|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Heh, úgy nézek én ki, mint, aki nem tud magára és másokra vigyázni? - kérdeztem nagyképűen és karbatett kezekkel, persze játékból, és miután körbenéztem rájöttem. - Hm, talán igazad lehet... Olykor én is bakot lövök. De ha nem is tudom pontosan merre járnak, Lucassal biztos biztonságban van. - pillantok vissza rá mosolyogva.
- Mondtam már, szexelnek. Te tudsz szex közben telefonálni? Azta! Na mesélj még, mire vagy képes még...? - vigyorodtam el. - Én tudom tejet spriccelni az orromból, persze ahhoz kel egy bögrényi tej. És tudok csak egy szememmel bandzsítani. - azt meg is mutattam neki.
Csak akkor esett le, hogy elszóltam magam, mikor viccesen figyelmeztetett. - Vagy is jaa... A faterom volt, na.... - nevettem.
- A titok attól lesz titok, hogy nem árulom el. Max az utolsó pillanatban. - mosolyogtam. - Ne csináld, most mondtam miként reagálnál, és már is megakarsz haragudni? - tűrtem fülem mögé egy tincsem, miközben lebiggyesztettem szám. Mikor pedig nagyoskodott, hogy ő aztán biztos nem akadna ki rajta elnevettem magam. Ha beközölném, hogy gyakorlatilag az én kezemen is szárad a családja vére, minimum olyan pofont levágna, hogy a sebe is felszakadna. Nem hiszek én neki.
- Jaj, jaj, jaaj, de magabiztos itt valaki. Na majd ugyanezt akarom tőled hallani, ugyenezzel a magabiztosággal, ha eljön az ideje. Ha már OTT tartunk. - fogalmaztam szándékosan félreérthetően.
- Aaa, hogy te milyen édi vagy... - mosolygom miközben felveszem a kabátját. - De így te fogsz megfázni, és akkor majd kivéd meg... Ah, várjunk csak! Nem a kabátodban tartod a stukkered? - kezdtem el benne kotorászni, de egy megbontott cigis dobozon és a kocsi kulcsán kívül mást nem találtam.
- Csalódtam... És most ne gyere azzal, hogy a te stukkered a gatyádban hordod, mert az nagyon béna lenne. - forgattam szemeim mosolyogva. Nem tudtam vele elterelni a figyelmét. Nehéz is, ha az ember be van baszva, a másiknak meg még külön level 9-en van a megfigyelése, mert nyomozó. Szóval mentsvárként egyetlen egy dologba tudtam még kapaszkodni.
- Hogy... tetszel nekem... - játszottam az őszinte vallomást adót. Bár nem volt ez akkora kamu. Majdnem egykorúak vagyunk, ha tán kicsivel idősebb is, szóval nem meglepő. - Annyira, hogy előbb vagy utóbb elérem, azt, amit mindketten szeretnénk, de csak én mernék meglépni. És megfogom lépni. És mikor ez bekövetkezik, Tom megharagszik rád és talán... soha többé nem akar veled szóbaállni. - motyogtam, s már-már nem is volt ez akkora hülyeség.
- Ahj Warren, nem vagyok olyan bolond, hogy mindezzel tnökre tegyem az életünk, mégha hamis oszlopok is támogatják azt. Inkább érjen meglepetésként és fájjon, ha már vége mindennek, mint sem most és kihagyjunk valamit, ami a nélkül megszerezhetnénk... Oké, ez így megint elég rejtélyesre sikerült. - állapítottam meg a végére zavartan nevetve. - Hagyjuk is... - húztam ki a kezem. De ahogy elhúztam a kezem, azért valami eszembe jutott, ami lássuk be, elég aggasztó.
- Te jó ég, egyébként... hogy találtál ránk? Én egy szóval sem mondtam senkinek, hova megyünk... T-te nyomkövetőt tettél valamelyikünk mobiljába? Az enyém mindig nálam van, szóval abba tuti nem. - nézek rá gyanakvóan. Aztán megint megpróválta megcsörgetni Joannat, és még elő is vettem a csörgő telefonját. - Az semmi... - húztam elő a tárcáját, amin még én is meglepődtem. - De még ez is nálam van. Öcsém, de csóró... - nézek bele, míg nem meglátom benne az igazolványt. Vajon mibe fájna neki, ha én ezt most eltűntetném? Biztos bajba keveredne és talán az ügyről is letiltanák. De hamar elterelte a figyelmem a kijelentésével.
- M-mi? Felhívni őt? Az kizárt. Ne értsd félre, szexi hangod van, de halálos kimenetelű lenne, ha ti valamilyen módon kapcsolatot létesítenétek. Neki, neked és nekem is. Köztünk legyen szólva, őt nem sajnálnám, de magunkat rohadtul. - csóváltam a fejem. - Ah, miért fecsegek én ezekről... Tiszta hülye vagyok, többet nem iszom, ígérem... - fogom a fejem, persze tudom, hogy ezt kb holnapig bírom csak ki, aztán megint itt fogok kikötni. Warrenre nézek.
- Oké, legyen, de én beszélek vele. - magyaráztam és elővettem a mobilom, a biztonságunkérdekében inkább nem hangosítottam ki, és reméltem, hogy Warren se fogja őt hallani. Elég sokára vette fel, és bár nem tűnt idegesnek mikor felvette, de mikor beleszóltam már morcos volt. Kérdeztem, hogy ott van e Joanna, amire őszintén válaszolt is és azt mondta, hogy szerinte nála fog aludni éjszaka, mert eltűntek a holmijai. Upsz... Aztán elkezdte darálni, hogy mekkora egy szutyok vagyok, hogy belekevertem és hogy Joanna tud Murilloról, ez pedig rájuk nézve is veszélyes, ő pedig csak végrehajtó, nem akart volna érzelmileg is belefolyni. Hogy eltereljem közben Warren figyelmét, mert mégis csak centikre voltunk egymással szemben, hisz az ölében ültem, szándékosan piszkáltam, hogy elhúzz az arcát. Pl meghuzkodtam a szakállát, a fülét meg ilyenek. Soká tartott Lucas hisztije, ezért kellett kicsit lefoglalnom a nyomozót. De végül letudtuk a beszélgetést, ha csak közbe nem léptt vagy tett valamit.
- Nincs gond, de fáradt és Lucasnál alszik... - mosolyogtam elég hiteltelenül, mert nem tudhattam, hogy hallott e valamit és nehéz lenne megmondani, hogyha eljátsza,akkor én átlátok e trükkjén. |
 Arra gondoltam hogy az ő szemei is gyönyörűek de nem akartam most flörtölni nagyon, kitudja milyen állapotban van, nem élek vissza ilyen helyzetekkel, méltatlan. -Én nem vagyok részeg, most nemis leszek, vigyázok rátok ha ti kislányok nemtudtok magatokra.Ott hagytam a kezem, jól esett nekem is, és úgyláttam neki is.- Szóval aztmondod ez a Lucas barátod megbízható, de nekem gyanús akkor is hogy nem veszi fel a telefont.- De-válaszoltam a karámos kérdésére.- Az urad? Miket beszélsz te lány? - Tudom bevan állva de akkor is furcsának tartottam valamiért ezt a kis kiszólást. Aztán felült és a tenyerébe vete az arcom, valamit furcsát a kutyás hasonlatában is éreztem, valamiért nem esett jól, nem volt kedvem mosolyogni rajta. -Miféle titok?-kérdeztem de tudom nem kapok rá választ.- Na játszadozol itt az emberrel, fejrötőket adsz én meg azon gondolkodhatok egyáltalán van e jelentésük vagy csak viccelődsz. Mellesleg kevés olyan dolog van ami megtudna botránkoztatni engem, én már mindenből többet láttam a kelleténél.- Levettem a kabátomat és ráterítettem.- bujtasd bele az ujjadat is, megfázol ha nem veszed fel rendesen.- Feltette az a szeretetes kérdést én meg úgy beszéltem mint aki rögtön levágja mivan.- Mit kellene megbocsájtanom?- mosolyogtam rá.- Egyre rejtélyesebben beszélsz, mi nyomja a lelked? - odanyőltam a kezéhez és megfogtam. Megvártam a válaszát és még egy ideig fojtattuk a lelkizést, ha nem akkor közvetlenül ezután próbáltam csörgetni Joannat erre azt hallom hogy itt csörög a telefon.- Nálad van a telefonja? Ó a francba...add meg a hevrod számát felhívom, vagy írok neki ha félsz hogy ciki vagyok, tudnunk kell Joanna hol van, Tom kinyír és nem vagyok biztos bene hogy a barátod vigyáz rá.
