|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Murillo:
- Persze, nemvárunk sokat, csak holnapig, reggel korán nekiláthatsz, nekem más dolgom akadt elkell utaznom Erdélybe.- mondtam Rafaelnek.- Már nem vagy a testőröm, éld ki a kreativitásodat én meg intézem az unalmas részét, örülj míg élek és nemkell ennyi szarral foglalkoznod.- mosolyogtam, aztán elengedtem hogy tegye a dolgát.
Joanna: Nagyon kellemes volt Eurielle ölelése és bátorságot öntött belém. Nem örült annak amit mondtam amit megértek de nagyon kivolt...még soha nem láttam ilyennek és ha ennyire fél az nagyon veszélyes. - Nem akartam...de így alakult és ha már megtörtént nemtudok kijönni belőle ezt te is tudod, szörnyen ilyesztő látni hogy ennyire félsz, veszélyes amibe belekeveredtünk de ha nem félsz nemlesz gond, Mishát is megilyeszted és azzal is nagy feltűnést keltesz tovább kell tartanod magad, a bentiek se szokták meg hogy lerí az arcodról a félelem, vegyél mély levegőt és szerezdvissza a tekintélyed, nekem is azt tanítottad hogy ez a legfontosabb. Ha meghúzod magad és engedelmeskedsz nemlesz bajod...-aztán szembesített azzal amit én is tudtam már, lesütöttem a fejem mert igaza volt és tudom, ha ittmaradok vértapad a kezemhez és valószínű Tomot és Warrent sokáig vagy talán soha többé nemlátom de bele kell mennem mert ez egy jó esély valószínűleg az eggyetlen. Ölnömkell majd megtennem dolgokat amiket nemtennék...De szükséges ezeket megtennem, Euriellre néztem határozottan- Tudom-mondtam- De nagyonkárlek szedd össze magad, az életetek múlik rajta, nem baj ha most elmentek de tűnj határozottnak.- kérleltem ahogyan ő engem, nagyon kétségbevolt este és ez nagyon veszélyes. Addig beszéltem míg valamennyire össze nem szedte magát, aztán hirtelen felbukkant Rafael, én nem ijedtem meg mert abból kiindulva milyen számítottam rá hogy felbukkan előbb vagyu tóbb.- Bocsánat hogy így eltűntem, kicsit belemerültünk a beszélgetésbe.- mondtam Rafaelnek.- Rendben egy pillanat és beszélhetünk csak kikísérem a nénikémet mert indulni készült.- mondtam, láttam az erkélyről hogy már többen mennek el szóval nem olyan szokatlan ha Eurielle is lelép.- Misha már nagyon álmos.- mondtam és elindultunk kifelé, nemzavart ha Rafael is kísért minket, jött Eurielle sofőre és beültek Mishával, behajoltam az autóba és megpusziltam Misha homlokát és Eurielle arcát mint ahogy néha a rokonok szokták elköszönésként, eggyik kezemmel megszorítottam Eurielle kezét hogy jelezzem legyen erős és kitartást próbáltam önteni belé.- Sziasztok és jóéjszakát!.- köszöntem el tőlük mosolyogva aztán megkönyebbülve láttam hogy elmennek. Legalább nemkell itt rettegniük bár tudom nem sokkal jobb ha elmennek, de egyenlőre Eurielle nemtett semmit ami miatt izgulnia kellene, csak a félelme gyanús. Tom miatt aggódtam...de reménykedtem hogy nemlesz baj, tapasztalt nyomozó és bíztam benne hogy hazatud jutni és ott meglapulni. Visszamentem Rafaelhez, ha követett minket akkor odafordultam hozzá.- Nagyon fél tőled, még megkell szoknia.- mondtam neki Eurielle védelmében mert annyira lerítt róla a rémület hogy ezt nem lehetett nem észrevenni.-. Mostmár beszélhetünk.- mentünk beljebb, közben a zakója ujjára vetülő fényben megláttam egy halvány fekete foltot, odanyúltam az újammal hogy letöröljem megnézzem mi az, a letörölt folt az ujjamon vörös volt, egy friss vérfoltot találtam, ezekszerint már elintézte az férfi apját is. Összedörzsöltem az ujjaimat hogy eltűntessem a vérfoltot aztán mikor odamentünk ahol beszélni akart ránéztem és kíváncsian figyeltem mik a tervei, érdekelt milyen szerepet szán nekem, vagy hogy milesz egyáltalán holnap.
Warren: Nemzavart hogy ilyen kis tapasztalatlan, inkább megtiszteltetésnek éreztem hogy én avathatom be egy csomó mindenbe. Azért örültem mikor annyira magáratalált hogy elkezdte használni a kezét a szerszámomon, jólesett de én nem vagyok az a nyögdösős típus, azzal fejeztem ki hogy őt kényeztettem közben elég intetnzíven. Aztán mikor becsúsztattam most meg arrakért hogy legyen minden meglepi, csak viccesen arra gondoltam hogy ezek a nők sosetudják mit akarnak de figyelembevettem a kérését, énis jobban szeretem a meglepetéseket...Megjegyezte hogy nemtudta hogy a fiúk is betudnak nedvesedni.- Pedíg amint látod ez így van.-vigyorogtam rá.- meg is kóstolhatod ha szeretnéd.- ajánlottam fel neki de tudom most nem ezzel van elfoglalva majd esetleg máskor vagy később csak ezáltal is ismertettem a lehetőséggel. - Nemkell-nevettem, és megőusziltam a száját, közben lassan becsúszttam még egy újjamat azt már egyből tövig, figyeltem a teste reakcióit, hogyan feszül meg, az arcán milyen érzések tükröződnek és milyen hangokat ad ki, még nem akartam abbahagyni az ilyen jellegű kényeztetését, szóval lejebbcsúsztam egészen míg a fejem a lábaközé nem került. Ujjaztam és közben a csiklóját izgattam a nyelvemmel. Maradta a két ujj de egyre gyorsabban csináltam, közben arra gondoltam hogy elérkezett a pillanat amikor elkezdhet megtörténni a dolog...
|
 Nem sokkal a lépcsőn leértünk után ketté is váltunk Lyraval. Gondoltam is felfogja még keresni a nagynénjét, mert nyilván mégis csak velük érkezett. Én addigis Murillohoz léptem, hogy tájékoztassam a fejleményekről.
- Én azt javaslom, hogy ne várjunk sokáig. A beteg fákat sem ajánlatos sokáig a többiek között tartani, mert még a végén elkapják azok is. Majd én kigyomlálom őket gyökerestül. - válaszoltam. Majd még egy darabig együtt maradtunk, elvégre a testőre vagyok. A tánc kezdetéig én is figyeltem ki lehet még gyanús, illetve azt, hogy Lyra és Eurielle merre lehetnek. Gyanús nekem, hogy eltűntek. Mi sem véletlen vonultunk félre, és ez bizony nem jelent jót. Nem szabad elfeledkeznem róla, hogy a nő rokona, ha nem is vérszerinti. Miután a tánc eléggé lefoglalta az itt lévőket, megkerestem Solarist, és egy kevésbé figyelt helyen őt is lelőttem, testét pedig a fia mellé vitettem. Az egyik arra járó pincértől érdeklődtem meg, látta e valamerre Lyrat, de csak fejét rázta. Úgy voltam vele, hogy akkor a bál végéig csatlakozom a báli táncot figyelni, de ahogy mentem végig a folyosón, susmorgásra lettem figyelmes az erkély felől. Lassítottam, így halkítottam a lépteimen, majd a függöny takarásában megállva hallgatóztam. Jó a fülem, de az erkély nagy és nyitott, így nem sok mindent tudtam elcsípni abból, amiről beszéltek. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a két hölgyemény az. Ebben az is megerősített, hogy hallottam Mishát, akit egyértelműen nem enged el anyja félméter távolságtól. Vártam egy kicsit, majd mikor elcsendesültek némi időt hagyva még a megjelenésem és a csend között, az ajtóba léptem.
- Lyra. Már mindenhol kerestelek. Beszélni akartam veled a holnapi napot érintőlegesen. - néztem rá.
 Sok idő telt el mióta kinevezte Murillo a jövendőbeli trónörökösét, de nem bántam, hogy azóta is idekint vagyunk. Nem volt hideg, viszont jót tett a levegő és Mishat is nagyobb biztonságban éreztem. Elgondolkodtam a terveinken és ezzel a meglepetéssel igencsak keresztbe húzták őket. Nem tudom túl tenni magam a félelmen, mert a kislányom életéről is szó van. Gyávának és gyengének érzem magam, ezért mielőbb visszavonulót szeretnék fújni. Joannaval együtt. Borzasztóan izgultam mi lehet vele, s hogy ekkora bajba kevertem. Alig vártam, hogy elmondjam neki, hogy most, hogy ezt élve megúszta, vissza is megyünk, mert itt már senki sics biztonságban. Bár még nem Raffael a vezér, úgy érzem idő kérdése, s addigis fel kell készülnünk ellene, mert biztos vagyok benne, hogy háborút fog indítani sokak ellen. És nem fogja kímélni a gyerekeket sem. A módszerét ismerve pedig a hosszadalmas szenvedést követően meggyalázva a testünk, biztosan kiteszi a nyilvánosság elé. Aztán megjelent Joanna és felékaptam a fejem. Meglepődtem, hogy megölelt, de biztos vagyok benne, hogy őt is nagy sokk érhette most. Visszaöleltem és megsimogattam a fejebúbját, ügyelve rá, hogy azért ne kócoljam össze frizuráját, bár már most is gyanúsan kiállt egy két tincse itt-ott, ami csak a lakk miatt tűnt fel. Elképedve hallgattam miről beszél és fejem ráztam rá, hallani sem akartam ezekről.
- Nem, ezt nem teheted. Vissza kell utaznunk. Nem biztonságos. Falat kell építenünk, mert amint a trónra jut, mindenkit megöl. Ne játszadozz vele, mert ő nem házi macska, ő egy falut riogató vadállat. És ezt nem csak magunk miatt mondom, de akinek van félteni valója, az megérti. Gondolj csak a szeretteidre, barátaid, akikről most úgy beszélsz, mintha lemondanál róluk. Ne feledd, hogy nem lesz visszaút és ha melléjük állsz, mégha csak a célod miatt is, bűnös leszel, mert rengeteg ártatlan halála tapad majd közben a kezedhez. És te évekről beszélsz... Kérlek... ne tedd ezt. - kérleltem a vállait fogva kétségebesetten. Semmi biztositékom nincs, hogyha ő most Raffael mellett marad épségben hazatudom jutattni a barátját, és hogy ott épségben lesznek e.
 Elképzelni sem akartam, előtte hány nőnek okozhatott örömet, nem féltékenységből, csak belegondolva ebbe az egészbe, abszurd. Főleg mert ő... hát igen, parányit idősebb, mint én. Én tudom, hogy semmi tapasztalatom, azoknak a nőknek - mert bízom benne, hogy velem egykoruakkal vagy fiatalabbak nem kezdett ki - tudták mivel mit kezdjenek.
