|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Szórakoztató volt látni, ahogy Warren Mickey mobilját bűvöli, én hallani, ahogy cicceg a sokadik próbálkozásnál, mikor a képernyő rossz irányba fordul. Eszembe jutott Éjfél, a macskám. Ő is pont ilyen arcot vágva, óvatoskodva tapogatta a képernyőn úszkáló digitális halakat. Ha gonosz lettem volna, biztos el is nevetem magam a kijelentésén, mikor feladta, de így csak mosolyogtam.
A buszozás is jó hangulatban telt. Bár én szívesen elnézelődtem kifele csendben, a többiek helyettünk is zajongtak és kattogtatták a mobiljukat.
Mikor pedig végre megérkeztünk az anya természet tárt karokkal várt minket.
- Kivéve Micimackó és a többiek. Ők biztos szívesen kóstolnának városi embereket... - viccelődött Ethan, mire Heather szemeit forgatta, mert tulajdonképp őt akarta megijeszteni, csak nem sikerült.
Mikor a többiek lemaradtak bohóckodni, gondoltam nem vonom ki magam a beszélgetésből, nehogy úgy érezze Warren, hogy csak udvariasságból hívtam el. Én örülök, hogy levegőzik kicsit. Nem kell állandóan a nyaralóban ülnie és... innia, meg ilyenek. De amíg itt vagyunk, úgy gondolom nem kell emiatt aggódnia, mert egy perc nyugta sem lesz majd tőlünk. Szóval gondoltam elmesélem neki, amit egykoron apám mesélt nekem. A válaszát hallva eltöprengtem, vajon van-e kisgyerek, s ha igen, miért nem vele tölti most az idejét, míg a kollégái magára hagyták, de mikor rá pillantottam, hogy megérdeklődjem, láttam, hogy eltekerte a fejét. Mondanám, hogy puszta véletlen, de tovább tartott, mintha csupán csak nézelődött volna. És nem félszegen tekerte el a fejét, hogy féloldalasan még rálássak, hanem teljesen, oly annyira, hogy ha most kő lett volna előtte, azon is átesett volna. Mert nem figyelt volna. S azért nem, mert másra figyelt. Valamire, amit inkább elfojtott, semmint megosztott volna. Már pedig csak is a szomorú emlékeket szoktuk magunkba tartani. Fel sem tettem a kérdésem, de már most sajnáltam őt és bűntudatom volt. Nagyon megakartam volna vígasztalni, de úgy érzem ide az elcsépelt szavak kevésnek bizonyultak volna. Biztosítani akartam felőle, hogy bármi bántja, nem kell ,hogy szégyelje előttünk, tudunk mi éretten viselkedni ha szükség van rá. Helyette inkább megakartam fogni a kezét, hogy éreztessem, nincs egyedül. De ugye az elhatározás és a megvalósítás között is hatalmas a szakadék. El is indult kezem a keze felé, miközben a szám szélét kezdtem harapdálni, de mikor láttam szemem sarkából, hogy mozdul a feje, inkább elkaptam és megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy nem vette észre mit görcsöltem míg nem nézett felém. Bár nem mondta el mi történt, igaz nyomozóként sok mindent láthatott, mi nyomasztja a lelkét, de legalább felvállalta, hogy pocsékul van mostanság. Azért elmosolyodtam bíztatóan.
- Ennek örülök, már kész kamasz leszel, annyit lógsz köztünk, aztán nézegethetsz, ha nem engednek be a dohányboltba... - viccelődtem.
A többiek közben le is hagytak és persze nem is figyelték merre járnak, csak lökdösődtek és hülyéskedtek. Nem olyan volt, mint egy osztálykirándulás, ahol katona sorban járnunk kellett addig míg a tanár azt mondta. Most is mennünk kellett néhány órát, de sokkal szabadabbak voltunk s ennek tudatában meg sem kottyant a kockuló lábunknak ez a hosszú séta. Mosolyogva figyeltem, ahogy a három örömtől részeg bolond megszeppenve, tátott szájjal pillog hátra Warren füttyentésére, mint 3 tacskó, aztán mikor elmutatott a helyes irányba arra döcögve folytatták a viháncolást. Elnevettem magam kicsit Warren kérdésén, és bármilyen hülyén hangzik, tényleg így volt. - Nem, nem igazán. Egyszer elmentünk egy kiszabadulószobás játékra is, és bár az elméleteink őrülten jók voltak szerintem, nagyon nehezen jutottunk előbbre és végülis az időnk is lejárt. De az ott dolgozók, akik kamerán figyeltek minket, azt mondták életükben nem röhögtek ilyen jót, szóval, legalább jó napot okoztunk nekik. - mosolyogtam.
Akárhogy is, mikor elértük a vízesést, mindenki őrülten nekiállt vetkőzni és loholtak be, mint a kisgyerekek. Ami azt illeti én a ruhám alatt hordtam a fürdő ruhám, de egyrészt szégyenlős voltam a tegnapi dolog miatt Warren előtt meg pláne, másrészt nem vltam benne biztos, hogy összeakarom-e koszolni magam. De nem csak azért nem kezdtem el levetkőzni, hanem mert feltűntek Warren sebhelyei. Persze sejtettem én, hogy nem egy van rajta, de az az orvosi műtéteset még mindig nem tudtam hová tenni. Kicsit el is méláztam rajta, s csak akkor kaptam fel a fejem és pislogtam nagyokat rá, mikor hátra fordulva megkérdezett.
- Öhm... öhm... Persze. - pedig nem akartam. Fogalmam sincs miért nem mondtam nemet, és továbbra is nehéz volt rá vennem magam, hogy levegyem a ruháim, de letudtam - ha nem is hamar - és óvatosan betipegtem, az amúgy nap elől takarásban lévő tóba, ami így kissé hűvösnek bizonyult. |
 Raffael elmondta honnan a konfligtus köze és Eurielle között.- Ó ezt nemtudtam, de sejtettem hogy volt valami, márcsak azért mert gondolom előfordul ez néha két ilyen fél között mint a nénikém és Murillo.- jegyeztem meg. Aztán kérdezte mit keresek itt.- Ha az érdekli tudom hol vagyok e, azthiszem igen, tudom miféle ügyleteket végeznek azok akik itt vannak. Érdeklődöm, mert a nénikém lát bennem potenciát és Mishát nem biztos hogy erre az életre szánja, ha úgy találja megfelelő utódja lehetek akkor én vehetem át a helyét. Szóval röviden, a nénikém most tesztel engem, tanulni vagyok itt. -mondtam és kortyoltam még eggyet a pezsgőből, és a szemeibe néztem, lehetett érezni hogy nagyon elhatárolja magát mindenféle érzelmi kifejezéstől lehetetlen kitalálni mire gondol. Valami éles hang hallatszódott a büféasztal felől, odafordultunk, Murillo kongatott egy piharat majd felállt egy székre stílusosan. És elmondta hogy örül annak hogy mindannyian itt vagyunk és reméli ma is sikerül remek üzleteket kötnie mindenkinek. Viccelődött párat aztán elmonda hogy füleljünk mert nagy bejelntésre készül. Elmondta hogy a régi királyságok bukását sokszor az okozta hogy utódlás után öröklődtek meg a nagy birodalmak és az inkompetens utódok tönretették azt. Elmondani hogy ezért ő szakít a hagyománnyal és a legmegfelelőbb embert jelöli ki örököséül, aztán elmutatott Raffel felé, kimondta a nevét és után hatalmas tapsözön kerekedett. Én is tapcsoltam őszintén és legbelül etemetve arra gondltam hogy a ruhadt büdös cifra életbe. Raffael tekintetét fürkésztem a tekintetében nem látszódott se meglepettség se különösebb öröm, mintha egy jól elvégzett házifeladatról lenne szó. Aztán abbamaradt a tapsözön láttam ahogy Murillo Raffael felé kacsint, egy pillanatra nem értettem de aztán rájöttem hogy elbasztuk. Hogyan lenne elég az ha csak egy estélyre jövök el? Megismernek aztán eltűnök? Ha Raffaellel most összebarátkoztatnak akkor tovább kell maradnom Tommal pedíg kitudja mikor tudom felvenni a kapcsolatot, nem pánikoltam be nemtehettem és nem is fogom megtenni, úgytettem mintha nemláttam volna a kacsintást. Ez nagszerű! Had gratuláljak én először.- mosolyogtam aztán gratulációul megráztam a kezét, aztán sorra jött oda több vendég is, én meg kihasználtam az alkalmat hogy kifújjam magam a sokszarság után és elsompolyogtam a büféasztalhoz és magamhoz vettem még egy pedzsőt,mondhatom hogy nem akartam zavarni hiszen így volt és hogy italért jöttem ha kérdés lenne miért hagytam ott. Jól esett fújni eggyet. Ettől Eurielle is tuti kivan most akadva...Azért is jöttem el mert nem szerep ide vagy oda én nem vagyok seggnyalonc és nem akartam hogy aztgondolja azért maradok ott mert mostmúr ő lett apuci kedvence. Ha akarmég faggatni vagy ismerkedni majd jön utánam, amúgy se túl kívánatos ha egy nő tapad egy férfira, ha jön akkor diszkréten de megpróbálom ezt kihasználni.
 Utáltam az ilyen telefonos szar térképeket és kicsit viccesnek is gondoltam az én kezemben. Forgattam de mindíg szar irányba mutatott a kép, pár perc után meguntam.- Na jó, tudjátokmit majd megtaláljuk tértkép nélkül! -mondtam, végülis az élet is ilyen nincs hozzá térkép és általában én ki tudok igazodni. Busszal elzötyögtünk az erdőig, nekem a busz is élmény volt, kb középsulis korom óta járok autóval és azóta nem ültem buszon. Az erdő szélére érve láttam hogy ha ez ilyen kis lightos túristajelzéses túra akkor a térképre tényleg nincs szükség.- Nyugi az állatok is tudják hogy merre járkálnak általában az emberek, ösvényre ritkán tévednek. -mosolyogtam ahogyan féltek ott mellettem.- Ők se szeretnének a mi társaságunkba keveredni. -viccelődtem, aztán valahogy Stormie közelébe keveredtem, a hársfáról eszébe jutott valami tetszett hogy elkezdett mesélni valamit, végighallgattam és közben rá-rá pillantottam, láttam a szemén milyen szép neki ennek a történetnek az emléket.- Ez szép volt...igen ez egy olyan mese amit imádnak a gyerkőcök.-gondolkotam el rajta egy kicsit és pillanatra a gyerekeim jutottak az eszembe, de nem akartam hogy lássa a szememben a szomorúság bármilyen jelét is szóval elfordultam egy pillanatra, mintha a tájat nézném, csak akkor fordultam vissaz amikor beszélni kezdett hozzám- Örülök hogy elhívtatok...nem akarom részletezni de nem voltam túl jól, elfeledteti kicsit a rosszat az hogy veletek vagyok, meg tényleg jól szórakozom.-mondtam neki őszintén, aztán láttam hogy a csoport eleje már most rossz irányba fordult a két választható út között mert kicsit lemaradtunk az elejéről. Füttyentettem előre aztán mikor hátrafordultak mutattam hogy jobbra menjünk.- Ha nem kijelzőn van a tűrista jelzés észre se veszitek?- viccelődtem Stormienak. Terelgettem kicsit őket közben vicces dalokat énekelgettek, első megálló a vízesés volt, meg találtuk hamar csak 1 órát gyalogoltunk. A vízesés egy sekély tóba ömlött kicsit elfáradtak a kölykök de amint megpillantották a tisztavízű tavat rögtön elkezdtek hurrázni meg neki is láttak átöltözni, én se akartam lemaradni, nagypapás módszerrel törülköző alatt átvettem Tom fürdőnadrágját, jó idő volt nagyon Tom nadrágja meg pöpecül illet rám. Most a testem nagyrésze látszott, izmaim szerencsére megvoltak még jól néztem ki de most látszódott a vakbél hegem a lőt seb amit láttak és mellette még 2 golyó ütötte nyom, eggyik a vállamnál a másik meg nemsokkal a már mutatott felett, nem gondoltam magam rondának de azért volt rajtam pár heg meg seb, persze Tomon nem volt mert hülye voltam és én kb mindíg fejest ugrottam a szarba ő meg aggódhatott értem, szegény... Majd este fel is hívom, határoztam el.- Ugye jösz teis? -kérdeztem Stormira nézve mert kb rajtakívül már mindenki átöltözött.-
|
 Nagyon örvendek, Lyra. - ráztam vele kezet. Az ő kézfogása erős és határozottnak tűnt egy nőéhez képest, egy fiatal és gyenge lányéhoz képest. Érdekelni kezdett, vajon ki is ő. S úgy vélem, Murillo sem érezhet másképp. Egy új arc sok mindent felbojgathat. Lehet veszélyes és skiszámíthatatlan, vagy egy remek lehetőség kulcsa.
