|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Tara | Ha belegondolok - de nyilván az nem én volnék - nekem se esne jól, ha a pasim az exéről fantáziálna, miközben kefélünk. Tudom, ez itt most kissé másabb helyzet, hisz ő nem a pasim, még csak öribarik se vagyunk, Murillo pedig érthetőbben többet jelentett a számomra, mint ő. Mégha le is akart lőni. Ah, nem tudom, mire ez a múlt idő, hiszen lelkem mélyén még mindig inkább hozzá húzok. Durva, néhol engedékeny és figyelmes volt. Legalábbis a szexben, ami különös és jó keveréke. Nekem legalábbis. Nem bántam, hogy fojtogat, mert nem akart megölni, szerintem mégcsak gonoszkodni sem. Ellenben ez éppen annyira volt fojtogató, hogy még dobjon is egyet az egész hangulatán. Vicces, hogy a nagy hév alatt is kitudta venni mire akarok kilyukadni és a végére sem felejtett el reagálni. Kipirulva, hangos szuszogások közepette néztük egymást, még az ominózus kérdés után is, csak addigra én már felültem.
- Jaj ne már... Te sosem gondoltál még a nejedre szex közben? Mikor mondjuk kislányokat dugtál? Vagy... pölö most engem? - vontam vállatt, mert kételkedtem abban, hogy ez ne így volna. Nincs ebben szégyelni való, hiszen szereti őt. Legalábbis szerette. A nemleges válasz esetén azonban elkerekedtek a szemeim. - Komolyan? - kérdeztem ledöbbenve. Már csak a teljesítményéből is azt gondolnám, hogy ez adott neki annyi... energiát... - Nem is hiányzik? - pillogtam rá, mert bár elsőre egy nagy faroknak tűnik, most hogy látom tényleg mennyire bántja, hogy más arcát láttam magam előtt - függetlenül attól, hogy mindketten élveztük és ennek eredménye is volt - úgy érzem több emberség és empátia szorult belé, mint mondjuk... belém. Komolyan büntudatott keltett bennem azokkal a mérges és csalódott szemeivel. Haragudni akartam rá, mert úgy nem érezném ekkora - ahogy ő hívott - "gecinek" magam, de most úgy érzem magam, mint egy szemét anyuka, aki totál ok nélkül elvette a gyerek cumiját, csakhogy lássa mi lesz a vége. Baszki...
- Ne haragudj... - soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez is elhagyja a szám, pláne neki szánva. De könnyíteni akartam a lelkemen és az ő morcos és egyben szomorú tekintetén. Ezek után jobbnak is láttam, hogy ne másszak rá még jobban, de csak nem tudtam magára hagyni. Elvigyorodtam a sajátos bókjára, és ha nem tartanék attól, hogy ez többé nőné ki magát, mint egy szimpla egyéjszakás, le is smároltam volna, de erőteljesen ellenálltam, mert csak a baj volna belőle. Szóval elaludtunk és nem bántam, hogy nem csak a pokróc melegít.
Ami viszont a korán kelést illeti, hát igen, sosem tartoztam a korakelő kakasok, azaz tyúkok közé. Konkrétan átaludtam a nagy szócsatát és a tárgyalást, ami talán nem is baj. Csak hát így ugye jön a meglepetés ereje.
Kusza álmaim voltak, nem is nagyon tudtam követni őket. Arra viszont felriadtam, mikor egy mókus végig trappolt a tetőn. Hason feküdtem, de egyből felnyomtam magam.
- Baszki, megtaláltak minket! - tudatosult bennem, ám ahogy alább hagyott a zaj, rájöttem, hogy vaklárma, míg aztán nem oldalra nem néztem. Az hirtelenjében fel sem tűnt, hogy Warrennél van pisztoly, Murillonál meg nincs. Csak az jutott az eszembe, hogy baszki, mégis megtaláltak és most túszok vagyunk és kinyirat a kutyájával, akit... aztán körbe nézésem után sem láttam sehol. Mondanám, hogy felmerült bennem más opció is a látottak megmagyarázására, de... de nem. Szóval értetlenül pislogtam rájuk, miközben magam elé húztam a pokrócot - persze mindketten láttak már pucéran, de ezt akkor is így illik - és magamhoz vettem a csere ruháim. Volt rá esély, hogy Warren tisztázta a helyzetet, s ha ez így volt, egy pillanatra el is mosolyodtam - mégha ki is fejezte mennyire nem tetszik neki - de nem amiatt, mert igazából most Murillo a mi foglyunk, hanem mert itt van. Ám látva az ő arcát, lankadt is a mosolyom. Oké, még mindig haragszik. Megértem. De tényleg. De úgy éreztem velük szemben az ágyon ülve - immáron ruhában - hogy témánál vagyunk, mert Murillo véleménye is sokat számíthat. S nem csak azért érdekel a válasza, hogy enyhítsen a tegnapi és máig megmaradt bűntudatomon. Nem, dehogy.
- Hé, ha már úgyis össze leszünk így zárva hármasban egy időre, akkor már tőled is megérdeklődöm, hogy ugye te is a feleségedre gondoltál miközben mi..., tudod... - és itt a mutatóujjammal, illetve egy kört formálva a másik kezemmel rekonstruáltam a ki nem mondott szót. Murillo amúgyis nagy kujon, de hiszem, hogy azért tud szeretni és ha ez így van, simán eltudom képzelni, hogy a feleségéről fantáziált, miközben dugtunk. Ha nem... nos akkor most szépen el is áshatom magam s valóban nagy geci vagyok. Ha pedig lélekben, de egyet is ért Warren tegnapi megállapításával, akkor most már felé is bűntudatot keltett. - Nagyon haragszol rám, igaz? - pillogtam rá bűnbánóan Murillora.
Raffael | Talán még nem is voltam ilyen ideges, mióta kiképeztek. Aggódtam. Nem csak Murillo, de Layraért is. Az a fickó kiszámíthatatlan, és tudom, hogy neheztel a szemében még újonc FBI-osra. De ha bántani meri őket, én veszem üldözőbe. Gyors, kegyetlen és nagyon brutális leszek akkor. Minden újabb eltelt 5 perc után eldöntöttem, hogy na én most felmegyek és rendet teszek. De nem tettem. A lábammal dobogtam, a fegyvert szorító kezem izzadt és türelmetlenül figyeltem a fenti mozgást. Bár őrültség volt a kezdetekkor is, fel sem merült bennem, hogy elutasítanak. Mégis meglepett kissé mikor láttam visszajönni Layrat egyedül, de kissé fellélegezve. Ha Murillo halott lenne, nem lenne nyugodtabb, s mégis ideges. Aztán visszaülve bólintott, miszerint sikerült.
- Remélem tudják, hogy az életük egy hajszálon múlik. Ha Murillo úgy ítélkezik vagy baja esik, rosszabb sors vár rájuk, mint a halál. - nétem rá, aztán beindítottam a kocsit és visszamentünk. - Köszönöm. - hangzott el, nem halkan, hallhatóan, hisz nincs mit ezen szégyelni. Megtette, amire kértem és jól csinálta. Pedig komoly kihívás volt. - Ha most lenne még egy gyűrűm, odaadnám, de így csak... - finoman megpaskoltam a fejét. - Ügyes voltál kutyuskám. - mosolyodtam el szélesen, s mielőtt felrobbanva reagált volna, ugyanazzal a kezemmel megemeltem az állát és nyomtam egy csókot az ajkaira. Ez a nap még akár jól is alakulhatott volna eztán, de hazaérve várt ránk egy hírhozó. Nem örültem, bár nem okozott nagy meglepetést. Mégis csak Murillo vérei. Persze, hogy böki a csőrüket. Biztosan én is így tennék. Ha nem változott volna ez az egész háborúvá, megkíméltem volna az életük, hisz tisztelem Murillot és a családját is - valamilyen szinten -, így azonban úgy hiszem Murillonak sem okozna gondot, hogy megváljon tőlük. Készülődésre intettem az embereket, szigorúbb voltam Murillonál, és ez meglátszott a komoly légkörön. Layra eltűnt egy kis időre, de tudtam, hogy nem ellenem dolgozik. Ismerem már annyira, hogy tudjam, már az én oldalamon áll. Így megvártam míg visszajön.
- Én is ettől tartok. Nem lepődnék meg, ha a legtöbb rokona is így gondolkodna. Sőt, azon se, ha kiderülne, hogy Eurielle is végig őket támogatja. - válaszoltam, majd lenéztem rá. - De ostobák, ha azt hiszik legyőzhetnek minket. Lehetnek akár ezren is, mi ketten vagyunk olyan jók, hogy leverjük őket. Bár ehhez be kell vetnünk a manipuláció varázsát is és mielőbb kideríteni, hogy kik azok akik mellettük vannak s kik azok, akik a nagyszájúságuk ellenére még mindig a mi oldalunkat védik. - magyaráztam. - Muszály megkérdeznem és szeretném, ha őszintén felelnél rá. Ha úgy hozza a sors, s a te kezed által kell meghalnia Thomas Westnek. Számíthatok rád? |
Warren:
Én az elszólásáig nagyon jól éreztem magam, persez azért utána se lankadtam de fájt a dolog érthető okokból. Nem azzal volt a bajom hogy utáltam azt a faszt hanem hogy rá gondol miközben én vagyok vele, rátettem a nyakára a kezem nem akartam megfojtogatni csak egy kicsit, másik kezemet meg a csiklójához tette, bár így a fojtogatást abbahagytam mert nehezebben kontrolláltam, a sértettségem ellenére se akartam most bántani, inkább olyasmit akartam adni amit nem felejt el, szóval izgattam odalent és közben gyorsan mozogtam benne. Beszélni kezdett de persze nehezen tudott, nem könnyítettem meg a dolgát egy pillanatra sem, én már amúgy is nagyon belemerüéltem a dologba és nagon izgatott ahogy néztem közben az arcát és a tesét. Mikor elmentem azért énis hallattam egy erölködő nyögést ahogyan belelőttem. És hiába tolt volna el, erőtlen is volt és nem is hagytam hogy könnyen mgszabaduljon tőlem, kiélveztem a pillanatot aztán kihúztam. Lihegve melléfeküdtem- Hát nincs mit.-válaszoltam még az aktus közben elmondani próbált mondatára.- Tudom, de azért elég nagy geci vagy hogy rá gondolsz miközben szexelünk.- fordultam felé.- Nem várom el hogy teis utáld, el akarom kapni és ha meg ellenál megölöm, azért annyira nem leszek kegyes hogy megölessem magam miatta. -mondtam és Dahliara gondoltam, ő se a mi oldalunkon állt már tudom is miért, egész életét ezekközött töltötte őt is teljesen tönkretették, ennek véget kell vetni...- Tudod teis milyen ember, rács mögött a helye aztán ott annyit szeretgeted amennyit akarod.-mondtam és közben kicit behunytam a szemem miközben kilihegtem magam, eléggé elfárasztott ez a maraton. Éreztem hogy felül aztán közölte hogy meglepődnék hogy szexterén mennyi köztem és Murillo között a hasonlóság. Kinyitottam az egyik szemem és rápillantottam felvont szemöldökkel.- Hát ez remek...- mondtam aztán helyzkedett és közeltartva az ajkamhoz az ajkát- Te se vagy rossz kisanyám.- csaptam rá finoman a fenekére a puszi után. És tényleg, azthiszem így jobban fog majd menni hogy kedveljem. Felkelt hogy elmenjen a kanapéra, én visszafogtam volna de úgyvoltam vele hogy lehet neki soklenne már ha még mellettem is aludna, de végül inkább visszajött. Hanemzavarta odahúztam magamhoz és én villámgyorsan el is aludtam.
Reggel felkeltem és felöltöztem fürdeni csak a nemmeze lévő patakban tudunk majd oda akartam indulni amikor zajt hallottam. Megkerestem a pisztolyomat és felhúztam, kinéztem a ház ablakán és láttam hogy Joanna az aki felkapaszkodik a sziklapárkányra, utána pedíg Murillo...Nemtudtam mirevélni ezt, szóval kimentem és rályukfogtam a fegyvert, Joanna feltette a kezt és rögtön magyarázkodni kezdett s amikor elmondta miről lenne szó elnevettem magam.- Ezt komolyan gondoltad? - néztem Joannara ideges vigyorral aztán pedíg mikor Murillora néztem köptem egget a földre. Legszívesebben a szarházit azontúl hogy lelőttem volna előtte az orra alá dörgöltem volna hogy jól megadtam az új barátnőjének amire ő nem volt képest. Joanna próbált lenyugtatni, elmondta hogy milyen esélyeink vannak ha mondjuk ellenállunk.- Igen? Még fenyegetőztök is, és mivan akkor ha mondjuk úgydöntök hogy én itt és most mind a kettőtöket lelőlek aztán meg menekülök tovább.- fortyogtam és valahol ezt nagyon komolyan el is képzeltem, persze Joannat azért annyira nem akartam lelőni mint Murillot. Nem volt könnű meggyőznie, a hányingerrel küszködtem de végül belementem.- Velünk lehet hogy ne jöjjenek rá hol van, de ha megtámadják én nem védem meg, makszimum a kiskutyus Tara.- mondtam- Te meg tünj a szemem elöl.- mondtam Joannara nézve, dühös voltam rá Tom miatt és amitt hogy most miatta vagyunk itt. Murillo se örült annyira a dolognak de láttam hogy viszonylag tűri a helyzetet és csak egy dolgora tudtam következtetni ebből, hogy szeretne Taraval találkozni.- Te itt egy senki vagy.- mondtam neki spanyolul mikor már csak ketten voltunk.- És ha végetért ez a helyzet megöllek.- mondtam aztán sarkonfordultam és bementem a házba, ő meg jött utánam, nem reagált a fenyegetésemre ami amúgy eléggé bosszantott mert kicit olyanvolt mintha teljesen komolytalannak tartaná amit mondtam. Bent rögtön meglátta az ágyban fekvő Tara pillantott és eléggé ridegen nézett rá, gondolom megvolt sértve a hazugság miatt, jaj brühü sír érte a szívem...Leültem egy távoli sarokba pisztolyal a kezemben figyeltem mit csinál, nem akart odamenni hozzá, leült ői oda ahova tudott és csak nézte. Kellemetlen volt és legalább egy órán keresztül kussban ültünk, én Murillot figyeltem ő meg Tarat ahogy alszik.- Furcsa szag van itt.- mondtam Murillo én meg mosolyogva javítottam ki.- Úgy érted szex szag? - mére hátrafordult felém, rámosolyogtam és útytűnt ideges lesz, feláll és megindult volna felém de ő fegyverteln volt én meg ráfogtam az enyémet.- Ne gyere közelebb, ha ismeredis valamennyire teis tudod hogy nem éppen egy szűzies kisangyal és ráadásul neked se lehet eg szavad, hány lányt fektettél már meg a feleséged háta mögött? Nembaj ha kicsit átérzed ő mit érezhet.- mondtam neki, és ő míg állt is tiszta ideges volt, ökölbe szorult a keze de aztán visszaült, reméltem arra gondolt hogy jobblenne most meghalnia mint itt lenni velünk mert ha meggodnolja magát én bármikor állok rendelkezésére.