- Hiszek neked... - pillantottam fel rá, de így volt. A pici meg biztosan picit jelent nála.Tény, hogy ide sem ezzel hívott, és hát ő már lőtt sebeket is kapott, én meg max egyszer estem át az iskolai padon, mikor pörögtünk a többiekkel, de na. A pici, az pici. Nagyon bénának éreztem magam, hogy bizonyos szinteket csak általa tudtam meglépni, pedig nem kellett volna hozzá sok minden. De már az is zavarba hozott, hogy segített rámarkolni. Azzal nyugtatgattam magam, ha az előző nők nem is, de másutt más fiúk is lányok is így voltak ezzel. Annyiból volt szerencsém, és hálát adtam érte az égnek, hogy az osztályunkban sokat perverzkednek a fiúk, szóval azt már tudom, mi ez után a feladatom. Aztán lehet, hogy ezt is el lehet bénázni, és csak rontok vele, de gondoltam úgyis szól vagy kisegít. Szóval na... óvatosan és eleinte elég bizonytalanul, de elkezdtem... hát igen... kényeztetni. Azt hiszem ez rá a megfelelő szó. Egészen elmerültem magában a mozgásában, hogy nehogy rosszul csináljam így csupán a hangja zökkentett ki, de így belegondolva még zavarbaejtőbb, ha mondja is. Mint az orvosok vizsgálatnál. Hülye vagyok, hogy ilyesmiket kérek tőle, de nem tudtam volna nem rákvörössé válni, ha folytatja.
- Igazából... szeretem a meglepetéseket... - utaltam rá zavartan mosolyogva, de közben be is csúszott, ahogy mondta. Nem mondom extrémen furcsa érzés volt. Egy kicsit kellemetlen, egy kicsit idegen, de nem olyan rossz, főleg, hogy könnyen csúszkált ki be, mégha már is elég szűknek bizonyultam. Ennél már csak az volt furcsább, mikor teljesen betolta. Hangot ugyan nem hallattam, de önkénytelenül is libabőrőssé váltam az új érzéstől, na meg attól, mikor megéreztem az ujjaimon a furcsa nedvességet, miközben játszottam vele. Abban sem vltam biztos, hogy ez normális reakció, és az ismerkedés kedvéért hüvelykujjammal is belenyúltam, így kicsit dörzsöltem is az elején, aztán felnéztem rá.
- Nem tudtam, hogy a fiúk is betudnak nedvesedni... - jegyeztem meg. Na mondjuk a nőkét sem ilyennek képzeltem. Igazából nem képzeltem sehogy, csak tudtam, hogy létezik. Mikor pedig rákérdezett a dolgora, elvörösödve pillogtam rá.
- Muszály erre válaszolnom? - kérdeztem zavartan mosolyogva. |
 Nagyon félénken nyúlt hozzá de élveztem hogy ilyesmire "oktathatom" na meg elég büszke voltam a felszerelésemre ezért jólesett mennyire úgy kezeli mint valami kis félelmetes szörnyet, nekem ez elég vicces volt főleg hogy én tudom amit ő nem, azt hogy ezt nagyon fogja élvezni... Meg is ijedt mégha viccelt is és muszályvolt nevetnem a belehajós kérdésén, mosolyogtam rá, a kezemmel megsímogattam a nyakát és a szemébenéztem.- nem fog fájni esetleg egy kicsit az elején, de ha mégse lenne jó abbahagyom, bár eddig még soha nem okoztam csalódást senkinek.- mondtam határozotan a kezéhez nyúltam megint és segítettem neki rámarkolni aztán elengedtem a kezét hagytam kicsit játszani vele és közben így oldalt fekve lassan elkezdtem lehúzni róla a bugyiját. Mikor ezzel megvoltam folytattam a játékot a nedves puncijával, simogattam néha masszíroztam közben ő játszhatott az enyémmel ha volt kedve, rövid idő után megszólaltam.- Bedugom az ujjam.- szóltam előre ahogy kérte majd határozottan bedugtam a középsőujjamat először nem teljesen, de óvatosan mozgatni kezdtem benne és közben az arcát figyeltem, aztán pár mozdulat után betoltam teljessen, néha az izmok megmozdultak a szerszámomban mert nagyon izgatott volt az ujjammal a lányban lenni, nagyon szűk volt jól körül öleli majd a farkamat. Megint türtőztetnem kellett magam, de úgy voltam vele hogy sokat már nembírok várni ezzel mert szétrobbanok, azért belőlem is jött már némi előváladék és vártam a behatolást. Szabad kezemmel az eggyik mellét símogattam és markolásztam finoman. -tetszik? -kérdeztem súgva, bár tudtam hogy tetszik neki direkt csak provokáltam hogy fokozzam az élvezetét. |
Murillo: Kerestem szemmel Rafaelt de aztán rájöttem hol lehet mert Eurielle unokahuga is eltűnt, örültem mert így alakul ahogy szeretem volna, remélem a lány nem okoz majd csalódást és továbbrais úgy alakulnak a dolgok ahogyan az a legjobb indenkinek. Addigis elvoltam foglalva az emberekkel, páran nagyon hűek hozzám és jó trásaságnak tartom őket, most főleg ezeknek az embereknek a körében voltam amikor hosszú idő után megpillantottam Rafaelt a lánnyal, örültem nekik és úgytűnt megfétek egymás mellett. Rafael érzései mélyen húzodnak de én neveltem, tudok olvasni az arcáról a jó és a rossz hírt is, a rosszat egyélrteműen láttam az arcán a jó meg abban rejlett mennyire közel hagyja magához a lányt, ez nagyon ritka gesztus nála senkit nem tűr a közelében, senki nem meri letegezni sokszor a szemébenézni se szeretnek az emberek. Mikor odaértek hozzám mosolyogtam a lányra aki aztán kettesben hagyott minket, visszament Euriellhez. Rafaelrenéztem és kicsit kijebb mentünk a tömegből.- A nyakkendőd ferde kicsit.- jegyzetem meg neki, emlékszem rá mikor felöltözött máshogy állt de persze miliméterekről beszélünk.- Történt valami?- kérdeztem rá végül aztán beszámolt arról hogy mivel próbálkozott Quentin és milett végül vele, bevallotta hogy a lány mentette meg az életét ami nálam feljegyzésre került. Viszont Solarissal így szarban leszünk.- Szerencsére nagyon részeg most az apja, jódarabig nemveszimég észre hogy nincs meg a fia, az a kérdés hogya intézzük ezt, Solaris nagy veszteség de azthiszem tudnék kit a helyére tenni.- sóhajtottam.- Vond félre és intéz el, mindegy hogyan csak csendesen, aztán tedd a fia mellé nem akarok ezzel sokat foglalkozni, de egyenlőre ne kerítsünk nagy feneket neki csak majd miután elment mindenki, lehet feltüzelnénk vele pár embert. -mondtam Rafaelnek.- Már majdnem mindent elintéztem amir akartam, kötöttem pár új üzletet szóval pár óra és vége az egésznek amúgyis ami jóljön mert lehet vannak még rosszakaróid, majd reggel elássuk őkat aztán meg intézheted a maradékot ahogy jólesik. -utaltam a család többi tagjára, most hogy tudom ez megtörtént jobban kell figyelnünk a bál végéig.- Még szerencse hogy időközben neked is akadt tesőröd.- viccelődtem aztán vállon veregettem kicsit. nem ilyesztett meg a merénylő vagy annak lehetősége hogy vannak többen is, ketten elég szemfülesek vagyunk és hozzávagyunk szokva ehhez. Miután megbeszéltük milegyen kértem zenét hogy legyen tánc, így a társaság táncolókra és nemtáncolókra oszlik, kevesen vannak akik nem táncolnak és így mindenki sokkal könyebben szemmeltartható, s kevésbé tűnikmajd fel nekik hogy Rafael elviszi Solarist hogy "elbeszélgessen" vele kicsit.
 Alígláthatóan de ráncolta ahomlokát, gondoltam hogy nem fog tetszeni neki a kérdésem, de tisztességesen választ adott rá, továbbra se értek eggyet vele de legalább nem hagyott kétségek között. Mikor mosolyog olyan mintha egy másik ember lenne, visszamosolyogtam rá halványan. Igaz nem maradhattunk itt így Murillo és Rafael testi épsége is veszélybe került szóval a helyzet feszültebbé vált így, Eurielle remélem nem tervez semmit. Rafael mindenre kitérve tájékoztatott még azzal kapcsolatban hogy a kettőnk dolgának is lesz folytatása, ez egy pillanatra zavarbahozott de ezt igyekeztem nem kimutatni csak végigrázott valami furcsa. Szólt hogy menjek és én mentem. Felvettem a cipőmet, visszamentünk, lent nagyon jó volt a hangulat nemtudtam ki lehet Solaris nem ismertem az arcát de lent nemigazán láttam olyan arcokat akiken az elégedetlenség tükröződött, többségük már becsípett és vagy álságos jókedv vagy az italmiatti feldobott hangulat, Murillo persze vigyázott nem volt berúgva vagy becsípve egyáltalán.
Mikor meglátott Rafael oldalán úgylátszott örül neki, de gondoltam hagyom őket kettesben, mosolyogtam rá.- Visszamegyek a nénikémhez.- mondtam és azzal otthagytam őket had beszéljenek és meg is kerestem Euriellet, az erkélyre mentem vele ahol csak mi ketten voltunk és ide a bálterembenlévők nemis láttak mert függönyök határolták el a belsőtértől, megöleltem Euriellet, valahol ő nekem egy anyafigura volt és ebbe a helyzetben megnyugtatott őt megölelni. Az ő látványa rántott vissza a másik világba ahonnan jöttem, és eszembe jutatta Tomot... visszafogtam a gondolataimat róla mert hányingerem támadt magamtól, jónagyokat kellett szívnom a friss levegőből ahhoz hogy rendbejöjjek, Euriellere néztem, nyilván feltűnt neki hogy eltűntem és Rafael is.- Minden redben van, kézben tartom a dolgokat.- kezdem a mondandómat.- De van pár fejlemény, úgynézki ez egy esténél tovább fog tartani. -ránéztem aztán Mishára aki továbbra se érezte magát biztonságban.- Solaris fiat majdnem megölte Rafaelt.- nem fejtettem ki hogy én voltam a megmentője azkénemég...- Nagyon hűségesnek kell látszanod mert így kétszer annyira kivannak élezve már a nemtetszés szagára is.- intettemóva Euriellet, mert nem akartam hogy neki és Mishának baja essen.- Lehet hogy lesz némi befolyásom, de ez kiszámíthatatlan. Viszont lenne egy kérésem.- folyton figyeltem van e ott valaki de csak mi ketten ovltunk ennek ellenére halkan beszéltem.- Mondmeg neki.-nyeltem eggyet és direkt mégcsak a nevét se mondtam ki Tomnak Eurielle úgyis értettem.- Hogy jól vagyok, de egy ideig nem tudok vele találkozni és hogy ne próbáljon meg keresni mert mindkettőnket megölnek. Ha tudok jelentkezek de ez akár hónapokba is tellhet vagy akár évekbe...attólfügg hogy alakulnak a dolgok.- mondtam Euriellenek kicsit szomorúan.- Nem fog ennek örülni de muszálylesz elfogadnia, küld majd haza Warrenhez...-kértem Euriellet.- a többit meg bíz rám.-mondtam és kicsit megsimogattam Misha fejét, istenkém most milesz a férfi családjával...- És őrizd meg a nyugalmad kérlek, mert a megtorlást szerintem később látványosra tervezik.-néztem vissza Euriellre és óvatosan támogatóan megsimogattam a vállát.- Azon leszek hogy biztonságban legyetek.- ígértem neki, közben bent elkezdődött a tánc.
|
Halkat szusszanva hallgattam, had érezze, hogy megingathat. Az, hogy miként tekint rám nem ér meglepetésként, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ezzel jellemeznek a legtöbben. Mikor Lyrára nézett és is elpillantottam felé, de csak szemeimmel.
