|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 -Igazad van, ha Joanna kivan téve ennek és helytáll akkor nekünk is tudunk kell alkalmazkodni.- Aztán jött a lelkitámogatós dolog Tara néztem és el is nevettem magam.- Igen az tény hogy ő nyírni ki nem más, bár én helyzetben félretudom tenni az ellentéteimet, a probléma inkább az hogy ő mésicsak nő. És hát igen biztosraveszem hogy a szoknyája alá akarnak majd nyúlni és nem védekezhet úgy ahogy szeretne különben lebukik. -mondtam- Ha benne lennél.-néztem most Tarára- Ha kellően motivált lennél, úgy hogy tudomásul veszed ennek minden kockázatát, én nem lennék veled genyó, nyilván a helyzet mindent megváltoztatnak.- magyaráztam neki.- És ha úgyalakulna próbálnálak megvédeni.- mondtam komolyan aztán Darylrenéztem.- Persze, nem is várjuk el hogy ennél jobban belefoly, köszönjük a segítségedet. -modtan menki őszintén. Tomra néztem, remélem bírni fogja egyedül, Marlene nem az az érzelgő típus nem nagy lelkitámasz majd neki, tudom hogy fontos vagyok neki és hogy Jo is, és tudván hogy midnen nap hajszálon függ az életünk gondolom nem lesz túl jó állapotban. |
 Szerényen elmosolyogtam, miután a tanárúr ennyire örült annak hogy tudtam válaszolni. Ezekszerint a diákok nagyrésze még elég képzetlen. Arra gondoltam nem fogom visszafogni a képességeimet, ennek több oka volt, még mindíg Raffael testőrének készültem és bizonyítanom kellett, érezze más is úgy hogy nem egy szerencsétlen elesett kislány vagyok akinek nagyon bizonytalan a sorsa hanem olyasvalaki aki céltudatos és egy konkrét cél vezérli. Na meg az se jön rosszul ha szerezk itt "barátokat", ha Raffael hatalomra kerül jobb ha sokan szimpatizálnak majd vele, nagyon gyakorlatiasan gondolkodtam. Ugyanakkor fogalmam se volt róla mennyire törődik még velem Raffael, de reméltem néha érdeklődik majd az eredményeim felöl amíg itt vagyok. Végignézve a diákokon láttam hogy nemcsak én vagyok bilincsbeverve, és azti észrevettem hogy van akiken jóllátható hegek vannak. Kicsengettek, a tanár kiment én picit utánanéztem, nyilván nem normális ember aki itt tanít, de én jó akarok lenni é ha tud nekem tanítani trükköket akkor szívesen vennék tőle különórát vagy attól a tanártól aki erre a legalkalmasabb. Ezekután a lányok többsége meg érdeklődve odajött hozzám. És gondoltam nem csinálok belőle titkot hogy mit keresek itt, had legyen bennük némis respect és had akarjanak a barátaim lenni, később csatlódokká is vállhatnak akár. Éni felálltam bár bilincsel vicces volt társalogni. Elmondtam nekik beszélgetésközben hogy árva vagyok és hogy majd én leszek Raffael testőre, ha nemtudták ki az elmondtam nekik. Tudtam hogy cak akkor lehetek testőr ha jól teljesítek de úgy beszéltem erről mintha már tény lenne az egész hogy magamnak is hangsúlyozzam miért vagyok itt. KIs beszélgeté után kiszúrtam a lányt aki a székhez volt láncolva, kicsit kiszabadultam a többiek közül és odamentem hozzá.- Szia, téged miért bilincseltek az aszalhoz? -kérdeztem tőle, érdekelt miért van ennyire külön, soka lányon az tükröződött hogy szeret itt lenni, ami nekem kicsit meglepő volt de ez a lány úgytűnt annyira nem.
 A következő órát én tartottam, a szüne után mentem a terembe. Síri csend honolt ahogy beléptem a terembe, tartottak tőlem amit megértek, és helyeslek.- Nost eddig elméleti szinten ment minden de ma megyünk a gyakorlóterembe, mindenki találjon magának egy párt és elkezdjük a közelharc tanulást élesben.-mondtam aztán észrevettem hogy van egy új lány, hallottam hogy jönni fog. Kíváncsi voltam rá mit tud, mert hallotam aztis hogy őt nem az utcáról szedték össze. Odamentem hozzá és levettem a bilincsét.- Orwell Bran vagyok, én tanítalak meg benneteket arra hogyan kerekedjetek felül a fizikai visszamaradottságaitokon a férfiakkal szemben- mondtam neki aztán odamentem a többi bilincses lányhoz és leszedtem róluk is. Már az elméleti réznél jól rályuk ilyesztettem zóval fegyelmezettek voltak, így mentünk a nagy gyakorlóterembe. Ami mot nagyjából üres volt, bordásfalakkal szegélyezett, levolt terítve sok gumiszivacs ami aztsejtette hogy itt most komoly dolgok fognak zajlani. Sorbaálíltottam őket.- Miriam gyere ide mellém.- kiáltottam az eggyik lányra aki mellém i sietett, köbejártam.- Sok olyan lány van közöttetek, aki ha az életét arra tenné fel hogy kigyúrja magát akkor se érne el olyan erős fizikumot mint amilyen sok férfi kollégátok alapból használ. Ezért fontos megtanulnotok hogyan kerekedhettek ezen felül, röviden sok olyan fogással aminél nemszámít ez az fizikai fölény.- A lány mögé mentem é hátulról két karommal egy fojtogató fogást mutattam meg rajta, de nem szoríottam meg csak kicsit kevé fizikai erőt kifejtve a kezeimet használtam és a lány már ekkor elkezdett kicsit kapálózni pedíg alíg csináltam valamit, aztán elengedtem.- Ahhoz se kell bikának lenni hogy valakit kibillencsünk az egyensúlyából.- mondtam és a legfegyngédebb mozdulattal úgy kigáncsoltam szegény lányt hogy aztsetudja hol van, felsegítettem aztán a többiekfelé fordultam.- Viszont ezek a trükkös, könnyűnek tűnő fogások csak rengeteg gyakorlással tudnak hatékonyak lenni, éppen ezért a mai óra elsőfelében egymással majd a második felében a fériúkkal fogtok gyakorolni.- mondtam nekik, aztán visszaküldtem Miriamot a többiek közté.- Álljatok párba, utasítottam őket.- Újlány te velem leszel párba.- mondtam neki, egyrészt mert levan maradva másrészt kíváncsi votlam rá mert tudtam ki küldte ide, megvártam míg odajön hozzám a csuklója kivolt sebesedve biztos régóta megvolt kötözve a keze, a tekintete égett, nem dühösen elszántan. -Rendben mi ketten elmutogatjuk mit hogyan kell ti meg leutánozzátok.- mondtam a többieknek.- Aki durvulni mer a másokkal a kelleténél jobban annak lerúgom a vesélyát.mondtam a lányoknak. Aztán magyarázva megmutattam a folytófogást az új lányon, aki fegyelmezetten hagyta magát.- Akkor ezt mot gyakoroljátok két percig.- mondtam aztán gyakorlltam vele én is, ügyes volt, persze ha komoly lenne a dolog letudnám szerelni de úgytűnt nem először csinál hasonló dolgot. Már az elején kiszúrtam hogy az eggyik lány nagyon eldurvult egy gyengébb lánnyal, a gyengeség szar de a fegyelmezetlenség ugyanolyan rossz. Megálltam odamentem a lányhoz és gyomorszájon ütöttem, aztán elráncigáltam onnan a kispadra.- Kapsz öt percet, és egy másik párt aztán újrakezdhetitek.- mondtam neki és miután letelt az öt perc az új lányt küldtem az erőszakoshoz, én meg foglalkoztam a gyengével. Félszemmel láttam hogy vele már nem bírt el ezért ideges lett, de nem mert megint rosszalkodni gondolom félt hogy megverem. - Na jó, úgylátom még nem megy olyan jól ahogy kellene szóval majd legközelebb jönnek a fiúk, gyakoroljatok a koleszban is ha nem akartok elbukni gyengékre nincs szükségünk.-mondtam aztán lefújtam az órát é viszakísértem őket a terembe, meg i bilincseltem mindenkit ugyanúgy ahogyan volt. Bent a "tanáriban" láttam találkoztam Karlal, láttam hogy izgatott, tudom titokban szeretett néha elzórakozni a lányokkal, leszartam igazából de én nem voltam ilyen aberált, na nemvoltam jóember persze de én higgadt voltam. |
 Jogos, csak ötleteltem... - ittam ki a pihár tartalmát, igazából szeretnék nem belefolyni. Féltem a családom, Allyt. Ha nem muszály nem is mennék velük, innen figyelném az eseményeket. Bár én javasoltam voln azt a öreg hölgyet, mint külső segítő, de a hideg kráz tőle, szóval ha nekik nem jut eszükbe, én nem szólok róla.
