|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Úgy láttam az ünnepély jó hatással volt rá. Jobb kedve volt és bár csak egy sétáról volt szó némi csevellyel megfűszrezeve, láttam a szemeiben az izgatottságot. Persze én is az voltam. Kíváncsi voltam, kit rejt a nagy keresztapa álarca, hogy miből is nőtte ki magát, hogy most itt tart. Reméltem elkerülhetőek lesznek a kellemetlen kérdések, bár ha már úgy kezdené, hogy tényleg Lisának hívnak-e, az több mint gyanús volna. De a foglalkozásom ígyis érdekelheti. Tény, nyomozó már nem vagyok, így abban nem hazudnék, de jelenleg is valahol az igazságszolgáltatás szolgálatában állok, csak fegyver és jelvény nélkül. Nem véletlen adtak ki mellém egy kiss megkopott, de egyébként jó nyomozót.
Mikor útunk során megkínált a szivarral, hát hülye lettem volna nem kipróbálni. Mondjuk furcsa mód az elmúlt egy-két napban - telt az bármilyen stresszesen is - sosem éreztem kényszert arra, hogy rágyújtsak, pedig odahaza sokszor még az üldözésekkor is ott lógott egy szál a számban. Talán a levegő változás. Ja, meg minden, mert ugye itt elég nagy változások történtek az otani életemhez képest. De azért köhögtem tőle és bár mostmár tudom milyen a szivar, valahogy nem vagyok odáig érte.
- Jesszusom, asszem maradok a ciginél.. - nevettem, mikor már visszaadtam neki. Az ahogyan csupán egy fél mondatban minden komolyabb érzelem nélkül kijelentette, hogy gyilkos, de már számát se tudja, hány ember vére tapad a kezéhez, ismét eszembe jutatta, hogy ő nem ártatlan, és az egész életét ártatlanok vére kövezi ki. De nehéz a józan ész és az érzelmek hadát szétválasztani és helyesdöntést hozni. A történet hallva bár sokkal izgalmasabbra gondoltam, végtére is teljesen logikusan felépített történet. Bár az anyja halála szomorú, de abban igaza van, hogy az embernek nem a szülei választják ki az útját, hanem saját maga.
- Wáó... édi lehettél egy cumival a szádban egy drága bőr fotelben, ahogy apád tárgyalt a nagy kutyákkal. - viccelődtem, de valahogy így tudtam elképzelni őt és a családját. Aztán rajtam volt a sor. El is gondolkodtam miként adhatnám elő, hogy ne hazudjak, de azért ne is áruljam el, hogy a túloldalon állok.
- Hát... Az én szüleim sem élnek már. Apám kiskoromban leesett a tetőről, anyám pedig rákos volt, szóóvaal... nem túl eredeti és nem is olyan botrányos, de szomorú azért. Testvéreim nincsenek, bár kamaszkoromban sokszor kerestem a bajt. Mit kamaszkor... jól láthatóan most is így van... - mosolyogtam. - Jelenleg pedig... itt vagyok. - tettem hozzá. Akár még romantikusan aranyos is lehetett volna ez az este, ha nem jelenik meg a két jó madár a rosszatsejtető boritékkal. Nem mondanám, hogy előre éreztem a véget, de sejtettem, hogy nem lesz ínyemre bármiről is legyen szó. Aggódtam, de igyekeztem elnyomni a kíváncsiságommal. Ám mikor felfedte valódi kilétem, s nem csak a boritékkal, de nyilvánosan mindenki füle hallatára, alig hittem a fülemnek. Egy pillanatra sípolt a fülem is, s azt hiszem meglegyintett a halál szele. Bassza meg. Hogy mérges voltam e? Igen. De nem magamra. Hanem a kis pincsire. Murillora néztem, és azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy most láttam először ezt az oldalát. Raffael rám szegezett pisztolyára néztem, majd azt, ahogy Murillo átveszi. Tagadhatnám, de feleslegesnek érezném, úgy is kiderülne az igazság. Felhozhatnám, hogy nem ártottam neki, s azt hiszem a későbbiekben sem akarnék, de úgy érzem erre bizonyítékot nem tudnék adni, ellenben a borítékban látottakkal. Beszélhetnék az érzésekről, de ezekben még én sem vagyok biztos, ő pedig már döntött.
- Ne érezd magad elárulva és szerintem magadra sem kéne haragudnod. A sors akarhatta, hogy pont az én flegmaságom szúrjon szemet, hogy a titokzatosságom ellenére, bíztál bennem annyira, hogy olyan dolgokba vezess, amelyekbe ebben a tudatban biztos ne tetted volna. Azt hiszem ennyi lett volna az utolsó szó jogán... - sóhajtottam. Féltem, persze, hogy féltem, mert meg fogok halni. A szememben is ott csillogott a szomorúság, elfedve a gyülőletet, amit a testőre és annak a testőre iránt éreztem. Jól is alakulhatott volna. De nem alakult. Már épp behunytam a szemeim, ahogy akkora szokás, mikor tudjuk, hogy ütés érhet minket, de nem dörrent el a pisztoly, helyette egy villanásszerű túszejtéssé vált a helyzet. Még hozzá Murillo volt az áldozat. Meg is lepődtem, mikor láttam, hogy Warrennél a pisztoly és úgy tűnt nagyon is sakkban tartja a többieket. Pedig sok fegyveres volt és hát tudom, hogy képtelenség, de Raffaeltől úgy retteget mindenki, hogy meggyőződésem, hogyha akarná lézert lőhetne a szeméből. Murilloval ellentétben belém szorult annyi érzés, hogy még ígyis aggódtam. Tudom, hogy megölt volna, ha Warren nem lép közbe, de közbelépett, én pedig nem haltam meg.
- V-várj, ne bántsd! Warren! - kértem, de azért közbelépni ténylegesen nem mertem. Ideges volt, szinte égett a tekintete. De Raffael miatt. Láttam már morcinak, mert emlékszem még rá milyen ittasan, de most tiszta volt és kurvára gyilkos kedvű. Jó, de ha a Végrehajtóra haragszik, ne Murillot ölje meg. Beszólt a fickónak, de annak szeme se rebbent és őszintén szólva nyomós indokot hozott fel, hogy ne lőjje le Warren Murillot. Mikor rám kiáltott, nem húztam az időt, hanem kirohantam, s nem sokkal mögöttem ő is jött utánam. Azt hittem magunkkal visszük Murillot is. Nem tudom miért gondoltam, hogy ez olyan jó volna, talán csak a túlzott ragaszkodás és a hirtelen elengedése okozott problémát. De a lényeg, hogy leráztuk őket. Ha engedte, utána én vezettem a keze miatt, de féltem volna most hozzá szólni, mert idegesnek tűnt. |
Joanna:
Nagyon groteszk volt látni ahogy Raffael a gyerekekkel játszik, nagyon helyes volt velük még kicsit meg is mosolyogtam kár hogy a valóság ettől távol van, else merem képzelni milyen apa lenne belőle, s ennél belém hasított a felismerés és kicsit a hasamhoz nyúltam, holnap ezt mindenképp elkell intéznem, nem akarok semmi problémát az együttlétünkből... Mikor jött a délután én maradtam egyedül nő de Raffael és a gyűrű tekintetének köszönhetően nem mertek komolytalanul hozzám állni, élveztem ezt a tekintélyt.
Raffael hirtelen rájött hogy minden a helyén kivéve a legfontosabbat és elindultunk megkeresni gyorsan Murillot, veszélyes helyzet ha nemtudjuk hol van, vagy ha Tara, mert nekem is voltak terveim ma estére. Szerencsére az örök figyeltek és nagyjából tudtuk merre keressük vagyis Raffael tudta, és elég rejtett helyen is rájuk találta. Murillo nem örült annyira de inkáb elviccelte a dolgot, feltűnt neki a boríték de nem adtam oda neki, aztmondtam hogy ez egy meglepetés és láttam hogy kíváncsi is lett, szólt Lisanak és visszemntünk, szerencsére csak a küszöbig léptek be a terembe, ez kapóra jött a későbbiekben. Murillo kedves de sürgetőmosollyal nézett rám én meg gondoltam hogy akkor minek is húzzam tovább a dolgot. Odaadtam a sárga borítékot neki de a lelkére kötöttem hogy csak a megfelelő alkalommal nyissa ki. Felálltam az egyik asztalra, egy határozott szóval felhívtam magamra a figyelmet.- Nagyszerű alkalomból gyültünk mi most össze, ünnepelni a hatalmat és azonfelül a nagyok közt is a legnagyobbat- biccentettem el Murillo felé a kezemben lévő pezsgővel töltött pohárral amit az asztalról vettem fel, és a férfiak tömege szintén ígytett, volt ak ifüttyentett és helyeselt.- Sokszor az ajándék értelmezése kimerül a pillanatnyi örömök, vagy a drága üres tárgyak útvesztőlyében, jó ajándékot adni nagyon nehéz és nem mindíg adódik alkalom az igazán jelentős dolgok átadására. Az én ajándékom ma Murillonak, az élete. Hiába vigyáz az ember, ha a figyelme akár egy másodpercre is lankad, ez sajnos bárkivel megeshez de ezért vagyunk itt mi, hogy ha kell szeme helyett lássunk és óvjuk szellemi atyánkat a legroszabbtól. Eztán mindenkinek kétszer annyira résen kell lennie, a felhívás mindenkinek szól aki itt aterembe tartózkodik, vigyázaztok járjatok kétszer olyan nyitott szemmel mert az ellenség már a küszöbön van.- néztem Lisa felé.- Az a nő ott Murillo mellett, egy FBI ügynök.- mondtam és mindenki megmerevedett és odafordult Murillohoz, aki már kicsivel korábban kinyitotta az aktát és éppen Lisara nézett immár teljesen ridegen. Raffael már intézkedett is volna de ezuttal Murillo akarta intézni magának, mivel nála pisztolyse volt, elkérte Raffaeltől. Én leszálltam az asztalról és közelebb mentem Raffael mellé, Murillo pedíg Lisaval kicsit odébbmnet, aki teljesen le voltmég fagyva. Mikor Murillo felhúzta a pisztolyt kinyúlt ez kéz az éjszaka sötétjéből aminek a küszöbén álltak a hatalmas ajtóban, kivette Murillo kezéből a pisztolyt és orrbavágta majd a következőpillanatban Murillo nyakához szorította a pisztolyt és a karjával szorította Murillo nyakát, kicsit belépett a fényre és Raffaelre néztett, Warren volt az ahogyan azt korábban a reptéren kocsinál megbeszéltük, mert tudtuk hogy lekell buktatnunk Tarat és nem akartuk hogy meghaljon, kikeleltt taláni valamit és olyantervet beszéltünk meg amit nem egyszerű végrehajtani mivel nemlesz hiteles ha senkisetalál el senkit... Viszont Warren kicsit eltért em egbeszéltekről, Raffaelre nézett, senki nem emrt lőni vagy megmozdulni ugyanis Murillo nyakánál volt a pisztoly és pajzsként vonta magaelé Warren.- Te szánalmas szar, felse ismertél végig.-nézett Raffael szemébe irtózatosan tüzes tekintettel Warren, igaz égett de nem vesztette el a konrtrollt profi volt akiben emberére talál Raffael is.- Na gondolkozz csak egy kicsit, most jólnézzmeg hogy legközelebb ha találkozunk már nelegyen kérdés.- mondta aztán Tarata nézett.- Tipli kifelé! - kiáltott rá aztán kihúzta magával a sötétbe Murillot , viszont amint a láthatatlan mezőbeért láttam hogyúgymozdul a keze mintha errefelé szegezné a fegyverét és ösztönösen hát túl ösztönösen ellöktem Raffaelt az útból, máshogy beszéltük meg a forgatókönyvet de úgytűntWarren nem bírta megállni hogy ráne lőjön Raffaelre, én meg gondolkodásnélkül ugrottam, annyira ösztönösvolt nemis járt egyáltalán az az eszemben hogy akár hagytanám meghalni... Viszont mikor ellöktem Warren engem találtam el, az alkaromon félúton a csullómfelé a balkaromon. Nem lött többet mert futotak Murillot magukkal cipelve. Kurvára fájt a seb , még soha nem lőttek meg és elsetudtam képzelni milyen, éreztem hogy kitép egy cafat izmost a folyó, megtudtam érteni Warren miért tette de nem voltam túl boldog. Nemvolt idő utánuk kellett menni, nagyon fasza voltam gondoltam viccesen, jó testőr lehetek már az elsőnapomon a monoklival golyóütötte sebbel és az émelygő fejemme. Felálltam és utánuk futottam, Raffaellel is sietett utánam de kicsit később mert az egyik őr adott neki fegyvert és így intult utánunk. Tényleg úgy futottam mintha el akarnám őket kapni, de Warren nagyon gyors volt, Lisa beült az autóba, Warren nem akarta magával vinni Murillot tudtam, mindenképpen ezlenen a logikus, durván elkapnák őket ha megtenné ezért amikor ellökte magától én is rájuk lőttem, és eltaláltam warren tenyerét, úgy lőttem mint aki a halálát akarja, többször egymásután, eztis ahogy megbeszéltük de nemis találtam el többször beletaposott a gázba és hajtott mitn az őrült. Autók indultak utána de túl későn, már árkon bokton túlvoltak, Warren míg sofőrvolt az összes rejtett helyet és kis utacskát kitapasztalta, hamar és ügyesen lerázott mindenkit. Mikor elemntek odaszaladtunk Murillohoz, nemvolt baja csak leütötték, visszavittük lefektettük az egyik díványra ahol rövid időn belül felkelt.- E felér egy hadüzenettel.- mondtam Raffaelrenézve, ahogy elmentek Warrenék és kicsit csillapodott a helyzet a karomban lévő fájdalom egyre intenzívebb lett és nagyon vérzett, miután Murillo jól volt, felkelt mindenki csendben volt, és ez egy elég komoly beszédet intézett arról hogy ennek a mai kaciónak milyen emgtorlásai lesznek, és hogy megfogják bánni aztis hogy megszülettek. Mivel nem akarta pánikot kelteni a kollégákban és mégicsak a születénspja volt, elrendelte hogy folytatódjon ez az egész úgy mintha misem történt volna. El akarta felejtetni a traumát amit mindenkimás is átélt a beszéddel pedíg a félelmet gyülöletté alakította nagyon ügyes volt, nemvéletlenül ő a főnök. Szólt a zene és a lányok visszajöttek, én meg úgydöntöttem elvonulok kicsit, mert kezdtem szarul lenni. Bementem az egyik fürdőszobába, lemosni a kaomról a csörgedező vért, ahogynéztem szerencsére teljesen átment, és talán a csontomból se kapott meg sokat de ezt nemtudtam biztosra. Megdöbbentett mennyire ösztönösen cselekedtem, még azis megeshetett volna hogy Warren agyonlő szerintem őse gondolta hogy gyakorlatilag Raffael elé ugrok, ha ígyfolytatom tényleg így fogok meghalni... Gondoltam míg a vértlüktető sebet néztem, aztán a gyürüre tévedt a szemem, azthiszem lehet a hasonlóságaink miatt vagy kitudja miatt de azthiszem érezni kezdtem iránta valamit...ez a felismerés némileg fokozta a hányignerem de nem szabad az ilyesmit magam elöl rejtegetni mert a végén azonkapom magam hogy azjelenti majd a legnagyob boldogságot ha embereket giylkolászhatok és kínozhatok és majd aztsefogom tudni miért...