 Oh milyen hülyeségeket mondtam és kérdeztem, de végül választ kaptam, ő is közéjük tartozik, azért nem lettem ideges különösebben mert biztosravettem hogy a város nagyrésze aki nem teljesen makulátlan, a leg pitibb bűnözőzöl a legnagyobbakig mind benne vannak. inkább csalódott lettem, mert senkinek nincs bátorsága vagy ereje ehhez és akinek volt például Rubennek, nem ment vele végül sokra. Bementünk, jól esett a kedvessége mindannak ellenére hogy egyértelművé vállt nem egy oldalon állunk. Egy elég lepukkant lakókocsihoz mentünk, de belül egész takaros volt.- Hát örülök ha értesz ehhez, mert kezdem unni.- amenyibben megengedte lefeküdtem az ágyra mert nagyon forgott velem a világ. Ruben, Warren Tom és ez az egész kibaszott ügy amire lehet rámegy az életem. James felé fordultam.- Nem hibáztatlak, megértem ha nem akarsz belefolyni, tökéletesen megértem. És titokban tartom majd ezt mások előtt...Ismered azt a sztorit az első világháborúbol hogy a Németek és az angolok amikor éppen nem kaptak parancsot, kijöttek a lövészárkokból focizni meg sörözni egymással, és amikor kiadták a tűzparancsot,mindenki visszament a helyére és bizony kíméletlenül lőttek arra az emberre akivel szinte összebarátkoztak. Lehet hogy miis most ilyen szituációba kerültünk.-mosolyogtam rá- Te nemképtelm hogy lőnifogsz ha jön a tűzparancs, majd én se fogok habozni.-ígértem, így ágyon fekve egész jól éreztem magam, csak szédültem mint a szar, megvártam hogy odajöjjön azzal amit ellenszernek mondott, elfogadtam bármit adott benne van hogy meg akar ölni de bíztam benne valamiért, leültem az ágyon.- Mesélj magadról valamit, ne olyat ami érinti ezt a témát, ha már így alakult beszélgethetnénk. |
 Először azt hittem viccel, mert ha valaki részeg, a mobilja típusára se emlékszik, nem hogy hova tette. És az is fura volt, hogy fejből nem tudta a címet. Azt én nem tudtm, hogy mostanság jött ide és nem is ismerős neki a környék. Még egy ok, hogy gyanakodjak egy s másra. Amikor pedig egyenesen ki is mondta, hogy FBI, előre pillantva, ismét magasba szökött szemöldökkel és elkerekedett szemekkel hitetlenkedtem, mekkora szarba tenyereltem. Köszi Lolly.
- Jó, nyugodj meg. Ha kiestek, mert amilyen részeg vagy simán meg lehet, akkor nagy eséllyel az egyik ott dolgozó megtalálja, mert ők józanok és figyelnek rá, aztán vissza szolgáltatják. - magyaráztam neki a lehető leghihetőbben. Őszintén szólva jelenleg is kongott a fejem a szirénától, hogy saját magamnak állítottam csapdát. Ha most megölöm vagy elrabolom, tuitira lebukom még más nap reggelre, mert ők nem zsernyákok, ők az FBI. Ha azonban átlagos, kissé kábszeres lovagként viselkedem, még meg is kedvel és ezáltal elkerülhető, hogy gyanakodjon rám.
- Kislány vagy még, szerintem hagyd, hogy a nagyok elintézzék... - mosolyogtam rá, s reméltem, hamar témát váltunk. Helyette az érkezésünk után még rá is kérdezett. Eleinte szóhoz sem jutottam, de maradni akartam az álcánál. - É-én fogalmam sincs az előbb miről beszéltél, de szerintem te sem tudod... - pillantottam rá. Majd mélyet sóhajtottam, de nem azért, hogy vallomást tegyek vagy ilyesmi. Ránéztem.
- Nézd, én nem akarok belekeveredni ebben. Ígyis ki tudja hány ártatlan hal még meg... Nem szeretnék rá játszani, hogy közelebb kerüljek ezáltal a halálhoz... - magyaráztam neki. - Neked is ezt kéne tenned. Élned kéne. - tanácsoltam. Valójában semmilyen házról nem volt szó, egy lakókocsi telekre értünk, ott pedig az egyik lakókocsi elé parkoltam. Az volt az enyém. Jó, mert praktikus, s ha gáz van, hamar megtudok pattani. - Na gyere... Kapsz ellenszert, meg egy kis vizet. Szerencséd, hogy értek ezekhez... - szálltam ki, de még előtte rá mosolyogtam. |
Olyan piás voltam, hogy nem esett, le ráadásul tényleg elhittem neki, amit mond, pedig ép ésszel én is rájöhettem volna, hogy nem egy superman, és a sebei nem gyógyulnak be egy fél nap alatt.
- Megtudnám, te sátánfajzat! - haraptam el felé, de persze csak sárkányosdit játszottam. Hogy miért mondtam és csináltam azt, amit gőzöm sincs, valahogy jött és ment a dolog. - Igazából nagyon szépek a szemeid... - vontam vállat és ez utóbbi sem tudom, hogy rakódott össze bennem. Aztán elmosolyodtam a válaszán.
- Hát mit mondhatnék, apja lánya vagyok, mi? Vagy fordítva? Lehet ő tanulta el tőlem? - nevettem. - Te is az vagy? Részeg? Itt mindenki az... Azért érzik jól magukat. Te jól érzed magad így, Warren? - néztem rá szomorkássan, hl szemeiből, hol ajkaiból kiolvasni az igazat. Persze így részegen nem jött le semmi. Szavaim valahogy mégis őszinték és érdeklődőek voltak. Elkuncogva kaptam a kezéhez, amivel befogta a szám, mert roppant csikisnek hatott. Pedig nem. S akkor se azért kaptam a kezéhez, hogy leszedjem, hanem, mert... fogalmam sincs. Fogni akartam és kész.
- Tudja fene... a lábai vitték... - vontam vállat mosolyogva. - Nem is az, még csak nem is gyanakodott, mikor idehoztam... - kuncogtam és csak játékból finoman a tenyerébe haraptam. - Jaj ne aggódj érte, Lucassal van. Ő vigyáz rá. - húztam el a kezét, ha ő korábban már meg nem tette volna.
- Karám? Az nem tudom mit jelent. Nem ott laknak a pacik? - vigyorogtam, bár bizonyosan én sem voltam benne biztos. A nem bóknak szánt bókja pedig csak még inkább vigyorgásra késztetett. - Nekem tetszik. De jaaa, pff... ilyet adni egy lánynak. Nem én voltam, hanem az uram... - mert spanyolban így hívtam a nagy főnököt. De apró rezdülés az elmémben, mintha arra utasított volna, hogy tereljem másfelé a szót, mert az örömködés, hamar átcsaphat öldöklésbe. A kérdésére lassan felültem az ölében, noha élveztem a fejsimogatást. Mindem simítás a melegtenyerével olyan volt, mint egy vodkával felöntött forrócsoki. Nyami, nyami!
A szemeibe néztem. - Dehát... nem én vagyok az, aki szenved... - fogtam közre arcát két kezembe. - A te szemeid szomorúbbak egy basset hound kutyusnál is. Pedig a labdát már réged rég eldobták, csak úgy begurult a bokrok mögé, hogy nem találod... - megint egy hasonlít, de azt hiszem ezzel tudatalatt azt akartam mondani neki, hogy a bosszújának egyik megállója itt van előtte, csak észre kéne vennie és elintéznie. Várj, mi? Jesszusom, már csak az hiányzik, hogy kinyírjon. Ennek tudatába meg is ráztam a fejem. - Vagy is hagyjuk, ez hülyeség volt.. még beszívva is... - nevettem zavartan, bár az elmém ezen része tisztulni látszott, olykor nem tudtam kontrolállni mit mondok és miért.
- Ne vedd zokon, de te tulajdonképpen csak két dologra lennél jó. Az egyik bár valahol sértő, te biztosan jót vigyorognál rajta, ismerve téged. A másik... nos a másik elrontaná a kedved, elgondolkodtatna és olyan döntésekre jutnál, amik nem volnának az ínyemre. Egy szóval titok... - engedtem le a kezeim.
- Hideg van, de a whiskydet már megittad, te galád... - pillantottam el mosolyogva az üres pohár felé magunk mellé, majd vissza rá. - Szerinted az ember, szeretetből képes mindent megbocsájtani? |
Igen énvagyok, és miért ne lehetnék itt, kitya bajom- Reméltem leesik annyi neki hogy nemkéne az állapotomról itt beszélnünk, vagy elhitte hogy semmi bajom nekem mindegy. A whiskyt meg odébb is húztam mikor felé nyúlt.- Na az széplenne ha eztis meginnád. -pesztráltam.- Tömören apád is részeg.- Befogtam a poco száját mikor elkezdett alálgatni.- Shhh - csitítottam.- Már megoldódott a dolog.- mondtam hogy lenyugodjon, bármikor idesétálhat valaki továbbra se szeretném ha bárki tudná mivan, kirabolnak megkéselnek akármi, férfiakkal élből keményebbek az ilyen fickók. Éppen a Whiskybe kortyoltam mikor Lolita aztmondta Jeanne sexel.- önszántából legalább? Megkéne keresnünk nehogy baja essen, ő nem tűnik olyan keménynek mint te. -Bár abban reménykedtam ha azt javasolja ne zavarjuk őket akkor mind a ketten önként mehettek bele. Jól kilehet akadva jo ha ennyire bele vetette magát az éjszakába, pedíg én úgyláttam Tomnak tetszhet kicsit- Az enyém meg normand név és azt jelenti karám.-mondtam félig elnevetve, próbáltam viccelődni mert a szenvedés nem hangzik valami jól.- Elég kegyetlen név a tiéd, hogy lehet ilyet adni valakinek? -Simogatni kezdtem a fejét, miután lehúztam a maradék whiskyt és letettem magammellé a földre.- Talán te szemvedsz? Nekem nyugodtan elmondhatod, nem mondom el Tomnak. Nemtudom van e valakit akinek meg tudsz nyílni de ha nincs és alkalmasnak találsz rá állok rendelkezésedre.- gondoltam lelkizhetnénk kicsit mielőtt elmegyünk Joannaért. Éreztem hogy Lolita titkol valamit, nem rosszindulatú dologra gondoltam, csak olyasmire ami nagyon nyomhatja a lelkét.-Nem fázol? tavaszvan de azért elég hideg a levegő.
