FrissítésSúgó

makoslany	2020.04.13. 21:45 -
	Újranyitott Akta

[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 21:45 - #122

Cherokee rose Szívesen lehúztam volna most egy egész üveg whiskyt, hogy enyhítsek a kellemetlen migrénen, amit ez a világ okoz. De a családomról van szó, és ha bajuk esik, azt semmi nem múllaszthatja el. Lolita hülyeségei miatt nem volt könnyű dolgom okoskodni. S bár különösebben nincs bajom az öléssel - pláne, hogy a családomért teszem - ez egy roppant hülye ötlet. Mégis hogy kerülhetnék a közelébe és mi rá a biztosíték, hogy nem kapnak el? Na nem. Azért még nem őrültem meg. S mindezen az sem segített, hogy valaki hivogatott. Elősre nem akartam felvenni, mert van most fontosabb is. De kitartó volt és bár elhajítottam volna a picsába a telefont, nem árt, ha tényleg foglalkozom az ügyfelekkel, és ha el is kapnak, abban a hitben lesznek, hogy drog díller vagyok. Inkább, minthogy leszűrjék, hogy közöm van ehhez a spanyolnáthához. Mély sóhaj szökik ki belőlem ,ahogy odébb intem Lolitát, kik megsértődve kezd el nekem pampogni arról, hogy itt az élete forog kockán és, hogy nem inthetem le csak úgy. De megtettem, és felvettem a telefont. Először jól leteremtettem a túloldalsót, amit valójában Lollynak szántam, de a telefonáló kapta tőlem idegességemben. Meg hát... minek hivogatnak, mikor előre lebeszéljük ha van valami...? De kell az alibi, mégha ilyen mocskos is, szóval lehiggadtam. - Szóval cucc kéne... Gondolom a jobbik fajtából, mert nem engem keresnél. Oké, a találkozóhely a szokásos. Gyere a nightclubhoz és a "pincében" ledumáljuk a dolgot. - magyaráztam a telefonba. Ott mégis csak nagyobb biztonságban leszek, mert ha zsaru és leakar tartóztatni a drogok miatt, simán kinyírják az ottaniak. Ám mielőtt letehettem volna Lolly megcsapkodta a karom, hogy zörgést hallott és kutyát. Ami azt illeti a kutya hangos csaholása az én fülem is megcsapta, minek után figyeltem a külvilágra is. Beleszóltam egy "Mennem kell"-et és kinyomtam, miközben szitkozódtam, hogy kihallgattak. De hiába mentem a hang után, addigra a kutya már csak a kerítés mögül ugatott egy elhajtott kocsira. - Bassza meg, én léptem! - morogtam és ott hagyva Lollyt - még csak az kéne, hogy cipeljem magammal ezt a sátánfajzatot - visszahajtottam a Pandemoniumhoz. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, felvettem egy másik inget és visszamentem a klubba, hogy találkozzak a vevővel. | NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.05.05. 21:20 - #121

Joanna: Óvatosan pillantgatam ki a kamion mögül néha, de mindent pontosan hallottam. Daryl volt az, de a körülmények furcsák voltak ez egyértelműen nem egy sima haveri taláka. És amiket mondott az kicsit kiverte nálam a biztosítékot. " Miért nem árul el minket egyből?" ez a kirohanása világossá tette a szituációt, nem akartam elhinni remélem hogy félreértés. De  aztán minden kétely szertefoszlott mikor "a poloskáról" kezdtek el beszélgeti. Jézusom Lolita volt az ráztam meg a fejem csendben.  És Daryl most az az oldalát hozta amelyik biztosan lelő engem ha most valahogyan felfedem magam ezért még a levegőt is alít vettem és igyekeztem kővédermeszteni magamat.Értettem a motivációikat, ezekszerint Lolitáról is keveset tudunk kitudja milyen volt az élete Tom előtt de ezt akkor se hagyhatjuk  így ránt magával mindenkit ez az egész és tesz rabszolgává mindenkit, a kört meg kell szakítani. A beszélgetésük sok mindent felfedett bennem, de mindez csak akkor bizonyul hasznosnak ha most nem vesz észre és megtudom osztani Tommal és Warrennel úgy hogy Lolita ne sejthessen semmit. Úgyéreztem eleget tudtam meg azon gondolkodtam hogy lehet hogy ha most megpróbálok elosonni az kevésbé feltűnő mert nagyon benne vannak a beszélgetésben de ha észrevesznek végem, ezért inkább meghúztam magam és úgydöntöttem várok amíg el nem mennek és tiszta nem lesz a levegő. Fickándozott a homlokom az izzadtság, most annyi információt szereztem ami nagy lavinát indíthat el, viszont ha nem tudok szólni senkinek mert itt lőnek agyon sokan megfognak halni még, valószínűleg nemcsak Warren de Tom is őket pedíg követik még mások is. Aztán valaki hívta Darylt és örjöngeni kezdett, na most viszont úgy gondoltam hogy ez a megfelelő alkalom, attól féltem hogy ha én megyek el utoljára akkor csapdába kerülhetek mert kitudja elővigyázatosságból meddig nézik hogy jön e ki valaki más is a területről. Oldalt a kamionoknál nagyon halkan szinte guggolva megindultam kifelé, persze fénybe nem mentem,torkomban dobogott a szívem.   Warren: Fura fickó volt, nyugodt túl nyugodt mintha tudna mindent amit tudni lehet erről a világról, sunyi alak. Meg itt viccelődni kezdett a reggel hat órával én meg nem voltam jó passzba, úgyvoltam vele ha itt cicázik sokáig kicsit énis nekiállok pultot törölgetni csak rongy helyett vele. De aztán segítségünkre volt, nemtudom aztán hogy mire megyünk vele pont azt adta ami kellett, annak az egyre gyanúsabb lánydrogozó girnyónak a számát. Fasztudja mi történt, elrabolta Lolitát és Joanna azért követhette őket, szeretném ezt hinni.Joanna lerészegedésének gondolata meg még mindíg olyan volt amire énis kínosan emlékszem vissza, de reméltem hogy most nem lesz baja neki se és lesz esélye még bizonyítani.-Ja előfordul vele néha, épp ezért kell rá vigyázni, majd megkapja a magáét a kis félrelépésért ha megtalállyuk.-bár nemtudom minek mondom ezt, mert úgyéreztem felesleges ezzel a szereppel foglalkozni ez az ürge már úgyis átlátott rajtunk. Még aztis elárulta hogy a csávó egyedül van, bizos élvezi az ehhez hasonló szarkeverést de ez most nekünk nagyon jól jött. Már indultam is kifelé az infóval mikor utánunk szólt, én meg intettem neki egy köszönömöt úgy hogy a kabátom alól látszódjon a revolver. Nem voltunk nyugodtak de muszály volt úgy viselkednünk, picsába egyre nagyobb a valószínűsége hogy tűzharcba keveredünk. Kimentünk a bár mellé.- Tom akármi is van okosabbnak kell majd lennünk, ha kiderül holvan kikell használnunk a létszámfölényt okosan, ha profi leszedhet mindkettőnket a francba.- Mondtam aztán felhívtam mert nem akartam tovább várni ezzel, elsőre nem vette fel de aztán jól belekiabált, hagytam hogy ki örjöngje magát és azon gondolkodtam mi a szart szóljak bele majd ha végzett, hogy ki ne essek az ismeretlen szerepből.- Hát nem ilyen fogadtatásra számítottam, talán keressek mást?- Mondtam lassú és arrogáns hangnemben mintha a fickó lenne az akinek nem lenne mász választása mint elfogadni az ajánlatomat, bármi is legyen az bármivel kapcsolatban.- Az óra ketyeg, tik-tak, de persze meghallgatlak szívesen ha fáj valami, fő a lelki egészség.-gúnyolódtam, hogy érezze leszarom a hisztijét.

