|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Szerinted érdekel az engem hogy ez parancsba van adva neked? Szarokrá, nem akarok ha emiatt kirúgnak hát ez van istenem ha ez az utolsó esélyed az se izgat igazán mert nem teszem tönkre emiatt magam teljesen. Ráaádsul most nem biztonságos senkirenézve ha elkezdenék dolgozni. Sajnálattal közlöm de úgytűnik kezdtek elmebeteg lenni szóval ha így akarsz dolgoztatni aztán meg bajlesz belőle akkor ugyanúgy maradsz a jelvényed nélkül esetleg még le is csuknak velem együtt.- magyaráztam neki, nemigaz de erőszakos...nincs erre energiám se türelmem. Kiakasztott hogyan beszélt velem.- Kb 5 percre ismerlek de már most tudom hogy nincsmit csodálkozni azon hogy elvették a jelvényedet. -jegyzetem meg.- Ó jajj te szegény pára hát meglepődsz hogy idejössz a tudtom nélkül és nemvagyok itt? Telefonról hallottál már? Nézd így néz ki .- mutattam neki az enyémet.- És ha van annyi eszecskéd hogy az adatbázisban megnézed a számomat akkor nem okozol magadnak olyan problémát hogy feleslegesen jössz ide. - Ő meg az asztalra csapkodott, úristen még soha nem ütöttem meg nőt de ettől a csajtól már most viszketett a tenyerem. Kiszolgálta magát szépen Whiskyvel, ami nagyszerűvolt mert mostmár egyikünk se ülhet így autóba. Folytattam az ivászatot én is. - Na örvendek.- biccentetem.- Warren.-mondtam a nevem, aztán kurvára felidegesíthettem mert arconköpött whiskyvel. Arra gondoltam először hogy én most megölöm de amint utánakaptam és nemtudtam megragadni elnevettem magam, ez az egész szituáció hihetetlen volt és ahogy kívülről elképzeltem nagyon tetszett, visszaültem inkább a fotelbe és ninevettem magam, és közben ő meg mondta hogy ilyen hozzáálással ne mcsoda hogy Tom elment. Bemutattam neki.- Leszophatsz.-mondtam aztán a szerencsétlen whyskis üveg felé nyúltam és pohárnélkül elkezdtem inni belőle. Amúgy is kezdem egyre részegebb lenni- Igen hamár itt tartunk ebben megeggyezhetünk, ha leszopsz akkor megyek veled.- mondtam komoly hangon.- Bár nem visszavonom, te biztos leharapnád a farkamat. Kitalálhatnánk helyette valamit.- mondtam és direkt csesztettem ezzel, főleg ha már nem akarja elhinni hogy bajvan a fejemmel- Végülis a jelvényed múlik rajta, most meg már mind a ketten eléggé ittasnak minősülünk és elég ha egy kollégával találkozunk ha beszagol az autóba sohasem kapod vissza a jelvényedet. -csóváltam a fejemet szomorúan lebuggyesztve az ajkaimat. Aztán az ablaknál észrevett valamit, odamentem én is kinéztem.- Nemtudom de nemnézki jól.- nmeláttam kiaz vagy mitörténik de azért az ösztöneim működtek, meg Lolita halála annyira közel volt még, érzékenyvoltam erre a dolgora jobban féltem tőle mint eddig nem kockáztatok. Letettem az üveget és kisiettem, odafutottam a parthoz, sötétvolt nemláttamkiaz.- Mit csinálsz ?!- kiáltottam rá, hátha tényleg végezni akar magával vagy mittudomén és akkor mi aszart csinálok. Utánamentem és kézenfogva kiráncigáltam, ekkor láttam a félhomájban hogy ez Stormie...- Vihart mondanak nemsokára, jön egy nagy hullám aztán besodor.- szidtam le, mert még mindíg nemtudtam miért van itt és tényleg veszélyes koromsötétben mászkálni a tengerben.- Na meg a medúzák is kiszoktak sodródni a sekélyvízbe aztán jól összecsípkednek.-mondtam s közben észresevettem hogy még mindíg a kezétszorongtam és érezhetően elég idegesen.
-
|
 Egy pillanatra kiszúrtam a légzéséből, hogy mennyire nehezen tartja magában, hogy fél. Mert félt. Persze, hogy félt, nem ismert, és hogy mutassa magabiztosságát, nem meri kijelenti, hogy nem. Vagy csupán azt gondolja, hogy nem merem megtenni. Esetleg attól fél, hogy kudarcba fullad mind az, mit eddig felépített előttem.
Mindezek ellenére kíváncsi voltam mit fog tenni. Mert valamelyiket az egyikből biztosan. Vagy volna még egy lehetőség? És ő azzal élne vajon?
Mikor felkelt lassítottam a gombolkozáson, de csak annyira, hogy még ne vegye észre. És nem álltam le benne, éppen csak fél szemmel elnéztem felé. Közeledni kezdett, majd elém lépve megfogta a kezem. Őrlődött és ezt éreztem a csuklóm szorításából is. Félt és talán ideges is volt. Kezem leheletnyit megremegett, de mire következtetni tudtam volna az ajkaimra tapadt. Lehunyta a szemeit, amiből arra következtetek, hogy egészen elmélyült benne, noha nem ez volt a szándéka. Követtem a lassú táncba és én is lehunytam a szemeim, miközben viszonoztam a csókot eleinte azt is hagyva, hogy ő vezessen. Legalábbis a csókban. Mikor elakart húzódni, én tovább csókoltam, s egyúttal elkezdtem hátra felé terelni az ágyhoz, ahol amint elértek lábai, akaratlan is kénytelen volt a seggére csücsülni.
- Segítesz? - pillantottam le lassan a nadrág övemre, mivel épp szemmagasságban volt vele. |
 Bár a város túlsó feléről is érezni lehetett a pia szagát, az erejéből nem vesztett, sőt furcsa mód még az egyensúlyérzékéből sem, pedig kihasználhattam volna. Hát, van aki jobban bírja a piálást s már immunissá is vált a hátrányaira. Ő lehetne rá az élőpélda. Nem is próbálkoztam, mert felesleges lett volna, így meg volt idő pihenni kicsit, aztán majd úgyis fejbe vágom valamivel.
- Süket vagy, kispajtás? Ez nem az én parancsom. És pótolni is csak addig pótolom, míg vissza nem tér a kocsma túráról a spanod. De abban még majdnem egyet is kell értsek, hogy ilyen állapotban nem sokra mennék veled, de erre is van megoldás: Takarodj a fürdőbe és vegyél egy gyors hideg zuhanyt! Ne akard, hogy én rugdossalak el odáig, mert még a kis himbilimbid bánja. - vontam össze szemöldökeim a poénnak szánt, de nagyon is komoly dolgot. Volt már férfi kolleguszom, és ha gyenge pillanatában találtam, simán leküldtem neki egy nyaklevest. Nem is véletlen szoktattak hozzá, hogy egyedül dolgozzak. És nem bánom, sőt valójában örültem is neki.
Leszállt rólam, nekem pedig szent meggyőződésem, hogy a bilincs egyenlítene az erőfölényén, szóval alkalmazásra szántam, de ő megállított.
- Tiszteletlen? Macikám, nem a kedvedre akarod tenni, mint egy nyamvadt korcs. Parancsba aadták, szóval más kedvére teszek vele, mint egy nyamvadt korcs. Szóval emeld fel a segged és szedd össze magad, mert dolgunk van... - csaptam az asztalra. Aztán a felkínált whiskyre néztem, majd vissza rá, de végül magam szolgáltam ki, elvéve tőle a whiskys poharát, mivel azon kívül - lévén, hog társaságra sem számított - nem volt más és abba töltöttem ki az áttetsző sárgás italt. Az első korty után válaszoltam csak a kérdésére, de csak mert pont közben tette fel.
- Azért, te kis szarházi, mert reggel basztál ajtót nyitni. Gondolom a tegnapi napod sem telt másképp és biztos piakómában döglöttél, felakartalak rugdosni, de a túloldalsók majdnem rám küldték a kolleguszokat. - válaszoltam morogva, mert ezek szerint akkor kurvára feleslegesen toltam ide a seggem és pazaroltam benzint. De most nem vétek ilyen hibát. Leültem. Nem azért, mert kérte, hanem mert én is leakartam ülni vele szembe, szépen a kávézó asztalra a whiskyje mellé.
- Az ráért volna a kocsiban is, borzas. Tara vagyok. - húztam a szám, így kortyoltam bele ismét az italba, mert hogy jön egy alkoholista, bűzlő vén szar, hogy így beszéljen velem. Aztán ki is húzta a gyufát a következővel, amit megfejelt az utána lévővel. Azt csak hiszi, hogy ma szunyálni fog, mint egy csecsemő. Nemes egyszerűséggel a mondata után a számban maradt whiskyvel "lehúgyoztam" nagyjából arcon találva, a pohár alján lévőt pedig ráöntöttem. Erő és egyensúly ide vagy oda, a reflexein biztos, hogy csökkentett a túlzásba vitt pia, amit megerősít az alkohol szaga is. Szóval ha el is akart kapni, odébb csúsztam, aztán felkeltem és kicsit távolabb sétáltam nézelődni a házban.
- Ilyen hozzáállással nem csodálom, hogy lekoptatott téged kolleguszod. - mondom, hátha ezzel is elérem, hogy a pofon vágásom helyett mondjuk erőt vegyen magán és bizonyítson, hogy képes ő még megállni támaszték nélkül.
- Mentális egészség... Hagyjál már... - intettem vigyorogva, hogy ilyen baromságokat összehord. A piálás káros, de azért nem a világvége. S ahogy a nyitott ablakkeretére ültem, és kinéztem, hogy friss levegőhöz jussak, össze szűkült szemekkel figyeltem az odakinti pillanatot.
