|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Meglepett Marlene s nem a jó értelemben. Hiába közölte a számára jó híreket, hiába veregetett vállon a jó munkáért, én nem örültem. Jo még ott volt és Eurielle is kétes hírt hozott róla. Egy napról volt szó, most meg évekről beszélnek, alapos beszivárgásról és nem sok jóról. Nem ezért jöttünk ide. Megbeszélt, hogy mi lesz. Eurielle arca is retteést tükrözött, s mikor megkérdeztem, ő mennyire hisz a sikerességben, elsírta magát és egy elhadart sajnálommal - ami nem a sírására vonatkozott - elfutott a kislányával. S akkor arról még nem is tudok, hogy Joanna bérgyilkossá vált, aki ártatlanokat, és gyerekeket öl. De mit tehettem volna, mentem haza Marlenevel, Jo nélkül. Úgy éreztem cserben hagytam, mert valahol igenis tudtam, hogy egyedül nem fog neki menni.
- Jó lenne kinyomozni, ki ez a Végrehajtó vele. - sóhajtottam, mert már a becenév sem kecsegtett semmi jót. Aztán hazaértünk. Visszamentem a házamba, elsőként kicsit rendet akartam tenni, s eztán hasított belém, hogy egyedül vagyok. Az eddig zsivalyos házban most néma csend honol. Jo ott van, ha még egyáltalán él, Lolita pedig halott. Még a temetését is le kell szervezni, mert akárki is volt a hátam mögött, az én szememben a lányom volt. Reméltem Warren még nem fekszik kórházban, ágyhoz szíjjazva. Ha fel kell vidítanom sem gond, csak ne hagyjon magamra. Kitakarítottam a házat, Lolita szobáját is, mert értelmetlen fájó emlék volna úgy hagyni a szobát. Helyette berendeztem Warrennek. Oké, talán ez sem egy jó ötlet, de a későbbiekben még mindig lehet dolgozó szoba, így pedig mégsem a kanapén kell aludnia, ideiglenesen pedig hozzám költözhet. Az majd mindkettőnknek jó lehet. Szóval miután hellyel közel rendet tettem, a nyaraló felé tartva felhívtam a temetkezési vállalkozást is és lerendeztem Loli utolsó útját holnapra. A nyaralóhoz érve pedig bekopogtam. Reméltem még itt van. |
 Murillo nem szerette, ha a munkát hazavisszük, ugyanakkor tudta, hogy vannak pillanatok, helyzetek, melyeket ott a rezidenciáján kell megoldanunk, akár vele akár nélküle. S mivel jómagam lennék a jobb keze, s ezen feladatok rám hárulnak - mit amúgy örömmel végzek el - így élek azon lehetőségekkel, miket a ház falait rejtenek, s miket áldozatainknak építettünk ki az alagsorban. Kínzóterem, kihallgató terem - mely olykor szintén kivégzőteremként tesz szolgálatott - és persze a fogságban tartott rabok cellái. Meg van a maga rendszere és szépsége. A kihallgató berendezése könnyen változtatható, általában egy asztal és egy szék foglal helyett benne, de most tekintve, hogy az asztalra nem volt szükség, székre meg többre is, így kicsit át kellett alakítanunk. Jobbára Daryl testvérei, nagyszülei és egy gyereke volt köztük. Na meg ugye a kis unoka.
Mikor közöltem Lyrával a kendőzetlen igazságot és tényeket, melyeknek meg kell felelnie, láttam, hogy ismét őrlődik, nem is értem. Szerintem - bár ez saját vélemény, hisz nekem az sem okozott gondot - sokkal nehezebb agyonlőni egy gyereket, mint egy felnőtt torkát elvágni vagy szíven döfni. Igaz, utóbbi nem is volt most opció. Jobban félt és küzdött, mint a farmnál. Ez még nekem is feltűnt. Itt nem csupán a kisbabáról lehet szó. Ez az arc kifejezése a felismerés. S nem annak, hogy olyasmivé kell válnia, amire számított, de komolyan sose gondolta, hanem, hogy azzá válik, s talán még rosszabbá, mert, akit meg kell ölni azt ismeri, legalábbis egy rokonát. A név hallatán vált egy fokkal feszültebbé, láttam rajta. Ismeri Darylt. S akkor... akkor bevillant egy apró, csupán a fejemben összerakott kirakós. Eurielle jobbára nem üti orrát a mi dolgainkban - már nem -, Darylt pedig nem is ismeri, ha csak nem névről. De tudtam vagyis inkább sejtettem, hogy a kislány csak is neki köszönhetően menekült meg s él még most is. De Daryl nem akárki által vált árulóvá. Egy olyan FBI nyomozónak beszélt, akit még homály fedett, mert nem volt olyan nagykutya. Tulajdonképp talán még FBI nyomozó se. Nagyon ostobánakéreztem magam ezekután. És persze Euriellét hatalmas árulónak. Persze, meg lehet, hogy csupán kezdek megőrülni, de eme feltételezést sosem fogadnám el, nyilván még őrültként sem. Viszont nem árt az óvatosság, s ez remek intőjel volt. Murillonak egyelőre nem számolok be róla. Magam akarok bosszútállni. Az elképzelésem akkor vált biztossá mikor elvette a gyermeket és bár elfordult mindent hallottam.
Csendben figyeltem, ahogy odalép az idősebbik férfihoz, a többiek a közeledtére könyörögni kezdtek, hogy ne bántsa őket. Az idős ellenkezett, de minek után valamit a fülébe súgott alább hagyott a félelme. Mérges lettem, de nem mutattam. Mikor azonban a torkához emelte a kést, megszólaltam.
- Állj! - parancsoltam rá, mire mindegyik zsákos a hang irányába kapta a fejét. Sértve éreztem magam, hogy kegyelmességet szánt neki még a halálban is. Az árulás árulás, mindegy melyik oldalon állunk. Nyilván egy rendőr se kímélne engem, amiért elárultam az emberiséget, embereket öltem. Vagy ott a nyomozó, akinek a családját írtottuk ki. Ő sem nyugtatgatna, hogy jobban érezzem magam, nem vígasztalna, hogy ne féljek. Aki ilyet tesz, azért teszi, mert nem akarja megtenni, amit kell és a kényszer mégis ráviszi, de ettől még nem akar szörnyeteggé válni.
Lyrára néztem, s bár arcom meg sem rezdült, szemeimben tombolt a sárkány tüzet okádva.
- Takarodj a szemem elől, majd én befejezem. - parancsoltam rá újfent, s minek után elment - jól láthatóan már csak a rosszulléte miatt is, mi már reggel is meg volt neki - odaléptem az idős emberhez és lenéztem rá. Nem telt el sok idő, hogy Lyra mit sem törödve magatartásával könyörögni kezdett, s ahogy rángatta a karom, így cibálta a kisbabát, aki nem sírt fel, de ráncolta a holmokát a kellemetlenségre. Ezért nem lesz belőle soha jó testőr, mert nő és gyenge. Ezért vált Eurielle is árulóvá.
- Soha nem adtam választási lehetőséget, nem véletlenül. Ez nem egy adok és kapok játék vagy zsákbamacska. Itt az van, amit kérnek. - néztem le rá. Legszívesebben utolsó cseppként a szemébe mondanám, hogy tudom ki ő és hogy ne várjon kegyelmet vagy jobb halált az övéknél. Helyette jobb ötletem támadt.
- Azt hiszem tévedtem. Nem én vagyok a számodra megfelelő kiképző. De tudom hol találok erre megoldást. - a gyerek jövőjéről direkt nem ejtettem említést.
- Elküldelek egy iskolába, ahol az olyan szófogadatlan lányokat engedelmes bérgyilkossá nevelik, mint te. Jegyezd meg, amiket eddig tanultál tőlem, mert hasznodra válhat. S ha nem élsz velük, a veszted okozzák majd. Mert a végén nem lesz mindenkiből házőrző. S ők... a puskák rossz oldalán végzik. - figyelmeztettem. Intettem a fejemmel, hogy vigyék el, mert látni sem akarom. |
Ja mintha ez akkora semmiség lenne...gondoltam magamban. Utána mondjuk vicces volt hogy a bókomat is komolytalannak vette, láttam rajta mert elég csúnyán nézett énm meg mosolyogtam lealább ebben elbizonytalanítottam. A furgonban sok energiát fejtettem abba hogy fegyelmezettnek tűnjek, azthittem vége de akkor Rafael kapott egy hívást és utána aztmondta lesz még ma feladatom...picsába nemár.- Rendben...- mondtam egynhagúan beletörődve a dologba de közben ideges voltam. Mondta hogy valaki megint árulást követett el, nem működik valami jól ez a rendszer ha ilyen sokszor megesik ez, de ezt inkább nem is mondtam ki hangosan. Megérkeztünk a helyszínhez, elég puccos ház volt ez az ember se lehet kis hal...Közben figyeltem Rafael mit magyaráz, azthittem megint le kell lőnöm valakit de nem...ez nemgondolhatja komolyan? Azmondta gyerekjáték de ez sokkal de sokkal brutálisabb, mit gondol? Nem is akar mégcsak játsztani se velem hanem egyből tönkretesz? Dühös lettem, összeszorítottam a fogaimat, de nehezen fedtem el az érzéseimet. Még időm se volt lereagálni a dolgot rögön belelökött a helyzetbe, a szobában rengeteg ember volt, de nem is értettem adolgot, értettem de nem bírtam felfogni, ahogy beléptem a szobába sípolni kezdett valami a fülemben. Ahogy a "főnyeremény" szót kiejtette a szályán beleborzongtam, és haamrosan fel is tűnt egy kisbaba amit a karjaiban látni szörnyű volt, gyengéden tartotta a csöpséget, mintha óvná és dédelgetné rémisztő zörnyeteg... Hallgattam tehetetlenül mégcsak arra is most eszméltem rá hogy elvette a pisztolyom és kést adott a kezembe helyette. Ne a babát ne uramisten...néztem a karjaiban a csöppséget de valahogy elkapott egy ismerős értés ami csak az ismerős név csengéde után vált világosság. Lehunytam egy pillanatra a szemem mert sárga foltok jelentek meg a szemem előtt, a falnak kellett dőlnöm egy pillanatra. Ha ezt megteszem onnan már nincs visszaút, ha Rafaelt és Murillot elkpajuk nekem is mennem kell velük a rácsmögé, vagy ha mégsem akkor Daryl fog kivégezni ami jogában áll majd. Remegett a kezem, de nem vagyok az a meghátrálós típus sajnos, Rafaelre néztem- Csak eggyet...több nem menne.- nyeltem eggyet aztán a babára néztem. Felegyenesedtem és odamentem hozzá, letettem a kést és kitártam a két karomat.- Had fogjam meg eggy kicsit...-kérleltem aztán ha átengedte a csecsemőt magamhoz öleltem és elfordultam mert kicsit megeredtek a könnyeim, ringattam kicsit és puszit nyomtam a homlokára.- Még az illata is ártatlan.- jegyeztem meg, kicsit még ringattam csendben aztán Rafaelhez fordultam, azán bizalmasan a és óvatosan visszaadtam a kezébe a csecsemőt.- Ugye gyors leszel majd?- kérdeztem és a babára néztem, megpuszilzam az eggyik kis kacsóját, aztán megtöröltem a szememet. Teljesen zombi voltam, felvettem a kést, és lassan odasétáltam a legidősebbhez ő lett a kiszemeltem. Tanultam anatómiát, tudtam hol és hogyan érdemes úgy csinálni hogy ne fájjon anyira, lehet hogy csak lassan elalszik és nemis lesz talán olyan fájdalmas...ezzel nyugtattam maga, de nem volt ez olyan egyszerű mert nyilván nem adta magát könynen az illető még úgyse hogy megvolt kötözve, erős fizikumuvolt ide oda mocorgott, aztán megfogtam a fejét és a fülébe súgtam valamit, amitől nyugton maradt, persze nem nyugodott meg teljesen de könyebben kezelhető lett, aztán nagyon gyorsan megvártam a torkát, itt meg már felesleges volt felélénkülnie és már megtaláltam a fogást, erősen tartottam hogy hadvrérezzen míg teljesen el nem enyedt. A tetteim következménye ezután csapott le rám. Már nem csak sima gyilkos voltam, sokkal jobban közélyük tratoztam és olyan mocskot tettem magamra ami lemoshatatlanabb a multkorinál. Daryl...istenem jogos is lenne ha a keze által halnék meg, remélem Tom és Warren nem hagyják hogy hülyeséget csináljon és nemgedik el onnan ahol van, hogy majd eljön az ideje bosszút állhasson rajtunk. Elengedtem a férfi fejét, aztán elálltam mellőle, tartottam magam de nem akartam a helyiségben maradni, ahogyan multkor se.- Ennyi, mára végeztem.- mondtam Rafaelre nézve, a kést szorongatva a kezemben és tartást eröltetve magamra, kimentem ismét de most sokkal roszabbul voltam. Megkerestem a mosdót muszály volt hánynom, és még hányá után is nagyon émelyegtem. Kimostam a számat amennyire csak tudtam, aztán leültem a fürdőszoba padlójára. Nemtudtam nem arra gondolni milesz azzal a gyerekkel, ne ne ne....felálltam és visszafutottam, a kést a fürdőszobában hagytam. Ha még Rafaelnél volt a gyerek, csak mert már nagyon kivoltam akadva odamentem hozzá és megragadtam a karjánál.- Őt ne! kérlek! -szorongattam és úgy könyörögtem nem érdekelt ha szánalmas nem akartam hogy bántsa csak egy kisbaba és ráadásul Daryl unokája...- Ha életben hagyod akkor is idecsalod vele, eljön majd érte.- győzködtem mára ez nekem nagyon de nagyon sok volt egyszerre.-Megcsinálom a többit is egyedül, vagy amit csak akarsz.- alkudoztam.