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 20:45 - #120

A storm is coming Míg oda nem értünk majdnem az összes körmöm lerágtam idegeségemben, s ezúttal néha néha hátra néztem, de úgy tűnt nem követ senki. Mondjuk sötét is volt, nem is nagyon láttam milyen kocsik vannak mögöttünk. Mikor pedig megérkeztünk és fizettem, a megbeszélt garázs elé vettem az irányt, ahol Daryl már ott várt. Mondta is a magáét rendesen, és nekem már majdnem bűntudatom volt miatta. De ez mind nem az én hibám. Hirtelen összeomlott a kártyavár, amit eddig építettünk, de ezt nem én okoztam. Ötletelni próbált, s bár nem akartam én elrontani őket, jobbnak láttam, ha tudja, hogy vannak még akadályok. Nem örült neki ,mikor megemlítettem Madamet. Nem is csoda, hiszen kismiska vagyok én ahhoz a nőhöz képest, akit egy egész fegyver arzenál véd, s jómaga is őrületesen veszélyes, ha a gyerekével fenyegetik. Nem véletlen tartózkodnak tőle a patkányok a nightclubban. - M-mérgezzem meg? - pillogtam fel rá aggodalmasan. Azért kedvelem annyira azt a barmot, hogy ne kívánjak neki ilyen halált, hát még a saját kezem által. Az pedig egyenesen lesokkolt, hogy az öngyilkoságomról beszélt, ha kihallgatásra kerül a sor. Már pedig hamarosan, talán még a mai nap sor kerül rá. De azért nem akarok meghalni. Nem törnek meg olyan könnyen, ha mégis... akkor sem hiszem, hogy képes volnék kioltani a saját életem. Elvégre pontosan azért csinálom, hogy élhessek. - I-inkább segítek becserkészni Joannat. - ráztam a fejem, mert a többi ötlet nem volt ínyemre való és eztán meg is értem, hogy ki akar szállni. - V-vagy akár be is piszkolhatnád a kezed... Mármint... te úgyis jobban értesz a gyilkoláshoz... - vontam vállat, akármilyen ocsmányul is hangzik, hogy ő ölje meg Warrent. Így azért mégsem az én kezemhez tapad a vére és nem hibáztatnám magam annyira. Erre sokatmondó és nem tetsző nézést kaptam. | Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 20:35 - #119

Cherokee rose Egész nap a munka miatt idegeskedtem, minek után kiderült, hogy megtalálták Bellamyék a poloskát és átvilágításba kezdtek a FBI-nál. Bár Lolita elég dörzsölt nő, azért megtörhető, hisz mégis csak a gyengébbiknemből való. S ha ő megtörik, előbb őt aztán engem is megölnek, de előbb még szanaszét kínozzák és kinyírják a családom is. Nagyjából úgy, mint annak az ürgének a családját. Beszéltem a fiammal is, hogy legyenek óvatosak, próbáljanak biztonságban maradni, mert számítok rá, hogy lefognak rájuk csapni. Odamenni nem mehetek, mert ők egyből kiszúrnák és előbb odaérnének, mint én. Úgy kell tennem, mintha tudnám mit csinálom, és közben kitalálni, hogy mit csináljak. Megbeszéltünk egy találkozót Lollyval, de a kocsimból láttam, hogy a taxija mögött gyanúsan rátapadt egy másik. Nem láttam ki volt benne, de tutira követte, így ott nem maradhattunk. Olyan helyet kellett keresnem, hogy tűzharc esetén, ne figyeljen fel senki ránk és az esetleges hullákat eltüntethessem. A maffia által használt kamioncég garázsai tűntek erre megfelelőnek. Még előtte parkoltam és gyalog mentem oda, nehogy feltűnést keltsek. De a fegyverem végig nálam volt. - El se hiszem, hogy idáig süllyedtél. Miért nem árulsz el mindenkit egyből? - höbörögtem, mikor láttam közeledni. Előbb a poloska, most meg hagyja, hogy kövessék. Komolyan elment az esze, mintha nem is érdekelné. Láttam, hogy morog valamit halkan, gondolom káromkodott, aztán ahogy közelebb ért láttam, hogy ő is aggódik. A hajamba túrtam, mert tudtam, hogy ezt a beszélgetést is hamar le kell tudnunk, mielőtt bárki felfigyelne ránk. - A poloska mostantól felejtős, gondolom ezt te is tudod. Ezek után ezerszer is benéznek mindenhová... És még egy ilyen baki és halottak vagyunk... - magyaráztam mire vágott egy fájdalmas képet, dehát a tények akkor is ezek. Rágyújtottam. - De azért nincs veszve minden. Azzal kell kezdenünk valamit, amink van. Ami nem sok, de mégis... Például te kihasználhatnád a kapcsolatod a nyomozóval és Joval. Ami pedig azt illeti, ugyanezt megteszem én is. Általuk még fordíthatunk a dolgokon, bár nagyobb odafigyelést igényel, de... - mondtam volna tovább, de közbe szólt, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ugyanis a pali határozottan tartja magát, ráadásul úgy tűnik az a bizonyos Madame is kotnyeleskedni kezdett. - A picsába, te lány! Komolyan mondom, te mindenkinek egy átok vagy. És az a nő... - csíptem két ujjam közé orrnyergem nyugtalanságomban. - Akkor legyél még tapadósabb vagy itasd le, tudom is én. Adok neked cuccot, nyomd le a torkán. Az sem bánom, ha megmérgezed, csak csinálj valamit, mert eddig csak a bajt hoztad a fejemre. Ha nem tudnám hány éves vagy, komolyan azt hinném, hogy egy hülye kis picsa vagy... - morogtam. S hogy ne veszítsem el az önkontrolom sóhajtottam egy nagyot. - Jó, akkor majd tárgyalok a csajszival. Ez mindenki érdeke. De ha kihallgatásra kerül a sor, inkább öld meg magad, minthogy bármit is elárulj. Mert ha megteszed, sokkal szarabbul jársz, mint a nyomozó kölykei. Te is tudod... - figyelmeztettem. | NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 20:16 - #118

I'm Not Crazy! | Joanna & Thomas Nem mondanám, hogy nagy kő esett le a szívemről, mikor Joanna felvette és közölt egy nightclub nevet, de ez is több a semminél. Mondanom sem kell úgy mentem, mint az állat. Komolyan azt hittem ott tört ki valami balhé és szét kell csapni köztük. Ezzel szembe mire odaértünk se Jo, se Lolly és a hely is igen csak pangott, lévén, hogy reggel volt, ilyenkor pedig annyira nem járnak szórakozni az emberek. Bár nem lepett meg, hogy a lányom ilyen helyekre jár, azért leérve a lenti részlegbe, kisebb sokkot kaptam milyen arcokat látni, s hogy minden bizonnyal ezen részt is ismerte az épületnek Lolly. Te jó ég... Itt a legkevésbé rosszabb egy drog díller, akivel találkozni lehet. Vajon milyen arc lehet az, akiről Joanna beszélt? Én hátrébb maradtam és "fedeztem" magunk, óvatoskodva nézelődve, nehogy kést kapjunk a hátunkba, míg Warren dumált az illetővel a pultnál. Csak fél füllel hallottam őket, de az épp elég volt. Amint Warren is elszakadt a fószertől, kimentünk és ott próbáltuk elérni a fickót, persze eredménytelenül. Legalábbis az első próbálkozásnál, ugyanis a másodiknál felvette és idegesen beleszólt. Még én is meglepődtem, bár bizonyosan megzavarta az ismeretlen szám s talán azt hitte valamelyik vevője lehet. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 20:08 - #117

Walking with a friend in the dark is better than walking alone in the light Nyugodt kis éjszakának indult a mai, és hajnalban sem volt zaj. Mondjuk miért is volna, mikor ilyen tájt alig-alig vannak. Csupán a korán kelők ültek az asztaloknál a megszokott italukat iszogatva. Ilyenkor még élőzene sincs, csupán a zenedoboz vagy ha az befuccsolna, akkor a rádió ad némi klasszikus hangulatot a lenti részlegnek. A pultot törölgettem, félszemmel pedig a távozókat, az érkezőket és a még italozókat figyelve, mikor belépett két új arc. Pontosabban, annyira nem is újak. Lolita említette miben sántikál - ha nem is feltétlen nekem - és mindkettejük ismert, ha az ember újságot olvas vagy netezik. De nem vertem nagy dobra, mintha csupán egy szürke egér volnék, kire nseki nem is figyel, s ki minduntalan csak azért létezik, hogy a mások által hátra hagyott ital foltokat törölgesse a pultról. Ám mikor közelebb értek, szélesen mosolyogva pillantottam fel rájuk, noha voltak sejtéseim mit szeretnénekk, úgy néztem rájuk, mintha csupán a rendeléseiket várnám. - Reggel 6 óra. Csak nem éjjeli baglyok az illetők, hogy már ezeket is összekeverik? - somolyogtam, de egyből meg is emeltem éppen üres kezem. - Félre ne értsék, csupán viccelődtem, senkit sem szándékoztam megbántani. Szóval... miben segíthetek? - érdeklődtem, a magasabbik pedig nem félt rögtön a lényegre térni. Átvéve a mobilt és megnézve az ismerős arcokat, két lehetőség jutott az eszembe. A) Árulkodhatok, mégha burkolva is a mondanivalóm vagy épp ki hagyva fontosabb információkat. Lebuktathatnám a velem szembenállókat és magam azzal, hogy én tudom kik ők, s hogy a képeken kik vannak, így a kérdés némileg sántit. De játékra készenállnék, és valamit valamiért módszerrel szívesen csevegek velük. B) Eljátszom, hogy nem ismerem se őket, se a lányokat és segítség nélkül hagyom őket, noha innen onnan már most is kapnak gyanakvó pillantásokat. Viszont így nem keveredem bele a spanyol maffia ügyeibe, és esélyesen életben maradok. Van elég izgalmas dolog, minek fül és szemtanúja lehetek, komolyan szükségem volna még erre is? Még szép! Imádom a titkokat és a pletykákat. Lételemem a cserebere. - Micsoda véletlen! Éppenséggel láttam őket valamelyik nap, bár tegnap éppenséggel nem jártak erre. - jegyzem meg, miközben visszanyújtom a telefont. - Ugyanakkor van valaki, aki viszont tudhatja merre járhatnak a lányok. A múltkor ugyanis az egyik kollégánk lecsapott rájuk, és elég hamar elcsavarta egyikük fejét. - somolyogtam vissza emlékezve, Daryl milyen könnyen leitatta a rendőr lányt. - Adhatok elérhetőséget, talán még el is érik, mivel néhány órája lépett le. Elég ideges volt. Talán más dolga akadt... - vettem elő egy szalvétát és arra írtam le Daryl számát. Jaj én nagyon jó vagyok bajkeverésben! - Remélem azért nem rontottam el a randijukat. Végtére is maguk ketten vannak, a kollégánk pedig egyedül. - mosolyogtam. - De azért... - szólaltam meg mielőtt elmentek volna. - Én pisztollyal a markomban mennék a lányok után. Ki tudja miféle meglepetés vár magukra... Mertt hát éppen azok okozzák a legnagyobb fájdalma, akikben a legnagyobb a hitünk. | Robin Lord Taylor | 31 | Credit: Venus |

