|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Raffael | Összeszorította a combjait, de az nem baj, ez is csak jelzi, hogy elkezdett felizgulni. Persze így kicsit nehézkesebben mozgattam a kezem, de annyira nem, hogy rá szóljak. Nekem is kellett egy kis löket, hogy kicsit beindítsam a fantáziám, s bár nem vagyok olyan elfuserált, hogy a szenvedőktől jövök lázba, de az ő ijedt arca és kéjes, mégis fájó halk nyögései jó érzéssel töltött el. Néhány még végig simítottam a küslő részeken, s miután megbizonyosodtam róla, hogy nedves és a most még résnyire zárt lyukra is rábukkantam, elengedtem a haját, megsimogattam az arcát és egy jól irányzott döféssel két ujjammal áthaladtam az eddig "zárt kapun". Nem húztam ki azonnal az ujjaim, de nem is mozgattam. Meg lehet akkor könnyebben letudta volna a kellemetlen részt, de az is lehet, fele annyira sem fájt neki, mint gondolta. Kihúztam aztán ujjaim a nacijából is és felmutattam neki két véres ujjam.
- Láttod? Semmiség volt az egész... - mosolyogtam és szórakozottan nyomtam egy piros pötyöt az orra hegyére az ujjammal. - Na gyere, oda fent folytatjuk. Még be kell törnöm a hátsó bejáratot is... - ijesztgettem, de aztán ki tudja. Felkaptam a karjaimba és elindultam vele fel a szobámba. Ott az ágyra dobtam s előbb én vettem le a zakóm, az ingem, majd gomboltam ki a gatyám. Azt nem vettem le, általában sem szeretem levenni, ami praktikus, ha hirtelen menni kell valahova, noha kicsit kényelmetlen szex közben. Aztán hozzá léptem és ha hagyta róla is levettem a nadrágot és a bugyit is. Rajta a felsőt hagytam. Na nem azért, mert ne lenne odafent is szép, de egyrészt még mindig kevésbé érezheti magát pucérnak, másrészt felhajtom és ugyanúgy hozzá férek amihez csak akarok. Lejjebb húztam az ágy végéhez, mert így tudok majd kényelmesen tövig menni benne. - Haragszol, amiért én vettem el az ártatlanságod? Mármint... ami ezt az ártatlanságot illeti, nem a kegyetlenkedést... - mosolyodtam el, miközben széttoltam a lábait. Nem kértem meg rá, mert lehet nem tette volna, így pedig kényelmesen a derekam mellé fogtam őke, hogy közelebb igazodjak hozzá.
Tara | Az egészben csupán az volt a kellemetlen, hogy egy idő után piszkosul élveztem. Nagyon gáz, tudom. De amúgy se vagyok az a visszafogott lány és szeretem a jó szexet, hát mégha hagynak is irányítani néha.
- Bahszki... - nyögtem inkább magamnak, mikor már másodszorra értem a csúcsra. Ezzel csupánnaz a baj, hogy a későbbiekben én is megkívánhatom, és bár erősen vetekszik melyikünk bírja jobban szex nélkül, azért kellemetlen volna a legközelebbi őrrel is megdugatni magam, hogy tovább bírjam. Nem bántam, hogy kicsit ő is durvább, de mégse annyira, mint a medencénél. Amúgy se szeretem, ha végig túl finomak. Nem porcelánból vagyok bassza meg. Persze az előjáték lehet simogatós, de akkor is. Egy idő után aztán átvette az irányitást, de nem is baj, mert már kezdtem kifáradni. Egy ilyen nap után nem is csoda. Szopás lehet egyszer élvezni, de totál gáz volt tőlem is, mikor a kutyapózos dolognál az egyik döfésnél ismét elmentem. Egy idő után már a hangom sem tudtam visszafogni, de hallottam, hogy ő se. Szerintem másfél óráig biztos keféltünk, ha nem tovább. Éreztem, ahogy lüktett bennem és egyszer egyszer elcseppen, de tartotta magát. Ha ma nem dugtuk végig az ágy minden centijét, akkor soha. Mikor már a végében voltunk és a kezét a hasamra tette, tudtam, hogy itt a vége. Nyöszörögve - persze jó dolgomban - éreztem, ahogy úgy megtölt, hogyha nem húzza ki a farkát meghalok. Némi túlzással, de na... Mikor pedig kicsit felemelkedtem jó sok ki is folyt, de még így is éreztem, hogy még ígyis maradt bennem. Ehhez már az is kevés lenne, ha a tusolót dugnám fel magamnak. Együtt élveztünk el, így kellett egy kis idő, amíg lett annyi erőm, hogy felüljek az ölében. Hátra is nyúltam leizzadva, lihegve és a tarkójánál cirógattam a haját miközben amennyire tudtam ránéztem. - Most szólok, nem kúrom el a testem a porontyaiddal, szóval bár értékelem a csokrot, legközelebb tablettával gyere... - néztem rá, de hogy ne érezze, hogy bántani akarom, nyomtam egy csókot a szájára. Nem vagyok ribi, de így, hogy tudom, hogy legalább a szexxel nincs gondja, máris sokkal szimpibb a vénséges képe. |
Joanna: Nem tudtam hatni rá, még gúnyolódott is, igen önző volt én meg hülye hogy egy kibaszott vicc miatt vesztem el a szüzességemet. Igaz annál amit mondott nyilván jobban járok, ha nem valami dagadt perverz öreg szar csinálja hejette. Meghúzta a hajam elég rendesen, odakaptam a kezéhez amelyik húzott hogy abbahagyja és mire észbekaptam már a nadrágomban volt a keze, ösztönösen összehúztam a combjaimat, és mielőtt bármit szándékomban állt volna tenni megfenyegetett hogy milesz ha megpróbálok ellenállni, szóval ezért csak ökölbe szorítottam a kezem, közben a keze lent keresgélt,és egyenlőre nem bántott, viszont majd kiugrott a szívem mikor nagy vigyorral az arcomba mondta hogy ennyire nyilvánvaló mennyire félek. Féltem, zavarban voltam és szégyelltem magam, főleg miután fel emlegette a bálon történteket amiket sajnos élveztem, féltem attól is hogy valaki idejön nem akartam hogy bárki lásson ilyen szituációban, éreztem hogy bedugja az újját, most mégis mi a szart csinálhatnék? összeszorítottam az ajkamat mikor bedugta az ujját. Enyhe fájdalmat éreztem de nem esett roszul és ez is nagyon zavart. Mennyire fölényes, tényleg egy senki vagyok neki akiben az a jó kiélheti a hatalmát, de ugyanúgy ahogyan a bálon ellenkezéssel nem megyek semmire. Igaz így egy nyitott térben még nehezebb volt elengednem magam, nem akartam de élveztem amit csinált viszont ezt azért most olyan nagyon nem akartam kimutatni, ökölbeszorult a kezem. Örtelm neki hogy nem barmol szét, megkell próbálnom jobban elengedni magam mert akkor lehet a jövőben se fog annyira fájni, ezzel próbálkoztam csak nehezemre esett mivel a felállás számomra elég megalázó. Ráadásul baromira nincs kedvem ehhez itt, bár nyilván ez nekem kurvára nem kívánságműsör és már tudtomra adta hogy leszarja mit szeretnék vagy mit akarok. Sóhajtoztam nemtudtam viszatartani jobban.
Murillo: Most valami olyasmit adtak meg nekem amiben ezer éve nem volt részem, és ezért már az elején hálás voltam és vigyorogva vártam mifog következni, reméltem olyan vad ez a lány mindenben mint amilyen a pofonja, és így is lett. Hamar az ágyon kötöttünk ki, már amúgy is alíg volt rajtunk ruha, de attól is gyorsan megszabadultunk, olyan volt mint egy tigris irtózatosan tetszett és olyan hirtelen ráült a farkamra ráadásul teljesen hogy az katartikus volt, jólesően morogtam eggyet, úgy lovagolt mint egy istennő. A melleit markolásztam, lecsúszott a kezem a derekára, szeretem ha egy nő ilyen vad de azért be akartam szállni énis, igaz kurvajóvolt de kicsit saját tempóban is ki akartam próbálni, irtó nedves volt és úgy szorított és lüktetett belül hogy nem vagyok egy nyögös típus de azért párszor muszály volt egy egyférfias hangot hallatnom. Gondoltam egy kicsit énis beszállok, sokáig élvezkedtem meg néztem a testét ahogy mozog, ahogy hol kihúzza magát hol vonaglik kicsit az élvezettől, nemvotlam benen biztos az elején hogy ő bele fog e merülni de mot tisztán láttam rajta hogy bizony ő is élvezi. Megfogtam és magamalá gyűrtem, megfordítottam hogy háttal legyen és cseppet se kímélve újra bedöftem aztán gyorsabban mint ahogyan ő lovagolt rendesen megsoroztam, jól le i izzadtam mert kemény munka volt, nagyon csattogott minden mert annyira nedves volt. Nagyon megtetszett ez a lány, nem akartam ledominálni de annyit még megcsináltam hogy kihúztam az ágy elé állítottam én meg leültem az ágyra, és belehúztam az ölembe hogy így fojtathassa a lovaglást, tartottam magam de már nagyon vártam hogy belemehessek. Így háttal volt nekem úgy ült az ölemben, így amikor pucsított nagyon jól ráláttam arra hogyan megy bele a farkam és ez még izgatóbbá tette az egézet, ahogy figyeltem hogyan megyek bele egyre mélyebben és hogyan szorítja a szerszámomat a szűk kis cicusa, közben a hasára tettem a kezem, pontosabban a méhéhez, hogy éreztessem vele ezzel is hogy bizony ez most az enyém és mindjárt kap egy jónagy forró meglepetést. |
Raffael | Szomorú. - válaszoltam az iskolát illetően. - Mert akkor most nem itt kéne elszenvedned. - és a hangsúly a szenvedésen volt. De gyors és kíméletes akartam lenni, ráadásul mondhatni diszkrét, még egy ellenfelünk röhögje körbe, hogy neki kell elvennie. Én a mestere vagyok, jobb embert nem is kaphatna e téren.