Mikor a Madame és a köztünk lévő ellenséges kapcsolatról kérdezett, őszintén válaszoltam neki.
- Néhány évvel ezelőtt, fogalmazzunk úgy, hogy komoly viszályokat szított, és én leállítottam. Vannak nők, akik ha hatalmat kapnak, kissé hevessé és fékezhetetlenné válnak. De attól még a világ nem az övék. Nem tetszett neki, nem volt más választásom. S önző vágyai talán annak okozója is, hogy most férjét gyászolja. Talán a sors is így szánt neki büntetést. - válaszoltam, miután elengedtem a kezét. - No és ha kérdezhetem, mi járatban itt? Ez egy igen csak komoly bál, olyanoknak, akik különleges dolgokban vesznek részt, mint egy klub. - vázoltam fel, de szándékosan nem adtam tudtára a dolgokat. Érdekelt mennyit és mit tud az itt létről, hogy mibe csöppent, hogy egyáltalán akarja-e. |
Zavartan pislogtam fel rá, mikor megemelte az állam, bár sosem voltam túl jó abban, hogy megállapítsam éppen mi járhat a másik fejében. Sokféle dolog eszembe jut, de általában nem a jó opciót választom. Erre ismét itt a jó példa. Azért külső szemmel biztos vicces lehetett, hogy ott égünk egymás előtt, senki nem tudja mi jár a másik fejében és kelletlenül próbáljuk oldani a helyzet cikis érzetét, ami komoly kihívásnak bizonyul, szerencsére azonban megérkezik a felmentő sereg. Mikor pedig elfogadta a meghívásunk, még örültem is, hogy végülis se nem kétségbeesett az arca, se nem szomorú, mert eddig úgy tűnt, hogy ő se igazán boldog. De legalábbis keresi az okát, hogy az lehessen. Biztos komoly dolgok nyomják a lelkét, mert van egy olyan érzésem, hogy a csapat hangulata az, ami igazán bevonzza. Ezzel pedig semmi baj. Mikor pedig elhagyta a négyes a szobát, Heather még szándékosan hangosan megjegyezte, hogy:
- Imádom ezt a palit! - nevetgélte, és biztos így van, mert kétlem, hogy a palacsinta cukortartalmától lennének így feldobódva. Nekem is jobb kedvem volt, pedig milyen gázul indult a reggel. A nyaralóban mi is összecsomagoltuk amire szükség lehet, aztán a két nyaraló közt találkoztunk. Jó, azért túlzásba nem estünk, ott éjszakázni sem akarunk, de mi kockák, akik még alig voltunk a szabadba, azért felszerelkeztünk ezzel azzal. Ellenben térképpel nem tudtunk szolgálni, csak a mobilon lévő letöltött alkalmazással. Ezen viszont megint jót mosolyogtam, mert vicces volt látni, ismét, ahogy a korkülönbség és a generációk közti távolságok hirtelen összeütköznek. Az erdőhöz busszal mentünk, de onnantól magunkra voltunk hagyva. Szerencsére volt egy kitaposott út és néhány kopott, mohás tábla, mi merre van, de azért mindig ott voltunk Warren körül, mert azt senki sem tudta, hogy vannak-e itt vadállatok. Olyanok voltunk mint a nagyra nőtt 5 évesek, akik az apukájuk körül ugráltak folyton. Heather már a buszon is gyűjtögette az emlékeket, és fotózgatott az abalakon kifele, magát és minket is, néha még akkor is, mikor nem is figyeltünk. Szóval az erdőben sem volt másképp. Aztán majd otthon kiválogatja, ami kell neki.
Ahogy sétálgattunk az erdőben néhol a nap meleg fénye át sütött a hársfák közt, ami még szebbé tette az egész sétát.
- Mikor kicsi voltam, az apám mesélt egy történetet a hársfa leveléről. Arról, hogyan változott meg az alakja. Mesélte, hogy egy nap az egyik hársfa alá bekuckozta magát egy róka mama a kicsinyeivel, és a fa annyira büszke volt rá, hogy örömében szívalakú leveleket hajtott. - mosolyodtam el, mert kicsiként is vizuális típus voltam, s megmaradt bennem, ahogy rajzolt kis rókák, a rajzolt hársfa alatt szuszognak, míg a rajzolt mamájuk melengeti őket. - Aztán egy nap arra járt egy vadász. A róka mama megpróbálta elcsalni a vadászt kicsinyeitől, de amaz lelőtte, a kicsik pedig magukra maradtak az odúban. Megfagytak, amelyik pedig nem az is éhenhalt. A hársfa olyan szomorú lett, hogy gyászában könnycsepp alakú leveleket hullajtott az odúra. Azóta pedig kövér könnycsepp alakúak a fák levelei. - emeltem fel egyet elgondolkodva, ami éppen csak emlékeztethetett rá, hogy egykoron talán tényleg szív alakú volt. A történet persze szomorú volt, nem állt szándékomban elszomorítani a hallgatókat. S mikor a többiek kicsit lemaradtak bolondozni, felnéztem Warrenre.
- Örülök, hogy velünk jöttél. - mosolyogtam fel rá kissé félénken, de ha idővel feledésbe merül majd a tegnap éjszaka, már nem leszek ösztönösen olyan tartózkodó. |
Nevetgélve táncolunk Mishával mikor hritelen a kislány meglátott valamit mögöttem és azonnal az anyja védelmét keresve odament hozzá. Hátrafordultam és ott magasodott Raffael, nem rémültem meg mert már számítottam rá hogy felbukkan, és mert elvielg én nemtudhatom ki ő vagy mennyire veszélyes. Mishára néztem aztán rá mintha nem érteném a kislány félelmét. Bemutatkozott és megfogtam a kezét.- Lyra Coulter, örvendek.- a kézfogása nagyon hideg és ilyesztő volt mert a keze hiába volt nagy és veszélyes teljesen súlytalanul fogta meg a kezem mint valami szellem, pedíg ereje nyilván van nem kevés.- Milyen hamar kiszúrt ebben a nagy tömegben, jó szeme van.-néztem körbe aztán Eurielle és Misha el is mentek, magamrahagytak ezzel az emberrel, na remek dehát ezt vállaltam, nem rejtettem véka alá hogy nekem is feltűnt Eurielle direkt ment el- Látom a nénikém nem kedveli magát, szabad kérdeznem miért? - kérdeztem a férfit és belekortyoltam a pezsgőmbe. Nem akartam Raffaellel nagyon összehaverkodni de muszály volt, ha Murillo jobbkeze ugyanolyan veszélyes lehet mint ő. Kíváncsi voltam mit gondol rólam így az elején, lehet hogy ő nagy kopó de én igyekezni fogok a megtévesztésben és amennyire lehet őszinte leszek.-
 Távolról láttam Lyrat és Raffelt, beszélgettek, odafordultam az italommal hogy teljesen láthassam őket, és ahogy elnéztem őket támadt egy ötletem. Megértem Euriellet ha nem akarja a saját lányát beáldozni ennek a szakmának, és hogy ezekszerint Layrat azért hozta hogy kapcsolatokat szerezzen és képződjön, szokja a helyzetet és az embereket magyarul a két birodalom két potenciális örököse beszélgetett. Raffael egy beszélgetésből úgy is sokmindent le tud szűrni, hagyom hogy beszélgessenek aztán javasolni fogom neki ami most eszembejutott. Raffaelt nem láttam érzelgősnek soha szóval gondolom neki teljesen mindegy kivel van kapcsolatban, ha betudná hálózni a lányt akkor Eurielle szervezetére is rátehetnénk a kezünket és akkorák lennénk hogy már senki sem szabhat határt nekünk, vigyorogtam míg ittam a pezsgőmet.
Én csak meg akartam nyugtatni szegény lányt erre ahogy néztem az arcát egyre fejebb hajtotta a fejét és a végén még bocsánatot is kért.- Jaj ne, nemkell bocsánatot kérned én csak ezt azért mondtam el hogy tudd mivolt és hogyan kerültél ide az ágyba. - fogtam meg a vállát- Na emeld fel a fejed-nyúltam az állához és finomat felemeltem a fejét, a szemébe néztem.- Örülök hogy ízlik, hát igen mire visszaérünk valószínűleg nem marad sok belőle.-mosolyogtam aztán kicsit azért kilptem az aurájából hogy ne legyek benne ennyire, pont akkor léptek be a többiek mikor kicsit odébb álltam és tökjó ötlettel hozakodtak elő. Mikor láttam hogy Stormie is bólogat rá nem is kérettem magamn nagyon.- Rendben van, jó ötlet megyek veletek szivesen.-mosolyogtam.- Én aztán nem- kacsintottam viccesen a lányra aki mondta hogy hozzak alsónadrágot is ha nem vagyok szégyellős. Elviharzottak a kislurkók összekészülni és én is bepakoltam egy hátizsákba, hoztam magammal a pisztolyomat is, mert Murillo szabadonvan és kiszámíthatatlan ez a világ. Bepakoltam a hátizsákba nem sokcuccot csak vizet TOm egyik fürdőnadrágját mert nekem nem volt itt, aztán indulhattunk.- Na leszek én a veztő de nem ismerem a környéket szóval légyszi paszoljon valaki egy térképet.-kértem őket mikor mindenki kiért.- Aztán indulás csipetcsapat.- viccelődtem és a térképalapján elindultam, fura de folyton Stormie illata volt az orromban, vagy nagyon erős a parfümje vagy nemtom mivan, ki is fújtam az orromat de hiába.
|
Tetszett a srácoknak, hogy Warren egyetért velük dolgokban, mint például a verekedés is. Én is örültem, hogy ilyen jól elbeszélgetnek. Nem bántam, hogy én a háttérbe húzódtam, csendes megfigyelő vagyok és roppant kellemes és megnyugtató érzés ilyen körülmények közt akár csak ülni is.
