|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
 Akkora tiszteletnek örvendek - hiába váltam özveggyé -, hogy még soha senki sem kérdőjelezte meg, miért hozom el a lányom egy ilyen helyre. Elegánsnak találom a Pandemonium alsó szintjén. Itt ha akad is olyan, kinek fegyvere van, esélye sem lenne lövdölözni, mert azonnal kivégzik. Mióta idejárok nem is volt lövöldözés, ellenben még a legalantasabb fickó is igazi úriemberré válik a közelemben, azért mert hatalmam és nevem van a sötét ügyletekben. A férjem kezdte el, ám ő néhány évvel ezelőtt itt hagyott minket, beteg volt. Itt maradtam nélküle, Mishával, de nem gyengültem el, sőt még erősebbé váltam. A fogadtatás megszokott volt, enyhén csendesebbévált a légkör, itt-ott kíváncsi vagy épp örömteli pillantásokkal bombáztak.
 - Jó lesz ez a hely, kicsim? - kérdeztem Mishát, miközben a kis pingvin alkatú pincér srác kihúztam nekem a széket. 4 éves kislányom, csupán a tömegtől megszeppenve, de mosolyogva bólogatott, miközben kis öklöcskéje a szájában volt. Sosem ültetem külön, mindig az ölemben van. Úgy védem karjaimban egyetlen szerelmem, mint meleg fészek és a madár mama a tojásokat.
Közben hozták is a szokásos vörös bort és a kislánynak egy kis narancslevet, limemal és egy pink esernyővel. Csak leakarom róni tiszteletem, megemlékezni az úrra, noha én nem sokszor találkoztam vele. Aztán megyünk is tovább, főleg ha Misha nyűgös lesz, hisz késő van. De jól nevelt kislány, nem szokott fölöslegesen hangoskodni.
|
REUBEN ATTWOOD
“Walking with a friend in the dark is better than walking alone in the light.”
 Nem volt egy túlzottan nyitott személyiség. Legalábbis felém. Gyanakvónak tűnt, ami azt jelenti, hogy jó szeme van neki is dolgokhoz, ergó vagy közénk való vagy a túloldalról próbálkozik be. Az utóbbi rosszabb volna, így reméljük, hogy nem ő a pletykák célppontja.
- Úgy hiszem unalomüzőnek odafent várják habfürdővel. Az ilyen fiatal lányoknak nem kéne idelent lenniük. Veszélyes hely. - figyelmeztettem, s leginkább kíváncsi voltam miképp reagál. A stílusa, beszéde sokat elárulhat róla.
- Nehogy olyasvalaki hívjon meg, aki bánatodra végül nem az unalmad fogja elűzni. - hajoltam közelebb halkabbra fogva eme kijelentésem. Nem az ijesztés volt a célom, mint inkább, hogyha nem tudja mit csinál, álljon odébb, mert baja fog esni.
- Akárhogy is vigyázz kivel állsz szóba... Ők nem korodbeliek, nem a te stílusod. - vontam vállat, de nem akartam én feltartani. Főleg, mert újabb törzsvendég érkezett, s mindegyiknek meg van a maga módja, miként fogadjuk. Ki is léptem sietősen a pult mögül és mentem oda.
- Madame! Madame! Számítottunk magára! P-pontosabban Önökre! - kísértem őket az asztalukhoz. Csak egy futó pillantást vetettem a lányra.
|
 Még a nézésedet is kikérem magamnk- mondtam amikor rámnézett a poloska után, mert tudtam azon gondolkodik ki lehet az, énis ezen gondolkodtam és nem akartam eljutni az eggyetlen lehetőséghez.- Igen támogatom az ötletet, menjetek el máshova a házkutatás után, ez így nagyo neszélyes, nemtudhatjuk ki volt ha logikusan végigvezetlyük Joanna jön szóba de ez nekem fura, lehet hogy valaki belopózott és szeretném énis ha ez így lenne, viszont legyünk körültekintőek Joannaval is. Szimpatikus és nem akarok rá gyanakodni de fő az óvatosság.-sóhajtottam.- Köszönöm, megyek szerintem veletek, biztonságosabb úgy ha többen vagyunk. És bízhatsz bennem nem csinálok semmit a lányoddal, nem olyan idők járnak, veszélyben van mindenki. Vagy Joanna volt vagy valaki besurrant hozzátok, minden esetre ne vessük el a sulykot, hívjuk ide és beszéljük meg ezt vele.- Mondtam és már hívtam is.- Hm, nincs bekapcsolva. -sóhajtottam.-várjunk egy kicsit aztán próbáljuk újra, addig segítek pár cuccot bepakolni, átvihetnénk most egy-két dolgot a nyaralótokba.
 Nem telt el sok idő, oda is jött hozzám valaki, egy pincér. Személyzetisektől tartottam kicsit mert ők talán szemfülesebbek voltak, persze ha említeni hogy látott már tegnap arra is megvan mit mondok, a nevemre meg talán Daryl is alíg emlékszik másnak nem mondtam hogy hívnak.- Bárkire aki meghív egy italra és elűzi kicsit az unalmamat.- válaszoltam arra a kérdésre hogy várok e valakire mosolyogva de nem fordultam teljesen oda hozzá csak a monda végén rápillantottam és mosolyogtam eggyet, a tömeget néztem, a pultnál ülve. Csak rövid ideig néztem rá de jól megfigyeltem, kicsit sötét alaknak tűnt ő is, mint egy csendes megfigyelő aki odafigyel a suttogásokra.
 Hallotam a pletyákat én is, nem is tudtam hogyan terjedhetett el ez a tégla dolog, de kissé nyugtalan voltam emiatt, szóval gondoltam bepiálok kicsit hogy elűzzem az idegességet. A megemlékezés úgyis indokolta az italozás, táncoltam is az újdonsült haverjaimmal meg valami csajszikkal. Ahogy a pulthoz néztem megpillantottam valakit aki nagyon ismerős volt de csak mikor leültem pihenni a társaságomhoz, akkor jött a felismerés hogy az ott Joanna. Mi a szar... nemhiszem hogy két nap után ilyesmivel megbízták volna, biztos magán akció. Ez kicsit még idegesebbé tett, egyáltalán hogyan lehetett pletyka ez a dolog? Én mindent megtettem, hacsak meg nem látott valaki ahogy az összekötőmmel találkoztam. Üldögéltem kicsit aztán visszamentem táncolni, nem hagyhattam hogy az idegesség el hatalmasodjon rajtam mert akkor tényleg lebukom, így még megvan az esélye hogy mást kapnak el, vagy a pletyka lecseng és elfelejti mindenki. |
REUBEN ATTWOOD
“Walking with a friend in the dark is better than walking alone in the light.”
Különös hangulat járta át a Pandemonium alsó szintjét, mely az éretteknek van fenn tartva. Az olyan komoly embereknek, akiknek tárgyalnia valójuk van a kockázatokkal és vérrel írják alá a gyilkos szerződéseket. Én csupán egy itteni pincér srác vagyok, de a legtöbb törzsvendég minden titkát ismerem. Nem kell jóban lenni velük, elég ha mindig megaláznak, s közben ittasan jókat nevetgélve beszélik ki sötét titkaikat.
Jó szemem van a sunyisághoz, és bizony az újdonsült kissé kívülálló vendégekhez is. Nem volt nehéz észrevennem a lányt a pultnál, ki már előző este is tiszteletét tette nálunk egészen más külsőt öltve. Most évekkel komolyabbnak tűnt, ez pedig annak köszönhető, hogy célt talált magának. Küldetése pedig nem maradhat előttem oly sokáig titok. Miután kitöltöttem a bort a vendégeknek, odasétálva a pult mögé, elé állva kezdtem törölgetni a poharakat.
- Nocsak, nocsak. Hát mijáratban erre felé, ha szabad érdeklődnőm? - mosolyogtam el felé óvatosan, de szélesen és tagadhatatlanul barátságosan. - Csak nem vársz valakit?
A mai nap amúgyis különleges volt, így most a szokásosnális nagyobb volt a nyűzsgölődés. Odafent buborék partyt rendeztek, idelent pedig egy évekkel korábban, öregségben elhunyt híres maffiózónak emlékére gyűltek össze és iszogattak. De nem ez volt az egyetlen oka a csendes iszogatásnak és a halkabb susmorgásnak. Felüttöte fejét egy még megalapozatlan, de elég gyorsan terjedő hír, miszerint van köztünk egy vagy több tégla. Én nem tégla vagyok, én adok és kapok. De ez a valaki a saját kezére játszik, egy embert szolgál ki. Ráadásul köze lehet az FBI-nak is, mivel a mostanában történtek igen felgyorsultak. Daryl pedig a mai napra szabadot vett ki, feltételezem fontos intézni valója akadt.
|
LOLITA BELLAMY
“Normal, you see, is whatever you want it to be.”
 Mára a másnaposság miatt nem terveztem túl sok mindent. Így kutakodni nem nagyon tudok, ráadásul fene emlékszik mindere, amit tegnap műveltem. Pontosabban, Warren biztos, én viszont nem, és tartok tőle ebből hátrányom származhat. Szóval mára meghúzom magam és úgy teszek, mint egy másnapos kamasz, akinek minden baj van és ezért inkább itthon tölti a napját. Az különös volt, hogy mire felkeltem egyedül voltam, de elmosolyodtam, mikor a székre terítve megláttam Warren kabátját. Nem is nyúltam hozzá, inkább lezuhanyoztam, és mentem le reggelizni, hogy hidratáljam magam. Eközben érkezett meg a két jó madár Jot hátrahagyva, ami azért fura volt. Mármint, hogy még mindig sehol. Rájuk mosolyogtam ropogtatás közben, és bár tényleg nem emlékszem sok mindenre Warren intésére odakacsintottam. Nem zavartam őket, de azért néha keltem jártam a nappaliban, hogy halljam őket odalent.