- Önző vagyok és te az enyém vagy. Nem kell, hogy bármit is meghagyjak. Inkább veszíted el egy dagadt maffiózó leszázalékolt farkával, mint sem az én profizmusom által? - kérdeztem, s húzni kezdtem a haján, hogy a keze, ami az enyémet tartja távol a bugyijától a hajához kapjon vele. Mikor ez megtörtént betuszkoltam kezem a szűk farmerba, de egyenlőre csak addig, míg ujjammal pont végig tudtam siklani az ártatlan bejáratán kívűl és a ponton megállva izgatni kezdtem, persze lazítva a hajhúzáson, hogy némi öröme is származzon belőle.
- Ha kihúzod a kezem, idehívom az embereim és előttük kell magadnak csinálnod, persze farmer nélkül. Szóval dönthetsz mit választassz... - mosolyodtam el visszaélő hatalmammal olykor beljebb csúszva, de sosem annyira, hogy fájjon neki, inkább csak kerestem a biztos rést, ahova majd betolhatom az ujjam. - Olyan rémült vagy, hogy ide hallom a szívverésed... - vigyorodtam el. - Hunyd be a szemed és gondold azt, hogy most is a szobában vagyunk a bál elől menekülve és most is a nyelvemmel csinálom, amit csinálok. - búgtam neki, persze főleg a5ért, hogy mielőbb benedvesedjen.
Tara | Tagadnám, hogy büszke volnék az ötletre, de azt belátom, hogy van érzéke a nyelvcsatához. És az, hogy nem ütött vissza, de még meg is tartott azt mondatta velem, hogy jó úton haladok. Nem csak a bizalmába férkőzés vagy a megkedveltetésben, de abban is, hogy több esélyem legyen győzni. Most érezheti milyen az, ha én is akarom, mint sem hogy kierőszakolja, s ha csak a felesége nem nagyobb dög nálam, kedvére fog tenni annyira, hogy Raffael fenyegetést jelentene, ő megvédjen. Aztán már csak be kell bizonyítanom neki, hogy más jó tulajdonsággal is rendelkezem és tutira enyém lesz a hatalom. Ez persze idő és rengeteg nem annyira vágyott szex, de mentségünkre szóljon neki sem lankadt a lelkesedése és azért így könnyebb volt rá hangolódni a dologra. Hagyta, hogy vezessek, ami plusz pont. De egy idő után bármennyire is jobb volt rákapaszkodni, elengedtem az ágyhoz érve és előbb én kaptam le a felsőm, ami alatt nem volt már semmi, max az alsónemüm. Szóval aztán nekiláttam róla is leszedni a ruhákat. A nadrágban csak a kigombolásig jutottam, mert addigra ismét csók csatába kezdtünk és magamra húztam az ágyon. De rögtön át is fordultam vele. Totál kiment a fejemből, hogy van felesége valahol az emeleten és gyerekei és még csak azt a kurva ajtót se csuktuk be. Úgy voltam a dologgal, hogy úgyis megtömködne még, akkor legalább kovácsolok belőle előnyt magamnak. Letoltam a nadrágját, magamról pedig az utolsó ruhanemüt és nem a hátsó bejárattal, de ráültem az álló farkára. Nem volt nehéz mivel neki keményen állt, én meg nedves voltam. Tövig ültem - az erőszak után szinte már meg se kottyant - és a kezeim a hasára téve, lovagolni kezdtem rajta halk sóhajtásokkal. Még egy kicsit az a gondolat is lelkesített, hogyha megtesz a királynőjének, geciskedhetek a macival kedvemre. Borzasztó de egy a romlott oldal mindenkit a rosszra csábít. |
Joanna:
Már vigyorogtam azon milyen ideges lesz majd, néha elő-elú bújikbelem ez a gyerekes vágy, de csak azért csinálom hogy szórakozzak meg még azis lehet hogy a másik nevet rajta vagy ilyesmi...de nem nevetett, nagyon nem. Nem is sikerült végrehajtanom a dologt, úgy elrántott és annyira könnyen hogy else akartam hinni, aztse hogy most mi történik, éreztem hogy belemarkol a hajmba hogy netudjak elmenni, nemis mozdítottam a fejem aztán szintén elég gyorsan már kiis gombolta a nadrágomat.- Nem akartam még lefeküdni.- válaszoltam ijedten én hülye kit érdekel ez a hülye kérdés, de ha válaszolok lehet nagyobb csicskavagyok. Mikor bekérdezte a szüzességeset mégjobban beparáztam.- Nem- válasziltam hallkan, aztán adanyúltam a kezéhez amelyik a nadrágomnál volt hogy visszafogjam.- Raffael én csak vicceltem.- mosolyodtam el pillanatra és próbáltam nem komoly hangnemben mondani ezt, nemtudom rontok vagy javítok ezzel a helyzeten.mert úgy vert a szívem mint egy egének.- Semmit se hagysz meg nekem? -kérdeztem eztis kicsit lazábban próbáltam nehogy túlzottan ijedt legyek mert az voltam, de próbáltam leplezni vagy lenyugtatni magam. - Engedj el, ennek így semmi értelme- kértem aztán határozottan amennyire tudtam.
Murillo:
Figyelem ahogy feláll az ágyra, kíváncsi voltam és a pofon nagyon meglepett, jó nagyot kaptam, lassan odaemeltem a kezem a pofon fehére és elvigyorodtam, fura ilyesmit mondani de jól esett most a pofon és amit mondott az tetszett. Vissza akartam ütni de most valahogy úgy volt szemtelen hogy az tetszett, meg i fogadom nem emelek rá kezet, csak mert ennyire dilis, persze ha túltolja azért adokneki eggyet de ha nemlesz rá okom nem kap vagy visszafogom magam, visszafordultam ő meg megcsókolt, hát nem haboztam viszonozni, teljesen rám csimpaszkodott, majdnem elestem de megtartottam, annyira azért nem vagyok öreg, őt elég jó állapotban van a testem emg a kondim is bár ezt a szekrénymiatt nemigen keleltt fitogtatnom még. Ez azért sokkal jobban tetszett mitn az uszómedence partján lezajlott dolog, nagy lószart lezbikus ez a lány. Viszonoztam a csókot, eszelősen nyelvezett valószínű a pofonis hozzátett de nekem már állt i mint a cövek, eze éve nem mert megütni így senki, vagy így viselkedni velem, hát engem se kellet félteni csókolózás terén. Tetszett amit csinált hagytam hogy vetkőztessen, közben én meg a ruhálya alá nyúltam a melleihez, kis ismerkedés után énis elkezdtem szedegetni róla a ruház, érdekes volt ez a felállás érdekelt mit csinál ha nála az irányítás szóval nem kedzeményeztem sokmindenben. |
Raffael | Láttam, hogy tetszett neki az ajándék gondolata, sőt mintha el is felejtette volna, hogy az előbb kutyáztam le. Ah, tudtam, hogy a pincsi szót kéne használni, had fortyogjon a maga kislányos módján. Sietősen jóéjtet kívánt. - Aztán ne végig az ajándék lebegjen a szemed előtt, a munkára koncentrálj, mert elhasalsz! - szóltam rá, miközben megkerülte a kanapét, de a figyelmem most sem lappangott. Mikor megéreztem tincseim közt a kezét, elkaptam és egy rántással áthúztam a kanapé másik felére. Nagyjából bukfencezett egy szerencsétlent, de nem hagytam, hogy a földre zúgjon, helyette a feje a combomon landolt. Egyik kezemmel a hajába markoltam erősen, hogyha megakarná emelni fejét vagy csak elfordítani, húzzam a tincseit, míg másik kezemmel a farmerja gombjához nyúltam, majd nemes egyszerűséggel kipattintottam. - Ki az a hülye, aki farmert húz pizsama gyanánt? - erre pedig vártam a helyes választ rá, miközben lehúztam a cipzárt is. Nem akartam túp nagy zajt csapni s azt se, hogy meglássanak, de gondoltam nem hagyom elkanászodni. - Elvették a szűzességed, amíg bent voltál? - kérdeztem. Tök mindegy mit válaszol, úgyis megtudom az igazat.
Tara | Megjegyzem itt és most, se testem, se lelkem nem kívánta a dolgot, kivéve az első suhintást, mert amiatt már nagyon viszketett a tenyerem. Megvártam elém jön - ami még így tök meglepő volt, mert hát ki vagyok én, ugye? - s mivel nem éppen szemagasságban voltunk ültembe, ezért felálltam az ágyra, hogy ha így se igazán leszünk szemtől szembe, de mégsem a nadrágjával kell farkasszemeznem. Aztán ránéztem s bár ott lapult a képén még mindig a rossz kedv, a belépése óta éreztem rajta a bú kelletlen parfümét is, szóval reméltem visszaélhetek mindezzel. Elsősorban lekevertem neki egy pofont, visszaadva neki még a medencéset.