makoslany

Előzmény | 2020.05.05. 19:01 - #116

Joanna: A szememmel az előttünk lévő taxira tapadtam és a taxisofőr is nagyon ügyesen követte a másik autót. Aztán láttam hova tartunk, mikor Lolitáék autója megállt egy pillanatra de nem szállt ki, éreztem hogy lehet hogy észrevettek, kifizettem gyorsan a taxist és az előttünk álló autóhoz mentem, bekopogtam mutattam a jelvényemet.- Jó estét uram, sajnálom de elkell kobozzam a járművét, nemzetbiztonsági ügy miatt.- Gyorsan kb kitessékeltem a sofőrt és adtam neki 50 dollárt, ez volt az össz kp-m kis kártérítésként, de nagyon megvolt szeppenve szegény.Van jogsit de azóta nem igazán vezettem hogy meglett, elsőre átmentm a vezetésvizsgán de szokatlan volt beindítanom most a motort. Láttam hogy még mindíg hezitál Lolita nem indult, úgyláttam telefonált, közben hívott Tom, kicsit megiejdtem a hirtelen zajtól.- Gyertek a Pandemoniumhoz.- csak ennyit tudtam beleszólni, le tettem mert Lolita taxija megint elindult, gondoltam tesz egy kört, hátha nem biztos abban hogy követték, fura hogy ennyire elővigyázatos. Lassan lemaradva követtem, mikor láttam hogy kamionparkolóba hajt továbbmentem mintha másirányba mennék de nemsokkal utánna megálltm és kiszálltam az autóból. Fegyverrel mentem utána, nem tudom hirtelen honnan ez a nagy elővigyázatosság és gyanakvás de valamiért természetesnek tűnt, a kabátomat a kocsiban hagytam mert a fekete gyarbóval könyebben beleolvadtam az árnyékos zugok sötétjébe, gyalog megközelítettem a taxit de nem mentem annyira közel hogy könnyen lebuktassam magam, egy kamion mögött guggoltam és figyeltem mi történik, kezem a pisztolyommal, a telefonomt nem hoztam magammal, féltem hogy lebuktatna a fényével vagy hangjával ha esetleg Tom és hívnak.   Warren: Vártuk mi legyen és végül Joanna felvette a telefont és gyorsan le is tette, Tom mondta hova megyünk és meg is indultunk az autóhoz. Én kicsit elbizonytalanodtam azt illetően mi történhetett, mert komolynak tűnt a dolog , Joanna nem mondott sokmindent csak hogy menjünk a Pandemoniumhoz, oda ahova multkor mentek Lolitával és ahol Euriellel is találkozott Joanna, elég beszédes hely de vajon miért ment most oda Lolita mert hát valószínűleg Joanna nem magától találta ki hogy hajnalban elmegy kicsit bulizni. Tom vezetett. Izgultam a lányok miatt de főleg Lolita miatt, arra gondoltam hogy lehet bele keveredhetett valami szarba egy kedves bűnöző haverja által. Egy pillanatra felvillant előttem a feleségem és a gyerekeim arca és áfutott rajtam hogy nem akarom hogy ez bármelyik szerettemmel megismétlődjön, nem kellett noszogatnom Tomot elég gyorsan hajtott. Odaértünk a Pandemoniumból, kívül nem találtunk senkit ezért bementünk, Joannat megpróbáltuk hívni de már nem vette fel ami egy nyugtalanító jel volt, újra hívtuk Lolitát is de semmi. Odamentünk a pulthoz kérdezősködni de semmi, aztán lemerészkedtünk a lenti részre hogy ott nézzünk körül, persze óvatosan nem jelvényt villogtatva.- A picsába-morogtam, én mentem oda a pulthoz, valami nagyon sötét de ravasz tekintetű csávó állt bent.- Jó estét, randink van itt két lánnyal de nem találjuk őket, nem láttad őket valamerre?-kérdeztem mutatva két képet neki a telefonomról.

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 15:17 - #115

I'm Not Crazy! | Joanna & Thomas Sajnos túl sok információhoz nem jutottam. Általános kis darabról volt szó, már ami a poloskáknál átlagosnak számít. És annak kiderítése, hogy az elmúlt hónapokban ki vett, rengeteg munka és amúgy is legtöbbjük álnéven, álcímmel vette. Úgy tűnt ez zsákutca. Aztán arra gondoltam, hogy esetleg visszanézhetném az otthoni kamerákat. Házon belül nincsen, de a hátsó udvart és az elülső kertet is figyeli egy-egy jóféle kamera. Onnan látni fogom, ki surranhatott be hozzánk észrevétlen. De ezzel legalább holnapig várnunk kell. Nagyon elmerültem a munkában, ezért is lehet, hogy egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy mennyi az idő. Pedig éreztem, hogy szükségem volna egy kávéra vagy energiaitalra. Mégsem jutottam el odáig, hogy le is menjek érte a konyhába. Fel is kaptam a fejem ijedtemben, mikor kopogásra lettem figyelmes. Warrenből kinézem, hogy kora hajnalban rám nyisson ellenőrizni, hogy alszom-e. Aggódását pedig rosszul játszott szórakozásba burkolja vele. De mindig is ilyenek voltunk. Nem mindig dörgöltük a másik orra alá az őszintét, inkább alaposan beburkolva, viccelődve adtuk tudtára. Mint ahogyan én is szoktam Warrennél a szoknyapecérkedést. Vagy ő a munkamániám. De nem ő volt, hanem Joanna. - M-még nem alszol? - kérdeztem, bár ez tőlem, ilyen tájtban beláttam nagy hülyeség volt. Mégha terelni is akartam volna arról, hogy én is ébren vagyok. - Öhm, köszönöm... - köszöntem meg a vizet, bár egy kávé most tényleg jobban esett volna, de a folyadék sosem árt. Kávén pedig nem lehet élni. Egyelőre azonban nem tudtam s nem is akartam semmiféle információval szolgálni. Nem akartam, hogy még most is ezeken rágódjon lefekvés előtt. Mert feltételezem csak szomjas volt, azért kelt fel és nem ő is sunyiban dolgozgat a szobájában. Fáradt volt és ezt láttam is rajta. A kezéről rá néztem. - Aludj te is jól... - szóltam utána egy csöpp fáziskéséssel. Aztán végigdörgöltem arcom és reméltem, hogy tényleg aludni megy, mert valakinek ébren is kell lennie holnap. Hamar lehúztam a pohár tartalmát és dolgoztam tovább. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de hirtelenjében újabb kopogásra lettem figyelmes. Azt hittem megint Joanna az és mondani akar valamit, de mikor Warren lépett be, rá kellett döbbennem, hogy nem 5 perc telt el azóta, hanem az egész éjszaka szinte. - Uhm... hát igen... Ezt én is mondhatnám neked... - motyogtam álmatagon, de visszaszúrva, mégha ő ezt most nem is bántásnak szánta. Feléfordultam a gurulós székkel, mikor leült és kíváncsian hallgattam ő mire jutott. Hát... többre, mint én, amit nem is szívesen osztanék meg vele. - Ez már valami. Végre elindulhatunk valamivel. Elsőként persze nem ártana letudni az átvilágítás utolsó részeit, bár lehet jobb volna előbb elmenni a céghez, mert a nyomozás nem akadhat fenn ilyen semmi ügyeken. Jó sok dolgunk lesz... - állapítom meg és egyetértően bólintok ötletére, miszerint fel kell kelteni a lányokat és munkába kell állni. Lollyt mondjuk nem szívesen hagyom magára, de hiszem, hogy van olyan elvetemült - ami most még jól is jön - hogy elmegy a barátaihoz, ott nagyobb biztonságban érezném, mégha tudom is, hogy nem oszt nem szoroz. Ám mikor kiderült, hogy egyikőjük sincs itthon. Hajnali 5 óra, mégis hova mentek volna?? Lolly amúgy sem egy korán kelő, ellenben képes másnapig bulizni. De hogy Joanna miért ment el vele... Tudta jól, hogy dolgunk lesz, még hozzá rengeteg, mégis elment. Talán nem is Lollyval, talán utána... Szokásához híven a lányom nem értem el, ellenben Joanna telefonja kicsengett, szóval reméltem, ő  nem hagy cserben. Közben pedig szedelőzködtem, mert van egy olyan érzésem, hogy nekünk is ott lesz a helyünk mielőbb. - Gyere, utánuk megyünk... - szóltam Warrennek. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 14:45 - #114