- Az meg mit csinál a vízben? - pislogtam a lányra, aki térdig gázolt a vízben... pizsama pólóban. |
 FIgyeltem ahogy feláll a székről és amikor meglazította a nyakkendőjét már tudtam hogy itt most olyasmifog történni amit kurvára nem akarok, megijedtem főleg miután még meg is szóltal amivel tovább ijesztett meg azzal hogy már a zakó is lent volt rajta. Nem pánikolhatok be a félelem eteti az ilyen embereket...összeszedem magam és kitalálok valamit gondoltam s közben kb lelassult a külvilág annyira furán éreztem magam a torkomban is kialakult egy nehéz érzés. Arra gondoltam hogy nem vagyok szobalány akivel akármit meglehet tenni Eurielle unokahuga vagyok. Ezzel azvolt a baj hogy Rafael tudja hogy ő is retteg tőle és szónélkül hagyná a dolgot mert félne tenni ellene. Rájöttem hogy ennél a férfinál ha a becsülettel akarok érvelni szintén nem megyek semmire mert már elhatározta magát és akármire hivatkozom az kifogás a számára, ellenszegülés. De azért kigondoltam valamit amivel hatni akartam rá legalább a fellépésemben, felálltam ágyról elé álltam és megfogtam a kezét amivel éppen készült tovább vetközni, mondani akartam valami fenyegetőt, szorítottam a csuklóját ahogy tudtam és így akartam beszélni hozzá. Mivel még mindíg vigyorgott éreztem mennyire fölénybenvan mindegymitmondok, el is felejtettem mit akartam mondani, a kezem is remegett amivel az övét fogtam arra gondoltam hogy itt már nincs mit tenni. Ez a gondolatment nagyon gyorsan zajlott le a fejemben nem időztem sokat a csiklója szorongatásával míg rájöttem hogy itt alígha tehetek bármit, és mikor beltörődtem bevillant egy merész gondolat. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, közben lassan elengedtem a csuklóját amit addig szorongattam. Csókolózásban volt már tapasztalatom sokkal többen nem, de nemgondoltam volna hogy a több érzéki dologba egy ilyen ember álltal nyerek beavatást...Mást szerettem volna pontosaban mással... de ezt most elkellett engednem hogy életben maradhassak. Sikerült kellően szenvdélyesen csinálni az én testem legalábbis nem maradt reakció nélkül, végigszaladt rajtam egy félelmhez hasonló de annál azért jóval kellemesebb érzés, egy különös bizsegrés. Azért is gondoltam ezt jó ötletnek, mert abból kiindulva hogy mindenki retteg tőle gyerekkorátólfogva, a viszonzás érzésében valószínűleg ritkán vagy soha nem volt része. Elég hosszú csók volt, közben éreztem az illatát ami nagyon tiszta volt, idegen és fekete, izgatott lettem. Lehet hogy jobban érdekel mint gondoltam. |
Raffael | Minél távolabb kerültünk a nyilvánoságtól, annál inkább megnyílt, s minél többet beszélgettünk, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy igaza volt. Mindeddig csak leplezte érzelmeit, de most végre gyengeponton értem, amit igyekszem is kihasználni, hogy végül nem én, hanem ő maga vallja be, hogy más, mint akinek kiadta magát. Az mondjuk már most sokat mondó, hogy nem ölt. Igaz, bekerülésem előtt én sem, ám engem Murillo 4 évesen vett magához. Mondanom sem kell 12 évesen már nem egy ember élete száradt a lelkemen. De korán kiírtották belőlem azon érzelmeket, melyek akár egy percig is meggátolnak abban, hogy bárkit megöljek akit kell. A kötődés, maximum Murillo és köztem lehetséges. - Már nem is emlékszem pontosan. Apró gyermek voltam és igazából tálcán kínálták. Mint, amikor egy bizonyos korban először kóstoltatnak meg valamit a kisgyermekkel. Mondjuk a fagyit. Hideg, de nagyon, nagyon finom. - válaszolom, noha abban nem hazudtam, higy valóban nem emlékszem milyen is volt pontosan, csak, hogy ez volt a feladatom. Furcsa volt, hogy Murillon kívűl is tegezni mert valaki. De nem szóltam rá, bár nehezen fogok hozzászokni az biztos.
Egyből felcsillant a szemem, mikor sikerült megingatni magabiztosságában, sőt zavarba lehetett hozni, mit egyre inkább nehezebben kontrollált. Visszafogott mosolyom most ismét szélesebbé vált. Nem éppen érett visszavágását hallva pedig kitört belőlem a nevetés. Ó, tudtam én, tudtam én, hogy nem az, akinek mutatja magát. Egy gép, nem jön zavarba eme témától sem. Számukra alig akad különbség a halál, gyilkosság, szex és időjárás között. Tetszik ez a macska-egér játék, amiben hol egyikünk játsza a macskát, hol a másikunk. Na de ki az igazi egér? Felálltam a székről és odébb tettem a falhoz, majd felegyenesedve elkezdtem meglazítani a nyakkendőm.
- Az igazat megvallva, én sem tudom... - vettem le a ruha kiegészítőt, majd a fotelbe dobtam oldalra. - De kideríthejük itt és most... - utaltam rá, miközben levettem a zakóm is. |
 -Hát neked is jóestét...-néztem az idegenre aki nagyon furcsán viselkedett, nem köszön hanem rögtön magyarázott amit nemigazán értettem, közben beleszagoltam a levegőbe hogy miez a szag mire rájöttem hogy valószínű félmérföldes pia aurám van. A vállonveregetés után a vállamranéztem aztán meg a csajszira.- Mivan? Lassícs mert semmit se értek.-maszíroztam a homlokom kicsit, szokottnál türelmetlenebb voltam mert már sok volt nekem a mai nap. S ezekután meglátva a pisztolyt még engem teper le, ez nem normális jól felhergelt és miután ellőkte a fegyveremet hamar kiszabadítottam magam és fölékerekedtem, a földön volt énmeg mindkét kezét olyan idegesvooltam hogy meg is szorongattam kicsit, a törzsén ültem csak azt akartam hogy szedje össze érthetően hogy ő most ki mit akar de ezt meg is történt és el engedtem.- Pót társ?! -morogtam kicsit, Marlene értem hogy jót akar de azért ez tulzás.- Hát bocsi de az én társam még mindíg ugyanaz aki mindíg is volt, sajnálom hogy feleslegesen idekültek amint látod nem vagyok olyan állapotban hogy dolgozni tudja szóval keress valaki mást akin élősködhetsz.-mondtam kissé gorombán aztán visszaültem a fotelbe és töltöttem még wiskyt. Láttam hogy matat valamit meg a bilincset is.- Na azt jobb ha most elteszed de igen gyorsan, szar napom volt és tegnap is nem segítesz rajta azzal ha felbaszol mégjobban, nemvagyok kisfiú és ha társnak küldtek hozzám baromira tiszteletlen itt a bilincsel jönni tedd el aztán beszélhetünk meg is kínállak.- mutattam a wiskyre, de aztán leesett valait és összeráncotlam a homlokom.- Egyáltalán miért éjszaka jöttél? Gondolod így hatásosabb vagy mi? -a fejemet fogtam kicsit mert belenyilalt valami fura fájdalom, de legalább Lolitát most nem láttam.- Csak ülj le jó? És lassícs. -ültem le a fotelbe a fejemet fogva, aztán szerencsére nemsokkal utána elmúlt, megvártam míg leül a közelembe.- Te kis taknyos be se mutatkozol és bilincsel jössz.-morogtam a fogam alatt.- Gondolod ez a letámadás hatásos? Ha ilyen meggondolatlan vagy nemcsodálom ha exnyomozó lettél.- sóhajtottam, aztán lenyugodtam kicsit.- Abban biztos lehetsz hogy én ma este szépen elmegyek aludni, mert tönkrecsesződtek az idegeim, holnap egésznap pihenek és utána lehet róla szó hogy csináljak valamit de egyenlőre nem megfelelő a mentális egészségem a munkához...-magyaráztam neki, reméltem felfogta, milyen szemtelen nőszemély...Valószínű nemis zöldfülő de olyan ideges voltam hogy jólesett piszkálni. |
Tara | Nem mintha unatkoztam volna, de miután felbosszantott a főnököm, én pedig olyan nőiesen, szépen homlokon csuláztam, ideiglenesen lefokoztak kis gyalogkakukknak és dühkontroll kezelésekre küldtek, ahol mindidáig sikertelenül teljesítettem, pedig követelmény az elvégzése, ha visszaakarom kapni a kiküzdött helyem rendőrségen. Össze is akadtam az öregasszonnyal, aki egy atyai szájon vágást követően felajánlott egy másik lehetőséget a terápia helyett, mellyel visszarangsorolhatnak az ő jóvá hagyásával. Naná, hogy elvállaltam. Rengeteg különösebb nyomozói feladatot nem igénylő munkát kaptam és egy ideiglenes nagyfiút a nyakamba, akinek még van mivel villognia, de Marlene vagy tököm tudja, hogy hívják arra kért, hogy ne hagyjam elbóklászni a kiskacsát, cserébe és a lista kivégzése fejében, visszakapom a jelvényem. A pisztolyom megtarthattam és a bilincsem is, egyenruhát se kellett húznom, de lefokoztak kis kadétnak, ami azért megalázó. Még egy jól célzott csula végett is. Kaptam is az alkalmon és reggel be is dübörögtem a címre, ami szokatlan mód egy nyaraló volt. De a fickó baszott ajtót nyitni, én meg felakartam törtni a zárat, de valamelyik cseszrecsáré azt hitte valami drogos luvnya vagyok és majdnem rám küldtem a kolleguszokat. Így inkább visszatértem késő este. Ismét dübörögtem egyet-kettőt, aztán már húztam volna elő a hajtűm, mikor kinyitotta.