- Én büszke vagyok rád. - mutatott az asztal másik végéből Warrenre Heather palacsintával a szájában, a férfi mellé állva a békaboncolás megtagadásában. Láttam, hogy a fiúk azon morfondíroznak, hogy miképp kérdezzenek rá Warrennél, hogy esetleg volna e kedve csatlakozni palacsintázás után a túrához, akár, mint vezető, de erre már nem került sor, mert kikéreckedett. Legalábbis azt hittem, de mikor megbökte a vállam és én értetlenkedve hátra néztem, láttam, hogy biccent egy aprót, jelzésképp, hogy menjek utána. Nos ez más esetben vicces volna, de most több dolog miatt is aggodalomra intett. Mindenesetre felkeltem és utána mentem. A többiek annyira elvoltak foglalva a palacsinta evéssel, hogy fel sem tűnt nekik. Én pedig jobbára egy kis lemaradással követtem fel az emeletre Warrent, bár a szobába kissé bizonytalanul léptem be utána, mert hát... miért is kell ennyire elzárkóznunk? Bizonyosan az ő szobájba lehetett, mert elpillantva a szoba egyik sarkában megláttam a szekrényen a jelvényét és a fegyverét is, na meg az ő stílusával egyező ruhákat, egy kupacban a fotelben. Természetesen hagytam, hogy ő kezdeményezzen, elvégre ő tudja miért hívott ide fel, de mikor felhozta, hogy talán a tegnapi miatt kerülöm - mi lényegében igaz is - zavart mosolygásra késztetett és fejem ráztam, hogyhát dehogy, nem erről van szó. Ecsetelni akartam mindenféle butaságot, hogy ráfoghassam valamire, meghogy én voltam a hülye stb, de akkor rátért az éjszakai dolgokra, ami egyáltalán nem az ő hibája és igazából azt hiszem én sem nagyon tudom kontrolállni, de mégis úgy ért, mintha gyomorszájon rúgtak volna. Dehát mindig rossz érzés mikor ilyesmivel szembesítik az embert. Mondtam volna, hogy fel is ébreszthetett volna, mert az orvosok szerint ez a legtöbb és legfontosabb, amit ilyenkor tehetnek az ébrenlévők, de azt hiszem azt a szégyent, amit akkor ott éreztem volna, nem felejtettem volna el soha. Most is szégyeltem magam, hallgatva mekkora galibát okoztam és hogy aggódott is értem, ezért akart nekem szólni, de inkább így, mint akkor ott. Amíg beszélt a szemébe próbáltam nézni, de a végére olyan kellemetlenné vált az egész, hogy inkább a földre szegeztem a tekintetem. Nem tudtam mit mondhatnék. Hogy mondjam meg, hogy ezekkel tisztában vagyok, akkor miért nem tettem ellene? Hogy érthetetlen, miért ide jöttem járkálni. De úgy vettem ki szavaiból,hogy azért ez neki is kellemetlen volt.
- Bocsánat... - motyogtam, mert azt hiszem azok után, hogy rá rontottam és ki tudja meddig zaklattam ezzel a lássuk be ijesztő dologgal, bőven megérdemel egy bocsánatot. - és... köszi, hogy nem hívta rám a zsarukat.. - tettem hozzá kicsit talán viccesen, de volt már, hogy egy lavajáróra ráküldte a zsarukat az illető, mert hát ez így tényleg elég rémisztő. Arról nem is beszélve, hogy még a kipihenésemről is gondoskodott, míg ő a földön aludt. És ennek tetejében, mindezt nem a többiek előtt osztotta meg velem. Elmosolyodtam a válaszán. - Igen, finom, csak elszoktam a reggelitől, de tartok tőle, hogy mire visszaérünk már úgy sem marad semmi... - mosolyogtam, hát azért zavaromban még mindig a földet figyelve, mire halk kopogás hallattszott mögöttünk és benyitottak a többiek. Nem úgy tűnt, mint akik mindent hallottak volna, sőt csak most lehetett hallani a motoszkálásuk az ajtó mögött, ahogy feljöttek. A két fiú kezében még mindig ott volt egy egy tányér és tömték a majmot.
- Na lányok és fiúk! Palacsintázás után elakarunk ugrani a közeli erdőbe, ahol elvileg van egy vízesés is és szuper jó selfieket lehet csinálni, szóval arra gondoltunk, hogy esetleg... Lehetnél túra vezető. Gyere velünk, mókás lesz. És mellette nem kell félnünk attól, hogy éhenhalunk, mert nem tudunk tüzet gyújtani. - mosolygott Heather, majd szemeit forgatva hozzá tette. - Stormie is nagyon örülne neked, ha ez nem is látszik rajta. - mondta, mire én róluk Warrenre néztem és bólogattam. Amúgy sem lett volna szívem ezekután magára hagyni. Ő itt törekszik a jókedvre, a biztonságra és még diszkrét is tud lenni, ha komoly dolgokról van szó, hogy is hagyhatnám cserben. - Hozz magaddal fürdő gatyát is, persze csak ha nem vagy szégyenlős... - piszkálta fel Heather, majd el is tűnt az ajtóból. |
 Rendben. Lehetőségek tárháza áll rendelkezésünkre, éppen csak nehéz meglátni melyik alkalmas a használatra. Oda kell figyelnünk, s lehet, hogy tévedünk, de lépni fogunk általa. Szóval legyen. - magyaráztam, még a bál elé érkezte előtt. Azt hiszem mindenre felkészítettem, így el is indulhattunk befelé. Reméltem előbb jutok italhoz, minthogy Murillo kiszúrjon, de ez éppenséggel nem így alakult. Elmosolyodva fogadta a kézcsókot.
- Ó, Murillo, te mindig tudod, hogy vegyél le a lábáról egy hölgyet. Kár, hogy manapság a városi férfiak többéségből már kiveszet ez a szokás. - mosolyogtam bájosan, miközben elhúzva aztán kezem eltűrtem egy tincsem. Nem mutattam, de egy pillanatra átcsapott bennem a gyűlölet iránta, ahogy megsimogatta Misha fejét. Nem azért, mert embereket öl, azt én is teszek. Azért, mert a gyerekeknek sem ad esélyt. Vagy is hát.. egynek adott. És mi lett belőle. Egy házőrző? Túllendülve aztán Joannara terelődött a szó, így be is mutattam álnevén, majd mosolyogva megjegyeztem.
- Sosem kérdezted. Rossz férfi szokás... - pillantottam rá. - Layra különleges lány, s mivel gyermeinké mind az, amit hátra hagyunk, úgy gondolom nem árt, ha bevonom kicsit. Misha még aprócska és tartok tőle, hogy kevésbé erre született, de Layra fiatalsága ellenére igen ambiciózus lány. - mosolyogtam Joanna felé. Reméltem nem érzi tolakodónak, hogy idehoztam, mert abból csak a baj lesz. De a tématerelésnél úgy éreztem van fontosabb dolga is, mint ezen agyalni. Ami végképp aggasztó volt. Mosolyogva bólintottam, hagytam, hogy magunkra hagyjon, majd ugyanazzal a bájos mosollyal ránéztem Joannara.
- Én nem annyira. Murillo meglepetései igen széles skálán mozognak és tartok tőle, hogy ez bizony nem lesz az ínyünkre. - válaszoltam, de mintha teljesen másról beszélnénk. El is kezdtem aggódni kicsit, hogy talán a Joannaval érkezett nyomozót kapták el, és a lebuktatásunk okoz majd akkora meglepetést. De az is lehet, hogy teljesen független tőlünk.
- Maradj résen... - tettem hozzá halkan, miközben én is magamhoz vettem egy pohár pezsgőt. Hagytam, hogy kicsit bolondozzanak Mishával, aki nagyon élvezte. Azt hiszem sosem lesz már testvére, de biztosan örült volna egynek. Msolyogva rázta a kis selyembe és csipkébe bugyolált popóját, lelkesen járkálva topogós cipőcskéjébe.
- Igen! Ropjuk! - nevetett, ám arcáról hamar lefagyott az arca mikor meglátta Joanna mögött Raffaelt. Volt már jelent egyes találkozásunkkor és ő sem szerette Raffaelt. A szoknyám mögé bújt, és ezen pillanatban éreztem, hogy jobb, ha mi most odébb is állunk.
- Estét, Raffael. - köszöntem én is. - Ahm... úgy gondolom, mi most meglátogatjuk a finomságokat, mert Misha azóta nyaggatt a mini tortákkal, mióta beléptünk és meglátta őket. - mosolyogtam, majd kézen fogva a kicsim, el is sétáltunk. |
Nem szokásom a kérkedés vagy feltűnés, sosem voltam nagyra azzal, amit vért izzadva elértem. A háttérben, egyenesen állva, mint egyszerű, de munkájára igényes őr álltam egy méterre talán Murillotól. Éppen csak akkor távolságban, hogy ne zavarjam jelenlétemmel, de ha lőnének rá és időben észre veszem, csupán egy mozdulat legyen és inkább és rogyjak holtan össze, mint sem ő. Hűségem megkérdő jelezhetetlen, magamban sem kell ilyemsiken vívódnom. Az hogy kegyetlenné váltam, kezemhez pedig megannyi ember vére ragad az én döntésem. Lehettem volna egy csöppet kegyelmesebb is, de személyiségem szörnnyé torzult, nem is kérdés. És nem is bánom. Murillo sem. Nem akarok reflektor fényre áhítozó, háta mögött áskálódó, semmirekellő lenni, aki a hatalma után vágyik , legalábbis egy részére. Elfogadtam, hogy itt a helyem. Nem a legalja, de nem kell mindig a hegycsúcs ahhoz, hogy elégedettek lenni. Mikor még csak vette a levegőt, hogy megszólalhasson már rá pillantottam hátulról.
A bókok, és az egyébként hatalmas hír egy arcizmom sem mozdította. Nem mondom, hogy nem kelt bennem némi örömöt, hogy rám hagyja eme nemes é kemény munkát, de ez nem az a munka, ahol egymás nyakába borulunk, mert egy újabb világot teremtettünk. Bólintunk egyet és kész. Ő sem várja el, talán soha nem is várta el. Nem hálálkodom feleslegesen, s nem azért, mert egyértelműen én vagyok erre a legalkalmasabb, hanem mert a kapcsolatunk hűségből és elhivatottságból áll, nem szeretetből és kegyelemből. Tudja ezt ő is, és én is.
- Köszönöm, megtisztelő. - mert ennyit azért megér az egész. Sokat köszönhetek neki, konkrétan csupán az életem. Sosem leszek elég hálás, és sosem adhatom vissza neki mindazt, amit ő adott nekem az eséllyel, de igyekszem jól megállni a helyem.
Akárhogy is, szabályt még sosem szegtem, parancsait követve pedig nem ütöm meg a bokám. Nem mintha eszembe jutna ilyesmi. Szóval bólintottam, s elmentem átöltözni az estére. Persze arra nem készültem, hogy majd ilyen szinten körülöttem forog majd a világ, de persze ha ott helyben lepett volna meg vele sem mutattam volna mások felé. Felálltam volna, meghajoltam volna, megköszönöm és leülök.
Aztán eljött az este. Már öltönyben voltam, és jobbára Murillo közelében. A vendégek ,hiába is régi jó cimborái Murillonak, nekem akkor is veszélyes vadak, akiknek ha gyilkolásra kész csillogást látok a szemükben, le kell lőnöm. A bálon aztán a tömeg végett kicsit eltávolodtam Murillotól. Az emeleten álltam és figyeltem a korlát mögül a vendégeket, leginkább, akik vele érintkeztek. Fejemben mindig elhangzott azoknak neve és jelenlegi munka szakköre, akikkel kapcsolatba lépett. Aztán újabb ismerős arccal bővült a dolog. Euriellel már korábban is összeütköztünk, természetesen ő vesztett. Tudta mit kockáztat eztán, így meghúzta magát és jobbára nem is állt az útunkba. Évek teltek el, s bár tekintetében még ott a férje halála által okozott gyász, tudom, hogy neheztel. Éppen ezért valahol meglep, hogy eljött. Ha gyenge kifogással is, de elkerülhette volna mindezt. Erre ide jön, ráadásul a kislányával. És ki az mellette? Nem emlékszem rá. Pedig ilyesmi sosem fordult elő. Murillo és az ő arckifejezése közt váltakozva figyeltem őket. Mikor Murillo odébb állt, lesétáltam a lépcsőfokon és kikerülvén a vendégeket gondoltam én is bemutatkozom. Eurielle úgyis tudja, hogy Murillo testőre vagyok, így ez nem szokatlan neki.