Joanna:
Warren meggyőzése nem volt gyerekjáték...majdnem leltőt engem is és Murillot is, reméltem Raffael ígéretéhez híven amrad az autóban mert ha ezen a ponton még őt is meglátja akkor lazán agyonlő minket. Ki volt akadva már, sok volt neki hiszen ő már lassan egy évtizede szenved Murillo nevének hallatától, itt járt kelt a közeléáben legalább egy évig és visszakelett folytania minden bánatát és dühét. Nehéz volt de végül sikerült rábeszélnie, tisztázta hogy engem is gyűlöl de mégis hallgatott rám. Murillot rábíztam aztán lemásztam a szikláról és beültem Raffael mellé egy nagy sóhajjal.- Hát ez nem volt egyszerű, de belement.- mondtam Raffaelnek, láttam ideges lett itt az autóban.- Rendben lesz itt, Warren az a fajta kutya amelyik inkább ugat, emberséges nem bántja majd akármennyire is szeretné.- mondtam neki, aztán reméltem vezet ő mert ez a túszdráma most engem nagyon megivselt. Elindultunk visszafelé, hosszú út volt és Raffaelen végig volt egy fajta idegesség. Megérkeztünk és jött valami csicskás aki beszélni akart velünk nagyon izgatott volt. Elmondta hogy igaz továbbra se tudni hogy hol lehetnek az ellenünk szervezkedők de Domenico mellett Murillo egyik fia is benne van, Gabriel erre abbol is lehetett következtetni hogy senki nem tudja elérni se azt hogy hol van most. Én ugyan nem ismertem de Raffael biztosan, ridegen reagált és kiküldött embereket hogy fojtasság a keresésüket és persze Murillo házához ahol mi maradunk több testőrt kért, sok fegyveres strázsál most a háznál úgynézett ki mintha tényleges háborúra készülne mindenki... Hátha megtámadnak minket, kíváncsi leszek hogy alakul majd, s ha komoly lesz túléllyük e. Bementem a szobámba és leültem kicsit az ágyam szélére, a sérülésemet néztem a karomon, nem jött ez jókor nagyon nem...Raffaelt megkell védenem ha arra kerül a sor és kitudja elég erőm lesz a hozzá, mostis fáradtabbnak éreztem magam amiatt mert a pihenés kellettvolna a sebnek. Izgatott voltam az elkövetkezendők miatt, megkerestem Raffaelt, igaz a szokásos kifejezéstelenség ült az arcán de azért kilehetett szúrni hogy ő is ideges bár ő valószínűleg Murillo miatt. Odamentem hozzá, nem akartam egyedül lenni és amúgy is jobb volt ha nemnagyon mászkálok mostmár mellőle, elvégre a testőre lennék. Csendben odamentem mellé.- Nemismerem ezt a Gabrielt, de lévén hogy Murillo fia biztosan féltékeny rád...amiért "elvetted a helyét". -kezdeményzetem beszélgetést.
|
- Nem tudom... Nem az én családom ölte meg és... bármennyire is sajnálom őket, én... nem tudom... - motyogtam a plafont bámulva, aztán lassan és hulla fáradtan felültem. Még mindig zsibbadt a hátsóm a kemény játéktól, bár simán belemennék az ismétlésbe, ha nem is azonnal. Aztán lassan elnéztem felé és kicsit elmosolyodtam. - Egyébként meg el se hinnéd, de rengeteg sok hasonlóság van köztetek szex terén. - jegyeztem meg, de ha úgy láttam, hogy még inkább felfújja magát ezen, letérdeltem az ágyra, és lehajolva hozzá az ajkaihoz hajoltam.
- De ahhoz képest, hogy az előbb még megakartuk ölni egymást... Jobb vagy, mint egy doboz Xanax. - nyomtam puszit az ajkaira. - Remélem holnap tovább indulásunk előtt is hajba kapunk valamin. - simítottam végig a combján, aztán a szerszámán. Fel is keltem, hogy elinduljak a kanapéhoz, hogy mégis csak ott pihenjek és ne zavarjuk egymást, ráadásul hát kicsit lestrapált lett az amúgy sem annyira tiszta ágy, de végül visszafordultam felé. A fáradtságra fogom. Ha csak ő nem kérte, hogy inkább ne. Szóval magunkra húztam a hozott pokrócott és őt figyelve aludtam el. Biztos csak a játék végett, de már nem is emlékszem miért haragszom rá.
Kora reggel érkezett a meglepetés, de mivel mindig is jó alvó voltam, nekem fel sem tűnt. Így esélyesen, ha csak fel nem keltett, a beszélgetést is átaludtam. Talán nem is volna baj, mert tuti elkaptam volna a csaj torkát. |
Raffael | Gyűlölöm mindkettőjük, és ezt nem is tagadom. De jelenleg úgy gondolom mellettük van a legnagyobb biztonságban. Van vesztenivalójuk, így azt gondolom, akármennyire is akarnák Murillo halálát, még védelmükbe is veszik. A visszapillantóból olykor Murillora nézve láttam, hogy még mindig ideges, aggódik a hatalma miatt és a hibáim súlyos terhet jelentenek neki, talán már én is. Még mindig mérges. Aztán elsandítottam Layrara. Ő is aggódott, de inkább a kialakulóban lévő helyzet miatt, a beszélgetés miatt. Apropó, talán nekem sem ártana megejteni, legalább röviden elmagyarázni Murillonak eme légbőlkapott ötletet, mely ha beválik több jóval kecsegtett, mintha csupán egy talán ismert búvóhelyére menne. Nem lesz olyan kényelmes, és kiszolgálásra sem számíthat, de életben marad. Layra üzenő tekintete végül arra sarkallt, hogy előálljak a dologgal. Viszakozni már nem tudunk, max, ha nem mennek bele agyonlőjük őket, ha tetszik Layranak, ha nem. Szóval előadtam a dolgot, mint jó lehetőség, bár az érzelmi részre nem tértem ki. Nem, mert két élű a dolog. Vagy jó lesz neki és biztonságban lesz, vagy nem, de akkor is biztonságban lesz. Mikor megérkeztünk az elhagyatott épülethez körbenéztem a kocsiból. Jó helynek tűnik, nem is ismert. Én is csak a nyomkövető miatt tudtam megtalálni. Layra kért, hogy maradjak. Ezt borzalmas ötletnek tartom, de lévén, hogy legszívesebben én is térdre kényszerítve halálosan megfenyegetném őket, nos, lehet előbb jobb, ha Layra beszél. Miközben nyíltak a kocsi ajtók hátra pillantottam Murillora.
- Jóvá fogok tenni mindent. Teljesítem a feladatom. - jó kívánság helyett talán ez is megteszi. Jól esett az ölelés a rezidencián, bár nem öleltem vissza, nem tudom ilyen helyzetben ez hogy szokás, vagy hogy most szükség volna-e rá. Ki tudja mikor látjuk egymást legközelebb, hogy nem e halok bele. De zavarba jöttem, mert nem akartam túl puhánynak tűnni.
Minden bizonnyal a bújkálók is hallottak minket, nem is állt szándékunkban csendben érkezni. Már reggel volt mire ideértünk, de nem ehhez képest is éberek voltak. Legalábbis Warren, mert már az ajtó csapódásra láttam a fejét az egyik épület ablakából. Nem szálltam ki, de a pisztoly nálam volt. Layra kezdeményezett, beszélgetésben és közeledésben is, amit a férfi eleinte kétkedve fogadott, de nyilván ő is tudta, hogy nem tűzharcba bonyolódni jöttünk. Akkor én nem maradok a kocsiban, akkor Murillo nem száll ki, akkod nem Layra vezetné a dolgokat, de most átadtam neki a gyeplőt. Mély lélegzet vételeket vettem, úgy néztem ki az üveg mögül a túlélő nyomozóra, mint egy ölés parancsra éhes pitbull. Ha Layra rávette Warrent vagy ide kint vagy odabent, de megkezdődött a tárgyalás. Ott akartam lenni, de megígértem, hogy maradok. Nem okozhatok feszültséget a puszta jelenlétemmel. Így jobbára figyeltem, hallgattam és esetleg helyettük is őrködtem. De bevallom az idegeskedés mellett roppant unalmas volt egyedül az autóban. Próbáltam lelkiszemeim előtt eljátszani az opciókat, hogy Murillo megtörne e, ha a lány ott lenne, mégis elkerülné. Ha mentálisan nem kapná meg amire szüksége van. S ha mégis, nem e zavarja össze ez az egész, hogy mire rendbe teszek mindent és eljövünk érte, nem e gondolja úgy, hogy inkább a lánnyal marad vagy őt akarja örökösnek. Ilyeneken agyaltam. Nem éppen optimista elgondolásból. Persze azt nem tudtam, hogy esélyen már mindent elbuktunk és eme gpndok helyett, inkább a túlélési lehetőségekkel kéne foglalkoznom.
Tara | Warren az a típus a számomra, aki jó, ha van, de ha nem lenne se hiányozna. Nem ő az első ilyen kollégám. Nem azt mondom, hogy végig dugott a fél őrs, de mimdig akadt olyan kollégám, szomszédom vagy ismerősöm, akivel ha rosszabb napjaikon összefutottunk, ittunk - sokat -, és megfeledkeztünk a világról, könnyen egymásnak estünk. Ők kívánták, én meg ideges voltam. Remek módja volt a stresszoldásnak. Nem kellett utána magyarázkodni, másnap kellemetlenül érezni magam és menekülni az ágyból. Még csak nem is egy éjszakásak voltak. Olyan volt, mint egy baráti kávézás néha napján. Volt, hogy egymás lakásán, irodájában vagy egy lerobbant kocsiban csináltuk. Annyi a különbség, hogy itt Warren is a feszültség okozója, de mindketten jó módszert választottunk. Engem az orgazmussal féken tart, ő pedig a vadságával kiadhatja, amit talán pofonban osztana ki nekem. Az már teljesen mellékes, hogy én a három negyed részében Murillot fantáziáltam helyette, de így dupla is volt az öröm. Tulajdonképp, mikor épp nem beszélt nem is volt nehéz, mert a szexben mindketten elég impulzívak, talán Murillo többé kevésbé néha enged az irányításból és hagyja, hogy vezessek. De ezzel sincs baj, mert a mostani szex nem is erről szól. Az elején erről szólt, de most, hogy tudom, hogy ezt élvezni is lehet vele, nem bánom, ha erőszakos kicsit. Mur még ennyire sem finomkodott a medencénél, mondjuk azt annyira nem is élveztem. Sőt, ha nem ért volna olyan ponton csak végigbőgtem volna. A seggbe kuki is fájt, próbáltam is ellenkezni kicsit, de végtére is nem bánom, hogy nem hagyta. Csak elhúzódott volna a fájdalom. Ígyis piros lesz persze és picit fáj, de azon hamar túl teszem magam. A véletlenszerű elszólásom számomra fel sem tűnt, talán mert nagyon belemerültem az egész képzelgésbe, de mikor elkapta az állam, nehéz lett volna nem rá pillantani és kizökkenve csak a hangjára koncentrálni. Akkor valahol tudatosult bennem, hogy olyasmit mondhattam, amit nem kellett volna. Mikor pedig elengedett, visszadőltem az ágyba. A nyakamra tette a kezét, de akkor még tartottam vele a szemkontaktust. Nem tudtam most mélyen belegondolni ezekbe, de nem találtam igazságosnak, hogy tőlem is elvárja, hogy utáljam Murillot, azért, mert megölte az ő családját, mert neki fájdalmat okozott. Lényegében nekem semmi közöm ehhez, akkor miért utáljam? Persze, mondhatná, hogy hát leakart lőni, és csak neki köszönhetem, hogy élek, de még mind ezek ellenére is vonzódom hozzá. Nem tudom miért. Talán stockholm-szindróma, talán megőrültem. De más is képes szeretni, akkor nekem miért kell rá indok, hogy ne tegyem? Szabad kezét a csiklómra simítottam, ahogy begyorsított. - M-méhg nehm ihs vohlt... - nyögdécseltem egyre hangosabban, ahogy odalent minden alkalommal jobban fúrta magát belém. - ...ahlkahlmahm mmeg köszöhnihh, hohgy... - éreztem, hogy én sem bírom sokáig, ha kényeztett mellette, ha nem. Össze is szorítom szemeim, oldalra kapom a fejem és a levegő kapkodás közepette még megpróbálom befejezni a mondatom. - mehg... ahh... mehg mehntettéhl... - és a lényege lemarad, mert nincs hova tovább, megszorítottam a fejem feletti ágy rácsokat és eleinte ívbe feszült háttal, később remegve élveztem el, amire rátett az is, ahogy éreztem, hogy nem csupán mélyre ment, de meg is töltött olyan mennyiséggel, hogy már-már szorított, főleg, hogy ki sem húzódott. Ő is nedves lett az orgazmus által és remegve, harmat gyenge próbálkozásokkal próbáltam eltolni a hasánál, hogy kihúzodjon belőlem, de ahányszor megéreztem, ahogy lüktet vagy megmozdul bennem, olyan intenzíven reagált a testem mert még nagyon érzékeny volt mindenre, hogy bár erőm már nekem sem volt, mégis nyöszörögve reszkettem és a nagyobb mozdulatoknál még megszorongattam a lábaimmal. Azt akartam, hogy kihúzza végre, mert szorított az élvezete, ami egyúttal furcsa örömöt is okozott, másrészt mikor elkezdett kihúzódni, szenvedve vágytam volna, hogy visszatolja, de az biztos, hogy a torlasz kihúzása után sok folyt ki belőlem. Oké, azért ő is azok közé tartozna, akikhez visszajáró vendég lennék a finom cappucino miatt. Halkan szuszogtam, de alaposan lefárasztott. Elmosolyodva, beharapott ajkakkal és behunyt szemmel élveztem a lassan megnyugvó, de még itt-ott érzékeny testem utóhatásait és az érzést, hogy még mindig csordogált belőlem. Késtzer lőtt, és egyik alkalommal sem keveset. Pedig kétlem, hogy olyan ritkán szexelne. Aztán jött az ominózus kérdés. Kinyitottam a szemeim, a mosolyom eltűnt és legszívesebben válasz nélkül hagytam volna. Pedig én sem tudom pontosan mi ez.
