FrissítésSúgó

makoslany	2020.04.13. 21:45 -
	Újranyitott Akta

[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Déti	Előzmény | 2020.05.11. 10:05 - #162

Cherokee rose Akkor éppen nem követtem a híradást, helyette azon törtem a fejem, hogy miként segítsek Lolitának és Joannanak. Valójában egy sakkról van szó, és saját magam ellenfele vagyok, de akárhogy is, győznöm kell, hisz magam ellen veszíthetek csak. Ekkor jött a telefon. Fel is vettem és addig fel is hagytam az ötleteléssel. Bár a hír lesokkolt, így eztán sem voltam már képben azzal, hol is tartottam benne. A kamion labesetet említve már éreztem, hogy olyasmit fogok hallani, amit nagyon nem akarok. Meghalt a testvérem. Iszonyatos érzés volt a felismerés, hogy elkezdődött, amitől úgy féltem. Hogy a családom vére színezi a járdát, hogy az évek óta nem látogatott bátyám most már többé nem láthatom. Hogy Alicia, majd apa nélkül kell, hogy felnőjjön, hiába veszem szárnyaim alá. - Odamegyek érte... - sziszegtem fogaim közt, a dühtől, amit éreztem és közben magamhoz is vettem az egyik pisztolyom. Kinyomtam a telefont, majd vérben forgó szemekkel kocsiba ültem és a nyaralóig hajtottam. Dörömböltem az ajtónál és mikor Joanna ajtót nyitott kikerülve körbenéztem, merre találok őket. Thomas mondta, hogy odakint van Alicia. Kimentem és talán éppen jókor, mert az arcokat látva, amúgy is valami közepébe csöppentem. Alicia örömtől csillogó szemekkel rontott nekem, jól meg is ölelgetett, én pedig - mert perpill nem voltam olyan állapotban - nyomtam egy puszit a fejére és megsimogattam a hátát. Majd felegyenesedtem és Lolitára néztem. Én nem tudtam róla, hogy Warren Spanyolországban élt egy darabig és, hogy ért minket, szóval vissza nem fogva magam kezdtem el üvöltözni spanyolul Lolitával. - Ez az egész a te hibád! AZ EGÉSZ! Mindent elbasztál, amit csak lehetett és mégis én iszom meg a levét, te mocskos áruló!!! Az én családom vére szárad a kezeden, de ez gondolom téged cseppet sem érdekel! Murillo megölte a bátyám, Dahlia, a bátyám!!! Felfogtad mit jelent ez?! - a szemeim könnyeztek, a torkom égett, de nem tudtam megállni. Fel sem tűnt, hogy azt hebegte, hogy be van "poloskázva". - Kinyírod az egész családom, te hülye picsa! Miattad fognak mind meghalni! MIATTAD! - szeme sarkából láttam, hogy már jönnek ki Thomasék, ezért hirtelen felindulásból véres pontot tettem a dolog végére. Előkaptam a pisztolyom és kétszer hasba lőttem. De még így sem éreztem elég tételt, ahogy láttam, hogy hátára fekve bugyog fel a szájából a vér és a pólóját is hamar átissza a vörös szín, a homok is pirossá lett körülötte. Látni akartam, ahogy végig szenvedi az egészet, és ha nem hal meg, akkor belelövök még párat. De közben Thomas lebirkózott és elvette a fegyverem. | NORMAN REEDUS | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.11. 09:45 - #161

I'm Not Crazy! Nem mondom, hogy eme döntésem magabiztos dologból született,  de bízom Joanna döntéseiben, mik egyre érettebbek, bár veszélyesebbek is. Igen, valóban, már csak emiatt is vele kell, hogy tartsak, hiába van bőven mi ide köt. Az is biztos, hogy igyekeznünk kell majd ott is, mert ha Marlene már csak szándékosan sem követne minket, lehet másnak szemet szúrna, hogy egy véres nyomozás közepette lépünk le Joannal nyaralni. Szóval veszélyes játék ez mindkét oldalról, de ha sikerül, végre kifújhatjuk magunk, végre nyugodtak lehetünk. Lehet, hogy lefokoznak, sőt talán ki is rúgnak, de azt hiszem megfogja érni. Visszamentünk a nyaralóba és bár én is láttam odakint ücsörögni és beszélgetni őket, jobbára én sem akartam bezavarni, így maradtam odabent és körülnéztem mit tudnánk vacsorára összehozni. Bólintottam Joannanak, mikor Darylt említette, noha még vannak fenntartásaim miatta, de végtére is hova tovább húzhatnánk a dolgot. Tudnia kell, és inkább tőlünk, mint mástól. Talán éppenséggel ettől kap erőre és segít még inkább. Arra azonban nem számítottam, ami a megjelenését követte. Mosogatás közben az ablakból pont rá láttam Warrenékre, hogy lassan elindultak volna befelé, de Lolita megállította őket, bizonyára valami őszinte vallomással. Akárhogy is, a következő pillanatban szinte berobbant hozzánk Daryl és idegesen fújtatva kiabálta a kislány nevét. Persze megértem a felindulást és minden bizonnyal már a telefonban is hallani lehetett, hogy ideges lesz, de nem számítottam arra, amit tett. Olyan gyorsan lezajlott ez az egész, hogy már csak annyi lélekjelenlétem maradt, hogy a mobilom után nyúljak és hívjam a mentőket, bele se gondolva, hogy ezzel ismét óriási nagy galibát csináltunk. Vagyis jobbára Daryl. - Hálló? Igen, meglőtték a lányom, kérem siessenek! - és ledaráltam kétszer is a nyaraló címét, majd rohantam ki, mert ha nem Warren, vagy Jo, akkor én intéztem a földre Darylt, hogy le higgadjon. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.11. 09:26 - #160

A storm is coming A felháborodása érthető volt, mégha ezt nem is mutattam felé. Én is kilennék akadva az ő helyébe, talán most is üvöltöznék magammal. Mikor pedig a külsőségeket érintette, magasba szöktek a szemöldökeim. Nem akartam elviccelni, de visszakérdeztem volna, hogy szerinte műmelleim vannak, vagy mire gondolt? - Számítana bármit is egy másik név? Kicsit túl spilázod ezt a részét, végtére is, mindegy, hogy egy embernek mi az igazi neve, úgyis úgy hívják, ahogyan. Például seggfej, az ott, az a valaki, kicsikém, édesem, liba, disznó....ezernyi néven illetheti akárki, akkor meg mit számít mi a valódi? Hogy rákeress az adatbázisban és a hátam mögött informálódj, hogy aztán úgy tégy, mintha semmit se tudnál? Sok más emberrel találkoztam már, és bár lehet általuk lettem paranoiás, de én felkészültnek hívnám magam. Nem ér csalódás, ha nem rakom ki a lapjaim. - nem mintha egy gyors vérvétellel, fog mintával vagy valamilyen dns azonosítóval ne tudnának egy s mást, noha múltam valódi léte, akkor sem ismeretes, csak azok számára, akik ott voltak. Lehet, hogy tudni fogják a nevem, a korom, a származásom eddig sem volt titok és minden bizonnyal a betegség tudatában is egészen másképp fognak rám nézni, na meg a különös, feljegyzett körülményekre is tekintettel lesznek, mik többségében halálos balesetek vagy érthetetlen eltűnések, de hogy miféle szándékból tettem, azt csak én tudhatom. - Törödtél? Egy hirtelen haragból felindulásból elkövetett, de amúgy teljesen logikátlan csók nem jelent törődést. Úgy beszélsz, mintha évek óta ismernénk egymást. Játszottunk, ez tény, de csak, hogy Thomast idegesítsük. - és hogy egy hatalmas szakadékot ássak közéjük vele, ami többé kevésbé néha sikerült is, de ebben az esetben számomra nem előny, hogy ilyen jó cimborák jóban rosszban. Persze ezzel nem az volt a szándékom, hogy kiábrándítsam, hogy letoljam azon dolgokért, amiket tett, apróságok, mint például, hogy épségben hazavitt és most sem kötöz székhez és fojtogat vízbe, hogy beszéljek. Bár lehet, ha tudná, hogy nagyjából egykoruak vagyunk, simán megtenné. Nem szándékosan - vagyis remélem, hogy nem - ő is elkezdett sértegetni, persze érthető okokból. Nem tudom, mármint, hogy lehet igaza van. Vagyis... annak kéne lennie. Nem kéne azon aggódnom, hogy fog-e egyszer bízni bennem vagy megbocsájtani. Nem annyira, mint kéne. De azért aggódom, mert tudom, hogy egyikünk sem fogja jobban érezni magát. Ez a beszélgetésünk is - mint amúgy általában a többi - elég komoly hangulat hullámvasút volt. Az ember nem tudhatta miképp lesz majd 5 perc múlva, harag, szomorúság, elfojtott keserűség vagy öröm? Ezért hát könnyebb is volt őszintének lenni, csak épp nem akartunk azok lenni. Én nem akartam. Mert ez nem tartozik a munkámhoz, sőt még hátba is szúrnám vele Murillot. Mégis megtettem. Miután elengedtük egymást és beszélni kezdett, mondván, hogy majd valahogy beletörödik mind ebbe, láttam a piros szemeim, hogy ha nem is zokogott, de könnybe lábadtak a szemeim, míg ölelhetett. Bűntudatot keltett bennem. Én is felkeltem, de még nem mentem utánuk. Warren is épp megfogta a kislány kezét és tehetett vele talán két lépést, mire összeszedtem magam és mély levegővel kiböktem, amit akartam. - Én segítettem hozzá őket, hogy megölhessék a családod. - vallottam be egyelőre a hátát nézve, vagy ha megfordult, nos azért annyira bátorságom nem volt közben, hogy a szemébe nézhessek, így jobbára a homlokot néztem előtte. Pedig lehet nem ártana tudni a szándékait, hogy most megakar-e ölni. - Én állítottam le nálatok a biztonsági rendszert, a riasztókat, és kapcsoltam le az áramot, mintha pillanatnyi áramszünet volna. A feleséged telefonon akart felhívni téged, miközben a gyerekeitekkel a gyerek szobába zárkóztak, de én átirányítottam a hívást, így te azt sem tudtad, hogy hívott. | Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |

makoslany

Előzmény | 2020.05.10. 20:33 - #159

Warren:- Nem, azt magyarázd el miért adtak ki magad másnak mint aki valójában vagy, egyáltalán ez az igazi neved? Honann tudhatnám igaz e bármi rajtad vagy belőled.- mondtam egy kicsit megint felindulva de Alicia miatt visszafogtam magam.- Azthiszed hülye vagyok? Tudom hogy valószínűleg amiket megtudnék rólad az nem tenne boldoggá nem ezért kértelek erre, nem az zabar ebben az egészben vagy az életemben hogy vannak csúfos pojtia, hanem az hogy úgytűnik ennek nincs vége, azért kérlek ilymesmire mert ha megnyúlsz akkor tudom hogy nem hiába törődtem veled és nemhiába....mindegy a lényeg hogy ha valakit beavatsz a sötét titkaidba abban megbízol, akarom tudni egyáltalán mképes vagy es ilyesmire mert ha nem akkor nem megpróbálok a lehető leghamarabb mindent kiölni magamból ami veled kapcsolatos még mielőtt rákot kapok tőle. Ha nem megy akkor nem megy ez van, de nekem a megbocsátás csak úgy menne ha lenne mit ha megtudnám az okokat és a valóságot, további hazukságokra én nem fogok alapozni. Persze könnyet lehet hogy nincs is szükgséged a megbocsátásomra vagy a bizalmamra.- vontam meg a vállamat.- Természetesen akkor nincs miről beszélnünk. Palacsintázgathatunk meg türtőztethetjük magunakt hogy amíg eggy légtérben kell élnünk kibírjuk hogy nem ugrunk egymás torkának de ennyi. Feszínesség és semlegesség, elviselem hogy majd minden este azonkell résenlennem hogy közülünk kinek a torkát szeretnéd majd átvágni.-Aztán gúnyolódott a palacsintás meghívásomra, és belekezdett egy kiskori emlékébe, és aztmondta én valójában csak a sajátjaim miatt szeretem a többi gyereket, nem hittem a fülemnek hogy még mindíg tud hova rúgni akkor is ha megpróbálok felé nyitni, kezdtem ismét dühös lenni, először tisztán azthittem hogy baszakodni akar velem tovbárras ide kedvesség is volt abban amit mondott és a végén megölelt, fújtam egy nagyot a dühtől és az ölelés hatására olyasmit éreztem mintha belül teljesen szétszakadtam volna. A gyerekeim említésére beugrott az arcok, az anyjuk arca és a haláluk képe. Aztán minden ami utána történt, nemtudja senki és nem is fogja metduni nemvoltam persze a bánat kifejezésében megengedő magammal sohasem, de tíz év telt el úgy hogy nemtudtam miattuk sírni, benne éltem ebben a gyászba és mikor visszajöttem hogy megkeressem a gyilkosukat Tom és Lolita mellett újra kezdtem visszatérni az életbe, aztán jött ez a nagy gáncsolás Lolitától én meg azthittem lehet hogy képes lennék megint szeretni valakit úgy igazán. Az ölelés közben ez a sok érzeme kavarodott benem és nem is öleltem vissza egy ideig, aztán végül átöleltem és jól magamhoz szorítottam, mert nem akartam hogy lássa vagy érezze hogy könnyes a szemem, elég sokáig ölelkeztünk aztán amikor vége lett a pillanatnak megkeményítettem a tekintetemet.- Nemkell elmondanod semmit ha nem akarod csak azért kértelek rá, mert szeretni akarlak és nekem ez enélkül nem menne.-mondtam kicsit ridegen, mert valamivel megkelett gátolnom hogy ne tűnjek szentimentálisnak mikor legbelül nagyon az voltam, mindíg mindenbe amit éreztem nagyon nagy intenztással voltam benne, legyen az harag, gyűlölet vagy szeretet.- Ideje lesz bemenni, kezd sötétedni.- mondtam aztán  Aliciára néztem.- Gyere megejtyük végre azt a palacsintát.-mosolyogtam kicsit keserűen a kislányra és nyújtottam a kezem az irányába hogy megfogja a kis praclijával és elinduljunk visszafelé.      Joanna: Eurielle a szememben továbbra is azok közé a nő alakok közé tartozozik akikre nagyon felnézek bármi is legyen a foglalkozás, nagy tekintélyű és a kettőnk kapcsolatára amolyan mester-tanítvány szituációként tekintettem. Miután elváltunk erősen kavargott bennem a félelem és az elszántség egyvelege. Thomassal kapcsolatban nem voltam biztosn, úgy éreztem a segítségére szükségem van, de nemakartam bajbakeverni mégjobban mégiscsak ő ennek az ügynek a vezetője, és amúgy se akarnám ha baja esne. Miután kerestünk egy félreeső zugot elmondtam neki mindent, mire az ő első kérdése az volt hogy bízom Euriellebe.- Határozottan bízom benne. De úgyérzem te nem bízol bennem teljesen, nem hibáztatlak emiatt de pont ezért gondoltam arra hogy velem jöhetnél, te már valamennyire ismered a hibáimat és így hogy felszínre kerültek már énis körültekintőbb tudok lenni és tanultam mindabból ami történt, de a hibáim egy részének köszönhető az hogy most kaptam egy ilyen ajánlatot. -mondtam neki, meg akartam győzni róla hogy most másként fogok cselekedni, óvatosabb vagyok. Örültem amikor végül aztmondta jön ő is.- Rendben, köszönöm.- mondtam aztán odamentem hozzá hogy kezetráttunk rá.- Holnap reggel indulnánk, gondolom majd küld értünk valakit. -informáltam Tomot, aztán mentünk is vissza a Nyaralóba ahogyan megbeszéltük, beültünk az autóba.- Viszont így a kamioncéges információszerzést gondolom elhalasztjátok, a végén még gyanút fognak és az is jó ha a te arcodat is minél kevesebb ember látja.- mondtam Tomnak az autóban.- Tudod azér bízom Eurielleben mert azthiszem tisztán látszanak az indokai erre az egészre, és mert tisztán érzem van egy kis közös szimpátia bennünk egymás iránt.- tettem hozzá még a korábbi kérdéséhez ami azóta is bennem kavargott és gondolkodóba ejtett. Meg értkeztünk a nyaralóba, bementünk a házba és az eggyik ablakon keresztül láttuk hogy Warren kint van a parton Lolitával és Aliciával látszólag minden rendben volt.- Kimegyek felhívom Darylt, nem akarom tovább titkolni a dolgot és Aliciának szükgsége van rá-néztem Tomra és már szedtem is elő atelefonomat aztán kimentem a ház elé. Nem mondom eléggé ideges voltam, mert hát nem volt könnyű ez a dolgot tálalni, míg kicsöngött jól kitaláltam mit fogok mondani pontosan de mikor felvette mégis döcögősen ment az egész.- Szia! öhm, Daryl nem tudom hallottad e a hírekben azt a reggeli kamionbalesetet...-kezdtem bele és elmondtam neki hogy mi történt és hogy a tragédia ellenére az unokat huga jól van és nálunk van, elvihetjük hozzá vagy eljöhet érte ha gondolja.- Őszinte részvétem, ha tudok valamiben segíteni megteszem.- mondtam és megvártam míg lereagálja a dolgot.- EZek után őszintén megértem ha ki akarsz szálni ebből az egészből, nem tudom hogy történhetett hogy megtudták vagy miért bántották őket hiszen téged nem bántottak. Nem dobnám most be ezt a dolgot a tragédia mellé ha nem lenne fontos, pár napra el fogok tűnni nem tudsz majd elérni de ha sikerrel járok akkor nem kell többé félned a családod miatt. Ha segítség kell vagy valami mondandót van Warrenhez tudsz fordulni, majd elküldöm a számát, tudom nem szívleled de rendes ember a hozzáállása pedíg érthető ehhez az ügyhöz.- megbeszéltem Daryllel a dolgot, persze nem igyekeztem minél hamarabb elintézni mivel ez egy fontos dolog, aztmondta idejön inkább mert mi furcsák lennénk az ő környékén. Bementem, Tom még bent volt, nem zavartuk meg egyenlőre Warrent és Lolitát, Tom mellé léptem, és kifelé néztem az ablakon Lolita és Warren irányába.- Lehet hogy megnyílt neki, Lolita akármit is tett nembiztos hogy a saját döntése volt teljesen, Murillo nagyon sok embert tart a markában.- mondtam Tomnak mert még mindíg kutyául érezheti magát Lolita miatt.