|
|
-Bocsi nem direkt csinálom.- válaszoltam a büntudatkeltésre,
Nevettem a rosszfiús bördzsekis megjegyzésén, eléggé tetszett.- Hát igen, van hogy énis öltönyben vagyok.- kacsintottam.- Nem veszélyes csak h elkotyogod.- böktem a nózijára.- Szegénykém, adjak rá puszit? mutasd hól csípett meg.- hülyültem vele, aztán feljött a kis kergetőzésünk.- Nem lett volna izgalmas ha nem adok neked egy kis egérutat- mondtam magabiztos mosoly mögé rejtve hogy amúgy neki van igaza, ami elég gáz rámnézve az eszkimópuszi azért aranyos volt, jaj ilyenkor úgy kedvemlenne rábeszélni hogy hagyja ott a családját és éljen velem én majd gondoskodom róla, de ez persze csak egy hülye kis fantázia...- Hagyjál már elég kellemetlen feltételezés...azthiszed mindenkit meghúzigálok? Régen lehet...mostanában nem annyira, tudom viccelt énis elvicceltem ezt is de nem akartam azért hogy aggódjon ilyesmi miatt ha esetleg aggódna. Aztán a családomra terelte a témát a szakma nehézségeire reflektálva, kicsit el is komolyodtam és ahogy megsímogatta a fejemet úgy éreztem magam mint egy kisfiú akivel végre ezer év után valaki gyengéden foglalkozik.- Igen ezért...-sóhajtottam de kicsit elmosolyodtam mikor bevillant az arcuk.- Két fiam volt, William nagyon hasonlított rám, lehet pont ezért szerette jobban kicsit anyját. Johna meg egyikünkre se hasonlított, nagyon érzékeny különleges fiú volt imádta az olyan történeteket mint amilyeneket meséltél.- idélztem fel.- Nagyon jó néha rájuk gondolni, de anyira fáj még mindíg- simogattam meg kicsi a mellkasomat mintha ott érezném a fájdalmat.- zsibbasztó az egész. De elkapom aki felelős a halálukért.- mondtam Stormira nézve. De gyorsan tereltem erről a témáról a bezsélgetést, nemkéne ennyire bevonnom őt ebbe.- Igen a csokitolvajok elkapása nekedvaló feladat. És ha mégis répahúzagatásra vágysz engem tudod hol találtsz.- cukkoltam.- A kötélhúzást gyakorlással akárki képes megcsinálni, a tehetséged legyen meg, az a fő. - mondtam picit komolyanvéve amit mond, tudom hogy viccelt de jó ha gondol erre úgy is ahogyan én mondtam. Egy csók után hagytam zuhanyozni, nlmán gondolkodtam míg vissza nem jött, aztán cseréltünk, lezuhanyoztam én is aztán visszabújtam mellé.- Hmm jóláll neked az illatom.-mosolyogtam aztán egy jóéjtpuszi után lefeküdtünk aludni. De nem sokat pihentünk, dörömbölésre kelltem, az órára néztem.- Jaj basszameg, nemtudtam pontosan mikor kell menni Storminak de a misék álltalában korán szoktal lenni szóval gondoltam érte jöttek, óvatosan felráztam.- Itt vannak a haverjaid öltözz fel, kimegyek aztmondom itt aludtál mert megint alvajárták.- mondtam a kába Stormienak aztán villámgyorsan felöltöztem, felírtam egy cetlire a mobilszámomat odaadtam Stomrinek és lesiettem, kinyitottam az ajtót persze összeszedtem előtte magam hogy úgytünjön mintha nem siettem volna.- Szépjóreggelt, nyugojatok meg, itt van csak megint alvajárt, vigyáznotok kéne rá jobban ha tudjáktok hogy ilyen- mondtam sóhajtva eggyet. Mindjárt jön csak nehezn tudott aludni-mosolyogtam a kölykökre hogy megnyugodjanak, aztán Stormie kicsit kócosan és kábán lejött. Kár hogya sietség miatt nem tudunk jobban elbúcsúzni, de míg nem bújt ki az egész teste az ajtómögül megsimítottam a kezét. Hiányozni fog...A többie örültek hogy előkerült de késésben voltak sietniük kellett. Én nemtudtam az ő számát de ő már tudja az enyémet, reméltem hogy így majd felkeres engem és megtudjuk beszélni hol adjam oda neki a tablettát, majd kitalálok valami ürügyet csak hívjon fel...Néztem ahogy távolodik a többiek között, aztán nagyot sóhajtottam és becsuktam az ajtót. Egyedül maradtam megint, bár délre jön az a ciklonasszony, kívánics leszek milyen lesz dolgozni vele. Minenesetre Stormienak köszönhetően jól éreztem magam, és készen álltam arra hogy fojtassam a nyomozást, az nemtudtam Tom mikor jön vissza azt pláne nem hogy már úton van visszafelé fejleményekkel. Addig elugrottam a doki ismerősömhöz és kikuncsorogtam tőle receptet egy olyan eseményutáni tablettához és megvettem hogy ezzel már ne kelljen bajlódni többet, aztán hazamentem és vártam a póttársamat. |
Raffael | El se hinnéd, mik végett fordulnak egymás ellen emberek. Olykor a semmiségek a legnagyobb hajtóerők. - válaszoltam a mondandójára nagy bölcsen, míg gyermekien édeszájjal áztattam a kekszet a tejbe és faltam be rögvest a felét. Nem mondom, hogy tudom mi jár a másik fejében, de ha a sokk vagy a feszültség is hozza ki belőle, mielőbb le kell róla szoktatnom, mert a türelmem, ha végtelennek is látszik, nagyon is véges. De a csendes fojtogatás híve vagyok. Szórakoztatónak találja a dolgot és ez az ami zavar. Nem egy őrültet akarok, hanem egy szófogadó kutyát, aki képes magát is beáldozni, ha arról van szó. Gyerekek...
- És tudod-e, mi történik, ha a méhek is kihalnak az emberek ostobaságaik miatt? Ah, mindegy, ne is válaszolj. Én majd helyetted is megteszem. - ekkor tájt fésültem hátra hajam indulásra készen. A komolytalannak érzett bókját a tejes után már csak egy rosszalló pillantással jutalmaztam.
A kocsiban már nem volt ilyen jó kedélyű. Nem is baj, szokja meg a komolyságot, az ürességet. Úgy terveztem vissza megyünk a Murillónak fenntartott rezidenciába és megadom neki a beígért "jutalmat", de kaptam egy rövid telefon hívást, hogy összességében sikerült teljesíteni a kérésem, s már a "kihallgatóban" várnak ránk. Az "összesség" annyira nem volt szimpatikus, de ahhoz képest, hogy csupán egy-két órájuk volt minderre, nem rossz.
- Jól van, a mai nap még kapsz egy kis feladatot. De szerintem már semmi lesz a reggelihez képest. - álltunk meg, s miután ajtótnyitottak ki is szálltunk. - Az egyik hű emberünk árulást követett el. El is kezdtük felkutatni a családtagjait, s ő magát, de egy részüknek nyomaveszett, ő pedig túl közel került a tűzhöz, így egyelőre távol tartjuk magunk tőle, míg Murillo engedélyt nem ad rá, hogy rohamozhatunk. - kezdtem bele, miközben beléptünk a kastélyszerűségbe és ott a pince felé tartottunk. - Akadt ki meglógott, de maradtak ott bújkálók, akiket most sikerült felkutatnunk. Előadásnak szántam volna a kivégzésük, hogy az embereink lássák, az árulást egyenlően büntetjük, ha ellenség, ha barát, de úgy gondoltam rád fér a gyakorlás. Ezúttal azonban a halál neme a kivéreztetés lesz. De nem kell túl ragoznod, elég, ha elvágod a torkuk. Lesz a szobában egy lefolyó, pontosan az ilyenem miatt, tehát nem aggódj a koszolás miatt. - tártam ki végül előtt a kihallgatószerűség ajtaját, ahol asztal nem, de voltak székek. Sorjában mindegyiken ült egy egy felnőtt, idősek és fiatalabbak. Kezük hátra kötve, fejükön zsák.
- Könnyebbnek tűnik elsőre, úgy hogy a zsák a fejükön, de ez koránt sem így van. Hallani fogják egymást és ennek hangot is adnak majd. Hidd el, tapasztalat. - vettem el tőle a pisztolyt és helyette egy kézzel készített markolatú vadászkést adtam neki. - Ne aggódj, ezúttal enyém a főnyeremény... - mosolyodtam el, mire belépett az ajtóba az egyik szobalány egy kisbabával és átadta nekem. Csak az átvevés miatt sírt fel, de ahogy a falnak dőltem és kicsit megringattam elhalkult a karjaimban. - Egy gyermek halála borzalmas csapás egy szülőnek, de egy unoka halála a nagyszülőnek. Persze nyilván ezzel is csak magunk ellen úszitjuk, de lesz olyan bolond, hogy bosszúból önszántából jön majd elhozzánk és megölhetjük. Mert odáig egyelőre nem nagyon ér el a kezünk. - néztem hol Lyrára hol a babára. - Mondanom sem kell, ilyen szakma mellett családot alapítani nagy hülyeség... - csóváltam a fejem. - De alig várom, hogy Daryl idetolja a képét. Murillo is belátja majd, hogy nem minden kutyája hű és megéri a tisztogatás... |
Stormie | Hiszek neked. - sóhajtottam még mindig aggodalmasan, mert akárhogy is, azért ott volt bennem a félsz. És a következő téma sem volt jó terelés, bár nem is hiszem, hogy annak szánta.
- Jaj ne csinálj nagyobb bűntudatot. - böktem homlokon megjátszva a legörbült ajkakat. Bár az is biztos, hogy megfogom gyónni a dolgot egy papnak, mert nehéz ilyen terheket cipelni és félek, hogy emiatt örökké félhetnék. Az emberek előítéletesek, aki meg nem, az álszent. Biztos vagyok benne, hogy még a barátaim is olykor piszkálódnának velünk, ami cseppet sem oldaná a feszültséget vagy pótolná Warren hiányát. Mert ha nem lesz vele, hiányozni fog. De kerestem és azt hiszem találtam megoldást. Mikor azonban véletlen vagy éppenséggel érezte, hogy talán más is van a háttérben, zavartan elmosolyodtam. Nem csak emiatt, hanem a hirtelen fellelkesedése miatt is. Mikor mocorogni kezdett, lemásztam róla és kíváncsian figyeltem mit hoz oda. Át is vettem tőle és volt is nagy csodálkozás. Erre valahogy nem számítottam. De igazat mond, a kis sasocska is ott pózol a körben.
