|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Lolita nagyon kemény dolgokkal vagdalózott, a flör jól esett de kicsit túl messzire ment most nálam mert nagyon a szívembe szúrt pár mondattal. -Thomasért aggódom, ő egyedül van és ezeréve óta most lát először erre rögtön a lányáramászom. És kérlek a családomat hagyd ki ebből- mondtam mikor a vérbefulladt gyerek nevelésről beszélt.Annyira nyiltan beszélt a szexről hogy még a sértettségem ellenére is felkeltette vele az érdeklődésemet ami eddig megvolt csak most még erősebb. Picsába...nem lehet akkora barom hogy ne tudjak uralkodni magamon, mi a franc van velem? Odamentünk aztán Eurielleékhez és beszélgettem kicsit vele is.Eurielle szavai meghatóak voltak, először meg is lepődtem honnan tud ennyi rólam, aztán kezdett összeállni, mert én nem hallottam és nem tudtam semmit a nőről de Joanna tegnapi beszámolója szerint akkor ő lehetett az akivel találkozott. Különös módon nem aggódtam, amit mondott meghatott és egyszerre éreztem szomorúságot és nagy gyönyörűséget ahogy az enyéimről beszélt akiket a világon a legjobban szerettem és szeretek. -köszönöm.-mondtam kicsit elcsukló hangon, mikor azt mondta látszik rajtam hogy jó apa vagyok. - Nagyon szép gondolatok, én is hasonlóakra szoktam gondolni velük kacsolatbam a férje biztosan vár magára és figyelemmel kíséri a lánya és a maga életét. -tettem a vállára egy pillanatra a kezem, sorstárs volt. - Örülök hogy találkozhattam önnel és a kislányával, hálás vagyok amiért erre az időre szembe juthatott milyen is apának lenni.-nagyon elérzékenyültm azoktól amiket mondott nekem, csillogott az én szemem is kicsit és megkellett töröljem, nehogy legördüljön mert a végén még űgyfog tűnni mintha sírnék. Persze fura volt amikor Lolitára nézett amikor a tettesekről beszélt és ahogy észrevettem ennek a nőnek minden gesztusában van valami szándékossága, rá akartam kérdezni mit akar ezzel mondani de valami nagyon visszatartott, mintha egy titkos dolog nem engedné hogy egy titokhoz nyúljak mert túl veszélyes vagy fájdalmas vagy hihetetlen. Ez nyugtalanítani kezdett, bár Lolita amúgy se érezte most jól magát már annyira mérgesnek és féltékenynek tűnt hogy éreztem valami komolyab baj áll a háttérben. Ha Eurielle elment négyszemközt fogok vele beszélni ha Tom nem akarja akkor is, majd titokban vagy valami.
 Thomasnak megint igaza volt, azzal kapcsolatban hogy nemkéne ennyire feladónak lennem, ez nagy gyávaság és felelőtlenség. Nem kifejezetten a halál akasztott ki, inkább az hogy mennyire belerángattam mindenkit. Eurielleel szerencsénk volt de ha máshoz megyek tegnap oda esetleg ugyanígym megtalált volna megöletek mindenkit. Na meg a kialakuló érzelmeim se tesznek jót a képességeimenk, túl sok volt ez nekem egyszerre de ostoba dolog azt gondolni hogy azzal megoldok mindent ha kilépek. A pikniken már kicsit felfelé ívelő módon, Euriellel való beszélgetés meg is nyugatott kicsit, mármint az a része hogy nemfog megölni most minket és egyenlőre nem is szándékoz. Warren azért rásegített az esélyeinkre a gyerekezéssel. Euriellenek igaza van az őszinteséget illetően is, arra gondoltam hogy ha Tommal őszinte leszek amennyire megtehetem akkor az segítene a továbblendülésen. Szerencsére igent mondott és annyira még nincs ki rám hogy ne hallgassa meg amit mondok neki. Felálltunk és elindultunk a parton kicsit messzebb a többiektől, izgultam ezért pár percig csend volt, sóhajtottam és összeszedtem a gondolataimat.- Szeretnék pár dolgot tisztázni, de előtte bocsánatot kérni a viselkedésemért, teljesen meg volta zakkanva. Általában nem vagyok ennyire bizonytalan de sokminden gyülemlett fel és elsőre sok volt de összeszedem magam, nem fogok spórolni az erőmmel. Szeretném elmesélni hogy is volt ez a tegnapelőtt este, mert jólesne ha tisztáznám még ha elég kínos is . Lolita elvitt erre a helyre, ittunk elég sokat aztán valamit beleraktak az italomba amikor már eléggé ki voltam ütve. Az eggyik barátjával hagyott ezután, egy nagyon kedves emberrel, nem élt vissza a helyzettel amúgy is apuka, még egy unokája is van.-mosolyogtam.- Miután nem voltam jól és a címemet se tudtam, nem tudtam hazajutni ezért hazavitt magához és ott aludtam, beszélgettünk és ennyi. Viszont aznap este észrevettem hogy azon a helyen volt pár elég gyanús alak és nem bírtam ki hogy ne menjek oda. Féltem hogy nemlesz meg a tégla és a nyomozást leállítják ezért akartam hogy legyen valami eredmény. Visszamentem és ott ismeretem meg Euriellet aki elég nagy kutya mint azt mát korábban is mondtam, ott mindenki csak úgy szólítja: "Madame". És ezen kívül van még más érzelmi körülmény is ami nehezebbé teszi számomra a nyomozást de ezt megoldom. Nem kifogásnak szánom ezeket csak szerettem volna ha tudsz róla.- mondtam és meálltam kicsit mert láttam hogy a homokban csillogott valami, lehajoltam és felvettem, egy zöld üvegdarab volt amit úgy megcsiszolt a víz hogy teljesen tompa és opálos lett, mintha egy ékkő lenne, mosolyogva nézegettem olyan volt ez most nekem mint egy jel., egy megerősítés. Thomasra néztem. - Szörnyen sok lehettem neked az elmúlt napokban, úgytűnik nehéz ezekkel a lányokkal.- próbáltam kicsit viccelni de főleg a szégyenemet akartam leőlezni ezzel, úgy csillogott az arca ebben az erős napgfényben, és hirtelen eszembejutatta a haja illatát.- De szeretném vissza szerezni a bizalmadat, és mostantól ezen fogok dolgozni.- mondtam komolyan
|
LOLITA BELLAMY
“Normal, you see, is whatever you want it to be.”
 Még szép... Olyan korlátokat döntött le röpke fél óra alatt, hogyha nem tudnám, hogy most látod először, azt hinném, a tied. Ne csinálj úgy, mintha te lennél az apja... - morogtam halkan, noah csupán a mérhetetlen féltékenyésg beszélt belőlem.
- Újra élni? Ha jól emlékszem az első próbálkozásod is vérbe fulladt. Szószerint. Szerintem ne erőltesd... - csóváltam a fejem. Szándékosan voltam bunkó, elakartam venni a kedvét a gyerekesditől.
- Amúgy sem lesznek itt sokáig. Így meg megkedvel a kislány téged és majd visszaakar jönni... Fájdalmat okozol majd neki, ha tovább állsz. Mert gondolom a munka végén, megint lelépsz, nem? - sétáltam mellettük, de egyik játékban sem vettem részt. Akkor meg megtartottam a biztonságos távolságot, mikor elkezdte pörgetni a kislányt. Aztán a kislány visszafutott az anyjához, mi pedig lemaradtunk tőle és leültünk. A hirtelen jött bókjára msolyogva pislogtam felé laposokat. Vicces volt. Persze jól esett.
- Te meg mint egy halász, aki túl sok rumot ivott, ezért minden kislányra rámászik... - piszkálódtam mosolyogva.
- Hogy oldjuk meg? Mégis mit? Ez csak szex, nem férjül akarlak venni. Csak mókázunk. Arra meg nem kell rástresszelni. Félrevonulunk, megcsináljuk és kész. Engem amúgy sem zavar a véleménye. Furcsa, hogy téged igen. Végtére is, nem csak, hogy felnőtt vagyok, de különösebben nem is a vérszerinti gyereke. persze tudom, hogy te itt most csak a betojiságod próbáltad leplezni, szóval megértem. - paskoltam meg a vállát vigyorogva. Talán kissé nyersen fogalmaztam, de a kislány okozta féltékenység miatt lehetett. Valójában még ennyi clom sincs, csupán a hatalmam alá akarok keríteni, hogy Tom ellen dolgozzon. Joanna már-már kerülgeti is, vitázik vele, de ez még kevés.
- Hát jó... - sóhajtottam, miközben felkeltem. - De míg oda nem érünk piszkálni foglak téged és a kislányt a két szerelmes pár dallal. - néztem fel rá. Persze minek után megfogta a kezem, nem tettem, mert zavarba hozott vele, és bűntudatot keltett, hogy ilyen merész lépésre szánjam el magam, de azért ennyivel nem ússza meg. Mikor pedig csatlakoztunk az alvóhoz és az anyjához, egy percre komolyan azt hittem a lelkembe lát. Nem is nagyon akartam beszélni, eztán meg pláne.
|
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
Mosolyogva a karjaimban bújt, mint egy álmos kismacska alvásra készen, de azért el-el sandított mosolyogva Warren felé.
