|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Joanna: Ennek a kislánynak a jövőre elég bizonytalanná volt, nem tudom mi származhat abból hogy így látta meghalni az apját de biztos hogy nehéz lesz kihevernie és egész életében végig fogja kísérni, mikor el akartam venni a pisztolyt azonnal tiltakozott és mondta hogy ez az övé, mégsicsak egy kislányról volt szó ,he makulátlan lenne az élete és nem tudná mi ez a dolog, de azthiszem sajnos már tudja, látott ilyet és látta mire képes, nemis volt megtöltve a pisztoly és ha később el akaják kobozni akkor se most kéne ettől megfosztani biztosan nagyobb biztonságban érzi magát ha nála van.-Értem, bocsánat ha ez a tiéd akkor tarcsd magadnál-eggyeztem bele, megfogta volna a kezét de ne mtudtam ezért egy gyengéden kicsit megsimogattam a hátát. És a akkor mondott valami meglepőt.- Daryl bácsi?- Nyilván nem csak egy embert hívnak errefelé Darylnek de valami mégis azt súgta hogy rá gondolhat, és akkor ez az egész egy célzott leszámolás akart lenni. - Én ismerek egy Darylt, ez már Maryland felhívom azt akit én ismerek és meglátjuk ő e az akit te is keresel jó?- Mondtam aztán odakísértem a mentősökhöz hogy megizsgálják rendben van e., de szerencsére nem volt komoly baja.- És honnan jöttetek ide?- kérdeztem hogy tudjak majd mit mondani Darylnek ha felhívom. Tom is ott állt mellettem és megosztottam vele az infót, akartam hívni de Darylt de Tom lebeszélt róla, helyette aztmondta vigyük egyenlőre hozzájuk.- Nem, minden tiszta, rendben van de ne várjunk vele sokat. Hamarosan úgyis tudni fogja és jobb ha mi mondjuk meg neki, ha titkolózunk akkor oda a bizalma-mondtam de bele eggyeztem, nem akartam kekeckedni Thomassal bíztam a döntésében. Beültettünk a kislányt az autóba.- Egyenlőre még pihend ki magad nálunk egy kicsit, aztán felhívjuk a bácsikádat.- Azért se gondoltam jó ötletnek halasztani azt hogy felhívju kDarylt mert addig is egyedül van a kislány idegenek között, igaz Warren jól bánik a gyerekekkel de akkor is csak egy idegen nem egy családtag. Beültünk, és hátraültem a kislány mellé, Tom vezetett próbáltam vele beszélgetni.- Még be se mutatkoztam, Joanna vagyok, téged hogy hívnak? - keveset beszélgettünk mert hamar megérkeztünk a házhoz. |
A storm is coming
 Annyit piszkáltam a lábam, hogy már kezdett lezsibbadni, persze csak rövid időre, de addigis felhagytam a piszkálásával. A mobilomban szemezgettem a neveket, kitől kérhetnék segítséget ebben a helyzetben. Spanolyból csak Darylt ismerem személyesen, ő pedig szerintem ha akarna s tudna se segítene. Ehhez ő nem ért. Az osztagnál meg én vagyok a legjobb hacker, szóval necces, hogy magamtól kéne kitalálnom, hogy kerüljem ki a két tüzet, anélkül, hogy csak egy kicsit is megégetném magam. A keresgélés közben hallottam meg a nagy dobbanásokat, melek közeledtek, és konkrétan kicsapták a szobám majd a fürdőm ajtaját is. Pontosabban a gazdájuk. Nem mondom a szar is megfagyott bennem, mikor nekem esett. Sokféle halálnemet eltudtam képzelni, de hogy majd pont Warren szaggat széjjel, anélkül, hogy tudná mitől mocskos is a kezem. A kérdésére nem is tudtam hirtelen mit reagálni, úgy megijesztett. Aztán csak pislogtam a sejtelmes megszólalásából, míg el nem vette a mobilom.
- Azaz én telefonom, seggarc! - mordultam rá, mert az a telefon nekem olyan, mint egy létfontosságú szervem. Egy pár napig szenvedek nélküle, de aztán kampec. Gondoltam most, hogy visszajött a hangom, legalább szájkaratézunk egyet, de minek után majdnem eltörte a karom és a keze is vörössé vált mikor ökölbe szorította, ismét inamba szállt a bátorság.
- É-én esküszöm nem tudom ki és miket mondott rólam, de egy kurva szó nem igaz belőle. - ráztam a fejem, s csak azért hadováltam ilyen bénaságokat, mert kurvára féltem, hogy agyonver. Mert látszott a szemein, hogy megtenné, ha kihúzom a gyufát. Ezért inkább nem tettem.
Ő meg lesmárolt. Na ezen lepődtem meg a legjobban. És nem olyan romantikus, megbocsájtok félével, hanem a teljesen indokolatlan, őrült vagyok módszerrel. Nem is tudtam hová tenni, viszonozni meg esélytelen volt. "Hozzá járultam a családod halálához." mondtam volna, hogy lássam vajon miként végződne ez az egész, de esélyesen nem a javam szolgálná őrült felindulása, ezért nem tettem. Ha nem szorongatta volna a karom, azért biztos lenyomtam volna neki egy pofont, csak a dolog hevében, de tán jobb is így. Aztán kiviharzott. A hajamba túrva ültem fel és néztem körbe, hogy ez mégis mi a szar volt. Oké, ez az esemény, nem csak az én idegeim tette tropára, ez bizonyos. Lemostam a vért és tette rá egy sebtapaszt, mert nem is kellett rá több. Aztán eszembe jutott, hogy a mobilom még mindig nála, hogy fejelné meg a falat. Láttam melyik zsebébe tette, s ha csak nem dobta az asztalra - amit erősen kétlek - akkor még mindig ott van és csak el kell vennem. Szóval leosontam, míg ő a kanapén kínlódott magában. Mögötte voltam, s bár esetünkben lehet egy pirítóval többre mentem volna, hogy kiüssem, helyette egy párnával kezdtem csapkodni a fejét, aztán megpróbáltam béna módon az arcába nyomni, de közben már félig átmászva a kanapén. Közben pittyeget a telefon, mert jöttek az üzenetek a látszatbarátoktól, ami tovább hergelte a dolgot.
- Add vissza! - döntöttem el a kanapén, onnan meg leküzdöttem a földre, miközben a zsebeit próbáltam tapizni. - Életed legrosszabb döntése volt egy netfüggő tinitől elvenni a telefonját! - sziszegtem, míg nem kulcs zörgésre lettem figyelmes az ajtó felől, ezért gyorsan felugrottam róla.
| Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |
|
Warren: Joanna és Tom elmentek én meg itthon maradtam őrségben, vigyázni hogy Lolita en csinálhasson semmi hölyeséget. Miután Tomék elmentek csönd volt, csak én voltam és a szembesülés közelgő bekövetkezése. Korán volt ezért gondoltam iszom egy kávét, azthittem Loli alszik még de puffanást hallotam a fenti fürdőszobából. Felrohantam mivel kitudja mit csinál, benyitottam, láttam hogy a kádban fekszik és a lába vérzik kicsit. Ahogy megláttam átfutott rajtam valami furcsa düh, odamentem és lerántottam a kádból a két kajánál fogva hogy ülő pozicióba kerüljön.- Mit csináltál?- néztem a lábára, idegesen de aztán beugrott mit mondott Joanna, hogy ott van a nyomkövetője és hogy vigyáznunk kell vele mert ügyes hacker.- Jó hogy eszmbe jutottattad.- Ha nála volt a telefonja akkor elvettem ha pedíg nem a szobályába mentem és onnan vettem magamhoz, aztán visszamentem a fürdőszobába. Próbáltam kontrollálni magam de lüktetett bennem a méreg, elárul kihasznált elhitetett velem valami és Tommal is, elhitette hogy szereti bennünket és közben meg akart ölni. Nemtudtam mite tennék vele legszívesebben de jött kényszer arra hogy alaposan megráncigáljam, felpodozzam vagy ilyesmi pedíg nemszokott ilyesmi velem előfodulni ha nagyon dühös vagyok akkor se, elvégre egy lány akármilyen bűnöző, nagyon haragudtam rá pokolian, remegett az ökölbe szorult kezem. Megint megragadtam a karjánál, a szemébe akartam nézni, közben érezhette a dühömet mert szorítottam a karját, aztán hirtelen teljesen elvesztettem az önkontrollt de nem ütöttem meg hanem megcsókoltam, közben ugyanúgy szorítottam a kaját, de nem finoman csókoltam meg, rendesen betoltam a nyelvem a szályába és adtam neki rendesen, aztán amikor észheztértm elengedtem kimentem és becsaptam az ajtót magam után aztán belerúgtam az asztalba ami az én szobámban volt, alaposan szétbasztam meg a lábamat is ezzel együtt, majd kifizetem Tomnak bár ígyis elég nagy kupi volt, leültem az ágyra hogy egy pillanatra meg nyugodjak, úgy futkározott bennem a düh és a kangörcs mint még soha és nem értettem, nem tudtam mit kezdeni ezzel a kettős dologgal, vagy megölöm vagy megbaszom erre a kettőre tudtam gondolni, szar volt hogy most nem mehettem el. Üvöltöznöm kéne vele, utána meg kikérdezni de ez nekem most nem megy. Leültem a ágyra és a két kezem közé rejtettem az arcomat miközben próbáltam megnyugodni. Azthittem hogy ezt azért ennél sokal normálisabban fogom tudni kezelni nemis ismertem magamra. |
I'm Not Crazy!