Ha szóban is reagáltam volna, arra amit mond, időt húzok és úgy érezheti, hogy meghatott vele. Nem rémített meg az általa leírt jövőkép, hisz nagy eséllyel nem fogom megérni azt az időt. Ha pedig meghaloknék sem veszítek semmit. Nem vagyok boldogtalan, de az öröm, mint szó is távolról egy bokor mögül figyel. Hiszem, hogy ezek a démonok már nagyrészt felemésztettek, így a fájdalom, amit akkor fogok érezni, maximum egy tavaszi szellő, hűvös simogatásával lesz egyenlő. Ez a szakma már csak ilyen, félelem nélkül a legbüszkébben fogad a halál. Legalábbis a lelőttnek ezt kell hinnie, valójában ocsmányabb nincs is, mint az ellenség által meghalni. Főleg úgy, hogy végtére is nekem kéne most holtan összeesnem.
Miután végetért az élete és a szoba ismét nyugalomba burkolózott, egy öleléssel próbáltam megnyugtatni Lyrát, bár mielőbb hozzá kell szoknia mindehhez, sőt ennél durvábbakhoz is. Mikor feltette a kérdését kissé ráncoltam ma homlokon rá. Elengedtem és a pisztollyal jobbára a szekrényhez léptem.
- Az ilyesfajta törekvéseket jobb csírájában elfojtani, s mert példát kell statuálnom, hogy ne felejtsék el, a hibáikkal nem csak maguk büntetik, de a családjaik. Ha a feleség tudja, hogy a férje ilyesmit tervez, megpróbálja megállítani, előbb érvekkel, később talán a reggelijébe rejtett méreggel, csakhogy ő és a gyerekei megússzák. Ha nem sikerül, meghalnak. Nálunk mindenki tudja, hogy ez így működik. Nálam biztosan, ezért sem szeretnek, s ezért sincs semleges párt. Vagy hűek vagy nem. Aki pedig nem, az előbb utóbb kitűnik a tömegből. - tettem le a szekrényre a pisztolyt, s mivel még tisztán megúsztuk, úgy gondoltam ideje feébredni. Ezt itt most nem folytathatjuk, mert Murillo is veszélybe kerülhet, s eme bizalmi állapotot ígyis sikerült elérnem, talán előbb is, Quentinnek köszönhetően.
- De örülök, hogy nem hagytál meghalni. Mindezek ellenére, hogy tudom, nem értesz egyet velem. Most még... - fordultam felé. - Gyere, menjünk vissza, mert a végén még kettesével jönnek majd. - mosolyodtam el lágyan, majd magamhoz vettem a zakóm és a nyakkendőm. - Persze, az est végével folytathatjuk. - tettem hozzá. Quentin testét egyelőre itt hagyjuk, majd jelzem Murillonak, hogy legyen óvatos a Solaris csapatával.
Warrennel lenni olyan, mint egy ismeretlen helyre furikázó buszra szállni. Az ember nem tudja mi kerekedik ki belőle, de eldöntheti, hogy akarja-e vagy sem és a végén, a félelmei ellenére is rájön, hogy élvezi. Eddig nem is nagyon volt pillanat, mikor ne élveztem volna a társaságát. Hozott kellemetlen helyzetbe és néha rátört a magány, vagy ezek szerint a kangörcs, de végtére is mindig nevetgéltünk. Ha nem félnék, hogy a szüleim elítélnék a kapcsolatunk, és őt se húzná vissza a munkája és a barátai, szívesen cipelném magammal mindenhova.
Kicsit félelmetes, idegen, de jó érzés volt. Azt sem bántam még, hogy én nem próbálkozom semmivel. Elrontanám, de majd holnap jobban utána nézek mindennek. Persze, ha megkér valamire, megteszem, mégha bizonytalan is vagyok benne. Furcsa, hogy még csak tegnap óta ismerem, de egyáltalán nem gondolkozom azon, milyen őrült ötlet most itt lenni, így lenni. Totál megbízom abban, amit tesz, benne, pedig nyilvánvaló volt, hogy sokszor inkább az "éhsége" szólt közbe, mint sem más probléma.
Megkért, én pedig úgy tettem. Behunytam a szemeim, s csak azt éreztem, hogy mellém mászik. Tudtam, hogy ez megint valami totál zavarba ejtő dolog lesz, semmint egy csók. Izgultam is. Mikor megfogta a kezem beharaptam az alsó ajkam, mert volt sejtésem mi következik. Mármint anno Heather is arról beszélt, hogy az előző barátja is ilyet csinált, akivel aznap ismerkedtek meg, és annyira beijedt, hogy kirohant a szobából. Na ez most itt nagyon érettlen és hülye dolog lenne. Mikor azonban megérintettem, bevallom megijedtem kicsit, amit aligha mutattam ki. Óvatosan, éppen csak érintették az ujjaim, a tenyeremmel nem is mertem teljesen ráfogni, de ahogy lassan végig járt rajta a kezem, beijedtem a méretétől. Lehet csak így vakon tűnik nagynak, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy... szóval passzoló legók lennénk odalent, főleg, hogy én még csak most csomagolódok ki.
- Wáó... hát ez... biztos, hogy én ebbe nem fogok belehalni? - kérdeztem vicceskedve, de azért ott volt a félelem, hogy hát esetleg olyan sérülést szerzek, ami nem gyógyul könnyen. És szemeimmel is csak fel az arcára mertem sandítani. |
Quentin:Az utolsó szó jogán nemvoltam hajnaldó végighallgatni amit mond, úgyis ismertem már a forgatókönyvet hogy mitörténik majd a szeretteimmel, hallottam már ahogyan ezeket másnak is csak nem ugyanezekkel a szavakka, a közepébevágtam-Azonnal lekellett volna lőnöm mind kettőtöket, egy mocskos szörnyeteg vagy! Te meg-néztem a lányra, mert láttam a szemében hogy ha az nemis érdekli velem mivan, nem akarta azt amit Rafael.- Hamar meglátod kivel van dolgod, és majd amikor már nembírsz aludni éjszaka annak látványától és gondolatától amit művel, majd amikor már végezni akarsz magaddal te is megfogod bánni hogy nem hagytad, hogy megtegyem. - Leeresztettem a kezem és Rafael szemébenétem, és kihúztam magam.- Tudom nemizgat téged mi vagy, de majd amikor megkoptat az idő és gyenge, szerencsétlen öregember leszel, akkor eljönnek érted a démonaid. Azon a napon újra találkozunk-Mondtam neki és többször nem szólaltam meg, a családomat féltettem és óriási bűntudatnyomta a vállamat amiatt amit rájukhagytam de tudtam Rafaelre nemhat a könyörgés, és nem adtam meg neki az örömöt hogy félnilásson, végig a szemébenéztem míg végül le nem lőtt.
Ha a nemrég átélt dolgok kicsit eltemették ezt bennem,hallgatva Rafaelt mit tesz majd a férfi családjával emlékeztett rá ki is ő és milyen ember, és ekkor esett le mit tettem valójában mert az nemizgat ha a férfinek baja esik de itt megint gyerekeknek és nőknek lesz bajuk akiknek semmi közük ehhez az egészhez. A férfi félbeszakította Rafaelt nem tűnt úgy mintha félne, aztán belenézett a szemembe rajtam észrevette mit gondolatok és figyelmeztett, amit mondott azért volt szörnyű hallani mert énis hasonló végkimenetelt láttam magam előtt. De maradnom kellett, ha akarom ha nem és már benne voltam rendesen, ha egyszer sikerül is kikerülni én már nemleszek ugyanaz az ember. És ami mégmorbidabb érzés volt bennem, hogy még ezekután se akarnám megölni Rafaelt...A férfi végig magabiztosan állt a szavai kemények voltak, nem hagyta magát szánalmasan kétségbeeset gondolatok között meghalni még úgyis hogy tudta milesz a következménye a tetteinek, tényleg olyannak tűnt akinek hatalmában áll holtában kísérteni az embert még ha ez kicsit túl misztikusan is hangzik. Miután Rafael lelőtt rámnézett én meg nemtudtam a szemébenézni bár tudtam hogy ezzel egyértelműlesz hogy nem értek eggye a kegyetlenségének célpontjaiban, azthiszem ez egy olyan dolog amit elsőre senk se tud "megszokni" énse dolgoztam még fel, ez nem jelenti hogy alkalmatlan lennék csak hogy ez az a dolog amihez a leges legnehezebb lesz alkalmazkodnom. Odajött hozzám, megköszönte -szívesen...-néztem rá eztkövetően pedíg megölelt, viszonoztam az ölelést elég szorosan hozzábújtam, bár ne lenne ekkora szörnyeteg... Aztán eltávolodtunk, és mivel tudom leolvas mindet az arcomról nem haboztam most megkérdezni azt amit már úgyis tud, még úgyis úgy tekint rám mint akinek sokat kell tanulnia és a bizalmat gondolom megalapozza ha kérdésem van akkor azt feltehetem.- A családját miért? A feleségét még megtudom érteni a gyerekek...-kicsit arra gondoltam hogy ő is olyan kidobott gyerek mint én és tudom az ő számtalan legyetlenséget megélt mikor védtelen gyerek volt és emitt nemis volt gyerek szinte, de pont emiatt ne lenne empátia benne irántuk? Nem akartam ellenszegülni neki de nemfogtam fel, nehezen barátkoztam meg ezzel az oldalával. Közben nagyon furán éreztem magam mert a testem bizonyos része még abban a kondícióban maradtak amit az ágyon előidézett és kicsit kellemetlen volt így beszélgetni hogy ennyire nedves vagyok meg minden... De akkor is tudni akartam, és persze nemcsak ezt...több kérdés kavargott bennem , milesz a halottal az estével, és milesz utána? jólettvolna ha kicsit odatudok meni Euriellehez beszélnem kellett vele...
Imádtam ha ilyenkor a hajambatúrnak, kedves gesztus és nagyon bíztatóan hat rám ha éppen csinálok valamit...Olyan érzékeny volt neki hogy ha eddig nemtudtam volna hogy szűz most lennék benne százszázalékig biztos, a hangja nagyon izgatott de visszafogtam most kicsit a kényszert hogy most azonnal betörjem a kaput mert egy pillanatra megint rámjött ez. A hangjában éreztem hogy nagyon élvezi, mosolyt csalt megint az arcomra mikor mondta hogy "furcsa " érzés, édes kicsi lány...Lassításként kitaláltam mi lehetne a következő lépés amit énis élvezek és őis megismerkedhet végre valami újjal amit majd olyan dolgokat nyújt amit mégjobban fog élvezni mint amit most csinálok, lassan kivettem a kezem a nedvességet pedíg végigkentem a comján hogy ő is érezze mennyire síkos. Mellé feküdtem, eggyik kezemmel megsimogattam az arcát.- Csukd be a szemed...- mondtam neki és megvártam míg becsukja, levettem a derekamról a törülközőt és aztis eldobtam valaho a szoba egyik sarkába, megfogtam Stormie kezét.- fogd meg bátran.- súgtam és odavezettem a szerszámomhoz ami már most nagyon kemény volt és forró, kíváncsi voltam mit szól hozzá, figyelm az arcát míg csukva volt a szeme.- Aztán ha elég bátorvagy hozzá kinyithatod a szemed.- mondtam neki.
|
 Hibát követtem el, hogy csak egy cél lebegett a szemeim előtt. Murillo védelme és az épségem is éppen olyan fontos, mint amit most csinálok. Talán mégis csak elvakított a hatalom előszele. Vagy csupán ezzel bizonyítottam, hogy alkalmatlan vagyok rá. Mikor az ismerős hang veszélyes szavakkal sértette meg a szoba már-már romatikussá vált lelkét, melyet ily módon avattunk fel. Ez még engem is sértett, nem csak a helyiséget.