A storm is coming Annyira lekötött annak gondolata, hogy nem fogom tudni megoldani a problémát, hogy ügyet se vetettem rá, hogy követhetnek, hallhatnak vagy láthatnak. Persze volt álcám, s jobbára lenne alibim is, de még így is... épp eléggé sikerült a gödör mélyére esnem, ahonnan csak felfelé lehet kiút. A taxi leintése hamar megtörtént, és ami azt illeti a Pandemonium, mint cél is gyorsan meg volt. Ám hiába beszéltük meg az időpontot és a helyszínt, Daryl sehol sem volt. Nem szokása a pontos érkezés, de ha a munkájáról van szó - ami családjának épségét jelenti - nem szokott hibázni, késni meg pláne. Tudtam, hogy baj van. Talán már el is kapták, talán útban van Spanyolországba a családjához, annyira beijedt. Csakhogy ha ő lelép, én is meghalok. - Hol a picsába vagy? - förmedtem rá a telefonba, miközben föl-alá járkáltam idegesen az épület előtt. De az, hogy elértem, azt jelenti, hogy még ebben az országban tartózkodik. Hallottam a szuszogásából, hogy ő is ideges volt, hogy félt és pánikolt. Azt mondta 5 perccel azután hajtott el innen, miután észrevett, s azt, hogy valaki egy másik taxival jön utánam. A víz is levert, mikor ezt elmondta, de igyekesztem nem feltűnően körbe nézni. Mégis ki? És honnan tudjam, hogy láttam-e már. Azt mondta menjek a kamion cégnek garázs részéhez, ott találkozunk. Van nála fegyver és ott kevésbé esélyes, hogy a nyomomban lévőre fel figyeljenek. Akár a lövöldözésre, ami általa alakulhat ki. Eltéve a telefonom, ismét taxiba ültem. A sofőr ugyan értetlenkedett mit akarok egy zárt területű kamion garázsnál, de nem kérdezősködött, hiszen neki ez akkor is pénz. | Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 14:31 - #113

Cherokee rose | Daryl & akárki Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. - Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. - Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. | NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.05.05. 10:57 - #112

Joanna: Egy pillanatra bealudtam, éppen a Kuandoval találkozás részleteit tervezgettem. Kimentem hogy igyak egy pohár vizet, ahogy halkan kiléptem a szobámból, hallottam valamiféle mocorgást, tompa billentyűzet kattogást, Tom szobája felől jött, ezekszerint ő se alszik. Jó dolog az elhivatottság de ha közülünk mindenki tompa lesz holnap az kevésbé, bár valószínű ők gyakorlotabbak mint én. Lementem a földszinte, ott Warren szunyokált elég kényelmetlennek tűnő pozícióban a kanapéba süppedve, a víz megeresztésére szerencsére nem ébredt fel. Körülötte jó nagy kupi volt, odébb lettem a sörösdobozt hátha van még benne és véletlenül a papírokra vagy a laptopjára burítja amikor felkel de természetesen üres volt, aztán eresztettem két pohár vizet és vissza sompolyogtam az emeletre. Hallkan bekopogtam Tomhoz és ha beengedett bementem és letettem az asztalára a pohár vizet, az enyémből meg kortyoltam eggyet, és rápillantottam a monítorára, aztán meg rá,nem akartam zavarni nagyon és ágyba se akartam küldeni, szóval csak ennyi mondtam.- Későre jár.- hátha azt se tudja mennyi az idő, aztán lehet azért mert fáradt voltam és kisebb az önkontrollom egy pillanatra a vállára tettem a kezét aztán kimentem és visszamentem a szobámba, betakaróztam és mentem aludni, éppen átöltözni készültem mikor hallottam valami toma mocorgást, kinéztem az ablakon és láttam hogy Lolita mászik kifelé, ki volt csinosítva mintha megint buliba akarna menni, ezt kicsit furcsának tartottam. Öszötnösen magamhozvettem a posztolyomat, a jelvényemet és lementem, láttam hogy taxit hívott és már el is hajtott, én is hívtam eggyet és megkértem hogy kövesse őt, jelvényt is mutattam, most nem fogom elveszteni nem leszek óvatlan és ha úgyvan azonnal hívom Tomot. Nem tudom miért gondoltam ilyesmire, vagy miért volt bennem ez az eltompított izgalom mintha éreztem volna hogy itt valami furcsa dolog történik.     Warren: Belül öklendeztem a gondolattól Lolita vicce miatt, amivel engem meg Tomot összebuzultatott, de nem adhatom meg magam ilyen könnyen, nehogy már én legyek az a ki fél messzebbre menni- Lefogadom féltékeny lennél, mert én tömném őt fordítva soha! - Aztán szerencsére fel is ment Lolita és nem kellett tovább ebben a témában beszélgetnem vele. Megkezdtem a nyomozást, de egy ponton elaludtam aztán meg felriadtam, nem tudom mit álmodhattam csak hogy kicsit megrezdültem a a fotelben és felébredtem. Felkeltem és nyújtóztam eggyet ngyon elfeküdtem a hátam. 5 óra volt és fel is mentem hogy bekopogjak Thomashoz elujságolni neki mut találtam, tudom hogy koránkelő típus és sok dolgunk van ma ezért zavartam ilyen korán. Bekopogtam és be is nyitottam, de láttam a körülötte lévő jeleket amik arra utaltak hogy őse aludt szart se.- Na szépen nézünk ki, remélem azért használható leszel ma, leültem vele szemben már izgatott voltam nem tudtam várni a dologgal.- Tom találtam valamit, Ruben vallomás alapján indultam el, említett egy kamiont. Aztán megnéztem a korábbi ehhez köthető eseteket, több olyat is talátam akiknek bár javarészt használhatatlan volt a tanuvallomásuk de kamiont ők is emlegettek, ez eddig eléggé semmilyennek hangzik. De lekértem az összes adatot arról hogy a bűntettek helyszínének közelében milyen cégehez tartozó járművek voltak akkor amikor ez történt, milven mindenki félti az árút a kamionok jól nyomon vannak követve, de a lényeg az hogy csak egy olyan cég van ami itt és a külföldi spanyol városokban is szállítmányozik és a heszínek közelében volt abban az időben amikor a gyilkosságokat elkövették. Ezen elindulhatunk, mert könnyen lehet hogy az a vállalat a Murilloé vagy a markában tartja a tulajokat. A cég neve Solaris, a kamionjaik kék színűek és többnyire a cég logója is fel van rályuk festve, egy félbevágott sárga nap. - mosolyogtam mert éreztem hogy történik valami és nyomon vagyunk. Egyenlőre csak neked akartam ezt elmondani, nem azért mert nem bízom Joannaban hanem mert egyenlőre jobb ha csak ketten tudjuk, majd az átvilágítás után megosztjuk másokkal is. Most meg együnk valamit, keltsük fel a lányokat.- javasoltam eléggé be voltam pörögve, gondoltam csinálok majd reggelit én mindenkinek, nem sokmindent tudok főzni de omlettben és palacsintában verhetetlen vagyok. Kopogtam Lolinál aztán Joannanal, egyikük se válaszolt, igaz korán volt de akartam hogy ismerjék meg a korán kelés örömét és energiáját, na meg Joannara munka vár, ezért benyitottunk hozzájuk és kidrült hogy eggyikük sincs itt, Tomra néztem.- Ezek meg hova a szarba tűntek?- kérdeztem és kicsit aggódtam is , gondoltam persze arra hogy csavarognak, sétálnak a tengerparton vagy valami de mégis úgy éreztem hogy más az oka az eltűnésüknek.