 Tiszta fejjel biztosan furcsáltam volna, hogy Joanna alvás időre átköltözik a szobámba, de Lolita jutott róla eszembe, mikor még kicsit volt. Hiába volt nagy arcocskája nappal és illegette magát a csilli-villi cuccaiban, mondván, hogy ő aztán kész nő, esténként gyakran riadt fel és rohant át hozzám, hogy velem aludjon, mert félt a villámlástól. Talán még most is fél. Szóval reggelig így aludtunk. Aztán jött ez a kamioos dolog másnap, ami nem olyan nagy döbbenetünkre nem baleset volt. S mikor beazonosodott, hogy Daryl bátyja idetartott a lányával, azaz vagy megfenyegették őket - ami a tegnapi eseményeket tekintve igen gyors volt - vagy Daryl már korábban figyelmeztette őket, hogy legyenek óvatosan, s hát inkább közelebb akartak lenni hozzá, semmint távolabb. Vagy talán tudta a bátyja, hogyha vele történik valami, a kislány magára marad a szörnyek kezében. Mikor az embernek családja van, nehezen gondolkodik tisztán, hiába kérik tőle. A mentősök megvizsgálták, s mivel nem lett nagy baja - ami tekintve a két lövöldözőtt meglepett, mert nem tudtam, hogy a kislány tud lőni - így átadták nekünk. Marlenek nem akartam még szólni róla, bár úgyis hamar fény derül rá, hisz más rendőrök is vannak itt. De éppen ezért egyelőre Darylhez sem vihettük. Na meg... mégis hogy közüljük vele, hogy még nem is ígértünk neki tán védelmet, már is meghalt egy családtagja - már ha csak egy - és kis híján árván maradt az unokahúga. Újabb fejfájást, de már egészen kezdek hozzá szokni. S ami a legjobb, hogy az újabb feladatok elterelik a figyelmem az előzőkről. Kocsiba ültettük és még mielőtt kimentünk volna a központba, leakartam rakni őt is Warrenéknál. Azt hiszem egyelőre ott lesz a legnagyobb biztonságba, Warren pedig remek óvóbácsinak bizonyult eddig.
- Ki kell derítenünk mit tudnak a kamioncégnél. Remélhetőleg sokat. Ha pedig végeztünk beszélek az átvilágításról Marleneval, hátha végztett már. Aztán hazamegyünk és elbeszélgetünk Lolitával is. Van még valami, amit kihagytam? - pillantottam Joannara. - Ja és, ha lehet... egyelőre... ne szóljunk neki... - utaltam itt Darylre.
- Ne keltsünk pánikot, mert nem lesz segítségünk és mindenki elhatárolódik tőlünk.
| TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
Alicia Dixon | Lemonade & Pancake
 Hallottam, hogy rólam beszélnek, legalábbis felfedezték, hogy nem apa lövöldöz. Pedig akkor jól tartottam volna az álcám. Egy erős felnőtthöz mégsem mernének közelebb menni, mint egy kislányhoz. Bár tény, hogy azt hiszem a fegyverhasználat ígyis elég távolságot ad magunk közt. Legalábbis míg nem rá nem jönnek, hogy kifogytam a lőszerből. A tető fölül figyeltem az eseményeket, éppen, hogy a kalapom kilátszott. Láttam, hogy az újonnan érkező kocsi egyik utasa felemelt kézzel jön elő. Végülis egy lány. Nem vagyok fiú gyűlölő - bár apa annak nevelt, nehogy idő előtt magára hagyjam a farmon a sok hercehurcával - de mindig is bátrabbnak tartottam a lányokat, mint a fiúkat. Most is az első és egyetlen, aki kockáztat, egy lány. Persze attól még lehet, hogy gonosz, ezért a farmer dzsekim mögé rejtem a kezemben lévő vadász kést. Apa lelke már a mennyekben, a kocsink összetört, sajnos nem sok minden tudok magammal vinni innen, amiről ő juthat majd eszembe, de ezektől viszont nem vagyok hajlandó megválni. Már csak biztonsági okokból sem. Mikor a kocsi mögé ért, én őt figyeltem, ő pedig egy pillanatra apa felé is elnézett. Pici vagyok, de farmon nőttem fel, tudom, hogy akármennyire is szeretném, akármennyire is imádkoznék, apa nem kelne fel. Ez nem így működik. De azért... gyerekből vagyok, és jelenleg igen csak magamra maradtam.
- Apa... apa meghalt... - biggyedtek le ajkaim elnézve felé, ahogy még mindig tágra nyílt szemekkel néz a semmibe, vére pedig a szurok szürke utat színezi. Már nem szorongatja a hasát, nem úgy tűnik, mint akinek fájna még valami. Még csak nem is küzd, hogy ne vérezzen jobban, mert már nem tud. "Ez az élet rendje..." mondta ő, miközben sírva figyeltem, ahogy Bingo rángatózva fulladt a vérébe, s nem hol mi baleset okán. Azért, mert ő egy disznó, és ebédre már nem marad belőle más, mint ennivaló. Apa mondogatta ugyan, hogy ne nevezzem el őket, mert megszeretem. De mi van, ha azért nevezem el őket, mert már megszerettem?
- Nem! - kaptam a colt felé és magamhoz vettem azt is. - Ez az enyém! - ragaszkodtam a fegyverhez. Ha soha többé nem is kell majd használnom, és csúnyán fest majd a szekrényemen a porcelán babák és plüssök közt, akkor is ott lesz, mert emélkeztet majd apára, a farmra és mindere, ami ezelőtt volt, ami ezelőtt jó volt.
- Ez... ez az enyém... - vettem vissza a hangsúlyból, de a pisztolyt továbbra sem adtam ki a kezeim közül. Nem tűnt veszélyesnek a lány, apa megtanította vadászat közben, hogyan ismerjünk ki valamit pusztán ránézésből és hallgatásból. Az embereknél ez még könnyebb. Nem mondom, hogy megbíztam bennünk, de szükségem volt valakire, aki eligazít a közeljövőben.
- Daryl bácsihoz indultunk Marylandbe. Messze van még? - kérdeztem tőle, miközben felkeltem lassan a földről. Azt nem tudtam, hogy már ott is vagyunk, és csak olyan információkat osztottam meg vele, amit őmaga is ki tudott volna deríteni. Apa szerint így bizalmatosztónak és őszintébbnek tűnünk, így a másik is így állhat majd hozzánk. Valójában semmi olyasmivel nem szolgáltatok, amire ő ne jöhetne rá. Csupán időt spórolok neki. Miután válaszolt - vagy reagált bármit - elindultunk ahhoz a kocsihoz, aminek nem volt sziréna a tetején. Nem fogtam meg a kezét. Egyrészt mert egyik kezemben még ott lapult a kés, másikban a revolver, másrészt, mert nagy vagyok, és ha nincs itt apa, úgyis kell tennem, ha félek, ha nem. Bár egyelőre csupán attól félek, mit kezdek majd az életben. Mármint ellátni magam nagyon nem tudom még, maximum egy erdőben, de tartok tőle, hogy itt nem támogatják a Maugli élet módot. Ráadásul ha megtaláljuk Daryl bácsit, emiatt sem kell aggódnom. Idő közben egy mentőautó is kiért, de a horzsolásokon kívül más bajom nem esett, azokat pedig csak sebkenőccsel lekenték.
| Cailey Fleming | 5 | Credit: Venus |
|
Joanna.:
Tommal a szobájában vártuk Warrent, kicsit megnyugodtam hogy alszik mert így tudunk miis pihenni, nagyon ki volt készülve mindenkit.- Segíteni fog, ha nehéz is bízni benne a családja fontos neki és miattuk megteszi.- Mondtam Thomasnak hogy kicsit nyugtassam, bár én se volta ezzel kapcsolatban se nyugodt.- Igen Warrennel nem tetszettek egymásnak, külön kérte is hogy ha lehet ne kellejen vele még egyszer találkoznia.- pillantottam Warrenre aki közölte hogy ez jó mert neki is hasonló elképzelései vannak Daryl felé. Tomot Lolitával kapcsolatos kérdések gyötörték, a vállára tettem a kezem, mást nem tudtam tenni, mert nemtudom mit mondhatnék erre. Warren felajánlotta hogy őrködik de végül Tom őt is aludni küldte. Bementem énis a szobámba elbúcsúztunk, kicsit izgultam hogy miket gondolkodhat, nem ismerem még annyira hogy tudjam hasonló helyzetekben hogyan viselkedsik. Átöltöztem és lefeküdtem, aludni próbáltam és párszor majdnem el is szundítottam de mindíg ugyanarra riadtam fel még mielőtt mély álomba merültem volan, azt hallucináltam hogy Lolita ott áll az ágyam mellett és aztmondja hogy tudja hogy az én hibám ez az egész. Nem bírtam aludni mert féltem, fogtam a párnámat és a takarómat mint valami ötéves, hallkan átkopogtam Tomhoz, ha aludt már akkor simán lefeküdtem a földre és ott aludtam. Nem érdekelt ha nevetséges lesz reggel, legalább őt is szemmel tartom és az biztonságérzetem is nagyobb kicsit. A bűntudatom miatt retteghettem ennyire. Ha ébren volt még akkor mégcikibb mintha csak belopóztam volna.- Öhm, neharagudj de aludhatok itt? - Nem akartam azzal csesztetni hogy attól féle hogy Lolita álmomban megfojt amiért tönkretettem az életét, mert megint szembesülnie kell a valósággal csak simán reméltem hogy értheti mibajom vagy ha nemis megengedi hogy ott aludjak a földön. Reggel még mindíg nem találkoztunk Lolitával Tom úgy tűnt mintha kicsit sietne is hogy ez így is maradhasson. Warren itt maradt vigyázni Lolitára mi meg elindultunk az örsre, amikor erősítést kértek egy balesethez ami tűzharcba torkollot, furcsa érzés fogott el hamar oda értünk a látvány nem volt, kaotikus és a legfeltűnőbb volt a sok vér, már megint egy kibaszott kamion, gondoltam és akkor hirtelen bevillant mi történhetett. A büdös szarba ne ne... De nem volt időm gondolkodni mert elsüvített a fülem mellett egy golyó, rosszkor lankadt el a figyelmem egy autó mögül. Felszólították azt aki tüzelt, mi is az autónk mögé húzódtunk, mikor a lövöldöző kidugta fejét akkor láttam hogy ki az.