- Ó, hogy a bitang mindenitt! Azt gondoltam, hogy te olyan... - ujjatlan, fekete bőrkesztyűs kezemmel próbáltam az elképzelt méreteit mutogatni, amiről azt gomdoltam, hogy nagyjából a mellemig ér és kétszer olyan széles. Ezzel szemben fél fejjel - plusz egy felett inkább tagadnám, ha nem baj - magasabb és bár szélesnek széles, nem éppen előnyömre. De mivel mániám a pöckölődés ezért erőt véve magamon egy laza, de férfias vállon csapással üdvözöltem.
- Szedd össze magad, van Gogh és húzzunk, mert egy sutyerák se vonul önszántából böribe. - szóltam rá, de én komolyan azt hittem, hogy szólva lett neki. Ezért is húztam el praclim és emeltem magam elé őket, mikor megláttam kezében a stukiját.
- Hó-hóó! Mi ez a vendégszeretet? Azt hittem mondták, hogy jövök. - közöltem, s tán még pont se került a mondat végére odakaptam és egy fordulással a házban voltam, plusz ki is gáncsoltam, hogy aztán hasára terítve, kicsavarjam kezéből a pisztolyt és odébb csúsztassam azt.
- Csigavér, Redbull, nyomozó vagyok, vagyis jelenleg exnyomozó, de azért hajtok, hogy megint az lehessek. Nem a nyálad törölgetéséért űztek hozzád, hanem, hogy kölcsönösen kisegítsük egymást. Én póttársad leszek leginkább rosszban semmint jóban, te pedig letudod velem a bakancslistám és mindenkinek happy end lesz a vége. - vettem elő a bilincsem, hogy addigis passzentosan rá is adjam őket, mert a pisztoly után, ha alszom is rajta tartom a félszemem. |
Érdekes volt mennyire tudatosan elismeri hogy itt mindenki egy mocskos állat akinek vérben tocsog a keze, nem szépített nem titkolózott és nem burkolta be az egészet valami öncélú blabla. Igaza volt, de én csak alkalmazkodni próbáltam mint kiderült ezesetben rosszul.- Igaz, nem volt őszinte megnyilvánulás elnézést.- mondtam neki de utána már nem is próbálkoztam ilyen megjegyzésekkel csak az igazat mondtam, gyorsan tanulok. - Van aki hamar elveszti az ártatlansáságt- ragáltam arra hogy úgyérzi én se vagyok se becsüeltes se ártatlan, ami nemvolt rossz hiszen valahol az a célom hogy ezt elhiggye nekem. Fent a szobában sikerült is őszintébbnek lennem. És a beszélgetés érdekesen haladt. Furcsa de felfedeztem magamban egyfajta érdeklődést a sötétség iránt, és ami még furcsább volt hogy úgy éreztem ez nem most bukkan fel bennem először. Miután meséltem a gyerekkoromról ő is hajlandó volt beavadni egy kicsit a sajátjába. Meglepett hogy ő is árva, mint amikor felfedezed valakiről hogy távoli rokon, az árvákban vagy egyfajta rokonlelkúség, a kidobottak elhagyottak családfája. Az élete sokkal keményebb és tragikusabb volt az enyémnél nemcsoda ha ilyen kegyeteln ember és hogy ennyire eszes. Ahogyan elképzeltem az a kivert utcaszéli kisfiút azért eléggé megesett rajta szívem, tudom hogy az a fiú már régen és nagyon mélyre lett hantolva Raffaelben de akkor is a része volt egykor.- Sajnálom, úgyértem ez nem valami szép gyerekkor, ön nagy túlélő.- tényleg meglepett hogy milyen messzire jutott őszintén mondtam. Aztán elmeséltem az első gyilkosságának az esetét, hogy már akkor milyen jól tudott manipulálni és félrevezetni.- Valóban jó mestere volt...-mondtam Murillora gondolva, aztán rájöttem hogy a gyilkolászós részét nem tudom hogy lereagálni, én még nem öltem meg senkit, se jót se rosszat felvoltam rá készülve de az mégse ugyanaz mint amikor valaki ezt meg is teszi, megtudnám tenni de nem tettem még nincs tapasztalatom benne.- Én még sohase öltem. -reagáltam arra amit elmesélte.- Ha megkell majd tennem menni fog, de az elmélet és a valóság soha se teljesen ugyanaz. Milyen volt az első magának? Emlékszik még rá mit érzett? - kérdeztem kíváncsian, aztán az ajtó megjegyzésem után közelebb jött, az a fura mosolya nagyon meglepett annyira hozzászoktam a kifejezéstelenségéhez hogy egy pillanatra zavarbahozott de hamar urrálettem magamon, odahúzott egy széket elég közel, kezdett mélyülni a beszélgetés ráadásul az a fura mosoly továbbra is ott ült az arcán, ami mellé lazán letegezett és közölte hogy már elkezdtem érdekelni.- Mitagadás te is engem.- viszonoztam a közvetlenségét és hát tényleg így volt. Nem jöhettem zavarba én hívtam el az ajtótol akkor meg ne legyek már ilyen lányos. Inkább igyekeztem arra figyelni amit mond, de a beszélgetés téája is meglepő irányokat vett, a céljaim kiírtására tett megjegyzése kicsit befeszített és lehet hogy ki is ült a homlokomra az a bizonyos " azt majd meglátjuk" nézés amivel a fitalok sokszor ellenszegülnek de ezt most nem mertem kimondani, mikor megkérdezte hogy létezik e fiú és lány közötti barátság na azzal megint kibillentett kicsit, nagyon kemény dió ez a férfi televan kiszámíthatatlansággal de lehet pont azért is kérdezi ezt mert tudja hogy zavarba hozhat vele.- Gondolo igen - türtem el egy pillanatra a hajamat, nagyon önkéntelen mozdulat volt de miután ráeszmélte már tudtam hogy lebuktam. A francba ebben van a legkevebb tapasztalatom, nemzökkent ki a gyilkolászással tragédiákkal azokhoz volt már szerencsém de basszus ebben a témában még nagyon szerencsétlen vagyok.- De én még fiatal vagyok, mond meg te-néztem vissza rá, mert csak gáz lesz ha nembírom nézni ezt a sunyiságot az arcán, szerintem kitalált valamit és ezt nagyon zavart, de nem rendelődhetek alá, biztos nyeregbetudok még kerülni, végignéztem rajta ahogy ült ahogy tartotta a testét, teljesen magabiztosan a haláldrága öltönyében, de egyenlőre még nem találta kiutat megvárom mit válaszol és addigis próbáltam visszaszerezni a agabiztosságomat. |
Kurvanehéz volt úgytenni mintha nem hallanám hogy beszél hozzám valaki, próbáltam így végetvetzni a dolognak hogy nemfigyelek rá hátha abbahagyja. Bár néhol volt értelme annak amit mondott, általában az első élménye mindenkinek béna vagy szar és valószínű a kislányra is rámászikmajd egyszer valami srác aki magát menőnek gondolja de vagy irtó szerencsétlen vagy csak úgytud kefélni mintg egy nyúl...én már tapasztaltabb vagyok nem egy agyatlan állat. Basszameg nem! Hagyd már abba! Kiabáltam belól magammal. Otthon nagyon kétségbe voltam esve fájt már a fejem nagyon ettől a folyamatso belső hangzavartól.- Tom most is hallom.- mondtam kicsit kétségbeesetten a barátomnak, aki próbált megnyugatni hogy holnapra kitlálja mi legyen. Beszélgettün kmég kicsit de aztán lekellett tennie, minden jót kívántam persze meg hogy minél előbb jöjjenek haza, ha ez tovább fajul betelefonálok valami intézetbe hogy szíjazzanak le...Lolitára néztem aki korábban kérlelgetette hogy ne hívjam fel Tomot, eddig rá se néztem de most hogy megtettem eléggé megbántam.- Tűnj el innen, hagyj békén.- kérleltem fáradt szemmel.- Ne mocskold be az emlékét...-ültem le fáradtan én is bár még mindíg magahoz beszéltem aludni akartam idegileg voltam fáradt. Elővettem egy kis whyskit, kiöntöttem egy üvegpohárba amiből kortyoltam eggyet, becsuktam a szemem hátha Lolita eltűnik mire kinyitom de mikor kinyitottam ugyanúgy ült ugyanott, ezek után lehúztam az egész pohár whiskyt.- Csak holnapig bírjam ki valahogy...ha már itt vagy sakkozhatnánk vagy a dugásról tudsz beszélni?- mondtam a szellemnek, kopogtak az ajtón. Már bőven este volt, meglepett a dolog hogy ki lehet az. Nem éreztem magam biztonságban amúgy se szóval a pisztolyomat a kezemben tartottam. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
|
Raffael | Nem, itt semmi sem helyes. Ez a kör, a benne élő emberek, mind romlottak, ruhájuk, kezük vértől mocskos és a lelkük, nos azt elsőként és dalolva adták át a démonoknak. - magyaráztam neki. - Itt nincsen jó, becsületes vagy ártatlan. S van egy olyan érzésem, hogy maga sem az. - jelentem ki megállapításom, mely idővel vagy bizonyosságot nyer vagy nem. De van rá esély, hogyha eddig nem, eztán sem ijesztek rá. Ez nem vakmerőség, ez őrültség.
A szobába érve aztán egészen másfelé tereltük a témát. Őszintébbek voltunk és nyíltabb lapokkal játszott. Talán bizonyítani akart, hogy van rátermettsége, talán csak valami megmagyarázhatatlan módon vonzódni kezdett a vészjósló aurámhoz. Az ajánlat továbbra is állt, és ő sem félt az arcomba mondani, amit gondolt, én sem tettem másként. Valóban volt benne potenciál, egyfajta elképzelés, akár öncélú, melyet magának alakított ki. Ez jó, mert van miből kiindulnia, noha az idő múlásával fog ez még majd változni. Kíváncsivá tett a származása, s a neveltetéséből fakadó rejtett agresszió, makacsság és az alvilág utáni vonzódás forrása. Éreztem, hogy leakar nyűgözni és hagytam is, hogy tegyen érte. Akadtak közös pontjaink az életben.