- Megzavartál a rosszfiús külsőddel és a bőrdzsekiddel. Azt hittem ők mindig öltönyt hordanak. - találgattam, mert valahogy így képzeljük el őket a filmekben látottak miatt. - Ó, szóval veszélyes, de azért nekem elárultad. Szépen vagyunk, mintha így se lenne elég veszélyes az életem. Egy szúnyog is megcsípett ám az erdőben. - böktem hátra az erdő irányába viccelődve. Mindezek ellenére azért izgis gondolat, hogy ő ilyen komoly ügynök. Nem tudtam mit válaszolhatnék, hisz ténylegesen én sem tudom mivel szeretnék komolyan foglalkozni, de főleg miatta, azért érdekel a dolog. Szerencsére a szexuális töltetű témával egy időre eltudtam terelni a figyelmét. Ez biztosan gyengepontja, amit majd ki is használok majd olykor olykor. - Nem ellened szólok, de fürge? Simán lehagytalak. Ha nem mászom fára, még most is kergetőznénk... - adtam neki egy eszkimó puszit, mielőtt magára venné. De persze félretéve a viccet, nem hagynám, hogy verekedésbe torkolljon egy ilyen találkozás. - Szeretnék! - vágtam rá, emiatt őszintébbnek tűnhettem pedig valójában én sem tudom. Aztán felhoztam egy újabb "okos" témát.
Remek, és ha most elkezdek mentegetőzni, ezt is a hűtlenség gondolatának listájára írja. Mégis megtettem, bár elsődlegesen heves tátogásban, dadogásban és fejcsóválásban törtem ki a szavakat keresve. - H-hát én nem! Dehogy! Nem azért! D-de én sem várnám el, hogy rám várj, s addigis alig-alig lássuk egymást. Nem korlátoználak be. Nyilván más lányok is járnak majd ide nyaralni. Olyan cicis, simán ágyba csalható soványkák, akik már azért kopognának át hozzád, hogy megkérdezzék, hogy kell szikrát adni a villanykörtének. - viccelődtem, de azért elgondolkodtam azon amit mondott. Anyáék ragaszkodnának amúgy az esküvő utáni szexhez, de a testvérem mŕr jóval korábban "legyintett rá", nálam meg ha felhoznám ama őrült gondolatot, hogy Warrennel akarom leélni az életem s akkor hajlandó vagyok várni - mégha már ez szóba sem jöhet - nem hiszem, hogy rábólintanának. Nem is feltétlen rá, inkább rám haragudnának. Csalódottak lennének, mert nem azzal élném le az életem, akit kiszemeltek.
- Komoly szakember akarnék lenni, de azért... talán a gyilkosság túlzás. - motyogtam, mert az erőszak még mindig távol áll tőlem. De mikor elmesēte, hogy volt családja elcsodálkoztam, de nagyon. Nem tűnik apa típusnak sem, meg hát nem gondoltam volna egyébként se. Megértő arccal a hajába simítottam. - Hát akkor azért voltál szomorú a rókás mese után. Nagyon sajnálom, részvétem miattuk. - motyogtam. Érdekelt volna milyenek voltak, hányan és hogy néztek ki, de nem kérdezgettem. Most még nem. Bár 8 év hosszú idő, bizonyosan több időre van szüksége. És rengeteg sok támogatásra, amit azt hiszem a hallottakból szerintem nem kapott meg.
- Hogy répákat és uborkákat cibáljak a földből? Még mit nem... ahhoz tán még több erő is kell, mint elkapni a csoki tolvajt. Kergetőzésben amúgy is jó vagyok. - kacsintottam rá mosolyogva.
- Érdekel, de úgyis magas az elvárás. Ha feltudom húzni magam a kötélen és rá bólintanak, állok elébe. - vontam vállat viccelődve. De végülis elképzelhető. Akárhogy is végül csak mosolyra húzta ajkait, szóval egy gyors csókot követően el is mentem zuhanyozni. Nem tagadom, hogy a vízalatt két néma percig a tusfürdőjét szaglásztam, amit frissen, rajta is érezhettem. Gondolkodtam rajta, hogy megpróbálom magam kimosni alulról, de... túl undinak érzem, hogy ilyesmire vetemedjek, szóval inkább szeretném azt hinni, hogy a tabletta után egyszerűen felszívódik majd a dolog. Szóval kijöttem és cseréltünk. Fel sem vetődött bennem a közös zuhi, meg hát lehet duplán teherbe ejtene amin egy tabi nem segítene. Miután pedig végzett adtam neki egy jó éjszaka csókot és le is hunytam a szemeim. Nem tudtam, hogy nem sok időnk lesz aludni, s azt sem, hogy a többiek majd 2 óra múlva aggódva dübörögnek Warren ajtaján, hogy eltűntem. |
 Tom beépített embere olyan iformációkat juttatott tudomásomra amik miatt azonnal inzétkednem kellett, méghozzá személyesen. Nem akartam ebbe egyenlőre sok embert beavatni Warrenen és Tomon kívül és nekem vannak jó kapcsoaltaim és a legtöbb tapasztalatom. Malagára repültem és lenyomoztattam hol van. Bekopogtam hozzá aztán be is nyitottam, meg volt lepve természetesen és nem tűnt túl nyugodnak.- Azonnal haza kell jönnöd, egyedül szedd össze a cuccod és azonnal indulást.- utasítottam.- mindent elmondok őtközben.- mondtam neki- Joanna majd később jön mondtam neki hogy ha emiatt volt esetleg fentartásá, muszályvolt rávennem hogy jöjjön. Kint azonnal beültünk a bérelt autómba és mentünk.- Tom amit most mondani fogok...tudod nem vagyok jó a bájcsevegésben, állj hozzá profiként, mondom mi van. Az emberek Kuando, aki sikeresen beszivárgott Murillo szervezetébe, bár nagyon kis hal és nagyjából semmilyen infomációval nem szolgál de most kivételesen valami nagy dolgot mondott. Helyettesített valakit egy tisztogatáson amit Murilloék végeztek, persze ő csak sofőr volt ki se szállt a furgonból de látott valamit ami nagy esélyt jelent nekünk. Joanna ott volt valakivel, akiről szintén nem tudjuk kicsoda, de Kuando azt mondta nem tűnt kispályásnak, valamilyen végrehajtó szerűség lehet. Gondoltam így veszélyeztetni az akciót ha maga itt marad hiszen ezekután egyértelmű miért utaztál ide ahol ez történt. Mérges lehetnék de attól mindíg álmos leszek, ráadásul a kis magán akciótok a lehető legjobban sült el. Joanna bent van, nekünk csak várnunk kell és közben fojtatni a nyomozást a másik oldalról. A kellő pillanatban gondolom jelentkezni fog a lány.- megérkeztünk a reptérre.- Ugyan nemtudom hogy csináltátok, de büszek vagyok rád.- mosolyogtam Tomra.- És ha ennyire bízol abban a lányban biztos nem lesz probléma, türelmesnek kell lennünk az ilyen akciók nagyon hossza is eltarthatnak de én már nagyon izgatott vagyok-mosolyogtam és kicsit megráztam magam mintha valamilyen vidámparki kirándulásról lenne szó, megvettem a jegyet és elindultunk vissza.- Warren még nem tud semmit, sőt senkimás se de majd ha hazaértünk beavathatod. Azért jöttem el érted mert úgy éreztem most maximális biztonságban kell tartanunk az akciót és véeltlenül se szabad hogy itt maradj.- mondtam neki és továbbra is elöntött a büszkeség hogy sikerült ezt összehozniuk.
|
-Elég szar testőr lenne belőlem ha ilyesmi miatt ellened fordulnék.- mondtam neki, hogy tudja a félelmeim és az erkölcsi akadályok ellenére céltudatos tudok maradni... persze a hidegvérrel megölés része a mondatnak annyira nem tetszett, nemvolt kedvem ezt visszahallani. Aztmondta már nincs sok dolog itt hátra ennek örültem, de a gylkosság és a tehetetlenség meg az hogy ennyire Rafael befolyása alatt vagyok sok volt egyszerre, nehézvolt elviselni hogy uralkkodik felettem és nagyjából arra kér amire akar. Na meg ahogy evett az nagyon vicces volt és jó ötletnek tűnt eközben provokálni, meg csak úgy kirobbant belőlem nemnagyon gondolkodtam, mikor ráöntöttem atejet és utána nagyon felszabadultan nevettem, aztán meg néztem ahogy hátradől és letörli az arcát, közben arra gondoltam hogy most akármit is fog csinálni megérte.- megcsíp, de utána meghal szegény.- mosolyogtam rá, de közben rájöttem hogy azért tovább már nem kellene provokálnom meg is húztam itt egy határt mert aztán megfojt itt hejben vagy kitudja, lenyúzza az arcom...-Hátrasimította a haját, aztán felállt és arra gondoltam hogy most jön a csípés.- Jó így a hajad.- jegyeztem meg és ezt igazából már nem is piszkálásból, aztán jött az eggyik embere egy fekete zsákkal, én még az asztalnál ültem és hallgattam a párbeszédet meg hogy mit emel ki, le is fagyott a mosoly az arcomról.-istenem...- suttogtam magamnak nagyon hallkan és elfordultam kicsit.Visszamentünk a furgonhoz, beszálltunk. Rafael ruháiból és hajából a tej miatt édeskés illat párolgott ki és mivel ez friss tej volt kicsit tehénszaga is volt, az ajkambaharaptam kicsit hogy ne nevessek ezen megint, nagyon tele lehettem feszültséggel ha ennyire nevethetnékem volt mindenen. Kislánykoromban csináltam ezt a temetéseken, például Marynővérén, aki olyanvolt mintha anyám helyett anyám volna, a halála után is ilyen voltam, gonoszkodtam atöbbiekkel és mindenen nevettem azonis amin nem keleltt volna. Már nagy vagyok és azthiszem jobban kéne tudnom türzőtetni magam, de valahol ez a feszültség mindíg a felszínre fog törni és valószínűleg jobb levezetést kell találnom annál hogy Rafaelt hergelem, mert most úgytűnik elnéző volt de legközelebb kitudja milesz. Ökölbe szorult a kezem ahogy bennem ficándozott ez afeszültség. Míg ezen gondolkodtam csak egyre hülyébb ötletek jutottak az eszembe amiket el is hessegettem inkább lenyugtattam magam valahogy és csendben de határozottan ültem mellette, jó gyerekként remélve hogy a szemem ne kezd el tikkelni közben. Elindultunk és próbáltam lefoglalni magam a tájjal, hátradőltem, kicsit távolabb tettem magamtól a pisztolyt. |
Raffael | Nem nevelhetem mit szeressen és mit ne, de az ízlésén úgyis változtat majd az itt lét. Nem szándékoztam a mai nap tovább nehezíteni az életét, bár lett volna még egy-két ötletem, de úgy voltam vele, hogy egyszerre egy ilyen esemény is elég egy napra. Szóval gondoltam iszunk egy pohár tejet, eszünk egy kekszet és a cukor majd úgyis enyhít a szorongásán. Úgysem reggelizett. De nem kért belőle. Én viszont nem tudtam ellenállni a mazsolás finomságnak, így azt mártogatva ropogtattam, miközben hallgattam.
- Igen. - nyeltem le a számban lévő falatott. - Hogy megsajnálod őket annyira, hogy ellenem fordulj, elvégre ártatlan gyerekekről volt szó, kiket hidegvérrel agyonlőttél. - magyaráztam alaposan belemártogatva a keksz másik felét a tejbe. Még az ujjam hegye is olyan lett, így bekapva a falatot, az ujjaim is leszopogattam. Reméltem egy nap megszokottá válik majd számára is ezekről úgy beszélni, mint egy kis semmiségről. Én most is ěgy tettem, noha én ígyis érzem. Azon része kicsit zavart, hogy ránk támadtak, de az a része, hogy kiirtjuk őket nem okoz se örömöt, se bánatot. Mégcsak elégedettséget sem igazán. Egyszerűen úgy veszem ezt az egészetl mint egy felszolgáló, akinek mellékes feladata a területe tisztántartása. "Nem okoz problémát letörölgetnem a pultot." Elvettem még egy kekszet, de olyat néztem ki magamnak, amiben ránézésre is több mazsola volt. Figyeltem rá, de tekintetem végig a kekszé és a tejé volt, na meg a mártogatási procedúráé.