- Ne lőjenek ez egy kislány! -kiabáltam a többieknek, igaz hogy pisztoly volt nála de akkor is csak egy gyerek volt. Feltartott kézzel kijöttem az autó mögül.- Nem fogunk lőni rád, nemkell félned biztonságban vagy. Megsérültél? -beszéltem hozzá és közben kicsit közelebb mentem de már úgytűnt nem fog lőni.- Ne félj tőlem nincs nálam fegyver.- Mondtam amikor beértem a roncs mögé akkor láttam meg... úgy éreztem magam mint akinek egy golyó süvít át a fején, ott feküdt Daryl, vérzett még de a teste látszólag már ernyedt volt és élettelen, oda mentem a teshez hogy megnézzem van e még bármi remény de nem volt, akaratlanul is könnyes lett a szemem ez az én hibám én tehetek róla, és ez a kislány bizony valószínűleg az övé, megpróbáltam visszafogni a könnyeimet, és észbe is kaptam megöleltem a kislányt úgy hogy ne nézhesse tovább a testet, de meleltte nem akartam csak úgy elrángatni, kicsit megsimogattam a hátát, megfotam Daryl revolverét és a kislányt kézenfogtam és odamentünk Tomékhoz, már hívtak közben mentőt, a kislányt odakísértem hozzályuk hogy vizsgálják meg de nem tévesztettem szem elől, csak kicsit odamentme Tomhoz.-Thomas ez Daryl lánya lehet, ő meg ott felszik az autó mögött és halott.- mondtam ki keren mert máshogy nemtudtam kifejezni magam, szörnyű gombóc olt a torkomban és mindent úgy érzékeltem minth a egy akváriumban lennék.- Meg akarták ölni őket, azonnal átkell helyezni máshová a kislányt és valószínű Lolitát is ez a veszély fenyegeti már...és lehet minket is fokozotabban. Nagyon gyanús ez az egész mégis hogyan bukott le?! - akadt ki és a a fejemet fogtam, beleégett Daryl testének látványa a fejembe és nemtudtam kikaparni onnan |
Lolita | Általában nem zaklatnak rémálmok, de a sok feszültség rátelepedett az álmaimra. Minden eshetőség lezajlott bennem, s őszintén mondom, egyik sem tűnt túl élvezhetőnek. Még a börtön se. Társas lény vagyok és a magánzárka egyenes út volna a lassú halálhoz. Ami egyelőre a kezembe volt, hogy hacker vagyok és betudok lépni az adatbázisukba. Noha az éjszaka nem sikerült, de nem is adtam fel. Túlzás azt mondani, hogy korán keltem, de nem is baj, mert most valahogy nem akartam senkivel se találkozni. A felvilágosítás ellenére, makacsul ellenálltam, s nem bírtam ki, hogy a fürdőben ne próbáljam meg kibabrálni a lábamból ezt a kütyüt. A vége az lett, hogy a piszkálástól vérzett kicsit és úgy megütött az áram, hogy beestem a kádba. Nem ütöttem meg magam, de a lábam elzsibbadt a csapástól. Feszülten terültem el a kádban, kezeimmel a szélein támaszkodva, hogy mi tévő legyek. Ha kiszedném, még mindig eltudnék menekülni vagy visszamenni Murillohoz, hogy tőle kérjek segítséget, de amíg bennem van, jobb ha ki se mozdulok. A Pandemoniumról már ígyis tud Jo és Warren, talán már Thomas is. Daryl biztos megtántorodott, mert tegnap óta nem hívott, s ami a legaggasztóbb, hogy lehet rá is vadásznak a nyomkövetővel. Többet nem találkozhatunk, el kell határolódnom mindentől, ami nyomra vezetheti őket, így azonban magamra maradok és ha hibázok csak magamat okolhatom. Na most... jól jönne egy pisztoly... |
Alicia Dixon | Lemonade & Pancake
Elég korán indultunk a papához, így sokszor elbóbiskoltam az ülésen. Arra viszont felkeltem, mikor hangos dudálásra lettem figyelmes. Fel sem fogtam igazán mi történik, apa elrántotta a kormányt, és valami olyan erősen nekünk csapódott, hogy a biztonsági öv felhorzsolta a nyakam, ahogy a székhez tartott. Éreztem, ahogy néha megforudl körülöttünk a világ, majd nagy csattanással a földre érkezünk fejjel lefelé. Az abalkok betörtek és a szilánkok megvátak itt-ott, de az ijedségtől, alig éreztem, hogy fájna. A levegőt kapkodva néztem apára, aki szintén csupa vér volt, de próbálta magát kiszabadítani az övfogságából. Követtem a példáját és én is kikapcsoltam. Nekem könnyebben ment, mint neki, de végül neki is sikerült.
- Alicia, vedd ki a pisztolyom... - nyöszörögte, miközben egyik kezével a hasát fogta. Így tettem, s miután odaadtam neki a coltját, kimászott az ablak keretén és a fejre bukott autót használva fedezéknek kezdett el lövöldözni a kamionosra, aki szintén a kamion mögé bújva lőtt. Én is kimásztam a kocsiból és szorosan apa oldalához bújva néztem fel rá. Engem ölelt át a hasa helyett, miközben lövöldözött. Felnézve rá láttam, hogy vérzik a füle és hogy sokat sziszeg, mint akinek fájna valamilye. De biztos így volt, mert sokszor vesztett célt. A kamionos sem volt egyedül, volt egy társa. Ketten lőttek apára, és végül az egyikük eltalálta a nyakánál. A súlya és a görcsbe rándult keze magával rántott, a pisztoly pedig kiesett a kezéből. Tudtam, hogy meghalt, mert nyitva voltak a szemei, de mégis a semmibe nézett. Hüppögtem kicsit, aztán úgy tettem, ahogy tanította. Magamhoz vettem a pisztolyt és megvártam, míg a két fickó előre ivott a medve bőrére. Mikor leengedték a pisztolyokat, én bújtam elő és lőttem le elsőre az egyiket. Mire pedig a másik megtölhette volna a puskáját, őt is lelőttem. Aztán szirénázó autók jöttek. Ahol mi élünk, ott sheriffek vannak, de apa mondta, hogy itt rendőröknek nevezik őket. Fedezékből figyeltem őket. A sheriffekben sem bíztunk, mert néha átverték apáékat. Ebben csak megerősített, hogy lefékezve, ők is puskát ragadtak és bár nem látták kik vagyunk, azt kiabálták, hogy dobjuk el a pisztoly. Na még csak az hiányzik! Rájuk lőttem, de nem találtam el őket. Őszintén szólva csak megakartam ijeszteni őket. Kiabálni kezdtek és kétszer a kocsi oldalát is meglőtték. Visszavonultam az autó mögé, majd egy pillanatban megint kidugtam a kezem, de hiába húztam meg a ravaszt, elfogyott a töltény. Visszabújtam a kocsiba és apa vadászkését kezdtem keresni.
Újabb kocsi kerék nyikorgását hallottam.
| Cailey Fleming | 5 | Credit: Venus |
|
I'm Not Crazy! | Joanna & Thomas
A kocsiban is végig azon agyaltam vajon milyen lesz visszamenni a nyaralóba? Találkozni valakivel, akit egészen másként ismerek, s akiről még mindig hihetetlen miket hallani? Hogy egy idegen, életünkretörő valakivel kell osztozkodnunk. Szerettem volna nem ezekre asszociálni, de Warren válasza egyértelmű volt. Szomorú voltam, és csalódott, de tudtam, hogy nincs időm a depis időszakra, pláne, hogy okot adna az ivászatra. Nem, erősnek kell maradnom. Visszaérve, annyira taszított a vele való találkozás, hogy nem is erőltettem, sőt örültem volna, ha Warren is ott marad, és semilyen módon nem keresi a lány társaságát. Furcsa, de az a része, hogy ráakart mozdulni- ha poénból is- már egyáltalán nem zavar. Nem, mert fogalmam sincs kit neveltem idáig. Joannal a szobámba mentünk egy-egy pohár vízzel, és ott megvártam Warrent.
- Kemény napoknak nézünk elébe és nem győzzük, majd kapkodni a a fejünk, de erősnek kell maradnunk. - ittam a pohárból, erősen elterelve gondolataim a szomszéd szobában alvóról.
- Remélem tényleg segít nekünk a fickó... - pillantottam Joannara. - Mégis csak bűnöző... - tettem hozzá kételkedve. Már a hozzáállása sem tetszett, mikor Warrennel beszélt, bár tény, nem is barátkoztak akkor.
- S hogy Lolitából hogy szedjük ki az infókat... Fogalmam sincs. Őszintén szólva azt sem tudom, hogy kérdezzek rá, hogy ő tényleg tudott e erről... -dörgöltem végig arcom. De mivel mindenki fáradt volt és feleslegesnek tartottam, hogy akár Warren is őrködjön, kértem, hogy mindenki pihenjen le, hogy holnap, tényleg összeszedjük magunk. Úgy terveztem beszélek Marlenevel az átvilágításról és a opciókról, majd elmegyünk a kamion céghez. Ehhez képest egészen másféle irányt vettek a dolgok.
...
Nem sokkal, miután kocsival útnak indultunk előbb az őrs felé Joannaval, bejött egy segély hívás, pontosabban erősítés. Warrent megkértem, hogy maradjon otthon, mert félek, hogy Lolita ezúttal nem csak a házat szedi széjjel, de alánk robbant vagy bármi. Így még az is elkerülhető, hogy poloskát rejt el a nyaralóban. Szóval kaptunk egy hívást, hogy újabb kamionos baleset történt, ezúttal azonban úgy tűnik egy civil autón hajtott át. A balesetben nem tudták megállapítani, hogy hány halott és hány sérült van, ugyanis a két járműben ülők közt lövöldözés alakult ki. Az odaérkező rendőrök pedig szintén kereszttűzbe kerültek. Mivel a kamionos dolog fontos - s erről odaindulva be is számoltam Joannanak - nem volt kérdés, hogy általunk megkapják az erősítést. Ám, ami ott fogadott... finoman szólva is sokkoló volt....
| TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
Joanna.: Örültem hogy benne van, nem örült senkise örül ennek de jobb mint ha elfognánk vagyakármi más, ez így az eggyetlen út, a középút.- Óh, nemtudtam hogy ennyire össze kötöttetek titeket, azthittem simán "munkatársak" vagytok. Bár még erről se tudtam sokat, hogy pontosan mit is csinálnak, de ez ráért most. A nyomkövetőre pont úgy reagált ahogy számítottam. Aztán mondta hogy vigyáznunk kell Lolitával mert meghekkelheti azt a szart, meg lepődtem.- Hű, tényleg semmit se tudunk róla. Alíg ismerem de így is nehéz feldolgozni ezt, kösz a figyelmeztetést. - Aztán mondta hogy neheztel rám de az is végül hogy hajnaldó részt venni.- Jólvan Warren nem kötekszik többet.- ígértem meg neki.- Viszont ha mással közülünk nem szándékozol találkozni akkor velem kell néha találkoznod, nem kell sűrűn csak ha érdemes beszélnünk valamiről majd jelezz valahogy.- A fejemet teszem erre az egészre, és nem örülök neki, felé nyújtottam a kezem hogy kézfogással eggyezzünk meg és megvártam míg megfogja és megrázza, és végig a szemébe néztem hogy legyen ez az egész becsületes.- Akkor ezt megbeszéltük.- Mondtam aztán kiszálltunk az autóból mind a ketten ugyanis az autó nem az enyém volt, bezártam a kulcsot szóval a tulaj majd érte tud jönni és a hatóságok segítenek neki.- A telefonomon elküldtem egy kódot ami alapján lefújták az akció, intettem Darylnek és pont akkor jött kis Thomas és Warren akik kicsit rossz szemmel nézték hogy hagytam elmenni Darylt.- Minden oké, segít nekünk.- Mondtam aztán nehezen de elmondtam nekik Marlennel közös tervünket.- És most jön a fekete leves, mert amit nekünk Főleg Tomnak kell tennie az nem lesz könnyű, Lolita továbbra is veled kell hogy maradjon Tom. Nem szabad gyanút kelteni, ez az eggyetlen módja annak hogy felfejtsük a szervezetet.- Magyaráztam és mindent elmondtam nekik, de aztán próbáltam Warrenre nézve mondani a többit, nem akartam még jobban kiakasztani Tomot szörnyen nézett ki, mondjuk Warren se sokkal jobban, autóba ültünk és mindent elmondtam, még azthis hogy Lolita nagyon jó hacker és beis szóltunk erről a központba. Mindannyian fáradtak voltunk de a hazaérkezéssel tudjuk hogy nem lesz könnyebb. Warren vezetett én hátul ültem, sokszor Tomra pislantottam, nagyon szomorú volt, féltem hogy depresszióba esik vagy kárt tesz majd magában. És bűntudatom is volt, amiért én lepleztem le ezt az egészet lehet hogy emiatt Tom is neheztel majd rám.
Warren: Ez hülye, lenyomozóz itt a pokoltanyán, meg is emeltem az eggyik szemöldökömet, ez az ürge nagyon veszélyes. És utána Euriellet hozta szóba és hogy Lolitát nem látja szívesen. Ezekszerint ő is tudta, nem csoda és ez megmagyarázza miért pillantotta néha úgy oda Lolitára, basszus az a lány, az egész világ ki akarja nyírni rajtunk kívül? Bár ezek szerint ő meg minket nyírt volna ki előbb vagy utóbb hirtelen megint rámszakadt ez a fájdalom, az árulás és a csalódottság miatt de nem kerülhetünk ebbe az állapotba se én se Tom. Euriellel is vigyáznunk kell, végülis ez a fickó ha őrült is értékes ember, bár lehet hogy pont az a célja hogy mindenkit effelől biztosítson különben már kulyuggatták volna az biztos.- Azért kösz a figyelmeztetést, sajnálom ha csalódást okoztunk.-viccelődtem savanyúan mert ő a lövöldözést szerette volna. Aztán Tom Lolitáról kérdezett, és megint belém hasított a dolog, készen volt láttam hiszen a lánya volt ha örökbefogadott is olvasott neki estimesét, játszott vele iskolába vitte ápolta ha beteg volt, sóhajtottam egy nagyot.- Úgytűnik félreismertük.- Reméltem nem hibáztatja magát, ha Rueben arról beszélt hogy Eurielle se szeretné ittlátni Lollitát az is csak megerősít ebben.- Bár ne lenne igaz...én is alíg tudom elhinni de talán, ha beszélünk majd vele kiderülnek az indokai.- próbáltam ezzel nyugtatni Tomot és magamat is.- Gyere lassan és óvatosan Joanna után kéne mennünk.mondtam aztán intettem a pultosnak és mentünk kifelé. És pont csak arra értünk oda hogy Daryl távolodik, Joannara néztem.-Az ott mi a szar?- néztem az elsétáló csávó felé. De aztán Joanna igyekezett mindent megmagyarázni ami további szarabb fejleményeket jelentett, Lolita velünk marad, ez azért elég veszélyes lehet és a lelki egészségünk eléggé rá fog menni de én valahol örültem, ami miatt kicsit bűntudatom volt mert tudtam hogy Tom ezt az egészet eddig se tudta hova tenni ezzel meg aztán tényleg nemtud majd mitkezdeni, rá is pillantottam mert aggódtam én is és láttam hogy Joanna is aggódik. Autóba ültünk, én vezettem közben Joanna mindent elmondott amit tudott, minden újonnan kiderült dolog Lolitáról olyan volt mint egy koporsószeg, Tom mellettem ült némán. Megékeztünk , mind hárman úgy szálltunk ki az autóból mintha egy kísértetházba kéne mennünk, felvállaltam hogy nyitok ajtót. Bent őrültnagy kuplerájvolt, törött váza szitszaggatott bútorok minden ami kellett jól kiborult, mögöttem Joanna volt, Tom le maradt mögöttünk kicsit.- Én felmegyek megkeresem Lolit, te meg ne hagy egyedül Tomot. Joanna kijebb is ment hogy be segítse Tomot, akinek szerintem most muszály lett volna lefeküdnie pihenni kicsit.Felmentem, nemtudtam milyen lesz majd így ránézni ugyanaz az ember és számunkra mégis más, a lehető legroszabb értelemben. Hallkan kopogtam a szobája ajtaján, majd benyitottam. Az ágyán hevert csupa nedves volt a párnája és amennyit az arcából láttam meggyötörtnek tűnt, gondolom kitombolta magát aztán kidől, mert aludt. Végignéztem rajta, a látbánya olyan volt mint valami folytogató kéz. Arcomat a kezeimközé vettem egy pillanatra és nagyot sóhajottam minden ellenére amit megtudtam róla, továbbra is úgy aludt ott mint egy gyámoltalan fiatal lány aki erősnek hiszi magát de legyűri az élet, betakartam rendesen aztán kimentem. Lementem Tomhoz.- Lolita alszik feküdj le te is meg Joanna is én őrködik addig, pihenjetek kicsit. |
I'm Not Crazy! | Joanna & Thomas
A kocsiban is végig azon agyaltam vajon milyen lesz visszamenni a nyaralóba? Találkozni valakivel, akit egészen másként ismerek, s akiről még mindig hihetetlen miket hallani? Hogy egy idegen, életünkretörő valakivel kell osztozkodnunk. Szerettem volna nem ezekre asszociálni, de Warren válasza egyértelmű volt. Szomorú voltam, és csalódott, de tudtam, hogy nincs időm a depis időszakra, pláne, hogy okot adna az ivászatra. Nem, erősnek kell maradnom. Visszaérve, annyira taszított a vele való találkozás, hogy nem is erőltettem, sőt örültem volna, ha Warren is ott marad, és semilyen módon nem keresi a lány társaságát. Furcsa, de az a része, hogy ráakart mozdulni- ha poénból is- már egyáltalán nem zavar. Nem, mert fogalmam sincs kit neveltem idáig. Joannal a szobámba mentünk egy-egy pohár vízzel, és ott megvártam Warrent.
- Kemény napoknak nézünk elébe és nem győzzük, majd kapkodni a a fejünk, de erősnek kell maradnunk. - ittam a pohárból, erősen elterelve gondolataim a szomszéd szobában alvóról.
- Remélem tényleg segít nekünk a fickó... - pillantottam Joannara. - Mégis csak bűnöző... - tettem hozzá kételkedve. Már a hozzáállása sem tetszett, mikor Warrennel beszélt, bár tény, nem is barátkoztak akkor.
- S hogy Lolitából hogy szedjük ki az infókat... Fogalmam sincs. Őszintén szólva azt sem tudom, hogy kérdezzek rá, hogy ő tényleg tudott e erről... -dörgöltem végig arcom. De mivel mindenki fáradt volt és feleslegesnek tartottam, hogy akár Warren is őrködjön, kértem, hogy mindenki pihenjen le, hogy holnap, tényleg összeszedjük magunk. Úgy terveztem beszélek Marlenevel az átvilágításról és a opciókról, majd elmegyünk a kamion céghez. Ehhez képest egészen másféle irányt vettek a dolgok.
...
Nem sokkal, miután kocsival útnak indultunk előbb az őrs felé Joannaval, bejött egy segély hívás, pontosabban erősítés. Warrent megkértem, hogy maradjon otthon, mert félek, hogy Lolita ezúttal nem csak a házat szedi széjjel, de alánk robbant vagy bármi. Így még az is elkerülhető, hogy poloskát rejt el a nyaralóban. Szóval kaptunk egy hívást, hogy újabb kamionos baleset történt, ezúttal azonban úgy tűnik egy civil autón hajtott át. A balesetben nem tudták megállapítani, hogy hány halott és hány sérült van, ugyanis a két járműben ülők közt lövöldözés alakult ki. Az odaérkező rendőrök pedig szintén kereszttűzbe kerültek. Mivel a kamionos dolog fontos - s erről odaindulva be is számoltam Joannanak - nem volt kérdés, hogy általunk megkapják az erősítést. Ám, ami ott fogadott... finoman szólva is sokkoló volt....
| TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
Walking with a friend in the dark is better
than walking alone in the light
 Érdekes kis műsornak lehettem szem- és fültanúja, és olykor nem bírtam ki, hogy ne hangoztassam jó kedvem az izgalmas részeknél, mégha innen onnan kaptam is néhány szikrát szóró pillantást. Ilyen vagyok, no. Mikor azonban Daryl és a hölgy elmentek, szóvá tette neveletlenségem és izgatottságom a gyanús alak.