|
Murillo:
Örültem mikor végre elszabadultam a délelőttől, izgatott voltam, mint egy szerelmes kisfiú, bolond pierrot aki éjszaka kioson a tiltott lányhoz. A találkahelyen belémkarolt, előtte persze jól megnéztem miben van, füttyentettem is eggyet. A számban szivar volt.- Kérsz? -kérdeztem és szórakozottan a szájához emeltem megvártam míg szív belőle eggyet, aztán visszavettem, a legdrágább szivarom volt, és nagyon finom ízű dohány volt, reméltem ekdvéreteszekvele ha megkóstolhatja. Belémkarolva mosolyogtam rá, még nem is ittam semmit a tiszteletére, gondoltam majd később együtt- Igen Raffael nagyon keményen és alaposan dolgozik bármiről legyen szó.- mosolyogtam.- Jólvan ahogy akarod, azt meg már egy ideje nem számolom.- válaszoltam.- Hogy jutottam idáig? meddig? -mosolyogtam- Vajon arra gondolsz hogy fent vagy lent vagyok? Szerintem fent, mindenki felett.-jegyzetem meg aztán mesélni kezdtem ahogy kérte.- Rendben de utána tejösz.- mondtam s közben betértünk a mórkertbe hátul aminek sok különágazó kertrészei voltak, ezért ha itt elbújik valaki nehéz megtalálni. Az egyik kellemes kis részen megálltunk, a küzepén szökőkút csörgedezett, a holdfény világította meg a helyet.- Bolzanoban születtem, apám egy kisebb bűnszervezetet működtetett, mivel mellette nőttem belecseperedtem a bizniszbe, de hamar rájöttem hogyan csinálhatok mindent sokkal jobban. Mikor lelőtték átvettem a vezetését, 19 voltam- emlékeztem vissza és sóhajtottam hogy milyen régen is volt ez.- Aztán jól meghízott a kis üzlet és az lett belőle amit ma ismersz. Egész életemben ezt csináltam, és ez a főművem ha úgytetszik... Anyám nem örült ennek, már akkor se szerette mikor apám csinálta és miután énis megörölköltem a dolgot nem bírta tovább, öngyilkos lett.- meséltem már kicsit ridegebben.- Sajnáltam de nem tehettem mást, én ezt az utat választottam, és ha újrakezdhetném akkor is így tennék.- meséltem, azán odafordultam hozzá szívtam egy nagyot a szivírból.- Na most tejösz kislány.- néztem a hodfényben csillogó szemét, de nemigazán volt időnk erről cseverészni mert Raffael még itt is megtalált, én meg feltettem a kezem szórakozottan, mintha elkaptak volna.- Jólvan jólvan megyünk már, bocsánat csak akartam egy kis édeskettest, elvégre ma van a születésnapom.- mondtam Raffaelnek, nekem is szemetszúrt Layra kezében az a boríték.- Hát ez meg micsoda? -kérdeztem de a lány kedves a borítékra tette a kezét és aztmondta meglepetés amit szeretne bent átadni. Kíváncsivá tett.- Gyere Lisa, menjünk be majd később folytatjuk.- mondtam neki és megvártam míg mellém ér, és visszamentünk a paryba ami már teljesen átszervezpdött. Örültem a lányoknak de most egyenlőrezzel az eggyel voltam lefoglalva, láttam az üzlettársaink is jól szórakoznak. A kert felöli nagy kinyitott üvegajtóknál álltunk. Türelmetlen voltam az ajándékkal kapcsolatban, Layrara néztem aki szélyesmosolyal reagált értette hogy sürgetem. Jóhangulat volt de még viszonylag többen józanabbak voltak vagy csak annyira ittak hogy maguknál legyenek, a lány odaadta nekem a borítékot de aztmondta csak akkor nyissam ki mikor elmondta amit akart. Felpattant az egyik asztalrara majd olyan határozott hangal ami végigsöpört a termen figyelmet kért, nagyon kíváncsi voltam már nagyon mikor belekezdett a dologba ahogy haladt előre a mondanivalójával egyre kevésbé örültem, egyenlőre mégcsak egy furcsa bénulást éreztem s amikor eljött az alkalom idegesen feltéptem a borítékot és belenéztem, az elsőoldal is elég volt a fotóval. Renéztem Lisára, a tekintetemből eltűnt minden érzelem, a beszéd és az akta kigyomlált mindent egyedül a méreg maradt, a düh amit magam iránt éreztem hogy ilyen ostoba voltam, Raffael melletem már intézkedett volna mikro Layra befejezte a beszédét, de én kinyujtottam a kezemet mintha gátat állítnék felé, majd mefrodítottam a tenyeremet és intetem hogy kérem e a pisztolyát.- Majd én.- mondtam Raffaelnek mire odaadta a pisztolyát én meg addig odaadtam Raffaelnk a borítékot hogy ne zavarjon engem, nagyot sóhajtottam nem kívántam a lányhoz szólni semmit, felhúztam a pisztolyt ,nemszeretem ha a függöny vagy a fal agyvelős lenne szóval kicsit kijebb léptem a nagy nyitott ajtók felé, a kert irányába a sötétbe hogy csak a küszöb mocskolódjon el, de mikor meg akartam húzni a ravaszt egy árnyék kirántotta a kezemből a pisztolyt és orrbavágott majd egy rántással elhúzta az orromelől Lisat, vagyis Tarat. |
Tara | Őszintén szólva én a medence szélén kívül nem nagyon jártam még máshol az épület körül. Lehetőségem se nagyon volt és bizony nem is lett volna biztonságos. Szóval örültem az ötletnek, bár azt gondoltym kicsit távolabb megyünk majd, de ha neki így biztonságosabb.
Bátran kijelenhetem, hogy meglepett a már a nagy készülődés. Mintha valami királynak lenne ünnepe. De tetszett ez a nagy izgalom. S bár ezek után kicsit talán sajnálom, hogy közben lelépünk lesz még alkalmam kiélvezni. Ami a ruhát illeti, nem csak a személyiségem kicsapongó, érthető okokból különös összeállításom volt, mi közelebb állt egy luxus prostihoz - szerintem - mint, egy báli szereléshez. De ez végülis nem bál, hanem buli. A bőr dzsekihez pedig ragaszkodom. A munkám alatt is mindig rajta volt.
A délelőtti tea partihoz hasonlatos kis ünnepség alatt, bár vágytam Murillo társaságára, lefoglalták mások. Persze én is ott lehettem volna az oldalán, de nem tudom... inkább nem. Nem szégyeltem, sőt pont, hogy nem akartam volna kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy itt a neje, játsza az ártatlant és én meg odamegyek harmadiknak... Inkább ismerkedtem kicsit s ha valaki kérdezte, azt mondtam, hogy Murillo titkárnője vagyok. Aztán, hogy ezalatt ki mit ért, leszarom. Megakartam keresni Warrent, Tomról nem is tudtam, de a tömegben ott volt Raffael és a kis jobb keze is, és tartottam tőle, hogy csupán az alkalmat keresi, hogy keresztbe tegyen, így maradt az iszogatás és a csevely. Minden bizonnyal az izgalom és persze, hogy folyton a desszertes asztalkák körül járkáltam, de egy idő után úgy éreztem jóból is megárt a sok. De az biztos, hogy állato finom kaják voltak, így alig vártam, hogy elmúljon a rosszullét és a svédasztalt is meglátogassam. Aztán eljött az este és miután elment a vendégek nagy része, Murillo végre felszabadult, én pedig végre elszabadulhattam. Belekaroltam és hagytam, hogy vezessen.
- Igazán kitettek magukért az embereid, nagyon izgalmas ez a mai nap... - mosolyogtam rá. - Na de... mesélj magadról. És ne olyanokat, hogy hány lányt erőszakoltál meg vagy öltél embert, esetleg tudod mi az a bolitó, hanem úgy igazán magadról... a családodról és hogy hogyan is jutottál el idáig. - kérdezgettem. Tudom, hogy nem fer a nyomozói énnemmel, de szeretem tudni, hogy esetek mögött mi lapul a háttérben. - Aztán te is kérdezhetsz és válaszolok mindenre. - na jó, azért akármire nem, de reményeim szerint vagy elsütök egy füllentést vagy nem hoz kellemetlen helyzetbe. Nem tudom meddig járhattunk a kertbe, de egy idő után felbukkantak Raffaellék. Remek... Már egy perc nyugtunk sem lehet tőlük... De a lánynál volt egy rosszat sejtető sárga boriték. Jobbára az ilyen külsejű boritékokba teszik az emberek, vádlottak, gyanúsítottak és szemtanúk, esetleg áldozatok adatait. De úgy érzem ezen a sötét oldalon, mást rejt az a boriték.
Raffael | Reméltem eléggé lelkesítő voltam, s hogy rendbeszedi magát holnapra, mert Murillo biztos szóvá tenné. Ahogy azt is, ha nem jelenik meg. Szóval mindenki kiöltözött és kezdődhetett a parti. A szervezés csupán az egyik fele volt az eseménynek, a vendégek fogadása és szórakoztatása is része volt mindennek. Kértem Layrat is, hogy maradjon mindvégig mellettem és tegyen úgy, ahogy én. Vagy maradjon a testőr szerepében. Ebben a szín és nevetés kavalkádjában meg kellert reguláznom rég elhamvadt érzéseim és tettetve minden apró kis rezdülést arcomon, improvizáltam. De ügyesen csináltam. A gyerekek élvezték a társaságom, és a felnőttek is jól érezték maguk. Félszemem mindig Murillon volt, olykor pedig figyeltem a lányra is. Nem úgy tűnt, mint, aki megakarná közelíteni, de biztosra véve a dolgot mindig olyan poziciót válazstottunk, hogy távoltartsuk őket egymástól. Egy ideig ment is, aztán jött az este, a feleségek és a gyerekek hazamentek, a férjek és férfiak pedig tovább maradtak. Megjelentek a lányok és azon megszervezett dolgok, amit csak megkívánhat egy férfi. Layran kívűl már csak megfizetett lánykák mászkáltak körülöttünk. S bár a férfiak ittasan nehezen tudtak különbséget tenni azok közt, kikkel és mit művelnek, ha valaki szemet is vetett Layrara, elég volt rám néznie vagy a kezén lévő gyűrűre és még részegen sem közelített meg minket. Olyanok voltunk, mint az emberek közt járó rémfarkasok. Amerre mentünk mindig, mint egy láthatatlan kör páncél, megadták a távolságot. A este bár a szórakozásé volt, már csak felnőtteknek, így jobbára visszaöltöttem magamra a komoly testőr szerepét. De ostoba voltam, mert elbíztam magam. Csupán 5 percre vonták el a figyelmem és se Murillot nem találtam, se a lányt.