Déti	Előzmény | 2020.05.05. 00:18 - #111

Who are you? | Madame & akárki Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. - Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. - Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. Szöveg szöveg szöveg és szöveg. | ALICIA VIKANDER | 39 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.04. 23:48 - #110

Beauty and the beast | Lolita & Warren Szerencséd, hogy tetszel, mert egy ilyen megjegyzésért minimum egy reggeli vödör víz ébresztő járna. - mosolyodtam el angyalian felpillantva rá, miután el is engedtük egymást. - Ha a barátja akarsz... - ismételtem el őt és elnevettem magam. - Jaj hát ez nagyon édes. Tulajdonképpen tényleg az se zavarna, ha össze jönnétek. Nagyon cunci kis pár lenne belőletek. És egésznap hallgathatnám, ahogy hátulról töm téged... - nevettem. S bárez kissé távol állt az elképzeléseimtől, vicces volt arról fantáziálni, ahogy tömködik. Mindenesetre jobbnk láttam nem kihúzni a gyufát. Helyette magára hagytam annak reményében, hogy többet nem fogja megkörnyékezni az a banya meg a kis házi patkánya. Jómagam a szobámba vonultam s némi csajos ilyen-olyan dolog elvégzése után magamhoz vettem a telefonom és sos sms-t írtam annak a fajankónak, hogy annyi a poloskáimnak, eszeveszetten keresik a bűnöst és még csak kihallgatni sem tudom őket. Kell a segítsége vagy az, hogy megnyugtasson a felől, hogy még hasznos tagja vagyok a csapatnak, így nem nyírnak ki. De túl nagy segítségemre nem volt Daryl. Távolról nem. Ráadásul Joanna miatt most még tőlem is távol akarja tartani magát. Bizonyára ha tehetné ki is szállna, de már késő. Nekem pedig szükségem van rá. Így megbeszéltünk egy késői időpontot, hogy találkozzunk és kitaláljuk hogyan tovább. Úgy öltöztem, mintha buliba készülnék, de nagyon reméltem, hogy mindenki alszik. Ha el is kapnak, na bum, biztos nagy meglepi, hogy buliba szököm. A szobám ablakán terveztem kimászni, ami ugye az első emeleten volt. Ezzel nem is volt probléma, csupán mászás közben jöttem rá, hogy az ablakon kimászás és a magasarkú nem kompatibilis egymással. Szerencsére épségben és lényegében csendesen le is értem, aztán a ház előtt próbáltam leinteni egy taxit. | CARA DELEVINGNE | 21/43 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.04. 23:33 - #109

I'm Not Crazy! | Joanna & Thomas Ez nem ilyen egyszerű, Joanna. Én itt ismert nyomozó vagyok, sokan tudják ki vagyok. S ha másért nem hát Warren családja miatt felimernének minket.  Ha rajta kapják, hogy velem beszélget, biztosan megölik... - magyaráztam, bár ezen a ponton mindig rám jön a félhetnék, mert sose tudhatom, nem e hallgatnak le most is. Talán őrültség, talán elment az eszem, de főleg a poloska után, mindig bennem van a frász. Annak viszont örülök és megnuytat, hogy látom a szemeiben az eltökéltséget végre. Nem keres kifogást - nem mindig - és nem azon töpreng, hogy felmond. Újfent hajlandó belerázódni ebbe a rázós nyomozásba. Még sem ötletelek hangosan, hogy kettőnk közül talán jobb volna, ha ő kérdezné meg Kuandot. Nem, mert rá is veszély leselkedhet. Több ember nem veszíthetek el. - Talán... De a többi is jobb a semminél. Ha csak egy nevet vagy címet is tud, az is remek. És úgy hiszem, ő egészen másik oldalról világosítana fel minket, ami remek, hisz talán Kuando még ki is tudná egészíteni. Jó volna már előre is haladni, nem csak hátra fele. - sóhajtottam, noha ezzel nem azt akartam mondani, hogy tegyen valamit. Mindannyiunknak kéne. Csak épp mire léphetnénk egyet, valami közbe jön és hátráltatásra kényszerít. Most például a poloska és az átvilágítás. Az sem kevésbé frusztráló, hogy Lollyt is bele akarják keverni ilyen téren. Hiába mutatja magát erős lánynak, egy ilyenen való részvétel bizony az ő lelkét is megbolygatja. Ismét meglepett, mármint azon a szinten, hogy ennyire nem engedi megközelíteni az említett félt. Nem értem. Egy bűnözőről van szó. Mégis úgy félti, mint egy törött szárnyú kis verebet a markában. Jó, ez lehet kissé féltékenyen hangzott, de még mindig őrültségnek találom, hogy védelmébe vett egy romlott alakot. Én komolyan azt hittem, hogy a buli végén majd még Lolita fog észheztérni, nem hogy még Joannat is megrontja. De ha most ezt az esélyt se adom meg neki, oda a maradék bizalom, amit idáig építgettünk. Na meg az is mellett szól, hogy Rubent is ő bírta szóra. - Legyen. De végig hallgatni fogom és figyelek. - adtam be a derekam. Aggódtam, mert láttam a szemeiben, hogy megint a fejébe vett valamit, csak még nem forrt ki teljesen a terve. De ez cseppet sem jelent jót. Mindenesetre mára felhagytunk ezen beszélgetéssel és hagytam, hogy kicsit kipihenje magát. A tengerparti kényszerpihenő amúgy is elég furcsán jött ki, így, hogy egy minden bizonnyal illegális körökben mozgó nő kényszerítette ki. Igaz, békésen telt a dolog. Miután bementünk, magára hagytam a lányt, jómagam pedig kávé után indultam, aminek az illata meg is csapta az orrom. Csak közben egy Warrenbe botlottam. Egy kötekedős Warrenbe. Mégha viccnek is szánta, akaratlan is arra asszociáltam, hogy ezt mondogathatja neki Lolita is, pontosan ilyen hangnemben. Jesszusom, még belegondolni is rossz. Szikrákat szórtam a szememmel, mire ő ezen jót szórakozott. - Még mit nem! Főnökként pont az a dolgom, hogy példát mutassak a befásult kollégáknak. Igen, itt most erőteljesen rád utaltam. - szúrkálódtam, még az előzők miatt. A poénkodások után elmondtam neki, hogy nem Joanna volt a bűnös, de titkolózik, ami baj, mert köze lehet az ügyhöz. Nem kérem, hogy firtassa Joannat, mert ez igen átlátszó dolog volna, de kértem, hogy figyeljen rá. Ez azért is jó, mert addigis nem Lollyval foglalkozik. Aztán intettem úgy téve, mint aki tényleg felmenne aludni, de valójában én is dolgoztam. Megakartam tudni, milyen poloska volt, ki gyártja, ki vett belőle, stb. Aztán jöhet a többi. Nem mondom, hogy néha nem aludtam el a képernyő fölött egy egy röpke félórára, de azért okosodtam is. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.05.04. 22:31 - #108