- Diszkrétebb nem is lehettem volna. De nézze el az apró hibákat, mégis csak a kollégámról van szó, akit azért jobban ismerek, mint magát, nyomozó úr. - kuncogtam el magam halkan megjegyezve a végét, hogy tudassam vele, tudom ki ő. Főleg mert hallottam miről beszéltek. - Apropó, Madame Temples a tegnapi itt töltött ideje alapján, nem szívleli a még keresendő lánykát. Javaslom, ne álljon az úrnő útjába, ha netán... tudja... - imitáltam itt egy torok elvágást némi hangeffekttel.
- Viszont a kislánya, sokat emlegette magát. És igen, onnan tudom, hogy biztosan magát emlegette, mert Madame megemlítette az egyik beszédpartnerének, hogy milyen kellemes pikniket töltöttek el együtt. Ha tudnám, hogy még ő is mennyire tartja a határait, azt hinném, beleakar avatkozni a maguk sunyi kis dolgába. - ejtettem el egy apró kis infó morzsát. Vagy csak bogarat akarok ültetni a fülébe vele? Ki tudja... - Ah, de mindegy is... Azért csalódtam. Azt hittem legalább egy kis verekedésbe torkollhat a mai nap. De egészen jól tartották maguk, csendesen és türelmesen. - sóhajtottam egy csalódottat.
| Robin Lord Taylor | 31 | Credit: Venus |
|
Cherokee rose
 Tudtam én, hogyha Lolita valamit elkúr, akkor annak főként én iszom meg a levét. Nem véletlenül lettem a "segédje", ha nem is önakaratból, mind inkább kényszerből. De hogy még ezt is én oldjam meg. Nem a hűség hajt, legalábbis nem az elvakultság általi hűség, mint inkább a félelem a veszteségtől való hűség, mely tán több bármelyiknél. Murillo tudja, hogy ezáltal úgy rángathat, ahogy akar. Kiszúrtam, mikor hátra sandított a másik nyomozóra. Jora néztem.
- Ő tudja már? Hogy a lánya valójában egy szörnyeteg? Hogy olyasmikhez van köze, ami egyeseknek nagyon nem volna ínyére...? - pillantottam itt át a másik tagra mellettem, sokatmondó hangsúllyal. De mivel jobbára Joval értek szót, figyelmem ismét az övé volt. Titkos lehetőségekkel kecsegtetett, s bár nem hiszek az ilyenekben, inkább őt hallgatom, mint a másik fenyegetéseit, mert ugye két ragadozó egy szűk kis területen...
A kocsiba gond nélkül beültem. Nem azért mert tartanék attól, hogy bárki belökdösne vagy ilyesmi, csupán nem érzem magam veszélyben. Ellenük nem. Nagy levegőt véve hallgattam mire jutottak, mik az ötleteik és mire számítanak a jövőben. Nos a diszkréciómra mindenképp.
- Nyomkövető... - ismételtem el őt, mert azért le a kalappal. Az ember azt hinné, hogy ilyesmik csak a filmben vannak, pedig nem nehéz elképzelni azok után, hogy a kutyákba is ilyet nyomnak. Bár a nyomkövető egészen más dolog, de gondoltam nem árt, ha tudnak még egy s mást a nő személyről.
- Bár ezt nem feltétlen kéne megosztanom, és árulónak számítok általa, de jó ha tisztában vagytok vele, hogy a szőkeség legbelül egy kegyetlen kis dög. A "csapat" legjobb informatikusa, hackere ha úgy tetszik. Ha a kütyüt lehet állítgatni az FBI főhadiszállásáról, ő megtalálja a módját. Ezzel nem feltétlen akartam segíteni nektek, de rotani sem akarok senki helyzetén... mármint titeket és magamat nézve. - vontam vállat, de ennél többet egyenlőre nem mondhatnék.
- Ohóó! Na azt vágnám szájon, aki megpróbálkoznak belém is egy ilyet ültetni. Inkább amputálok, semmint, hogy valaki kutyája legyek. Mármint ugye a maffiát kivéve. Az se hiányzott, de sajnos komoly dolgokkal tartanak láncon. - gyújtottam rá közben.
- Ha Lolly elbukik, engem ölnek meg először. Ez olyan, mint egy szőrős, gazdag pasas ebei. A csivava öl kutya, nyilván kedvencévé válik, jobban is szereti. Csak végszükségesetén áldozza be, de csak is a sorfalat álló dobermanjai után. - vontam vállat, mint aki már beletörődött volna. Pedig nem.
- Nem mondom, hogy segítek, és neheztelek rád, amiért nem bírtál a seggeden maradni. De nem te vagy az egyetlen, aki felrúgta itt a szabályokat. Szóval hajlandó vagyok "részt venni" ebben az őrültségben, annak reményében, hogy változtatható lesz a jövő, mint amilyen most. De most szólok, ha a rottweilered megint így a képembe mászik, lefejelem és bedobom a tóba. - utaltam itt a whiskyt szlopáló fickóra. Hülye voltam, hogy belementem ebbe a béna drogárus dologba és idejöttem, de tőle se volt okos dolog újat húznia velem. Leginkább azért, mert könnyen meg lehet, hogy míg én csak figyelmeztető ugatásokat hallatok, a többi dobermann a gazdi utasításait követve le is szedik a betolakodó kis pulit.
| NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
Joanna:- Igen emlékszem az ígéretre és arra is amit a németekről mondtam, nekik is tenniük kellett a dolgukat onnantól kezdve hogy visszamásztak a lövészárokba. Igen én követtem, és nem tudhattam hogy hozzád jön, ez már a frontvonal.-Mondtam, de nem győztem meg, bár nem is tudom mit képzeltem, csak akartam hogy tudja hogy ennél távolabb nem tudok maradn, megegyeztünk abban hogy nem keressük egymást de abban is hogyha mégis összeakadunk nem kívméljük a másikat. Továbbá arra is gondoltam hogy nem akarom hogy elveszítse a családját de ha mindenki ezzel jön akkor semerre se fogunk haladni, márpedíg nem lehet hogy mindenkit ezzel fognak pórázon örökké. Ezt gondoltam amíg bele nem kezdett a mondandójába arról hogy mi lsz ha megteszik a családjával mindazt amitől fél, és hogy majd én mit fogok érezni.- Lefelé néztem és ökölbe szorul a kezem, szörnyű lenne nem tudom hogy lehet az ilyesmi elviselni, nyeltem egy nagyot de előtte Ruebenre néztem aki továbbra is fülelt, igaz nem szabad ilyen óvatlannak lenni, se gyanúsnak. Nem ülhettünk itt örökké és beszélgetni se tudunk itt, hátra pillantottam Tomra egy pillanatra, próbáltam jelezni hogy nincs gond, ne lepődjön meg. Valahogy megpóbálhatnánk még természetessé változtatni ezt a szituációt, beszélni akarok Daryllel mégcsak nemis hagyja hogy elmondjam az új tervet, meg akarom vele osztani és vázolni a lehetőségeket nem akartam belegondolni hogy valószínűleg tiltakoznifog nemet mondani és hogy aztán milesz. Már megint valami faszság jár a fejemben mert nem bírom ezt a stagnálást tudtam hogy hogy hülyeség nem jutott eszembe más és nem akartam lelőni vagy ilyesmi. Csak a természetesség kedvéért hogy nelegyen ez a feszült helyzet tovább mert tényleg felfog tűnni mindenkinek hogy Darylt is szorongatlyuk, Daryl vállára tettem a kezét.-Csak annyit kérek hallgass meg, beszélni akarok veled, utána te döntesz- Mondtam egyszerűen és őszintén, aztán megragadtam úgy mintha táncolni akarnám vinni és elindultam vele kifelé, közben az fbios arcok végig figyeltek és készenlétben voltak. Kivittem a Pandemonium elé, a hely mellett volt az autó amivel jöttem, betessékeltem és beszálltam, nem volt ajánlatos elfutnia mert akkor elkapják, megvártam míg beszállt.- Jó, örülök hogy hajlandó vagy erre. Elmondom mi történt Lolitával, elkaptuk de nem tartottuk fogva, ennek több oka is van. Ha lehet szeretnénk elkerülni a felesleges halál eseteket, és a másik természetesen hogy jelentsen időnként. Mivel nem kesül más környezetbe ugyanott lesz Thomasnál ezért nem fog gyanút kelteni, ide is ugyanúgy fog járni.- sóhajtottam egy nagyot.- biztosíték ként beleültettek egy nyomkövetőt, és azt akarják hogy beléd is kerüljök egy, amibe kizárt hogy belemennél és nem is biztos hogy szükséges. Elég ha Lolita jelent néha te meg hagyod és véded a titkát, fontos volt hogy tudj róla mi történik, csak mi tudjuk és jó ha továbbra is tartod a kapcsolatot Lolitával, ha ő mégis lebukna te nem tudsz semmit, és ha nem bukik le és a segítségével elkaplyuk azt a szörnyet, a családod felszabadul. -Reméltem hogy értékeli ezt a gesztust amit felé teszek, konkrétan rá hagyom azt hogy beköpi Lolitát és véget vet az akciónak vagy sem, és nem teljesítem az fbi kérését nem teszek rá is pórázt.- Erről az akcióról egyenlőre Warrenék se tudnak, akik azért voltak bent hogy téged elkapjanak és behozzanak, majd csak hazaérve lesz nekik meglepő otthon találni Lolitát.-sóhajtottam .- Tulajdonképpen most beavattalak valamibe amibe nem kellett volna és elsétálhatsz, azthiszem ez jobb mint bent meghalni meg a többi lehetőség, mi meg nem keltünk gyanút láttak már mindet együtt.- Szar ez az egész, az az igazság hogy kedveme ezt az embert, nem tudok mitkezdeni azzal hogy egy bűnöző de ugyanakkor tudom hogy nem viselkedhetnék így vele, még egy autóban ülni vele is beszélyes lehet, reméltem hogy nem bánom meg ezt a dolgot. Vártam a reakcióját.