Déti	Előzmény | 2020.05.10. 19:56 - #158

A storm is coming A homokban járva hallgattam, ahogy néha szándékosan beszélnénk el egymás mellett. Vagy is... csak nem akartunk teljesen őszinték lenni... Én biztosan nem. Tudtam mivel jár, emlékeztem rá mivel járt máskor. - Mindkettőnk megérdemelné. Csak épp... ha én fenekelnélek el, az kevésbé volna büntetés, mintha fordítva tennénk. - mosolyodtam el a gondolatra, mert azért elég vicces volna. A következő felindulása azonban értetlenné tett, mire össze is vontam szemöldökeim és kérdőn néztem rá. - Mégis mit magyarázzak el? Hogy miért kedvellek? Öntsem ki a lelkem, mert tetszik a hajad? Nézd, talán éretlennek tűnnöm és olykor az is vagyok, de a tetszés távol áll a feltétel nélküli bizalomtól és a mély szeretettől vagy szerelemtől. És mi az, hogy mar? Te magadat okolod az én titkaim miatt? Miattam, vagy helyettem szenvedsz? Miért? - kérdeztem fel nézve rá, de talán meg sem állva. Nem tudtam követni, nem értettem, miért várja el, hogy őszinte legyek. Tudom, egy őrültben nem kéne keresnem a logikát, de mostanában kezdett el nagyon furcsán viselkedni. Vagy talán eddig nem is figyeltem oda rá annyira. Nem tartom az én felelősségemnek, hogy jó lelkiállapotban legyen, mégis bűntudatom van és kicsit megsajnálom, amiért tőlem várja, hogy jobban legyen, én pedig nem engedek belőle. - Nézd... Nekem foglalmam sincs milyen is lehet a helyedben lenni, milyen érzés lehet így elveszteni a családod, biztosan nagyon szörnyű és te vagy rá a példa, mennyire tönkre vágja az embert, de... hidd el nekem, hogyha ismernél, és azt ami a hátam mögött van, nem éreznéd jobban magad tőle. Sőt... azt hiszem a legkeserűbb érzések kavarognának benned, amiktől többé tutira nem szabadulnál... Csak rontanék a helyzeten, ez tuti... - magyaráztam el neki, miután leültünk és a kislány a homokban kezdett játszani, jobbára lefoglalva magát és hagyva a nagyokat beszélni. Na ő már most szimpibb, mint a másik. Tudja hogy nem kell láb alatt lennie. A kislány bólogatott és megjegyezte, hogy egyelőre egymaga is elboldogul a várral, csak ne hagyjuk, hogy elkapják a cápák. A palacsintás megjegyzésre pedig nagyokat bólintott. Mikor pedig rám nézett Warren előbb elakartam folytani a vigyorom, de annyira lüke ez az ember, hogy néha már nem tudom, hogy próbáljak eljátszani a rám szabott szerepet, amit parancsba adtak Spanyolban. Szóval lassan széles vigyor ül az arcomra a megjegyzése nyomán. - Milyen nagylelkű... - vigyorogtam, eszembe is jutott róla egy kiskori emlékem. - Mikor kisebb voltam, eljárt a házunkhoz egy kóbor macska... Tipikus férfi volt, odaszokott, aztán később nappal alig lehetett látni, csak kajálni jött haza, néha télen melegedni, és az éjszakában mindig eltűnt. Hálátlan egy jószág volt, de ő nézett rám mindig így, mikor a kajám helyett maradékot adtam neki. Talán egyszer meg is karmolt. Nem hiszem, hogy kedvelt, s igazából én sem őt, mert nem kényeztettem el túlságosan, hiszen kóbor volt, és jobbára azt hiszem egy egész háremet tarthatott mindenfelé. De mikor eltűnt... elkezdett hiányozni és máig elszomorít, mikor rágondolok. - sóhajtottam egy halkat elnézve a tenger felé. - Te nem azért bánsz jól a gyerekekkel, mert szereted őket. Persze... szereted őket, de azért bánsz velük jól, mert a sajátjaid látod bennük. S a lelked mélyén még most sem fogattad el, hogy nincsenek többé, akaratlan is pótolni próbálod más kölyökkel őket, vagy az érzést, mintha lennének, pedig nincsenek. - pillantottam fel rá. - Azt hiszem, valójában ezért kedvellek. Mert még a fájdalmaid is... jóságként vetülnek másokra. És ebben nincs semmi kegyetlen hazugság, csupán a rejtett, és fájdalmas igazság. - motyogtam.  - Mint, amikor a duci kisfiú odaadja a soványkának a csokiját, aki nagyon örül neki, mert vágyott arra a csokira, és a duci fiú még azt is visszautasítja, hogy megkínálta. A sovány fiú pedig kedvesnek tartja őt. Pedig csupán cukros a duci fiú, és pontosan tudta, hogy nem eheti meg a csokit, hiába vágyik rá és szenvedi meg, hogy látja, ahogy a másik megeszi. - oké, talán kissé letargikusra sikeredett ez a beszélgetés, de ő kezdte. Szóval feltérdeltem és oldalról megöleltem. | Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.10. 19:13 - #157

I'm Not Crazy! Hosszúra nyúlt a beszéd, mert nehéz volt mindent kimagyarázni, becsomagolni, s úgy előadni - mindenféle felkészülés nélkül - hogy azt egy nyomozó se kérdőjelezze meg. Persze ravasznak éppen nem mondhatóak, lehetnek ritka esetekben szemfülesek, noha most, hogy kiderült tévesnek hitték a téglát, mindenki kicsit megnyugodott. Bárcsak mi is így éreznénk, ám tudva az igazságot, s hogy az igazság ott lapul a négyfal közt, mindig is ott lapult, nehéz, piszkosul nehéz. Még az előadás közben visszatért, amire fel is figyeltem, de egyelőre nem tudtam merre járhatott. Mondanám, hogy wc-re ment, de a mobilját idegesen előkapva viharzott ki. S most is látszik az arcán, hogy őrlődik. Talán dilinyós vagyok, hogy megint ezen jár az agyam, de eszembe jut, hogy talán az a Daryl gyerek hívta fel, s mivel úgy tűnik jóban vannak, nagyon is, így esetleg vele diskurált. Ki tudja miről... De nem akartam túl paranoiás lenni, szóval lezárva az előadást odamentem, mire ő sem kertelt, csupán egy félreeső zugott kellett keresnünk. - Te bízol ebben a nőben? - ez a kérdés fogant meg elsőként elmémben, mikor elmondta mi is történt, s mit tudott meg. Az ajánlatt jól hangzik, mi az, hogy, de túl jól ráaádsul egy sötét ügyletekben otthonosan mozgó, manipulálásra született nőszemélytől. Arról nem is beszélve, hogy bár így szemtől szembe kaphatnánk el Murillot,iszonyatosan veszélyes, Joanna apró hibáit tekintve egyenesen halálosnak tűnik a dolog. Hiába sajnálkozik minden hibája után, attól még elköveti őket, s attól még veszélyes. - Nem is tudom... Ez így elég öngyilkos tervnek hangzik, nem? - kérdeztem tőle csípőre tett kezekkel, mert ilyen lehetőséget elpazarolni őrültség volna, de mégis csak kockázatos. S hogy én csupán egy festmény szeme lehetek, de tenni jobbára semmit se tehetek, akkor sem, ha baj van, hááát, velem se menne sokra. Arról nem is beszélve, hogy Lolitával is kezdenünk kell valamit, Marlene is szagott fognak és Warren sincs épp jó állapotban, na meg ugye ott a kislány is. Őrültség lenne. Ahogy éppen ez a világ és a benne történő dolgok is. - Oké. - bólintottam. Megyek én is. Mert jó lenne már végett vetni mind ennek. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.10. 18:57 - #156

