|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Talán csak tényleg túl bizalmatlan vagyok és furcsállom, hogy mindezidáig mondhatni a mi segítségünkre volt a nő, sőt kifejezetten a kedvünkben járt. Ha nem tudnám,hogy a keze mindenbizonnyal neki is vértől mocskos, akkor azt gondlnám, jó szándékkal teszi, hogy csupán véget akar vetni ennek az egésznek. De kétlem, hogy így lenne. Viszont az eltérő nézeteinkből nem akarok tüzet csiholni, főleg nem, mikor egymásra vagyunk hagyatkozva, s napokon belül olyasmit kell végrehajtania Joannanak, ami rettentően veszélyes és fontos. Nagy odafigyelést igényel majd. Aztán meséltem kicsit magamról, magunkról, hogy valójában a világ csupán csomagolást kapott újat, azért a régi idők sem teltek nagyon másképp e tájt.
Valóban keserű érzés volt még visszagondolni Lolitára, noha még magam sem tudom ki is volt valójában, s bár sok borsot tört az orrunk alá, főleg nekem, a lányomkét tekintettem rá sok éven át, szóval, fogalmam sincs mit kéne kezdjek magammal ilyen helyzetben. Ezért is lepett meg - de amúgy nem is tudom miért - Joanna vígasztaló gesztusa. Oda is néztem, de addigra elhúzta a kezét, sőt mi több látványosan visszavonulót fújt, amit nem tudtam hová tenni. Akartam szólni, de mire kettőt pislogtam, már eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Én mondtam rosszat? Vagy nem kellett volna felemlegetnem Lolit? Sóhajtottam egyet, és miután kiitam az utolsó kortyot is, töltöttem magamnak még. De ez már tényleg az utolsó pohárka. Olyan gyorsan lefeküdt aludni, hogy totál összezavarodtam. Odébb mentem, hogy ne zavarjam és az étkező kis asztalnál ültem egy darabig a bort kortyolgatva. Talán csak fáradt... de én is az vagyok... Elnéztem felé, de sötét is volt és a holdfénye alatt is csak a betakart hátát lehetett látni. Haragszik rám? Talán a ki tudja miért, de az idő közben kiüresedett boros üveg, de nem tudtam egy órával később nyugton ülni, ezért felkeltem és odalépve finoman megráztam a vállát, így kelletlenül akkor is felébresztve, ha már aludt.
- Joanna... Joanna haragszol rám valamiért? Megbántottalak valamivel? Hé, ébredj fel, hallod? Beszélnünk kell. - rázogattam. |
 Nem attól válik valaki menővé vagy jobbá,mert azt hiszi, hogy az ő szervezete jobban bírja a káros dolgokat. Ugye fiúk? - pillantottam itt a két csalódott srácra, akik csak némán és lemondóan bólogattak a földet nézve. Engem nem zavarna, de a szüleink a lelkünkre kötötték. Én pedig nélküle is remekül meg vagyok, mert ugye, amiben nem volt részem, nem is hiányzik.
- Lőttél már vele? - kérdeztem rápillantva, mialatt afiúk szinte nyálcsorgatva figyelték a kezében a fegyvert. Ilyet is csak játékokban láttak, és az azért nem ugyanaz. Lehet, hogy buta kérdés volt, de apám szerint sok olyan rendőr van, aki max gyakorlaton lő, igazából pedig talán a nyugdíjba vonulásáig nem kerül sor rá.
Aztán a saját hülyeségem miatt kerültem kellemetlen helyzetbe, s azért, mert kellemetlennek tartottam a helyzetet. Nehezen ment nem újra és újra belegondolni, milyen közel volt, és mennyire betojtam. De reméltem, hogy hamar feledésbe merül majd ez a dolog.
- Csak ha durva dolgokban fogadunk, mint a pia vagy fű. - legyintett Mickey. S bármennyire is furának hangzik, a tiltás az tiltás, így egyikünk sem utazik nagyban. Barbara barátném egyszer elnyert 50 dolcsit egy játékban valakitől, mire a szülei visszaküldették, hogy személyesen adja vissza, mert szerintük helytelen így elvenni pénzt. A kellemetlenség ellenére, élveztük a társaságát és örültünk, hogy marad. És ennek semmi köze ahhoz, hogy nem olyan régen láttunk a másik szomszéd irányába egy részeg hajléktalant és félünk tőle...
A rágós dolgot hallva - mármint, hogy esetleg nem csukna le minket ilyesmik miatt a nyomozó - Heather elkerekedett szemekkel, szép némán hagyta abba a rágózást, mert tudta, hogy ő speciel előszeretettel nyomkodja mindenhova a rágóját.
Gondoltam mókás és érdekes lesz így a játék, kíváncsi is voltam, vajon ha az egyik srácnál áll meg mit kér vag kérdez tőlük, esetleg Heathernél, de mikor az üveg az én irányomban állt meg, lefagyott a mosolyom. Ilyen is csak valami borzalmas tévedésként történhet meg. Már előre féltem mivel állít szemben, de tanulva az előzőkből, meg sem kíséreltem a merszet választani.
- Felelek. - válaszoltam, s bár hangom valahol magabiztosan csengett, a gyomrom görcsbe rándult és őzike szemekkel pillogtam rá. Nem is kérdezhetett volna kellemetlenebbet. Vagyis... ja de. De nekem ez is épp elég zavarbaejtőbb. Mármint, nem azért, mert volna a válasz. Mert nem. Vagyis nem tudom. Szeretem több felől megközelíteni az ilyen helyzeteket. És persze ezáltal kimagyarázni magam a kínos szituból, semmint őszintén, és tömören kifejezve magam.
- Ha azt felelem, hogy nem, akkor van rá némi esély, mégha ki sem mutatod, hogy megbántalak vele, noha te hoztad magad ilyen helyzetbe. Ha viszont... a másik eshetőséget választanám... az.. az... azt hiszem engem hozna kellemetlen helyzetbe. Vagy mindkettőnket... nem tudom. - motyogtam a végére szinte már csak magamnak, és őrültségnek találva, hogy ennyire nehéz az igenleges válasz kimondása. Mintha akkora káoszt teremtenék vele. Pedig nem. Remélem, hogy nem. Meg hát... honnan tudhatják,hogy hazudok-e vagy sem? Miből jönnének rá? Háát... estleg, hogy most is tétovázok és már egy félperce azon morfondírozok magamban, a szemük láttára, hogy mit válaszoljak. Olyan nehéz ilyen dolgokról nyíltan beszélni. Pedig nem kéne, de most mégis úgy éreztem magam, mint 4 éves koromban, mikor bekellett vallanom, hogy bizony én törtem el a vázát és söpörtem a kanapé alá.
- Nem tudom... - válaszoltam elpirulva, mire Mickey a játéktól lelkesen felháborodva szólalt meg. -Ez nem válasz...
- Akkor talán... - motyogtam, mire Heather visszakérdezett. - Talán mi? Igen vagy nem?
- Lehet, hogy igen. - vörösödtem tovább, és már nem csak az ő szemébe, de a többiekre sem mertem felnézni. - Lehet? - kérdezte a másik srác.
- Nem. Inkább biztos. - motyogtam végül, csakimádkoztam, hogy ne faggassanak már. S remélve, hogy le is zártuk a dolgot, én forgattam meg az üveget, és bár eszemágában sem volt bosszúállni bárkin is, talán a sors kegyetlen döfése, hogy ezúttal Warrennél állt meg. Furcsa mód senki sem höbörgött, hogy lassan csak ránk szűkül a játék. - Felelsz vagy... mersz? - pillantottam fel rá bátortalanul, sokszor inkább csak az arcát nézve, nem a szemeibe. Te jó ég, mit válaszoljak, ha a merszet választja? |
 - Igazad lehet.- mondtam mikor Tom Eurielleről beszélt.- Nem én se szeretnék veszekedni de emiatt nem is lesz köztünk konfligtus, nem akarok ellentmondani mert nem ismerhetem és igaz hogy maffiozó nem láthatok át teljesen a szándékait, de szerintem az az egy igaz hogy most jót akar ha ez csak erre az egy dologra vonatkozik. Utána kitudja milenne ha sikerrel járnánk de valamiért én bízom benne.- mondtam Tomnak.- Tartok tőle hogy ez egyfajta naivitás, de valahol ez a bizalom alap feltétele.-mosolyogtam. Aztán érdeklődve hallgattam a beszámolóját egy akadémiai élményéről. Elmesélte Warrennel hogyan lettek barátok és hogy milyen nőcsábász volt Warren.- Nagyon szerencsések vagytok hogy egy ilyen mély és hosszantartó baráti kapcsolatototk van.-mosolyogtam.- Érhető miért zavart a flörtölésük, szerintem Warren is értette és próbálta is kontrollálni magát. -mosolyogtam.- Kedvelem őt én is, látszik rajta hogy jó ember és tényleg van egy karizmája.-mondtam Warrenről, Lolita emlegetése lehet hogy nehéz emlékeket ébreszt Tomban, kedvesen megsimogattam egy kicsit a kezét.- Akárcsak neked.- mosolyogtam, de az utcafelé néztem, és kértelen ettől a kis érintéstől eléggé zavarba jöttem, pedíg párszor volt már hasonló szituáció most mégis aztéreztem más szándékkal csináltam mint a többit.- Kezd későre járni, szerintem ne maradjunk fent sokáig, holnap még lehet hogy lesz alkalmunk beszélni.- mondtam, felálltam és nyújtózkodtam eggyet.- Megyek lazuhanyzom.- mondtam és kiynitottam a bőröndömet amiben hoztam pizsama gyanánk egy hosszú pólót és bevittem magammal. Törülköző volt a fürdőszobában, fáradt voltam az igaz de kezdem kicsit megijedni attól hogy miket mondok neki. Már túl személyesnek éreztem nem akartam úgytűnni mint valamihülye kis rajongó, sőt nem is akartam hogy lelepleződjön az amit még magamban se tisztáztam rendesen, mosakodás közben is végig erre gondoltam. Aztán végeztem megtörülköztem és átöltözve kijöttem, a pólóm volt annyira hosszú mint egy ruha szóval semmi nem látszódhatott ki alóla, nem volt kellemetlen max a lábaim amiket eddig nemnagyon mutogattam.- Ha szeretnél még fent maradni nyugodtan maradj, tudok közben aludni, de én lefekszem.-mondtam Tomnak, aztán bebújtam a takaró alá.- Jó éjt!- mondtam és elfordultam, és igyekeztem aludni, de nehezen ment mert furán éreztem magam.