- Köszönöm. Ha jól tudom, önnek két kisfia volt, igaz? - pillantottam rá. - Részvétem miattuk és a felesége miatt. Sokáig imádkoztunk értük a férjemmel. S bár tudom, hogy ez nem vígasz, de gondoljon arra, hogy a gyerekei nincsenek egyedül. Mert a felesége ott van velük és bár már nincs mitől óvnia őket, végig ott lesz velük. - én is szeretnék ebben hinni, hogy Ben odaát jól van, csupán egy buszmegállóban vár. Pontosan úgy, ahogy akkor, mikor először találkoztunk. - Nagyon szurkolok, hogy mielőbb elkapják a tetteseket és kíméletlenül felemésszék őket. Lelkileg... és testileg is. - pillantottam el egy pillanatra Lolita felé, majd vissza Warrenre.
- Elég volt a játékukra nézni, és biztosan állíthatom, hogy maga nagyon jó apa. - nem véletlenül beszéltem jelent időben. Mert nem hinném, hogy a felesége ne akarná, hogy boldog legyen. Biztosan azt akarná, hogy szerető családra leljen, bárhol is lelje meg őket. Ritka a jó apa, és egy tragédia nem lehet indok rá, hogy ne lehessen másnak is jó apja.
|
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
 Nem tudtam mire vélni Joanna napok alatti személyiség változását. Mikor idejött csendes volt, kitűnő átlaggal, lelkes és olykor még határozott is volt. Most mindennek ellentéte. Ha egy egyszerű rendvédelmi kérdést tennék fel neki a közlekedési szabályokat illetően, szerintem azt is elhibázná. És nem tudom hová tenni a miértjét. Történtek dolgok, ezt nem tagadom. Nyomozóként pedig bizonyosan tisztában volt vele, hogy halottakkal is fog foglalkozni, főleg, hogy mi nyomozók leginkább ilyesmikkel ténykedünk. Tán látott is már nem egyszer. Mégis úgy tesz most, mintha egy éretlen és semmit sem látott rendőrkadét lenne, akit valami véletlen folytán nyomozónak ítéltek meg. Titkol valamit, talán nem is egy dolgot, és úgy hiszem ez mindenre a válasz.
- Ez nem így működik, Joanna. Még messze van a vége, bár ne lenne, de nem tudhatod, hogy akkor ott miként fogsz majd érezni. Persze most nehéz, kihívások elé állít a sors, és sokszor hasra esünk. De a végén, a legeslegvégén, mikor végül sikerül és másokat sikerül megmenteni, nem így fogod érezni. Boldog leszel, elégedett és újra s újra átakarod majd érezni mindezt. A csoki torta csak akkor a tiéd és eheted meg, hamár megvetted az alapanyagot és megsütötted. De az finomabb is lesz, mint a bolti. - magyaráztam neki a pakolás alatt, noha túl sok időnk nem volt.
Bár most nem tűnt veszélyesnek a hölgy, főleg, amilyen ábrándozva figyel a másik hármat, de én nem bíztam benne, főleg azok után, hogy Joanna közölte, hogy ő valami bűnözőféle. Persze biztosan ismerem, tán hallottam is róla az őrsön, de sok rossz ember van, nehéz mindet megjegyezni. A jó idő, a kislány önfeledt nevetgélése és az egész békés piknik még sem engedte, hogy a végtelenségig ideges legyen ezek miatt, noha éber maradtam.
Bevallom azért furcsa volt hallgatni őket, mikor a gyilkolásról beszéltek, mint valami teljesen természetes dologról.
...
Miután Warren és Lolita visszatért a kicslánnyal, mi elmentünk sétálni egyet. Érdekelt is miről akart beszélni és reméltem, hogy nem a felmondásával kapcsolatos.
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
 Elmosolyodva pillantottam ismét Joannara, mikor eltakarta arcát és panaszos szavak hagyták el száját.
- Ez az élet egyik nagy tragédiája: hogy valami, valami mindig történik. - válaszoltam neki mindeféle bölcselkedő hangnem nélkül. Nem mindig jó dolgok, sőt sokszor csak rosszak, de azért nem szabad elveszteni a hitünk. Semmi sem olyan rossz, vagy jó, ahogy épp hisszük adott pillanatban.
- Általában a legkevesebb erőfeszítéssel akarjuk elérni a legjobb eredményt. Ez a természet rendje, nemde? - kortyoltam a teába. Most, hogy tudom ki valjóában, honnan származi és miként él, egészen más képet alkotott magáról. Tény, hogy nem tudok elmenni amellett sem, hogy hazudott, de azt hiszem a sima bocsánatoknál előbb enyhülők meg eziránt, ha inkább megértem őt. hangsúlyából kiéreztem, hogy kezdi feladni, s tán már meg is tette. Ezt pedig megerősítette bennem, a mellette ülő férfi szomorú arc kifejezése a lány mondatát hallva. Nem tartom sokra a rendvédelmet, és nem félek közéjük csapni, ha kellemetlenséget okoznak nekem. De Joannat kedveltem. S nem csak mert nő és fiatal, hanem mert céltudatos. Legalábbis tegnap annak tűnt. Félt, pokolian félt, s nem csak tőlem, hanem mindentől, ami ott volt. De elhatározott valamit ott, s hiszem, hogy ha nem is teljesen, azért valamelyest céltért. Elért valamit. Például, hogy nem esett kétségbe. Odalépett valakihez, akit nem ismert. Megpróbálta. Ezt egy férfi aligha értehetné vagy becsülné. Ők sok mindenben nem látják a remény fényét, a dícsőséget. Benjamin kivétel volt. Mikor Misha megtette első lépéseit, mindketten sírtunk örömünkben. Ő érezte, micsoda győzelem a számunkra, hogy szerelmünk gyümölcse, ez az apró és törékeny kis madárka végre elindult egy úton. Egy úton, mely csak az övé. Joannanak nem is igazán voltak szülei, az apácák pedig nem a gyermekemben rejlő képességekre bíztatják őket, hanem egy fenti hatalom szolgájának nevelik őket, ha tetszik, ha nem. S ha már a felettesei nem adják meg amire szüksége van, valakitől meg kell kapja.
- Ez a lényege az igazságszolgáltatásnak, nem? Rendbe hozza a dolgokat, mikor minden csődöt mond. - mosolyogtam rá, ezzel is atta ösztökélve, hogy ne adja fel, ne várjon a sors véletlenszerűségére, hanem igenis merjen irányítani, lépni, cselekedni.
A lassan ránk telepedő csend aztán ismét elterelte a gondolataim a játszadozók felé. Akárhányszor rájuk néztem egy pillanatra, mintha mindig Benjit láttam volna Mishával. Sokszor kijártunk, ha nem is erre a partra és mindig nagyon megtalálták a közös hangot. Iszonyúan hiányzik. Nehéz is egyszerre gondoskodó anyának és gonosz boszorkánynak lenni. De nem gyengülhetek el, nem sírhatom tele a párnám, mert már nem bírom tovább. Bírnom kell. A kérdésre egy szomorú, rövidke mosollyal pillantottam ismét Joannara.
- Benjaminnak hívták. Nagybácsi által kerüt bele ebbe a kavalkádba, aminek eleinte nem is örültem. Boldogok voltunk előtte is, noha nem túl tehetőssek. Már akkor akartunk gyermeket, és tervben is volt, mivel a férjem akkoriban tűzoltó volt, de az ottani város polgármesterének fia is, aki nem szimpatizált Bennel. Összekaptak valamin, és nem csupán kirúgták, de mintha rosszakat híreszteltek volna róla, egyszerűen nem talált munkát a városban. Végül elköltöztünk és akkor kereste fel a rokon. Ben jótét lélek volt, még ebben az iparban is. Naív volt, de nem túlzottan, és mindig tudta, ha hazudnak neki. A fekete piac gazdasága rendszerezve volt és Ben jól rendben is tartotta a mi részünkről. Az emberei is szerették. Tudott ő vasmarkú lenni, de sosem volt egy ostoba pénzéhes férfi. Sokszor adományozott is, persze mosott pénzzel. Árvaházakat támogatott, éhezőket etetett. Aztán egy nap rosszul lett. Az orvosa közölte velünk, hogy leukémiája van. Fel se fogtuk igazán. Pedig Misha akkor már meg volt egy éve. A második szülinapja előtt három hónappal ment el. A kór gyorsan terjed, borzalmas kínokat okozott, s végül legyőzte. - nyaltam meg finoman alsó kiszáradt ajkam, nem egyéb célból, mint hogy visszatartsam a keserűséget, mely megakartal telíteni könnyekkel a szemem.