Who are you? Bízom Joanna megérzéseiben és eltökéltségében, persze még fiatal és számtalanszor fog hibázni. De ha megtanulja, hogy kisebb hibákat ejtsen és nagy dicsőségeket gyűjtsön, esetünkben például, hogy inkább húzz egy Daryl-féle drogdíller felé, mint egy bizonytalan, nem éppen mintapa, de jó emberként megismerő nyomozó felé, apró hiba, ám, ha elkapja Murillot, lecsukják, vagy tán még ki is végzik, hatalmas nagy dícsőség lehet a számára. Ezért is ajánlom fel neki mindezt. Mert úgy hiszem, neki sikerülhet. Ha nem, olyasmiért hal meg, ami által mégis volt értelme kockáztatni életét. S talán mág tanul a hibáiból. Én csak az oltár elé kísérhetem és szórhatom előtte az élénk piros rózsaszirmokat. A nagy döntéseket neki kell meghoznia. Misha nagyon örült neki, bár meg lehet azért, mert tudta, hogy Warren barátja, akivel néhány napja nagyon jót játszottak. A kocsiban már valamivel komolyabbá vált a hangulat, de mivel én amúgy sem vagyok az a fegyvert fogok valaki halántékához és úgy egyeztetek, mint inkább a normális hangnemben és nyugodt körülmények közt megbeszélő típus, így inkább volt valameylest családiasabb a hangulat, semmint, hogy tudatosuljon benne, hogy tulajdonképpen egy tigrissel osztozik a kalitkán. - Örülök, hogy ezt mondod. Reméltem, hogy nem rémíszt majd el mindez. Bátornak kell lenned, de mindez apró kérés, ahhoz képest, amekkora dícsőség lesz, ha sikerül. - hiszem, hogy képes rá, s az hogy, ebben nekem is szerepen van, csak biztosít afelől, hogy tudom, hogy jót teszem.  Ezek a gyerekek nem érdemelnek ilyen rövid és kegyetlen életet, hosszú és boldog jövőre kell törekednünk a számára. Remélem, ha Misha nagyobb lesz és mindezek tisztává válnak a számára, már nem is lesz kérdés, hogy miként cselekedjen. Mert a rosszanak tekintett dolgokból is lehet jó dolgokat csinálni. - Oh, elnézést, azt hittem, hiszen olyan sok időt töltöttök... kettesben... - jegyzem meg elmosolyodva, hiszen a szerelem sosem szégyen. S látva, hogy mennyire zavarba jön, úgy hiszem mégis csak ráhibáztam vele, csak éppen ők nem mondták még ki. Hm, talán mégsem az a Daryl fiú az, aki végül nyertesen jön ki a dologból. - Úgy legyen, Joanna. Bízom az elszántságodban. - mondtam neki búcsúzoúl, mikor kiszállt, aztán mentünk is a dolgunkra. | ALICIA VIKANDER | 39 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.05.09. 22:03 - #155

Joanna: - Madame, szép napot-Mikor láttam hogy Daryl helyett Eurielle vár rám meglepődtem, tudom hogy aztmondta nekünk hogy nem akar ártani egyenlőre de attól még nem szabad elfelejteni hogy ő kicsoda és mire képes. Persze nem féltem mert tudom hogy azt annyira nem is csipí, és a veszélyessége mellett továbbra is kedveltem és a nemem egy erős alakjaként gondoltam rá. Misha rögtön el is kapta a kezem, jól fel volt pörögbe, - Szia Mishamanó! - mosolyogtam és simogattam meg kicsit a fejét amikor éppen eltudtam kapni. Aztán Euriellera figyeltem amikor hozzám kezdett beszélni kíváncsi voltam mit szeretne.- Köszönöm, örülök hogy látszik, én is úgyérzem hogy megváltoztam- válaszoltam a dícséretére ami tényleg jól esett. Kiszállt a sofőre és ajtót nyitott nekünk, beszálltam Eurielle mellé, felfokozódott a kíváncsiságom. A Kocsi elindult és Eurielle bele kezdett mondandójába, izgatott lettem már az első mondatánál, értettem miért azt mondta "neked" nem azt hogy nektek és nem is várnám el tőle hogy adja fel az elveit. Kiderült hogy Daryl unokathugával történtek lehetett az utolsó csepp a pohárban, és világossá vált hogy Eurielle már megint mindenről tud amire rájöttünk és amiket tettünk. Őrséget állított a nyaralóhoz és ezzel nem volt vége ami megkoronázta ezt az egész bejelentést az egy olyan felajánlás volt amire lehetetlen lett volna nemet mondanom.- Először is, nagyon megtisztelőnek érzem hogy ezt a lehetőséget felajánlja nekem. - Láttam Warrennél kicsit belepirult a mondandójába, erre halványan elmosolyodtam de nemcsodálom, Warren nagyon lenyűgözően bánik a gyerekekkel már már megigéző amikor abban az állapotban van. Igen Warren tapasztaltabb de egy férfi jelentéte feszültséget keltőbb is mint egy nőé.- És az ajánlatot elfogadom, ez egy vissza nem térő lehetőség. Öhm.-türtem hátra kényszeresen a hajamat zavaromban de amúgy össze szedett maradtam.- Thomas nem a párom. Igen értem lehet hogy jobb lenne ha egyedül mennék de úgyérzem a tanácsaira szükségem lenne. Ezt a részét még megkell gondolnom de az ajánlatot mindenképp elfogadom. Ha lebuknék nem várnám el a védelmet magától, ha úgy hozza a szituáció és lebukom magát védje.- Mondtam neki s közben visszagurultunk az örs elé, kiszálltam de még mielőtt visszacsuktam volna az ajtót pár szót még mondtam búcsúzóul.-Nagy kockázatnak teszi ki magát ezzel az egésszel, ez hatalmas áldozat, nem fog bennem csalódni. - mondtam majd integettem Mishának és kiszálltam ők pedíg elhajtottak. Visszamentem Thomas még mindíg a többiekkel beszélgetett, távolról néztem ahogy beszél velük és gondolkoztam hogy elmondjam e neki amit Eurielle ajánlott nekem vagy sem. Az a baj hogy akármit mondok alibinek arról hogy alutazom azthiszem nem lenne hihető de nem biztos hogy be akarnám vonni Thomas, mert félek hogy milesz vele, az más ha az ember egyedül van sokkal kevésbé ideges. Egészen addíg gondolkoztam míg el nem ment mindenki. Odamentem Tomhoz, és azthiszem a helyes döntés ha szólok neki.- Thomas most azonnal beszélnünk kéne, csak kettőnknek és ott ahol véletlenül se hall meg minket senki.- mondtam komolyan a szemébe nézni, aztán kerestünk egy ezeréves üres tárgyalót és még ott is halkan beszéltem. Elmeséltem neki mi történt nemrég velem és hogy Eurielle mit ajánlott fel.- Azt is mondta hogy ha akarom neke is felajánlhatom hogy gyere, de nem csinálhatnál semmit olyan lennél mint a boxmeccseken az edző aki a kordon mögül tüzeli és segíti a boxolót.- mondtam neki és remélem eltudja fogadni ezt a felállást.- De őszinténszólva nem vagyok biztos abban hogy jó ötlet e ha te is, te mit gondolsz? Holnap reggel indulnánk...    Warren: Nem szóltam semmit arra mikor mondta hogy ha majd kiderül hogy ártatlan mennyire meg fogom ezt bánni, ez csak fájt nekem nem ért el vele semmit de tudom szüksége volt rá hogy ezt mondja. De örültem hogy jött, még nem tudtam hova tenni azt a mondatát hogy a látszat ellenére kedvel engem, inkább elnéztem az óceán felé, közben Alicai kezét fogtam most egy kicsitt nyugodtabb voltam, mér akkor is amikor aztmondta hogy totál őrült vagyok.- Ne csodálkozz ezen, őrült életem volt nemcsoda hogyha megkattanok, eddig bírtam valahogy de ez már azthiszem egy kicsit túl sok. De mindennek ellenére nem akartalak bántani, bár kitudja lehet megérdemelnéd...- hallgattam egy ideig.- Ha kedvelsz akkor magyarázd meg, legyél velem őszinte és mondj el mindent, engedd meg nekem hogy tudjam a teljes igazságot, nemhinném hogy teljesen önszántadból kerültél ebbe a helyzetbe de ha mégis azt is szeretném tudni, csak így van esély arra hogy megtudjalak érteni és akkor nem fog ennyire marni ez az egész.- nem is tudom mikor voltam utoljára ennyire zombi, persze az erőm nem hagyott el, de szokatlanul gyengének éreztem magam érzelmi értelemben, most kicsit visszarántott abba az állapotba ami a családom meggyilkolása után urakodott rajtam, mintha két seb nyílt volna újra, persze próbáltam ezt nem kimutatni. Gondoltam hogy amit kérek az nem kis kérés Lolitától, hiszen kitudja milyen multja volt, de lehet hogy neki is jobbat tenne ha ezt valakivel megosztaná, persze hallgatni se lesz majd könnyű úgyérzem, leültünk a parton, figyeltem azért Aliciára is de most nehezebben ment volna a játék.- Szólj ha unatkozol, összeszedem magam csak egy kicsit fáradt vagyok.-mosolyogtam Aliciára- De ha bementünk mindenkép lesz paracsinta- ígértem, aztán megint Lolitához fordultam.- Te is kaphatsz belőle.