- Hát igen... De mindezekkel kell szembenéznie Jonak is. Ha neki ment, gáz lenne tőletek... - vontam vállat. Nem jó dolog ez, még beszélni sem, de ígyis többen fognak meghalni, ha várnak. Aztán jött az újabb ötletelés.
- Ez nem olyan szar ötlet. De szükséged lesz a lelkitámogatásra. Vidd magaddal a szőkét. Hasznosak lesztek egymásnak. - javasoltam, bár nem ismerem őket. A csaj rögtön fel is vonta a szemöldökét. - Én, ő meg a lelkitámogatás? Bármilyen csábítóan is hangzik, szerintem én ölöm meg, nem az a valaki.. - ellenkezett. De Tom is egyetértett, bár ment volna ő is, de tartott tőle, hogy nem csupán a gyilkosságok nem mentek volna neki, de ha meglátja Jot, tutira elbaszná az egészet. - Én addig itt sunyulok és ha megtudnék valamit... majd valahogy megüzenem a boszinak vagy valakinek. De amúgy... hagyjatok kibelőle. - tettem hozzá. |
Tetszett hogy Darylnek eszébe jutott ez az ötlet de nagyon rizikósnak tartottam több szempontból, a fejemet cóváltam.- Ez egy jó ötlet lenne, de vanank fentartásaim. Az eggyik hogy szerintem engem egy teljes plasztikai műtéten kívül nincsen más ami eltudna rejteni. A másik pedíg az hogyha mindenki átmegy a sakktábla másik felére kilesz aki majd segít nekünk? Abban benne lennék ha egyikünk menne, vagy esetleg ketten de hárman nincs értelme, kell mentő öv és az hogy gyorsan jöjjön a segítség ha kell, négyen nem leszünk elegek a kellő pillanatban szükségünk lesz majd nagyon sok emberre. Na meg ottvan a csecsemőgyilkoságok és kínzások végrehajtása- sóhajtottam.- Ezt még alaposan átkell gondolnunk -sóhajtotam, és a homlokomat maszíroztam.- Najó...nem mintha lenne választásunk, megyek én egyedül.-mondtam végül.- Tom és Tara meg majd fülelnek.- mondtam, meg arra is gondoltam hogy Tom nemtudom mennyire lenne erre képes, igaz engem is nagyon mélyen érint a dolog, de Joannaval szemben azthiszem én tárgyilagoabb lennék, ha meglátnám úgy reagálnék mintha nem ismerném, és nekem nincs velekapcsolatban bűntudatom úgy mint neki. Vártam azért mit reagálnak, örülte hogy Darylt valamilyen szinten az oldalunkon tudhatlyuk. |
 Wáó! - csaptam össze kezeim elismerően, mire akik eddig nyitott szemmel aludtak is felriadtak. - Egy fegyverekben ismeretes lányka. Ez már valami! - mosolyogtam, mert jó lesz végre úgy feltenni kérdéseket, hogy válaszolni is fognak rá. Persze ettől függetlenül elgondolkodttó honnan tudja ezeket, de ennek a felülvizsgálata nem az én dolgom. Nem csak ő volt bilincsben, de jól lehet csak őt frusztrálta, mert új volt még neki. De volt lány, akinek a bokája volt odabilincselve a padhoz. Onnan lehetett tudni, hogy mikor írtak és csend volt, néha akaratlan is megmozdult a bilincs a lábán és zörgött vele. De akadt olyan is, akinek az ingje alól kilátszottak a régi hegek nyomai. Ezeket sem én okoztam, de sajnos hatalmam sincs ezekfölött. Persze volt, akit ágyhoz bilincseltem, de annak másnapra eltűntek a piros foltok a csuklójáról. Az óra végeztével aztán megköszöntem a figyelmük és elhagytam a termet. Szünet volt, így abban a néhány percben mindenki elintézhette ügyes-bajos dolgait. Oda is mentek hozzá néhányan míg nem jött a következő óra és kérdezgették, hogy honnan jött vagy hol volt eddig, mit csináltak vele, meg ilyenek. Sok lány sok helyről, sokféleképp. Valakinek megváltás ez a hely, valakinek átok. A lány, aki "láncra" volt verve, nem mozdult el, nem is tudott volna, helyette csak ült a székén és a padra firkálgatott szomorúan. |
Ahogy hallgattam őket és Warrent, amilyen haragossá vált a tekintete, tudtam, hogy nem visszatarthatóak. Elképzeltem, ahogy egy nap szemtől szembe lesznek majd vele és bár Warren erősnek tűnik, a fickónak még a tekintete is vért fecskendez az ember bőre alá. Mostanság már visszább fogtam magam, nem vagyok olyan aktív játékos - főleg mióta kinyírták a bátyám -, de eszembe jutott egy ötlet. Egy őrült ötlet, de ha azt vesszük, hogy Joanna mibe ment bele, semmi az övéhez képest.