- Nem tudom... Nem az én családom ölte meg és... bármennyire is sajnálom őket, én... nem tudom... |
Joanna:
Raffael láthatóan nagyon szégyellte magát Murillo kirohanása után, hát nem csodálom tényleg nagyon dühös volt, de Raffaelenek ezt elkell tudnia viselnie. Szomorú hogy ez a sok szarság most történik, lehet hogy Raffael tényleg feltudná fedezni magában az érzelmeket és akár az emebrséget is ha lenne rá idő. Elindultunk Murilloval bár én nem annyira helyeseltem hogy Raffael is jöjjön, ha őt meglátja Warren tuti elborul az agya, szóval reméltem nem szándékozik majd kiszállni se az autóból. Murillot egyenlőre nem akartam beavatni, még mindíg volt némi méreg a szemében mikor beült, szóval jól is teszi Raffael ha nem mond semmit. Éreztem most benne egy kis esetlenséget, nagy terhek nyomták a vállát ráadásul salyátmaga felfedezése is egy baromira nehéz feladat, vigyáznom kell rá... Néztem ahogy néha Murillo arcát fürkészi az autóban hogy lássa lenyugodott e már. Hosszú volt az út és már ideje volt felhozni a dolgot, kicsit meg is böktem Raffaelt hogy mondja már el Murillonak mit tervez már úgyis annyit utaztunk a cél felé hogy nemérdemes visszafordulni. Én azt biztosravettem hogy ha dühös is lesz, akkor is belemegy mert titkon szeretne találkozni azzal a lánnyak, itt Warrenel lesz a legnagyobb probléma én azthiszem, ő annira nem örülne se Murillonak se Raffaelnek sőt lehet nekem se tulzottan, de megteszem amit tudok... Miután Raffael elmondta az ötletét Murillo először nevetett utána meg tovább mérgelődött de egy sor káromkodás után nagyot sóhajtott és aztmondta hogy benne van.
|
Orwell:
Kíváncsian vártam mit reagál. Kedvezőnek tűnt a reakciója de tudom vigyáznikell vele mert gondolom nag az igazságérzete, aztán kitudja mikor szúr hátba engem is, de most kár ezen aggódni mert nem nem tehetek semmit, de ha segít az jóljön, résen leszek és szemmelt tartom azért Tomot. Sokidőbetelt megérkezni a célállomásra, tudmta hogy alegtöbb autójukban van nyomkövető ezért hamar lecseréltük a furgont egy másikra, vettem eggyet a régit meg elrejtettük valahol az út szélén. Elérkeztünk egy nagy szürke betonfalhoz, és annak kapujához, kihajoltam az utóból és fellőtem egy sárga jelzőfényt, ez volt az én jelem hogy megérkeztem innen beis tudtak aonosítani és mikor megnézék eggyezik e az arcom beengedtek, persze senkitse láttunk, kamerákon keresztül figyeltek meg minket. Két napba telt elérni ide, Fallal körülvett hatalmas bitrokon gyülekeztek az emberek, éjszaka érkeztünk meg és ahogy átléptük a birtokhatárt még onnan fél órányi autóút vezetett a szállásunkra. Elmentünk pár kisebb ház mellett, sok férfi tartózkodott itt de jelenleg mindenki hétköznapian nézett ki annak ellenére hogy ezek itt mind katonák, de most csak gyülekeztek. Ahova mi mentünk még a többi résztől is elhatárolt kicsit, a birtok közepén található, és három ház együtteséből állt. Egy fehér újépítésű egy nagy raktárszerű és egy régi hatalmas neogótikus házból, ez volt a birtok legöregebb háza. Kiszálltunk, elgémberedve szálltunk ki az autóból, én nyújtózkodtam is egy kicsit, kiengedtem a lányokat akik sorra másztak le a teherautó hátuljából, közben megérkezett az én régi ismerősöm. Két őr kíséretében egy harminca évei elején járó fiatal férfi.
Gabriel:
Biccentettem a mögöttük álló lánycsapatnak hogy menjenek nyugodtan a fehér épületbe, ahol kapnak enné és elfoglalhatják kényelmes szobáikat. Aztán a két férfi elé álltam, Orwellel mosologva ráztam kezet, régről ismertem aztán az ügynökkel fogtam kezet.- Gabriel LaGuerta, Murillo fia vagyok, igaz egy a sok közül de a talpraesetebb fajtából mégha apám nemis tart semmire.- mondtam röviden.- Ennek a kis ellenálásnak a főszervezői közé tartozom, nehéz lehetett ez a nap számodra de már biztonságban vagy itt, pihenj és holnap beszéljünk, fontos lenne tudnunk mihamarabb hogy az FBI- beszáll e a játszmába az oldalunkon mert ennek megfelelően alakítlyuk majd a stratégiátnkat.- mondtam aztán bekísértem őket a fehér épületbe, és megmutattam a szobáikat. - Reggeli 9 kor - mondtam aztán egyenlőre magukra hagytam őket.- Jó éjszakát uraim.
Warren:
Hát nagy kannak éreztem magam ahogy ennyire ravaszul bevetettem minden erőmet hogy a kedvére tegyek és ekkora sikerrel. Figyeltem a testét ahogyan megfeszíti magát, még libabőrös is lett és a szemei sarkában megcsillant néha pár könnycsepp és nem azért mert szomorú lett volna oh nem... Lehet nem vagyok normális de most tetszett hogy próbált kicsit ellenkezni mikor bedugtam neki hátul és megpróbált kicsit eltolni. Viszont az elharapott nevet felismertem és kicsit összeráncoltam a szemöldökömet, egyrészet mert akkor ez tényleg veszélyes dolog lehet ha kedvelte őt, másrészt meg másra gondolni még én ennire mindent bevetve kéneztetem ráadásul a családom kiírtójára?!! Volt ereje hogy visszaszóljon a fájós dologra, nemreagáltam csak megfogtam az arcát úgy hogy kicsit összeszorítottam az ajkait is.- Én nem vagyok olyan öreg puhapöcs mint Murillo.- mondtam neki aztán a nyakára tettem a kezem és óvatosan persze de megszorítottam, a derekamköré kulcsolt lábai ösztönzően hatottak rám.- Én az az ember vagyok akit tönkretett.- mondtam és nagyon gyorsan elkezdtem löködni, csattogott is rendesen közbe néha finomatn a nkára szorítottam, olyan sokáig csináltam hogy nagyon kifárasztott, a végén összeszorítottam az ajkam, már csupa izzadság voltam, éreztem a lüktetést és már jött is, elmentem a lányba és eszemágában nem volt kihúszni, mivel ennyire szűk jól érezheti a nyomást amit a spermám okoz amivel most jól eltöltöttem és míg ki nem húzom a farkam nemtud hova menni, addig tartotam bent míg lüktetett a szerszámom aztán kihúztam had fojjon ki és a lány mellé dőltem, hulla voltam nagyon kifárasztott, és igazából nagyon egmsértett ezzel a Murillos dologgal, egészen addig teljesen pöpec volt minden. Utálatos lány de annira vadóc hogy az már majdnem szerethető... Ki lihegtem magam egy kicsit aztán ránéztem.- Te szeretd őt? -kérdeztem komolyan. Furcsa egy lány hogy tőlem jobban tart mint Murillotol és ezek szerint lehet még érzéseket is táplál iránta.
|
Thomas | Megjegyzésére csupán rápillantottam. Nem azért, mert annyira öntelt volnék, hogy keveseljem a dícséretet, hanem mert még mindig nehéz felfognom, hogy egy tömeg gyilkos segít nekem a többi ellen. Bár, biztosan azt sem tudhatom, hogy nekem segít s nem magán. Belecsöppentem valamibe, amit időm se volt felfogni, de alkalmazkodnom kell, minél előbb. Őrültségnek tartottam a dolgot, de hamar felvilágosított. Nehéz volt elképzelni, hogy ezek a tizen-, huszonéves kislányok lelketlen, profi bérgyilkosok lennének. Aztán lehet, hogy tévedek.
- Igen, arról hallottam, hogy sokan nem csípik ezt a Raffaelt, és hogy ő ölte meg a legjobb barátom családját. Kegyetlenül. - bólogattam rá, hogy ennyit én is tudok és megértem, hogy nem szavaznák meg a hatalomra jutását. Őszintén szólva még a szörnyeteg közt is akad olyan, akit inkább a föld alá ásnának, ha ez lehetséges. Mikor pedig felvetette, hogy ahhoz, akihez megyünk az FBI közreműködését várja, nos nem tartottam rossz ötletnek. Már csak azért sem, mert utána őket is lekapcsolhatjuk. - Rendben. - egyeztem bele, bár nyilván ők is tudják, hogy ígérni semmit sem ígérhetek. De azért reméltem, hogy abban igaza lesz, hogy viszont láthatom majd őket. Nem pedig azokat, akikké váltak.
Tara | Neem, te az a fajta buzeráns vagy, akit seggbe kúrnak. Jó tág lehetsz... - piszkáltam és bevallom baromi jól esett. Annak ellenére is, hogy közben élveztem, amit csinált. A kocsiban biztos bosszantottuk volna egymást a szájkaratéval, de így, hogy közben a másik kényeztetésével foglalatoskodunk, még tetszik is. - Ostoba? Akkor te egy igazi seggfej vagy... de mit lehet tenni? - mosolyogtam.
A szócsata felhagyásával sem maradtam csendben, mert azért tudta mit csinál. Alaposan megdolgoztatott és ennek látványos eredménye is volt. Még utána is kissé kábultan és kimerülten hümmögtem, míg össze nem szedtem magam. De mire ez bekövetkezhetett volna betolta magát, amire - ha nem lett volna a lábaim közt, - össze zártam volna a lábaim. Nyűgösen hümmögtem egy hosszasat, de nem fájdalomból, hanem mert még ott volt az utó hatása az előzöknek. Libabőrös lettem és a lefogott csukolómra néztem. Behunytam a szemeim és vagy épp elnyújtva nyögtem vagy alsó ajkam beharapva próbáltam nem elmenni újra, de ösztönösen mocorogtam a csípőmmel és a térdeimmel. Murillotól sem állt távol az erőszakosság, így nem volt nehéz arról fantáziálni, hogy ő is csinálja. El is mosolyodtam a képzeletbeli játékra, így viszont előbb tört ki a vulkán. Csak azért nem mocorogtam, mert lefogott, de a fejem is a párnába nyomtam. Egy kisebb orgazmusom ígyis volt mielőtt kihúzta a farkát, és remegve fogadtam a két ujját. Mikor fejem fölé fogta a kezeim, a lelki szemeim előtt bevillant az a jelenet, mikor ugyanezt Murilloval csináltuk. Ki is ült egy széles mosoly a képemre, ami akkor sem szünt meg, mikor másik helyen kezdett kopogtatni. Persze furcsa érzés volt és meg is lepett. Beharaptam ajkam, és mikor bedugta az ujját, ösztönösen húzódtam kicsit feljebb, mert azért fájt és oda még Murillo sem jutott be aztán. A két ujj is különös volt, mind a mellett, hogy izgató, de a farka ígyis vastagabb volt, így mikor nekem feszült a makkja hümmentettem egy fájósabbatt, miközben próbáltam eltolni magam tőle.
- Muhr... - vontam össze szemöldökeim, de próbáltam lazítani, és bár első hallásra doromboláshoz hasonlatosan ejtettem ki az elharapott nevet, nem macskás játéknak szántam. Végül én törtem be odalent, ahogy a szorító érzéssel egyszer csak bejutott és éreztem, ahogy egyre mélyebben foglalt helyett. Kezeim addigis ökölbe szorítottam. Még az első pár lökésre sem mondhatnám, hogy felhőtlen örömöt okozott, de a nedvesség és, ahogy minden behatolásnál neki nyomta magát az érzékeny részeimhez már izgatóbbá tették. Mikor lehajolt hozzám oldalra döntöttem a fejem, és dereka köré fontam lábaim. Egy kicsit most is fájt, de több örömöm származott belőle. A hangja ébresztett rá, hogy valójában nem is vele vagyok. Kinyitottam szemeim és ránéztem. - Veled ellentétben, aki viszont egy kis fájdalommal sem bír el, ugye bár. - mosolyodtam el, még ha nem is olyan szélesen, mert azért voltak lökések, amikhez nem voltam elég tág. - A férfi munkatársadra is így néztél, miközben tömködött téged? - vigyorodtam el.