Azt hittem nem hisz nekem, aztán Murillo név emlétésére óvatoskodni kezdett és zavart is volt kicsit. Igaza volt ezen a helyen ezzel a névvel nemkellene dobálóznom.Rögtön mondta is hogy inkább haza visz, ebben abszolút benne voltam. Beültünk és az autóban meg akartam nézni a telefonomban a címemet, de nem volt meg se a tárcám. Ijedten Jamesre néztem.- Ellopták a tárcámat, és a mobilomat is. A picsába, holnap ki fognak rúgni emiatt.- nem volt lelkierőm ahhoz hogy bemenjek és elkezdjem keresgélni, esélytelen volt hogy melegyen ebben a bűnbarlangban.- Fogalmam sincs hol lakom, a mobilomban volt a cím, nem jegyeztem meg.- vallottam be fájdalmasan, de valahol nagyon mélyen arra is gondoltam hogy hátha öszebarátkozunk és valami hasznos dolgot megoszt velem. Ha józan lettem volna most bent se ülnék az autójában, mert a végénmég kilök a sarkon és fejbelő. Elindultunk.- Mint az a nyomozó? Nem csak ő jár így, űgytűnik az egész város ugyanattól retteg. És senki nem tesz semmit, majd én igen ha más nem hajnaldó rá, családom sincs csak az életemet veszíthetem az meg benne van a pakliban.- mondtam komolyan és kicsit zaklatottan.- Illetve már én sem, mert bizonyosan kirúgnak holnap, a tárcámban volt az FBI igazolványom is.- Hát még jó hogy azt nemárulomel milyen bugyi van rajtam mert kb ezenkívül mindent kifecsegtem, de valahol azt éreztem talán ő nem ad minden szót tovább.- Te is benne vagy ebben?-kérdeztem és felé fordultam, a szemét néztem míg vezetett. Gondolom sokan rettegnek, nemcsak a rendőrök közül, ezért könnyű mindenkit befojásolnia.- Megérkeztünk, de reméltem hogy nem szállunk ki válasz nélkül az autóból, bár azt elég nagy igennvek venném ha nem mondana erre semmit, de megérteném. |
- Ugyan máár... El sem hinnéd, hogy miket nem alkottak a nagy művészek bekábítószerezve. Akkor jön csak igazán az ihlet! - nevettem, bár nem túl hangosan, lévén, hogy itt jóval csendesebb a helység, mint odafent. Amikor pedig a pult mögé értünk, a másik pultos srác szólt, hogy őt és a barátnőjét kereste egy fickó. Na ez már most nem tetszett nekem. Akárki is az arc, nem leszünk jóban. Vagy mert köze van a lányokhoz, vagy mert nincs. Egykutya. Joanna furcsa szóhasználata azonban nem kerülte el a figyelmem. Nem sok korabeli lány fogalmaz úgy, hogy "indokolt volt", mint inkább, hogy "muszály volt". A kissé komolyabb megfogalmazás pedig utalhat a foglalkozására is, amik közt jobbára hivatali vagy rendbeli munkákjat tudnék felsorolni. S egyik sem válna előnyömmé, de akkor még nem is sejtettem, hogy Lolly az egyik kis vadászunkat csalta ide. Megmutattam neki egy-két egyszerű mixet, tabi menteset és tabisat is. Ki tudja, egyszer még hasznára válhat. Egész jól elszórakoztunk, és az eredményeket persze vagy hagytam, hogy megigya vagy odapasszoltuk egy gyakori vendégnek, aki olykor még pontozta is az italokat.
Na de innen kezdett különössé válni az éjszaka. Az ital és a drogok olykor olyasmikre veszik rá az embert, amit minden bizonnyal a kimondott szavak után meg is bán. Azt gondoltam ,miközben húzott maga után, hogy valami kábszeres hülyeségről fogunk diskurálni vagy bevallja, hogy fülög szerelmes belém, amiről tudnánk, hogy nem igaz, de azért dagadna a májam, mert tudom, hogy nem lehetetlen. Erre mi van? Kissé kusza és összefüggéstelenül ad át olyan információkat, melyekről közben kiderül, hogy nagyon is komolyak. Sőt mi több, még rám is tartozik.
Felső parancsra, én intéztem a kamionost. De lenyomozni szemtanú nélkül nem tudják. Ez azonban egyáltalán nem nyugtat meg. Bár állatira érdekelne mire jutottak, nem kezdem el faggatni, végülis beszél ő magától is.
- Ugyan már, sokat ittál, azt sem tudod miket beszélsz... Bárkik is haltak meg, nem dönthettél, hogy éljenek vagy haljanak, ezt ők is tudják, mindenki tudja... - nyugtatgattam, bár elég félreeső helyre sikerült ülnünk, így senki nem figyelt minket, de ebben sem lehetett biztos az ember. Persze attól még igaza volt abban, hogy ez egy veszélyes hely. De nem erősítettem meg benne, mert csak bepánikolt volna. Mikor pedig kimondta a fickó nevét, magasba szökött szemöldökkel vettem egy mély levegőt és köhörészni kezdtem zavaromba és persze a döbbenettől.
- Fáradt vagy, Joanna, inkább maradj csendben. - csitítgattam, mert azért fltem, hogy valaki fülel, meg úgy amúgy sem kéne ilyesmikről beszélnünk. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem egy oldalon állunk, nem egy az értékrendünk. - Gyere, hazaviszlek... már ha megtudod mondani hol laksz... - mert ha nem, akkor magamhoz kell vigyem, itt nem hagyhatom. Lolly jelenleg kevésbé jelent veszély forrást, mint Joanna. Amennyiben betudtunk ülni a kocsimba, beindítottam a kocsit.
- Nézd Joanna, én... nem tudok neked segíteni. Ha megtenném, tutira nem csak minket, de a családunkat is kiírtják. Én nem akarok úgy járni, mint az a nyomozó... Hibázott és a gyerekei és felesége látta kárát... - csóváltam a fejem. |
Éreztem, hogy valami nem oké, hogy hiányzik. Mikor idejöttünk okkal jöttünk most azonban akárhogy is próbálom feleleveníteni, nem megy. Miért jöttünk ide? Már az is kisebb migrént okozott, hogy arra emlékezzek kivel jöttem. A fejemben folyton váltakozott az, akivel idáig jöttem, s az is, ahogy jöttünk. De nem, a lovas kocsi biztosan nem valós.
Ám ezen problémáim ellenére amúgy jól éreztem magam. Nem tudnám megmagyarázni miért, s hogy miért nem aggódtam, de nem érdekeltek a következmények. Lelkem mélyén tudtam, hogy nagyon beálltam, de nem tudtam és talán nem is akartam ellene tenni. Ma majdnem lebuktam, majdnem megöltek és fárasztó munkámba telt teljesíteni a feladatot. Megérdemlem, hogy igyak, hülyeségeket mondjak legalább egy napig. Aztán következő nap, fájhat miatta a fejem. Miközben kukucskálót formáltam a kezeimmel és próbáltam ellátni vele a csillagokig, valaki a vállamra tette a kezét. Hát én úgy, de úgy megijedtem, pedig tompa voltam, mint egy szanaszét használt tanári kréta, de erre még én is megrándultam, hogy "Mi az isten?!". Aztán ugyanolyan elkerekedett szemekkel pillogtam az ismerős arca, aki végül mellettem foglalt helyet, miután felültem és feléfordultam a törzsemmel. Nehéz volt elhinni, hogy Warren az és őszintén szólva akkor a neve sem ugrott be, csak azt tudtam, hogy ismerem és szimpatizálok vele. Azt is tudtam, hogy neki nem kéne itt lennie, vagy mégis? Valamelyik a kettő közül. Sokáig tartott, míg agyilag a-ból b-be értem.
- Warren?? - böktem ki végül rácsodálkozva.
- De te... nem lehetsz itt... Most hallucinálok? - kérdeztem tőle, majd a másikra nézve is ugyanezt a kérdést feltettem neki is, mire a cigis pali mosolyogva megrázta a fejét s értve a célzást Warren felől, le is lépett.
- Hű, az whisky? Kapok belőle? - nyúlok felé, bár esélyesen nem adna belőle, így minden bizonnyal morcos fejet vágok, de túl teszem rajta magam. Ha kapok, akkor kortyolok belőle, de csak annyit, hogy tele legyen a pofazacskóm és úgy tudjam le a torkomon. Akárhogy is kihasználtam, hogy akadt egy párnám, és visszadőltem, ezúttal fejem a lábára hajtva és onnan nézve föl rá.
- Akartam kérdezni valamit, de elfelejtettem... - motyogtam vállam vonva, kicsit sem zavartatva magam, de közben eszembe is jutott, így jobbnak láttam megkérdezni mielőtt megint tova száll. - Ja, igeen! Thomast hol hagytad? - vontam össze szemöldökeim. S nem sokkal a válasza után, megint rám jött a kérdezősködés úgy nagyjából a semmiből.
- Mmm, te figyelj már... Nem azt mondta, hooogy... nem jössz el a buliba, majd egy hét múlva bármibe? Valami ilyesmit mondtál, nem? De legalábbis tartalmazták ezeket a szavakat... - elmélkedtem már nem is igazán a mondat lényegén, mint inkább a szerkezetén. Kérdésére viszont felfújtam az arcom és szemeimmel oldalra tekintettem, mintha csak vissza akarnám tartani a választ. De előbb kiengedtem, mint amennyit a tüdőm bírt volna.
- Szexel. - böktem ki végül ránézve. - És én a helyedben nem zavarnám őket... - csóváltam a fejem.