Hát volt is nagy szívgörcs, mikor Warren megtalálta a poloskát. Nyilván nem véletlenül érzem a tisztítószerekátható szagát és a szekrények tologatásának nyirkogó hangja se véletlen. Készülődnek. Pontosabban takarítanak. Ha nagyszabású dolog volna itt készülőben, nekem is szólt volna Thomas. Ez esetben munkaügy. Már pedig ez jobbára egyet jelent. Külsős jön körbenézni. A szobám mentes mindentől, a mobilom meg mindig nálam. De ez cseppet sem megnyugtató. Érzem, hogy a hurok a nyakam körül szorulni látszik. Most a poloska, később egy családi átvilágítás. Bár a múltamat köd fedi s amit lehetett hamisítva írtak át, de ha nagyon akarnának, találnának rá módot, hogy információt szerezzenek az ottani árvaházaktól. Főleg, hogy igazán egyikben sem voltam jelen, mivel a szüleim élnek s egy embercsempészre bvízott a sors Murillo előtt.
|
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
 Úgy legyen... - bólintottam. Mármint, hogy nem nyúl Lolitához. Azért még a tegnapiak végett sem tudnám elképzelni ezt Joannaról, főleg, hogy én választottam ki. De nem tudhatom biztosan. Miután elrendeztük a pincét szóltam Lolitának, hogy kicsit kipihenjük a munkát és egy időre a tengerpart melletti nyaralókhoz költözünk. A dolog nem volt ellenére, főleg, miután közöltem, hogy Warren is jön. Joannara is rákérdezett, de kikerültem a választ.
Miután pedig lefoglaltam egy nyaralót és nagyjából átcipelődtünk végre ledőlhettünk este. Bár tudok főzni, nem volt kedvem így a kaja rendelést Lolitára bíztam, aki pizzákat rendelt. S mivel amúgy jó idő volt és még nem volta olyan sötét, addig könyörgöt, míg ki nem engedtem a parthoz, de óvva intettem, hogy őrültséget csináljon, bár az furcsa volt, még evésnél sem nagyon "flörtölgettek". Mármint Warren mondta is, hogy abbahagyja amíg tudja, de úgy vettem ki, hogy Lolitának is van más dolga, hogy ilyesmivel fogallkozzon.
Mindenkinek jutott különszoba, így emiatt nem problémáztam. Aztán ledőltem a nappaliban az egyik fotelbe.
- Azért aggódom Joannaért. Ideges volt, mikor elment és ha tényleg csak ebédelni ment volna, már visszahívott volna. Nem hiszem, hogy bajban lenne, inkább csak... nőből van, ráadásul nyomozó, szóval gondolom azzal a pasival lóg vagy nem tudom... De hogy neki is pont most kell bepasiznia... - csóváltam a fejem.
|
-Azthiszem értem a célzás.- mondtam Lolival kapcsolatos csokivanilia fagyos hasonlatra.- Megértem ha ez zavar, ha a lányom lenne engem is kiakasztana. Jólvana kedvetért tartom a távolságot egy ideig hogy nyugodtabb légy.- Bár azt nem mondtam neki hogy nem akarok csajozni most, mert elveszti a maradék bizalmát is, de valahogy nem volt kedvem, csak piénkodtam veel inkább.- Te dolgozol itt, ajánlhatsz egy jó titkánőt.- emelgettem a szemöldökömet. Kicsit visszagondoltam milyen szép emlék már most nekem az ahogy reggel megpusziltam Loli arcát. Hiányozna nagyon ha el akarna tiltani tőle, de egyenlőre belemegyek ebbe a dologba hogy megnyugtassam kicsit, nagyon nagy rajta a nyomás és nem akarom énis kiborítani. -Persze segítek bármiben. Nem a fiatalokat nem érted hanem a nőket.- viccelődtem- Én fordíthatok neked ha szeretnéd, bár lehet jobb ha egyedül belerázódsz.- Joanna elviharzása után eutóbaültünk, bele eggyezett a lazulásba, és az autóban mondta mi a szitu.- Ugh bazdmeg- reagáltam a házkutatásos hírre.- Azt nyalhatjuk is két napig, ezek négyzetmiliméterenként néznek meg mindent.Ebből ma nem lesz lazulás max este, persze ez az elsődleges dolog de sok munka lesz ezzel.- sóhajtottam, hazaérve láttam hogy Lolita is fent van, én csak óvatosan odaintettem nekim intha tilos lenne még köszönnöm is neki, de szerintem ő is megértettte mi a szituáció. Lementünk mindenféle tisztítószerrel, először elkapkoltunk utána fogkefével felsúroltunk a padlót. Azért nem lenne jó ha patyolat tisztaságlenne, csak féltünk nehogy valami fontos és kínos legyen bent. Egészen estig pakoltunk, Joanna nem jelentkezett be egész nap jól megharagudhatott Tomra, vagy kitudja lehet csak túl jól érzi magát valaki mással.Elhúztam az eggyik szekrényt hogy megnézzem esett e be valami mögé, alul nem találtam semmit de valami két fa panel közé nagyon feltűnően be volt akadva, kiszedtem óvatosan, kurvára meglepődtem.- Öhm Tom, gyere ettől beszarsz.- odahívtam és belepottyantottam a tenyerébe.- Ez egy kibaszott poloska...
Végre leszállt az este, elrejtettem a késemet a átöltöztem. Feket női kosztümben voltam, úgyéreztem ha ruhában mennék az túlzottan arra lenne felhívás hogy hentergésre vagyok jó csak, a nyakkendős bűnözők ruhályának női megfelellője mellett döntöttem. Taxit fogtam és odamentem a Pandemoniumba, új telefont vettem, új tárcát amiben nemvolt az igazolványom, meg le is nyúltam a bizonyíték raktárból egy kis kokaint, tényleg csak pár grammot elég volt az most bőven, meg is tudok kínálni belőle akit akarok. Kiszálltam a taxiból és kezemet a nadrágzsebembe dugva komoly arcal bementem, fent a pultnál kértem egy száraz Martinit. Egy ilyen helyen elég kihívó az ha egy nő magányosan üldögél, vártam és reménykedtem hogy olyasvalaki jön oda aki nem egy részeg idióta, kicsit unatkozó arcot is vágtam hozzá, kevergettem az olivával a martinimem. Reméltem hogy Daryl(ak mostmár így íromxd) ma nincs "szolgálatban" és még csak a szemem se tud vele találkozni. A szemem sarkában meglepetésként ért hogy felfigyeltem Kuandora, kicsit máshogy nézett ki a haja és eléggé olyan társaságban voltam ami gyanús, szóval ezért tűnt el az elmúlt napokban, szép munka. De hozzályuk nem akartam odamenni, nem akartam hogy ha valamelyikünk lebukik eseleg lelepleződjön a másik is. |
Thomas Bellamy | Láttam már, ahogy leteremt másokat, idegeneket és ismerősöket is, de más, mikor én vagyok a célpont. Vissza is vettem a felfuvalkodásomból és ha nem is látványosan, de meghúztam magam. Biztos voltam benne, hogy ő is sejti mit rejtegetek a pincébe, főleg mert Warren lévén már-már személyes a dolog, mégis bosszantott az egész. Annyira szégyeltem a helyzetet, hogy utána felnézni is csak egy-két pillanatra néztem rá. Ha kettőnket hívnának be egy kihallgatásra, tutira ő lenne a rossz zsaru, de kíméletlenül hatásos is. Miután Warrent ment be, Joannaval kicsit összevitáztunk a benti feszültséget végett, aminek az lett a vége, hogy megharagudott - jogosan - és büntudatom támadt. Utána akartam szólni, de addigra kijött Warren, Rain pedig be. Remek... úgy érzem, ha még egyszer kinyitom a szám, más is megharagszik.
- Ismerlek Warren, te ilyen téren mindig 20 éves maradsz. És ami azt illeti, ha nem is volnál ilyen, Lolita is teljesen ugyanezt a példát követi és igen, tisztában vagyok vele azzal is, hogy nem csak a csoki fagyit szereti. Ezzel nincs is bajom. Azzal van a bajom, hogy kíváncsi, mohó és bizton tudom, hogy volt, hogy naponta egy egész vödör csoki-vanília-eper fagyi mixet is betolt, ha érted mire célzok. Ha egy kis rést is hagysz neki a poénos flörtjeid alkalmával, ő megtalálja és ha akkor sem adod meg neki amit akar, erőszakossá válhat. Még nem volt ilyen, de mikor legelőször hozzám került és kihagytam egy foci meccsét, plusz nem vettem meg neki valami drága holmit, kitépte a hálóm kilincsét. Szóval most zárkózz le tőle, amíg lehet. Nézd levegőnek, vagy szedj fel valami másik csajt. - tanácsoltam és bár viccesen hangzik a történet, tényleg megtörtént. Azóta nem láttam ilyen bolondnak, lehet meg is volt neki, de a lényeg, hogy már tudom, erre is képes. A lazulós ötletén azért elgondolkodtam. Nem volna egyszerű ilyen teher mellett pihenni, plusz, most még Joanna miatt is fájhat a fejem, de azért egy próbát megérhet.