Raffael | Szégyeltem magam és a lehordása után alig mertem a szemébe nézni. Tisztában vagyok vele, hogy a romlást végtére is én indítottam el. Én ragaszkodtam Layrahoz, és ölettem és kínoztam meg családokat és én akartam kutyá nevelni a fickóból. Nem vettem észre, hogy FBI-os van köztünk, mert elvakított a féltékenység, látva, mikor Murillo virágot vitt fel a lánynak, akit még csak nem is ismert. Hogy egyáltalán hagyta, hogy versenybe szálljon velem. Alábecsültem az ellenséget. De azért nekünk is meg van a magunk paklija. Itt van például Layra, egy volt FBI-os, és mostmár a testőröm. Akárkik is jönnek szembe tdunk velük szállni. Murillo azonban nem látta ilyen fényesen a jövőt. Azt akarta, hogy meneküljünk. Nagy szégyennek érezném, ha elfutnánk. Murillo sem menekül, csupán királyként maga elé állítja a futókat, lovasokat és a többieket. Védelmeznünk kell, hisz erre esküdtem fel. Majd segítem ismét felépíteni a világát. Már ha nem dönt úgy, hogy hibáim felett nem tud megbocsájtani s inkább megöl. Nem tudhatom mi járhat pontosan egy érző ember elméjében, mit gyakran megzavar szíve. Úgy érezte, szavai súlyából, hogy kezdi feladni, és tudom, hogy ezt is én okoztam. Magabiztossága és határozottsága alább hagyott a lány elszökésével. Talán ez lenne az utolsó cseppa pohárban, talán pont, hogy jót tesz majd a lelkének, ha velük lehet. Nem mondom, hogy a legnagyobb biztonságban érezném ott, de nagyobban, mint bárhol máshol és az FBI-osok sosem keresnék egy előlünk menekülő csapatnál. Tisztában vagyok, hogy Warren ki sem állhatja, s talán a lány sem - bár Murillo meg van róla győzödve, hogy a lány is vonzódik hozzá őszintén - de ha Layra nem tudja őket meggyőzni, mint régi bizalmas, akkor még mindig megfenyítheti vele, ha most a nyomukra bukkantunk, később is megtudjuk tenni, s ha Murillonak baja esik, számíthatnak a látogatásomra, amit úgy hiszem senki sem kíván. Mert kedves lenni, de ugyanúgy tudok nagyon, nagyon gonosz is lenni.
Örültem, hogy Layranak nincs ellenére, mostmár csak Murillotól tartottam. Azok után, amilyen dühöngést lerendezett, tartottam tőle, hogy az őrültség mellett nem látná a terv előnyeit. Na meg bizonyára távol tartaná magát az újabb csalódásoktól, bár szentül hiszi, hogy a lánynak is kölcsönös a vonzalma. Reméljük, hogy így lesz és akkor Warren hangja mit sem ér majd, ráadásul még jó kezekben is lehet Murillo. Ám ezt előadni most még nem tudtam miként. Gondoltam majd ha már ott vagyunk, úgyis eldől a dolog. A puszihoz lábujjhegyre kellett állnia, de viszonoztam, mégha csak egy puszierejéig is. - Odamegyünk vele, aztán meglátjuk. Ha úgy veszem ki, hogy semmivel sem meggyőzhetőek, megöljük őket és irány a búvóhely. - válaszoltam, majd ha benne volt kértem kerítsen egy civil, nem feltűnő kocsit, én pedig elmondtam Murillonak, hogy egy darabon vele tartunk a biztonsága érdekében. Kisse feszült voltam, mert úgy érzem a hibákat azért ejtem, mert nem tudom még helyesen kezelni az "érzéseket" és nem tudok néha ténylegesen ésszerűen gondolkodni. |
Orwell: Gondolom elég sok lehetett neki az elmult pár nap, láttam jól össze is van verve az arca is meg gondolom máshol se kímélték. Hamar megoldotta az üldözőink jelenlétét szerencsére, elvégre az ami, nem egy pék vagy ilyesmi. - szép- mondtam s közben vezettem.- Ők nem kislányok, már több mint egy éve képzik őket arra hogy bérkilgyosok vagy éppen valamelyik mocsadék testőre legyen, nagyon erősek verekedni is úgy megtanítottam őket hogy szerintem neked se számítanának egyszerű ellenfélnek, de rövidebben jó katonák, annyira jók hogy szerintem simán betudnánk törni Murillo rezidenciájára csakhogy nemvagyunk olyan hülyék hogy ezt megis tegyük, nyilván beszart és elmenekült valahova, na meg nemszabad elhamarkodni semmit. Nemtudom mennyit tudsz az itteni helyzetről, de nagy felháborodást keltett hogy Murillo Raffaelt tette meg örökösének, sokan félnek tőle és vannak akik még alkalmatlannak is találják, Murillo nem tágít de pár család akik bennevannak az üzeltében és elég jelentős részeket képviselnek puccsot tervez, egyékbént főleg Raffael ellen, ki akarják nyírni de kezdenek annyira benne lennie a lendületben hogy lassan úgyérzik Murillora sincs igazából szükség...Szívesen szereznének szövetségeseket olyan helyről ahonnan nem szokás. Tudjuk az oszdmeg és uralkodj elve a bűnüldözési szervezetek számára se idegen.- pinntottam Thomasra utalgatva.- Az árulókhoz megünk, ott találkozhatsz a vezérükkel aki szeretné az FBI segítségét kérni, akiknek elég jó okuk lenne benne lenni az ajánlatában. Murillo egész birodalmát bendöntenék, nyoma sem maradna csak egy sokkal kisebb szervezet lenne akik fele annyira kegyetlenek. Tudom ez nem teljes siker de ha csillapodtak a kedélyek ez ellen is indulhatnak nyomozások aztán majd később megdöntitek én leszarom, többé nem szeretnék semminekse a részese lenni ah ezzel végeztünk.- mondtam miközben az utatnéztem.- Ha ti is beszálltok hamar végük lesz, és akkor a társaidat is viszontláthatod.- mondtam mert tudtam már róla egysmást persze nem sokat. Az egik áruló barátom jutatott információkhoz.
Warren:
- Vigyáz mert ha buzivagyok az aztjelenti hogy profivagyok a seggbekúrásban.- piszkálódtam tovább a furcsa fordulatott vett szopás után, amin nagyot röhögtem. És csak feltüzelt vele, élveztem hogy vele olyan mocskosan beszélhetek ahogy csak jólesik és úgyérzem mintha ösztönözne is erre azokkal a dolgokkal amiket csinál. Aztán nekiis ugrottam a vetkőztetésének és a kéneztetésének, persze egyenlőre a kézimunkát azzal a kezemmel csináltam amelyiken nem volt kötés, másikkal a mellét markolásztam. - Persze hogy tetszik, szép vagy csak otsoba.- piszkáltam vigyorogva, ő meg a kislányos ujjazással provokált de én erre már nem válaszoltam hanem gyorsítottam, elvotlam foglalva a kényeztetésével és ettől amúgyis elhallgatott, néztem ahogy élvezkedik és a látványtól és a hangjától újra izgalomba kezdem jönni odalent. Megszorította a kezemet a mellén és már keményedni is elkezdett, elég hamar biztos sok van bennem mostanában... Nagyon nem voltam vele kíméletes, miközben elélvezett is csináltam és spriccelt is eggyet, hosszú orgazmusa volt, s mikor elmúlt kihasználtam hogy a szeme csukva van és megelpetésként belédugtam a farkam, elengedtem odalent a kezemmel, lefogtam a kezeit a feje mellé és kíméletlenül tövidnyomtam, aztán tempósan el is kezdtem mozogni, most biztos mindene nagyon érzékeny odalent alíg vártam hogy nézhessem hogyan szenved az élvezettől, jó szűk volt meleg és éreztem még hogy néha megremeg kicsit odabent. Tudom hogy nem kislány és igazából nem is voltam vele tiszteletlen de most maga a tény hogy ennyire alárendődve élvezkedik míg benne vagyok nagyon felizgatott, és arra gondoltam hogy szeretném elérni hogy minél jobban a hatalmába kerítse ez az aktus. Márcsak egy kézzel fogtam a kezeit a feje fölött, másik kezemmel amelyiknek kutya baja volt az ánuszához núltam és elkezdtem izgatni, egy ennyire ördögi csajszinak tuira nem érintetlen az a kapuja sem. Izgatni kezdtem és mivel a puncija elég nedves volt ezt a nedvességet kicsit oda is eltudtam juttatni, és a segítségével hamar bedugtam az egyik ujjamat, játszottam egy kicsit vele odament de valamiért megint előjött belőlem a vadállat. kihúztam a farkam belőle és helsette két ujjamat tettem, aztán a fenekéhez vittem a szerszámoamt és elkezdtem befelé tolni, nehezen de bement.- Fuh.- nagy levegőt kellett vennem mert irtózatosan szorított, közben a kezmmel nem lustálkodtam. Lassan elkezdtem mozogni a fenekében. Így már szabadon volt mind a két keze, amennyire tudtam odahajoltam hozzá- Szereted ha fáj igaz? -kérdeztem és közben mozogtam benne.-
|
Murillo: Megérkezett Raffael és a hírrel amit hozott végetvetett a jó hangulatnak. Ideges lettem felálltam míg beszélt és mikor végzett az asztalravágtam az öklömmel, mert én már most összetudtam kötni a szálakat.- Ez bramora rossz ötlet volt.- néztem Raffaelre és Thomas Westre gondoltam.- Mert most egy dolog biztos, nem olan ostobák hogy ennyien szembeszálljanak velünk, nyilván jólképzetek és lenne esélyük így is de minke kockáztatnának ha van kimellé állniuk. Én biztosra veszem hogy szövetkeznek valakikkel akik ellened vannak, sokkal biztosabb lesz így hogy sikerrel járnak, bár igen valószínű engem is ki akarnak nyírni.- túrtam a hajamba homlokomat ráncolva.- És ami a legszebb az egészben, hogy hála neked mostmár kurávra kapcsolatba tudnak lépni az FBI-al akik biztos benne lennének egy olyan alkuban hogy hagyják békében tevékenykedni azokat az árulókat akik segítenének eltávolítani bennünket. Itt most olyan mészárlás lesz hogy azt nemtudom túléljük e de most tényleg kurvára szoru la hurok a nyakunk körül.- mondtam még mindíg dühösen, tudom közvetlenül nem raffael tehetett a dologról de dühös voltam rá.- Ráadásul itt már nem csak rólam van szó, uganúgy veszélyben vag teis, már nem testőr vagy hanem az örökösöm- mondtam de végül nem ellenkeztem az óvóhelet illetően.- Nem kéne ittmaradnod se neked se neki.- biccentettem Layra felé- értelmetlen, lenne meghalnotok itt ha egyáltalán idejönnek. - Szerintem kurávra végünk van, szóval ha szorul a hurok meneküljetek inkább ha most még nem is akartok, nem várom el senkitőlse hogy meghaljon értem mert kurvára felesleges.- mondtam de próbáltam valamenyire összeszedni magam, az ösztöneim üvöltötték hogy lehet itt a vég nem mehetek el köszönést nélkül, bár kurvára ideges voltam odamentem Raffaelhez és megöleltem, aztán elkezdtem a készülődést mielőtt indultam volna az óvóhelyre.
Joanna: Visszatért Raffael, rájuk nézve nagyon rossz hírekkel. Tomot megszöktették, és még azis lehet hogy ide tartanak. Örülnömkéne de mind kettejüket féltem, Murillo kifakadt, dühös volt Raffaelre, mert a kísérletezése még szarabbá tette a helyzetüket,ha Tom tényleg kapcsolatbalép az FBI-al és bevonja őket fokozotabban Murilloéknek semmi esélük nem marad. Valami nekem is azt súgta hogy hamarosan birodalmuk végnapja beköszönt. És akkor...elgondolkodtam, milyen lehetőségek vannak ha vesztésreállnak. Nem hagyom hogy megöljék Raffaelt, de azt se akarom hogy börtönbekerüljön. Pontosan tudom hova kerülni, oda ahol felgyenesednie sem szabad majd a celláján kívül és ahol még a szabadeget is csak hetente egszer láthatja majd, beleőrülne. Bármennyire is nehéz beismerni, kedvelem őt és úgy érzem sokmindenben hasonlítunk, mint egy rejtett tesvtér, de ugyanakkor tudom hogy rossz ember, vajon ha más körülmények közé kerülne ilen maradna akkor is? Ha nemkellene kötelezően embereket ölnie...kikellett talánom valamit arra az esetre ha vesztésre állnának. A gyűrűmet babráltam míg Murrilo dühöngött. Mikor végül ki mérgelte magát és elbúcsúzott Raffaeltől elment készülődni, Raffael pedíg meg akartam velem beszélni valamit kettesben, előadta az ötletét ami elég nagy őrültség volt, értettem mit akar de nagyon kockázatosnak hangzik az egész. A kütyüjéra néztem és Warrenékat jelöli pontra.- Ez nagyon rizikós Raffael, Warrent ismerem az igaz de nemtudom mennyire hallgatna rám de mi se tudhatlyuk mennire lenne biztonságban mellettük... Viszont ha beválik akkor tényleg jó ötlet. Ha szeretnéd megteszek mindent hogy meggyőzzem de remélem nem lesz rossz vége, nemtudom biztosra mondani hogy nem lesz, Warren családját te végezted ki de Murillo keze is benne van a dologban ,azthiszem nehezen menne bele de minden elkövetek.-sóhajtottam.- Én benne vagyok ha ezt akarod, viszont sietnünk kell mert nincsenek messze de azért annyira közel se... bár ha Murillonak igaza van akkor van még időnk. -aztán hallgattam ahogan aztmondta szeretné ha én visszajönnél vele hogy együtt ölessük meg magunkat.- Számíthatsz rám- mondtam a szemeibe nézve, nem hagynám magára semmikép, kedvesen megsímogattam a jobb vállát.- Helyre hozunk mindent és utána folytathatod a tanulás.- míg ezt kimondtam bevillant hogy mennyire hajszálon függ nemsokára az életünk, észnél kell lennem mert most jön majd az a pillanat amikor helyen kell majd döntenem és mivel az utóbbi időben olyan dolgokat csinálok amin még énis meglepődöm nemtudom menni fog e... Mivel csak mi ketten voltunk itt odahajoltam hozzá és megpusziltam a száját.- Vigyázok rád.- ígértem neki és nemérdekelt ha ezt túl szentimentálisnak tartotta.- Hogy vegyem fel a kapcsolatot Warrenel? Van ott embered akin ekresztül megy vag odakell vezetnem? -kérdeztem
|
Raffael | Mikor láttam, hogy Layra még mindig érez West iránt, lelkem mélyen kicsit örültem volna, ha ott a kiképzések során, hosszú szenvedés mellett végül meghalna. Kevésbé fájnak a lánynak is, mint látnia, ahogy visszatér, de már más emberként. Nem is akartam, hogy elkísérjen minket, ezért kértem, hogy maradjon Murilloval.