Megértem. A jövendőbeli hatalom a kezemben veszélyes dolog azokra nézve, akik ezidáig sem szimpatizáltak velem vagy Murilloval. Én is aggodalmaskodnék a helyükben és őrültségeket művelnék, hogy meggátoljam mindezt. Hiszen nem tagadom, a bosszú partnerem és előszeretettel veszek revánsot bárkin.
Hátrányomra szóljon, háttal voltam Quentinnek, s minek után rám parancsolt, hogy emeljem fel a kezeim, így is tettem. Kihúztam ujjaim, lenyaltam őket - természetesen lassan - majd fejem mellé emeltem őket. Nem féltem, s egy pillanatig sem aggódtam a jövőmért. Nem volt rá biztosíték, hogy életben maradok, s bár nagyobb esély volt rá, hogy meghalok, ebben sem lehettünk biztosak. Nem aggódom, mert nem tudok és bizonyosan nem is akarok. Ha meghalok, vannak kamerák másutt, szemtanú és Murillo bár elveszít egy parancsot követő, hű kutyát, tudni fogja mit kell tennie. De azért minden lehetőséget megragadtam, hogyha lehet, fordítsunk a lehetőségeken. Habozik, és sokat beszél, ostoba, mert vagy kiakarja élvezni a pillanatot, vagy félt megtenni. Talán tudja mit kockáztat, hogy ezzel összeomolhat minden. Én békében rohadhatok majd egy drága sír kő alatt, míg őt és családját megvetés és halál üldüzi majd a gödörbe, ahol élve gyújtják fel őket. Ha én ölöm meg is ez lesz a vesztük. Felakasztom egy jól látható helyre, hogy lássák miként végzi az, ki bukkot angyal szárnya tollát próbálja tépdesni. Persze az életben maradásomhoz nagyban hozzájárult Lyra is, de úgy hiszem, ezt csak is általam értem el. Megkedvelt, vagy csupán célja van velem, s jobb ha élek, mint sem halok. Igazából most először alig kellett bármit is tennem az életemért. Lyraból remek házőrző válna a kezem alatt. Mikor biztonságban megfordulhattam, leengedtem a kezeim és egy hálás, de mosoly nélküli pillantással átvettem a pisztolyt. Legszívesebben letekertem volna a hngtompítót a fegyver csövéről és mindenki tudtára adnám, hogy árulók vannak köztünk a Solarist tekintve. Meg is fogom tenni, de nem most. Sok a vendég, a nő, s bár sokuk látott már hullát, vért és kivégzést, a pisztoly elsülése sem okoz félelmet bennük, de van itt egy kislány is, akit a gyilkos anyja úgy véd, hogy amaz még egy csúnya nézéstől is napokig ágyba vizel.
- Mikor majd a családodhoz eljut a hír az árulásoddal, bármennyire is kívánták a halálom s kívánják most is, téged fognak okolni mindenért. A pokolra fognak kívánni, azért, amit velük teszel majd eztán, azért amekkora fájdalmat okozol majd a gyerekeidnek és a család összes ártatlan lelkének, mely halálsikolyt hallatva fulladnak majd a saját vérükbe. Én egészen feledésbe merülök majd hosszú időre, de a te neved tiltott szó lesz majd, és semmi nem marad majd belőled, csak a tetted után hagyott undorra irántad. - adtam tudtára, átvéve tőle az utolsó szavakat. Mindegy mit akart, végül fejbelőttem. Nem volt más csak egy halk durranás, és elkaptam a testét, mielőtt elterült volna, majd lassan engedtem őt a hasára feküdni. Majd felálltam és Lyrara néztem.
- Köszönöm. - léptem oda hozzá gyengéden elmosolyodva és megöleltem.
Figyelmes volt, és ez sokat jelentett, főleg azok után, hogy milyen hevesen és impulzívan viselkedett eleinte. Tetszett a személyisége, mert az volt meg benne, ami bennem nem, és ez nem rigiységként csapódott le bennem, hanem örömként, mert így magaménak tudhattam az érzést. Olyan volt, mint egy tigris, aki éhes ugyan, de törődésre vágyik, s mikor a bundájába simítok, nem esz meg, hanem békésen mellém fekszik s inkább együtt haljunk éhen, de ő nem fog bántani. Talán elhamarkodottan ejtettem ki ajkaimon a varázsszót, de mostmár biztos vagyok benne
Megnyugodtam, bár egy pici gátlásosság még ott kucorgott legmélyen, mikor odalent matatott, de az hamar alább hagyott, mikor végül "csak azért is" logikával a vöröses, barnás tincsei közé fúrtam ujjaim. Persze óvatosan, mert vizes volt, és nem akartam meghúzni neki. Tényleg nem, de mikor belenyúlt az alsóneműmben, teljesen más érzés volt, mint ahogy azon kívül érintett meg, s fel hümmentésem közepette hátra döntöttem a fejem, a hajába meg ha nem is erősen, de belemarkoltam. Pedig még csak hozzá ért.
- E-ez nagyon furcsa érzéhs... - suttogtam halkan, nehogy kiszúrja a hangomból, hogy már most a mennyekben vagyok. |
Warren: Úgytűnt eleinte nem ellenkezik annyira, pedíg eléggé barbár voltam főleg hogy ő szűz és kezdtem lassan ráébredni hogy lassítani kéne...Igaz hogy így nemsok esélye van arra hogy szégyenlős legyen de lehet aztsetudja hirtelen hogy mi történik. Bár nagyon nehéz volt kontrollálni magam miután hallottam is hogy élvezi, nagyon édes volt a hangja és izgatott. Aztán csók közben meg is félbe is szakított kicsit, azthittem leállít tényleg nagyon zavarban volt és elhiszem ha kellemetlen ez neki még, én meg rendesen belecsaptam, de csak megkért valamire, elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.- ha szeretnéd persze, nefélj.- mondtam aztán innentől kezdve kicsit visszavettem a tempóbol, persze azért ne lassítottam be nagyon, gondoltam ismerkedjen a lenti szituációjával kitja magával kapcsolatban mennyi tapasztalata van, lesiklottam a kezemmel a nadrágjához és lassan elkezdtem kigombolni és kedvesen lehúzni róla, miután ezzel megvoltam a comját kezdtem simogatni, egy ideig a simogatással nem mentem messzire aztán egyre feljsebb és beljebb kezdtem simogatni.- most hozzád fogok érni.- mondtam neki halkan és kedvesen, szólni fogok neki mindíg ha továbblépek, és először csak a kezemmel odacsúsztam a bugyijára, aztán a lábaiközé és elkezdtem így cirógatni és finoman nyomogatni a kezemmel a kis cicusát, végigsimítottam hosszában az egészen éreztem hogy mársi nedves símogatásközben kicsit át is nedvesedett az alsóneműje, ez nagyon tetszett és ahhozképst hogy úgygondoltam szólok majd neki most mégse szóltam amikor benyúltam a bugyijába és a már csupasz nemiszervét simogattam. |
Quentin: Solaris beszállítócég tulajdonosa, elég fontos részt tölt be Murillo szervezetének tagjaiközött. Az este folyamán minden ment a szokott rendben egészen a bejelentéseig... Rafael jelentős szerepe számunkra eddig is zavaró volt és ezzel vannak még így páran, a bejelentés váratlanul ért minket össze is néztünk apámmal egy pillanatra de tapsoltunk, ahogy elvárták. Rafaellel nem az alkalmassága volt a probléma, Murillo kegyetlen volt de nem annyira mint Rafael, tudum miket művelt és ő egy aktív gyilkos nem egy üzletember és ha annak kell lennie az katasztrófához vezet. Tudom ő is tud nyályas lenni de voltak barátaim a szevezetnél akiket csupán a pillanatnyi bizonytalanságuk miatt végzett ki, továbbá mi elég nagy család vagyunk és tudjuk hogy "előszeretettel" vonja be a gyerekeket és feleségeket is a megtorlás részbe, nem akartunk ilyen életet egyszerűen nem érte meg. Nem akartunk most balhét, tudjuk milyen ember és van még idő hiszen Murillo még él, de ezt nem foglyuk elfogadni és amint alkalom adóódik rá megakadályozzuk. Nemgondoltam volna hogy ez a lehetőség ilyen hamar feltárul. Láttam hogy Eurielle magával hozott egy fiatal lányt, valami rokona lehetett gondolom és persze Rafael azonnal kiszúrta hogy van köztünk egy új elem aki még nem illik ide, erre nem figyeltem sokáig egészen addig míg a szemem sarkából láttam különvállnak és felmennek. Átjárt egy sugallat ami aztmondta hogy ez az az esély amire vártam, vártam tíz percet és utánauk mentem, nagyon halk voltam, nem hallhatta a lépteimet. Én olyan voltam apámnak mint Rafael Murillonak, a végrehajtója, testőre és jobbkeze volta tapasztalatom a kivégzésekben, megálltam az ajtó mellett elővettem a pisztolyomat ami mindíg nálam van, rácsavartam a hangtompítót, vártam még és hallgatóztam de viszonylag csend volt sejtettem mi örténik. Benyitottam őisztolyomat Rafael feje felé irányítva.- Tedd fel a kezed és meg ne mozdulj.-mondtam neki kimérten és nyugodtan, aztán a lányra néztem, végülis ez nem olyan szar halál kellemes utolsó percei lehettek ezelőtt, a lányt nem akartam megölni főleg hogy Eurielle rokona, és lehet az se lenne kellemes neki ha ráloccsantanám Rafael agyvelejét.- Te meg mász ki onnan és húzz a picsába.- mondtam szintén nyugodt hangon a lánynak és ha kiér az ajtón lelövöm ezt a senkiházit, ijedt volt Rafaelrenézett és gondolkodott kicsit.- Ha nem indulsz most rögtön téged is agyonlőlek- mondtam a lánynak és eztán megindult végre, Rafaelre néztem, hát nagy szerencsém van még soha nem találtam lehetőséget arra hogy kiszolgáltatott helyzetben legyek, egy ilyen nagy összejövetelnél ez meg plána veszélyes, hasznosnak bizonyul ez az új lány már most, láttam Raffael ujjai csillogtak a lány nedvességétől, nemtudtam megálni hogy ne vigyorodjak és füttyencsek egyet, mert vicces volt hogy Rafael egy lány miatt hal meg, aki ebégyként nem siette el a távozást szóval gondolom nem volt közömbös neki.- Mozogj már!-kiáltottam rá hogy végre öltözködés helyett rendesen meginduljon az ajófelé, közben stabilan Rafael fejére céloztam a pisztolyommal.