- Rendben. De előbb segítened kell nekem. - néztem rá. Ekkor jött ki Joanna is. Bocsánatot akartam kérni, de a számat kinyitni sem volt időm, úgy elviharzott.
- Esküszöm neked, nem tudok ki igazodni a fiatalokon... - sóhajtottam, majd biccentettem a fejemmel, hogy jöjjön. A kocsiban pedig már nem féltem beszélni a kellemetlenségről, amit a vénlány okozott.
- 2 nap múlva házkutatás lesz. Segítened kell eltűntetned a cuccokat. - mondtam szám húzva. - De aztán, aztán elmehetünk lazulni, ha nem is golfozni. - nem is értem ez hogy jutott eszébe, sose golfoztunk, együtt biztosan nem. Mire hazaértünk Lolita már fenn volt és éppen a konyhában reggelizet müzlit. Nem akartam még őt is magamra haragítani, így nem is mentem ki hozzá. |
Marlene:- Sejtettem hogy nem fogsz ülni, ha tiszta vagy nincs félnivalód és ahogy az előbb is mondtam jót fog tenni a pszichológis, én is mindíg járok egy ilyen átvilágítás után nem dilidoki csak segít hogy jobban légy, és ez nem opcionális nem a beleegyezésdet kérem csak tájékoztatlak. Heti egy alkalomról van szó, úgyhogy elég a hisztiből.- Kicsit ki akadt azon hogy Kuando mit művel.- Tudja mit tesz, önként vállalta ezt és tudja mit kockáztat, nincs családja és hajlandó az életét is kockáztatni ezért, ő döntött. Ha forrósodik a talaj kihozzuk. Mi minél kevesebb áldozatot akarunk és ez kockázattal jár, a civilek élete nem összeegyeztethető a miénkel, mert nekünk ez a dolgunk- az asztalra csaptam.- És ha nem zabolázod az érzelmeidet azt fogom hinni nem vagy alkalmas arra hogy vezesd az ügyet, valamennyi kockázatot vállalnod kell. Kikérem magamnak ez a hangnemet és tudhatnád hogy életem nagyrészét az íróasztal másik felén töltöttem, azon ahol most te is ülsz, utáltam énis az ellenőrzéseket, olyan mint fogorvoshoz járni túlkell esni rajta. És aztis tudhatnád hogy ez nem a bizalmaskodásról szól, mindenkinél fogunk házkutatást végezni, felháborító lenne ha téged kihagynánk, még azzal is szabájt szegek hogy egyáltalán szóltam róla, más nem fog kapni ilyen infomációt szóval épphogy bízom benned, ha feltételezném hogy rejtegetsz valamit esélyedlenne eltüntetni ennyi idő alatt. Tudom hogy szoktak külön nyomozásba fogni néha a nyomozók, Warren apjáal is csináltunk ilyesmit de ez illegális azért szóltam hátha a pajtid visszatértével megfordult ez a te fejedbenis. Szóban nem vagyok ezek ellen, de tiltó listás tevékenység.- Nagy sejtésem volt hogy zajlik náluk ilyesmi, tényleg jóindulatból szóltam.- Szörnyen hisztis vagy ma, remélem csak a másnap az okat. Jelentenem kellene ezt is de ma nemfogom. A fejfájás okozás a munkaköri leírásom része, harapofogóban érzi magát mindenki, de a kullancsokat csak így tudjuk kiszedni.-mondtam Thomasnak aztán elcsúcsúztunk.
Joanna: Most hogy megkezdtem itt a munkát úgylátszik a feladatok amikhez hamar felkell nőni hamarabb jönnek mint a gondoltam, nagyon stresszes szituációvá alakult rövid időn belül ez a kis beszélgetés is Thomassal. Rám és Lolitára hárította az idegességét, alaposan és mondjuk jogosan leszidott a cuccaim elvesztése miatt de mikor megjegyezte ez az összefekvős dolgot az esett a legroszabbul, meg is indult a szivem mert nem védhetem magam a tiltakozással, az ártalana a tervemnek. Röviden teljesen leírt, és kifejezte mennyire csalódott bennem, nyeltem eggyet.- Persze Warren meg te bármikor tehetsz ilyesmi, naphosszat ezzel viccelődtök, férfiaknak dicsőség, nekünk meg szégyen. Igen, felelőtlen voltam tegnap a cuccaim elvesztését illetően, de a magán életem nem tartozik rád.- Mondtam és ott is hagytam, jól bepipultam és midnenzt nagyon erősen el kellett fojtanom Marlene nél, aki mindenbizonnyal észrevette és azthttem szóvá is teszi de valamiért nem tette. Mikor kijöttem rápillantottam Thomasra de csak annyit hogy érezze belőle hogy haragszom aztán elmentem "ebédelni" de valójában elő akartam készülni az esthez, venni egy csinos ruhát, megtervezni mi lesz a nevem, és hogy hogyan viselkedjek, még a tükör előtt is gyakoroltam, mert nem akartam jámbor őzikének tűnni, akkor csak egyre leszek jó ezeknek a fazonoknak. Elérhetetlenséget szerettem volna kelteni és szeretem volna hogy érezzék ha próbálkoznak én nem kívmélek, ha kellően mltóságot sugárzok talán nemis csesztetnek. Izgultam az éjszaka miatt de elhatároztam hogy felveszem ezt a karaktert s teljesen más leszek mint amilyen vagyok.
Warren:- Mire célzol? Nem "izzaszt" meg a lányod.- mondtam.- Csak flörtölünk néha ez minden, viccelődünk. -Tom vállára tettem a kezem.- Nyugi, a munkája része hogy mindenkivel ezt hitesse el, amíg megnem lesz a tégla, engem se kímélt de én mindenkinél jobban ismerem. Nagyon ideges vagy kihasználhatnánk ezt a szabad napot lazulhatnán egy kicsit, nem egésznap persze de elmehetnénk valahova.- a sebe még mindíg fájt de az éjszaka alatt már jobban összeforrt, nem fájt már annyira a járás megilyesmik.- Vagy ha akarod egyedül is hagyhatlak...- emeltem fel a kezeimet megadóan. Kijött Joanna ,vele azért hamarabb végeztek, de nem tűnt jókedvűnek és elég szúrós pillantást vetett Thomasra aztán odajött elvette a dzsekijét és közölte hogy ő most elmegy ebédelni. Aztán el is ment.- Úgylátom mégis leteremtetted.- nézem Thomasra.- Tényleg rádfér a lazulás, nem szoktál ilyen lenni. Menjünk eggyet golfozni.-javasoltam bár az a hasammal még vicces lett volna.- Na vagy valami passzívabb jobb lenne, kávé vagy ilyesmi?
Kuando.Ma kaminosonak öltözve vittünk egy szállítmányt a nagykutyákbnak, természetesen senkit nem láttam aki érdemes lett volna arra hogy meg említsem, sietnem kellette mert ma volt a találkám a sikátorban az össekötőmmel és késésben voltam. Ha lemaradok várhatok egy hetet az infókkal mert azért pár dolgot megtudam. Valami ürüggyel leléptem a munka végeztélvel és mentem a találkozáspothoz.
|
Thomas Bellamy | Mikor beléptünk a kihallgatóba, olyan hangulatot adott az egésznek, mint egy szóbeli vizsga. Lényegében az is. Persze, hogy kicsit nyugtalan voltam, de tudtam, hogy Marlene megbízható és csak piszkálódásból vagy unalmában, nem tenne felesleges intézkedéseket. Lelkem mélyen nagy kő is esett le szívemről, mikor azzal kezdte, hogy minden okés. Az itallal kapcsolat kérdése azonban váratlanul ért ezek után és egy kis gombócot is éreztem a torkomban általa, de megpróbált lehetőleg őszintén sunnyogni.
- Eh, nem esek vissza... Az is véletlen volt. Igen, belátom, hogy szar reggelem volt, meg úgy mostanában ilyenek a napjaim. Nyomozó vagyok, ez normális. Ráadásul egy sátánfajzatot nevelek és mindezek tetejében ott van a mi kis hazatért báránykánk. Már az első nap kórházba kellet vinni, mert túlzabálta magát. Mellette az embernek egy perc nyugta sem lehet... - sóhajtottam hátra dőlve a székben, mert részben ez ígyis van. Azon apróságokat hagytam ki csupán, hogy nem kell hozzá paranoia, hogy lássam, hogy folyton flörtölnek a lányommal, és Joana is kezd elkanászodni, ráadásul igen, a tanuk is meghalnak.
- Pszicho...? Marlene ne csináld ezt velem... - biccentettem oldalra a fejem szám húzva, nem tetszésem kifejezve. Persze a stressz káros, de ilyen helyzetben elkerülhetetlen. - Azt mondta tiszta vagyok, minden rendbe, erre közlöd a lesújtó híreket. Egészséges vagyok, ha ez érdekel. Nincs időm dili dokira. - csóváltam a fejem egyet nem értően.
Meglepett mikor közölte, hogy kollégánk már kezd a másik bőre alá férkőzni. - Két tanú a vallomását követöen meghalt, és ti hagytátok ebbe belemenni? Hány halottat akartok még? Persze tudom, az irodaasztal mögül nem jutunk előbbre, de ez akkor sem járja. - morgolódtam, s bár tisztelem és elismerem Marlenet, most úgy érzem jogosan duzzogok, mint egy kisgyerek. Aztán eljött a hamari búcsú ideje, amit talán nem is bántam. Felkeltem és kezet fogva bólintottam egyet.