- Soha, de soha ne merj még egyszer így kezelt emelni rám! - figyelmeztettem, aztán mikor fordítottam vissza a képét vagy lendítette volna a kezét, megcsókoltam. Nem volt könnyű rá venni magam, de voltam már ocsmányabb helyzetben is. De nem ám csak úgy lesmaciztam, olyan lendülettel ugrottam rá és karoltam át a lábaimmal a derekát, hogy a lendülettől hátra tántorgott és neki esve a mögötte lévő szekrénynek, leverte róla a holmikat, amik hangosan csörömpöltek a földön. S mivel lerített rólam, hogy domináns alkat vagyok, nem féltem ezt megmutatni a nyelvezéssel sem. Ha csak még előtte le nem állított ő vagy valaki. Csók közben pedig elkezdtem kigombolni az ingjét. |
 Azért az elején ökölbeszorult a kezem, amikor ténylegesen kutyának nevezett. Nem erről volt szó, nem az zavar hogy tapasztalatlannak titulál ami tény, nemis az hogy tényszerűen közli hogy ezért megkell dolgozno hanem az hogy amikor először beszélgettünk és most is Eurielle utódjának számítok és ez nincs figyelmbevéve, máshogy beszél velem mint ahogy akkor.Tudom hogy keményen kell dolgoznom, hiszen eddig is így tettem. Nembaj ha látja hogy nem tetszik, azt érzem már annyi tisztelet vagy közvetlenség se jár mint amennyi régen. Örültem hogy amikor volt rá lehetőségem leöntöttem, ennek az emléke ugrott be és nyugtatott meg halványan el is mosolyodtam ,lassan azért ellazítottam az izmaimat hogy ne legyek ilyen feszült, alázatosnak kell lennem. Pillanatra láttam hogy valami mást néz a hátam mögött, odafordultam de akkor már nem volt ott semmi, szóval visszafordultam. Aztán említette az ajándékot, nem tagadom nagyon elkezdett érdekelni mert elsetudtam képzelni mi számíthat nála ajándéknak, bár lehet valami borzalmas dolog de kitudja lehet valami értelmes dolog. Nem lepleztem a kívíáncsiságomat, felcsillandó szemmel elmosolyodtam, az előtte lévő szőlőfürdből szakítottam egy szemet és bekaptam.- Jóéjt! -mondtam és mikor megkerültem a kanapét hogy elinduljak a szobámba, hátulról megsimogattam a fejét ahogy ő nekem, és felmentem a szobámba.
 Hát nagyon meglepődtem amikor nemhagyott egyből kimenni az ajtón és kérte hogy várjak. Nemvoltam most jó kedvemben, nemvolt kedvem kegyetlenkedni vagy fegyelmezni valamiért. Megálltam és visszafordultam, reméltem nem kezd megint gúnyolódni mert nemvolt hozzá türelmem most. Erre aztmondta még senkitől se kapott virágot, kicsit összehúztam a szemöldökömet mert nemértettem mivan. De nem ellenkeztem, persze felvoltam rá készülve hátha le akar szúrni vagy valami. Nem szóltam semmit arra amit mondott de aztán kérte hogy menjek oda, kezdett még érdekesebbé válni a dolog, nem igazodok ki ezen a lányon. Odamentem hozzá ahogy kérte, furán éreztem magam azthiszem mot veszélyesen szentimentális hangulatomban vagyok, ha Raffael tudná biztos nem tetszene neki ez az állapot.- Mit szeretnél?- kérdeztem tőle előtte állva hallkan, és őszinte kíváncsisággal.
|
Raffael | Az üzenetekre válaszolgattam, a hívogatáshoz most túl késő van már. Mikor azonban megjelent Layra el nem tettem a telefont, de leengedtem a kezem a lábamra. Azt gondoltam a munkával kapcsolatosan akadt kérdése. Izgulósnak ismertem meg, mégis csak lány, szóval gondoltam felmerült benne valami, ami aggasztja. Helyette azonban egészen más témát hozott fel. Nem vettem sértésnek vagy tolakodónak, tisztázni akarta a dolgot. S én így tettem.
- Éppen csak nem telt el egy év, hogy kaptál egy kis fejmosást. De ettől még a mi soraink közt amatőr kislány vagy. Azt amit tettél, itt bárki megtenné, de legalább eljutottál idáig. Ez nem választás kérdése, a kutyám vagy, esetleg, ha bizonyosságot nyer, hogy valóban érdemes vagy rá, akkor a testőröm is. De üzlettársak csak akkor leszünk, ha már jó ideje együtt dolgozunk és persze, ha... fel is tudsz mutatni valamit. Az üzlet az adok és kapok módszeren alapul. Te pedig jelenleg kutyaházat is csak most kaptál tőlünk. Ki kell építened majd a saját kis birodalmad, ez sok év. Én sem egy szempillantás alatt lettem Murillo testőre. Rengeteget küzdöttem, hogy egyáltalán rám nézzen. Te szép vagy és nő, ebből előnyből indulsz, de neked is küzdened kell. - magyaráztam nem fenyegetően csak a magam stílusában kissé tárgyilagosan. Teljesen véletlenül szúrtam ki a háta mögött jóval távolabb levő a lépcsőn feligyekvő Murillot. Virágokkal a kezében, mit feltételezem nem a feleségének visz, akit mióta elvett előbb levesz a lábáról egy köteg drága holmival semmint egy csokor virággal. Ha még bolti lenne, csak megforgatnám szemeim az elmémben, de ezt a kertből szedte, esélyesen sajátkezűleg. Az egyik idős szobalány szerint a férfiak virágcsokorba kötik a néma bocsánatkérésük, ha nőkről van szó. De mi oka volna rá? Talán mégsem volt alaptalan a gondolat, hogy a takarító lány akár valós ellenfél is lehet. De eme gondolat menet és hogy észrevettem, nem tartott tovább egy röpke pillantásnál. Layrara néztem.
- Ha elhozod nekünk a nyomozót, nem csak én leszek rád büszke, de Murillo is. S ha mindez valóban sikerül, adok neked valamit ajándékba. De csak akkor tudod meg, hogy mi az, ha már előttem lesz a fickó megkötözve, térdrerogyva. - nem csak felakartam lelkesíteni, komolyan beszéltem a meglepetés ajándékról. S ezúttal nem egy vértől mocskos dologra kell gondolni.
Tara | Nagyon, de nagyon nehéz volt megállni, hogy ne anyázzak hangosan, mikor a seggemre csapott, de hátat fordítva halkan ígyis elküldtem a halálfaszába. Mikor felértem ledőltem az ágyra, de aludni még nem tudtam. Akaratlan is nagy terhet akasztottam a nyakamba és ez csöppet frusztráló volt. Háttal voltam az ajtónak, de mikor kopogás ütötte meg a fülem, egyből felültem és megszeppenve pislogtam a vénségre aztán a virágokra. Nem vagyok nagy virágszakértő, de nem így hívták annak a csórónak a kamu lányát? Ezt is csak a macitól tudom, aki a repcsin mesélt kicsit bővebben a dolgokról. Jesszus, most ahhoz a szociopatához próbál hasonlítani? Hát mondjuk, Warren szerint neki is nagy volt a pofája, de feltételezem itt azért tartotta magát. - De. - pillogtam hol rá, hol a virágokra. Fura egy helyzet volt és nem is nagyon tudtam hová tenni. - Várj! - szóltam utána hirtelen, mikor elindult kifelé, aztán magamon meglepődve néztem magamelé egy halk "Mivan?" kérdéssel, amit szintén magamnak szántam. Ha megállt és visszafordult visszanéztem rá. - Még sosem kaptam mástól virágot... - jegyeztem meg, még csak tippelve sem tudnám mi okból tette. Max a szüleimtől, vagy barátoktól, de szexpartnerektől még nem. Egyszer ugyan volt egy pasim, de ő mandulás csokit hozott, amit utálok. - De a macaront jobban szeretem. - tettem hozzá, aztán mielőtt morogva elment volna vagy megint lekevert volna, amiért viccből megjegyezte, egy fontos tudnivalót rólam, megforgattam szemeim. - Gyere ide. Kérlek.... |
Miután összeszedtem magam, felöltöztem. Rendesen gondoskodtak róla hogy legyen mit felvennem. Felvettem egy fekete garbót meg egy egyszerű farmert, összefontam hátul a hajamat. Ez a gőzkiengedés nagyon segített összeszednem magam, és már tudtam is mit és hogyan akarok mondani, ugyanis van meg megbeszélnivalóm Raffaellel. Elindultam megkeresni, nem iettem közben nézelődtem a házban, sok műtárgy volt, festmények értékes régi kerámiák és néhol a falat marokói csempe díszítette. Lent a hallban találtam meg Raffaelt, a telefonján csinált valamit, meg közben borozott, gondolom ő így relaxál vagy mi. Eléálltam- Szeretnék beszélni veled, még a holnapi utazásom előtt tisztázni szeretnék pár dolgot, persze csak ha nem vagy túl fáradt.- vezettem fel a dolgot, és ha megengedte akkor folytattam.- Nagy dolognak tartom a legetőséget, hogy a testőröd lehet majd. De a legelső beszélgetésünkben egy üzlettársi viszonyról volt szó, ezért nem csak egy kutya szeretnék lenni akit néha megsimogat a gazdája, mert ennél én több vagyok.- mondtam neki, és még mindíg álltam vele szemben, nem fenyegetően csak úgy állta és mondtam a dolgot, de komolyan gondoltam. Ennél egyenrangúbb viszonyról volt szó, csak ezt szerettem volna megbeszélni vele, mert tényleg kutyusnak éreztem magam. Közben sötétedett és végre a nagy nyitott erkélyajtókon keresztül kelleme hüvö levegő áramlott, kedvesen táncoltatva a függönyöket.