- Említetted, hogy az egyik résen bejutott az egyik emberetek, ráadásul olyan mélyre, hogy személyesen is láthatta a fickót. Tulajdonképpen, erre még én is képes volnék. Én mondjuk max a háttérből tevékenykednék vagy még azt sem, de titeket bejutathatlak, ha gondoljátok. Csak nagyon el kell változtatnotok a külsőtök, mert a fickó profi és szerintem szag alapján is képes megkülönböztetni az embereit. - ajánlottam fel. Én is bosszútállnék, de tartok tőle, hogy az én képem sokkal többet látta, nem volna biztonságos. - Őt viszont csak cselédnek tudnám beadni. - biccentettem fejemmel a szőke felé, aki anyázott is egyet. - Az se rossz meló, ha nem válsz gyanússá, de megtartod a jó alakod és hagyod, hogy Murillo a seggedbe markoljon, de bizalmassá válhatsz és onnan is fúrhatni kezdhetitek a Végrehajtót. Ha pedig innen onnan is megy majd a tologatás, előbb utóbb kiesik onnan és nyert ügyetek lesz... - vontam vállat. Majd még hozzá tettem egy apróságot, mert bár jól hangzik, amit mondok, hisz lényegében tarthatják a seggét, ugyanakkor nyilván Jot sem a testi épsége miatt kell félteni. - De ha az emberei közé tartoztok és véletlen épp nem sofőrök lesztek, akkor engedelmesen tennetek kell mindent, amit mond. És nem lesz apelláta, mert egyik emberek sem válogat. Azzal azonnal elvágjátok magatok. És a mindenre úgy értem, hogy mindenre. Ha csecsemőt kell ölni, akkor azt kell ölni. De legyen az előtetek, hogy majd elkapjátok és kurvára leveritek rajta mindezt.... |
Udvarias voltam de ez a nő még ígyis elég fenyegetőzően vielkedett velem, megragadta az arcomat és magához fordította.- Értettem-mondtam, aztán figyelmeztetett hogy feleselni se merjek, arra bólogattam. Nem tetszett hogy majd új nevet akarnak nekem adni, a Layra már egézen hozzámnőtt, de arra is bólintottam. Aztán az osztályterembe értünk, leültem nagyon zavart a kibaszott bilincs. Bemutatkozásomra láttam felvonja a tanár a szemöldökét, ja ez még nem csickanevem biztos az a baja...sóhajtottam is eggyet hogy itt mindenkinek baja van mindennel, de majd alkalmazkodom. Odajött de aztmondta nem veheti le a bilincset, nem értettem mi a szar értelme van annak hogy rajtamhagyják de ezzel se vitatkoztam. Amit mondot az felébresztette a kíváncsiágomat. Milyen órák lesznek azok ahol rámraknak bilincseket meg kitudja mit, bíztató ez a hely...De továbbra is tisztelettudó maradok és jógyerek.- Értem, azért köszönöm Mr.Denke.- mondtam a férfinak, aki aztán visszament a táblához é folytatta a tanítást. Aztán gondolom fel akarja mérni honnan indulok, nulláról vagy azért tudok valamit. Válaszoltam a kérdésére és elmondtam hogyankell. Közben nagyon viszketett a kezem, a furgonban is végig megvolt kötözve azzal a szar kötéllel ami kidörzsölte, estére tuti véresre horzsolja majd ez a szar is, de nem mocorogtam vele. Vártam hogy vége legyen az órának és annak hogy kezdődjön már ez a beavatái szar, megkapjam az új nevem és levegyék a bilincset, bizonyítani akartam ugyanakkor türelmesnek is kellett lennem. |
Warren:
- Nem lezünk jóban ha állandóan a korommal piszkálsz, se öreg se lassú nem vagyok- mutattam énis visza a középsőújjamat a csajszinak.- Aztán bementünk é elhelyezkedtünk, Alicia örült nekem és természeteen belecsaptam a ki mancsába. Utána meg rendeződtünk és leültünk. Aztán elmondam amit tudunk Daryl reakciója érthető volt, oda i mondta Tomnak hallkan hogy gratulálok, márcsak azért is jóltettem hogy nem baztattam éni Tomot, tudja őis hogy mi van é mástól úgyism egkapja a lebaszást. Daryllel most ebben nagyon egyvéleményen voltunk. Viszont a férfi említésére nem adott valmi bíztató reakciót.- Hagyjuk? -kérdeztem felindulva, de aztán fojtatta é megindokolta a dolgot. Láttam a szemében hogy nem vicces, ezekszerint Jo a lehető legroszabb alakkal akaszkodott öze.- A picsába.- dőltem előre kicsit.- Aztán Daryl fojtatta é mikor rám pillantott annál hogy nemcak a solaris család vére tapad a férfi kezéhez, belémnyilalt valami meleg düh, tudtam hogykell érteni a tekintetét, nem reagáltam flindulan, de ölölbe szorult a kezem é arra gondoltam hogy akkor ez még egy több ok annál hogy ne "hagyjuk" a dolgot annyiban. Láttam Tom is elnéz felém egy pillanatra és belenéztem a szemébe hogy láthassa bennem az elhatározást. És bár én nem bíztam annyira Jo képeségeiben úgy éreztem nem halt még meg.- Még a végén meglep minket, nem hagyhatjuk a dolgot, nem zavar ha nem keveredsz bele csak szerettük volna veled is tudnatni mi van, és persze a férfiről minéltöbbet megtudni, bár azthiszem amit mondták az elég szarul hangzik, de jó hogy tudjuk... Nagyon óvatoan kell tapogatóznunk, és infókat gyüjteni sokkal óvatosabban mint eddig, és úgy hogy nem specifikusan erre a férfire fókuszálunk. -mondtam aztán Tomra néztem- Megtesszük amit tudunk, és az az hogy előkészítjük a terepet, hogyha Joanna jelez ugrani tudjunk segíteni neki. Addig meg haladunk a piti nyomok után é úgy szedegetjük az infókat mint a galambok a morzsát.- mondtam elszántan.- Köszi az óvaintést, nem fogunk a faszi után szaglázni csak a környékét térképezzük fel. -mondtam a tervemet a többieknek.- É mindenhova kimegyünk mi is ahol bizonyíthatóan ő végezte a munkályát é helyszínelünk miis. -ittam bele megint Whiskybe.- Kezdetnek megnézhetnénk mi is ezt a Solaris dolgot közelebbről.-javasoltam é kívánicsian vártam mit javasolnak, ha elfogadják én minél előtt indulnék. Stormieról se feledkeztem meg közben a gondolataimban, meg arról hogy ma fontos feladatom eljuttatni a gyógyzer hozzá...De az ügynök kellett tartanom a gondoaltaimat.- Joanna magára van utalva, én hiszem hogy még nem halt meg és ha kapcsolatbalép velünk azonnal ugranunk kell. |
 Természetesen. Persze csak, ha valóban okot ad rá. Az engedetlenség büntetést von maga után. Nyilván, aki évek alatt nem tanulja meg az itteni szabályokat, menthetetlen. - válaszoltam, de aztán elkaptam az állánál és magam felé fordítottam. - De ha csupán kedvtelésből vagy indokolatlanul teszed, téged is a tűzbe dobunk a teste után. - figyelmeztettem. Akadt már olyan, hogy diák diákot ölt, nem is egyszer, bár nem túl gyakori. Mindig kivizsgáljuk a dolgot és ha gyanús dolgot találunk, asszerint cselekszünk.