- Egy jó ember halála nyomot hagy a világon. - tettem hozzá halkan, már-már majdnem a felsőm ujjába rejtett zsebkendőért. - A tegnapi nap ő rá is megemlékeztünk. Bár manapság nem sokan ismerik... sok az új "kolléga". - jegyeztem meg egy keserédes mosollyal, s csak akkor szipogtam egyet, mikor láttam, hogy Misha rohan felém kitárt karokkal, na nem azért, mert nem kedvelné az urat, inkább, mert fél bevallani neki, hogy elfáradt és mostmár pihenne. Mosolyogva a karjaimban bújt, mint egy álmos kismacska alvásra készen, de azért el-el sandított mosolyogva |
Joanna:
-Tudom hogy lecsuknának, de azthiszem én ezt nem bírom, túl vállaltam magam ezzel az egésszel. -Legszívesebben elmondtam volna neki mindent Daryről is és vitatkoztam volna még vele a morális különbségről aközött amit Warren tett meg amit én de ennek nem volt most itt az ideje. Kint a piknik egyébként eléggé jó hangulatú volt, a nap gyönyörűen sütött Warren jókedve rám is hatással volt, szép volt mindenki ebben a fényben. Feszülten figyeltem mit válaszol Eurielle aki először alíg akarta meghallani hogy hozzá beszélek, Mishára figyelt eléggé belemerült, lehet hogy eszébe jutott valami a multból. De aztán késséggel válaszolt, én meg hittem is neki mármint hogy nem akar most kivégezni minket, az nagon fura mondat volt hogy majd van amit az ő oldalukon kell megtanulnom de elengedte ma fülem mellett a dolgot, na nema azért mert a tanácsaira nem adtam volna, hanem pillanatra se akartam magam elképzelni az ő oldalukon nem hiszem hogy passzolna oda a személyiségem. Reuben nevének említésére is meglepődtem.- Na gondolhattam volna.- forgattam a szemem hogy ere se gondoltam.Nem néztem ugyan ostobának a pincért de ezt inkább nem mondtam. - Így már értem, és igaza lehet azzal kapcsolatban is amit az államról mond.- az arcomba temettem a kezem- Nem látszik a kiút ebből a gödörből, de majdcsak lesz valami. - sóhajtottam.- Örülök hogy tisztáztunk mindent.-bromira kedvem lett volna hisztizni vagy egy egész napot bőgéssel és hányással tölteni pedíg nem vagyok sírós, vagy igyekszem nem annak lenni. Egy ideig inkább némán néztük mind Michát és Warrent.- Ha ez nem egy tolakodó kérdés mesélne a férjéről? -kérdeztem őszintén, hamár ilyen szarul voltam jólesett ha legalább meghallgathatom. Beszélgettünk még egy kicsit, röpült az idő meglepően. Persze tudtam hogy ez a nő bűnöző szóval vigyáznikell vele, mégis nagyon jó volt vele beszélgetni és továbbrais nagyon méltóságosnak éreztem. Misha elvolt Warrennel de egy idő után az anyja is hiányzott neki ezért odaszalat kicsit pihenni Euriellehez. Én meg elnéztem Thomas felé, aztán a homokra néztem.- Nincs kedved sétálni eggyet?- nagyon beszélni akartam vele, legalább ezt a mostani helyzetet tisztázni mert azért számára ígyis sokminden ködös lehet, meg el akartam mondani neki mást is, mert már nagyon nyomták a lelkemet.
Warren: Ugyan engem nem zavar a hangzavar, énis elég hangos vagyok.- nevettem a kölök mellett, mikor Misha mutatta hogy négy éves mosolyogtam és felhíjtottam még egyik ujjacskáját hogy megmutassam ez a négy, nem ám csak szórakozni kell velük. Azért Lolita elég feltűnően problémázott. -Na miaz féltékeny vagy egy gyerekre? Nemszép dolog az ilyen.- próbáltam felpiszkálni de továbbra se lelkesedett a dologért. - Miért vagy meglepődve ezen? Ilyen furcsán viselkedem?- kérdeztem vissza miután kérdezte hogy komolyan ennyire szeretem e a gyerekeket. Fájt a hasam de nem szakadt fel, már kellően beforrt a fájdalmat meg a kislány hamar elfeledtette. SOkat játszottunk aztán kicsit vissza szaladt az anjához mert elfáradt. Odamentem Lolitához.- Inkább neked mi bajod van, ennyire nem kell féltékenynek lenned, voltak gyerekeim nagyon hiányoznak és jól esik újraélni az apaságot.- Odaültem mellé mert kicsit lefárasztott engem is a kölyök, persze nemvoltunk messze Eurielltől meg a lányától.- Nekem is nehéz így-mondtam neki.- Hogy az apád ennyire félt, nagyon szép vagy ebben a fényben.- hajoltam a füléhez- mint egy királynő...-bókoltam neki anna kreményében hogy kicsit megnyugtatom, na meg az én éhségemnek is jól esett.- Majd kitalálunk valamit hogy oldjuk meg. Viszont foglalkozzun kicsit miis a vndéggel, na gyere oda a gyerek se harap.- megfogtam a kezét , direkt figyelve nagyon kevesen és melegen, aztán odamentünk Euriellehez. Közben Joanna és Tom sétálni mentek ha mentek, ha nem akkor nagyon gyorsan el engedtem Loli kezét. Misha elbóbiskolt.- Nagyon szép gyerek, emlékeztet az enyéimre.
|
LOLITA BELLAMY
“Normal, you see, is whatever you want it to be.”
Mikor felébredtem, azzal fogadtak, hogy kapjam összemagam, mert piknikezünk. Nem is értettem mi van. Aztán leérve láttam, hogy újabb két taggal bővült a csapat. Ez nem is volna baj, sőt még azzal sem, hogy mindkettejük csajszi, de Warren semmiből jött kivirulása a kislány babusgatása láttán féltékennyé tett. Nem kicsit. Főleg, mert tudtam, hogy ez olyasmi, amit én sosem tudnék megadni neki. Bezzeg az nem baj, ha egy 4 éves tapogat megállás nélkül, de nekm egy ölelést alig akart adni. És az anya még örül is neki. Ez kész...
Jobb híján velük maradtam, mert Tom nem is akarta, hogy ott legyünk, amíg valami fontosat meg nem beszéltek. unott képpel figyeltem, ahogy a kislányt a nyakába vette.
- Te komolyan ennyire oda vagy a gyerekekért? - kérdeztem, mert most vagy nagyon jó színész, vagy reggel bespeedezet, vagy komolyan ilyen jó hatással van rá a gyerek. Még a hasa sem zavarja és úgy el van a kölyökkel, mintha a sajátja lenne. És ez irritál, mert amíg én itt napokig küzdöttem a figyelméért, amit csak ritkán és kevésszerkaptam meg, a kislány egy értelmeszót nem tud kibökni pöszeség nélkül, mégis folyamatosan kapja az öleléseket.
- Aham, tudod, a gyerek csináláshoz, két ember kell... - pislogtam laposakat, mert elképzelni nem tudtam most miképp távolítsam el a képből a kölyköt. Labda közben a saját lábában is elesett a kislány, és komolyan ez olyan elragadó?
- De most komolyan, mi ütött beléd? - tettem karba a kezeim.
|
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
Másik vezér? Milyen vezér? - értetlenkedtem, mert bár volt egyfajta gyilkos cápa kisugárzása a nőnek ,mégis csak ott nevetgél a karjában a kislány. - E-egyáltalán minek álltál vele szóba? - kérdeztem idegesen, de halkan, nehogy felfigyeljen ránk a hölgyemény. Ha csak egy szimpla civil lenne is zavarna, ugyanis azért jöttünk ide, mert veszélyben volt az életünk. Erre nem elég, hogy eltűnik egy egész nap, mostmég egy gengszter anyukát is a nyakunkra hoz. Igen, haragudtam rá, de közben aggódtam is. Őszintén szólva még nem igazán voltam szemtől szemben maffiozóval nyílttéren. Egy anyával meg végképp nem. Már csak a kicsi miatt sem merném megbilincselni. Miféle szörnyeteg volnék? Pedig tutira vértől mocskos a nő keze. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy fel sem fogtam igazán mi ez az egész. De belementünk. Hogy miért, nem tudom, de mire kettőt pislogtam már fent pakolásztunk Joannaval. - Segíteni? E egy bűnöző. Mi előnye származhatna belőle...? - kérdeztem tőle halkan, mert még úgyis, hogy az emeleten voltunk, azért bármikor ránk nyithatott volna.
- Kilépni? - álltam meg és ránéztem. - Ugye tudod, ha ilyen hiba után kilépsz, le is csuknak, mert olyan, mintha csupán visszaéltél volna mindazzal, amit kaptál? Nem léphetsz ki. És em csak emiatt nem. Nem adhatod fel az első bukás után. Én sem tettem soha. Vagy ott van Warren, kegyetlenül lemészárolták a családját, mégis itt van. - magyaráztam, s mellett ezzel próbáltam bíztatni is.