- Így volna. - bólintottam mielőtt belekezdtem volna. Nem szántam hosszúnak se részletesnek, hiszen távol állunk még a kölcsönös bizalomtól. - Magához hasonlóan árva voltam, de az én életemben nem nyújtott biztonságot se gyermekotthon, se pótszülő. A szüleim részeges drog függők voltak, mikor megszülettem és esélyesen mikor megfogantam is. Az első és utolsó alkalom volt a fogantatásom napja, mikor találkoztak. Egy zsákutcában születtem, mondanom sem kell az utca nevelt fel, de a legrosszabb körülményekben. Murillo talált rám és adott esélyt, egy új élethez. Persze bizonyětanom kellett, de elhivatott voltam és vagyok. - s nem is ragoztam tovább, pont csak annyi információt elhintve, mint ő. De persze sokáig nem is voltam számontartva a világban, így az első beazonosításom fiatal felnőttként volt meg. Behívtak egy gyilkosság szemtanújakénti kihallgatásra. A teszteken átmentem és szerencsésen félrevezettem a nyomozókat. Senki sem gyanakodott rám, pedig én voltam a gyilkos. Mestere vagyok a hazugságoknak és manipulációnak, hiszen remek mesterem van. Megjegyzése nyomán apró mosoly ült arcomra, noha szemeim örökké az ürességet tükrözték. Elállva az útból közelebb sétáltam s közbn elkapva egy karfa nélküli széket, magammal húzva végül háttámláját a lánnyal szembefordítva húztam oda kevesebb mint félméternyi távolságra, majd átvetve egyik lábam rajta, ráültem. Kezei keresztbe egymáson a háttámlán támasztva, azokra pedig állam, persze egy különös mosoly kíséretében
- Most már elkezdtél érdekelni. - minden finomokodás nélkül letegeztem, úgy hiszem ez nem is udvariatlanság a számomra, hisz hiába hölgy, ha még fiatal lány. - Fiatal vagy még, biztos tele egyéb célokkal is, melyeknem nagy részét ki kell majd írtsuk, de érdekelne... szerinted létezik lány és fiú közt barátság? |
Lolita | Attól még nem beszélek hülyeségeket. Ahj, Warren, lásd be végre, hogy te az a fajta ember vagy, aki fejjel megy a falnak és az ösztönei hajtják. Pff, na és ha egyszer megtömöd? Valószínűleg akkor se árulna el, ha fájdalmat is okoznál neki... - vontam meg a vállam, majd a visszavezető út figyelése után visszaléptem hozzá és megsimogattam a karját.
- Te is megérdemled, hogy végre egyszer a büdös életben örömöd leld valamiben. Sajnálom, hogy mi végül nem jutottunk el arra a szintre. - bíztattam, mint ahogy egy szörnyeteg kis ördögnek a vállán csücsülve kellene.
- Én merész, ő visszahúzódó... és te? Ne most játszd a jö zsarut? Élvezi a társaságod. Te is az övét, csak egyikőtöknek ki kell pattintania a szikrát és rá örökké várhastz, szóvaal... - mosolyogtam fel rá, miközben mentünk visszafelé. Az én dolgom az őrültségébe való beletörődés és a piszkos gondolatok felszínre hozzása és bíztatása a megvalósításukhoz.
- Tényleg jobb volna, ha egy egyetemista, részeg és totál tapasztalatlan srácra hagynád a nemes feladatot? Lehet, hogy míg veled csillagokat látna és ki tudja talán még hosszútávra is tervezhettek, addig azzal a valakivel rossz élményei lesznek és soha többé egy fiúra se tudna ránézni. Aztán mikor 10 év múlva találkoztok és összeültök meginni valamit, zavartan nevetve majd azt mondja: Kár, hogy végül nem mentem bele. Te legalább rendesen bántál velem, szerettél. - játszottam a kiscsajt, bár meg kell hagyni, Warren erős volt. Aztán visszaértünk, én pedig jó darabig hallgattam, néha fel is szívódtam. Mire Warren visszaért Stormie a többieket figyelve ült a tónál egy pléden, de nem tűnt túl boldognak. Míg Warren nem hallatta a hangját, fel sem nézett rá. Utána se sokáig. Bár a másik hármat szinte le se lehetett lőni. A buszon, mivel páratlanul voltak, én helyettesítettem az ülőt mellette.
- Hiába a jókedv, őt valahogy nem kerítette hatalmába az öröm, ahogy elnézem... - biccentettem a két sorral előrébb ülő szőkét, aki láthatóan hosszú haja mögé bújva, lehajtott fejjel inkább a mobilját nyomkodta.
- Biztos most keres partnert az esti szexhez, amiért te impotenssé váltál a sok kergetőzéstől. - piszkálódtam. Vicces volt figyelni néhs mennyire koncentrál, hogy úgy tegyen, mintha nem is hallana. Miután elköszönt tőlük az örömtől részeg hármas karöltve a kis szomorkodóval szépen elvonultak a nyaralójukba s mi is így tettünk.
- Na és most? Mihez kezdünk? - dőltem a kanapéra mosolyogva. Ám mikor magához vette a telefont felültem. - Mire készülsz? - vontam összeszemöldökeim. Mikor pedig előállt barátjának az igazsággal felugrottam. - Ne! Warren! Ne csináld! - próbáltam kiverni a kezéből a telefont, de mivel nem létezem jobbára úgy tűnt, mintha meg se tudnám mozdítani. - Kérlek Warren, ne csináld... Azt hittem kedvelsz... - kérleltem fájdalmas képet vágva. A túlsó végről persze jött is az aggódás és bár szóba jött Marlene - az a hülye tyúk - végül elvetette az ötletet Tom, hiszen ki tudja mit művelne vele a nő. Más orvoshoz sem volt pont emiatt ajánlatos küldeni, viszont biztosította felőle, hogy holnapra kitalálja mi tévő legyen Warren. Már csak az hiányzik, hogy valami puccos doki elfelejtesse ki vagyok. Aztán kopogtak az ajtón. |
- Bocsánat, egy kicsit elkalandozott a figyelmem, az persze hogy nem helyes, én csak a tisztogatási törekvéseire helyesetelm.- mondtam mikor kérdőrevont, és egy kicsit tényleg másfelé jártak a gondoaltaim. Oké hogy ilyen kimért de fiatal lány vagyok nem egy középkorú üzletember és a lányok sokszor kiszámíthatatlanok bár a fene se tudja mennyi tapasztalata van a lányokkal kapcsolatban vagy hogy ez egyáltalán érdekli e...Aztán kikötöttünk a szobában, ahol beszámoltam neki az észrevételemtől, ő természetesen itt is ügyelt arra hogy tudjam hogy ő szorongat ha akar, mert az ajtónál állt ha esetleg menekülni akarnék vagy kitudja mire gondolt. Figyelmesen végighallgatot, őszinténszólva tetszett hogy ennyire kinyilváníthattam amit gondolok és hogy éreztem némi párbaj hangulatot ami izgalmasnak ígérkezett, úgyéreztem magam mint egy autóversenyző aki nagy izgalmas között hajt de eggyetlen apró hiba az életébe kerülhet. Azért kaptam egy kevés elismerést is, mire kicsit elmosolyodtam mert nem akartam elrejteni hogy tetszik hogy érdemi párbeszéd alakulgat közöttünk. - Így már jobban értem az elképzeléseit- mondtam mikor válaszolt arra amiket korábban mondtam neki, figyelmesen hallgattam.- Persze nem eggyet értek csak értem, de nem akarok tovább szemtelenkedni hiszen én még közel se tudok annyit mint amennyit maga.- mondtam aztán kicsit odébbmentem nehogy végig az arcában legyek mert kezdett már túl intim lenni, furán éreztem magam így hogy ilyen sokáig közelvoltam hozzá lehet csak a beszégetés izgalma miatt, örültem hogy elismerte hogy talán van érzékem a dolgokhoz. Nem azavart hogy rákérdez honnan szrámazom, leültem az ágy szélére, megzavarva a teljesen tökéletesen simára hajtogatott lepedő felszínét.- Hát, nemszívesen szeretek erről beszélni de magának elmondom, meg nem mintha lenne más választásom.- néztem rá.- Nem vagyok vérszerinti rokona Euriellenek, a tesvére örökbefogadott amikor 12 voltam. Előtte egy katolikus árvaházban nevelkedem, ami sokszor nem éppen gyerekként kezelte a gyerekeket. Örültem hogy ha ilyen későn is de hazavisz valaki, de ahogy elkezdtem magam biztonságban érezni rájöttem hogy nem tartozhatok ide, és hogy más vagyok mint a többiek, nem csak a családtagoktól de a többi gyerektől is különböztem. Nembiztos hogy látszik de elég verekedős típus voltam és szerettem aztképzelni hogy fiú vagyok.- meséltem Raffaelnek - Ha kíváncsi még mesélhetek de megbeszéltük hogy oda-vissza megy minden szóval most a maga fényes gyerekkora jön. - kértem, furcsa de most tényleg semmilyen értelemben nem féltem, izgatott voltam és kíváncsi biztos nagyon mélyre tiszkoltam a valódi érzéseimet mert nem fértem már hozzájuk. Érdekelt ez a férfi aki elsimeri és még talán büszkeis salyát kegyetlenségére.- Ennyire kényelmes az ajtónák?- mondtam neki kicsit viccelődve, jelezve hogy felfogtam mia hiearachia meg hogy fenyegetőzik ezzel is de mert már egy jóideje beszélgetünk ő meg ugyanott áll az ajtónál.-