- Francba. - néztem körbe és elkezdtük őket keresni Layraval. Az őrök igazítottak útba, de meg kell hagyni, Murillo veszélyes játékot űz. Mert ha a lány bérgyilkos, most válik csak igazán könnyű célponttá. Szerencsére ha időbe is telt, megtaláltuk őket. |
Szórakoztunk a gyerkőcökkel kicsit aztán jött a délután, sötétedéskor leléptem, megbeszéltük Lisaval hol találkozunk, alíg vártam már hogy meglássam milyen ruhát vett fel a tiszteletemre. |
Joanna: Mikor mejelent Raffael nagyon örültem, mert láttam rajta hogy elégedett, főleg mikor összeiscsakpta a kezét és azt mondta"remekt", énis büszkelettem magamra. Néztem ahogy szemügyreveszi Tomot, akire nekem most nagyon érzéketlenül kellett még néztem is, csak egyszer pillantottam rá amúgy Raffaelt néztem ahogy megnézi és gondolkodik róla. Közben összeszedtem magam hogy ne dülöngéljek, fájt a fejem és már biztos volt hogy agyrázkódásom van rosszul éreztem magam és a testem nagyon pihenni akart már, de ez egy fontos pillanat ezért kell kibírnom. Elővettem a borítékot, nemörült neki túlzottan amikor éltem a kívánságommal, de én mosolyogtam.- Ütős lesz hidd el, nemfogsz csalódni.- mondtam neki- Majd úgy tálalom hogy teis kiélvezhesd.- ígértem neki, aztán ezekután szólt az emebreinek hogy vigyék el Tomot, reméltem nemtesznek vele semmit legalább itt nem, bár Raffaelnél kitudja...Odajött és megnézte a sérülésemet, amit holnapra akármit is teszek rá nemfogomtudni eltüntetni szóval majd mindenki ígyfog megismerni de ez van, legalább látjákmajd hogy keményvagyok vagy mi.- Majdnem lelőtt, ezzel a sebbel azért jobban jártam, bár kéne egy fogorvos mert az egyik hátsót kiverte. Mégjó hogy nem szeretsz viccelődni mert akkor fáj a legjobban ha mosolygok- viccelődtem. Én a másik ajándékról kicsit meg is feledkeztem ezért, nagyon izgatott lettem. Ahogy biccentett mentem is, összeszorítva a fogaimat hogy ne szédüljek annyira, a lelkesedés azért adott egy ledületet. Felmentünk a szobályába, a szekrénye előtt álttunk meg, kihúzott egy fiókot azonbelülis egy rejtett rekeszből elővett egy kis dobozt, nagyon elvolt rejtve szóval biztosan fontos dolog de nemtudtam elképzelni mi lehet egy ilyen dobozban ami ennyire fontos. Odalépett hozzám levette a doboz fedelét, egy gyűrű volt benne, nagyon szép volt és különleges, megfogta a kezem és ráhúzta az ujjamra, nagyon különlegesnek éreztem éreztem, úgyéreztem ez nagy megtiszteltetés, és miután elkezdte mondani mi is ez, nagyon meghatódtam...Árva vagyok akárki is nevelt fel és akérhol is vagyok most, egy árva örökre az marad ami, és ez hogy ennyire személyes családi ereklyét adott nekem mélységesen belémhatolt, kezefogtunk és ott díszelgett az ő kezén a gyűrű párja, erősen fogtam a kezét és az arcába néztem, a meghatottságot le se tudtam volna tagadni. - Örvendek- mondtam míg kezet fogtunk és teljesen bemutatkozott.Megosztotta velem a családnevét, és ezt a becses tárgyat, nagyon lekötelezett vele, nemtudtam elképzelni hogy fog tudni adni olyan ajándékot ami ilyenhatással lesz majd rám. Még aztis mondta hogy reméli holnap megkezdhetem testőrként a munkámat ami szintén felvillanyozott, picsába...lhet hogy kezdek ebbe nagyon belejönni vagy beleélni magam. - Énis várom.- reagáltam erre aztán mondta hogy ideje lefeküdni, énis így gondoltam ezt.- Nem is mernék fáradt képet vágni.- reagáltam majdnem szemeiemt forgatva a fenyegetésére hogy aki unott lesz a szülinapon azt agyonlövi. Odamentem hozzá még mielőtt zuhanyozni ment volna, mert a salyát szombámban akartam aludni. Kellett kicsit a magány, meg a végénmég elkezdek neki hiányozni haha, ráadásul tényleg kevés időnk volt aludni és én most rosszul voltam lehet nemis tudott volna aludni mellettem, éreztem hogy róka lesz, szóval odaléptem hozzá és mivel így magunk között voltunk és mert nagyon hálás voltam és elhivatott, megcsókoltam a száját.- Köszönöm...reggel találkozunk.- mondtam és kimentem aztán pedíg mentem a saját szobámhoz, leültem az ágy szélére, valamit csinálnom kelett a fejemmel, kértem fájdalomcsillapítót egy őrtől, mielőtt meghozták volna mennem keleltt a fürdőszobába mert hánynom kellett. Volt tervem a holnapi napot illetően és nemjött jól hogy ennyire fosul voltam az ütés miatt. Bevettem a fájdalomcsillapítót és utána még egyszer kikelett mennem hányni. Végre sikerült vízszintesbe kerülnöm, megfogdostam a gyűrűt a kezemen lassan lehúztam letettem az éjjeli szekrényemre aztán néztem egy ideig, majd elaludtam. Nagyon keveset tudtam aludni és aztis nehezen, reggel tudtam már zuhanyozni de még mindíg voltak nehézségek a fejemmel. Kíváncsi voltam Murillo születésnapjára is és hogy Raffael milyen munkát végez ezt illetően vagy hogy Tomnak szán e benne szerepet...és ha igen mennyire lesz szörnyű. Kitölzötem, kérettem valami ruhát, és hát gazdagéknál voltis választék. Egy testhezálló rövid ruhát választottam, egyszerű volt és a célnak megfelelt. A szememmel nemtudtam sokmindent kezdeni de úgy ahogy megpróbáltam eltűntetni, kicsit sikerült is annyira összekennem hogy halványabbnak látszódjon. Kint már ment a gyerekzsivaj, megkerestem Raffael a gyerekzsúr tervezőt aki szintén nagyon kicsípte magát. Természetesen a combomra volt erősítve egy kis pisztoly ha kellett tudta mivel lőni és valószínű erre sor is fog kerülni ha leleplezem Tarat. Raffael elé járultam, a gyűrű természetesen ott volt az ujjamon, ahogy az övé is. Leporoltam egy nagyobb szöszt a mellkasáról- Jól nézel ki.- mondtam majd mellé léptem, testőriesen és figyeltem a rohangáló gyerekeket.- Kemény a buli.- viccelődtem miután láttam hogy egy gyerekcsoport maffiózósat játszik és az ujjaikkal lőnek egymásra közben pedíg kiabálntak. Az anyukák mosolyogva pezsgőztek és nézték őket. A nap első fele zavartalanul telt, aztán később elmentem az anyukák és a rokonság ártalmatlanabb fele és maradtak a nagykutya férfiak. Raffael egy ponton úgytűnt nyugtalanná válik, nemcsoda mivel Murillo nem volt itt, a party amúgy zajlott de mégis kicsit ciki volt hogy eltűnt, elindultunk megkeresni, mivel már a testőre vagyok ezért mellette maradtam végig.
Murillo:
Kicsit mosolyogtam azon ahogy elvicceli a dolgot Lisa, aztsetudta mi valójában a bajom de ígyis jól esett kicsit,de nemtudtam megfelelően foglalkozni vele, megoldjuk egyfojtában ezt hajtogattam magamnak viszont nemvoltam benne biztos, keménydió ez a dolog, hiszen ha olyan részével van bajuk amiben nemtudm egálváltozni nemtudom mit csináljak, mert ezúttal nemtudom csak úgy lenyomni a torkukon. Mosolyogtam Lisa viccein de kicsit keserédes hangulatom volt. - Örülök ha megfelel a szoba és a szex.- vigyorogtam azért ebben teljesen őszintén. Visszaértkezve rögtön Raffaellel kellet beszélnem, de utána a nemsokkal előtte emlegetett szexre került sok ismtét, jó volt hogy korábban mondta hogy elégedett mert így elég magabiztosan tudtam mit fogok vele művelni. A szex sokat segített de nemvolt kedvem ígyse sokat beszélni. Reggel nagyon kedvesen ébresztgetett, bevallom jólesett ez a gyengédség, álmomból ébredtem lassan kinyitottam a szemem és ránéztem. Köszönt és círogatott, utána fel is köszöntött én meg megcsókoltam. Remélem feleslegesen gondolkozom és foglalkozo mazzal hogy kicsoda mert nem akarnám kidobni csak úgy, kezd a szívemheznőni. Aztán úgytűnik még kreatív is, mert felvetett egy ötletet ami nagyon tetszett, bár tudtam Raffael sokat fáradozott a party álltalában hosszú szóval jólesett volna egy kicsit privátban lenni vele. - Jólvan, tetszik az ötleted, de Raffael nagyon sokat készül mindíg, ne sércsük meg nagyon csak tünjön el egy kicsit kettesbne.- simogattam meg énis az arcát. Tudom még nem bízhatok benne teljesen, de ha csak engem akar megismerni azzal nem teszek semmirosszat, akkorse ha végül kiderül valami amire most gondolni se akarok. Kedvetelm ezt a lányt és szívesen töltöttem el vele időt.- Énse tudok rólad sokmindent szóval kíváncsi vagyok, késődélután menjünk szerintem, hátul a kertnek vannak nagyonszép részei ahol szerentem te még nem is jártál.- mondtam aztán felkeltem, lezuhanyoztam, visszametenm a szobámba kicsinosítottam magam. Aztán valahogy kissé unatkozva de boldogságotszínlelve túléltem a délelőttöt, ottvolta feleségemis de még mindíg megvolt rám sértődve, viszont félt hogy ha kidobom nemlesz pénze szóval színlelt hogy megbocsájtott nekem. Szórakoztunk a gyerkőcökkel kicsi |
Tara, Lisa | Végül nem lett kerti séta, de nem bántam, mert ígyis feszültnek tűnt. Nem is azért érdekelt volna, mert nyomozok - nem csak azért -, hanem mert szar volt látni milyen stresszes.
- Hát... gondolom volna miből csinálni, nem? Vagy raboljatok ki egy bankot... - ötletelgettem neki. De miért is? Hahó, még mindig rendőr vagy. - V-vagy akár egy fagyizót is nyithatnátok. - forgattam szemeim, de csakhogy enyhítsek a saját hülyeségem bűntudatán, hogy még rossz dolgokra is buzdítom. Kérdésére mosolyogva bólintottam. - Hát mégha mindenhova bemehettem volna, de az őr már akkor csúnyán nézett, mikor viccből eljátszottam a kezemmel és a számmal, hogy mit csinálnék vele, ha odébb mennénk egy kicsit eldugottabb helyre... Ezek az olaszok nem értik a poénokat. - csóváltam a fejem. Igazából jó kis hely, de ahhoz képes ahol én eredetileg lakom, Murillo háza is totál megteszi. - Hmmm, nem. Utálom a festményeket és itt életveszélyes volna gördeszkázni. Neked meg fel sem tűnik, vagy max azt hiszed a kölyköd volt, ha eltörik egy drága üveg vázád, mert valaki portörlés közben véletlen meglökte... pff.. ezek a takarítók... - forgattam a szemeim mintha más hibája volna, de úgyis annyi vázája van, s az is meg van még, darabokban, egy szekrény alá söpörve... - Én szeretem azt a szobát, amit kaptam. Kényelmes és az ágyban is jó szexelni... több nem is kell. - vontam vállat.
Csórikám még a repülőn is depis volt. Eljátszottam a gondolattal, hogy nyomok két olivabogyót az orrába és akkor talán nevet is majd, de lehet azon csak én nevetnék. Hazaérkeztünkkor meg rögtön rohant Raffaelhez. Nem vagyok nagy férfi szakértő, de azt tudom, hogyha egy pasinak gondjai vannak és egy másik pasihoz fut megtárgyalni, addig nem szabad zaklatni, míg le nem nyugszanak. Szóval ledobtam a cuccaim és elmentem zuhanyozni. Közben meg azon agyaltam, hogy talán amit eddig tudok - ha nem is sok - megoszthatnám Warren macival, mert ha meghalok, legalább hasznuk legyen belőlem. És azt sem tudtam figyelmenkívül hagyni, hogy hallottam két szobalányt arról dumálni, hogy Mr.Depinek holnap lesz a szülinapja és hogy Raffy fiú is szervezett neki valamit. Az ízlését ismerve ez kimerülhet egy muffinban gyertyával és egy szülisapiban, na meg hát, arra gondoltam főleg, hogy ilyen kis letargikus, talán jól esne neki egy kis kikapcsolódás. Nem gondoltam nagy cuccra, mert annyira nem is ismerem a várost, de ha az ember évekig ugyanazt a szakmát űzi, megállás nélkül, beleőrülhet. A neje biztosan nem járt el vele szimpla sétákra meg ilyenek, pedig gesztusnak és relaxálásnak is tök jó egy nem feltétlen megtervezett szabadidős tevékenység. S bár tudom, általában fordítva szokás, neki lesz szülinapja, szóval én hívom el. Max nemet mond, de ha csak a száját húzza simán elcibálom. Majd kap egy kalapot, hogy fel ne ismerjék, nem nagy cucc. És ő is kicsit elfeledkezhet róla, hogy illegális dolgokat művel illegális módon. Szóval épp a hajam mostam és ábrándoztam miket is csinálhatnánk, mikor meglepett. Hát nem mondom a frászt hozta rám, majdnem szembe is küldtem samponnal mikor nekem esett. Nem tudtam mi van, mert persze viszonoztam a csókot, de azon agyaltam, hogy ruhában van meg minden és hogy eddig milyen kis szoc.fób. volt. De az öv türelmetlen csilingelése hamar nyilvánvalóvá tette, hogy csupán a feszültség okozta kangörcs miatt tévedt be ide. Nem mintha bánnám én, és meglepő, hogy a kora ellenére milyen... aktív, de azért fura is. A fura pedig hamar átment ijesztőbe mikor megfordított. Előlről is betudta volna dugni, de az, hogy megfordított és a kezeim is lefogta arra utalt, hogy ez nekem nagyon nem fog tetszeni. Szóval kicsit aggodalmasan nyomtam arcom a vizes zuhanyzó falának. Mindettől függetlenül a testem élvezte, szóval hamar be nedvesedtem. Totál szokatlan volt, hogy rajta ruha van, bár ebből én alig érzékeltem bármit is. Volt, hogy a nagy élvezetek közt akaratlan is hátrébb toltam a hátsóm, szerencsémre azonban elmaradt a seggbe kuki, csak egy kis eleinte kelletlen ujjazás volt. Jó érzés volt maradjunk ennyiben. El is mosolyodtam a végére, ahogy éreztem bepucsított pózban, ahogy végig folyik a meleg élvezete. Meg tudnám szokni ezt az életmódot. A semmittevést és az izgalmas kalandokat. Na persze, ha kiderülne, hogy nagyon nem egy oldalon állunk már kevésbé élvezném mindezt, de egyelőre köszönöm, jól vagyok. Egy gyors zuhanyt követően már vissa se ment a szobájába. Lassan átköltözik az én kisebb szobámba, de nem baj, sok őrült kis helyen is elfér. Még látszott, hogy ideges, de már kevésbé volt az. Talán a fáradtság miatt.
Másnap igyekeztem előbb felkelni, mint ő, mert úgy gondoltam ez egy olyan sürgő-forgó nap lehet, hogyha most nem kapom el a kérdés erejéig, akkor sosem. Még aludt, de a szemei mozgásából már nem olyan mélyen. Elmosolyodva közelebb kucorodtam hozzá és egyik kezem az arcára téve megsimogattam.
