|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Tudom-mondtam egyhangúan.-Nem hibáztatom amiatt mert próbált megnyugtatni tegnap, ez van nem lehet mit tenni nem vagyunk istenek.-Odaértünk hozzá és miután mondta hogy érezzem magam megkérdeztem.- Van itthon valamilyen alkoholol amit nem sajnálsz tőlem?-kérdeztem komolyan.- És megvártam hogy tölcsön nekem valamit ha volt mit, és utána mentünk le a pincébe, amit mondott a kamerákról elgondolkodtatott.- Tényleg, megnézted a pincét vagy a házat nincs e bepoloskázva? Valószínű az irodánál sokan tudják a címedet, hátha valahogy sikerült bejutniuk és elhelyezni egy lehalgató készüléket.- Belekortyolam az italba amit adott, kicsit fintorogtam, egyenlőre nem vagyok valami nagy ivó de ha ez így megy tovább azthiszem nekem is fog kelleni egy laposüveg.- Én szívesen odamennék a helyszínhez személyesen, persze civilruhában meg valami ürüggyel kérdezgetném a heieket. - Két dologhoz volt kedvem, vagy feléllni és csinálni valamit aktívan vagy valahogy eltompítani az érzéseimet ez sikerült is mire a pohár végére jutottam, nem rúgtam be de minden sokkal simábbnak tűnt mint amilyen valójában, kicsit lazított is rajtam.
 Mikor rámtette a lábait feltettem a kezeimet egy pillanatra.- Na ígykell bánni egy sebesültel, megtisztelő hogy az éces utcamocsokban tapicskoló lávacskáidat idedobod a tiszta köntösömre- Nem tetszett ez a dolog, mármint TOm ex alkoholizmusa ami Lolita szerint most kezd visszajönni, ezt is én okoztam bazdmeg...vagy legalábbis rá segítettem de most hogy itt vagyok majd jól kiveszem a kezéből a piá.- A percerzcímet kikérhetném amgamnak de nem tagadom.- vigyorogtam és próbáltam elfújni a füstöt az arcáig, tetszett az ötlet hogy jo-t elvinné bulizni, haonsló korú lányok és Jo magányosnak tűnt Lolita pedíg olyasvalakinek akinek elkellene egy normális barátnő aki nem valami félgengszter ribirongy. - Ó kiscsillag, ha én aztmondom bárbmiben akkor bármiben.- folytattam viccesen aflörtöt, aztán úgytűnt tényleg komolyan gondolta ezt a bulizós dolgot és én támogattam is az ötletét.- Jólvan menjcsak játszani, de azért vigyázz magadra! - Intettem neki és a karjaimat a pad támlájára csúsztatva néztem ahogy távolodik.
|
 Megköszöntem a kávét, és beleszórtam a cukrot is.
- Csak azóta iszom cukrosan, mióta Lolita velem él. Rászorulok az apró örömökre, mikor rájön a hiszti... - mosolyogtam haloványan, mert a viccelődésem alaposan beárnyékolta a mai tragédia.
A beszéd után és mielőtt még elmentünk volna, odajött hozzánk az egyik kolléga nyomozó és kijelentette, hogy bár mellettünk áll, félti a családját, így jobbnak látja, ha kiszáll, aztán elment. Szerencsére - vagy sem - más nem követte a példáját, de kegyetlen feszültség alakult ki mindenki közt. De főleg a mi kis csapatunk és a többi nyomozó közt. Ez persze érthető, de a belső viszályok megnehezítik a dolgunkat, míg a maffia báró, addig röhög a markában.
- Igen, én is erre gondoltam. Már korábban intéztem is néhány hívást, de még egyelőre avisszajelzésekre várok. - válaszoltam, majd egy kis csend után ismét megszólaltam.
- Sajnálom, hogy azt ígértem rendben lesznek. Sajnáom őket is. De ebbe sajnos nem szólhatunk bele. Mindent megtettünk, ám olykor... valahogy ez sem elég. De megígérem, hogy fizetni fog ezért a besúgó. Rengeteg ember halála szárad a lekén, s ha ez nem volna elég, majd én is jól helyre teszem. Sőt... ami azt illeti, szerintem életének utolsó pofonjait Warren fogja kiosztani. - magyaráztam, noha tudom, ez nem vígasz, és a család sem fog feltámadni tőle.
Mikor hazaértünk kicsit ugyan furcsáltam a csendet, de Lolly olykor egészen el van a szobájában, vagy ha nincs itthon néha a közelben lóg a barátaival. Igen, szeretném azt hinni, hogy inkább a korabeli barátaival van.
- Érezd magad otthon. - mondtam, miután ledobtam az öltönyöm, majd kinyitottam a pincét.
- Néha komolyan elgondolkodom, hogy a házba is elkéne néhány kamera, hogy tudjam miket művel itthon ez a lány... Volt, hogy eltűnt a nappaliban lévő lámpa burok, és egy hónappal később a kanapé fiókjában bukkantam rá. Addig fel sem tűnt, hogy nincs rajta... - csóváltam a fejem mosolyogva. Ha pedig nem volt ellenvetése lementünk a pincébe.
- Tegnap éjjel utána néztem Ruben elmondottai alapján. A furgont nem találtam meg és a személyleírás sem túl pontos, talán nem is itteniek voltak. Néhány évente ugyanis érkeznek ide titkos szállítmányok, egy informátor szerint amolyan menekültek, spanyol emberek, akiket rabszolgaként szállítanak ide. Lehet, hogy egy ilyen szállítmánnyal érkeztek, elvegyültek és lecsaptak. Mondták, hogy volt köztük gyerek is. Talán onnan szedték össze... De lehet, hogy tényleg az egyikőjüké volt... - magyaráztam.
 Gondoltam jobban örülsz neki, mint a csokinak. - mosolyogtam fel rá, majd legyintettem a pad felé közeledve. - Áh, csak nem volt más dolgom... - válaszoltam neki, miközben leültem, vagy is eltehénkedtem volna rajta, de ő is becsatlakozott. Láttam, hogy a hasa még fáj, de a lábainak semmi baja, szóval voltam olyan drága, és felpakoltam az ölébe őket. Hé, én hagytam, hogy leüljön, és ki is nyújtózkodhatok közben.
- Ó, azt hittem azért megbeszéltétek ezeket. Te nem is tudtad? Miután elmentél, még az örökbe fogadásom előtt alkoholistává vált. Gondolom miattad, meg az ügy miatt, ami annyira titkos. Totál lesüllyedt a mélybe. A főnöke pofozta meg és tette rendbe. Elküldték pihire, de titkon még akkor is dolgozott, csak közben szép lassan kitisztult. Aztán most megint inni kezdett... - magyaráztam, mintha mi sem volna természetesebb, valójában kíváncsi voltam érez e miatta bűntudatot, vagy elgondolkodik e a szavaimon.
- Ezek után még sunyiban sem fogom tudni meghúzni egy korty erejéig a piát otthon, mert ilyenkor sasszeművé válik, ha italról van szó. - mosolyogtam.
- Te idióta, őt csak meghívnám, nem kérnék belőle... nem, a harmadik valami helyes srác lenne... - nevettem, de viccesnek hatott elképzelni, az egészet. Na az volna az őrület. - Te perverz disznó! - nevettem rajta.
- Na látod éppen ezért. Majd én ráveszem, versenyzünk vagy tudom is én, a lényeg, hogy lazítson kicsit, hogy ne gondoljon a halottakra, meg a nyomasztó szürke irodára.
Azért meglepett, hogy kereste a kifogásokat, de abban egyetértek, hogy jelengleg csak meccsnézésre lenne alkalmas, ahhoz meg nincs kedvem. Azért egy széles vigyorg még megengedtem magamnak.
- Bármiben? Vigyázz ezzel a kijelentéssel, nehogy megbánd... - ültem fel és hátul megtámaszkodva kezeimen néztem rá.
- Tudod én nagyon szurkolok nektek. Alig várom, hogy szemtől szembe légy a gyilkossal és azokkal, akik hozzájárultak az áratatlanok halálához. - mosolyogtam, majd leengedtem lábaim a földre. - Most viszont mennem kell, mert apuci nem is tudja, hogy ellógtam és biztos ideges lesz. Na meg még ki kell választanom a ma esti bulis cuccom, amiből kb. mindenem ki van, hogy lássák, hogy én egy olyan lány vagyok. - nevettem elindulva.