Warren: - Igaz a korosztályomnak könyebb a korodbelieket felszedni, de ne aggódj én tepernék kicsit, de csak hogy elhitessem veled hogy nehezen adod be a derekadat, nehogy szégyellned kelljen milyen hamar "ugrasz a hívó szóra". - viccelődtem, kicsit még az ölelés hatása alatt.- De apád tiltó listára tett, és várnom kell még az ilyen húzásokkal ha a barátja akarok maradni.-bekísértem, ő felment a szobályába én meg főztem éppen egy kávét amikor Joanna és Tom is. Joanna elment fürdeni, én elkaptam Tomot kicsit, megragadtam a karját csak viccből.- Hanyagolsz.- mondtam a szemébe nézve mint valami összetört szívű lány.- Mindíg csak a többi lánnyal foglalkozol. - mondtam de aztán megvártam míg ideges lesz és én meg jól szórakoztam.- Na csak azt akartam mondani hogy fentmaradok dolgozni, ilyenkor régen teis mindíg kedvetkaptál hozzá és virrasztottunk de főnökként neked most ágyban a helyed. -mondtam meg kicsit beszélgetni is akartam vele, csak röviden arról tud e valami újat Joannatol, miután megszereztem az infókat fel hessegettem, én meg lent maradtam egész éjszakára. Itt nem zavartam senkit, volt minden ami kellet toll, papír és az én újra ébredő nyomozó agyam, meg pár akta amihez neten keresztül hozzátudtam férni az adatbázisban. Hozzáláttam a spanyolországi anyagokhoz, mert nekem az volt a legködösebb. Hajnali egy volt már amikor éppen átlendültem egy kis punnyadáson és kiélesedett az elmém, hosszú ideig szinte meg se mozdultam a gondolataim közepette, a számban volt a toll magamelé meredtem belemélyedve a fotelbe kezem összekulcsolva lehet kívülről úgynéztem ki mint egy idióta a nagy agyalásban de ez most cseppet se érdekelt, mert az iratok között találtam összefüggéseket és azokról gondolkodtam. Aztán elkezdtem keresgélni ezekre, és beigazolódott amire gondoltam. Ruben tanuvallomása és a meglévő esetek közötti közös pont, a kamionok, és mint a gyanúm beigazolódott legalábbis holnap erre még kell több bizonyítékot találnom, de én már biztos vagyok benne hogy mindegyik kamion ugyanahoz a céghez tartozik. Telefonálgattam is és összegyüjtöttem a területkhez és a bűnügyi helyek körzetének közelében lévő kamionokat, ezeket ugyanis alaposan nyilvántartják, és csak egy cég volt ami az államokban is és spanyolországban is jelen volt. Basszus végre találtam valamit, szóval örömömben kerestem is egy sört és kinyitottam hogy megünnepeljem magányomban ezt a felfedezést, holnap először csak Tommal osztom meg, nem mintha nem bíznék Joannaban egyszerűen csak ő a főnök és ez a dolgok rendje, és ráadásul jó pontot is szerzek nála végre hogy tudja hogy kezdek a régi lenni végre. Kibontottam a sört és visszaültem a fotelbe.   Joanna:-Tudom ha Kuandot elkapják megölik, de eddig is mindíg változó napokon találkozott valakivel akinek átadta az infóit. Annyi a dolgunk hogy valamelyikünk beugrik ehelyett a fickó helyett, találkozunk vele és beszélünk az általa megadott helyen.-mondtam Thomasnak, akinek a dorgálását megint le kellett nyelnem, tudom miért kapom és értem. De úgy érzem van amiben nem vagyunk egy véleményen, a világ nagyon sok fajta emberrel van tele, némelyikük jó, vannak rosszak és gonoszak is de nem ilyen egyszerű ez az egész, Daryl is egy elég összetett ember volt, ha kellett ölt ahogy mi is, csak a másik térfélen. Időbe telik míg Thomas újra megbízik bennem, azt érteztem hogy egyre roszabb lesz a viszony kettőnk között, persze most egy kicsit stagnál talán de nagyon bántam hogy belenyúltam olyan dolgokba ami miatt titkolóznom kell.- Lehet hogy többet tud, de ha ígyis van biztosra veszem hogy nem a nagy halak közé való.- mondtam csak ennyit, akartam még többet is de már így is túlságosan védtem Darylt, elnéztem inkább mert aggódtam milesz vele de nem védhetem ennyire, ha Thomas akarja látni bevonni kikérdezni rajta áll.- Sajnálom, és sajnálom hogy furcsán viselkedtem mostanában, te döntesz.- önkéntelenül megdörzsöltem a szemem az eggyik kezemmel mert kicsit fáradt voltam az egész estés virrasztás miatt.- Csak annyit kérek hogy ha be akarod vonni hogy had beszéljek vele én.- kértem Thomast, de gyanítottam ez a dolog nem fog jól elsülni, azt beszéltük meg ha két oldalra kerülünk akkor lőni fogunk mind a ketten, ha az igazságszolgáltatás oldaláról közelítünk felé akkor ez biztosan így lesz. Miután megbeszéltükmi legyen bementünk a házba mert közben kezdett besötétedni, meg is lepett hogyan el lehet tölteni egy egész napot a tengerparton, ami egyrészt kellemes másrészt nem haladtunk szinte semmit se, eldöntöttem hogy sokkal körültekintőbb leszek nem rohanok bele minden baromságba, engem is meglepett hogy néha mennyire be tudok bolondulni. Befelé sétáltunk kellemesen fújt a szél, nem volt meleg de kellemesen hűvös volt a levegő. Arra gondoltam kicsit fentmaradok még, összeírni mit tudunk mik az eselhetőségek ha Daryllel besélünk, higgadtan akartam kicsit gondolkodni. Bent az első dolgom volt hogy be szabadulok a fürdőszobába zuhanyozni, a víz kijózanít és megtisztít, ebben reménykedtem. Lezuhanyoztam aztán a szobámban próbáltam dolgozni de nagyon fáradt voltam, de aludni se tudtam nem is akartam de egyfojtában Daryl és Tom miatt aggódtam, féltem hogy megölik egymást vagy Darylnek csak simán tönkremegy az élete. Ültem a szobában és a plafont bámultam egy ideig de aztán összeszedtem magam és elkezdtem dolgozni végre.

Déti	Előzmény | 2020.05.04. 19:50 - #107

I'm Not Crazy! | Joanna & Thomas Ez nem ilyen egyszerű, Joanna. Én itt ismert nyomozó vagyok, sokan tudják ki vagyok. S ha másért nem hát Warren családja miatt felimernének minket.  Ha rajta kapják, hogy velem beszélget, biztosan megölik... - magyaráztam, bár ezen a ponton mindig rám jön a félhetnék, mert sose tudhatom, nem e hallgatnak le most is. Talán őrültség, talán elment az eszem, de főleg a poloska után, mindig bennem van a frász. Annak viszont örülök és megnuytat, hogy látom a szemeiben az eltökéltséget végre. Nem keres kifogást - nem mindig - és nem azon töpreng, hogy felmond. Újfent hajlandó belerázódni ebbe a rázós nyomozásba. Még sem ötletelek hangosan, hogy kettőnk közül talán jobb volna, ha ő kérdezné meg Kuandot. Nem, mert rá is veszély leselkedhet. Több ember nem veszíthetek el. - Talán... De a többi is jobb a semminél. Ha csak egy nevet vagy címet is tud, az is remek. És úgy hiszem, ő egészen másik oldalról világosítana fel minket, ami remek, hisz talán Kuando még ki is tudná egészíteni. Jó volna már előre is haladni, nem csak hátra fele. - sóhajtottam, noha ezzel nem azt akartam mondani, hogy tegyen valamit. Mindannyiunknak kéne. Csak épp mire léphetnénk egyet, valami közbe jön és hátráltatásra kényszerít. Most például a poloska és az átvilágítás. Az sem kevésbé frusztráló, hogy Lollyt is bele akarják keverni ilyen téren. Hiába mutatja magát erős lánynak, egy ilyenen való részvétel bizony az ő lelkét is megbolygatja. Ismét meglepett, mármint azon a szinten, hogy ennyire nem engedi megközelíteni az említett félt. Nem értem. Egy bűnözőről van szó. Mégis úgy félti, mint egy törött szárnyú kis verebet a markában. Jó, ez lehet kissé féltékenyen hangzott, de még mindig őrültségnek találom, hogy védelmébe vett egy romlott alakot. Én komolyan azt hittem, hogy a buli végén majd még Lolita fog észheztérni, nem hogy még Joannat is megrontja. De ha most ezt az esélyt se adom meg neki, oda a maradék bizalom, amit idáig építgettünk. Na meg az is mellett szól, hogy Rubent is ő bírta szóra. - Legyen. De végig hallgatni fogom és figyelek. - adtam be a derekam. Aggódtam, mert láttam a szemeiben, hogy megint a fejébe vett valamit, csak még nem forrt ki teljesen a terve. De ez cseppet sem jelent jót. Mindenesetre mára felhagytunk ezen beszélgetéssel és hagytam, hogy kicsit kipihenje magát. A tengerparti kényszerpihenő amúgy is elég furcsán jött ki, így, hogy egy minden bizonnyal illegális körökben mozgó nő kényszerítette ki. Igaz, békésen telt a dolog. Miután bementünk, magára hagytam a lányt, jómagam pedig kávé után indultam, aminek az illata meg is csapta az orrom. Csak közben egy Warrenbe botlottam. Egy kötekedős Warrenbe. Mégha viccnek is szánta, akaratlan is arra asszociáltam, hogy ezt mondogathatja neki Lolita is, pontosan ilyen hangnemben. Jesszusom, még belegondolni is rossz. Szikrákat szórtam a szememmel, mire ő ezen jót szórakozott. - Még mit nem! Főnökként pont az a dolgom, hogy példát mutassak a befásult kollégáknak. Igen, itt most erőteljesen rád utaltam. - szúrkálódtam, még az előzők miatt. A poénkodások után elmondtam neki, hogy nem Joanna volt a bűnös, de titkolózik, ami baj, mert köze lehet az ügyhöz. Nem kérem, hogy firtassa Joannat, mert ez igen átlátszó dolog volna, de kértem, hogy figyeljen rá. Ez azért is jó, mert addigis nem Lollyval foglalkozik. Aztán intettem úgy téve, mint aki tényleg felmenne aludni, de valójában én is dolgoztam. Megakartam tudni, milyen poloska volt, ki gyártja, ki vett belőle, stb. Aztán jöhet a többi. Nem mondom, hogy néha nem aludtam el a képernyő fölött egy egy röpke félórára, de azért okosodtam is. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.04. 16:21 - #106

