|
Témaindító hozzászólás
|
2020.04.13. 21:45 - |
Újranyitott Akta |
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Tara | Van az a pont, amikor már annyira elmerül az ember abban a sok ingerben, hogy akaratlan is kizárja a pillanatnyi problémákat. Jelen esetben, hogy két teljesen ellentétes oldalon álló, egymással nagyon is ellenséges férfinek kell örömet okozni úgy, hogy egyik se érezze, hogy kevésbé számít. Bár Warrent most nem tudtam kényeztetni, ő nagyon is helytállt. Komolyan odakellett koncentrálnom, hogy ne tegyek úgy, mint egy fiatal kislány az első kézimunkánál. De így is megremegtem sokszor és vörösödött a fejem, ahogy ellenálltam. Aztán jött Mur. Ebben legalább oda tudtam tenni magam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudtam tartani a szemkontaktust, de szeretem, ha ilyenkor egymást nézzük. Hümmögtem és nem csak a számmal, de szabad kezemmel is igyekesztem kényeztetni. Nem sokkal azután húzta ki a számból, hogy kaptam az előcseppjeiből. Másabb volt, mint Warrené, de nem mondanám, hogy rosszabb.
Komoly erőfeszítésbe került, de tartottam magam, így nagyot szusszantam, mikor abbahagyta Warren és felnézett. Elengedtem az általam kócos kobakját és megsimogattam a buksiját. Nem hiszem, hogyha nem volna Murillo, akkor akarnék tőle valamit, vagy eltudnám képzelni, hogy összejöjjünk, de az tuti, hogy az őrsön gyakran a nyakára járnék egy gyors irodai szexre vagy öltözőben. Mire viszont észbekaptam volna, fordult velem egyet a szoba és már másik helyzetben voltam, majdnem teljesen négykézláb, de most fordított helyzetben. Azért azt be kell látnom nagyon bátor húzás volt Warrentől ez a csókolózós dolog. Tegnap a saját élvezete miatt is ki volt, most meg mégis csak Murillo játékszere volt a számban. Persze, hamar letudtam azt a pár cseppet, csak hát ja. Az is lehet ám, hogy a nagy hévben már fel sem fogta mi van. Az sem zavart volna, ha ő is a farkával kezdi, de a csók jó volt. Mindketten dominálni akartunk, jó, hogy nem akadt össze a nyelvünk, én még haraptam is néha, de csak játékos formában. Egyik kezem a tarkójára simítottam, és tovább mélyítettem volna a csókot, de Mur olyan mélyre nyúlt és olyan pontot nyomott meg, hogy az egyébként is felforrt véremnek ezen a ponton már nem tudtam megálljt parancsolni. Belenyögve a csókba feszültek meg az izmaim és folyt végig a nedvesség a lábaim közt. Nyöszörögve nyomtam a fejem a vállának, miközben próbáltam megnyugtatni a testem, de amíg bennem voltak az ujjai nyilván nem ment.
- Összejátszotok ellenem, mi? - bújtam a füléhez, amibe még a dolog hatása alatt kicsit remegve, de bele is haraptam.
Aztán jön a második fellépés, az a két nedves ujj pedig átkerült a másik lyukba. Oké, nyilván számítottam rá, hogy ez elkerülhetetlen, de azért kicsit féltem. Nem is feltétlen attól a már elenyésző fájdalomtól, amit majd a betört, de már szűk fenekemmel érzek majd, mikor Mur felnyomja magát, hanem attól, amikor mind ezt ketten teszik, ha külön utakon is. Aztán az ujjak kikerültek belőlem, én pedig fel lettem ültetve. Szeretek dominálni, de úgy érzem, most esélyem se lenne rá. Alapból ők sem tudnak megegyezni, nem akkor majd még velem. Legalábbis ezt hittem, mindaddig míg egy pillanatban felnéztem és láttam, hogy konkrétan szavak nélkül tárgyaltak dolgokról. Ez biztosan férfi dolog, a baj itt mégis azzal van, hogy én nem tudom mit terveznek. Mindenesetre jelezni akartam feléjük, hogy látom ám, hogy telepatikus beszélgetésbe kezdtek, így hátra néztem Murra és mutató ujjammal figyelmeztettem. Aztán visszanéztem Warrenre, mikor felkapott, épp kérdezni akartam, hogy ugye, nem így akar majd, de ahogy abban a lendületben konkrétan felszúrt magára, nem csak az első kapun tört be, de a mérete miatt a másodikon is átfúrta magát. Hangosan fel is nyögtem és csak azért nem tudtam kijebb húzni magamból, mert úgy tartott. Át is karoltam a nyakánál, mert azért élveztem, annyira, hogy két ráhúzásnál spriccelni kezdtem. S annak ellenére, hogy ez is csak azt mutatta, hogy élvezem, fájdalmasakat nyögtem, legalábbis úgy tűnhetett. Akkor nyitottam ki újra a szemeim, mikor megéreztem magam mögött Murt és a szerszámát a másik bejáratnál. Mikor pedig ha finoman is, de felnyomta magát egy részig, nem mondom pokolian szűknek éreztem magam. Kívűlről is furcsa érzés lehetett, ahogy mozogtak bennem, szinte majd egymáshoz dörgölőzve, de ahogy én éreztem, ahogy feszített minden alul és a mozdulatoknál kétszer akkorának éreztem őket. Ezt pedig megfejelték azzal, hogy Murillo végül teljesen becsúszott. Körmeim finoman - már amennyire ilyen helyzetben finomkodni lehet - belemélyesztettem a hátába, fejem hátra szegtem Mur vállára, szemöldökeim összevonva és hangosan nyögve, "kínlódva" élvezkedtem. Mikor már konkrétan abban kezdtem kimerülni, hogy percenkét elélvezek, megpróbáltam kicsit visszább fogni őket, vagy kijjebb húzni valamelyikőjüket, de egyikük mindig elhúzta a kezem.
Raffael | Mikor közelebb húzódott jobban átkaroltam. Ugyan nem a szívén pihent a kezem, éreztem rajta a görcsös feszültséget, a zavart. Talán a holnapi miatt. De ahogy kezét az enyémre simította lassan megnyugodott. Nem aludtam el egyből. Figyeltem az egyenletes szuszogását, ami azt jelezte, hogy ő már alszik. Így aludtam el én is. Nem tudhattam biztosan mikor csapunk össze, de nyilván sokszor gondoltam rá, így álmaimban is sokszor lejátszódott a pillanat, ezerféleképp, olykor jó végkimenetellel, olykor nem. Az utolsó alkalommal szemtanúja voltam a halálomnak, s mikor kiszállt a lelkem az utolsó lélegzet vételnél, vérben fekvő testemből kinyitottam szemeim. Lehet így fog végződni, de kár eze aggodalmaskodni, míg nem tartottunk ott. S mindez csak is rajtam múlik. Mire felkeltem Layra már nem volt az ágyban. Lassan felültem és rendbe szedtem magam. A hideg zuhany alatt jutott eszembe, mit is szerettm volna még elintézni, csakhogy lássák nagylelkűségem, így megejtettem gyorsan egy telefont néhány emberem felé, majd ezt is letudván léptem ki a szobából. Akkor láttam, hogy őr híján ő állt ott. Értetlenkedve mutattam vissza a szobába. - Odabent is maradhattál volna... - mondtam, persze csak miután köszöntem én is. Aztán lementünk a konyhába, minek után megkérdeztem az egyik őrt történt e valami. De mondjuk ha történt volna, akkor ők jöttek volna oda hozzám vagy Layra szólt volna. Szóval a konyhában folytattuk. Ugyanazt reggeliztem, mint néhány órával ezelőtt ő.
- Hogy van a karod? - kérdeztem, még azelőtt, hogy ő is rákérdezett volna ezekre a furcsa dolgokra. A válasza után magamhoz húztam egy pohár tejet és néhányat a kedvenc kekszemből és abba mártogatva ropogtattam, desszert gyanánt, miközben figyeltem rá.
- Ha megszűnne? Elég sok minden másképp volna a világban, ha ez nem létezne. - kezdtem bele, de értem a kérdést, csupán a miértjét nem. - Nyilván nem ítélkeznének a múltam végett, s mivel csak bizonyos dolgokba képeztem magam, talán profilozónak. - válaszoltam, bár igazán bele sem gondoltam ilyesmibe, hisz őrültségnek érzem. - Vagy valami komolyabb nyomozónak. Esetleg... - mártottam bele a maradék darab kekszet is a tejbe, majd bekaptam. - FBI, különleges ügynök. - szopogattam le az ujjaim is, miközben a válasznál felpillantottam rá. Tudom, hogy ő is az volt és kíváncsi voltam, hogy mit árul el az arcával. Majd úgy döntöttem én is megkérdezem őt. - És te milyen vállalkozásba kezdenél, ha végre vége lesz ennek és újra minden a régi lesz? Emberkereskedés, fegyverek? Esetleg valami más? Úgy gondoltam, hogyha letudjuk a harcot, adok neked embereket, pénzt és miközben a testőröm maradsz, üzlettársak is leszünk. Neked is ki kell alakítanod a hatalmad.. - mosolyodom el. Én a pozitívumokat nézem. Azt, hogy minek kell megtörténnie a jövőben. |
Joanna:
Csendben feküdtünk próbáltam aludni, Raffael helyezkedett, átkarolt én meg közelebb húzódtam hozzá kicsit. Arra a kezére tettem a kezét amivel átkarolt. Különös de megnyugtatott a közlsége, szerettem ha gyengéd főleg azért mert néha ennek szöges ellentéte, nagyon tudtam értékelni amikor ilyen velem és a testemet is elönti ilyenkor egy nagyon kellemes érzés. Nem akartam hogy reggel legyen, féltem a holnapi naptól rossz előérzetem volt... Nem aludtam sokat, reggel felébredtem és óvatosan kimásztam Raffael öleléséből. Míg öltöztem néztem kicsit ahogy alszik, ártatlan és gondtalan volt ilyenkor az arca, a haja összekócolódott alvás közben és a rövid göndör tincsei ide-oda álltak. El is mosolyodtam kicsit ahogyan néztem, bármilyen keserű is ez az egész helyzet amibe belkeveredtem örülök annak hogy megismertem... Hallkan ki sompolyogtam az ajtón, az őr akit este odaállítottam még mindíg ott volt. Aludni küldtem és kértem mást a helyére. Nappal könyebb volt védeni ezt az egész kúriát úgyhogy most megengedtem magamnak hogy kicsit elszakadjak Raffaelről egy reggeli erejéig. Ettem egy rántottát meg készítettem magamnak kávét és élveztem a reggel illatát a hallban. Leültem és kifelé néztem a terasz ablakain. A rossz előérzetem nem múlt el, és lassan kezdtem komolyan azt gondolni hogy ez az utolsó napom Raffaellel, rettegtem attól hogy lelövik és nemtudtam hogyan akadályozzam ezt meg... ráadásul lehet nekem is ez az utolsó napom az élők sorai között. Ennek ellenére a reggel nagyon megnyugtatóan hűvös volt, és nagyon szép. Amióta Raffael meleltt vagyok minden ennyire kétélű. Kiélveztem a pillanatot de nem időztem sokat egyedül, viszamentem Raffael ajtaja elé őrködni. Csendben álltam ott egészen addig míg fel nem ébredt, és ki nem nyitotta az ajtót. Nem szokott ilyen sokat aludni álltalában, bezzeg ha rendesen aludt volna az ágyában...örültem mikor előkerült végre persze nem mutattam ki túlzottan, nehogy túl érzelgős legyek.- jó reggelt.- köszöntem neki, aztán ahova ment én követtem, néha az arcára pillantottam, azért is mert végig rajtamült ez a világvége hangulat és az hogy attól félek nem látom többé, kitaláltam valamit hogymit teszek ha súlyosbodik a helyzet és az élete már egy hajszálon fog függeni. Semmi hír nem volt a felkelőkről továbbrase azonkívül hogy Murillo egyik fia bennevan a dologban. Raffaellel ültem az asztalnál míg ő reggelizett. Sok gondolat kavargott a fejemben vele kapcsolatban.- Raffael... Mielnne ha hirtelen megszűnne létezni az a munka amit most végzel, mit csinálnál akkor? Úgyértem mihez kezdenél az életben, van olyan dolog ami érdekel és szeretnél foglalkozni vele? - kíváncsiskodtam, hiszen ő ebbe az egészbe belenevelkedett, kitudja voltak e vágyai vagy érdeklődése más dolgok felé, ezt az egy utat ismerte mindíg.