Warren: Joanna elhúzta Darylt, irtó merész ez a lány én hirtelen nem is tudtam mitévő legyek de nem mentem utánuk még vártam egy kicsit Tomnak biccentettem hogy jöjjön ide.- Van egy olyan érzésem hogy most nem kéne utánuk mennünk, ez olyan mint amikor pszichipatákkal van az ember, ha meginog a bizalmuk veszélyesebbek, várjunk kicsit és csak aztán menjünk utánuk. - mondtam Tomnak és közben a vállára tettem a kezét, bajtársais megnyilvánulásként, aztán a pultosra néztem.- Örülök hogy te ennyire élvezed az életed, de reméltem ezesetben diszkrét tudsz maradni.- mondtam kicsit idegesen mert ez az alak se tűnt kezesbáránynak.
|
Cherokee rose
Valahol azért együttérzek a taggal. Mármint, hogy elvesztette a családját, s nem is akárhogy. Bár ez ígyis úgyis bozalmas veszteség a számára, egy visszafordíthatatlan esemény, mely soha nem fog feledésbe merülni számára és minden apróságban azt fogja látni. Egy ártatlan nő halála is kegyetlen, egy feleségé, aki feladta mindenét, hogy egy veszélyes szakmát űző férjnek adja szerelmét. A gyermekek halála pedig megbocsájhatatlan bűn. Ha az apjuk tömeg gyilkos volna is az lenne. De most e lehetőlegtisztább fejjel kell itt lennem. Nem vakíthat el semmiféle érzelem, hiszen az én családom élete múlthat rajta.
- Igen, tudom. Egy ilyen hír, legyen bármilyen nagy és nyügzsgő egy város, örökké sötét folt marad rajta. - bólintottam egy aprót, miközben alig feltűnően elpillantottam kicsit, hogy feltérképezzem az ittenieket. Fontos volna, mert akit nem láttam még erre, esélyesen zsernyák. A régi arcok viszont minden bizonnyal az oldalamra állnak. Mármint nem is feltétlen az én oldalamra, sokkalta inkább gyűlöletből támadnának a rendőrökre. Sok romlott fazon és boszorkány jár ide, és szeretik ezt a helyet, így érthető, hogy nem szívesen hagynák itt. Inkább ki füstölik a patkányokat, beáldozva egy-két bábut.
- Vicces, hogy tőlem várod a választ, hol ott éppen, hogy a te hátsód volt itt korábban. Miért gondolod, hogy én tudok bármit is róluk? - emeltem meg egyik szemöldököm kérdőn. Valami nem stim a mondandójával, de túl ideges vagyok, hogy átlássak rajta. Annyira, hogy még mindig készenlétben van a kezem, hogyha kell a fegyver után nyúlhassak. Általában nem szerencsés, ha két ragadozó egy légtérbe kerül, főleg, ha az a légtér elég szűkös, de tartanom kell magam, mert a betörésem nem tartozik a gyengepontjaim közé.
- Nem kell segítenem, és nem is fogok. Ez a ti ügyetek, nektek kell elintézni, de szégyelnivaló, hogy egy állítólagos drogdíller segítségét kell, hogy kérje az "igazságszolgáltatás". - válaszoltam, majd kicsit közelebb hajolva egy pultra könyökléssel folytattam: - De a ti érdeketekben, nem fenyegetőznék, főleg nem egy ilyen helyen. Én végzem a magam dolgát így vagy úgy, te is tegyél így, és ne üsd bele az orrod máséba, mert bizony megütöd a bokád. - mondtam, majd el is hajoltam, de közben a pletyós kolléga felé néztem, aki háttal volt ugyan, de hallani lehetett, ahogy nevetés közben felhorkant, aztán elnémulva odébb áll kicsit. Nem barát, de ellenségnek sem mondanám. Ő egy pletyka fészek, aki lehet rosszkor rossz helyen, és ugyanígy fordítva. Van mikor nagyon is hasznos tud lenni.
Egy szó, mint száz, már majdnem nyeregben éreztem magam, mikor mögülem megéreztem a füstös kavalkád közt egy ismerős illatot. Nem sokkal pedig be is bizonyosodott, hogy Joanna ül mögöttem. Nem is igazán a meglepettség érezete futott végig rajtam, mint inkább a csalódottság. Persze tudom, minden nyomozó, rendőr és akármilyen szép szavakat is használunk erre a bugyuta szakmára, ők is csak kutyaütők, de reméltem, hogy aznap megtudtuk értetni a másikkal, hogy ez nem az a helyzet, hogy bármit is léphessünk. És azt, hogy nem kéne találkoznunk, úgy értettem, hogy lehetőleg soha. Mert neki nincs senkije, nekem viszont van. És míg ő csupán a saját életéért kell, hogy aggódjon, én végig nézhetem a családom halálát. Talán pont a megrémülés okán lettem most igazán nyugodt. Hülyén hangzik, de így van. Előbb a pult felé fordultam testemmel, így mindkettejüknek oldalt ülve, majd Jora néztem.
- Mintha ígértél volna valamit, emlékszel? És arra is, amit még te mondtál nekem a németekről? Ha valóban a balszerencse az, ami most körbe jár, az akaratunk akkor is a sajátunké. Dönthettél volna róla, hogy hallgatsz az éjszakáról, rólam, és arról, hogy idejössz-e vagy sem. - magyaráztam, majd sóhajtottam egyet, nem is kérdés ezek után az előző eseményre fejben feltett kérdés, ami minden bizonnyal Lolit is érdekelte volna.
- Te voltál az, igaz? Te követted Lolitát. És egyedül, tehát magamtól döntöttél úgy, hogy nem maradsz a fenekeden. - állítottam igazság elé, de nyilván bármit is válaszol, én már tudom az igazságot. Azért nem kicsit felelőtlen, amit mond. Ez a hely tele van olyanokkal, akik ha keresztbe tehetnek másnak, megteszik, s ha meghallják miről beszélnek, nyilván továbbítják csak hogy aztán tarthassák a markukat a jutalomért. A legjobb példa erre Reuben. Noha nevetséges módon ő az egyetlen, aki a sok titok és pletyka ellenére még mindig él. Mert akárhányszor veszélyben érzi magát, elkotyog valamit és az ember rájön, hogy basszus, ez a fószer hasznos, nem ölhetjük meg. Nem hitegetem magam már, s elmémbe akaratlan is beférkőzik a gondolat, hogy talán már a félcsaládom kiírtották, csak mert beszéltem a lánnyal, mégha nem is mondtam semmit.
- Ha holnap egy cipős dobozban küldik el az unokám maradványait, mellé egy levéllel, hogy a "Többieket, ne is keresd", nem fogok rád neheztelni. Nem foglak gyűlölni, mert tudni fogom, hogy a vérük, minden egyes kiáltásuk és sikolyuk, az utolsó könnycseppjük megüli majd elméd, mégha nem is leszel szemtanúja, ezerféleképp fog kínozni téged, gyötörni életed végéig, mert tudod... Te is pontosan tudod, hogy a szavak üres ígéretek. Őszintén csordulnak le az ajkaidról, de egyáltalán nem igazak. Azzal, hogy most itt vagy és ilyen helyzetbe hoztál, olyan, mintha tinta érné a tolhegyről a halálos ítéletük lapját. De csak is rajtad múlik, hogy oda is biggyeszted-e a neved. - pillantottam vissza a pultra. Reméltem, hogy láthatom majd felnőni a gyerkőcöket, és az unokákat, de erre egyre kevesebb esélyt látok. Vagy né vagy ők halnak meg. Vagy mindannyian. Az itt lévő tűzharc, ezek után nem is hangzik olyan rosszul. De míg lélegzem, nem tudok nem arra törekedni, hogy ne legyen bajuk, hogy ne essen bántódásuk.
| NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |
|
A storm is coming
Nem tudom miért gondoltam, hogy lesz esélyem elmenekülni. Mezítláb voltam, és a talpacskám nincs hozzá szokva a kövekhez és a piszkos járdához. Inkább el kellett volna játszanom az ártatlant, hátha még be is veszik. Úgy leterített két kabátos gorilla, hogy éppen csak nem nyomtak széjjel.
- Kapd be! Ehhez nincs jogotok! - förmedtem a nőre, koromnál fogva nem véletlenül tegezve, meg hát a tisztelet nem az én asztalom. S bár jó ideig álltam a tekintetét, mint egy felbőszült bika, azért legbelül nagyon is féltem. Eszembe is jutott a nem is olyan régi gondolatom a csalfa reményekről és a halálos betegekről. Azt hiszem most én is ebbe a csapdába estem. Sok módja lenne, akár itt előtük is, amivel kinyírhatnám- de legalábbis megpróbálhatnám kinyírni - magam, de ez esetben mindig túl gyáva vagyok. Olyasmi ajándékkal áldott meg az élet, amit a hozzám hasonlók átoknak élnek meg, én viszont szerencsésebb alkatú voltam, s ezzel élek is. Ezidáig legalábbis éltem.
Mikor leültettek és el-el nézegettem mindenfelé, merre tudnék egér utat fogni, de sokan voltak. Túl sokan, hogy ne érezzem, hogy nagyon is tudják mi a helyzet. A kattanásra pillantottam le a kezében lévő holmira, amire kifejezetten ijesztőnek hatott. Most kiakarja lyukasztani a lábam, vagy mi a fasz? Ha megteszi, esküszöm, hogy feljelentem a picsába. Vagy szólok a fentieknek, hogy osszanak le neki néhány istenes sallert, hogy tudja merre hány méter. Engem csak ne kínozgasson senki.
- Biztosra...? - ismételtem el meglepődve, miközben tekintetemmel követtem merre viszi útja kezeit és azt a fura kis kütyüt. Meg is rándultam, mikor a szoknyámhoz ért, mert mindenféle fájdalmas és perverz dolog jutott az eszembe róla. De a valóság sem volt épp kellemesebb. Fel is kiáltottam, mert azért fájt ez baromira.
- Áú! Te elcsezsett, hülye, ember kínzó picsa! - mordultam rá minden erőmet bevetve, hogy széjjel rugdossam, de a gorillák felértek egy zubonnyal, mert kitartóbban tartottak, míg ki nem merültem a ficánkolásban. Egyenesen felháborító volt, amit mondott. Ide sétál, agyon nyomkod ezekkel a barmokkal, meglő valamivel, aztán még utasítgat is, hamis reményekkel dobálózva. Hol is van itt a biztosíték rá, hogy eltűnésükkor nem lő fejbe valaki? De azt végig nézném, ahogy vele teszik ezt.