Még emésztődött bennem annak a hatása amit majdnem megtettem amikor hangot halottam, ismerős kellemes hangot és amikor rájöttem és megláttam kihez tartozik rájöttem megrémültem, mert ez már azt jelenti hogy komoly baj van a fejemmel...- Csak képzelődöm, nem vagy valóság.- mondtam mint valami mesebeli kisfiú aki abban reménykedik hogy etől majd eliszkol a szellem. De csak nem ment el és beszélt és beszélt én meg nem hagyhattam reakció nélkül szóval tényleg megőrültem.- Te merész voltál, ő meg sokkal visszahúzódobb ártanék neki vele ha megtenném amit szeretnék. - magyaráztam kb salyát magamnak, de ezekután se hagyta abba, befogtam a fülem de hiába. VIsszanéztem az út felé, és éreztem hogy ez nagyon nehéz lesz, de összekell szednem magam, még kicsit szórakozom velük aztán gyorsan hazamegyek bezárkózom és kérsek segítséget, mert ha nem ebből nagy bajok lesznek. Most egy pillanatra elhallgatott a szellem, szóval elindultam visszafelé, a tó mellett kint maradtam, megtörülköztem és visszaöltözve figyetlem a többieket. Reméltem Stormie is ott van de nem mentem a közelébe hagytam hogy kijátszák magukat, és közben a nap egyre csak kúszott lefelé.- Na jólvan eleget játszottatok már roszcsontok, lassan lemegy a nap és előjönnek a medvék.- ilyesztegettem mindenkit viccesen.- Szóval indulnunk kell vissza.- füttyentettem mindenkinek, nem örütlek hogy kikell mászniuk de tényleg hagytam játszani őket ameddig csak lehetett, Stormie közelébe meg eszem ágában nem volt menni. Visszafelé próbáltam fenttartani a hangulatot, énekelgettünk katonai dalokat átköltve meg a elvolt mindenkit. A buszon is lehető legtávolabb ültem a lánytól, féltem magamtól. Nagyon nehezn bírtam ki hazáig hogy ne pénikoljak be. Elksíkértem őket a nyaralóig elköszöntem aztán bezárkóztam a mi nyaralónka, elmentem a mobilomért és azonna tácsáztam Tomot, remegett közben a kezem.- Szia...tudunk most beszlélni ha nem zavarok? Amúgy is akartalak hívni hogy megkérdezzem mi van veletek meg hogy halad a dolog.- Amiről amúgy én nem sokat tudtam, beszélgettünk kicsit Tommal, próbáltam nyugtatni hogy Joannanak biztos nem lesz baja mert mostanábn helyén volt az esze nagyon nemhagyott nyugodni az ami velem van szóval rátértem.- Tom én énnemtudom mit csináljak...Ma majdnem megdöngetem egy kislányt aki tökre félt tőlem, és miután nem tettem meg mert tudtam hogy nem helyes elkezdtem hangokat hallani, és látni...Lolita beszél hozzám vagyis gondolom az agyammal van valami de nem tudom mit csináljak...-mondtam Tomnak halkan és idegesen.- Még soha nem fordult velem elő ilyesmi, azthiszem tönkrementek az idegeim...Tudom hogy most te se vagy túl nyugodt de nemtudtam kihez fordulhatnék és valakinek el kellett mondanom...
|
A válasza nem lepett meg, bár elgondolkoztatott. Nem hiszem, hogy a jóhiszeműség hajtja, és nem is igazán az oktalanság, mind inkább úgy érzem csupán felesel. Mintha másról lenne szó, fel sem venné, komolyan sem gondolná, azt, amit mond. Mintha más célok hajtanák, mint amiért sokunk itt van. Tudom, hogy jó a szimatom, csak még azt nem tudom, pontosan miben is játszik.
Mikor arról beszéltem, mennyire nem válogatjuk meg kik az áldozataink, szeme se rebbent. Ez ismét árulkodó jel volt. Nem tűnt érzéketlennek, mégis úgy tett. Most vagy erősnek akarja mutatni magát és túl játsza vagy egyszerűen hozzá köthető maga a tragédia, s emiatt fél kimutatni érzéseit.
- Helyes? - kérdezek vissza inkább csak hangomból érzékelve, hogy kétsébevonom a válaszát. - Egy 6 hónapos kisbaba vízbe fojtása az anyja szeme láttára, maga szerint helyes? - figyelem az arcát, minde porcikáját. Hosszú ideig tesztelem majd még, mert a kitartóak is elvesztik türelmük egy időtájt. Végtére is, a reakciójától függ, hogy aztán miképp alakult a beszélgetés, míg végül fel nem értünk a szobába, ahol jobbára magunk közt voltunk. S itt a jobbáron van a hangsúlyt. Előre engedtem, az ajtót pedig diszkréten becsuktam magunk után, de én nem távolodtam el túlságosan tőle, hogy érzékeltessem vele, nincs más egérút, illetve arra is, hogyha nem köti le figyelmem a mások által látott benne rejlő lehetőségekkel, hamar tovább állok.
- Szint úgy. - biccentek egyet fejemmel egyetértően, arra amit először mond. Nem létezik, hogy csak egyikünk legyen őszinte a másikkal, fontos, hogy mindketten azok legyünk. Különben milyen bizalomról beszélünk?
Különös és érdekes dolgokról beszélt, éretten. Olyan éretten, mely korához és az eddigi ártatlanságát tekintve is gyanús. Nem gondolnám, hogy Eurielle más családtagjait is bevenné eme sötét körbe. Már pedig a lány vagy nagyon távoli rokon, vagy éppenséggel idegenként pottyant közéjük. Egy idegennek - ki mindenképp kiszámíthatatlan - bizalmat adni, hogy ilyen fiatalon olyasmiket várjunk el tőle, mit épeszű ember nem akarna elvárni a fiatal gyermektől, nos... különös. Bár akadnak egyet nem értésre utaló megjegyzések, s sok ellentét, mégis magam látom benne. Én sem idetartoztam, míg új életre nem keltett Murillo.
- Logikus megállapítások, helytálló magyarázatokkal. De az emberismeret még jócskán hiányzik belőle. Mindenki visel egy fajta álcát. De nekem nem vágyam a tisztaság és rendezettség, csupán betömöm a keletkező lyukakat, és teszek némi átalakítást. A legtöbb testőr, ha hűséges is, így vagy úgy, de meggyőzhető. Még a maffiák között is. És egy belső hírszerző igazán ritka, ám de nagy kincs. Rengeteg patkány próbálta rátenni kezét Murillo hatalmára, sokan rajtam keresztül. Nem mindegyikük került a föld alá, mert tiszteletben tartom Murillo kérését és korlátjait, de ha ő már nem lesz, értük sem fogok félni, hogy bemocskoljam a kezem. A hűtlenség itt a legnagyobb bűn. A hazuság követi. És talán valahol a legvégén kullog a féltékenység, irigység. Mint testőr és Murillo jobb keze, olyasmikbe is rálátásom nyílt, melyekre kevés hangsúlyt fektet, mégis fontos volna a jövőt tekintve. - magyarázom lepillantva rá, hisz ahogy elém lép válik szembetűnővé, hogy akad némi különbség köztünk magasságban. - De abban igaza van, valóban egy szörnyetegnek tart. - állapítom meg íriszeit fürkészve. - Talán tényleg lehet érzéke egy s máshoz. Érdekelne pontosan honnan is származik... |
 Nem tudtam követni a gondolkodását. De miért jönne segíteni az, aki elkövette a bűntényt? Ez valami nyomozói eszmefutatás? Mindenesetre nem kérdezősködtem, mert bár állítják, hogy mindig okosabbnak tűnik az, aki kérdez, semmint hallgat, de úgy érzem a hülye kérdéseimmel rácáfolnék erre a dologra.
Aztán kiötleteltem a fogócskát, ami meglepően szórakoztató volt. A végére már majdnem el is felejtettem mire fel találtam ki, mert úgy láttam ő is élvezi, és nem azért, hogy aztán esetleg jutalmat kapjon, hanem mert tényleg élvezte. Nem mondom, azért gyors volt és alig tudtam kicselezni, borzasztó izgalmas volt, és vicces mikor az alkoholizmusával viccelődött. Gondoltam nem hagyom győzni, had érezze kicsit a kudarcot, hogy legyőzte egy lány, így jó ötletnek találtam a fára mászást. Onnan néztem le rá.
- Én csak egy hörcsögöt látok... - nevettem, egészen addig míg el nem kezdett mászni. Már akkor is elcsitulva, magasba szökött szemöldökkel figyeltem, hogy egyáltalán megpróbálja, de mikor láthatóan és hát korához képest is könnyedén felmászott, nos, le a kalappal. Még az idősebb unokatesóm is nyögve nyelve mászik az első ágig, aztán lejönni már nem is tud, Warren pedig meghazudtolva az időt - na nem mintha olyan öreg lenne - simán felmászott. Pislogtam is nagyokat, ahogy leült az ágra.