Marlene:
Örültem hogy láthatom Tomot, bár láttam nem kímélték azért megvolt az összes újja meg a fogai szóval roszabb is lehetett volna. Odamentem hozzá és megöleltem, ez az egész alkú amit Murillo fiávl kötöttünk nagyon kapóra jött, igaz ő is bűnöző de Murilloékhoz mérten szinte nem az, és szerettük a kisebbik rosszat választani. Az éjszakai akciót nagyon megkelett tervezni hogy netudjanak róla semmit ne is sejtsenek egészen addíg amikor már a ház bokrai mögül urálunk ki. El is keleltt indulnunk ha pontosan oda akartunk érni. Tommal egy furgonban utaztunk, kapott golyóálló mellényt és egy új és nagyon hatékony gépfegyvert, pisztolyt és kést. Jómagam már kiöregedtem a löcöldözésből, volt egy pisztolyom ami önvédelemre kellett de én csak a háttérből fogom figyelni majd az akciót. Aggódtam Warren miatt, hogy életben van e még és láttam Tom is aggódott, meg persez a fiatal ügynök miatt is. Kíváncsi leszek miket tudunk majd meg tőle ha sikerül épségben megúsznia. Murillo és Raffael is élve kellett, Gabrieltől sokat tudunk a szervezetről de mindenk kis láthatatlan ágazatával le akartunk számolni hogy esély se legyen arra hogy újrakezdődik, mert igaz hogy most nyerésre állunk de ez egy belsőviszályon múlik, ha nemtörténne ezt akkor továbbra is cseszhetnénk. Az úton mindenki elég szótlan volt, a bevetésre koncentrálltunk. |
Murillo: Nem akartam sokáig ezt folytatni, bár nagyon jó érzés volt, szerettem a hangját hallani amikor élvezkedik, így pedíg erre nem volt sok lehetőség no meg nem akartam Warrennek hagyni mindent odalent, kiélveztem azért amit Tara a szájával csinált, néha be is hunytam a szemem egy pillanatra. De aztán kivettem a szájából a szerszámomat miután hagytam időt arra hogy Warren ott lent lefgolalja. Aztán láttam hogy Warren pont helyezkedni akar, felemelei a fejét, kihasználva ezt megragadtam Tarat a karjánál fogva és magamhoz húztam, megfordítottam hogy a feje legyen Warren felé én pedg mással foglalkozhassak. Bevetettem odalentaz ujjaimat, először egy majd nemsokkal később két ujjamat a hagyományos bejáraon és nemsokkal ezután kezdem a hátulsót is kopogtatni. Én még nem jártam benne ott, kíváncsi voltam nagyon és most ezt akartam választani. Óvatosan masszíroztam majd nyomogattam, közben Warrenel csókolózott, akit kicsit felháborított hogy így lecsaptam a kezéről a lányt de ő se adta fel, az újammal foglalatoskodtam odalent miközben ő újabb pozícióba helyezte a lányt felültette és maga felé frodította, kicsit olyan ez az egész mintha veszekednénk rajta... de gondoltam nemcsoda...igyekeztem megoldani a helyzetet Warrenre néztem hogy mit csinál de nem tetszett ez a koreográfia szóval a vállára tettem a kezét, bossszantóan nézett a kezemre majd rám de aztán biccentettem neki hogy álljunk fel. Átengedtem neki a szerepet amit láttam hogy vállalni szeretett volna. Felállítottuk Tarat is és úgytűnt Warren érti mit szeretnék mert felemelte Tarat és úgy tartotta hogy a lábai átkarolták, így mind a ketten hozzá tudtunk majd férni, de udvarias voltam és hagytam hogy először csak egyedül dolgozzon, meg persze Taranak se akartam rosszat. Egy ideig néztem őket.
Warren: Kellemetlen volt hogy nem csinálhattam amit akartam és ide-oda cibáltuk Tarat gyakrlatilag míg Murillo meg nem akarta oldani a problémát...Felkaptam Tarat és azzala alendülettel rá is ültettem a farkamra. Igaz tegnap szexeltünk de nagy volt bennem az éhség ma is, imádtam ezt a meleg szorító érzést és valahol aztis hogy mennyire tudunk marakodni egymással. Murillo ült és nézte a dolgot, úgytűnt mosolyogva, bár biztos csak annyi tetszett neki hogy kívülről láthatja Tarat ilyen helyzetben. Mozgatni kezdtem és figyeltem ahogyan élvezi, nagyon csúcsra akartam juttatni, szorítottam magamhoz és közben gyakorlatilag dobáltam a szerszámomon. Murillo nem hagyott magunkra azért sokáig.
Murillo:
Kis idő mulva úgydöntöttem ideje visszatérni, Tara mögé mentem, szegény így két frontról kapta az áldást. Miután sikerült elhelyezkedni bedugtam neki hátul. Irtózatosan szűk volt, s eleinte óvatos voltam Warren úgyse finomkodott vele. Annyira szűk volt hogy amikor betoltam éreztem Warren szerszámát a szomszédban, ez kicsit undi volt de valahol mégis izgató. A finomkodás után feltoltam neki énis rendesen aztán mozogni kezdtem. Közben mivel nagyrészt Warren tartotta a súlyát volt szabadkezem arra hogy a melleivel játszak, kicsit durvábban mint korábban, de csak annyira durávn hogy fokozza ezt az egész élményt. Nemtudom volt e már részeh asonlóban bár valószínűnek gondoltam hogy igen. Az tény hogy mind a ketten alaposan dolgoztunk azért hogy élvezze, én nem láttam az arcát de a testét figyeltem végig, ahogy néha megremeg az élvezettől, ahogy próbál helyezkedni de nem hagyjuk neki, nincs menekvés... Mindhárman elég nedvesek voltunk, odahajoltam Tara füléhez és harapdálni kezdtem, csókolgattam a csakát és néha szippantottam az illatából egy nagy adagot.
|
Tara | Szerettem mikor Mur vad volt és azt is, mikor ennek teljes ellentettje. Valahogy mindig ráérzett, mire van szükség. Biztos a tapasztalat vagy a korral jár... Az sem bántam, hogy Warren pedig ellenkezőleg támadt. Tetszett ez a tűz és víz módszer, csak tényleg az volt a fura, hogy így hármasban szexelünk. És csak most kezdtem el azon aggodalmaskodni, hogy az mind szép és jó, hogy kényeztetnek, én meg élvezkedem, na de ezt egyszerre két embernek viszonozni... Mintha egy kocka csokid maradna, de tudod, hogy valahogy elkell osztanod köztük. De meg kell hagyni, gyorsan feltalálták maguk. Mire kettőt pislogtam már az ágyon feküdtem.
Mondanom sem kell, a fantáziálgatás és a pucér testük látványa elegendő volt, hogy ne csak a nyálam kezdjem csorgatni. Hallhatóakat hümmögtem, ahányszor bevetette magát Warren. Ujjaim a hajába fúrtam, de sosem téptem meg annyira, hogy fájjon, inkább csak ösztönösen vagy próbáltam eltolni vagy remegve markoltam a hajába. Nem sokkal később pedig Mur is becsatlakozott. Nos, a tegnapi után, azt hiszem nem érhet már nagyobb meglepetés, de ha mégis, nem leszek rest neki is kóstolót adni magából. Vagyis... ahh, inkább nem hozom ilyen helyzetbe Warren előtt. Csak nehogy azt higgye Warren, hogy kivételezem Murral. Persze jogos lenne, hiszen hát végtére is azt mondtam őt szeretem... Szóval a hümmögésből így aztán nyögés már nem lett. De nem bántam, mert így legalább én is "hálálkodhattam". Aztán majd a maci is kap, bár úgy gondolom ő akkor is elveszi, ami neki kell, ha nem adnék. De tényleg nem akarom, hogy úgy érezze, hogy kihasználtam. Mármint... hülyeségeket beszélek, hisz az vita dugás volt és én szerintem többet áldoztam. Nagyjából egy méretűek voltak, de azért ígyis meg kellett emberelnem magam, hogy betudjam kapni az egészet. Miután pedig megszoktam, lassan bevetettem a nyelves és fogas trükköket. Annyiból volt nagyobb kihívás, hogy Morci kíméletlenül ostromolt, így néha meg-megakadtam, mikor úgy éreztem elmegyek, de próbáltam tartani magam, ami pokoli nehéz volt. De mivé lesz az önbecsülésem, ha már ennyitől elolvadok.
Raffael | Ezúttal nem azért érdekelt a válasza, hogy kiderítsem mennyire megbízható, inkább arra voltam kíváncsi, ő mit akar. De válaszát homály fedte. Őszintének tűnt, talán valahol igaznak is, de nem neki. Úgy érzem ő ezt másképp érzi. Persze velem maradna, de nem örömében, és ezt lényegében nem is tagadja. Ez mégis azt sugallja felém, hogy nem lenne boldog. Most sem teljesen az, bár ugye ki is volna, hisz mégis csak háború előtt állunk. Csendben figyeltem ahogy levetkőzik és mellém bújik, csak éppen háttal nekem. Néhány percig csupán csendben figyeltem a szőke haját. Úgy érzem most amolyan se veled, se nélküled érzelmi hullámvasúton ülhet. Bár ezeknek hiányában ebben biztos nem lehetek. Talán őt is Murilloval kellett volna küldenem, hogy ne kelljen még pluszban neki és nekem is aggódni, hogy mi lesz vele. Hogy a harcban, melyben a barátai ellen kell fordulnia, hogy annak részesévé kell válnia e vagy sem. Végül ügyelve, hogy nem feküdjek a hajára, közelebb húzódva átkaroltam a hasánál és így hunytam le a szemeim aludni. Másnap reggelig pedig biztosan nem keltem fel. |
Murillo: Én nem voltam ideges, szerettem versengeni de a nyomozó annyira be volt gőzölve hogy ilyenkor felesleges ellenfeszülnöm, úgyis annyira bizonyítani akar hogy attól lesz a legidegesebb ha én normálisan teszem amit tennék, mintha itt se lenne max néha kicsit máshogyan persze. Megértettem egyébként amiért így viselkedik, gyűlül engem joggal tönkretettem az életét és még féltkeny is Tara miatt. Már rendben voltam, nem kellett vígasztalas, én idősebb vagyok Warrenél, hiába tapasztalt az ő korában még jóval vadabb voltam én is, persze most is de tudom mikor kell inkább okosnak és szelídebbnek lenni. Tara dícsérete azért víztató volt, vigyorogtam hogy hát igen még mindíg elég jól nézek ki. Nehezen tudtam a bóknak ellenállni, közrejátszott azis hogy a lábamon ült, érezhettem ismét az illatát, amiből még a csók előtt jónagyot szippantottam. Kicsit lazábbnak érzek minden azóta hogy már úgyérzem nemlesz jó vége ennek a lázadásnak, de ha mégis tévedek azthiszem nyugdíjazni fogom magam és nem várom meg a halálomat azzal hogy Raffaelre ruházom át a hatalmamat. És akkor visszacipelem magamhoz ezt a leányzót és nekem is fog jutni valami boldogság. Kiélveztem a csókot, nem voltam vad inkább gyengéd, hogy éreztessem megbocsájtottam és hogy érezze töretlenek az érzéseim az irányába, annak ellenére hogy nagyon haragudtam rá. Neki is hiányozhattam, éreztette is velem mert rögtön megérintett lent, az érintésére hamar el is kezdett reagálni a szerszámom és megkemynedett a csók és a kényeztetés hatására. De énis éreztem Warrenfelöl áradó dühöt és sértettséget. Tarara koncentráltam szóval kicsit engemis meglepett amikor elvonta tőlem, nemmondom elég dühítő látvány volt ahogy smárolnak de úgy voltam vele hogy Tara engem úgyis jobban kedvel, és most hármasról volt szó szóval itt féltékenykedésnek nincs helye ha rendesen akarlyuk csinálni. Levetkőztettük én meg rögtön megfogtam a melleit, játszottam velük, markolásztam gyömöszöltem őket aztán szopogattam volt hogy óvatosan harapdáltam is őket. Közben ügyesen elszedte Warrentől a pisztolyt, hogy nyugodtabb legyen az együttlétnél ő is és én is. Közben engem se hanyagolt a kezével kellemesen izgató volt. Engem is elkezdett vetkőztetni, én segítettem neki, gyorsan ledobáltam magamról azt a sok ruhát, a nadrágom és alsónadrágom még rajtam volt. Nagyon hatékonyan foglalatoskodtam a melleivel, imádtam milyen kerekek és tökéletes méretűek. Hagytam még kicsit hogy Warrennel fogllatoskodjon meg a szerszámainkal de mikor kaptam egy kis levegőt egymástól gyorsan felemeltem Tarat és az ágyra tettem. Warren meg persze nem hagyhatta hogy ennyire kicsússzon a kezei közül az irányítás...
Warren:
Éreztem hogy kiveszi a kezemből a pisztolyt, de hagytam neki, nehezebb lenne szexelni ezzel és most amúgy is Tara elterelte a figyelmeme, de azért nem felejtettem el hogy hol van, előfordulhat hogy ránk törnek, furcsa lenne így meghalni de mondjuk nem lenne túl kellemetlen. Murillo átadta a terepet, tudott mással is fogllakozni, és hallottam tetszett is Taratnak amit csinált, én se akartam lemaradni, beleharapott az lesó ajkamba ami nagyon megkeményített imádtam mennyire vad ez a lány, nagyon hasonlítottunk tuti azért utáltuk ennyire egymást. Nekem se kellett sok a teljes merevedés eléréséig a sok inger hatására. Éppen mással akartam foglalaloskodni, mikor Murillo felkapta Tarat és az ágyra dobta. Mentem énis mint valami lemaradt kutya, ideges is voltam rendesen de gondoltam bevetem magam majd abban amiben elég jó vagyok, és nem akartam finomkodni. Lehúztam a rövidnadrágot is Taratól s a lábaközé férkőztem a fejemmel, elkezdtem nyalni, nagy és izmos nyelvem volt és ez a tapasztalatommal ötvözve hamar elégedett hangokat váltott ki Taraból.
Murillo:
Míg Warren elfoglalta odalent Tarat, bár én azthiszem tudtam volna jobban csinálni azért hallottam eléggé élvezi a lány, nem akartam ácsorogni, gyorsan ledobtam a nadrágomat és az alsónadrágomat. Tara mellé térdeltem, csókolgattam a testét, símogattam és egy kis gyengédség után az arcához tettem a szerszámomat és úgy helyezkedtem hogy betudjam tolni a szájába a farkam, így az ágyon megtudtam azt tenni, megvártam míg kellő nyála összegyűlik addig hagytam hogy tegye a dolgát a szájával s utána elkezdtem én mozgat a farkamat a szájában.