Az iskolához érve Leda kissé feszülten fogadott Thomas miatt, de örült azért, mert ez számára is új kihívás és pénz persze. Csak akkor hagytam ott őket, miután biztosra vettem, hogy jó kezekben lesz. Mármint számomra jó kezekben. Láttam, hogy a tanárok is kétkedve fogadják, de reméltem ez maximum annyiban ki is merül, hogy több fegyelmezést kap. Aznút oda is hosszú volt, így mire visszaértünk Murillo rezidenciájához már késő volt. Igazából még csupán a kapuba értem, mikor telefont kaptam. Hihetetlen. A gondjukra bízom, erre elmegyek és egyből megszöktetik. Hozzátették, hogy minden bizonnyal megtervezett volt, mert jól csinálták, és számítottak rá. Azt is elmondták, hogy látnak rá esélyt, hogy esetleg ellenünk akarják felvenni a harcot. Tudják hol vagyunk így nem esik nehezükre megtalálni minket. Belépve nem mentem rögtön a társalgóba Layraékhoz, helyettük a szobámba mentem, hogy kicsit öszeszedjem a gondolataim. Nehéz volt. Nyilván fel kell vennünk ellenük a harcot, de aggódtam, hogy nagyobb seregük lesz, mint arra számítunk. Már pedig ha meg van rá az esély, hogy veszítünk, nem eshet el Murillo. Nem tudhatom mennyi időnk van, órák, napok, hetek? Most kellett cselekednem. Ahogy abban is, hogy közöljem e az igazságot vagy sem velük. Tartok tőle, hogy a féltésem hajt, de nem aggódom az önfeláldozásom miatt. Talán igaza lehet Layranak. A tiszteleten túl is féltem azt, aki esélyt adott. Fontos nekem, hogy elismerjen. A számítógépem előtt ülve végül úgy döntöttem megteszem ezen lépéseket. Megkérdeztem hol találom őket, de még a társalgóban voltak. Volt nálam egy kis telefonszerű kütyü is, de annak átadásában még bizonytalan voltam. Eléjük álltam.
- Murillo a mai nappal el kell, hogy utazzon az egyik búvóhelyére. - jelentettem ki komolyan. Még nekem is nehéz bevallani - noha nem az én hibám - hogy a neveletlen kutyám megszöktették és konkrétan megindult egy háború ellenünk. Azt nem tudtam, hogy speciel leginkább engem akarnak, de én mindig is előtérbe helyeztem őt. - Összeesküvés indult az iskolából és nem tudhatjuk, hogy mikor csapnak le vagy pontosan mivel is van dolgunk. A beszámolók szerint Westet egy ottani, tehát jól képzett tanár szöktette meg, néhány végzős diákkal. - ami annyit tesz, hogy velük már felér egy kisebb hadsereggel, mivel azok a lányok jobb képzést kaptak, mint az őreink. - Egyelőre ebben az országban bújtatjuk el, míg kicsit többet megtudunk, és felkészülünk, de ha szükségessé válik tovább kell utaznia s egy időre meg kell húznia magát. - válaszoltam leginkább Murillora nézve, de Layra is rápillantottam. Talán nem ilyen jövőre számított, és én sem, de úgy terveztem, hogy ezúttal távolról próbálom megvédeni Murillot. Mi itt maradunk Layraval és szembeszállunk az ellenséggel. Ő is jól képzett, én is. Talán csapdába is csalhatjuk őket. Murillot viszont távol akarom tudni ettől a veszélytől. Arra gondoltam, hogy talán elvitetném oda, ahol Westék is eredetileg élnek, abba a városba, mert a tömeg ott keresné a legkevésbé, de félek, hogy az FBI Warrenék miatt most is lesben áll arra. A féltés megőrjit, és Layrat sem sodornám halálos veszélybe, de szeretném, ha a végsőkig ott lenne velem.
- Szeretném, ha mielőbb indulna, mi pedig Layraval itt maradunk és felvesszük a harcot ellenük. - szólaltam meg ismét, miközben agyaltam tovább jobb lehetőségeken. Murillo szemeiben láttam, hogy ez hiányzott még neki a legkevésbé. Épp elég fájdalom ülte már a szívét. A kis kütyüt majdnem össze is roppantottam a kezemmel, mert attól féltem, hogy iávasztba fullasztja reménytvesztettségét vagy egyszerűen feladja, mert úgy érzi minden kicsúszott a kezeiből. Úgy érzem én indítottam meg mindezt és a boriték, ha viselkedésem csak hab a tortán. Bármire hajlandó lettem volna, hogy biztonságban tudjam, s nem csak az ellenségtől, de magától. Ebből kifolyólag eszembe jutott egy másik dolog is, de féltem, hogy másképp alakulnának a dolgok. Ha Murillo nem akarná, én pedig belekényszerítem ebbe a helyzetbe. Arról nem is beszélve, hogyha mégis működne, én volnék féltékeny. Azt hiszem ezektől az ostoba érzésektől kezdek én is megőrülni. Megkértem Layrat, hogy a pontosítások végett kicsit jöjjön velem megbeszélni a dolgokat. Valójában felakartam neki vetni a másik ötletem, főleg, mert ebben is az ő segítségére lesz szükségem.
- Valójában volna itt egy másik ötletem. Olyasmi, ami, ha működne, nem találnák meg Murillot, mert egyszerűen nem jutna eszükbe. - kezdtem bele, mert mivel eme ötlet is ingatag lábakon áll és fontos lesz tudni, hogy Murillo mennyire hajlandó rá, így én is kissé zaklatottá váltam, mert kevés időnk lehet. Felmutattam neki a kis kütyüt, ami lényegében helymeghatározó volt, s amin ott volt az elhagyatott terület és egy ott villogó kis pont. - Keresni fogják Murillot, ez biztos, de arra tutira nem gondolnának, hogy a szökevényekkel van. Sikerült rájuk bukkanunk, kértem is, hogy figyeljék őket, igazából, mert kiakartam végezni mindkettőt, csak nem tudtam még, hogy vissza is hozassam e őket. De ha én kérném tőlük, hogy vigyázzanak Murillora, míg biztosan nem tudunk felkészülni, nem biztos, hogy Warren belemenne. Sőt. De téged ismer, és jobban bízik mint bennem, győzd meg róla, hogy bújkáljanak vele kis ideig, míg elintézzük ezt és cserébe... nem tudom... tulajdonképp Murillo élete mindennél nagyobb kincs, szóval kérhetnek bármit. A lányt szerintem meg lehet győzni, de Warrent te ismered jobban. Biztosan kell tudnom, hogy nem lesz baja. - néztem rá, majd a kütyüre, s ha úgy láttam Layra is benne van elnéztem a társalgó felé. - Meg kell győznünk Murillot is. Aztán ha vége a háborúnak, megölheti őket, hogy lezárjuk a dolgot, de egyelőre szükségünk volna rájuk. - magyaráztam neki. - Ha benne vagytok, még a mai nap elindulunk, hogy nehogy tovább álljanak. De utána... szeretném, ha visszajönnél velem és együtt harcolnánk. Tudom, hogy képesek vagyunk rá, te pedig jártál oda, ismered a taktikájuk. Muszály visszaállítanunk a rendet, nem hagyhatjuk összeomlani. Főleg, hogy még van min dolgoznunk... - értettem itt a változásokra, amiket még tanulnom kell. |
Thomas | Őszintén szólva követhetetlenné vált az egész. Olyan rohamosan követték egymást az események, a várt és váratlanok, hogy cselekedni sem tudtam, csak úsztam az árral. Még igazán meg sem emésztettem, hogy Joanna és Warren is ott ragadt azzal a lánnyal hónapokra a maffia bandánál, s mindenféle információ nélkül maradtam nélkülük, nem tudtam élnek e bagy mi van velük, egy nap megjelentek, elhadarták a dolgokat, fel sem fogtam mi ez, és a következő pillanatban fogoly voltam. Nehéz volt elhinni, ahogy azt is, hogy elárultak. Bár okot nem találtam rá, de a kuszaság paranoiássá tett és arra gondoltam, hogy talán átálltak hozzájuk. Ezt akarta az is alátámasztani, mikor lehetőségem volt személyesen látni Murillot és Raffaelt is, akinek elvileg Joanna beépített testőre. Mégis úgy nézett rá, mint egy agymosott, megnevelt és Raffael dícséreteire éhes kiskutya. Warren pedig... sofőrje lett. És mindezt hónapokig. Persze a mi munkánk megannyi áldozattal jár, de még mindig képtele voltam felfogni mi ez. Hogy hová küldenek, miért nem ölnek meg, hogy mit akarnak. Odalent a dohos cellák közt baba sírást hallottam és biztosra vettem, hogy itt még mindig folynak kegyetlenkedések. Mégis mivé vált a csapatom? Talán már elfelejtették miért is vannak itt? Az én hibám. Gondoltam ezt a partiig.
Mikor odafent kitört a pánik, bár nem hallottam sokat, a lenti őrök megerősítették, hogy Raffael egyik embere felfedte magát a maffia újonnan érkezet titokzatos barátnőjével és elszöktek. Elég apró infómorzsákat tudtam csak elcsípni, de arra gondoltam Warren mentette ki a lányt. Hogy miért, nem tudom, de biztos oka volt. Aztán jött a bosszú és jobbára rajtam éltik ki maguk az őrök. Alaposan elvertek, de belehalni talán nem fogok. Voltam ennél szarabb állapotban is. Aztán nagy készülődés kezdődött, zsákot húztak a fejemre és hallottam, hogy furgont intéznek. Elakartak vinni valahova. Talán kivégezni nyilvanosan. Hallottam Joanna hangját, s bár lett volna hozzá néhány kérdésem, ami talán biztosított volna benne, hogy okkal tettek tehetetlenné, hallottam, hogy nincs egyedül, így nem beszéltem. Mikor pedig elszállítattak, meglepően sokat utaztunk. Még aludni is tudtam egyet, bár így álmomból cibáltak fel, és az sem volt kellemesebb érzés. Valami puccos iskolához értünk. Kívülről legalábbis úgy tűnt, hogy egy kollégiummal ellátott, mindentől távoli iskola. Az udvaron egyenruhás diákok cigiztek és beszélgettek, és volt egy kövér igazgató nő, ami úgy általában van egy iskolának is. A furcsaságot a kapuk előtt álló és bent lévő fegyveres őrök adták. Na ezen a ponton kezdtem aggódni. Nem vették le a bilincset, de elmondták az iskolai szabályzatot és hogy általában a büntetés halál. Nem éreztem magam se diákkorúnak, se bérgyilkos képzőbe valónak, de egyelőre nem tudtam mit tenni, csak mentem utánuk. Sokaknak feltűntem, mint véndiák. Láttam, hogy nem örülnek a legtöbben. Csak a folyosón végig sétálva tűnt fel, hogy akadnak a tanárok közt hírhedt, de körözött sorozat, tömeggyilkosok, elmebetegek, akiket felmentettek végül vagy el se kaptak. Te jó ég...
Aztán leszállt az éj.
Az egyik küllemre egy nem túl megbízható fickóval kerültem össze. Mondjuk itt senki sem tűnt megbízhatónak, de mindegy is. Nem akartam bajt, viszont az hamar kiderült, hogy ő igen. Ismert és úgy tűnt még örült is nekem, de nem rossz értelemben. Szökést tervezett. Nos az éjszaka beköszöntével ismét felgyorsultak az események, mire pedig kettőt pislogtam egy fiatal lányokkal megrakott kocsival száguldoztunk egyre messzebb az iskolától. Odáig szinte végig sípolt a fülem, mert azt hiszem ez a sok minden, a bánás mód és a sérülések kicsit sokkos állapotban tartottak. De mikor szólt nekem odanéztem és alábbhagyott a sípolás. A puskára néztem, majd bólintva felvettem - nyilván addigra szabad kezekkel - és kihajlva az ablakon, különösebb aggodalom nélkül kilőttem a sofőröket. Igazából elég volt az elsőt, mert így az autójuk felborult és neki ment az össze többi, jó nagy gátat csinálva. Aztán visszaültem.
- És most? Ugye nem kislányokkal akar háborúban vonulni? Egyébként is, miért segít? |
Tara | Talán csak ahogyan a stressz kezd elszállni belőlünk és átveszi helyét ez a különös izgatottság és kíváncsiság a másikra, talán alapjába véve is vonzódtunk egymáshoz, mint nő és férfi, vagy a hormonjaink őrültek meg. Akárhogy is, eltekintve attól, hogy ez a helyzet valahol tényleg tök megalázó, élveztem. A méretét, az ízét, a lüktetése pedig egyenesen megőrjített, mert tudtam, hogy bár ki nem állhatjuk egymás személyiségét, azért az elménket is becsapja a test gyönyöre és ez éppen csak is nekem köszönhető. Ennek tetejében pedig a jutalom is. Valójában nem is esett olyan rosszul, finom is volt a lehetőségekhez képest, inkább csak nem akartam, hogy fölényben érezze magát férfiasság ide vagy oda. Ezért toltam át a nyelvem egy adagnyi örömmel, amit még nekem szánt odalent. Vicces volt, ahogy a mámortól kábult képe a csók közben eltorzul és elkapva fejét kezd el köpködni, miközben felnevet. Én is nevettem miközben megtöröltem a szám.
- Most miért? Nem ízlessz saját magadnak, langyikám? - vigyorogtam. - Pedig nem volt ez olyan rossz, nem igaz? - tettem hozzá elröhögve, s amíg előre hajolva nevetett a hajába kócoltam.
Nem szívesen emlékeztetném rá, de előbb vagy utóbb ha nem tűnik fel neki, lehet nem ártana szólni, hogy legyen övatosabb, mert a keze sose jön rendbe. Mindenesetre nem álltam ellent, szeretem, ha emelgetnek, mert amúgy alacsonyabb vagy a koromhoz képest. Igaz, mikor legutóbb az exem felvett és megpörgetett örömében, be is basztam a fejem a mennyezeti lámpába, de addig azért jó móka volt.