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 20:31 - #154

Who are you? A méreg drága négykerekű már az épület előtt állt néhány perce, noha igazából a városban vettem észre őket és kezdtük el követni az autójuk. Beszélni akartam Joannaval és ajánlatot tenni, mire azt hiszem a nemleges válasz nem is lett volna elfogadható. Most is szépen kiöltöztünk a kis angyalommal, s mivel amúgy jó idő volt, arra a pár percre sem maradtunk a kocsiban, hanem előtte vártunk Joannara. Misha a járdán topogott és forgott az új szoknyájába, míg meg nem érkezett Joanna. Egyből elkapta a lány kezét és szökdécselt mellette, meg körbe rohangálta nevetgélve. - Mintha ezer éve nem találkoztunk volna, jól megváltoztál. Nem külsőleg, inkább kisugárzásilag. Ez jó dolog. Mintha kicsit magabiztosabb is lennél. - mosolyodtam el gyengéden, majd a tárcámba rejtettem a telefonom, hogy ne is legyen útba, illetve megvártam, míg a sofőr ajtót nyit nekünk és beülünk a kocsiba, mert reméltem nem lesz ellenére a dolog. Amint beindult a jármű felé fordultam hátul az ülésen. - Arra jutottam, hogy segíteni fogok neked. - kezdtem bele, s nem véletlen, hogy csak őt említettem meg. Nem az igazságszolgáltatás kutyája vagyok, csupán egyre frusztrálóbb, amit Murillo tesz. - Hallottam a mai "balesetről" az autópályán. Tudom, hogy Dixonék is benne vannak, és hogy majdnem belehalt az unokahúga is. Ezt már nem nézhetem tétlenül, ezért intézkedéseket tettem az ügyben, hogy legalább a nyaraló környékén béke legyen és nyugodtan dolgozhassatok. Viszont ennél azért többről van szó... - beszéltem neki nyíltan azokról a dolgokról, amiket tudnak, s amiket nekem nem kéne tudnom, de hatalmamnál fogva mégis tudomást szereztem róla.  - Lesz egy találkozó Spanyolországban. Egy amolyan hamiskás baráti összejövetel. Ismerem annyira Murillot, hogy a listán szerepel az én nevem is. Nem ő lesz a házigazda, de ott lesz. És szeretném, ha eljönnél velem. Nem ölhetjük meg, még csak meg sem törhetjük, de találkozhatsz vele személyesen, ki ismerhetnéd, akár a gyengéit is, és úgy talán könnyebb dolgotok lesz. - ajánlottam fel, s szerintem ez egy hatalmas lehetőség, egyrészt, hogy bizonyítson, mint nyomozó, mint nő, másrészt ilyen közel talán nem is nagyon lehetne a tömeggyilkoshoz.  - Bevallom... - pirultam el kissé, miközben zavartan elmosolyodtam ahogy magam előtt láttam Warren arcát. - Warrent akartam magammal vinni, de ő túl hirtelenharagú és szemtől szembe a gyilkossal biztos nem tudná fékezni magát, arról nem is beszélve, hogy még szőkén, áll szakállal is felismernék. - magyaráztam választásom okát.  - Viszont azt tudnod kell, hogy mindennek kétféle kimenetele lehet, se több, se kevesebb. Vagy lebuktatjátok és megmenekülsz, vagy lebuksz ott és azonnal meghalsz. - jómagam még talán megtudnám védeni a kicsikémmel, de ha őt is védelmem alá veszem ott, véget érne a hatalmam és akkor az életemre törnének. Nem az egoizmusom miatt fontos a tekintély, az életünk múlhat rajta. - Szóval? Mit szólsz? Mielőbb tudnom kéne a választ, mert holnap kora reggel indulunk. - pillantottam rá érdeklődöen, miközben vissza is értünk az őrs elé. Majd szemeim színpadias forgatása után elmosolyodva megjegyezte.  - Hozhatod a párod is, ha nem érzed magad jól. De őt a csomagjaiddal együtt a hotelben kell hagynod, és vicc nélkül, nem tehet semmit sem, mert ha nyomozgatni kezd, egyből kiszimatolják. Ígyis a bőröndöd legaljára kell dugnunk, hogy ne szúrják ki... | ALICIA VIKANDER | 39 | RUHA | CREDIT: VENUS |

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 19:57 - #153

A storm is coming Szökést terveztem, mégha nyomkövető is van bennem. Elindulok, és a lényeg úgyis az lesz, hogy gyorsabb legyek. Ha pedig a fal mögé érek, már hiába tudják, hogy ott vagyok, nem kaphatnak el. Online térképen nézegettem merre lenne érdemes indulni, mikor Warren benyitott rövid kopogást követően. Meg is fordultam, mert azt hittem, hogy megjátszott nyugodsággal lép be, aztán elkapja megint a karom és hát mivel kényelmes közelségben van az ablak, hm, nem is tudom... esetleg kidob rajta. - Aham, csak a karom töröd el... - forgattam szemeim szemrehányóan, bár azért valahol kicsit megérintett, hogy még ő jött fel nyitni felém. - Ha majd végre tisztázódnak a dolgok és kiderül, hogy ártatlan vagyok, elvárom majd, hogy térdre rogyva kúsz hozzám bocsánatért esedezve. - néztem rá, persze mindketten tudtuk, hogy ez a pillanat sosem fog eljönni, mert nem vagyok ártatlan, így nincs ami tisztázódjon. Ha csak nem borult ki ezen megjegyzésem nyomán, akkor sóhajtva hozzá tettem. - Megyek. - keltem fel a székből és miután felhúztam a cipőm követtem őket, míg melléjük nem értem kint. Nem hiszem, hogy a tengerparti levegő, vagy a jó idő, de kezdtem úgy érezni, mintha egy csöppet én is hibás lennék a benti vita végett. Nem mondanám bűntudatnak, inkább csak belátom, hogy tévedtem kicsit. - A látszat ellenére én... kedvellek ám Warren... - szólaltam meg, mert valakinek meg kellett törnie a csendet. - De lássuk be, sok minden bekorlátol minket, és ez okozza a feszültséget. - véletlenül sem az, hogy hazudok és játszom velük, egy másik szerepbe bújva.- De azért vannak közös tulajdonságaink, mint például az... Én őrült vagyok, de te öregem... te totál hibbant vagy. - pillantottam fel rá. | Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 19:44 - #152