- Jólvan menjél.- csaptam a kiscsaj seggére egy jó alaposat amikor mondta hogy megy a szobájába készülődni. Sajnos énis mentem a kurva papirokhoz, persze kértem hogy hozzanak nekem piát mert ezt máshogy nem lehet bírni. Nemsokára születésnapom lesz, addigra minden szarral végezni akarok, a tavalyit nagyon élveztem reméltem a mostani még hatalmasabb lesz. Ahogy a szobában pakolgattam az irattömbjeimet a szekrényen,egyikük mögül kiesett egy kép. Dahlia volt rajta...felsóhajtottam. Nem vagyok érzelgős de nagy kedvencem volt ez a lány sajnáltam hogy kárbaveszett, eszembe juttatta Dahlia emléke hogy nemsokára megint meglátogassam Lisat, még mindíg kívánci voltam rá mennyire gondolta komolyan ezt az alázatos dumát. Pár óra elteltével átkopogtam hozzá, illedelmesen és hozatta egy csokor vörös dahliat a szobályában lévő asztalra. - Szépek nem? - kérdeztem tőle, el akartam szórakozni megint vele mivel a multkori elég élvezetmentesre sikeredett de valamiért meggondoltam magam.- Jó éjszakát.- mondtam neki aztán otthagytam a virágokkal. |
Raffael | Murillo rábólintott a dologra, minek örültem, mert így nem csupán eggyel kevesebb kutya keres majd minket, de átnevelve, plusz egy remek taggal bővül a mi csapatunk. Valamilyen mód mindenkit át lehet csalni a sötét oldalra. Bólintottam, majd fel is mentem. Kissé valóban fáradt voltam, de nem álmos. Szóval egy gyors zuhanyzást követően vettem a bátorságot és lementem a konyhába. A padló fényssségéből ítélve, s az apró bor cseppek maradványai a falon arra utaltak, hogy Murillo selejtes gyerekének egyike megint jó nagy kárt okozott neki. Ha nem rokona lenne, már levágtam volna a kezeit, ám így mégcsak megregulázni sem regulázhatom, hisz az apja dolga. A maradék borból töltöttem ki magamnak és édesség híján szőlőt csipegettem az asztalról, miközben telefonon nézegettem mi újságból. Híreket éppen mindig kapok, de sosem árt kiszűrni melyek fontosak és melyek azok, mik háttérbe szoríthatóak. Jelen esetben pedig két olyan hírrel szolgáltattak, amivel kezdenem kéne valamit. Az egyik pedig, hogy Murillonak két nap múlva születésnapja. Alaposan meg kell szervezni a biztonságát, de úgy hiszem örülne a meglepetésnek. Legutóbb is én szerveztem, igaz el is bizonytalanította a sok titkolózás, ami néhány őr életébe került, de szerencsére a buli jól sikerült. Illően meghívtam a családját, voltak lufik és egy nagy torta, aztán este, mikor hazamentek és a felesége is lelépett a kölykökkel egy stílusos partiba veszett az éjszaka. Természetesen minden rá volt kihegyezve, sok nő, ital és amiről tudom, hogy szereti. A tortából előbújó pucér nőt ugyan túlzásnak véltem, ráadásul a korhatárán belül gyerekesnek, de élvezte. A habotnyalogatva a lányról ismét fiatalnak érezhette magát. Ha pedig elégedett, én is az vagyok. Már pedig az volt, mert még másnaposan is jókedvűen húzta le a fájdalomcsillapítót egy kis whisky kíséretében.
Tara | Tudtam kiről beszélnek, de úgy vélem ez a jövő zenéje, nekem pedig jelenleg van nagyobb bajom is, mint érte aggódni. Eltöprengtem vajon miben lehetek kiemelkedőbb, mert úgy gondolom a fószer is tud lőni és közel harcban is jó lehet. De biztos van gyenge pontja. Laposakat pislogva néztem utána, majd mikor eltűnt nyújtózkodtam egyet. - Hát akkor ezt megbeszéltük, akkor én most vissza is vonulok a barlangomba. - néztem a véntrotyra, aztán elindultam. |
- Izgalmas vagy különös- tettem fel a költői kérdést, mert különös ez a Lisa lány énis tudom hogy titkol sokmindent, de majd csak kiderülnek azok a titkok...- Nagyon merés módszereid vannak.- mondtam arra az ötletére hogy egy FBI nyomozót át nevelne.- Jól hangzik, bár nem tűnik egyszerűenk de neked talán sikerülhet. És ha sikerül az nagyon megalázó lesz az FBI-ra nézve is, teljesen tehetetlenek ellenünk, olyanok mint a hisztis kisgyerekek. -mosolyogtam, tényleg teljesen veszélytelennek gondoltam őket, ezeréve nyomoznak és szarra se jutottak. Vállatvonta mosolyogva.- Hát akkor csináld, ja max lelövöd ha nem lesz jó kutyus.- mondtam, és közben Layra elment a szobájába, kicsit utánanéztem, tényleg megváltozott még a mozgása is. VIssza fordultam Raffaelhez.- Kíváncsain várom majd a végeredményt, nagyon sok szar papírmunkám van. Majd találjátok ki miben akartok versenyezni mert mire végzek aztis szeretném látni hogy halad, nem árt egy ki szórakozás.- mondtam mertén továbbrais viccesnek tartottam nem úgy mint Raffael, és tudtam ha ő komolyan veszi ez nem lehet véletlen. - Na addig me pihend ki magad.-csaptam kedvesen a vállára-
 Murillo elénk jött, egy alulöltözött lány kíséretében, aki érdekes jelenségnek tűnt, főleg miután Murillo elmondta hogy az egyik takarító az, és hogy párbalyozni szeretne Raffaelelle. A lányt még ígyis nehéz volt elképzelni takarítónak, a tekintete kemény volt, olyané aki ismeri a veszélyt, Raffaeltől úgytűnt nem fél ami elég nagy hiba sajátmagamból is kiindulva. Raffael nem nevetett sőt úgytűnt komolyan veszi ezt az első hallásra abszurd és nagyon furcsa törekvést. Aztán egy kicsit megint rámterelődött a szó és megint a fejemre tette a kezét a "gazdi" nem kissé megalázó ez néha, legalábbis kezdem úgy érezni. Szóval igen erről is akarom majd vele beszélni, nincs sok reményem de próbálkozni kell. Közben Tom ügyét tárgyalták, meg az hogyan lövik agyon ha nemteljesít úgy ahogy elvárják, de teljesíteni fog ha nekem megy neki is menni fog, nyugtattam magam és próbáltam hidegvérrel gondolni erre a dologra. Közben hát finoman jelezte Raffael hogy mehetek a "szobámba" szóval leléptem tőlük. Benyitottam, tágas volt világos, hatalmas ágy nagyon szép szoba volt de ami a leglényegesebb hogy egy hely ahol kis időre magammal foglalkozhatok. Hanyadt elterültem az ágyon és nagyot sóhajtottam.- A picsába.- jött ki önkéntelenül a számon. Nemigazán volt mivel elfoglalnom a szobát szóval a plafont bámultam és imádkoztam a jóistenhez hogy Tom legyen együttműködő. Felkeltem körülnézni, volt egy na fa szekrény, amiben voltak ruhák, egyszerűek praktikusak, találtam törülközőt i szóval gondoltam veszek egy fürdőt, hogy legyen valami amit őszintén élvezhetek, lezuhanyoztam aztán kényelembe helyeztem magam a kádban és egy kicsit áztattam magam. Arra gondoltam milyen lesz majd viszontlátni, úgyvolt hogy csak egy bálba megyek és egy etéből pillanatok alatt hónapok lettek. Megint sóhajtottam eggyet, mert sok érzelem kavargott bennem amiket állandóan elnyomtam, gyilkos lettem, és beleragadtam egy helyzetbe ami kitudja mikor ér véget. Igaz egy hangnélkül de kicsit kisírtam magam a kádban, összekuporodtam és az árvaházi emlékeimre gondoltam. Mary nővér kedves mosolyára, hogy megtudjak nyugodni. Aztán megmostam az arcomat, csak rövid ideig sírtam aztán visszatuszkoltam mindent a fekete lyukba ahova szórtam őket.
|
Raffael | Mikor megérkeztünk intettem az embereimnek, hogy innentől nincs rájuk szükség, pihenhetnek. Aztán elindultunk befelé, de még csak elindultunk a kapu felé, mikor kilépett rajta Murillo, némi izgatott csillogással a szemében és egy éppen csak a fenekét takaró pólós lányt. Először azt hittem, hogy rokon, esetleg valami ágyasa, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy csupán egy öngyilkos jelölt. A hír igazán meglepett, annyira, hogy egy pillanatra fel is vontam az egyik szemöldököm. Hű, hát... azt hiszem ez rám nézve kissé megalázó, de most vagy lökött a szobalány vagy tud valamit. Nem volna itt, ilyen helyzetben, ha Murillo nem világította volna át, de úgy érzem maradtak titkai. Egy darabig a lányt néztem, akinek lerített a tekintetéből, hogy nem fél tőlem. Vagy nem ismer, vagy hibbant vagy van valami komoly fegyvere, amit ellenem tud fordítani. Félvállról kéne vennem, szórakoznom ezen a butyutasáon, de egyrészt nem ilyennek neveltek, nem vallana rám, másrészt nem tudhatom miféle célja van. - Izgalmasan hangzik. - szólaltam meg végül Murillora nézve, majd visszatérve Layrara folytattam. - Ami azt illeti úgy érzem rendbe tették a fejét, csupán csiszolgatni kell még rajta, de azt már szeretném jómagam csinálni. - tettem kezem ismét a fejére, mint egy gazda a jó vadászkutyáéra. - Apropó csiszolgatás. Az a hír járja, hogy az egyik utánunk szaglászó nyomozó magára maradt és egyébként is elakadt a nyomozásban. Fene se érti miért szívódtak fel a társai, bár ha jól tudom alkoholista és elég paranoiás, de eszembe jutott, mégha őrültségnek is hangzik, hogy egy alapos agymosás után, hajlandó lennék őt is a szárnyaim alá venni és a tudását a hasznunkra fordítani. Az FBI ellenfordítanánk, de ha mégse válna be, még mindig agyonlőhetem és kitehetem valahova üzenetként, hogy jobb az óvatosság. Mindenképp kiakartam kérni a véleményét, mert ha viszont beválik a megnevelése, szeretném, ha itt tartózkodna. - tálaltam ötletem Murillonak és vártam a reakcióját, közben finoman löktem Layra vállán, hogy nyugodtan foglalja el a szobámmal szomszédos helyiséget.