 Én felajánlottam hogy ihattok, a szüleiteket kell okolnotok azért mert kimaradtok és nekem kell többet innom- mosolyogtam. Tetszett hogy a pisztollyal feltűnést keltettem bár ezeknél a kigyerkőcöknél ezt sokmindennel eltudtam érni, reméltem nagyobb kedvüklesz majd az élethez ezekután. Aztán jött a kis majdnem csókolózás, perverz módon tökre élveztem hogy ennyire zavarba tudtam hozni, lehet nem jóirányba kezd haladni a személyiségem.- Kár mert szeretk kártyázni és az talán még nektek sincs megtiltva. Már éppen menni akartam de hamár enyire akarják hogy maradjak maradtam.- Miért ne-rántottam meg a vállam. Kíváncsi voltam a játékukta, mosolyogtam a kis történeteiken, jóvolt azért kamaszok között lenni kicsit megfiatalítottak.Általában elég őszinte szoktam lenni, szóval nekem ez a játék talán nem volt olyan nehéz, legalábbis ezt gondoltam.- Jólvan perszem nemcsukok le senkit, azért mert rágót nyomott a padba vagy mert valami penészes szart itatott egy másik kölyökkel.-mosolyogtam aztán magamelé tettem az üveget, pörgettem vele és hát sorsszerűen Stormiera mutatott a kis üvegcse. Bakker ennek a lánynak hamar az agyára fogok menni, most ennek a játéknak a piszkálás meg a ciki helyzetbehozás a lényege énmeg finomkodok itt vele az nem valami példaértékű. - Na kislány felelsz vagy mersz?- kérdeztem, és ha azt válaszolta felel, elvigyorodtam a kérdés előtt.- Tetszem neked? - kéreztem meg, de reméltem nem lesz nagyon ideges ettől. Ha aztmondta mer akkor ezt : Fogd meg a pisztolyom és lőj bele abba a fa hordóba.- mondtam és mutattam a tölünk nem messze lévő hrodóra, ezt kicsit érdekességnek is szántam neki meg pisztolyt fogni elsőre nem annyira kellemes, emlékszem kölyökként nekem is furcsa volt apáméval lőni megkell szokni. Ha a lövést választotta odaadtam neki a fegyvert, persze vigyáztam rá hogy ne üljön en rosszul, megvártam míg a kezébveszi míg odébb mentünk, mögé álltam és igazítottam a lábain kicsit, hátulról átkaroltam és a két kezét magaelé emeltem a pisztollyal- ígyni kulcsol össze határozottan de ne túl erősen, mikor meghúzod a ravaszt visszafog ütni nehagyd hogy orrbavágjon. ha megvan a cél fújdki a levegőt és lőj.- mondtam mindezt úgy hogy a hátamögött szorosan álltam és a fülébesúgtam kb, aztán hátraléptem eggyet.
|
Abban azért nem értettem egyet Joannaval, amit Eurielleről mondott.
- Gyerekeket talán, nem ki számít ártatlannak? Ő nem rendőr, ő egy maffiozó. Egy nagy főnök a fekete piacon. Ő nem csak rosszakat öl, ő azokat tiporja el és söpri ki az útjából, akiket problémaként lát. Persze nem ismerem jól, de a gondoskodó anya mögött, látni, hogy nem véletlen vannak csendben körülötte a férfiak és nem randizik eggyel sem. Félnek tőle, mert tudják milyen. Gondolom. De nem akarok ezen összevitázni veled, mert nem értünk egyet. Sőt legyen neked igazad. - magyarázom, mert Lolita után egyre kevésbé hiszem, hogy valaki csak jó akar lenni. Pláne a másik oldalon.
- Azt tudom, de mások igen. - mosolyogtam el felé, addigra már ismét az ablak mellett állva kifelé nézve és egy-egy boros pohárral a kezünkbe. A története eleje szomorú volt, bár egy árvaház sosem vidám dolog. Ezért sem vártam az örökbefogadással Lolitánál. Komolyan azt hittem rokon, és eszemágában sem volt egy árvaházban hagyni. Viszont mikor az akadémiáról kezdett beszélni, és arról, milyen találékonyak a fiúk, hogy bekerülhessenek lányok bugyijába, nos nem tagadom eszembe jutott róla valaki. Nem, nem én. Warren. Bár már akkor is volt olyan sármja, hogy komolyabb erőfeszítések nélkül is akár több lányt is le tudott egy buli alatt, és visszajáró vendégei voltak.
- Hát... valójában a mi időnkben sem volt annyira másképp. Még elsősök voltunk, zöldfülüek, mikor Warrenel egy csoportba kerültünk. Akkor még csak kerülgettük egymást, mert totál ellentétei vagyunk egymásnak, már akkor is és most is. - kezdtem bele. - Én tanultam, igyekesztem tapasztalatot szerezni és jobbá válni. Ő inkább a gyakorlatra fektette a hangsúlyt, és persze a lányokra. - valltam be mosolyogva, mert hát igen, a fiúk többsége vagy ilyen vagy olyan. - Aztán egy alkalommal egymás mellé osztottak minket, persze egy őrmesterrel és ott hamar kiderült, hogy akár jó csapatot is alkothatunk. Keverni kezdtük a dolgokat, alkut kötöttünk. Ő leült tanulni, cserébe én nem vontam ki magam minden buliból. - meséltem mosolyogva. - Az évek még szorosabbá tették a barátságunk, alaposan kiismertük egymást, szinte már testvérek lettünk. És bár megalapozta életét egy családdal, amit sajnos elveszített, azért ő maradt őmaga. Ezért is féltettelek benneteket. Főleg így, hogy nincs női társasága, észresem veszi és keres magának. Mit keres... talál is. De azért láthatod, nem rossz ember ő, csak élvezi az apró örömöket. Nem is fogom többet sajnálni tőle, ha mértékkel teszi. Sajnálom, hogy annyira bolond voltam mikor Lolitával viccelődtek. Őt legalább ismerem. Csakhát... olyan abszurd lett volna, ha még ígyis hagyom, hogy na... maci a málnásba. - meséltem. |
Vicces vagy... - állapítom meg egy félmosoly kíséretében, miközben visszahúzom a botot és bekapom a kihűlt falatot. - Egy alkoholista is pont ezt mondaná, nem? Meg, hogy mi ne igyunk. De csak mert, több jut neki. - somolyogtam, bár nem sértésnek szántam, inkább amolyan elmélkedő dolognak. Talán naív vagyok, de vannak dolgok, amiken én is átlátok. És a szeme alatti álmosságra utaló táskák, hogy most is volt nála egy kis pia, és hogy magára van hagyva arra utal, hogy hébe-hóba, azaz reggel délben és este, néha biztos legurít két három ezt azt. De nem baj, az születésünkről nem mi döntünk, de a halálunkba - jobb esetben - van beleszólásunk, ahogy abba is miként élünk addigis.
A gyors szagminta vélet sem vett rá, hogy a példáját kövessem. Furcsa, hogy ő mégis jobban kedveli. Persze olykor, olykor én is iszok egy-két korty pezsgőt ritkábban bort, de sosem iszom ki a poharat, egrészt mert nálunk ezt így illik a lányoknál otthon, másrészt nem is tudnám.
Aztán széttárta karjait és mi nem féltünk kérdésekkel dobálózni. Volt is nagy ledöbbenés és rácsodálkozás a többiektől, mikor előhúzta a pisztolyát. Engem csak azért nem kavart fel, mert biztos voltam benne, hogy most úgysem használja, s jobbára talán csak dísznek van nála. A látványától pedig butaság volna megrémülni.