- És ne merészelj feleselni. A nap végére pedig kapsz majd egy új nevet, amit itt fogsz használni. - mondtam neki, s csak eztán léptünk be a terembe, ahol még ment a tanítás, de mivel nem tudtuk mikor érkezik nem vártunk rá. A tanár úr zavarát betudtam annak, hogy mindig is problematikus volt, ha fiatal lányokról volt szó. Egyrészt, mert szépek, másrészt, mert anno is előszeretettel falta őket. És nem az ágyban. A bájos, ártatlan mosolya mögött, egy éhes farkas lappan, de a szaktudása jól jött, ezért sem hagytuk magára. Szóval magukra is hagytam őket.
Miután Leda néni kiment az új lányra terelődött mindenki figyelme. Sosem voltam túl jó az üdvözlésben, bár tudok nyájas lenni.
- Oh, Karl Denke vagyok. - mutatkoztam be mosolyogva, és a neve hallatán felvontam szemöldökeim, de hamar igazgattam vonásaimon, majd kap új nevet, mert ezek szerint még nem kapott. Közelebb is sétáltam hozzá és a bilincsre néztem a kezén, majd szisszenve egyet megcsóválta a fejem.
- Sajnálom, de nem lehet. Egyelőre nem. De jobb, ha mielőbb hozzászoksz, mert lesz ennél sokkal rosszabb is, ha majd Leda néni tart órát neked, és akkor nem csak, hogy ne kímél meg attól, ami rajtad lesz, de meg is büntet, ha megkéred rá, hogy vegye le. - figyelmeztettem. Nem bántani akartam, csak szólni, hogy akadnak olyan tanárok itt, akik még nálam is durvábbak, ha ilyesmiről van szó. Aztán visszasétáltam a táblához és a pisztoly részeiről kezdtem magyarázni, majd az új lányhoz fordultam.
- Új lány, eltudnád mondani, milyen sorrendben kell szétszednünk a pisztolyt és tisztítás után, hogy kell összerakni? - kérdeztem kíváncsian, bár volt rá esély, hogy tudja, a legtöbb idekerülő lány nem maffia családokból származik, hanem utcáról vagy meggyilkolt családok árvái. |
 Mikor este leléptem, bíztam benne, hogy nem baszik át, bár olyan képe van. Kicsit késve, de másnap meg is jelentem, mert lehet, hogy a háta közepére sem kívánja a közös munkát velem, én se vele, de kell az a geci megbocsájtó levél, a visszaigazolásom és a jelvényem. Szóval tetszik vagy sem, felemeltem a seggem és már harmadszorra mentem el - bár másik címre, amit Marlene adott - hogy kicibáljam. Kopogtam is, ám közben mellé csapódott egy apuka. Na, szépen nézzünk ki. Még a végén kiderül, hogy valami családi találkozó kellős közepébe csöppentem. Sóhajtottam egyet a pasasra és a cowboy ruhás kiscsajra nézve, s közben nyílt is az ajtó. A köszönése véget a farmer mellényem zsebébe nyúltam és kihúztam belőle a semmit. Pontosabban a kezem, középsőujjat mutatva.
- Láttom, jobban vagy. És nem érdekel, mert amíg nincs jutalomfalat, addig a nyakadra fogok járni. Lassú és öreg vagy szóval esélyed sem volna. A tegnapi is csak véletlen volt. - vontam vállat, mire a mellettem lévő értetlenkedve pillantott felém majd Warren felé, aztán intett, hogy menjek már, szóval bementem, miután Warcsi odébb tolta a seggét. Nem erre számítottam, de mikor konkrétan belecsöppentem egy jóval nagyobb kaliberű ügybe, felvontam szemöldököm. Gondoltam, hogy nagy kutyák, de én max drog díllereket és striciket kapok, ők meg valami kiskirályt és a vérebeit kergetik. Hát hülye leszek kimaradni. Le vagyok fokozva a béka segge alá, jobb ügyet meg közben nem is kaphatnék. Szóval helyet foglaltam és egy pohár whisky mellett csendben hallgattam őket.
Szám húzva vártam, hogy bemenjünk és túllegyünk az egészen, bármi is az. De a csajszi tekintetéből azt olvastam ki, hogy velem együtt értetlenkedik, hogy mit akarhat a másik. Mindenesetre hamar választ kaptam - ha ő nem is -, mikor Warren ajtót nyitott.
- Csapj bele nagy fiú! - nevetett fel Ally, és odatartotta a pracliját egy pacsi erejéig. Jól van, semmi gond, végtére is a farmon élő állatokkal is hasonlóképp volt barátságban. De tudva, hogy dugta vagy legalábbis szándékában állt dugnia Lollyt, inkább nem hagyom őket kettesben. Hiába volt Lolly felnőtt nő, ezt ő nem tudhatta, mégis rámászott, szóval nem, nem örvendezek, ha Allyhoz ér.
Előre engedve a lányokat aztán én is bementem és leülve el is fogadtam egy pohár whiskyt. Legalább ezért érdemes volt eljönni. Ally meg szörpöt kapott. Aztán egy gyors bemutatást következően - aminél jómagamat hallva, mint informátor szemöldököt vontam - rá is tértek a lényegre. Mikor Warren közölte, hogy Tom ott hagyta Jot Murillonak és a többieknek, rápillantottam Tomra és halkan megjegyeztem, hogy "gratulálok". Oké, hát látszott rajta az aggodalom, de melyik hülye dobna mélyvízbe egy tapasztalatlan kislányt? Idióták. És Eurielle... Na, őt hagyjuk is... Mikor pedig személyleírást adtak a "Végrehajtóról", már akkor tudtam kiről beszélnek, mikor kiejtették a becenevét.
- Óh, basszus... - dörgöltem végig kezeimmel arcom, majd sóhajtva rájuk néztem. - Hát ha már ő is benne van, inkább hagyjátok a picsába. Nem éri meg. Senkinek sem. Murillo se semmi, de a kopója az igazán komoly Feketehalál. Az az alak egy szörnyeteg. - csóváltam a fejem elnézve Allyra, aki megtanulta, hogyha hallja is a többieket, nem hallgatózik szándékosan, hanem eljátszik a katonákkal. - Rajta fogást nem találtok és ha veszélyben érzi magát, rosszabb, mint egy sarokba szorított rottweiler. Ami pedig azt illeti... nem csak a Solaris család vére tapadt a kezéhez... - néztem itt Warrenre, utalgatva egy s másra. S nem azért, mert felakartam lelkesíteni, hogy igen, ő a családja gyilkosa, na most aztán el kell kapni, hanem hogy igen, ő az a kegyetlen szörnyeteg, aki mással is végez, ha kell, szóval jobb elkerülni. Persze megérteném Warrent. Ha tudnám, hogy éppen most végzi ki a családom, már a mai nap, az első repülővel odamennék. - Sajnálom Jot, de elég esélyes, hogy már akkor halott volt, mikor a fickó szemébe nézett...