Joanna: Továbbra is óvatos és figyelmes volt, én meg nagyon élveztem mindent amit csinált, az ujja először szokatlan volt kicsit meg is remegtem de ezt nemtartott sokáig és hamar nagyon jó érzéssé alakult át, főleg mert kellően nedves volt minden ahhoz hogy ne okozzon fájdalmat ezzel. Hát segített ráérezni miért szeretik annyira ezt az emberek...Nagyobb nyomást éreztem, betette a másik ujját is, egyszerre volt kellemetlen és jó érzés fájdalmat itt még nem éreztem csak különös volt eleinte de nagyon tetszett, már nagyon éveztem volna és eggyetlen dolog zavart csak hogy mindent ő csinált, persze őa profi de ha előrébbjutunk majd énis próbálkozni szerenék egykét dologgal... Igen eléggé elfelejtetettem kivel állok szemben, de azért valahol mégis tudtam és aztis hogy nem lett volna szabad ebbe belemennem de már késő volt, nemtudtam milyen lesz majd ezekután... Nemvettem észre sőt Rafaelse hogy valaki nagyon hallkan benyitott a szobába, csak hirtelen hallottam a hangot amit nyugodtan de hangosan szólította Rafaelt, hogy tenye fel a kezét. Megijedtem felültem azonnal az ágyon, persze Rafael kihúzta az újjait. Teljesítette a férfi követelését a szoknyámat visszahúztam rendesen hogy takarjon. Rafael háttal volt én pedíg nem ismerek senkit ezért nem tudtam ki lehet, de az tiszta volt hogy mit akar és lehet nemcsak Rafaelt akarja megölni, jó alkalmat talált hihetetlen hogy ennyire óvatlan dolgon múlhat valakinek az élete. Tulajdonképpen ez nekem kapóra kéne hogy jöjjön, persze ha engem nem öl meg csak őt de talán még úgyis jó hiszen megszabadul tőle a világ...De valahogy nem akartam sőt féltem attól hogy megöli, hibának is éreztem magam...nem vagyok normális Raffaelre pillantottam aki velemszemben volt, a férfi felállni se engedte biztosra akart menni. Csak egy pillanatra tudtam a szemébenézni látni akartam érez e valamit vagy hogy magabiztos e mert ha az akkor van valami ötlete terve de nemtudtam még szemmel se kommunikálni vele mert a férfi rámrivallt hogy kapkodjam magam és húzzak kifelé, engem nem akartam megölni, felálltam felvettem a bugyimat időhúzásként mert gondolkodtam, a fegyveres férfi is észrevette ezt de ebben a helyzetben érthető a lassúságom ha nem akarom hogy bajaessen annak akivel voltam... Lassan elindultam az ajtófelé mikor felszólított. Nagyon mereven Raffaelre tartotta a egyverét egyértelműen fél attól hogy kilátástalan helyzete ellenére is megpróbál majd ellenállni, őt tartotta a szobában az eggyetlen fenyegetésnek. Döntenem kellett és döntöttem, mellé értem de már a látószöge mög, gyomorszályon vágtam és mivel nemis számított erre és ilyenkor automatikusan a keze a fájdalominger irányába mozdul eltudtam venni a fegyverét. El léptem tőle az ágyfelé Rafael mellé és határozottan ráfogtam a salyát fegyverét.- Tarkóra a kezé! -kértem meg határozottan és ő felállt és tarkóra tette a kezét, meglepődött kicsit de főleg mérges volt és rámnézve köpött egyet a földre. Rafael feláll és a férfi felé fordult, ő biztos tudja ki az, átadtam Rafaelnek a férfi pisztolyát, innentől már mindegy volt neki nem menekült mert felesleges volt nemvolt így már semmi esélye. Vártam Rafael mit tesz majd a férfivel, a fegyvert ezért is adtam oda neki, meg mert én még nem öltem embert, mondjuk ezt az embert simán ment volna, a lentiek közül való szóval biztos nem egy szent, nem gyávaságból adtam Rafaelnek a fegyvert,hanem mert ez az ember az ő merénylője és ő döntse el mi legyen vele.
|
 Ezzel mindent megmagyarázott, és én is rájöttem, hogy milyen cinkes, hogy ezek szerint más nyelvet beszélünk, mégis egyre gondoltunk. Tanulságos volt.
Mikor pedig megkért, hogy aludjak nála, némi bizonytalanságot követően végülis belementem, mert hát azért izgalmas őj helyen aludni, azon felül, hogy a nyaraló is totál idegen hely, de itt mégis csak mással alszom. És itt a hangsúly leginkább az alváson volt, mivel hát abból baj aligha lehet. Max egész éjszaka fent leszek, mert nem fogok tudni aludni az izgalomtól.
Még így sem tudtam meggyőzni, hogy mellőzze a zuhanyzást, reggel is letud zuhanyozni. De végülis nem baj, ha megteszi, mert ha neki így kényelmes...
Így pedig egészen más érzés a szobájában lenni - mégha nyaralóról is van szó - hogy nem kibeszélünk valamit, vagy ilyesmi, hanem minden megtervezés nélkül, rögtönzötten itt maradok másnap reggelig. Ez már önmagában is tökre izgalmas. Mint amikor először feltelepítettem a gépemre a Simset. Kedves volt tőle, hogy megmutatta a fénykép albumát, pedig szerintem ez tök személyes dolog. Még én sem mutogattam meg másnak, mert hát... milyen cinkes kiskori képek vannak már benne. De nem bántam, mert bár gyors volt, jókat mosolyogtam a képeken. Ha meglátom a kollégáját, tutira ez a kép fog lebegni előttem, és nehéz lesz majd nevetés nélkül kibírni. Mégha másokkal is előfordult. Talán még velem is. Furcsa volt látni milyenek voltak kisgyerekként. Mennyi mennyi változáson estek át. De aranyos kisbaba volt. Mikor bejött és leült mellém, ezt meg is jegyeztem neki.
- Aranyos kisbaba voltál... - mosolyogtam fel rá, majd visszanéztem az albumokban lévő képekre. Ami feltűnt, hogy ő gondolatban már teljesen máshol jár, és ezen a ponton eltöprengtem rajta, hogy akkor ezek szerint mégsem teljesen úgy értette a dolgot, ahogy mondta. Vagy csak tudta, hogy úgy még inkább bizonytalanná váltam volna. Ilyesmire lélekben annyira nem is készültem, már ha lehet erre egyáltalán. Még a végére sem értem az albumnak, egy újabb csók közben kivette a kezemből és hallottam valamerre földet érni. Mikor ő a derekamhoz ért, én egyik kezem az arcára simítottam. Jó, nem volt ez olyan ösztönös mozdulat, de a rózsaszín ködben, azért voltam annyira észnél, hogy emlékeztem rá, hogy más filmekben is így csinálják. Hirtelen gyorsultak be a dolgok innentől.
Alig volt időm kihúzni a kezeim a felsőm ujjaiból, olyan türelmetlenné vált, ami bevallom, egyrészt izgató, másrészt azért kicsit félelmetes volt. Főleg így, hogy igazándiból nem is volt mi lefoglaljon, és láthattam az egészet. Még arra sem volt időm, hogy szégyenlősködjek előtte, mert mire egyet is pislogtam volna, már a melltartó is lekerült rólam. Izgalmas kaland tűnt ez az egész, főleg abban a tudatban, hogy ő minden bizonnyal nagyon vágja már a dolgokat, de azért féltem. Az érzésektől, a fájdalmaktól, amik majd közben érhetnek, attól, hogy valahol valamim majd nem tetszik neki, de még attól is, ahogy éreztem, hogy odalent valami történt. Úgy értem, meggyőződésem volt először, hogy megjött, mert éreztem, hogy nedvesedek, de az nem így és nem ilyen formában szokott jönni. Mivel még sosem voltam ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben és magamhoz sem szoktam nyúlkálni, mert egyébkét is furának és hülyeségnek tartom, nem tudtam, hogy ez ösztönös és akaratlan reakció arra, hogy felizgultam. Mikor eldőltem az ágyon, egy lépéssel közelebb éreztem magam ahhoz, amitől még mindig tartottam egy kicsit, de leállítani nem is mertem és talán nem is akartam. Egyszerre csiklandós és kellemesen bizsergető érzés volt, ahogy végig csókolt a hasamon, ahogy a szakálla vagy borostája, végig karistolta a bőröm. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek le rá néha néha, mégha csak a feje búbját is látom. Annyira, de annyira beletúrtam volna a tincsei közé, de logikátlannak és hülyeségnek tartottam, na meg nem akartam megzavarni, így jobbára kezeim a fejem mellett mozdulatlanul hevertek. Legalábbis még hasamról feljebb nem ért. Olyan intenzíven értek az ingerek, hogy akaratlan is felhümmentettem és ösztönösen markoltam rá a lepedőre, miközben fejem is oldalt fordítottam behunyva szemeim. Csak akkor nyitottam ki a szemeim, mikor keze finoman széttolta az izgalomtól remegő lábaim, amiket már nem is tudtam volna összezárni, miután odamászott. Ez egy kicsit zavarbaejtőbb volt, de emiatt sem mertem szólni, mert gondolom ennek így kell történnie, másképp nem tudnánk haladni. Erről azonban hamar elterelte figyelmem a nyakra csókkal, ami kifejezetten csikis volt, majd a számra is kaptam, amit ha nem is olyan profi mód, de általa egyre gyakorlotabbá válva, viszonoztam is. Mikor azonban közben felemelte az egyik lábam és meégreztem odalent a méret különbségeket attól tartva, hogy most fog megtörténni - ami abszurd, hiszen volt rajtam alsónemű és rajta is törcsi, dehát ugye a hirtelen pánik - szóval egy pillanatra meg kellett szakítanom a csókot, hogy picikét eltolva az arcomtól ránézhessek. Borzalmas valakit ilyenkor ilyesmire kérni, de úgy gondolom, jobb ha erre fel készül lelkileg az ember.
- Öhm... öhm... esetleg szólsz majd mikor... izé... tudod. - nos bár lettek volna rá hasonlatok, a tudat, hogy ARRÓL kell beszélni, zavarbaejtő volt és nem mertem volna kimondani, mert megállás nélkül erre gondoltam. Persze nyilván tudni fogom, mert érezni fogok odalent olyasmit, amit eddig nem, de jobb szeretem, mikor az orvos is szól, mikor szúrja a tűt a kezembe. S ha figyelt, ezúton remek alkalmam nyílt volna rá, hogy azt is közöljem, lehet kicsit véresebb lesz a dolog, ha lesz hozzá gusztusa, mert valami odalent nagyon folyik, de gőzöm sem volt, ezt is hogy közöljem vele, túl kínos lett volna, és végülis ha úgy van, ő is észreveszi. Bár van egy olyan érzésem, hogy szerintem még ez sem zavarná túlzottan.