- Te csak ne utasítgass itt ENGEM! NEM VAGYOK A KUTYÁD, TE KURVA! - üvöltöttem ki kelve magamból, pont mint Elton az életrajzi filmjébe. Eddig nem tudtam, hogy problémáim lehet a dühkontrollal, de ő most nagyon kihozott a sodromból. Vagy csupán a napokban történtek miatt, s hogy most még ez is... Egy idő után besokal az ember.
Eszméletlenül elborult az agyam, hangosan csaptam be az ajtót az utolsó rendőr után is, majd fortyogásomban előbb szanaszéjjel dobáltam a kanapén lévő párnákat, de tán egy váza is a falnak röpült. Aztán feltrappoltam a szobámba és az ágyra hasalva, a párnába temetve arcom sikoltottam. Két tűz között vagyok, és a baj az, hogy akár merre indulnék, nem csupán megégetem magam, de halálra is égek. Elmém mélyén már ezerszer széttéptem azt a nőt és a másikat is a gyerekével. Daryl sem segít, magamra maradtam ezzel a sok szarral a hátamon. Aztán...
Megvilágosodtam. Azért ez nem a világvége. Végtére is évekig egy maffia keze alatt dolgoztam, sokat tanultam, sokat csiszolódtam. Értek a sunyiságokhoz, hacker vagyok az isten szerelmére. Bár a kütyüvel a lábamban nem tudok mit tenni, s némileg lekorlátoz, de azért tudok nekik fejfájást okozni és érintkezni a spanyol maffiával. Tény, nagyon nagyon óvatosnak kell lennem, lassan fogok haladni és körültekintő leszek. Meg lehet a maffia is bizalmatlan lesz kissé, megkérdőjelezi majd a hűségem, de megölni talán nem fognak. Ha pedig igen, Daryl halálából tudni fogom, hogy rám is fenik a foguk, hisz többet kell jelentsek nála.
| Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |
|
Marlene: Egy fáradt fiatal lányt nem annyira nehéz utolérni pár jól kiképzett rendőrnek, hamar elkapták a szegény párát, de én is átnéztem az aktákat és nem akartam hogy ugyanaz tröténjen vele mint a többiekkel nem engedhettem el de nem akartam bezárni úgy hogy magára hagyom.- Én Marlene vagyok, te pedíg biztos Lolita, Thomas fogadott kislánya, jól sejtettem hogy valami nincs rendben veled. Figyelj kérlek mert nem sokra megyünk veled ha hullavagy.- Megvártam míg visszahozzák a házba és leültettem egy székre. Közben a kezembe adtak egy takker szerű eszközt amibe beleraktam töltöttem valamit, aztán pihentettem a combomon kicsit.- Elmondom gyorsan mi lesz, nem dugunk rácsmögé és nemis hallgatunk ki még, nem akarjuk hogy feltűnő legyen az eltűnésed tudjuk kiknek, de persze ez feltételekkel jár, ha csak a szavadban bíznánk lehet hogy pórul járunk ezért biztosra kell mennünk.- Felálltam és felhajtottam a szoknyáját hogy hozzáférjek a comjához, a rendőrök lefogták nekem és a takkerrel belelőttem a combjába egy mikrochipet, nem volt nagy akkor mint egy micro sd kártya miután ki kapálózta magát a katonák elengedték persze továbbra is körbe állták.- Ez a kis nyomkövető tudja majd velünk merre jársz, milyenek az életjeleid és ha úgy van elekromos impultust is ki tud bocsálytani, ha mondjuk megpróbálnád kiszedni, képzelheted milyen kellemetlen érzés lehet az, mintha egy gömbvillám lenne a combodban vagy ilyesmi. Azt szeretném kérni, hogy mindössze havonta egyszer fuss össze valakivel akinek jelentesz ennyi lenne a dolgod, te is tovább élsz és mi pedíg megkaplyuk amire szükségünk van. -Felálltam és a rendőrök is elindultak kifelé.- Warrent és Thomast még nem tájékoztattam erről a tervről, de lehet hogy nem örülnek majd neki ha itt látnak, persze az árcádat fent kell tartanod ezért nemhinném hogy jó ötlet lenne ha külön lennél tőlük, mert az feltűnést kelthet azoknál akiktől félsz. Nekünk pedíg szükségünk van arra ami tudsz de jobb részletekben megkapni ezt mint sehogyan. További kellemes napot.- mondtam neki aztán elhagytuk a házat és vissza indultunk az örsre. Elégedetten hogy van egy ilyen jó kutyám pórázon, ezzel az új megoldással haladhat sz ügy. Ráadásul így Tomék úgy kitudják majd kérdezni hogy nemkeveredik gyanúba, a salyát csapdályába esett szegényke.
Warren: A fickó rögtön azzal nyitott miután nem engedte hogy meghívjam hogy ismerős az arcom.- Gondolom a tv-ből,meg az újságokból, de meglep hogy ennyire megmaradt már régen történt. -szívtam a cigimbe meg utána bele is kortyoltam a whiskybe.- Lemészárolták a családomat. -néztem rá és akkor láttam rajta hogy rájött, én nem változtattam se hangnemet se arckifejezést, de innentől már mindegy volt a dolog.- Nézd, nem kéne hadonásznia eggyikünknek se a stukerral, nem akarunk bajt két lány érdekel róla akarunk kérdezni mi nem zsaruk vagyunk nem lyukasztunk mindent amit látunk csak vigyázunk.- szívem továbbra is nyugodtan a cigit de már feléfordultam teljes testemmel, már többes számban beszéltem hogy érezze nem vagyok egyedül de nem tudhatja hányan vannak itt se azt hogy hol. Azt a módszert választottam hogy úgy teszek mintha nem miatta lennénk itt, hanem a láynok miatt hiszen nemtudhatja mittudunk.- Eltűntek minda ketten nemrég, és útytudjuk errefele jártak segíthetnél nekünk, és akkor nem fog érdekelni hogy kiket drogozol be.- úgy beszéltem hogy azthidje csak annyit tudunk róla amennyit tud hogy tudunk, hiszen mi csak a díler énjét buktattuk le. De éreztem hogy feszült maradt, lehet rossz napja volt és a sarokbaszorítás ezen nem segített most aztán figyelnem kellett arra hogyan mozgok mert szerintem ha megijed lőni fog. Arra nem számítottam hogy Joanna ilyen módon jelenik meg és elbassza az egészet amit felépítettem itt a pofázással.
Joanna: Nem szegtem ígéretet, nem őt keresve jutottam ide, Lolitát követtem és akkor még fogalmam se lehetett róla hogy megy és kivel fog találkozni. Sajnáltam hogy ilyen helyzetbe került de minden ember a maga sorsának kovácsa még akkor is ha ilyen szar helyzetbe kerül, én elkerültem őt annyira mennyire ígértem. Távolról is látszott hogy feszült a helyzet és egy pillanatra elkaptam Rueben tekintetét amin szintén tükröződött a szitu bár ő úgytűnt élvezi. A módszer amit Marlene kitalált és gyorsan elmondott nekem is megoldás lehet Darylnél is, de ezt se Tom se Warren nemtudja és Daryl is azt hiheti hogy sarokbaszorul és csak egy esélye van, lőni. Észrevételnül átverekedtem magam a tömegen és míg teljesen elfoglalta Warren leültem a másik oldalára, tudom veszélyes volt ez de biztosan láttam hogy Warren elvonja a figyelmét.- Daryl, nem fogunk bent tartani ha most beszélgethetünk találtunk megolást nem kell félned a családod miatt csak hallgass meg, mond hol tudunk beszélni és hogy ne legyen gyanús elég ha velem beszélsz. Az épület televan rendőrökkel ha lőni fogsz itt elszabadul a pokol nem érné meg senkinek se.- Kértem, bár tudtam hogy ezekután egyáltalán nem bízik már bennem de neki is ez volt a legjobb esélye.-Tudom már nem olyan könnyű hinned nekem, de nem miattad jöttem ide , az egész csak balszerencse. |
Lolita | Fáradt voltam, nem aludtam semmit, de ha kellett volna sem tudtam pihenni, mert féltem. Sőt mintha éreztem volna, hogy eztán jön csak a feketeleves. A félutat ígyis gyalog tettem meg, s bár először a Pandemoniumba akartam menni leinni magam, inkább a hazautat választottam, mert nem akartam még Tomtol is fejmosást. A nyaraló ajtaja előtt már a cipőm is levettem, hogy ne csapjak zajt, és a kulcsot is halkan fordítottam el. Ám mikor beléptem nagy ledöbbenésemre egy rakatnyi rendőr várt odabent. Nem láttam sok esélyét, de feléjük hajítottam a cipőm és elkezdtem rohanni. Közben végig az járt a fejemben, amit Daryl mondott a kihallgatásról. Kurvára megfogok halni.
Daryl | Útfélen az is megfogant a fejemben, hogy ez valami csapdba. Bár nem véletlen odakértem a találkát, és azért nem éreztem, hogy eennyire balszerencsések lennénk, hogy kihallgatnak, aztán még el is kapnak egy nap alatt, de mindenre készülni kellett. Szóval odafurikáztam, leparkoltam és mire beértem már talán nem is látszott annyira, hogy agybajt tudnék kapni a mai naptól. Leérve egyből az alakot kerestem a szememmel, s bár magam is megtaláltam, Reuben odaintett nekem. Ez nem volt szokatlan, sokszor fogadom itt a vevőket, s amíg nem vagyok, Reuben szěvesen tartja őket szóval, de most... most láttam valami örömteli izgalmat a szemében. Olyasmit, ami gyanakvást keltett bennem. Hülye voltam, hogy az ajtóban nem néztem körbe jobban, mert ha kiszúrom a magányos asztalkánál Bellamyt, már fordultam is volna sarkon. Így azonban leültem a fickó mellé, s mikor felém fordult, csak akkor láttam, hogy a meggyilkolt család egy túlélője. Fasza. Nem tudom mindehhez mennyi köze lehet Jonak, de úgy érzem ígérete ellenére mégis árulkodott. Mégsem merem felfedni magam, hátha ő is játsza inkább a hülyét.