- De menő! - állította Mickey, bár én ebben semmi hű, de jót nem láttam. Manapság bárkinek lehet pisztolya. Sajnos... A pisztolytartónál azért volt némi csalódás az arcukon, de hamar tovább léptek.
- Ki tudja... - jegyeztem meg halkacskán az üditős pohárba kortyolva, mintha nem is én mondtam volna. Aztán jött az én kérdésem, pontosabban kíváncsiságból fakadó tesztem. A tanár úr elbukott, és szerintem a háziorvosunk is benézte volna, de mikor válaszra sem méltatva közeledni kezdett, megdermedtem. Valahogy másra számítottam tőle. Csak akkor jutott el az agyamig mozdulni, és eltolni vagy legalábbis megállítani a kezemmel, mikor már ajkaimon éreztem a forró leheletét. Igen, valóban megijedtem. Kérdésére pedig alig tudtam értelmesen válaszolni.
- Há-hát miért ne? Nem úgy tűnt, mint aki meghátrálna... - hebegtem terelve a figyelmem, mennyire közel voltam a tűzhöz. Persze izgalmas játék a lángokat piszkálni, de sosem árt az óvatosság. Zavarba jöttem, és nem tagadom még mindig ugrált a gyomrom és hevesen kalapált a szívem. Tényleg rémísztő volt, de tanulságos. Noha ő most épp lecikizte az ötletem, én azért belátom, hogy van érzéke a manipulációhoz.
- Te meg ügyesen vágod a pókerarcot. Veled sem fogunk kártyázni. - jegyeztem meg zavaromba ismét magamhoz véve a műanyagpoharat, hogy annak szélét rágcsálva oldhassam a kellemetlen érzéseket, és reméltem, hogy más majd eltereli a dolgot. Szerencsére Ethannek pont kifogyott az üvege, mire Mickey felkiáltott, hogy üvegezzünk. Nem mintha Warrent nem bombázhattuk volna kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdésekkel, de így a többieket is zavarba lehet hozni.
- Ugye te is játszol, Warren? - kérdezte Ethan, s csak most tűnt fel, hogy ki tudja talán már a kezdetektől fogva tegeztük. Ő mégsem szólt érte. Gondolom nem is zavarja, sőt talán örül is neki. Na ezen viszont jót mosolyogtam.
- A szabályok egyszerűek, olyan, mint a felelsz vagy mersz. Ha az illető elbukik a többiek közösen kitalálnak neki valami büntetést. - vázolta fel Mickey, mire Heather felnevetve elmesélte, hogy mikor tavaly ilyet játszottunk, Mickeynek lekellett csúsznia a lépcső korlátról. Ez még élvezetes is lett volna, ha nem lett volna a korlát végén egy nagy gombóc és időben letudott szállni. Szegény, hetekig hallani sem akart egy lánytól se randiról.
- Kezdhetsz nyugodtan. - nyújtotta az üres colás üveget Warren felé. - De bármi is elhangzik itt legyen az kínos vagy bűnös, köztünk marad, és nem csapsz bilincset a kezünkre. - tette hozzá a srác. |
Warren: Inkább nemtettem hozzá hangosan hogy énis ilyesmiket csináltam az ilyen kölykökkel kölyökkoromban, de azt azért kicsit megbántam túl gonosz voltam a többiekkel akkoriban mert nem voltam jól én se.- Köszönöm de nem szeretem, és csak egészséges mértékben vagyok alkoholista- mondtam, valójában nem akartam enni, valahogy itt mutatkozott most meg legjobban a gyászom, egyszerűen nem voltam éhes. Aztán jót nevettem a teorián amit az egyik srácmondott.- Hát sajnos nem ilyen dolgokat szoktunk csinálni, bár csak a magam nevében beszélhetek.- viccelődtem, és elképzeltem milyen lenne orgiamunkásnak lenni, lehet jobban járnék vele mint a mostanival.- Persze szagoldcsak.- engedtem meg neki, de nem tetszett neki ami nem meglepő hiszen nincs hozzászokva az italhoz.- Pedíg ez minőségi, én nem iszom olcsó szarokat. Mire a nyomozós kijelentésre megszeppentek, nem mondtam hogy FBIos vagyok mert akkormégcsak szóbasefognak állni velem, sima nyomozónak jobb ha hiszenk. Mivel a Lolitával történtekmiatt kicsit paranoiás voltam nálam volt a pisztolyom, meg hát Murillo is kitudja mit tud vagy mikor kopogtat be, szóval elővettem.- Itt ni.-aztán vissza is tettem a dzsekim zsebébe.- Sajnálom de nemszoktam hordani, kényelmetlen hidd el. - aztán a barátnője jól le is oltotta amin én is mosolyogtam. Na mikor a srác mondta hogy ha elmondanák miket szoktak csinálni lecsukhatnám őket akkor az megintcsak elég mókásnak kijelentés volt, kíváncsivagyok mire gondolhattak, lerúgtak egy kukát vagy fára kergettek egy kismcsakát.- Ne hülyéskedj itt iszogatok veletek, nem terveztem lecsukni senkit se.-nyugtattam őket aztán felis tették sorban a kérdéseiket amikről gondoltam hogy viccesek lesznek.- Rajtad áll hogy roszabb lesz e, eleinte nehéz de cserébe szabad leszel. A nyomozók nemszoktak enni. Egyszerse pedíg volt amikor szerettem volna.- igyekeztem gyorsan mindet megválaszolni de akkor Stormie bekérdezte az a szájrapuszis dolgot, ezen is mosolyogtam kcisit de gondolkodtam. Sajnos én olyan ember vagyok aki szereti ijesztgetni a másikat lehet nemvolt szép dolog de viccből elkezdtem közelíteni a lány ajkaihoz egészen addíg amíg csak miliméterekre volt az ajkam az ajkátó, érezhette az alkohollal átitatott meleg lehelletemet a kis száján, bele is néztem a szemébe ő pedíg erre megijedt én meg kicsit elnevettem magam.- Ugye nemhitted hogy megteszem?- nevettem, pedíg simán megtettem volna magamsem tudom miért, cukkolni akartam de ha nemfordul el olyat kapott volna a szájába amiért a barátai biztos feljelentenek engem- Ilyesmit nem érdemes kérdezni úgy hogy valójában nem vagy elég bátor hozzá mert az elég égő.- mosolyogtam- Na de ne félj remélem nem ijedtél meg nagyon, lehet kicsit durva tréfa volt tőlem. - sajnáltam hogy ennyire megijesztettem, reméltem nem érte traumaként.
Joanna:
-Igaz, lehet hogy át akarja venni a helyét, de aztkell mondjam ő a jobbik rossz, mérföldekkel. Ő nem ölne gyerekeket vagy ártatlanokat, ami persze csak egy fokkal jobb de előrelépés, és szerintem ő nem olyan agyatlan állat akivel ne lehetne tárgyalni.- Örültem hogy járt a szoba mellé bor a spanyol borok nagyon jók és segítenek abban is hogy ne legyek zavarban ha személyesebb lesz a beszélgetés.- Ő nemigazán írt vidámakat.- mosolyodtam el.- Pár dolog hiányzik, de igazából nagyon nyomasztó volt, egy nővérrel igazán jól kijöttem de ő sajnos már nem él, rákos volt és meghalt és miután elment elég rossz lett minden, ha mást akartam csinálni mise helyett vagy nem akartam gyónni volt hogy megvertek, de ha nemis mindíg voltak egyéb jó módszereik. Az akadémia jobb volt, sokkal szabadabbnak érezhettem magam de nem szereztem túlsok barátot, a lányokkal alíg barátkoztam a fiúkkal meg csak rövid ideig mert...na szóval ők általában nem barátkozni akartak sajnos.- mosolyogtam, visszagondolva a sok kínos szituációra- Egy időután már inkább nem is foglalkoztam azokkal akik közösen akartak "tanulni".- nevettem.- De persze nagyon kreatívindokai voltak mindíg a barátkozásra, szóval jókat szórakoztam ezen, abban a korban akármilyen okos is egy fiú elég egyoldalú tud lenni, mármint bocsánat ez persze csak az amit én tapasztaltam.-mosolyogtam, mire pont mondta hogy alíg tudunk egymásról valamit. Tom töltött bort, koccintottunk és belekortyoltam, mire mondta hogy milyen szomorú hogy alíg tudunk egymásról valamit. - Igen, bár én most azthiszem elégsokat beszéltem az eddigiekhez képest... Neked milyen volt az akadémián? -kérdeztem és ahogy néztem arra gondoltam biztos odavoltak érte fiatal korában a lányok, ahogy néztem ettől a gondolattól picit zavarba is jöttem, lehet a bor hatása is volt hogy ilyen könnyen belepirulok ebbe szóval már most óvatoságra intettem magam, meg még egyenlőre nyiltabban beszélni is új volt és nagy élmény volt hogy Tom is kezd megnyílni, kíváncsi voltam rá már azóta hogy megismertem. |
Thomas | Bár nem tudhattam, hogy Joannanak mehetnékje van, én el voltam a szobában is. Őszintén szóval már most az új környezet is kicsit könnyít a lelkemen. Azért persze aggódtam az itt létünk miatt, de sokszor elmerengtem az otthoni dolgokon. Itt könnyebb volt átgondolni őket. Aztán elpillantottam Joanna felé.