 Én jobbára csak hallgattam egyelőre, mert még mindig a dolgok hatása alatt voltam. És ebben az sem segített, amiket Daryl mondott a végül meg nem nevezett, de értelemszerűen általa is jól ismert fickóról. Szóval nagy szarban vagyunk, Jo pedig még nagyobban. Az én hibám, nekem kell jóvá tenni. Ha él, pláne, de ha meg is halt, akkor is boszzút kell állnunk. Véget kell vetnünk mindennek. Warrenre sandítottam, mikor Daryl elárulta, hogy a fickó ölte meg a családját is. Hozzátette, hogy Murillo ritkán vetemedik ténylegesen arra, hogy családok kiírtását adja parancsba, a kutyája az, aki a kegyetlenkedéseket kreálja és végzi el. Könyörületesebb is lehetne, de sose az.
- A spanyol FBI csapat arról is beszámolt, hogy a kivégzés után, a nő holtestét kiakasztották az istálóban, a gyerekeket pedig valószínűleg a disznók közé dobták. - tettem hozzá halkan, mert volt időm utána nézni, s bár ezt már korábban is tudták, nyilván a hírekben ilyesmikről nem számolnak be. Nem tehetik. |
Vártunk Tommal, örültem hogy Darylt ikeült rávenni hogy eljöjjön,mert gyanítom a fejlemények rá is hatással lesznek. Nemcak információ kellett őt is tályékozatni akartuk. Kopogtam én meg mentem ajtótnyiti és Daryl mellett ott találtuk Tarat is.- Heló.-néztem előzör Darylre aztán meg a lányra- Cső, na képzeld hazajött a társam hazamehetz.-mondtam neki moolyogva de nyilvánvalóan nem tántorított.- Jó csak vicceltem, lehet szükségünk van még egy emberre gyerebe-biccentettem miután Darylt már beljebb teékeltem. Lolita lelövé óta nem láttam, ami azért bennem volt mint tüske é biztosan Tomban is, de nem mentünk volna sokra ha egymá indítékait boncolgatlyuk, mert ajnos a tettének oka volt...Külön Alicianka is köszöntem persze.- Szia bátorlány.- mosolyogtam Aliciára és megimogattam afejét de aztán rájöttem hogy lehet ennek Daryl annyira nem örül szóval rögtön feltettem a kezemet megadóan.- Bocs... -mondtam aztán megszólalt ő is.- Jólgondolod, és persze hogy jár hozzá pia.- mondtam aztán elővettem megint egy jó üveg whiskyt amit én vettem ma miután végeztem a dokibál. Ez Japán volt a lehető legfazább minőségű, töltöttem mindenkinek aztán leültünk a hallban közben, középen a dohányzóaztallal amin a whisky volt. Tara néztem.- Mindjárt megtudod, megbízom benned mert Marlene küldött é ő ose lő mellé ha emberekről van szó, zóval gondolom megbízható vagy. Ha akarsz nyomozni velünk maradj ha nem akarz belekveredni akkor enki sem ítél el ha most elméz.- mondtam Taratnak de miután úgydöntött marad és leült folytattam.- Ő Thoma a táram.- mutattam Tomra.- Ő pedíg Daryl, az egyik informátorunk.- mondtam mert nem akartam annyira belekeverni Darylt hogy aztmondjam Murillo oldalán áll, tudtuk mind hogy kényszerhelyzetben van de ez nem akartam Tara orrára közni.-Minden amit itt elhangzik titok, de főleg az ő személyük.-utaltam Darylre és Aliciára.- Nem tudhatja tőled senki még aztse hogy egyáltalán léteznek.- utasítottam Tarat, aztán belekezdtem a dologba mert láttam Tom nem fog most.
Leültem végül éni, kortyoltam eggyet a whiskyből aztán belekezdtem.- Azért hívtunk mert olyasmi történt ami valószínűleg rád is hatással lehet, és mert lenne egy kérdésünk amiban azthiszem tudnál segíteni, de előzör kezdem Joannaval.- mondtam, és elmondtam mi történt, hogy Eurielel mit ajánlott fel és hogy ezzel Tom és Joanna élrtek de ahelyett hogy csak egy estére ment volna ott ragadt.- És benlső infóink vannak arról hogy valaki magamellé vette, végrehajtóként hivatkoztak a férfira. Aztmondják magas, jókiállású, hoszú az arca a szemei hidegen kékek, göndör sötét haja van és kb velem eggyikős lehet. Van ötleted ki lehet ez a férfi? -kérdeztem Darylt, é aggódva vártam a válaszát. Persze ha valami nagyobb hal az jó lehetőéget i jelent de ugyanakkor meg szar mert minél magasabban van Joanna annál nagyobbat bukhat és akkor lehet az egész nyomozást i megával rántja. Taranak egyenlőre nem mondtam sokat, reméltem magáról beletalál majd a dologba, gondolom leesett neki hogy Joanan egy máik ügynök és gondolom ő is tudja milyen ügyben nyomozunk hiszen kilett küldve mellém.- Ja igen, é azt elfelejtettem hozzátenni-mondtam Darylnek.- Hogy ahol látták az a Solaris család eggyik birtoka volt, állítólag árulók lettek és Murillo kivégeztette őket.
|
Az út hoszú volt, féltem végig kezeimet és a szememet is bekötötték. de így volt időm gondolkodni. És elhatároztam magam. Nemtudom mi vár ott ahova küldenek, miket kell majd megtennem, de azthiszem itt az ideje hogy megtanuljam magam teljesen feladni ennek, ez egyértelmű azok után hogy Rafael elküldött, ez az utolsó utána esélyem és nemtudhatom miket várnak el tőlem, lehet hogy nemfog elsőre vagy úgy menni ahogy elképzelem de jól akarom végezni a dolgomat, de szorgalmas leszek, kiölök magamból mindent. Szorítottam ökölbe a kezem, és én leszek a legjobb, hogy hamar kikerüljek és végezhessem a feladatomat. Nemtudom milyen hely de az előnynek számít hogy az akadémián már kiképeztek sokmindenre, igaz pont az ellekezőjére kellene ezt használnom de most már nincs választásom, ha itt is felsülök akkor meghalok és értelmetlen lesz az áldozat amit Eurielle hozott, az ügyet lehet újra lezárják és sokkal több ember fog meghalni mint amennyi az én kezem alatt halna meg. Nemtudom képes leszek e rá hogy mindezekután visszataláljak majd régi önmagamhoz, kitudja milyen mélyre kell temetnem magam de megteszem úgy ahogy korábban is megkellett volna tennem, itt most az én lelkiismeretem nem számít annyit. Csak ne felejcsem el ki voltam és miért vagyok itt...