Joanna:
Így fáradtan annyira szelíd volt, másabb mint napközben és kicsit úgy is tűnt, bár ezt az álmossága miatt nehezen lehetett megállapítani de olyan volt mintha kicsit rosszul érezné magát. Aztmondta azért volt az ajtónál mert nem akarta elaludni és gondolkozott. Arra gondoltam menyire közel volt így az ajtó másik oldalán és hogy biztos neki is hasonló kérdései vannak a jövővel kapcsolatban mint nekem...Kiis derült később, amikor már sikeresen ágybadutam, hogy valóban így van. Most hallotam először ilyen álmos hangon beszélni, kicsit rekedtesebb is volt a hangja de ugyanakkor simább, nem olyan arrogáns vagy hideg, közvetlenebb volt. Megkérdezte boldog vagyok e mellette, és úgyéreztem valami belehasít a mellkasomba, kérdezte boldog leszek e ha mi győzünk, és erre nagyon ehéz válaszolnom.- Nemtudom.- válaszoltam mert tényleg nemtudtam, szerettem őt de a kegyetlenkedését nehezemre esett elviselni, bár reménkedtem benne hogy hanemis nagyon de egy kicsit Murillo és a támogatók szerzése érdekében megváltozik, sok velejárója volt ennek az életnek ami nagyon rosz hatással voltam rám és gyökeresen meg is változtatott, szeretem volna azt vélaszolni hogy persze boldog leszek de erre soha sincs garancia főleg itt nem, de vele szeretttem volna maradni...máskérdés hogy alakul majd a jövő. Megfogta a kezem és így kérdeztemeg hogy mit tennék ha ő aztmondaná elenged minket, erre mondjuk tudtam a választ valamiért gondolkodás nélkül, keserűen elmosolyodtam. Mikor még azthittem az ágyában alszik azvolt a tervem hogy lekuporodok a palóra kicsit aludni mert énis fáradt voltam már. Leszedtem magamról a kezét, levettem a cipőmet, a nadrágomat és a pulóveremet, elég nagy ágya volt elférdtünk kényelmesen ketten. Bebújtam mellé az ágyba, feléfordultam.- Örülnék nagyon, ha ilyesmit tennél de én nem mennék velük.- mondtam őszintén, aztán a homlokára nyomta egy csókot, és elfordultam. Furcsa, most nem voltam meztelen, és hát szexeltünk is már... voltak kellemetlen részei annak az együttlétnek, de mégis most még mindíg zavarban voltam kicsit mellette a vallómás miatt. - Az ajtó előtt őrködik valaki, egy kicsit muszály aludnom - mondtam s közben el is fordultam és úgy próbáltam aludni.
|
Tara | Ohó, ne viccelj! Olyan kis puhányokat még én is simán lenyomok! Emlékezz csak vissza, téged is milyen ügyesen kikerültelek. Jó, hát részeg voltál, de akkor is. - mosolyogtam, mert így visszagondolva tényleg vicces volt. - A főnököm is lenyomtam volna... le is nyomtam. - és emlékszünk mi lett a vége. Kevésbé fájdalmas és fizikai módon, de hasonlóan Murillohoz, seggbe lettem téve.
Aztán jött az édeshármasos téma. Nincs is kellemetlen, mint két egymással versengő és utákozó férfivel szexelni. Főleg mert mindez könnyen rajtam csattanhat. Persze már a zuhanyzós dolog beindította a fantáziám, azért kiérződik - konkrétan tapintható volt - a feszültség köztük. Mindkettőjüket vígasztalni azonban nem lehet. De mivel Murillo volt, aki kevésbé örvendezett, így szüksége volt a buzdításra, annak ellenére, hogy másik oldalam még mindig nem tartotta jó ötletnek ezt az egészet. S a lelkesítésem mellett azért a hiánya miatt is vágytam a közelségére, mégha nem is tudhattam biztosan, hogy ez fordítva is így volna. De nem lökött el. Én pedig akaratlan is elmosolyodtam beszéd közben az illatát, a pofikája szúrós borostáját érezve, közelebb nézve a szemeit és persze érezni a teste melegét. Kár is volna tagadni, hiányzott. Baromira. Úgyis, hogy mikor utoljára szemtől szembe voltunk, pisztolyt fogott rám, és tudom, hogy lelőtt volna. Nem csak, hogy nem tolt el, de még kezdeményezett is, mármint csók terén. Hát ki tudna így ellenállni neki? Elmosolyodva viszonoztam, annak ellenére is, hogy éreztem a szikrákat Warren felől. És akkor még jó, hogy csak a csókolózást látta, mert ha nem terveztünk volna ennél többet, a csók ösztönösen elindított. Nem csak érzelmileg, de a kezem is, egészen a nadrágjáig, ahol simogatni kezdtem. Már majdnem bele is feledkeztem az egészbe, mikor csak azt éreztem, hogy valaki kelletlenül copfon ragad és hátra húzza azt. Más esetben ezért morcos lennék, de mivel a mostani játék nem privát körü, elnézem Warrennek. Furcsa volt eztán vele smárolni, de vicces és izgalmas volt fejjel lefelé tenni. Egyik kezemmel közben is Murillot tapogattam, addigra már a naciján belül a boxerén keresztül, másik kezemmel pedig nos, nem tagadom, előbb mindenképp a halálos kimenetelű cselekedeteket akartam leszűkíteni, így elsősorban óvatosan, észrevétlen kihúztam Warren kezéből a pisztolyt, amit aztán a földre csúsztattam, s hogy ne is vegye észre később se, nadrágon keresztül a farkára markoltam és óvatosan közelebb vontam. Nem sok ruha volt rajtam, konkrétan csak egy felső és egy rövid naci a tegnapi dolog végett, ami nem feltétlen előny, bár Warrenen sem lehetett több, viszont hozzánk képest Mur túl volt öltözve. Én sem akartam tétlenkedni, így felszabadítva az őt kényeztető kezem, segítettem neki levenni a felsőit, bármi is volt rajta. Halkan felhümmentettem, mikor rólam is lekerülvén a felső, egyből nekem esett. Eszembe is jutott, hogy milyen szívás lenne, ha most törnének ránk, egy lövéssel kinyírnának mindhármunkat. Ezt megakartam velük is osztani, de egyrészt le volt foglalva a csőröm, másrészt nehéz volt megtartani ezen gondolatom. Oké, most joggal feltételezheté bárki is, hogy ribiskedem, de minek is tagadni... Remélhetőleg úgyis köztünk marad. Warren alsó ajkába harapva nyúltam végül mindkettejük nadrágjába, hogy ténylegesen rá is foghassak a dolgokra.
Raffael | A bonyolult gondolat menetek és a megválaszoltatlan kérdések közepette merültem álomba. Ott is ezeket fejtegettem. Mélyen aludtam, de valójában semmit se álmodtam. Mintha csak meditálnék. De ez mindig is így volt. Próbált elképzelni helyzeteket és azok megoldásait, de lévén, hogy sok minden alakíthat rajtuk, nehéz eljutni bármerre is. Ám a gondolataim közt azért megfogant egy ötlet. Aprócska, nem is túl biztos, de talán valami elindító. Ha nem, az sem baj, mert nem kerülne különösebb fáradozásomba. Meg is ígértem magamnak, hogyha majd felkelek, mindenképp intézkedem. Arra azonban nem számítottam, hogy ez most következik be.
Nem is mondhatnám, hogy önszántamból ébredtem fel, de mihelyt kinyitottam álmatagon szemeim, el is felejtettem, mit akartam. Ébredve tűnt csak fel, milyen kényelmetlen helyen alszom, de legalábbis nem az ágyban. Fáradtan, de ösztönösen kerestem rá a választ miért, mit csinálhattam előtte, hogy ide jutottam. Egyik kezemmel megdörzsöltem a szemem, mint egy álmos kisgyerek, akit azért ébresztettek fel, hogy ne a tévé előtt aludjon. Aztán laposakat pislogva a fáradságtól ránéztem. - Hm? - kérdeztem vissza egy hümmentéssel, de igazából másodszorra sem jutott volna el a tudatomig a kérdés. Felkeltem a földről némi segítséggel és legközelebb már az ágyban hajtottam fejem a párnára. Oldalt feküdtem, de felnéztem rá, mikor megszólalt. - Nem akartam elaludni. Csak elfáradtam a sok gondolkodás közepette. - válaszoltam kissé álmos hangon, emiatt talán kicsit más hangsúllyal, mint amilyennel általában beszélek. De azért egy kérdés az én elmémben is megfogant. - Te boldog vagy mellettem, Layra? Boldog leszel, ha már levertük az ellenséget és én veszem át az irányítást? - kérdeztem halkan, de közben néha azért lehunytam a szemeim. Megfogtam a kezét - na nem a sérültet. - Ha minden kockázat és veszély nélkül elengednélek, és megígérném, hogy se nekik, se neked nem lesz bántódásod és nem is követlek, elmennél a barátaiddal? |
Murillo:- Vannak bizony ilyen lányok, legalább is egy biztosan- helyeseltem kicsit elengedve ezt az egészet. Hallgattam Warren és Tara értekezését arról miminden történhet és történik egy közös férfi zuhanyzás alkalmával. Karbatett kézzel hallgattam a dolgot, éreztem és láttam Warrenen hogy féltékeny, ami engem megnyugtatott mert ha féltékeny akkor biztos van mire annak lennie, halványan elmosolyodtam és persze nemcsak emiatt. VIszont amikor bedobta az édes hármas ötletét annak annyira nem örültem.- Nem akarom látni a farkadat vagy véletlenül hozzáérni akárcsak a kezedhez közben- mondtam komoran neki de aztán Tara átvette az irámyítást, hozzám jött oda először nem hozzá. Nembántam hogy ilyesmivel ütjük el az időd, és őszinténszólva a harag kezdett teljetesen elszivárogni belőlem. Ha szexel töltöm életem utolsó napjait az a lehető legjobb, és ezt a csajszit lehet hogy nem ismertem régóta és már most szívfájdalmat is okozott nekem, de kedveltem és különlegesnek gondoltam. Tara ráült az egyik lábamra hozzám ért és aztmondta nemkell bizonyítanom semmit. Elvigyorodtam és a tarkójára téve odahúztam magamhoz a fejét, és megcsókoltam. Benne voltam a versenyzésben és remééltem ez kellőképpen bosszatja Warrent. Hiányzott Tara és azthittem soha többé nem találkozunk vagy ha igen, akkor is megkell majd ölnöm, ezért nagyon boldoggá tett hogy eltölthettünk még együtt egy kis időt.
Warren: Igyekeztem érzékeltesen leírni a közös férfizuhanyzás részéleteit, tényleg igazat mondtam és gondoltam ez kicsit be is indítja Tara fantáióját. elvigoyordtam a válaszára.- Azthiszem kevés lennél te annyi fiúnak, szészednének vagy senkise merne zuhanyozni veled, a meztelen női testel csak ezt a két dolgot tudják álltalában kezdeni a férfiak- mosolyogtam. Aztán hogy végképp kezdjek valamit azzal hogy mennyire zavar Murillo jelenléte bedobtam az édeshármas lehetőségét. Szerettem volna versenyezni vele és megmutatni kitudja ezt jobban csinálni. Murillo nem örült persze de nem érdekelt mert elég ha ketten rábólíntunk, az amúgyis elég provokatív.- Persze nem muszály beszállni, nézheted is.- mondta Murillonak de aztán Tara mozgósította magát és odament elé, énmeg fújtattam majdnem a dühtől, persze velem akarja állandóan azt érzéketetni hog második vagyok, kis cafka, adok én neki... Murillo végül egy csókkal beszállt a dologba én meg felálltam dühösen míg csókolóztak, a hátamögé mentem és meghúztam a haját hogy abbahagyja a csókot és autómatikusan hátraszegje a fejét, mikor ez megörtén hátulról föléhajolva megcsókoltam, jól ledugtam a nyelvema a torkán, aztán már kezdtem is megfosztani a tuháitól, úgytűnt Murillo gyakorlatilag segített levetkőztetni és, és amint a felsője le volt róla kisajátította magátnak Tara melleit, csókolgatta szopogatta őket míg én a szájával voltam elfoglalva.
Joanna:
Nemtudtam magammal mit kezdeni, gondolkodni se akartam, de akaratlanul rágtak a kérdések, a jövővel magammal és Raffaellel kapcsolatban. Sokáit álltam az ajtó előtt míg végül énis elfáradtam. Megkértem egy őrt hogy álljon addig helyettem őrt míg énis pihenek egy kicsit. Óvatosan benyitottam Raffaelhez, mert nem akartam a saját szobámban aludni, hiszen azzal nem ott lennék ahol kell. Az ajtaja befelé nyílt és éreztem hogy valami kicsit elrotlaszolja az utat, nehéz volt kinyitni és kicsit meg is iejdtem hogy most mi lehet ez a súly, nem tártam ki teljesen az ajtót csak annyira hogy beutjdak rajta jönni, óvatosan lépkedtem és sötét volt ugyan de a hold erősen világított és mikor megláttam hogy valaki fekszik az ajtó előtt aki nem lehetmás mint Raffael megijedtem. Leguggoltam hozzá és először megnéztem a pulzusát, már rémeket láttam és azthittem hogy valahogy megmérgezték vagy ilyesmi...de nagyot sóhajtottam mikor tökéletesen ver a szíve és meggyőződtem róla hogy sérülései sincsenek csupán alszik...ezekszerint lehet hogy az ajtónakfőlve aludt el? De mégis miért? Kérdeztem magamban és nem jöttem rá az indokára de valamiért mégis kicsit zavarba hozott. Gondoltam felemelem valahogy de elég nehéz volt, nekem meg sérült az eggyet kezem, szóval nemvolt más választásom, amúgyis felébresztettem volna kicsit szegény, de szerintem vissza fog tudni aludni... Az arcához térdeltem és megsímogattam- Raffael.- szólítgattam hallkan és símogattam de szokatlanul mélen aludt, kicsit megis kellett paskolnom az arcát. Mikor kinyitotta a szemét mosolyogtam rá.- túl puha volt a matracod? - viccelődtem hallkan mikor sikerült felébresztenem, arra gondoltam ha nem beszélek normás hangon majd könyebben vissza alszik. Megvártam míg felül és kicsit összeszedi magát. Kár hogy nemtudtam a karjaimban az ágyba vinni, vicces lett volna ha arra ébred fel, de azshiszem ahhoz nem lennék elég erős. Én a beszélgetésünk óta még mindíg kicsit zavartan állok hozzá, de megfogtam a kez hogy kicsit segítsek neki ha nagyon kába volt.- Irány az ágy.- mondtam és egyik kezemmel segítettem neki felállni. Fel is volt öltözve szóval, levettem róla a zakóját, segítettem még a cipőjét is levenni, hallgatag volt. Miután bebújt a takaróalá, nem bírtam megállni hogy ne kíváncsiskodjak.- Miért nem az ágyadban aludtál? - kérdeztem kíváncsian, fölé hajolvaz az ágyon, és nemvolt baj ha nem válaszolt hiszen fáradt volt nem aakrtam cseszegetni de kíváncsi voltam ezért kifakadt belőlem ez a kérdés.
|
Nem találná többet a helyét a világban. A bosszú pedig ebben az esetben sehová se vezetne. Az ajtónak dőlve lecsúsztam annak mentén, majd mélyet sóhajtva fejem is neki döntöttem és felnéztem a plafonra.