- Szia cuncimókus! Gyógyulgass! |
Kiugrottam az épületből mert láttam egy kávézót az épület mellett, nem akartam autómatásat inni és gondoltam kiróbálom ezt, Tomnak is akartam valami jót vinni mert látta mindíg szart issza, csak annyira lefoglaltak a rubennel történtek hogy elfelejtettem figyelni és megkérdezni Tom hogy issza a kávét, kértem egy hosszú feketét meg egy hosszú feketét Tomnak és hoztam mellé cukrot hátha ő kér bele. Közben szedtem magamra egy kis életkedvet a napsütés miatt, tavaszodott és virágzott minden, apró öröm ebben a keserűségben de jóleső volt.És azon gondolkodtam hogyan lehetne így fojtatni a nyomozást, hiszen így már biztos hogy van egy tégla, kikell találni valamilyen módszert hogy kiszűrjük, lehet hogy mindenkit átkell világítani mégegyszer. Viszaérve letettem Thomas asztalára a kávét.- Elfelejtettem kérdezni hogy issza, feketét hoztam.- És mellé tettem a kis zacskó cukrot hátha kell neki, aztán leültem. Hiányoltam a kísérőmet aki tegnap bevezetett az FBI épületébe és bemutatott Thomasnak, de biztos indokoltan hiányzik. Az eligazításon Thomas rátért a tégla kérdésére, a többiek háborogtam, szerintem ez nem volt méltó hozzájuk, azthittem az itt dolgozók tudják hogy a hiszti még ha indokolt is nem célravezető.Az eligazítás után THomas odajött hozzám, gondoltam a bűntudat miatt, mondta hogy beszéljünk nála, szóval követtem és autóba ültünk.- Ha lehet egy javaslatom, lehet szükség lenne egy független szakértőt hívni aki kihallgat mindenkit aki résztvesz a nyomozásban, és újra átkéne világítani mindenkit. Mert így nem fogunk tudni haladni.- Mondtam az ablakon kinézve, próbáltam a tavasz látványába menekülni az ablakon keresztül, de olyan sok érzelem vagdalózott bennem , főleg fájdalom és harag.
Éppen sikerült cigarettát tarhálnom valakitől mikor hirtelen megszólított valaki és benyeltem a füstöt aztán röhögve a hang irányába fordultam, Lolita volt az. Meglepett hogy idejött.- Ennyire bejövök hogy ilyen korán egyedül eljösz meglátogatni?-mondtam és mikor átnyújtotta a doboz cigit nagyon megörültem.- Te gondolat olvasó vagy. Na tedd odébb a nádszálaidat.- mondtam miután elfoglalt az egész padot ésmiután odébb tette egyik kezemet letettem a padra és arra támaszkodva óvatosan leültem, fájt is meg nem akartam kiszakítani a varratot, aztán hallgattam a panaszait többek közt arról hogy Tom eltiltotta tőlem amit nem csodálok, de volt ami meglepett abban amit mondott.- Hogy érted azt hogy megint iszik? - szívtem bele a cigibe- Volt már korábban gondja ezzel?-kíváncsiskodtam, előfordult régen hogy jól a pohár fenekére néztünk de az alkoholizmus az más, eggyikünknek se voltak ilyen gondjai, vagyis legalábbis én azthittem.- Jól vagyok szerintem holnap kiengednek, max futkérozni csak óvatosan fogok tudni, a dokik j munkát végeztek.- Aztán elkezdett beszélni a buli ötletéről, az édes négyes hallatára meg fintorogtam eggyet mert eszembejutott egy pillanatra Tom meztelenül.- Fúj nem kérek a négyesezésből, na meg ő az apád még ha a mostoha is. Amúgy nem láttad azt a lányt? Szerintem ő se szokott sűrűn inni, én benne lennék de még kockázatos lehet de attólmég mennék de még leülni is alíg tudok szóval csak valami gyengébb buliba, apád tuti nem menne bele, szóval lehet titokban kéne elhívnod Joannát ha nagyon szeretnél bulizni és egyenlőre csak ketten tudtok menni.- mondtam komolyan.- sajnálom, de egy hét múlva bármiben benne vagyok.-kacsintottam rá. |
Mikor hallottam csukódni az ajtót, én is kimásztam az ablakon, de nem Tom után. Itt az ideje a mellékszálak elvágásához. Elkell érjem, hogy Warren bizalmatlan legyen Tommal, s közben Joannaval is így fogok tenni, bár őt nehezebb megközelíteni, mint gondoltam. De van rá ötletem és szerintem ezt még apuci is díjjazná.
Ám első utam a kórházba vezetett. Mikor pedig beértem még azelőtt kiszúrtam a kertben ólálkodni Warrent, hogy felmentem volna hozzá a szobájába.
- Nagyon jól áll neked ez a köntös... - intettem oda vigyorogva. Oké, talán kicsit furcsa lehet, hogy megint én, megint egyedül, de szerintem ő is sejti, hogy már csak apu cukkolása miatt is járni fogok a nyakába.
- Azt hittem ki sem mozdulhatsz az ágyból, de látom már elég jól vagy... - húztam elő a zsebemből és nyújtottam oda neki egy doboz cigit.
- Jaj ne is mond, tudom, hiányoztam... - dőltem le az egyik padra, és ha csak nem láttam késztetését, hogy kövesse a példá, vízszintbe tettem magam és feltettem a lábaim rá.
- Apuci eltiltott tőled tegnap. Szóval nem tudtam megállni, hogy ide ne jöjjek... - pillantottam fel rá. - Totál bedilizett... aggódom érte. Szerintem megint iszik... Ha én a főnöke lennék, nem hagyná, hogy ennyire mélyre süllyedjen és kényszer pihenőre küldeném, de jó messze az ügytől, mert képes gyalog is visszatérni a világvégéről... - sóhajtottam panaszosan.
- Na és veled miújság? Mikor tolod vissza a popsidat az unalmas kis irodátokba, ahová egyelőre, de csak egyelőre nem járhatok be hozzátok..? - mosolyogtam fel rá. Persze a válaszát megvártam, de aztán fecsegtem tovább.
- Arra gondoltam, hogy lévén, hogy egy normális barátnőm sincs, Joannaban szert tehetnék egyre, és elvinném őt bulizni ma este. Persze tudom, dolgoznia is kell, de még fiatal, és ha ő még nem is látja be, szüksége van a stresszoldásra. Aztán eszembe jutott, hogy rád is rád férne egy kis szórakozás. Mondjuk Tomot sem szívesen hagynám ki ha már ti is jöttök, de mégis csak az apám... az már gáz lenne... Szóval mit szólsz? Menjek édeshármasozni Joannaval, vagy kipróbálod velünk az édesnégyest? - poénkodtam. Mármint... félig meddig, meg amúgy komolyan beszéltem. |
Nem tagadom indulás előtt lehúztam néhány pohárkával, de csak mert szar éjszakám volt, és a hír és a tudat, hogy most majd Rain szemébe kell néznem rosszabbá tette a napot. De a vezetés még ment, és talán még a mosdóban is sikerült annyira összeszednem magam, hogy ne vegyék észre, hogy ittam.
Nem sokkal utánam érkezett Joanna is. Kissé kapkodva fogadtam, mert még én sem nagyon tudtam mit kezdjek most mindezzel.
- Öhm azt még megvárom, köszönöm. - mondtam neki, de nm kísértem el, inkább kezeimben az átnyújtott dossziéval próbáltam összeszedni gondolataim. A teremben érezni lehetett a félelmet és az idegekedést. A friss vér, magával hozta a halál szelét, és most bizony mennek a morgások a háttérben, mert jól lehet eddig is tisztában voltunk vele, hogy nem kutyaütőket kergetünk, ám így, hogy a tanú is nagyjából egy félnappal később a kihallgatása után meghalt - mégha nem is bizonyították még, hogy szándékos volt - mostmár mindenki fosik.
Miután Joanna is visszatért, megköszöntem a kávét, és hogy elkerüljem az érzelmi vívódásokat mindenkivel, megpróbáltam tényközlő és komoly hangnemben beszélni az elmúlt napok eseményeiről.
- Szóval... mint hallottuk, ma reggel egy súlyos balesetben elhunyt a szemtanú és a családja is, ezért... - és itt valamelyik közbe is kiabált.
- Szart baleset! Szándékosabb nem is lehetett volna! Kurvára gyilkosság volt, Tommy! - kiabálta. Oké, erre most valahogy nem készültem, de igyekeztem figyelmenkívül hagyni.
- Így tehát nem maradt.. más szemtanúnk, maximum a gyanúsítottak, akik már rács mögött vannak. Viszont, ha valóban gyilkosság volt, feltételeznünk kell... - itt elharaptam a mondatot és éreztem, hogy a szám is kiszárad. Olyasmit kell mondjak, amiről én mindig is tudtam, s ami nagyobb veszély forrás, mint tán maga a vezér. - Hogy valaki informálja őket a helyzetről. - néztem körbe egy pillanatra, hátha az illető, aki vélhetőleg most is jelen van, betojik annyira, hogy lássam akár csak az arcát is megrándulni. De nem.
- Itt? Hát ez őrültség! Mégis ki lenne képes családokat írtani? - kérdeztem egy bosszankodó nyomozó.
- Nos, talán az, akinek jómaga is családja van és inkább őket védené... - válaszoltam nemes egyszerűséggel. Csakhogy ez a bökkenő, az indok koránt sem biztos, és itt a legtöbb nyomozónak van veszteni valója, családja.
- Arra a következtetésre jutottam, hogy annak érdekében, hogy kiszűrjük az informátort, még komolyabb biztonsági szabályokat kell beiktatnunk. - ám bár ezeket még én sem tudom pontosan. De, így képtelen volnék egy légtérben dolgozni velük. Ez nem paranoia, itt életek múlnak a döntéseinken.