- Hidd el, nem lenne jobb, ha egy helyen lennénk, mert akkor... akkor biztosan útban lennék annak a kukacnak, aki beakarna jutni az almájába... - vigyorogtam, mert tisztán amúgy nem próbálkoznék annyira a hasonlatokkal, de ez így viccesebben hangzott. Legalábbis nekem, mert amúgy tökre jó hasonlat volt.
- Héé! Tudtad, hogy az én nevem spanyol? És azt jelenti, hogy szenvedés... Azért ez... elég irónikus, ha rátok nézünk, nem? - mosolyogtam fel rá. - De fura vagy innen lentről... - állapítottam meg filozófikus képpel. |
Azért megkönyebbültem attól amit mondott, sóhajtottam is egy nagyot.- Te aztán furán barátkozol.- jegyeztem azért meg, továbbrai be voltam tompulva lassan értettem emg mit mond.:- Én nembiztos most tudnék tanulni bármi is.- Szedtem össze minden erőmet hogy ez a mondatot kitudjam mondani, míg mentünk a pulthoz azért erősen keleltt kapaszkodnom a kezébe nehogy eldőljek. Else hittem hogy ennyire nem vagyok agyamnál és ezt csinálom, elmosolyodtam., és kezdett benne stabilizálódni a helyzet mivel éncsak egy kortyot ittam a cuccos piából, persze a józantól mérföldekre voltam de már tudtam azért beszélni.- Azért hagytam.- persze gondolkodnom rendesen kellett a szavakon.- Mert szerettem volna leinni magam, mert indokolt volt.- Mikor mondta hogy figyelni én komolyan figyeltem, mikor mögémjött és egymáshoz simult a testünk megint jött az a fura bizsergető érzis de figyelnem kellett a feladatra ezért arra koncentráltam, figyeltem a tanítását és először mgnéztem ő hogyancsinálja aztán leutánoztam szerintem egészen jól. Míg kábé hátulról átölelt éreztem az illatát, Tomasé olyan kellemesen, érezni az illatán is hogy megbízható intelligens és komoly ember. Jamesé sokkal másabb volt, durvább. Pöpecül ment az oktatás aztán visszajött a pultos. Én meg kicsit megint bekábultam és kontroll nélkül jöttek megint a szabak.- Gyere gyere és én én akarom hogy hallgas meg.- Kerestünk egy csendes zúgot, szerencsére itt volt bőven, leültettem és énis leültem.- Azért vagyok itt mert meghaltak, meghaltak mind pedíg én azt ígértem nekik vigyázunk rájuk és nemlesz baj. EZ a hely is olyan mintha tele lenne gengszterekkel, segítsenekem nem akarom hogy mégtöbben meghalljanak, nemismersz senkit akit Murillonak hívnak vagy valakit akinek közevan hozzá?- Kurvanagy hülyeség volt ilyesmiről beszélni, nem a naivitás hanem az öntudatlan drogos felyem beszélt, az életem mehet erre rá, mint valami ovodás az gondolkodik így.- Van pénzem, odaadom mindet, vagy kérhetsz bármi csak segíts.- megfogtam a kezét és a szemébe néztem.
Történt valami hülye baleset és befagyott egy időre a közlekedés, idegesen ültem a volán mögött, mert ha baj van akkor azért énis felelős leszk. Amúgy nem paráztam volna, csak Tom nyugtalansága ültette el bennem a gondolatot hogy talán mégse tudnak vigyázni magukra. Valami kerülő úton megszabadultam és sikerült megérkeznem, reméltem hogy azóta nem mentek tovább. Ordasnagy hangzavarm részek fiatalok voltak a felső szinten, nehezen de megtaláltam a lefelé vezető utat, teljesen józan voltam, érdekes alakok ólálkodtak itt. Gyanítom akárkivel akármiről beszélgetnék eleget mondanának ahhoz hogy lecsukjam őket, de mire is számítottam Lolitól, őszintén szóval legalább nem bűnözőkkel teli helyre. A kocsiból is úgy szálltam már ki hogy összeszedtem magam és ha nagyon fájt akkor is próbáltam úgy járni hogy ne tűnjönfel senkinek hogy sebem van, nemjó ilyen helyeken gyengséget mutatni. Odamentem a pultkoz, ne mutattam igazolványtse eszemágában nem volt, helyben lelőnének azthiszem. Hogy ne legyek gyanús kértem egy whiskyt szárazon, és utána megmondtam kiket keresek, Lolit ismerte a pultos és megmondta hogy egy másik pultos kivitte levegőzni. Odamentem ahova eligazítottak, már hallottam is hangját ahogy hülyeségeket énekelget a másik tag meg röhögött, whiskyvel a kezemben odamentem mögé és egyik kezemet a vállára tettem.- Szia édes, jöttem babysitterkedni, és ahogy nézem neked lassan ágyban van a helyed.- Ahogy hátrafordult láttam hogy ő is rendesen be van drogozva.- Hát így nem vihetlek haza, joblesz ha megvárjuk míg kicsit elmúlik.-sóhajtottam és leültem mellé, a pultosra meg odasandítottam de ő tisztességes embernek tűnt.- kösz hogy így vigyázott rá.-mondtam neki.- Loli Joanna hol van? Jobblenne ha egy helyen lennétek mind ketten. |
Amíg ők odébb álltak és én mosolyogva néztem utánuk, gondoltam legalább lazulnak. A nagy vadulást köcetően amúgy sem árt egy kis elme pihi. Én is lehúztam az italom és a csapos faszival elmélkedtem a szivárvány színeinek sorrendjén, azon milyen káosz lenne, ha egy nap véletlen a porcukrok helyett kokain kerülne a polcokra porcukor felirattal. Közben beütött a cucc és a palinak helyes ki nyuszi fülei nőttek, körülöttünk pedig olyan kis fény által létrejött porcica fény karikák lebegtek vagy mik. Olyan bájos volt az egész. Elkotyogtam neki, hogy én vagyok a világ legnagyobb mázlija, mert soha sem öregszem meg. De legalábbis hosszú ideig tinédzser maradok. Aztán a csillámporos izgalmak után, jött a punnyadós rész, amikor az egész szépen lassan megpróbál álomba szenderíteni, de erősen kitartottam. Mondjuk félig a pultra könyökölve, elfojva rajta, néha néha felhorkantva. Hogy meg sem hallottam eközben a mobilt, talán nem csoda. De még Joannaét sem, amibe kicsit belekontárkodtam.
- Ki kísérsz a levegőre? Szippantanék egy kis vattacukrot. - kérleltem, de igazán már fel sem fogtam miket beszélek, mert egyrészt még mindig hallucináltam, másrészt totál kész voltam. Azt még visszhangban hallottam, ahogy a pali elneveti magát, majd felsegít a pultról és lényegében a karjaiba visz ki a friss levegőre. S bármennyire is sok itt az illegális dolog, azért a csaposokban van annyi, hogy ne hagyják magukra az ennyire kiszolgáltatott lányokat, fiúkat. Szóval míg én az éjszaka közepén napoztam a padon, ő ott dohányzott mellettem.
- Bad boys, bad boys. Whatcha gonna do, whatcha gonna do. When they come for you... - lengettem kezeim, mint egy karmester, miközben kissé hamisan, és totál bedrogozva énekeltem. Aztán éles váltás. - Jég dupla whiskyvel! Tüdümm, tüdümm! - az sem zavart, hogy néha beverem a fejem, ahogy emelgetem a ritmusra. - Fuh, de meginnék most egy jeget dupla whiskyvel... - sóhajtottam leengedve fáradt kacsóim. A pali meg alig győzte röhögés nélkül a hülyeségeimen.
Valójában, bármennyire is félreérthető volt, nem akartam tőlem semmi olyasmit, amiben érintkezik az a bizonyos két kicsi legó. Játszani persze játszottam volna, már csak azért is, mert a hallucinációk közben egészen másképpen jók ezek a dolgok, de pláne minekután még ígyis ellenkezni akart - bár gőzöm sincs miről beszélt - nem erőszakoskodtam.
- Egy szót sem, de ne aggódj, nem vagyok én akkora szörnyeteg, hogy visszaéljek ezzel a dologgal. - válaszoltam. Közben szólt a harmadik pultos, hogy az egyikük kiment és magára maradt, szóval nem is lett volna idő huncutkodni. Áh, azt csak odahaz lehet nyugiban.
- Tudod, mit? Gyere, megtanítalak italokat keverni... - szálltam le róla és lassan felhúztam, nehogy megszédüljön. Azt nem tudtam, hogy ő is nyomozó, ezért voltam ilyen közvetlen és itattam le porcukros piával. Ha nem ellenkezett, s úgy láttam meg tud állni a lábain, visszasétáltam vele. Reméltem, azért a másik gyerek is hamar visszatér, mert én igazából itt amolyan mindenes vagyok és kidobó emberként jobban funkcionálok. Szóval kézen fogva besétáltam vele a pult mögé. Persze csak ha tényleg nem forogtak a szemei, vagy láttam, hogy ez esélytelen. Ha kicsit pajkosabb volt vagy elevenebb, az nem baj. Tanítottam már be piás lányt és érdekes dolgokat kotyvasztott, amik nem voltak mind olyan borzalmasak.
- De ha gondolod, mesélhetsz addig nekem, hogy mijáratban és hogy hagyhattad, hogy így leitasson az a bolond? Aranyszabály, hogy a piások közt egynek mindig tisztának kell maradnia. - mosolyogtam, miközben előkészítettem a cuccokat a mixekhez. Az apukás dologra inkább nem is reagáltam.
- Na figyelj... - léptem mögé, olyan közel, hogy a testünk akaratlanis egymáshoz simult, mivel csak így tudtam megmutatni neki, hogyan és mit kell össze keverni. A karjai alatt nyúlkáltam át, de ha akarta, hagytam neki is, hogy segítsen. A fejem pedig a válla felett volt, így láttam is mit csinálunk.