- Jó reggelt, álomszuszék... - cirógattam meg a pofiját. - Tudom, hogy nagy nap ez a mai és isten éltessen, dee... mit szólnál hozzá, ha megszöknénk a nagy zsivaj elől és elmennénk valahova csak mi ketten, kivételesen nem munkaügyben, csak pihenni. Estére vissza is osonunk. Vagy ha szeretnéd, megvárhatjuk, míg mindenkit le smacizol, aztán lelépnénk. Testőrök és halálos veszély nélkül... Úgyis érdekel, hogy ki vagy te... azon kívűl, hogy vágod a spanyolt és az olaszt, szexmániás vagy és mindenki a kegyeidért küzd... - somolyogtam. - Na? Mit szólsz? |
Raffael | A plusz feladatok kissé megnehezítették a dolgom, de azért nem adtam fel. Murillo feladatai mellett időt szántam a holnapi nap leszervezésére és persze nem mellékesen én is folyamatosan kutattam a lány után. Nem csak a számítógépen, de az itt dolgozókat is kikérdeztem, főleg, akikkel érintkezhetett, de a legtöbben csak azt tudták, hogy angolul beszél, spanyolul érteni is alig és, hogy ők is érthetetlenül állnak a dolgok előtt. Nem egyedüli szobalányként érkezett, de csak róla nem találtak információkat. Nem is értem, hogy hagyhatták figyelmenkívül. Noha, aki minket akar leigázni, minimum tudja kikkel van dolga, s aki ismer, tisztában van vele, hogy még egy nagyon profi bérgyilkosnak is nagy kockázat közénk férkőznie. A lány pedig, bármennyire is jól csavarja a dolgokat - mi úgy hiszem, puszta szerencséből fakad neki - valójában nagyon is szerencsétlen. Tudja, hogy gyanakszunk és hogy gyanakvásunkban utána nézünk, s ha nem is találunk elsőre semmit, csak még inkább gyanakszunk. Nem tűnik jól képzett katonának, mert látszik a szemében, ha fél, sőt legtöbbször a homlokára van írva mit gondol, ám annak tudatában sem próbált kereket oldani, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy veszélyben van. Pedig én egy percig nem szándékozom megkímélni, s amint bebizonyosodik, hogy áruló vagy valami besúgó valahonnan, Murillo szeme láttára lövöm agyon, persze csak a beleegyezésével, amit úgy hiszem bizonyitékok mellett meg fog adni.
Nyilván én sem vártam, hogy egy nap alatt lerendezze akár csak az egyik feladatot is Layra, de bíztam benne, hogy a szülinap előtt azért megérkezik. A papírmunkát hamar letudtam, valahol még élveztem is, hogy eme apróságba is belekóstolhatok, bár nem ez volt az első alkalom. A megbeszélések sem okoztak gondot, csupán az értetlenekkel kellett türelmesnek lennem. A szülinap leszervezése sem okozott gondot. A vendégek számítottak a meghívásra, s jobbára ugyanazoktól a szervezőktől kértem mindent, amit előtte, persze nem ugyanazokat a holmikat, de ugyanúgy rendeltem az egyik nightklubból fiatal, szép - magam választott - lányokat, jelmezeket rájuk, pultosokat, szakácsokat, díszletet és persze tortát. Ezúttal pedig a szőlő mellett voksoltam, ízesítésben és színében is teljesen megfelelt. Egyedül a lány nyomozásával nem jutottam előbbre, csupán annyit sikerült kiderítenem, hogy az egyik emberünk által szervezték be és hogy eltörte Murillo egyik vázáját, aminek darabkáit megtalálták egy szekrény alatt. Nos ez éppenséggel semmi. De több időm sem volt, mert az őrök szóltak, hogy Layra vissza érkezett, s nem egyedül. Mosolyom visszafogva siettem le, mert igazából még pompásan időzített is. Leérve azért ott volt az önelégült mosolyom árnyéka és persze Layrara vetülve némi büszkeség. Inkább kevesebb elismerés, mint hatalmas csalódás.
- Remek! És időben! - csaptam össze kezeim. Nyilván az áldozatok és a sérülések járulékos veszteségek, hiszen célt értünk. A férfi reménytvesztett tekintetében azért ott remegett a zavartság és a düh keverékének néma csaholása, de pontosan ilyennek képzeltem el. Noha személyesen még csak most először találkoztunk, sokat hallottam róla és a társáról, a legendás nyomozó csapatról, akiket ketté vágott egy tragikus és brutális családi mészárlás. Nekem köszönhetően. Nem mondtam ki, de büszke voltam Layrara, hát még mikor előhúzta a sárga boritékot, amire egy pillanatra még az én tekintetem is megcsillant.. Már nyújtottam volna a kezem, hogy elvegyem, mikor közölte a kívánságát ezzel is megakadályozva, hogy elvegyem. Nos ez a kívánság kissé bezavart s egyáltalán nem tetszett, de a szavamat adtam, mit tehetnék.
- De ne kelljen csalódnom. Remélem olyasmi, amiért érdemes volt várni. - jegyeztem meg szinte már duzzogó hangnemben, mert éppenséggel ezzel az én májam dagadt volna, egyrészt, hogy elűzzem Murillo kételyeit afelől, hogy én lennék a legalkalmasabb jelölt, másrészt, hogy megalázzam a vetélytársam és azt kapja, amit egyébként is érdemelt volna, hogy mindenki körbe röhögje, aztán mehet a darálóba.
- Vigyék a cellákhoz és zárják be, holnap majd még időt szeretnék rá szakítani, de aztán személyesen akarom elszállítani az iskolába. - válaszoltam az őröknek és intettem a fejemmel, hogy vihetik is, aztán Layrara néztem. Kezem az állára simítottam és kicsit megemeltem, hogy lássam, a sérülését. - Elég csúnyán festessz, de egész jól megúsztad. Biztos csak udvarias volt, mert amúgy bizton állíthatom, hogy van benne erő és nem csak akarat. Na de... - sóhajtottam egy nagyot. - azt hiszem ígértem még valamit, nemde? Gyere... - intettem fejemmel és el is indultunk fel a szobámba. Nem, most nem a szeretkezésre céloztam. Értékes és egyedi ajándékot szántam neki. Olyasmit, amiből összsen csupán kettő létezik a világon. A ruhásszekrényemhez lépve, kihúztam annak felső fiókját és a textilek alatt felbukkant egy titkos kis rekesz. Kivettem előle egy nagyjából valamivel nagyobb dobozkát, mint a gyufás doboz, de régi volt és mostanában már nem is gyártott. Levettem a fedelét, miközben megfordultam és Layrahoz léptem.
- Nincsen legendás története, se varázs ereje, csupán eszmei értéke, de az szinte felfoghatatlan. - kezdtem bele és előhúztam a kis dobozból egy aranygyűrűt, melynek vastag sínjein régi módi, kézzel rajzolt virág ornamentika volt körbe, a sín belső részében ez állt spanyolul " A tökéletes lojalitás ott kezdődik, mikor a kiadott feladatot nem mérlegeli az ember, hanem végrehajtja" és a foglalatában gyémánt híján egy belevésett vonyító farkast ábrázolt, mögött egy pajzzsal, a pajzson pedig egy jól kivehető N betű díszelget. Az ujjára húztam, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy bár kissé vékony hozzá az ujja, de egyébként jól mutat, kezet fogtam vele, azzal a kezemmel, amelyiken nekem is ott simult ujjam köré a gyűrűjének párja.
- Raffael Navarro, üdv a családban. - néztem rá elmosolyodva. A vezetéknév a sajátom, visszakutattam és megtartottam. Murillonak nem volt ellenére, hisz csupán a fogadott fiaként voltam számontartva. Elengedtem a kezét.
- Remélem holnaptól hivatalosan is elkezdheted testőri munkádat mellettem. - léptem el, hogy előkészüljek a zuhanyzáshoz. - Pihenj le, mert nem sok időd van már az alvásra, viszont szeretném, ha Murillo születésnapja tökéletes volna. Ha bárki is unott képet mer vágni a jelenlétében vagy bealszik, azt agyonlövöm. Szóval igyekezz kipihenni magad, ne sértsük meg Murillot a nagy napján. - mentem a fürdőbe. Miután ő is lezuhanyzott, ha akart alhatott velem, de mivel tényleg kevés időnk volt, jobbára aludni is csak egy szemhunyásnyi időnk maradt. Kora reggel pedig mindenki készülődött a napra. Bevallom én némileg azért más okból is ideges voltam. Murillo aggodalmát fejezte ki a tegnapi nap és komoly problémának tűnt, amit megakart beszélni, így erre is készülnöm kellett. |
Murillo:
-Igen már énis kezdetm azthinni hogy összeköltözünk...- sóhajtottam,feszült voltam Lisa is észrevette, de nem szabadott neki elmondanom az igazat. Bármennyire is szeretnék egyenlőre nem bízhatok benne, nem amíg kinem derül pontosan ki ő vagy mit akar.- Rengeteg pénzünk folyt el, ha nem pótollyuk a hiányt baszhatlyuk magunkat. -mondtam Lisnak kifogásként.- Na izgalmasnak találod ezt a helyet? - kérdeztem.- Lanál itt mi? -néztem körbe.- Még néha énis irigylem, jóízlése van elvégre olasz.- mondtam, aztán elindultunk kifelé, visszakellett mennünk, amúgye terveztem tovább maradni. A repülőn is csendes voltam és gondolkodtam. Nagyon nagy baj amit Domenico mondott, rajtamkívül senki se tudja hogy lehet akad kihívója Raffaelnek, ez azt jelenti hogy nem azzal van a bajuk hogy lenne jobb jelölt hanem kifejezetten a személyét nem gondolják alkalmasnak, amit nemtudom hogyan tudunk majd helyrehozni... Igaz Domenico aztmondta lehetőséget ad Raffaelnek arra hogy meggyőzze őt, de én valamiért úgyérzem hogy ez inkább egyfajta csapda akar lenni mintsem lehetőség és nemfogom beledobni a fogadott fiamat ilyesmibe. Nemtudtam Lisahoz beszélni annyira örlődtem emiatt. Leszálltunk a géppel, és nagyon el akartam most vonulni kicsit. Mikor megérkeztünk olyan éjfélkörül megkerestem Raffaelt.- Nincsenek jó híreim, a születésnapom után beszélnünk kell, elkövetek mindent hogy ne legyen belelőe baj de majd holnap elmesélem részletesen miről is van szó, de megfoglyuk oldani- mondtam Raffaelnek.- Most eléggé fáradt vagyok, lefekszem te se maradj sokáig mert nemtudsz holnap ünnepelni velem rendesne. -veregettem meg a vállát aztán mentem a szobámba, Lisat mar elküldtem előtte a sajátjába. Úgygondoltam először hogy most egyedül akarok lenni de rájöttem hogy mégse, hiányzott az a nőstény. Ezért átmentem hozzá, a szobályába lopóztam éppen zuhanyzott, bementem hogy megijesszem. Bementem mellé a zuhany alá ruhában úgy ahogy voltam, gondoltam a feszültsége levezetm, még a születésnapom előtt. Megcsókoltam, közben kigomboltam a nadrágomat, megfodítottam, hátul összekulcsoltam a kezeit, összefogtam őket, felizgattam előtte persze de aztán nekitoltam a testét a zuhanyzó üvegfalának és jól megleptem hátulról, szerettem ha vad de már a teste is teljesen elvette az eszemet, most kicsit én akartam iránítani, nemhagytam élvezet nélkül annál nagyobb dicsőség nekem minél jobban élvezi, izgattam a csiklóját az egyik kezemmel közben másikkal az ánuszát, később az egyik ujjamat is benyomtaneki. Nem akartam most egészestés hancúrt mert nemlesz erőm holnapra de azért nem kíméltem, mielőtt elmentem volna kihúztam és a fenekére élveztem. Aztán lezuhanyoztunk, és melléfeküdtem, magamhoz húztam. Furán éreztem magam mert olyasmi van veszélyben amit biztosnak véltem és az örökségem veszélyben, és a legkedvesebb fiam is veszélyben van, jólesett ennek a nőnek a melegteste, emgnyugtatot kicsit. Mellette aludtam el, másnap korán keltem, izgatot voltam és kicsit nyugtalan is a mai napot illetően |
Murillo is elismerjen- mondtam indokként a kérésemre.- Én nem pályázok a helyedre.- léptem még közelebb hogy láthassa igazat mondok, és hogy láthassaz az odaadást a tekintetemben ami lehet sajnos kicsit túl őszinte volt.- meg akarlak védeni de nem kutyaként hanem egyenrangú félként és ezért kell hogy az én nevemet is megismerjék.- |