- De azért elgondolkodtató, vajon miféle céljai lehetnek mindezzel? Remélem nem akarja átvenni Murillo helyét, mert amúgy ő sem tűnik jobb embernek, hiába van kisgyereke. - néztem Jora, mert neki jobban kell ismernie, s bár magabiztosan állítja, hogy megbízható, én sem gondoltam volna, hogy Lolita lesz, aki hátba szúr.
- Hát igen. Ez a legnagyobb hátránya, ha kedvelsz másokat. Örökké aggódni értük. De ha nincsenek... nem is tudom, sokkal rosszabb... - lépkedtem el az ablakból és töltöttem ki magunknak egy egy pohár bort, mert ha ma már úgyis pihenünk, akkor mindegy, hogy iszunk e vagy sem. Miközben szavalt, odanyújtottam neki az egyik poharat.
- Szép vers... bár eszedbe juthatott volna valami vidámabb is vagy kevésbé őszinte... - viccelődtem. - Hiányzik az árvaházi közösség? Sokat gondolsz rájuk? - néztem rá. Azért gondolom, mert általában arról beszél, onnan idéz. Mondjuk honnan is máshonnan, de több dolgot mesél róla, mint az akadémiáról vagy esetleg a szüleiről, akik után nyomozott. - Azért szomorú, hogy egy ideje már együtt dolgozunk, sokszor egy helyen lakunk és még mindig alig tudunk egymásról valamit az aktákban említetteken kívűl... - néztem rá, ezzel kezdeményezve, hogy beszéljen magáról. Apróságokat, olyasmiket, amiket más nem ismer, amit nem tart fontosnak. - A kocsiban említetted is, hogy beszélgetni akartál. Hát... most van bor, idő... szóval hallgatlak... - mosolyodtam el. |
Stormie | Mosolyogva figyeltem, ahogy kinevette a sörös dolgot, mégha ezen be is sértődhetnénk, nem baj az, ha ily módon őszinte. Nyilván egy olyan kaliberű emberke, mint ő egészen más élet ritmusban él. És ez nem baj, sőt még érdekes is, ha nyíltan mer beszélni róla.
- Nem, mi kifejezetten azok a típusok vagyunk, akiket a "nagy piások", ahogy te nevezed őket bezárják a szekrényükbe, ezért bosszúból mi pedig egércsapdát rejtünk a táskájukba. - világosítottam fel még mindig mosolyogva. Valahol érdekes és mókás volt, hogy velünk maradt csevegni, hol ott nem is igazán ismerjük és ő se minket.
Mikor felajánlotta, hogy nála van komolyabb ital a két fiú elgondolkodva össze nézett, annak ellenére is, hogy közben közöltem, miért nem hoztunk magunkkal ilyesmit. A gyötrődésük látva az egyik hippi fejpántos barátném is heves fejcsóválásba kezdett feléjük, hogy felejtsék el hamar. Mikor pedig Warren visszakozott, látszódott a csalódottság a szemükben, amin csak mosolyogva szemeim forgattam. Mintha nem lehet ital nélkül élni. Közben elkészült a mályvacukor is, szépen megpirult, így megfujogattam, aztán bottal Warren felé nyújtottam.
- Tied az első falat, te kis alkoholista. - somolyogtam.
S közben megérdeklődtem egy-két dolgot, a válasza viszont meglepett. Mármint ezáltal sok kérdés felmerült bennem, de az egyik srácnak is.
- Ez most amolyan... burkolt kifejezés volt arra, hogy te és a haverod néha napján összejártok itt az egyik kolléganőddel és azt dugjátok? - kérdezte, mire a másik srácba is leesett, hogy lehet ennek valahol alapja, elkerekedett szemekkel várta ő is a választ. Én csak reméltem, hogy nem volt ebben semmi kiforgatva, hanem azt jelenti, amit, de azért számomra is ott volt a kérdőjel. A válasz pedig remélhetőleg igaz volt és nem korhatáros.
- Megszagolhatom? - nyúltam a csuklója után, s ha nem húzta el beleszagoltam abba a fém izébe, hogy aztán fintorogva el is tolja magamtól. - Fúúj... - csóváltam a fejem, csak aztán komolyodtam meg, miután közölte, hogy nyomozó. Egy pillanat erejéig néma csend állt be a nagy meglepődés végett, de én végül azt is megtörtem.
- És hol a pisztolyod? - kíváncsiskodtam, s ezen felbátorodva megszólalt a másik fiú is. - Akkor van olyan fegyvertartó mellényöved? Felpróbálhatom? - kérdezte nagy lelkesen, mire a barátnője karbatett kezekkel sértődöttet játszva megszólalt. - Bezzeg mikor én ajánlottam fel a szoknyám, azt nem akartad hordani!
Erre elnevettük magunk és a srác le is lett oltva egy darabig, így csendesen majszoltak tovább. Én csak mosolyogtam mellette, mert szerintem jó kis hangulat kerekedett és jól éreztem magam. Mikor pedig hozzám hajolt rápillantva hallgattam. A megjegyzésére pedig meg is álltak a srácok az evésben.
- Szoktunk mi durvulni, de ha elmondanám, biztos lecsukatnál... - mosolyogtam rá. Persze kinek mi ugye a durvulás. Nyilván jót nevetne rajta, hogy egyszer eldugítottuk a dogákkal a klotyót és összekentük a tanár székét nutellával. De azért ezek mégis csak bűnök... Mikor viszont felajánlotta, hogy kérdezhetünk, minden további nélkül el is kezdtük bombázni velük.
- Kikerülve a családi fészekből rosszabb életünk lesz? - kérdezte a hippi lány.
- Ha te nyomozó vagy és nem rendőr, akkor te a fánk helyett a muffinokat szereted? - érdeklődött az egyik fiú.
- Visszaszoktál élni a szakmáddal? - kérdezte a másik fiú. Vegyes kérdésekkel álltak elő, ki komolyabbal, ki csak poénból. Én sem akartam kimaradni, csak nem tudtam mit kérdezhetnék tőle.
- Adhatok egy puszit a szádra? - tűrtem el egy tincsem felé nézve. Bár nem tűnik öregnek, és rosszul sem néz ki, nem láttam gyűrűt az ujján így feltételezem nincs senkije. Engem meg érdekel a reakciója is, meg a válasza is. Egyszer még kíváncsiságból megkérdeztem az egyik tanárom is. Kíváncsi voltam mit tesz, mond. Hogy felháborodik-e vagy belemegy, esetleg őrlődik. Csak kíváncsi voltam, de ő némi gondolkodás után, félénken közeleíteni kezdett. Én pedig megszeppenve elfutottam. Nem akartam megpuszilni, de ezek után elgondolkodtam rajta. Mármint hogy nyilván nem ártott volna vele, de ki tudja mi másba ment volna bele, hol ott még kiskorú voltam. Soha többet nem is szólított fel és látszott, hogy totál össze van zavarva, akárányszor rám nézett. |
Nehéz volt megállni ezt a kijárási tilalmat, ahogyan esteledett a narancsvirágok illata úgy vált egyre intenzívebbé, nagyot szippantottam becsukott szemmel a levegőbe. Komoly feladatunk volt de ha sokat is kockáztatunk előtte jól jött volna egy kis séta de persze eszem ágában nem volt Eurielle utasításainak ellenszegülni hiszen ő az aki tudja mi a terv. Közben hallgattam Tom válaszát és figyeltem rá persze. Felkeltem az ágyról.- Huh rendben, ja nem lesz egyszerű az tuti, de szerinte Eurielle is megteszi amit tud, neki is vannak ezzel céljai... Ha még mindíg annyira egyedül lennék nem aggódnék. Mármint nem arra gondolok hogy itt vagy, hanem mondjuk ha nem ismernélek téged...vagy Warrent. Míg egyedül voltam sokkal nyugodtabb tudtam lenni akármilyen szituációban, nem volt mit veszítenem.- mondtam és közben odamentem a kis könyvespolchoz ami a szobánkbanvolt hogy megnézzem milyen könyveket tettek rá, mosolyogtam amikor megláttam egy Lorca kötetet, levettem és kinyitottam persze minden eredeti nyelven spanyolul volt benne. Gondoltam ha már nem mehetünk ki ez jó alkalom arra hogy beszélgethessünk Tommal, megismerjük jobban egymást. Azért mentem a könyvekhez hogy ha mégse akartvolna beszélni legyen mivel elfoglalnom magam vagy akár hogy találjak témát. Letettem a könyvet az éjjeliszekrényemre- Tudom sok ember nem csípi a verseket, főleg a mi szakmánkban nem, én se vagyok nagy vers rajongó de Lorca nekem nagy kivétel, mosolyogtam és mellé mentem az ablakhoz. Nem akartam csak az előttünk álló dolgokról beszélni, ha esetleg meghalnék holnap nem akarom hogy az utolsó beszélgetéseink kizárólag munkáról legyenek. Néztem kifelé a templomkertbe-"Holdak halotti rétje,vért rejt a földek árka.Öreg vér pusztasága"...Tovább mondjuk nemtudom már, de emlékszem hogy nagyon szerettem gyerekként ezt a verset, elbújtam a sekrestyében és olvastam míg a többiek miséztek....Bocsánat , ez lehet hogy túl személy- fogtam magam vissza bár nagyon jól esett felidézni ezt a kis emléket.Annyira akartam volna sétálni vagy csinálni valamit inni beszélni vagy táncolni, persze ha nem akkor nem de jól jönne így hogy lehet életem utolsó napjait élem.