- E-egyelőre ennyi... - léptem ki a "reflektorfényből", majd Joannahoz sétáltam vissza, fogalmam sincs miért hozzá, talán bűntudatot éreztem, amiatt amit tegnap mondtam neki, hogy minden rendben lesz. S csak most láttam a szemeim, hogy akármennyire is bújja a kávét, neki is szar reggele volt.
- Gyere... inkább nálam beszéljük meg... - mondtam halkan s ha nem volt ellenvetése, el is indultunk. |
Mivel fáradt voltam már nagyon nem pöccentem be annyira csak odalra fordultam miután betakart kidugtam a takaró alól a kezem és köszönésként mutattam egy középsőújjat Tomnak. De valahol igazat adtam a megjegyzéseinek. Olyan édes álmom volt, virágkoszorút kötöttünk a fiúknek egy gyönyörű metőn, Johna elcsente az öngyújtómat mert kergetőzni akart, én pedíg nem ellenkeztem jól megkergettem őket, azlett a vége hogy csimpaszkodtam rajtam mind ketten én pedíg elterültem mint egy leterített vad. Nevettünk, Maeve is úgy nevetett hogy ragyogott, nagyon hálás kis álom volt reggel könnyes szemmel ébredtem, a plafont bámultam és egyértelműen éreztem a jelenlétüket, meg is fogadtam nekik hogy magállítóm azt aki a halálukért felelős, mióta meghaltak ez volt az első igazán kedves álmom velük. Erősnek éreztem magam, fel is keltem és kimentem sétálni eggyet a kertbe, fájt a seb de nem volt akkora hogy felszakadjon.Közben kaptam a hívást, szomorú volt de én sejtettem hogy ez be fog következni, ennek nem lesz vége amíg sikerrel nem járunk...
Rémálmaim voltak, fel is ébredtem az éjszaka közepén. Rubenről a tanúról álmodtam és a családjáról, egy óriási kutya elkapott álmomban és egy férfival lehurcoltak egy pincébe aminek a falai belsőségekből voltak, ott végig kellett néznem ahogy megölik őket és a férfi végig a szemembe nézett, és végig azt mondogatta mint egy öntudatlan báb- Megígérted hogy vigyázol rájuk, ez a te hibád.- Szóval erre keltem fel az éjszaka közepén, ittam egy pohár vizet, leültem az ágyra és próbáltam megnyugtatni magam azokka la dolgokkatl amiekt Tom modnott, visszafeküdtem de alíg aludtam valami egész éjjel. Felkeltem és fogmosás után csörgött a telefon, felvettem és közölték a hírt hogy mitörtént a tanuval,letettem a telefont, úgy éreztem teljesen lebénultam, leültem az ágyra a kezembe temettem az arcomatés kihasználtam hogy még egyedül vagyok ezért kiengedtem a feszültséget, jól eláztattam a tenyeremet. A fejem olyan volt mintha egy bomba lökéshulláma találta volna el, zúgott a fülem és szédültem, de nem maradhattam itthon, kisírtam magam lezuhanyoztam és indultam a munkába busszal. Közben azon merengtem hogy ezzel a fajta halállal legalább jobban jártak mintha megkínozták volna őket, gyorsan vége lett nem szemvedtek. Rubent soha nem felejtem el, és így hogy meghaltak már nekem is van miért bosszút állnom, ökölbe szorult a kezem, kicsit úgyéreztem átmegy dühbe a gyászom. Beértem és találkoztam Thomassal, mivel ő a főnök őt hívhatták először.- Jó reggelt.Sajnálom hogy tegnap olyan álmos voltam, többször nem fordul előt, mikor lesz az eligazítás hoznék magamnak egy kávét, és neked is ha kérsz.- mondtam kicsit egynahgúan, nehéz lenyelnem még a történteket, de profi akarok lenni nem akarom hogy kikészítsen ez.
|
Thomas B. | Ugyan nem az én győzelmem, azért Joanna nevében is jó volt Warren orra aládörgölni a dolgokat. De nem zaklattuk sokáig, mert pihennie kellett, főleg, hogy az évek során nem nagyon ügyelt magára, így van is mit pótolnia alvás és evés terén. A búcsú beszólását megpróbáltam elengedni a fülem mellett, de azért odamentem és apáskodóan betakargattam.
- Hiába próbálod a nagyfiúságoddal kompenzálni mindezt, ezzel is csak erősíted a tény, hogy kezdesz kiöregedni a dologból. Én még nyomozó és apaként és állom a helyem, te pedig lassan egy modell lány súlyával büszkélkedhetsz... de azért, jóéjt babuci... - mosolyogtam és jól esett még egyszer lecsapni a magasra dobott labdáját.
Igazából én abban reménykedtem, hogy az irodába vagy odahaza még folytatjuk a munkát, főleg a friss fejleményekkel, de nem hoztam fel, mert láttam, hogy útközben Joanna is elaludt. Szóval haza vittem, aztán mi is haza mentünk Lolitával. S bár késő volt, most, hogy legalább vele kettesben voltunk, úgy éreztem, jobb lenne elejét venni ennek a gyümölcsöző, és egyáltalán nem pozitív kapcsolatnak. Persze volt egy kis vita, meg mellé beszélés, ráadásul úgy érzem, azzal, hogy szemtől szemben elárultam neki, hogy mennyire nem tartom jó ötletnek és már-már megtiltom, hogy Warrennel találkozzon, még akkor is, ha ott vagyok, szinte biztos vagyok benne, hogy még ösztönöztem is. De fogalmam sincs hogy kellett volna közölnöm vele, hogy bár jó barátom, megbízható, ha úgy adódik és rájön a kangörcs, bárki bugyijába belenyúl. Sosem volt még alkalom, hogy esetleg kolléga lányával tette volna meg, s mivel nekem is új még szinte az apaság, ő meg évekre eltűnt, nem volt rá példa, de nem tudhatom, hogy nem is tenné meg.
Másnap...
Én még előző este is a pincében dolgoztam, s mivel ott csupán a lámpa fénye nyújt némi világítást, gőzöm sem volt mennyi az idő. Pedig mára is terveztem bemenni az irodába, na meg hát még kiakartunk hallgatni pár embert. Nagyon elmélyültem a kapcsolatok felderítésében, mikor hívást kaptam - s így nagy eséllyel Joanna és talán Warren is - hogy ma reggel, miután beiktatták a szemtanút és családját a védelmi programba, illetve elakarták őket szállítani beléjük rohant egy kamion és az állomásra tartó FBI-os furgonban is mindenki meghalt, illetve a kamionos is szörnyet halt. Elég lesújtó volt a hír, a haláluk, s hogy nem tudtuk megvédeni őket, pedig a férfi végig erről beszélt. Eszembe jutott amit tegnap Joanna is mondott, s hogy aggódik a szemtanú miatt. Most mégis, hogy magyarázzam el neki, hogy azért ilyen sem történik olyan gyakran, hogy sokakat megvédünk? Ez viszont figyelmeztetés is volt a számomra. Egyrészt, hogy senki sincs biztonságban, másrészt, hogy tényleg van egy belső informátoruk, aki tudott a szemtanúról. Az még nem derült ki, hogy pontosan honnan és mikor, de feltételezem, tán az egyik köztünk lévő nyomozó. Talán bízott benne, hogy senki sem ér célba vele, s minek után Joannanak sikerült, ideges lett és ezzel akart ránk ijeszteni.
Lolita B. | Tény, hogy nem épp a tervek szerint teljesítettem a feladatom, de megtettem minden tőlem telhetőtt, s végülis - bár én nem tudok róla - az információim alapján már biztosan intézkednek. Elég hosszú éjszakám volt, szóval sokáig aludtam, de azért nyűgös is voltam, mert egy részt zavart, hogy Tom ennyire tiltakozik Warren miatt, másrészt izgalmasnak tartom, hogy csak azért is szabályt szegjek. De nem szöktem be a kórházba, bármennyire is jó lett volna beszélgetni a hülyeségekről. Otthon kellett maradnom, míg Tom is otthon volt, mert tudnom kell a fejleményeket. |
Azthiszem Thomasnak igaza volt, egyszerűen csak megkell szokni a hasonló helyzeteket. A kórteremben látott a kéz a kézre szituációnak Thomas nagyon nem örült, elhiszem hogy a lánya és aggódik miatta, de azért ez nem volt annyiradurva dolog és lehetett akár tényleg ártatlan is az egész, Warren ügyet se vetett erre. Elmosolyodtam büszként amikor Thomas felvilágosította hogy sikerrel jártam, sőt próbálta ezzel felpiszkálni Warrent akinek a paródiája nagyon tetszett, tényleg egész jól tudta utánozni Thomas hangját.Nevettem picit de a szám elé tettem a kezem, ha Tom ennyire kinyilvánítja hogy nem tetszik neki ha a lányával flörtöl Warren akkor annyira azért már ismerem mind kettőt hogy tudjam ők csak mégjobban fogják csinálni. Cseverészés nem tartott sokáig mert Warren ágybadugós poénja kicsit tényleg túl sok volt, de valahog sikerült eljönni úgy hogy ne sérüljön meg senki, Tom szólt Lolitának is hogy mára ennyi volt a móka, autóba ültünk és Thomas kedvesen haza vitt, nekem is úgy kellett keresnem a címet mert még nem jártam az apartmanban amit béreltek nekem ideiglenesen. Útközben énis nagyon fáradt lettem, az akadémián már régen nem aludtam jól, reméltem hogy itt egyedül egy saját helyen majd kipihenhetem magam, nem vagyok fáradékony de most kivételesen már nagyon aludtam volna, véletlenül egy kicsit elpilledtem az autóban és csak akkor keltem fel autómatikusan mikor megálltunk. Elbúcsúztam Thomastól és Lolitától és mentem is a saját kis lakásomba. Második emeleti kis takaros lakás volt, fehér finom illatú ágynemável, sárga falakkal , kicsi volt de praktikus. Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba nemsokkal később el is aludtam.