- Úgy nézek ki? - haraptam be alsó ajkam, mikor már az ágyra tett. Hagytam, hogy vetkőztessen, de végig rajta tartottam a szemem. Bár legutóbb már csak egy golyót kaptam volna a halántékomba Murillotól, azért hiányzott annyira, hogy eltöprengjek most jó e ez így. Nem tartozom neki semmivel, meg különben is, munka volt az egész, nem is kéne, hogy érdekeljen. Szóval szusszantam egyet, hogy ne is gondoljak rá többet, és inkább figyeltem mit tervez. Most max a hajába tudnék markolnék, de az is tud fájni.
- Tetszik, mi? - vigyorodtam el a másik mellemre markolva és élvezve, amit ő csinál. - A kislányokat is csak ujjazni szoktad? Vagy kihasználod, hogy ők nem értenek hozzá és egyből a hátsó bejáraton kopogtatsz? - piszkálódtam kicsit. Na nem azért, mert rosszul csimálta volna. Írtó izgató volt, s mivel már maga a látványa beindította a nyálelválasztásom s khm másutt is a dolgokat, nem volt nehéz dolga. Mikor pedig egy bizonyos ponton kezdett gyors ütemben ingerelni, már alább hagyott a beszédkészségem s inkább nyögni kezdtem, egyre hallhatóban, gyakrabban, ahogy éreztem, hogy az a bizonyos képzeletbeli hőmérő gyorsan szalad felfelé. Egyik kezemmel még mindig magam markolásztam, másikat arra a kezére simítottam, amivel a nyakamra fogott. A szapora légzésem mellett, érezhettem a gyorsuló szívverésem, míg el nem érkezett az a pont, mint mikor az a bizonyos hőmérő is sípolva robban egyet a túl magas nyomástól. Megszorítottam a kezét, a mellem, összeszorítottam a szemeim és egy bénán elfojtott nyögéssel és ívbe feszült háttal, remegő lábakkal élveztem el. Nyilván, ha közben sem hagyta abba, volt rá esély, hogy kicsit bekönnyeztem, megfeszültek a combjaim, s mivel lelki szemeim elő még mindig a maffia főnök helyettesítette őt, ami olaj volt a tűzre, lehet, hogy volt egy kis spricc is valamivel hangosabb nyögésekkel. Akartam mondani, hogy nem tudom miről beszél, de olyan gyorsan repkedtek még másodpercekig a gondolataim, hogy a szavak megformálásáig nem jutottam el. Az izmaim is csak nehezen adták meg magukat, mire eltudtam ernyedni. Egyrészt elég dedós, hogy egy kis simitől - és főleg, hogy tőle kaptam - ilyen kéjhullám zúdult végig a testemen, másrészt alapból is szeretek huncutkodni és ha valaki még ért is hozzá, az csak pláne jó. |
Warren:
Élveztem amit csinált láttam a fejsimogatás nem tetszett neki, gondoltam ami ezután következik még ennyire se fog, de meg akartam kockáztatni valamiért nagyon kíváncsi voltam. Becsuktam a szemem a hajábatúrtam nem megalázóan vagy kiskutyásan csak jólesett a haja érintése az élvezetek között na meg így még könyebben tudom majd a száját a helyéntartani ha jön a vulkánkitörés. Nemis kellett erre sokat várni rágyorsított én meg kurvára élveztem, éreztem hogy hamarosan végzek is, egy "uh" hang kíséretében jött is meglepetés, megis lepődött de erősen ott tartottam a szájában a szerszámomat, örültem mert nem harapta le de gondoltam kilesz akadva, még az elélvezés mámorában voltam mikor felállt hogy megcsókoljon meg tökre óvatlan voltam és hagytam erre jött a meglepetés, azonnal kihúztam a számat ahogy tudtam és kiköptem a padlóra de közben annyira lekezdtem röhögni hogy a térdemen kellett támaszkodnom, köpködtem még párat de irtóra röhögtem- Te hülye kis kurva!- mondtam neki nevetés közben és arra gondoltam hogy gyakorlatilag szájbabasztam magam. Kiröhögtem magam de azért maradt a jókedvem odamentem hozzá megemeltem és az ágyra tettem.- Szégyellős vagy? - kérdeztem mert rajta minden fentvolt még szóva gyorsan lehúztam a felsőjét meg a nadrágját is, gondolom nem hagyja majd hogy csakúgy odaférkőzzek de míg kitalálja hogyan akar tovább alázni én nem lustálkodtam. Mikor lekerült róla a ruha jól megnéztem, irtó szép mellei voltak nagyok de nem olyan tehnénkannák, a teste is szép izmos volt, hamar kipróbáltam a domborulatait az egyik tenyeremmel elkezdtem markolászni a másik kezemmel meg lenyúltam neki, most ő jön ezen a területen míg ujra nem tölt a pisztolyom én is értek ám egysmáshoz. Elkezdtem kívül izgatni de éreztem hogy már nedves gondolom azért valamennyire tagadhatatlanul izgatta amit előbb csinált. Gondoltam vilogtatom a tudásomat, nem nyúltam be neki miután megbizonyosodtam mennyire érzékeny hanem a külső részeivel játszottam, izgattam és mikor megtaláltam a legérzékenyebb pontját begyorsítottam. Néha arra gondolok elég fasza lehet nőnek lenni, hogy ígyis eltudnak menni többször egymásután és igazából mégcsak besekell dugnom sehova semmit. A kezeim amik eddig a mellén voltak a nyakához csúsztak, , igyekeztem lent annyira intenzíven csinálni hogy a sok idegvégződés okozta inger közepette ne jusson eszébe ugrándozni.- Te is megkapod a büntetésed.- mondtam és finoman ráfogtam a nyakára.
Joanna:
Tom szörnyen festett, jól elverták talán kínozták is, talán az öleléssel csak rontottam a helyzetén, talán már annyira gyűlöl hogy jobblettvolna ha le se jövök ide. Raffael aztmondta most elszállítják de én nem mehetek, szóval szótfogadtam egy alázatos bólintással. Megvártam míg elmennek, ha Tom gyűlöl is engem remélem nem esik baja és megtudja csinálni amit nekem is megkellett. Megkerestem addig Murillot, elég magányos volt és szótlan először aztkérte hagyjam magára szóval arra gondoltam hogy akkor csak a közelében maradok és így vigyázok rá, de aztán visszahívott hogy tudok e sakkozni, és miután mondtam hogy igen elkezdtünk sakkozni. Először szótlanul aztán Murillo kezdett el kérdezősködni hogy minca Raffaellel, én meg válaszoltam őszintén hogy komolyan veszi a feladatát és igyekszik, ennek láthatóan örülte Murillo, ő is szerette Raffaelt. Szóval elkezdtem kérdezősködni róla ő meg boldogan válaszolt felvidította a téma még úgyis hogy keserű volt a lány miatt és léthatóan félt őis Raffael jövője miatt. Meséltróla pár gyerekkori történetet, durva hogy egy ilyen emberrel ennyire jól eltudtam beszélgetni de innentől kezdve egészen eszig társalogtunk és persze nemcsak Raffaelről, Murillo művelt volt sokmindent ismert és kedvelt rémisztő mennyire nyitott és kedves férfi tud lenni holott ugyanolyan gyilkos mint Raffael max nem kínozgat annyit. Lent ültünk a nagy díványon és iszogattunk, igazából ettől kicsit tartottam, tudván mennyire szereti lányokat magaalá gyűrni de most ehhez szerencsére nem volt kedve, valószínű a lány miatt viszont beszélgetni annál inkább. Egy ponton amikor volt egykis csend, a vállamra tette a kezét, és aztmondta hogy reméli tudok majd vigyázni úgy Raffaelre ahogyan Raffael vigyázott rá, én pedíg őszintén ígértem hogy igyekezni fogok. Néha a sak és az ivászat közben a kötértnézte a kezemen, nemnagyon használtam a balkezem mert most igen béna lettem volna vele. Egészen Raffael visszatértéig iszogattunk lent.
Orwell:
Tudtam hogy ma jön az új jövevény akit én személyszerint már régótra várok. Corgival sikeresen zajlott eddig az együttműködésünk, senkinek nem szólt egy árva szót sem és azóta hogy segítettem neki Karl asztmájának leleplezésével csak egyszer beszéltünk, nem kockáztattuk meg többször és mindent tisztáztunk ami fontos lesz a jövőre nézve. Karl még nem mert bosszútállni rajtam de mérgeskutyaként kerülget és kitudja mikor akarja átszútni a torkomat. A jövevény elég szar állapotban érkezett, gondolom jól ellátták a baját előtte olyan Raffaelesen. Leda neni fogadta persez a jövevényeket, Raffael megint személyesen eljött mintha a saját kis kísérletét felügyelni. Tisztelettudóan viselkedtem vele. Körbevezették a férfit az intézményben és elmondták hogyankell majd viselkednie. Miután Raffael elintézte amit akart és elment, megvártam míg leszáll az éjszaka nem várhattunk tovább. Corgi elindult egy éjszakai sétára és már a megbeszélteknek megfelelően összegyüjtötte azokat a lányokat akikről tudta hogy utálnak itt lenni, valamilyen indokkal az udvaron tömörültek ez szeretncsére nem volt tilos. Én fogtam magam és összeszedtem az új jövevényt, bementem a szobályába ha volt rajta bilincs azt rajtahagytam de majd később leszedem.- Örvendek Thomas West, amióra tudom hogy ide akarnak hozni türelmetlenül vártam az érkezésedet, mert segítened kell. Orwell Bran vagyok, kiviszlek innen.- Mondtam aztán kimentünk ő előttem ment, az udvaron összeszedtem Corgit meg a lányokat, akikkel közben meglett beszélve hogy tegyenek úgy mint akik tudják mi ez az egész. Elmentünk az egyik kapuhoz ahol az örök megállítottak minket.- Csak a szokásos éjszakai gyakorlatra viszem őket.- mondtam és az örök bólintottak és kinyitották a kaput, már egy hónapja csináltam éjszakai gyakorlati órákat azért hogy a szökésnél simán átengedjenek. Átmentünk a megszokott rendben Tom jelenlétét kcisit furcsállták de nem érdekelte őket, engem ismertek és bíztak bennem. Ismertem a terepet hogy hol vannak az aknák mindent, és tudtam hova szoktak parkolni pár járművet. Amint ezek meglettek egy nagy furgonba mindenkit betuszkoltunk hátra.- Corgi te maradj- mondtam mert páncélozott volt a furgon és ez volt a legbiztonságosabb. Levettem a bilincset Thomasról.- Ülj be, én vezetek.- mondtam aztán beültünk és elindítotam a motrot, sajnos erre már felfigyeltek és még nem rögtön de hamarosan elkezdtek lőni ránk, a külső kapun még átkellett mennünk és addig végig golyózáporban voltunk, a lányoknak nem eshetett baja de a szélvédő üveget hamar kilőtték, vezetésközben a lábammal kellett kirúgnom lássaktőle rendesen, elértük a kaput, szerencsére ez csak egy gyenge drót kapu volt mert ideáig soha senki nem jut ki szóval teljesgázza áttudtam törni, nagyon sóhajotttam mikor siekrült kihajtani az éjszakába.- Na de még nincs vége.- mondtam és nyomta tökig a gázt mert bizony jöttek utánunk. Thomas mellett volt egy mesterlövéspuska- Nembánnám ha lennél szíves lőni az üldözöinkre.- mondtam neki és reméltem letud szedni pár autót. mörülönk, mert jóval gyorsabbak voltak személyautóval mint mi furgonnal és ha mellénkérve fejbelőnek engem vagy őt az nem lesz mókás. |
Tara | Na már csak a szemtelenkedése miatt is úgy éreztem édes lesz a bosszú. Majd kitalálok neki én is valami megalázót, vagy tényleg felnyúlok neki, aztán nézegethet. Levette a felsőjét, míg elétérdeltem, s valóban semmi okom nem volt a meglepődésre, tényleg jól nézett ki. Még a sebhelyek is hozzátettek. Oké, oké, lehet valaki jó pasi és bunkó paraszt is egyszerre, nincs ezen szégyelnivalóm. De nem akartam, hogy lássa is, ezért igyekeztem fel sem nézni rá. Csak egyszer néztem fel rá szikrákat szórva a számban a szerszámával, mikor jó kutyus módjára a fejem simogatta. Nagy volt a kísértés, hogy az egész öklöm is felküldjem, de nem tettem. Lássa milyen kegyes vagyok.
Bezzeg ha tudom, hogy ő mire készül. Mikor úgy éreztem, hogy elfog menni, rágyorsítottam, de csak annyira, hogy a spriccelésnél aztán feltudjak készülni, kijebb húzva a számból. De ő torkig nyomta a farkát, ami váratlan ért, hát még a mennyiség. Láttam, hogy meginog, éreztem, ahogy a farka a számban még lüktet, aztán elengedett, én meg elhúztam a fejem. Gondoltam, ha már ő is, akkor én is. És ha én is, akkor ő is. Felálltam előtte és megcsókoltam. Nyilván volt sejtése, de ha mégse és hagyta, akkor az utolsó le nem nyelt kortyot átküldtem neki a nyelvemmel, had kóstolgassa magát. Ha tudta és nem hagyta, hogy megcsókoljam, akkor csak végignyaltam az ajkain, hogy olyan legyen. Máskülönben tényleg feldugtam volna egyik ujjam a farkába.
- Ha lemyeled, csak szexisebb leszel tőle... - mosolyogtam bájosan.
Raffael | Vagy 42. - válaszoltam, mert már én sem emlékeztem rá. - Ritka betegségben szenvedett, de ez volt az előnye. Viszont teherbeesni sem tudott, így ha életben is tartottuk volna a testét, akkor sem tudtunk volna újabb kis katonát alkotni általa, aki örökli a génjeit. Mindegy, én nem bánom. Murillonak hiányzott, de szerintem a másik lány óta már eszébe se jut. - vontam vállat. Aztán Darylre és a családjára terelődött a szó. Nem csodálom, hogy meglepte a dolog, engem is zavarba hozott akkor a döntésem, de minek után iskolába küldtük és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy puszta neveléssel is remek katonákat hozhatunk létre, arra jutottam, hogy teszek egy próbát a babával is. Ha bár pelenkásként elkezdik átnevelni túlzás nélkül jobb katona lehet, mint én. - Életben. Még céljaim vannak vele. Persze nem olyan fontosak, de azért jó elfoglaltság lesz belőle. - válaszoltam, nehogy véletlen is azt higgye, azért, mert megsajnáltam.