Hosszú út volt, a fél nap elment vele ezért nagyon keleltt sietnem, és hát volt pontja a tervemnek ami elég nehéznek bizonyult. Raffael nem véletlenül mondta hogy kapok valami védelmet de vigyáznom kell magamra, mégiscak egy FBI ügynökről van szó és ha kigaszolják mit akarunk hamar végelesz mindennek. "megvolt a cím ahol Tom jelenelg tartózkodik és közeledve hozzá minen pillanatban nehezemre esett nyugodtnak maradni. Féltem hogy esetleg Marlene rendelt ki mellé védelmet, bár már annyi idő telt el hogy ennek nem volt sok esélye. Megérkeztünk a házelőtt voltunk én meg vázoltam a behemót agyuaknak hogy hogyan fogjuk csinűlni, és hogy mennyire gyorsak leszünk. - Én megyek elöl, ti ketten hátul te meg ittmaradsz az autóban, és ha megvan é betuszkoltuk azonnal indítod a motort.- mondtam nekik és úgytűnt felfogták. Kiszálltunk, én előrementem a bejáratiajtóhoz. MInden lépéssel egyre erőseben vert a szívem, újra látni fogom Tomot, de emellett nemszabad elbasznom különben mindketten meghalunk. Csengettem, és vártam és rettentően izgultam, nemistudtam hogy mitmondjak neki pedíg kigondoltam már ezerszer hogy hogyan lesz a leghatékonyabb információt közölni vele. Ajtót nyitott, meg aztsetudtam mit csináljak, majdnem a nyakábaugrottam de valami visszatartott és azthiszem ez főleg a szégyen lehetett, pár másodpercig teljesen kussoltam, de akkor láttam hogy a két hülye megjelenik a mögötte, bejöttek valami hátsóbejáraton. Felemeltem a pisztolyomat, de csak azért hogy ezekben felse merüljön a gyanú hogy itt most másfog történni mint amit megbeszéltünk. Aztán ahogyan közelebb értek elsütöttem a fegyveremet, Thomas füle melett üvített el egy golyó ami fejbetalálta az egyik jómadarat de a másikat vállonlőttem és nem sikerült megölnöm azonnal, termézetesen a nagydarab volt az, mint valami sebesült medve akinek megsekottyan egy golyó. Előrébbléptem hogy ne Tom legyen előtte közvetlenül, elvégre neki fegyvere sincs legalábbis a kezében nincs, de nagyon gyorsvolt ez a rohadék és mieltt lőnitudtam volna olyat levágott a fejemre pusztakézzel hogy azthittem töbet nem kelek fel, nemistudom hogy nem ájultam el, de annyira megszédültem hogy a földreküldött és utána mázlivolt hogy a következő buldózer mozdulatától kitudtam térni, a kezembemaradt a fegyverem és nemtudom hgoyan sikerült de végül őt is sikerült megölni, de beleresztettem a tárat még mikor földönvoltam. Felálltam de megkellett támaszkodnom a falban, tutira agyrázkódásom lett, sőt ahogy csillapodott a testem és kezdett kevesebb adrenalint termelni elég nagy fájdalamt éreztem a fejemben. Éreztem hogy van valami a számban, bele engedtem a tenyerembe és láttam hogy az egyik hátsófogam az, eldobtam mert felesleges volt, Tomot próbáltam megtalálni ebben a nagy szédülésben, ha odajött az megkönnyítette a dolgomat, belekapaszkodtam a karjába.- Kint még van egy.- mondtam neki, és nem lőhette le azt a fazont se ő mert a végén még elhajt aztán szívás van. Kifújtam magam míg kicsit belekapaszkodtam, de össze kelett szednem magam.- Megkell öljem, de úgykell csinálnod mintha a túszom lennél.- mondtam Tomnak, és eljátszottuk a szitut kint, hátrafogtam a kezeit és a fejéhez tartottam a pisztolyt így mentünk ki, és amikor az autóhoz értünk lelőttem a sofőrt, aztán kértem Tomot hogy üljön be, én leültem előre a vezeőülésbe miután kihúztam a sofőr holt testét, Tom meg mellém ült. Kifújtam magam az autóban, aztán megpróbáltam Tomnak röviden összfoglalni mivan.- Murillo végrehajtója küldött, téged akar, elküldteni egy átnevelő táborba ahol énis jártam, főleg fiatal szerencsétlen fiukat és lányoakt képeznek, átakarnak nevelni olyanná mint ők...ahogy velem is tették. Tudom hogy ez most nagyon sok egyszerre, de bekell szállnod neked is, Warren sofőr, - néztem kifelé az ablakon kicsit még fújnom kellett a mondatok között.- Énmeg...-csuktam be egy pillanatra a szemem.- Én ennek a végrehajtónak a testőre leszek, aki Murillo fogadott fia.- zúdítottam minden infot Tomra.- Játszanod kell ahogy nekünk, és ha elég infó összegyűlik lecsapunk rályuk.- mondtam neki.- És nincs más választásod, még az a mázli hogy engem küldtek érted, így tudunk beszélni... Trófeát akar belőled csinálni, gondolj bele mennyire élveznék, egy ügynök akit "áttértítettek". -beindítottam a motort hogy menetközben beszéljünk, szédülte ugyan de nekem kelett vezetnem, Tom nem vezethetett mert elvielg a foglyomvolt és halottak az emebreim akik köphetnének de mégis így éreztem biztonságosabbank.- És a gazdi adott nekem még egy feladatot, kikell nyomoznom egy nőröl hogy kicsoda.- mondtam maj elkezdtem ecsetelni Tomnak milyen az a csaj, és miért kell Raffaelnek infó róla, és ahogy leírtam és Tom visszakérdezgetett róla hamar kiderült hogy ismeri futólag és hogy a csaj szintén ügynökvolt csak elvették a jelvényét. Azért ez megütött kicsit, mert így bonyolódott a dolog, kicsit beiejdtem hogy ezt mégis hogyan úszhatná meg vagymi... Elhajtottunk az irodához és megkértem Tomot hogy gyorsan hozzon egy aktát erről a nőről, miután ez megvolt egész a reptérig hajtottam, nem ment egyenesen a vezetés mert forgott velem a világ és fájt a fejem, annyira fájt az arcom hogy megnéztem az autó fényellenzőjének tökrében és majdnem megijedtem magamtól, a balszeem környéke teljesen belilult.- Végülis kapóra jön, majd aztmondom te csináltad.- mondtam Tomnak. Repülésközben támadt egy öteltem a nővel kapcsolatban, már a nevét is tudom Tara. A repülőúton mertem elöször normálisan Tomra nézni de csak akkor is elvétve kicsit, eszembejutott mikor elrepültünk ketten Malagára, és én ottragadtam neki meg elkeleltt jönnie.- Nagyon sajnálom hogy így alakult.- mondtam a kezemre nézve és nagyon nyomasztó hangulat telepedett rám kicsit.- Erősnek kell lennünk- mondtam neki és megfogtam volna a kezét de féltem, Raffaelmiatt úgyéreztem nagyon mocskos emebr lett belőlem, őt is meglepte menyire megváltoztam ezt még abból is leszűrtam ahogy rámnézett. Tom a példaképem volt, és emiatt is nagyon szégyelltem magam mellette. Nem is nagyon ment a beszélgetés , mikor a gép leszállt megkötöztem Tom kezét, eddig nemtudtam volna vele röpködni ha megkötözöm de ittmár muszály volt, miután megkötöztem elég léptem, megöleltem próbáltam de az érzéseim miatt nehezen ment, bátorítani próbáltam meg persze magamat is. Aztán vittem a megbeszélt helyre ahol várt minket egy autó. A jóisten szeret minket mert Warren volt a sofőr... Nagyon meg is örültek egymásnak, hátrament és letámadta Tomot, jól összeszorongatta örültek egymásnak nagyon kicsit irigyelltem is emiatt. Persze pár percel később már nem volt ekkroaz az öröm, a viszontlátás jó de ami még előttünk vanaz nagyon húzós és mindenkinek visszakellett fognia magát. Megbeszéltünk mindent Warrennel, Tom túl sértetlen volt ezért sajnos mindketten egyetértetek benne hogy ez így nem jó, szerencsére nem kelett nekem emgtennem, de muszályból Warren megütötte Tomot, úgy hogy vérezzen az orra és úgytűnjön mintha verekedett volna, votl időnk ezért az autóban vártunk sokat, így a vér is megalvadt rendesen és sokmindent megtudtunkbeszélni aztán visszaült és visszavezetett minekt Murillo villájába. Hajnali kettőkor érkeztünk meg és mivel Raffael aztmondta legkésőbb holnapra ezért még időben voltam. Tomot kiszedtem az autóból, sajnálatos módon keze hátravolt követ ittmár a pisztoly is felesleges volt hiszen annyi fegyveres van itt hogy nemtudna hova futni. Karjánál fogva ráncigáltam, Raffael kijött és elé löktem a földre Tomot.- Nehezen ment, két másik ügynök védte a házat, lelöttük őket de a többiek nem élték túl, mi meg verekedtünk kicsit.- mondtam magyarázatként miért csak én jöttem vissza, és hogy miért lilafoltos a szemem körül. Várható volt hogy nehéz lesz a dolog és élesben is várható lett volna a gorilláim halála. Elővettem a kabátom zsebéből egy sárga borítékot, és közelebb léptem Raffaelhez.- És tudom ki az aki a babérjaidra tör, de nem mondom meg neked, mert azt akarom hogy a kívánság amit teljesítesz az legyen hogy megengeded én mondjam el Murillonak mindenki füle hallatára. -mondtam Raffaelnek, nagyratörő csillogó szemmel a borítékot kezembentartva.- Tekintélyt akarok magamnak, hogy figyeljenek rám és hogy Murillo is elismerjen- mondtam indokként a k |
Joanna: Bár az eleje elég kellemetlen és rámnézve traumatikus volt, később azért sokkal elviselhetőbb lett, sőt votl hogy élveztem is, volt hogy jólesett még azis ha nézhettem az arcát, amúgyis eldöntöttem hogy jó kutyuli leszek, alázatosabb még az eddigieknél is és mivel ez céloamt is szolgálta elengedtem magam, élveztem amit lehetett és volt is mit, tetszett és díjaztam hogy már nem durva velem annyira mint a legelején, volt hogy annyira élveztem hogy azt szégyellem. Éreztem hogy vége amikor nagyon mélyre hatolt, ahogy elélvezett éreztem ahogy szétárad bennem a melegsége. Rövid ideig még bent tartotta, éreztem ahogy lüktet a nemiszerve. Megpuszilta a homlokom ami megint egy epró kedves gesztus volt és valamiért meghatott, és ezt helytelennek élreztem, kihúzta belőlem de nem feküdt mellém egy pillanatra se, rögtön felkelt, belőlem meg fojt a cucc, leültem az ágyon az irányába. Jól lefáradtam én is, lihegtem kicsit és kivoltam pirulva, nem vett fel semmit így én se, bár nekem ezmég szokatlan volt, rajta volt nadrág mondjuk de én nem akartam itt tovább szégyenlősködni, rajtam egyenlőre nem volt semmi. Holnap nagyon gyorsan kell szereznem tablettát ha megérkeztem... Néztem hovamegy, és figyeltem amit mond, új feladatot adott TOm előkerítése mellé, mivel fogalmam se volt róla ki az a nő, ezt a részét a feladatnak úgygondoltam örömmel teljesítem, és igen nagy jutalmat ígért, kérhetek valamit akármit...kicsit fel is csillant a szemem mikor felém fordult, ennyi jutalom mellett meg pláne érdekelt, és hát nyomozó volnék szóval menni fog amit kér.- Képes vagyok.- válaszoltam határozottan, aztán végre visszajött az ágyba és mellémjött, odafordultam hozzá, a kék szemeinek beszéltem.- Kiderítem kicsoda az a nő, elhozom az ügynököt és büszke lehetsz majd rám- ígértem ezt úgy mint egy tényleges lelkes kistkutyus, mert ezútal volt benne valami, nyomtam egy csókot az ajkára, aztán elfeküdtem és hamar elaludtam. Reggel korán keltem, bement a fürdőszobába és láttam hogy Raffael feje vöröslik a dühtől, nemis mertem hozzászólni inkább úgytettem mint aki nemlát semmit é hátraléptem eggyet, kijött de akkor már úgytűnt mintha az életben semmi baja nem lett volna, vagyis semleges volt mint amilyen álltalában... Fésülködött, énmeg az ajtónak támaszkodtam és néztem.- Persze, meglesz. - ígértem, gyorsnak kell lennem ma hogy mindent végheztudjak vinni. Mosolyogtam mikor nyugtatott hogy nemfeledkezik majd el a beígért ajándékaimról.- Elkényeztetsz.- viccelődtem, aztán miután lezuhanyoztam reggeliztünk. Igaz azért érződött rajta hogy feszült, hiába nem látsztot az arcán valahogy éreztem, érdekelni kezdett az a lány engem is, Raffael biztos nem aggódik semmiségek miatt. Reggeli után megkaptam az embereket akiket segítségnek szánt, sajnos...mivel így azért nehezebb lessz majd zámomra ez a küldetés. Három férfit adott mellém, egyikük volt vagy két é fél méter és száz kiló, takarta előlem még a napot is, Raffael picinek tűnt mellette. Már az autóban vártak mikor elbúcsúztam Raffaeltől, az "embereim" már az autóban vártak mikor elbúcsúztam Raffaeltől, gondoltam egy kicsit viccelek de nem úgy ahogy általában mert tanultam a hibáimból, gondolam inkább olyasmit csinálok ami valahol még tetszeht is neki. Megfogtam a kezét és leguggolva megcsókoltam neki mint valami vérbeli király csicskálya, aztán rámosolyogtam reméltem érzi hogy mennyire fel lelkesített, beültem az autóba és mentünk is a reptérre. Nemsokat beszéltem azokkal akike Raffael mellém rendelt, de ők egymással elég sokat dumáltak.
|
- Ne aggódj, én sem feledkeztem el az ajándékról. És ha kiérdemled, meg is kapod, plusz ugye a másik feladat teljesítése után is kérhetsz tőlem valamit. Ah... mostanság elég nagylelkű vagyok hozzá, nem? Visszakéne fognom magam ajándékok és lehetőségek terén. Még a végén azt hiszik puhány lettem... - magyaráztam. - Még reggelizz meg velem, aztán menj a reptérre. - néztem felé. |
Tara | Kiakartam csípni magam, de mikor láttam milyen ruhát kapok, visszafogtam magam a cicomában. A tükör előtt állva, úgy néztem ki, mint valami béna, szigorú adó hivatali boszi. De mit mondhatnék... nem játszani jöttünk. Szóval lementem, mert már csak rám vártak.
- Oh, hát a tegnapi medencés gyilkolászásodhoz képest, ez már valami... - mosolyogtam piszkálódva, de azért megköszöntem. Aztán beültünk. Nyilván nem a kinézetemen volt a hangsúly, ezt ki is hallottam, de azért nem hagytam szó nélkül.
- Komolyan? Olyan, mintha temetésre mennék... Pff, ha én lennék a királynő, mindenki normális ruhában járhatna. De azért... te is jól nézel ki, látom kicsípted magad. - mosolyodtam el. Felhozta a viselkedésem. Ezen még szemeim is forgatnám, de nem teszem. Mintha egy hülye kamasz volnék, aki tegnap a drága vázák közt gördeszkázott volna... Pedig nem. Oké, talán tényleg vannak viselkedési problémáim. De ha nem lennének, most én is a wc-t pucolnám Carlaként. A mondata végére összevontam szemöldökeim.
- Mármint ki kell nyírnod? Az azért elég... vicces volna.. - jegyeztem meg. Nem éppen ezt a kifejezést akartam mondani, de a lényeg akkoris benne volt a háttérben. De hé, végtére is lefokozott nyomozóként is egy óriási ügyhöz csatlakozhattam, és nem keveset kockáztatva, most az egyik fő célponttal ülök egy kocsiban és megyünk valami fontos helyre, valami fontos emberkéhez. Pff, szerintem jobb munkát végzek, mint az a medve ember. - Oké. - válaszoltam egyértelműen elfogadva a feltételeket és szabályokat. Nehezemre esik csendben maradni, ha kötekednek velem, de ha okos az illető, akkor biztosan csendes is, szóval nem aggódom.
A reptérre érve jutott csak el az agyamig, hogy nem is szimpla géppel megyünk. Először voltam ilyen komoly repcsin, szóval, nem szándékosan ment nehezemre odafigyelni arra, amit mondott. Olyan voltam, mint egy gyerek az állatkertben. Azért ennek a halálos munkának vannak előnyei is. Nem is kevés... Mondjuk a felkínálkozó bárpult csak a figyelmem kötötte le, igazából inni most nem volt kedvem, ami nem is baj. De azért, hogy lássa mennyire fegyelmezett is tudok lenni, leültem mellé és kissé túljásztva a komoly kislányt, az öklömre támasztva állam néha hümmögtem egy "ühümöt", miközben nagy bőszen bólogattam neki.