- Jól van, szólok neki. - válaszoltam, aztán leesett. - Mi? Házkutatás? Te nem bízol bennem, igaz? Ha rendben vagyok, miért gyanakszol, hogy nálam találod meg a választ? - kezdtem el gyanakodni, mert bár az átvilágítás része lehet a házkutatás is, ha nem tekinthető szükségszerűnek, akkor nem csinálják. Nem az a baj, hogy meglátják, hogy egy kamasz káoszával együtt élek, s talán az üvegek sem szúrnak szemet a kinti kuka mellett, de a pince titkos részleg, s csak hárman tudunk róla. Ha most elpakolom, gyanússá válok, ha úgy hagyom is.
- Úgy érzem sok fejfájást fogsz még okozni nekem... - sóhajtottam, aztán kimentem és szóltam Warrennek, hogy menjen, mert már nagyon hiányzik anyucinak. Míg pedig Marlene kezelésbe vette, én leültem Rain mellé, és megköszöntem a vizet. Ám a bentiek miatt már volt bennem egy kis idegesség, ezért a kérdése - mert mindenki az italozásaimmal foglalkozik - rátett egy lapáttal.
- Nem. Fáradt vagyok, mert tegnap nem kis aggodalmat okoztatok. - jegyeztem meg egy csöppet morcosabban, mint előtte, mikor visszaadtam az igazolványát. - Még jó, hogy Warren megtalálta a cuccaid. El se hiszem, hogy ilyen felelőtlen voltál. Na meg az, hogy egy órás ismerkedés után összefekszel valakivel, hát ne haragudj... - kértem ki magamnak, olyan hangsúlyban, mint aki így tartja méltatlannak a kollégáját a munkájához, hol ott csak a féltékenység és a bent okozta feszültség beszélt belőlem. Ha ilyenekért megharagudnék, Warrent már az első perctől megutáltam volna, mert amíg nem volt családja, ő sem fogta vissza magát. Az alkohol és drog ugyan nem vonzotta annyira, de a nők. És sosem ejtették pofára, nem is csoda, hogy mára ekkora önbizalommal rendelkezik.
Miután helyet cseréltek, Warrennel sem tudtam kedvesebb lenni. Frusztrált voltam, de itt nem beszélhettem ezekről a dolgokról. De a megjegyzése legalább eszembe jutatott egy remek visszavágós beszólást.
- Hát inkább ő izasszon meg, mint a lányom. - sandítottam el felé, mert a varrat felszakadós sztoriját még mindig nem tudom elhinni. Aztán érdeklődni kezxett a benti dolgok iránt.
- Szerintem azt hiszi, hogy én vagyok a tégla. Tudom, őrültség, de úgy érzem most igazán rám szállt. Pedig ismerhetne már annyira, hogy tudja... Amúgy is logikátlan volna ilyet tennem. - sóhajtottam. Persze azt nem tudtam, hogy mindez nem is ellenem szól. Jól összezaart az öreglány. |
Egy kicsit izgultam bár nekem a tegnapin kívül nincs semmi rejtegetnivalóm. Míg Thomasra várakoztunk támadt egy ötletem. Vissza fogok menni arra a helyre ma este, persze ha James ott lesz úgyteszek mintha soha nemis láttam volna, de ott rengeteg más olyan tag van akinek szintén köze lehet ehhez az ügyhöz, esetleg nagyobb mértékben is mint Jamesnek, viszek magammal majd kést, és paprikasprayt is, mert ha arra kerül a sor hogy megvédjem magam jobb lesz ezeket használni, ha lövöldözés lenne az túl nagy port kavarna. És természetesen most az igazolványomat se viszem magammal, határoztam el. De nem árulom el senkinek hogy oda megyek, magánakció, most úgyis jegelik a nyomozást pár napra. Kijött Thomas és bement Warren, aki eddig csendben ült mellettem, kicsit mintha izgult volna. Thomas nyugodtnak látszott de kicsit furcsának, a fönök szóval nem akartam tiszteletlen lenni vele, hoztam neki egy pohár vizet.- Másnapos vagy?-kérdeztem halkan mikor elétettem a vizet, ilyen víz a legjobb kávé csak mégjobban dehidratálja az ember és azon se segít ha felvan kavarodva a gyomra. Vicces de én nagyon jól voltam, valószínűleg James szere tett ennyire rendbe. Egyébként szerettem volna tisztázni vele hogy én nem fetrengtem össze senkivel, mivel gondoltam ő is tudhatja ha Warren is, de aztán ha ma éjszaka eltűnök megint ez jó indok rá és nemkell kitalálnom valami hazugságot. Eszembe jutott hogy tegnap mennyi érzelem átfutott rajtam és hogy ráébredtem nekem tetszik Thomas, ezért is volt jobb ha úgytudja vagyok valakivel, vagy voltam így nem merülhet fel benne ez a dolog, mert ez egyszerűen tilos és kellemetlen nekem, annak ellenére hogy legszívesebben elmondanám neki. Beszélgettünk kicsit aztán kijött Warren és én következtem.
Ma reggelig minden ment simán, teljesen véletlenül összeismerkedtem egy sráccal aki a Murillohoz köthető bűnszervezet tagja, kiakadtam magam munkanélkülinek akinek segítségre lenne szüksége, adott kölcsön és aztmondta úgy fizethetem vissza ha segítek neki elvégezni egy melót, drogot csempésztünk. Segítséget kértem az FBItól hogy csináljanak nekem másik személyazonosságot és most hogy elkészült teljesenen be fogok épülni, eddig még járogatam az irodába meg titokban haza, de most mindent hátam mögött hagytam. Thomasal is azért nem vettem fel a kapcsoaltot mert esélyt se akartam adni arra hogy ha lebukok megtalálják a számukat vagy eljussanak hozzájuk. Az új envem Felipe Gabriel lett, és a drog elosztásban kezdtem el a munkát, kaptam helyet ahol lakhattam ami egy putri lyuk volt a gettóban egy matraccal. Jól össze barátkoztam a sráccal aki idehozott, az fbi kapcsolatommal pedíg minden pénteken találkoztunk egy sikátorban. Kemény volt már most, de úgy éreztem végre ez áttörés lehet és haladhat a nyomozás. |
 A kihallgatáson természetesen már komolyabb voltam.- Thomas veled minden rendben van.- Semmi pénzést nem mondtam volna neki hogy a láynánál viszont van ami igazán ködös, még a végén ha tényleg találnánk valamit nemlesz belőle semmi.- Persze az leszámítva hogy látom voltak gondjaid az itallal, és most is kicsit úgy tűnsz mind aki bal lábbal kelt fel. Szóval megkell kérdeznem, és őszintén válaszolj hogy érzed e hogy vissza fogsz esni vagy minden rendben. -megvártam a választá.- Jólvan, ígyis úgyis küldtünk volna pszichológishoz, kötelező járnod fél évig, szerintem jót is fog tenni hiszen a nagy rajtad a nyomás és ebben a pozícióban ez az első ügyed. Nem titok Warrent is kötelezni fogom és még pár emberedet, de egyenlőre nem lehet tudni ki lehet a tégla. Az egyik embered Kuando, aki nincs most itt. Őt már korábban komolyabban átvilágítottuk mert külön akcióba kezdett, engedélyt kért a vezetőségtől és úgytudjuk egy ideje próbált beépülni a bűnszervezetbe és sikerült áttörést elérni ezér nem jelentkezett az elmúlt napokban, hamarosan jelentkezik és valószínűleg lesz egy beépült embere. Kuando kiváló munkát végez, az egyik leghasznosabb embere.- jegyeztem meg elégedetten.- Most elmehetsz, de a többiekkel jóval többet fogok beszélni, veled este 10 kor találkozunk megint, akkor tájékoztatlak mire jutottunk. Ja és ne ijedj meg, de várhatóan két nap mulva házkutatást tartunk nálad is. -Felálltunk és kezetráztunk ahogy illik, kértem hogy küldje be Warrent és úgy is tett, mikor leült elém hiába szerettem nagyon ezt az érzelmet teljesen háttérbe zártam. Megkértem mesélje el pontosan mitcsinált hol volt spanyolországban, felvettem mindent hogy kitudjuk egészíteni az aktáját. Nagyon sokat beszéltettem minden apró részleten végig mentem és próbáltam összezavarni, mert ilyenkor az aki hazudik ebbe sokszor belebonyolódik de Warren tiszta volt, másfél órát volt bent, aztán jött Joanna, őt se kíméltem, körbejártam az árvaságát és megkérdőjeleztem a motivációit, ő is teljesen tiszta volt. KIment é ezután még nagyon ember várt rám szóval hozzáláttam.