Mosolyogtam a kislány "kell egy kis idő táol az ősöktől"dumájára, már most elég jól éreztem magam, mint egy ótvóbácsi.Zavarban volt kicsit a lány de valószínűleg ez ilyen tipik kamasz dolog. A citromos és alkoholmentes sör kicsit elnevettem magam.- Jaj bocsi, de azthittem minden kamasz nagy piás- De ezekszerint csak én voltam az anno, vagy a krosztályom bár én már 15 évesen úgy betudtam rúgni hoy az szégyen volt.- Ha kértek valami alkoholosat nálam akad némi rendes pia.- mondtam, gondoltam rendesleszek velük a tengerpartot nyugodtan összelehet hányni majd megeszik a sirályok másnap. Erre mondta Stormie hogy milyen feltétellel engedték el őket a szülei.- Akkor visszavonok mindent.- tettem fel a kezeimet egy pillanatra.- mégcsak azkéne hogy a szüleitek engem okoljanak valamiért. Bár így kevésbé lesz izgalmas a dolog, azért mardtam még kicsit.-Hát-szívtam bele a cigimbe megint.- Ki mondta hogy ehyedül lakom?- mosolyogtam- A haverommal meg a munaktársammal lakom ideiglenesen, fontos dolgunk van ezét közel kellett lennünk egymáshoz, hogy hatékonyan megtudjuk osztani az informéációt.- modtam, és belenyúltam a zsebembe, örömmel konstatáltam hogy a jókis laposüveg a helyén volt így kivettem és kortyoltam belőle eggyet.- Előtte meg spanyolországban éltem, nyomozó vagyok. - mondtam kíváncsian várva mit reagálnak arra hogy a törvény emberévl van dolguk, felakartam kicsit piszkálni őket mert nagyon kis unottnak tűntek, a tüzet néztem majd lassan végigmértem az arcokat, egyedül a lány arcában láttam kis tüzet a többiek nekem nagyon unalmasnak űntek, viccesen közelebb hajoltam a lányhoz és sutyorogtam.- Te mond mi van a többiekkel? Mindíg ilyen kis félénkek?- viccelődtem hogy azért atöbbiek is hallják amit mondok. El lehet nézni nekem, gyászomba eggyetlen szórakozásom ez a kis csapat volt, aztán felegyenesedtem- csak viccelek.-mosolyogtam.- Na ameddig itt vagytok, ha van olyan kérdésetek az életről amit a szüleitektől nem emertetek megkérdezni én szívesen válaszolok rá, elég sokmindent megéltem már kicsit talán túlsokat is.
|
Thomas | Talán tényleg nem olyan borzalmas ötlet kicsit kiszellőztetni a fejünk. Sajnálom, hogy Warrent ott kell hagynunk, de tartok tőle, hogy itt nagyobb galibát csinált volna. Ritkán utazom repülőn, bár én nem idegeskedtem. Persze a whiskyt sem utasítottam vissza. Az úton csendes voltam, de jobbára magamba merülve gondolkodtam. Súlyos veszteségek és hírek ültek a vállunkon, de a mostani dolog iszonyatos figyelmet igényel. S a legborzasztóbb, hogy nekem mindvégig a háttérben kell maradnom.
Az út fárasztó semmint rémisztő volt, de legalább kényelmes, ugyanis mindenhová drága autók vitték a hátsónkat. A sofőr elmondta, hogy ma elég ha kicsomagolunk és pihenünk, mert a Madame is így tesz, aztán majd másnap jön egyeztetni. Szép helyen kaptunk szállást és a szoba is rendezett volt. Madame arra kért minket, hogy a mai nap még ne hagyjuk el a szobákat, mert egyelőre biztosítania kell a helyet, de később majd kijárhatunk, noha mi nem is nyaralni jöttünk, hanem véget vetni egy rémálomnak. Szóval szépen kicsomagoltunk és igen, átengedtem az ablak melletti ágyat Joannanak. S míg ő ruhástúl próbálta kipihenni az út fáradalmait, én is az egyik ablakhoz léptem és néztem kifele. Csupán a kérdésére néztem vissza.
- Ami azt illeti ilyesmin még nem. Beépülni már épültem be rosszak közé, de sosem néztem háttérből. Na meg olyankor egy egész központnyi FBI csapat mögöttem volt és segítettek. Itt magunkra leszünk hagyva, a helyszínen pedig esélyesen egyedül maradsz. Én azt mondom légy óvatos. Jó, ha meg tudsz róla információkat, kiismered, de ha úgy látom, hogy nem menne, inkább ne kockáztass és messziről, körültekintően érdeklődj felőle. Az se jó, ha nagyon a keblére vesz, mert utánad nézhet. Vagy magához vesz és fogalmam sincs hogy tudnék akkor segíteni. Azért remélem Eurielle nem hagy teljesen magadra. Ő ismerheti a fószert, az embereit, hogy miként kell vele viselkedni. - magyaráztam tanácsnak szánva, de ezekben én sem lehet biztos. |
Lady Bird
 Nem mondom, hogy nem lepett meg - és szúrta ki a szemeim - a férfi köntös alatti pucérkodása, noha tudom, hogy ide nyaralni, pontosabban pihenni jönnek az emberek, a falukban meg jobb híján fecskében kertészkednek, de azért elpirulva pillantottam oldalra. Ám visszatérve a valóságba a kérdését hallva, elmondtam neki, hogy mi a helyzet, avagy mi nem, mert, hogy városi mókusok lévén, gőzünk sincs, hogy kell beindítani a szabadtéri tűzhelyet. Legtöbbünk a villanyosat sem, de ezt már nem tettem hozzá.
Általában a filmekben sem okos ötlet így belépni valahova, de egyrészt inkább laza magányos farkasnak tűnt, semmint pedofil gyilkosnak, másrészt itt vagyunk a szomszédban, azért csak feltánik a többieknek, hogy sehol sem vagyok. Szóval vettem a bátorságot és addigis bent vártam. Nem mondom, hogy én nyakig be voltam öltözve, de azért egy kis rövid naci és egy fehér trikó akadt rajtam. Amíg pedig öltözött, nem messze az ajtótól nézelődtem. Nagy nyaraló volt egy emberhez képest, szóval vagy magára hagyták vagy nagyon gazdag. Hamar összeszedte magát, én pedig örültem, hogy nem tévedtek az ösztöneim és a pasas még akár jófej is lehet, azonfelül, hogy segítőkész és magányos. Szóval útnak indultunk, ami mondjuk nem is tartott tovább kb 4 percnél.
- Nagyon örvendek, Stormie vagyok. Igazából csak lejöttünk néhány spannal jól érezni magunk, de a város másik felében lakom. Tudja hogy van ez... kellett egy kis nyugi, és távolság az ősöktől. - beszéltem úgy, mint egy igazi utacai suhanc. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom mire fel, mert amúgy tökre nem is kérdezte hogy hol lakom és mit keresünk itt. Zavarba is hoztam magam, hogy zavarba vagyok tőle, vagy attól, hogy ilyesmiken gondolkodok. De legalább hamar odaértünk és a többiek is jókedvűen odaköszöntek. Na nem azért, mert már le is itták volna maguk, hanem mert kétségbe voltak esve, hogy zacskóból, nyersen kell enniük a mályvacukrot. Na jó, ha minden kötél szakadt volna, max gyújtunk gyertyát és azon sütjük a finomságot.
Odaérve aztán Warren megmutatta mire is voltak képesek anno az emberek, s bár mindenkit lenyűgözött, az éhenkórászok többre tartották a mályvacukor sütést, semmint a túlélési technikákat. Jó, én sem voltam sokkal jobb ennél, de azt sem bántam, hogy csatlakozott hozzánk a fickó. Szorítottam helyett neki a farönkön, miközben bemutattam a többieknek, ők meg neki. A kérdésre a csapat két "nagy ivó" fiúja zavartan összenéztek.
- Hát... akad itt sör, ha arra gondolt, de citromos és alkoholmentes. - nyújtotta oda az üveget kibontás után. Nem szokásom az előre megítélés, de speciel Warrenből én is azt nézem ki, hogy jobbára inkább alkoholtól túl csorduló italokat fogyaszt, semmint mondjuk, kaktusz szörpöt vagy narancsos ásványvizet. Engem mondjuk ez sem zavart. Mindig érdekesnek és viccesnek találom, mikor két generáció szokásai egymást keresztezik. Warrenre néztem.