|
Lolita kedvesen, együttérzően a kezemre tette a kezét, nekem ez egy nagyon jóleső gesztus volt, utána viszont kicsit átalakult a dolog, izgalomba hozott nem tagadom a dolgot, de még tartom magam ahhoz hogy Tom lánya szóval csak gyönyörködtem a pillanatban míg odahajolt, én egyébként szeretem a játszadozást szóval csak elvigyorodtam közben. És utána is nagyon alaposan el tudtam képzelni azt amit mondott" sarokbül nézni ki mit hova dug".- Igen, mindenbizonnyal úgy tennék, szívesen megfigyelném a részleteket.-Aztán Tomra terelődött a szó, arról panaszkodott Lolita hogy nem bízik senkiben, se benne se bennem senkiben.- Hát nem csodálom, nagyon komoly munkát végez és ez nagy nagy teher a számára, de már visszajöttem és lehet tudok javítani ezen.- Ha valóban nem bízik bennem az egyenlőre nem csodálom, és anno olyasmit csináltam ami miatt nemcsoda ha nem bízik most bennem, de remélem ezt helyre tudom hozni majd.- Ugyan, ha úgy is érzed nem bízik benned az azért lehet mert a lánya vagy, és meg akar védeni sokmindentől amiben te nem is látod a veszélyt, rá meg a frászt hozza.-próbáltam pártfogolni Tomot, aki nem sokkal ezután megjelent Joanna kíséretében, aztán volt nagy szemmel verés a kézfogónkra,én nem is reagáltam semmit, nem jöttem zavarba nem volt az a hülye érzés hogy " jaj lebuktunk" nem másztam a bugyjába csak kedves volt velem, meg kicsit flörtltünk, vagy tán már azt se szabad? Mikor Lolita elment azért utána néztem, élveztem a társaságát most meg elsompolygott az apja miatt.Alaposan félrelőttem Joannat illetően, na inkább ettől jöttem zavarba, megvakartam a tarkómat.- Hoppácska, akkor gratulálok az leső sikeredhez.-mondtam Joannanak, őszintébb is lettem volna ha Tom nem élvezkedik azon hogy én itt kórházbakerült nyugdíjas vagyok Joanna meg a friss reménység, elöl összekulcsoltam a két kezemet, és Tomot parodizálva komoly fejjel és hangját utánozva megszólaltam.- Thomas, hálás lennék ha visszafognád ezt a stílust ami engem olyan színben tüntet fel ami nem a valóságot tükrözi.- Persze majd ha kijutok leszmit tanítani Jo-nak, majd megtudja milyen egy igazi profi, ha ilyen jól kezdi biztos fogákony lesz a tanácsaimra is. Nem akartak mondani semmit amíg fel nem épülök, úgytűnik egyenlőre a sorozatos egó gyepálást kell tűrnöm a gyengeségem miatt, na de had élvezze ki ezt Tom, remélem kialégül majd ezzel a haragja amit irántam érez, ásítottam egy nagyot.- Megfoszt ez a kórház mindentől amit szeretek, nincs mit tenni.- sóhajtottam, a piára kajára és a nyomozásra gondolva.- Késő van már és azthiszem mind jobban tennénk ha pihennénk eggy nagyot, most még megtehetjük a nagy éjszakázások előtt, ahogy mondtátok van valami eredmény, van min dolgozni holnapról, köszönöm hogy eljöttetek.- Mondtam, aztán lejebb is csúsztam az ágyon.- Dugd ágyba a kislányodat helyettem is.-kacsintottam Tomra még azért ezt a piszkáló megjegyzést eleresztettem.- Ej na bocsi ez egy kicsit erős volt. -próbáltam elnevetni hátha elfelejti amit mondtam de azt hiszem kicsit sok voltam most. Megvártam míg elmennek, nem tetszett ez a szokatlan fáradtság, régen emg se kottyant egy ilyen műtét most meg alíg vártam hogy pihenhessek. Elég hamar ki is dőltem |
Lolita B. | A negyven évesen akaratlan is felnevettem. Jó belegondolni aba, amit mondok, hogy ennyi élvezet és kudarc mellett is, nos igen, még mindig élek, s azon kívül, hogy több tapasztalatom van, illetve azért nekem is ketyeg az órám, jól érzem magam.
- De az elégedettség messze nem az élvezet és boldogság szinonímája. Elégedett lehetsz a pizzával, amit kihoznak vagy az automatás kávéval, de élvezed, ha nyomod a gázt és üldözhetsz egy fickót, bele sem gondolva tán, hogy könnyen felkenődhetsz egy oszlopra. Van különbség. - mosolyogtam rá, ami pedig hamarosan vigyorrá vált, mikor visszaütötte a labdát a golyókkal kapcsolatosan.
- Nagy kár, pedig elvileg a fiúk imádják. De te biztosan nem kérnél ilyemit a kislányoktól, ugye? - fogtam rá finoman kezére egy csöppet közelebb hajolva, de még így jó tíz centire arcától. Ha azonban megérintette a mondat vagy egy pillanatig is a tudatába férkőzött, azt a szívmonitora jelezte sűrűbb csipogással, amire én felnevettem és elhajoltam. Ha nem történt semmi, az se gond, mert sokszor szeretnék még ily módon a méltósága és a kontrolljának cérna szálain táncolni.
- Nem aggódom, mert akkor majd te kihúzol a bajból. Azok után, amiket négyszem közt elmondtam neked, elvárom, hogy így tégy, cserébe a hálámat is élvezheted majd. - somolygok sejtelmesen. A magyarázata vége pedig ismét kacagásra késztetett. - Igen, és gondolom kutya kötelességed lenne apaként a sarokból egy székben ülve figyelni, ki hová és mit dug, gondolom. - nevettem.
- Apa paranoiás, azért nem bízik bennem, de jobb ha tudod, hogy benned sem, senkiben. Agyára ment ez az egész, annyira, hogy mikor elmentél, ő... - itt ajkaimhoz kaptam elharapva a mondatot, mert majdnem kiadtam az aduászom, amit nem most szeretnék. Még nem érzem magamhoz elég közel, hogy ezzel magam mellé állítsam. - Mindegy, hagyjuk. - mosolyogtam rá és remek terelés volt a családja, ami által ismét együttérzésem fejezhettem ki, így erősebbé téve kapcsolatunk alapkövét.
Az, hogy azt hiszi a bábuk nem kelnek önállóéletre tévedés. Persze ők még nem is tudják mekkora szarba tenyereltek. De rajtam kívül is akad, aki így vagy úgy, de nyerni fog. Ha Murillo veszít is, max lekerül a bokámról az arany lánc, mi fogva tart és hasonló módon, mint most családról családra járnék, kifosztanám őket, elcsábítanám ki megtetszik s ha elegem lesz belőlük vagy ott hagyom őket vagy bepiszkolom a kezem. Vicces megjegyzésére most azonban csak elmosolyodtam. Többre nem is lett volna időm a telefon miatt, amiután azért maradt egy kis gombóc a torkomban, mert amikor az ember két ló közé esik figyelnie kell nehogy az egyik agyontapossa, mert kicsit szimpatizál a másikkal.
- Ó hidd el nekem, egy ragadós barátnő ezerszer rosszabb egy dílernél. - vicceltem el a dolgot, nem sokkal ezután jöttek be Tomék. Volt is nagy meglepetés és tulajdonképpen pont kapóra jött a dolog. Apa szikrákat szóró nézése az egymást melegítő kezünkre egyértelmű figyelmeztetés volt, így elhúztam s mint aki vagy apa gonoszkodása miatt vagy mert már órák óta itt van, kikéreckedtem.