Layra jutatta eszembe, hogy van még elintézni valónk, így le is mentünk, hogy elbúcsúzhasson tőle. Megígértem, így betartom. A búcsú is csak azért lényeges, mert van rá esély, hogy nem törik be és akkor mennie kell. Úgy értem agyonlövik. Ha viszont megfelel, és visszajön a társa, szeretném, ha ő ölné meg. Néma csendben némiképp féltékenyen figyeltem, ahogy elbúcsúzik tőle. Nem is értem honnan ez a sok érzelem, hiszen cserbenhagyták egymást, átverte és most konkrétan a halálba küldi. Ezen oldalát biztosan. West egy szót sem szólt, a ruhája is vér pecsétes volt, hallani lehetett, hogy alaposan elverték, hátha már itt betörik. Igazából én utasítottam erre őket. Warrennek kellett volna szenvednie, így azonban a barátja kapta a pofonokat. Mikor végzett Layra, szóltam, hogy hozzák. A lány nem jöhetett velünk, őt addig megkértem, hogy vigyázzon Murillora, én azonban ott akartam lenni az átadŕsnál. |
 Azért olyan nagyon nem törte magát azon hogy rendesen levetkőztessen, értettem miért, azért annyira nem akar megszeretni viszont én meg annak a híve vagyok hogy rednesen kell csinálni hamár belefogunk, szerintem nem árthat egyikünknek se. Lehet hogy ő a csókot is kerülni akarta volna de aztis megoldottam. Levettem a felsőmet míg eligazítottam hogy irányban legyen a szopáshoz, de atán ellenkezve felnevetett, ciccentm eggyet.- Ej de hamar meghátrálsz egy ilyen feladattól.-csóváltam a fejem.- Sejtettem én hogy annyira azért mégse vagy bátor. Közben már jött néha előváladékom mert ügyesen kézimunkázott a kezével amit szintén élveztem de mégse az amire annyira vágytam. Azthittem emghátrál nem akartam azért erőszakosabb lenni vele max piszkálni de végül belement a hajhúzogatás kihagyásának feltételével, felemeltem a kezem egy pillanatra hogy jelezzem nemfogok ilyesmi tenni ha nem szeretné. Reméltem siekrült annyira provokálni hogy azt akarja menjek el, mert énis ezt akarom megvoltak a magamtervei a folytatással kapcsolatban. Már nemtudtam hova keményedni amikor végignyalta aztán meg be kaptam a szájába, izgató volt és ahogy sejtettem voln tapasztalata hamar máshogy kellett vennem a levegőt is az izgatottságtól. Sokféleképpen kényeztette, én meg sóhajtoztam közben az élvezettől, igaz megigértem nem húzom meg a haját, de lenyúltam a fejéhez és megsimogattam- Jólcsinálod- mondtam férfiasan bár aztán rájöttem hogy lehet hogy bekattan ettől mert eztis alárendelődésnekveszi szóval elvettem onnan a kezem, viszont lehet aljas vagyok de mikor elfogok menni nemfogom hagyni hogy elvegye onnan a száját megfogom a fejét és addigtartom ott amíg szépen le nem nyel mindent. Dühöslesz de tetszeni fog neki, utána meg őis megkapja a magáét míg újratöltök.
Sok dologról meséltem neki hogy érezze nem zavar a dolog és hogy amire kér azt nem felületesen teszem meg. Lolita igazi nevét hallva kicsit el is szomorodtam de nem mutattam.- Én kedveltem, látszott rajta hogy lélekben valami elöl nagyon menekül..-mondtam és hallgattam, érdekes volt ez a betegsége nemis hallottam ilyesmiről.- Negyvedn? - néztem csodálkozva mert én erről semmit se tudtam, jól kihasználták szegény akkor, sokmindetn megmagyaráz ez vele kapcsolatban. Titkon örültem mikor Raffael aztmondta jobban alakulok mint ő, jólesett megint mint a simogatás a kutya lelkemnek. Aztán mikor Daryl került szóba meglepődtem.- Életben hagytad a babát. -néztem fel rá meglepetten, ezekszerint a gyereket használja arra hogy Darylt idecsalja. Murillo és a rosszakarói miatt most nemlenne célszerű ha a gyereket azokután meg is ölné, majd beszélek még vele erről.- Biztos érte jön.- mondtam bár ez tény volt. Kérdeztem Tomot mikor viszik, kicsit mintha megfeledkezettvolna róla, izgultam mint mindíg amikor vele találkozom. Lementünk a cellákhoz, odamentünk ahhoz amelyikben Tom volt, zsák volt húzva a fejére, nem láthattam és ő se engem, sőt mozgásképtelen volt, megvölt kötözve. Nyilván kurvára nincs jó kedve és arra gondoltam engem is és magát is elég rendesen hibáztathatja, mikor megbeszéltük mifog következni elég tárgyilagosan bele tudott menni de teljesen más az ember ha már benne van és nemtudja visszacsinálni. Néztem kicsit és a gondolkodásból Raffael hangja ébresztett ahogy aztmondja menjek oda hozzá. Tudom hogy nem lehet itt akármi csinálni, szar volt hogy ennyire figyelő szemek között keleltt elbúcsúznom de a semminél jobb volt sokkal. Odamentem elé, nem mondtam ki vagyok hangról úgyis felésmert. Nem akartam túl érzelgős lenni de annyi lehetőséget kihagytam már arra hogy tisztességesen elbúcsúzzak tőle hogy zavart a dolog, és szerettem volna egy kis erőt önteni belé. Lehajoltam és megöleltem,.- Erős leszel.- mondtam neki végül csak ennyit, aztán abbahagytam az ölelést és eljöttem tőle. Visszatudtam már tartani az érzelmeimet de őt nagyon féltettem, és fontos volt nekem valószínű ez látszott is, de egy nagy sóhajjal leráztam magamról a szentimentalizmust. |
Tara | Jaj, de nagyra tartod magad! - nevettem. - Tudod az 5 centi sosem számított nagynak. - piszkálódtam kicsit, mert hiába teszünk olyasmit, amit ellenségek közt nem szokás, azért bennem van, hogy nem kellene jóban lennünk. Jobb, ha utáljuk egymást. Vicces gondolat is, ahogy én épp kiverem neki, és ránk törnek. Egyszerre lenne cinkes és röhejes, de én tutira sírva röhögném magam. Ha meghalunk, nem mindegy? Nem akartam levetkőztetni, mert úgy gondoltam gyorsan lezavarjuk majd, aztán úgy teszünk, mintha soha meg se történt volna. Ezért csak annyira toltam le róla a nadrágot, hogy csípője alatt legyen valamivel. Amúgy is szexinek tartottam, ahogy a kockahasuk alatt kidudorodik ez a csont és a vonala. Megnéztem volna én pucéran, de szinte biztos vagyok benne, hogy tetszene, ami kiülne az arcomra, és bármennyire gáz is ezt belátni, ezt nem szeretném. De igazából így kézben, szabadon, valójában a méretével sem volt gond, jogosnak érezte az önbizalmát, s ami azt illeti merevedési gondjai sincsenek, pedig hány kis lukat betömhetett már. Tempósan kezdtem kényeztetni egész hosszát, éreztem, ahogy kidudorodik rajta néhány ér. Ami lélekben kicsit meglepett, hogy megcsókolt. Jó, nyilván nem egy prosti vagyok, akinél ez nem oké, de valahogy ígyis fura volt. Fura és jó. Könnyen megrészegített a tapasztalata, amiben én sem szenvedtem hiányt, szóval komoly csatában voltunk. Bár orron keresztül is vettük a levegőt közben, mikor elváltunk, hangosan szuszogva nyaltam meg alsó ajkam. Aztán lecsúsztatott a földre maga elé. Mondania sem kellett, tudtam mit akar. Férfi...
- Még mit nem! - csattantam fel nevetve. Férfi megalázóbb helyzetbe nem is hozhatná az utált nőt, mint a cumizással. Ezt nem érzem a vereségemnek, a szexben attól még jó vagyok. Furulyázásban is, de már csak az hiányzik, hogy másnap ha hajba kapunk felhozzá, hogy "Bezzeg mikor a számban volt..." stb. Láttam azt az önfeledt vigyorát, de végül nem ezért mentem bele. Hanem mert már nagyon be voltam zsongva, és nehezemre ment volna elengedni a közben is kényeztetett merevedését. - Jó, legyen, de ha a hajamba markolsz, két ujjam is felküldöm a seggedbe. Vagy a farkadba... - vigyorodtam el felnézve rá, hüvelyk ujjammal körkörös mozdulatokkal ingerelve a lyuk körül makkját. Gondoltam megszivatom azzal, hogy a csúcsra küldöm vele, aztán megint felizgatom. Ha nem sikerül, akkor meg gúnyolódni fogok milyen gyenge. Szóval odahajoltam és végignyalva a hegyén egyszer kétszer, majd a kis rést, lassan bekaptam, fokozatosan egyre többet az addigis szabad részt pedig kezemmel kényeztettem. Tudtam, hogy kell ellazítani a torkom, anélkül, hogy elokádnám magam, szóval ment a dolog. Aztán elkezdtem mozgatni a fejem, gyorsan és közben fogaim is bevetettem, szabad kezemmel pedig lent játszottam vele, mert van férfi, aki ezt is szereti ráadásképp. Nem volt nehéz kisajtolni belőle az előcseppeket, és ahhoz képest milyen egészségtelenül él, egész jó volt. Játékból kicsit megszorongattam ajkaimmal a makkját is, amikor pedig már szinte vöröslött újra a számba vettem.
Raffael | Kíváncsi voltam a csapatukra és arra, ő miként vélekedik róluk. Utált e valakit vagy kedvelte e annyira, hogy esetleg most is hiányozzon neki. Meglepett, hogy a csapatukon kívül is beszámolt erről arról. Név szerint nem mindegyik áldozatot ismerem, de igen, tudom, hogy egy csicsergő madarat és annak családját én intéztem el, persze a Solarison keresztül. Szóban nem reagáltam rá, mert úgy éreztem egy kicsit még mindig neheztel rám emiatt, de nem akar belőle vitát. Nagyon helyes. Ami még feltűnt, hogy többször esett szó a West férfiről, mint a többiről, sőt jellemzése alatt úgy éreztem jelenleg is ragaszkodik hozzá. Nos ez baj. Nem feltétlenül nekem, mint inkább neki. Ellenben Warrent ő sem szívleli annyira. Ez is érthető. Még Dahliára is kitért. - Áh igen, Dahlia. Az eszetlenségei ellenére hasznos tagja volt a csapatnak. Különös, de most, hogy belegondolok, sokban hasonlított erre a másik lányra. Csak épp Dahlia tudta hol a határ és sose lépte át, mert tudta, hogy megölöm. Murillo is kedvelte, talán jobban is, mint bármelyikünket. Mert ha füttyentett vagy a felesége nem engedte a lábai közé, ő mindig ott volt. Nem kedveltem, de jó hacker volt. És az iskolába se kellett elküldenie, vele született manipulációja volt, meg persze a betegsége, ami miatt 40 évesen is úgy nézett ki, mint egy 18-20 éves. - magyaráztam. - Reméltem legalább te a nyomdokaiba léphetsz, de azt hiszem, te jobban alakulsz, mint ő. Jó képességei voltak, de rühelltem a személyiségét. A név hallatán megpróbáltam beazonosítani, de annyira nem vagyok ismerős ott. - Hiszen ez volt a feladata. Jól kiszúrtatok vele a nyomkövetővel, mert ha beszélt volna, ha nem, azzal a kis "bélyeggel", halálra ítéltétek. De mire odaért volna a kis csapatunk, már megoldottátok. - mosolyodtam el vállat vonva.
- Áh, Daryl... igen, ő is az embereim közé tartozott. Dahliával küldtem, mint segéd, de mint kiderült alkalmatlan rá. Nos, alig várom, hogy eljöjjön a kisgyerekért, mert már ideje volna a túlvilágra küldeni. A szinte is valami, és ez nálunk büntetendő. - néztem rá, bár ezt nyilván már ő is tudja. Aztán eszembe jutatta ismét az iskola jövendőbeli véndiákját. - Ó, tényleg, már biztos lent várnak vele. Gyere. Akkor később folytatjuk. - keltem fel és elindultunk le a cellákhoz, ahol jobbára csak Thomas volt. Már ott álltak a cellában az őrök. Fején zsák volt, kezeit, lábait összekötötték. Én megálltam a cellán kívül és Layrara néztem. - Menj csak... - biccentettem neki a férfi felé. |
Warren:
Vigyorogva felvontam a szemöldköm.- Na majd eglátjuk nemsokára, ki a szájhős. -csak ennyit mondtam és úgytűnt itt tébnyleg történni fog valami nemcsak viccelődés mert elkezdett vetkőztetni. - Nem fogsz tudni röhögni rajta, meglátod és nembírsz majd magaddal.- mondtam miközben már a nyakánál voltam, tetszett a válasza mikor idegesítőnek neveztem, izgatott a dolog mert tényleg megverem vagy megdugom szituáció van közöttünk, hamar megkeményedtem. Ő is fel volt tüzelve elég hamar a nadrágom irányába ment, büszke voltam szóval vártam már hogy megláthassa és megfoghassa. Ő is csókolgatta a nyakamat én meg úgygondoltam ne maradjon ki egy lépés se mag úgyis közel voltam szóval megcsókoltam, mivel ilyen vadócnak mondja magát jól betoltam a nyelvem és nem lustálkodtam a szályában, izgató csók volt közben végig simítottam a nyakán. Ő meg közben elkezdte rólam lehámozni a nadrágot. Kíváncsi voltam mit tud, igaz általában nála fiatalabb lányaokkal vagyok vagy voltam ,erre csak nemrég döbbentemrá persze a feleségem óta de ő nagyjából egykorú lehetett Taraval. Kíváncsi voltam a tapasztalatára hamár ennyire nagyravan magával. Felálltam megfogtam a kaj és letérdeltettem magam elé, fiatal lányok ezt elég bizonytalanul szokták csinálni, sok gyakorlás kell hozzá hogy jól menjen. Lenéztem rá aztán meg a szerszámomra.- Hadlássam tudsze valamit vagy csak a szád jár.- utaltam vissza arra amit nemrég ő mondott hogy hergeljem kicsit. Ezer éve nem szoptak már le szóval jelenleg majdnem jobban kívántam mint a szexet.