- Még szép! Én is mindenkivel jóban leszek, nehogy a végén hátba szúrjanak. Én nem leszek olyan besavanyodott balfasz, mint a testőröd. - csóváltam a fejem, mert szerintem ezt lehet másképp is tenni, mint ahogy az a krapi tervezi. El is gondolkodtam, hogy azért ezt Murillo is nagyon komolyan veheti, de még ígyis milyen őrültséget csinál már...? Nem ismer - legalábbis remélem - és még csak egy napja tudja a kamu nevem, aminek első felében elakart vágni a torkom. Most meg magával cipel ilyen fontos helyekre...? Waó, hát tudok én valamit, ha saját maga kezeskedik a képzésemről. Vagy csak maga sem akarja bevallani, hogy ő se szívesen engedné át a helyét annak a hibbant pszichopatának.
Mikor megérkeztünk megint csak volt mit nézegetni. Baszki, ezek itt ilyen luxusban élnek, másutt meg éheznek. Mikor pedig beléptünk a tárgyalóba vagy hova, egy pillanatra azért aggódtam, hogy ők itt majd eldumálnak olaszul, amiből nem fogok érteni semmit, én meg majd ülhetek itt órákig néma csendben és halálra unva magam. De nem így lett. Szinte már hálás voltam, mikor kiküldött a faszi, szóval nem is tököltem ott tovább. Gondoltam meg várom a folyosón, de az őr elkísért egy szobába. Legalább muffinnal kínáltak volna meg, de neem. Szóval unalmamban előbb a képeket nézegettem és eléképzeltem, hogyha most lenne nálam filctoll... Aztán a padló négyzetein belül ugró iskoláztam, hogy teljen az idő. Sokat kellett várni, de végül csak megjelent Murillo.
- Basszus kulcs, azt hittem már össze is költöztök... - forgattam a szemeim, bár a kijelentésére értetlenkedve néztem, de nem volt ellenemre. De ha fáradt miért nem szállunk meg valahol, vagy megyünk haza? - Na mi a helyzet? Szomorúnak tűnsz. - néztem rá.
Raffael | Nem mondhatnám, hogy felhőtlen volt az első együttlétünk. Pedig mégcsak arról sem tudtam mi járhat Murilloék fejében. Biztos voltam benne, hogy enyém lesz Murillo birodalma, mert a lánynak alkalmatlannak kell lennie. Teszek róla, hogy az legyen. Ocsmány módon próbál hamis bizalmat kelteni Murilloban, s bár nem tartom őt sem túl érzelgősnek, ám az, hogy virágot vitt neki, azt mutatta, hogy érezhet valamit a lány iránt, és ez bosszantott. Főleg mert néhány órával előtte még megakarta ölni. Sőt még a lány is hozta ki először a sodrából. Mégis úgy tűnt, hogy megbocsájtott neki. Ez az, ami bánt. Egy ilyen megjátszott, érzésekben megforgatott bizalommal nehéz felvenni a harcot, mégha jóval régebbről is ismerjük egymást. A nők rosszabbak a mérgezett almánál is. De persze nem hagytam, hogy végig ez ülje meg az elmém az aktus alatt, noha zavart. Helyette a tempóra és az erősségre figyeltem. Megkíséreltem volna a másik oldalról is bejutni, de azt hiszem tragédiába torkollott volna a dolog. Viszont ezáltal lett is egy jó ötletem, miként oldhatnám meg a problámáink. Mert ami az én problémám, az Layraé is. Nem durvultam tovább, de igyekeztem minden pontjával érzékeltetni a törődésem. Nem egyszer élvezett el, de azoknak megadtam a módját, míg végül rám került a sor. Addigra már oldalt feküdt, egyik lába pedig a vállamon pihent. Mélyre mentem benne, és csak akkor élveztem el. Bár sportos alkat vagyok, itt tényleg minden porcikám megmozgattam, szóval fáradt voltam, de nem voltam olyan puhány, hogy el is dőljek, mégha vágytam is volna rá. Ellenben fölé hajoltam, mielőtt kihúzódtam volna belőle. Nyomtam egy puszit a homlokára, aztán kimásztam belőle és a hajamba túrva felkeltem az ágyról. Nem vettem fel semmit, feleslegesnek tartottam, és a gatyám sem gomboltam össze, csupán eltettem, amit kellett. Az ablakhoz léptem és a keretnek támaszkodva néztem ki rajta.
- Volna itt még valami, amit az utazásod alatt elintézhetnél nekem. Hálás lennék érte, és cserébe, már ha persze sikeresen véghez vitted, kérhetsz tőlem valamit. Bármit. És én teljesíteni fogom. De jól gondold meg, mert ilyen lehetőség nem adatik meg mindig és ha butaságot kérsz, könnyen megbánhatod később. - magyaráztam mielőtt belekezdtem volna. Apró kérésnek tűnik, de jelenleg fontosabb, mivel gödör a cél előtt. - Az embereink nem találtak semmit a takarító lányról. De ez... nem azt jelenti, hogy nincs is, nem létezik, hanem, hogy titkolózik. Amire itt és most komoly oka lehet. Felakarja venni ellenem a kesztyűt s ki tudja milyen valósszándék vezérli. Nem ölhetem meg, mostmár nem, mert Murillo ragaszkodik hozzá, egyelőre persze... De ha bizonyitékokkal lépek közéjük ő maga fogja kivégeztetni s belátnia, hogy jobb örököse nem is lehetne, mint én. Mikor visszautazol próbálj meg te is utána nyomozni. A családjának, a foglalkozásának, bárminek. Ha kell kérd meg a nagynénéd, de ne mond el neki mi célból. - fordultam végül felé. - Mit gondolsz, képes volnál rá?
Akárhogy is alakult az éjszaka, visszabújtam mellé, mert reggelig kikellett pihennem magam. Tudtam, hogy Murillo elmegy, így helyette is el kell végeznem pár dolgot, plusz feladatokat. De mikor kijöttem a zuhanyzóból és a hajam törölgetve kipillantottam kémlelve az időjárást, láttam, amint együtt ülnek be a kocsiba. Rég nem érzett gyülőlet lett rajtam úrrá, ami tagadhatatlan és indokolt féltékenységben forrt. Inkább itt hagyott engem az ócska papírmunkával, hogy elvihesse azt a patkány eledelt. Nem tudom, hogy Layra ébren volt-e már, de ha igen, visszamentem a fürdőbe, hogy összeszedjem magam. A fejem vöröslött a dühtől és alig bírtam visszaállni a nyugodt levegő vételre. Mikor azonban sikerült, ismét üresség költözött a tekintetembe és úgy léptem ki.
- Szeretném, ha legkésőbb holnapra itt lennél a nyomozóval. Holnap lesz Murillo születésnapja és jó meglepetés volna, noha már elárultam, hogy szeretném, ha ide hozatnánk. - fésülködtem a tükör előtt mikor már fe |
Murillo:
Miután lerendeztem az asszonyt, végre foglalkozhattunk fontosabb dolgokkal. Elmentem lezuhanyozni a szobámba, rendesen megigazítottam a szakállamat is és a hajamt is, muszály jól kinéznem, ez az üzletben is nagyon fontos na meg aztán ahogy a vlnül az ember egyre többet kell tennie azért hogy kinézzten valahogy. Felvettem a sötétszürke öltönyömet, és Lisanak is vitettem valakivel ruhát, nem lenne előnyös ha most nőiessége lenne kiemelve, szóval fekete egyenruhát kapott ami a legtöbb örünkön van, de azért rajta volt ezfölött egy sötétszürke női zakó. Míg átöltözött én egyeztettem a csapattal akik ma velem jöttek, Raffael nek ma szabadnapot adtam mással kell foglalkoznia, lekell szoknia arról hogy állandóan engem véd, ez már lassan amúgy se lesz elsődleges cél, és rengeteg testőröm van igaz ő a legjobb de az ő feladatai más irányba mutatnak, tudom elvolt foglalva a születésnapom szervezésével ezért is könyebb ha ittmarad, ráadásul még plusz papírmunkát is adtam neki mivel azzal nemnagyon szokott foglalkozni. Levelek ügyfelektől amkre válaszolni kell, ajánlatokat írni, hülyes picsogásokra reagálni. Ez az egyik legkellemetlenebb része az egésznek. És persze kíváncsiságból kettesben akartam maradni Lisaval, lehet hogynéha egészen puhánynak tűnök de a figyelmem sose lankat, ha érzek is valami amint megszimatolom a veszélyt megfelelően reagálok. Keveset tudok erről a lányról konkrétan semmit, azis furcsa hogy akik átvilágították azok se találta semmit, mintha nem létezne. Érdekes és kockázatos, és ez a fajta izgalom már régen hiányzott nekem.
Lent a fekete mercedeszem előtt vártam Lisat, udvarian előre engedtemhogy ő üljön be hátulra először, majd mellé ültem. Elindultunk, Lisára néztem.- Jólnézelki, elmondom gyorsan hova megyünk és hogyankell majd ott viselkednek, ez egy fontos találkozó, vedd megtiszteltetésnek hogy jöhetsz velem az úrhoz. Olaszországba megyünk az egyik legrégebbi barátomhoz, Domenico Sfozanak hívják és ő kezeli a pézügyeink jelentős részét, ha úgytetszik a kamarásunk. Türelmes ember és nagyon okos. Elkísérsz engem a megbeszélésre és addig mellettem leszel míg nem beszélgetek vele kettesben. Végig csendben kell lenned akkor szólalhatsz meg ha én megengedem, tudom hogy az ilyesmi nehezedre esik de ez most nem játék, és ha nem úgy teszel ahogy kérlek akkor bármennyire is fájó ez nekem, megkell váljunk egymástól. - Ecseteltem neki, aztán megkérkeztünk a reptérre ahol a magángépemmel elmentünk Milánóba.- Nemtudom hallottad e már a nevüket, de régen mikor Itália hercegségekből, kvázi kicsi országokból állt az ő családja volt ennek a városnak az ura, szerintem irónikus hogy 600 éveel később ez megismétlődik. -meséltem neki.- Ezen az úton megnézheted hogy szervezik meg a biztonságomat, hogyan alakítok ki jó viszont egy üzleti partnerrel és ezáltal tanulhatsz.- mondtam neki, a repülőn én megittam egy kis vodkát de csak annyira hogy felfrissítsen. Milanoban elénkjött a fogadóbizottság akik erősítették a védelmemet, az ő kíséretükkel mentünk Domenico villájába. Bár spanyolországban nevelekdtem, olaszországban születtem, második anyanyelvem szóval megérkezve olaszul beszéltünk. Sejtettem hogy Lisa ebből se ért majd semmit, de attólmég figyelni és tanulni tud, nemis ba jha nemért imikről beszélgettünk. Sforza kvázi platában lakott, belül minden diszkrét volt ugyan de mégis fényűző. Fehér falak de rengeteg volt a régi méregdrága bútor, csillár és minden tér hatalmas volt, milliokat értő kilimek voltak a padlón. Bevezettek minket a kis terembe, ahol személyes tanácskozáok szoktak zajlani, ő már várt minket, nagy intarziás íróasztala előtt áltt, támaszkodott de mikor beléptünk kihúzta magát. Engem távolról mosolyal köszöntött s láttam hogy Lisára is vetett egy pillantást, egyébként ő nemtudom mit szeretett de azthiszem az a fajta ember aki egyáltalán nem él szexuális életet senkivel soha, nem vonzódik semmihez és senkihezse különösebben. - Üdv, barátom régen láttalak.- köszöntöttem olaszul, és ő is engem és rögtön meg is kérdezte hogy miért nem Raffael van az oldalamon, láttam hogy arra gondol hátha összeveztünk és láttam hogy nemfeltétlenül venné a szívére ha ez így volna, ezzel meglepett. Gondolta mlesz több ideje Lisanak a közelünkben maradnia, de odafordult hozzá.- Kérlek mendj ki.- mondta neki angolul mert látta hogy egy kukkot nem ért abból amit beszélünk. Miután kiment leültünk egymással szemben, volt ott egy kis filigrán üvegasztal amin bevolt készítve két pohár, alatta pedíg szeszes italokból egy nagyobb választék, sose isszuk le ilyenkor magunkat de szeretünk inni a táralgáshoz. Megbontottam egy sehrryt és öntöttem kettőnknek. Azért jöttem ide hogy pénzügyekről beszéljek, de ő aztmondta előzör mégse erről akar beszélni velem. Aggasztott miről de sejtettem. A gépezetünkben ő az egyik legnagyobb fogaskerék, nemtudjuk csak úgy eltüntetni aztán helyéreültetni valakit mert nembítkóznának meg afeladattal, na meg néha az ő véleményére néha még adok is. Raffaelről akart beszélni... Nem értett eggyet azzal hogy őt tettem meg örökösömnek és kifejezte tisztán hogy nem támogatja. Aztmondta hogy a véleménye megváltozhat, de Raffaelnek ezen dolgoznia kell, és felsorolta mik miatt tartja úgy hogy Raffael ha jó is nem a legjobb választás, aztmondta ezzel majd felfogja hívni zemélyesen őt is, de ha nem hajnaldó alkalmazkodni akkor Domenico aztmondta, készüljünk arra hogy szétszakad ez az egész birodalom. Mert ha ki akarjok őt végezni, akkor végleg felbojdítunk mindenkit. Miután ezt tisztáztuk a pénzügyekről kezdtünk beszélgetni, de nekem végig ott volt a fejemben amiről az elején beszélgettünk. Úgytűnik Raffaelt túlsokan nem bírják, persze még van ideje megkedveleltetni magát de már nagyon időszerű erről beszélgetnem vele s ha hazaérek ez lesz az első. Késő délutánig tartott a konzultáció, elgémberedve jöttünk ki a szobából. Megkerestem Lisat, az egyik olyan szobában találtam meg ahol rengeteg régi festmény volt bezsúfolva, mint egy rendezetlen múzeumba. - Lisa, sétáljunk a kertben, nagyon elfáradtam.- mondtam s való igaz volt, bár inkább a szívem fájt kicsit, Raffael miatt.