Beauty and the beast | Lolita & Warren Egy alkalommal még Spanyolországban a szüleim házánál szemtanúja voltam egy macska-harcnak. Na nem olyannak, aminek minden arra járó spanyol férfi örülne, bár a viadal minden bizonnyal két nőstény macska közt zajlott le. Az egyik nyilvánvalóan a másik területére léphetett, mert a semmiből vált harctérré a házunk előtti terület. A valódi harcokhoz képest azonban különösen csendesen telt el a viaskodás. A kis jöttment nőstény szándékosan léphette át a határokat, talán pályázott is a területre, mikor megjelent a terráriumát őrző másik nőstény égnek meredő szőrrel, görnyedt háttal és persze fújtatva. A szemei csak úgy szórták a villámokat a másik felé, aki úgy tűnt vagy jól elnyomja félelmét vagy nagyon is tudatában van az erő viszonyoknak. Pedig mindkettő csapzott és valamivel soványkább volt. Ám ahogy közeledtek egymáshoz, a széltoló macska is felvette a fenyegető pózt, noha a fújáson és a farkas szemezésen kívül másra nem futotta. Valójában nem került harcra sor, mégis a szabályszegő adta fel előbb. Úgy gondolom a területét védő macska valójában mindvégig olyan kisugárzással közeledett a magabiztos macska felé, aki eztán meginoghatott bátorságát tekintve s inkább odébb állt, pedig meg lehet a másik maradt volna alul. Ugyanezt éreztem most én is az idegen nővel és a kis porontyával kapcsolatban. Ez a magamutogató, megjátszott boszorkány egy órácska alatt kis híján nem csak, hogy kitúrni készül az általam kipárnázott helyemről, de tönkre is tenné mindazt, mit eddig elértem s szeretnék elérni. Bosszantó, s talán mindezt teljesen indokolatlanul, mert ugyan tett megjegyzést, hogy tán ismer, talán hallott ezt-azt, ám ez nem jogosítja fel arra, hogy tönkre is tegyen. Ha valóban tud is valamit sötét titkaimról, terveimről, bizonyosan nem a templom papjaitól vagy az áldott jó Istentől. Nem. Minden bizonnyal ő is könyékig benne van a sötét szurokban, amiben én is, s a megszilárdságán lévől csillogás csupán hamis képet mutat róla, mert valójában semmivel sem jobb, több vagy ártatlanabb nálam. Már pedig a mi oldalunkon egymás levesébe köpni nagyon nem szerencsés. Főleg, mert egyik oldal sem tudhatja biztosan, hogy célpontja fölött nem e figyeli egy mesterlövész. Undok fintorral figyeltem távozását, mert most igazán felkavarta benne az érzéseket, amiket nehéz lett volna elnyomni. Féltem, mert általa összeomolhat az egész felépített létesítmény, s mert lebuktathat, mi egyenlő volna a halállal. De ideges is voltam, mert évek óta dolgozom már, s követek minden parancsot, erre idejön és telibe szarja. Arról nem is beszélve, hogy nem kevés féltékenységet okozott nekem azzal, hogy bájolgása mellett volt képe bevetni a kislányát, aki nyilvánvalóan Warren gyengepontja. Arról nem is beszélve, hogy egy apa nélküli csonka család? Ez most komoly? Mintha tudta volna kire vessen hálót. A boldog apa lánya pillanat pedig csak frusztráltabbá tette, mert nekem abból csupán az irigykedés jutott, míg néztem őket. Olyasminek szemtanúja voltaml miben nekem sosem volt részem. Haragudtam én mindenkire, mint egy hisztis, vérző plázacica, aki most mindenkit maga ellen érez. Pedig ahogy a terhességben, úgy ebből a női problémákkal teli hormonális dologból sem vehetem ki részem. Nem is akarom. Csupán a szerencsén múlt, hogy Thomas és Joanna addigra jóval távolabb voltak, s nem kellett fültanúinak lenniük ennek az egésznek. - Miféle hülye kérdés ez? - horkantam fel. - Egy gyerekről beszélünk. Lélekben még én is az vagyok! És lehet, hogy nem normális, s éppenséggel én sem vagyok senkid, de jogom van utálni, amiért többet törődtél vele ebben az egy órában, mint velem ezen a héten. - vallottam be bosszankodva. Tisztában vagyok vele, hogy az apakomplexus nem tartozik az egészséges dolgok közé, s minden bizonnyal nem is tennék így, ha 40 évesen nem egy 20 éves bőrében élnék, s nem utolsó sorban nem ez volna a feladatom, amit ha elszúrok ki is nyírnak. Igen, ennek tudatában bárki zabos lenne. Ám ahogy tisztul az elmém az gőz kiadása közbn, jómagam is rájövök, hogy ilyesmikkel nem, hogy őket, de magam sem kéne traktálnom. Indokolatlanul majdnem még azt is a fejéhez vágtam, hogy megérdemelte a családja halálát. Szégyeltem is magam, már a gondolatától is, s hogy ennek fejében még fejmosást is kaptam tőle igazságosan. Ezt leplezve - már amennyire tudtam - morcosan elkaptam fejem és duzzogva kerültem a vele való szemkontaktust. Hiába semmi köze hozzám, hiába tudom, hogy minden vád, amit felhoztam teljesen jogtalan, nem tudnék szembenézni az igazsággal. Mert attól amúgyis réges-rég óta távol állok. Megjegyzésére, miszerint nincs rá esély, hogy bármi is kialakuljon köztük csak puffogtam egyet kettőt. A látottak után nehéz is volna elhinni. Ha én megríkatnék valakit, már a zsebemben érezném a bizalmát. Duzzogó módban csak azért sem néztem rá, emiatt viszont meglepett, mikor az elmondottak ellenére is megölelt. Először nem akartam visszaölelni, bűntudatot akartam kelteni, de a fenébe is, ezidáig pontosan ezek hiánya miatt csaptam hisztit. Ráadásul, ha nem is önön vágyaim miatt, de a célelérésében még mindig a kedvében kell járnom. Szóval meglágyulva, de egy bénán, duzzogással leplezett mosoly kíséretében átöleltem és a képem a felsőjébe nyomtam, hogy egy röpke pillanatra elfeledkezhessek róla mi miért is történik, ki vagyok és kinek kellene lennem, mit akarok és mit kell tennem, mert egyik sem fedi a másikat. Mire pedig elengedtük egymást újult erővel, ismét a régiként folytathattam az eltervezetteket. - Egy korombelit könnyebb felszedni, mint a te kororsztályod. Sőt az én generációm másik neme még kaparni is szokott. Sosem fordítva történik. De nem baj... szeretem a kihívásokat. - legyintettem kezemmel, és jobb híján inkább én léptem ki ebből a kellemetlen szituációból egyenesen vissza a nyaralóba, ott pedig a szobámba, hogy agyalhassak, hová és hogy rejtsem el a poloskákat, mert így bizony sok fejfájást fognak okozni a megbeszélések kiderítése. | CARA DELEVINGNE | 21/43 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.04.19. 23:39 - #104