Tara | Jobbára csak némán álltam ott és hallgattam őket. Még most is legszívesebben szájba vertem volna mind a kettőt, de visszafogtam magam. Amikor pedig szemtől szemben lehettünk a két jó madárral, feltűnt egy apróság, és nem felvágásból, de míg mi - Murillo és én - még lényegében tele voltunk célokkal, és legfőképpen érzésekkel, mégha az jobbára a harag is volt az én oldalamról, a velünk szemben állók üresek voltak. Mármint a tekintetük. Se egy mosoly, se morgás vagy becsmérlés. Mintha nem is lett volna bennük semmi. Azt gondoltam tényleg szórakozni fog rajta, hogy versengek majd vele, de Murillon kívül senki sem nevetett. Nem attól kezdtem ideges lenni, mert mindkettejük biztosan tömegmészáros, hanem, hogy annyi élet sincs bennük, mint egy vizes felmosó rongyban. Na én ilyen soha nem leszek. Mindig is kicsapongó és hangulat ember voltam. |
Warren:
Mindent hallottam természetesen amiről beszélgettek. Nem örültem hogy Tom is belkeveredik, nehezebben kontrollálja az érzelmeit de ha jól játszik előnyünkre válhat. Sokkal jobban kell figyelnünk mindannyiunknak és Marleneben bízni hogy időben reagál ha jelzünk. Megérkeztünk, miután kiszálltak hátravittem az autót a többihez. Óvatosnak kell lennünk. Barátkoztam a többi sofőrrel hátha csurrancseppen valami infó.
Joanna:
Igaza volt, az érzelmek visszafognak az ő világában, jó vele ilyenekről beszélgetni mer tpontosabb képet kapok arról hogyan is manipulál, engem vagy másokat. Megbízást készült adni, figyelmesen hallgattam Tom nevétől mindíg egy kicsit megijedek amikor ő mondja ki persze ezt továbbra is igyekeztem elrejteni. Azt akarja én hozzam el,én fosszam meg a szabadságától és basszam el az ő életét is, az ő jelenlétét okkal nehezebben kezelem mint Warrenét de nem akadtam ki annyira, hiszen nem azt kéri tőlem hogy lőjjem fejbe és így úgy találkozhatok vele hogy Raffael nincs ott, igaz nem leszek egyedül mert lesznek embereim de azt majd megoldom valahogy.- Értettem- bólintottam- Ez elég, óvatos leszek.- ígértem Raffaelnek hogy feltűnésmentesen és precízen megcsinálom közben megérkeztünk. Remélem hogy annyi előnye van ennek a munkának hogy kapok salyát lakosztályt vagy ilyesmi, ahol végre pihenhetek egy kicsit holnapig végre kicsit egyedül nyugodtan nem úgy ahogy a Koliban ahol nagyjából éberen kellett aludnom minden eggyes éjszaka. Raffael mellett haladtam,
Murillo
A szobámban ültem az íróasztalomnál, a papírjaimat rendezgettem mikor kopogtak, Raffaelt vártam de nem ő jött be aikor mondtam hogy jöjjön, hanem a lány aki nemtudja hol a helye, bár talán ár jobban tudja mert bocsánatot kérni jött be. Az őrt hiába kértem hogy tartsa a szobályában nemsikerült neki, ez nemmondom a lánynak de este ezért bizony elvágom majd a torkát, nem teljesítette a feladatát nincs itt helye többé. A lány bocsánatkérése és hirtelen megváltozott magatartása is furcsa volt, az előbb még az általa nemkívánt aktus közben is erejét öszeszedve sziszegett és morgott most meg meggondolta magát és átment apácába? Nemtaláltak közeben róla semmit, de tényleg semmit szóval ez a lány egy nagy rejtély, kitudja kicsoda valójában úgydöntöttem elfogadom a bocsánatkérését.- Örülök hogy végre belátod, adok egy második esélyt de több már nem lesz amit eljátszhatsz.- mondtam neki, felálltam az aztaltól és odasétáltam elé- Este újrapróbálljuk a jelenetet a medencénél, hátha jobban teljesítesz.- kíváncsi votlam hogyan tűrné most hogy eljátsza az alázatos lány szerepét. Amit amúgy én speciel eléggé szeretek. Közben az ablakból láttam hogy Raffael haazért és most már Layrat is magával hozta.- Na gyere, had röhögjön egy jót Raffael is.- mondtam Lisanak aztán lementünk a földszintre fogadni őket.- Nagyon örülök hogy végre melletted van ez a hölgyemény, megváltozott az arca is sokkal alkalmasabbnak tűnik.-mosolyogtam.- Nemfogod elhinni micsoda kihívód akadt, ez a kis takarítólány aki mégcsak spanyolul se tud, aztmondta vetélkedne veled az örökösi címért.- mosolyogtam és pillanatra Lisa felé mutattam.- Na mit szólsz hozzá? Gondolom reszketsz.
|
Tara alias Lisa | A rendőrség adatbázisában nem vagyok nyilvántartva a bizonytalan helyem miatt. Jelvényem és fegyverem se lehetne. A lefokozásommal elvették a rangom, de felajánlották, hogy bizonyos mennyiségű szar pucolásért és egy csöpp alázatért visszavesznek nyomozónak. Alázat. Ez az, ami bármelyik férfit izgalomba hozza. Ha egy nő megalázkodik, anélkül, hogy kényszeríteni kéne. Hajdanán a nők is ilyenek voltak, de ők igazi jutalomban részesítették a férfiakat. Úgy érzem, ha tetszik, ha nem, változtatnom kell a modoromon. Ha nem is véglegesen. Hallottam, hogy valaki az ajtóm elé állt, nem volt nehéz kitalálni, hogy a beszari küldte. Oké, most az egyszer legyünk jó kislányok. Még akkor is, ha megütött. Még akkor is, ha belém lőtte az ocsmány magját. Kinyitottam az ajtót, persze a fegyveres egyből visszaakart tessékelni. De némi halk vitába és a nadrágján keresztül megmarkolt farkába került, hogy kísérettel megkereshessem a vénséget. Persze előtte alaposan átnézett nehogy fegyver legyen nálam, de aztán bekopogtam a fószerhoz. Tutira nem alszik, s reméltem, hogy vevő lesz még a képemre. Szóval ha kinyitotta az ajtót, elpillantva gyorsan ledaráltam.
- Bocsánat, hogy tiszteletlen voltam... - 3 másodpercbe se került, s csak azután néztem vissza rá.
Raffael | Míg úton voltunk hazafelé eltöprengtem miként is oldhatnám meg a dolgot. Noha nem jelentene különösebb kihívást a hajánál fogva ide cibálni Tomot és szívesen tenném személyesen, valahol azért mégis csak egy komoly szereplője volt az életünkben. Igaz, Murillo aligha emlékszik a sok gyilkolás közt az ottanira, de azért azok közül - számomra legalábbis - kiemelkedő esemény volt. Hiszen komolyan csak a családírtás után kezdtek utánunk nyomozni, s hát Dahlia végül ott halt meg. Jó nyomozó, és némi agymosással, remek bérgyilkossá válhatna. Főleg, hogy tudja mi van az FBI mögött. Aztán megszólalt Layra és rá néztem.
- Az érzelmek csak elvakítanak. Nincs szükségünk rájuk, s ezt a gyengepontot használjuk ki mi is. - válaszoltam neki. - Van még mit tanulnod, de örülök, hogy azért kinevelték belőled azt a sok felesleges dolgot. - tettem hozzá, s ezen a ponton eszembe is jutott a megoldás. - Éppen ezért a holnapi naptól kapsz is egy megbízást, de ha elszúrod, nincs bocsánat, jobb, ha egyből fejbelövöd magad és nem vársz rám. Szóval Eurielle jelenleg abban a városban él, ahol a bent említett Thomas West is. Szeretném, ha a segítségével vagy anélkül, de elhoznád az iskolának a férfit. Nem kell, hogy épségben, de nem maradjon maradandó károsodása. Nyomozó, ráadásul FBI-os, szóval érti a dolgát. Viszont mentségünkre legyen, az érzelmei vezérlik. Fenyísd be bármivel. A barátaival és csakhogy nem önszántából fog jönni. Megértetted? Kapsz majd néhány ember tőlem is és némi védelmet, ami az országba lépésed és a városba érkezésed illeti, de ennél többet nem adhatok. Sajnos a hackerünk is ott halt meg, szóval az ő helye jelenleg üres. De bízom benne, hogy nem lesz probléma. |
Murillo:
- Őt nem, de nyhénszólva nem ugyanazt az utatjártátok be, ő tudta hogyankell tisztelnie, teis megtanulod. -mondtam de úgytűnt nembírja befogni a szályát, egyre csak öntötte magából a hülyeségeket. Miközben dolgoztam rajta se fogta be teljesen, é ltátam a szemében a tüzet, ez egy vadhalytás, nemtudom hogy-hogy ilyen de nekem nagyon gyanús kezdett lenni ez az egész. Miután végeztem tudtam hogy ez a lány olyasfajta aki majd megpróbál megölni, őrt állaítottam a szobája ajtaja elé. És kerestem valaki aki jobban utánanéz annak honnan jön vagy kicsoda.