Alicia Dixon | Lemonade & Pancake  - Nyami! A palacsinta a kedvencem! - mosolyogtam fel rá, miközben a konyhába mentünk. Nem voltam éhes, de az édes dolgoknak mindig örültem, és tényleg a palacsinta volt a kedvencem. Sütit ritkán sütöttünk, csokoládét pedig még ritkábban vettünk, mert apu meg volt róla győződve, hogy tele van mesterséges dolgokkal. De azért mi is ettünk egészésgtelen dolgokat néha. Amíg keresgélte a holmikat, én az egyik székre ültem oda, ahonnan pont rálátok Warrenre.  - Nagyon szeretem őket! Nekünk is mindig volt. Néha csak egy, máskor több. Cortez volt az utolsó, de őt az utazásig odaadtuk a szomszédnak. - motyogtam, de mindenféle szomorkodás nélkül. Szerintem látjuk még egymást és tudom, hogy jó helye van ott addigis. A következő kérdése azonban alapos fejtörést okozott. Apunak sem volt igazán foglalkozása, mert ott volt a farm, és ha pénzre volt szükségünk, mindig volt, aki hozott valamit javítani vagy segíteni kellett neki. Gondoltam ez remek lehetőséget nyújt, hogy mellette élhessen is az ember. De egy városban ugyanezt már nem teheti meg gondolom. Hiszen egy ekkora házban hol láthatnám el a teheneket és a malackákat, hogy kertészkedjek?  - Hát ezen még... nem gondolkodtam. - füllentettem, de azt hiszem ez teljesen elenyésző kis hazugság volt. - Te mivel foglalkozol, Warren? Dada vagy? Vagy cukrász? - kérdeztem abból kiindulva, amit edig láttam tőle. Jó a gyereknevelésben, és a konyhában is otthonosan mozog.  - Ó, hát mi otthon néha kevertük, de azt hiszem a banánosra szavaznék. - lóbáltam a lábaim mosolyogva. Eztán ajánlottam fel, hogy sétáljunk egyet akár hármasban is. Eleinte nem volt túl lelkes az ötlettől, de aztán egészen belelkesült. A levegőn amúgy is könnyebb minden. Nyugodtabbak vagyunk, kedvesebbek. Apa szerint fontos az agynak az oxigén, mert ha kevés van, frusztáltakká válunk, ha pedig nincs, nos... az olyan, mintha fejbelőnének. Nem szokásom beleavatkozni mások dolgába, de nem bírtam ki, hogy ne ossonjak utána és hallgassam őket. Nem sokszor néztem tévét, és jobb szerettem a valóságban nézni azt, amit mások a tévé előtt. Az örömöt, a lelkesedést, a kitartást, az őszinteséget, a szerelmet annyira nem, de a megbocsájtos pillanatokat nagyon szerettem. Az valahogy mindig Happy End volt a számomra. Szóval a fal mögül hallgatóztam és szurkoltam, hogy engedjenek a másiknak és békét kössenek. Mert ha feszültek maradnak, az éreződik a ház hangulatán.   | Cailey Fleming | 5 | Credit: Venus |

makoslany

Előzmény | 2020.05.07. 19:09 - #151

Warren:- Szuper, akkor gyorsan dobok össze palacsintát, persze csak ha szereted.- mosolyogtam és neki is láttam előszedni a dolgokat, reméltem addig kényelembe helyezi magát.- Hát mondjuk arról hogy szereted e a kutyákat, mi leszel ha nagy leszel és hogy az áfonyás vagy a banános palacsintát szereted jobban?- Jó sok kérdést feltettem hogy legyen téma, helyes kis lány volt, de több dolgot látott már mint amennyit kellene a korában látnia egy lánynak. - Jó idő van de vigyáznom kell a "vita " partneremre, ő most büntetésben van és nekünk kell vigyáznunk rá hogy ez így is maradjon, szóval nem jöhet ki. Meg aztán kint nem lehet palacsintéátsütni. De ha meg ebédeltünk utána kimehetünk ketten egy kicsit.- Lolitán úgyis nyomkövető van a mobilom meg nálam van mással nemnagyon tud hackerkedni, és már én se akarom megnyúzni, sőt igazából nemis rossz ötlet kivinni, kezdtem magam eggondolni, de aztán nem is hagyta hogy konyhafőnökösködjek mert a kis kacsójával úgy belecsapott a tenyerembe hogy annak nem lehetett nemet mondani.- Jól van, meggondoltam magam szólok neki mindjárt itt vagyok.- Felmentem az emeletre és bekopogtam Lolitához, ajtót nyitottam, de megint kicsit fesztül lettem.- Öhm, ha nagyon unsz már bent lenni lemegyünk a partra egy kicsit, tudom utálod a gyerekeket de ha szeretnél levegőzni gyere te is.- mondtam.- Azthiszem egy kicsit túl ideges voltam, beszélnünk kell majd, de lehet máshogyan is, persze nem garantálom hogy közben nem fogok szétverni pár dolgot de téged nem bántanálak. - Mondtam egészen egyhangúan és kicsit csalódottan, aztán megvártam mit reagál az ajánlatra és elindultunk Aliciával vele vagy nélküle.    Joanna:Hát úgy vettem ki Tom szavaiból hogy furcsálja kicst adolgot, szóval csak bólitntottam rá aztán úgy voltam vele hogy akkor inkább felejtsük el, nem eröltetem és most már elégg cikinek is éreztem. Nemhagy nyugodni a bűntudatom Lolita miatt és félek mivan ha valahol mélyen neheztel rám a rosszhír hozójára erről akartam volna vele beszélgetni de úgy nem akarom hogy ő nem akar mégcsak beszélgetni se velem kettesben, biztos még nem bízik bennem. Megérkeztünk és megejtődött az a hosszú eligazitás, kíváncsi voltam hogy konferálja fel Tom a folytatást és hogy mennyi infót oszt meg a többiekkel, aztán rezgette a telefonom, meg ijedtem egy kicsit, nyeltem is egy nagyot és kimdentem a teremből. A francba biztos Daryl az, én tudtam hogy szólni kellett volna neki, picsába! Most magyarázkodhatok azért mert értelmetlenül titkolózni kellett. Tomfelé pillantotam de nagyon el volt havazva, ezért leléptem gondoltam nem tarthat sokáig. Összeszedtem magam hogy legyen tartásom ehhez, kimentem az épület elé, én biztosra vettem hogy Daryl küldhette az ünetet.

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 18:30 - #150

Alicia Dixon | Lemonade & Pancake Jot hallgattam, miközben töröltem az arcom a törölközőbe, aztán felnéztem rá.  - Jó, de siessetek. És Daryl bácsi is. - mondtam neki határozottan. Nincs bajom az új helyekkel és emberekkel, tudom, hogy korom ellenére, van benne annyi erő és ész is, hogy legyek óvatosak az idegenekkel és megtudjam védeni magam. Ha más nem, hát futok, vagy kis helyekre bújok be. Előnyömmé tudom tenni a hátrányaim. Miután pedig elmentek nem maradtam a fürdőben én sem, inkább kimentem Warrenhez és megismerkedtem vele. Tényleg kedvesnek tűnt, csak kicsit ideges alkatnak. Olyannak, mint egy morcos plüss maci, akivel már jó ideje nem aludt a gazdája, ezért picit feszült. - Nem, köszönöm, de persze nincs ellenemre a beszélgetés, és úgy látom, hogy rád is rád fér. A játékot pedig ki ne szeretné? - mosolyogtam. - Miről szeretnél beszélgetni? - érdeklődtem, miközben leszálltam a kanapéról. - Hé, jó idő van kint, miért nem megyünk ki addig? Ekkora vizet amúgysem gyakran látni és egészen más illata van, mint nálunk a tavaknak. - csaptam bele a praclijába, amiben szinte eltűnt az én kis kezem és ha nem volt ellenére, el is indulhattunk. Tudom, tudom, beszéltem előbb arról, hogy erősnek kell maradnunk, de nem is azért fogtam meg a kezét, mert félnék, hanem mert láttam rajta, hogy neki szüksége van egy biztos pontra most. - Szólhatsz a vitapartnerednek is, ha úgy jobb. Odakint a friss levegőn, talán könnyebben megbeszélitek a dolgot... - ajánlottam fel, mert végtére is, nem szeretném, ha az emeleten lévőben az maradna meg, hogy elloptam a kiabáló partnerét, akire most még haragszik, de lehet már rég meg is bocsájtott neki. Warren szemében legalábbis ezt látom.   | Cailey Fleming | 5 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 18:04 - #149