Joanna:
Igen, visszagondolva azkra amiket Warren mondott, sokmindenben igaza volt azthiszem. A képességeim megvannak csak nem azt teszem velük amit akartam. Fáj még mindíg ezekre visszagondolni. Nem szívesen idézem fel ezeket a dolgokat, joggal szégyellem magam ezt azérzést nemfogom tudni lemosni. Szóba került Tara és rájöttem hogy engem nem leplezett le Raffael, mikor felvetettem rávágta hogy "nem lehet" de nagyonis lehet, számomra sokat mondott ezzel, úgy éreztem becsül kicsit amit a kézpaskolás is megerősített és a mosolya, eztkövetően ránéztem és halványan énis visszamosolyogtam bár nemtudtam annyira lelkes lenni, nemtudtam mikezdjek ezzel nehezermre sett örülni annak amivé tettek, egyedül annak örülhettem hogy nem akar megöletni és hogy szüksége van rám valamenyire. Majd hamar olyasmira terelődött a szó amit annyira nem szerettem volna...bár egy szerencsém volt hogy alíg haladt a nyomozás ezért sokmindent.- Lassan haladtunk, a tanúkkal nemmentünk sokra.- mondtam és eszembejutott Ruben...- Egyiküket én hallgattam kis és rávettem hogy beszéljen, majdnem sikerült elmenekülnie de...-pillantottam Raffaelre, hiszen valószínűleg az ő kezevolt a dologban.- Tudod mi lett vele, nem tudott elmenekülni a családjával. A nyomozócsapat vezetője Thomas volt, én még az akadémián tanultam de szeretett volna bevonni egy fiatalt mert kellett a nyomozásnak ez a fajta nézőpont is, rám esett a választása. A csapat tizenkét tagú volt de ezenbelül magánnyomozást fojtatott Tom, amibe csak Warrent és engem vont be, diákként nekem ez elég nagy megtiszteltetés volt, hogy rögtön ennyire bízott bennem.-sóhajtottam- Ő nagyon kedves ember, eszes figyelmes, megfontolt.- mosolyodtam el egy pillanatra önkéntelenül a közös munkánkra gondolva.- Warren sokmindenben az ő ellentéte. Kedveltem a fogadottlányát akiröl sajnos végül kiderült hogy a ti emberetek...Még egyszer ittunk is együtt a Pandemoniumban.- mondtam s kíváncsi voltam reagál e valamit a hely nevére mert tuti ismerte.- Hamár ennyire őszinték vagyunk elmondom aztis hogy ismerem Darylt. És igen, ezért készültem ki annyira aznap amikor elküldtél az iskolába. Nem akarta beleártani magát a nyomozásba és nemis mondott nekünk szinte semmit. -meséltem Raffaelnek.- A nyomozás lassan haladt de már majdnem beindult mire eljöttem, Solarisékig jutottunk el ami aztilleti a te létezésedről semmit se tudtunk... Raffael mikor viszik el Tomot? - csupán kíváncsiságból kérdeztem mert aztmondta hogy ma viszik és aztis mondta hogy "elköszönhetek" tőle.- Folytassuk ezt a tanulást később, eszembejutott még valami ami segítség.- mondtam, és ez így volt igaz, csak nemtudtam még hgoyan kellene ezt kivitelezni vagy rendszeresíteni. Arra gondoltam hogy az érintés az tényszerűen hormonokat termel, és valószínűleg neki kevés gyengédségben volt része lehet hozzá sincs szokva egyáltalán, de nem simogathatom naphosszat szóval majd kitalálok valamit.
|
Tara | Már csak az ostor hiányzik, gondoltam magamban, de jót mosolyogtam. Nem baj, ha veszít általam a lovagiasságából, a férfiasságából. Szoknia kell, hogy nem ő az egyedüli oroszlán a ketrecben. Mintha számított volna rá, hogy problémázok majd a csini ruha miatt, de azért lélekben hálás vagyok neki a kényelmes göncökért.
Mikor feljött a szó a szexről - ha poénból is - elsütöttem, hogy megeshetne. Hogy komolyan gondoltam e én sem tudom. Mármint tudom, Murillo sem volt öribarim, mikor a nyakába ugrottam, de itt tettetnem sem kell, hogy nem bírjuk egymást. Mégis nagy fiúskodott, közelebb jött és mozdulataiban úgy tűnt ő benne van. Ha visszakozom, kinevethet vagy őt ismerve gyengepontnak tekintve örökké ezzel idegesítene. Ha belemegyek, hát nem tudom mennyire jönnénk ki jól, mert se én, se ő nem éppen alárendelt tag. Szerintem még kefélés közben is mindig azon versengenénk melyikünk legyen felül, melyikünk mozogjon rá. És lévén, hogy most is ezeken merengek, úgy döntöttem beszállok a játékba és meglátjuk ki nevet a végén. Tetszett a szóbeli kihívás, mert volt esélyem.
- Kicsilány? Én nem az egyik egyetemista kiscsaj vagyok, aki hagyja, hogy a szomszéd bácsi rá kacsintson. - vigyorodtam el. - De általában a kisfiúk szeretnek szájhősködni, pedig így nagyobb a felsülés, ha a dologra kerül a sor. - csíptem két ujjam közé a pólója alját és kicsit felhúztam.
- Még viszakozhatsz, baby boy... És akkor marad a "amit nem látok, nem hiszem el és akkor nem is röhögöm ki" opció. - mosolyodtam el szélesen. Vicces, hogy egyikőnk se hátrál meg, csak bízik benne, hogy majd a másik. Beharapott alsó ajakkal élveztem a forró lehelletét a nyakamon, libabőrös lettem, mert ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy királynőként is hasonlóan kényeztetettném magam.
- Rólad ne is beszéljünk, kiscsillag... - kuncogtam el magam a csiklandós érzés, ahogy ajkai és a borostája végig siklik a bőrömön. Hát melyik könnyűvérü liba ne jönne ettől lázba. Még jó, hogy nekem két kezem van, így az egyikkel megsimítottam a tarkóját, majd onnan felfele a hajába túrtam, míg másikkal így, hogy előre volt hajolva, könnyebben csúsztattam be kezem a nadrágjába. Én sem tartom túl egészségesnek, hogy az előbb még egy kanál vízbe is belefojtottam volna, most pedig, hogy érzem a bőrömön őt, vágyom rá. Nem is feltétlen ő rá, mint inkább a testikapcsolatra. Tényleg nagy csalódás lenne, ha kiderülne, hogy a nadrágban valójában csak egy kölyök mackó. Ilyen szűkös helyen nehéz volt kitapogatni, de én már ettől beindultam. Ki is húztam kezem, hogy úgy szint a nyakát csókolgatva, - ami attól függetlenül, hogy a melegtől és az idejövettől kissé piszkos és izzadt volt, ízlett, kezeimmel pedig elkezdtem bontogatni az övét, aztán a nadrágját. Csak egyszeri alkalom, még a stresszoldások közt is. Ezt mondogattam magamnak. Ez nem megcsalás, mert nincs is igazán kit, nem is szerelem, mert az röhejes volna. Pusztán kiélvezzük egymás testitársaságát azok után, amit elszenvedtünk. Mikor pedig kibontottam a nadrágját le is toltam, de csak addig, amíg elő nem bújtattam belőle. Akkor pedig már szabadon kényezettem.
Raffael | Elgondolkodtatott a válasza. Érthető, egyrészt. Másrészt viszont, így nem érez majd általa folytonos ürességet, hiányt? Tudja, hogy él, hogy van valahol, s meg is találhatja, ha nagyon akarja, végezve vele és mindezt lezárva, mégis valóban ezt választaná? Hogy szenved az emlékektől, az elrabolt érzésektől, semmint, hogy megkísérelje megölni az elrablójukat s talán ezzel örökké eltemetve az egészet? Tudom, még a kezdetek kezdetén vagyok, de úgy érzem erre sosem kapok majd megfelelő választ. Talán nincs is. Mikor megtette a kijelentését, ránéztem.
- Nem lehet. - ráztam meg a fejem, de nem folytattam miértekkel, mert őszintén én sem tudtam miért. Logikus, ésszerű választ pedig nem találtam rá. De tudom, hogy jobb ha itt marad velem. Úgy is átneveltük, úgy sincs már helye a rendőrségnél. Árva maradna köztük, nem is hiszem, hogy képes volna boldogulni olyanok közt. Itt jó helye van, lesz, ha már eléggé beért.
- De te úgy is itt maradsz. És maximum csak nekem okozol fejfájást. - paskoltam meg finoman térdén lévő kezét, miközben rá mosolyogtam. Nem erősítettem meg abban, hogy a pasasnak valóban igaza volt és nem volt képes megfelelnie az FBI elvárásainak. Hiszen, ha így lett volna, bizonyosan most nem itt és nem így lennénk. De tőlünk megkapta a megfelelő nevelést és ezidáig sikerült bizonyítania. S ha már őszinteség. Összevont szemöldökkel, érdeklődően pillantotam rá.
- Mesélj egy kicsit a csapatotokról. Úgy ahogy te láttad magatok, őket, a munkátok. - érdeklődtem. |
Joanna:
Bólintottam egyetértően mikor Raffael aztmondta hálás Murillonak, én biztosravettem hogy szereti de nem eröltetelm ezt tovább, szerintem elgondolkodott és lehet hogy majd rájön. Raffal így hogy kicsit kénytelen belegabalyodni olyan dologba amit nem ismer és ami enyhénszólva ingovoványos, még soha nem látott oldalát mutatja meg , a bizonytalant. Meg lepett nagyon a kérdéseivel. Pillanatra elvettem a kezem a kezéről, és összekulcsolva nyugtattam a térdemen.- A lányt nem ismerem, de Warrent igen, ő sokszor nem hitt bennem és azthiszem úgygondolta hogy Thomasnak nem kellett volna engem ebbe bevonnia, nembízott a képességeimben.- meséltem.- Szerintem Murillo örülne ha nem kapnánk el őket, a lány miatt.- Itt eszembejutott valami fontos, elgondolkodva összeráncoltam picit a homlokomoat. A tegnapi vallomásom ha kikderültvolna ebből a szobából valószínűleg rám is ugyanaz a sors várna mint a lányra.- Nem árultad el Murillonak.- néztem Raffaelre, és elgondlkodtam ha valóban így van akkor ez több dolgot jelenthet, de lényegében mindegyiknek ahhoz van köze hogy valamennyire fontos vagyok neki és ilyen dologban hazudnia veszélyes.
Warren:
- Mekkora domina vagy, még a lovagiasságomat is elvennéd.- mosolyogtam mikor mondta hogy legyen enyém a kényelmes ágy mert énvagyok a sérült. Fájt a kezem dehát ez van és éreztem hogy tényleg sok energiát elvesz a szervezetemből a gyógyulása. Aztán elhelyezkedett a kanapén, meg átöltözött kényelmesebbe, hoztam neki ruhátis szóval szívesen. Eddig epsze elfordultam meg gondoltam felvetem az ötletemet arról hogy beszélgethetnénk persze nem pont így, meg poénkodtam a dugással amit legalább lereagált úgy hogy tovább vitte, elmosolyodtam de aztán láttam a komolyságot a mozdulataiból, kíváncsiságból odamentem és föléhajoltam, és vigyorogva hallgattam ahogyan aztmondja ő erősebb nálam és én ráaádsul sérült vagyok. Végigfutott az agyamon egy pillanatig nekem is hogy lehet nem rosz ötlet, mert vagy ez vagy megőrülök. Stormiera gondoltam de ő aztmondta neérezzem olyan komolynak ezt és ha úgy adódik nem muszály hűségesnek lennem, mivel nem vagyunk együtt.- Kicsilány én ílyen állapotban is bármikor magamalá tudnálak gyűrni.- piszkálódtam viccesen és végignéztem rajta, szép nő volt sose ezzel volt bajom. Kíváncsi voltam mennyire mondta komolyan a dolgot. Odahajoltam a nyakához megszagoltam, és hagytam hogy érezze a lehelletem melegét a bőrén, közben finom az egyik kezemmel is símogatni kezdtem a nyakát- kibaszottul idegesítő vagy.- súgtam a fülébe hogy hergeljem egy kicsit, és közben ha úgyreagált hogy éreztem tetszik neki csókolgatni kezdtem a nyakát. |
 Eltöprengtem a miérteken. Azért nehéz ez, mert nem tenni kell valamit, nem eltervezni egy összecsapást, egy megtorlást, hanem apróságokon gondolkodni, amiket sosem tartottam fontosnak. Nem emlékeztem rá, de valójában azért maradt meg ennyire a mazsolás, fahéjas keksz, mint kedvenc édesség, mert Murillo akkori felesége sokat sütött akkoriban és egy alkalommal, mikor kint reggeliztek, én pedig éppen áthaladtam volna a helyiségen odaszólt nekem Murillo és adott egy darab kekszet. Nem feltétlen a kedvesség hajtotta, legalábbis nem abban az értelemben, Inkább tekinthetett egy az asztalnál kóborló ebnek, akinek olykor nem bírjuk ki, hogy ne adjunk az asztalon lévő falatokból. De ez olyan apróság volt, hogy számomra nem maradt meg, vagy nem annyira, hogy emlékezzek rá.
A kérdésre magasba szökött az egyik szemöldököm, mert nem tudtam hová tenni a kérdést. De a magyarázata alátámasztott, mégha nehéz is elhinnem, hogy akár igaz is lehet.
- Az életem köszönhetem neki. Hálás vagyok. - válaszoltam, mégha ez nem is fedi le az összes felhozott indokot. - Te kötödsz azokhoz, akiket tegnap nem sikerült elkapnunk? Örülnél neki, ha nem is kapnánk el őket? Szerinted... Murillo örülne neki? |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