- Helló, bocs a késésért... családi gondok. - ültem mellé. - Hagyd csak, az hogy itt dolgozom legalább azzal a jóval jár, hogy ingyen iszom, szóval leszek olyan nemes és én hívlak meg... - válaszolom, majd mivel amúgy nem tartozik a vevői körömbe s ezt mindketten tudjuk, így furcsa lett volna, ha nem kérdek rá.
- Bocs, de nem ismerős az arcod. Honnan ismersz? - érdeklődtem. Az pedig már csak emeltem a vérnyomásom, mikor a "csendesebb zugott"említette. Igen, ez bizony csapda. Ideges lettem és a lábammal kezdtem dobolni. Elsandítottam a pultot törölgető, de vigyorgó Reuben felé. Ő is tudja. Ő árulkodhatott. Még italt is elfelejtettem kikérni, végig azon kattogtam, hogyha gyanús mozdulatot tesz, én is a pisztolyomhoz nyúlok.
Tom | Ígyis sokkoló egy nap volt, s borzalmas érzést keltett, hogy nem találtuk meg a lányokat, de mikor Joanna felhívott és közölte velünk, hogy Daryl és Lolita összejátszanak, ráadásul Lolly rejtette el a poloskát... nos ez egészen hihetetlenül hangzott. Sok mindent megmagyarázna, de akkor is hihetetlen volt. Miért tenne ilyet? Hisz a lányom. Ráadásul akkor bizonyára okkal csalta el a buliba Joannat is. És még rá voltam mérges. Egy idióta vagyok! Nehéz volt nyugton lennem az asztalnál, de ígyis úgy nézhettem ki, mint egy heroinista, aki nem kapta meg az adagját aznap. Figyeltem Warrenéket, de közben folyton ezeken a dolgokon járt az eszem. Nem tudom akarom e mindezt hallani Lolitától vagy hogy én hogy közöljem vele a dolgokat. Bolond és érettlen, na de ilyesmit csak egy profi csinálna. Persze volt segítsége, de akkor is... Akárhányszor a fószerre néztem, legszěvesebben lelőttem volna a picsába. |
Joanna: Remegett a kezem mikor sikerült az autóbie elindulnom szépen lassan mentem aztán meg nyomtam a gázt hogy meszebbe kerüljek énis féltem attól hogy esetlegesen követnek aztán leparkoltam és felhívtam Tomot, nemtudtam hirtelen mit mondjak nagyon zaklatott voltam és ő meg aztán pláne ez lesz ettől.- Thomas azért mentem el tőletek hogy kövessem Lolitát, követtem egészen egy közeli Kamion parkolóba, én nem tudom hogyan mondjam ezt finoman.-mondtam néhol elcsukló hangon.- Veszélyben vagytok Warrennel, Lolita "nekik" dolgozik, p helyezte ez a poloskát Daryllel erről beszélgettek kihallgattam őket. Félnek a lebukástól ezért arról tanakodtak kit hogyan öljenek meg ha erre kerül a sor. Nagyon sajnálom tudom hogy nehezen hiszed el énis alíg hittem a fülemnek de ez az igazság, nemtudom hova ment Daryl vagy Lolita de nagyon vigyázzatok, én is megyek mindjárt vissza a Pandemoniumhoz, kocsival vagyok és itt a fegyverem is, ekkora túlerővel elkaphatjuk őket, Daryl biztosan visszament azthiszem üzletelni fog valakivel az alaksorban. Úton vagyok- mondtam és közben már vezettem is visszafelé, még mindíg remegett kicsit a kezem Akármi is derült ki Lolitáról én Darylt gondoltam elsődleges célpontnak, főleg mert azért továbbra se szerettem volna ha Tom vagy Warren lelővi egyből, Lolitával ezt nem tennék meg de Daryllel biztos gondolkodás nélkül ha úgy hozza a helyzet, csak azért mentem odébb mert kicsit kikellett eresszem a gőzt. Leparkoltam kicsit odébb, Daryl már biztos bent volt mert sokkal előbb indult mint én, ez aközeg nagyon veszélyes volt kellett volna valami terv amivel kicsallyuk de már késő volt reméltem hogy megtudjuk oldani. Viszont mielőtt kiszálltam az autóbol hívtam a központot és kértem két egység erősítést, persze nem úgy hogy idejönnek gépfegyverrel szirénázva, elmagyaráztam a szituációt nekik, elvegyülve jönnek civilruhában. És persze kértem egy egységet a nyaralóhoz is mert sejtettem hogy Lolira oda mehet vissza először, Marlene re bíztam ez az részét a dolgonak. Kiszálltam és egyből lementem az alagsorba, óvatosan közelítettem a pult felé, láttam távolról hogy Dary hátát és tőlük nem messze ült Tom, egyenlőre elvegyülök mert ha Daryl meglát engem akkor kurvára gyanút fog fogni, nem mentem közelebb megvártam hogy alakulnak a dolgok.
Warren: -Oké találkozzunk a pultnál, fekete bőrkabát whiskyt fogok inni.- mondtam neki hogy majd megismerjen.-Bevált a dolog-tettem le a telefont.- Az alagsorban találkozunk, valami cuccot akar eladni kiszedjük beőle mi van a lányokkal.- Nem is mondtam hogy ha ennyire rugalmas a fickó remélem az nem jeleti azt hogy baj történt a lányokkal.- Én leülök a pulthoz a barátunkhoz te meg ülj távolabb hogy ha kell közbetudj lépni de ne tudja hogy ketten vagyunk. -Beszéltem meg a dolgot Tommal de akkor hívása érkezett Joannától. Tom egy ideig hallgatott aztán láttam az arcán hogy teljesen elfehéredik.- Na mi az mit mondott?!-kérdeztem idegesen mert éreztem tudtam hogy valami nagy szar van, és amikor Tom felvilágosított egy világ omlott össze bennem, egy pillanatra szólni se tudtam aztán a következőben úgy lezúztam eg kukát mint egy őrült.- Fuuu a büdös mocskos kurva életbe.- káromkodtam és közben a térdemen támaszkodtam. Becsapott basszameg, mind a kettőnket, alattomos kis...mérgelődtem de közben összeszorult a szívem. -Tom akármennyire is fáj ez most Darylt kell elpanunk, menjünk különben nem leszünk ott időben!.- noszogattam pedíg énis szörnyen voltam, de ezt ilyenkor tudni kell kicsit félretenni különben nekünk is annyi és az esélynek hogy elkapjuk a fickót. Lesiettünk én odaültem a pultoshoz, még mindíg ugyanaz a srác volt.- Gyorsan kérek egy dupla whiskyt és számítok a közeljövőben számítok a diszkréciójára. És tudom nincs gyereknap de ha lehet még egy kérésem fordítsa lefelé diszkréten ezt a pezsgőspoharat ha közeledik az ember akihez eligazított.-Ugyanis fingom nemvolt arról hogynézki és ezt kellett tudnom nehogy váratlanul érjen a dolog. Miután kiadta a piát bele is kortyoltam a piába mintha már többet kortyoltam volna belőle és várnám. Ez a törzshelye szóval nem hinném hogy melesz lepve azon hogy itt vagyok, hiszen elvileg tudom hogy idejár. A pulthoz fordultam de félszemmel láttam Tom hol ül,reméltem a lelki állapota van olyan stabil hogy most tudjon koncentrálni. Lolita...valahol éreztem de ez akkor is sok, mint egy rémálom, tudni akarom miért, meg akarom kérdezni tőle és szeretném látni közben a szemeit...gondolkodtam aztán meg is érkezett az emberünk a pultos jelzéséből ítélve, megvártam míg mellém ér nem néztem rá.- Tárgyalhatnánk egy csendeseb zúgban, de előbb igyál valamit a vendégem vagy.- mondtam és közben rágyujtottam.
Marlene: Kora reggel természetesen már fent voltam bár kicst kába voltam amikor az a fiatal ügynöklány felhívott, a központ irányította át hozzám és elujságolta hogy kiderült ki a tégla de el kéne kapni, mondta hova menjünk és több se kellett indultam a különítménnyel nagyon gyorsak voltunk, reméltük hogy a lány előtt érkezünk a házban, minden szobában emberek lapultak akik várták hogy megérkezzen és a kertben is ott voltunk. |
A storm is coming
Az esélyeink nem voltak túl kecsegtetőek, de azért az ember ilyenkor is hinni akar benne, hogy túlélheti. Mint a rákosok, akiknek biztos a halálos diagnózisuk, mégis inkább végig szenvedik a kezelést és aztán halnak meg. S ha még ez nem volna elég a vevői is hivogatták, amire érthető módon hisztisen reagáltam, mi meg lehet a telefonba elég furán és félreérthetően hangozhatott.
- Képes vagy ilyenkor is telefonálni?! Hahó! Itt vagyok!! Velem foglalkozz! Jelenleg van nagyobb problémánk is! - ráncigáltam a felsőjét és próbáltam kicsapni a kezéből a telefont. Kurva drogosok! Jelenleg egy cérna szálon lóg az életem, ezeknek meg most is csak az elszállás a lényeg.
- Vágod, hogy bajban vagyunk?! Ha kiderül, hogy mit tettünk vagy ők ölnek meg, vagy az FBI! Az anyád úristenit, figyelj már! - toporzékoltam, mire kutya ugatásra lettem figyelmes a közelben. De azt tudtam, hogy nem minket ugat, hisz már jó ideje itt állunk. Bassza meg, akkor most tényleg követtek?! Pánikba estem, de ahelyett, hogy világgá futottam volna, ijedtemben inkább a csaholás hangját követtem, hogy kinyírjam - akármivel is - azt, aki kihallgatott. Sajnos csak egy árnyalakot láttam, hamar lehagyott, főleg, mert én magassarkúban voltam. Büdös francba! Nem is volt kétség, hogy ezt jelezzem Daryl felé annak reményében. hogyha már stukkere van, akkor lőjje le akár ki is az. De ő sem érte utól. Sőt, hogy legyen alibije, le is lépett. Engem meg itt hagyott. Hát nem mondom szar volt ott taxit fogni, és azon imádkoztam, hogy mindenki ott aludjon jóóóó mélyen, hogy sose derüljön ez ki. Ha pedig ez így lesz, bármit, de tényleg bármit megteszek, hogy javítsak a helyzetünkön, felgyújtom a házat vagy akármi, csak ez ki ne tudódjon.
| Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |
|
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