 Végig nagyon óvatos voltam az előjátékban, bár igazán nem is kellett volna erre olyan sok időt pazarolni, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy már elősegítettük a csókkal, amit az előjátékkal kellett volna. Minden rezzenésére, sóhajára odafigyeltem, hogy tudja meddig mehetek el, meg van-e az esélye, hogy leállít, de úgy tűnt nagyon élvezi, sőt még annál is jobban. Pedig félt, nem ettől - nem csak - hanem a sötét oldaltól, tőlem, mégha tagadta is. S most mintha nem is azt látná, akit, mintha elfelejtette volna, hogy én vagyok a mumus az ágy alatt. Nyelvemmel olykor gyorsabb, olykor lassabb tempóban izgattam, s egy ponton úgy éreztem, nem baj ha haladunk, így még a nyalogatás közepette becsúsztattam középsőujjam, de azt teljesen be is nyomtam. Ennek még nem szabad, hogy megakadjon, noha így tudom felmérni, mennyi felkészítő ujjra lesz szükség majd, mikor már nem lesz olyan óriási meglepi a szerszámom. Mozgatni kezdtem benne, hogy szokja a most még talán kissé kellemetlen érzést, meg úgy azt, hogy mozog benne valami. Reméltem nem ront ránk senki közben, és itt főleg Eurielle gondoltam, aki biztosan aggódva keresi már az unokahugát. Mikor már nem vonta összeszemöldökeit, és nem ráncolta homlokát, illetve, nem éreztem semmilyen szorítást az ujjam körül vettem a bátorságot és mellé nyomtam a következő alkalommal a mutatót is. Ez bizonyosan megint okozhat egy kis kellemetlenséget, talán kicsivel nagyobb feszítő érzést, mivel két ujj már igen csak nehézkesen fér meg ott, és hát ilyenkor még nehézkes feszegetni azokat a bizonyos "határokat". De mindemellett igyekeztem olyan helyen simogatni belül, hogy a fájdalom mellett azért élvezze is. |
Nagyon profi volt, a megnyugtatással a tempóval és mindennel amihez csak nyúlt... Nemgondoltam volna hogy ilyen lessz és hogy ezzel mit tud elérni nálam, lehet hogy a nagy hevület miatt de arra gondondoltam hogy ha ilyen lesz többször közöttünk akkor talán nem is lesz olyan rossz mellette maradni egy ideig...El is szégyelltem magam hogy ilyesmire gondoltam, mint valami hülye buta liba, nagyon vigyáznikell ennek az embernek a bűvkörével. Nem tudtam tovább ilyesmin gondolkodni mert egyreinkább belekezdett a dologba. A combomon csókoltam meg ami olyan hatást keltett benne mint egy dobpergés aminek a végén történni fog valami...Oda is ért ahhoz a ponthoz és mikor megcsókolta automatikusan összerezzentem kicsit, idegen érzés volt de nagyon izgató, apró sóhajokkal jeleztem is neki, mikor a nyelvét is használta halk nyögés szabadult ki belőlem. A sejemruhámba markoltam, a puhasága fokozta az élményt, már egyáltalán nem gondokodtam semmin azon kívül hogy izgatottan vártam mi és hogyan következik még, ez a fázis is nagyon jó volt önmagában de mivel minden új volt mindent megakartam tapasztalni |
 - Spanyolban éltem 8 évig-mosolyogtam rá a csók után.Féltem kicsit hogyan reagál de úgytűnt nem ilyedt meg annyira mint amennyire számítottam rá, sőt a csókot egyértelműen viszonozta a csókot, közben csak a hátát símogattam finoman nem mentem a kezemmel sehova és utána is csak megöleltem, mikor kértem hogy aludjon velem. Önző volt ez tőlem de most szükségem volt rá nagyon akartam már...és lehet hogy ő is. Hezitált de úgy éreztem hogy ez most bizonytalanságból fakad, visszamosolyogtam rá amikor végül igent felelt, megcsókoltam volna megint de nem akarta itt az utcán hátha kiszúrják a barátai. Kézenfogva visszamentünk, izgatott voltam olyan merev lett kicsit a levegő az egésztől, le akartam zuhanyozni de aztmondta ha csak a piaszag miatt van akkor inkább ne bajlódjak ilyesmivel.- Nemszívesen váratlak meg, de muszály egy kicsit tiszta vörös az arcom és az új kollégám leöntött szóval idővel gusztustalanabb leszek mint egy csöve, de neaggódj ígyis megmarad a piaszag ha esetleg azt hiányolnád.-vicceltem, tényleg gyorsan akartam lazuhanyozni és nem akartam közben hogy Stormie unatkozon.- Nézz addig körül bátran- mondtam neki, eszembejutott a fényképalbum levettem a polcról és odaadtam neki.- Van benne bár szórakoztató kép.- kinyitottam az elsőoldalt ott ahol a kisfiuként bepisilő Tom van.- Ő a társam.- nevettem, de az album televolt viccesképekkel rólam is,gyerekként meg később fiatalként is. Stormiet leültettem az ágyára és adtam neki egy puszit a nyakára.- Rögtön itt vagyok...- végig simítottam a vállán aztán mentem a fürdőbe, tényleg siettem fétlem hogy még a végén meggondolja magát. Mivel nem akartam ennyire se részeg lenni a zuahnyalá álltam és csontra megengedtem a hidegvizet, nagyot felszisszentem a hidegtől de az tuti hogy kijózanított kicsit, közben kapkodva fogatmostam a zuhany alatt. Percek alatt megvoltam, megtörülköztem, és a derekamköré csavartam a törülközőmet. Annyira siettem hogy nemgondotlam bele hogy talán jobban felkéne öltöznöm meg a hajam is kicsit vizes volt a testem meg hideg volt a hidegzuhany miatt. Visszamentem hozz és becsuktam a szobaajtót. Stormie ott ült ahol hagytam az albumot nézegette, leültem mellé az egyszál törülközőben, nézegethettük volna együtt az albumot de hát...most nem ennek volt itt az ideje, míg nézte odahajoltam az arcához és megint adtam neki egy csókot, nem szaroztam..., közben kivettem a kezéből az albumot és eldobtam a szoba eggyik sarkába, nem kíméltem szegény és lehet hogy józanodtam azért eléggé bevoltam indulva és még mindíg elég impulzív vagyok szóval kicsit elszaladtam...Azonnal a derekához nyúltam símogatni kezdtem aztán feljebb kúsztam a kezemmel itt még türelmes és kedve voltam amint elértem a melleihez túlzottan izgatottá válltam, gyakorlatilag letéptem róla a felsőjét aztán meg a melltartóját, hanyadt döntöttem az ágyon és elkezdtem csokolgatni a hasát és elég gyoran elértem a melleihez amiket nem kíméltem. A jobb oldalit megmarkoltam a baloldalit alaposan összenyálaztam és óvatosan a bimbóját harapdáltam, aztán a szabad bal kezemmel széttártam a lábait hogy közéjük férjek. Elindultam megint felfelé, a nyakát csókolgattam közben a mellét még mindíg kényeztettem a jobb kezemmel is, közben nyakról ismét visszatértem az ajkaihoz, bedugtam ismét a nyelvemet. Közben a kezemmel felhúztam eggyik lábát, alul még nem vettem le emmit de rajtam csak az a törülköző volt és alatta már most olyan sziklakemény voltam hogy nemtudom milesz később. A szeszámom így a lábai között volt a megfelelő helyen, kicsit nekinyomtam hogy érezhesse milyen kemény és kezdje magát készteni az eljövendő dolgokra, persze ha láttam hogy nagyon megijed talán észreveszem és lassítok de jólteszi ha szól mert nagyon bevoltam indulva. |
Útban éreztem magam, mint egy kacatokkal megrakott bőrönd, amire jól tudjuk, hogy nem lesz szükség jó darabig, de egyszerűen mindig láb alatt van. Nekem viszont van lehetőségem odébb állni. Nem csak azért éreztem nem kívánt személynek is magam, mert itt volt az a másik nő, hanem mert tisztában vagyok vele, hogy ezzel az alvajárós dologgal leginkább Warrennek okozok több kellemetlenséget.
- Bocsánat, többet nem fordul elő. - ígértem, mégha üresen is. Persze agyalhatok majd rajta mi tévő legyek, hogy miképp változtassak ezen, de tudom, hogy esélyesen máskor is előfog fordulni. Annyi szerencsém volt, hogy két nappal később már otthon leszek, mert haza megyünk. De nem akartam szó nélkül lelépni, úgy hogy nem mondok valamit Warrennek, ami miatt kevésbé érezné magát pocsékul. Éppen ezért ott az ajtóban még jó ötletnek is tűnt, de legalábbis az én lelkemen könnyített, hogy kimondtam, mégha nem is ez a teljes valóság, hiszen alig ismerem, ő se igazán engem - bár az éjszakákat tekintve, jobban, mint a barátaim - így ilyen kijelentéssel dobálózni butaság is volt, de őszintén... nem hittem volna, hogy megérti, amit mondok. Épeen ezért, mikor indultam kifele, és meghallottam, hogy jön utánam, alig akartam elhinni, hátra is fordultam, ekkor tájt kaphatta el a kezem. Hű, hát nem mondom, annak ellenére, hogy lelkem mélyén nagyon reméltem, hogy ha nem is ért latinul, valahol megül benne a tudat, hogy ez valami kedveset jelent felé, de hogy tudta is mit jelent, nos egyből rákvörös lettem, s vele ellentétben, én nem az italtól.
- T-te tudsz latinul? - mert gőzöm sem volt róla, hogy spanyolul is ezt jelenti, s ráadásul, hogy teljesen véletlen pont élt is az országban, így vágja a nyelvet. Biztos a sors iróniája, és hogy pozitív vagy negatív, azt nem tudom. Még.
Van rá esély, hogy válasz nélkül maradtam, mert innentől vált igazán tettlegessé a szituáció. Nem mondom emlékezetes egy első csók lesz, ahogy az alkohol utó hatásaként kiszáradt, whisky szagú ajkai az én ártatlan ajkaimnak nyomódtak, mindezt persze gyengéden. Valahol szép elképzelése is volt, egy metafora arra, ami köztünk van. Az ellentétei vagyunk egymásnak és mindig azok is leszünk szerintem. A korban idős, tapasztalt, erkölcsileg talán nem is tiszta, de őszinte és nyitott férfi, és a fiatal, tapasztalatlan, még mindig túl ártatlan és naív, de félénk és zárkózott lány. Fekete és fehér. S a negatívumok ellenére mégsem bántam meg, hogy fordult meg a fejemben, hogy másként lehetne jobb is. Nem ennek pontosan így volt meg a varázsa, azt hiszem. Behunyt szemeim mögött is őt láttam, az első másodpercekben, míg hamar elillantak egy apró mosoly jelent meg az arcomon az érzés végett, ami öröm volt, de más, mint a többi. Kezeim - már ha a másikat is elengedte - a felsőjébe kapaszkodtak, de nem úgy, mint egy könnyűvérű, mindent követelő lányé, aki dominánsan a férfi felsőjének fenti részét markolja meg, én a hasa és a dereka részén tettem, s nem markolva, inkább szorongatva, de azt sem kétségbeesve a dologtól. Lehet, hogy ezen szokásaim a későbbiekben sem változnának, hogyha bár elveszteném azt a bizonyos ártatlanságom, akkor sem viselkednénk úgy, ahogy a legtöbb lány mondjuk a suliban. Nem érezném bátrabbnak vagy kevésbé szégyenlősnek magam. Egyedül az zavart, hogy a filmek ellenére sem tudtam hogyan váljak partner benne, hogy viszonozzam, hogy ne elméletben ne kelljen a homlokára csapnia, hogy "te jó ég, még ehhez sem ért". Mikor pedig végetért, jó értelemben láttam a csillagokat a lelki szemeim előtt, persze attól még zavarban voltam. Talán őrültség - s emiatt tényleg őt okolhatom majd -, de ezek után egy parfüm vagy tusfürdő aromája sem vetekedhet az alkoholéval, amiről majd ő jut az eszembe a legleslegjobb értelemben.
- Öhm... öhm... - mindeközben őrlődtem, mert bár minden porcikám hozzá vágyott, hiába is volt előbb az ellentéte, azért nem is kockázat hirtelen felszívódni a többiek közül, akik majd biztos aggódva keresnek, bár van rá esély, hogy tippből tudnák merre keressenek, de ez az este nem a visszautasításokról szól, arra rá érek majd holnap - Oké. - mosolyogtam fel rá, és nem ezek után nem féltem hozzábújni, mert jobban esett, mint reggel egy kellemes angol reggeli friss narancslével és egy csomag oreoval megfejelve. - De ha hűlt helyem lenne reggel... - néztem fel rá - az nem azért lesz, mert megcsaltalak, hanem mert a lábaim előbb járnak, mint hogy felébrednék. - motyogtam, életemben először viccelve a hátrányommal. Bár valahol komolyan mondtam, hogy ne gondolja, hogy én olyan lány vagyok, aki lelép reggel, mert hűtlen. Bár igazából fogalmam sincs miért ezt a szót használom, vagy egyáltalán hogy jutott eszembe, mert azt hiszem attól még távol vagyunk. Egy csók után nem lehet még komoly kapcsolatról és megcsalásról beszélni, nem? Vagy ezen csak én vagyok olyan hülye, hogy gondolkodjak?