- Nem sokára. Még elintézik őket, aztán tovább állunk. - magyaráztam, s ekkor kicsusszant a kezemből a keksz, mert olyan omlóssá vált és beleesett a pohárba. - Ó, a galád. - nyúltam bele és kivettem. Nem baj, úgyis megmártogattam volna az egészet. Megvallom nem számítottam a húzására és kelletlenül ért a dolog. De örülök, hogy nem a vajas késsel próbálta átszúrni a kezem. Nem is az zavart igazán, hogy leöntött és, hogy ááztatta a drága öltönyöm. Hanem, hogy kinevetett. Egy pillantra le is engedtem a kezem a kekszel és hátradőltem, majd szabad kezemmel nagyjából megtöröltem az arcom. A kezemben ázó kekszet figyeltem, miközben megszólaltam.
- Tudod mit csinál a méh, ha piszkálod? - pillantottam rá, majd felkeltem a székből és egy mozdulattal hátra fésültem a tejtől nedves tincseim, közben pedig megjelent az egyik tag, kezében egy véres zsákká formált ronggyal, amit megemelve bólintott. Elég picike zsákba volt.
- Mind a 20? - kérdeztem vissza grimaszolva egyet, mire a tag vállat vont. - Picike ujjaik vannak... - nyúlt a zsákba is kivéve felmutatta a kislány egyik hüvelykujját. Szemeim forgattam. - Mire célba ér, olyan lesz, mint egy maradék virsli... - panaszkodtam, de mit lehet tenni. Aztán ha Lyra is felkelt, visszamentünk a furgonokhoz. |
Hát a válasza fura volt amennyire hallottam, mert igenis szörnyetegek voltunk, de lefgolalt a hányingerem, meg az identitál vállságom, bár ez ennél durvábbnak hatott. Gondoltam szusszanhatok eggyet de ez az ember beköltözött az árnyékomba és nem hagyott magamra. Úgy próbált ösztönözni hogy ennél már csak "egyszerűbb lesz" köszönöm, attól még most gyilkoltam le egy családot. A gyerekek utolsó pillantását a lövés amit leadtam örökké belém égette. Ő meg teljesen hétköznapian beszél erről, mintha valami kicsit kellemetlen de azért nemolyan súlyos dolog lenne. A "friss tej" hallatára mégjobban felkavarodott a gyomrom, és ránéztem hogy "most komolyan"? De követtem, közben vetettem egy pillantást a már nyugalomban a földön salyát vérében fekvő férfira akit Rafael ölt meg. Bementünk a konyhába ahol töltött nekem tejet.- Köszönöm, de sose szerettem a tejet.- mondtam neki, nemcsak a rosszulétem miatt mondtam, utáltam a tejet rosszul voltam a szagától is úgy általában. Valószínűleg az anyuka által sütött kekszel jóízűen kiszolgálta magát Rafael, hát ez eléggé jeles példálya a jellemrajzának azthiszem. Annak a részének ami annyira különös benne. Leültem és néztam ahogy eszik, még enni se láttam annyira nem ismerem, és az evés érdekes folyamat mert egy kiszolgáltatott helyzet, az oroszlán védtelenül marad míg a zebrát tépi szét, egy létszükséglet kielégítésével, embereknél meg hát, elég emberi folyamat fura volt szembesülni vele hogy néha ő is szokott enni ráadásul így, mint egy gyerek, gondoltam míg figyeltem a kezét ahogy tejbemártja a kekszet. Aztán kérdezett hogy milyen érzés volt, és kicsit megint végigfutot rajtam az az átható feketeség amit éreztem mostmár magammal kapcsolatban, és az volt a baj hogy ez egy zsibbasztó érzés volt ugyan de mintha levett volna valamit a vállamról amit nem lett volna szabad...- Kábultan.- mondtam őszintén aztán nyeltem eggyet és karbatettem a kezemet, mert megint kísérleti alanynak éreztem magam.- Láttam azért meglepődtél kicsit, mit gondoltál? Hogy majd könyörgök az életükért?- kérdeztem, közben aza rcát nézve amin tükröződött hogy elérte amit akart és örül magának, úgy éreztem magam mint valamilyen lény aki a teremtőjét kérdezi ki.Furcsálltam de már nem voltam annyira összetörve, a kézremegés megmaradt egyenlőre de már máshogy érreztem magam.- Meddig maradunk még itt? -kéreztem mert hamár elvégetzem tisztességesen afeladatomat cserébe egy kevéske nyugalommal jutalmazhatna, hogy megtudjam emészteni rendesen ezt a dolgot. Közben tovább figyetelm ahogy eszik, elmosolyodta kicsit önkéntelenül mert arra gondoltam hogy olyan mint valami mikulás, szar hogy így szórakoztat ás megint előjött belőlem az az ellenállási kényszer amit akkor éreztem mikor meg akartam paskolni az arcát, amit nem hagyott ugyan de jó érzés volt hogy ellenállt és hogy olyasmit tetem ami ronja a tekintélyét velemszemben, ami azt jelzi nincs felettem száz százalékos kontrollja. Viszketett is a tenyerem megint főleg mert televoltam ezekkel a tüskékkel s most csak ketten voltunk itt lent. Mikor nem figyelt teljesen engem hanem a hülye kekszel foglalkozott egfogtam a tejespoharat ami előttem volt, nemtudom pontosan megmagyarázni amit tettem, olyasmi lehetett mint amikor egy kisgyerek a szülőt provokálja azzal hogy nagyon rosszul viselkedik. Csak ketten voltunk a konyhában a többiek mással voltak elfoglalva, szóval megfogta a tejespoharat de nem ittam belőle hanem Rafael arcába öntöttem az egészet, aztán meg felnevettem, nem volt normális én is éreztem, a félelm miatt is nevettem mert most aztán ki tudja mit tesz, de mondjuk az se zavar ha kiprovokálok egy verekedést. Ellen akartam állni nem baj ha nem volt jó ötlet túl feszült voltam ahhoz hogy ez felfogja, főleg míg a hasamat fogva nevettem és kiélveztem hogy meglepi a dolog, még ettől is azt éreztem hogy gonoszabbá válok és vele kapcsolatban jó érzés volt nagyon.
 Hoppá, szegény eléggé megijedt attól hogy nem védekeztünk, igen az én felelősségem lett volna és szégyen de nemvolt nálam gumi és nem bírtam türtőztetni magam, ami elég felelőtlen de a tabletta tényleg segíteni fog, nincs mitől félnie bár ezt nem mondhatom tényleg elbasztam elhiszem hogy fél.- Nyugi...ehiszem hogy ez most megijeszt és én voltam a hibás de a gógygszerrel nem lesz baj.- próbáltam megnyugtatni, sajnos az utána következő téma se kezdődött jól...Figyeltem míg válaszolt, nem kezdődött jól, a szüleivel érvelt és igaza volt sanos.- Elhiszem, a apád helyében én is torkomnak ugranék.- nevettem fel kicsit keserűen. Mise? tejóég ráadásul vallásosak a szülei, tuti megköveznének, bár nemtudom hogyan tartanám magam távol tőle, nagyon nehéz lenne megállnom a dolgot. Ami a végén mondott az azért adott némi reményt.- Na ez azért jobban hangzik minst a soha.- mosolyogtam.- Rendőr akasz lenni? -csodálkoztam- Remélem nem csak miattam mondod.- felálltam és kivettem a kabátomból a tárkámat és megmutattam neki az igazolvány, mert nekik rendőrt mondtam hogy ne fossnak be annyira meg mert jobb ha az ember titokban tartja ha FBI ügynök.- ügynök vagyok, nem nyomozó csak nem kötöttem az orrotokra, veszélyes.- mondtam.- de rendőrnek lenni is elég veszélyes, tényleg az szeretnél lenni vagy csak vicceltél?-kéreztem.- Oh különórákról bármikor lehet szó.- vigyorova hajoltam kicsit közelebb.- És ha a szüleidnek professzorként mutatsz be lehet hogy elnézőbbek lesznek majd.-vicceltem, aztán mondta a kollégiumot meg hogy apja katona.- Aucs.- mondtam kicsit fájdalmasan.- Ők nagyot tudnak ütni, de én meg füges vagyok.- gondolkodtam azon milyen lenne ha nekem esne az aplja ami ha találkozhatni fogunk könnyen meg eshet egyszer.- Csak akkor jelentkezz oda ha szeretnél, de amúgy nem ajánlom túlzotan.- sóhajtottam, és a családorma gondondoltam. Aztán a hűségről kezdett el beszélni, felvotnam az eggyik szemöldökömet.- Ilyesmit az szokott mondani aki nem akar az lenni.- mondtam.- Engem zavarna de elviselem, fiatal vagy -vontam meg avállam.- nyilván nem akarsz hűlenni sokáig az első emberhez aki elvette a szüzességedet.- mondtam megértően. Aztán vissaztértem a nyomozós témára, párperc csönd után.- Tudod...persze attólfügg milyen irányban akarsz az igazságszolgáltatás részévé vállni ha komolyan gondolod, nemmindegy hogy kikell dolgozol majd, gyilkosokkal vagy betörőkkel. És az is más ha valaki rendőrnyomozó meg ha ügynök, de ez az egész egy nagy aknamező, ahol nem lehet kiszámítani mikor taposol rá eggyre. Én...8éve a társammal olyasmi után nyomoztunk ami a családom életébe került. Ezután mentem el spanyolországba. Engem ez örökre megbélyegzett és cipelem magam amíg csak élek, van esély rá hogy ha ezt az utat választod, te is az életeddel és a szeretteid életével játszol.- megsimogattam a fejét.- szóval lehet jobban jársz ha töritanárnak mész vagy kertésznek.- mosolyogtam.- De ha rajtam kívül érzel erre motivációt, szívesen tanítalak, sőt a társam is biztosan. Lehet jobbis ha tőle tanulsz, én lehet nem a legjobb példa vagyok sok szempontból-mondtam kicsit felnevetve- Na de ha korán kell menned akkor zohanyozz le és irány az ágy.- mondtam neki és kedvesen közelhajolva egy rövid csókot adtam az ajkára, eltávolodva az arcát néztem egy ideig és símogattam, nagyon megigéztek a szemei az illata és mindene nehézlesz megválni tőle ha csak kis időre is. Felálltam hogy adjak neki törülközőt, nem akartam még vele zuhanyozni majd megyek miután végzett, mindenkinek kell egy kis magánszféra nem akartam monanhova követni. Mikor elment a szobában vártam az ágyon ülve, és mosolyogtam nagy elégedettségemben, aztán ránéztem az órára a falon.- jesszus.- hajnali fél 5 volt, szegény nem fog tudni sokat aludni...
|
Szinte biztos voltam benne, hogy valamilyen úton módon kiutat keres majd a gyilkosságból. Meg is lepett rendesen, noha ezt nem mutattam. S bár úgy tűnt az első elhatározása olyan kínzóan nehezen ment, mint egy foghúzás a végére egészen jól csinálta. Nem hatotta meg a kisgyerekek jajveszékelése és zokogása, ahogy a halott anyjuk mellett állnak és várnak a csodára, ami nem jött elértük. Ha egy nap ellenem is fordul majd, eszébe fog jutni, mivé vált eztán. Hogy az utolsó pillanataiban az a 3 éves gyerek a szemébe nézve lehelte ki életét az ő keze nyomán. De a válasza hibás volt. Mélyet sóhajtottam, mint, aki csalódottságot érezne, pedig valahol büszke voltam rá.
- Nem, Lyra. Mindig a legkisebb gidától kezdjük, mert egy anya képes élni a kicsinyei nélkül, önellátó, de egy kis őz, aki éppen csak megtanult szökdécselni. Ha kilövöd a mamáját, őt pedig megkíméled, iszonyatos szenvedésnek és borzalmas halálnak teszed ki. De végtére is... mi nem vagyunk szörnyek. - néztem le rá, s ha hirtelen nem rohant volna ki, megsimogattam volna szőke buksiját vígasztalásképp, amiért nem érte el a négyes fölét. Persze ezen még változtathatunk. Előbb a hullákra tekintetem, de célom volt Lyra után menni.