- Jó estét! - köszöntem a háta mögött, mire Eurielle is odafordult, Misha pedig megállt a pörgésben és inkább az anyja szoknyája mögé bújt.
- Még nem láttam magunk közt. Hadd mutatkozzam be, Raffael Bailon vagyok, Murillo testőre. - nyújtottam kezet a hozzám képest alacsony lánynak. Nem bajlódom a kéz csókkal, de nem modanám magam udvariatlannak. |
A hatalmas csilláros terem hamar megtelt üzlettársakkal és azok családtagjaival. Jöttek oda hozzám sokan üdvözölni meg talpatnyalni, fárasztó az ilyesmi de jó ha látom a tenyeremből evők arcát. Pár nagyobb bűnszervezet főböke úgy csókol nekem kezet mint a pápának, pincérek vittek körbe perzsőket és italokat, volt egy hatalmas asztal megrakva mindenféle jóval. Sok embert hívtam meg, nagykutyákat és kisebbeket bár méretben nem sok szervezet vetekszik az enyémmel. Miközben egy középkorú házaspárral beszélgettem megláttam mögöttük Euriellet. Az a nő évek óta tiszteletben tartja a két szervezet határait, a férfi is kötelességtudó bünöző volt és Eurielle a halála után meglepő hatékonysággal vette kézbe a bűnszervezetüket, nem gondoltam rá soha fenyegtésként mert tudta mit veszíthet és hát most is magával hozta a legfőtt okot erre a kis Mishát. Ben haláló óta nemtűri maga körül a férfiakat, azthiszem ezt jól is teszi nembízhat senkiben, de most láttam hogy van vele valaki, kiszállt egy fiatal szőke lány akn rögtön meg akadt kicsit a szemem. Furcsa elegyet láttam a tekintetében, egyszere ártatlan de mégsem, ha Eurielle elhozta magával biztos be akarja avatni a "baráti"köre ügyleteibe. Egy madárka aki próbállgatja a szárnyait.Rafael tudom egyszer kicsit összeakasztotta a bajszát Euriellel de azóta szerintem a nő teljesen rendben volt ráadásul fontos volt hogy jóban legyünk vele az uralmat mérete miatt, komplikált lett volna háborúzni nekem is és neki is. Félretoltam a házapárt akikra már öt perce amúgy se figyeltem és odamentem üdvözölni Euriellet.- Jó estét Madame- mondtam mosolyogva aztán kezet is csókoltam neki- Maga egyre szebb és szebb ahogy múlik az idő.-bókoltam neki, Misha fejét megsimogattam kicsit aztán az új lányra néztem.- És ebben a teremtésben kit tisztelhetek? -néztem vissza Euriellre mikor bemutatta hogy ő az aunokahuga. - Nem is tudtam hogy van unokahugod-mondtam aztán a lányfelé fordultam aki bemutatkozott. Örülök hogy megismerhetem- csúkoltam meg a lány kezét is és kicsit magambaszívtam az illatát.- Különleges este lesz a mai, meglepetéssgel készültem. Az este fojamán szívesen foglalkozom még magukkal többet, de most mennem kell hogy mindenki úgy érezze törődök velük annyira mint magukkal.- mosolyogtam aztán elmentem jópofizni.
Az unokahugos storyhoz eszembe jutott egy javaslat.- Már gondolkodtam este hogy hogyan lehetne elkerülni azt ha utánamnéznének és nemtalálnának semmit. Az árvaházban volt egy lány akivel eléggé hasonlítottunk gyerekkoromban, Layra. Ez azért lenne jó mert ha mondjuk a gyerekkoromról kérdeznek azelőttről hogy a nővéred örökbefogadott találnának is valami és nekem meg nem kéne annyit hazudnom és sokkal hihetőbb lesz az egész, mit gondolsz?- kérdeztem Euriellet hogy jó ötletnek tartja e. Mesélt még Murillorol és Raffaelről, a módszereiről és a személyiségükről. Valamiért azthittem Tommal még tudok találkozni előtte, rágondoltam és arra hogy látom e még, sajnáltam hogy nem búcsúztam el tőle kicsit máshogy de már késő volt sajnos. Eurielle éppen arról beszélt hogy Raffael hogyan ölne meg ha gyanút fog, ami szuper mert ezekszerint nem tudhatom hogy lebukom e csak másnapregel vagy álmomban mikor lelő vagy ilyesmi. Ha ez így van Tommal nem mehetünk együtt haza, külön kell utaznunk, valahogy megkell vele osztanom az információt amit szerzek és utána szétkell vállnunk.- Rendben, nemfogok bepánikolni, elrejtem a félememet és arra gondolok majd aki azon a bálon vagyok, nem Joanna leszek. Megérkeztünk, kellett ey perc csend és egy nagy levegővétel ahhoz hogy eltudjam temetni a félelmeimet és összeszedjem minden határozottságomat és erőmet, Euriellre néztem hogy készen állok aztán kiszálltunk. Nagyon puccos hely volt és mindenki irtó drága ruhákban, alíg tudtam észheztérni a csillogástól mikor már előttünk is állt egy idősebb férfi és köszöntette Euriellet, és a beszédéből rájöttem hogy "Ő"az, hát nemmondom izgatott volmta de gondoltam nem is baj hogy ha ezt látja, hiszen honnan tudná mi miatt jöttem izgalomba hadhigye azt hogy azért mert olyan nagyra tartom, kérdezte hogy én kivagyok és Eurielle mondta hogy az unokahuga.- Layra vagyok- mondtam a szemébenézve, aztán megcsókoltam a kezemet, abbol ahogy megfogta a kezem éreztem hogy érdeklem, bár durva volt így egyből ez az egész mégse bántam, végülis ezért jöttünk. Aztán valamilyen kifogással elment, Euriellre néztem.- Meglepetés? Na alíg várom.- mosolyogtam Euriellre persze belül ironizáltam, szememmel a vedégeket fürkésztem, én azthittem ez a Raffal mindíg Murillo sarkában van de most egyenlőre nem láttam sehol se. Még mindíg bizsergett a kezem, a világ egyik legnagyobb gyilkosának szája ért hozzá nemcsoda ha nem maradtak nyugton a bőrsejtjeim. Rögtön odajött hozzánk egy pincér és én elvettem egy pezsgőt, reméltem Eurielle koccint majd velem, nem fogok berúgni én tudok kontroll tartani csak kicsit gondoltam oldok magamon.- Remélem lesz tánc.-mondtam Euriellnek, szerepet játszottam szóval minden percben benne akartam lenni, Mishára néztem.- Ha lesz akkor én biztos a legszebb hercegnővel akarom ropni.- Mosolyogtam Mishára és megfogtam az egyik kezét őmeg pörögni kezett a kezem körül, közben a pezsgőre persze vigyáztam. Borasztóvolt hogy Murillo mennyire átlagos középkorú férfinak néz ki, nem látszott rajta különösebben a kegyetlenség...
Gondoltam hogy örülni fognak de ekkora sikerre nem számítottam, tényleg olyanok voltak mint a kislurkók, akik mondjukm már elég nagyok, de én akkor is örülök neki. Be is villant egy ötlet, lehet tanárnak kéne mennem az akadémiára ha elkapjuk Murillot, azok a "gyerekek" már isznak is és elég lazák általában, tudnék nekik mit tanítani és szerintem jól el is volnánk. Átjött Stormie is bár nemvoltam benne biztos, reggel úgy elszaladt és lehet aztsetudja mi történt aztán valami hülyeséget hihet.- Jó reggelt neked is. -mosolyogtam rá, de kicsit távolságtartó volt. A fiúknek meg eredt a nyelvük és elkezdték mesélni a kis csínytevéseiket, némelyiken nevettem szerettem a csínyeket meg a piszkálódást.- Na milyen bajtársias verekedés lehetett.-képzeltem el a szituációt. -Nem vagyok nemis voltam finnyás gyerek de a békaboncolást én se szerettem, elengedtem a jószágot én is de engem rajtakapott a tanárnő és egy jó fél órán keresztül kergetett, biztos valami baja lehetett hogy ennyire ideges volt egy gyerekre de végül nem is kapott el.- mosolyogtam.- persze a karót megkaptam másnap. - idéztem fel az emlékeimet, örültem hogy ennyire jó a hangulat nagyon vidámak voltak, felálltam kicsit azzal hogy elkell mennem a mosdóba, el is indultam errefelé de picit megböktem Stormie vállát hogy ha lehet kövesen, nem kértem közvetlenül csak úgy megpiszkáltam hogy érezze beszernék beszélni. Remélem követ, fent a szobámban álltunk meg.- Na látom már kezd eleged lenni belőlem, csak el akartam mondani mi történt tegnap este mert gondolom te nem emlékszel. Későeste kopogtál a fejeddel az ajtómon bejöttél és összealvajártad az egész lakást, pakolgattam el előled a cuccokat fogalmam se volt mit csináljak de szerencsére egy idő mulva elaludtál. Felvittelek az eggyik szobába aztán betakartalak és mivel hajnalfelé járt már nagyon fáradt voltam és nem vettem észre hogy gondolkozás közben bealszom a padlón. -meséltem el neki.- Gondolom eléggé iylesztő volt idegen helyen ébredni úgy hogy aztsetudod hogy kerültél ide, remélem így már minden érhető.- mondtam neki, fura de mindent el akartam követni azért hogy kicsit a közelemben maradjon, megint éreztem azt az illatot amit az ágyneműn is hagyott, kezdek egyre őrültebben viselkedni lehet valami bajom van...- Remélem ízlik azért a palacsinta, aztán úgyis megszabadulsz tőlem nemsokára. |
A ruhát választottam. Illet Joannahoz. Az ártatlanságát és a fiatalságát szimbolizálta. Azt, hogy ő még új, de nem idegen ebben a körben. Nem betörni, nevelni kell. Tanítani, ha úgy tetszik. És erre minden férfi odakapja majd a fejét. Ki ne akarna egy szép, magabiztos és a keze alatt érlelhető nőt, hogy aztán majd jobb keze, felesége, az egyetlene lehessen, akiben hű társra lel s akinek nem fél majd odaadni, mindazt, ami az övé. Persze lehet egyszerűen csak egy mostoha segéd, aki nagy tudással ajándékoz meg. Van rá példa. És az eredménye jelenleg is az FBI halottas házának hűtőjében pihen. Én biztosan nem ilyen sorsot szánnék Joannanak, még a férfiak helyében sem. Benne sok az ambiciózus, lehetőségek tárházát nyújtja. Magam látom benne, azon kívül, hogy őt más elvek hajtják, őt nyomozói léte mozgatja.
- Az unokahúgom leszel. - néztem rá, miközben az utolsó simításokat végezték a hajunkon. - Nem vérszerinti, mert azt Murillo vagy Raffael azonnal kiszimatolná. A nővérem fogadott örökbe. De kétlem, hogy ebbe nagyon belemennének. Murillot a személyiséged fogja érdekelni, az eltökéltséged az ott léted végett, a családi munka iránt. Legalábbis úgy hiszem. Hiszen minek vinném oda bármelyik rokonom is, ha nem akarnám, hogy végül ő is csatlakozzon. Az is lehet, hogy egyiküknek megteszel, lehetőséget lát benned és szövetkezni akar majd velünk, de ezt majd hagyd rám. Raffaelt érdekelhet a múltad, de se ideje, se érzéke annyira elmerülni az ilyenekben. Egy idő után észre lehet venni, hogy inkább vallat, semmint érdeklődik. - közben elkészültünk, a ruháink pedig már a lakosztályunkban várt, Joanna sem mehetett vissza a hotelbe, mert furcsán jöhetett volna ki, hogy odamegyünk érte. Szóval az este közeledtével már ott készülődtünk.