- Na jó, már úgyis nehezen bírtam visszatartani az üccsit. Magára hagyom a nagy nyomozó brigádot, míg pisilek egyet. - szóltam nekik, aztán el is mentem a legközelebbi mosdóba, ahol magamra zárva a fülkét megpróbáltam innen bejutni az FBI adatbázisába. Ha más nem csak annyit megtudni, hogy néznek ki, hová viszik őket. |
Thomas B. | Nekem csak is azért volt jó kedvem - legalábbis a szokottnál jobb -, mert most igazán Warren orra aládörgölhetem, hogy tévedett. Persze mondthatja ő, hogy ezt sem úgy gondolta, csak lelkesíteni akarta és rám ijeszteni, de valljuk be őszintén nagyon is kételkedett. Egy pillanatig én is elbizonytalanodtam, de láttam, amit láttam.
- Nem, ez szerintem a büntetése, amiért így elhagyta magát és minket. Legalább a varratok kiszedéséig nem ihat és nem is virgonckodhat. Sokat fog nélkülük kínlódni, de magának okozta a gondot. - mondtam úgy, mintha nem sajnálnám amúgy, pedig de. Aggódom érte nagyon is. Ugyanakkor annak tényleg örülök, hogy így nyugton kell lennie. Nincs ivászat, ami jó, mert így nekem sem lesz okom elcsábulni és nincs ágy akrobatika, már pedig akkor minek flörtölne és Lolly sem lesz veszélyben, mert ő csak arra veti rá magát, aki valamilyen módon kalandot jelent neki.
- Igen, persze, bocsánat, mondani is akartam, csak annyi minden történt, hogy el is felejtettem előre szólni, hogy én sem tiszteletlenségből fogom tenni, csak hát megszokás. De könnyebb lesz ha már jobban ismerjük egymást. A nyomozást tekintve pedig lesz rá idő, mert sokáig eltarthat. El is töprengtem azon, amiket mondott. De egyenlőre Warrenre nem mondhatunk semmi konkrétat, pihennie kell, mert lehet, hogy most csak egy rutin műtéte volt, de van olyan hülye, hogy fejnélkül is nyomozgatásba kezdjen, hasznát viszont nem vennénk. - magyaráztam mielőtt rátértünk volna a problémára mi láthatóan nyomta a lelkét.
- Persze, ez természetes. Mind aggódunk értük, de meg kell tanulnunk eltekinteni mind ettől, mert könnyen rányomhatja a bélyeget a nyomozásra. Ki tudja még hány száz tanunk lesz, és mind fęlni fog, de biztosítanunk kell, hogy rendben lesz minden, mégha nem is tudhatjuk igazán, és folytatni a munkát gőzerővel, mert ez visz minket a megoldáshoz és a túléléshez. - mondtam neki, s közben meg is érkeztünk a kórházhoz.
Csak látogatni mentünk be Warrent, így a dossziét se vittem, meg hát megbeszéltük Rainnel, hogy nem beszélünk neki az ügyről, míg rendbe nem jön. Ha pedig így kezd el mászkálni, simán kiteszem a csoportból. Simán megteszem, ő is tudja. Mikor beléptünk, elsőnek az tűnt fel, hogy Lolita tényleg szépen őrt állt Warren ágya mellett, aztán láttam, hogy mindezen csupán az ront, hogy a kezecskéje a cimbomrámén pihen. Persze erre is mondhatunk akármit, de lévén, hogy a kajánál is poénkodásba torkollott a dolog és, mintha a sorok között - s nem akaratlanul - flörtölnének, jogom van hinni, hogy mielőbb tisztáznom kell kettejükkel, hogy mi a helyzet. Mindenesetre Lolly biztos észre vette, hogy nem ok nélkül tekintek a kezükre és köszörülöm meg a torkom, szóval levette, ami sokat mondó. Vagy azért vette le, mert látta, hogy zavart, bár ez őt hidegen szokta hagyni és inkább szóvá teszi, vagy mert tényleg szeretne valamit Warrentől és az igazság lévén inkább némaságba burkolózott, sőt mi több ki is ment mosdóra hivatkozva.
- Nem eszik olyan forrón a kását, Joanna remekül helytállt, míg a többiek pofára estek. De a válaszokra sajnos még legalább két három napot várnod kell, míg a varratokat el nem távolítják. Mondtam én, hogy ellustultál. Még jó, hogy itt van Rain. - piszkálódtam és piszkosul jól esett. Na nem azért mert fejembe vettem, hogy a lányomra mászott, hanem mert szerintem ott van benne a verseny szellem s bizony most bánthatja méltóságát. |
Azért az nagyon jól esett hogy bebizonyítottam Thomasnak hogy nem hiába vetette belém a bizalmát, és persze ez volt az első sikerélményem itt. Meg kicsit meg is mosojogtatott a bajoszba való belebonyolódásával.- Jól hangzik, szeretem a versenyeket még lehet bajszot is növesztek nagyobbat mint az övé.- viccelődtem, de belül továbbra is rágott a fene, tudtam hogy elmúlik egy idő után de ilynekor nehezemre esett a társalgás.- Szegény pára-mondtam miután Thomas közölte hogy szemvedései mellett Warrennek diétáznia is kell majd.- Remélem azért majd erőre kap hamar, szerintem Lolita is jól viseli gondját.- mosolyogtam, aztán arra is hogy mondta hogy a piszkálódás ellenére is milyen kedves tőlem hogy meg akarom látogatni Warrent.- Én nem vettem a szívemre, szerintem ösztönözni akart és tetszett ilyen, nagyon karizmatikus fickó értem mit kedvel benne, és persze azt is hogy ő mit kedvelhet magában.- Néztem rá egy pillanatra míg vezetett aztán hirtelen letegezett a semmiből, már mintha korábban is előfordult volna szóval akkor tisztáztam.- Szóval akkor tegeződünk? -tettem fel a költpi kérdést.- Néha előfordulhat hogy véletlenül magázódni fogok, nehéz ráállnom.- Majd megkérdezte minden rendben van e, kicsit csendben maradtam mert azt akartam mondani hogy persze de nem jött ki a számon.: Azthiszem nem, és pontosan nem is tudom mi a baj, de talám azért lehet mert aggódom a tanu miatt, félek hogy nem tudok eleget tenni.- Nemszoktam ilyen őszintén megosztani ha valami bajom van, régen azt tanultam meg hogy senki sem segít, senkinek nem szabad megnyílni mert nem leszek biztonságban, meg aztán nem is volt senkinek se egész fiatalkoromban szóval sok tapasztalatom nincs az ilyesmiben, de érzem hogy nem biztos hogy egészséges, ezért beszéltem most mégis. Megérkeztünk a kórházhoz és felmentünk Warrenhez.
Régen énis így gondoltam, javarészt mondjuk most is, énse akarok bakancslista fölött görnyedni és általában sokmindent kirpóbálok, vagy nem gondolkozom túlsokat, hallgatok a megérzéseimre és van hogy rosszul sülnek el a dolgok, de nálam ez része a hivatásomnak is, egy kamaszlány viszont jó ha úgy él és próbál ki dolgokat, hogy közben azért legalább a 40 éves kort megérje majd.- az édes négyesen egy pillanatra elgondolkodtam de elhessegettem, Tom lánysáról nem szabad ilyeneket elképzelnem.- Néha mikor sikerül bennem azért okoz némi elégedettséget.- válaszoltam arra amit mondott, hogy másokat megmenteni nem annyira élvezetes, aztán kezdődött a golyókapkodásos gúnyolódása.- Én sajnos nem vagyok olyan nyitott a saját nemem felé mint te, de meséld el milyen hátha megjön hozzá a kedvem.-viccelődtem.- Ilyen csúnyán visszaélsz Tom bizalmával? Tudom hazudnak néha a kamaszok de ha sokszor csinálod apád egyáltalán nem fog bízni benned, és egyszer lehet hogy megesik hogy nem húz ki a bajból. Támogatnám szívesen az ötleteidet, de énis voltam apa és van már egy hangyányi felelősség érzetem hogy ne tegyem ezt állandóan, de az édes négyest támogatom. Tom meg úgytűnik az ilyen zabolázatlan lelkek védőszentje mint te meg én, ezért is kontrollálom magam amennyire tudom, ketten már lehet sokak leszünk neki.- Jól esett az érintése, miután beszéltem neki a családomról, belegondolva elég régen volt hogy valaki gyengéd volt hozzám. Játszottam a nagy macsót de míg európában voltam szinte senkivel nem beszéltem csak azzal akivel szükséges volt pár szót, bevoltam zárva teljessen.- Nekem elég a főnök meg pár fejes, a többi összeomlik magától, a rendőrök onnantól kezdve megkezdhetik a rendszerük feltérképezését és likvidálását, tünjön el az egész úgy ahogy van, utána ha úgy adódik hogy életben maradok, szeretnék élni egy kicsit és rendesen meggyászolni a szeretteimet.De fenese tujda, lehet addig nem lennék nuygodt míg mindenki ki nem nyiffan.-tettem hozzá kicsit viccesen. Aztán hívta valamelyik haverja, mikor visszajött olyan volt mintha titkolna valamit, vagy valami bántaná, beszélgetés közbenis úgyláttam kicsit feszélyezve érezte magát.- Remélem nem valami dílerrel beszéltél, mert kicsit úgy nézett ki.- Mondtam, mire be is lépett Tom és Joanna, nagyon örültem nekik főleg Tomnak, még fasítban vagyunk de most nagyon szívesen megöleltem volna.- Sziasztok! Jó kis meglepetés, na de mondjáktok hogy ment? -Joannán azért picit látszott hogy kicsit máshol jár, azthittem a kihallgatás miatt.- Na ne búsúlj kislány, lesz még alkalmad bizonyítani.- mondtam neki vígasztalásul mert azthittem rosszul ment neki azér ilyen.
|
Biztos azzal, hogy cuki vagyok és ezt ő is tudja. Nem egy vérmérsékletűek vagyunk, de ezt el kell fogadnia. Ezen senki sem tud változtatni. - vontam meg a vállam egy mosoly kíséretében. Ha nem is feltétlen személyes dolgokról vagy őszinte godolatokról, de rájöttem, hogy szeretek vele beszélgetni, mert egy félnótás és jók a poénjai. Ráadásul szimpatikus a régi énje, noha mostanra már biztosan kiöregedett abból az elevenségből.