- A nőt akasszák fel az istálóban, a gyerekek ujjait pedig vágják le és küldjék el a többi Solarisnak, de a csomag közben lehetőleg mindenhol álljon egy egy furgom, hogy mire észbekapnának lelőhessék őket. - adtam parancsba, majd még egyszer a vér tócsában fekvő gyerkőcökre néztem. - Ó, és volna itt még valami. Szeretném, ha őket pedig elszállítanák hozzánk a kihallgató helyiségbe mielőbb, de nem baj, ha nem a napokban. - nyújtottam át egy cetlit, majd ténylegesen Lyra után mentem.
- Ugyan már, ennél már csak egyszerűbb lesz. Meg se kottyan majd, ha felnőtteket vagy tiniket kell ölnöd. No, gyere. Amíg ők eltakarítják a hullákat, iszunk friss tejet és beszélgetünk. - biccentettek a fejemmel a ház felé. - A gyomrodnak is jót fog tenni. - tettem hozzá . Remélhetőleg jött, s ha így volt, bementünk a konyhába és töltöttem ki magunknak tejet egy-egy pohárba. Még keksz is volt az asztalon, friss, házi, mert néhol apró sütőpapír darabkák voltak az aljára égve. Fahéjas mazsolás volt, a kedvencem. Leültem vele az asztalhoz és elvettem egy kekszet a tálkából. Nem morzsáltam, de tányér után lusta voltam menni. Ellenben akadt két kis tányér az asztalon, egyik morzsás, a másikban egy félig megcsócsált keksz. A morzsásba ütögettem ujjammal a kekszről letört kis morzsa darabokat, majd, mint egy 4 éves kisgyerek a keksz felét a tejbe mártogattam és úgy haraptam le.
- Na mesélj, hogy érzed magad, 5 perccel azután, hogy kivégeztél egy anyát s a gyerekeit? - kérdeztem, mintha csupán az időjárásról érdeklődnék.
 Ez így van. - értettem egyet, ahogy elismerte, nem oknélkül tartottam mindettől. Bár nyilván, ha nem akartam volna, nem megyek bele, s Warren akármilyen akaratos és törtető, biztos vagyok benne, hogy tiszteletben tartotta volna. Egy darabig biztosan. A bókja nem kissé zavarbaejtő volt. Ilyet se hallani túl gyakran. De azért pislogtam laposat egyet-kettőt. Nem is bántam, hogy pihenés közben magára húzott. Megnyugtató volt a szíve lassan megnyugvó kalapálását hallgatni. Éppen ezért is jött rám a frász, mikor emlékeztetett rá, hogy nem kicsit kockáztattunk. És a mennyiséget tekintve, illetve, hogy milyen mélyre ment, 100% hogy olyasmi történne, amire szerintem egyikőnk sincs felkészülve.
- Ó, basszus! - emelkedtem fel, felnyomva magam a feje mellett, ahogy mindezt tudatosult bennem, hiába is kezdte azzal, hogy ne aggódjak. És a tabletta ellenére is terhes leszek, vagy allergiás vagyok az összetevőire. Nem akartam őt okolni, mert ugyanúgy én is hibáztam, de... miért nem húzott gumit?! De hamar elejét vette a pánikomnak, mikor felhozta a nyaralás vége dolgot. Zavarba is hozott vele, de most nem igazán jó értelemben. Elpillantottam egy kicsit, mert bár a szívem hozzá húz, rengeteg kockázat és kellemetlenség járna vele, mik nagy eséllyel elrontanák az eddigi dolgokat is, amiket átéltünk. Láttam a szemeiben a szomorúságot és ami azt illeti túl sok jóval én sem kecsegtethettem. Nem akartam kedvét szegni, vagy hogy megint részegre igya magát, de pont tőle tanultam meg, hogyha fájdalmas is, jobb őszintének lenni a másikkal.
- Nézd Warren... - igen, tudom, hogy már most rosszul kezdődik. - Legszívesebben a táskámba gyömöszölnélek és vinnélek mindenhova, de... - innen vált nehézkesé a dolog. - A szüleim... - kerestem a megfelelő szót, mert nem akartam, hogy azt higyje, én is így gondolom, mert nem - Nem díjjaznák, hogy te meg én... - húztam a szám, egy utolsó ribinek érzem magam, hogy ilyeneket mondok egy kiadós szex után. - A város túlsó végén lakunk, és holnap még a mise előtt haza kell érnünk. - ezzel nem a kedvét akartam lerombolni, sőt ösztönösen kerestem a módját, hogy a nem, talán lehessen, az pedig biztos.
- Esetleg... de tényleg csak néha, hogy ne váljon feltűnővé, találkozhatunk itt-ott, kevésbé nyilvános helyeken vagy taláán, miután jelentkezem a Maryland-i Rendőrakadémiára, hébe-hóba tarthatnál kis előadásokat, mint nyomozóó, olykor pedig... - jaj, de nehéz szakszavakat használni erre a dologra - Esetleg tarthatnál khm... privŕt korrepetálást. Ott úgyis kolesz van, bár apu katona, így néha napján ő is ott van, de az nem gáz. - mosolyodtam el. Vicces is lesz, mikor közlöm a szüleimmel, hogy jelentkezem a rendőrakadémiára. Főleg, hogy az már a kezdetektől tiltó listán volt, mert túl erőszakosnak tartom és a fegyvereket sem szeretem. Na meg apu is szerette volna, ha a "nyomdokaiba" lépek. De majd kimagyarázom, mekkorát fordult velem a világ itt, ahogy tudatosult bennem, hogy még tüzet se tudunk rakni.
- De persze... - mert, hogy közben eszembe jutott, hogy bár csuda izgalmas kaland lenne, Warren azt hiszem már kinőtt abból, hogy játszon. Ő férfi, s ha egy nap megakar állapodni, s nem velem, nincs jogom számonkérni. - Nem várom el, hogy tudod... hűséges légy vagy ilyesmi, mert ez már önmagában is egy komédiás kapcsolat... - motyogtam zavartan, de elmosolyodva. |
Kicsit kifújtuk magunkat, boldogá tett Stormie arca mennyire sugárzott, teljesen kivirult.- Igen, de mindenki fél először, és te azért elég jogosan féltél.- mondtam neki, hiszen jóval időseb vagyok nála és nemrég ismerjük egymást, de hát ez van nagyon vonzódtunk egymáshoz és nem is akarnék rá csak úgy gondolnolni mint valami szexjátékra. A bókján meg kellemesen felnevettem- Na mit köszönsz te? kócoltam össze a haját- Én köszönöm, isteni puncid van- mondtam mosolyogva és magamrahúztam hogy rajtam feküdjön miküzben kipiheni magát. Átöleltem és simogattam a fejét ami a mellkasomon pihent.- És ne ijedj meg holnap gondolkodom róla hogy ne legyenek következményei ennek.- írtam neki, utalva ezzel arra hogy védekezés nélkül csináltuk. Holnap az egyik orvosismerősömmel majd iratok neki olyan eseményutáni tablettát. Bizsergett a nemiszervem, nagy nyomott hagyott benne ez a nagy játék amit az előbb jászottunk. Elgondolkodtam kicsit a jövőn...- Tényleg meddig is maradsz itt?- kérdeztem tőle kicsit egynhangúan, mer lehet hogy ő nem akar majd eztán egyáltalán foglalkozni velem. Elmegy aztán elfelejt hiszen fiatal, előtte az élet és egy ilyen vénség lehet hogy meggátolja ennek kiélvezésében, amit mondjuk megértek. Hálás lehetek hogy egyáltalán erre a pici időre itt van velem, szörnyen magányos voltam és már nemláttam értelmét se az életnek. Kicsit mostmár el voltam fáradva és nem akartam gondolkodni azon hogy lehet holnap van az utolsó nap hogy együtt leszünk és nekem félnapig dolgoznom kell, sjnos megígértem annak a nőnek azért cserébe hogy most itt lehessek Stormieval.- Lenne kedved néha találkozni azután is hogy elmész? - kérdeztem határozottan Stomriet, persze ez nem erőszak reméltem érzi hogy nem követelőzöm és nem akarok rászállni. |
Ha tudom, hogy ő ebben többet szenved, mint én, mert tartogatja magát, biztosan nem erőltettem volna a hosszú, tartalmas menetet. Nem mintha kértem volna, de cseppet sem bántam és ezek után, ha isten ne adja, megint alkalmunk lesz minderre, biztosan nyaggatni fogom. Ha e bűnös vágyak függőjévé válok, az csak is neki köszönhető. Leginkább a figyelmessége és tapasztalata árán. De ha nem is láthatom többet, minden bizonnyal rendkívűli nyomott hagy majd benne. A galambkék szomorú szemeim, a játékos félmosolya, a bariton mély hangja, a hajához képest furcsán vöröses borostája, az impulzivítása, az elhatározottsága és még sok egyéb más. Valószínűleg hozzá hasonlóval sosem fogok többet találkozni, így nehezen vagy egyáltalán nem fogom majd megtalálni a helyem a világban, de ez lehetőséget nyújthat arra is, hogy újabb izgalmas kalandokba keveredjek. Hiszen ez is hogyan kezdődött? Egy kocka segélykéréssel, és egy tábortűznél tett szokatlan kérdéssel. Vágyaktól és nyögésektől túl fűtött, izgalmas kaland volt, s mikor egy pillanatra megállt, alkalmam nyílt rá, hogy kinyissam az élvezetektől kissé könnyes szemem és ránézhessek, pont mikor ő behunyta szemeit és mint aki meditálna, óvatosan vette a levegőt. Nem akartam megzavarni benne, s nem is tettem, csak mosolyogva figyeltem az arcát. Mikor elfektetett vigyorogva visszahunytam szemeim, és hagytam, hogy kedvére tegyen. Eztán fájdalmat már aligha tudna okozni, ezt gondoltam, így nem aggódtam emiatt. Mikor fölém magasodott, nem kellett látnom, hogy érezzem a tekintetét. Egyik kezem ismét a hasamra simítottam, mert biztos voltam benne, hogy a mérete nem csak odabent érezteti a különbséget, de ahogy hirtelen belémhatolt, még úgyis, hogy fejem hátraszegtem egy nagy nyögés közben, éreztem a hasfalamon, a dudor, ami egyrészt ijesztő volt, mert így szemmel láthatóvá vált milyen mélyen van bennem, másrészt izgató, mert mind az, amit szemmel látni, fel sem ér azzal, amit közben érzek. Minden ismétlésnél nagyot nyögtem, és éreztem a kezem alatt a "törekvéseit". Közben persze visszacsókoltam, már amikor nem ért olyan ponton, hogy belenyögtem. Aztán újra begyorsult, ahogy az én nyögéseim is megszaporodtak, és emelgettem a csípőm, na nem rossz dolgomban. Annyira változatosan mutatott dolgokat s olyan intenzíven, hogy nem tudtam mikor következik ő. Aztán megéreztem. A behatolás érzete sem volt semmi, de mikor konkrétan éreztem, ahogy megtölt a magjával elkapott egy furcsa örömteli érzés és a nyögésem elfúlva sóhajjá vált. Mikor kihúzódott éreztem, ahogy a dugó kikerülésével kifolyik egy kisadag, de a kezeim ösztönösen a hasamra simítottam. A csókot kipirulva, pihegve, de gyengéden viszonoztam, aztán én is feléfordultam s fáradtan megsimogattam az arcát.