Kimentünk a partra, valóban jó idő volt, csak hát... Nem is tudom, totál zakkantnak éreztem magam. Warren úgy játszott a gyilkos nő lányával, mintha az apja volna, mi meg úgy ültünk itt, mintha hete óta ismernénk egymást és éppen a jó időt ünnepelnénk egy átlagos ismerőssel. Én nem tudtam miként álljak a dolgokhoz, de Joanna ezt is megoldotta.
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
A hazugság, éppen mint a dohányzás, káros az egészségre. Annak is, aki használja, és annak is, aki beszívja a füstöt. Hiába nem akar ártani a dohányzó, kárt okoz a másikban. Én egy percig sem hazudta neked, sőt, őszintén elmondtam mindenről a véleményem. Persze fiatal vagy még, sok mindent el kellene sajátítanod. Mármint nem a rendvédelemben, hanem a mi oldalunkon, hogy értsd miről beszélek. A rendszer nálunk is működik, csak mások a szabályok. De ha egy másik vezető rókája lép be a területünkre, mi lelőjjük, és az urát számonkérjük. Nekünk is vannak bíróink, csak a tiétekkel ellentétben nem lehet megvesztegetni, mert mindkét oldalról pisztolyt fogunk a fejéhez. - magyaráztam, ezzel el is fogadva a bocsánat kérését s remélve, hogy ezentúl őszinte lesz velem. Én is az leszek hozzá. Éppen csak beléptem, nagyon nem is volt időnk beszélni a másik férfivel, csak bemutatkoztam, mint Eurielle Temples és persze Misha, mikor megjelent a második férfi is. Addig Misha már kalandútra indult a bútorok közt és a lépcsőn. Elmosolyodva fogtam vele is kezet.
- Eurielle Temples... - ráztunk kezet. Karakteres arca hasonlított egykori férjemére. Vele sem volt igazán alkalmam cseverészni, mert egyből iszúrta a hangosan nevetgélő angyalom, aki nem bánta, hogy a karjaiba vette a férfi, mégha csak egy emelés erejéig is. Egyből kitárta kezeit és repülőt szimulálva nevetgélt tovább. Nem mondom megmosolyogtatott a látványuk.
Igen! Te vagy a fogóó! - sikongatott örömében Misha és tippegve, magasra emelve térdeit futkározott a házban, hogy elfuthasson Mr. Sizemore elől, aki közben rá is eszmélt, hogy a kicsihez anya is tartozik.
- Semmi baj, de tényleg. Elég... gyorsan megtalálták a közös hangot, nem rontanám el a hangulatot, ha önöket sem zavarja, hogy a szokottnál kicsit hangosabb lesz a ház néhány óra erejéig. - mosolyogtam rá kedvesen. Bár elsőre nem ugrott be, mostanra bizonyossá vált, hogy ő az a nyomozó, aki elvesztette a családját. Már csak emiatt sem támogatom Murillo módszerét. A gyerek gyilkosság olyan bűn, aminél a kivégzés fel sem ér, mint büntetés. Nem válaszoltam Misha helyett, nem is tudtam, mert az úr tényleg nagyon könnyen figyelmét vesztette, ha a kicsiről volt szó. Misha pedig élvezte mindezt.
- Misha! Misha vagyok! Szia! Te ki vagy? - rázott vele kezet mosolyogva, búza szőke tincseit eltűrögetve, amik elkócolódtak, míg rohangált. - Négy éves vagyok! - mutatta fel három ujját. Aztán bele pacsizott apró kis kezével a férfi kezébe és tovább rohangált. - Kapj el! Te vagy a fogóó!
Már-már egészen meghatott az önfeledt játékuk. Nem bántam meg, hogy eljöttem hozzájuk, sőt, nagyon is jó ötlet volt. Annyira lefoglalt a figyelésük a takarón ülve, hogy csupán a lány mondadója felénél kaptam észbe, hogy hozzám beszél. Onnantól figyeltem rá is, de gyakorta elpillantottam feléjük. Misha egy pillanatig sem érezte az idegen karjaiban, hogy veszélyben volna, pedig tud ő nagyon szégyenlős lenni. Úgy ugrált a hátán, ült a nyakában és hagyta pörgetni magát, mintha Benjaminnal játszanának. De a téma, amit felhoztak szomorú, így Joannara néztem.
- Az állam semmit sem tenne. Eddig sem tett. Rengeteg olyan esemény lezajlott már, miről még a rendvédelem sem tud. Aminek nagyrészéről meg tudnak, elhallgatják. Ez a háború még az elkerülhetőek közé tartozik, annyira, hogyha több vér is folyna, nem hoznák nyilvánosságra. - magyaráztam.
- Nem az életetekre akartam törni, és eszemágában sincs vérbe fullasztani ezt a mesebeli pikniket, mikor Misha is remek játszótársra lelt. - pillantottam el feléjük.
- Csak világossá akartam tenni, hogy amit mondassz annak súlya van, hátha ezt egy olyan helyen teszed, ahol mindenkinél fegyver van. Reuben sem szabad ostobának tekinteni. Nagyon is meg van a maga esze. Sok mindenről tud, de amennyiben nem kap valamit, nem beszél. Ezerszer hívták már be kihallgatásra egy időben, de sosem beszélt. Mi nem mai kezdők vagyunk. Többségünk beleszületett. - mondtam ábrándozva Misha jövőjéről, az életünkről miközben már-már meghatódva figyeltem, ahogy együtt rajzolgattak a homokba és gyűjtöttek kagylót. Ami egyedül rontott az összképen az a mobilját szorongató lány volt, aki láthatóan nem örült annak, hogy Misha kapja a több figyelmet. Én tudtam ki ő, de azt is, hogy ők nem, így nem árultam el nekik. Nem az én dolgom, hanem a rendőrségé.
|
Lejöttem és szinte hipó szag volt valami fura félelemtől ami igen kétes természetűen lebegett a levegőben, pedíg csak egy fiatal nő volt lent a kislányával. Meglepett nem mondom, kicsit óvatos voltam de persze rögtön bemutatkoztam neki, azthittem valami szomszéd vagy ilyesmi. Én még köntösben voltam - Warren Sizemore, örvendek.- És a kis kölke már rögtön el is kezdett szaladgálni és mászkálni mindenfelé imádom a kölyköket rögtön enyimre gondoltam, mosolyogtam rá.- Na kishaver vigyázz a végén még leesel valahonnan.- emeltem át óvatosan a kanapé hátuljáról a kanapéra.- Virgonc kishaver vagy, szeretsz kergetőzni? -kérdeztem tőle nagyon kivirulok a gyerekektől.- Oh bocsánat.-néztem a fiatal anyukára.- Ha gyereket látok mindíg elkap hév.- nevettem- Hogy hívják? Hogy hívnak pajti?- kérdeztem inkább a gyereket az anyuka után. Miután megmondta kezetfogtam a kis kacsójával és énis bemutatkoztam megint. Aztán Joannaék aztmondták valami piknik meghívásról volt szó én meg örültem neki, de láttam Joanna arcán egy kis aggódalmat, szégyent. Aztán mentünk piknikezni, az anyuka elég bizalmasan rám bízta a gyerkőcét aki élvezte a velem való játékot, jött Lolita is és reméltem ő is beszáll. Találtam a nyaralóban egy focilabdát, arra gondoltam focizhatnánk hármasban, persze a picike alíg tudott még rúgni így még murisabb volt ahogy próbálkozik és ahogyan örül annak amikor sikerült neki. Lollitából mondjuk nehezen nézem ki egyenlőre az anyaságot, pont ezért akartam bevezetni ebbe a dologba, hogy lássa ez muris is tud lenni és hogy egy gyerkőc nagy öröm. - Majd ha neked is lesz egy ilyened, már tudni fogsz egyet s mást.-mosolyogtam rá, a nagyfény olyan széppé tette a bőrét és a tegeriszél meg a hajába kapott. Ez az eltéltés űgytűnik kezd rám rossz hatással lenni...
