voltak tudom, és így lehet hogy több esélyünk van megtalálni. Bár hiába találjuk meg ha ő nem akar jönni, nem rosz dolog az hogy elszökött mert így érlelődni tudnak benne a dolgok amikkel szembesítettük, nem kellett volna este odamennem hozzá...de nem akartam hogy elmenjen.
Elias
Nehezen ébredtem fel, iszonyuan fályt a fejem és amikor kinyitottam a szememet és felültem nem a saját szállásunkon voltam hanem Loganéknél, nem kicsit lepődtem meg amikor azt láttam hogy anya és apa is itt voltak én meg nem emlékeztem semmire, csak fájdalmat éreztem a nyakszinrtemnél- Mi történt? - néztem fel arra aki a legközelebb állt hozzám. Felvilágosítottak mindenről.- Baszki te őrült vagy? .-kérdeztem Jamestől de aztán sóhajtottam, arra gondoltam a féltékenység miatt tette amiben lehetett valami, de aztán a többiek elmondták hogy az a lány tényleg Loganék lánya, nem is Christine volt az első név amit adtak neki ez a dolog meg az hogy elment elvonta a figyelmemet a méregtől és inkább szomorú lettem kicsit. Ha Zare az apja az szörnyen veszélyes, féltettem, nem érdekelt hogy mostmár biztos hogy ő követte el a gyilkosságot, lehet hogy kényszerítették, vagy hogy manipulálták. Meg akartam találni, és én is segíteni akartam. Logan visszajött a telefonálásból és összedugtuk a felyeinket. Anya javasolta hogy Zarera koncentráljunk először, ő legyen az elsődleges célpont, mert a lányt úgyse tudjuk rávenni semmire ami nem egyezik a szabad akaratával, de ha elkapjuk Zaret és bebizonyosodik hogy nem ő az apja és tényleg el rabolta akkor megváltozhatnak az érzései. Aztán megkezdtük az aktív nyomozást, elmentünk az iskolatársai szállásra meg a repterekre vasutállomásokra kérdezősködni a fényképével.
Zare
Felhívtam Christinet, aggódtam érte régen nem hallottam felőle. Gondoltam hogy nem akar hazajönni és jelen helyzetben ez nem is volt nagy gond de szerettem volna találkozni vele ezért megbeszéltem vele hogy találkozunk egy olasz kisvárosban ahol tudunk majd beszélgetni arról mi történt. A fél napot végig utaztam, repültem vonatoztam és végül meg is érkeztem hozzá és felkerestem a szállásán, amint megpillantottam és közel értem hozzá meg öleltem.- Látom hogy valami baj van, mesélj mi történt? - kérdeztem. Azért is jöttem el hozzá hogy arról beszéljek vele hogy az élete így most már sokkal nehezebb lesz, mindenre százszor jobban odakell majd figyelnie de felkészítem mindenre. Meg kicsit próbatételnek is szántam az ideérkezésemet, hogy beszéljek neki arról mit tettem az anyjával meg hogy ha úgy adódik felfedjem magam. Mindezt azért terveztem mert arra gondoltam hogy itt az ideje hogy beavassam a terveimbe. Odahaza mielőtt eljöttem volna a póstában találtam egy különös kéretlen levelet. DNS-tesztről értesítettek benne, tűzredobtam a levelet, de kíváncsi voltam rá hogy tudott e erről Christine ezért később erre is ráterveztem kérdezni, utazás közben betelefonáltam a tesztet kibocsájto illetékeseknek és megkérdeztem ki kérte a tesztet, de volt egy olyan érzésem hogy álnéven kérték, biztos gondoltak rá hogy én is találkozhatok a tesztel és fel akarom majd deríteni hogy kikkel találkozott. |
Christine
Én sem hagytam, hogy hozzám érjen. Még mit nem! Le is csukatnám! Lecsaptam a kezeit, s ha nem önszántából ment volna el, én löktem volna ki az ablakon. Ezek után azonban nehezebbé vált a pihenés. Ideges voltam és fáradt. Nem tudtam a repülőre várni, minél messzebb akartam lenni, minél hamarabb. Kezdtem besokkalni a helyzettől, s hogy nem vagyok képes mind ezt kezelni. Ha elszúrom az véget vetet az életemnek. Az éjszaka közepén felszálltam egy buszra és elmentem Bergamoba, természetesen előtte megszabadulva a mobilomtól, mert féltem, hogy azon követnének le. Még a buszon is az ismeretlen fickó képét néztem, aztán egy kiskori képem, ahol apám is rajta van fiatalabb korában. Nem tudom... a szemük színe hasonlít, de ennyi...
Megérkezve egy híd melletti kis fogadóban szálltam meg annak reményében, hogy itt nyugton kitalálhatom, hogyan tovább. Azért a közös előadásunk emléke fŕjdogált kicsit... jó volt táncolni is. De elég, érzelmeknek itt helye nincs. Felcsapva egy térképet nézegettem merre menjek majd tovább.
Romeo
Próbáltam kimagyarázni és úgy igazán senkit sem hibáztatni, de ez nehéz feladat volt. Abban sem voltam biztos, hogy Elias egyáltalán partner e a dologban. Hogy nem e utált meg minket, amiért elüldöztük tőle a lányt. Úgy tűnt ő tényleg komolyan vette, míg minket csak a szimatunk hajtott. S ha ez még nem volna elég, Thomasék megérkeztekor már egy levéllel a kezükben léptek be, amit a recepción kaptak meg, de Logan nevére szólt. A teszt eredmények voltak. Erről is tettünk egy rövid magyarázatot, s noha én is roppant kíváncsi voltam, mégha tegnap olyan biztos is volt magában Logan, mielőtt felbonthattuk volna, Logant felhívta Mavis, aki alig bírta kibökni mit akar, annyira kapkodta a levegőt örömében. A teszt eredmény általában minden szülő és az érintett gyerek is megkapja. Itt persze Chris kivétel volt, mivel jelenleg sincs otthon. De Mavis egyből lelőtte a poént és még így, hogy nem volt kihangosítva is lehetett hallani, mennyire nem fér a bőrébe. Logant kérdezgette, hogy néz ki, mennyire hasonlít rájuk, beszélgettek e már és persze, hogy mikor hozza haza. Ebbe én végképp nem akartam beleszólni így Janekre néztem.
- Zare közel van, de egyenlőre nem tudjuk a pontos helyét. A lány ... khm akarom mondani Megan tudhatja hol van. Csak épp nem csapatjátékos... Szóval ötleteljünk. - néztem rájuk. |
[347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