Mentálisan nagyon elfáradtam míg bent voltam a kihallgatáson, annyit kérdezett hogy alíg tudtam követni, nemtudom milyen anyagból van az agya ennyi idősen de fürgébb mint az enyém. Mikor kijöttem Joanna és Tom még mindíg kint voltak, beszélgettek de behíták Joannat úgyhogy mennie kellett. Leültem Joanna helyére Tommal szemben.- Hát ez nem volt könnyű, jól megdolgozott az öreglány, jól össze is izzadtam az ingedet-általában nem vagyok kitnyeles de most érdekelt volna miről beszélgettek Joannaval, hátha a tegnap estéről, annyira nem szerettem volna ha Tom fülébejut hogy milyen állapotban voltak, illetve Lolita biztosan elég durva állapotban volt.- Miről beszélgettetek? - kérdeztem óvatosvan, ma és holnap még a szünetelt a nyomozás. |
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
Bevallom aggódtam egy kicsit. Magunk miatt. Kezdtem úgy érezni, hogy ez az egész kezd nagyon kicsúszni a kezünk közül, sőt mi több, minket is maga alá gyűr. Warrennek amúgyis személyes, hisz a családjáért áll bosszút, én - ha nem is liter számra, mert nem - inni kezdtem, Joanna pedig... hát igen... az első alkalommal összeállt egy éjszaka erejéig valami idegennel. Nem vagyok féltékeny, csak nem értem, mert mióta velünk dolgozik - az a kemény két nap - nem ezt a képet mutatta róla. Sőt, mikor az átvilágítás előtt találkozunk sem mondanám meg róla, hogy ilyen. Valahogy távol áll tőle mindez. S mondanám, hogy biztos Lolly kényszerítette, de az ilyesmire maximum bíztatni lehet az embert, aki azrtán vagy kútba ugrik vagy nem. Igen, megszidhattam volna, amiért ilyen helyen vesztette el az igazolványát, de úgy éreztem nem lenne fer. Így is bánt, hogy azt mondtam neki, megtudjuk védeni Rubenének, és mégsem.
Ami az átvilágítást illeti, jó emberre hagyatkoztam, bár bevallom tartok tőle kissé. Ő is olyan nekem, mint egy diáknak a szigorú tanár, aki bár véresen veszi a tananyagot, jól átadja azt és hasznossá teszi. Nem készítettem fel semmivel Joannat, mert Marlenere nem lehet felkészülni. Olyan, mint egy tigris, tud ő jófej és túlzóan anyáskodó lenni, de azért lekever egy pofont, ha rosszat teszel. Gatyába ráz ő mindenkit. Ezért sem szerettem volna piásan érkezni , nem mintha amúgy megtettem volna. Megtudná, hogy ittam - bár biztosan tudja az adatbázisból - a maradék hajam is kitépi. El is mosolyodtam, mikor megjelent és rögtön kipécézte magának Warrent. Én sem örültem volna, ha az én képem tépkedné.
- Igen, tényleg elég rég volt. - mosolyogtam kedvesen. Bemutattam volna, de megtette ő maga. Határozott nő, aki nem vár a másik engedélyére. A gratulációra csak elpillantottam, mert nem tudtam pontosan mire gondolhat. Ha nem egyszerre mind a kettőre. Mikor pedig szándékosan zavarba akart hozni, pff-ogtam egyet fejem csóválva és elpillantva mint egy zavarba jövő kiskamasz, akit szándékosan égetnek be a barátai előtt. De a családias hangulat nagyjából ennyiben ki is merült, hisz nem ezért voltunk itt. Nem mondom azért izgultam. De mivel én tudom magamról, hogy tiszta vagyok és Warrenék is, így emiatt nem aggódtam. Azért voltam kissé feszült, mert ő kiszúrja, ha valaki sunnyog, illetve hát már érdekelt volna, ki informálja Murilloékat. Mert ha tudom, akkor azt is tudni fogom, miként vessek véget a dolognak. Tippem sem volt, mert nm ismerem annyira a többi nyomozót, de ha kiderül, hogy olyan, aki csupán pénzért vagy a saját életéért cserébe adta a infókat odaárta, kezdeményezni fogom a hosszú börtönbüntetést.
- Rendben. - válaszoltam és követtem is a kihallgató terembe, majd leültem vele/ velük szembe.
|
Nem vagyok már mai csireke, láttam én már mindent. Mi világítunk át mindenkit amikor bekerül, család tagokat, távoli rokonokat és barátokat is megnézünk. Komoly és időigényes munka, senkit nem szoktam kímélni. Rögtön ugrottam is amint kiderült hogy pont a kezdődő Murillo nyomozásban van egy tégla, ez az egyik leg égetőbb ügy, nem hagyhatjuk hogy rögtön az elején kútbafulladjon. Régen jártam ebben az államban de jól esett visszatérni, ráadásul a művelet vezetőjét Thomast jól ismerem, Warrent mégjobban és ezer éve nem láttam őket. Még Warren apja mellett dolgoztam fiatal koromban, van pár emlékem arról amikor áthívott vacsorázni magukhoz és Warren még fucéran totyogott az asztal körül. Tomot is azóta ismerem hogy fiatalon összebarátkoztak aztán társak lettek. Az hogy a korom ellenére engem tartanak a leg megbízhatóbbnak, jelzi hogy az eszem továbbra is éles és rendelkezek annyi tapasztalattal hogy ne térítsen el semmilyen érzelem. Ezért Tomot és Warrent se fogom kívmélni. Már az eset folyamán megkezdtük a munkát, digitáli formában. Megnéztük mindenkinek a kereséseit, e-mailjeit. Újra átnéztük hogy ki honnan jött, mit csinált az útóbbi időben, és mindezt lefolytattuk a családtagjaikkal is. Warrennel kapcsolatban voltak aggodalmaim, emlékszem arra ami a családjával történt és hogy utána csak úgy eltűnt. Szerencséjére találtunk adatokat arról hogy hol volt, mit csinált így nem maradt teljesen ködös a szituáció, de pont spanyolországba ment ahol tudjuk hogy Murillo szinte aktívabban tevékenykedik mint nálunk, bár szürreális lenne ha Warren összeállna azzal aki kivégeztette a családját, de kikell kérdeznem erről. Előfordulhat bármi, megfenyegették mással vagy zsarolják valamivel, kit tudja. A másik dolog amin meg akadt a szemem Thomas fogadott lányának multja volt. A spanyol országi dolgok alaposabb kivizsgálás mellett ködösnek tűntek. Már a kihallgatások előtt fel is hívtam egy ottani ügynökünket hogy kérdezgesse a heilyeket, Lolita régi lakóhelyén lévőket a lányról, hátha emlékszik valaki rá és beszélne róla. Volt még pár gyanús elem, de egyenlőre semmi biztosat nem tudhatunk, ezért fontos a kihallgatás. Bevonultam az irodába a csapatommal és befészkeltük magunkat az egyik irodába, és az egyik kihallgatóba. Míg előkészültünk gondoltam körbenézek, megnézem ki mennyire feszült na meg szerettem volna találkozni Warrennel, egész gyerekorránál jelen voltam és nagyon régen nem láttam, énis aggódtam miatta amikor elment. Meg is találtam őket, mögéjük mentem és Warren mellé léptve megcsíptem az arcát mint a kisbabáknak szokták a nagymamák.- Hát nézzenek oda ki van itt.-mosolyogtam míg Warren idegesen elhessegette a kezem, nagyon zavarbajött mint egy kamasz amikor az anyja égeti. -Szervusz Tom fiam.- mosolyogtam kedvesen Thomasra.- Gratulálok.- mondtam féli azért mert tetszett hogy vezető pozícióba került, félig azért gúnyolódtam is mert egyenlőre áll a nyomozás és meghalt két tanu. Láttam itt van Tom által kiválasztott diáklány is, kzenyújtottam neki.- Marlene Edison, örvendek. Így személyesen is elég találkoznom kegyeddel ahhoz hogy tudjam miért magát választották ki.- Utaltam a csinosságára, meg ezzel is kicsit piszkálni akartam Tomot, mert hiszen ő vonta be. Azért piszkáltam mert ez a munka komoly felelősség, nem árt ha nem érzi kényelemben magát és odafigyel mindenre.- Rég láttalak benneteke fiúk, ilyesztő hogy mennyi idő telt el ,lassan egy idősek leszünk. Folytassuk is a beszélgetést a kihallgatóba, Thomas veled kezem, vezető nyomozóként tiéd a szék először, és majd az utolsó is ha mindenkivel végeztünk. Kérlek gyere.
Mosolyogtam.- Persze, biztos legyűrnél.- hagytam rá, és végignéztem rajta, amilyen vékony volt annyira volt vicces amit mondott. Az ágynál a tenyerembe adtam és csókot és odafújtam neki.- Tessék itt a jóéjtpuszid.- Aztán mentünk aludni, reggel jó korán felkeltem, megnézem alszik e még Loli, kicsit föléhajoltam hogy láthassam, rövid ideig néztem az alvó arcát, nagyon szépen aludt és olyan ártatlannak látszott így, szokatlan nyugodtnak látni és mivel ilyen ritka dolog ezt még szebbnek tűnt tőle, mosolyogtam és míg aludt megcsókoltam az arcát óvatosan és csak utána mentem le. Míg Tom azt mondta: " mondom nem ittam egy pohárral se" hápogtam felé a kezemmel. Meglepet hogy milyen puhányul viszonyul Joannahoz.- Meg van de nem az abaj hogy elveszthette volna, hanem hogy ilyen helyre nem szabadott volna hogy magával vigye.- mondta, de aztán azzal vágott vissz hogy: Én leléptem évekre mégis a barátja maradtam, hát erre elkussoltam zavarbajöttem kicsit, meg meg is hatott. És szónélkül odaatam a kávét ahogy kérte. Még mindíg a véres ingem volt rajtam, este elfelejtettem lecserélni.- Ja izé, nincs egy tiszta inged véletlenül? Tegnap elejtettem a telefonomat és túl hirtelen nyúltam utána, aztán felszakadt ez a szar. -néztem a foltra.- Meg lezuhanyoznék ha meg engeded, mehetünk együtt is úgy gyorsabb.- kacsintottam rá, de aztán külön mentünk, én Tom után. Zuahnyzás után kaptam inget és megrémültem mert kicsi volt rám, most már aztán tényleg visszakell szednem a versenysújom, az izmaim megmaradtak na meg szerintem az én erőm nem csak ebben rejlik de vékonyabb voltam Tomnál.- Hogy te mennyit híztál...- Piszkáltam Tomot, aztán beérünk és Tom semennyire nem baszta le Joannat, bár a lány arcát látva magától is eléggé megijedt, lehet hogy Tomnak igaza volt. Gondoltam Joannát se árt ha piszkálás nélkül hagyom ezér mikor rámnézett kacsintottam eggyet, jelezve hogy ajjajaj tudom mit csinált előző éjszaka, ő meg rázta a fejét. Elégedett voltam hogy ha Tom nem cseszerintette le nekem legalább sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom, ekkor még gyanútlanul mosolyogtam de a következő pillanatban egy nagy tenyér belecsípett az arcomba.