|
Joanna: Nem volt alkalmas ez a póz arra hogy én végezhessem a munka oroszlánrészét, és a tapasztalatlanságom ezen csak mégjobban rontott, viszont ígyis okkal jobb volt a felnyársalásomnál. Megállított de bennem maradt, nemtetszett neki a dolog, a kiszámíthatatlanága miatt nemtudtam ezek után mire számítsak tőle, féltem hogy fojtatja a szadit, kinyitottam a szemem hogy legalább a tekintetéből tujdak következtetni a folytatásra vagy hogy milyen állapotban van, igaz az övé rejtélyesebb mint bárkié akivel addig találkoztam, most mégis láttam rajta valamit ami meglepett. Megindult felém é megcsókolt, kezével a melleimhez ért, mivel ez a terület még teljesen érintetlen volt elég érzékenyen érintett és nagyon izgatottá tett, nemis fogtam vissza a hangokat amiket kiváltott belőle. Közben ez is alátámasztotta azt amit a szemében véltem látni, és az ösztöneim is azt úgták hogy jól gondolom, azért kezdett el márhogy viselkedni hogy felhívja magára a figyelmet mert teljesen ignoráltam, levegőnek néztem. Akármennyire is ellensége az érzelmeknek, ezekszerint neki is vannak és ezis egyfajta gyengeség, a figyelemhiányo kisfiú aki egy veszélyes felnőtt is egyben de mégse egy robot. Eldöntöttem hogy beszállok ebbe a játszmába, sőt most minden figyelmet megadok neki meg hát eléggé megéri, addig se bánt. Elkezdett mozogni bennem, és ahogy ezúttal csinálta már tól jó érzés volt ahhogy hogy ne nyilvánítsam ki mennyire élvezem, közben a nyakamhoz hajolt a forró lehellete símogatta a nyakamat és erőteljesen éreztem az illatát is. Hirtelen annyi dolog ért egyszerre, főleg mikor kezével izgatni kezdte a csiklómat is, hogy még soha nem éreztt felfokozottságot éreztem, a combom megremegett a nemiszervemet érő külső és belső ingerek hatására, hátra hajtottam a fejem mert már annyira nehezen viseltem hogy mindenem beleremegett és mikor a fülembesúgva kérdezett elélveztem. Eztkövetően jobban magamrahúztam, átöleltem miközben fojtatta a mozgást ami egyre nagyobb élvezetet okozott és már szinte akartam hogy mélyebbre menjen, kíncsi voltam. Egy kicsit eltoltam maramról annyira hogy aktus közben láthassam az arcát, kicsit éreztem hogy nedves maradt a szemem de már nem a fájdalomtól, a nyakát és a testét figyeltem, ahogy az izmai mozognak és ahogyan negjelenik pár izzadtságcsepp a bőrén, aztán visszatértem az arcára, a szemébenéztem. Ha ostobának és naívnak is gondol, megkell ezt hagynia nekem, nem voltam ostoba de ő lenézett amiért nem voltam teljesen rideg holott ő se teljesen az. Úgy hajlítottam a testem hogy mélyebbre tudjon jutni és közben a hátába kapaszkodtam és közben alárendelteltem magam az érzéseknek amiket adott az amit csinált velem. |
Raffael | Fájt neki, de hangot nem adott hozzá. Erősnek akarta mutatni magát, de a piros szemhéjai és a dagadó könny a szeme sarkában arra utalt, hogy mégsem elég erős hozzá. Lazítottam, nem tuszkoltam magam tovább, bár igazán kíváncsivá tett, hogy milyen lehet oda is bejutni. Ám mindezek ellenére kicsúsztatott magából, legalábbis kicsit, és jómaga kezdett mozogni. Nehézkesen ment neki, kényelmetlen is lehetett és az ügyetlensége engem sem tett "izgatottabbá". Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor megszakítva a szemkontaktust behunyta a szemeit. Mintha nem is léteznék, mintha más valaki volnék vagy éppen senkisem. Halkan fújtatva egyet elpillantottam róla. Bosszantott a dolog és sértve éreztem magam. Mint, amikor 5 évesen eltörtem egy vázát és Murillo levegőnek nézett. A figyelmére vágyva kiabáltam, ordítoztam, míg végül zokogva térdre nem rogytam. Egy pofonnak is jobban örültem volna, mint sem, hogy úgy tegyen, mintha nem is léteznék. Csak este bocsájtotta meg a bűnöm és elmagyarázta, hogy még a legerősebbeknek és a leghangosabbaknak is meg van a maga gyengéje. Most is hasonlóképp éreztem Layraval szemben. Nem akartam kimutatni mennyire bosszant, de attól még így volt. Megállítottam ebben az értelmetlen vonaglásban s ha kinyitotta a szemét, ha nem, ezúttal én kezdeményeztem a csókot. Nem mozogtam benne, de ugyanúgy benne voltam. Kezeimmel pedig a melleire markoltam, majd onnan tovább a kis rózsabimbóira, amikre óvatosan rácsíptem. Ha reagált rá - és jó értelemben - lassú mozgásba kezdtem, de a végén mindig kicsit nagyobb volt a lökés. Lendületesen mozogtam, de csak annyira, hogy ne okozzon kényelmetlenséget közben a csók, ahol aztán áttértem a nyakára, amit kiszívtam volna, de úgy érzem mindenki pontosan tudja, hogy jelenleg kié Layra. Nyakáról a füléhez hajoltam, egyik kezemmel pedig le a lábai közé, ahol a csiklójával kezdtem játszani.
- Jó érzés? - búgtam a fülébe, mozgás közben, mert addig sem álltam meg.
Tara | Baszki, mennyire gáz így belegondolni utólag, hogy nem csak, hogy hallott, de értette is, mikor a halál faszába átkoztam dolgokat, embereket, néha még őt is. Csodálom, hogy elviselte. Bár lehet a medencei döfködések közepette erre is kitért egy-egy szúrásnál. - Mit mondhatnék, ami szívemen, az a számon. - vontam vállat mosolyogva. Elképzelni sem tudtam volna, hogy egy alkalommal majd ilyen jól eldiskurálunk a nagyfőnökkel. Igaz volt ennek előzménye, méghozzá fájdalmas és majdnem halálos, most mégis mintha őszintébbek lennénk egymással. Bizonyos kereteken belül, mert amúgy alig tudunk egymásról valamit, a testi méretein kívül, ugye. Kegyetlen egy fasz tud lenni, s ezen oldalát még igazán nem is láttam, de most perpill tökre bírom a búráját. S nem azért, mert odalent még mindig bizsergek a "tivris násztánctól", hanem mert bírom ezt a személyiségét. Azt amelyik a szarságaim ellenére is elvisel.
- Milyen alvó oroszlánt? Akit az előbb könnyűszerrel leterített a tigris? Komoly küzdelem volt, de végül döntetlen lett. - állapítottam meg. Elvigyorodtam. - Ez nagyon tutin hangzik, akkor mindig a hátadon fogok utazni, hogy a legkisebb mértékben sem legyek veszélyben. Komolyan szavadon foglak és simán vissza is élek vele, ugye tudod? - emelgettem a szemöldökeim. Viccbe burkolva, de tökre őszintém mondtam neki. Ha ez így van, valóban jobb, ha a közelében vagyok, bár ellenkező esetben is max megfenyeget a faszi, de talán megütni se merne, hiszen lerít rólam milyen árulkodós vagyok. Akár hogy is, sikerült elaludnunk. A következő pillanatban pedig hangos üvöltözésre ébredtem és akkor tűnt felm hogy a hajam is nedves. Elsőre azt hittem ez a barom képes volt álmomban is... khm... de nem. A műsort nézve pedig nem igazán tudtam eldönteni, hogy most veszekednek vagy ilyen egy spanyol házasság legszerelmetesebb vallomása. Igen, kinézem belőlük, hogy a szerelem pofonjai csattantak el. Abba pedig bele sem akartam gondolni, vajon ha letudnám fordítani őket angolra, mennyire akarnám vízbe fojtani a nőt. Aztán mikor elvitették, gondolom egy diliházba összevonva szemöldökeim Murillora néztem.
- Azta, tiszta deja vu! De mintha nálunk a pofon után másképpen alakultak volna a dolgok... - játszottam az elgondolkodót. - Nem mondom, hogy nem volt para... - motyogtam fel nézve rá. Szerintem tök romi, hogy virágos a hajam reggel, a kócossága így már egészen elenyésző. Ahogy pedig ott ült előttem és dobálta el a szirmokat, az arcát látva elmerengtem. Oké, hogy most lezajlott egy hangos vita, minek ki tudja mi volt pontosan a végeredménye, de ha most tippelnem kéne azt mondanám, hogy komolyan a védelmemre kelt. De legalábbis most olyan, mint egy kiskamasz fiú, aki az ágy alá bújva csipkedi a szirmokat, hogy a lány, akivel tegnap találkozott szereti e vagy sem. Jó buli ez, és jobbára nem lenne ellenemre, ha volna folytatása is, de.. annak ellenére, hogy neki jóval több tapasztalata van, mint nekem, úgy érzem ő kicsit több érzést táplál irántam. Már... komolyabbakat, mint az elvárt lenne egy egyéjszakástól. És ha holnap után közölném, hogy visszutazok a családomhoz? Hát... biztos kinyiratná őket. Az pedig szintén megerősítette, hogy magával akart vinni. Mondhatta volna, hogy fontos dolga van és hogy addigis mentesít a szolga munka alól, de nem, ő azt akarta, hogy ott legyek vele. Kétlem, hogy a feleségét is vitte volna. Persze mindezek ellenére lelkes lettem. El is mosolyodtam, miközben elkaptam a karját. - De aztán ne papírmunka legyen! - adtam neki egy eszkimó puszit, aztán eltűztem rendbe szedni magam. Azért reméltem, hogy nem gyilkolászni megyünk, mert verseny ide vagy oda, nekem rendőrvér csörgedezik az ereimben és biztos kiverem a hisztit, ha ilyesmi lesz. |
Joanna:
Nagy hülyeség vele így viselkednem, de nem bírok ennél nagyobb állat lenni. Tényleg bármit megtennék amit csak kér, akárkivel akármit de nem bírok csak kutyaként viselkedni, lehet hogy ő nem az de én embernek érzem még magam, legalább erre szükégem volt, bár tudtam hogy az ő szemében ez gusztustalan, és ami mégroszabb gyengeség. Ezek után nekem még furább volt hogy néha gyengéd, néha pedíg egy állat. Ha a gyengédség egyfajta kegyelem akkor ha zavarja miért adja meg, ha pedíg egyszer ígytesz miért vonja meg később. Azt se tudtam eldönteni hogy a kegyetlenséget élvezi e vagy sem, sokszor annyira minden mentes a tekintete hogy nemtudom eldönteni mit higgyek. Visszacsókolt, megint nagyon szépen,ki is élveztem volna de tudtam hogy ha minden a megszokott ritmusban zajlik akkor ezekután akármikor történhet valami durvaság. Eltávolodott tőlem, még élőben csak nemis láttam egy srácnak se a micsodáját és most hanyadtfekve mondjuk az övét se láttam, viszont elkezdtem érezni, és kezdett egyre zavarbaejtőbb lenni a dolog, ahogy símogatta a szerszámával megint valami kellemetlenül jó érzést éreztem, pedíg nemkéne ezt így felfognom, úgykéne ahogyan ő teszi, ez egy dolog ami ost itt lefog zajlani és kész, ennyi nemkell rajta mit szégyellni ha értelmetlen, csak szarvolt hogy nekem ez az első és ennyire értelmetlen dehát ez van. Igaz a szüzességemet már elvette de csak az ujjával, szóval nagyon szokatlan érzés volt még azis hogy összeér a nemiszervünk, arról meg nemis beszélve hogy milesz ha beljebb halad, na de ezzel nem is várt sokat, és nem szarozot úgy ahogy a szüzességemmel se, megmarkoltam a lepedőt és az ajkamba haraptam hogy ne nyögjek fel, szétfeszített odabent fájt igen nemis kicsit és ráadásul nagyon benyomta és éreztem hogy piszkálja a méhszályamat is, nem akartam megalázkodni és azt főleg nem akartam hogy lássa azért valamennyire élveztem is bár nagyon durva volt. Még megis kérdezte hogy fáj e, majdnem az arcába vágtam hogy gyűlölöm de nem mertem, bár a tekintetemen valószínűleg azért lejött neki kicsit, nem mertem már annyira szemtelenkedni mivel ez juttatott ide most is, nem akartam feladni magam ennél jobban, már úgyis földbedöngölt, és kitudja mi jön még. Összeszedtem magam, megemeltem a csípőmet kicsit és úgy mozodtam hogy kicsit kijöjjön belőlem aztán mivel nem akartam továbbra is ennyire passzív áldozat lenni, elkezdtem én mozogni, igaz nem mertem annyira mélyen amennyire ő cinálta az előbb mert az még mindíg fájt így viszont nem. Becsuktam a szemem és megpróbáltam arra gondolni hogy nem vele vagyok itt hanem mással...A fejembe csak nem lát bele ennyire. Ebben a pózban amúgy nehezen mozogtam, szóval megfogtam a karját hogy abba kapaszkodva tudjak kicsit lökni magamon. Úgy hogy nem rá gondoltam könyebben ment és még élveztem is, sóhajtozam és halkan nyögtem, elég nagy volt neki és ahogy kezdtem megszokni egyre kevésbé fájt.