Hát miel egész éjszaka elképzeltem a különböző kifejleteket ezis benne volt, mármint nyilván tudja ki vagyoik már de nem egyből lött le és ennek örülte. Igen Joannanak hívnak, és mindenek előtt sajnálom hogy hazudtam, nem vezértelt rossz szándék, úgyértem én nem akartam rosszat magának vagy a lányának.-Mondtam aztán megértkezett Thomas, aki belejbb kísérte őket.Lejött Warren is és míg a a halál angyala vele foglalkozott Tom elég idegesen jött oda hozzám megtudni mivan, én meg nyeltem eggye.- Thomas ő a nő akivel tegnap találkoztam, megtalált minket. Egy másik nagy vezér, olyan kaliberű mint Murilló.- súgtam tömören és hallkan Thomasnak. De aztán vissza is mentem Eurielle mellé, a kislánya rögtön birtokba is vette a terepet, nyeltem egy nagyot az árva gyerekes mondatára.- szörnyen sajnálom.- mondtam megint a hazugságaimra utalva.- Összekészülünk a piknikhez.- Mondtam és kértem Thomast hogy segítsen, felmentünk addig lent hagytuk Warrennel.- Nem tudom megítélni mennyire veszélyes, de még úgyis hogy mindig a gyerekéd hordja magánál mindenki retteg tőle, ha valami baja van Murilloval még akár segíthet is, de nem tudom egyenlőre.- mondtam Tomasnak ha egyáltalán még hajlandó volt szóba állni velem.- Ha ezt túl éljük viszont szeretnék kilépni.- mondtam komolyan.- Az alkalmatlanságomat végleg bebizonyítottam, sajnálom.- mondtam rá se mertem nézni miközben pakoltunk. Lolli is felkelte meg a nő amúgy róla is tud szóval felesleges is lett volna rejtegetni. Mondtuk neki mivan, aztán ment öltözni és indulhattunk piknikezni a tengerpartra. Én kissé továbbra is feszült voltam, Warren nevetséges módon mintha itt se lett volna, annyira elvolt a gyerkőccel, néha azért Lolira nézegetett mintha mutogatta volna büszkén hogy ő milyen jó apa volt és most is benne vannak a gének, Euriellenek se állt fel az összes hajaszála mikor Warren nyakába vette Mishát a tengerparton. Leültünk, Warren Misha és Lolita elvoltak hármasban, gyerkőcöztek mi meg Thomassal Eurielle közelében voltunk.- Nem akarok tolakodó lenni, de félek ami nyilván a méltó büntetésem része. Szeretném megtudni mik a szándékai most velünk. Nem akarunk bele folyni a maga dolgába minket csak Murillo érdekel. Ha lemészárol most itt mindanyiunkat akkor azt nem a maga számlájára fogják írni hanem az övére, akkor viszont betelik a pohár és már a katonaság következik, gyakorlatilag polgárháború lesz, az állam nem hagyhatja hogy ennyien halljanak meg, és ha az FBI se jár sikerrel tényleg elszabadulhat a pokol
|
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
A hosszú, szar éjszakát egy kellemetlen késői reggel követte, s csak azért ébredtem fel, mert kopogtak. Ez pedig azért jelent problémát, mert senki sem tudja, hogy itt vagyunk. Fel is öltöztem - bár nagyjából minden volt rajtam - és lementem, hogy ajtót nyissak, de Joanna megelőzőtt. Azért lehetn óvatosabb is, bár tegnap én is simán beálltam volna egy sortűz elé. Meglepődtem, mikor egy fiatal anyuka állt az ajtóban a kislányával a karjaiban. Először arra gondoltam, hogy eltévedtek, de Rain merev tartása és a beszélgetés arra adott következtetni, hogy ismerik egymást. Ismerősök tán? Közelebb mentem, pontosabban Joanna mellé.
- Jó reggelt, segíthetek? - kérdeztem, mert vendéget nem vártam és szerintem Joanna sem hívott meg a hajnali órákban senkit sem. Szóval ő itt egy meglepetés vendég. A hölgy kedvesen elmosolyodott, s miután köszönt, elmondta miért van itt. Meg is lepődtem, mikor közölte, hogy tényleg Rain hívta meg, illetve, hogy találkozót beszéltek meg, de jobb híján idejött végül. Kedves és illedelmesnek tűnő hölgy volt, ráadásul a kislánya is felettébb boldognak tűnt, nem annak a zárkózott és pszichésen problémásnak, de azért valahol azt sugallta ösztönöm, hogy jobb vele vigyázni. Ha Joanna nem is, én beinvitáltam őket. Illetve reméltem, hogy Warren és Lolita is előbújik, és lefoglalja a vendégünk, míg megkérdem Raint, miről is van szó. Tegnap konkrétan sírva jött ide, most meg vendéget fogad úgy, hogy nem is kéne tudnia erről a helyről senkinek? Mi van itt kérem?
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
Hallottam, hogy valaki elindult az ajtóhoz, így türelmesen vártam, nem csengettem tovább. Meglepő módon négyük közül Rose, pontosabban Joanna állt. Mondanám, hogy talán őrző-védőként várt ránk, de nem értem miért, ha úgy sem tart tőlünk. Vagy taln ő is rájött, hogy van oka félni? Elmosolyodtam magabiztosságán, mert tudtam - felismertem - hogy távolról sem érez így.
- Jó reggelt, Joanna. Ugye így hívnak? - kérdeztem mosolyogva, s egyben finoman tudatva, hogy előttem nincsenek titkok, a hazugság pedig nem tolerálható. Bár erről később.
- Galamb helyett végül mi érkeztünk. Úgy voltam vele, hogy találkozhatnánk a kedvenc kávézómban, de az ma sajnálatosan zárva, ígyhát arra jutottam, hogy esetleg te és a barátaid biztosan szívesen piknikeznétek a tengerpartnál ilyen jó időben... Természetesen mindent én állok, a kocsiban hoztam mindent, amire szükség lehet. - ajánlottam fel. Persze nagyon szívesen eltöltök a házban is egy-két órát, hogyha behívnak, de nem erősködöm, bár jól esne, ha a tisztelet még mindig köztünk feszülne.
Az, hogy hazudott baj, de nem hozom fel. Nem is tudnám, mert közben megjelenik az egyik nyomozó.
- Jó reggelt! - köszöntem vissza egy lágy mosoly kíséretében. - Ami azt illeti, Joanna éppen meghívott minket egy teácskára. Én pedig viszonozni fogom ezt egy szép kis piknikkel itt a nyaralójuk mögött. Nem hívatlanul jöttem, tegnap ugyanis szóltam róla Joannanak. - tettem hozzá. Ha nem Joanna - bár bíztam benne, hogy ő hív be - akkor Tom invitálására mentem be és néztem körbe kíváncsian. Bent már Misha is virgoncabb lett és lekellett miatta tennem, ő pedig önfeledten rohangált a házban, ami stílusában és méretében is messze elütött a miénktől, ezért kalandorkodott. A plüss nyusziját markolva tipegett fel az emeletre. Gondoltam nem szólok rá, hiszen jó kislány, nem csinál olyasmit, amivel fájdalmat okozna másnak. Aztán Joannara néztem.
- Pont, mint egy kissé különc család, nemde? Végtére is minden árva gyermek lelkéne vágya egy olyan közösség, amiben jól érzi magát, amit családnak hívhat...
|
Még azis kikészített hogy a pincér neve majdnem Ruben volt, de így legalább megfogom jegyezni gyorsan. És ő se adott nagyob kedvet az élethez amikor aztmondta hogy ha a Madame aztmondja megtalál az úgy is lesz, meg hozzá ahogy megragadta a karomat, tényleg mintha a kivégzésemre ráncigálnának.- Borzalmasak a hasonlatai, lehet inkább egy üveggel keleltt volna kérnem abból a whiskyből.-engedtem el magam kicsit ezzel a gyanút keltő mondattal, bár ahogy velem beszél abból azt jön le hogy nemnagyon voltam inkognitóban eddig se.- Minden jót magának.-búcsúztam el, lehet őt is most láttam először és utoljára. Taxiban is erre gondoltam végig, én holnap megfogok halni, ha meghalok akkor legalább had legyek kicsit azzal a maréknyi emberrel akik kedvesek voltak hozzám. Főleg Thomassal...Jól kikészítettem őket, nagyon be voltam zombulva, semmit nem aldutam remegtem az ágyban, olyan hülyevoltam hogy idejöttem most mindenki veszélyben van, de már nemtudom visszacsinálni. Felkeltem és járkáltam, már mindenki aludt. Thomas szobájának ajtaja nyitva volt, bementem rajta és néztem kicsit ahogy alszik. Lehet hogy ez az utolsó alkalom hogy látom, annyira sajnáltam ami történt és hogy engem választott ki. Akkor nem lenne veszélyben ő sem óvatosan föléhajoltam megszagoltam a haját, az illata végigfutott a testemen és mindenhol átjárt. Az arcát akartam megpuszilni de mivel arra gondoltam lehet ez az utolsó alkalom finoman megcsókoltam a száját. Aztán kimentem és lent vártam a fotelben hajnali egy pisztojjal a kezemben. Reggel kopogtak és én nyitottam ajtót, de egész éjjel gondolkodtam. Az eggyetlen esélyünk az ha ez a nő nem Murillo embere, és erre megvolt az esély mert legalább olyan nagykutyának tűnt mint az általunk üldözött vezér, mivel nem vele akartunk kitolni lehet nem öl meg minket, ezért félretettema pisztolyt és úgy nyitottam ajtót, hát cseppet se lepett meg ki állt az ajtóban.- Jóreggelt Magame.- köszöntem neki úgy mint aki egyáltalán nem fél, mert szerintem az ilyenek a félelemt se szeretik túlzottan.- Már váltam önt. |
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
Komolyan nem értem a lányokat. Mikor el van mondva, hogy ez komoly, életveszélyes, még rá is tesz egy lapáttal. Tényleg ilyen fontos neki ez a szórakozás. Vagy csak engem akar féltékennyé tenni? Erre megy ki a játék? Hogy eljátsza, hogy még Warrenhez is közvetlenebb? Hogy kigúnyolhason, hogy még Joannaval sem bírtam békében lenni? Komolyan bennem a hiba?