Joanna:
Izgatottan figyeltem hogy most mi következik, de persze büszkén és éltóságteljesen vártam. Nem reménykedtem abban hogy már most elmehetek vele, gondoltam ez valami vizit szerűség de nagyon felcsillant a szemem mikor csettintett és magamellé hívott. Odasétálltam mellé. Büszkevoltam magamra holott gyilkoltam. Láttam Leda neninek nem tetszik hogy Raffael így egy csettintéssel kiemelt az iskolájából. Raffael mellett állva hallgattam ahogy Ledanénivel beszél, mindenre felvoltam készülve csak erre nem, Tom...a picsába. Már elég mélyen húzódtak bennem az érzelmeim ahhoz hogy ne üljön ki azarcomra hogy mit érzek...Aztán Raffael megsímogatta a fejem, és én akaratlanul is rápillanottam de aztán összeszedtem magam, szétáradt bennem egy meleg érzés, jól esett nagyon és ez gáz volt...közben meg kitudja milesz Tommal, féltettem. Magára hagytuk...nekem ebből esettle hogy ezekszerint Warren sincs vele. Hülye voltam de annyira a gyilkolásra meg Raffaelre figyeltem hogy most esett le utólag hogy lapult itt egy különösen ismerős arc a többi között. Kíváncsian végignéztem Raffael emberein a szememmel, azelőtt is megvizslattam őket, kíváncsi voltam és bizony megtaláltam Warren arcát. Belül nagyon örültem, és szégyelltem is magam, végignézte mit műveltem azzal a lánnyal...jött valószínűleg segíteni nekem és a viszontlátás pillanatában én éppen megöltem egy ártatlan embert. Vajon neki mi a feladata? Reméltem hogy neki nem olyan szar mint nekem. Nem időztem sokat a körbenézéssel az emberei között. Viszont mikor visszafordultam magam elé, láttam a nézelődö diákokat, Raffael és Ledanénig megbeszélték a dolgot és elindultunk kifelé. Elmosolyodtam mikor Raffael megdícsért, nagyon jól esett hogy bizonyíthattam és ösztönzött hogy mégjobban akarjak teljesíteni. A folyosón szembejött Corgi, akinek a tekintete beleállt a szemembe. Nagyot csalódott bennem de ez enyhe kifejezés arra amit érez, ha rajtamúlna itt és most agyonlőne, Raffaellel együtt, aki mellett magabiztosan álltam, vigyáztam rá mert lassan teljesjogú örzővédővé válok. Kiértünk az iskolából, mélyet szippantottam a levegőbe és eszem ágában nemvolt visszanézni. Beültünk, így vált világossá hogy Warren sofőr pozícióban van. Raffael mellém ült, és elindultunk.- Örülök hogy nem kellett csalódnood bennem.- mondtam neki, és gondoltam nem játszom meg magam teljesen kiskutyának, ígyis eléggé az voltam, de meg akartam maradni valamennyire önmagamnak, és azthiszem az őszinteség régen se zavarta, ránéztem- Nagyon gyűleltelek miután ideküldtél, de aztán megértettem és valóban hasznomra vált.- mondtam,Furcsa módon Warren jelenléte azonfelül hogy örültem is neki, zavart...és mikor ennek okát kutattam magamban megdöbbenve fedeztem fel hogy azért mert veszélyezteti Raffael biztonágát...Agymosott lettem...Corginak igaza volt, és ezzel kapcsolatban eszembe is jutott valami amit majd megkell beszélnem Raffaellel.
|
 Kaptam tőle egy pofont, amit nem érdemeltem meg. Abban a világban nem, amiben valójában élek. De sebaj, éppen amennyire most fáj, megtartom magamnak az emlékét és a többszörösét fogom visszaadni. Az ütés adrenalint adott, ahhoz hogy tovább pimaszkodjak. Ösztönösen jön és nem véletlen küldtek indulatkontroll terápiákra.
- Ó, ezer bocs, nem tudtam, hogy őt is az öledbe szoktad rángatni. Nagyon édik lehettek. - szúrkálódtam, ha égett is az arcom. Akár halálra is verhet, ezek a dolgok ösztönösen jönnek belőlem és jobban érzem magam tőle. A szemtelenség enyhe szó rá, amit én művelek.
- Igazán férfias volna, vagy már meg se lepődjek? A tisztelet nem a tenyeredben van, és aki megüt egy nőt, távolról sem nevezheti magát férfinek. - tisztában vagyok vele, hogy mint eddig, most is bármikor lelőhet, de az nem feltétlen az én veszteségem, mint az ő kudarca volna. Lehet, hogy nem leszek többé, de neki azzal a tudattal kell élnie, hogy mennyire nyámnyila volt, hogy képes volt megölni egy nőt. Bár aztán ki tudja, meg lehet nekik semmi sem számít a farkukon kívül. Legszívesebben lefejeltem volna a picsába. Vagy eltörtem volna a poharat, hogy elvágjam a torkát. Hamar végetérne az én és az ő élete is. A hatalma. De esélyesen mielőtt a pohár felé nyúlnék lelőne a pasas Pablo mellett. Mikor a nyúzásomról beszélt szemeim forgattam. Jó, nyilván kegyetlenül fájna, de azért gondoljunk csak bele az egészbe. - Waó, csak nem egy Elton John rajongó, aki ennyire minőségi dolgokban akar feszíteni. Ne irigykedj rám, mert csak öregít. - óó, de szájba vágtam volna az öklömmel, de a fizikai dolgokkal csínyán bántam. Még a végén tényleg gyanús lesz neki, milyen jól megy. Nagyszája meg mindem második nőnek van.
Mikor a medencéhez lépve elém állt egy őr, azért a fegyverét nézve elbizonytalanodtam. Mármint... hahó, most mégis mire vár? Ha ennyire frusztrálná megölne. Hány szobalánya is van, aki ráadásul tud is spanyolul? Még is húzza itt az időt. Fenyegetőzik, és bár megütött, jobbára másra bízná a mocskos részét. Mikor elkapta a kezem én is rávágtam az övére, majd egy pofonnal jutalmaztam még az előtt, hogy rá szólt volna az őrre. Oké, innentől durvultak be a dolgok. Szégyenlősnek nem vagyok szégyenlős, mert hát hova lennék az, én is tudom, hogy jól nézek ki. Sebhelyeim nem voltak, éppen csak egy néhány centis macska arcot ábrázoló tetkó volt a hátsómon. Részeg voltam és még nagyon bolond.
- Nem tudtam, hogy te hullagyalázó is vagy. Nagyon gusztusos... - és csak egy kis löketen múlt, hogy le ne köpjen. De nem tettem. Még segítenék is a képén vele. Persze végig ellenkeztem, akkor is mikor vetkőztetett és akkor mikor... hát ja... A nyakamra fogott, én pedig az ő kezeire, nehogy megfojtson. Ehhez képest a lenti dolgok elenyészően fájtak, de azért fájtak. Hangok nélkül kibírtam, ha nem is volt könnyű. - Gratulálok ehhez a felfogáshoz... - nyöszörögtem mert hát szorította a torkom. Aztán húsz perc elteltével letudtuk. Lehetett volna rosszabb is, de azért ígyis szar volt. Minden mondata után járt egy hosszas káromkodás, de csak fejben. A levegő fontosabbá vált. Nem szóltam semmit, de röhejesnek találtam, hogy még eztán is szóba hozt a versenyt. Ja, mert ezek után biztosan hagyná, hogy lenyomjam a kis gecit. Hagyjuk már... Nem keltem fel egyből a földről, de az őrre néztem morcosan, amiért nem, hogy segített volna, de még nézte is. - Na mi lesz, kinyalni már nem fogod belőlem? Pedig a gazdádé, biztos örülne neki. - morogtam, aztán felkeltem és mivel a pucérkodás is amúgy sem annyira ritka gondolom, főleg a nagyokat nézve, meg mert amúgy sem volt kint más ruhám, ezért pucéran sétáltam vissza, szép lassan fel a szobámba. Volt aki meglepődött, volt aki nem, mert gondolta biztos oka van neki. És így van. Oka van. Bementem a szobába és első dolgom volt lesikálni magamról a szagát, és lehetőleg kimosni a kis kölykeit. Aztán magamra vettem egy hosszabb pólót és az ágyon félig ülő helyzetben törtem a fejem, hogy tegyek pontot a dolgok végére. A másikkal most nem tudok mit kezdeni, azt annak a seggarcnak kell megölnie, de Murillot kinyírhatom én is. |
 Manipulációtan első óráján megtanultam, hogy egy kurva szavukat sem lehet elhinni... - morogtam pityeregve, szóval nem, nem nyitottam ajtót. Eleget bizonyítottak, hogy tudjam, itt mindenki valamiféle démoni lény. Furcsa volt a "Forradalom" szót hallani tőle, főleg, mert konkrétan a tetteik ellen beszél. Tudtam, hogy itt mindenki őrült, de azt nem, hogy valaki jó irányba dilizek be. Nem is tudtam, hogy higgyek-e neki, túl jól hangozott. De másabb hangsúllyal beszélt, mint máskor. Kinyitottam az ajtót és megtörölve az arcom felnéztem rá. Meg is lepett mikor a vizes, csupasz testéhez ölelt. Nem mertem visszaölelni, nehogy tiszteletlenségnek érezze. De elgondolkodtam magam elé meredve azon, amit mondott. Az általa adott üvegcsére néztem aztán, majd fel rá. Vajon miért segít? S ha nem lenne igaz, amit mondott, miért kéne titokban tartanom? Teszt volna? Kié? Bólintottam neki egy halk köszönöm kíséretében. Megvártam míg kimegy, eltettem az üvegcsét - aminek tartalmából már is kentem magamra - aztán kimentem. A folyosón jártam, mikor belebotlottam két őrbe és a rosszul letakart holttestbe. - Bailey... - suttogtam halkan magam mögé nézve, követve, ahogy hátra viszi, minden bizonnyal elégetik. Aztán tovább mentem lassan és akkor botlottam bele Aileenbe és a "gazdájába", na meg a seregnyi őrbe. Akkor már tudtam. Tudtam, hogy Aileen is közéjük tartozik mostmár és, hogy mondjon bármit, nem önvédelemből ölte meg Baileyt. És végképp nem azért, hogy jót tegyen neki. Remélem, remélem hamarosan eljön ez a forradalom és mindenki, aki megérdemli, megszenved. Találkozunk még Aileen... |
 Reméltem gyorsan lezajlik majd a dolog, nem is kellene tovább tartania. Csendben figyeltem, mikor a kövér hölgy odébb állt. Komolyan bíztatásra van szüksége, hogy öljön? Szám húztam, de alig láthatóan. Lehet csak Leda érzi ezt kötelességének, hogy babusgassa a gyilkosaink. Türelmesen figyeltem mikor eltette a pisztolyt és odalépett. Lévén, hogy itt van egy ideje és magabiztosan vette magához a pisztolyt, ráadásul egy cseppnyifélelem nélkül, sejtettem, hogy csak manipulálja a lányt. Persze ez mit sem változtat a halálán. S ha bár az előadás kicsit tovább tartott 2 percnél, ami azt illeti elégedett voltam. Tény, hogy nem egy csecsemőről volt szó, de ez is valami. Leda izgatottan tipegett odahozzánk, míg én a sofőrre néztem a megjegyzése végett. - Ugye? Mondtam én, hogy jó hely ez a szerencsétleneknek. Aki pedig nem javít a helyzetén... - elmutattam a halott felé, akit épp összeszedtek és kivittek. - Az így jár. Teljesen jó a rendszerük. - jegyzem meg, s ez még az iskolának is amolyan elismerés. Leda is örült annak, amit halott.