Akárhogy is, visszamentünk, a szőke nő pedig addigra el is tűnt, ami némileg könnyített a lelkemen, mert úgy tűnt, nem olyan kapcsolat van köztük, mint amire számítottam. Szóval felmentünk a szobájába, s bár ő leakart zuhanyozni, de ha csak azért, mert az ivástól kissé büdi volt, én ragaszkodtam hozzá, hogy maradjon így. Csak ha a rosszullét kerülgette, akkor hagytam, hogy lezuhanyozzon. Szóval nagy eséllyel úgy ahogy voltunk lefeküdtünk.
Az, hogy nem kellett levennie a selyem ruhát nem csupán gesztus arra, hogy esetleg egy darabig nem haladok feljebb, s ezt kezével is meggátolja, de sok nő kevésbé érzi magát feszélyezve, ha a ruhájuk egy darabon még takarja őket. Hiába metelenek alulról, már kevésbé feszültek amiatt, hogy esetleg teljesen fedetlen a testük. Ez megnyugvást ad nekik, a szégyenlősebbeknek. A kellemes érzés pedig a későbbiekben ellazítja őket annyira, hogy csak jó emlékek fűzzék őket hozzá, legalábbis az előjátékhoz, mert ehhez nagy férfi türelem kell. Nem olyan, mintha egy vadlovat akarnánk betörni, még annál is több nyugalom és türelem kell hozzá. Óvatosan, puha csókokat nyomok a combjai közé, hogy éreztessem vele, hogy merről indulok s hová tartok. Mikor pedig elérem azon pontját, ami végtére is különbséget tesz férfi és nő közt újabb csókot nyomok rá. S később többet. Nem kell hozzá sok ész, hogy tudjam, lássam és érezzem, hogy már percekkel a csók után izgalom jött. Ez lehet, hogy őt egy darabig zavarba hozza, a férfiakat azonban büszkévé teszi. Mégha tudja is az erősebbik nem, hogy egy érintetlen lánynál ez nem is olyan ritka. Egyelőre kezeimmel csupán a combjait cirógatom, hogy megakadályozzam, ha esetleg összeakarná csukni őket. Csupán csókokkal hintem, hol mélyebben, hol felületesen, és néhol a nyelvemmel is besegítek. A sóhajokból, hümmögésekből és nyögésekből úgyis tudni fogom, hogy mikor mehetek tovább és, hogy mennyire élvezi. |
Kösz- biccentettem Taranak a rágó miatt ami legalább megnyugatott kicsit és mivel elég erős volt józanított is talán, bár nemrég ittam azt a sok whiskyt szóval mégcsak most kezdett hatni. -A lényeg hogy nem esett bajod, de erre kikéne találni valami megoldást, mert elég veszélyes.- tettem karba a kezem míg Stormiehoz beszéltem. Láttam hogy Stormie észreveszi Tarat és hamar átjött mire gondolt, na meg a kupleráj ami itt van, elindult az ajtó felé én meg utána indultam mikor kimondta. Nemtudhatja hogy spanyolban éltem sokáig és pontosan tudom mit jelent ez, kicsit megszeppetenm de ő már elis iszkolt én meg utána, de gyorsan visszanétem Tarara az ajtóban.- Holnap délnél előbb ne gyerek, most pedíg kérlek menj haza!- mondtam aztán futottam a lány után, jaja hiába volt bennem pia bírtam futni bár mikor elértem felkeveredett a gyomrom kicsit. Még a két ház között elkaptam. Megfogtam a kezét. - Egy ilyen kijelentés után nem lehet csak úgy elrohanni. - mondtam neki, felkavart ezzel a mondattal. Részeg voltam de mellette valahol mégis józan régóta nem üt már ki úgy a pia ahogy kellene, viszont így nem vártam tovább nem hezitáltam, meg amúgy se tudtam magam türtőztetni, magamhozvonta, átkaroltam a kerekánál, az ajkához hajoltam és kedvesen óvatosan megpusziltam, mintha kopogtatnék egy ajtón, aztán bedugtam a nyelvemet a szájába, az apró puha ajkai közé a melegbe, ezer éve nem éreztem ilyesmit nagyon felélesztett, hosszan csókoltam és úgytűnt nem akar elmenekülni előlem legalábbis míg ez tart, folytattam volna még kitudja meddig de kicsit hagytam had térjen magához, elengedtem az ajkait, aztán magamhoz öleltem.- Aludj nálam kérlek.- kérleltem hallkan. |
Látszólag úgy tűnt hogy megenyhül, bár egy ilyen embernél kitudja mivan. Megváltozott a mosolya is, lehet hogy ezesetben betalált nála az őszinteség, ezt le is jegyzeteltem magamban, egy dolog amit már tudok róla legalábbis eddigiek is azt támasztják alá hogy szereti az őszinteséget. Annyira úgy mondta hogy "semmi baj" hogy megnyugodtam kicsit, bár észbentartottam hogy egy nagy manipulátor szóval kitudja de valamiért elhittem. Még le is guggolt hozzám, áradt most belőle valamilyen fajta gyengeség, én meg voltam olyan hülye hogy emiatt én is máshogy nézek rá kicsit, úgy hogy lássa elhiszem amit mond. Annyira hülye ez a helyzet és kitudja milesz ezután de abban reménykedtem hogy hajnalndó lesz majd "tanítványának" fogadni. Persze meggyőztem magam hogy kizárólag a végső célért vagyok most itt és ezért kötelességem ezt most akarni, mert hasznos de valahol ebben a kelleténél jóval több őszinteség volt. Úgy éreztem magam mint valaki aki felfedez egy sötét szobát amiben tudni akarja mi rejtőzik. - Ez bíztató- jegyeztem meg halkan, viccesen hogy tovább űzzem a zavaromat miután közölte hogy nem akar bántani akszimum megijeszteni, a mosolya meg ez a kedvesség olyan mint valami feketelyuk...- De hiszek neked. - Néztem a szemébe óvatosan, gondolkodott aztán mondta mit csináljak, és ezek után muszály bíznom benne ha valóban díjazta az öszinteségemet akkor ez most kicsit bizalomjáték is és ha van esélyem ne veszítek benne, kíváncsi voltam becsap e vagy sem. Összeszedtem a bátorságomat és hátradőltem ahogy kérte és be is csuktam a szemem. Kedvesen levette a cipőmet, aztán éreztem hogy felhatja a szoknyámat mire ösztönösen ajdnem összehúztam a combomat de ő éppen akkor tolta szét őket. A fehérneműt is Euriellel vettük, igazából csak megtetszett mert estélyiket nem volt kedvem nézni és még soha nem volt szebb fehérneműm, általában utálom a csipkét de ezen nagyon szép volt és még kényelmes is volt de a franc gondolta volna hogy Rafaelnek öltözök ki éppen ezzel is. A combjaimhoz ért, a keze nyomán felfutott az izgatottság, már ez felébresztett olyan helyeket amik érintetlenek voltak eddig, kicsit oldalra is fordítottam a fejem, tényleg nagyon gyengéd volt nemis tudtam hova tenni hogy mennyire ilyen tud lenni. A kezemet is hagytam hogy eligazgassa, kicsit meg is simítottam a ruha sejmét ez a gesztusa is figyelmes volt. Aztán jött a következő lépés éreztem hogy kerül le rólma az alsőnemű és közben éreztemhogy hát elég síkos a helyzet, valószínű mert már a csók óta elég izgatott vagyok. Ő az első ember aki betekintésnyer az elsóneműm alá szóval kezdett megint kalapálni a szívem.
|
 Ami a parton leesett, hogy ismeri a lányt és, ami még feltűnt, hogy a kapcsolatuk komolyabb ,mint egy szimpla szomszédi kapcsolat. Persze foghatjuk arra, hogy rendőr és dolga megmenteni mindenkit, de full részeg és mégis úgy cipelte be a lányt, mint aki pontosan tudja, hogy mi történik. Tudta is, mert velem is közölte. Rá akartam kérdezni, hogy ezt meg honnan tudja, de inkább csak csendben figyeltem.
Adtam neki rágót, de kétlem, hogy az nagy segítség lett volna. Tudom, mit jelent az alvajárás, de max filmekben láttam, azok is paródiák voltak így nem tudom mit kéne ilyenkor tenni. Hívjuk a mentőket? Nem, talán azt nem. Szerencsére közben a lány is magáhoztért, és úgy tűnt, az ijedségen kívül minden rendben van vele. Pedig a piás fickó bizonyára nem véletlenül kérdezett rá az öngyilkosságra. Talán ezúttal tényleg rosszkor jöttem, de mostmár nem mennék el csak úgy, mikor látom, hogy mindkettő szar állapotban van. Mondjuk gőzöm sincs miként segíthetnék.
Mikor magamhoz tértem már a kanapén voltam. Félelmetes volt a tudat, hogy a nyaraló szobájában feküdtem le és ki tudja miféle utat megtéve, vizes lábakkal, kicsit dideregve a szomszéd házban térek magamhoz. Nem hibáztatom a többieket, hisz nem is tudnak róla. Na meg késő van, és alszanak már mint a bunda. Ez csak is az én felelősségem.
- B-bocsánat... - motyogom zavartan, miközben ahogy lassan ténylegesen kitisztult a dolog, rájöttem, hogy amit érzek, az a pia szaga. Nehéz elvonatkoztatni, s bizonyosan kissé furcsa, de ezentúl a whisky szagáról biztosan mindig Warren fog eszembe jutni. Lassan felültem, miközben bólogattam a kérdésére, bár azt talán nem is látta. Mikor pedig félresandítottam, akkor láttam, hogy volt vele egy nálam valamivel idősebb nő is. Talán az említett kolléga? Vagy valaki, aki pótolja azt, ami ezidáig hiányzott az életéből? Nem tűnt túl erkölcsös nőnek, de persze ki vagyok én, hogy ítélkezzem. Warren sem egy átlagos fickó, ezt minden alkalommal bizonyítja. Így azonban, hogy hárman voltunk, nehezen ment bevallani dolgokat vagy őszintén beszélni arról, ami a partnál történt. Úgy gondoltam, jobb ha nem is maradok, mert úgy éreztem, hogy más dolguk is volt. Elég volt a foltos fotelre nézni vagy az asztalon felejtett bilincsre. Én sem mertem senkire se nézni, szóval egy kósza tincset eltűrve felkeltem és mint akit most küldtek büntibe, behúzva fülem farkam indultam ki az ajtón. Kinyitottam, de ott még oldalt fordítva fejem latinul megszólaltam.
- Te amo... - nem akartam túl rejtélyes lenni, de senki orrára nem akartam igazán kötni, azt ami a fejemben járt. Legalábbis nem a lányéra. A vicces az, hogy eme szócskát ugyanúgy írják s tán ejtik is spanyolul. De aztán gyorsan ki is spuriztam, hogy mielőbb visszabújhassak a takaró alá. |
Van egy határ. Egy határ melyet az ember végül rettegve, de átlép. De csak akkor, ha nincs más választása. És ez nagy szó. Mert ha van választása, eszébe sem jut elfogadnia a sorsát. A kiút pedig mindenhol ott szokott lenni. Elérte a határát és nem lépte át, inkább hátat fordított neki a kiút felé. Majd mégis megtorpant. Bevallotta, hogy fél, de azt nem, hogy nem is akarja mindezt. Mert akarta. Furcsa egy lány. Furcsa, hogy tegezésből magázásba vesznek szavai. A zavarának tudom be. És a félelmének. Szigorúság csak az irgalom lehetőségének illúziójával tud hatékony lenni. A félelem pedig csak a megértés ölében képes bizalmat és reményt kelteni.