 Megérkezett Thoma és Warren, azért ahogy közelebb jöttek volt bennem némi idegesség, mert ha valamelyikük vitte haza Lolitát lehet tud az eltűnt dolgaimről na meg azt is cikinek éreztem hogy nem a saját ágyamban aludtam. Tom odajött félreolta a cuccaimat és letette a tárcámat, hát először megállt bennem a vér is, de aztán csak annyit mondott vigyázzak rá jobban, fel se tudtam dogni mi történik csak megnéztem valóban az enyém e és az volt.- Köszönöm...többször nem fordul elő.- mondtam kicsi hallkan mert még nem hevertem ki hogy megvan, bár a telefonom még hiányzott azért, de ígyis óriási kő esett le a szívemről, odaültek mind a ketten. Thomasban éreztem hogy kicsit valami megváltozott lehet hogy csalódott de nagyon elnéző volt, nem hibázhatok többet. Warrenen en láttam hogy ne mfeltétlenül ért eggyet ezzel a kedvességgel de mikor felénéztem viccesen rám kacsintott, elgondolkodtam aztán kezdem kapizsgálni, szóval míg Warren odanézett csóváltam a fejemet kicsit. Megérkezett a felügyelő nő.
|
|
LOLITA BELLAMY
“Normal, you see, is whatever you want it to be.”
Felkacagtam. - Ó, az nem kifejezés. És nem csak akarlak, de foglak is. Bármennyire is mondogattod, hogy téged aztán nem, mert nagy fiú vagy már, meg erős... Most is lesérültél, s valójában sok pihenésre lenne még szükséged. Szóval bármikor le tudnálak nyomni, ha akarnálak... - ejtettem egy vicces megalomán mosolyt. De tényleg úgy gondolom, hogy van bennem annyi erő, vele ellentétben, hogy ha más nem kifárasszam és lebirkózzam. Szerintem utána többet nem is lenne ennyire magabiztos. A méltóságáról nem is beszélve.
Aztán ugye hazamentünk, bár igencsak vészes volt, ahogy vérző hassal vezet, s ki tudja mikor ájul be. Jobban aggódtam volna, ha tisztább lenne a fejem, de azért ígyis őt figyeltem végig. Szerencsére azonban volt annyira jól, hogy ellássa magát, ami meglepő. Mármint jó, én is kemény csaj vagyok, de magamat biztos nem volna lelkierőm összefoltozni. Elpakolni azért elpakoltam helyette.
- Jaj ne viccelj, én józanon is alkottam volna valami szépet és örökké tartót. - nevettem.
- És a jóéjt puszi hol marad? - panaszkodtam, persze vicces volt, hogy egyáltalán betakargatott.
- Pontosan ezt akartam én is mondani neked... - mosolyogtam.
Nem volt könnyű rávenni, még igencsak tartozkodó, de már egyre jobban belemegy a dolgokba. Gondoltam gonosz leszek és miután elalszik kikapcsolom az ébresztőjét, de nem volt szívem kicseszni vele. Helyette megvártam, míg elalszik és lemásztam mellé. Ó, igen, lássa csak meg Tom, értse félre és kezdődjön a feszkó. De nem így lett. Sőt olyan bűntudatom lett minek után tegnap jól elszórakoztunk, hogy inkább még hajnalban visszamásztam az ágyamba. Én még nagyban aludtam, mikor odalent már föl alá járkáltak. De tény, hogy volt is mit kialudnom, és ami azt illeti, a többieknek is lett volna.
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
Rohadtul fájt a fejem, de jót aludtam. Az viszont meglepett, hogy Warren még mindig itt volt. Megjegyzésére a vödörre néztem, ami igen, tiszta volt.
- Mondom én, hogy nem ittam egy pohárnál többet... - erősítgetem a tiszta vödör miatt. Nem sok maradt meg bennem, csak hogy nyűgös voltam, fáradt és el kellett volna mennem a lányokért. Ami ugye nem sikerült. Ellenben Warren elment értük. Hálás voltam neki, egyrészt. Másrészt viszont akaratlan is elmémbe kucorodott, hogy mit keres még itt, ráadásul a tegnapi gönceiben, vagy ha a véres pólóját nem vette vissza, nos az is feltűnt. Mondanám, hogy jaj biztos felszakadt a sebe és itt látta el magát. De mehetett volna kórházba is. És abba pedig bele sem akarok gondolni, miképp szakadt fel a sebe. Szerencsére ő korábban kelt, így nem láttam, mikor az emeletről caplat le, minden bizonnyal a lányom szobájából. Mondjuk józan volt. De ő józanul is olyan mint egy kangörcsös kamasz. Ami eztán viszont jobban lefoglalt, hogy Joanna ott maradt, sőt mással töltötte az éjszakáját s talán a reggelét is. Ez némileg elszomorított és aggasztott, mert nem ilyen lánynak ismertem meg, nyomozó társ, így aggódtam is érte, meg hát azt hittem egyedül van és...nos... hát igen. Aztán odaadta a tárcáját az igazolvánnyal. Nem vontam volna fel egyik szemöldököm, ha nem jegyezte volna meg a büntetését Warren. Talán más miatt is túl elnéző vagyok Rainnel, de pont Warren nem gondolhatja, hogy majd egy ilyen dolog miatt felelősségre vonom. Tudjuk a választ, nem kell megkérdezni tőle. Lollyval volt, őt is büntessem meg, azért amilyen?
- Nem muszály? Meg se fordult ilyesmi a fejemben. - válaszoltam. - Ha nem lenne meg, felelősségre vonhatnám, de itt van... - talán kissé félvállról veszem a dolgot, de jelenleg van nagyobb gondunk is, mint ilyesmiért morogni és feszültséget okozni.
- Te szónélkül léptél le évekre, mégis a barátom maradtál... - néztem rá, de amint tudatosult mit mondtam meg is bántam, hogy elkotyogtam. - Ah, inkább add a kávét... - legyintettem a kezemmel és el is vettem, hogy a kávé aromájába temetkezve inkább ne is kezdeményezzek több beszélgetést.
- Tudom... - tettem le az idő közben kiüresedett bögrét. - Összeszedem magam, te is tégy így, mert ha most bakizunk, a végén még mi kerülünk rács mögé... és az nagyon gáz lenne... - sóhajtottam. Reggelit nem kértem, de indulás előtt azért még lezuhanyoztam.
Mikor megérkeztünk már ott várt minket Joanna, de a hölgy még nem, szóval odalépve elécsúsztattam az asztalon a cuccait.
- Erre kicsit jobban figyelj legközelebb... - mondtam, de nem feltétlen szigorúan, inkább olyan semlegesen. Nem érnék el semmit, ha most rá szállnék a gondatlanságára. Bár ez az idegennél töltött egyéjszakás dolga azért kissé aggasztó, mert nem ilyennek ismertem meg. Én is leültem és reméltem Warren is így tesz.
James V. | Ajajj, még a végén beviszel kihallgatni... - nevettem viccelődve, bár aztán ki tudja. Ezek után eltudom képzelni, hogy becibálnak, aztán nézegethetek. De hogy belőlem egy szót se húznak ki, tuti.
- Igen, én is így gondolom, mert szerintem ezt nem az ellenségeddel kéne megbeszélned, hanem azzal, akivel.. tudod... - mosolyogtam. - Ez is lyan, mint amikor elakarsz csábítani valakit, de úgy adod elől neki, mint ha nem ő lenne. Ő pedig elárulja szerintem minek örülne az a valaki... Könnyű préda, érted... - magyaráztam, de nem húztam az időt fecsegéssel, mert láttam, hogy fáradt és holnap gondolom korán kel.
- Tényleg annak hangzik, de azért szurkolok. De megtalálni a megtalálást nem hangzik egyszerűen... - viccelődtem, miközben előkészültem az alváshoz, aztán jóéjt kívánva be is aludtunk. |
Hajjaj, meg akarsz erőszakolni?- kacagtam fel az ágyhozbilincselős viccén. Régen nem éretem magam ilyen jól mint ahogyan általában az ő közelében, hiába ilyen kötöznivaló mellette mindíg feltudtam szabadulni. Tomnál meg csak miután összevarrtam magam említette hogy ő egészségügyis suliba jár.- Bocsi, elfelejtettem. Lehet nemis baj, kitudja részegen hímzel valami csúnyát a hasamra. És igen, nem akartalak megfosztani a látványtól.-kacsintottam.-Aztán feljött az ágyra és kedvesen átkarolt, hát azért megdobbant a szíem mikor kérte hogy aludjak itt vele, kedvesen el akartam utasítani de olyan édesen kérlelt basszus, sokat gondolkodtam.- Najó nem bánom! De a földön alszom- Jelentettem ki, szereztünk másik ágyneműt és egy kisebb vendégmatracot, megágyaztam lent. Gondosan betakargattam, persze a kabátomban nem hagytam hogy aludjon, rámosolyogtam.- Vigyázz nehogy velem álmodj.- odamentem a fekvőhelyemre és oldalra fordulva aludtam, koránra húztam ébresztőt hogy előbb keljek mint Tom, nehogy félreértse a dolgot. Aztán aludtam mint a bunda.