- Butaság volt ettől félni. Ha mostantól nem lennék féltékeny, azt mondanám válts szakmát és lég te a világ első, profi szűzoltója...- vicceltem, fáradtan el is nevettem magam. - Köszönöm. - mosolyogtam fel rá. Nem akartam felsorolni, túl sok minden lett volna, de úgy gondolom ő is tudja. |
A válasza ha furcsa ide megnyugtatott, mert azt talán megfogom tudni tenni. Ölni...akárkit is kell majd, Rafael módszerei mellett örülhet ha én ölöm meg és nem elképzelhetetlen kínhalált hal, persze ez az elképzelém mert még soha nem öltem eddig embert, kitudja milyen lesz mjad és milyen foltot hagy a lelkemen, megkell tennem meg fogom tenni, gyüjtöttem a bátorságot magamban a dologhoz, mert ahova megyünk ott úgyis mindenki meg fog halni csak nem mindegy hogyan. Nem szóltam semmit arra amit mondott, akkor se mikor rámnézett kicsit, majd kiderül képesvagyok e rá ott helyben. Megárkeztünk, megálltak a furgonok, Rafaelnél már ott volt a hangtompítós pisztoly, kinyitotta a furgon ajtaját és ahogy a kint állatokat etető férfi meglátta futásnak eredet ő pedíg habozás és kapkodásnélkül torkonlőtte a menekülőt, kiszálltam én is láttam ahogy a szerencsétlen férfi kínok között vergődik. Ezután én is kaptam egy pisztolyt, természetesen hangtompító nélkülit, bassza meg a módszeres rohadék mindenkit... Elindultunk a ház felé, elmentünk a haldokló férfi mellett akinek másodpercei voltak hátra, tokamegtelt a saját vérével és belefulladt. MIelőtt a házhoz értünk volna Rafael még bedobta a jutalomszexre vonatkozó részt, jó ideges is lettem, mi vagyok én? valami pincsikutya akit ilyesmivel lehet öszönözni? Mekkora szemét ez a férfi, remegett a kezem mert szégyelltem hogy tegnap élveztem amit csinált de egy kellék, egy játékszer vagyok csupán. Becsengetett , hallottam a gyerekek hangját... valami erősen a szívembe markolt, a horror előérzete, ami nyomban kezdetét is vette, az anya ajtótnyitott és rögtön fehérré vált az arca ahogy meglátta Rafaelt, s rövidesen már könyörgött az életéért, szerencsétlen nő az olyanokat mint Rafael ez csak ösztönzi... Türtőztettem magam, és habozásnélkül követtem Rafaelt. Nem volt ez üldözésnek nevezhető inkább olyan volt mint amikor karámba terelik a juhokat, számukra nincs menekvés. A gyereksírás és a nő arca nagyon lehúzott a mélybe, minden lépcsőfog felfelé beleszúrt a szívembe, mintha a lelkem különválna a testemtől. Bezárkóztak de Rafael eggyik embere berúgta az ajtót ő pedíg előre engedett engem, tudtam ez aztis jelenti hogy hivatalosan a kezembe adta a sorsukat. Nagyon rossz állapotban voltam de ez nem sokk volt, inkább olyan mint amikor megszálnak valakit. Mindhárman sírtak , a gyerekek bevizeltek és annyira vég szagú volt a szoba hogy rámjött a roszullét, mintha tudnám hogy most fogják amputálni egy eggyik végtagomat, érzéstelenítés vagy alkatás nélkül, nem akarom de megkkel törénnie. Rafael ki is billentett a gondolkodásból valami okos kérdéssel amire fogalmam se volt mi a válasz. Ránéztem, aztán a riadt csonkacsaládra és úgy éreztem hogy egy elég bátor és gyors megoldást választok, mindnek a szemébenéztem éreztem az ereimben arettegésüket, remegett a pisztolya kezemben és ezt így nem lehet normálisan elvégezni, ezért vettem egy mély levegőt, bármilyen furcsa is valahogy sikerült megnyugtatnom magam ezzeé a levegővétellel annyira hogy jóltudjam tartani a pisztolyt. Nem válaszoltam Rafaelnek, helyette lelőttem sorban mind hármat. Az első lövés olyan volt mintha engem ért volna, úgyérezte keresztül megy rajtam a halál a kér másik lövést szinte nemis érzékeltem mert nagyon gyors voltam, szerencsére mindhártmat sikerült fejbekapni. A pisztoly irtőzatosan nehéznek tűnt ahogy leengedtem, rosszul lettem és a lövés zaja ismétlőve lüktetett a fejemben a golyó becsapódásának képével együttsene.- Talán az őzt? Csak tipp.- mondtam Rafael kérdésére groteszkül viccelve mintha megse kottyant volna valójában ez nem így volt, de aztán a választ már nemtudtam megvárni mert nagyon rosszul lettem és kikellett mennem a szobából. A pisztoly úgy a kezemheztapadt mintha ráolvasztották volna, lementem a földszintre ki a friss levegőre, a napfény csak mégroszabbá tette a dolgot, mintha egy nagy szem leleplezne és már mindenki tudja hogy gyilkos vagyok, kiejtetem a kezemből a pisztolyt. A ház oldalának támaszkodtam és a hasamara tettem a kezem, hányingerem volt de nagyon, és teljesen kába voltam, mint aki nem ennek a világnak a része. Nemtudom Rafael mit várt tőlem pontosan de az biztos hogy élvezi majd azt hogy mennyire rosszul vagyok ettől. Ezekután szükségem volt valamire, vagy fejbelövöm magam vagy kábulásig iszom vagy nemtudom... |
Több furgonnal vágtunk neki a háromnegyed órás útnak, s előnyünkre szóljon csendes reggelünk volt. Vasárnap, még Spanyolországban is pihenőnap, hiába a sok karnevál, a reggel most békés. A nap már fényével keresi azokat, akiknek szükségük van rá, meghallgatja az imákat és melegséggel jutalmazza meg a hívőket. Hamis, üres reményekkel gazdagítva szívüket. Solarisék vajon vallásosak? Vajon érezné fogják a végső percekben, hogy akiben oly hűen hittek cserben hagyja most őket? Vagy vakon hiszik tovább a létét az entitásnak, hogy béke költözhessen elméjükbe? De a fájdalom elviselhetetlenné teszi majd mindezt. Vajon ki győz? Az én késem, mellyel úgy szelem majd le róluk a bőrt, akár almáról a héját vagy a balga hitük, melyben kínok közt is hinni próbálnak. Nem-e azért könyörignek majd az égiekhez, hogy legyen már vége? Az autó egyik oldalsó ablakánál ültem, kifelé meredve. Nem kucorodott volna enyhe izgalom a gyomromba, ha csak a megszokott felállásban mennénk oda végrehajtani a munkát. Mert ez csak egy mellékes kis munka. Hanem mert itt ül mellettem az, akiben bár lényegileg nem bízom, képességeiben annál inkább. Ó, nem is képességek azok, pusztán színtiszta ösztönök. Azok melyek az állatokat is hajtják. Azok, amik mindig is léteztek bennünk. Kérdésére ránéztem.
- Egyszerű. Hát lőni. A kínzáshoz még tapasztalatlan gyermek vagy. De ölni ma megtanulsz. - válaszoltam ezzel se sok újdonságot nyújtva, s biztosan nem ilyen válaszra várt, de őszintén feleltem.
Lassan kiértünk a városból, s azon túl is az autópályáról. Hatalmas farmok pihentek a föld út mentén, távol egymástól, hogy még egy megtévedt bika se kószáljon át a másik birtokára. Solaris fiának családja is farmot működtetett, a nap itt is szimbólikussá vált, hisz mindent, amit köszönhetek az anyatermészet adott nekik. S a nap is jó szolgálatott tesz nap, mint nap. A többi, más farmon élő, ha látta is kertjükből a nagy port kavaró fekete furgonok csordáját, csupán félve sandított el feléjük. Nem akart beleavatkozni, mert tudták, hogy ěgy életben maradnak. Ők, és a családjuk is. Ha Solarisék bajt kevertek, maguknak okozták azt, ők bűnhődjenek. Ismertem egy idős embert, aki sajátmaga fojtotta vízbe a feleségét, mert így lehetősége nyílt megmenteni a kisfiúkat, aki végignéztem mindezt az oldalamon. Persze... azt egy szóval sem mondtam az apának, hogy őt is életben hagyom. A magára hagyott kisfiú végül éhenhalt a saját farmjukon. Mindenki sajnálta, de úgy kerülték, mint egy leprást, mert a halál bélyege, ha láthatatlanul is, de rajta volt. Korán érkeztünk, de az egyik férfi rokon már kint etette az állatokat. Csak azért nem rohant be azonnal szólni a család többi tagjának a kocsijainkat látva, mert általában Murillo szokott erre járni, s akkor is békés, baráti szándékkal, ám mikor a kinyitott ajtón én léptem ki elsőként sprintelve rohant a ház felé, de mire elkiabálhatta volna magát a hangtompítóval ellátott pisztollyal torkon lőttük. Megkímélhettem volna egy fejbe lövéssel is, de jó, ha mindenki látja a példáját, hogy miért nem pofázunk a káromra, főleg, ha ott vagyok. Egy hangtompító nélküli pisztolyt adtam Lyra kezébe is. Azt akartam, hogy ne csak látványra legyen emlékezetes, de ha legközelebb durran egyet egy kocsi kipufogója, akkor is ez jusson az eszébe.
- Remélem tudod, hogyha jól végzed a dolgod, jutalom szexben lesz részed. - jegyeztem meg neki, mit sem törődve a diszkrécióval, hisz minek is, közben pedig elértük a ház ajtaját és illően becsengettem. Odabent hallani lehetett a gyerkőcök önfeledt nevetését és viháncolását, míg az anya jókedvűn intette őket csendre, ahogy közeledett az ajtóhoz. Mikor azonban ajtót nyitott, elsőre megtorpant az arcomat látván, melyen széles, barátinak nem hívható mosoly ült, közelebb állt egy robotéhoz. Murillot kerestek mögöttem, s minek után nem találta, könnyek gyűltek a szemébe és könyörögve kezdett hátrálni a gyerekekhez, majd spanyolul rájuk parancsolt, hogy fussanak fel az emeletre. Nem is baj, noha mi már körbe vettük a házukat. Biccentettem fejemmel Lyrának és előre mentem vele, a többiek pedig követtek. A sírásból tudni véltem melyik ajtó mögött rejtőznek és a zár elfordulása is biztosított felőle. De ezek a farmon épült tákolmányok nem az erőséggükről híresek. Mindenesetre más rúgta be helyettem az ajtót. Lyrát előre engedtem, majd beléptem mellé én is. Az anya a szoba túlsó felének falához lapult, a gyerekeit magánál tartva, egérutat keresve. De innen nincs menekvés. A gyerekek bevizeltek és reszkettek a félelemtől.
 - Lyra, kérdés. Ha látunk egy őzet a gidáival, melyiket lőjjük ki előbb? - kérdeztem kíváncsian, amolyan sokk alatti tesztként. Képesnek kell lennie úrrá lenni a pánikján, különben, hogy akar annak a boszorkánynak a trónjára ülni? |
Éreztem és láttam hogy egy ideig voltak fájdalmai de nem hagytam abba, így múlik el a leghamarabb és tudom hogy a fájdalom mellett is érezhet eksztázis és a kettő együtt szintén egy új élmény. Mikor átszakítottam a szűzhártyáját éreztem hogy beleremeg, büszke voltam magamra és ez csak tovább ösztönzött a munkára, meg azis hogy ennyire önfeledten nyögött és hogy éreztem többször beleremeg az egészbe. Mikor tudtam a szemét nézem ami álltalában csak félig volt nyitva vagy teljesen csukva volt, én csak lihegtem nemszokásom nagyon nyögdösni de azért néha belőlem is kijött hang hogy érezze élvezem én is nem kicsit. Nagyon komoly izzomunkát fektettem ebbe a frocedúrába, szóval rövidesen elkezdtem elég rendesen izzadni. Rátempóztam, és közben a félig nyitott csillogó szemeit néztem míg átkarolt. Vigyáznom kellett hogy én el ne menjek még, kicsit felszisszentem mert ez majdnem megtörtént és kicsit lekellett állítanom magam, közben továbbrais az ölemben tartottam, de megálltam egy pillanatra és mozdulatlanul tartottam, becsutkam a szemem és nagy levegőt kellett vennem, addig legalább votl ideje kifújni magát kicsit, benne maradtam mert ha most kihúztam volna tuti eldurranok. Kicsit zavart hogy ennyire "elpuhultam" a sokéves kihagyás után, mikor siekrült visszanyernem az irányítást a testemfelett, óvatosan kihúztam a szerszámomat, most láttam hogy picit véres lettem én is és a munkaeszközöm is, halványan elmosolyodtam emiatt. Vissazfektettem az ágyra, fölötte magasodtam, lihegtem és eldöntöttem hogy most kicsit másképp fogom fojtatni a dolgot. Visszadugtam a farkam rögtön tövig toltam, közben ráhajoltam és megcsókoltam a nyelvével játszottam s közben fojtattam lent a procedúrát, mindíg kihúztam szinte teljesen utánapedíg határozottan de nem gyorsan tövignyomtam. Gondoltam játszadozom vele egy darabig így, közben a feje mellett könyököltem és a haját símogattam, viszont éreztem hogy ezt én már nem tudom sajnos sokkal tovább húzni mert egyszerűen nem volt bennem annyi gyakorlat most hogy türtőztetni tudjam magamat, és mikor ezt megérteztem ismét gyorsítottam a tempót, nem szóltam neki mifog következni de tettem róla hogy érezze mert nagyon felfokoztam a tempót és már nagyon kellett lihetnem, és amikor elértem a csúcsra egy férfias nyögés kíséretében beleélveztem, mivel régóta volt ilyen élményem egy kicsit én is megremegtem a végén és nagyon sok cucc jött belőlem szóval jól megtelítettem szegénykét. Egy ideig benne tartottam hogy érezhesse az "utórezgéseket" aztán lassan kihúztam belőle meg fojt ki a sok anyag. Melléfeküdtem hogy kifújjam magam de előtte alaposan megcsókoltam, hálás voltam ezért az élményért és hogy itt van most velem. Elterültem és mosolyogva lihegtem mellette kicsit, aztán feléforultam hogy lássam az arcát és hogy lássam hogy érezte magát és hogy érzi magát most.