- Fontosak az arányok, de a vendég kedvéért változtatható. Valaki csk a búját akarja felejteni, akkor nem kell feltétlen a sárga földig itatni két korttyal, csak édesebbé tenni az italt. Ha pedig valami különlegesre vágyik, s netán tudja is mit akar, akkor a fiókban található kis tablettákból és porokból keverjük ki az italát. A vendégek szeretik a személyre szabott italt. közelebbinek érzik magukat hozzánk, így visszajárnak, barátokat hoznak.... De ez nem csak a pénzról szól... - magyaráztam neki, mintha éppen csak a kislányomat tanítanám sütni és megismertetni a fortélyaival. |
Warren: Kinéztem Tom telefonjából a lányok számait, vezetésközben felhívtam először Lolit.- Na ki gondolta ovlna.- mondtam sóhajtva miután nem vette fel a telefont, lehet azért mert ismeretlen szám, vagy már nincs olyan állapotban hogy felvegye. Aztán Joannát próbáltam és ő se vette fel. Nagyon részegek lehetne, vagy kitudja mi van, egy kicsit aggódtam én is de nem nagyon. Leparkoltam és felhívtam a taxisokat, volt ideiglenes igazolványom az irodánál ezért mondtam hogy FBIos vagyok és szeretném ha megnézék az adatbázisukban hogy a lányok hova mentek, bemondtam a két nevet és vártam míg kikeresi, aztán felírtam a hely nevét címét és indultam is oda, már a neve is gyanús olyan Lolinak való hely lehet. Mondjuk azon aggódtam hogyha
verekedni kell nembiztos hogy használható leszek de majd kitalálok valamit...
Joanna:Mint álomban lettem volna, a fölém magasodó férfi arcvonásain kívül nem láttam semmit se tisztán, pillanatok teltek el de nekem sokkal lassabban telt az idő, kutkodtam a szemében, kerestem az űrt amiről Thomassal is beszélgettünk. Vajon ebben a fickóban hol lehet vagy mi az, meg símogattam az arcát.- Ronda ez a világ hogy ilyen nagy a különbség ember és ember között.- mondtam nek. És hirtelen ahogy ennek a férfinak az arcát néztem, rájöttem hogy tényleg tetszik nekem Thomas, nagyon elszomorított ez a ráeszmélés és csak még magányosabbnak éreztem magam, hiszen ő a felettesem nemhiszem hogy az ilyesmi vonzalom jól tudna végződni, nem akarok elmenni mellőle másik nyomozásba de nem akarom aztse hogy megtudja és ez tönkretegye a kapcsolatunkat. Egész életemben magányos leszek, itt voltam a kanapén ezzel a férfival és úgy éreztem talán nemis kellene ellenkeznem, kihasználhatnám az alkalmat hogy kapjak végre egy kis szeretetet vagy törődést, vagy hogy szórakozzak kicsit, meg az ereimben dolgozó narkotikumok is mindinkább erre sarkalltak, kába voltam és szeretetre éhes, az ellenkezési próbálkozások helyett most kíváncsi lettem kicsit, ez is egy olyan dolog amit kimaradt az életemből, ha mindenki orrba szájba tinderezik talán nem olyan nagy dolog ha énis kipróbálom milyen idegenekkel.
|
Nagyon nehéz lesz kiverni a fejemből amit Loli mondott ,hogy szerinte szerelmes vagyok Thomasba, jól érzem magam vele és hálás vagyok amiért elhívott de ez a víszhang még fog okozni bennem problémát azthiszem. James megjelenésével teljesen eltompultak az ösztöneim, még azt is hagytam hogy az ajamhoz emelje az italt, de szerencsére csak egy kortyot ittam belőle, bár ez nagyjából mindegy volt, míg ittam a férfira néztem, aztán hagytam hogy James elhúzzon onnan, kíváncsi voltam mint egy gyerek, aztán hirtelen nagyon furcsa dolgokra lettem figyelmes, színes megfoghatatlan formájú foltokra, aztán ezek szerencsére eltűntek de aztán élénk lett minden, kicsit bele is kapaszkodtam Jamesbe addig amíg be nem értünk valami helyiségbe, ő meg ledöntött a kanapéra. Na itt azért egy kicsit megváltozott a hangulatom de nagyon kivoltam, nemtudtam hogy lehet ennyire részegnek lenni, a mellkasára tettem a kezem hogy netudjon közelebb jönni. De aztán megpillantottam valami sokszemű nagyon ocsmány szörnyet a hátamögött, mintha egy bőréből kifordított hályas ember lett volna, megijedtem egy pillanatra de aztán meg eltűnt, ránéztem Jamesre, magamról már aztsetudtam ki vagyok.- Tudod én még nemvoltam szerelmes és nem akarok most hajókázni ugye megérted? - fogtam a kezeim közé az arcát.- Egy ilyen jóvágású pásztorfiú talál magának kunyhót ahol akar de vanamelyik ajtó zárva van.- valószínű nem azt mondtam neki amit akartam, éreztem hogy ettől a cucctól a hormonjaim is bezavarodhattak, sejtettem mit szeretne, akaratlanul történt minden de bizsergett a testem, mellette próbáltam távolabb tolni a mellkasánál fogva.- Felakarom hívni apukámat, hol van lolita? -kérdeztem a szemeibe nézve, ez az egy valósághoz köthező dolog jutott most eszembe.
Hát pont ilyesmi válaszra számítottam.- Akkor nem ez lebegett a szemem előtt, túl nagy volt a seb és emiatt csak magammal tudtam foglalkozni, de igazad van.- bementem a konyhába és szereztem neki egy tálat amit a kenepé mellé tettem, hátha hánynia kell és nemjut ki awcig. - Feküdj le, megyek értük.- mondtam aztán elkértem a kulcsot és már indultam is. Kimásoltam Lolita számát Thomas telefonjából és megcsörgettem hogy tudjam hova kell mennem.
- Ha sajnálnád, meg se fordult volna a fejedben... A múlton pedig nem változtathatunk, Warren. - sóhajtottam halkan.
|
 Nem hiszek neked... - hunytam le a szemeim, mert oly módon forgott velem a világ, hogy úgy éreztem ha tovább nézem, elokádom magam.
- Ha sajnálnád, meg se fordult volna a fejedben... A múlton pedig nem változtathatunk, Warren. - sóhajtottam halkan.
- Ah, ez így nem jó... Aggódom értük, baja fognak kerülni. - dőltem el a fotelben.
- Menj el értük, de ha megtudom, hogy rámásztál a lányomra, visszaküldetlek Spanyolba... - morogtam. Nem szívesen engedem, hogy ő menjen, de képtelen vagyok elindulni. |
Mosolyogva vállat vontam. - Hát nem túl gyakran. Suliból és a környékéről ismerek embereket, másutt nem nagyon, max itt ismerkedek még. Szóval, igen, meglepi őket, hogy itt vagy. De ismernek annyira, hogy tudják, akárkivel nem barátkozom. - mosolyogtam, érezze csak a megtiszteltetést. És holnap, ha nem is fog erre emlékezni, tudatalatt maradjon meg benne, hogy jól voltam hozzá, hogy megbízható vagyok és Tom állításaival ellentétben van egy jó oldalam is, amit annyira titolok, hogy mások előtt meg se mutatok. Ha kivételesnek érezheti magát, könnyebben megnyílik majd, bízni fog. S míg engem egyre jobban "megismer" és megkedvel, Tomot sajnálni vagy utálni fogja a folytonos aggodalmával és ivászataival.
Azért valahol sajnálom, hogy mindezt csupán munkaügyileg csinálom. Az itteni emberek, a közösség más, mint ott. persze vannak véres dolgok, fájdalmasak és mint kiderült, nem minden jó barát olyan, amilyen, de jobbak az ottaniaknál.
- Örülök, hogy végre kicsit jól érzed magad, rád fért... - tettem hozzá mosolyogva. S ha már róla volt szó, érdekelt, mit gondol Tomról, érez-e iránta valamit. A szimatol nem csalt, csak éppen ő volt bizonytalan még részegen is.
- Vicces lány vagy te, Joanna.. - nevettem. - Ha nem tudod milyen a szerelem, honnan tudod, hogy még nem érezted...? De ha már itt tartunk, én tapasztalt vagyok e téren is, és ha rám hallgatsz, te bizony fülig szerelmes vagy a fickóba... - nevettem, és igazán fel sem tűnt az önfeledt szórakozás alatt, hogy idegenként beszéltem Tomról. - És nem csak a külsejébe, de a személyiségébe is. Bár igazán nem tudom mit lehet abban szeretni, de tény, hogy mindketten másik oldaláról ismerjük. - tettem hozzá. Csak eztán mentünk le, s minek után megígértettem vele, hogy ez a hely titok, odahivattam Jamest. Én pedig elvettem az egyik italt, mit közben ki is hoztak. Gondoltam túl részeg vagyok, hogy továbbra is észszerű dolgokat mondjak, és lebuknék, így átpasszolom a lehetőséget Jamesnek, aki valójában nem sokkal utánam érkezett, s azért, hogyha nagyon nagy lenne a gáz, ő végezze el a piszks munkát, akár ha életébe is kerül. Én ilyen alkattal, aligha tudnék ölni, max hackerkedni vagy csapdába csalni a másikat, de ő van olyan fizikumu, hogy kinyírja azt, akit kell. Attól tartok, hogyha parancsba adják, engem is kinyírna, de remélem ez sosem következik be.