Korántsem szentek, én nagyon meglepődtem mert azthittem ezt azért mégiscsak komoyabb hely, na de nem mondhatok többet.- Tetszett hogy ilyern családcentrikus, tudtam én hogy ez az oldal se egy árnyalatú, neki ez csak egy munka, egy meglehetősen szar munka. Bár pontosan nem tudom mit csinál csak hogy kinek dolgozik, de emellett egyre jobban kezdtem azt gondolni hogy ő nem is olyan rossz ember. Az életemről való mesélés utáni reakciója is csak ebbenerosített meg.- Nagyon szépen gondolatok ezek a gyerekekről.- Aztán valamiért ilyen hülye szerelmes kérdéseket tettem fel.- Nem is tudom miért kérdeztem, lehet még az alkohol beszél belőlem, bcsoánat. Nost akárhogy is lesz ezután holnap én örülök hogy megismerhettelek.-mondtam komolyan.- Remélem a családodnak nem esik baja, és tudom ez nagyon naívan hangzik, de majd ha sikerült elkapnunk Murillot remélem felszabadult ez alól a munka alól és visszamehetsz hozzájuk. Találok rá módot hogy megtaláljam. - Mondtam határozottan, de közben már leragadt a szemem.- Bocsánat de hirtelen nagyon rámtört a fáradtság, szeretnék alduni. Köszönök mindent James, kölönös de emlékezetes este volt- mondtam aztán valahogy elhelyezkedtünk úgy hogy ne legyen kellemetlen, elfértünk rendesen, nem akartam hogy a földön aludjon, háttal egymásnak ruhában aludtunk.
Másnap.:
Warren:Én már lent voltam a konyhában mikor Tom felébredt, főztem kávét.- Na nem hánytad össze magad gratulálok.-mentem oda hozzá miközben ébredezett és megveregettem a vállát.- Hazahoztam a kislányodat de Joanna máshol aludt, Loli aztmondta valamelyik barátjával kettyintgettek kicsit. És nem akarok ünneprontó lenni a kiválasztottaddal kapcsolatban de ezt elhagyta.- Vettem elő a tárcáját és mobilját és letettem a kisasztalra Tom elé.- Remélem tudod hogy ezt nem hagyhatod büntetlenül, nem muszály kirúgni de rákell ilyesztened.- ültem le vele szemben és elétoltam a kávéját.- Ma jön az átvilágítás, tuti az a banya jön szóval kapd össze magad, csináljak reggelit?- ha kért csináltam ha nem,nem. Rövidesen indultunk is be az örsre, én vezettem nehogy Tom megeröltesse magát.
Joanna:Reggel a biológiai órám ébresztett szerencsére időben ahogy korábban már behangoltam, felültem az ágyon úgy hasogatott a fejem mint a franc és a gyomrom is felvolt kavarodba. Gyorsan és halkan kilopóztam hogy ne ébresszem fel Jamest, fogalmam se volt hol vagyok de kiérve a lakókocsiból találtam egy utat ahol fogtam egy taxit. Az iroda címét tudtam és mivel pénzem nemvolt egy karkötővel fizettem ki a fuvart, volt itt váltás ruhám ezért át tudtam öltözni és lezuhanyozni. Minden rendben volt csak ne akarjon hívni senki, arra gondoltam munka után visszamegyek a tegnapesti helyszínre és megkeresem a tárcám, hátha tényleg megtalálta egy személyzetis, bár kicsit volt az esélye. Jamesvel való beszélgetés erőt adott tegnap. A másik oldal áll de ő ugyanúgy áldozat is ahogyan Ruben, remélem azért hogy látom még valamikor az életben de ez most ránézve és rám is nézve elég veszélyes volna. Ültem az asztalomnál amit kaptam, amikor megérkezett Thomat és Warren.
|
James V. | Heh, lol... az igazság megtestesítői, mi? - mosolyogtam. Persze tudtam én, hogy ott se mindenki szent. Sőt.- Csak egy, de már most alig bírom ki nélküle. Hát igen, nálunk fiatalon mentek a dolgok. Nem gondolkodtunk, csak csináltuk. Élveztük az életet, és közben míg tudtunk világlt jártunk. - mosolyogtam. Aztán ő következett. Az árvasága megmagyarázza miért volt bizonytalan a drogok utáni dolgoknál. Hogy miért nem tud vagy akar különbséget tenni a szeretet fajtái közt. Sajnáltam, és ez az, amit szerettem volna elkerülni.- Sajnálom, mármint téged, a szüleid nem. Remélem megbűnhődnek miatta. Egy gyereket magára hagyni halálos bűn. Ha a család szegény is, nem lehet csak úgy lepasszolni a sorsnak a kicsit. A gyerek a felelösség és jövő kulcsának kézfogása, a végzetünk, s ha eldobjuk magunktól, rosszabbak vagyunk a legaljasabb démonoknál is. - magyaráztam.- Annak viszont örülökm hogy harcoltál és egymagad érted el azt amit. Szerintem nem fognak kirúgni. Hibázni mindenki hibázik, csak mít egyik elveszti az igazolványát, a másik embereket öl. És félreértés ne essék itt nem magamra céloztam. - forgattam szemeim. Aztán hívott Lolly. Egy kicsit feszültté tett, de nem a hangulatot, mert miután letettem megnyugodtam. Aggódni holnap is fogok tudni, ha esetleg épp ránk törnék az ajtót. Az viszonr meglepett, hogy most vagy nem is gyanakszik Lollyra vagy tudatában van annak, hogy ő is benne van, csak valamiért nem érdekli. Pedig kellene, mert a kislány itt a kakukktojás. Az ö lelkén is száradt a kis család vére, ráadásul másoké is. De nem fírtattam, helyette különös témába kerúltünk. - Nem, én igazából nem is tudom... azt az ember... egyszerűen érzi... - vontam meg a vállam. - Más milyen, mint a többi. Hs érzed, tudod, hogy az az... Miért? |
Lolita B. | Szünetet? Két porzás közt? Az már régen rossz. Nem, Lucas nem ilyen. Ő itt dolgozik, nem iszik. Nem is tehetné. Figyelnie kell, mertha munka közben berúg és olyat mond vagy tesz, megjárja. - magyaráztam. Pont, mint én, de komolyan fel sem tűnt, ha néha olyasmit kotyogtam el, amit nem kéne. Tuti direkt csinálja. A viszont nagyon megnevetetett, mikor vissza bandzsított. - Jaj, Warren, ha te nem lennél, téged ki kéne találni... - nevettem a lábam csapkodva. Örülnék, ha az igazságot követően is ilyen jóban lennék, ha nem jobban. Talán még sosem nevetett meg senki ilyen sokszor és őszintén. A farkasos pedig olaj volt a tüzre. Pedig szar napja volt és tegnap is, és én is szanaszét stresszeltem magam, ráadásul be porcukroztam. De a sok poénjától komolyan mondom egyre jobban kitisztulok. Nem csodálom, hogy a közbe lépéseink előtt tökéletes élete volt a tökéletes családjával. Igazábból minden meg van benne, amire szüksëe lehet egy nőnek. Nekem leginkább a meggyötörtsége ellenére megmaradt humorérzéke teszik, na meg mikor versengünk, ki mond nagyobbat. - Komolyan? - lepődtem meg mosolyogva, mert azért tett róla, hogy ezt higgyjem, higyjük, de azt hittem viccel. Na ezek után pláne nehéz lesz a szemébe nézni a nap, mikoe megtudja az igazságot. Elhatározására azonban elvigyorodtam. - Hát Warren, én imádom a kihívásokat, szóval állok elébe. Csak egy percre hunyd le a szemed, s mire magadhoztérsz már az ágyhoz leszel bilincselve és én fogok uralkodni felette, muháhá... ja várjál. - felvettem az ördögi kacaj pózt és úgy nevettem. - Muháhá! - kacagtam. A válasza a kérdésemre azért meglepett. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen a nyomomba eredhetnek. De eztán majd mimdig emiatt fogok szorongani. - Oh, ez hüh... - pislogtam rá zavartan mosolyogva. Nem jó, ha azember nyomozókkal cimborál s közben sunyiskodik a hátuk mögött. Aztán előkerültek Joanna holmijait, én meg rá vigyorogtam a megjegyzésénél. - Az nem kifejezés. - vigyorogtam. Legalábbis, míg ő megint szavamon nem fogott. Utólag pedig nehéz kimagyarázkodni. - Hát öhm... ne is törödj vele... - intettem kezemmel. Én is tudom, hogy ez gyatra kifogás volt, de másik az lett volna, hogy benyögöm, hogy csirke lábú narancs, szóval... ja... A telefonálásból próbáltam kihagyni, de azért ott volt az aggodalom. Kihallja az uram nevét aztán cseszhetem. Nem lesz mit magyarázni. Innentől pedig felgyorsultak a dolgok. Mire meg kettőt pislogtam egy faszi majd gerincét törte, Warren pedig a felszakadt sebét szorongatva vezetett. Aggódtam érte, ami azért volt hülyeség, mert ha tűzharcba kerülönk és eltalálja valaki, akár én, nem rohanhatok oda hozzá, hogy minden oké-e. A leápolásba nem akartam beleszólni meg menci is volt nézni, ahogy egymaga varrja saját magát, de miután végezett, azért karba tett kezekkel megjegyeztem neki. - Különben mikor kilyukasztottad a gyomrod, említette Jonak, hogy egészségügyis suliba járok. De semmi gond, izgi volt nézni, ahogy megvarrod magad. - vontam vállat. Mikor pedig felhozta az alvást, kibújtam a cipőmből és mellé ültem az ágyra, hogy a nyakánál óvatosan átölelhessem. - Az esti mese dedós, de félek a mumusoktól. Aludj velem, lécci! Úgyis pihenned kell, így nem mehetsz sehova. Nagyon fogok rád vigyázni, nem érintem meg a pocikád. Warren kérlek! És ha itt alszol, akkor nem veszem le a felsőm, hanem abban és egy bugyiban alszok majd. Vagy a kabátodban. Léccí! - kérleltem. |