- Raffael olyan, mint egy parancsot teljesítő, de néha a saját feje után menő dobermann. Ha gyanúsat vél, lő. Az egyetlen szerencsénk, hogy itt erre nem igazán van lehetősége, hiszen ez most egy olyan közösség, ahol ez vérbefullaszthatja az eddig felépített rendszerünket. De vigyázz vele, mert ha gyanút fog, a bál után meg fog keresni és ha megkeres, tudni fogod, hogy tudja az igazat rólad. Engem is számonfognak kérni, de már csak a te halálod után. - magyaráztam neki még az autóban, miközben mentünk a bál felé.
- Ha úgy éreznéd, hogy kezd eluralkodni rajta a pánik, gondolj arra, hogy az unokahúgom vagy, nem bánthatnak, mert ha vendégségben a kutya eltöri az egyik porcelán csészét, az a gazdájára vet rossz fényt. Csak az lebegjen a szemed előtt, hogy erős vagy és eléred, amit akarsz. - bíztattam, majd mosolyogva Mishára néztem, mikor megálltunk és ő hangoskodva, csillogó szemekkel nézte a sok szép ruhás "hercegnőt". Ha a bál hangos is lesz, tőle lesz a leghangosabb. Mikor úgy láttam Joanna is készenáll, kiszálltunk és elindultunk befelé. A neveink a listán szerepeltek, aki pedig velem van nem is kérdőjelezik meg. Mishát pedig már ismerték annyira, hogy az ajtóban álló fegyveres listát figyelő őrrel le is pacsizott. |
 A kamilla tea után kicsit elpilledtem a nappali egyik foteljében, s arra ébredtem, hogy kint hirtelen nagy ujjongás és hangzavar csap fel. El is néztem a hátsó ajtó felé, nagyjából elég volt a törzsemmel oldalt fordulni, hogy arra nézek, mire berontottak a többiek pizsiben, melegítőben, ki mibe aludt, és bár látszott rajtuk, hogy korán keltek és kényelmetlenül aludtak, olyan vígan robogtak be átöltözni és megmosakodni, hogy a táskás szemük csak úgy csillogott. Hiába múltak el már huszonévesek, még mindig olyanok, mint a kisgyerekek. Oké, én sem vagyok sokkal jobb, de na. Heather közben közölte mire fel ez a jó kedv. Valahol viccesnek találtam, hogy így oda vannak egy kis palacsintáért, de tény, hogy ha össze is dugjuk a fejünket, mi legyen a reggeli, maximum a hozott konzerveket tudtuk volna felmelegíteni. Odáig talán eljutott volna a tudományunk. Szóval őrültek lettek volna visszakozni a palacsintával kapcsolatosan. Ami azt illeti a palacsinta tényleg jól hangzott, de úgy érzem ez már biztosan nem a véletlen műve, és bevallom a tegnap történtek után - bármi is történt az éjszaka alatt - félek egyáltalán a nyaraló közelébe menni. De a többiek villámgyors öltözését és izgatottságát látva tudtam, hogyha most kitalálok valami kifogást magamnak, emlékeztetem őket a tegnapi kellemetlen tesztelős dologra és örökké piszkálni fognak vele, még mások előtt is. Szóval magamra vettem egy pasztell színű pulóvert és követtem a többieket. Lehet csak az én paranoiás fejemben fogant meg a gondolat, de azt is furcsának tartottam, hogy nála reggelizünk. Nem tudom, nálunk otthon kissé azért tartozkodóbbak voltak az idegenekkel szemben, a szüleim nem ugrottak egyből a szomszédsink nyakába és csak napokkal később vittünk át nekik üdvözlő falatokat is. Persze tudom, ez itt nyaraló és végtére is én kezdeményeztem, csak hát.. fura... de biztos a paranoia, amiért tegnap legszívesebben strucc módjára a földbe dugtam volna a fejem. Mindenesetre kedves volt tőle, ez tény.
- Végre normális kaja! - emelte égbe kezeit Mickey, miközben belépett a hátsó ajtón. Heather és Ethan pedig nevetve követték.
- Nem tudom mit vagytok úgy oda. Én tudok főzni... - motyogtam halkan, bár tény, hogy nem olyan magas szinten, mint mondjuk egy felelősség teljes felnőtt és aligha tudnám kielégíteni mindenki ízlését. Bár tésztát sok mindennel lehet enni...
- Jó reggelt. - köszöntem oda, mintha ma még nem találkoztunk volna. Bár lényegében nem is, hiszen egyikünk vagy másikunk mindig aludt. Azért mi sem mentünk hozzá üres kézzel, bár alkohollal most se szolgálhattunk, ellenben voltak üdítőink, egy frissen facsartnak írt gyümölcs leveink. Mikor pedig kezdetét vette a reggeli, nem mondom volt egy fajta családias hangulata, amiből jobbára én a csendeségemmel kihúzódtam, de jó volt látni, milyen jól el vagyunk, pedig a városban azért nem szoktunk újabb tagokat befogadni. Főleg nem idősebbeket. Biztos csak a hála szólt a többiekből - amit én persze mosolyogva hallgattam -, de hirtelen olyan nagyszájuk lett, hogy előszeretettel fecsegtek - főleg a fiúk - hogy miket nem műveltünk idáig. Hogy annyira elvonultunk az udvaron a beszélgetés alkalmával Heatherrel, hogy kizártak minket a suliból és átkellett másznunk a kerítésen, hogy elől bemehessünk, aztán még számon is kért a portás, hogy mikor lógtunk ki és miért. Meg hogy piszkálta egyidősebb gyerek a suliban Ethan, aki persze másfél fejjel alacsonyabb és fele akkora volt széltében is, s mikor verekedésre került a sor, előbb én vetettem magam a gyerek hátára, hogy leterítsem, aztán Heather jött a segítségemre és a fiú karjait próbálta lefogni, közben Mickey is a színrelépett és bokán rugdosta a fiút.
- Aztán persze mindenki kapott egy igazgatói figyelmeztetést, és mondanom sem kell, utána elég furcsa szemmel néztek a mi kis csapatunkra... - nevetett Ethan.
- Jaaj, és mikor Heather és Stormie megszöktette a békákat? - nevetett Mickey.
- A békaboncolás nem jó móka. - rázta fejét tiltakozva Heather. Szerencsére ez a sulinkban sosem derült ki, mert csak mi négyünk tudott róla. Ezidáig... |
Legszívesebben magamra vettem volna egy zakót és kész, főleg mert nadrágban egy ilyen szituációban amilyen az esti lesz magabiztosabbnak érezném magam, de lényegtelen mennyire szoktak zavarbahozni a nőies öltözetek most ezt teljesen félre kellett tennem. Találtam is egy fehér sejem ruhát ami egyszerű volt és szép, mégse túl kihítóva takart mindent amitt kellett és kiegészítette Eurielle fekete öltözetét, viszont volt egy másik szett ami tényleg mindent takart és ebben még könyebben tudtam volna mozogni, tényleg magabiztosabbá tett de nemtudtam ez megfelelő e az alkalomhoz ezért Euriellre bíztam a döntést melyik legyen a kettő közül, s ha az elsőt választotta kitudtam békülni azzal is, mivel mind a kettő tetszett. Misha bezzeg elszállhatott a végletekig, aranyos kis ruhát választott magának amiben úgynézettki mint egy díszes torta hercegnő. Eurielle sok hasznos információval látott el, Murillo személyét illetően is, de amikor mesélte erről a Raphaelről eléggé meglepődtem, persze az elmondottak alapjén féltem is de ezt eltudtam zárni, mert ha találkozom vele nem félhetek. Warren családját lehet hogy ő végezte ki salyát kezüleg...a kép csak még ilyesztőbbé tette ezt a tényt mert tényleg nemtűnt akkora vadállatnak, ez az angyalos dolog illett hozzá. Elég nagy szar ha Murillonak van egy ilyen nagyhatalmú jobbkeze akiről nemis tudunk, mert ha sikerülni Murillot elfogni vagy kivégezni az elmondottak alapján Raphaelnek lennyi annyi hatalma és esze hogy tudja ott fojtatni ahol Murillo abba hagyta, segy új figura a sakktáblán a király mellett, nagyon vigyáznom kell. - És, milesz a fedősztorim vagy ki leszek én? -kérdeztem Euriellet, hiszen estig magamra kell öltenem az új karaktert, mert nemsokára mennünk kell.
Hamarosan kezdpdik a tanlálkozó, régen volt ekkora felhajtás de ideje volt már hogy a nagyhalak ismét összefussanak. A mór várrom mellett volt a ház amit megvettem, nem bíztam a véletlenre nem mászkálok hotelekben nem akarok belebotlani senkibe sem, ez nem paranoia hanem ésszerű elővigyázatosság, persze egy kivétel volt most is mint mindíg. Az ablakon kifelé nézve szivaroztam, Raphael nem messze állt tőlem. Mélyen beleszívtam a szivaromba.- Tudod Raphael, nem vagyok az az érzelgős típus de tisztelem és megértem az emberi kapcsolatok lényegét. A te esetben meg pláne, hű voltál mindíg is, jobban végezted a feladataidat bárkinél és sokszor olyan rögtönzéseket hajtasz végre mintha azokat a gondolataimból szedted volna elő, sok fiam van de eggyik se elég méltó arra hogy átvegye az rökségemet, ezt a mai összejövetelt azért is szerveztem mert be akarom jelenteni hogy ha én már nem leszek, te leszel az örökösöm.- néztem a férfira akit fiamként tisztelek és szeretek.- Szeretném ha a többiek is tudnák és ezek után ha rádnéznek erre gondoljanak.- Mentem oda hozzá és vállon veregettem.- Lehet hogy a korom miatt kezdek egyre érzelgősebb lenni, de mikor rádnézek elönt a büszkeség ha arra gondolok mikor összeszedtelek az utca széléről milyen voltál és hogy milyen emberré lettél mellettem.- Az üzlet az üzlet, a család meg család mindíg ez a filozófiát követtem, van aki nem számít és van aki számít, általában a gyengék azok akik hamar a rövidebbet húzzák de az érzelem nem gyengség és ki kell fejezni, engem ettől ez még nem tart annyira kordában hogy ha Raphael esetleg gyanúsan viselkedne, vagy megpróbálna végezni velem ne lőjem agyon azonnal. Persze nem lenne jó érzés de amit megkell tenni azt megkell tenni. - Öltözz át, egy ilyen napon neked is különlegesnek kell lenned.- mondtam neki, aztán bejött két fegyveres férfi köztük meg egy szabó aki egy gyerekkoporsó alakú dobozban hozott egy nagy drága és szép öltönyt.- Fél óra mulva találkozunk, lent várlak.- mondtam neki és magára hagytam had öltözzön át. Nagy találkozó volt kellően óvatos voltam de általában az ilyesn eseményeken semmi esélye annak hogy valami balul süljön el, annyi emberünk van hogy a várost is bevehetnénk akárkik próbálnának cseszekedni velünk egy hadseregre lenne szükségük ahhoz hogy sikerrel járjanak, Raphael ott van az oldalamon és figyeli a gyanús elemeket, mindíg akad egykét maffiozó akinek soklesz ez az életvitel, félni kezdenek és áruláson gondolkodnak...