Belemerültem a gondolataimba és a furgon zógásába, egészen míg rengeteg megtett kilóméter után meg nem álltunk. Jött is a két gorilla és nem valami szívéjesen kituszkoltak, szorongattk rendesen bár nemtudom minek, mert már nem álltam ellen nem volt értelme. Nemláttam semit de éreztem hogy van ott valaki előttem, valószínű neki mutogattak és miután megnézett lecibáltak valahova a földalá. Levették a szememről és a számról a kötést de kezemről nem. Nehezn szokott hozzá a szemem a fényhez a furgonban töltött sötét órák után, először a szemem elé kaptamvolna de így sokáig hunyorogtam, furcsa környezet volt nagyon rideg nemnagyon tudtam körülnézni mert szinte azonnal levetkőztettek. Nem nagy kedvel de tartva magam a korábbi elhatározásomhoz nem igazán ellenkeztem, nehezen ment utáltam meztelenkedni de megkeleltt szoknom hamar. A fertötlenítés kurva kellemetlen volt, kidörzsölték a bőrömet mintha valami ezeréteges mocskot kéne lemosni rólam. Ezt követően jött az orvosi vizsgálat, mindenemet de tényleg mindent átvizsgáltak, volt hogy összeszodítottam kicsit a fogaiamt de mindent tűrtem, az oltásokat is amivel kitudja mit adtak be nekem. A vizsgálatok után felöltöztettek, a kezemről levették a kötést de csak időre míg bilincs nem került a helyére.
A szolgalelkű közömbös arcok között megjelent egy nő, nagydarab kemény arcvonású hölgy. Bemutatkozott.- Örvendek, én Layra vagyok.- mutatkoztam be, tudtam hogy tudja de illedelmes akartam lenni. Aztán vezetni kezdett egy hatalmas iskolafolyosódra, csend volt de a fegyveresek jelenléte egyértelműen fenyegővé tette a légkört, itt nagyon észnél kell lenni az látszik...Aztán Leda néni belekezdett az eligazításomba, ezekszerintez tényleg úgy is működik mint egy iskola...Őszintén és egyértelműen kijelölte a határokat, a büntetésekről beszélt és arról hogy ha nem leszek "jó diák" nem húzhatom sokáig. Igen Raffael se volt kíméletes de erre inkább nem helyeseltem szóban csak bólintottam eggyet csendben. Szökni eszem ágában se volt, még akkor se nem lett volna ennyire biztosítva az épület, ha épségben kiis jutnék a következmények nem csak az én életemre lennénk hatássalszóval én innen nem szándékoztam sehova se szökni csak előre haladni, azért tekintgetem kcisit kifelé, kíváncsiságból.
A kollégiumot illetően reméltem lesz saját szobám amiben egyedül lehetek, teherbeesni nem állt szándékomban, megálltam egy pillanatra és a nőre néztem- És mondja mivan ha megtámad egy diáktársam? Megölhetek? -kérdeztem Leda nénit itt arra gondolva hogy kitudja milyen fiúk vannak itt én meg nem akarom megadni magam senkinek. Miután válaszolt a kérdésemre benyitott egy osztályterembe.
Szoaktlan látvány volt, hogy ennyire iskolajellegű ez az egész, tanárbácsi diákokkal csak éppen nem matek leckéről megy a diskurzus köszöntem énis a többieknek és a fegyverre néztem amit a tanár mutogatott. Ezzel a "tárgyal" nem lesznek problémáim az biztos, lehet hogy nagy hasznás veszem itt a tanudásomnak. Kellemetlen volt azért a bilincs főleg hogy Leda neni így lökött be a terembe, leültem az eggyetlen helyre, a tanár meg aki szokatlanul furcsa idegállapotban volt köszöntött a magamódján.- Üvd, Layra Coulter vagyok és köszönöm, az öngyilkos része annyira nem nyert meg- mosolyogtam.- Nem tudok rendesen figyelni ha rajtam a Bilincs, levenné rólam kérem? Mr...-kérdeztem a tanárurat, és mivel a nevét e tudtam vártam hogy kiegészítse nekem. Furca ember lehet aki itt tanít és ennyire zavarban van. A diákokon végignézve nem találtam szimpatikus arcokat, látszott hogy mind haonló orsú lehet mint Raffael, őt eltudnám képzelni egy ilyen helyen...- Gyakorlati része is van az órának?- kérdeztem a tanár miközben remélem már közeledett i felém hogy kiszabadítson. |
Nem azt mondom, hogy kezdtem beletörődni vagy megnyugodni, de Alicia nevelése adott egyfajta ritmust az életemnek. Kevesebbet dolgoztam, de a pénz nem volt gond, és több időt tölthettem vele. Tudtam, hogy az apját sosem fogom tudni pótolni, nem is akartam, de igyekeztem apaként bánni vele. Biztos bántotta, amit átélt és soha nem is felejti majd el, de vagy nagyon erős kislány vagy úgy tett, mert sosem szomorkodott igazán miattuk, lehetőleg nem gondolt a múltra vagy arra a napra, egyszerűen csak élt és örült mindennek, amit kapott. Más volt itt, mint egy farmon, de azt hiszem élvezte. Nem is örültem, mikor felhívott a fickó, ráadásul nem mondta el mi a pálya. De őket gondoltam jelenleg a legveszélytelenebbnek, noha kinyírtam a barátnőjét, eltelt egy kis idő és kétlem, hogy képes volna elvenné még egy közeli rokont Aliciától. Szóval a csajszival együtt mentem már Tom házához, mert odakérték. Mikor odaértem, már egy szőke, bőrdzsekis csajszi kopogtatott az ajtójukon. Mi ez valami motoros találkozó? Én is becsatlakoztam mellé, fogva Ally kezét. Mikor ajtót nyitottam kissé jelezve nem tetszésem, hogy itt vagyok, de előre engedtem a két leányzót és én is bementem. - Gondolom szar hírek és veszélyes ötletek, de mellé nem jár valami pia... - kezdtem bele, de azért ledőltem a kanapéra kényelembe helyezve magam, míg Ally bár ülhetett volna az ölembe, ő végül az egyik szekrényen lévő ólom katonákat szemelte ki magának időtöltésnek. A kalap most is a fején volt és a stukker, méretével elég viccesen nézett ki, ahogy kilógott a nadrágjából hátul, de megakarta tartani, tudja használni, én pedig adtam hozzá töltényeket neki. Gyerek még, de a pisztollyal nagyobb felelősséggel bánik, mint sok másik felnőtt.