|
Fenyegetően szólt, hogy reméli nemkell cslódnia bennem, és hogy aztmondtam tiszában vagyok mindennel.-Tisztában vagyok vele hogy kell embert ölnöm, kínoznom hogy szörnyű dolgokat kell tennem, mindennel számoltam de nem gondoltam hogy gyerekeket és ártatlanoakt kell kínoznom kitudja milyen módszerrel, azért te is tudod hogy ez egy olyan dolog amivel még itt se ért mindenki eggyet.-válaszoltam neki, fuh amikor arról beszélt hogy megy ez csak ténylegesen le kell mondani "mindenről" akkor kicsit megint kirázott a hideg de nem mutattam. Ha elengedek mindent amihez ragaszkodom akkor Joanna tényleg megszűnik létezni bennem, elveszítem magam és kitudja visszatalálok e. Szörnyen dühösvoltam, amolyan ki nem mutatott elfojtott düh volt bennem amiért beszorultam ebbe a helyzetbe és éreztem hogy mint valami feketelyuk szippant egyre beljebb. Azért nem azt nemhagyta hogy megpaskoljam az arcát és ahogy elkapta a csuklómat még ingerültebbé lettem de ezt is elraktároztam magamban, megint reagált egy fenyegető mondattal aztán elengedte a csuklómat. Nem reagáltam semmit csak követtem. Éjszaka szinte semmit se tudtam aludni de amikor sikerült kicsit aludnom rémálmom volt, a legroszabb az volt amikor azt álmodtam hogy Tom és Warren egy tárgyalóban velemszemben ülnek és úgynéznek rám mint egy idegenre, egy idegen bűnözőre, semlegesen és valahol elitélően. Felkelve nehéz volt szembesülni azzal hol vagyok és hogy a mai nap valószínűleg életem eggyik meghatározó napja egyáltalán nem pozitív értelemben. Izgultam, néma voltam reggel végig és az mélyen feszülő elfojtott düh nem hagyott alább bennem, bár próbáltam türtőztetni magam hiszen ezzel a sok érzelemmel nem megyek most semmire, csak hátráltat. Mikor felkeltem Rafael már teljes készültségben volt, láttam hogy szerzett nekem ruhát, annak mondjuk örültem hogy nem kell már estélyiben meg magassarkúban lennem. Átöltöztem csupa feketébe, alkalomhoz illően, salyát temetésemre. Rafael este mondta hogy igyekeznünk kell, és a reggel ennek megfelelően zajlott, Rafael szárnya alá tartozó emberek már mind készenlátben várakoztak, mikor találkoztam velük láttam hogy ugyanazt a ruhát kaptam én is amit ők. MIndegyikük sima arcú férfi volt, a koruk elég eltérő de mindegyik arca nyugodt volt és kötelességtudó, egy igazi gyilkos gárda, persze sokkal hétköznapiabban mint Rafael, aki kiemelkedett közülük és akitvel szemben tartották a tisztes távolságot. "tanítványként" vagy kísérleti patkányként én közelebb lehetem a démoni fentséghez. Akinek reggel jóideig szótlanul követtem az utasításait, mikor elindultunk az uticél felé csak akkor szólaltam meg ma először.- Mi lesz a feladatom? -kérdeztem, bár gondolom "meglepetésnek" szánja, de valami információt szeretnék kapni, arról hova megyünk egyáltalán és mi fog történni, bár gondoltam nemsokmindent oszt meg majd velem, de már most szétfeszít az izgalom.
|
Megijedt, és ez helyén való. Nem azért - nem csak azért - teszem ezt vele, hogy pokollá tegyem az életét, amiért hiszem, hogy ő is ezt tervezi velem, hanem mert kíváncsi vagyok rá, hogyha már ilyen szerepet játszik, ha már elhatározta, hogy Eurielle trónörököse lesz, mutassa meg, hogy valóban képes rá. Ölni, kínozni és elérni a céljait.
- Ne csalódjak benned, Lyra. Azt mondtad tisztában vagy vele, mire vállalkoztál. Ez a hely nem a gazdagság és boldogság szimbóluma. Az csupán esetleg cél másoknak, de sok szaron kell átesniük és vért izzadniuk, hogy legalább odáig eljussanak, mint én, s nem Murillo. Ahhoz még több tapasztalat, erő és kitartás kell. Meg kell tanulnod mindenről, de igazán mindenről lemondanod. S ha ez meg van, onnantól nem lesz mi utadba álljon.
Nem húztam el az arcom, de nem mutattam jelét különösebben érzelmeknek.
- Mások szemében biztosan. Egy igazi rémálom. Az, hogy a tükörbe nézve kit látsz, csak is rajtad múlik. - válaszoltam neki. Az első mozdulatnál elkaptam a csuklóját egy határozott mozdulattal.
- Azt nem, de azt igen, hogy ne nézz túl hosszan az árnyra, mert démon nézhet vissza rá. - engedtem el a csuklóját, majd sóhajtottam egyet a semmibe. - Gyere, holnap korán indulunk. Minden bizonnyal hamar elcsicsergik majd a madarak, hogy nem ért haza apuci és a fia, és akkor a patkányok is költözködni kezdenek. - indultam el Murillo után, hogy közöljem vele, hogy a holnapi nap magammal viszek egy betöretlen pónit. Igen, a póni egyelőre találó a kislányra. De ezen hamar változtatni fogunk. Hogy ne legyen kifogása a holnapi nap kapcsán, nem fárasztottam a folytatással, amit beígértem, mert azt majd jutalomként vagy éppen büntetésként fogja kapni. Mostmár tudja, hogy miként tehetem mennyeivé a velem töltött idejét, s a holnapi napot illetően látni fogja, miként, ha pokollá.
Egyáltalán nem vagyok az a sokat alvó, és akkor is éberen alszom, így volt időm keveset gondolkodni, miként is szorítsuk sarokba a férgeket, ha netán terveznének valamit. Kifejezetten emlékezetessé szeretném tenni Lyra első gyilkosságát.
Mire felkelt, én már rég talpon voltam, és azóta neki való ruhát is szereztem be, hogy mégse az estélyibe kelljen mennünk. Kényelmetlen.
Úgy kapkodtam a fejem ide-oda, és nyomtam a puha ágyba, miközben kezeimmel az ágy háttámláját markoltam, meg-megremegő testtel, néhol hangosabb nyögésekkel, mint amikor a kutyák őrült módjára a fűbe kezdenek hemperegni ki tudja miért. A szemeim még mindig csukva voltak, és a különös érzés egyre csak jobban égette a bensőm, és izgatott annyira, hogy már-már hiperventilláltam.
Csupán akkor nyitottam ki résnyire szemeim, mikor az érzés kissé alább hagyott egy részen és a testem már hozzászokott annyira a fokozáshoz, hogy hiányolta az ujjait. De persze ezt sosem vallanám be neki. A nyögéseim is halkabbá váltak, de nem szűntek meg. Az izgató ingerek alatt aztán különös érzés lett úrrá rajtam. Éreztem, hogy az ujjai helyett mással próbálja őket helyetesíteni, ami végtére is célunk is volt, de ahogy már az érintésnél is számoltam vele, bizony-bizony meggyűlt a bajom a méretével. A hossza még igazán nem is okozott problémát, hisz óvatosan csak egy részével próbálkozott, de a vastagsága már inkább. Kellemetlenebb volt, mint a két ujja, és éreztem, hogy fáj is kicsit minden alkalommal, mikor visszafurakszik. Visszahunytam szemeim, és kicsit összevontam szemöldökeim, talán ha kétszer fel is hümmentettem s nem jó dolgomban, egyik kezem pedig a hasamra simítottam, hogyha ne tán már nem tudnám elviselni, akkor azzal jelezhessem, mint egy odébb tolva a pociját. De mindig úgy voltam vele, hogy na még egy, na még egy és jobb lesz. Nem lett jobb, viszont ezzel kitórlodódott a kellemetlenség, ami a végéhez ért. Vagyis hát, nem teljesen. Éreztem minden centit, mikor mélyebbre ment, nagyon furcsa érzés volt, főleg a tudat, hogy bennem van. Azt is éreztem, mikor elért a kényes részhez, és picivel jobban fájt a "kitapogatása". Be is haraptam az alsóajkam, de arra nem számítottam, hogy eztán be is tör. Nem lehetett több egy pillantásnál, és bizonyosan a fájdalom is csak azért tűnt kicsit hosszabbnak, mert túl sokat gondoltam rá. Éreztem, hogy kicsit csíp, hogy minden bizonnyal talán egy csöppet össze is vérezte magát. De a legzavarbaejtőbb, hogy egyáltalán nem szegtem kedvem és bár nem vagyok mazochista, és mikor elvette a szűzzeségem is fájdalmat nyögést hallattam, egyúttal el is mentem. Nem látványosan, de éreztem azt a mindent elsöprő forró érzést, azt, ahogy akaratlanul is görcsbe rándulnak az izmaim egy pillanatra és hangos pihegéssel, össze szorított szemekkel "vészelem át" az érzést, míg alább hagy. Teljesen persze így sem kellett, furcsa is volt ennyire erőtlennek éreznem magam, s újra érezni, ahogy mindez megismétlődik. Élveztem és ez az arcomra volt írva, meg a nyögéseimben hallva, és a szemeimben is ez csillogott. Olyan pontokat ért el, ami önmagában is bódító volt, de mikor az ölébe vett és minden alkalommal olyan mélyre ültetett, hogy majdnem betuszkolta magát a második kapun is, igazából kontrollálni sem tudtam a testem reakcióit. Átkarolva a nyakát remegtem és hangoskodtam, ahogy nem egyszer alig tudtam egy pillanatra szusszantani két orgazmus között. Fel sem merült bennem, hogy elfelejtettünk valami nagyon fontosat, és az sem, hogy ha hazamegyünk, a vasárnapi mise alkalmával mindenképp meg kell gyónom, hogy mit műveltem, különben rossz kislány leszek és a Pokolra jutok, míg ő tutira a Mennybe. |
Joanna:
Hát izgultam de erre nem számítotam, hirtelen nemtudtam mit mondani arra milyen szerepet szán nekem, és éreztem hogy itt valami gáz van mert ez egyszerűen nonszensz, ilyen hamar ilyen fontos dologba belevonni, lehet hogy gyanakszik és tesztel vagy csak simán belekar dobni fejjel a mélyvízbe, tudja hogy nemértek eggyet ezzel a módszerrel mégis úgy hogy még embert se öltem rögtön azt akarja hogy ártatlanokat kínozzak. Hát elhúlt az arcom nemvolt ezen mit leplezni, megvolt rá az okom amúgy is nemcsoda ha nehezn viselem, le kellett ülnöm ha volt hova leülnöm ott ahol volunk, némán gondolkodtam egy ideig.- Nagyon sokat kérsz tőlem elsőre, de megteszem ami tőlem telik holnap.- mondtam végül, még mindíg elég fehér voltam de igyekeztem összeszedni magam és vértpumpálni az arcomba. Else hiszem hogy igent mondtam, ez nagyjából azt jelenti hogy búcsút mondok az emberlétnek. Aztán Rafael fojtatta, eszem ágában sincs Eurielle után menni és mégjobban rá terelni a figyelmet, ha gyanakszikrám akkor figyeltetne jobb a közelében lenni így legalább nagyobb az esélye annak hogy megsejtem mire készül ha készül balamire. Az is nagyon furcsa volt hogy elsőre ennyire "bízik" bennem, hogy meg engedi aztis hogy vele aludjak főleg ha gyanakszik, egyértelműen tesztel és nagyon merész mert éppenséggel simán megölhetném így álmában, olyan skálán mozok ez az ember hogy szerintem pszichológusok többtízezer oldalon se tudnák megfejteni honnan ez a rugalmasság és piszkosul jó intuició. Mostmár annyira összeszedtem magam hogy rátudjak nézni.- A kivételezést nem tudném visszautasítani- mondtam neki, majd mondta a holnap tulajdonképpen egy "vizsga" mikoris kiderül alkalmas vagy e a posztra, kérdőn néztem rá már nyitottam is szám hog milyen posztra mikor megválaszolta.-A testőröd?- kérdeztem vissza meglepett arcal mint aki nem hallotta jól amit másik mondott pedíg hallottam. Ha sikerrel járok holnap, ha megteszek mindent amit kér akkor az aztjelenti hogy amit teszek az nem egyszeri alkalom lessz, persze lehet nincs minden héten ilyen megtorlás...és így a közelében lehetek sok információhoz juthatok és a testőr tisztség valahol emiatt is a jobbik dolgok közé tartozik azok között ami rám várhat és egyértelműen ez is egy próbatétel, valahol a horror gondolataim rétege alatt pedíg szerettem volna a közelében lenni...engem is megvizsgálhatna egy pszichiáter, vajon miért vonz? A mosolya furcsa volt, kellemetlen és ilyesztő. Felálltam és elé álltam, rámosolyogtam egy pillanatra és az én mosolyom őszinte volt, olyan amivel elfogadok egy kihívást, összeszedtem magam még mindíg féltem a holnaptól de nem hátrálokmeg pedíg ez eggyetjelent azzal hogy lelépek az örvényről.- Akkor holnaptól már énis szörnyeteg leszek.- mondtam neki, és vettem a bátorságot ahhoz hogy megérintsem egyik kezemmel az arcát és megsimítsam, ezzel figyeltem aztis hogyan reagál most az érintésemre meg a mozdulataimra, hátha tényleg gondol arra hogy meg akarnám ölni álmában, meg gondoltam kicsit szemtelenkedek, éreztem hogy direkt cseszik ki velem és vissza akartam valahogy gáni, ha már nincs választásom valamivel levezessem a tehetetlenségemet kihasználjam hogy mivel játszani akar most valószínű nem akar megölni hanem szépen lassan akar tönkretenni és kínozni. Nemtudtam mennyire vagyok képes a szemtelnségre de elképzeltem pár kicsinyes dolgot, például ahogy pofont adok neki megfejelezm vagy beleharapok az arcába nehézvolt összeszednem magam hogy ezekközül netegyek meg semmitse csak megsimítsam az acát nagyon kezdem bedilizni így hogy tudtam kutyaszorítóban vagyok, még a levegőt is neheze nvettem a dühtől amit amúgy nem mutattam ki az arcomon.- Gondolom hallottad már azt a kifejezést hogy megöllek vagy belédszeretek.- mondtam neki utalgatva, aztán az arcán lévő kezemmel megpaskoltam az arcát ahogy egy gyereknek szokták hogy játszak kicsit az oroszlán bajszával.
Warren: Már a teste is kezdett egyre jobban ráérezni a dologra a mozgásával, már alíg vártam hogy megtegyem és láttam hogy majd azt hogy fogja élvezni... Láttam végül olyan bátor volt hogy megkóstolta ami a kezén amradt a szerszámomból. Kicsit hagytam a csiklóját mert egy szűz a lány a végén még hamar elmegy attól ha ennyire sok inger éri, de aztán eszembejutott hogy a lányok nem úgy működnek mint mi és ő nem "egytöltékeny+ szóval igazából csinálhatom tovább makszimum többször elélvez ami nekem csak dicsőség. Emiatt nagyon irigylem a lányokat, nekem meg itt vigyáznomkell hogy ne durranjak el rögtön mint valami szűz kamaszfiú, mert már elég régen voltam nővel. Nyelvem hejett a másik kezemmel izgattam a csiklóját tovább, láttam hogy nagyon élvezi és hogy ez a legnagyszerűbb alkalom arra hogy megörténjen, feltérdeltem a lábaközé, aztán fölémagasodtam, az ujjaimat már kiszedtem de továbbra is eltereltem a figyelmét azzal hogy a csiklóját izgattam a kezemmel és nem maradt sokáig magára odalent az ujjaim nélkül, kicsit abbahagytam mindent hogy legyen ideje szusszanni egy ásodpercnyit meg hogy legyen hatásszünet, vihar előtti csend stb. Aztán a nyugalmas pillanat után gyorsan odaigazgattam és benyomtam, na akármennyire is akartam nem tövig mondjuk csak félig hogy megtudja szokni. Nagyon szűk volt úgy szorított hogy önkéntelenül kicsúszott egy "fuh" a számon, aztán ráhajoltam a testemmel a feje mellett támaszkodtam és figyeltem a reakcióját, lassan elkezdtem kihúzni majd betolni tényleg óvatos voltam de nemtudom teljesen mindentől megkímélni, muszály azt a pici beígért fájdalmat előidéznem nemsokára... Óvatosan mozogtam de egyre mélyebben, éreztem is a picit kis gátat és amikor mártudtam hol van egy határozotabb mozdulattal "betörtem az ajtót". És utána nem vártam mert a fájdalom nagyrésze ebből állt, bár lehet eleinte a feszülés se kellemes neki bár ez egyáltalán nem biztos, ha határozottan fojtatom hamar hozzászokik és élvezni kezdi szóval nem álltam meg az átszakítás után sőt, igaz nem gyorsan de határozottan egyre mélyebbre mentem, egyszer boltam tövid és éreztem a méhszáját na az végleg betett betett nekem és már nem akartam finomkodni, nemvettem ki a szerszámomat de felrántottam magamhoz hogy ne feküdjön az ágyon, ölbevettem és felálltam vele. Így fojtattam tovább, vékonyka volt és könnyű gyerekjáték volt megtartani és közben mozgatni a szerszámomon egyre gyorsabban és gyorsabban közben pedíg lihegtem és néha férfiasan felnyögtem volt hogy morgotam eggyet mert nagyon tetszett és mert néha elég állatias vagyok, transzba estem elég hamar és már hangyányit sem finomkodtam de türtőztetnem kellett magam, én csak egyszer tudok elmenni de kitűzött célom hogy ma este őt többször is a csúcsra tudjam vinni.
|
Raffael | Mikor előjöttem az első, amit láttam, Eurielle ijedt arca volt. Ijedt, dehogy, halálra rémült. Tudta, hogy az ideje és Mishaé is meg van számlálva és nem is baj, ha elkezdi írni a búcsúlevelét, akárkinek is tudja elküldeni. Majd Lyrára néztem. Nem kételkedem benne, hogy forral valamit, mit talán közösen terveltek ki, csak valaki alaposan beletenyerelt nekik. Akárhogy is, szemmel kell tartsam a lányt, mert egy éjszaka a nyakam vághatja. Talán csak információkra van szüksége, amiket akárhogy is nézek, megfog kapni. De nem ingyen. Rengeteg sok fájdalmat és lelki terhet róvok rá, hogyha véget is ér általa a játék, akkor se feledje mit fel nem áldozott annak érdekében. Remélem nem valami bugyuta, önző cél hajtja, mint sokkalta inkább valami nemes. Miután elköszönt Eurielletől és Mishától, odébb vonultam vele.
- Beszéltem Murilloval. A legkevésbé sem örül neki, de kérte, hogy intézkedjünk a Solaris család elintézésében. Holnap reggel pedig meg is lepjük őket. Szeretném, ha pedig ezúttal nem csak néző lennél, de résztvennél aktívan a kivégzésükben. - néztem le rá, majd kicsit oldalra biccentettem a fejem.
- Legalább megmutathatod, milyen jó lövő is vagy. Elsőként Quentin családjához megyünk, addig a többi Solarist összeszedik nekünk. - magyaráztam, majd a távozókra néztem. - Akár mehetsz a nénikéd után is, de most az egyszer kivételt is tehetek az érdekedben és megosztom veled a hálót. A holnapi naptól kezdődik a kiképzésed és a bizonyításod, miszerint valóban alkalmas vagy erre a posztra. - tettem hozzá, majd még. - Ja, igen, hogy a testőröm légy. - mosolyodtam el nem éppen jó szándékú mosollyal, de ugye részlet kérdése a holnapi napot érintőlegesen. Ha valóban jó, az holnap kiderül, de ha egy csepp romlottság is ül a szívén, elindul majd általam a lejtőn, s bármi is vezérli, megfogja azt mérgezni a sötétség.
Stormie | A kényeztetés közben hallottam a szuszogását minden egyes rántásnál. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ez most a nyögést helyettesíti nála vagy tényleg ilyen kelletlenül használatba venné a szerszámát. S mivel ő sem hagyott fel a kényeztetéssel én is éreztem, hogy egyre jobban ráérez a testem és olykor nem tudtam megállni, hogy ne ránduljon meg a hasam, vagy emeljek kicsit a csípőmön, esetleg zárjam össze a lábaim, pedig most még csak a simogatás fokozatait éreztem, amire olykor fel is nyöszörögtem néha. S ekkor jött még az első kalandor ujja, nehéz is volt rávennem magam, hogy széttárjam olykor remegve összezáródó lábaim. A zavarodottság lassan teljesen megszünt, és csak azt éreztem, hogy egyre többre vágyom, mert így sosem teljesedik be. Hogy mi, miért és, hogy, azt nem tudom, de egyre többször rándultam meg a másidok ujjánál, pedig ha bár kicsit feszített még odalent az ártatlanságom szűke, de akaratlan is felnyögtem. Megakartam jegyezni még korábban, milyen undi is volna olyan dolgokat kóstolgatni, mi alulról jön ki belőlünk, de miközben kényeztetett, majd csúszott le, már behunyt szemmel, néha megemelt csípővel hümmögtem nyugtalanságomban, s ahogy kicsúszott közben kezeimből a játékszere ösztönösen nyúltam vele a számba. Nem is igazán fogtam fel, hogy az a furcsa íz, amit az ujjaimról szopogatok le, az belőle jött ki. Amikor pedig leérve dupla kényeztetésbe kezdett, ösztönösen nyomtam feljebb magam, hangosabban nyöszörögve, nyögve. A szívem majd kiugrott a helyéről, az ujjaim remegve markolták az ágy felső részét. A hátam ívbe feszült, de végül az utolsó pillanatban pont abbahagyta és a lecsökkent intenzivítás hatására a testem is lassú nyugalomra intette magát, bár már nem kell sok, hogy átessek a mennyek kapuján. Teljesen más gondolatok lepték el elmém, de olyan gyorsan repkedtek, hogy fel sem tudtam fogni őket. - Ehz jóh... - nyöszörögtem, mikor mŕr lenyugodtam annyira, hogy még a fellegekben lebegtem, ki tudtam ejteni a szavakat. Ha most tette volna meg a dolgot, biztos, hogy a behatolásnál el is megyek. Így meg csak nyöszörögni tudtam, követelve a folytatást. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