Reggel az ajtócsukódásra ébredtem, lassan felkeltem és láttam hogy az ágy üres.- Na remélem nem gondolt rosszat a tegnap estéről, vajon egyáltalán tudja e hogy alvajáró? Mivan ha elcesztem valamit és kihullott a haja vagy ilyesmi.- Gondoltam erre sóhajtva...Gondoltam beágyazok, ahogy az ágyhoz hajoltam éreztem a lány ilatát és a takaró is meleg volt még mivel alíg egy perce mehetett el, akezemme kicsit beletúrtam a meleg takaróba aztán mosolyogva megágyaztam. Fogatmostam és zuhanyoztam utána meg neki álltam hadseregnyi palacsintát sütni, valamiért jótevő mikulásbácsi kedvemben voltam, és a kis kölykök társasága könnyített a magányomon szóval sütöttem egy hadseregnek elegendőt. Kimentem a kölykökhöz és ha már fent voltak elmondtam nekik hogy most nekem kéne az ő segítségük, mert "véletlenül" annyi palacsintát sütöttem hogy nem bírok el vele. Ha aludtak még akkor egy cetlit hagytam ott úgy hogy ne fújja el a szél és észrevehesség, aztán vissza mentem a házba, az ajtót nyitva hagytam nekik. |
Mikor kilépett az ajtó mögül, széles mosolysra húzódtak ajkaim, ez mégis csak egy különleges nap az elejétől a végéig. Hogy mégis milyen kimenetele lesz, azt nem tudhatjuk, de a nappali része attól még lehet mókás.
- Joanna! Szia! - mosolyogtam, Misha pedig szokásához híven, s mert már nagyon izgatott volt, mint minden vásárlásnál, ugrabugrál fogta meg Joanna egyik kezét, míg nekem a másikat, s bár mindig akadt autó, most gyalog mentünk, így volt lehetősége lógnia rajtunk.
- Is-is. Összejövetelként kezdődik, egy kellemes kis bállal folytatódik, s mikor már mindenki jól érzi magát, de mégsem túlzottan ittas, áttérünk a fontosabb ügyekre, mert mindig vannak fontos témák. Mármint közös célok. Itt nem a ti ügyeitekre gondolok, az lényegében a ti és az említett illető dolga. Ezt úgy sem köti az orrunkra a konferencia részen, max külön elpanaszkodja egy pohár jólféle rosé társaságában. - magyaráztam. A legtöbb férfi ott sem különb. Ha isznak, beszédesebbek lesznek. Persze ígéretet akkor sem szabad velük tenni, mert később úgyis letagadják, éjszaka ide vagy oda. Benjamin hozzájuk képest tisztességek ember volt, sosem kötött üres alkukat és tartotta a szavát.
Drága és minőségihelyekre mentünk be, Mishának és magamnak is akartam nézni, de elsősorban Joanna nyomozó mi voltával kell kezdenünk valamit. Az már korán megütközött, hogy nekem és Mishának más az ízlésünk. Vagyis... tulajdonképpen nem annyira, de most egy gazdag "akárkit megkapok" férfi agyával kell gondolkodnom. Olyan ruhára volt szükségünk, ami passzol a szeméhez, hosszú és takar mindent, amire rávetné magát egy férfi, de pontosan azért, hogy érdeklődjenek iránta. Hisz végülis a figyelem felhívás a lényeg, de ezt finoman kell tenni. A magam részéről egy fekete ruhát választottam. A színével szimbólizáltam együtt a még mindig tartó gyászt férjem iránt, s a titokzatos magabiztosságot, amit nem véletlenül nem kérdőjelez meg egy férfi sem. Misha hallani sem akart a feketéről, és majdnem hisztizésbe torkollott a dolog, de milyen anya volnék, ha megtagadnám tőle a saját ízlésének megfelelő ruhát. Miután pedig ezzel meg voltunk, mentünk tovább, mert szükségünk lesz még egy fodrászra és egy sminkesre is, akik némi plusz pénz fejében hajlandóak vállalni minket. Közben persze végig ellátam tanácsokkal.
- Murillo add a külsőségekre, de a belső kisugárzás csapja meg először az orrát. Nem baj, ha rólad beszélnek odabent, de ne rémülj majd meg, ha kérdezgetnek. Viselkedj úgy, mint egy királynő. Eszedbe se jusson, hogy miféle szörnyű végkimenetele lehet ennek az egésznek, csak is a győzelem és a cél legyen a szemed előtt. Mintha a rosszabbik eshetőség nem is létezne. Befogod vonzani a jót, és ha győzől, egyre kevésbé fogják megkérdőjelezni a hatalmad. - magyaráztam neki, mikor már a hajunkat és körmeinket csinálgatták.
- A legtöbbjük semmivel sem különebb az átlag férfinál, noha ők ténylegesen elvárják, hogy a nők őket akarják, ha az ég nem is áldotta meg őket jó génekkel. És ne feledd, a férfinak mindig az kell, ami a többi férfinak. Murillo észre fogja venni, ha mások is nézegetnek téged, de lény óvatos, mert van egy házőrzője, Rafael. - nyújtottam át egy képet a férfiról, hogy tudja kiről van szó. - Murillo jobb keze. Veszélyes. És így van ha mondom. Nyakig benne van a sötét ügyletekben. Remek lövész, és annyira megbízható, hogy Murillo mostmár őt küldi sokhelyre maga helyett. Nem fél bemocskolni a kezét és jó kém. Ha hinnék a természetfelettiben, azt mondanám, hogy egy bukott angyal. Gyönyörű, megállíthatatlan, kegyetlen és sebezhetetlen. De biztos van gyengepontja. Őszintén szólva félek utána nyomozni. A mostani helyzet miatt is, s mert egyszer már megpróbáltam, de ő ügyesebb volt és megfenyegetett Mishával. Murillotól nem, de tőle még én is félek. Vannak saját ügyletei a főnökén kívül is, de azokról semmit sem tudok. Ő intézte Warren családjának kiírtását is. Az sem kizárt, hogy ő nyúzta meg a kisgyerekeket. - magyaráztam neki, hogy tudja, benne nem lesz kegyelem, ha kiszúrja, és Joanna egy pillanatra is kiesik a szerepéből. |
Alvajárás közben sokat kóválygok, és ez most sem volt másképp. Azért tudtunk róla kiskoromban, mert piszkos volt a lábam reggelre, s mert egyszer a szüleim direkt fenn maradtak miatta. Ritkán jött elő és az orvosok szerint kinövöm, de olykor, mikor frusztráltan fekszem le, vagy valami nem hagy nyugodni, felkelek és keresni kezdem. Olykor csak egy választ, egy logikus magyarázatot, de akkor is körbejárok, míg úgy nem érzem, hogy megtaláltam.
Ha Warren nem lépett el az útból, minden bizonnyal meglódulva mentem neki,de csak mint egy lassú zombi. Aztán kikerülve mentem tovább. Az emeletre nem mentem föl, lépcsőzni nem tudok ilyen állapotban, de a lábujjaim gyakran ütődtek neki a legalsó lépcső foknak. Körbejártam a konyhát, s annak ellenére, hogy oda be se néztem, mikor behívott, nem mentem neki semminek. Annál a bár széknél álltam meg, ahol anno az a lány ette a müzlijét, aki meghalt a tengerparton, s akiről mi nem is tudunk, bár számomra is gyanús volt, hogy ilyen olcsón jutottunk egy ilyen jó nyaraló házhoz. A konyha után ismét a nappaliban császkáltam. Külső szemmel biztosan mókás lehetett volna nézni, ahogy Warren utat csinál nekem, elpakol előlem, hogy nehogy elessek. Azt hiszem most is egy hasonló nem éppen kézenfogható dolgot kerestem. De reggelre, mikor felébredek, úgy sem fogok rá emlékezni. Végül a nappali közepén kuporodtam össze és aludtam vissza. Nem éreztem csak súlytalanságot, és hogy ahol most vagyok, ott jó. Az ágyba kerülve pedig még jobb. Nem mondom, hogy kényelmetlenül aludtam, s fáradt sem voltam annyira, ahhoz képest, hogy vagy két órát alvajártam. Na de az ébredés... na az... kellemetlen volt.
Először fel sem fogtam igazán, nyújtóztam is egy nagyot, mikor a plafont bámulva hirtelen belém hasított, hogy egy sátorba hajtottam álomra a fejem. Egyből fel is ültem, mint akit hátba vágtak volna, és láttam, hogy a szoba sem ismerős. Aztán ahogy körbenéztem, megpillantottam a földön Warrent. Először azt hittem rosszul van, le is guggoltam mellé, de akkor láttam, hogy egyenletesen lélegzik. Csak alszik. Ahogy tudatosult bennem, hogy mi történt rákvörössé váltam, és most egyáltalán nem jó értelemben szégyeltem magam. Legszívesebben a többieket is itt hagytam volna, hogy inkább haza vigyenek a szüleim. Nem akartam tovább rontani a helyzetemen, így mielőbb elakartam hagyni a házat. De azért volt bennem annyi empátia, hogy betakarjam, nehogy megfázzon a földön. Ha pedig erre nem kelt fel, néma csendben átléptem, az ajtóig halk léptekkel mentem ki, majd onnantól rohanva futottam ki a házból, vissza hozzánk. Szerencsére korán volt, a többiek pedig a sátrakban aludtak. Szóval a nyaralóban gyorsan lezuhanyoztam és hogy elűzzem a kellemetlenséget okozó gondolatokat, csináltam kamilla teát. A mai napra amúgy is sétás kirándulást terveztünk, ami jól jött, mert nem kívántam most így itt maradni. |
Joanna:
Telefon csörgésre ébredtem, Tomas vettefel, hallgatott egy ideig aztán meg átnyujtotta nekem. Eurielle volt az, elmondta mi a következő lépés és mondta hogy már itt vár, letettem és elkezdtem rendesen felkelni.- Jó reggelt, reméltem nem vagy másnapos.- jegyeztem meg kicsit piszkálvan Tomot, igaz a főnököm és általában ilyesmit nem engedek meg magamnak, de tegnap olyan gyámoltalan volt, még soha nem láttam ilyennek, mint eg yelhagyott kisifú. Utána észheztérítettem magam, hidegvízzel arcotmostam meg fogat. Kijöttem a fürdőből ahol gyorsan átvettem a ruhámat és késze is álltam rá hogy lemenek. - A shoppingolás talán nem olyan veszélyes.-nyugtattam főleg magamat.- Remélem nem unod magadat halálra ma...Szia.- köszöntem el Tomtól aztán lementem a Hotel elé ahol Eurielle várt.
- Szép napot Madame, szervusz Misha pajtás.-mosolyogtam a lányzóta és nyújtottam a kezem hogy adjon bele egy pacsit. Vicces mennyire családias hangulat volt pedíg kitudja milesz később. Beszálltunk az autóba. Nem szerettem túlzottan shoppingolni de úgyéreztem Euriellel más lesz.- Ez az összejövetel mégis miféle is pontosan? Ilyen konferencia jellegű vagy valami lazább?- kérdezgettem mert nemtudtam pontosan milyen ruhát akar majd venni, kicsit izgultam mert nem sűtűn hordok olyan nőies estélyiket és ha olyasmitkell viselnem akkor kétszer annyira kell majd figyelnem arra hogy magabiztos legyek. Meg is érkeztünk az első helyre, bíztam a Madame ízlésében na meg mindenképpen neki kel lválasztani hiszen ő tudja mi lesz a megfelelő kisugárzású. Olyan puccos helyre mentünk be amilyenben még életemben nem voltam, figyeltem Eurielle mit választ nekem aztán felpróbáltam párat. Jó érzés volt persze párba belebújni de volt amelyik zavarbaejtő volt, főleg az eggyik fekete amelyiknek majdnem a fenekemig kivolt vágva a háta, néztem a tükörben.- Na ezzel biztos hamar "eladnám" magam.- viccelődtem Euriellenek, Misha közben nagyon elemében volt. Tudom hogy Tom nem bízik Eurielleben, de az hogy Misha itt van azt bizonyítja hogy ő most még nálunk is többet kockáztat. Reméltem hogy nemkell sokáig shoppingolnunk mert azt este miatt izgultam, és kíváncsi voltam Eurielle tanításaira, arról mire figyellek hogy viselkedjek majd.