Thomas | Voltam már rosszabbul is... - jegyeztem meg arra, hogy mi lesz velem, ha törött az egyik bordám. Nyilván érthető, hogyha a belem lógna ki se hagynám cserben Joékat. De az orvosnak örültem, így mikor kiment nem sokkal később bejött a doki. Szerencsére komoly bajom nem volt, bár ígyis szükség volt a fájdalomcsillapítókra. Ezektől pedig könnyebben ment az alvás is. Másnap már jobban voltam annyira, hogy kicsit körbe járjam az épületet, míg megérkeznek a többiek. Láttam a lányokat, akikről még mindig nehéz lett volna elmondani, hogy jó ötlet e elcipelni őket a harcba. Éppen kint járkáltam a házak előtt, mikor megláttam az érkező furgonokat és Marlenet. Nem voltam biztos a dolgomban, de jelenleg fogalmam sincs kiben bízhatok és mit tehetnék. Ha volt alkalmunk beszélni, nagyjából elmondtam neki, amit tudtam. |
Tara | Már akkor is bejött a mosolya, mert jól passzol a sunyi, róka szemeihez. Most pedig, hogy ennyire ki volt lelkileg, még inkább örültem, mikor Murillo elmosolyodott. - Dehogy, csak azt mondom, hogy állati veszélyes dolgot csináltál, tapasztalt maffiózó létedre. Dehát persze, vannak szép lányok, akik könnyen összezavarják a férfiakat. - mosolyogtam önelégülten, mire picit rá is játszottam. Nehéz volt mindkettejük kedvére tenni, egyszerre nem is lehetett, de ha épp nem marták egymást, hanem hülyeségeken mosolyogtak, akkor én is örültem. Kb. mint egy kis kutya, akinek az az egy életcélja, hogy felvidítsa a gazdáit.
- Csodálom is, hogy csak ennyit kaptam tőled... - vontam fel egyik szemöldököm, persze nem vagyok mazochista, örülök, hogy ennyivel megúsztam. De jól esett, hogy ő sem érzett másképp. Nem csak kényelmes, de izgalmas is volt vele, azon túl, hogy azért ott volt bennem a para, hogy bármikor rájöhet arra ki vagyok, ami végül meg is történt. Sajnálom, hogy rövid ideig tartott. Jobban kiismerhettük volna egymást, miközben úgy bolondoztunk volna, mint két gondtalan, hibbant tini. Talán még arra is rászedtem volna, hogy többet foglalkozzon velem, mint a munkájára, hogy kevésbé legyen kegyetlen. Noha az is igaz, a bandájában nem ő az, aki gyerekeket kínoz halálra.
Elmém mélyén azért valahol viccesnek találtam Warren néma höbörgését, miközben mi eldumcsiztunk. Elég vllt csak elsandítanom felé és a homlokára volt írva mennyire undorodik ettől az egésztől. Vagy csak féltékeny? Nem, azt nem hinném. Semmi okunk sem lenne rá. De én élveztem, mert jó valamivel piszkálni, mégha ez most nem is szándékos. S gondoltam leszek olyan drága és enyhítek mindezen úgy, hogy bedobok egy vicces kérdést. Reméltem zavarba is hozom, de nem. Mégis csak Warrenről beszélünk... Viszont tagadhatatlanul nagy érdeklődéssel hallgattam őt. Azt hittem ő simán az a típus, akinek az édesnégyes, de még egy két lánnyal való szex sem okozna gondot, nem hogy egy hármaska. Meglepett, viszont az utána lévők alaposan beindították a fantáziám. Beharapott alsó ajakkal hallgattam, ahogy mesél róla, amiként tényleg megteszik. Elképzelem, ahogy pucéran egymás mellé állnak és méregetik egymás szerszámát. -Hogy nem nagy dolog? Már akinek, ugye... - vigyorogtam, s bármilyen abszurdan is hangzott, ahogy elmesélte, fel sem merült bennem, hogy hazudik. Pedig simán lehetett már a második hazugsága. - Láttam, de nálunk a közös zuhanyzás kimerült abban, hogy kibeszéltük a faszkalap kollégákat és hogy vajon Serena melyik fodrászhoz jár... Nem volt mell méregetés vagy ilyesmi. Picsába, ha a kapitány megbocsájt a pofonért és az arcon köpésért éw visszavesz, legközelebb hozzátok megyek zuhanyozni. Mennyivel izgibb volna... - sóhajtottam egy csalódotatt. Tetszett amiket mesélt, s hallgatva Warrent most jutott csak eszembe, hogy ő lényegében tök olyan, mint én. Ha férfi lennék, én is ilyeneket csinálnék, tuti. Bár az elég szomorú tény, hogy ennyire nem tudok kijönni a férfi saját magammal. De azért jót nevettem a szappanos dolgon. Eztán beállt egy kis csend. Warren nem vitte tovább a dolgot, nem is volt könnyű, mert mindenki őszinte volt. Bezzeg kamaszkorunkba. Ám mikor felhozta ezt az őrült ötletet, még én is meglepődtem. Persze mondhatnánk, hogy én segítettem rá az ötletre, de lássuk be, Warren mindig perverz marad. Mondom én ezt úgy, hogy fejben még mindig ott állok a férfi zuhanyzóban és figyelem a farok méregetést. De attól még meglepett. Főleg, mert tegnap éjszaka is jól kimerítettük egymást, arról nem is beszélve, hogy azóta le se zuhanyoztunk vagy valami... S bár tagadhatatlanul izgatott a tudat, azért volt bennem némi félelem. Külön külön is tudnak fájni, de ha egyszerre csinálják nem biztos, hogy abból nagy örömöm lenne. Murillonak sem tetszett az ötlet, Warren meg... ahh, tipikusan, mint egy kis Delta farkas, aki folyamatosan szúrkálódik az alfával, mert már nagyon a magasra akarna törni. Murra néztem, aztán vissza Warrenre. Nem tudtam, hogy Mur tudja, hogy mi tegnap... nos... megszeretgettük egymást a vita hevében, szóval ebből kiindulva csak óvatosan mertem közbe szólni.
- Azért csak óvatosan, Warren... mert, amit én már tudok, te még nem. - figyelmeztettem és reméltem emlékeztettem vele, hogy tegnap is mondtam, hogy alig akad különbség köztük e téren. Fuh, belegondolni is félelmetes, hogy ezek egyszerre ketten esnének a nyakamnak. De Warrent sem akartam megbántani, bár roppant vicces és élvezetes nézni, ahogy nagy fiúskodik. - És miféle kérdés ez? Én vagyok a legjobb hármunk közül. - forgattam szemeim. Ehm nem vagyunk egy kicsit szexmániások? Persze valahogy le kell vezetni a frusztráltságot, de akkor is... Viszont mégha a bizonyitási vágy is hajtja Warrent, merész lépés ahhoz képest, hogy tegnap is elszóltam magam. Mondjuk lehet, pont emiatt olyan bosszús. Ahh, annyira lotyósnak érzem magam, nem elég, hogy genyó vagyok, de most még ez is. Végül vállat vontam.
- Én benne vagyok, ha megígéritek, hogy egy helyre ketten nem pályáztok egyszerre, mert az nem csak fájna, de tutira bele is döglenék. - szólaltam meg, aztán a mind ebbe kételkedő Murra néztem, felkeltem és ha nem akadályozott meg benne, rácsücsültem az egyik lábára és megsimogattam az arcát. - Ne is hallgass rá, vagy olyan szexi, mint ő. Pedig te idősebb vagy... De ha nem szeretnéd, még poénból sem kell bizonyítanod semmit. Nekem nem... - simítottam a hajába, lényegében az ellenkezője miatt hízelegve neki. Aztán Warrenre néztem. - De ha nem dobod el addig a pisztolyod, akkor éjszaka ti fogtok egymás mellett aludni. - piszkálódtam kicsit, bár lehet már most is fújtatott, mint egy bika, minek után Murt kezdtem el babusgatni.
Raffael | Nem hálás. Azt mondta nem az. Mégsem hiszem, hogy a másik opció volna a helyes. Ebben az épületben talán nem is ismerik a szó valós jelentését. Az embereim nem szeretnek, csak félnek és ezért inkább mellettem, mint ellenem vannak. Murillo felesége sem szereti Murillot, csupán a hatalom és fényűzés fürdője kábította el. Ezért olyan féltékeny is, mikor Murillo másra vett szemet. Én sem kedvelem egyik rokonát sem, se az embereim. De elviselem őket, mert el kell viselnem őket. Mindezek ellenére azért ha lehet kerülöm a velük való társalgást, alkalmazottaimnak is inkább utasítok, semmint kölcsönösen figyeljek is rájuk. Talán emiatt sem tűnt fel köztük a nyomozó. Hiba volt, de már mindegy. - Valóban. - bólintok egyetértően. Bizonyosan így van, hisz hálás vagyok, ezáltal pedig hűséges. Éppen ezért is gondoltam, hogy Layra is pont így érez.
Mikor megölelt s én is őt - furcsa kijelentésem után - még inkább összezavarhattuk egymást. Feltettem egy olyasmi kérdést, aminek biztosan még én sem tudom a jelentését vagy hogy mit is kezdhetnék vele. Mégis megkérdeztem. Nem tudom mit vártam, de a választ hallva sem tudtam eldönteni, hogy csalódjak e benne, a tanításában vagy örüljek, hogy eképpen hű hozzám. Más, mint bizakodni valakiben és más, mikor valaki szeretetből fogad hűséget. Bár mielőtt elönthetne egy nagyon is idegen, meleg érzés, eszembe jut, hogy Murillo is ezt érezhette. Ehhez hasonlót, vakon járt a ködben és mi lett a vége. Tapasztalata és esze ellenére a lány könnyen manipulálta, pedig azt se mondhatnám, hogy olyan okos nő volna. Inkább csak szerencsésebb az átlagosnál. Mindketten összezavarodhatunk, mert ő aztán fel is hagyott a dologgal és elment.
5 perccel később tért csak vissza, de nem jött be, közölte, hogy őrködik majd, aztán becsukta az ajtót. Egy ideig a csukott ajtót figyeltem és azon gondolkodtam vajon milyen jövő várna rá mellettem, ha megnyerjük a csatát? Ha Murillo "nyugdíjba" megy és már teljesen enyém lesz a birodalom. Örülni fog a helyzetnek? Vagy annyira mégsem? Hűségből maradna, de boldogtalanná válna? Most vajon boldog? Persze, eszembe sincs feladni magam. S ha el is vesztjük majd a harcot, vajon érdekli majd mi lesz velem? És vele mi lesz? Talál másik célt, vagy már minden mást kiöltünk belőle? Nem bánnám, ha Joanna örökké megszűnne, de Layra eztán biztosan céltalan kóborrá válna. Nem találná többet a helyét a világ |
Joanna:
felnevettem egy kicsit.- én hálás az nem vagyok- mondtam- csak példának hoztam, mert te úgyhiszem hálás vagy Murillonak, és ezért is vagy hozzá olyan hűséges, persze más miatt de azért ez nagyban belejátszik... -mondtam, aztán következett amire nagyon nem számítottam, mikor aztmondta kedvel, aztán meg a nagy csönd és végül az ölelés. Csendesen kiélveztem ezt az ölelést mikor végre viszonozta, boldoggá tette vele nagyon, de nem számítottam hogy fojtatlyuk ezt a télmát szóval megdobbant a szívem mikor feltette a kérdését, igazából ez volt az ami bennem is tudatosította hogy milyen folyamatok működnek benne ezért ijedtem meg egy kicsit, olyan hallkan kérdezte...és éreztem hogy kínvácsni de kitudja milesz ha őszintén válaszolok, féltem hogy újra elküld majd mert ez túl sok neki vagy kitudja...nem voltam hülye amúgy is arra gondoltam ez egy egyoldalú dolog de attól még hátha, hátha jól esik neki... nekem jólesne ha nehéz is őszintén válaszolni.- De, szeretlek.- mondtam neki, még ölelkezés közben, eztán elengedtem és felálltam.- Kimegyek levegőzni, mindjárt visszajövök.- mondtam neki, ki akartam menekülni kicsit hogy letudjak nyugnodi. Hogy érezhetek iránta így?! Pont egy ilyen kegyetlen ember iránt, nagyon felidegesített belül az is hogy lehet nagyon nagy hibát követtem el azzal hogy ezt most megosztottam vele. Kimentem az ajtón, tudtam hogy veszélyben vagyunk ezért tényleg csak ki akartam fújni magam kicsit a levegőn. Még soha nem mondtam ilyet senkinek...és bűntudatom is volt Tom miatt, mert úgyéreztem őt is elégg kedveltem és arra gondoltam hogy sokkal jobban jártam volna ha ő lesz az a valaki aki iránt így érzek. Kortában tartottam az érzéseimet, nem szabad érzelgősnek lennem mert már ígyis a megengedettnél jóval érzékenyebb voltam ma, szóval kívülről igyekeztem visszatartani ezt a vívódást ami bennem zajlott most és a torkomat kapargatta. Nagylevegőt kell vennem, összeszednem magam és visszamenni úg mintha mondjuk előtte adóbevallásról vagy könyvelésről beszélgettünk volna. Nagyjából öt perce töltöttem a levegőn és visszamentem, majdnem meg is torpantam az ajtó előtt de legyűrtem az izgatottságomat, beléptem az ajtón. Nyilvánvaló volt hogy ilyen időkben szüksége van a védelemre és amúgy se tudnék most aludni.- Én itt leszek az ajtód előtt, örködöm te aludj nyugodtan.- tudom nekem is pihennem kellene és fáradt is voltam de már úgy éreztem nemtudnék aludni.