- Azért mert nem ülök otthon, már fura vagyok? Ez miért baj? Én csak azzal a felfogással szeretnék élni, hogy, amit lehet és kiakarok kipróbálok kipróbálom. Nem akarok 90 évesen egy bakancslista fölött zokogni, hogy miket nem tettem meg. Ha valamit a fejembe veszek, meg teszem. Aztán vagy élvezem vagy nem, de úgy akarok meghalni, hogy ne legyen bennem kétely, hogy mennyi mindent akartam még. Biztos sok minden kimarad az életemből, de egy percig sem szomorkodom majd, inkább élvezem, amíg lehet, mert ha holnap elüt a busz, legalább elmondhatom, hogy verekedtem már biztonságiőrrel, száguldoztam és ütöttem el bevásárlókocsival banya tankos nyanyát, ettem zöldteás, citromos és vajsör fagyit, és a legtöbb emberrel ellentétben, én már édes négyeseztem is. Ne kérdezd hogy csináltuk, de megcsináltuk. Az utóbbit ugyan nem élveztem annyira, de a citromos fagyit azóta is imádom. És a lány barátaimmal ha vásárolunk, mindig befekszem a kocsiba. - mosolygom lelkesen. Ezek a dolgok valóban megtörténtek és büszke vagyok rájuk, de mind emmelett feszülten és komolyan végzem a feladatom, amiért ide lettem küldve. - Nem mondom, hogy másokat megmenteni rossz dolog, de aligha élvezetes. - vonom meg vállam ismét. Kár, hogy nem egy 20 évvel előbb találkozunk, ugyan akkor is lett volna némi korkülönbség, de jóban lettünk volna, és én nem hagytam volna fészket állítani, hanem utaztam volna vele, őrültségeket csináltunk volna és élveztük volna az életet. Helyett most egymás ellenségei vagyunk és akármilyen gonoszul is hangzik, a szimpátia ellenére, remélem, hogy ő fog előbb megpurcanni.
- Tudd Warren, golyót az ember többféleképp is betud kapni... de azt hiszem tudom mire gondolsz... - vigyorogtam, de csak hogy lássam az arcát, amint elképzeli magában azt, amit nem akar. - Igen, ő most is ilyen. Csak éppen az igazgatóiban ülve, a rendőrségen várakozva vele és az egyik boltieladóval szemben, mikor letagadtam, hogy elloptam egy twixet, de felvették kamerára... - somolyogtam szemeim forgatva. Hazudtam Tomnak, ő mégis nekem hitt. Látni kellett volna az arcát, mikor megmutatták neki a felvételt. Az a döbbenet és csalódás. Huh..
- Pff, ezt jó tudni. Ha nem félnék, hogy az ágyhoz láncol, simán belógnék utánuk. - öltöttem ki a nyelvem. - Neked meg a cinkos társamnak kéne lenned, támogatnod az ördögi ölteteim... - tettem hozzá.
- Buta vagy, ha ezt tényleg elhiszed. Ezt a meglátást akármire lehetne mondani. Becsapni magunk, hogy hamis hitekbe reménykedjünk. Becsaphatom magam azzal, hogy mondgatom, hogy jó ember vagyok, de jól tudjuk, hogy nem fogok azzá válni, mert elkezdek benne hinni. És a twixet is megettem mire lebuktam... - magyarázom neki. De a különbségek ellenére azért még mindig szeretek vele beszélgetni. Aztán rátértünk a családjára. Hiába poénkodta el a barbis dologgal, láttam rajta, hogy ez még most is komoly téma neki.
- Sajnálom a családod, téged pedig náluk is jobban. Szar lehet mindenkit elveszteni és csalódni a világban, Istenben és mindenben. - motyogtam egyik kezem a közelebbi kézfejére téve. Elgondolkodtató és kissé kijózanító volt, amit mondott. Amiről beszél, az lényegében engem is érint.
- És gondolom mind azokat is elkapod és eltiprod, akik a segítségére voltak annak a valakinek, nem? Biztos nem egyedül csinálta. De vajon mindegyik megkapja a kiérdemelt büntetését? - kérdeztem. Ha isten ne adja eljön az alkalom, és kiderül az igazság, nála pedig ott lenne a fegyver, vajon lelőne? Annak tudatában, hogy a 20 éves lány mögött egy 40 éves nő lakik, akik közre játszott, hogy megöljék a családját? Gyengének tűnik, de a bosszú erőt ad neki. Szerintem képes volna megölni, ha olyan érzelmiállapotba kerül.
Elmosolyodtam a téma terelésre és egy pillanatra majdnem el is szóltam magam, hogy maximum a betegségek miatt kéne félnem, a gyerek dolog sosem valósulhatna meg. De ekkor megcsörrent a telefonom. Hogy sose derüljön ki, kiknek dolgozom, beceneveket és a barátaim neveit használom a telefonszámoknál.
- Jaj ezt felkell vennem... csajos dolgok, tudod... - keltem fel a székből és kicsit arrébb álltam. Nem konkrétan a maffia vezére, de egy felettes hívott, hogy bent van a szemtanú az őrsön a családjával, illetve, hogy Tomék elhagyták a területet, szóval lépjek be a számítógépükbe és tegyem tönkre a hálózatuk, illetve az áramszolgálatást, hogy könnyebben bejussanak és kinyírják őket. Azt nem tudni, hogy köptek-e vagy sem, de nem akarnak kockáztatni. S nem mintha Warren megnyúzott gyerekei hatotak volna meg, de jelenleg nem voltam a hely közelében, illetve hát a körülmények sem adottak, hogy ezt most teljesítsem. Igyekesztem nem feltünően úgy beszélni vele, mintha valami nagykutya lenne, hanem mintha a barátnémmal tárgyalnánk meg a holnapi napot. Ideges volt a másik fél, mert ez nagy bukó mindenkinek. De ha megpróbálom mobilról, és rajta kapnak, nos nem tudom hogy itt törvényes-e a kivégzés, de miattam biztos kivételt tennének. Megértem, hogy félnek, mert ha a családot elviszik, nehezebben találják meg őket, de mint mondtam, ez rohadtul nem egyszerű. Féltem, hogy ezért aztán én iszom majd meg a levét, de jelenleg én vagyok a legközelebbi informátoruk, csak nem nyírnak ki. Aztán letettem és visszasétáltam mosolyogva.
- Hát na, én veled ellentétben nem válogatok... csoki vagy vanillia fagyi, mindegy... - folytattam tovább mosolyogva a beszélgetést, míg meg nem érkezett Joanna és Tom. |
Nem nehezteltem volna rá akkor sem, ha nem húz ki belőle egy szót sem. Másnak sem ment, talán nekem sem ment volna. De mikor a fickó beszélni kezdett, elkerekedett szemekkel hallgattam őket. Nem hiszem, hogy főként az játszott volna közre, hogy nő és könnyebben megnyílnak előtte, bár a férfi olasz, szóval biztos benne volt a pakliban, de szerintem Joanna másként hatott rá. És hiszem, hogy amit mondott őszintén mondta. Én magam sem vagyok biztos benne, hogy bárkit is képesek vagyunk megvédeni, elég csak Warren családjára gondolni, de meg kell próbálnunk, ahogy a tanúknak is meg kell próbálniuk segíteni. Mikor visszajött, nos a tapsvihart emllőzve, azért sok elismerős szót, tekintetet és egyesektől még vállveregetést is kapott. Én is mosolyogva léptem hozzá, főként, mert tudtam, hogy Warren pimaszsága ellenére is jól helyt állt. Jaj de jó lesz majd az orra alá dörgölni.
- Ejha! Tudtam én, hogy jól döntöttem. Összefog még akadni a bajszotok Warrennel, ha ezt megtudja. Nagy benne a verseny szellem, szóval készülj fel. Mármint... nem úgy értem, hogy... neked nincs bajszod, csak öhm... tudod, hogy értem... - kezdtem el zavaromban magyarázkodni. Hogy mire fel azt én sem tudom. Ehhez képest azonban szomorúbbnak tűnt, pedig a jobbnál is jobban teljesített.