- Jól van, azt hiszem nem lesz szükség arra az egész évre. Innen átveszem. Az alapokat elsajátította, de tőlünk még sokat kell tanulnia. - jelentettem ki, s látszott, hogy Ledanak nem tetszett, mert kelletlenül meglepte a dolog. De nem mondott nemet, főleg, mivel nagy támogatója vagyok a helynek. Ha nem félnék, hogy csalódnak az apró hibákban, elhoznám ide Murillot, mert ez a hely tán még előtte is titok, de tartok tőle, hogy még azért akad mit javítani a helyzetükön. Csettintettem és egyet Layrara nézve, és magam mellé böktem, hogy jöjjön ide, aztán különös ötletem támadt és Leda néztem, aki mostanra csalódott arcot vágva figyelte az eseményeket, amik az ő iskolájában történtek, mégsem tehetett ellene semmit. - Bár ide jobbára kisebbeket küldenek, de esetleg volt már rá példa, hogy idősebbeket is átneveltek már hű házőrzővé? Esetleg férfiakat... mondjuk egy... - próbáltam rá világítani és azt hiszem Ledának le is esett, mert heves fejrázásba kezdett. - Példa még nem volt rá, de nem tartom kizártnak. Ám ha, jól sejtem ellenségekből akar sakk bábút faragni a maga előnyére. Ez nem csupán kockázatos, de meg kell értenie, hogy nem szeretnénk belefolyni a maguk dolgába ezen a ponton túl. - válaszoltam, mire én ciccegve egyet szemeim forgattam.
- Ne vicceljen! Nem kell, hogy profi mesterlövészt faragjon belőle, de úgy hiszem hasznunkra válhatna. Murillot pedig kifejezetten szórakoztatná egy házi kedvenc. Még abba is belemegyek, hogy halálakor mellé temessük Thomas Westet is. Csak mossák át az agyát. Ha egy érzékeny kislányt betudtak törni... - simítottam itt meg Layra buksiját. - Egy reményt vesztett, öreg kopó már nem lehet akkor nagy falat. Van vesztenivalója, és miután kinevelik belőle, már azokra se lesz szükség. Az idefuvarozását pedig vállalom. De a legfrissebb híreink szerint magára hagyták azok a jó barátok, szóval arra gondoltam, ezt akár ki is használhatnánk... - mosolyodtam el, de nem barátságosan, mint inkább mögé rejtve az üzenetet, hogy így lesz és kész. Közben észrevettem a kíváncsiskodó diákokat és tanárokat is. Hasonlóan üres tekintetüek voltak a legtöbben. De nem mind. Sóhajtva emeltem fel a fejem és szúrtam ki az egyik bajszost. Az ő szemeiben azért pislákolt valami. Szóval kezet ráztunk - ha Leda nem is szívesen - majd elindultunk.
- Tudtam én, hogy összeszeded magad, Layra... - mondtam, miközben mentünk végig a folyosón. Elhaladtunk egy vörös hajú lány mellett is, aki nem tűnt volna fel, ha nem nézett volna könnytől csillogó szemekkel, csalódottan Layrara. Ezen elmosolyodtam. Ez a győzelem íze, az ártatlanok sós könnyéé. Most hátra ültem Layraval, de igazából hazamentünk már. |
Éppenhogy megörültem neki hogy nem Raffaelről diskurálunk már vissza is tértünk rá, bár legalább nem ugyanazon okból. Szórakoztató volt a dolog egézen addig míg ellen nem szegült, megfogta a kezem és elég jó erővel eltartotta, hát mondanomse kell ideges lettem mitn a szar mitképzel ez a kis csaj magáról? És mér rá is szorított, nemkeleltt több a másik kezemmel olyan pofont adtam neki hogy észrehztérjen hogy csak na.- Az erő egy dolog, a tiztelet egy másik, Raffaelnek ilyesmi eszébe sem jutna, térj már észhez te ki padlófényező. Ha be akarsz szállni ebbe a dologba azt nem így kell, viccesnek találtam az igaz ha fojtatódik még viccesebb de tudd milyen hangon kell velem beszélni mert igen gyorsan befullasztalak abba a medencébe vagy olyan helyen juggatlak ki aminek nem örülnél.- kiabáltam vele.- Benne lehetsz a játékben, mert szórakoztatna de ha így viselkedsz akkor előbb lenyúzom a bőrödet és felveszem köpenynek. - Kekeckedett még é gyorsan eliszkotl csakhogy ez az én birtokom, és méterenként bel lehet botlani fegyveresekbe, motis csak egy biccentésembe került hogy agyikük ne állja el az útját és tartsa rá a fegyverét. Ez a lány a viselkedésével egyre gyanúsabb volt nekem, nem engedte az őr a medencébe, utolértem szépen lassan komótosan, lehet hogy már "öreg" vagyok és a lánynak van némi ereje de én erősebb vagyok. Megfogtam a karját é most én szorítottam meg a csuklóját. Ott az őr előtt földrelöktem, letéptem róla a bikinit, közben az őr ráfogta a fgyverét.- Ha megütne vagy ilyemi lődd agyon.- mondtam az őrnek.- Tudod úgyveszem észre van még mit tanulnod alázat terén.- mondtam, a bikini könnyen lejött mert csomózós volt szóval mindenhonnan könnyen letudtam róla szedni. Végignéztem rajta, a meztelen testén. elengedtem a kezét mert az őr úgyis ráfogta a fegyverét, mindegyvolt mennyire kapálózik innen nincs menekvés. Ami aztilleti nekem nemkeleltt sok ahhoz hogy "felkészüljek", gyengédebbnek terveztem lenni de felidegesített ez a lány, megengedem neki hogy játszon Raffaellel de a stílusa nem tetszett... Elővettem a szeszámomat aztán bármiféle előjárék vagy felkészülés nélkül bedutam, és nem kíméltem. Egy jó húsz percen ekresztül döfködtem, a nyakát is megfogtam és kicsit fojtogattam aztán elmentem benne. Felálltam felhúztam a nadrágomat, lihegve néztem egy kicsit.- Öltözz fel .- mondtam neki ridegen.- Majd küldök új ruhát, cselédruhában nem lehet versenyezni Raffaellel.- mondtam aztán bementem a házba. |
 Részletesen kitért Dahliára és a multjára, amit én egyáltalán nemismertem de azthiszem így már mindent értek. Néhol azért nagyon ösze kellett szednem magam hogy ne szúrjam torkon a faszit, de inkább fejben játszadoztam el azzal hogy megnyúzom a hátát, kibelezem hasonlók, közben az arcaomon ez eggyáltalán nem látszott. Mikor azt ecsetelte hogy prostituált volt, na az a rész azért nagyon próbára tett. Viszont abban segített hogy mégjobban megtudjak békélni Dahlia emlékével, így sokkal érthetőbek a tettei, ő csak egy kihasznált bábú volt...nagyon szar élete lehetett. Hallgattam figyelmesen, ahol kellett hümmögtem eggyetértően, aztán kanyarodtam amerre mutatta és a látóhatárban megjelent egy iskola, bár első ránézésre erődre talán jobban hasonlított. Mikor megálltunk Raffael kérte hogy menjünk mindannyian. Belül is elég szörnyen festett minden, halott hangulat volt néhol egy-egy diák kószált sok fegyveressel , fasza ez a hely... egy-két tekintet amiket eltudtam kapni nagyon meggyötört volt. Meg ez a dagadt nő is nagyon fura volt, mint valami tehénnek álcázott vad, nemlennék a diákok helyében. Kíváncsi voltam rá hogy most akihez jöttünk az valóban Joanna-e, ez kattogott bennem hogy életben van e még vagy baszhatlyuk. De életben volt... Engem minden bizonnyal nem vett észre, vagy nemismert fel vagy úgytett mintha nemis látna. Próba elé állították, szorítottam neki pedíg nagyon izgultam mivel megkeleltt ölnie valakit, aki valószínűleg ugyanolyan áldozat mint ő. És megölte...de még hogy. Rossz volt nézni de eztis elrejtettem csak álltam ott mereven és a végén mosolyogtam mintha örülnék neki.- Szép.- mondtam hallkan, nem túl hangosan de úgy hogy azért Raffael hallhassa ha akarja, mégiscsak Joanna pártját kell fognom akinek most mind a két másik nevét memorizálnomkell...Istenem miket tesz ez a lány és miket kell majd még tennie, remélem nem ragad majd benne... Minél előbb visszafogadja Raffael az annál jobb nekünk, mert gyorsabbak lehetünk.