Tudtam én mire megy ki a játék, bár én eddigis jól meghúztam magam és el voltam itt. De tény, hogy segédnek vagyok az országban, szóval segítek. Miután bemutatkoztunk, elmosolyodva figyeltem Joannat. A súgása pedig azt jelentette számomra, hogy Lolly nem volt elég figyelmes. Mert ha ő részegebb a kiszemeltnél, régen rossz.
- Igen azt látom... - nevettem, majd lazább mosolyora váltottam. - Eláruljam, hm? - emeltem elé a pohárkáját, ami alján már szinte teljesen elpezsget a tabletta. Ez nem egyszerű disco drog, ez keverék. - Húzd meg szépen és elmondom... - nyújtottam ajkaihoz, hogy kiihassa. Addig Lolly ha tudta észrevétlen kilopta a lány zsebéből a telefonját. Miután pedig Joanna kiitta, át libbentem a pulton, és megfogva a karját elhúztam onnan. - Na gyere... megmutatom... - vigyorogtam. A szer szinte azonnal hat, furcsa világként tekinthet a valóságra, mi élénk színekben pompázik, különös dolgokat hallucinálhat. Elértük az egyik kanapét és ledöntöttem rá. De egyenlőre csak fölé másztam nem csináltam semmit mást. Van aki rosszul viseli a hatását vagy a szert anyagát, így előbb ki kellett puhatolnom, nem ám itt görcsöt kap vagy valami. |
Milyen komoly barátok ha így távolról figyelnek, ezekszerint nem hozol sűrűn új embert a társaságb, ez megtisztelő.- mosolyogtam egy mai taial a kezembe és emeltem a poharamat, hogy koccinthassunk mielőtt iszunk egy kortyot. Aztán Thomasról jött a kérdés, azt kérdezte "tetszik e nekem", olyan furán belém állt ez a kérdés, végigfutott az egész testemen, félre is kellett néznem picit. Ő a felettesem, nemtudom eddig nem gondoltam ilyesmire.- Hát eléggé...őhm ő egy szép ember.-préseltem ki lassan a és megfontoltam ezt a szót, közben elárasztódott a fejem mindenféle hülyeséggel és hirtelen a szívem is hevesebben kezdett kicsit verni, pedíg a táncot már kipihentük. Sajnos azthiszem valahol tényleg tetszett.- Nem akarom hangosan mondani.-hajoltam közelebb.- De én még soha nem voltam szerelmes.- mondtam bizalmasan Lolitának.- Voltam már fiúkkal, kettővel de szerelmes soha nem voltam még.-ittam bele ismét az italomba, aztán Loli mondta hogy bemutat a barátainak, ezzel egy kicsit megkönyebbültem, Lementünk a lenti helységbe, most az ösztöneim is tompák voltak, de ha nemlettem volna már részeg most kicsit figyelmeztettek volna a környezet miatt. De a vörös pult nagyon tetszett, jól meg is néztem, és most a csend is jól esett mert a fenti ordító zaj melett itt jóval nagyobb volt acsend, a szívemre tettem a kezem.- Esküszöm hogy titokban tartok mindent.- mondtam kicsit részegen de komolyan, bár halványan itt is csilingeltek az ösztöneim de elhessegettem őket mintha verebek lennének. Megjelent végül Loli egyik barátja, hát jóval idősebb volt nála, s csak most tűnt fel nekem hogy itt lent mindenki túlvan már a 20 éves koron és javarészt férfiak vannak lent. Ez a barát is nagyjából idősebb lehetett Thomasnál, de én most nyitott kedvemben voltam, odanyujtottam a kezem neki.- Szia, Joanna Rain.-mutatkoztam be.- Ő részeg, én még nem eléggé.- mosolyogtam a férfira, olyan motoros gengszeternek tűnt érdekes fickó lehetett, oda hajoltam hozzá mert már az italok és a kérdéseim összekeveredtek a fejemben és utat törtek bármilyen formában, szóval a fülébe súgva kérdeztem meg a férfit.- Loli aztmondta itt nincs tánc, de lehet szórakozni, elárulod nekem hogy mire gondolt?
Haragudott rám még mindíg nagyon, de tudtam hogy ez a szöget valamikor ki kell húzni, mikor mondta hogy "nem vagyok alkoholista" pedíg én ilyesmit egy szóval se mondtam már tudtam hogy bajai vannak.- A lányoknak nem lesz bajuk, ha kell majd értük megyek én. -mondtam komolyan, aztán jó nagy csend lett, nyeltem egy nagyot nem mertem a szemébe nézni.- Tudom nincs mentség arra amit tettem és a haragod jogos és...tart ameddig tart éld ki magad ahogy tetszik de szeretném ha tudnád hogy sajnálom.-
|
Csak egy pohárkával, az egészéges. - jelentettem ki a kocsiban, mikor megjegyezte, hogy piáltam. Igen, hazudtam, na és? Ő szónélkül lelépett. Ez ahhoz képest lópikula. Ha nekimentem volna egy fának, akkor nem, de íígy. Otthon sem álldogáltam sokat, ülni akartam, mert kicsit forgott velem a világ, bár ezt nem mutattam.
- Ne ittunk annyit, csak kért, én meg adtam... - és adtam, és adtam és bár én nem emlékszem rá, de a pincébe hagyott két üveg bor arról tanúskodik, hogy picivel több volt egy pohárkánál. A második is csak az alkoholizmusom alatt eldugott üveg volt, amit ugyan megígértem, hogy sose bontok fel, csak magamnak tettem ígéretet, az meg ugye nem lényeg. Talán nem vettem az adást, mert a piszkálódását komolyan vettem. S mire rájöttem, hogy reagálnom se kellett volna, már a szám húzva pillantottam el a fotelből. Míg nem fel hozta a beszélgetős dolgot. A kérdése pedig rossz érzést keltett bennem. Nem akartam magamról beszélni, pláne arról az időszakról.
- Azon kívül, hogy azt hittem meghaltál, jól voltam. Hiszen látod, jól vagyok. Van egy mostohalányom és jól elélünk. Egyedül akartam nyomozni, de ezek a barmok erőszakoskodtak, hogy szednek össze csapatot, szóljak neked. Hiába mondtam, hogy orvos nem műtheti a saját anyját, csak azért is kötötték az ebet a karóhoz... - morgolódtam, mert ha nem is volt teljesen őszinte érzés őt hibáztattam részegen. - Nem vagyok alkoholista! - mordultam rá, noha közben rájöttem, hogy nem is állította. Csak a hülye fejemmel megszoktam, hogy ilyenkor ezt vágják hozzám.
- Aggódom a lányokért... talán nem volt jó ötlet elküldeni őket kettesben. - nyúltam sóhajtva a telefonom után, de már a számokat sem láttam rajta jól.
Meglepett, hogy így élvezte és könnyen alkalmazkodott. Örültem is neki és én is szívesen csápoltam vele és ittunk, míg bírtuk. Talán kicsit túlzásba is estem általa, így nehezebben tudtam fékezni a gondolataim és kontrolálni a tetteim. Néha elkeveredtünk egymástól, ha mások is benyomultak közénk, de nem volt pánik sosem. Visszataláltunk egymáshoz, mire egyáltalán felfogtuk volna, hogy mással táncolunk. Mikor pedig elfáradtunk, nevetgélve ültünk vissz a pulthoz.
- Itt vannak ők, csak megszeppentek az új barinőm miatt. - mosolyogtam.
- Na de visszatérve az előbbire... A dolgokhoz képest sokat emlegeted Tomot... Most őszintén, úgyis elfelejtem holnapra, és te is. Tetszik neked? Tetszik neked annyira, hogy ha úgy alakulna, feláldozd érte magad? - kérdeztem kíváncsian és részegen. Nem így akartam kideríteni a dolgokat, de olyan nehéz volt fogalmazni, meg úgy egyáltalán gondolkodni. Meghallgattam a válaszát és reagálhattam is rá, de közben észrevettem az egyik barátom.
- Gyere bemutatlak a haverjaimnak... de aztán nehogy elcsaklizd őket... - nevettem ittasan, majd kézen fogva, kissé ide-oda szédelegve, elindultam vele a lenti emeletre, ami talán egykor pince volt, most egy csendesebb füstösebb hely, ahol az emberek - de leginkább a férfiak - kiélhetik azon vágyaikat, amiket nyilvánosan nem lehetne. Itt is volt egy pult a vörös fényben, és a fentivel ellentétben, itt különlegesebb italokat szolgáltak fel. Bizonyos kulcsszavak által plusz dolgokat dobáltak bele.
- Két Vörösködöt egy kis álomvilággal. - mutattam véletlen négyet az ujjammal, de a pali tudta mire gondolok. - Oh, és majd elfelejtettem, szólnál Lucasnak... - pillantottam még vissza rá, aztán Joannara néztem.
- Ide azok jönnek, akik érettebbek a fentieknél és már kiszórakozták magukat. De azért itt is lehet szórakozni csak másképp... De hé, ez a mai nap apuci előtt hét pecsétes titok. És ami azt illeti, annyira nem vagyok rá büszke, hogy Warrennek sem kell róla tudnia. Elkotyogná apának... - vontam meg a vállam s mire visszanéztem, láttam, hogy már jön Lucas.