Igen úgynézel ki.- mondtam kedvesen.- És igen mondtad már hogy szexelnek, lehet hogy szünetet tartanak, vagy küldök smst és majd válaszo...vagy azis lehet már befejezték, lehet nayon részeg a te Lucas barátod és nem bírta sokáig. - Vissza bandzsítottam neki- Így vagy a legszebb-viccelődtem. Idegesített ez a fogalmazás, hogy ha majd OTT tartunk, és hogy mi lehet az a titok amit én nemtudnék elviselni. A stukker melítésekor rájöttem hogy nem ártott volna hozni, én hülye azthittem olyan helyre megyek ahova nemfog kelleni.- Szibériai farkas anyák neveltek, én nemfázom soha. Azt vallomást tett, kicsit komolynak is tűnt hiába volt részeg, de hirtelen nem tudtam mit válaszoljak, és felzaklatott amit mondott na kicsit jó értelemben, de reméltem nem lesz igaza és nem lépjük meg, mert Tom megölne, nekem meg kellene hogy legyen annyi felelősség érzetem hogy nem kezdek ki egy ilyen fiatal lánnyal aki a barátom lánya.- Te is tetszel nekem, de olyan nagyképű vagy mint én ezért te is jól tudod ezt, ahogy én is amit az előbb mondtál. És én egyenlőre fékezem magam, fiatal vagy és én ezzel nem fogok visszaélni.- Igen elég rejtélyesen beszélsz, és őszintén szólva aggasztó dolgokat mondasz, hiába nem tudom miről beszélsz, az ösztöneim súgják hogy nem játék.- mondtam komolyan. -Felhívtam a taxi állomást, ők mondták meg hova jöttetek.- Aztán jött a meglepi hogy nála van Joanan telefonja és tárcája is, vidámon ott nézegette benne az igazolványt Loli- Baszki, jól benyomhattatok.- elvettem a tárcát megnéztem, és tényleg benne volt az igazolvány. A kurva életbe, na ettől Tom is ki fog akadni, márha elmondom neki lehet hogy én jobban rábaszok mint ő de ez egy pont az alkalmatlansága javára. Nem akarok genyó lenni de felelősségre kell majd vonnunk ezért, ezzel az igazolványal vissza is élhettek volna ha máshol köt ki. - Álljunk meg egy szóra, azt mondtad halálos kimenetelű lenne? De másrészről Joanna biztonságban van, nem érzékelsz némi ellentmondást a kettő között? Valakinek felkell hívnia.- Mondtam, és fel is ajánlotta hogy felhívja. Elég sokáig tartott a dolog, nemtudom miről beszéltek ennyi ideig nem volt bizalom gelyesztő a dolog. Hangfoszlányokat hallottam de egyiket se értettem.- Szóval nála alszik- sóhajtottam.- Jó bízzunk a haverodban, és Joannában hogy holnap kisangyalként megy be dolgozni vagy eszébejut betegszabit kérni, na gyere mi meg menjünk.- Visszamentünk a benti helységbe de a kijárat felé óriási tömegbunyó volt valami miatt. A felmentén mentünk a kijárat felé, majdnem kintvoltunk mikor valaki megragadta Loli karját, valami atomrészeg hájas hülye. Én reflexből mozdultam, és úgy hátrarántottam hogy átesett egy asztalon. Kézenfogtam Lolitát és futottunk ki az autóhoz.- Add a kulcsomat.- kértem mert a kabátom nála volt, beugrottunk az autóba és gyorsan el is indultunk Tomékhoz. lüktetett a gyomrom tájékán, odatettem a kezem és akkor vettem észre hogy vérzik, ikor hátrarántottam a faszit felszakadt, koncentrálnom kellett a vezetésre nem is beszéltem csak tartottam a sebnél az egyik kezemet hogy ne végrezzen össze mindent Tom autójában. Mikor hazaértünk felsompolyogtunk Lolita szobályába.- Van valahol varrókészlet? kérdeztem halkan hátha Tom felkel valamiért aztán meghall.- Kerestünk vallókészletet és ott Loli szobájában leitattam a sebet összeszorítottam és összevarrtam, aztán leültem a padlóra és óriásit sóhajtottam, mert végre Loli otthon volt, én meg nem véreztem el, Lolira néztem és mosolyogtam.- Hát melletted aztán nem unatkozik az ember... De mostmár légy jó és feküdj le, olvashatok estimesét is ha szeretnéd.- viccelődtem.- Nemtudom mennyire kell csöndben lennünk apád jól kiütötte magát.
Ha vért is vesznek nálunk nem nehéz eltusolni.-viccelődtem. Aztán kedvesen és bizalmasan mesélt az éltéről és a családjáról.- Unokák is? Te aztán korán kezdted.- Én jöttem és mivel ennyire bizalmas volt nem köntörfalaztam én se.- Én árvaházban nőttem fel, kíváncsi gyerek voltam érdekelt kik lehetnek a szüleim, kiderítettem hogy önszántukból hagytak el. És attólkezdve nem lankadt a kívéncsiságom semmi iránt, nincs senkim eggyetlen rokonom se ezért én alkalmas vagyok egy ilyen munkára és szeretem is. Ide azért kerültem mert egy feljebbvalóm kiválasztott az akadémiáról, amúgy még most is tanulnék. Mindent önerőből értem el, soha senki nem segített. Elértem amit elértem és valószínű holnap ki is rúgnak. - Beszélgettünk aztán közben felhívta valaki, kicsit ideges volt annyit tudtam kivenni a beszélgetésből, aztán mondta hogy Lolli volt az.- Értem, és sajnálom, most hogy tudom mi a szituáció ez elég kínos neked. Igen ő biztos nem. - sóhajtottam de aztán próbáltam terelni a témát kicsit.- Ha van feleséged te biztos tudod milyen a szerelem.- olyan témáról akartam beszélni vele aminek aztán tényleg nincs közze ehhez az ügyhöz.- Elmeséled milyen az ha így érez valaki?
|
 - Jaj de kis türelmetlenek lettünk hirtelen, na de megértem én. Ezért sem élek ilyen szerekkel... - mosolyogtam, mert tudtam én mit érezhet, főleg így a vége felé. Így miután beléptünk a kis kocsiba, leültettem és a víz mellé adtam neki egy tablettát. - Holnapra kipisilod és kutya bajod. De azért ne vegyél részt bajnokságokon és ne vegyenek vért tőled holnap. - tettem hozzá vicceskedve, bár az előző téma miatt nehéz volt nyugodtnak lenni.
- Igen, tudom miről beszélsz, de ez... ez más... Vagy is talán nem is annyira. Őket is hajtották, a félelem, a harag, a tudat, hogy van vesztenivalójuk. - magyaráztam miután én is leültem mellé egy pohár meleg tejjel a kezemben, csakhogy én se szomjazzak. Miután pedig kicsit lenyugodtak a kedélyek és ő is kényelembe helyezte magát, változott a hangulat. Bár tudtuk egymásról, hogy ellenfelek vagyunk, nem kapartuk ki egymás szemét.
- Nehéz olyasmit mesélni, amihez nem köthető, hiszen szinte minden Spanyolországba vezethető vissza. Ott születtem és ha nem tartana itt egy s más, vissza is mennék. Gyógyszerészként dolgoztam, de végül díller lettem... Több pénz, jobb ellátás. Persze veszélyes volt, de szükségem volt rá. Odaát családom van. Még unokám is... Hatalmas a felelősség és elég egy apró baki, hogy mindez káoszba torkolljon. - dőltem a kocsi oldalának, mert az ágy is a fal mellett pihent. - Hát... nem túl szép, de röviden és tömören ennyi. Most te jössz. Halljuk a meséd. Miért pont ez, miért pont itt és miért pont most?
Miközben beszélgettünk felhívott Lolly. Elnézést kértem és kicsit elvonultam, hogyha nem muszály ne hallja. Ideges és mérges voltam a lányra, mert olyasmibe kevert, amiből akár ki is maradhattam volna. Én megtudtam húzni magam, s bár azért voltam, hogy segítsek neki, a problémáját a nyakamba varrta. Nem volna gond, ha nem sajnálnám őket, a másik felét, akik magukat hiszik jónak. Az érzelmi vegyület pedig rossz segítőtárs, mert félrevezet. Egy kis vitát követően aztán letette, én pedig visszamentem.
- Lolita volt. Mondtam, hogy szerintem ma itt éjszakázol, mert nincs meg a tárcád. Ő pedig biztos nem fogja keresgélni... |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