Murillo:
Ahogy a lány mellett feküdtem, és az érzelmeken gondolkodtam a gondotlaiam egy kicsit Raffaelre terelődtek. Nem azt mondtom hogy alkalmatlannak tartanám, erről szó sincs, és örülök hogy nem egy érzelgős típus, de mostanában hallottam hogy egyre több mernek tanítja meg a salyát módszereit, igen kegyetlen és igen énis az vagyok de nemrég merült fel először bennem hogy lehet nem örülnék neki ha egy gyereknyúzó hadsereget csinálna a birodalmamból. És arra is nemrég jöttem rá hogy néha nehezen értem őt, több időt kéne vele is eltöltenem és beszélnem is kéne vele, az értelmek gyengítik az embert de van hogy erősítik, csak aztkell megtanulni mikor engedi meg magának ezeket az ember, vagyha megengedi tisztázza magában a korlátokat, és azt hogy annyira soha nem befolyásolhatja hogy ezek miatt legyen puhány. mosolyogtam a reakciójára.- Az egyszer biztos, nemtűnt fel mert olyan sunyin eltakarítgattál bár a káromkodásaid azért kicsit gyanúsak voltak.- vigyorogtam vissza rá énis.- Azért örültem hogy nem azonnal tűnt fel mennyire vad, mert így elég kellemes meglepeté lett belőle, most is megnevettetett a hülyeségeivel.- Bolond ez a lány.- mondtam és aztán magamhoz húztam, amit mondott arról hogy ha meghalok ő akkor i befejezi megint felizgatott kicsit.- Vigyázz az ilyenekkel mert felélezted az alvó oroszlánt.- mondtam neki aztán ásítottam eggyet. - A nejem max engem öl meg, de az jó műsor lez.- mondtam neki - Raffael meg nem öl meg ha melletted fekszem, vagy ha igen akkor nagyon mérges leszek rá- jelentettem kis komolyan aztán nemsokkal ezután elaludtunk. Reggel arra riadtam fel hogy valaki fejbelocsolt egy váza vízzel, pontosabban a dáliás váza tartalmával a virágokkal együtt. Kiugrottam az ágyból dühösen, mire láttam hogy a nejem toporog a köntösében iszonyatos dühvel az arcán kezében a vázával. Elkezdett üvöltözni hogy már megint kurvázok és hogy ő ezt nem bírja tovább aztán fejbe akarta dobni a vázával de lehajoltam és a falon összetört, na bezzeg a nejemtől nem véd meg Raffael pedíg ő itt a legnagyobb fenyegetés! Nem hagytam magam, spanyolul nekiálltunk üvöltözni egymással, kapott egy pofont a végén, elegem volt már belőle, amióta gyerekünk lett kibíthatatlan, megse dughattam azóta szóval nemtudom mit csodálkozik, ezt az arcába is vágtam mire megpróbált megütni, persez elkaptam a karját és nagyon nehezen de megálltam hogy neadjak neki egy kurvanagy pofont, azért elég idegesen megráncigáltam a karját és ráparancsoltam hogy takarodjon innen a fogyatékos fiammal együtt. Füttyentettem egy őrnek, akik elráncigálták, megmondtam nekik hova vigyék, volt egy másik villa egy várossal odébb oda küldettem mert már nem bírtam tovább elviselni. A veszekedést után megtöröltem az arcomat, Lisa nyilván felébredt az egészre, meg a vízből kicsit ő is kapott mivel melelttem feküdt.- Mondtam hogy csak engem akar majd kinyírni.- szedegettem ki a virágszirmokat Lisa hajából.- Zuhanyozz le aztán öltözz fel, elviszlek magammal valahova, megnézhetek hogy dolgozom.- mondtam neki, mert tegnap óta éáis kíváncsi lettem volna Raffael és az ő párbalyára, szerettem volna ha ő is látja hogyan dolgozom.
|
Raffael | Még mindig naív. Még mindig hisz a jóságban, szeretetben, és a legbugyutább dolgon, a szerelemben. Azt hittem ott az ilyesmiket kinevelték belőle, de kezdem azt hinni, hogy csupán a manipulációt sajátította el, hogy elhitesse velük, hogy megregulázták. Pedig nem. Deez is egy fajta képesség, bár nagy esély látok rá, hogy ez lesz a veszte. Az érzelmek vakká és süketté tesznek, megőrjítik az embert és sok esetben döntésképtelenné teszik.
Önszántából szabadult meg a felsőjétől, noha egyből zavarba is jött, amit láttam a szemeiben, melyben még ott rebegtek az apró könnycseppek maradványai, mik odalent keletkeztek, amikor elvettem a szűzességét. Talán nem volt fel tőlem, ilyen galád mód megtennem, de úgy hiszem lehetett volna rosszabb is, s csak ez számít. Ha Murillo kioktatásban részesítene engem - amire manapság nincs példa - nem azon rágódnék, hogy mennyire igazságtalan volt és, hogy mindezt közölhette volna kedvesebben is, hanem, hogy mázlim, hogy helyette nem egy golyót repített a fejembe. Így kell gondolkoznunk, hogy ne ragadjunk le a múltban. Megcsókolt mikor lehajoltam hozzá, én pedig viszonoztam. Nem úgy, ahogy mondjuk egy szexre éhes kamasz tenné, inkább ízlelgettem, nyelvem mostmég be sem vetve, mint egy kisfiú, aki először csókolja meg a bokrok mögött a kislányt, akinek idáig csak a haját huzogatta. De ígyis hosszantartott a csók, s mikor elhúzódtam - mert el kellett, szépen elhelyezkedtem odalent, a kezemben lévő szerszámommal pedig többször is végig simítottam a nedves nyílásán, amin itt ott még volt némi vérnyom. Aztán lehajoltam egy homlok puszi erejéig, s közben be is furakodtam a már betört barlangba. Nem álltam meg míg tövig benne nem voltam, s így elértem a második kaput is, ahová szintén megpróbáltam befurakodni.
- Fáj? - néztem le rá a szemeit vizslatva.
Tara | Hát a fene se gondolta volna, hogy ilyen fordulatot vesz ez a nap. Ahhoz képest meg pláne, hogy reggel még leakart lövetni. De azt hiszem a változás mindkettőnknek köszönhető. Biztos a késői tavasz utóhatása, hogy egy picikét még hajtunk az érzések után. Mégha meggyőződésünk, hogy nem is vágyunk rá. Nagyon kimerültem és láttam, hogy ő is, bár akaratlan is megremegtem, ha olyan helyen ért. Mindenesetre nem féltem figyelmeztetni, hogy se az anyaság nem vágyam, se a terhes pocak és minden szar velejárója. Szerencsére ő is így látta. Tudom, gonoszul hangzik csók közben már is ilyesmin törni a fejem, de eztán minden alkalmat megragadok, hogy eltávolodjon a jelölt örökösétől és minél jobban kedveljen engem. Ahol csak tudok kiszúrok azzal a "Végrehajtóval", kihozom a sodrából, persze csak finom keretek közt, hogy Murillo mindig a védelmemre kelljen s egy idő után ráunjon a másik hozzáállásához.
Elfeküdtünk s jobbára már úgy voltam vele, hogy hamarosan el is alszunk úgy, ahogy vagyunk. Kijelentésére viszont, ha fáradtan is, de elnevettem magam. - Komolyan? Pedig azt hittem nyilvánvalóvá vált mennyire indulatos vagyok, és kicsapongó a természetem. Nem mondom, hogy mindig én vagyok a megfelelő társaság, de mellettem aztán nem lehet unatkozni. - vigyorodtam el, persze nőies keretek közt. Ismét elnevettem magam megjegyzésén. - Ó, jaj még elképzelni is rossz! - nevettem, majd megjátszva a tapsvihar fogadását és a rózsákat integettem a nem létező közönségnek, persze mindzt fekve. - Ó, köszönöm a rózsákat, majd pezsgőt később bontunk... - játszottam az úrinőt. Itt maradt, ami már csak azért is furcsa, mert tudja milyen kicsapongó vagyok és olykor hazudós, simán megölhetném álmába, az őrök mit sem sejtenének. De ugyanezt őt is megtudná tenni. A vicc az, hogy szerintem jelenleg egyikünkben sem fogalmazódott meg ez a kérdés, minden mással egyetembe. Már majdnem elaludtam, mikor közelebb húzott magához. A perverz mindenit! - Melyikünk részéről? - nevettem el magam. - Csak, hogy tud, én akkor is befejezném a dolgot, ha te közben a túlvilágra jutnál. - öltöttem ki rá a nyelvem. Bezzeg most nem bánná, ha a "kezem által" halna meg. Átkaroltam és lehunytam a szemeim. - Ha holnap megmurdálnék tudd, hogy vagy a nejed vagy az ellenfelem nyiffantott ki és többé nem lesznek ám ilyen testiörömökben részed. - motyogtam, de mire a mondat végére értem el is aludtam. |
Joanna:
Becsuktam a szemem, nem akartam volna most találkozni Raffael arcával, sajnos élveztem a fájdalom ellenére is és úyis hogy tudtam most olyan dolognak vet véget amit nembiztos hogy rábíztam volna ha dönthetek. A felvezetés kelleme volt és ebből kiindulva én hülye arra gondoltam hogy ilyen is marad, még a hajamat is elengedte, megsímogatta az arcomat ami nagyon jó érzés volt mert hiányzott a gyengédség, aztán a következő pillanatban hirtelen egy nagyobb szúró fájdalmat érezte, ki is jött belőlem egy nagyobb "Áu" és tudtam mit tett, nagyon ilyesztő volt hogy ilyen gyorsan csinálta, mintha valami orvos lenne aki fogathúz. Ki is nyitottam a szemem hogy mi a szar van, és ez az állat... az hagyján hogy kihúzta az ujját és ott mutogatta büszkén az ártatlansásom tönkretételét, de ráadásul mint valami kisfiú aki vízfestékkel játszik a saját véremet az orromrakente, annyira medöbbentett ez az egész jelenet hogy csak néztem rá egy rövid ideig míg ő meg jóízűen szórakozott a dolgon. Nyeltem egy nagyot lekellett nyelnem a könnyeimet, mert ez nagyon beteg volt, letöröltem az orromat, a "semmiséget" az orromról. Rögtön utána ölbevett é aztmonda jön a folytatás, én még mindíg tökre le voltam bénulva hogy most mi történt olyan gyors volt az egészm a hátóbejáratos ijesztegetését is ezekután elég komolyan vettem. Nem szóltam egy szót se, viszont átkaroltam a nyakánál, mintha egy másik ember volna, hozzá akartam bújni mert szükségem volt erre. De ezt se csinálhattam sokáig, mikor felértünk a szobába az ágyradobott, és nekiált vetkőzni. Egyébként azt kicsit meglepőnek találtam hogy van folytatás, lent azthittem megteszi amit akart, ami szükséges aztán hagyja a francba a többit mégis itt voltunk, és ha ez így történt volna én most a szobámban kuporognék a sarokban és sírnék de lehet ezekután felis akasztom magam. Nemtudtam eldönteni milyen lesz, ez ilyesztett meg a legjobban az egészben, mert néha félrevezetően tesz gyengéd gesztuokat, az ember néha azthinné zámít neki valamit a következő pillanatban mg kiderül hogy nemokat.Odajött, hozzám, a nadrágot magánhagyta ami annyira groteszk volt nekem hogy önkéntelenül elmsolyodtam, hogy most komolyan? Ha praktikus is ez is nagyon tiszteletlen é valahol vicces. Hagytam hogy levetkőztessen ameddig vetkőztetett, ezekután én már teljesen feleslegesnek éreztem hogy rajtam maradjon a felsőm. Érdekes volt hogy hogyan gondolkozik néha, nem értettem sokszor a motivációit. Az ágy végére húzott és a lábamközé férkőzött és a kérdésére tényleg elöntött kicsit a méreg, levettem a hülye felsőmet mert teljesen funkciótlan volt már, persze ennyire meztelennek még nem éreztem magam soha más előtt kicsit zavarban is voltam ami elég groteszk de ha lúd legyen kövér nem akarok félig felöltözve átesni ezen, a kérdése közben is mosolygott, amivel erősítette ismét az elárendelt helyzetemet. Megfogtam a karját és jeleztem hogy hajoljon közelebb, hogy rendesen a szemébe nézhessek.- Haragszom, mert azt akartam hogy olyan ember vegye el aki szeret.- mondtam neki, a félelmem és izgatottságom ellenére összeszedetten. Aztán a szemébe néztem egy ideig, a különlegesen hideg kék szemeibe, aztán lesütöttem az enyémet és megcsókoltam. Legalább én had tegyek úgy mintha ebben lenne érzelem, és had élvezzem ki hamár elvette a szüzességem, közben végigsimítottam a karján felfelé.
Murillo:
Tejesen magamon kívül voltam, úgyéreztem mintha teljesen egybeolvadnék vele. Fiatalkorom óta nem éreztem így, és ezekután akármi is lesz majd az biztos hogy alapvetően sokkal jobban tisztelni és nagyobb becsben tartom majd. Felnyögtem mikor lementem benne, nagyon sokat spricceltem belé, miután elélveztem és éreztem hogy ő is velem együtt, egy ideig bentartottam hogy érezze a lüktetést, mikor kihúztam elég szép mennyiség folyt ki. Csak ezután éreztem mennyi energiát elhasználtunk mert hirtelen rámtört a kimerültég. Felém fordult, néztem az arcát, ő is levolt izzadva és éreztem a testén hogy kimerült, az enyémis és az övé is kicsit remegett néha. A mondatára elvigyorodtam.- Meg is őrülnék ha lenne mégegy gyerekem.- mondtam aztán még csókolóztunk egy hosszút. Én kifejezhetetlenül elégedett voltam. Lefeküdtünk egymás mellé, kikellett fújnunk magunkat.- Hát nagyon megleptél.- lihegtem, eskü annyira elkezdtem kínánni hogy ha nemlennék ilyen kicseszett fáradt tuti megint rámásznék amint újratölt, és olyat adnék neki hogy sose felejti el. elnevettem magam mert eszembejutott valami- Raffaellel tuti nem lett volna ilyen jó a szex, szóval ezt a kört te nyerted.- mondtam neki, szokatlanul jól is éreztem magam, úgydöntöttem itt maradok vele éjszakára, lehet elvágja a torkom de egy a sok választható halálnem közül nemis olyan rosz ha mondjuk egy ilyen vadóc öl meg, úgy éreztem magam mint akit bedrogoztak, bár ez elég para, nem szándékoztam öreg fejjel beleszerelmesedni senkibe se, persez tudom kontrollálni ha megörténik és végülis az egy elég fasza érzés, jobb mint bármilyen pia vagy jobb mint kurvákkal szórakozni. Nagyon megfogott hogy ilyen veszélyesen csapongó ez a lány. Magamhoz húztam.- Túl fáradt vagyok, de előre szólok legközelebb ájulásig fog tartani.- ígértem neki, eszebe is jutott sok dolog amiket legszívesebben most tennék meg de nemvolt erőm- Aztán ha közben kapok szívrohamot az egy szép halál.- viccelődtem, bár megvolt rá az esély. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