I'm Not Crazy! Kezdtem azt érezni, hogy a nyomozás egyszerűen szétszedi a csapatot. Nem csak bizalmi téren, de idegileg is. Már pedig mi ennél jóval erősebbek vagyunk és hiszem, hogy Joanna is. Szükségem volt Warrenre, és tudom, hogy neki is ránk. Egymást kell támogatnunk, hogy felépüljünk, hogy életben maradjunk és megoldjuk a problémákat. A nyomozás nem csupán munka, szükséges, hogy nyissunk valaki felé, akivel kölcsönös a bizalom és mindent, de tényleg mindent megoszthatunk. Hajdanán ilyenek voltunk Warrennel. Az idő vasfoga talán nem kímélt, s a múlt fájdalma örökké borús felhő marad fölöttünk, de azért mi még mindig azok vagyunk akik, csak fel kell ébresztenünk azokat. Csak azután mertem hátra hagyni Warrent a kölykökkel, miután megbizonyosodtam róla, hogy rendben lesz, hogy rendben lesznek. Ismerem annyira, hogyha fel is kapja majd a vizet, és elkapja az őrület, nem ölné meg Lolitát vagy verné agyon, maximum kicsit elfenekeli, amit tőlem ezidáig amúgy sem kapott meg, s talán éppen ezért is vált olyan őrülten merésszé, ami már-már az életét kockáztatja. - Úgy legyen. Marlenet nagyon nehéz megtéveszteni. Szerencsére azonban a mi oldalunkon áll. És ha úgy látja, nem avatkozik bele. Akkor sem, ha tudja, hogy titkolózunk. - magyaráztam, mert ezekkel nem azt akartam mondani Joannanak, hogy ne figyeljen arra, amit az idő nő mond, vagy tesz, mert nem lehet megbízni benne, csak azt, hogy maradjon óvatos. Marlene is az, és pontosan tudja - talán ösztönből - hogy miként kell cselekedni. Amíg nem muszály nem avatkozik bele. Útközben különös ötlete támadt Joannanak, amit hirtelenjében, tekintve ezt a sok mindent ami a nyakunkba szakadt, nem tudtam hová tenni. - Igazából nem hnagzik rosszul. Ránk férne... - mégha szavaiból úgyis vettem ki, hogy csak mi ketten. - De csak ha már jó úton haladunk, vagy sikerült megmentenünk a világot. - tettem hozzá. Bár az elkezdte furdalni az oldalam, miről akarna beszélgetni, amiről jobb, ha csak ketten tudunk. Jó főnöknek lenni, de borzasztó, hogy még a két barátom sem osztja meg egymással az információkat, hanem hozzám fordulnak. Logikus és jobb az elővigyázatosság, de azért nehéz. Mikor odaértünk a központhoz, Marlene biztosított afelől, hogy Lolitán kívül mindenki tiszta. Oké, ez nem nyugtatott meg teljesen, de egyelőre ez is valami. Többet azonban még ő sem mondott. A kihallgatása pedig most elég necces volna, persze előbb vagy utóbb meg kell történnie. Mindezek után tartanom kellett egy kisebb előadást arról, amit tudunk, de nyilván nem osztottam meg mindent a csapattal, hiába tudjuk ki volt a tégla. Miközben pedig a nyomozókkal beszéltem, Joanna kapott egy különös üzenetet: Gyere ki az épület elé. Kint várlak. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.05.07. 17:13 - #148

Joanna: Tom egy kicsit bíztatta Warrent mert tényleg nagyon ideges volt szegény, Thomas pedíg ahhoz képest jól viselte magát, míg megbeszélte a részletek Tommal én odamentem Aliciához, kicsit segítettem neki megmosakodni.- Most elkell mennünk egy kicsit, itt hagyunk valakivel aki vigyáz rád, Warrennek hívják, nagyon erős és kedves ember szerintem könynen meg lehet kedvelni de majd meglátod.-mosolyogtam.- Nemsokára vissza jövünk és hívjuk a bácsikádat. Addig is remélem jól érzed majd magad itt.- elköszöntem tőle aztán Thomas mondta is hogy idlunk. Beszálltam mellé az autóba.- Oké, menni fog én azthiszem úgy ahogy összeszedtem magam,  te is jól nézel ki a körülményekhez képest. - mondtam, aztán felé néztem míg vezetett.- Thomas, szeretnék veled megbeszélni valamit, és úgy érzem hogy jólenne ha ráérünk és tudunk lazítani egy kicsit szóval...lenne kedved este meginni valamit? Egy normálisa helyen és nem akarok berúgni csak beszélni és egy kicsit el lazulni...Remélem nem fura ilyesmi kérdeznem.- Warrennel is biztos sokat töltött munkaidőn kívül meg sokat ittak, na de tényleg nem akarok részegedni csak annyira komorak mostanában a napok hogy lehet neki is jól esne, én meg tényleg beszélni akartam vele valami fontosról. Megbeszéltük ezt a dolgot az autóban aztán meg is érkeztünk az irodába. Bent rögtön találkoztunk is Marlennel aki közölte hogy elintézett minden papírt, Lolitán kívül mindenki tiszta volt és folytathat a nyomozás gondnélkül. Bementünk és Thomasnak tartania is keleltt rövide eligazítást a folytatásról, elég hosszúra sikeredett az emberek útytűnt megnyugodtak, ők persze mind úgy tudták hogy nem találtak téglát és kiderül hogy máshonnan szerezték az információt nem ettől a csapattól.    Warren: Kicsit elszégyelltem magam amiért még Tom nyugtatgatott engem, de jól esett kicsit segített is lenyugodni, tényleg próbáltam szabályosabban venni a levegőt és fújtam is.- Ó bocsi, majd kifizetem a telefont.  Jólvan menjetek, dolgozzatok helyettem is. -engem is vizet magamnak.- Jólvan várom már hogy kimozdulhassak.- mosolyogtam Tomra aki meg veregette a vállamat, aztán utána jöttem rá hogy rám sózzák a kislány, kivételesen annyira nem örültem ennek de legalább elterelheti kicsit a figyelmemet, most hogy nugodtabb lettem kicsit beszéltem volna Lolitával, nem mondom hogy 2 percen belül nemlettem volna megin ideges de jólett volna kérdezni tőle.  sóhajtottam de mosolyogtam kicsit.- Oké értem, nem szólok neki, engem amúgy se kedvel, bár szerintem egyikünket se max Jot- Elbúcsúztunk és elmentek Tomék, én meg ott maradtam Lolival meg a kislánnyal, oda is mentem hozz, lehajoltam.- Szia! Warren vagyok, örvendek.-mosolyogtam és nyújtottam a kezem a kislány felé.- Kérsz inni vagy enni valamit? Aztán meg beszélgethenénk, és ha van kedved játszatunk valamit.

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 16:18 - #147

A storm is coming Egy világ omlott összebennem, mikor eltaposta a mobilt. Hitetlenkedve néztem hol a törmelékre, hol fel rá. A többieket teljesen figyelmenkívül hagytam addigra. - Mi a fasz...? Mi a FASZ?! - dobbantottam egyet idegesen, mire ő sem fogta vissza magát. Ezt a csatát most elvesztettem, s jobbnak láttam nem kötekedni, így fogaim csikorgatva, de felmentem a szobámba, hogy kitaláljam miként tegyek. A mobilomnak kampó, nincsenek elérhetőségeim, nem tudok segítséget kérni és mivel a laptopom nem hordom, így kétes, hogy azon nem volnának kémprogramok. Egy lépést hátráltam ugyan ezzel, de hiszem, hogy ez még nem a világvége. Koncentráljunk arra, amink van. Most ugyan egy nagy kínai nagy fal köztünk, de talán egy nyugodtabb beszélgetéssel leomlaszthatjuk mindezt. Nem kell hozzá őszintének lennem, csak megalkuvónak és talán még a bizalmába férkőzhetek, vagy élvezhetem a védelmét. Mert khm... most hogy láttam mire képes, talán nem árt, ha van egy testőröm, aki az én nyakam helyett másét töri ki. | Cara Delevingne | 21/43 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 16:11 - #146

Alicia Dixon | Lemonade & Pancake A fürdőből is hallani lehetett az egészet, és arra jutottam, hogy egy szimpla családi veszekedésről van szó. Apu arra tanított, hogy az ilyesmikbe bizonyos esetekben nem szabad beleavatkozni, mert nem ismerjük a hátterüket, azt, hogy ki miatt kerül bajba vagy lesz számonkérve. Akkor kell közbelépni, ha elcsöppen az első vér vagy eldurran az első lövés. Szerinte egy atyai pofonba még senki se halt bele. Bár nem tudom, engem sosem ütött meg. Sose adtam rá okot. Mikor elcsendesült a dolog, kijöttem, de addigra Joanna és a másik rendőr el is tűntek. Jól esett, amit a kocsiban mondott apuról, és már egészen meg is kedveltem, nem csak azért, mert ő is lány. De nincs mit tenni. Mostanság úgyis hozzá kell szoknom ahhoz, hogy minden megváltozik. A kalapom az egyik szekrényre tettem, bele pedig a fegyvert és a kést, de csak miután úgy láttam, hogy én biztosan nem leszek veszélybe. Valami kütyü darabjai hevertek a földön, így feltételeznem kell, hogy a lány hibája volt a dolog. A neveletlenség nálunk sem volt elnézendő, és a serdülő apa szerint igen rosszak tudnak lenni. Odamentem az ideges fickóhoz és úgy tettem, mint apánál, mikor ideges volt a pénz vagy a termések miatt, meg simogattam a kezét.  - Jól van, jól van, nincsen semmi baj. - simogattam az ökölbe szorult öklét.  - Tudod mi segít ilyenkor a legjobban? Mármint a b6-on kívül? Egy varázslat... - felléptem a kanapéra, hogyha nem is szemmagasságba legyünk, de valamelyest magasabban lehessek. Még ígyis lábujj hegyre kellett állnom, hogy elsüthessem a még a nagybátyámtól tanult trükköt, amivel engem kápráztatott kiskoromban, szóval a füle mögé nyúltam és mikor előhúztam kezem, egy kisérme volt, amit még a farmról hoztam el, mert tartottam tőle, hogy nem mostanság fogunk visszamenni. De most neki adtam.  - Amíg nem jön értem a nagybátyám, szívesen mutatok még trükköket, hogy jó kedved legyen... - mosolyogtam fel rá, már ha tetszett neki a trükk és nem volt még mindig olyan feszült. - Alicia vagyok.   | Cailey Fleming | 5 | Credit: Venus |