Csak fejem csóváltam hitetlenkedve, mikor megtörtént a dolog, de legalább célt értünk. Szóval felhívtam, de hiába, mert nem jutottunk előbbre. Konkrétan mi láttuk őt utoljára. El is kezdtünk készülődni, már az is megfordult a fejemben, hogy értesítem a vénlányt, hogy baj van, de ekkor felhívott Joanna. Hirtelen nem tudtam mi van, de elmondtam neki hol vagyunk. Azonban megnyugodni senki sem nyugodott meg. Vagyis hát mi ketten Warrennel, mert tudtuk miért jöttünk ide, és hogy most Joanna is ide tart. Nem sokkal később kopogtak. Meg is lepődtünk. Majdnem Lolita nyitott ajtót, de végül eltoltam onnan és méyl levegőt véve, nem kicsit félve, ajtót nyitottam. Majdnem hátra estem, de mikor láttam, hogy Rain az, nagy kő esett le a szívemről. - Mi történt? - kérdeztem, miután becsuktam az ajtót és leültettem. Nehéz volt megemészteni, amit mesélt és úgy éreztem feleslegesen jöttünk idáig. El is felejtettem a poloskát hirtelenjében és hogy jelenleg ő is gyanúsított. Nem küldtem el, bár cuccai nem voltak, Lolita adott neki ruhákat meg mindent és itt maradt. Lolita megoszotta vele az ágyát. Már csak azt kell kitalálnom, hogyha rákérdeznek az őrsön, hogy mit akarunk mi itt négyesben, elfogadható választ találjak. Nem sokat aludtam az nap, ráadásul kopogtak is.
REUBEN ATTWOOD
“Walking with a friend in the dark is better than walking alone in the light.”
 Félszemem mindig rajta volt a két hölgyeményen. Én nem örültem, hogy összeakadtak, de figyelmeztettem, innen már bármi legyen vele, nem a én lelkemen szárad. Mikor pedig elköszöntek egymástól, gyorsan visszafordítottam tekintetem a poharak felé, s csak akkor néztem fel újra, mikor odajött. Megjátszott kíváncsisággal pillantottam fel rá.
- Ó, nos ismeri a mondást, minden csoda négy napig tart... - mosolyodtam el, no nem azért, hogy kedvét szegjem. - Nem lesz ez egy kicsit sok? - töltöttem ki neki a whiskyt vigyorogva.
- Reuben Attwood. Különös, de rólam mindenkinek az a fickó és családja jut az eszébe, aki életét vesztette abban a szörnyű kamionos balesetben. Egyesek szerint a rendőrség tervelte ki. De mind tudjuk, hogy ebben a világban senkinek sem tiszta a keze. - magyaráztam tovább törölgetve a poharakat. Majd átvéve a cetlire néztem, míg beszélt. Felpillantottam rá, s mielőtt elment volna, elkapta a karját.
- Miss, ha Madame azt mondta megtalálja magát, az úgyis lesz. Ha a vámpír belekóstol áldozatába, onnantól mindig tudnia fogja merre jár. Maga pedig adott belőle ízelítőt. - figyelmeztettem, bár úgy tűnt ígyis benne van a frász, csak még nem tudja mekkora slamasztikába keveredett. - Tudjaa, a macska ha találkozóra hívja az egeret, nem azért teszi, hogy megigyanak egy-egy pohár tejet. - tettem zsebre a cetlit. - De szívesen átadom neki az üzenetet a cetlivel. - bólintottam mosolyogva.
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
Köszönöm. - msolyodtam el fájóan visszagondolva arra, akitől kaptam. - A férjem ajándéka volt az első randevúnkon. Ő már akkor is ilyen üzelmeket folytatott, de nagyon kifinomult ember volt. - meséltem róla röviden, több nem is ment volna. Hiába teltek el évek, mg most is borzasztóan hiányzik.
- Papa! - mosolygott fel rám kislányom. Ő még nem érti. Csak hiányolja, mert rég látta, alig emlékszik rá. Örültem, hogy elfogadja a meghívásom, noha még nem is tudja hova és mikor. Valójában ez rajta áll. Még a mai nap utána kérdezek és ha meglepetést okoz a válasz, én is meglepetést fogok okozni neki.
Nem tévedtem. Elég volt csupán a nevére keresni, az elmondottakra, amiknek alapját sehol sem találtuk meg. Ellenben az adatbázisban szerepelt az arcocskája. Nem volt más hátra, mint tovább kutakodni és kiterjeszteni a keresését az általunk is fizetet taxisofőröknek. Ők aztán igazán ott vannak a keresésben, ha fiatal lánykákról van szó. olyanok, mint a varjak, járnak és figyelnek, ha pedig eléggé megfizetik őket, elkárogják az információt. Amiatt nrm aggódtam, hogy a lány a rendvédelemnél dolgozik, ellenben amiatt igen, hogy nincs egyedül, ráadásul a barátnője, akivel állítólagosan eltöltöttek néhány órácskát, Murillo embere. Nos, ez mulatságosnak hatott, minek után kiderült, hogy nem csak ő vannak a színpadon, de két nyomozó is, kik közül az egyiküknek a családja annak a lánynak esett áldozatul, akivel napi szinten találkozik. És senki sem tud semmit a másikról. Na ez az igazán izgalmas. Élőben is látni akartam ezt a furcsa négyest, ezért úgy döntöttem meglátogatom őket. Másnap reggel egy limuzinnal érkeztünk a nyaralóházhoz és minek után megbizonyosodtam, hogy hallok odabentről mozgolódást, becsengettem. Gondoltam nem bánják, ha közösen eltöltünk egy kis időt. Még nem ismernek, de majd fognak. S remélhetőleg ők is pont ilyen nyitottak lesznek. Mert én nem Murillo vagyok, de lehetek nála sokkal rosszabb is.
|
Milyen gyönyörá nyakék.- jegyeztem meg és néztem a nyakában lógó ékköves aranyláncot. Kedélyesen elbeszélgettünk, gegnszter volt de szompatikus volt az ereje, amilyen törékenynek tűnik a hangjában és a mondataiban olyan nagy a tekintély és az erő. Tetszett hogy amiket mondott kicsit olyan volt mintha pártfogoltjaként beszélne velem, lehet hogy fiatalkori önmagát látja bennem vagy a sok férfi között támogatja azt a kevés nőt aki nagyjából én vagyok.- Megfogadom a tanácsait Madame, köszönöm. -megkértezte én miképp látom a dolgokat.- Nincs sok gyakorlati tapasztalatom, de énis úgy látom ahogy ön. Nincs semmi amit ne tudnék félretenni, nagy örömömre szolgálna ha találkoznánk holnap is. -Felöltöztette a kislányt majd elköszöntünk egymástól, a kislánytól is külön elköszöntem. Miután elemnt elmentem a mosdóba, figyeltem nehogy kövessen valaki, bezárkóztam egy fülkébe leültem és kifújtam magam, olyan rosszul voltam a visszatartott feszkótól hogy szédültem, még nem mehettem el rögtön mert az elég gyanús lenne. Visszamentem a pulthoz, ott volt a pincér akivel találkoztam ma elpőször.- Na látja megy nekem az ismerkedés.- mondtam lazán, aztán kértem whiskyt nagy pohárral, de az volt a tervem hogy hamarosan lelépek mert nem bírom ezt tovább, az is elég durva hogy holnap mi lesz...- Bocsának hogy hívják magát?- kérdeztem a pincért, miután megmondta a nevét odaadtam neki egy cetlit amin az új telefonszámom volt.- Ha a Madame keresne holnap de nem találna és esetleg ön itt van kérdem adja ezt oda neki.- megittam szépen lassan a whiskyt és elindultam kifelé, fogtam egy taxit és mentem tomékhoz de nem voltak otthon, senki. Hazaugrottam elővettem a telefonomat és felhívtam őket, kurvára remegett a kezem meg az egész testem, hiába váltunk el haraggal Thomast hívtam fel.- Szia, hol vagyokt?...átmehetnék? - kérdeztem a címet és odataxiztam, át se öltöztem annyira siettem, nagyon féltem egyedül nem éreztem magam biztonságban. A majdnem egy órás autó út alatt és egyre csak kavarodott a gyomrom, ez túl nagy falat van aki éveken keresztül készül ilyesmire nulla tapasztalattal nem volt valami jó ötlet, főleg az rémisztett meg hogy csak annyit mondott, "érted küldök egy galambot" hova? hova küldi ha nemtudja hol lakom? ha megtudja nagy szarban leszek, ha felhív elmegyek de ha nem akkor életem végéig bújkálhatok. Megérkeztem és bekopogtam, akárki nyitott ajtót átöleltem és úgy megszorítottam ahogy csak tudtam, nagyon nehezen tudtam visszatartani a sírást remegtem továbbra is.