- Csak úgy engedtek el minket szülői felügyelet nélkül, ha nem iszunk alkoholt, és minden reggel üzenünk, hogy okésak vagyunk. - válaszoltam mosolyogva, miközben melengettem a tűz fölött a mályvacukrot.
- Mesélj magadról valamit. Régóta élsz itt? Miért laksz egyedül ekkora nyaralóban? - kérdezősködtem, mert ezek a dolgok csak nem hagytak nyugodni és mesélős típusnak tűnt, én pedig jó hallgatóság vagyok. A többiek sem rosszak, hisz kockák, szóval bármit mesél, úgyis szájtátva hallgatják.
| Bridget Satterlee | 25 | Credit: Venus |
|
Aludtam, Dahliával álmodtam, kedves álom volt amiben nem haragudtam rá. Az eggyik legfurcsább titok amit elmondott a kora volt, ha kb egyidősek vagyunk, akkor az életének eleje annyira távol és rejtve maradt hogy számunkra örök titok de ennyi idő alatt sok borzalmat tud megélni az ember. Láttam a szemében, tudtam hogy megbánta amit tett és tudom hogy kedvelt ahogyan én is őt és reméltem ezt érezte abból ahogyan az utolsó pillanatban bántam vele. Darylt felelősnek tartottam de nem hibáztattam, meg tudtam érteni. Mire felébredte Joanna és Tom sehol, nem emlékszem rá hogy említették volna hogy elmennek, lent csak egy üzenetet találtam egy A4es lapon hosszú magyarázkodás hogy miért mentek el, ha fontos elfogadom aztis hogy tegnap lehet megse hallottam volna mit mondanak de azért nem esett valami jól, sóhajtottam és beültem egyedüla fotelbe, a csendben a tenger moraját és a siályok visítozását hallgattam, jól esett most kicsit a magány, köntösben voltam, alatta semmi nem volt rajta és ez a testi szabadság is jó hatással volt most rám. Mire csörgött a telfonom, Marlene volt az.- Juj...- mondtam majd fevettem, kedves próbált lenni persze a maga módján mint aki szeret de azért közben egy pszichopata. Említette is hogy majd este hoz valami kaját nekem, meg kicsit beszélgettünk. Aztán letettem és rögtön utána kopogot valaki, egy fiatal hangot hallottam ami jó mert már arra gondoltam visszajön Daryl és engem is agyonlő, bár most nem ellenkeznék nagyon, felálltam és rendesen összehúztam a köntösömet hogy még véletlenül se lógjon ki sehonnan semmi. Ajtótnyitottam.- Jóestét.- a felét nem hallottam annak amit mondott mert nem jött át renesen a hang az ajtón ezért újra megkérdeztem mit mondott, mire cisszenve elmsolyodtam kicsit. Nagy "túlélő kamaszok" , hát arra már ráse kérdeztem hogy a nyaralóban a sütőt se sikerült begyujtani? - Najó, várj egy percet felveszek valamit, addig ha gondolod gyere be.- hagytam neki nyitva az ajtót és felentem felöltözni, legalább volt ami elterelje kicsit a figyelmemet ategnap történtekről, hamar lent voltam és elindultunk.- Egyébként hogy hívnak? Én Warren vagyok.- nyújtottam a kezem felé és mitán bemuatkoztunk aztán betettem egy cigit a számba. Odamentem a csapat kamaszhoz, vicces volt ilyen fiatalok között lenni eszembe jutottak az én kamasz éveim de gondoltam kicseszek velük, meggyújtottam előtte öngyújtóval a cigarettámat aztán azt eltettem, és két kisebb fát egymáshozdörzsölve csiszoltam tüzet nekik. - Milyen piátok van?-kérdeztem és gondoltam kellemetlenkedek még náluk kicsit, biztos zavarban vannak egy ilyen vénségtől mint én.
|
Remélem rendben lesz minden, legalább az akciónkal kapcsolatban. Este összepakoltam és sokáig tűnődtem, de sikerült rendesen kialudnom magam. Reggel vártuk, Tom egy gondterhelt mondata közben megsimogatta fejemet, amitől kicsit zavaba jöttem, még soha nem tett felém ilyen közvetlen gesztust, de elkönyveltem annak hogy Lolita miatt van, utána meg viccvől a szívemhez kaptam.- inkább a halál!- mondtam huorizálva a felajánlott kiscica mentő lefokozásra, de lehet hogy a halállal nem jó ötlet viccelni most...- Nemkell aggódnod.- mondtam komolyabban.- Meg addig is ellátsz majd jótanácsokkal.- mondtam, és közben megérkezett értünk az autó ami elvitt a reptérre, Eurielle elsőosztályút szerzett nekünk így nem is kellett sokat várakoznunk. Nekem ablak melletti helyem volt, hosszú út várt és én szívből utáltam a turbulenciát, ekkora útnál ez általában elkerülhetetlen de most a szele idő miatt hamar jött én meg próbáltam nem ideges lenni, vagy nem kimutatni. Nehezen dolgozom fel hogy egy fémdobozban vagyok amit a szél úgy dobál mintha tollpihe lenne, kérem inkább egy pohár whiskyt a sztyuárdesztől és Tomnak is értem eggyet.- Gondolam ihatnánk arra hogy jólsikerüljön.- mondtam egy pillanatra felvont vállakkal, mosolyogni igyekeztem közben. Kihozták és koccintottunk aztán megittuk, szerencsére ez segített rajta, megnyugtatott kicsit, és már eltudtam lazuli valamennyire, szerencsére el is aludtam és nemvolt olyan őrülthosszú az út, bár azért jól elgémebredtünk mind a ketten az üléstől. Megérkeztünk Barcelónába ahonnan még átkellett repülnünk Malagára, ez a város a ideális volt egy ilyen találkozóhoz, szépt de mégse annyira feltűnő mint egy főváros. Ez csak egy órás repülés volt, a reptérről kiérve már várt minket Eurielle sofőre, beszálltunk és kb 20 perc mulva meg is érkeztünk a túristavárosba. Az Encarnacion templom mellett foglalt nekünk egy két ágyas szobát Eurielle, régi építésű spanyol ház volt, három emeletes, a nagy ablaka a templomkertre nézett ahonnan áradt befelé a narancsvirág édes illata, és az utca hangos volt, mivel lassan kezdődött a húsvéti felvonulás. Nem véletlen az időzítés, ilyenkor mindenki a semana santaval van elfoglalva szinte semmi másra nem figyelnek, bár az ünnep miatti tömeg nem jön majd kapóra ha esetleg menekülni kell, bár ha odaáig jutunk valószínű már amúgy is késő, néztem ki az ablakon a templomkertbe míg ezen elmélekdtem.- Enyém az ablakfelöli!- mondtam aztán Tomfelé fordulva és letettem a cuccaimat az ágyra.- Legalább nem alaszkába kellett mennünk, szép ez a város.- jelentettem ki, míg vártuk hogy Eurielle jelentkezzen és felvilágosítson arról hogy mit és hogyan kell majd tennem, ásítottam egy nagyot, a repülés kimerítő volt, hátradőltem ruhástól kicsit az ágyon.- Addig mondjuk adhatnál pár tippet, vettél már rész hasonló akcióban?- kérdeztemTomot nézve.-
|
Thomas este felhívtott, Lolita haláláról számolt be és arra kért legyek diszkrét és beszámolt arról hogy elutazik pár. Számoltam azzal hogy valahogy így végződik majd szegény lány élete de ezt nem mondtam Tomnak, mivel régóta ismerem őt és Warrent kivételt tettem, mert tudtam hogy bízhatok benne. A csapatodat elintézem, hogy ne legyen kérdéseik.- Részvétem, rendben utazz el addig békén hagylak de utána nincs kegyelem, Warrenhez meg majd néha átnézek, van egy új dahl receptem és isteni, majd viszek át neki nehogy ne egyen semmit.- nyugtattam meg Tomto.- És te meg vigyázz magadra.- mondtam neki aztán letettem a telefont. Sóhajtottam eggyet és reménykedtem benne hogy Rom tudja mit csinál, tényleg nem szimaoltam utánuk inkább addig is valami kamu munkával efoglaltam Tom csapatát és kitaláltam hogy Tom milyen feladat miatt nem tud mejelenni pár napig.
|
Lady Bird
Egy nappal Joanna és Thomas elutazása után...