- Te holdkóros, nem Lucas vagyok, hanem James. Jesszusom, így bepiáltatok? Haza vinni meg majd biztos én foglak, mi?- csóválta fejét mosolyogva. - Helló, mi még nem ismerjük egymást. - nyújtott kezet Joannanak. - James West vagyok. - mutatkozott be. |
Amúgy elég szégyenlős lettem volna de a pia segített.- Persze hogy táncolok ,különben minek megyek.- mondtam, elmondás alapján tetszett a hely, megérkeztünk és tetszett a zene, azt éreztem most pont ilyen jellegű zenére van szükségem, és az italozó része is tetszett, leültünk a pulthoz,tetszett a piálunk majd táncolunk rész.- A számból vetted ki a szót.-Aztán jött is a pincér, egy fiatal srác volt mondta hogy állja az első kört, Loli rendelt aztán meg szerettem volna én szóval mondtam a kívánságlistámat.- két diplomaticot, két nagy long islandet.(úristen én ittam egyszer féllitert, hát majdmeghaltam tőle). -mosolyogtam , nem voltam nagy piás de a minőséget szerettem ezért sokmindenbe belekóstolgatatm és nem szeretek tudatlan lenni semmilyen téren, nameg az ivás a kultúra része. Megvoltam lepve hogy egyenlőre mennyire jól bírtam, a rum nagyon finom volt és ahogyan ez a sűrű kemény melegség gurult lefelé a torkomon a kellemes érzés eluralt mindent. Beszélgetni kezdtünk- Hát őszinte leszek, két napja vagyok itt és ebből az egyik életem egyik legszarabb napja volt eddig, persze ezt a részt leszámítva, szóval egyenlőre nem jól, igazából az egyetlen jó dolog ti vagytok. Az apád nagyon jó főnök, kedves férfi. - mondtam mosolyogva.- Táncoljunk kicsit!.- Automatizáltam magam és a táncparkettre húztam Lolit, nemfogtam magam vissza, hagytam hogy a zene vezessen és jól éreztem magam, majdnem egy órája táncoltunk mikor visszamentünk a pulthoz kicsitpihenni, itt éreztem már kicsit jobban az alkohol hatását.- Azthittem lesznek itt barátaid, legközelebb hívj mást is nyugodtan, kíváncsi vagyok rájuk, szeretnék minél több embert ismerni a városban.
Nemvoltam benne biztos hogy eljön de szerencsére jött, nehézkesen kicsit de beültem mellé a kocsiba.- Nemfognak keresni, mutatok papírt ha kell, tényleg el engedtek, csak azt mondták pihenjek otthon- beszimatoltam az autóba.- Te ittál- jelentettem ki, azért bíztam benne hogy hazatud vezetni, néha viccesen húzogatta a kormányt de amúgy minden oké volt, nem volt csatak részeg szerencsére. Hozzá értünk és mondta hogy beboroztak Joannával, ciccegtem neki eggyet közben csóváltam a fejem hozzá.- Ajajj, leitatod a kis kolléganődet? -vissza akartam adni neki ezt a piszkálást amit én kapok állandóan ha a lánya a közelemben van. A kabátomban még ott volt a butykosom, abból ittam keveset de amúgy vizet ittam. - Én arról beszélnék amiről te beszéltél velem- próbáltam hárítani a dolgot mert én csak simán beszélgetni akartam vele.- Nos...na jó nem kerülgetem inkább-sóhajtottam komolyan.- Mi volt veled miután elmentem?
|
- Nem hiszem, hogy ebbe volt beleszólása Istennek. S talán jobb, hogy így történt. Talán nem volt más választásuk a szüleidnek. Biztos oka volt. olitának meghaltak a szülei, ha nem veszem magamhoz, ki tudja mi lett volna belőle, mert lássuk be, azért most sem egy kis szent. - válaszoltam, a kótyagosságomhoz képest, egész normálisan, de aztán hagytam őket elmenni, egyrészt mert részeg voltam, másrészt, mert részeg voltam. Szóval na... jobb, ha így nem látnak.
Azt hiszem nyugodtabb vagyok, ha Joannaval van, mint sem, ha Warrennal ment volna lógni. De azért ideges voltam, mert mégis csak ma ölték meg a tanút és a családját. Mikor pedig elmentek, Warren felhívott. Szemeim forgattam az ötletre, hogy elhozzam onnan - mert szerintem hazudik -, de a beszélgetés jó ötlet. Szóval elmentem érte.
- Ha aztán keresni fognak téged, visszaviszlek és megmondom, hogy zubbonyt is kérsz a köntöshöz... - néztem rá már a kocsiban ülve. Talán morcosabb arcot vágtam, mint amennyire valóban morcos voltam, de a pia miatt voltak ezek a hangulat ingadozások. A vonalon is átmentem néha, de azért tudtam vezetni még. A lényeg, hogy épségben elértünk hozzám.
- Öhm, van üditő a hütőben, szolgáld ki magad... - motyogtam belépve. Nos a utolsó korty borokat kivégeztük Joannával, szóval azzal már senkit nem kínálgatok. Aztán megálltam és feléfordultam.
- Én... én tudom, hogy miről beszélnék veled... de te... Te miről akarsz beszélni? - dőltem le a fotelbe és onnan néztem fel rá kissé fáradtan. |
Örültem, hogy nem állt ellent. A hely zajos és pia szagú, de ha már eléggé lankadt a figyelme és nyitott lesz mindenre, könnyebben kihúzhatok belőle bármit. Simán a mobilját is lecsekkolhatom, ha félkábult. És még örült is neki, hogy elviszem. A ruha nem volt probléma, hamar megtaláltuk a megfelelőt, és a sminkkel sem bíbelődtünk sokat, mert szépek voltunk, az meg a melegben úgyis lemászik rólunk.
Szóval elköszöntünk Tomtól és taxiba vágódtunk. Valójában nem szóltam senkinek sem, mert most igazából dolgozom, nem bulizom, de kellemest a hasznossal ugye. Na meg a baráti köröm is ilyen helyekre jár, így van rá esély, hogy felejthetetlenné fog válni a mai este. Elmondtam a címet a fickónak, és elindultunk, aztán Joannára néztem.
- Aztán ne légy szégyenlős táncolni, mert kiröhögnek ám, ha a sarokba kuporogsz. - mosolyogtam. - És hogy hová megyünk? A legjobb helyre! A Pandemoniumba! - emeltem fel éljenezve a kezeim. Drága, puccos, de minden jófej ott bulizik. Nem mondanám, hogy kinézetre eltérne a többi helytől, de valahogy mégis van egy jó feelingje. Annyira bekábul tőle az ember, hogy azt sem veszi észre, ha mellete megölnek valamit. Ráadásul olykor különlegességgel is szolgálnak, legutóbb habparti volt és mindenki habban úszott. Jó azért csúszos volt, de nagyon muris. Máskor édes illatú valamit engednek a levegőbe, hogy mégse egymást szagolgassuk.
Mikor megérkeztünk még nem volt olyan késő, de már nagyban ment a buli, ment a zene.
- Ez nagyon állat lesz ám! Kár, hogy holnap totál ki megy majd a fejünkből! - nevettem és kézen ragadva kiszállva a kocsiból húztam befele. Odabent sötét volt, de a villanó fények, színes neonok és a pultok világítása azért nyújtott némi fényt. Most épp se hab, se édes illat nem volt, de a hangulata, a zene és a táncosok együttes mozgása - plusz az italok bódító hatása - könnyen elzsibbasztotta az ember elméjét. A pulthoz húztam, hogy ő is leüljön.
- Ugyan te már elkezdted, én még szomjas vagyok, szóval rendelünk ilyet-olyat, aztán ha már totál azt se tudjuk ki kicsoda, bemegyünk a tömegbe. Oké? - mosolyogtam rá és a csapos rögtön oda is jött hozzánk. - Az első körötöket állom is, csak legyen úgy, ahogy mondtad. - vigyorgott a fiatal srác.
- De akkor ne csalódjunk a lötyiben! - szóltam oda, ő pedig mosolyogva odébb ment és elkezdte keverni az italokat. Talán jobb is, hogy nem hívtam el a nagyokat. Nem biztos, hogy nekik való hely. Öregek már hozzá, itt meg mindenki olyan... közvetlen... Az italokat megkapva én gyorsan le is húztam és jöhetett is a következő. Mikor pedig már úgy láttam nem feszeng, még annyira sem mint a taxiban, és én sem éreztem már nyugtalannak magam ránéztem.