Murillo:
Elgondolkodtam a válaszán, és értettem, sajnálatos ez az egész de akkor is a másik oldalon áll, hiszen exnyomozóként se véletlenül keveredik az én közelembe senki, ezen jobb lesz ha felnőtt módjára túl teszem magam, aztán őis bevallotta mik voltak az igazi szándékai amiket nem volt nehéz kitalálni.- Szóval rámkened az árulásodat? -mosologtam.- Igen én válaszottalak ki, és óvatlan voltam ez még nem változtat a tényeg, de már nem is igazán érdekel, őszintén jól éreztem magam veled. A sértegetéseidet viccesnek találtam, jókat mosolyogtam rajta mikor hallottam miket káromkodsz takarítás közben. -mondtam a lánynak. Elhiszem hogy a medencés incidens nem tetszett neki de akkor már nagyon felhúzott és megakartam mutatni neki ki az úr a háznál, jó hogy a végén nemmaradt enniben a dolog. A válaszának örültem és úgy éreztem egy kicsit enyhúlt bennem eza görcsös harag amit éreztem iránta. Nem mosolyogtam de nehezen tartottam vissza a dolgot. Mostanában lehet azért voltam annyira érzelgős mert éreztem hogy közel a vég, mint valamilyen gyilkos akit elkapnak, és végre meggyónhatja a bűneit, végre nem kell majd eddigi korlátaimhoz tartanom magam... ez az egy előnye van az egésznek, kicsit felszabaduélhatok.
Warren: Végülis egész rendesen eldiskuráltunk Dahliáról, nemgondoltam volna hogy lesz téma amiről nemis rossz ha beszélek ezzel a gecivel, látta, hogy fájt neki, nagyon helyes fájjon is ha már tönkretette ez a legkevesebb. Tara tényleg hasoníltott Dahliára... Bár nem esett jól végighallgatni milen nyálasan elcsevegnek egymással Murillo meg Tara, aztse esett jól hogy ezek úgytűnt komolyan kedvelik egymást, én meg nem szeretem ha az én territoriumom kröül más is ólálkodik, vag kitudja azis lehet kicsit féltékeny voltam bár mire fel? Egy ilyen troty nemtudom mit tud nyújtani egy ilyen lánynak. Jó volt hogy Tara elterelte kicsit a figyelmemet a vicces kérdésével.- Nem, nem volt édeshármas, az akadémián meztelenül zuhanyzott egy helyiségben az összes fiú és hát igen persze ilyenkor mindenki méregeti a másikat hogy kinek mekkora de ez nem nagy dolog.- vontam vállat.- gondolom te is láttál már meztelenül más lányokat. - forgattam a szemem a kérdésére. - Volt hogy leejtette valaki a szappant akkor én rendszerint ilyesztegettem mindenkit, volt hogy valakinek a hátához értem az meg rémülten ütött volna felém de én általában erősebb voltam és megfogva a kezét röhögtem.-vigyorodtam el.- cukkolják egymást a fiúk persze.- válaszoltam röviden. Aztán dobogtam a lábammal az idegességtől.- Nem ütjük el az időt egy édeshármassal? Aztán eldöntheted ki a jobb közülünk.- pillantottam Murillora aki nagyon összeránolta a szemöldökét és úgytűnt nem örül a dolognak és Tarata néz.- Na mi van papa beijedtél? vagy szégyelled a testedet mutogatni az enyém mellett?
Gabriel:
Örültem hogy megtuduk beszélni a dolgot és az FBI segít, így simán fog menni az egész vagy ha nemis simán de mi győzünk majd...Megveregettem a nyomozó vállát, aztán bólintottam mikor mondta hogy magátolértetődő hogy jön.- Rendben, kapsz magadmellé embereket, megkell védenünk kellemetlen nenne ha egy ügynök is meghalna eztán. A barátaidra is vigyázunk amennyire lehet majd, nemsokára küldök egy orvost hozzá hogy megnézze milyen állapotban vagy.- néztem az arcára amin tisztán kivehető volt mit tettek vele és Orwell is említette hogy csúnyán összeverték.- Remélem bordád nem törött mert úgy nehéz lesz harcolni...majd kapsz gyógyszereket és addigis pihenj.- mondtam neki aztán kimentem és magárahagytam, nem volt sok idő hátra készülődnünk kellett , fél nap mulva érkzik az FBI erősítése és a fogadásukra is felkell készülnöm, meg aztán átkell simételni mindent újra, nemszabad elszúrni az akciót. Vártam már hogy szembekerüljek mostoha testvéremmel, nagyon régóta várom már ezt a pillanatot.
|
Thomas | Fárasztó és lelkileg is kimerítő napokat tudtam magam mögött, miket már nehéz volt követni. Olyanok raboltak el, akikben bíztam, s bár azt mondták higyjek nekik, úgy érzem nem gondolták át mindezt. De én sem. Még fájt a verés nyoma, és borzalmasan kimerült voltam, de itt legalább kaptam ágyat és legalább ledőlhettem. Aludni nem sokat tudtam. Most volt időm a gondolkodásra, de sehogy sem jutottam előbbre mindezzel.
Korán kelő vagyok, de most még a reggel 8-kori ébresztés is rosszul jött. Mindenesetre éltem, mégha szarul is voltam. Nem én vagyok a fontosabb. Joanna és Warren bajban van, rájuk kell koncentrálnom. Belépett a tegnap esti fickók egyike és leültünk tárgyalni a kanapén. Még mindig nem tetszett ez az egész és féltem belerángatni bárkit is, főleg ilyen vértől mocskos kezek által, de úgy éreztem erősítés nélkül nem, hogy meghalok, de itt ragadnak a többiek is. Szükség volt Marlenere, noha nem a fickó győzőtt meg. Mindegy mit ígér s hogyan. Lehetnek őszinték a szavai, de attól még nem válnak igazzá. Mégis belementem. Joannaért és Warrenért. Dhalia emlékéért és Warren családjáért. Azokért, akik szenvedtek miattuk vagy szenvednek most is. Felhívtam hát Marlenet és egy rövid beszélgetést követően átadtam. Nem mondtam el neki mi a helyzet a többiekkel, csak azt, hogy most miért keresem. Hogy összekell állnunk egy másik bandával és háborút indítani Murilloék ellen. Nem tudtam, hogy Warren és a lány már szökésben ahogy azt sem, hogy velük van Murillo, vagy hogy Joanna már nem biztos, hogy az oldalunkon áll. De azt akartam, hogy minden a régi legyen, és hogy a legnagyobb bajunk az legyen, hogy Warren leitta magát vagy túl sokat evett, hogy Joannaval a szerelemről beszélgetünk és nem arról, miket élt át eddig ott. Mikor Gabe felajánlotta, hogy mehetek nem is volt kérdés. - Persze, hogy megyek. A barátaimról van szó. - válaszoltam határozottan. |
Noha persze sokkalta lágyabb a tekintete és annak csillogása mikor rám néz most, mint mikor eleinte nézett rám. Ó, emlékszem én. Még a bálon is bár félt tőlem, a gyűlölet és az undor tűze égett a szemében.
- Meglep? - nem csoda, magam is megleptem vele, de úgy érzem ezt őszintén kimerném jelenteni. A hűségét, bizalmát és lényegében magát adta nekem. Igaz, ehhez meg kellett kicsit szorongatni, de mostmár őszintén és önként, félelem nélkül áldozná fel magát értem. Olyan, mint egy jól megformált műalkotás, egy remek dolog, ami a sok rossz közt azért csak sikerült. Mikor pedig megemlítette, hogy kölcsönös mindezt, nem tudtam hirtelen hová tenni. Hogy is szerethet egy olyat, mint én? Na nem azért, mert ne lennék a nő ideálja külsőleg, vagy ne tudnám megjátszani magam belsőleg, de ő ismer. Úgy, ahogy kevés nő, s azokból sem az élők. Tudja milyen vagyok, tudja miket tettem és teszek vele. Minden bizonnyal átvitt értelemben mondta, hogy kedvel. Eztán hosszas gondolkodásba kezdett, talán megakadt, ám végül átkarolt, mint tán egyfajta befejezés az "órát" illetően. Egy ideig nem mozdultam, mint egy fa törzse, mereven tartottam magam, de végül visszaöleltem és a háta után a fejét is megsimogattam. - De nem szeretsz, igaz? - kérdeztem halkan, mert érdekelt a válasza az előzőket illetően. |
Tara | Nem gondoltam volna, de a játék olyan szinten valóban bevált, hogy érdekes dolgokat tudtam meg róluk, s talán egymásról is. Eleinte reméltem arra jó lesz a játék, hogy megszabadítsam Warrent a pisztolyától, de fura volt hallani, ahogy őszintén beszél ezekről a dolgokról. Komolyan befeszült és egy percre tényleg úgy tűnt, hogy elszakad nála a cérna. Már azon is megemelkedtek szemöldökeim, mikor állította, hogy csak néha napján él vissza a szakmájával. Na ez tuti hazugság, és erre komoly téma ide vagy oda, bünti jár. Aztán ismét okodot adott arra, hogy elkerekedett szemekkel hallgassam. Most nem poénkodik, nem használ metaforát, ő bizony tényleg rámozdult a barátja lányára. Azta! És még nekem volt büntudatom, mert rámásztam az egyik kolleguszomra, akinek felesége volt. Hmm, meg 3 gyereke. Másrészről viszont aranyos volt, ahogy róla beszélt. Főleg ha eltekintünk attól, hogy egy talán kamasz lányról volt szó. És hoppá, a nevét bedobva kiderül, hogy Murillonak is sok köze van hozzá és hogy bizony a keze alatt dolgozott. Ja, hogy úgy kamu lány! Mik ki nem derülnek. Murillo szemkontaktust kerülő, szomorú arc kifejezéséből mégis azt vettem ki, hogy neki is jelentett valamit ez a lány. De elvesztette. De várj, mi? Dahlia? Akkor ezért hozott nekem is akkor dáliákat? Oké, itt kezd bonyolódni a helyzet, ám, hogy senki se keseredjen el nagyon, elmosolyodva azért megszólaltam, mikor Warren azt mondta, valóban voltak hasonlóságok köztünk.
- Hű, hát akkor biztos jó csajszi lehetett. - mosolyogtam, míg nem a bókba bele csempészett egy "de te sokkal hibbantabb vagy" megjegyzést. Hm, hát... ez sem feltétlen rossz. - Én kalandorkodásnak hívom, de kinek mi ugye... - vontam vállat. Aztán kíváncsian pillantottam Murillora, mikor megszólalt. - Oh, hát remélem ez tényleg bók. Majd vadulok néha az emlékére. - forgattam szemeim mosolyogva, aztán Warren át is vette a szót. Komolyan érdekelni kezdett az elődöm, mert úgy láttam mindkettejüknek fontos volt. Eddig valahogy fel sem tűnt a létezése, pontosabban csak annyira, hogy volt szobája, de hallgatva őket úgy érzem sokkal nagyobb szerepe volt az életben. Warren kérdését hallva Murillo felé, aki úgy tűnt tök őszintén be is vallotta, hogy milyen kapcsolata volt a lánnyal, azért valahol elszomorított. Mármint sajnáltam. De mindkettőjük. Vajon mi történne, ha valami csoda folytán belépne az ajtón? Megváltozna bármi is? Warren kevésbé lenne olyan agresszív és nyugtalan, Murillo vajon megbékélne a gondolattal, hogy jóvá is tehetné, amit elrontott? Szerintem nem, most mégis úgy beszélnek róla, mintha mégha még mindig élne, másképp tennének, mert a hiánya rossz érzést kelt bennük. Aztán azt hittem visszatérünk Warrenre - mert nyilván számomra az ő kérdéseik és válaszaik érdekeltek a legjobban - de a körforgás nem így működik. Kihúzva magam, kíváncsian hallgatva néztem Warrenre, mint egy kis mókus, majd összevont szemöldökkel kezdtem agyalni a válaszon. Na nem azért, hogy hazudjak, inkább ,ert az igazságon túl is át kellett gondolnom mindezt.