Gyengéd mosolyra húzom ajkaim, úgy néztem le rá. Az őszinteség is egy bizalmat szülő dolog.
- Semmi baj... - válaszolom, s csak azért nem kérdem meg, hogy akarja-e vagy sem, mert nem biztos, hogy bevallaná, hogy akarja. Férfi vagyok, nekem a női szempárból is tudnom kell kiolvasni, hogy ilyenkor mi a vágya. Már pedig ő akarja. Legugolok, hogyha nem is szem magasságba, de valamelyest kényelmesebbé tehessem az egymásravaló nézést.
- Talán egy szörnyeteg vagyok, de általában úriember módra teszem. Nem akartalak megijeszteni, vagyis hát... azt igen, de bántani nem állt a szándékomban. - árultam el, valamivel jobban artikulálva, halkabbra véve a hangom és végig játékos mosollyal arcomon. Aztán elpillantva kissé elgondolkodtam hogy is folytassam tovább. Végül ismét ránéztem.
- Dőlj hátra és hunyd be a szemed... - kértem, hangomban pedig nyoma sem volt a parancsnak. Ha így tett - hisz miért is ne tett volna így - óvatosan levettem a magassarkúját, harisnya nem volt alatta, így azzal bajlódnom sem kellett. Felhajtottam a szoknyáját, de csak a hasáig, majd széjjelebb toltam a lábait. Leheletem a belső combjait cirógatta. Egyik kezét a selyem ruhájára húztam, a hasa aljához, ahol még éppen takarta őt. A másik kezével egyelőre nem tettem semmit. Ellenben én lassan lehúztam róla az alsóneműjét. |
Míg papogott hogy nekem is parancsbaadták me ablabla hápogtam neki a kezemmel. - Jólvanna ne legyél már ilen ideges. Mesizel vagy mivan?- csezsegettem tovább.- Én továbbrais leszarom ha mondjuk engem kirúgnak de lásdmilyen jóember vagyok hajnalndóvagyok ellenszolgáltatás nélkül is úgytenni holnap mintha "társak" lennénk, vagy mintha "dolgoznék" de csak miattad amúgy szarok rá, erőszakos vagy nagyon tudod? És látom nem is érdekel amit mondok, mintha megse hallanád hogy nem vagyok almas rá, na de mindegy legyen aztán necsodálkozz ha nemfog jól elsülni.- mondtam de a szopós dologra nagyon tetszett a reakciója szóval azonis röhögtem és közben el is böfögtem magam gondolom a pia miatt.- Jaj bocs.- nevettem tovább amíg megne láttam énis a lányt a vízben. Hiába mentem oda és magyaráztam neki, Stormie nem reagált, lehet hogy haragszik még rám...vagy kitudja mi baja van de aggódni kezdtem... Odébbhúztam a tengertől, ölbevettem, részegvoltam szal lehet fura kicsit de a saját biztonságértzetem miatt is kellet- A lány alvajáró- mondtam már kicsit komolyabban az új társamnak, hogy megmagyarázzam neki is hogy mit kereshetett itt, bevoltam piálva szóval kicsit dülöngélve vittem be a lányt és fektettem le a kanapéra. Föléhajoltam.- Alvajártál ugye? - kérdeztem tőle, mert nemvotlam benne biztos hátha tényleg magában akart kárt tenni vagy mittudomén- A szarért nem vigyáznak rád a többiek ilyenkor.- mérgelődtem. aztán megéreztem megint a saját szagomat kicsit zavarba is jöttem tőle szóval felálltam hogy kicsit odébb kerüljek tőle és nekelljen ezt szagolgatnia, elég büdös lettem miután Tara leöntött sőt az egézz lakás whisky szagú volt.- Nincs egy rágód vagy valami?- kérdeztem halkan Tarat bár halottnak a szenteltvíz de akkor is valami... Kicsit normálisabban viszonyultam hozzá most, Stormie elterelte a figyelmemet adok Taranak egy esélyt de azért nemfogom kímélni a jövőben ahogy gondolom ő se engem... Ha adott rágót ha nem visszafordultam Stormihoz de már nem mentem annyira közel.- Jólvagy?- kérdeztem de nem mertm ránézni újra ennyire bepiálva, lüktetett az arcom és piros volt. |
Nem csak nekem, seggarc! Téged is erre utasítanak, csak gondolták elég leszek én, nem kell ide az a vénszatyor. - morogtam neki, mert amúgy sem vagyok egy türelmes ember, de ez a részeg nyomorék kurvára kihúzott a sodromból. - Téged is kibasznak, te...te...! - szavakat sem találtam rá, de nagyon bosszantott. - Ne idegesíts, bazdmeg! - trappoltam egyet felé. Nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy a piszkálódása ellenére ne vágjam hozzá a poharat. Kurvára megtettem volna, és még bele is rúgtam volna.
Őt is sikerült kihozni a sodrából, de úgy érzem ez belefért. Az viszont, hogy saját magán röhögött, nos, az fura és valahol kicsit ijesztő volt. Mondták, hogy nem semmi pasas, és hogy nem lesz egyszerű vele a közös munka, főleg most, de bíztak benne, hogy én kicibálhatom a kuckójából. Én is ezt hittem, de most... nos, talán egy csöppet elbizonytalanodtam.
- Az nem kifejezés, te kis geci! És rákötném a kocsim elejére, hogy lássák kinek nem lesz problémája a kangörccsel. - mordultam rá. Nem vagyok őrült - nem annyira, mint ő -, de csak engem indít be ez az ide-oda szájkarate és a másik baszogatása? Oké, befejeztem. Aztán beleszólt a kinti élet ami furcsán jött ki. Nem tudtam, hogy ez a nyaraló terület ennyire bevonzza az öngyilkoshajlamúakat. Azt mneg végképp nem, hogy ismerik is egymást. Kimentem utánuk, de távolabb maradtam és onnan figyeltem a nos... különös kis párost.
Nem akartam elaludni, de fáradt voltam. Hiába féltem, hogy rosszat álmodok, hogy egy idegen helyen ébredek, végül elaludtam. Egyedül voltam, egy erdőben egy fehér hálóingszerűségben. Féltem. Óvatosan lépkedve haladtam, mert meghallottam magam előtt a többiek kacagását, jókedvű lubickolását. Eszembe jutott, hogy kirándulni készültünk, hogy menni akartunk egy erdőbe, ahol túráztunk. Alsó ajkam beharapva kezdtem elsietni. Éreztem a föld és a kavicsok szúrását a lábam alatt. Aztán mikor elértem a hangforrásához és eltoltam a bokrok ágait, láttam a tavat. De a barátaim nem voltak ott, csak Warren. Különös, de meg sem fordult a fejemben, hogy mi ez, hogy lehet és, hogy hol lehetnek a többiek. Az viszont aggasztott, hogy a saját tükörképét figyelte a vízben, szomorúan, elhagyatottan. Nem emlékeztem rá, de éreztem, hogy megbántódott valamikor, valami miatt és nem tudtam elmondani neki, hogy sajnálom. Hogy mit, nem tudom, de sajnáltam. Közelebb merészkedtem a tóhoz, lábujjaim közé folyt a víz, és a hideg eszembe jutatta, hogy egyszer, valamikor kergetőztünk benne, és hogy bár előtte is elhagyatottnak érezte magát, a játék közben jobb kedve lett. A helyzet is adott volt. És valahogy kevésbé éreztem magam gátlásosnak, ezért beléptem a vízbe, majdnem teljesen derékig. Odakiáltottam neki, mire elnézett felém. Nem kellett szólnom, magától is odajött, azzal a ravasz mosolyával, ami arról árulkodott, hogy készül valamire. Odaérve megragadta a karom és hogy legyen oka kimenteni, ahogy a múltkor, rántott rajta egyet...
[...]
Ijedten tértem magamhoz, majdnem orra is buktam, de ígyis megbotlottam a vízben, ahogy próbáltam talpon maradni, miközben valaki ki vonszolt a hideg vízből. De nem az erdőben voltam, és nem is sütött a nap. Összezavarodottan néztem ide-oda, és majdnem elsírva magam, legörbült ajkakkal néztem fel rá, miközben leszidott. Olyan váratlan ért a dolog, hogy kisebb sokkban voltam és nem tudtam mi történik, hogy ez még mindig álom vagy ébren vagyok-e. Vagy előtte álmodtam és most alszom? Alkoholszaga volt, de ezt is csak úgy éreztem, hogy közel voltam hozzá. És éreztem, hogy a szorongatása után még pár percig biztos érezni fogom a szorítást.
- S-sajnálom... - böktem ki, de csak ösztönösen, keresgélve még a szavakat. Fel sem tűnt, hogy nem vagyunk egyedül, mert akkor biztos nem tettem volna semmi ehhez hasonlót, hiába is csak vígasztalni akartam vele. Szóval ha csak nem húzta hátrébb a fejét, megcsókoltam. De nem úgy, ahogy a tévékben. S a legkevésbé sem tapasztaltan. Inkább, mint aki félve kóstol bele először az étcsokiba. Tudja, hogy a tejcsoki finom, de ez mégis csak más. Nem kellett, hogy viszonozza, nem is hiszem, hogy lett volna rá ideje. Talán ha 3 másodpercig nyomtam ajkaim az övéire, mindezt persze gyáván, behunyt szemmel, s ehhez is lábujjhegyre kellett állnom, ami a süppedős homok miatt elég nehézkes volt. Aztán elengedtem. Olyan furcsa érzés volt ez az egész, és még mindig nem tudtam, hogy alszom-e vagy sem, hogy kissé elmerengve a csók bizsergető érzésén ajkaimon, simítottam végig rajtuk ujjaimmal. |
Joanna: Kalapált a szívem rendesen de nagyon beleéltem magam a csókba, mikor abba akartam hagyni és kicsit el akartam húzódni Rafael nemhagyta és átvette az irányítást, közben elkezdett hátraterelni, éreztem hogy egyre közeledik a kellemetlenebb része a dolognak és hogy ez már tényleg elkerülhetetlen. Ha csak a csókolózásból állna az egész nemis lenne olyan rossz...annak ellenére milyen hideg ember és milyen erőszakos nem esett rosszul amit csinált sőt... Vártlanul ért az ágyszél, leültem mikor nemtudtam tovább hátálni, maradtam volna inkább ott "fent" nem tetszett hogy fojtatódik a dolog. Ő meg már meg is kért engem a folytatásra, bár lehet addig jó amíg nem mindent ő csinál, felnéztem rá aztán az övére ami nagyöl közelvolt szemmagasságban. Lassan odanyúltam az övéhez ,kicsatoltam de aztán megálltam és visszanéztem rá, összeszedtem a bátorságomat- Félek- vallottam be neki, akármilyen kellemetlen is ilyesmit mondani, meg veszélyes is. Attól még hogy énis közéjük akarok tartozni lehetnek félelmeim csak Murillo és ő azok akik különlegesen kegyetlenk de ez nem jelenti azt hogy senkinek nincsenek érzései rajtuk kívül, szóval fojtattam- Mert szűz vagyok.- adtam tudtára az indokomat, és akármekkora bűnöző is rábíztam mit kezd ezzel, azért mondtam el neki mert végső reményként abba kapaszkodtam hogy ettől majd kíméletesebb lesz mert...hát nemtudom kíváncsi lettem főleg a csók után pedíg tudom nemkéne így éreznem.- És nem akarom hogy erőszakos legyen velem.-mondtam végül hiszen nemtudtam milyen akar velem lenni, attól még hogy benne lennék a dologban az nem azt jelenti hogy hagyom magam szétszadizni. Néztem megint a szemeit és izgultam mit reagál. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