Hát nemtudtam mondani Lolinak hogy ez a lehető legroszabb alkalom erre, Tom teljesen ki akadt és Loli egyre csak fokozta a dolgot.- Na jó ne szórakozzunk tovább.- megöleltem Lolit így Tom előtt direkt kicsit hidegen nehogy Thomas kiakadjon. Lolita felhívta a csávót de nem látta ő se reggel óta. Nagyot sóhajtottam.- Na jó Tom gyere menjünk megkeresni, ez így nagyon nem oké. -lettem elég ideges, átöltöztünk mind a ketten még pisztolyt is vittünk, erre megcsörrent a telefonja Tomnak, meglepett arcot vágott aztán letette, és mondta hogy Joanna hívta és idetart. - Hála az égnek, de amúgy meg mi a szar...-ültem le a fotelbe és a homlokomat masszíroztam.- Ezek a nők bazdmeg. Kíváncsi vagyok mit fog mesélni ha ideér.- Visszaöltöztem kényelmesbe, eléggé csöndesen vártuk Joannát, késő volt mikor megérkezett. |
LOLITA BELLAMY
“Normal, you see, is whatever you want it to be.”
Kreatív vagyok, kétlem, hogy ez kimerülne egy-két dologban. - mosolyodtam el alsó ajkam beharapva, hát még, hogy kacsintott is egyet. - Lolita... - szólt rám Tom, mire vetettem rá egy pillantást, majd vissza Warrenre. Mikor pedig megkomolyodott, elnevettem magam. Csak azután szólaltam meg, mikor abbahagytam a nevetést.
- Nagyon aggódhattok érte, így feltételezem nem ti szabjátok a szabályokat. - somolyogtam. - Én is aggódom érte, de mivel már nem kezeskedem róla, így megengedem azt a luxust, hogy visszaéljek ezzel. - tettem hozzá. - Egy csókot akarok. Nyelveset. És az sem zavar, ha apuci néz. - jelentettem ki.
- Na jó, elég legyen. - kelt fel Tom a kanapéról és közelebb jött. - Kérem a telefonod. - nyújtotta oda a kezét.
- Még mit nem! - tettem egy lépést távolabb tőlük. - Különben is, egy csóktól még senki sem esett teherbe. Max a Jézuska szülei. - puffogtam. Már csak az hiányzik, hogy megfosszanak tőle. De mivel Tom most kiállhatatlan volt, hajlandó voltam enyhíteni a kérésemen.
- Nem azért, mert elakarta kobozni a személyes holmim, amiről tőle tudom, hogy bűntetendő, hanem, mert vagyok olyan jófej, hogy most az egyszer engedek. Az ágyban már nem, csak most... - emeltem fel mutatóujjam Warrenhez beszélve, mire Tom morgott egyet.
- Elég egy ölelés is. Bár az nem fog jót tenni a pocidnak, de gondolom inkább ez, mint a nyelves... - vontam vállat.
...
Amennyiben ez megtörtént, úgy teljesítettem a kérést. Persze, ha nem, akkor a telefonnal együtt a szobámba zárkóztam. Szóval ha az első, akkor felhívtam Darylt, de nem hangosítottam ki.
- Azt mondta reggel óta nem látta. - válaszoltam miután kinyomtam a telefont és eltettem. - Viszont van egy sejtésem, hogy merre lehet. - ajánlottam fel ismét a segtíségem. Na igen, és itt jön az a dolog, hogy az embert fogságba ejtik a folytonos segítségek, aztán nem győznekm ja adakozni. De pontosan ezt akarom én is.
|
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
Megemelkedett szemöldökkel hallgattam a tisztázását, s bár kissé még ígyis ganús volt, tudtam, hogy bármelyik itt lévő pincér igazolni vagy cáfolni tudja őt. De most úgy döntöttem hiszek neki. Különös volt ez a nagy közvetlenség és kitárulkozás, ezért úgy éreztem, hogy valami ismét sántít benne. Ha valóban simlisek közt nőtt fel és tudja, hogy itt is pénzéhes dögök lapulnak, miért ossza meg velem, hogy van pénze? Ilyesmi dolgokról itt nem beszélünk. Mert ha itt nem is kéeslnek meg senkit, azért odakint már más a helyzet.
- Szeretem Franciaországot. Mi is pár hete jöttünk haza. Misha imádta Disneylandet, ugye? - mosolyogtam le a kicsire, aki nevetgélve bólogatott. Munkaügyben utaztunk oda, de a kicsim mindig előbbrébb van és nem akartam, hogy bármiből is hiányt szenvedjen, noha az apját nem pótolhatom. Érdekelt volna ki az a lány, akivel érkezett, de nem kérdeztem rá.
- Az örökség az egyetlen, mit nem vehetnek el tőlünk. S az egyetlen mellyel kimutatjuk tiszteletünk szeretteink iránt. Jól teszed, ha így teszel. Talán nem tűnik túl tisztának, és veszélyes szakma főleg nők körében, de azért, ha megtalálod a magad útját benne és van hozzá érzéked, erősebb lehetsz bármelyik férfinál. Ami nagy szó. - magyaráztam, csupán mint alvilági anya a tanítványának. Szeretném, ha az én kis hercegnőm is a helyemre lépne egy nap, hogy nem vesznék a múlt ködjébe, hanem ő általa élhetnék tovább. Apja elkezdte és kiküzdötte az ösvényt, és kiköveztem neki és kényelmessé teszem, neki már csak át kell majd vennie.
- Tudod, Rose. A hatalmat nem kapják, hanem elveszik. Ezt tanácsolom neked. Ha egy férfi vagy nő uralkodni próbál feletted, s neked ez nincs ínyedre, ne félj kést ragadni. De sose keverd össze a parancsot a jó tanáccsal. Mert egy mester keze alatt formálodik igazán széppé az aranylánc. - nyúltam sajátomhoz, amin egy vörös rubint lógott. Még a férjem vette, különleges darab. De szeretem hordani, szép emlékek fűződnek hozzá. Kérdésén halkan elkuncogom magam és elmosolyodok.
- Te miképp látod ezt? - érdeklődtem. Nem sokkal a válasza után vagy közben - hosszúságától függően - az egyik pincér odajött és a fülembe súgta, hogy az embereimnek gondjaik akadtak néhány szállítóval. Bár nem sokat csevegtünk és lehetséges többet nem is találkozunk, azért megadtam az esélyt eme szimpatikus barátságnak.
- Most mennünk kell, de mit szólnál hozzá, ha holnap is találkoznánk? Persze nem itt. De majd értesítelek az egyik galambommal, hogy hol. Vagy esetleg van holnapra valami programod? - mosolyogtam rá, miközben lassan felöltöztettem Mishát is, majd felkeltünk.
|
Warren: Erre még énis felsóhajtottam.- Amit csak akarsz...persze egy két dolog kivétel-pillantottam Tomra de amúgymeg kacsintottam Lolira amíg nem nézett oda az apja, viccelődtem kicsit pedíg ez az egész nem volt mpst vicces, meg is komolyítottam amgam- Ez most nem játék, lehet hogy veszélyben van az élete. Kérlek hívd fel vagy add meg a számát. |
LOLITA BELLAMY
“Normal, you see, is whatever you want it to be.”
Kicsit frusztrált voltam, mert a poloskának annyi, és ki tudja most hól lesz a következő kis kuckojuk ahová nem engednek betekintést és mégis kihallgatásra szorulnának. De a nyaralást jó ötletnek tartottam. Amúgy szívesen pancsolnék már, igaz elég későn cuccoltunk át. Örültem, hogy Warren is velünk jött, de most nem tudtam elég figyelmet szentelni rá, mert ha nem intézek valamit sürgősen, akkor hiába jöttünk ide, átmennek a nyakunkon tankkal. Az meg, hogy Jo sehol, elég furcsa volt. Daryl nem az a fajta ember, aki ha szimatot fog, elrabolja és megölni, mert tudja mennyit kockáztatna. Szóval már csak ez is nyugtalanító volt. Amíg telefonálgattam kint sétáltam a parton, ültem a mólónál, de mikor hűvössé vált az idő, visszamentem. Gondoltam felhívom Darylt, hogy mi van vele és, hogy ne e tud valamit Joról, de akkor Warren leszólt. Na gondoltam ez érdekes lehet, ezért lefutottam és kíváncsian hallgattam. Már az, hogy Tom előtt mondta is sejthetővé tette, hogy nem ok nélkül tette. Bár kérését amúgy is megakartam tenni, gondoltam ha már lúd legyen kövér.
- Érthető... - ciccegtem egyet a fogammal, és úgy látványosan kerülgettem az egyenes választ, mire elmosolyodva felnéztem rá. - Megteszem. És mit kapok érte cserébe?
Erre Tom sóhajtjva végig dörgölte az arcát, ám egyelőre nem szólt bele. Ingyen senki sem kap semmit. És ami azt illeti, nálam mindennek meg kell fizetni az árát.
|
Átcuccoltunk a nyaralójukba de még mindíg nemtudtuk elérni Joannat. Meg vacsoráztunk, pizzát errünk ami elég jóféle volt, néha azért Lolitára mosolyogtam de meglepett hogy ilyen csöndes és hogy ő is visszafoja magát. Tom lepihent a kanapére meg közelhozzá egy fotelbe. Aztán támadt egy ötletem, felkiabáltam-Lolita gyere egy pillanatra kérlek- nem mentem oda hozzá inkább az apja előtt beszéltem vele mert ez a Tom mindent beképzel, megvártam míg Loli lejön-Figyelj Joannat nem tudjuk elérni és arra gondoltam lehet megint a te haveroddal van akivel összepuszipajtiztak. Nem tudnád felhívni és megkérdezni? Aggódunk miatta. Ha nála sincs az aztjelenti keresnünk kellene- Loli előtt nem mondtam hogy két dolog miatt is, egy ha bajban kettő ha szökésben van.