Már vagy két hónapja terveztük a skacokkal, hogy ezen a nyáron tényleg kilépünk a komfortzónánkból és a szülőket hátrahagyva elmegyünk egyet nyaralni. A legtöbbünk elég nagy kocka, és bár képeken mindig irigykedve néztük az erdei sátras túrákat, odáig végül nem jutottunk el. De összedobtuk amink van és vettünk ki egy kis nyaralót a tengerpart mellett. Lényegében olyan, mint egy koleszos hosszú hétvége a család nélkül, csak itt nincs takarodó, és konyhásnéni sem, azt esszük, amit valamelyikünk főz. Még így, hogy alig vagyunk néhány órányira a családtól, de a wifi itt is elég jó, lesznek kihívások még, amikkel meg kell küzdenünk. Engem speciel az is aggaszt, hogy nem szívesen alszom idegen ágyban, a zuhanyzásról nem is beszélve, de a könryék szép ls tiszta, ráadásul csendes. Mögöttünk szép kilátás nyílik a tengerpartra, ahol itt ott elvétve még olyan tábortűz köves izék is voltak, amiben amúgy bíztunk is, bár mivel dohányozni is csak bizonyos alkalmakkor szoktunk, kétesssé vált, hogy hogyan is álljunk neki.
Már nagyban besötétedett, s vittünk ki sátrakat is, hogy meg legyen a feeling is, aztán max ha rossz lesz, két lépésnyire van a ház, a wc-ről nem is beszélve, szóval vittünk ki sütni való kaját, lényegében minden volt kint, amire szükség lehet. Lenge öltözékben voltunk a kellemes idő végett, és bár a sátrakkal elbajlódtunk, azok azért meglettek, ellenben a tűzlerakó hellyel, amit nem nagyon tudtunk beizzítani. Egyikünk se értett hozzá és a google most nem volt a segítségünkre, vagy csupán mi vagyunk túl szerencsétlenek. Én az első szikra után odébb álltam. S végül el is határoztam, hogy míg a többiek fel nem gyújtják magukat segítséget kérek valamelyik nyaraló szomszédtól. Szóval átmentem a szomszédba. (Ahol most Warren kísérthet egyedül, mert Thomasék faszán ott hagyták xD)
- Jó estét! Hahó! - kopogtam be a hátsó ajtón. - Némi segítségre volna szükségünk, kérem! Nem tudjuk begyújtani a tábortüzet, éhenfogunk halni! - kiáltottam be remélve, hogy bárki is van odabent, megsajnál minket és nem hagyja, hogy chipsen és csokin éljünk egy hétig. - Nem leszünk hálátlanok, sok sütnivaló van, jut ám mindenkinek. - ajánlottam fel, hátha így kecsegtetőbb. Volt már, hogy segítséget kértem a szomszédunktól, és az öreg ember hálátlannak és szemtelennek gondolt, így elkergetett, ezért szerettem volna, ha az illető előre tudja, hogy kap fizetséget.
| Bridget Satterlee | 25 | Credit: Venus |
|
I'm Not Crazy!
 Fogalmam sincs mit kellett volna éreznem, mikor a mentősök zsákba tették Lolitát. Csak tegnap óta tudtam meg, hogy nem is a lányom, s hogy valószínűleg semmit sem tudok róla. De fiatal volt, még csak gyerek és bár volt érzéke dolgokhoz és rossz oldalon állt, hiszem, hogy nem vot velejéig romlott. Nem sírtam, de a vele töltött évek, emlékek egy pár percre megnémítottak. Családtag volt akkor és most is. Lehet, hogy bepoloskázta a házat és ezek szerint nem egyszer az életünkre tört, ugyanakkor, volt az az oldala is, mikor a maga stílusában szárnyai alá vette Jot, aki nagyon elhagyta magát, és segített neki, ha némi hátsó szándékkal is. Vagy amikor belázasodott, mert túl sok időt töltött kint a hidegben a barátaival. Nyilvánvaló volt, hogy Marlene is értesült a dologról, de külön kértem, hogy maradjon diszkrét ez ügyben, s hogy kicsit rendbe szedjem magam elutazok. Azt nem mondtam, hogy kivel s miért, mert akkor jöttek volna a keresztkérdései, hogy Warrent miért hagyom itt, most mi lesz a nyomozással stb. A lényeg, hogy megkértem, hogyha lehet, és visszatérek normális temetése lehessen Lolitának. Tudom, hogy gyalázatos még meg s váratni ezt az egészet, de le kell zárnunk, már csak miattuk is a dolgot. Warrent sem szívesen hagyom itt, úgy hiszem megint szüksége lesz egy kis pihenőre. Azért megkértem a FBI tagokat és Marlenet, hogy néha nézzen rá, nehogy hülyeséget tegyen. Örökké valóságnak tűnt, mint ezt elintézni, de másnap reggel már kész csomagokkal vártunk a házunk előtt Joval a nőre. Szomorú voltam, vagyis inkább zaklatott legbelül, de úgy érzem ezen egy kis beszélés most nem segítene. Inkább egy ideiglenes figyelemelterelés.
- Magam sem tudom, hogy mit is csinálunk most... - sóhajtottam egy lelkiterheset, aztán megsimogatam Joanna buksiját.
- De ha nem vigyázol magadra ott, lefokoztatlak cicákat mentő kislánynak és nyomozások közelébe sem mehetsz. - figyelmeztettem.
| TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
Cherokee rose
 Mikor Thomas lenyomott a földre, de mikor Joanna kiabált velem sem éreztem, hogy hibát vétettem. Nem azért, mert pszichopata volnék, hanem mert Dahlia kezéhez sem egy ember vére tapad. Sőt Warren családja is lényegében általa haltak meg. Végtére is, ez indított el az egészet. Aztán általa is omlott össze minden. A buli, a hülye játéka a nyomozóval, a figyelmetlenségei. Miatta jutottunk idáig. Odáig, hogy elkezdték megölni azokat, akiket szeretek. Talán már nem is maradt senkim Alicián kívül. S azzal, hogy Dahlia meghal, rendkívül nagy bajban lesz Murillo is, hiszen nincs még egy ilyen jó kémje, mint ő volt. Persze sajnáltam, sajnáltam, hogy így kellett végetérnie, de ha nem teszem talán sosem szabadul meg a démonaitól, talán sosem válik szabaddá. Szenvedett és ezt ő is tudta.
- Így lesz a legjobb... mindenkinek... - válaszoltam a lövések eldördülése után már egésze nyugodtan, főleg, mert Alicia is megijedt és úgy csimpaszkodott a lábamba, hogy már komolyan zsibbadást éreztem.
- Ne veszekedjetek... - kérte Jot, mert annyi neki is leesett, hogy komoly feszültségek vannak most mindenki közt. Igen, minden bizonnyal emlékezni fog erre a pillanatra, hogy két halottat is látott, mik közül egyik az apja. De a világ ronda, Alicia pedig erős kislány. Ha nem is általam, de sok olyat fog még látni, amit nem kellene.
- Sok sikert a holnapi naphoz, de ne hidd, hogy mesébe illően fog minden történni. Sok áldozata lesz még, erre készüljetek. - emeltem fel Aliciát, de Jonak beszéltem, s mivel nem volt miért maradásom, ezért el is mentem a kicsivel. Mondanom sem kell, bár szeretem a gyerekeket, mostantól egészen felborítja majd a napirendben kezdve a munkámtól.
| NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
In the end
 Ha tudom, hogy ez a nap az utolsó, amit a földön eltölthetem, azt hiszem sok minden másként tettem volna. Egy napig, felszabadultnak érezhettem volna magam, mert tudnám, hogy utána senki sem okozhat fájdalmat. Sokkal őszintébb lettem volna, mindent elárultam volna. Még azokat a dolgokat is, amiket amúgy nem tartunk fontosnak, mégis örökké ott marad bennünk. Elmondtam volna Warrennek, milyen rettentő bűntudatom van a családja miatt, mióta megismertem, és hogy mennyi kedvelem és sajnálom, hogy nem mutattam meg ki vagyok valójában. Hogy többé nem ehetek lime-os fagyit és énekelhetek a hajszárítóba, mikor szárítom a hajam.
Mikor Daryl hasba lőtt elterültem a földön, s ahogy a homokba süppedt a fejem, lelkiszemeim előtt már bevillantak a képek és hangok. Azok, amiket azt hiszem a haldoklók látnak. Tudtam, hogy megfogok halni. Irnonikusan pont most, mikor már éppen megnyíltam volna kicsit. De nem bánom, hogy így alakult, hogy az utolsó mondataimmal még talán magamra is haragítottam, mert így fájdalom nélkül elenged. Nem kértem, hogy bocsásson meg vagy értse meg, hogy nem tehettem mást. Fiatal voltam és túl sokat szenvedtem akkoriban. Mikor Murillohoz kerültem megízlelhettem milyen is fájdalom nélkül élni. Nem akartam újra átélni, és mindent megtettem, hogy mindezt elkerülhessem. A fájdalom egy idő után enyhülni kezdett, de a felgyülemlő vér fojtogatott, így nem nagyon tudtam mindent elmondani. Talán nem is akartam.
- Tudom... - ejtettem ki ajkaimon csak nehezen, sokat kellett nyelnem, de nem éreztem, hogy segítene is. A kezem a hasamra tapasztottam, bár tudtam, hogy nem élhetem túl.