- É-én nem. Mármint, oké, nyilván az elején csak a haszonból élés volt a célom, deee aztán... - és itt jön be az a rész, hogyha most hazudok vesztek, de egy nyomozótárs előtt bevallani, hogy közel áll hozzá a családja gyilkosa, huh. Hiába is tárgyaltuk már ezt ki tegnap. - Elkezdtem átgondolni és hát, végtére is nem tettem semmi olyat, amivel árthatnék... azt hiszem. - gondolkodtam el, mert lényegében nem tettem. - Igen, oké, valóban nyomozó vagyok, vagyis ex, mert jelenleg se jelvényem, se pisztolyom, mert lefokoztak, de erről nem hazudtam, csak... nem árultam el. Gondolj csak bele mi lett volna, ha megteszem. M-mondjuk a zuhanyzóban... nem lett volna olyan fincsi az a zuhanyzás, ha elcseszem egy ilyen kijelentéssel. - csóváltam a fejem mosolyogva.
- Meg egyébként is... bár végig az volt a szándékom, hogy lebuktassalak téged és a másik hibbantat is, de... végtére is... te választottál ki, s azok után is magad mellett tartottál, hogy igazából semmit se találtatok rólam. Elvittél egy bizalmas helyre, pedig tudtad, hogy a beállítottságomról is hazudtam, te jó ég, ilyet még én sem tennék! - ráztam a fejem, mert lássuk be, nagyon a tűzzel játszott akkor. - Oké, abból a szempontból kihasználtalak, hogy élveztem, hogy megúszom a munkát és 2-3 napig olyan luxusban élhettem, persze életveszélyben, mint még soha! De azt hiszem megérte. És vicces, hogy annak ellenére is ragaszkodtál hozzám, hogy hallottad, mikor szanaszét szidtalak téged és az ottaniakat. - néztem rá kissé értetlenkedve. Mikor egyszer lefaszoztam az egyik felettesem, férfi létére olyan pofont lebaszott, hogy lefejeltem a kocsi üvegét. Második kérdésére elmosolyodtam. - Hát... azt kár is lenne tagadni, hogy a medencénél kurvára belefojtottalak volna a kurva vízbe, szerencséd volt, mert ha nincs ott őr, simán le is nyomlak. - kacsintotta rá mosolyogva, majd rendezve arc vonásaim, végül hozzátettem. - De igen, szerintem fasza kis időt töltöttünk együtt. Ha éppen nem gengszterkedsz, állati jófej tudsz lenni. És nem, amikről meséltem, nem hazudtam. Kivéve a lezbi barimról. - vontam vállat, s bár érdekelt volna egy s más még engem is, nem akartam, hogy Warrent rosszul érintse, bár szerintem csak én képzelem be és tegnap csak pusztán szexeltünk, mint két idegen, mégis úgy érzem, hogy vigyáznom kell a két bolond lelkiépségére. Kellett valami vidám téma.
- Nem tehetek róla, de ha rád nézek mindig a perverzkedés jut az eszembe, szóval meg kell kérdeznem. Szóval szexeltetek már a legjobb barátoddal és egy kollégával egyszerre, mint édeshármas? Vagy még pucéran sem láttad soha? - mindig is érdekelt, hogy a zuhanyzóba a srácok tényleg farkat méregetnek e vagy csapdossák egymás seggét törcsivel, esetleg nem ejtik e le a szappant.
Raffael | Általában mindent rendben kézben tartottam. Gépiesítettem magam munka terén és mindent tökéletesen elvégeztem. Mindegy volt, hogy papírmunka, kivégzés vagy csupán egy megbeszélés, amire Murillonak nem volt kedve elmennie. Hibák nélkül végeztem a munkám, s ha olykor mégis probléma akadt, gyorsan és precízen javítottam a helyhetünkön. Ez olykor időbe telt, energiába, máskor emberi életekbe, mik se akkor se most nem számítottak. A kivégzések félelmet - és bokorba lapuló gyűlöletett - szült, ami által könnyebbé és gyorsabb váltak az ugyek. A tárgyalások egyszerűben kezelhetőek voltak, nem szálltak vitába, nem próbáltak átverni. Egy idő után pedig - látszatra persze csak - már nem is szálltak velem szembe. Talán elkényelmesedtem az utóbbi időben, talán Murillo bejelentése tudat alatt mégis csak sokkolt, de miután ez megtörtént, a kezeim közt selymes homokként hullott alá minden. Semmi sem úgy történt, ahogy kellett volna, s most pedig... Most pedig egy FBI-os, testőrnek képzett lánnyal ülök az ágyon, Murillo élete veszélyben s tartok tőle, lelkileg is kezd megroskadni, a birodalom pedig, melyet felépített, lassan oda. Hiába is szállunk szembe, azt hiszem, ez már sosem lesz ugyanaz. Olyasmikkel próbálkozom melyeket nem ismerek vagy már rég elfeledtem. De igyekszem. Mindent jóvá akarok tenni, amivel ezt a romlást hoztam. Layra ügyes lány és egyre ügyesebb lesz, úgy hiszem ő itt az egyetlen, akire most büszke lehetek. Mégha olykor habozik is, apró hibákat vét, de igyekszik. - Igen, ez valóban csodálatos. Ám amekkora ereje van, fordíthatná azt valami építőjellegűre is. - teszem hozzá, s bár a második mondattal éppenséggel magamat köptem szembe, más értelemben értve mégsem teljesen. Én ugyanis az ellenségeimre céloztam, mint rosszak, és a Murillo által felépített hatalomra, mint jó dolog. De kinek mi ugye? Sokat dolgozott vele és az elődei, rengeteg vér és verejtékkel járt, sokat áldozott érte, most mégis elvesztheti. Akárhogyis, ez tragikus.
Mikor Layra a hűségről beszélt felvontam egyik szemöldököm a felsoroltakra. - No és miért vagy hálás nekem, hogy a hűségedet élvezem? - kérdeztem, mert úgy hittem ez lehet az oka. Egy pillanatig sem hittem, hogy kedvel vagy szeret. Noha persze sokkalta lágyabb a tekintete és annak csillogása mikor rám néz most, mint m |
Gabriel:
Éjszaka hagytam pihenni mindenkit, bár jómagam nehezen tudtam aludni, izgatott voltam. Muszály volt rávennem az FBI-t hogy szálljanak be a buliba, akkor hamar véget tudunk vetni ennek az egésznek a lehető legkisebb vérontással. Reggel nyolckor kopogtam Thomas West szobájának ajaján. Kissé táskás szemekkel nyitot ajtót valószínűleg ő sem aludt jól, megviselhette az eseménysorozat amin keresztülment az utóbbi időben. A szobályában van egy dohányzóasztal, mögött pedíg egy kanapé, oda ültem be é megvártam míg ő is leül.- Nem akartalak ilyen későn zavarni, de muszály sürgetnem a kettőnk ügyét, minden percel nő a kockázata annak hogy ránk találnak, bár erre nagyon figyeltünk eddig is és amennire tudjuk titokban van ez a létesítmény, de az idő előrehaladtával bármi megtörténhezt, és a te munkatársaid is veszélyben vannak.- mondtam. majd elővettem egy téglat méterű telefont az aktatáskából ami magammal hoztam, lenyomozhatatlna nagy hatótávú és erős jelerőséggel bíró telefon, odaadtam a kezébe.- Kérlek hív a felettesed, szeretnék vele beszélni.- kértem meg rá és reméltem megteszi. Igaz nem ismert és a pontos szándákaimat se tudhatta, Raffaelnél jóval fiatalabb is voltam.- Persze én se vagyok egy jó ember...de Raffaelnél ezerszer jobb vagyok, ha a kezemben lesz az irányítás átalakítok mindent, nekem nincsenek nagyratörő vágyaim, mindent kicsiben csinálunk majd és nemfogunk embereket gyilkolászni csak ha nagyon muszály, úgy meg végképp nem ahogyan Raffael és az apám. Emberkereskedelemmel se fogok foglalkozni.- vázoltam neki a terveimet.- Apám azért is nézett le mert nekem nem nagyratőrőek voltak a vágyaim, most mégis úgytűnik én fogom megbuktatni, nekem ez egy önmagában elég nagy jutalom mindenért amit most teszek.- mondtam és remételm ezekután már tényleg hívja a felettesét. Ha ez megörtént megbeszéltem vele a dolgot, beleegyezett. Nem is beszéltünk sokáig letette a telefont én Thomashoz fordultam.- Szeretnél résztvenni az akcióban vagy inkább itt maradtál?- kérteztem tőle.- Megértem ha maradni akarsz mindazok után amin keresztülmentél. Holnap este kezdjük.- mondtam neki s vártam a válaszát. - |
Warren: A pisztoly kellett, félek ha nem lenne a kezemben nagyobb fenyegetéstjelentenék Murillora, és ha most megölöm akkor valószínűleg azzal nem járunk jól, se Jo se Tom sőt ha bizalmatlanná válik Murillo kis vérebe akkor ő is kicsúszhat a kezünk közül és az esélyem a bosszúra ismét eltűnik. Röviden a pisztoly azért kellett hogy éreztethessem Murilloval hogy kiszolgáltatott és ez engem is megnyugtatott, de Tara úgytűnt nagyon meg akar fosztani ettől az örömömtől, biztos félt hogy lelőném Murillot. Nemvolt kedvem kezdeni ezt a játékot, belementem mert nemvolt már és ha nem megyek bele csak azzal foglalom el magam hogyan gyötörhetném Murillot, hogy magamat nyugtassam ezzel. Tara feltette a kérdését, és nem akartam de eszembe jutatta Dahliat...megszorongattam a pisztolyt mert arra gondoltam amit Raffael mesélt, hogy Murillo miket tett vele, és hogy ő tehet arról hogy az élete ilyen irányba haladt. venem kellett egy mély levegőt hogy ne lőjem lábon vagy valami ezt a farkat.- Nem élek vissza vele, esetleg néha... De azt a lányt tényleg kedveltem, Tom kamu lányát, Dahliát, biztos ismerő a név.- néztem Murillora aki furcsán szomorú arcot vágott és nagyon mélyen hallgatott, nem is nézett a szemembe, úgy tett mintha neki is számított volna valamit Dahlia. - Hasonlítasz rá.-néztem ivssza Tarara- Bár te talán még eszelősebb vagy, ő is elég vad volt és nem az a szende kislány fajta.- emlékeztem vissza Dahliára. Láttam hogy Murillo elmosolyodik egy pillanatra és ő is bólint aztán Tarara néz.-
Murillo:- Igen én eddig ebbe bele se gondoltam, de tényleg hasonlítasz rá. - gondolom neki kicsit érthetetlen volt elsőre hogy mégis ki lehet ez a közös pont kettőnk között Warrennel, ezekszerint jó dolga volt Dahlianak ott Tomnál míg meg nem halt. Vele se bántam méltó képpen, tönkretettem, meggyőtörtem, ellöktem magamról és meghalt, úgytűnik mindenkit tönkretettem akit valaha egy kicsit is szerettem...Elnézőbb lehetnék ezzel a lánnyal, de nemtudom valójában milyen, vagy hogy miben hazudott de úgy éreztem magam mint akinek az orra előtt elhúzzák a mézes madzagot, biztos voltam benne mit érzek és hogy nem bántana engem, de akkor is nem esett jól a dolog.
Warren:- gondolom akkor most én jövök...- mondtam egyhangúna, Murillo felé néztem.- Szeretted Dahliát? Vagy csak élvezted ahogy szenved? - kérdeztem tőle komolran.-
Murillo: Egy ideig hallgattam, magamaeléhajolva a földet nézve.- Gyötörtem az igaz, nem bántam vele úgy ahogyan érdemelte volta de ez sokmindenkire igaz. Hiába kínáltam fel másoknak is, én szerettem és jól bántam vele.- válaszoltam és ki keleltt kicsit fújjam magam mert nem éreztem jól magam, nem akartam hogy ez az egész olyan legyen mint valami rohadt tárgyalás ahol nekem megkell gyónnom a bűneimet. Tarara néztem, mert még mindíg nem teljesen érettem ezt a játékot, bár eddig azthiszem őszintén válaszoltunk mind a ketten, nem volt könnyű és legszívesebben nem mentem volna tovább de volt ami engem is nagyon érdekelt. - Csak kihasználtál? Vagy élvezted a velem töltött időt? -kérdeztem Tarat.