Vártam Corgira és a tanárúrra amikor jött két fegyveres és aztmondta velük kell mennem. Nemszívesen hagytam ott Corgit főleg hogy akik kérték hogy menjek velük egyáltalán nem mondták meg hova kell mennem vagy miért, nemis nagyon kértek inkább ráncigáltak úgy hogy alíg tudtam lépést tartani. A tornaterembe vittek, a másik vágáben ott volt egy kész fogadóbizottág, Ledanéni, tanárok, őrök és ott volt Raffael is...Ahogy megláttam izgulni kezdtem, egyrészt szar de azért mert szégyelltem magam amiatt ahogyan elválltunk, másfelöl meg azért mert úgyéreztem végre bizonyíthatok, a kezembe adtak egy pisztolyt, a fegyverre néztem és határozottan megmarkoltam. Odavezettek a terem egyik pontjára. Nem örültem amikor Baileyt állították oda, főleg azért sem mert ő nem nagy ellenfél tökre nem fer az egész, ráadásul... sejtem mi lesz az elvárás. Leda néni odaisjött hozzám é mint valami ördög a vállamon súgta azt amit sajnos énis tudtam. Pedig lelőni mennyivel könyebb eltt volna...véget érnek a szenvedései az összes itteni és evilági baja és bánata egy csapásra megszűnik, de ha lelövöm örökre itt ragadok. Nemnéztem hátra de éreztem Raffael figyelő tekintetének úlyát. Vettem egy nagy levegőt, aztán a pisztolyomat hátratettem a nadrágomba.- Persze hogy nem- mondtam a lánynak aztán közelebb mentem hozzá elég gyors tempóban. Sajnáltam, sajnálom amit most tenni fogok... nincs is rá megfelelő szó ami jellemezné mi zajlik le most bennem és metségem se lehet semmit. Odamentem Baileyhez megöleltem, aztán elővettem a pisztolyt és belelőttem a bokályába, úgy hogy elszakadjon az akhiélesz ina, ami mivel amúgy nagyon feszes és ilyenkor ez az in elveszti a rögzítést felcsapódik é nagyon elkezd vérezni. Persze Bailey felkiáltott és agonizált, hátrébbléptem kicsit é néztem ahogy szenved. Aztán észrevettem hogy a tőle nem messze lévő padon van egy nagy repedés, míg a földön vergődött é kiabált a padból letörtem azt a darabot ami gyanúsan le akart már jönni, így a kezembe került egy nagy fa karó. Végig rezzenéstelen volt az arcom, pedíg szörnyű látvány volt ahogy szegény lány sírt és szenvedett. A karó széle nagyon éles volt, szóval úgy döntöttem úgy vetek véget ennek hogy az egyértelmű üzenet legyen, közelebb mentem ő meg megpróbált elmenekülni. Mikor megindult sántán hamar elkaptam a hajánál fogva és hátrarántottam ő meg elesett, ezekután nagyon gyors voltam azért hogy ne tudjon ellene tenni semmit, a fa karóval elvágtam a com artériáját csak kicsi sebet ejtettem az is bőven elég volt, onnan is elkezdett spriccelni a vér onnan persze sokkal több és sokkal gyorsabban. Eldobtam a karót, odamentem hozzá és a hajánál fogva a levegőben tartottam a törzsét végig amíg el nem vérzett, nemnagyon volt ereje kapálózni. Elég fájdalmasan de véget értek a kínjai ebben az életben. Azért ezt a módszert választottam mert emiatt kerültem ide, azért mert nem akartam rendesen elvágezni a kivéreztetést, meg persze a csecsemő miatt, de akartam hogy Raffael lássa ezmár nem jelent problémát se az ha valaki nem azonnal hal meg, a verekedés nem az én stílusom ez azért mégis kicsit profibban néz ki mintha nekiesnék puztakézzel, szenvedett eléggé szegény. A karó nemis olyan mint egy éles kés amivel szinte a vágást se érzi az ember, fájdalmas és közben szálkákkal is telement a sebe. Mikor végeztem elengedtem a fejét és az földetérve felfröccsentette a véréből keletkezett tócsát, szóval rám is került pár csepp, amit aztán letöröltem mert volt ami az arcomba ment de közben a szemem se rebben, a "bizottság" felé fordultam, azon belül is Raffaelre néztem hogy lássam
az arcát, eddig direkt kerültem a közvetlen tekintetét.
 - Nem, nemjó ajtón keresztül.- mondtam a lánynak aztán vártam hogy kinyissa.- Nem foglak bántani- ígértem neki, de ha ezekután se volt hajnaldó kinyitni végignéztem az összestöbbi fülkét és minden zegzugot az uszoda női wc-jében, sehol senki csak mi. Visszamentem Corgie zárt fülkéjéhez és hallkan belekezdtem a mondandómba.- Tudom mit tett, és megbosszulhatjuk. Gyűlölöm őt é lassan már mindenkit itt, de a dolgot nem maradnak a régebn sokáig. Tarcsd a szád arról amit most mondok, de nemsokára forradalom lesz, akkor majd elő dolgom lesz gondokodni a közös kis barátunkról.- mondtam neki hallkan, furcsa hogy bennem meg úgytűnik pont ez a hely neveli az emberséget, gyilkos votlam de hivatásos, semmi pervezió vagy élvezet nem volt benne számomra amőgy se.- Gyereki most már...- kérleltem é ha kijött még meg is öleltem, kedvesen apukásan, és megsimogattam a fejét, magamra se ismertem...- Amúgy asztmás a rohadék, szóval ha legközelebb bántani akarna.- engedtem ki az ölelésből, és elővettem egy kis cseppegtető orvosi üvegcsét.- Kend be ezzel a nyakadat, az arcodat és a kezedet, ha beszippantja sokkot kap, nem hal meg de úgy elkezd majd fulladozni hogy menekülni fog a közeledből, nemfogja tudni mitől.- mondtam a lánynak és odaadtam a kezébe az üvegcsét.- Ne gyere oda hozzám soha, és ne várj tőlem egyenlőre ennél több segítséget, nem szabad látszódnia abban hogy jóban vagyunk- mondtmam Corginak, amúgy még mindíg egy szál fürdőgatyában teljesen vizesen.- Ha jól viselkedsz és hallgatsz, ha elszabadul a pokol magammal viszlek.- ígértem neki aztán kicsit megveregettem a vállát.- Addigis szevasz .- mondtam neki aztán kimentem a folyosóra, Layra eltűnt és nemhittem hogy magától. Lezuhanyoztam gyorsan átöltöztem, aztán megtudakoltam mégi holvatűnt mindenki egy őrtöl és odaértem a műsor végére a tonaterembe, láttam hogy itt van Raffaelis.
|
Miközben haladtunk a cél felé, eszembe jutott, hogy Dahliát is milyen ígéretes nőnek gondoltuk a maga különös ajándékával. - Nem, mint embert, inkább mint fegyvert sajnálom, hogy kárba ment. Vezetni ugyan pocsékul tudott, de remekül értett a gépekhez, majdnem olyan jól, mint én. És persze a természet adta ajándékával mesterien manipulálta az embereket. Rengeteg családnál megfordult és mindet kifüstöltte, leélte, kifosztotta. Nem volt nehéz felfigyelni rá, s mikor megtudtuk, hogy jobbára nálam is idősebb, nem volt kétség, hogy szükségünk lesz rá. Persze neveletlen volt és borzalmasan engedetlen, de gyorsan sikerült megtörni. Cserébe kapott némi kedvességet, ami nagyon jól tud jönni egy kivert kutyának. Jobb helye volt nálunk, mint másutt... - nézelődtem kifele, majd a sofőrre néztem. - Prostituált volt... A pedofilok számára. Szerintem undorító és jobbára nem is akartam vele érintkezné, max ha kicsit meg kellett zabolázni, de egy idő után már magától is tudta, hogyha ott vagyok, kussban és egyenesen kell állnia. Murillo is kedvelte talán, mert a lány minden szükségletét kielégetette, még hozzá örömmel, egy kis fejsimogatásért. Hányni tudnék tőle... - néztem ki ismét, majd elmutattam az egyik irányba. - Itt kanyarodj le. - szóltam rá, s miután megtette, felbukkant az erdőn túl az iskola. Elsőként persze nem ide akartam jönni, de látni akartam hogy haladnak. (Igen, tudom, hogy amúgy napokat kell utazniuk, de most tegyünk úgy, mintha ők is így tennénnek. xD) Miután pedig leparkolt kiszálltam és kértem mindenkit, hogy ők is kövessenek. Itt konkrétan vérszomjas bérgyilkosok százait nevelik, sosem lehetek elég nagy biztonságban. Na meg így mégis csak nyilvánvalóbb, hogy van tekintélyem. Leda egyből ki is szaladt a maga lomha, mamás kocogásában.
- Raffael! Nem vártunk rád! Megleptél! Hogy-hogy meglátogattál minket? - kérdezte elém érve halkan, de észrevehetően pihegve. Hát igen, a kor őt sem kíméli.
- Csak érdekel merre tart az iskolába. És hogy mi van Lyrával. Még mindig ellenkezik vagy már betörtétek? - kérdeztem néha lenézve rá, néha az iskolára.
- Ó, nem, már betörtük, de a képességein még van mit csiszolni. Szeretnél bemutatót? - kérdezte megjátszott lelkesedéssel, mert most épp nem kívánna erre előkészülni. De ha már így felajánlotta. - Persze. - válaszoltam rá.
[...]
A torna terembe kísértek minket, persze folyamatos udvariassággal kávét és finomságokat kínálva, de engem most csak az előadás érdekelt, hogy Lyra valóban megváltozott e. Leülni sem akartam. S igazából nem is volt ez olyan nagyszabású. Mi a terem egyik felébe álltunk és vártunk, míg előkerítették Lyrát, hogy ím eljött az első komoly tesztje. Kapott pisztolyt - mert itt aztán nem félnek kockáztatni, bár sok lány bénán céloz, golyóálló mellényt meg szinte mindegyik őr és tanár visel - majd beállították egy helyre. Aztán behoztak egy másik lányt (Baileyt) és valamivel távolabb elé állították. A lány először értetlenkedve nézett körbe, majd mikor kiakart állni a helyéről, az őrök ráfogták a puskákat.- A feladat egyszerű, lődd le Baileyt. Nincs helye köztünk, idő pocsékolás csupán. - lépett oda Lyra mellé Leda és kezét közben a vállára tette. - Ha azt akarod, hogy büszke legyen rád, ne szánj neki kiméletes, gyors halált. Vérezd össze a padlót, fuldokoljon a saját vérében minél tovább. Lássa Raffael, hogy kezdessz beérni. - súgta a lánynak, noha ezt persze én nem hallhattam. Majd odébb állt. Éppenséggel ez nem egy kisbaba, nem is lehet akkora kihívás, de sokat elárulhat. - Aileen? U-ugye nem fogsz lelőni? - hebegte a lány sírva, látszott, hogy fél. És ez jó. Mert akkor okkal fél. |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