- Lebuktam. - mosolyodtam el kissé fájdalmasan. - Dahlia Serrano az igazi nevem, és nem, nincsenek műmelleim. - villantottam meg akaratlanul is véres fogaim, ami köhögésbe is torkollot. - És akármilyen elképesztő is, majdnem egykorúak vagyunk, szóval... azért sok mindent megélhettem., ne aggódj. - újabb köhögéssel szakítottam meg a vallomásom, éreztem, hogy kezd elhagyni az erőm. - Vigyázz magadra... - hunytam le lassan szemeim és bár véres körülmények közt, mondhatni békésen aludtam el.
| Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |
|
Lady Bird
Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg.
- Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg. - Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg. Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg.
| Bridget Satterlee | 25 | Credit: Venus |
|
Warren:- Nem keresnék a hátad mögött rólad, én próbálok őszinte lenni ami a helyzethez képest elég nehezen megy. De mondom ha nem akarod ezt akkor hagyjuk.-Nem votl kedvem vitatkozni vele.- Sajnálom hogy te azt gondolod törődésnek...De igazad lehet tényleg felesleges ennyit foglalkoznom veled.- mondtam még az összeölelkezés előtt, tényleg volt ebbem egy fajta beletörődés és éreztem hogy hatalmas dolgot kérek tőle, úgygondoltam megkell próbálnom továbblépnek. Aliciával kézenfogva indultunk el, pár lépést haladtunk előre amikor Lolita megszólalt mögöttünk. Nagyon furcsán fogtam fel a dolgot, olyan volt mintha nemis hallottam volna amit beszél, csak egy nagy sípolás lenne a fülemben mintha a testem megpróbálna megkímélni attól amit hallottam, de amint visszaidéztem egy mély és sötét érzés mélybe rántott, percekig nem szólaltam meg, csak fogtam Alicia kezé, aztán hallkan beszéltem.- De hogyan? hiszen alíg lehet húsz éves?-kérdeztem csak ennnyit ránézve, mint aki salyátmagát is megakarja győzni arról hogy amit hallott az nem lehet igaz. Majd elkezdte részletezni hogyan és mit tett aznap este. A holokomat fogtam a két kezemmel.- Urasmiten...-Nemtudtam hogyan fogok megállni a lábamon ezek után, vagy hogy mindez hogyan lehetséges. Sejtettem hogy csúnya dolgok fognak kiderülni de erre nem számítottam. Magam előtt láttam őket ahogy rettegnek és ahogy abban reménykednek hogy hazaérek és megmentsem őket de nemudnak elérni, én nem megyek és ők a legszörnyűbb kínok között halnak meg. Ez a lány egy szörnyeteg, akárhogy is van akármit is élt át ezelőtt a gyerekkorában vagy akármikor nem mentség, ártalanokat ölt, ha nem is salyákezőek amit tett megbocsájthatatlan, még dühösnek se tudtam lenni annyira kikészültem. Nagyon elkábultam és csak arra eszméltem fel hogy valaki spanyolul üvöltözik, Daryl volta az gondoltam Aliciáért jött, minden eggyes szót értettem mikor kimondta hogy Dahlia, Lolitára néztem. Nagyon kivoltam végezve még mindíg a most megtudtak hatása alatt volma, azthittem Daryl kiörjöngi majd magát és ennyi. De Daryl gyomronlőtte Lolitát, vagyis Dahliát. Odatérdeltem mell, néztem a sérölését de ha azonnal jönne a segítség akkor is kevés esélye lenne, óvatosan megfogtam és ölembe vettem úgy hogy kicsit kényelmesebben feküdjön, néztem az arcát ahogy szenvedett, tudtam hogy Tomék már hívtak mentőt többet nem tehettem. Furcsa hogy egészen idáig a családom gyilkosát kerestem és most itt vérzik el a karjaim között, legalábbis részben gyilkosa, de mégse érzem ezt elégtételnek, nagyon agonizálhatott pillanatra arra gondoltam hogy kegyesebb lenne lelőlni akármilyen nehéz is de ha volt rá kicsi esély hogy életbe maradjon megkeleltt várni a mentőket. - Nemlesz semmi baj.- mondtam neki kedvesen és olyan nuygtató hangon amilyen hangon csak tudtam, éreztem hogy megfog halni, és mindannak ellenére amit tette nem akartam, nem akartam hogy fájdalmas és magányos halála legyen.
Joanna:
Hallottam a telefonban hogy Daryl dühös, de a mértékéről fogalmam se volt, a gyász számlájára írtam mindent és nemláttam előre ami történni fog, ahogy sajnos senki sem. Tommal beszélgettünk kicsit míg mosogatott, ami bevallom őszintén nagy mosollyal néztem, sokat elárult az Tomró ahogyan ez az egészet csinálta, sok embernek férfi létére az ilyesmi ciki vagy nem szereti csinálni de őeztis a legnagyobb tiszességgel hajtotta végre, de aztán ráeszméltem hogy milyen fura dolog vált ki belőlem ilyen kellemes érzéseket.- Segítsek valamiben?-kérdeztem inkább.- Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal hogy meg se kérdeztem, bocsánat.- A mondatom végén vad dörömböléssel megérkezett Daryl, ajtót nyitottam neki mire ő berobbant a házba a tekintetében nagy volt a düh és valami állatias is forgott benne, meg is ijedtem egy pillanatra mert azthittem rám dühös ennyire. De vadászkopóként kereste Aliciát és Lolitát Tom monta is neki hogy kint vannak, azt reméltük hogy csak simán dühös de hallottuk az üvöltözés aztán pedíg a lövéseket. Tom azonnal hívott mentőt és futni kezdtünk kifelé, Tom lebírkózta Darylt én odaguggoltam Lolitához aki Warren ölében feküdt, megnéztem tudok e valakit tenni de már most minden tiszta vér volt, ilyen tempóban hamar vége lesz szegénynek. Visszamentem Tomhoz aki addigra már elvette Daryl fegyverét.- Oda kéne menned hozzád- mondtam, tudtom hogy nem volt a lánya de annyi időt töltöttek együtt hogy akármilyen ember is legyen valahol egy kicsit mégis az volt, és nem akartam hogy Tom majd később megábja hogy úgy halt meg hogy egy szót sem beszélt vele azóta hogy kiderült az igazság, senki nem érdemli a megbocsátás nélküli halált.- Addig én vigyázok rá.- mondtam Darylre nézve, és mikor Tom odament én elkezdtem kiabálni Daryllel.- Elment az eszed?! Elhiszem hogy gyászolsz de most ezzel a saját családodnak is többet ártottál mint amennyit ő
! Ha meghal az nagy gyanút kelthet, holnap utazunk Tommal hogy véget vessünk az ügynek és így sokkal kevesebb az esélye annak hogy sikerrel járunk! Ráadásul az unakahugod szeme láttára lősz le egy embert?! Nem látott még eleget? - Pillantottam Aliciára egy pillanatig.Nem örjöngtem persze csak azér beszéltem így hogy észhez térítsem, hogy rájöjjön mekkora szarságot művelt, akkor is ha mérhetetlen bánata van, de szántam is persze.- Ne vágd magad alatt a fát...-mondtam már gyengédebben, aztán Aliciát is jól megöleltem.- Jól vagy?-kérdeztem a csöppségtől, bár hülye kérdés volt, ha most azt is mondja jólvan az ilyesmi mélynyomokat hagy egy gyerekben, meg is somogattam kicsit az arcát. Ha kellett ebben a lelkiállípotba felsegítettem Darylt.- Vidd haza, jobb ha ezt a sok vért nem látja tovább, és ha végre veled lehet kicsit...-nem hibáztattam tovább Darylt megtudtam érteni amit tett, lehet most látom őt utoljára szóval kicsit néztem ahogy elmennek, reméltem rendben leszenk Aliciával.Lolita elvérzett, a vérének nagyrésze Warrenen volt, a lábán a kezen és körülötte a homokban, mikor a testet leemelték róla és beemelték egy zsákba Warren mozdulatlan maradt sokáig. Mielőtt behúzták volna a zsákot én is oda mentem, sajnáltam ami történt alíg ismeretem ugyan de mégis az életeme részese volt, és voltak jó pillanataink együtt, elbúcsúztam tőle némán. Tom se nézett ki valami fényesen, de miután elment Daryl Warren volt a legszarabb állapotban, csendben volt meg se szólalt, persze más nem nagyon látszott rajta de egyenlőre nem beszélt velünk. Visszamentünk a házba, Warren lezuahnyzott és kidobta a vérs ruháit. Addig kettesben maradtunk Tommal.- nagyon sajnálom...-simogattam meg óvatosan a vállát. Közben sötét lett, lassan hozzá kelett látni a készülődéshez ha egyeáltalám Tom ezekután még akart velem tartani. Bár ettől függetlenül is mentem volna egyedül, nem szabad haboznunk gyorsank kell lennünk ezek után.
Warren: Kicsit úgy éreztem mintha a testemen kívül léteznék, Dahlia haldokló tekintetét soha nem fogom kiverni a fejemből, remélem a távozás feloldozta azok alól amit életében tett. Míg magamról mostam a vérét nem gondoltam semmire, és nem éreztem semmit. Miután végeztem lefeküdtem az ágyamra és elaludtam, nem akartam most részese lenni ennek a valóságnak, gondoltam szondítok eggyet.
|
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