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 15:54 - #145

I'm Not Crazy! Míg kocsikáztunk hazafelé, ezúttal normális tempóban, nehogy ráijesszek a kislány még jobban, őket hallgattam. Néha halványan el is mosolyodtam, ahogy elcsevegtek és annak is örültem, hogy Joanna eltereli a kislány figyelmét arról, amit ma látott. A halálról, veszteségről és a lövöldözésről. Mikor azonban megérkeztnük jó nagy kupleráj fogadott minket. Nagyobb, mint tegnap. És Warren éppen akkor vetett végett a telefon életének is, ami látszólag Lolitát is megviselte. De most is csak arra tudok gondolni, mint eddig, egy kamasz, aki életének 90%-át a facebookon tölti szemtanúja lehetett a mobiljának összetörésének. Aliciát nem zavarta a vita, noha valójában érkezésünkkor véget is ért. Miután a kislány elillant kezet mosni én Warrenékre néztem. Lolita hebegve habogva, de végül felment a szobájába, ami jól hallható volt az ajtó becsapásából is. Nem akartam volna beleavatkozni, sőt mielőbb mennünk kellett volna, de Warrent látva úgy éreztem, kell egy kis idő, amíg lenyugszik, szóval odamentem. - Nem kérdezem meg, hogy minden oké-e, mert magam is látom. Fújj eggyet. Mély lélegzet. Tudom, hogy most nincs helye a poénkodásnak, és nem is teszem, de egész jól helytálltál. Bár lehet én csak azért nem mertem volna széttaposni, mert én vettem neki és állati drága volt. - pillantottam el kínomban, mert ezek után kétszer is meggondolom mennyiért veszek neki holmikat. Mármint, dehogy... Végtére is... azt sem tudom kicsoda. - Viszont most... mennünk kell. Öhm.. szükségem lenne a higgadt Warrenre, és aggódom, hogy nehogy rontson a helyzeten ez az egész, de jobb volna, ha az őrsre Joannaval mennénk, mert Marlene egyből kiszúrná, hogy bajod van. Szóval igyál egy kis vizet, pihenj, és majd visszajövünk érted, a céghez pedig együtt megyünk majd. Jó? - veregettem meg a vállát, mert ugyan nem hiszem, hogy Lolita megtudná sebesíteni, ha csak lelkileg nem, ilyen idegállapotban nem engedhetem Marlene elé. Ha tetszett neki, ha nem így volt. - Ja őő, Darylnek egyelőre egy szót se, de lecsaptak az ideutazóban lévő bátyjára és a lányára. Még a mai nap szeretném elvinni hozzá, de egyelőre még nem tudom hogy közüljük ezt vele, azok után, hogy tegnap Joanna nagy nehezen rávette, hogy segítsen. Ha most inal el a megegyezésből, abból nagy kárunk lehet. Majd hívlak, ha elindultunk ide. Addig szedd össze magad. - bólintottam oda majd, el is indultam kifelé Joannaval, ha csak nem akadt valami dolga. A kislányt nem cipelhetjük magunkkal, amúgy sem lehet olyan lelkiállapotban. - Akkor irány az őrs... - sóhajtottam beülve a kocsiba, és Jora néztem. - Jól kell szerepelnünk, mert ha Marlene kiszúr valamit, végünk... Nehéz is magánnyomozás folytatni más nyomozók előtt... - indítottam be a kocsit. | TOM HIDDLESTON | 46 | RUHA | CREDIT: VENUS |

makoslany

Előzmény | 2020.05.07. 15:19 - #144

Joanna: Spanyolból jöttek, ő tényleg Daryl unokahuga.- Ez nagyon jól hangzik, és Spanyol ország is nagyon szép, egyszer jártam ott énis. Nem igazán szokta becézni és nem is vagyok érte annyira de neked meg engedem hogy Jonak hívj ha úgy jobb. Igen  olyasmi.-válaszoltam a kérdésére hogy rendőr vagyok e. Aztán a pisztolyt simogatta, semgimogattam a fejét.- Részvétem apukád miatt, van úgy hogy az ember nem sok mindent tehet, de ez nagyon ritkán fordul elő. Bátor lány vagy ügyesen helyt álltál, ha már nincs itt közvetlenül veled, biztos lát téged és nagyon büszke rád.-mosolyogtam, szörnyű tragédia ez és Darylt is biztos szörnyen fogja érinteni. Megérkeztünk és hallottuk az azjtó előtt hogy már most valami balhé van, benyitottam és annyit láttam hogy Warren ripittyára töri egy telefont valószínűleg Lolitáét aztán ment a kiabálás meg a hiszti. Lehetett érteni a szituációt de furcs volt, most láttam először énis így Lolitát, Tomra néztem hogy mit fog reagálni, közben a kislány nagyon önállóan elindult megmosakodni, de nem mentem utána segíteni mert nem akartam itt hagyni Tomot.   Warren: Csak nem hagyott békén utánam jött és ráadásul "megtámadott" párnákkal utána meg egészen komolyabban probálkozott, dulakodtunk bár én kb csak lefogtam nem csináltam semmi mást mert amúgy nem lenne túl nagy ellenfél, az is felbosszantott hogy  a kurva mobilja miatt van kiakadva és az is hogy korábban még próbálta folytatni a hazugságot de már tudtunk mindent. Elegem eltt a játékból lelöktem amgamról, felálltam és izomból rátapostam a telefonjára, énis hallottam hogy közeledik valaki, Joanna és Tom pont akkor léptek be amikor rátapostam a kurva telefonra. Volt is nagy eredménye a dolognak, Lolita teljesen kiakadt, szerettem volna leöntetni egy vödör vízzel. Láttam hogy Tom és Joanna hozott ide egy kislányt de most erre nem tudtam nagy figyelmet fordítani sak Lolitára.- Örülök hogy nem a karodat töröm el -fenyegetőztem, nem tudtam leállítani magamat ezért továbbra is dühös voltam, szörnyen fájt úgytűnik a sorsnak nem elég az amit a családom miatt el kellett szenvednem. Tomra pillantottam, hogy vajon mit fog reagálni ignorálja e teljesen vagy beszáll de azthiszem nem akartam ezt kivártni.- Menj fel a szobádba.- utasítottam Lolitát hogy ne legyen szem előtt mert a nap csak most kezdődött és így Tom nem fog tudni koncentrálni.

Déti	Előzmény | 2020.05.07. 14:56 - #143

Alicia Dixon | Lemonade & Pancake Hátul a kocsiban ülve azon töprengtem vajon mi lesz így velem. Mármint, a farmnál is szokás volt, hogyha árván maradt egy kis madár vagy kutya kölyök, magunkhoz vettük és felneveltük. Idegenek voltunk, de nem bánták. A különbség az, hogy én ember vagyok, lennem kell valaki. És egy nap tényleg egyedül kell boldogulnom. Felnőtt dolgok ezek tudom, de jobb előre gondolkodni, mint utólag. Daryl bácsi nagy segítség lesz, már amennyiben tényleg elvisznek hozzá. Apa szerint az ember a legmegbízhatatlanabb állat a világon. - Spanyolországból, Sorbasból. Mi nem városban élünk, hanem farmon. Több az állat, mint az ember, és nincs ám annyi autó. Mi nem szennyezzük a levegőt. - motyogtam kifele bámulva, ahogy beértünk a város részébe, miben csak úgy magasodtak egymás fölé a házak, villogtak a neon fények. Kész Las Vegasnak tűnt a tévéből. - Alicia vagyok. De lehetek Ally is. Neked van beceneved? - mutatkoztam be én is rápillantva. - Te rendőr vagy, Joanna? - kérdeztem, miközben lepillantottam a kezemben lévő coltra és azt simogattam. - Apa azt mondta, az ember legjobb barátja a saját fegyvere. - motyogtam halkan. - Őt most mégis cserben hagyta... ... Egy nem olyan apró nyaralóhoz értünk. Kedvesebb hely volt, mint a magas házak közt. Dulakodást hallottunk, de mire beléptünk csak a nagy kupi fogadott, meg két városi. A farmon mindig rend volt, nehogy eltűnjön valami. - Akkor én most, megmosakszom. - jelentettem ki a bizonyosan mosdó ajtó felé, majd be is mentem. Tettem a mosdó elé néhány újságot, magazint és arra állva néztem a tükörbe. Levettem a kalapom és megmosakodtam. Nem voltam annyira véres, de az út pora azért bepiszkolt, így volt mit lemosni.   | Cailey Fleming | 5 | Credit: Venus |

[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]