- Szóval, hogy érzed magad velünk? Mármint.. .jahj, hát tudod... itt ebben a városban... - nevettem el magam a hülye fogalmazás miatt. |
Arra gondoltam hogyha Thomas nem akarja majd átkutatom én a pincét ha megengedi. Én ccsak egy pohárral akartam inni de mivel Tom mindíg újratöltötte a poharamat nem akartam ciki lenni és visszautasítani ezt. - Hát, olyan sokféle motiíváiója lehet hogy elgondolni se tudjuk, védi magát, véd mást vagy belenevelkedett egy olyan helyzetbe ahol nincs más választása, nemtudom mi lehet a motivációja de ha majd elkapjuk megtudhatjuk vére.-mosolyogtam és kortyoltam a borból, észrevettem hogy Thomas bora gyorsabban fogy mint az enyém. Ahogy halad az idő egyrejobban a fejembe szállt a bor, talán kicsit túl nyitottá tett, és eltompított felhúztam a lábamat a fotelben és a plafont néztem.-Most az indítékokról beszélve , meg ezekről a gyerekekről Warrenéiről, az áldozatokról, rólad és Loliról, hogy ha a szülői kötelék ilyen erős, engem miért dobtak el. -csak a bor miatt beszéltem ilyesmiről, amúgy hisztinek tartottam ha valaki ilyesmikről beszél.- Annyiszor álmodom erről, elképzelem milyenek lehettek, gyerekkoromban végig ezt kutattam, akkor még azthittem hogy meghaltak, de sikerült kiderítenem hogy ők maguk vittek be az árvaházba. Ha létezik isten, és valóban köze van ahhoz hogy kit milyen módon indít el az életben, vajon mit szeretett volna ezzel a sebbel adni nekem. Mert sokszor érzem azt, hogyha máshogy alakult volna én most nem itt lennék, úgy érzem hogy valamilyen mélységet vájt belém a sors, és ha ez az űr nem lenne, nemlennék használható. Tudod mint a korsó meg a ház, az űr miatt használható. Biztos Warren is érzi ezt, biztos minden ember érzi ezt valahol, és a sebek miatt olyan igaz az a mondás hogy:" Isten a kőben szunnyad, a növényben lélegzik, az állatban álmodik és az emberben ébred fel." -Csend lett ezután egy kicsit.- Bocsánat elkalandoztam, nemszoktam ilyen sokat beszélni feleslegesen.-fordítottam el a fejemet a fotelben és a kézfejemet néztem.Aztán megjelent Loli, bejött a pincébe és hirtelen nagyon megtetszett az ajánlatam, fel is álltam rögtön.- Remek ötlet, menjünk most.- Ruben iránt érzett felelősségem kezdett megkeményedni és szerettem volna futni egy óriásit vagy szétrúgni valamit mindegy mit csak had adjak ki magamból mindent amit csak lehet. Soha z életben nem buliztam, Loli biztosan tapasztaltabb etéren, nem akarok rendszertcsinálni ebből most se jó ötletnek tartom a dolgot. Thomas se nagyon ellenkezett ,elbúcsúuztam tőle miközben Loli felhúzott a szobájából.- Igen tudom, köszi hogy kimentettél.- Egészen jó szerkói voltak és a méretteink igy megegyeztek, nemnagyon voltak ilyen nagy barátnőzéseim se, szóval egészen jó érzés volt magamra venni a ruhát amit kinézett nekem és tetszett is, nem pepecseltünk ezzel túl sokat, mind ketten elég csinosak oltunk szóval nem kelett ránk egy kiló smink, hívtam taxit és beültünk. -Hova menjünk? -kérdeztem Lolitól, mert ő volt az aki ismerte itt a jó helyeket reményeim szerint, mondta a taxisnak hova menjünk, nagyon kíváncsi voltam mindenre, megérkeztünk, Loli szállt ki először és hagytam hogy vezessen, reméltem találkozunk a barátaival.
Arra gondoltam majd kicsit később felhívom Tomot hogy jöjjön értem, mert aztmondták nagyon szépen gyógyulok és már nem fog tudni felszakadni a varrat, szívesen el lennék kicsit nála, beszélgethenénk kettesben ha a lányok buliznak, aztán értemehetnénk amikor már későnvan. Pont akkor hívtam Tomot mikor a lányok elhúztak- Szia képzeld anyu megngedte hogy átmenjek, nincs kedved ide gurulni értem? Ha egyedül vagy már kihasználhatnánk az időt, beszélgethetnénk egy jót. |
Ő nem hibáztatott, én viszont hibáztattam magam. Az igazat kellett volna mondanom, elég nagy lány már. Nem nevelhetünk beléjük naivitást, hisz az élet, de főleg, ha nyomozó az ember, akkor bizony mocskos. Az ital hallatára kicsit megtorpantam, de a konyhában kutakodva találtam még egy üveg bort. Tény, hogy a kuka mellett egy üveg már korábban felbontott, üres whiskys üveg volt és mellette egy üres üveg sör. Nem emlékeztem a sörre, és arra sem, hogy mind megittam volna a whiskyt, de ez is csupán intő jel, hogy lekéne állnom. Ah... egy kis bor még belefér. Szóval töltöttem ki magunknak és lementünk a pincében.
- Bepoloskázva? - néztem rá meglepődve. - Nem, de kijárhatna itt? Kivül kamerák vannak és riasztók, ráadásul 90%-ban azért vagy én vagy Lolita itthon van. - válaszolom, persze a mai után már én sem vagyok semmiben sem biztos.
- De azért majd körbenézek.. - teszem hozzá belekortyolva a pohárba. Ezek szerint ő is a bentiekre tippel, logikus, hiszen köztük nehezebb volna kiszűrni ki és miért hajt annyira a nyomozásban. Jobb volna, ha Warren is itt lenne és okoskodna velünk, de most nélküle kell boldogulnunk. Lehet úgyis csak frusztrálna a tudat, hogy folyton arra gondolnék mellett, hogy mikor épp nem látom őket, ki tudja miket művelnek Lollyval. A bor viszont egy-kettőre elfogyott, s már nyitottam is ki egy újabb üveggel. Egész nap a pincében kuksoltunk és okoskodtunk, kutakodtunk és közben persze beszélgettünk.
- Amikor a családról beszéltem, én sem voltam benne biztos, olyasmire gondoltam lehetőségként, amiért én is képes volnék mást feláldozni... Szerinted az informátorunkat tényleg ez hajtaná? Úgy értem... egy néhány hónapos kisbaba is meghalt... Azért ez csak elindít valamit a gyilkosban... Ha csak nem pszichopata, de még akkor is... - lapozgattam az egyik mappát közben. Eszembe is jutott Warren felesége és a két gyerek, ahogy ott feküdtek a vér tócsában. Én is lesokkolódtam és máig él bennem a kép. A gyerek áldozat mindig jobban fáj, mindegy, hogy kié. Egy gyereket megölni borzalom. Lolitát is féltem, és tudom, hogy az aranykalitka nem megoldás, főleg, amilyen szökevény, de szeretném, mindig magam mellett és biztonságban tudni. Hallottam is, hogy megjött, mert mindig zörög a sok csecsebecse a kulcscsomóján. Most a biztonsága a tét, és még az is megfordult a fejemben, hogy ahelyett, hogy lebasznám Warrent, inkább megkérném, hogyha már úgyis a nyakára jár, legalább értesítsen róla mindig és vigyázzon rá, míg vele van. Erőszakos lány, de egy gorillával szemben neki sem lenne sok esélye. Arra kaptam fel fejem, hogy Lolita trappol le a pince lépcsőjén. Meg is fordultam a székemben és hátra néztem rá. Neki ide tilos lejönni, mert kinézem belőle, hogy hülyeségeket kreál a fejecskéjében és tovább adja a világnak, hogy menőbbnek tűnjön.
Ha megtisztelő, akkor ne nyafogj. Az én lábacskáim legalább könnyűek és szépek... - öltöttem ki rá a nyelvem. Láttam arcán, hogy problémázik magában Tom ivászata miatt, de nem akartam felzaklatni vele tovább. Csak tudatni akartam vele, hogy még nagyobb távolság legyen köztük.
- Ejj, ez igen! - nevettem el magam bátor megjegyezésére, miszerint tagadni sem tagadja a valóságot. Ez tetszik! És az is, hogy támogatja az ötletem. Így ha Tom ellenkezne is, Warren mellém állna és egyetértene abban, hogy Joannara ráfér a bulizás. Nehogy ő is alkoholista legyen, mint a főnöke. Már felültem, mikor elért a füstje, és közelebb hajolva vigyorogva jegyeztem meg neki.
- Ez nem füves cigi, hogy be is tépjek tőle, te kis buta. Annyit még nem érsz nekem... - vigyorogtam, s bár voltam elég közel, hogy lenyomjak neki egy eszkimó puszit, végül mellőztem. Tartom magam ahhoz, amit a spanyol prostik mondtak. Szeretik a szép nőket a férfiak, de a túl könnyen elkaphatót hamar megunják. Egy férfinak pedig az kell, mint az összes többinek.
- Nem tudod miket beszélsz, de állok elébe. Csak aztán nehogy megtorpanj... - piszkálódtam, s csak aztán kászálódtam ki az öléből indulásra készen, s inekután be is közöltem, hogy mennem kell, elindultam.
- Oh, drága, ha tudnád én mennyit játszom...! - fordítottam fejem hátra nevetve, de csak, hogy kezemmel és számmal improvizáljam a "fuvolázást". Aztán tényleg leléptem, mert még elő kell kerítenem Joannat is. Miután pedig hazaértem, nagy meglepetésemre konkrétan tálcán volt kínálva. Szóval lerohantam a pincébe, odaköszöntem nekik, aztán Joannara néztem.
- Biztos unod már az egész napos munkát.. mit szólnál ha ma este kirúgnánk a hámból? Csak mi ketten. Úgysem volt még alkalmunk megismerni egymást... és mivel apa mindenkit távol tart tőlem, te lány vagy és korombeli, ráadásul óvatosabb, szóval... ne is ellenkezz, rád fér a bulizás. - magyaráztam neki, totál rá se hederítve Tomra, aki csak pislogott, de jelenleg szólni nem tudott. Talán nem tetszett neki, mégis elgondolkodott rajta, hogy másrészt mégsem olyan borzasztó ötlet. De ha láttam, hogy Joanna tétovázik, rásegítettem a válaszra.
- Addigis legalább nem azon jár az eszem, hogy kerítsem hatalmam alá a ti kis sebesült madárkátok... - mosolyogtam, mire Tom heves egyetértésbe kezdett.
- Menj csak Joanna, menj. Mára végeztünk, majd később foytatjuk... Menjetek. - bólogatott, mire elkaptam a lány kezét és elkezdtem húzni kifele, fel a szobámba, hogy adjak rá valami buli szerkót az enyéimből.
- Egyébként nem akartalak zarvarba hozni apám előtt, de enyhén pia szagod van és ki vagy pirulva. Konkrétan kimentettelek egy kellemetlen szituációból... - mosolyogtam, miközben kerestem neki ruhát. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