A nő és a kislánya is nagyon szép volt, megse kellett játszanom a kedvességem, a közelükben nagyon természetesen jött.:- Köszönöm- köszöntem meg hogy csatlakozhattam hozzájuk. Mikor köszönt a kislány én is mosolyogva köszöntem neki vissza, és eszembevéstem hogy Madamenek szólítsam a hölygyet eztán. Aztán amikor megjegyezte hogy ezt a részét a helynek csak a törzsvendégek ismerik, éreztem a hangjában egy kis fenyegetést.- Ó igen, tegnap egy összeismerkedtem egy lánnyal aki lehozott ide. De nem voltam itt sokat, tegnap elég rossz állapotban voltam. De csak három napja költöztem az országba ezért javarészt minden őj nekem. Örököltem egy vagyont a simlis öregemtől, soha nem voltam benne az ügyleteiben de sötét fickók árnyékában nőttem fel, és azon gondolkodtam lehet továbbkéne vinnem az örökségét. Anyám amerikai volt apám francia, Arles-ban nőttem fel és ott éltem eddig. Ha meg engedi egy észrevételt, maga biztos nagyon komoly ember ha senki sem mer idejönni, jobban tenném ha én is félnék öntől?-nem mutattam félelmet, továbbrais egy magabiztos fiatal nő képét lehetett látni kívülről, aki azért nem agyatlan és óvatos, de belül kezdtem azt érezni hogy elég szarba rántottam magam.
 Kint álltam továbbra is az esőben és arra a következtetésre jutottam hogyha hajszálnyit is biztosabb leszek abban hogy lebukok, nem várok de nem hozatom ki magam, agyonlövök annyi mocskot amennyit csak tudok elvégre itt most ordasnak partyt csapnak ezek a férgek, sokan itt vannak. |
EURIELLE "MADAME" TEMPLES & MISHA
“I still love to see the ballet. And I love to boogie.”
Mikor épp nem az egyik pultos, akkor a másik ugrált minket körbe. Más társaságunk azonban jó ideig nem volt. Sokan tartottak tőlünk, többen annyira nem ismertek, hogy odajöjjenek, mások meg talán... pusztán visszariadtak a kislányomat látva a karjaimban. Egy nő csak gyerek nélkül kell a férfiaknak. Az egyik pincér egy tál földimogyoróval érkezve mesélte el, hogy nagyjából milyen hírek terjengenek az alvilágiak közt. Nem mondom meglepett, hogy ilyen felkapott lett hirtelen Murillo és a csapata. De amíg bele nem kotnyeleskednek az én dolgaimba, addig én sem teszek másképp. A sötét sikátoros ügyletekben is meg vannak a magunk szabályai, így működik ez a rendszer.
Aztán egyszer csak becsatlakozott hozzánk egy fiatal nő. Egyedül volt és inkább komoly kosztűmös - akárcsak én - mint lenge szoknyás kislány.
- Estét! - köszöntem neki mosolyogva. - Ó, tessék csak, nem várunk mást. És inkább egy újonnan érkező hölgy, mint egy borszagú férfi. - intettem az üres szék felé. Végig néztem rajta, miközben ő Mishát nézte. Talán egy feltörekvő csendes bűnöző vagy annak a lánya. Még nem láttam erre. S a miértre hamar választ kapok tőle.
- Igazán? Nos, nagyon örvendek Rose. Én Eurielle vagyok, de itt csak Madame. Ő pedig itt Misha. - simogattam meg kislányom szőke buksiját, aki a kis ernyővel játszott, de azért odaköszönt a lánynak.
- Tudod azért ez érdekes... - kezdek bele, de hangom már az első találkozásunk elején és finom, nyugodt. - De az épület ezen részét csak azok ismerik, akik törzsvendégek, vagy, akiket már egyszer elhozott ide egy törzsvendég. - válaszoltam mosolyogva, mert úgy hiszem, az előbb füllentett nekem. Finoman csomagolva érzékeltetném vele, hogy ezzel csak óvatosan, mert nem leszek mindig elnéző. - Na de... Mi járatban erre, Rose? - érdeklődtem mosolyogva. A kislányom előtt amúgy sem toporzékolnék vagy válnék házisárkánnyá, mivel Misha még a hang felemelésére is igen érzékenyen reagál, a kiabálástól pedig egyenesen sokkot kap. Fizikai bántalmazást pedig még életében nem látott. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok kegyetlen lenni, nem véletlen tartanak tőlem, de a lányom előtt nem kínzom az embereket.
|
THOMAS BELLAMY
“Every villian is a hero in his own mind.”
Úgy legyen... - bólintottam. Mármint, hogy nem nyúl Lolitához. Azért még a tegnapiak végett sem tudnám elképzelni ezt Joannaról, főleg, hogy én választottam ki. De nem tudhatom biztosan. Miután elrendeztük a pincét szóltam Lolitának, hogy kicsit kipihenjük a munkát és egy időre a tengerpart melletti nyaralókhoz költözünk. A dolog nem volt ellenére, főleg, miután közöltem, hogy Warren is jön. Joannara is rákérdezett, de kikerültem a választ.
Miután pedig lefoglaltam egy nyaralót és nagyjából átcipelődtünk végre ledőlhettünk este. Bár tudok főzni, nem volt kedvem így a kaja rendelést Lolitára bíztam, aki pizzákat rendelt. S mivel amúgy jó idő volt és még nem volta olyan sötét, addig könyörgöt, míg ki nem engedtem a parthoz, de óvva intettem, hogy őrültséget csináljon, bár az furcsa volt, még evésnél sem nagyon "flörtölgettek". Mármint Warren mondta is, hogy abbahagyja amíg tudja, de úgy vettem ki, hogy Lolitának is van más dolga, hogy ilyesmivel fogallkozzon.
Mindenkinek jutott különszoba, így emiatt nem problémáztam. Aztán ledőltem a nappaliban az egyik fotelbe.
- Azért aggódom Joannaért. Ideges volt, mikor elment és ha tényleg csak ebédelni ment volna, már visszahívott volna. Nem hiszem, hogy bajban lenne, inkább csak... nőből van, ráadásul nyomozó, szóval gondolom azzal a pasival lóg vagy nem tudom... De hogy neki is pont most kell bepasiznia... - csóváltam a fejem.
|
Mikor mondta hogy felnt kéne lennem elmosolyodtam.- Nemszeretem a habfürdőt, elmúltam már tizenöt.- A következő kijeelntésére odafordultam a fulthoz hogy szemben legyek vele.- Jártam már ilyen helyeken, de köszönöm a figyelmeztetést, igazán figyelmes.-modtam aztán megittam az italom maradékát, ő meg elsietett valami gangsta nőcit fogadni. Na úgytűnik vannak itt azért nők is, persze ugyanolyan veszélyes lehet mint a többiek de mégis a nem azonosság miatt azthiszem vele szeretnék összebarátkozni főleg hogy kislánya is volt, amin meglepődtem. Néztem kicsoda és hova viszik, közben kértem még egy száraz martnit, le is húztam mert nagy dologba készültem beleugrani, lehet rácseszés lesz a vége, de hogy láttam más nő rajtam és ezen az anyán kívül nem volt, csak olyanok akiket egy dologra hoztak ide. Lassan odasétáltam a nőhöz és az asztalához- Jóestét! Látom egyedül vannak, nembánják ha csatlakozom egy kicsit? Nem ismerek errefelé senkit és önök elbűvölő társaságnak látszanak.-mosolyogtam a nőre majd a kislányra egy néztem egy kicsit. Lélekben a farpofáimat is össze szorítottam hogy ne most kaszálja le a fejemet egy géppuskasortűz de ez kívültől nem látszódott csak a túlzott magabiztosságom és a naivitás hogy úgy jövök ide hogy aztsetudom ki ez. Ha engedett leültem és bemutatkoztam- Rose Abernathy
Hirtelen gondolom az elfojtott idegességtől eléggé rosszul lettem, valami melankolia szerűség lett újjá rajtam. Kimentem dohányozni a pandemonium elé, és azon gondolkodtam hogy hiába szégyen lehet most fogom felhívni az FBI-t hogy hozzanak ki innen, mert úgyéreztem végem nemtudom emgmagyarázni az érzést miért. A kezemben volt atelefonom és nézegettem. Nemvolt elmentve a segély esetén hívandó szám ami amúgy sima teleshopos lószarnak volt álcázva de a fejemben voltak a számok. Próbáltam erőt gyüjteni
|
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