Joanna:
Féltem, mert arra gondoltam ha megnyílok neki, akkor azzal könnyen visszaélhet és arra gondolhat hogy még mindíg puhány vagyok, ami szerintem nem volt fer hiszen ha meg akarja tanulni ezeket a dolgokat szüksége van egy ilyenfajta emberre. Vicces volt ahogyan a símogatásra reagált.- Az ember pár dologban különbözik az állatoktól, például a legtöbb állat születése után képes futni, valamilyen szinten önállósodni, az ember gyámotlana életképtelen egyedül csecsemőként az anyja nélkül semmire sem megy, sokkal gyengébb mégis később sokkal több hatalma lesz önmaga és a környezete számára mint bármely más élőlénynek a földön.- gondolkodtma hangosan, érdekes ez az egész hogy az "uralkodó" faj a leg szerencsétlenebb a kezdetekben. Aztán figyeltem Raffaelre, mikor Murillo tettéről magyarázott. Aztán úgytűnt nem érti mire céloztam, meglepődött azon amit mondtam, hogy nem azért vagyok ennyire hűséges mert neveltek rá.- Szerintem sokféleképp tehet szert erre valaki, mondjuk ha hálás vagy ha fontos neki az akihez ez a hűség köti.- vontam meg a vállam, merthát mittudomén és nemtudom hogy magyarázzam el neki. Ezért is inkább tereltem a szót a tanulásra. Nagyon meglepett a válaszával, enyhén zavarbajöttem mert persze arra gondoltam rögtön, hogy gondolom maximum úgy kedvel mint valamilyen háziállatot de nem baj, mert legalább én is válaszolhattam.- Hát ez meglep.- mosolyogtam kicsit.- Én is kedvellek...- mondtam neki, jólesett amit mondott és az is hogy tudott mondani valamit ami nem egy étel vagy egy tárgy. Viszont így sokkal nehezebb lesz ezt felfejteni, mert hát engem mondott és most így a salyát érzéseimmel is szembekerülök, ahogyan ő a sajátjaival de közben tárgyilagosnak kell lennem, s közben nagyon érdekelt miért kedvel még Murillot se mondta amikor ezt kérdeztem tőle legutóbb. Egy jóideig csend volt mert halálra gondolkodtam magam azzal kapcsolatban mégis hogyan vagy mit kéne kérdezni ezekután hogy folytatódjon ez a beszélgetés és jussunk valahonnan valahova az egésszel de meg akadtam, mert állandóan csak viszhangzott a fejemben amit mondott, kicsit úgy éreztem magam mintha mániákus lennék vagy nemtudom... Végül én sokalltam be a dologtól mert azthiszem túlzottan kedveltem, a puszira gondoltam amit az autóban adott, a kiszámíthatatlan és egyértelműen veszélyes személyiségére aminek vannak érdekes gerekes néha kedvességet imitáló részei, kimentem volna a szobából de nemcsinálhatok ilyesmit most hogy fokozotabban veszélyben van az élete és amúgy se akartam se hisztis tininek tűnni se tól érzelgősnek. Hosszú csend után odafordultam hozzá inkább és megölteltem, végülis ezis a tanulás része... átkaroltam és hozzábújtam figyeltem mit reagált és közben az illatában fürdötem |
Tara | Bevallom én sem nagyon vártam túl nagy sikert és elég gáz volt így hármasban, de azért... annak ellemére is, hogy Murillo most inkább ellenszenvezik velem,semmint szimpatizál, én örülök neki. Örülök, hogy jól van, és hogy bár van benne harag, nem küzd a helyzet ellen, ellenünk. Bár ebből kifolyólag úgy érzem, mintha már is feladná. Mármint nem csupán a munkásságát, hanem úgy az egész életét. Remélem tévedek. Tény, hogy könnyen elkaphatják, de van rá esély, hogy esetleg... egérutat nyerjen. Csak el kell vonni majd Warren figyelmét vagy ilyesmi. A játék sem lelkesítette fel őket, leginkább a Warren kezében lévő pisztoly miatt, amit talán egyedül én hittem naívan, hogy nem fog használni. Köhhintettem egyet. - A fegyver is kiegészítőnek számít, szóval könnyen meg lehet, hogy meg kell válnod tőle. - néztem Warrennre, de nagy esélyt látok rá, hogy előbb dobja le az alsóját, semmint a pisztolyt. De mire fel van nála? Murillo nem ölne meg minket, hisz lényegében mi védjük be a menekülési látszattal. Ő meg nem ölheti meg, hisz Raffaelnél van a lány és ki tudja merre Tom. - Nem, mert nem kérhettek ilyet egymástól. - figyelmeztettem őket a mutatóujjam legyezgetésével. Aztán elgondolkodtam, ha már én kezdek. Előbb Warrent akartam megszabadítani a pisztolyától, ezért vele kezdtem. - Oké, akkor Warren. Az volna a kérdésem hozzád, hogy teee... csupán csak visszaélsz azzal, amid van, többek között a külsőségekre gondolva vagy szimplán pedomaci vagy? Csak mert mikor a nyaralótokban jártam, és láttam a szöszkét, az is feltűnt, hogy akadt már ott egy hozzáhasonló korú lány, mert rábukkantam a szobájára. Ami azt jelenti, hogy vagy van egy titkolt lányod, amint azt hiszem senki sem lepődne meg, vaaagy a szoba gazdájára is rámozdultál. És bár ez már a második kérdés, szóval nem kötelező válaszolnod, dee hasonlítok a titkolt lányra? - oké, tudom, hogy már rég lezártuk a témát, hogy ki kiről fantáziál, de ne már... nem lehet, hogy csak én vagyok ekkora genyó. Biztos, hogy vannak hasonlóságok, azért ízlése neki is kell, hogy legyen. Murilloból speciel kinézem, hogy nálam jóval fiatalabbakkal is kefélt, és bizonyosan azok se bánták, mert jó dolgokat reméltem tőle, amit vagy megkaptak vagy nem.
Raffael | Bár bízom benne annyira, hogyha eljönne a pillanat tényleg lelőjje a fickót, szinte biztos vagyok benne, hogy a babát most se lenne képes megölni. Nem akartam továbbra is egy helyben állni, inkább felmentünk a szobámba és leápoltam a kezét. Mikor pedig megmozdult a másik keze, arra néztem, de csak egy pillanatra és folytattam a kötözést, hagyva, hogy az arcomhoz érjen és magyarázzon, mit szerintem pont, hogy egy állatvilágos könyből szedhetet.
- Valóban? - kérdeztem vissza kissé kételkedve, majd mikor a hajam is lelapogatta a paskolással, nem szóltam rá vagy húztam el a fejem, csupán vágtam egy kelletlen fintort rá. - Ha egy élőlényt folyton simogatna, elkényelmesedik. Ez nem lehet pozitívum. - csóváltam a fejem, majd ránéztem. - De lehet reláció a megállapításodban, hiszen azt hiszem a kisbabák is így képesek kötődni az anyjukhoz és csak is hozzájuk. Különös dolgok ezek... - magyarázom mialatt be is fejezem a kötözést.
- Talán tévedtem. Az ő tettét illetően is... - folytattam az eszmecserét az érzésekről. - Talán ha nem válik empatikussá, nem sajnál meg és vesz magához, akkor most nem itt tartanánk... - csóválom a fejem miközben elpakolok. Az ő megjegyzésére azonban kissé megilletődve ránéztem. Mégsem volt hasznos az ott töltött idő? - Akkor mégis miért? A hűségre nevelni kell az embert. Másképp nem is menne. - válaszoltam, de érdekelt az ő válasza is. A kérdésére azonban lassan megráztam a fejem.
- Nem igazán... - válaszoltam, majd egy szemöldök ráncolást követően hozzá tettem. - Ha bár téged kedvellek... |
Murillo:
Tudom Warren mint érzett irántam, nem volt az első de lehet ő lesz az utolsó. Ami a jövőt illeti továbbra se voltam túl bizajkodó, de felvoltam készülve erre, a magunkfajták többnyire így végzik, túl magasra merészkednek aztán nagyot is buknak. Sok vestélyes helyzeten vagok már túl, meghallhattam volna számtalanszor a jóisten mégis megóvott, kieggyez ezzel a sorsha ha a mostani lázadás a véget jelenti, csak Raffaelt sajnálom és hogy nem hagyhatok rá végül semmit. Igaz nem én rendeltem el a nyomozó családjának ilyesfajta kiírtását, de tudtam milyen Raffael és szabadkezet adtam neki, akkor még azthittem ez a kegyetlenség a hasznára válhat, a rettegé amit kelt magakörül majd tiszteletet parancsol de nem így történt, túl messzire ment és ez az én hibám, megkellett volna állítanom, megtanítani neki hogy mit lehet és mit nem, a gyilkosság egy dolog de a szadizmus már más, még a milyeink is rettegtek tőle úgytűnik és majd ebbe bukik bele minden. Nem fogok bocsánatot kérni Warrentől, én vagyok a felelős, és életem során sokszor kerültem választási lehetőség elé, hogy folyatom e ezt vagy abbahagyom, de én mindíg folytattam és az hogy ilyen sokáig egy dolog mellett dönttem, az igenis egyértelműen mutatja milyen ember vagyok. Olyan akiket nekik elkell kapniuk, és törvényelé cibálniuk vagy megölniük, tudom. És aztis tudom hogy ez a világ rendje és egyik morotja, az ellenpólusok amik a mozgást létrehozzák. Én rosz vagyok és ők ha nemis jók de azok az emberek akik a mágnes másik töltését képviselik. Tara félbeszíktott minket, mind kette rű figyeltünk. Felvomtam a szemöldököm aztán kicsit elkacagtam magam.- Barátkozni? - kérdeztem vissza, aztán ő is megakadt az érvelésben mert érezte hogy ő sem tudja pontosan megindokolni miért is kellene ezt tennünk. De igyekezett és folytatta, mi meg hallgattunk. A játék megint felkacagtam.- Hátjó, ha azt akarod hogy rövid időb belül fejbelőjön ez a kedves férif akkor benne vagyok. - mondtam s erre természetesen Warren is aztmondta hogy benne van, biztos ösztönözte a fejbelővös rész...A ruhadarabos rész jelentősége számomra kérdéses volt, azt nembánöom ha Tara vetközik de nekünk miért kell? Meg amúgyse jutunk sokáig szerintem ez a férfi hamar pépéé ver majd engem, de ez van. - Na de akkor ne nekem kelljen kezdeni, aztsetudom hogyan játszák.- mondtam és másrabíztam a játék kezdését de Warrennek se volt nagy kedve ezt magára vállalni. Én közben mosolyogtam mert arra gondoltam milyen vicces lesz majd egy ilyen játék köztben meghalni...hiába akármilyen magasra is jutsz, a halálban mindenki egyenlő, a végeredmén mindíg ugyanaz bár talán mértóbb lett volna még azis ha Warren fejbelő amikor Tarat szöktetni...
Warren:
Nemmondom hogy ínyemre volt a dolog, de Tara kedvéért benne voltam, bár kicsit kellemetlenül is éreztem magam, gondotlam ez a csajszi mindkettönkret mag akar alázni hogy majd valahogy egymáraboruljunk vagy nemtudom, nem láttam át azon mit tervez mik a szándékai ezzel de benne voltam, bár a salyát elképzeléseim is megvoltak azért az elkövetkezendő napokra...
Joanna:
Igaza volt, és iyenkor mindíg megerősítért éreztem arra hogy mi valahol nagyon hasonlítunk, viszont kiváltott belőlem valami másfélét is ez a válasza, ami arra késztet hogy féltsem. Nemsokan értenek eggyet azzal amit mond és rámehet az élete, és ilyenkor mindíg aztérzem az a rettenetesen sérült és elhagyott fiúcska beszél belőle, ami azért is gáz mert ha ezt elkezdjük boncolgatni ezzel az érzelmi tanulással, kitudja miket fog megtudni magáról amiket annó ösztönösen a tudata legmélyére gyömöszölt. Amit mondott az nem ösztönzött túlzottan, de tudtam hogy a Tom oldalán lévők is lazán lelőnek majd engem is nemcsak Raffaelt. Mikor ránéztem láttam az aggodalmat az arcán, halvánan de kivehetően, gondolom Murillo miatt aggódik. Kitujda Warren mennyire bír magával de én bíztam benne hogy nem lövi fejbe, hanem bölcsen várakozik. Raffael rámnézett és mondta hogy menjünk, és tény elég fáradt voltam a seb és a stressz miatt, és tényleg nincs egyéb tennivalónk egyenlőre a várakozáson kívül. Gondoltam a szobámba megyek, de együtt mentünk az övébe, meg is lepett hogy megint milyen gondoskodónak mutatta magát, átkötözte a sebemet, és frissen ő is volt aki összevarrta, és így másodszorra is jó volt nézni ahogy csinálja, precízen vigyázva tökéletesen. Az méginkább meglepett hogy még most is folytatni akarta az érzelmei újratanulását, ő aztán tényleg komolyan gondolja amit mond és ha ennyire így gondolja én segítek ugyanilyen erőbedobással. El is mosolyodtam, és közben a sértetlen jobbkezemel megsímogattam az arcát míg tisztogatta a sebem.- Régebben, azt olvastam hogy az érintés terlmel olyan hormonokat, amik beindítanak olyan kémiai folyamatokat az emberekben amik erősítik a kötődést és empatikusabbá teheti őket .- meséltem.- Persze vicces lenne ha állandóan símogatnálak mint egy kutyát.- mosolyogtam és tréfából megsímogattam a fejét úgy ahogyan ő az enyémet az autóban. Aztán tovább néztem az arcát, elérhetetlen és többnyire kifürkészhetetlen szemeit, a hátrafésült haját. Nemtudom meddig tart ameddig mellette leszek, de rámtört az az érzés hogy nem akarom hogy ez megváltzotton, pedíg tett dolgokat amiket sosem fogok megbocsájtani, többek között hogy úgy vetett véget a szüzességemnek mintha valamilyen állat volnék, sokszor nemtudtam rajta kiigazodni és bár láttam hogy most tényleg tanulni akar, nemtudhattam énse de még ő se hogy képes e arra hogy újra megtalálja magában azt amit elvesztett vagy aminek soha nemis volt birtokában.- Nem mindíg rosszak az érzelmek, te is mondta hogy különben Murillo nem vett volna magához. Ami engem illet pedíg, nem azért vagyok ennyire hűéges mert erre neveltek.- mondtam neki, de nem is fojtattam mert kicsit zavarbajöttem ami annyira groteszk voltam hogy kicsit felnevettem és elnéztem inkább a kezemre aminek már befejezte az átközötését.- Eszedbe jutottak már azóta dolgok amiket szeretsz, a kekszet nem ér kétszer mondani.- mosolyogtam. |
Ezeket csak úgy itt hagyom, míg távol vagy *szemforgatós smiley*
 |
Tara | Hallgatva Warrent rájöttem, hogy a megjátszott seggfejeskedő érettlensége mögött valójában nagyon is sok mindenben tapasztalt. Bár meg lehet csupán a házasság és a családalapítás változtatja meg az embert, de én el sem tudnám képzelni, hogy valakihez hozzá menjek. Rabnak érezném magam, arany lánccal a bokámon. És a gyerekek... persze ők a jövő meg minden, de mennyi, mennyi sok évet rájuk kell szánni, hogy legyenek valakik. Én szeretem élvezni az életem. És igen, olykor végig kóstolom a fagyis bódét és szórakozom, de így ha egy nap meg is halok, nem érzem majd, hogy szar életem lett volna. Halványan azért elmosolyodom, ahogy Warrent hallgatom a feleségéről és annak szuperképességéről, amivel féken tartotta a férfit. Borzalmas, hogy ezek után még jól is aludtam mellette.