- Öhm... persze, semmi gond. - válaszoltam kissé megszeppenve, szóval el is hagytuk a terepet.
- Igen jól van, Lolita írta, hogy már teljesen önmaga csak diétára fogták... - próbáltam elviccelni a végét, de úgy láttam, hogy talán a hallottak nyomták a lelkét. Ám míg be nem ültünk a kocsiba, nem kérdeztem rá. Csak azután, hogy útnak indultunk és elhagyuk az őrs parkolóját.
- Kedves tőled, hogy meglátogatod Warrent... Úgy értem, azok után, hogy kissé szúrkálódott, noha teljesen jól megálltad a helyed. - beszéltem hozzá, azt már észre sem véve, hogy a semmiből kezdtem el tegezni, talán akkor mikor ledöbbentett a beszéd készségével. - Minden rendben? |
-Apukád úgytűnik nem bízik benned, vajon mivel érdemelted ki ezt a bizalmatlanságot?-mosolyogtam- Aki fékezhetetlen abban sok olyan dolog bújkál amit szeretne elrejteni mások elől, benned is érzek valami ilyesmit. Ha komolyabb lett volna a dolog Tom biztos velem jön, ahogyan régen is. Régen is az a típus voltam aki "szereti" magát összetörni, mindíg lepottyanta egy tetőről, kiestem ablakból, félholtra verekedtem magam vagy bekaptam egy golyót, és az apád mindíg ott volt amikor kinyitottam a szemem, mint valami feleség.-nevettem.- Ő sokkal jobban tudott vigyázni magára.- Mondta Lolita hogy a doki nem engedi hogy egyek.- Hát ez kurvajó- néztem az infúzióra.- Ha én lennék az apád én se engedtem volna hogy menj velük, ha ez esetleg megnyugtat. Ez az ágyban maradók rész meg úgy igaz ahogy mondod, de titkon azért én azthiszem ez a gyorsfelépülés titka, a szervezetedet becsapni hogy minden rendben van, aztán hamarabb alkalmazkodik. De most kivételesen fáradt vagyok, nincs kedvem cigánykerekezni.- Még nagyon nem votlam formában, vézna voltam magamhoz képest.- Köszönöm, milyen rendes gyerek vagy.- mondtam arra hogy már küldött smst Toméknak.- Biztos jól meggyűlt veled a baja kamaszkorodban.-mosolyodtam el, aztán lefelé néztem a kezeimre.- A fiaim is...úgy tudtak hisztizni majd belebolondultam néha, de mindíg csak rövid ideig voltam mérges, imádtam még ezt a részét is egészben. - Lolita rákérdezett hogy én pontosan ki vagyok, és aztmondta Tom nem szokott mesélni rólam neki.- Hát azt nem csodálom hogy nem, apád mindíg mellettem volt ő volt a társam sok sok évig, mindíg számíthattam rá és ő is rám, de aztán miután a családommal történ az a dolog egyszerűen leléptem szó nélkül, lehet azt is hitte egy ideig hogy megöltek engem is, szerintem most is nagyon dühös rám és én ezt jogosnak érzem.Hát mittudom én mit kérdezzek, lányom még sose volt, barbizni szoktál? -viccelődtem, aztán magáról kezdett mesélni- Igen nekem is van egy olyan érzésem hogy hasonló kamasz lehetsz mint amilyen én voltam. Oh persze egy sót se szólok ha tudsz magadra vigyázni.- tettem fel a kezeimet megadóan miután a varratnyomkodással fenyegetett.-nehogy belekerülj valami komolyabb szar társaságba mert. Na köszi ez egy jó ötlet- mondtam a fájdalom csillapító feltekerésa után.- Nem tudom pontosan mit értesz az alatt hogy ki vagyok, előbb már mondtam hogy apád társa voltam, kivégezték a családomat, elmenekültem nem is tudom miért, nem akartam élni de meghalni se. Aztán visszajöttem mert nem tudtam kiverni a fejemből őket, azt amit tettek velük, és eldöntöttem hogy vége az önsajnáltatásnak és ha az életembe kerül is, megtalálom és megölöm a rohadékot aki felelős ezért.-szorult ökölbe a kezem.- Nem érdekel szemved e majd vagy, az érdekel hogy vége legyen, hogy ez ne ismétlődhessen meg mással és hogy végre tudjak nyugodtan aludni. Olyan sokszor látom őket álmomban, van hogy beszélnek hozzám, hol kedvesen hol engem hibáztatva. Na de azthiszem ebből elég, nem szeretnék erről többet beszélni maradjunk a barbiknál. Szóval sokat pasizol csajozol mi? Hát csak aztán nehogy bajod legyen belőle, fiatal nagypapa lenne Tomból. |
Megértettem volna ha nem beszél, mégsha ezzel minket nagyon meg is szivat, már kezdtem beletörődni abba hogy legalább a mai napra hagyjuk békén szegényt nem akartam összeroppantani mégjobban és amint elfogadtam hogy vaszínűleg nem tudunk meg semmit, váratlanul elkezdett beszélni. Nagyon sokmindent mondott amik fontosak lehettek, rengeteg hasznos infó ami nyomán eltudunk indulni. És amit mondott nagyon érdekes volt a kisgyerekes rész.- Igen, ez valóban elég szokatlan. Ruben, nagyon sokat segített ma abban hogy elkaphassuk őket, végeztünk is. Az őrök elkísérik a családjához, ők is ebben az épületben vannak nem messze, ide nem kockáztatná meg senki a betörést mert azonnal lebuknának, és rengeteg a fegyeres is.-nyugtattam kicsit magamat is.- Holnap reggel azonnal megkezdődik a tanulvédelmi programba való beiktatásuk, hamarosan el kezdhetik az új életüket. -kitéptem egy lapot a noteszemből firkantottam rá és átnyujtottam Rubennek.-Itt a számom ha holnap még eszébe jutn valami hívjon fel. - odacsúsztattam az asztalon lévő kezére a kezeimet, nem tudtam máshogy kifejezni a köszönetemet, és azt hogy tisztelem ezt az embert amiért képest volt együttmőködni.- Maga egy nagyon bátor ember, és a bátraké a szerencse.- mondtam búcsúzóul és jókívánság gyanánt, felálltam és kimentem a többiekhez, először Thomas tekintetlt kerestem, mert kíváncsi voltam elégedett e velem, a többei egyértelműen örültek hogy sikerült enny infomációt kiszedni a tanuból. Énis örültem csakhogy nem teljesen, tudom hogy valószínűtlen az hogy ide megpróbálnának betörni akárkik, hiszen ez tényleg instant lebukás, lehetetlen olyan gyorsan bejönni és eltűnni hogy nemhagynak maguk után semmit, mégis...nagyon aggódtam a családja miatt. -Ha nem nagy kérés haza tudna vinni.-kérdeztem Thomastól, de nem voltam túl beszédes kedvemben, még nem vagyok gyakorlott a kihallgatásokban lehet ezért kavar ez most fel ennyire, hirtelen mintha ez az egész sokmindent feltárna a bennemlévő dolgokból is, nagyon magányosnak éreztem magam mert úgyéreztem ha hazamegyek senki nem lesz akivel beszélhetek erről, ahogy nem is volt sohasem.- Van valami hír Warrenről? Ha ébredn van még szeretném meglátogatni mielőtt hazamennék.- bár nem voltam jó kedvemben továbbrase és ha warren jól volt legszívesebben egyből hazahúztam volna, én úgyse vagyok vele olyan szoros kapcsolatban mint Tom,. |
 Teljesen igaza van. De úgy hiszem, azok, akik beszéltek, most véresen és holtan néznek vissza ránk azokról a képekről. Nem hiszem, hogy így megkegyelmeznek, de az a kis hit, hogy talán mégis, ott van. - magyarázta a 30-as éveiben járó szőkés-barnás hajú férfi, majd egy kis időre elhallgatott és az asztalt figyelve a lányt nézte.
- Tudja a nejem vallásos családból származik, de miután elvettem, felhagyott ezzel. Egészen a gyilkosságig. Azóta az elhunytakért és értünk imádkozik. Ő azt mondta, hogy eme sors már akkor elkerülhetetlenné vált számunkra, mikor véletlen belátást nyerhettem a pokol kapujába. Miért segítsek másokon, ha mi úgyis meghalunk? Más miért érdemli meg jobban az életet, mint mi? Vagy mint a 8 hónapos kisfiam? Mindketten tudjuk, hogy miután innen kilépek, vagy tán már mikor megpillantottam az esetet, elkezdtek leperegni életem homokóráján az utolsó szemek is. - válaszolta, mint aki már közben bele is törődött volna az egészbe, noha tudta, nem csak az ő vére fog folyni, de a családjáé is. Pár percig csendben ült, talán őrlődött, de végül megszólalt.