- Mi folyik itt? - kérdezte a szőke csaj, de ő még nem is ült le. Én is Warrenre néztem, majd Tomra, bár úgy tűnt ő egyelőre inkább hallgat. |
Igaz, így eldobtunk magunktól egy másik lehetőséget, aki most valahol az őrkutyák gyomrában emésztődhet, de bízom benne, hogy egy olyan kaliberű ember, mint Raffael, nem küld hozzánk gyenge fruskákat. Aztán elköszöntem és magukra hagytam. - Nos... - kezdett bele Karl, keresve a szavakat, hogyan is kell új lányokat köszöntenie. Zavarában a kezében lévő krétával játszott. A fenyítő pálca az asztalon pihent most. - Üdv az öngyilkos osztagnál! - mosolyodott el, majd fejét rázta. - Oké, ez hülyeség volt... Bár a többiek találták ki... - mutatott el a koptatott végű krétával a többi lány felé, akik Lyrát nézték. |
 Feltételezem Raffael sem volt könyörületes, ezt itt sem szokás. Ha valaki nem teljesít, megalázzuk vagy még rosszabb. Ha pedig utána is elbukik, meghal, ez ilyen egyszerű. - magyaráztam, majd megálltam egy pillanatra. - Az ablakon nincs rács, de a szökés még senkinek sem sikerült. Nem csak a méterenként álló profin céló őreink miatt, de mert sose tudhatod nem e lépsz aknára, és mivel erőd vesz körül minket, azon túl peedig egyikőtök sem tudja mi van, így esélytelen a dolog. - figyelmeztettem rá, mert sokuknak még ígyis megfordul a fejében, nos velük nem is szoktunk bajlódni, mennek a levesbe. - A kollégium különrészre van bontva, a fiúk és a lányok is külön szárnyban vannak. Nem tilos az érintkezés, de ha valaki teherbe esik, és az elvetett baba után lelkileg vagy testileg sérült marad, meghal. Nem baj, ha sírsz, csak ne halljuk meg. - biccentettem oldalra a fejem, majd benyitottam az egyik terembe, ahol jelenleg csak lányok voltak, mind fegyelmezetten padban ültek. A tanár pedig éppen a fegyver típusairól beszélt nekik. Fegyvertan, bonyolult és hosszadalmas, de az életünkert mentheti meg egy akció során. - Jó reggelt! - köszöntem, de nálunk nem szokás a hangos kánonban éneklés rá, maximum bólintanak egyet. Egyedül Mr. Denke köszönt egy félénk és tartózkodó mosollyal. - A többi helyiséget és a koleszt is majd megmutatják a társaid. - löktem rajta egy kicsit, mert a napokban szorítottunk neki helyet az osztályban, így volt egy szapad pad elől. Igaz, így eldobtunk magunktól egy másik lehetőséget, aki most valahol az őrkutyák gyomrában emés |
A kezeit továbbra sem hagyták szabadon, de a szeméről és szájáról levették a rongyot és a ragasztót. Az alapos csutakolás és szárítás után jöhetett az orvosivizsgálat. Mint mikor valaki a hadsereghez csatlakozik. Vért vettünk, vizelet és egyéb mintákat. Nem a beazonosítására, inkább, arra, hogy kiszűrjük milyen állapotban van. Volt akiről kiderült, hogy rák kezdeményezés nő benne, így nem fáradoztunk azzal, hogy kikezeljük, egyszerűen csak a ruhái után dobtuk elégni. Mértünk pulzust, vérnyomást, vizsgáltuk a légzését, fogait, szemeit, hallását és persze odalentre is tettünk kitérőt. Oltottunk bele chipet és néhány védőoltást, mert sose tudni ki mit kapott meg és mit nem. Ezt követően adták rá a fekete uniformist, ami lényegében egy diák egyenruha volt, csak sötétebb, mint a többi. Ezen kevésbé látszik meg a vér, és jól jellemezi a légkört. Még tartottak az órák, ezért átvettem. A kötelet bilincsre cseréltük.
- Szia, én Leda néni vagyok, az iskola vezetője. Gondolom tudod Raffaeltől, hogy miért vagy itt, így arra a részre nem is térnék ki, hosszadalmas is volna. - kezdtem bele, majd elindultam vele a folyosón, ami egy az egyben olyan volt, mint egy hatalmas iskola folyosója, csak épp fegyelmezett csenddel és néhány fegyveres alakkal, akik nem mondtam neki, de kételkedés nélkül agyonlövik a gyanús gyerkőcöket. - Az órákon köztelező a részvét, ha beteg vagy irány a doki, de ha ő nem talál semmit, úgy csalásnak minősül és a lógást is büntetjük. A büntetések nálunk nem sarokba állítás, nem is túl népszerűek, így hamar megtanulsz majd szótfogadni. Itt is vannak évfolyamok, de addig nem kerül egyikből a másikba a tanuló, míg azt minden tanár úgy nem látja. Feltételezem Raffael sem volt könyörületes, ezt itt se |
Előző nap Raffael, Murillo egy házőrzője hívott. Hangja dühtől és csalódottságtól csordult túl. Arról beszélt, hogy igénybe venné a segítségünk és szakemberekre bízná jövendőbeli testőrét. Kissé elsietettnek éreztem bárkire is ezt mondani, főleg, hogy eztán kerül még csak behozzánk, de mivel Raffael maga nagy támogatója az iskolánknak és egyébként is remek példája, hogy akárkiből lehet profi szakember, így nem volt ellenvetése.
Az út hosszadalmas hozzánk, aki nem ismer minket, el se találna ide. Nem Spanyolország az anyaországunk, de ha bárkinek is beszélnék róla, veszélybe sodornám az iskolát és a tanulóit. Napok alatt ért ide a fekete furgon, minrk hátuljában ott ült, bekötött kézzel és szemmel, na meg beragasztott szájjal az új csemete, akiből az idő elteltével vagy házőrző lesz vagy kutyaeledel. Nem mindnekiből válik harcikutya, és ez nem a mi kudarcunk, hanem a szüleié, a neveltetéséé. Van, aki nem képes megfelelni. Murillo emberei kicibálták a furgonból és a karjait szorítva állították elém. Végig mértem bár tudom, ebből nem lehet még mit leszűrni. De első ránázésre van rajta némi izom, és nem olyan vézna, mint akiket az utcáról szedünk össze. De a bemutatkozás majd akkor ráér, mikor előkészítették.