A reggel viszont teli volt meglepetéssel. Azt is nehéz volt elhinni, hogy itt van Murillo, hát még, hogy tulajdonképp ő van ránk szorulva, nem hogy még megölni sem ölhet meg. De ígyis elég furcsa egy légkör alakult ki, amit ha nem is szándékosan, de megváltoztattam a kérdéssel. Nem éppen előnyömre. Valahogy Murból pont kinéztem volna, hogy csinál ilyeneket, de ezt és még Warren sokat mondó köhhintését is hallva, be kell lássam, tényleg genyó vagyok. Mégha megtudtam volna tartani magamban. Csendben emésztgettem a dolgot, a köhhintésre persze elnéztem Warren felé, de mivel én kaptam a kosarat, így érthetően nem néztem szúrósan vagy ilyesmi. Majd egy alkalommal kiengesztelem. Valahogy... valamikor...
Az is nyilvánvaló volt, hogy bár mi is megtépjük egymást olykor Warrennel, de ők ketten... nos... És még csak a békülő szex sem jöhet szóba, pedig ahw... hát azt végignézném. Már csak a dominancia végett is... Jaj, jaj csúnya gondolatok hess, hess. A marakodásukra tértem magamhoz.
- Elég legyen! - csettintettem oda nekik. Bár ötletem nem volt, hogy mit kezdjek aztán ezzel az egésszel. Főleg mert Murillo láthatóan még mindig vízbe fojtogatna. Nem akartam Warren előtt kivesézni a dolgokat, mert hiába dugtunk egy jót és vannak érett pillanatai, visszaélne vele és piszkálna a dolgokkal. - Talán lehetetlennek hangzik, de lévén, hogy ki tudja meddig áll fenn ez a helyzet, nem ártana kicsit... öhm... tudjátok... barátságosabbnak lennetek egymással. Tudom, hogy egyikőtök se csípi a másikat, de azért... - hm, kár is volt belekezdeni ebbe, mert sehogy sem tudom kimagyarázni. Arra, amit Murillo kutyája tett kevés egy bocsi, Warren haragja jogos, de Murillo sem viselkedhet így, noha nyilván rosszul érzi magát köztünk. Még úgy sem kötnének békét, hogy szerény személyem meg van róla győződve, hogy nem Murillo a leginkább hibás Warren családjának kivégzésében. Köztudottan ugyanis a pulijának fétise más családok földbe tiprása. Szerintem Murillo csak utólag tudta meg és lévén, hogy büntetni akarta Warrent s már késő bánatnak számított, így nem igazán tudott volna mit lépni. Ezekre a problémákra az egyik kollegusznőmnek volt egy jó kívánság bögréje, amivel békét tudott teremteni az ellenségek közt, de... egy alkalommal eltörtem a kobakján, szóval ez felejtős...
- Beszélgessünk valami kedvesebb dologról... - ezen a ponton pedig eszembe is jutott, hogy hm, mintha tegnap is így kezdtük volna. El is pirultam a gondolatra, és nem csak arra. Éreztem, hogy a gyomrom megint rakoncátlankodik. Bizonyára a stressz, és ez a mostani helyzet. De annyira nem volt vészes, hogy mondjuk kifussak okádni vagy ilyesmi. Arra gondoltam, ha egy helyiségben ennyire marakodósak, mi lesz, ha tovább állunk és egy kocsiban kell ülnünk órákig... Tegnap még én is majd megőrültem ennek a gondolatától, de mostmár csak őket féltem. Mondjuk igazából, akkor most menekülnünk sem kell annyira, csak, hogy legyen látszata.
- Talán... játszhatnánk "Őszinte vagy sem"-et. Persze azért meghúznánk egy határt, de lényegében őszintén kell válaszolni a feltett kérdésre. És hogy izgalmasabbá tegyük az egészet, mert így csináltuk ezt kamaszkorban is, ha valaki hazudik, mert mondjuk erősen kétségbevonható a válasza, le kell vennie egy ruhadarabot. Ha pedig isten ne adja kifogyna belőle, akkor a másik kettő bátorság próba elé állíthatja. Ha csalóka a válasz, csak akkor büntethető a válaszadó, ha a másik kettő egyetért, szóval közös megegyezés alapján. - vázoltam fel a játékot. Így legalább megismerkedhetünk egymással kicsit jobban. Persze ha nemet mondanak, az se baj, de akkor bizony egy ideig biztosan unatkozunk majd. - Ja, és az ékszerek és hajgumik is ruhának számítanak, természetesen. - kötöttem össze a hajam, már amennyiben benne voltak.
Raffael | Ez így van. Pont, ahogy mondod. Nem miattam váltál ilyenné, mindig is benned volt, csak a naivitásod és az ártatlanságod elnyomta. Mostanra ez visszájára fordult. Csak ki kellett ugrasztani a nyulat a bokorból. De ettől még nem leszünk másabbak, mint a naívabb társaink. Csak ők ezt nem értik, nem látják, s ezért inkább ítélkeznek felettünk. Bizton állíthatom, hogy a legtöbb emberben ott lappang a gyilkos ösztön, s ha stresszelik ez megnőhet, de sok esetben ostoba mód elnyomják. Nekem már érzések nélkül is megy, de talán mindig is ment. - válaszoltam neki nyugodtan rá tekintve, miközben ő már másfele nézelődött. Annak viszont örülök, hogy tisztáztuk az előzőket. Hogy a neveltetése által inkább megöli, semmint hagyná, hogy én haljak meg. Kezd tényleg ugyanúgy gondolkodni, mint én. Ez jó dolog. És reméltem, hogy az alkalom eljövetekor, be is bizonyítja.
- Ösztönözzön az a gondolat, hogy ő, de főleg azok, akikkel van, téged sem kímélnek majd a pártolásod miatt. Vannak, akiknek nincs helye ebben a világban. - vontam vállat, majd kis idő elteltével mélyet sóhajtottam. Aggódtam Murilloért. Mostanság rossz döntéseket hoztam, és félek, hogy ez is az volt. Layrara néztem. - Menjünk. Pihenned kell, és a sérülésed is át kell kötni. Egyelőre gyülekezünk és várunk, nem tudunk mást tenni. - magyaráztam, s mivel jobb dolgunk nem volt, így felmentünk a szobámba, ahol aztán elkezdtem átkötni a sérülését.
- Azért persze megtartom az ígéretem Murillonak, szóval hajlandó vagyok még a nyakunkba szakadó háború ellenére is folytatni a "tanulást". - jegyeztem meg neki, miközben letisztítottam a sérülését. De ha más nem, tanulni tényleg megtanulható ez a sok minden. |
Joanna:
-Szívesen-válaszoltam mikor megköszönte, jól esett. Után a kutyuskázásra összeráncoltam a szemöldököm és már nyitottam is volna a szám mire az államat a kezével magamfelé fordította és adott a számra egy csókot, és ezután eszem ágában nemvolt kinyitni a számat...Mikor vissaértünk Murillo kuriájára megkaptuk a hírt, nem volt jó de legalább már tudunk valamit hajszálnyi de előny, bár nem kéne szurkolnom ennek a dolognak...Raffaelt nem lepte meg tulzotta na dolog lehet titkon még örült is neki. Elementem a szobámba kicsit összeszedni magam, megmostam hidegvízzel is az arcom, közben láttam a tükörben hogy a lila folt a szemem körül kezd halványulni és sárgásodni. Irtó stresszes ez az élet Warren tényleg rámijesztett és kitudja ezekután hogy fog alakulni az életünk, reméltem hogy nem csinál majd ostobaságot mert én nem akarnám se őt se Tarat levadászni. Fosul voltam szóval vissza is mentem Raffaelhez, és persze a kötelességteljesítés végett is. Aztán bedobtam a Gabrieles témát, Raffael tényleg nem volt meglepődve ezen, és ahogy beszélt az árulókról felmerült Eurielle neve is...istenem remélem nem volt benne ebben bár valószínűbb hogy igen, olyan gyönyörű lenne valami isteni beavatkozás...például ha Raffael valami sérülés következtében teljesen más ember lenne aki elakar húzni innen és új életet kezdeni valami tanyán vagy biztosítási ügynökként vagy akármi...Nem is akartam tovább azon gondolkodni mivan ha Eurielle megrovásáig eljutunk...Aztán bekérdezte az egyik legszörnyűbbet amit feltehetett. Nehéz volt erre válaszolni mert igazán bele se mertem még gondolni, ezért gondolkodnom kellett rajta egy ideig míg végül tudtam válaszolni. Aztkérte legye őszinte és én azt voltam- Az a férfi nem közömbös számomra, de ahogy te mondtad ha a sors úgyhozza akkor igen, természetesen számíthatsz rám.- néztem rá a végén, és reméltem hogy nem kerül majd sor erre...- Nem hagynám hogy bántson téged...-feleltem őszintén. - Különös mennyire megváltoztam miattad.- tettem karba a kezem kicsit-elnéztem a szoba egyik sarkába, kényelmetlenül éreztem magam néha amiatt amivé váltam.- Nemtudtam hogy van ilyen oldalam, pedíg utólag ha visszatekintek, látom mindíg is ott volt bennem. -bár ezt nem volt könnyű elfogadni...-
Warren
Elgondolkodtatott a kijelentésével.- De gondoltam, viszont nem volt szép tőlem, megalázó arra nézve akivel éppen vagyok.- mondtam.- És erről már régen leszoktam, nálad se gondoltam másra. Hiányzik nagyon...de úgyérzem kicsit az ő emlékét is bemocskolom ha ilyesmire gondolok. Nagyon megváltoztatott amikor megismerkedtünk, valahogy ő mindíg tudta mitkell mondania ha ideges vagyok vagy ha elkapott a hétv és mérges voltam vagy éppen nagyon szarul éreztem magam, csodálatos nő volt. -emlékeztem rá vissza, és láttam hogy Tara meg nagyon elszégyellte magát, és még bocsánatot is kért, nem vagyok szent énse és így hogy ennyire a lelkére vette már egyáltalűn nem haragudtam.- Na most az egyszer elnéztem.- fogadtam el a bocsánat kérését viccesen. örültem hogy visszabújt mellém, jobbszeretem ha ilyenkor velem alszanak, reméltem nem találnak ránk az éjszaka. Hát ha akkor nemis reggel nagy meglepésben volt részem, és nehezen tudtam megálni hogy ne rendezzek vérfürdőt.
Ücsörögtünk Murilloval míg fel nem kelt Tara, meg is volta lepődve elég rendesen. Sóhajtottam- Jóreggel hamupipő.- köszöntem aztán elmondtam neki mi történt míg aludt.
Élveztem a kiskutyásdit, gondolkodtam is hogy miket kéne csinűálnom még Warrennel, bukfenceztetni meg hogy ugrándozzon kezeiet összetapsolva. Közben Tara ptóbált beszélni vele ami mondjuk egy kicsit idegesített, jó nem vagyunk szerelmesek vagy ilyesmi de azthittem kis ideig legalább míg menekülünk elszórakozunk egymással, kiélvezzük aztán hátha nemis leszünk olyan rosszban, meg hát férfiből vagyok nem szeretek osztozkodni a lyukakon... Mikor feltette azt a fura kérédst Murillonak ő meg aztmondta hogy persze hogy nem gondolt másra szexközben köhintettem eggyet, kicsit kínos volt ez az egész és gondoltam ezekután még szarabbul fogja érezni magát Tara de ez van... Lehet mivel ennyire elbaszott ez a környezet engem is, eszembejutott valmai kínzás amit Murillon alkalmazhatok és közben nemis kell megeröltetnem magam kellemetlen eszközös használatával... De majd később viszem véghez most hagyom egy kicsit Tarat pihenni. Murillo dühösen hozzám fordult.- Igen valahogy így, de ha akarsz cigánykerekezhetsz a szobaközepén azt megengedem.- válaszoltam neki.- Beszélgethetünk ha akarod, kiket szeretsz a legjobban megöletni inkább a nőket vagy inkább a gyerekeket?
Murillo:
Felébredt és bennem valami furcsa izgatottság morcorgott annak ellenére hogy iszonyatosan dühös voltam, mert becsapott és mert rögtön elkezdett mással hancúrozni. A nyomozó torkának akartam ugrani de a fegyverével visszatartott és amit mondott abban volt valami igazság, elég sokszor megcsaltam a feleségemet ráadásul kb a szeme láttára hurcolásztam fel nőket magamhoz. Összeráncoltam a szemöldökömet mikor Tarta akinek már tudom ez az igazi neve, feltette a furcsa kérdését.- Miféle kérdés ez? Ha rá akartam volna gondolni akkor őt fektetem meg.- mondtam hidegen. és próbáltam direkt nem ránézni amikor megkérdezte haragszom e rá, karba tettem a kezem.- a harag talán nem a megfelelő kifejezés...- utalmta rá hogy inkább árulásnak éreztem ezt, és összetörte a szívemet mert voltam olyan hülye hogy elhittem számítok valakinek.- Most komolyan ez így fog zajlani napokig? Mert megőrülök.- mondtam idegesen- Egész héten itt kell üljek ezen a kurva öreg szaron? - kérdztem hátranézve Warrenre aki mosolygott, élvezte hogy csicskíhat.-
|
[401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