- Többen voltak, talán négyen is, ezért végezhettek gyorsan és tüntették el a nyomokat maguk után. Csak a szomszédos ablakból láttam, s nem mindent, nem is tudtam mire vélni, de a rendőrséget túlzásnak véltem kihívni, mert ott elég sokszor csapnak éjszakai partikat az emberek. Egy kék furgon volt a ház előtt, de lehet, hogy az nem is az övüké volt, hanem a családé, vagy talán lopták. - kezdett bele. - Próbálok visszaemlékezni hogy néztek ki, de messze voltak és háttal. Az tuti, hogy kettejük kopasz volt, és mind nagy darab. Olyan biztonságiőr alkatúak... - pillantott el, hogy felelevenítse, amit akkor ott hallott, látott és érzett, de egyenlőre több nem jutott eszébe a fickókról. Aztán hirtelen beugrott egy utolsó pillanat.
- A furgon elejében középen ült egy kislány. Egy olyan... 6-8 éves forma... Nem tudom. Az arcát nem láttam, nyomkodott valamit, és azt nézte... A rendőrök szerint valaki kikapcsolta a riasztójukat is, és a gyilkosság alatt áram mentes volt a ház, ezért nem tudták hívni őket. Mégis... kiviszi el a kislányát egy gyilkosságra? A furcsa az volt, hogy egyáltalán nem zavartatta magát a szőke kislány. Meg lehet fel sem fogta igazán, hogy mi történik... |
Borzalmas ez az egész és el se tudom képzelni mind mehet keresztül.de gondoljon bele, ha ki megy innen gondolja hogy azok akiktől tart majd elhiszik hogy nem mondott semmit? Sajnálom hogy ez történik maga bele keveredett ebbe az ügybe és hogy rettegnie kell a családja elvésztésétől.- becsuktam a noteszemet, és a férfi szemébe néztem.- De ha tárgyilagosan nézzük a dolgot, maga és a családja már ígyis úgyis célpont, a tanúvédelem az eggyetlen lehetőségük. Természetesen ezt akkor is megkapják ha nem mond semmit, de rövid időn belül valaki más fogja majd az ön cipőjében találni magát és ebben a sorban sajnos nem maga az első, de segíthet abban hogy mások ne kerüljenek ilyen helyzetbe. -kérdezte vannak e rokonaim.- Sajnálom, nincs senkim se gyerekem se szüleim senkim, és igen nem tudhatom emiatt pontosan mit értez, arra vágytam egész gyerekkoromban hogy legyen valakim én úgyérzem ezzel a hiánnyal fogom leélni az életemet, de pont ez az ami miatt tudok magának egy másik nézőpontot mutatni mert az értelmeimet könyebben megtudom zabolázni a magány miatt. És ebből a nézőpontból ha tiszta logikával nézzük az egészet,sajnálom de ahogyan ezt márkorábban is elmondtam a családa biztonságán semmit nem változtat az ha most nem beszél, maximum annyiban hogy ha segít hamarabb tudjuk önöket a tanuvédelmi programba helyezni. Új nevet kapnak majd, másik országba költöztetik őket ahol vigyáznak magukra és távol lesznek ettől az egésztől, addig is biztonságban vannak ,most is őrzik őket fegyveresek. Igen igaza van ezel az emberek démonok, akik a félelemkeltéssel akarnak irányítani mindenkit mert ezzel tudnak a sötétben maradni ahol azt csinálnak amit akarnak, de ha egyszer valaki megszakítja ezt a láncot esélyt ad arra hogy véget vessünk az ámokfutásnak. |
Abba is belegondoltam, hogy bár egyből lecsuknának, simán megfojthatnám most egy párnával és könnyítenék a dolgunkon. De azért... sajnálom kicsit. Bár én sem ápolgatni jöttem a lelkük, rossz érzés lehet elveszteni mindenkit, aki hozzá tartozott. Csodálom, hogy nem dobta el az életét, sőt még küzdött is. Szar érzés lehet a tudat, mikor rájött, hogy a világ valóban egy kupac szar és hogy a hit nem hozza vissza a gyerekeit, akik minden bizonnyal a nevét sikongatva haltak szörnyű halált. Hát erős idegzetűnek tartom magam, de ezt még én sem néztem volna végig.
Elmosolyodtam mikor felkelt, nem is igazán tudtam hová tenni az örömét. Mármint nyilván örül neki, hogy nincs egyedül, de biztos szar érzés, hogy az, aki itt van, tök idegen és a legjobb barátja a munkáját is fontosabbnak tartja nála.
- Hát ne tudd meg apu, hogy ki volt bukva, mikor Joanna is azt javasolta, hogy én jöjjek veled... Nem is értem miért. Azért a kórházat nem gyújtanánk fel... - somolyogtam.
- Ennek örülök. Hoztam volna csokit vagy valamit, de a doki azt mondta egyelőre nem ehetsz. Szóval megint éhezhetsz...
- Ja, el. Én is szívesen mentem volna, de fel sem vetettem az ötletet, mondom már az sem tetszett apának, hogy elkísérjelek. Agyára megy a féltés... - forgatom meg színpadiasan szemeim.
- Maradok. Már csak azért is, mert azt hallottam, hogy se apa, se te nem bírtok ágyban maradni, ha ketté is vagytok vágva. Valakinek pedig vissza kell tartania téged. - mosolyodtam el, ötletére pedig felnevettem. De komolyra fordítva a szót, nem volna jó ötlet személyes dolgaimról beszélni neki. A kifogásában nem hiszek, de lévén, hogy nincs egy órája tán hogy műtötték, nem faggatózom.
- Ne aggódj, már akkor elküldtem az sms-t apucinak, mikor először felhümmögtél álmodban. - illegtettem meg előtte a telefonom.
- És ami azt illeti, szerintem kisgyerekre vágyot, mert gőze nincs milyen egy lány kamaszkora. De ettől függetlenül jófej, és az is előny, hogy nyomozó, mert így olyasmiket is megúszhatok, amiket amúgy nem. Hülye lennék ezekkel nem visszaélni. - teszem el a telefonom.
- Hm... de azért érdekelt volna, hogy te ki vagy. Apa nem sokat mesélt rólad, de azt tudom, hogy nagyon jóban voltatok... - itt szándékosan teszem hozzá a múlt időt, hogy elhitessem vele, hogy mialatt távol volt, Tom egyre kevésbé számított rá.
- A haverod lánya vagyok és az érdekel, hogy milyen hobbijaim vannak? - nevetem el magam, mert persze bármit kérdezne furán hangzana tőle, de akkor is.
- Hát... van egy olyan sejtésem, hogy hasonló életmódot folytatok, mint te kamaszkorodban, csak én nem válogatok a nemek közt, se az italok közt. Perszee... erről apuci mit sem tud, szóval, ajánlom, hogy maradjon is kettőnk közt, különben az új hobbim a varrataid nyomkodása lesz. - kacsintottam rá. Nem fenyítésből, de ha ezekről tudna Tom, még annyit se élhetnék, mint most. Örökké a szobámba parancsolna. Aztán gondoltam egyet és kicsit- de tényleg csak egy csöppet - feltekertem a fájdalomcsillapítóját, mert ha csak én beszélek és akármiről én sem vagyok hajlandó, úgy bizony elég hamar kifogyunk a témából. Feltekerése után pedig visszaültem.
- Na most akkor halljunk téged. Ki is vagy te pontosan és miért pont most jöttél vissza? |
Ruben Victoriano (igen, ő és akkor mi van? xD) olyan olasz férfi volt, aki ugyan szerette jártatni száját és mindenfélét öszehordani, ám most mégis szokatlanul hallgatagá vált. Hogy miért? Egyszerű. Élni akart. És hiába hitegették a nyomozók a hamis reményekkel, hogy majd ők vigyáznak rá, tudja ő, hogy ez nem így van. Az első néhány nyomozó férfinek nem is nagyon volt miről nyilatkoznia. Le is fárasztották, ki milyen stílusban.
Aztán jött Rain. Ruben pedig mégis csak férfiból van, ráadásul olasz, mi hangsúlyában és némileg akcentusában is hallatszik.
- Nem mondhatok semmit sem. Sajnálom, de ez a halálomat jelentené. - kezdett bele, mikor belépett a hölgy. De lenyugodott valamelyest.
- Ruben Victoriano. - mutatkozott be ő is egy biccentéssel, vagy kézfogással, ahogy a lánynak jobban esett. Aztán sóhajtva hátra dőlt a székében. Nehezen ment bele a furcsa játékba, de lehunyta szemeit és nagyot szusszant. Finoman fejét kezdte csóválni.
- Halottakat, egy halott családot, vérbe fulladt gyerekeket, lenyúzott bőrrel. De az nem az áldozat családja... - nyitotta ki végül a szemeit. - Hanem az enyém. Nem teszem kockára az életünket a semmiért. - magyarázta, majd egy kis csend után ismét megszólalt.
- Magának vannak gyerekei Miss Rain? Fiatal, biztosan nincsenek. És testvérei, idős szülei? Családja? Egy barát vagy távoli rokon elvesztése is szörnyű, de mikor egy ártatlan nővel és a gyerekeivel végeznek ily módon az... arra szavakat sem találni... Senki sem akarhat ilyesmi a családjának. Azok akik ezt tették nem emberek. Demoni. Tudja... ördögök... |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