Warren: Nagyon örültem annak hogy gyerkőcözhettem, nem maradt sokáig a hölgy aki szintén szimpatikus volt, sokat megélt asszony, akire egy pillanatig nem gondoltam "szabad prédaként" vagy hasonlóként de úgytűnt Lolitát ez az egész nagyon kikészítette. Elcsúztunk és amíg Joanna és Thomas sétáltak gondoltam kihasználom az alkalmat.- Mi ütött beléd? Nem akarlak piszkálni a féltékenységgel de moderálhatnád magad egy kicsit, amiket nekem mondták azok bőven övön aluliak voltak, miért ingerel ennyire egy gyerek? Mert láttam hogy ez az egyik fő probléma, nem tudom mi volt veled gyerekkorodban vagy miért viszonyulsz így hozzájuk de én szeretem őket és ezt nem akarom és nem is tudom félreérteni. Borzasztóan viselkedsz, mint egy tizenével elvakult kamasz aki aztstudja mit mond-dorgáltam meg egy kicsit, de aztán ennek egy mély sóhajtással véget vetettem ennek, mert továbbra se tudom mi a baj forrása nála, de ha ennyire komoly akkor valami nagy dologról van szó ami fájdalmat okozhat neki, ezért nem is csesztettem tovább.- Szimpatikus és méltóságteljes nő, de nem "tetszik" nekem. - Odaléptem elé egy hosszúpillanatig a szemébenéztem aztán nagyon melegen magamhoz öleltem, kis nádszál teste hozzámsimult, éreztem minden domborulatot, egyik kezemmel a haját símogattam és finoman belmarkoltam hogy érezhessem milyen puha, nagyot szippantottam hogy emlékezni tudjak az illatára aztán lassan elengedtem.   Joanna: Thomas nem örült túlzottan, nem is csoda de erre számítottam és elviselem. Nem szerettem volna ha Lolitát lecseszi emiatt.- Sajnálom, ostobaság volt kicsit direkt akartam belemenni, azt hogy ki voltam ütve úgy értettem hogy alíg tudtam magamról, emlékszem mindenre.- A kezemközévettem az arcom kicsit megmaszíroztam mintha abban reménykednék elmúlik ez az égés amit most érzek.- Kedves csak nem éppen jófiú.- Néztem rá úgy mintha nagyjából fel lennék készülve egy pofonra. - Lolitára is vigyáztak, az összes pincér figyelmes ott, vigyáznak az emberre és ez a barátja is megbízható volt annak ellenére hogy most ebben a szituációban nem így képzelné el ezt elsőre az ember, és nekem úgytűnt Lolita már tudja kezelni ezeket a dolgokat, csak nekem volt még ez új. - próbáltam menteni ami menthető.- De persze nem akarok beleszólni, megértem ha mérgesvagyrá meg hát az apjavagy....-Jött is a monológ, hogy mit tenne ha az apám lenne, de aztán a vállamra tette a kezét, fura érzés is volt, most először ért hozzám, ha nem számítjuk vele a kézfogást bemutatkozásnál, valószínű azse normális hogy én ezt most itt fejben számolgatom, de visszamosolyogtam. Aztán jött a feketeleves, elmesélte hogy poloskát találtak a pincében.-Mi? poloska? - Aztán elgondolkodtam és annyira megfájdult a fejem attól a kérdéstől amit kérdezett hogy kétszeris végig kellett mondanom magamban. Basszameg ne, ne, most majdnem sikerült visszanyerni a bizalmát vagy affelé indulni erre ilyesmit kérdez, egekbe szökött a vérnyomásom, őszintén a szemébe néztem és arra gondoltam részigazságot fogok közölni vele.- Ez nem olyan egyszerű, ha az lenne már hívnám is, de ő olyan mint egy védett tanu már Rubennél is világossá vállt hogy más utat kell keresnünk, nem vonhatom be megígértem neki mert a családja vezsélybe kerül még abban is meg eggyeztünk hogy többször nem fogom keresni mert ha kiderül mi a munkám vége van az életének, de biztosíthatlak felőle hogy nincs köze a poloskához viszont abban a bárban voltak olyan alakok akiknek lehet, de nagyon veszélyes hely nem tudom hogyan le...-hirtelen támadt egy ötletem-Most jut eszembe, tegnap láttam ott Kuandot, ő tényleg siekresen beszivárgott ott bulizott a haverjaival szerintem szokott oda járni tőle kellene információt szerezni és felvenni vele a kapcsolatot.-javaoltam és reméltem hogy Thomas beéri ezzel, elegem van már abból hogy csalódást okozok neki.

Déti	Előzmény | 2020.04.19. 23:12 - #103

Thomas | Mikor odébb mentünk beszélgetni, eszembe is jutott a poloska, s hogy Joanna is gyanúsított, bár bizonyiték nincs rá. De kételkedtem ebben is, mármint, hogy ő az, csak épp az ő titokzatosságába tudnám bele magyarázni. Persze attól még nem lesz igaz. Viszont elgondolkodtam mialatt beszélgettünk s felvilágosított egy s másról. Megnyílt, de azért maradtak még titkai, amit nem tudtam megint hová tenni. Ha kinyitja előttem az ajtókat, az utolsót miért hagyja zárva? Vagy nem tartja fontosnak, vagy nagyon is fontos.   - Mi? Nektek teljesen elment az eszetek? Főleg, ha látjátok, hogy tesznek bele valamit! Na ezért még számolok vele is... - húztam a szám. Talán nehéz őszintének lennie hozzám, de nem tudom gondolatban nem a falba verni a fejem. Ha a tűz meleg, nem nyúlok bele, még akkor sem, ha erős s késztetés. Látták mi a helyzet, de még meg is itták. És ha méreg? Vagy rossz ember veszi őket kezelésbe? Hány évesek is? És mivel is foglalkozik egyikőjük és másikójuk?   - Ha ki voltál ütve, honnan tudtad, mi történt? - vontam fel a szemöldököm.   - Egy nagyon kedves emberrel? Ez a rész sántít. Aki hagyja, hogy bedrogozzák a másikat, hogy lehet kedves? - néztem rá kételkedve. És gondolatban már Lolly haját cibáltam. Mégis ki ez a barát? Joanna okkal nem hívja nevén. Biztos tudja, hogy első dolgom lenne utána nézni. Ügyes. De tudok én erőszakos is lenni.   - Ez nem kifogás. Warren is apa volt, nyomozó, de biztos vagyok benne, hogy éjszakánként a lányomról fantáziál... fuj... - ráztam meg a fejem. De ha nem is róla, más lányokról.   - Ouh... - pillogtam, mert ez így hihető és kellemetlen, hisz én arra alapoztam, hogy hát ő meg az a barát többet tettek az ágyban, mint alvás. Erről azonban inkább hallgattam. Mikor pedig befejezte, eléálltam.   - Először is, ha most az apád lennék, egy életre szobafogságra ítélnélek internet és minden nélkül. Másodszor pedig... - elmosolyodva tettem kezeim a vállaira. - Örülök, hogy végre visszatértél. - válaszoltam boldogan. Az hogy mindezt elmondta, haladás és úgy hiszem a poloska sem az ő műve.   - Igen, az voltál és Lolita is mindig az. De kezdem megszokni és rájönni, hogy ti lányok nem arról a bolygóról származtok, mint mi férfiak. - mosolyogtam. S ha már lúd legyen kövér. Kíváncsi voltam a reakciójára, ami sokat elárulhat róla.   - Szóval izé, nekem is lenne mit mondanom... ami azt illeti, azért jöttünk ide, mert... poloskát találtunk a házban. Őszintén szólva rád is gyanakodtam, mert az elhallgatott információk mögé sok mindent bele lehetett magyarázni. Így azonban zsákutca. Egyrészt örülök, másrészt viszont nem tudom ki lehetett. De talán abból a nightclubból valaki, ahonnan jöttetek. Szóval... hol is lakik ez a bizonyos kedves ember?

Déti	Előzmény | 2020.04.19. 22:52 - #102

Lolita | Ezúttal talán tényleg az érettlenség tükröződött rólam, s arról, amiről beszéltem. Nem is feltétlen az őszinteségen akart alapulni, mint inkább, hogy figyelmét - ha fájdalmat okozva is - magamra fordítsam. Tiszta hülye vagyok, s talán a fordított pszichológia működik most kettőnk közt, de minél több idő telt el mióta személyesen megismerhettem, s minél távolabb akarnak tőle tudni, annál inkább vágyom a figyelmére. Mégcsak nem is a testi kapcsolatra, hanem, hogy velem foglalkozzon, s csak velem. Talán az átélt traumák, a lelkem mélyén lévő önutálat, de legszívesebbsn a hajába markolva fordítanám az arcát felém. Olykor persze figyel, kérdez és válaszol, de keveslem. Olyan ez, mint a drog. S most ez a kislány meg az anyja. Nem tartom helyesnek, hogy a legfájóbb pontján érem, de olyan féltékeny vagyok, hogy nem látom a fától az erdőt. De úgy láttam valamelyik témával sikerült felhergelnem kicsit. Ám mindez hamar kudarcba fulladt, mikor leültünk az újonnan érkezett, s általam nem kedvelt vendégekkel szemben és csevegni kezdtek. A nő nyájaskodásával úgy láttam hamar szimpátiát keltett Warrenben. Ez bizonyosságot is nyert, mikor majd elbőgte magát és megérintette a nőt. Számhúzva pillantottam el, míg nem kaptam egy burkolt fenyegetést tőle. Meg is lepődtem, s bár nem szokásom visszahátrálni, egyrészt ha már tud is valamit, az baj, másrészről olyan magabiztosság sugárzott kijelentéséből, hogy úgy éreztem esélyem sem volna védekezni ellene. Ösztönösen a mobilomra markoltam. Felkéne hívni őket, hogy valami koronás liba a nyakamba akaszkodott s így nem csupán az életem, de a célunk is veszélybe került. Nem maradt sokáig - szerencsére - mert a kislánya elaludt, neki pedig állítása szerint dolga akadt. Legszívesebben félrevonultam volna vészmadárkodni, hogy mentsenek meg, helyette azonban most is a kamasz bőrömben kellett maradnom. Újból felvettem a féltékeny arcom, hogy ha másért nem, hát ezzel elterelhessem Warren figyelmét a nő ujjal mutogatására.   - Örülök, hogy találkozhattam önnel és a kis szörnyecskéjével... - blabláztam elismételve és kifigurázva Warrent. - Ez komoly? Előbb a lánya, most meg a banya? Persze kettő az egyben, de nézz már rá és rám. Én felérek egy top modell kinézetével, max alacsonyabb vagyok, ő meg... pff.. ki tudja milyen káosz lehet a lábai közt szülés után. - puffogtam. Most komolyan azért háborodtam fel, mert nincs kislánykomplexusa? Kezdek összezavarodni...

[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]