- Öh... azta... - nyögtem ki nagy nehezen a hülledezés közepette. - Nem vagy semmi... - állapítom meg, s bár kicsit kifáradt, ahogy én is, különösebben nem úgy tűnt, mint akit meggyötört volna a dolog. Nem semmi akadémán képezhették őket. De csak fokozta kíváncsiságom, mikor szótlanul lemászott. Azt hittem valami baj - és végtére is nem tévedtem -, ezért lemásztam utána. Éppen rá akartam kérdezni, mikor a játékosságát félretolva lépett közelebb, ami kissé megijeszett, így ösztönösen léptem hátra egyet, de egyből a fa törzsének is ütköztem. Nem mondom alaposan rám hozta a frászt, de lelkem mélyén tudtam, hogy nem ezért kalapál úgy a szívem, hogy majd ki ugrik a helyéről. Mikor megmozdult keze, ránéztem, és mikor megtámaszkodott fejem mellett felnéztem rá. Nagyjából egy fejjel volt magasabb, de így is teljesen eltakarta előlem a napot. Az ijedelmet inkább az okozta, mikor a majdnem egymást érintő testünk közt ígyis megéreztem annak okát, miért is műveli ezt. Leakartam állítani, de nem tudtam, hogy szóljak neki, hogy ne bántódjon meg. Mikor közeledni látszott arca, behunytam szemeim, és próbáltam nem remegve kiengedni a levegőt ajkaim közt. Azt gondoltam megcsókol, de ahogy a bőrömhöz ért, már csak a kellemes, csikis jóleső érzéstől is libabőrössé váltam. Keze nyomán is megremegett a hasam és végigfutott rajtam egy eddig még nem érzett bizsergés. De attól még azt hiszem nem akartam. Persze elkezdte piszkálni a kíváncsiságom milyen lenne ez és az vele, vagy amúgy bárkivel, így, hogy kaptam belőle egy kis ízelítőt de ma erre még úgy érzem nem készültem fel lelkileg. Aztán "magáhoztért" és a jókedvnek nyomaveszett, helette ismét bűntudat és szomorúság kavargott a tekintetében, amit hamar el is fordított. Amikor pedig arról beszélt, hogy elmegy, de legalábbis úgy beszélt, mintha ezáltal nem látnánk egymást többet, meg hogy mennyire sajnálja, utána akartam szólni, hogy semmi baj vagy, hogy folytassuk nyugodtan, de nem akartam én ezt. Úgy értem a lelkét akartam ápolgatni,de nem abba a hittbe ringatni, hogy akkor itt most, mindenféle alapos felkészülés nélkül csak úgy megtörténjen az. Így viszont mikor eltűnt a szemem elől, kegyetlennek éreztem a hallgatásom.
 Nehogy már az öreg, szoknyást okold. - szólaltam meg, nem sokkal távolabb előtte, egy fa törzsének támasztva két kezem, azoknak meg a popom és keresztbe tett bokákkal figyeltem. Aztán elmosolyodtam.
- Olyan édi arcot vágsz, mikor kétségbe vagy esve. Mint egy megszeppent kisfiú, akinek nem viszonozta az ovis barátnője az arcra puszit. - somolyogtam, majd ellöktem magam a fától és közelebb mentem.
- Én... komolyan nem értelek Warren. Elvileg rám azért nem másztál, mert ott voltam Thomas. De Viharoskának még a közelben sincs az apja. Nem egyszer ott voltál már, hogy megtedd, és mégis elhalasztottad. Pedig még álmában is megdöngethetted volna. Rá se jött volna.. - lépkedtem el mellett, majd megállva mögötte a visszafele utat bámultam, onnan, amerről elszökött a többiektől. Nem kísértet voltam, hanem a hanyatlásnak indult elméje egy furcsa kivetülése. Azért néztem arra, mert tudta, hogy vissza kell mennie majd hozzájuk. Én csak azt tudom, amit ő tud, s amiről azt gondolja, hogy tudja, illetve amire vágyik. Ez nem mindig ugyanaz, de az én stílusomban, mindkét forma szépen kifejezhető.
- Nem a holtakkal kéne foglakoznod már, hanem az élőkkel. Azok fogyatkoznak... Én a helyedben megmutatnám neki ki a főnök. Persze az én vagyok, és tudjuk jól, hogy veled ellentétben én sosem voltam beszari. - vigyorodtam el. |
Igen tudom mi lesz velük, és azért nem félek mert őszintén kevés esélyt látok arra hogy elbuknék.-jegyeztem meg nyugodtan. Szememse rebbent amikor gyakorlatileg Warren családjánka kiírtásáről beszélt, megtudtam hogy ő tette de csak elraktároztam ezt az infót nem úgy reagáltam mintha bármi közöm lenen hozzá. -Helyes- reagáltam az átszervezési ötletére, rendesen megeredt a szája örültem mert ezt jó jel volt, akarta beszélgetni vagy kértkedni a vízióival. Ha benne maradok ebben a szerepben kitudja meddig, akkor ha ez így megy tovább még az is lehet hogy majd az én kezemhez is vér fog tapadni. Előre gondolkodva lehet hogy én így már csak akkor szabadulok ha valahogy kijuttatom az infókat Tomnak, és rajtuk lehet ütni. Ez az ember egy állat a nyakam teszem rá hogy akárhova mennénk innen még az is tudná hányszor veszek levegőt.- Árulók akadnak mindíg gondolom.-néztem kicsit a tömegre pár bájolgó nevető arcot mintha valamilyen nemes ügy miatt lennének itt.- Tudok lőni, elég jól. -néztem vissza rá mosolyogva azért is mert ötültem hogy belemegy a négyszemközt beszégetésbe. Eurielle kiakarta deríteni a gyengepontját, én azt választom hogy barátkozom vele már amennyire lehet és őszinte leszek vele persze eztis csak amennyire lehet, beengedem és megosztom vele őszintén a gondolataimat.- Igen az jólenne.- fogadtam el a szobás ajánlatát, ő jobban ismerte a helyet szóval követtem míg be nem mentünk egy szobába. Vörös falú szé szoba volt, bár talán kicsit puccos, végignéztem a szobán, aztán megálltam a közepén, az ágy magas faragott fa keretes volt ez is szörnyen drágának és puccosnak nézettki a lepedő is olyan egyenletes felületű volt mint a sima víztükör, megsimogattam a fa keret faragványát aztán a férfira néztem.- Ha méltó leszek arra hogy maguk közé tartozhassak és majd sikerül kiépítenünk egymásközt a bizalmat szeretném ha teljesen őszinte tudnék lenni magával, akkor ha olyasmit mondok amit nem szívlel, és természetesen remélem ez fordítva is ígylenne -kezdtem amit mondani akartam neki.- Szóval próbaképpen most mondok valamit és majd figyelem mennyire dühíti fel.- mosolyodtam el egy kicsit.- Figyeltem magát amikor Murillo megtette a bejelntést, és eszembejutott, hogy Murillo miért is annyira nagyszerű. Mikor ma először találkoztam vele szemtől szemben kedvesnek tűnt, a tekinetében nyoma sem volt a kegyetlenségnek bizalamtgerjesztő közvetlen szemei vannak. A rendszer amit felépített egy olyan rendszer aminek tagjai bizonságban érzik magukat a vezér mellett, és ez megkönnyíti az árulók kiszürését. Mert az aki nem fél az nem számít arra hogy figyelik, nyomonkövetik minden lépését elbízza magát és akkor nyakon lehet csípni.- a faragványt néztem továbbrais, vadászok voltak rajta.- Murillo ezzel a közvetlenséggel kapcsolatokat is könnyedén szerez, és mivel jóvetőnek tudja eladni magát sokan hűek is hozzá és igazán szeretik mert van ideológiája mint a nagy vezéreknek, nem hétköznapi módon mágusa az érzelmekkel való manipulálásnak és ilyesmire csak egy olyan ember képes aki ismeri ezeket. - közelebb mentem hozzá és a szemébe néztem.- Ezzel szemben maga, hiába a legalkalmasabb jelölt amit csinál az nagy veszélyt jelent mindarra amit Murillo kiépített.- néztem az arcát és a szemét.- Még egy órája se ismerem de a maga arca teljesen érinthetetlen, kifürkészhetetlen és egyértelműen kegyetlen. Érti remélem mire akarok kijukadni. Ha vafegyelmet akar majd és azt hogy mindenki rettegjen ami uralni szeretne nagyon rövid életű lesz majd, a férgek meglapkulnak majd és sokkal nehezebb lesz őket kigyomlálni. Sokakat pedíg megrémisztene mert akárkiről is van szó a saját életét mindenki félti.-kicsit még közelebb léptem, hogy lássa ezután se félek tőle pedíg eléggé belementem a személyébet.- Nem akar bízni senkiben? Ne bízzon, de ők higgyék azt ha mégis bízik másokban. Ne szeressen ne örüljön semminek ha nem akar de ha kicsit se akar úgytenni mintha ez nem így lenne akkor nézzen szembea következményekkel. Szenvedély teszi elsöprővé a világ legnagyobb ideológiáit, ennek a ridegségnek nagy hasznát veszi testőrként de uralkodóként gyengítik a hatalmát, ha maga lesz a vezér kell hogy legyen magában valamiféle szenvedély ami magával ragadja az embereket. Szigorúság csak az irgalom lehetőségének illúziójával tud hatékony lenni. -mondtam és közben őszintén félelemnélkül beszéltem és néztem a szemébe.- Nem hazudtam ez volt az igazi gondoaltom, vicces hogy tanácsot adok a világ egyik legnagyobb gyilkosának de ha valóban én lennék Layra ezt tenném. Kíváncsi voltam dühbe fog e gurulni.- Maga félelmetes-tettemhozzá de úgy hogy érezze én mégse félek tőle. |
Warren:
-Felhívás arra hogy valaki segítsen, mint egy nagy S.O.S. felira a homlokodon- nevettem még mielőtt félreértené. Aztán visszatértünk a smárolós témára, átláttam a kis csíncsén csettinettem a számmal- Ó a fenébe de kár. -sajnálkoztam aztán valahogy kialakult egy kis kergetőzés, úgyesen és gyorsan eliszkolt előlem amikor el akartam kapni, jó úszó vagyok de útytűnt ő se kutya és én már régen csináltam lehet neki jelenleg több gyakorlata van, bár én meg arról vagyok híres hogy túlfeszítem a türőképességemet szóval érdekes lesz ez a kis verseny. Csaknemkaptam el olyan volt mint egy kis halacska ami folyton kicsúszik az ember kezei közül, szerencsére sikerült sarokbaszorítani és kimásztunk a vízből, aranyom nemtudom mit gondolt de ha jó futó is nekem szakmám az üldözés is szóval nem lesz egyszerű lehagynia, gondotlam lazán utólérem de meglepett milyen gyors, na meg ebben a szlalomozásban trükközésben egész ügyes voltam.- Engem büntetlenül senki sem alkoholistázhat le, kivéve salyát magamat!-mondtam morcogva mintha tényleg valami vadálalt lennék aki el akarja kapni. felkergettem végül valami fára, felnéztem rá.- Medve elől nem jó fáramászni!- mondtam vigyorogva és nézve fel rá aztán elég gyorsan utánamásztam.- Na most innen hogyan tovább?-kérdeztem és már csak karnyújtásnyira voltam tőle, mellé ültem az ágon és kifúgtam magam, de láttam ő is liheg picit, mosolyogtam nagyon jól esett a kegetőzés, láttam hogy a többiektől elég messze kerültünk. Vártam míg Stormie kifújja magát, észrevettem hogy a víz és a futásközben fellépő hideg és szél a fürdőruha felsője alatti dolgokra eléggé hatással volt és mivel így megkeményedtek átlátszottak kicsit, jobban mondva hegyesedtek a mellbimbói, a futás a fürdés a csókolózás gondolata meg egyebek plusz most azok a kihívó dombocskák eléggé kezdtek "szétfeszíteni". Lemásztam annak reménykében hogy utánam mászik, nemszáltam semmit reméltem azzal lecsalom hogy hirtelen ilyen szótlan leszek. Ha lemászott közelmentem hozzá, hogy a hátát a fa támassza és ne tudjon, a feje mellett támasztottam meg a kezemet, közelebb hajoltamhozzá és olyan közel álltam hogy majdnem összeért a testünk. Láttam hogy zavarban van sőt azis lehet hogy nagyon fél de próbáltam nem gondolni rá mit csinálok éppen most, pedíg az eggyik részem amit most elzártam verte az ajtót rendesen. A lány derekáracsúsztattam a szabad kezem és felfelé elkezdtem simogatni de megálltam még mielőtt a melleire értem volna. Közben az arcához kezdtem közelíteni az arcomat, a füléhez hajoltam megcsókoltam a nyakát de aztán bevillant mit művelek, ökölbeszorítottam a kezemet amelyikkel támaszkodtam.- Bocsánat...-vettem le róla a kezem és kicsit összekócoltam a fejét.- Tényleg bocs...elmegyek sétálni kicsit tíz perc aztán visszajövünk, bocsássmeg ha visszaértünk a nyaralóhoz nem látsz többet.- mondtam neki bűnbánóan, aztán elindultam az erdőbe sétálni kicsit. Hirtelen elég szarul érteztem magam, oké fiatal votl és szerencsére nem annyira fiatal hogy attól pedofil lennék bár ígyis soookkal fiatalbb mint én, a lányom lehetne, fél erre én meg így rámozdulok. A baj főleg azzal van hogy valószínű egyáltalán nem tetszem neki egyszerűen csak kíváncsi, kíváncsi arra mit csinálnék vele. Elöntött kicsit az életem többi szar része is, és ami a legroszabb hogy közben álltam már mint a cövek és nemtudtam lenyugodni, azért mentem sétálni hogy kicsit kifújjam magam ne álló cerkával menjek vissza a többiekhez. Ami letudott nyugtatni az a gyerekeim voltak, az anyjuk és Lolita emléke, igaz így kissé elöntött a bánat és a gyász de jobb volt mint szembesülni azzal milyen vágyaim vannak, lehet ez valami furcsa szeretethiány nálam. Két tenyerem közé fogtam az arcomat és nagyot sóhajtottam. Aztán leengedtem a tenyeremet és felnéztem az égre a fák ága között pislákoló napra.- Kössz Isten.-mondtam halkan és kissé keserűen, ahogy azt a kurva napot elöntött valami nehéz érzés hiába néztem a fényt hiába volt körülöttem mst ez a sok vidám gyerek nemtudtam mit kezdeni magammal és életemben először átfutott az agyamon az öngyilkosság gondolata. Persze csak egy pillanatra de ilyen eddig még csak egyszer fordult velem elő, szerettem volna visszamenni gyorsan túlleni a túrán aztán otthon álombainni magam.
|
Raffael | Akkor minden bizonnyal azt is tudja, hogy mi történik azokkal, akiket bevonnak a szép remények láttán, ám végül nem lesznek alkalmasak. Egy ilyen fiatal lány, képes volna feláldozni rövidke életét? - kérdeztem, s talán most először a találkozásunk óta félszegen elmosolyodtam. - Alig várom, hogy lássam mivé érlik a gyümölcs. - válaszoltam, mielőtt Murillo átvette volna a szót a bejelentéserejéig, s aztán jött a tömeges gratuláció. Persze nem örült mindenki. Többek között Eurielle sem gratulált, sőt olyannyira nem tudott elviselni, hogy egy pohárnyi pezsgő után, karon ragadta falatozó kislányát és kimentek az erkélyre. Mondanom sem kell látva zavarodottságát, ha most utánna mennék, senki meg se kérdőjelezné, hogy a Madame mentális épségének hanyatlása végett ugrott át a korláton a kislányával, hogy a halálba zuhanjanak. De feladatom van, fontosabb, mint bosszantani a nőt, így ismét Lyra nyomába eredtem. Ajánlatot tettem neki, sajtot az egérlyuk elé, hogy mikor kidugja végre fejét, rátapossak. Lelkes volt, de csak mérsékelten mutatta ki. Örültem, hogy nincs ellenére.
- Pompás! Persze, ha már én leszek a vezető, elsősorban mielőbb elkezdem megválogatni ki az, akit megtartok és ki az, akit nem. Murillo érzékeny a családi dolgokra, ezért sem volt szemtanúja a nyomozó család kiírtásánál. Pedig precíz és hatásos munkát végeztünk. Nem mondanám, hogy tiszta és fájdalommentes, de remek hatást keltett. Ám manapság feje tetejére állt az ügy, így kénytelen vagyok Murillo védelmében szortírozni az emberei közt, ugyanis van rá okom hinni, hogy árulók akadnak köztünk. De mennyit fecsegek én, inkább majd szemtől szembe szeretnélek bevezetni eme munkálatokba. Lőni tudsz-e? - érdeklődtem. Fiatal és törékenynek tűnő, de a kisugárzása arra utal, hogy vagy tud vagy van hozzá érzéke.
Mondandójával kíváncsivá tett. Négyszemközt akar velem beszélni, de nem mondhatom neki, hogy az képtelenség. Én vagyok Murillo szeme és füle, amit tudnia kell, azt elmondom neki. De diszkréciót ígérve bólintok.
- Nem zavar, ha kicsit elzárkózunk a hangzavartól, talán menjünk fel az egyik szobába beszélgetni? |
Stormie | A még kissé szomorú tekintete ellenére kezdett kicsit megint jobb kedvre derűlni, aminek örültem. A vízeséshez érve pedig kifejezetten visszatért belé az élet. Talán csöppet túlságosan is. Zavartan kapkodtam ide-oda a fejem, mikor ennyire nyilvánvalóvá vált, hogy őt bámulom. Ráadásul nem is a szemeit, hanem... ahh, most biztos perverznek gondol, pedig esküszöm csupán a heg múltja érdekelt. Mikor pedig - legalábbis akkor ott azt hittem - elmondta, elkerekedett szemekkel pislogtam rá, hogy "MI?!". Nem tudom miért vettem komolyan, így utólag én is butaságnak tartom. Pakisztáni hörcsögtenyésztő, komolyan? Persze aztán ki tudja ám, a tegnapi nap óta nem tudom mit meg nem merne tenni. Nem bátorságból, inkább őrültségből. Mikor pedig kitört belőle a nevetés, tudtomra adva, hogy poén az egész, karbatett kezekkel pillantottam el szemeim forgatva. És ha ez másutt tényleg megtörtént???
Mindezek ellenére is nehezen ment levennem azt a hosszúujjút, amit direkt azért vettem fel, hogy nem tagadva szégyenlőségem, előtte is szépem elrejtsem mindenem, miután közölte velem ott, hogy simán lesmárolt volna. És bár először nemet mondott, őszintén szólva inkább az utóbbit tudom elképzelni róla. Mindenesetre lekerült rólam a farmer is és még ígyis takargatva azt, amit jobbára nem tennék ki nyilvánosság szeme láttára, óvatosan araszoltam a vízben. Ígyis mindenem behúzva jártam és alig ért még a bokámig a víz miközben azzal vígasztaltam és nyugtattgattam magam, hogy a sárba süppedt lábaim figyeltem, mikor hirtelen felkapott és annyi időm se volt, hogy könyörögjek, már el is merültem. Mondanom sem kell pár pillanat erejéig a víz alatt valóban ott volt rajtam még a pironkodás és zavartság egyvelege, de mikor felúsztam a felszínre szép lassan előbújva a vízből, mint valami víziszörny csak épp egy vízi salátával a fejemen, viharos tekintettel, már csak a bosszút mérlegeltem. Hallottam, ahogy a többiek egy darabig Warrennel együtt nevetnek, majd odébb is úsznak játszani - mintha szándékosan hagynának minket mindig kettesben... Komolyan azon töprengtem miféle bosszút forraljak ellene, mikor ismét sikerült megszeppentenie.
- Felhívás? M-mégis mire? - vontam magasba egyik szemöldököm. Nem csak a lányok, de Warren is egy bonyolult eset, nehéz kiigazódni rajta, mert egyrészt sosem tudom mikor beszél komolyan, másrészt mikor gondol perverzségekre, mint általában a fiúk, vagy olyasmikre amiknek lehet is alapjuk. Nem volt nehéz kiszúrni, hogy kicsivel tovább időzött az ajkaimon, mint kellene... vagyis hát... fogalmam sincs, hogy szokás e ez egyáltalán, de a lényeg, hogy remek visszavágó jutott eszembe róla. Jó úszó vagyok, gyorsabb a legtöbb osztálytársamnál és könnyebb Warrennél. Persze csak is azért mertem ilyesmivel előhozakodni, mert biztos voltam benne, hogy esélye sem lenne ellenem. Én is sportolok és szerintem futva is lehagynám, most pedig köztünk vagy félméter, ami jó egérútnak bizonyult.