Warren:- Jólvan én csak azt akartam mondani hogy ha van ami nincs akkor kérjetek tőlem.- mondtam Stormienak amikor elutasította a takarós meg az egyéb segítségnyőjtásomat. A Stormie grimasza nagyon tetszett de csak mosolyogtam rá. Marlennel jt beszélgettünk sőt később még óvatosan a föztjéből is ettem, meglepően ehető volt. Sokáig fent maradtam, már éppen készültem volna lefeküdni mikor koppanásra lettem figyelmes, nem kopogásvolt mert csak eggy hangos koppanás volt. Kicsit óvatos voltam, kitudja ki az...Az ajtóhoz mentem és hallgatóztam, mire újabb koppanás halaltszódott, óvatosan ajtót nyitotam.- Te? Na mégiscsak kéne valami?-kérdeztem de aztán láttam hogy nincs magánál, be is sétált lazán a házba, még életemben nem láttam alvajárót elég para volt.- Jajj basszki.- Majdnem belesétált a kandallo melleti vas piszkába óvatosan irányítgattam nemtudtam mit kell tenni egy alvajáróval de azthallottam hog nem szabad őket felébresztni szóval csak kb eltettem minden az útjából had járkállgasson, majdcsak felébred vagy visszaalszik egyszer. Kb egy órát vártam miután végre elfeküdt a nappali padlóján. Odamentem és néztem ahogy alszik, na végre rendesen alszik ez a gyerek. Felkaptam az ölembe, néztem picit az elernyedt mélyen alvó arcát. Aztán elindultam vele felfelé. Megint Dahlia jutott az eszembe kicsit, mélyet sóhajtottam, bevittem Joanna szobályába és az ágyra fektettem és betakartam, kicsit leültem az ágyon mellette és magamelé bámulva gondolkodtam, annyira elálmosodtam hogy végül a földön aludtam el a szobában ahol őt is lefektettem.
|
 Nem voltam benne biztos, hogy nem-e álmodom e ezt az egészet, de úgy éreztem, most megbizonyosodhattam, hogy nincs baj, így megnyugodva hagytam, hogy kézenfogva az ágyamhoz kísérjen, ahová le is ültem. A puszira behuyntam a szemeim, majd mikor visszafeküdt nem sokkal később, én is így tettem. Szerencsére másnap semmire sem emlékeztem belőle.
Telefon csörgésre ébredtem. Nem tudom melyikünk vette fel előbb, de Eurielle volt. Kérte Jot, hogy készülődjön, mert a találkozás előtt, előbb elmennek bevásárolni rá, hogy jól visszaadja majd külseje a gazdagság és hatalom egyvelegét. Beszélni akart vele, felkészíteni az estére, és külön kérte, hogy míg nem kapok rá engedélyt, ne hagyjam el az épületet, ne telefonáljak és ha lehet ne is nagyon beszélgessek másokkal. A fejesek ugyanis a mai nappal érkeznek a városba és szétszórják az embereiket az estély közelében, hogy biztosítsák maguknak a terepet, illetve, így alkalmuk nyílik arra is, hogyha támadásra készülnek, résen lehessenek. De ha ez meg is történne, minden bizonnyal elnyomnák a lázadót.
Alig vártam, hogy végre megérkezzenek, Jo, kipihenje magát és a mai nappal elmehessünk egy amolyan csajos napra. Nyilván egy komoly találkozóra készülünk, egy bálra, ahol fontos - főleg a nőknél - a megjelenés. Ráadásul nem szúrhatják ki, hogy nem közénk való. És nem csak a terv miatt, hanem mert viszem Mishát is. Magam mellett érzem a legnagyobb biztonságban. De ha most lebukik Jo, magával ránt minket is. Az sem tagadom, hogy mindig is érdekelt, milyen is egy érettebb fiatal lánnyal vásárolni, mint anya lánya, szóval izgatottan vártam a hotel előtt. |
Ez egy... igen különös meglátása az életnek. - állapítom meg inkább hozzám sem téve mást. Az üveg választását figyelve úgy érzem lesz még dolgunk egymással, vagy éppen erre akar utalni ez a furcsa jel.
A kérdésem nem lepett meg, jobbal nem tudtam előrukkolni, de az ő válasza viszont összezavart és ez az összevont szemöldökeimből és a zavart tekintetemből is látszódott. Nem kérdeztem vissza, mert nem volna szabályos, de mostmár tényleg elvesztettem a fonalat. Előre nézve tanakodtam még mindig ugyanazzal az arccal. Most akkor hazudik? Igaznak tűnt. És nem azért, mert én azt akarom hinni, hogy igaz volt, hanem, mert elég könnyedén válaszolt. Vicces megjegyzésén nevettek a többiek, de rajtuk is látszott, hogy ők sem tudják mindezt hová tenni, bár csak annyira tartották izgalmasnak, mint egy film végét, ami összezavarja az embert, de a végén minden tisztázódik.
- De. - elmerengve a tűzbe nézve. Igaza van, ez csak játék. Örültem, hogy átadja a helyét másnak, mert kezdtem félni a sors nem tetszetős döntéseitől. Az sem bántam, hogy a telefon bezavart.
- Van takarónk, meg ha fáznánk is... itt van a nyaraló... - böktem a fejemmel a ház felé, amit kibéreltünk, de talán csak poénkodós megjegyzés volt a részéről, amiért a tüzet sem tudtuk begyújtani, szóval ezek után el is kerültem a vele való szemkontaktust. Ezért is ért váratlanul, mikor a hajamba kócolt, amire grimaszolva néztem utána, miközben igazgattam a frizurám.
Miután pedig elment kissé csalódottá váltunk, mert azért érdekes dolgokat mondott és hozott egy kis váratlanságot magával. De folytattuk, ahol abbahagytuk. Ettünk, ittunk és nevetgéltünk. Persze róla is beszélgetünk, bár nem mondanám feltétlen, hogy ki is beszéltük, inkább csak megbeszéltük, hogy érdekes fickó a történeteivel együtt. Miután kipurccantunk bevonultunk a sátorokba, bár Heather inkább a nyaralóban akart aludni, de végül kint maradt velünk. Az események ellenére, ugyan nehezen, de elaludtam.
Valahol az éjszaka közepén nyithattam ki a szemeim, de valójában még mindig aludtam. Azaz inkább a között és az ébrenlét között voltam. Alvajártam. Olykor szokásom, bár meg voltam róla győződve, hogy kinőttem. Szóval felültem, és hátra hagyva a cipőm és a többieket, elkezdtem föl alá járkálni a tengerparton. Néha még a vízbe is belegázoltam, s bár hideg volt, nem ébredtem fel rá. Ahogy arra sem, hogy elsétáltam a nyaralók felé, és jó ideig, hol lelépve a járdáról, hol azon császkáltam. Álmomban csak azt tudtam, hogy keresek valamit, és nem találom, ezért mennem kell míg meg nem lelem. Hogy mi volt az, nem tudom. Olyan lehettem, mint egy kísértet. A mi házunk is kétszer körbejártam és a szomszédos nyaraló ház környéként is megjártam. Warren nyaralójának ajtaja előtt álltam meg. Mentem volna tovább is, de minden alkalommal mikor lépni akartam, a fejem az ajtónak ment. |
 - Lehet ha nemlenne ilyen erős a sok alkoholtól már végem lenne.ÉS ha bajom is lesz, hát ez van valamiben megkell hallni.-viccelődtem vállat vonva. Aztán Stormie pörgetett és én felelt választottam, kíváncsi voltam mivel rukkol elő. Ahogy megkérdezte attól esetleg egy korabeli jönne zavarba aki nagyon szerelmes, de nekem csak tovább etette a fölényemet, a tözetnézve halkan kacagtam eggyet aztán visszanéztem a lányra. Hagytam hogy lebuktasson- Meg.- válaszoltam határozottan, és éreztem hogy tovább dobog a pici szive, tényleg nemtudtam mit kedeni a genyóságommal de ettől a játéktól komolyan kezdem izgalombajönni.- De ezt el ne mondjátok a szüleiteknek.- néztem a többiekre- Ez csak egy játék amúgy is nem? - vicceltem aztán hogy ne legyen ez továbbse kínos elvettem Stormie elöl az üveget és átdobtam a mellette lévőnek hogy most ő következik. Közben félszemmel odasandítottam mivan a lánnyal. AZtán csörögt a telefonom, Marlene híovtt akiről tökre megfeledkeztem hogy jönne este.-Ó a szarba- mondtam mielőtt felvettem a telefont, felálltam és odébbmentem kicsit. Nagyon nehéz volt lebeszélni róla hogy idejöjjön hála Tomnak mert ő meg a lelkére kötötte hogy nézzten rám és Marlene amit megigér az úgyis lesz szóval jött már úton volt, visszamentem a gyerekekhez.- Na gyerkőcök dolgom akadt, ha esetleg kellek még valamire csak kopogjatok be nyugodtan és ha fáztok este vagy valami vannak pokrocaim szivesen kölcsön adok párat. Na szevasztok -mondtam neki aztán összekócoltam kicsit stormie buksiját és mentem be. Megvártam Marlenet aki próbált vidám lenni, a kajával nem izgatott fel de tudta hogykell jókedvre deríteni mert hozott agy üveggel a kedvenc Whiskymből."apádnak is ez volt a kedvence" mondta. Aztán leültünk kicsit beszélgetni amolyan kötelező terápia jellegelle, gondoltam jobb ha túlesek rajta, meg igaz hogy néha hideg futkozott tőle a hátamon de mégiscsak a gyerekkorom részese volt, és mivel se anyám se apám nem él már kicsit olyan mintha hozzájuk hasonló volna. Rögtön neki i láttunk a whiskynek, ő is inkább azt ivott. Aztán elkezdtünk beszélgetni és meglepően jól esett és nagyokat nevettünk. " emlékszem amikor kb 10 éves voltál és a küszöbre feküdtél azért hogy amikor szoknyában átmegyek a másik szobába megtudd nézni a bugyimat" mesélte Marlene én meg méghangosabban nevettem.- Mondanom sem kell akkoriban elég jó lábaid voltak.- törölgettem a könnyeket a szememről a nevetésmiatt.- Ezt eddig soha nem kérdeztem még meg tőled, de apával ti? tudod...- mutogattam a kezeimmel. Mire Marlene nagyon szépen elmosolyodott.- Hát volt hogy igen, de ha ez érdekel nem én vagyok az anyád.- viccelődött, én meg nem lepődtem meg. Anyámmal voltak gondok emlékeztem, csinos volt de volt valamilyen mentális betegséges és néha nehéz volt vele, miután meghalt apa nagyon magányos lehetett de Marlennel sok időt töltött nemcsoda így hogy volt köztük valami.- Hú de tudtam!-mosolyogtam, elég sokáig maradt, taxival ment haza, öleléssel búcsúztunk és köszöntem hogy jött, mégis jó volt hogy meglátogatott. Mikor egyedül maradtam most kicsit rosszul esett a csend, így a kölykök meg Marlene után kicsit magányos voltam. Kinéztem az ablakon amelyiken rá lehetett látni agyerkőcökre de úgytűnt már alszanak. Kicsit bevoltam csiccsentve, nem akartam így elaludni szóval gondoltam keresek valami könyvet hogy olvassak amíg kicsitki nem józanodok, erre találtam egy fotóalbumot Tomról, belelapoztam és halál szórakoztató képeket találtam benne. Tom gyerekként ahogy fagyizik, karateversenyen van, és ahogy dodzsemezik az apjával. De a kedvencem az volt ahogy egy törött lapáttal a kezében nedves hozentrogeres naciban sír, magamban nevetgéltem- Ez lekell fánymásolnom és kitapétázni vele a szobályát mire visszajön-határoztam el nevetve. Aztán tovább lapoztam, mikor már nagyobb volt és ott voltam vele én is. Pózoltunk a légpuskáinkal, fáramásztunk mikor apám elvitt minket kirándulni a szikláshegységbe, még olyan kép is volt ahol felolvas nekem valami mesét, nagyon megmelengettek ezek az emlékek. Aztán ahogy egyre nagyobbak vagyunk, az utolsó kép az volt amikor megtudtuk felvettek minket az akadémiára és örömünkben az ölébe ugrottam ő meg annyira meglepődött hogy majdnem elesett szóval eléggé olyan pózban lettünk elkapva amit ha valaki lát biztosraveszi hogy a következő percekben én betörtem a felyemet, de Tom arc közben nagyon nevet. Jó volt látni ezeket, a legjobb barátom, mindíg is az volt. Nagyon sajnálom hogy itt hagytam és frászt hoztam rá, reméltem hogy most jólvan és épségben visszajönnek Joannaval. Persze attólmég kitapétázom a szobályát. A fotelben ültem a lenti nappaliban és merengtem a tervem részletein.