Elsődlegesen az alagsori fertőtlenítőbe vitték. Ez legfőképpen azoknak van, akiket hajléktalanként szállítanak ide, de sosem árt az elővigyázatosság. Nők és férfiak is egyaránt dolgoznak nálunk, de egyikük sem lépi át a határt, így amiatt nem aggódom, hogy a vetkőztetésnél bármi is történne. Mindenesetre én mindig mindenhol ott voltam. A ruháit elégetjük, majd kap tőlünk néhány egyforma, sötét uniformist, amit hordania kell s azokhoz kiegészítő ruhadarabokat, mik melegebbé teszik majd a ruhát télen és ősszel is. A kezeit továbbra sem |
Hupsz nemtudtam hogy az alvajárás titok, sőt sajnos ha említette is elfelejtettem, de most ez volta leg kézenfekvőbb kifogás. Kicsit sajnáltam hog ybeköptem azért. Elbúcsúztunk egymástól, nem volt könnyű érzés.- Te is hiányonzi fogsz nekem.- mosolyogtam rá örültem hogy legalább egy ölelésre lehetőségünk volt. Néztem ahogy elmegy a barátaival, nagyon sok életerőt adott nekem most ez a lány, hálás vagyok és nehéz most emiatt is elengednem de nincs más választásunk. Aztán miután elment elkezdtem intézni az orvosi cuccot aztán ivsszametnem a nyaralóhoz. Ahol csendben törpengetem de nem sokáig, kopogtak, korán voltam még de arragondoltam hogy a pót társam lehet. Kinyiottam az ajtót.- Tom! -örültem meg neki és azonnal megöleltem.- Nemis szóltál hogy visszajössz, nagyon örülök neked. -mosolyogtam rá de láttam bene van valami feszültség- Mi az? -kérdeztem aztán körbenéztem mögötte.- Hol van Joanna? -kérdeztem, betessékeltem. Elmondta hogy Lolita temetése miatt is jött. Lolitát a tegnapiak kicsit hárrébe szorították nálam és féltem rá gondolni, mert horroisztikus volt ahogyan őt hallucináltam de természetesen hiányzott is és a temetésen támgoatnom kell Tomot. Aztán Elmondta aztis hogy mi történt Malagán...Nagyon hülyeségnek gondoltam az egészet, az a lány még nem tud helyt állni egy ilyen helyzetben, vagy megöleti magát vagy kitudja mi lesz. Sóhajottam is egy nagyot.- Basszus ez nagyon kemény dió- Nem is mondtam Tomnak hogy én a helyében ebbe nem mentem volna bele. Tudom hogy így van valamicske eszélyünk arra hogy infókhoz jutunk de a sikernek nagyon kevés az esélye, nem akartam most ezzel még jobban kiterjeszteni a bűntudatát ami nyilván van neki is, ráadásul álltalában én szoktam meggondolatlan lenni nem ő- Jólvan, megoldjuk valahogy, reméljük ő is megfogja mert semmilyen segítséget nem kap így.-mondtam aztán kicsit témát is váltottam- Ne haragudj hogy olyan ideges voltam a telefonban, de nagyon szarul voltam tényleg hallucnáltam mintha még mindíg élne és engem piszkálni. De már jól vagyok...-nem tértem ki a részletekre meg Stormiera sem.- Itt járt a szomszédban egy csapat kölyök, őket vittem túrázni meg ilyesmi.-meséltem kellemesen visszagondolva a történtekre.- Már stabil vagyok szóval nem hagylak magadra.- veregettem meg kicsit a vállát.- Képzeld Marlene a nyakamba akart varrni valami eszelős tyúkot, hogy amíg te nem vagy itt. Remélem így hogy megérkeztél nem jön majd vissza.-mondtam egy szemforgatással felidézve a tegnap esti találkozásunkat.- A temetésig nincs kedved utánajárni egy-két dolognak? Az alapján amit elmondták Daryl tudhat valamit, tudom utál minket és óvatosnak kell lennünk hátha minekt is lelőnek de...na mindegy nem magyarázom tovább fel is hívom inkább.- mondtam aztán felálltam és felhívtam Darylt, meg volt még a száma nemistudom honnan, reméltem felveszi majd.- Heló, Warren vagyok tudom nemszívlelsz minket...remélem azért jól vagyzok.-mondtam őszintén aztán köhintettem eggyet mert nemtudok erre úgy kitérni hogy ne legyen ciki.- Tudom gyűlölsz minket, de találkoznunk kéne hogy feltehessünk pár kérdést.
|
 Kellemes éjszakánk volt, romantikus, erotikus és néhol szomorú, de amúgy vidám. Viccelődtünk is, és a legjobb, hogy jobbára őszintén beszéltünk. Kivéve persze a rendőrakadémiát illetően. De az is féligazságnak számított, így nem éreztem olyan nagy hazugságnak. Jó volt vele aludni, s bár másodszorra szerintem sosem szoktam alvajárni, most sem tettem, mert jól éreztem magam mellette.
Aztán két óra múlva hangos dübörgés zavart fel álmomból, de kinyitni szemeim még lusta voltam. Azt is éreztem, hogy kikel mellőlem, én megösztönösen nyúltam volna utána, de csak a meleg lepedőt markoltam meg.
- Mjó... - hümmögtem még félálomban. Idő kellett míg eljut az agyamig, amit mond. De mikor megtörtént kipattantak szemeim.
- Várj! Warren! Ők nem tudják, hogy...! - de addigra már szerintem be is invitálta őket. Felkaptam magamra a tegnapi pizsamám és lefutottam. Volt is nagy ledöbbenés.
- Ja, én nem... nem tudtam, hogy ő... - motyogta Mickey, és a többiek is csak hülledeztek. Sebaj, a tegnap óta elég sok változáson mentünk keresztül. Azt hiszem akaratlan is egy új életbe csöppentem.
Szóval eljött a búcsú ideje. A többiek előre mentek, nálam pedig ott volt a telefon száma.
- Tudom, hogy fogjuk még egymást látni, de... addig nagyon fogsz hiányozni. - motyogtam, s míg nem látták a többiek megöleltem. Sokáig az sem tartott, mert közben kiabáltak nekem, hogy siessünk, mert a pap a Pokolra átkozz majd, ha elkésünk. Szóval elmentünk onnan. Már a kocsiba ülve hiányzott, s alig vártam, hogy újra találkozhassunk. |
Nagyon ideges voltam, remegett a kezem és amikor már majdnem belekezdtem az idősebb férfi megölésébe Rafael rámkiáltott, megállt a kezem de nagyon megijedtem. Mi a szar van? Ránéztem az arcára, és láttam benne némi dühöt, valami nagy gáz lehet de hogyan? Nem árulhattam el magam ennyivel...Figyeltem mit mond, miért állított meg. Azthittem mindegy hogyan csinálom, ígyis kifogom véreztetni de ezekszerint még a kínhalál intenzitása se mérték. Erősnek kell lennem nem ijedhetek meg látványosan de ez a képlékeny kártyavár nagyon meginogni látszott. Főleg amikor rám is rivallt hogy takarodjak. Aztán a gyerek életéért már tényleg nem keleltt volna könyörögnöm.- Ne! -kértem és gyorsan összeszedtem magam.- Összeszedem magam, ne küldj el! Adj egy utolsó esélyt, had bizonyítsak! - kértem összeszedetten Rafaelt, mint aki újraprogramozta magát. Tényleg rohadt sokat kért, nem vagyok pszichopata és annak aki nem az ezt tanulnia kell, de én gyorsan tanulok még ebben is, nem akartam elmenni innen. Kitudja hová kerülök és akkor úgylesz belőlem gyilkos hogy semmi értelme se lesz, megtennék már bármit amit kér, az érzéseimet meg elfolytanám teljesen, basszameg hogy cseszhettem így el... Kértem de elvitetett az embereivel, először levertem a kezem róluk, ellöktem az eggyiket de többen voltak és nagyobbak. Rafaelre néztem de ő vissza se néeztt rám, elbasztam elkúrtam az utolsó esélyemet, nemtudtam mi lesz velemm, eddig is sodort az ár de nem ennyire, volt mihez tartanom magam most pedíg már azt se tudom hol leszek. Murillo és Rafael miatt voltam itt nem más miatt erre elvesztem ezt az irányt is. Annyira furcsa volt de valahogy éreztem hogy rájött valamire, de ennyiből hogyan?! És ha tényleg rájött valamire miért nem ölt meg? Kétségbe voltam esve annyira ilyesztőnek tűnt az amit rám várt, el se tudtam képzelni ennél még azis jobb ha mellette kell maradnom. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