- Tudod, vetkőzés közben arról fantáziáltam, hogy talán mégis lesmárolnálak, de ezzel a húzással bizony elvesztetted annak lehetőségét, hogy kezdeményezzek. - vontam vállat gonoszul mosolyogva, szándékosan akartam felpiszkálni, mert akármilyen gyors is akar majd lenni, a víz most az én előnyömre van és lefogja lassítani. - Kár, pedig szerintem jó vagyok a nyelves csókban. - állítom úgy, hogy hát igen, láttam párszor a tévében és már is profinak érzem magam. Ha elértem, amit akartam és felhergeltem, minden bizonnyal vagy elnyúlt felém vagy rögtön meg is indult. Ebből kifolyólag vagy elhátráltam vagy el is kezdtem úszkálni, hogy még véletlen se kapjon el.
- Jaj, de lassú vagy... - jegyeztem meg nevetve, néha megállva, hogy szemtől szembe mondhassam neki. Ha lebukott úgy nem vártam meg, míg a víz alatt kap el, annál azért okosabb vagyok. Helyette addig úsztam, míg esetleg sarokba nem szorított. Ha pedig így volt, nemes egyszerűséggel kimásztam a vízből, ismét előnyt szerezve magamnak. Persze eleinte kicsit lehúzott a vizes bikini, de hamar kifolyt belőle a víz. Hát nem mondom, pazar egy ötlet volt és komolyan élveztem, hogy revánsot vehetek rajta.
- Mindig is tudtam, hogy az alkoholisták bénák a futásban! - kerülgettem a tó körül a fákat, bokrokat, ügyelve hogyha lehet semmibe ne lépjek bele. Ha pedig sikerült annyi előnyt szereznem, felmásztam egy fa nem túl magas és vastag ágára, hogy azért ne merüljek ki teljesen a futástól. Diadalittasan néztem le rá.
- Kellett neked újat húznod velem, mi? - nevettem a lábaim lóbálva. |
Ó értem.- válaszoltam mikor még az összetűzésüket részletezte Euriellel. Aztán elkezdett vitatkozni azzal hogy lehet e tanulni egyáltalán ezt a dolgot.- Felkészített rá, mondta hogy lehet az is hogy nem leszek alkalmas, igaza van, nem lehet mindent megtanulni de engem azért választott mert úgy gondolta a képességeim alkalmasak arra hogy fojtassam amit elkezdett, remélem igaza volt és ezt idővel majd maga is láthatja- A hátratett kezéből éreztem hogy mennyire nyeregben érzi magát, de én nem akartam magam megadni neki, majd rá jön ő is miért választott Eurielle, lényegtelen hogy nem éppen arra hogy örököse legyek de kompetens vagyok. Aztán jött a bejelntés a gratuláció meg a tömegek gratulációja én meg elemenkültem kicsit hogy legyen időm felkészülni az eljövendőre mert majd kurvára kell neki örülnöm. Pillanatra láttam Eurielle arcát, hát látszot elég egyértelműen hogy aggódik, szegény nő...basszus ha Raffael ekkora vadállat én most nagyon jóban kell hogy legyek vele, ügyesen kell sakkoznom...Amin kifújtam magam kicsit már megint ott is termett mellettem, éreztem az autáját meg láttam hogy rámvetül az árnyéka, odafordultam hozzá és rögtön meg is osztotta velem a nagyszerű ötletét, érdeklődve hallgattam. A "lényegében üzleti" kifejezés azért rendesen megült a felyemben - Ez egy nagyszerű ajánlat és öntől bizonyosan sokat tudnék tanulni.- mondtam neki, hiszen elég nagy dolog volt hogy testőr és Murillo mégis őt választotta örököséül.- És remélem hamarosan kiérdemelhetem én is az ön bizalmát.-mosolyogtam rá, ő meg továbbrais úgy nézett mint akinek az összes arcizma halott, eszembe is jutott erről valami.- Ha az este folyamán az ideje engedi, megbeszélhetnénk ezt alaposabban négyszemközt. És tudom még eggyikünk se bízik a másikban, de ha megengedi megosztanék magával pár gondolatot amik most merültek fel bennem- néztem továbbra is a szemébe és kíváncsi voltam mit felel, remélmtem látja hogy nem félek csak érdeklődöm és talán ő is elkezd majd érdeklődni.-
-Na az jó volna- nevettem Stormie poénján- Visszafiatalodni kicsit, és visszaszedni magamra egy kis ártatlanságot.- mosolyogtam. Elértünk a vízeséshez, láttam hogy Stormie nézi a testem, gondoltam kicsit kellemetlen látvány lehet neki ez a megviselt test, láttam hogy a műtéti heget nézte a legtovább.- Nyugi csak a vesémet adtam el egy pakisztáni hörcsögtenyésztőnek, kellett a pénz.- vontam meg a vállam viccesen. Aztán láttam milyen szégyenlős, kész szégyen hogy a fiúk nem tudják ilyenkor mi a teendő persez ezt is én tudtam szóval nekem kellett cselekednem. Felkell oldani valahogy a szégyenlősséget és néha ez kisebb nagyobb traumákkal jár tudom de mindennek ára van, vigoyogtam és ahogy halad nagyon óvatosan a tó felé utánamentem ölembekaptam aztán jól belehajítottam a tóba. Vigyázva persze hogy a többiekre ne dobjam rá, jónagyot puffant a tóban én meg nevettem kicsit de gyorsan bementem oda odaúsztam hozzá, nevetem még mindíg egy kicsit.- Tudom most gyűlölsz de nemtudtam kihagyni, olyan kis szégyenlős voltál az ilyesmi olyan mint egy felhívás.- mosolyogtam aztán a morcos és kicsit ijedt szemébe néztem, próbáltam annyira kedvesen nézni amennyire tudtam.- Na kérlek ne haraduj rám...-kérleltem. A többiek közben miután kinevették magukat a jelnléten elkezdek egymásnyakába mászni és csatázni, addig senki nem figyelt ránk, egy pillanatra annyira lemerengtem a lány ajkán hogy az túlzás, és közben arra gondoltam hogy egy ilyen szégyenlős lányank mennyi minden tudnék "tanítani"de aztán vissza rántottam magam a valóságba reméltem nem veszi észre lassan halálra rémísztem ezt a lányt és megutál örökre, de magamat is egyfojtában meglepem.
|
Ó, nem. Murillonak ehez semmi köze. Jobbára addig nem is tudott róla. Csak mi kerültünk összetűzésbe. Én vagyok, aki ha veszélyt szimatol, még azelőtt meggátolja, mielőtt megtörténhetne a baj. - válaszoltam, s egyúttal utaltam is egy s másra. Pontosabban, aki nem inge ne vegye magára, de van egy olyan érzésem, hogy okkal érkezett köreinkbe Lyra. Persze meg lehet tévedek - bár nem szokásom - csupán különös, hogy pont az unokahúgára esett a választása Euriellenek.
- Tanulni. - ismétlem el halkabban. - A tanulás egy dolog, erre rá kell érezni, mert lássuk be, nem olyan szakmákat sorakoztatnak fel, amit iskolában tanítanak. S sajnos sok ember elég könnyelműen áll hozzá, mert potenciált látnak benne, de a végére nem csupán feladja, de az életéről is lemond, azért, amit közben átél. Úgy gondolja elég erős mindehhez? Eurielle felkészítette arra az eshetőségre is, ha nem felelne meg az elvárásoknak? - tettem hátra kezeim össze kulcsolva őket, mint egy számonkérő katona. Nem tudom végére jutottunk-e a beszélgetésnek, de közben lekezdődött a nagy bejelentés. Minden érzelmet elzárva arcomról hallgattam Murillot, majd azt, ahogy bejelenti, miszerint én léphetek majd a helyébe. Egy apró fejbiccentős meghajlással köszöntem meg neki, és bár hangosan nem mondtam ki, természetesen számíthat rám. Egy pillanatra elsandítottam Eurielle felé is, aki kislányával a scéd asztalnál álltak éppen. Láttam a mérhetetlen aggodalmat és félelmet a szemében, szinte imádkozott az égiekhez, hogy Murillo örökké éljen inkább, semmint, hogy én lépjek a színre. Pedig így lesz. Mikor Murillo rám kacsintott, tudtam mit üzen, s bár reakció nélkül hagytam, ő is tudta, hogy tudomásul vettem. Majd Lyrara pillantottam, mikor gratulált. Kezet ráztunk.
- Köszönöm. - válaszoltam a lánynak, de mihelyt eleresztettem kezét, ő elhátrált, a tömeg pedig előre jött és így el is vesztettem. Illően megköszöntem a gratulációkat, de mivel feladatom volt - Murillo védelmén kívül - így jobbára én is elszabadultam a tömegből, akik végül szétoszlatva mentek a maguk dolgára, enni, inni és jól érezni magukat. Én pedig megkerestem Lyrát az asztalnál.
- Lyra, gondolkodtam azon, amit mondott. - léptem mellé, de csak azután kezdtem beszélni, miután felém fordult.
- Önnek lehetősége nyílik, hogy tapasztaljon és hogy ezáltal Eurielle örököseként csatlakozhasson ehhez a körhöz. Az én helyem már biztosítva, de... mit szólna hozzá, ha ezt megfejelnénk egy gyümölcsöző lényegében üzlettársi viszonnyal? Jelenleg persze egyikünknek sem áll módjában élni ezen dolgokkal, de ha kiismerjük egymást és az üzletek minden csínyját bínyját, akár remek partnerek is lehetnénk. Jobbak is, mint Murillo és Eurielle. A rendszerünk megerősödhetnek általunk. Illetve előnyére szolgáljon, hogy én már évek óta itt szolgálok és taníthatnék dolgokat. Természetesen csak ha már magaménak tudhatom a bizalmát. - ajánlottam fel. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