 Olyan fura helyzet volt, még soha nem láttam ilyen állapotban, tökre elhagyott volt de persze mostanában rájárt a rúd rendesen. Mikor mondta hogy furcsán viselkedtem beugrott mi történt és zavarbajöttem kicsit.- Ó nem...bocsánat csak eszembe jutott valami ami egy elég kellemeltn dolog és hirtelen rosszul éreztem magam de nem miattad, bocsánat hogy ilyen félreéthetően viselkedtem nem állt szándékomban.-mentegetőztem, de hülye is voltam ő most elég szar állapotban lehet én meg behisztizek ilyen kislányos dolgon. -Aztán teljesen furán bekérdezte hogy szerettem e volna egyáltalán hogy jöjjön. Az Eurielles megjegyzésében meg kicsit viccesen féltékenységet éreztem- Hiszen én kérdeztelek meg, ha nem akartam volna akkor próbáltam volna eltitkolni az egészet. - Nagyon sokat jelent nekem hogy itt vagy most velem.-tettem a kezére a kezemet hogy hamár ennyire kétségbe esettre itta magát érezze hog őszinte vagyok vele. Nempiszkáltam azzal hogy megkérdezem részeg e pedíg majdnem megkérdeztem annak ellenére hogy egyértelműen az. Felálltam hogy odakísérjem az ágyához.- Most már aludnod kellene, nagyon késő lehet.- mondtam és leültettem az ágyára.- Persze csak ha jobban érzed magad, remélem már nem gondolod hogy nem akarom hogy itt légy. - mondtam neki aztán hirtelen felindulásból mert annyira gyámoltannak tűnt most, a megcsókoltam a homlokát, mondjuk lehet elég fáradt is voltam mert nemfogtam fel teljesen csak azt akartam hogy megnyugodjon és aludjon. Vicces hogy ő a főnököm és ilyen állapotban látom. - Jó éjt.- mondtam neki és felálltam az ágyáról elindultam a sejátom felé, remélve hogy most végre sikerül elaludni és Tomnak is. |
Nagy érdeklődéssel hallgattuk, a fiúk elkerekedett szemekkel, szinte sóvárogtak a történet után, mely alatt még a seb helyét is megmutatta. Nem kerülte el figyelmem, a másik heg sem, amiről lerített, hogy köze sem lehet sérülésnek, mint inkább precíz orvosi műtét nyomának, de nem kérdeztem rá. A fiúk egyszerre "húú"-ztak fel, pedig csak egy sebhely volt. Igazából inkább maga a története volt elgondolkodtató.
- Megúsztad, és mégis kegyetlenkedsz a májaddal. Hol ebben a tanulság? - néztem fel rá. Ezt sem kötekedésnek szánva, csak keresve a logikát benne, mert ha sajátos is, akkor is kell, hogy legyen magyarázata.
Mindenesetre túllendültünk az érdekes történeten, helyette inkább a földig megalázva éreztem magam mindenki részéről. Szívesen megbosszúltam volna, de nem vagyok az a fajta. Ráadásul, ha jogosan is tenném, utána is hetekig őrlődnék, hogy megbántottam valakit. A homlokára volt írva mennyire élvezi, hogy piszkálhat. Igen, ha nincs gyereke, akkor tutira a kamaszkorából hozta mindezt, és ő is pont olyan gyerek volt, mint akik minket terrorizálnak. Előnyére szóljon, hogy ráadásul erőfölényben van, idősebb és nyilván nyomozóként sok mindenben előnyt élvezhet velem szemben. Ha akartam volna, sem tudtam volna mit reagálni rá szóban, csak pirultam, és csupán a nyelvem öltöttem ki felé, azt is inkább félénken, semmint határozottan pimaszul. De minden bizonnyal a sors is revánsot akart venni általam, mert forgatásom során rá került a sor és a többiek sem ellenkeztek. Még akkor sem, mikor ő nevetve megjegyezte, hogy ez így borzalmasan izgalmas lesz, mire megkérdeztem a többieket, hogy átakarja e venni a helyem valaki vagy forgassunk újra, de heves ellenkezésbe kezdtek. A feleletet választotta, ami végtére is jobb, mintha bátorság próba elé kellene állítanom. Tisztában voltam vele, ha még egyszer én leszek a célpontja, akkor sem fog kímélni, így én sem akartam, de akármilyen kérdés is jutott eszembe, úgy éreztem ellenem fordítaná és engem hozna zavarba vele.
- Jól van akkor... - elgondolkodtam, de végülis adta magát a kérdés, mert a lelkem mélyén nem hagyott nyugodni a pillanat. - Valójában megakartál csókolni? - kérdeztem.
Aggódtam, hogy ez a helyzet mindent elronthat, na meg talán kicsit be is csiccsentettem, azért sem hagyott nyugodni a dolog. Addig rázogattam, míg fel nem kelt, amikor pedig megtörtént, tovább zaklattam a kérdéseimmel, mert tudni akartam a válaszokat. Lehet, hogy későb már ne lesz rá alkalmunk és örökké bántani fog a dolog. Vagy tényleg csak sokat ittam.
- Tudnom kellett. - engedtem el végül, bár nem voltam benne biztos, hogy így van. - Furcsán viselkedtél és megijedtem, hogy én okoztam. - vallottam be. - És nem mondtál semmit, szóval biztosan én okoztam. - tettem hozzá, egyre kevésbé követve a saját mondanóm és annak logikáját. Mikor számonkérően rákérdezett, hogy fent voltam-e előtte is, egy pillanatra erre-arra néztem zavaromba, hogy most mit is mondjak, de végül megmaradtam őszintének.
- Aggódtam, igen. Csak... nem tudom. Tényleg szeretted volna, ha eljövök? Örülsz neki? Vagy inkább jobban örülnél, ha azzal a nővel lehetnél? - kérdeztem egy teljesen más vonalon haladva, fel sem tűnt igazán és nem tudom miért hoztam ezt fel. Tudom, hogy Warrenben megbízhatok, de egyszer már ő is eltűnt évekre, és félek, hogy Joanna is ezt fogja tenni. Hogy mindenki magamra hagy majd. Warren, Lolita, aztán Joanna is. |
Joanna:
Zaklatott voltam, nehezn aludtam el és amikor végre sikerült akkor se tudtam mély álomba merülni. Nemtudom mennyi idő mulva de arra ébredtem hogy Tom kelteget, arra gondoltam hogy lehet már reggel van de meghallottam mit mondott. Feléfordultam és felültem az ágyon, megdörzsöltem a szemeimet hogy kicsit felébredjek de így annyit értem el hogy kicsit benedvesedtek a fáradt szemeim. -Mi? -kérdeztem hallkan mert kellett hogy felfogjam mi történik.- Nem dehogy...nem haragszom. Ezért keltettél fel?- kérdeztem hallkan, kicsit meglepett, most meg én gondoltam arra hogy mi a szart csináltam ami miatt ilyen szarul érezheti magát, éreztem némi alkoholszagot.- Miről kell beszélnünk? Nem emlékszem mitörtént...Te azóta is fent vagy? -kérdeztem a végén, láttam hogy a tekintetében ahogy a kinti fény rávetült hogy tényleg azt hiszi haraudtam rá.
Warren:- Lőttem-válaszoltam.- Többször mint kellett volna. A társam és én nagyon különbözünk persze ez nem akadály inkább összetartó erő. Engem inkább az ösztöneim hajtanak, és soksor keveredtem lövöldözésbe, ennek megfelelően golyót is kaptam már. Se adni se kapni nem kellemes érzés, egy fegyver nagy felelősség.Egyszer üldözőbevettem egy fickót aki nagyon sarokba szorítva érezte magát és amikor azthittem elfogom kapni közelről meglőtt.-meséltem, aztán kicsit lejebb felhúztam a polómat a hasamon hogy megmutassam nekik a golyóütötte seb maradványát.- És majdnem kicsinálta a májamat de megúsztam.- mondtam, a sebtől nem messze ottvolt a vakbélműtétem hege. Volt még több golyó ütötte lyuk is rajtam de nem mutattam meg csak ezt az eggyet. Meséltem aztán jött a kérdezősködés meg a puszis ügy, ami után majdnem el is mentem de maradtam üvegezni. A sors keze álltal rögtön Stormiet pörgettem ki és aljasmódon próbáltam még kellemetlenebb helyzetbe hozni, had edződjön. Felelést választotta én meg rögtön be is dobtam a kérdésemet, olyan ártatlanul nézett rám hogy ezzel mégjobban kiprovokálta hogy kicsit megszeppentsem, ezis valami régen elfojtott dolog nálam amit általában visszafogok, de szeretem az ártatlanságot lerombolni, jól zavarba is jött énmeg vigyorogva hallgattam a kétségbesett kis magyarázkodását.- Ó milyen nagylelkű hogy nem akarsz megbántani.- nevettem, láttam rajta hogy tetszem neki és mivel ezt én tudtam ő meg zavarba jön tőle nálam a fölény. Nem olyan ciki dolog ez, én általában tetszem a lányoknak de ebben nincs semmi szélsőséges és nemkell túlgondolni. Ő is szép volt, fiatal és félénk ami engem általában nagyon megszokott indítani de ettől se kell túlgondolni a dolgokat, csak játszottam az egésszel, lehet a gyászmiatt voltam kicsit ilyen piszkálósabb, lekellett vezetnem a feszültséget. Kedvesen megsimogattam az arcát.- Semmi baj, nembaj ha igen ne szégyelld, ez önmagában nem jelent semmi drasztikusat.- piszkáltam tovább az arcsimogatással, aztán ő jött pörgetésben és rám mutatott az üveg, felnevettem.- Na ez így egész izgalmas.- Gndoltamkodtam egy kicsit.- Nincs kedvem most felállni innen, szóval Felelek.
|
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
